Hírek. A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne (Hamvas Béla)

VERÕCEI TÜKÖR

Hírek

Augusztus

1

„A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne” (Hamvas Béla) XXII. évfolyam 04. szám 2012. Április

A község lapja

150 Ft F

A politikusokkal az az egyik legnagyobb baj, hogy elrabolják a szavainkat. Esetleg meg is kínozzák azokat. Halálra, ha rajtuk múlik. Már az első, tapintatlan és durva mozdulatukkal letépik róluk azt a végtelenül lágy spirituális fátylat, amely addig úgy simult rájuk, mint valami szelídfényű aura. Végül pedig megbecstelenítik őket. Egy közösség ilyenkor egyvalamit tehet: együtt megpróbálhatja felemelni és újraöltöztetni szavait. Napfény ragyogta be március 25-én a Kárpát-Haza Templomának lábainál elterülő, immár tavaszba forduló tájat, ahol Isten szent ege alatt összegyűlhettek mindazok, akik magyarságukat többnek tudják annál az elmúlt évtizedek során megtépázott szónál, szinte értelmezhetetlenné tett fogalomnál, amellyé azt tették vagy legalábbis tenni próbálták. Énekszó, regölés, ősi dobok, csend és értékes gondolatok segítették a lelki megújulást a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepkörében összegyűlt emberek számára, akik leginkább azért jöttek el ide, hogy spirituális közösséget alkossanak, hogy újraöltöztessék a szavaikat: hogy imádkozzanak egymásért és önmagukért. Aki szívből tette, bizonyosan többet és jobban cselekedett. „Többet és jobban kell dolgoznunk, többet és jobban kell szeretnünk, valamint többet és jobban kell imádkoznunk” – hangzott el a rendezvényen. Úgy legyen. Révuti Norbert

2

Április

Évtizedek óta küzd Verőce mosolyáért fogorvosként és önkormányzati képviselőként egyaránt. A település meghatározó személyisége, ismeri őt gyermek és felnőtt itt, a Dunakanyar „szájában”. Teszi a dolgát empátiával, emberséggel, időnként megfáradva, aztán újult erővel nekivágva. Karácsonyi Zsuzsannával beszélgettünk. – Doktornő, hogyan lett a község fogorvosa? – 1978 óta dolgozom fogorvosként. Az első három évet Balassagyarmaton töltöttem, azután megszületett a lányom, végül 1984-ben kerültem Verőcére. Leszámítva azt a két évet, amíg a fiammal szülési szabadságon voltam és helyettesítettek, a 80-as évek elejétől igyekszem gondozni az itteniek fogait. Nagyon gyorsan elszállt ez a hosszú idő és még mindig sok a munka. – Mi vonzotta erre a korántsem könnyű pályára? – Mivel jó tanuló voltam az iskolában, megfordult az orvosi szakma a fejemben. Mindenképpen szerettem volna az orvoslás egy szűkebb területét elsajátítani, gondolok itt a szemészetre vagy a bőrgyógyászatra. A belgyógyászatot például mindig is egy nagyon nehéz, hatalmas területet átfogó pályának találtam, amelyre nem tartottam magam alkalmasnak. Végül a nővérem hatására választottam a fogorvosi szakot, bár igaz, hogy közben a Műszaki Egyetemre készültem. Utóbbiról azonban éppen ő, aki addigra már belekóstolt a műszaki tanulmányokba, lebeszélt és javasolta a jelenlegi szakmámat. Nem bántam meg, nagyon szeretem a hivatásomat. – Mekkora terhet jelent Önnek a mindennapos helytállás a rendelőben? – Ez egy nehéz szellemi és fizikai munka. Egy község fogorvosának lenni látszólag a ranglétra legalja, a szakterület legapróbb pontja és kevésbé látványos, mint mondjuk egy magánklinikán folyó tevékenység, de azt hiszem, mindent összevetve az egyik legnehezebb vállalkozás, hiszen minden előforduló problémára megoldást kell találni. Egyszerre kell szem előtt tartanom,

Interjú

hogy a beteg igényeinek és pénztárcájának megfeleljen az eredmény, valamint az én lelkiismeretem is nyugodt legyen. – Milyen az Önnél megforduló páciensek fogainak állapota? – Nagyon változó. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi kultúránk még gyerekcipőben jár. Ennek egyik oka lehet, hogy nem vagyunk rákényszerítve arra: törődjünk magunkkal. Van néhány külföldi ismerősöm, akik elmondták, hogy időnként bizony el kell menniük a fogorvosukhoz megnézetni a fogaik állapotát, illetve elvégeztetni néhány alapvető kezelést, mint amilyen például a fogkőeltávolítás, különben nem térítik nekik az egyéb beavatkozásokat. Nálunk, Magyarországon gyakran hiányzik a motiváció az emberekből, hogy tegyenek a fogaikért. Természetesen létezik pozitív példa is: vannak, akik a családjukban sajátítják el az egészség kultúráját. – Mennyiben pénzkérdés az egészség? – A legolcsóbb mindenképpen a megelőzés. Ha a gyermek már egészen kicsi korában azt látja, hogy a családban fontos a szájhigiéné, és megtanulja a fogkefét használni, nagy valószínűséggel felnőttként is törődni fog az egészségével. Valaha, évekkel ezelőtt még fontos volt, hogy a kicsiknek fluortablettát adjanak a szülők, de ma már ez szükségtelen, hiszen a fogkrémek, ásványvizek tartalmazzák a szükséges ásványi anyagokat. Az biztos, hogy amit a gyermek otthon lát, azt viszi magával útravalóként, tehát a kicsik fogainak állapotáért a szülők a felelősek. Fogkrémmel, fogkefével, rendszeres ellenőrzéssel és konzerválással nagyon hosszú ideig megőrizhetők a fogak. – Végül is féljünk, vagy ne féljünk a fogorvostól? – A fogorvostól való félelem régi beidegződés. Azelőtt kevésbé alkalmazták az érzéstelenítőket, rosszabb minőségűek voltak az eszközök, a fúrógépek. Ma már nem hiszem, hogy olyan veszélyes dolog volna a fogászat, hiszen teljesen fájdalommentesen meg lehet oldani a beavatkozásokat. Fontos, hogy az ember igényelje az időnkénti vizsgálatot, ezért én már az óvodásokat is időnként átkérem a rendelőbe,

VERÕCEI TÜKÖR

hogy ellenőrizzem a fogaikat. Egyszerűen azért, hogy megszokják: váljon az életük részévé a szájhigiéné. – Nehéz hivatása mellett önkormányzati képviselőként is helytáll. – 1990-ben, a rendszerváltáskor kerültem a testületbe, azóta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – Verőcéért dolgozom. Akkor, a legelején volt bennem egyfajta „heuréka-érzés”, az újrakezdés lehetőségének érzése, bár a tenni vágyóknak rendkívül sok nehézséggel kellett szembenézniük. Verőce legelső képviselő-testületét nagyon szerettem, igaz, akkoriban még nem volt ennyire „agyonpolitizálva” az ország, mint jelenleg. A falu, a közösség megújulásra várt, és sok tervünket meg tudtunk valósítani. Létezett azonban egy másik oka is, hogy 1990-ben elindultam az önkormányzati képviselő-választásokon: otthon voltam ugyanis gyesen a kisfiammal. Egy idő után némi bezártságérzet kerített hatalmába, hiszen megszoktam a nyüzsgő életmódot. Fűtött a tettvágy. – Még mindig így van? – Valamelyest csökkent bennem a lelkesedés, de a jelenlegi testületben legalább nincs akkora széthúzás, mint az előzőben volt. Nem mondom, hogy mindenben egyetértek a polgármester úrral, de együtt tudunk dolgozni, nincs komoly konfliktus. Megy minden a maga útján. – Ön hogyan látja Verőce helyzetét országos viszonylatban? – Ahogy Bethlen Farkas is mondta a legutóbbi Verőcei Tükörben, jó helyzetben van a falu: adósságunk nincs, fejlődés viszont annál inkább. – Milyen hiányosságok tapasztalhatóak a községben?

VERÕCEI TÜKÖR – A szelektív hulladékgyűjtésre sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék. A környező településeken véleményem szerint ez az ügy már előrébb tart, bár tudom, hogy nagyon nehéz megvalósítani, hiszen a szemét az szemét marad, és sajnos a hulladéktárolók körül hamar óriási rendetlenség alakul ki. – Mi lehet a megoldás? – Az emberek fejében kell elsősorban rendet tenni ezzel kapcsolatban. Több európai országot bejártam és azt tapasztaltam, hogy sokszor még maguk a szeméttárolók is ízlésesen vannak elhelyezve, szinte alig lehetett megtalálni őket, annyira beleolvadtak a környezetükbe. Amikor kérdeztem, hogy hol találok egy kukát, egy szép kisházra mutattak, amelynek az ajtaján belépve megláttam az egyébként is rendeltetésszerűen használt tárolókat. Mi, magyarok még ott tartunk, hogy ahová kukát tesznek, ott hamarosan hatalmas kupleráj keletkezik. Sokan nem értik a szelekció fontosságát sem. – Hogyan lehetne ezen változatni? – Már az óvodában, iskolában kell elkezdeni a gyermekek gondolkodásának tudatos formálását. Mindenképpen hoszszú évek kemény munkájának eredményeként lesz érzékelhető a változás a hulladékkezelést illetően. Ehhez azonban, azt hiszem, szükséges az életszínvonal emelkedése is. A falu szépítésében – a lehetőségekhez mérten – részt vesznek ugyan a közmunkások, de a legjobb az volna, ha mindenki a saját portáját tartaná rendben.

Interjú Ebben látok némi fejlődést, egyre több a gondozott környezet. Persze, akadnak a faluban olyan területek, amelyek gazdátlannak tűnnek. Ilyen például a temető melletti rész. – Verőce lakossága érzékelhető ütemben növekszik. – Egyre többen élünk a településen, ez nyilvánvaló, ennek következményeként eltűnőben van a község falusias jellege. A lakosság gyors növekedésének egyik oka, hogy a gazdasági válság, az anyagi kilátástalanság miatt mind többen költöznek ki – nagyobb, városi lakásukat eladva – a község külterületein fekvő víkendházakba. Ezeken a területeken persze nincs, vagy hiányos az infrastruktúra, ami nyilván hamar feltűnik a lakóknak, de be kell látnunk: rövid távon biztosan nem megvalósítható annak kialakítása. Azzal, hogy külterületre költöznek, tudniuk kell azt is, hogy mindez mivel jár. – Létezik-e valamiféle statisztika a verőceiek szociális helyzetét illetően? – A szociális bizottság elnökeként látom, hogy egyre többen, egyre rosszabb szociális helyzetben kénytelenek élni. Egész családok csúsznak egyre lejjebb, próbálnak boldogulni egészen minimális pénzből úgy, hogy élelmiszerre is alig jut. Sőt, vannak, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek. A roma kisebbség van talán a leghátrányosabb helyzetben, de azt gondolom, hogy ez országos tendencia. Ők veszítették el leghamarabb – már a rendszerváltáskor – az állásukat és ők talál-

Tisztelt Lakosság! A Belügyminisztérium megkeresése alapján a Verőcei Polgármesteri Hivatal felmérést készített a településen élő idősek körében. A személyes megkereséseket kapcsolattartó idősgondozó végezte, az önkormányzat és szociális munkás, Bethlen Sára támogatásával, irányításával. Célja az idősek helyzetének megismerése volt (fűtés, élelmezés, egészségügyi állapot) az esetlegesen felmerülő problémák megoldása érdekében. A személyes felkeresés egybeesett a krízishelyzetre való felhívással, amit a szélsőséges időjárás indokolt. A felmérés jó eredménnyel zárult, a verőcei lakosságról elmondható, hogy segítőkészek és odafigyelnek a környezetükben élő embertársaikra. A közösségi életben aktívan részt vesznek, követik az eseményeket és jól informáltak. A természetes támaszok, családok jól működnek, az előrelátás és az öngondoskodás a jellemző az itt élőkre. Ezúton mondunk köszönetet minden résztvevőknek, hogy együttműködésükkel hozzájárultak a felmérés sikeréhez. Ezzel segíteni tudtak abban, hogy hiteles képet kapjon az önkormányzat és a szociális munkás a szükséges változtatásokhoz és a megoldásokhoz. Antalné D. Judit

Április

3

nak a legnehezebben munkát. Talpráállásukat illetően a legnagyobb esélyt az oktatásban, egy szakma elsajátításában látom. Ami általánosan elmondható, hogy ötven éves kor felett manapság bárki számára szinte teljesen reménytelen elhelyezkedni. Azt látom, hogy még a fiatal diplomások között is rendkívül sok a munkanélküli. Természetesen akadnak olyanok, akik maguk is tehetnek arról, hogy nincs munkahelyük, de a legtöbb ember akar dolgozni, csak éppen nincs hol. Bízom benne, hogy idővel mindenkinek könnyebb lesz. – Adódik a kérdés: hogyan érzik magukat mentálisan a település lakói? – Ebből a szempontból nem hiszem, hogy Verőce kilógna az ország többi települése közül. Véleményem szerint a magyarokra jellemző az egyfajta pesszimista világlátás, amelyből jó volna végre kikeveredni. Amolyan síró nép vagyunk. Szerintem pozitívabban kell a dolgokhoz hozzáállni. A szüleim, nagyszüleim háborús időkben voltak kénytelenek boldogulni, szegénységben éltek, és éltem én magam is gyermekként, de képesek voltunk őszintén örülni az életnek és egymásnak. Ma azokhoz az időkhöz képest kényelemben élünk, ám az emberek odáig jutottak, hogy már semmi nem elég. – Helyi képviselőként optimista? – Verőce előnyös helyzetben van, hiszen az elmúlt húsz évben sok mindent meg tudtunk valósítani. Ilyen például a gáz- vagy csatornahálózat. Utóbbit ugyan a község egyes területein csak óriási költségek árán lehetett volna kiépíteni, de a legnagyobb részén sikerült megoldani. Az önkormányzat jelenleg is dolgozik azon, hogy az eddig kimaradt területeken szintén rendeződjön a probléma. Mivel a csatornatársulások megszűntek, más utakon kell próbálkoznunk. Az infrastruktúra lényegében kiépült a településen, ráadásul gyönyörű helyen élhetünk: a Dunakanyarban. Összességében elégedettek lehetünk. – Tervezi-e, hogy a következő ciklusban ismét indul önkormányzati képviselőnek? – Úgy gondolom, hogy lassan át kell adni a helyet és a lehetőséget a fiataloknak. Régóta dolgozom a faluért mint képviselő. Ha tehetem, a következő ciklustól már inkább a fogorvosi hivatásom és a családom felé fordulok. Révuti Norbert

4

Április

A képviselő-testület ké i lő ül 2012. 2012 március á i 13-án megtartott ülésén az alábbiakról döntött. Elfogadta a Váci Rendőrkapitányság, valamint az Idősek Klubja 2011. évi működéséről szóló beszámolókat. Helyt adott a Verőcei Német Önkormányzat kérelmének, miszerint 200.000 Ft összeggel támogatja a nemzetiségi kultúrával kapcsolatos feladataik megvalósítását. A nemzeti vagyonról szóló törvény hatályba lépésével vált szükségessé az önkormányzat vagyonpolitikai irányelveinek meghatározása. A képviselő-testület felkérte a jegyzőt, hogy az önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló önkormányzati rendelet felülvizsgálatát a soron következő ülésre készítse el, és a polgármester terjessze a testület elé. Az önkormányzat középés hosszú távú vagyongazdálkodási tervének elkészítésére a májusi soros képviselő-testületi ülést jelölték meg. A Magyar Államkincstár felhívása alapján, valamint az államháztartási jogszabályok változása miatt indokolt volt a Polgármesteri Hivatal és az Idősek Klubja Alapító Okiratainak módosítása, valamint a szobi Kodály Zoltán Alapfo-

Hírek, információk

é k á i IIntézmény é é módosíód í kú Mű Művészetoktatási tott Alapító Okiratának jóváhagyása is, melyek egyhangú döntéssel elfogadásra kerültek. A testület döntött továbbá az önszerveződő közösségek pénzügyi elszámolásainak elfogadásáról is, egyúttal elbírálta a 2012. évi támogatási kérelmeket is az alábbiak szerint: - Verőce Gyermekekért Alapítvány 300.000.- Ft. - Verőcéért Alapítvány 300.000.- Ft. - Verőcei Óvodáért Alapítvány 300.000.- Ft. - Verőcei Polgár és Vagyonvédelmi Egyesület 200.000.- Ft. - Nyitott Kapu Egyesület 420.000.- Ft. - Verőce SE 500.000.- Ft. - Verőcei SE Verőcei Gyermek Focicsapat 250.000.- Ft - Gorka Kerámia Múzeum Baráti Kör Egyesület 90.000.- Ft. - Védelem 2007 Verőce Polgárőr Egyesület 100.000.- Ft. - Verőcei Nyugdíjas Klub 350.000.- Ft - Dunakanyar Látássérültek Egyesület 30.000.- Ft - Dunakanyar Magyarság Népiskola 15.000.-Ft

VERÕCEI TÜKÖR

- Vác Rendőrkapitányság Verőcei Vá Városi Vá i R dő k i Rendőrőrs 150.000.- Ft - Futapest Klub 30.000.- Ft. - Cantus Beatus Kórus 200.000.- Ft. - Őszikék Tánccsoport 60.000.- Ft. - Verőcei Borbarátok Köre 100.000.- Ft. A képviselő-testület úgy döntött, hogy a Strand büfé épületegyüttesét 15 éves időtartamra bérbe adja a Vén Duna Kft. (2621 Verőce Árpád út 36.) részére. A bérlet feltételeiről a község megújult honlapján az ülések jegyzőkönyveiből tájékozódhatnak, illetve a Polgármesteri Hivatalban is kérhető bővebb felvilágosítás. A Géza Fejedelem Református Általános, Iskola, Óvoda és Bölcsőde által szervezett úszásoktatást az önkormányzat a költségvetés elfogadásakor 300.000,- Fttal támogatta, melyet legutóbbi ülésén – az intézmény kérelmének helyt adva – további 100.000,- Ft-tal kiegészített. Egyhangú döntés született, hogy a KEOP-1.2.0/09-11 „Szennyvízelvezetés és tisztítás megvalósítása” nevű pályázat tartalmi részét az önkormányzat kiegészíti egy szennyvízszállító gépjármű beszerzésére vonatkozó tétellel is. Oroszi Beáta jegyző

Házasságkötés: Há á köté nem volt. lt Haláleset: Matus Gyula, Drenkó Géza, Pusztai Kálmán Migazzi) Lezárva: 2012. március 22. Születések: Szilágyi Veronika és Szinger Balázs fia: Tamás, Kocsis Anett és Horváth László lánya: Emese, Tóth Andrea és Szabó Ferenc lánya: Lilla Blanka, Nováczky Zsolt és Horváth Ágnes lánya: Nóra, Szaszovszki Tímea és Oszaczki Tibor fia: Árpád János, László Orsolya és Ferenczi László lánya: Emma, Laorencz Mariann és Iván Sándor fia: Ádám Máté, Skrovankovics Hevesi Julianna és Scherczer Gábor fia: Vince, Lukács Gabriella és Horváth Krisztián lánya: Hanna, Csontos Edina és Németh Attila lánya: Zsóka Hajna, Gombos Andrea és Balázs Elemér fia: Dániel Milán, Bangó Renáta és Farkas Zoltán fia: Rómeó Zoltán

Verőce – Kismaros – Szokolya Minden hétköznap 17 órától másnap reggel 7 óráig, minden hétvégén és ünnepnap reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig. Telefon: 104

A házior háziorvosi osii re rendelés endelés te tel telefonszáma: lefonszáma 375-448. 375 448 A fogászat telefonszáma (Csak rendelési időben): 06-30-30691-75. A gyermekorvos, ill. a védőnő telefonszáma: 350-018.

A Verőcei Rendőrőrs a 375-565-ös telefonszámon érhető el, vagy hívja a rendőrség 112-es és 107-es ingyenesen hívható segélyhívó számait.

VERÕCEI TÜKÖR

Lakossági tájékoztató

Április

5

Tájékoztatjuk j k az érintetteket, éi k hogy h azok az ingatlantulajdonosok, akik a rendelkezésre álló közcsatornára nem kötöttek rá és egyedi szennyvíztárolót alkalmaznak, a keletkező szennyvíz után 2012. február 1-jétől tízszeresére emelkedett talajterhelési díjat kell fizetniük. A törvény a talajterhelési díj egységdíjának mértékét 2012. február 1-jei hatállyal a korábbi 120.- Ft/m3 helyett 1.200.- Ft/m3 összegben határozza meg. A talajterhelési díj mértékét a fogyasztott víz mennyisége, a meghatározott egységdíj (1.200.- Ft), valamint a tele-

pülés ülé kö közigazgatási i á i területére ül é vonatkozó k ó területérzékenységi szorzó (Verőce esetében: 1,5) határozza meg. A fizetendő talajterhelési díj számítása: 1.200 Ft x 1,5 = 1.800.- Ft x elfogyasztott vízmenynyiség. Fentiek alapján a megemelkedett talajterhelési díjat kell megfizetni a 2012. évi vízfogyasztás alapján 2013. március 31-ig. Felhívjuk figyelmüket, hogy a talajterhelési díj alapja csökkenthető azzal a számlákkal igazolt menynyiséggel, amelyet a szennyvíztárolóból olyan (jogosultsággal rendelkező) vállalkozóval szállíttat el, aki igazolja

a ffolyékony hulladék l ék h ll dék előírás lőí á szerinti elszállítását és elhelyezését. Kérünk mindenkit, hogy lehetőség szerint minél előbb kössön rá a szennyvízcsatorna hálózatra, a rákötésig pedig minden esetben kérjen számlát a szippantásról, mert csak ezzel tudja csökkenteni a díj alapját. Az önkormányzati adóhatóságnak semmilyen eszköze nincs a fizetendő díj mérséklésére, vagy elengedésére. A Hivatal műszaki csoportja ügyfélfogadási időben minden segítséget megad a közműrákötés gördülékeny intézése érdekében. Bethlen Farkas sk. polgármester

Március 4-én vasárnap reggel 30 izgatott ember – gyermek és felnőtt – gyülekezett a Művelődési Ház bejáratánál. Nem a tavaszi nap első sugarai csalogatták elő őket, hanem épp ellenkezőleg: az a vágy, hogy pár órát a természetes fénytől elzártan, kúszva-mászva a solymári Ördöglyuk-barlangban töltsenek… Kedvünket a kezdeti „nehézségek” sem szegték: a különjáratú busz nem érkezett meg, de gyorsan megszerveztük magunk között a telekocsi szolgálatot, és még időben megérkeztünk Solymárra. A két túravezető kiosztotta az overallokat és a fejlámpával felszerelt barlangász sisakokat. A barlang bejáratát az egykori kőbánya pereme melletti 10-15 perces sétával értük el. Megtudtuk, hogy a barlang feltárt járatainak hossza több kilométer, de mi csak 150 métert járunk be, 2-2,5 óra alatt. Három szűkületen fogunk keresztülhaladni, ebből az elsőnek a neve „Morzsoló”. Elképzeltük, vajon miért kapta ezt a nevet. A második ennél szűkebb, annak neve „Szülőcsatorna”. Egyre jobban hangzik!... Az utolsó a legszűkebb, a „Szívószál” vagy „Pipa”, de ez már a kivezető járat. Miután a túravezető biztató szavakkal lelkileg felkészített minket, átléptük a barlang bejáratát. Az első méterek alig különböztek egy hagyományos, kiépített barlangtúrától: betonból öntött, bár változó fokmagasságú csúszós lépcsőn 30-40 m-t kellett lefelé mennünk, hogy elérjük a Pihenőt. Innét azonban már izgalmasabbá vált a túra: különböző nagyságú, vagy inkább „szűkösségű” járatokon

kellett átküzdenünk magunkat, hogy a kisebb-nagyobb termeket elérve bevárjuk a csoport többi tagját. A barlang dachsteini mészkőben alakult ki, hévizes eredetűnek gondolják. A kőzetben lévő repedéseket a felfelé áramló meleg, valamint a későbbiekben beszivárgó hideg víz oldó hatása tágította, s így alakultak ki a bonyolult, labirintusszerűen elhelyezkedő szűk járatok, hasadékok, és ezek kereszteződésében a termek. A falakon pár helyen borsóköveket, kis cseppkőképződményeket láttunk. A túravezetők minden szűk járatnál, illetve egyéb bonyolultabb helyen mellettünk álltak, és pontos utasításokat adtak azzal kapcsolatban, hogyan kell áthidalni az akadályt: melyik lábbal melyik mélyedésbe kell lépni vagy térdelni, hol kell megfogni a kötelet, hol kell hason vagy háton kúszva, vagy éppen nadrágféken csúszva közlekedni. A barlang természetesen kivilágítatlan, s a közlekedést, a magasságok áthidalását helyenként létrák vagy kötelek segítik. A valóság időnként a legmerészebb ötleteinket is felülmúlta: volt, ahol egy kis fülkének gondolt mélyedésről derült ki, hogy az egy átvezető alagút kezdete. Nem hittük el, hogy át lehet bújni rajta, míg a túravezető el nem tűnt a szemünk elől. A szűkületek sokunkat megizzasztották. A „Szülőcsatornán” például hanyatt fekve, fejjel előre, jobb kezet fej fölé nyújtva, lábbal, térddel lökve tudtuk átküzdeni magunkat. Itt igencsak hátrányt jelentett a nagy, molett termet. Máshol viszont az alacsonyak jártak rosszul, mert nehezen vagy csak

segítséggel tudták áthidalni a nagy lépéseket. A kijárat (Szívószál, Pipa) előtti függőleges üregben előbb létrán kellett felmászni 3-4 métert, majd megfordulni, és lábbal előre lecsúszni a szinte függőleges kéményben. Mindenesetre érdekes volt immáron kívülről nézve, ahogy a mögöttünk haladó piros ruhás társaink a „Pipából” leereszkedve kibújtak a barlang kijáratán: mintha a télapó érkezett volna meg a kéményen és a kandallónyíláson keresztül. Szép befejezése volt a túrának, nagyon jó élményekkel gazdagodtunk, köszönjük a szervezőnek, Greff Katalinnak az ötletet és a megvalósítást. Cziráky Erika *** Székely Zsófia (10,5 éves tanuló): Nagyon tetszett a barlangtúra, főleg a szűk helyek, mert ott nekem is be kellett húzni a fejem. Volt egy olyan rész, ahol csak egy pici lyuk volt, és nevettünk, hogy mi lenne, ha arrafele mennénk. Aztán kiderült, tényleg arra megyünk. A túravezető mondta, hogy ez a könnyű szakasz a kezdőknek, meg azt, hogy itt a legkisebb lyukon is átfért egy 130 kilós ember. Erre a barátnőmmel elkezdtünk gondolkodni, milyen lehet a nehéz szakasz. Találgattunk több-kevesebb sikerrel és arra is gondoltunk, hogy ott már biztos, hogy van súlykorlát is, amire igazat adott a túravezető is. A kijárat volt a legfurcsább, mert nem ért a földig, ezért a barlang végén az egyik vezető kapott el. A barlang kijárata kívülről is furcsa volt, ugyanis nem volt nagyobb egy cipősszekrény ajtajánál.

6

Április

Helytörténet

VERÕCEI TÜKÖR

szőlőfüzérekkel feldíszített báltermébe. Itt volt a tulajdonképpeni szüreti bál. A táncolók felfelugrottak elkapni egyegy szőlőfürtöt, de ha a magyarruhás csőszláValamennyi iskolában nagy szerepet nyok közül valaki rájuk kapott a hazafias-, illetve a vallásos neve- sípolt, bizony mehettek a bíró elé, aki „lopásért” lés. A korszak népi hagyományait ápoló kiszabta a sokszor nem A Salgótarjánban 1930-ban rendezett Nógrád szokások, rendezvények közül feltétlen is kis összegű pénzbünmegyei tűzoltóversenyen első helyezett verőcei szólnunk kell a minden év októberében tetést. Legdrágább volt tűzoltó testület tagjai. Középen a díj sorra kerülő szüreti mulatságokról. A a terem közepére felfüggesztett „korona” belsetűzesetek során néha vízhiány gátolta felvonulásra a Berekdűlő nagyrétjén gyülekeztek a résztvevők. Ez a rét akkor még jében rejlő pezsgősüveg. Aki azt ellop- az eredményes oltást, de lelkes, odaadó beépítetlen volt, és a patak sem szelte ta és rajtakapták, bizony kiüríthette a munkájuk mindenképpen hasznára vált ketté, mert az a régi falurész kertjei alatt bukszáját. Mindez vidám környezetben, a községnek. Kiemelkedően szerepeltek kanyargott. A felvonulás díszhintaján ült nagy hahotával történt, a résztvevők az 1931-ben, Salgótarjánban rendezett megyei tűzoltó versenyen, ahol is első az alkalmi bíró és bíróné, lovon ültek a mulatságára. A község körzeti orvosa századunk díjat nyertek. Nagy kár, hogy napjafehérruhás, rojtos gatyás csikósok, fejükön árvalányhajas pörgekalappal, őket első negyedében Dr. Nett volt, majd az inkban helyi önkéntes tűzoltó egyesület követték ugyancsak lovon a hasonló 1920-as évek második felétől Dr. Fieszl nem működik, hiszen ez nemcsak szakszabású, de feketeruhás „betyárok”, István és Dr. Shusser Frigyes tevékeny- mai szempontból lenne jelentős, hanem majd a lovasok párjaiként „stráfkocsin” kedett a faluban. Előbbi az OTI, utóbbi elősegíthetné a fiatalság közösségi és a magyar ruhás lányok és a népi zenekar. az OTBA /közalkalmazottak/ betegeit kulturális életbe való fokozottabb bekapA menet végén kifestett arcú bohócok látta el. Hozzájuk tartozott több kör- csolódását. Nem tudok elszakadni a gondolattól, szórakoztatták a résztvevőket és a felvo- nyékbeli község lakossága is. Így például. nulási útvonal két oldalán elhelyezkedő Kismaros, Szokolya, Katalinpuszta és hogy milyen nehéz ma érzékeltetni, viszközönséget. Az „elhelyezkedés” szó sze- Szendehely. A jelenlegi épület helyén szaadni a községnek azt a báját, mely az rint értendő, mert akkoriban még sok levő házban már a múlt század végétől akkori időket jellemezte. A tiszta, rendezett Duna-part, a vörös salakos sétaház előtt ott volt a „kispad”, amelyen az működött a gyógyszertár. Említésre méltó, hogy az 1934. évi utak, a rendszeresen nyírt, karbantartott érdeklődők helyet foglalhattak. A felvonulás résztvevői minden útba eső kocs- régészeti feltárási munkák során az alsó- sövények, makadám… A nyári időben ma, vendéglő előtt megálltak egy italra. keresztnél lévő római őrtorony egyik fáradt olajjal portalanított és rendszeA felvonulók, és természetesen mások kutatóárkának kiásása alkalmával ége- resen locsolt utak, a kedves magyarkúti is végül betértek a községi nagyvendéglő tett agyagkorsóban több mint ezer régi kirándulások, a téli ródlizások a „Cserómai pénzérmét találtak. resznyésben” (ma Kodály u. északi oldaA leletet a Nemzeti Múze- la)… A dalárda utáni „pincepartik”, a umba szállították. szép, gondozott strandfürdő, az akkor Szólni kell a helyi tűz- még tisztavizű Dunában történő füroltó egyesületről – mely dőzések, a március 15-i és Szent István önkéntes tűzoltókból napi ünnepélyek hangulatos eseményei állott –, és jelentős sze- mind-mind magyarázzák az idősebb korrepet játszott községünk osztályok nosztalgiáját. társadalmi, sőt kulturális A mozi akkoriban a jelenlegi „Ottéletében. Rendszeresen hon” vendéglő oldalsó, Dunára merőeljártak a járási és megyei leges helyiségében volt, utcai bejárattal. tűzoltó versenyekre, bálo- Zömmel magyar filmeket vetítettek, kat rendeztek, és sok rendszeresen zsúfolt nézőtér előtt. A téglagyár rt. munkásai századunk elején. (Alsó egyéb módon részt vettek (Folytatás a következő számban) téglagyár) Jobbról Salamon Béla művezető a közéletben. Igaz, hogy Vajon mi az oka annak, hogy az idősebb korosztály oly szívesen emlékszik vissza az egyébként súlyos válsággal terhelt 1930-as évek Verőcéjére? Helytörténeti sorozatunk soron következő fejezetében erre is választ kaphatunk.

VERÕCEI TÜKÖR

Megnyitó

Április

7

Április 26-án délután 4 órakor kiemelkedő eseménysorozattal ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját a múzeum. A Gorka család számára is oly kedves helyen, a múzeum kertjében tartjuk az ünnepséget, rossz idő esetén a Művelődési Házban. Gorka Gézáról és Gorka Líviáról emlékezik: Ferencz István DLA Kossuth-díjas

építész, Osskó Judit Ybl-díjas építész, Sárkány Kata keramikus művész, művészeti vezető, Schrammel Imre Kossuthdíjas keramikus művész. A beszélgetést követően nyílik Schrammel Imre világhírű keramikus művész kiállítása a múzeumban. Nagy szeretettel várjuk a gyerekeket és felnőtteket a közös ünneplésre, baráti

beszélgetésre és a koszorúzásra a Gorka család sírjánál. *

ül i től hallottam h ll tt először lő ö Kislányként a szüleimtől Gorka Géza és Gorka Lívia nevét. Mégpedig azért, mert nekünk bizony volt egy Gorka vázánk. Akkor még nem tudtam, de ma már tudom, hogy akinek volt Gorkája, az dicsekedett is vele. Hogy szüleim dicsekedtek volna az alig arasznyi vázácskával, azt nem hallottam, de valószínű, hiszen különben én sem jegyeztem volna meg a művészcsalád nevét. Mert akkor, az én gyermekkoromban már világhírű volt Géza is és lánya, Lívia is. A vázácska pedig ma is meg van, pedig a megszámlálhatatlan költözéseim során eltörhetett volna, mint oly sok más darabom – kincsem. Úgyhogy amikor Gorka-Focht Géza megkért arra, hogy nyissam meg a kiállítását, valahogy sorsszerűnek éreztem, a kör bezárulásának, avagy a vázám üzenetének ezt a találkozást. Ki gondolta volna hat-nyolc évesen, hogy egyszer itt állok Verőcén, az ősi Gorka-házban, és nekem kell arról beszélnem, amiről tulajdonképpen nem lehet, mert nézni kell. Nos, ennyit az idők összefolyásáról. Amikor a felkérést megkaptam, első gondolatom az volt, milyen nehéz is lehet Gorka utódnak lenni. Nehéz, azért mert két sztárkeramikus őst méltó módon követni iszonyatos teher. Nyomaszthatja az unokát az, hogy jaj, ne mondhassa senki, epigon vagyok. Nyomaszthatja, hogy állandóan kísérti az embereket az összehasonlítás vágya. Vajon ki állom-e a próbát az anyámmal és nagyapámmal való összevetésben? Azt olvastam a Gorka családról, hogy makacs emberek. Valószínű ez a makacsság vitte önálló utakra az unokát is, hiszen a tehetség mellé az öntörvényűséget is örökölte anyjától, nagyapjától. Ettől nem lett kis Géza, meg kis Gorka sem. Művészetében éppen úgy nem, mint életvitelében. Gorka-Focht Géza azt mesélte nekem, mikor bakonyi magányában meglátogattam, hogy ifjú korában - kera-

mikus ik tanulmányai t l á i kezdetén k d té - kijelentette, kij l t tt korongozni márpedig nem lehet meg tanulni. Mert az nagyon nehéz. Aztán még is megtanult, mert állítólag beleverte egy jó mester. Na mármost erről a mostani kiállításról azt gondolom, ez Géza bosszúja hajdani szigorú mesterével szemben, mert itt korongozott alkotásokkal ezúttal nem találkozunk. Aztán azt is mesélte Géza, hogy ő mindig használati tárgyakat készít, bár az kérdéses, hogy amivel az emberek önmagukat ékesítik, mennyivel használatibb tárgy, mint mondjuk egy kerámia szobor. Ami szép, az szerintem használati, hiszen arra használom, hogy megszépítsem az életemet. És meg is szépíti. Számomra minden kerámiában – még a legcizelláltabban is – van valami ősi. Abból az időből, amikor az emberek még közel voltak az anyaghoz és nem a műanyaghoz. Amikor természetes volt, hogy a két kezünkkel, s nem gépekkel formázunk meg valamit. Amikor meg kellett birkózni az anyaggal, keramikusoknál az agyaggal, és ebből a birkózásból született meg valami szépség. Én mindhárom Gorka munkájában érzem ezt az ősi, magukkal hozott küzdeni vágyást. A párbeszédet a természet adta anyag és az ember között. Az itt látható tárgyakban én levelek mintáit, indák táncát, virágok hajladozását, a kavicsok, kövek, s a víz játékát is látom, vagy belelátom. Az a szép, ha az ember eljátszik a gondolattal, mit is nyújt neki egy-egy művész által megformázott munka. Csak neki mit nyújt. Hát nekem ezek a tárgyak például azt a környezetet is eszembe juttatják, ahol Gorka-Focht Géza él. Távol Verőcétől, de ilyen dombok-hegyek között. Nincs Duna, de van patak. És van csend, meg állatok, meg van egy szép malom, ahol egy öntörvényű ember berendezkedhetett. Amikor odaérkezik valaki, nem jelzi semmi, hogy egy agyagműves él ebben a házban. Odabenn aztán

tap apaa tallhatj hhogy a ház h ura valóban megtapasztalhatja, használati tárgyakat szeret készíteni. És azt is, hogy a nyugalom és a természet szerelmese. Aki megteremtette a maga békéjét. Meglehet persze, ezt is csak én látom bele az ő életébe, és az általa készített tárgyakba. Meglehet. Holott tudom, hogy művésznek lenni távolról gyönyörűség, közelről már tán nem annyira. Az értéket, szépséget, a természetet, az egyszerűséget nem becsülő, úgyszólván csak a talmit, a polgárpukkasztót istenítő világunkban nem könnyű sors a művészsors. Azért nem, mert természeténél fogva érzékenyebb a szépet elpusztító ostobaságra, a fényt eltakaró szmogra, a hagyományokat semmibe vevő magatartásra, hogy csak néhány példát említsek. Ugyanakkor persze nagyon szerencsés is a művész, mert bele tud menekülni és felejtkezni a szépségbe, annak forrásába, a természetbe, és szerencsések a művészemberek azért is, mert maguknak is meg tudják teremteni a szépet. Feladatuk volna ugyanakkor az is, hogy mindenki számára is elérhetővé, befogadhatóvá tegyék. Igen ám, de amikor az oktatásból kiirtották az énektanítást, amikor nincs művészetre nevelés, mitől is válnának az emberek műértőkké, befogadóivá a szépségeknek? Mitől is tudnánk megkülönböztetni az igazat a talmi hazugtól? Ha csak tehetem, mindig elmondom, immár az agykutatók is bebizonyították, nincs fontosabb az érzelmi-művészeti nevelésnél. Aki ilyenben részesül, annak a tudományok különböző válfajainak elsajátítása már sokkal könnyebben megy, s ami fontosabb; értékes, érző emberré válik. Tudjuk ezt már tehát, de nem tesszük. Vajon miért? Én meg éppen ezért azt mondom, becsüljük meg és szeressük a művészeket. Léleksimogatók ők és lélekemelők. Elrontott, csúffá tett világunkban fölvillantják mindazt, amiért élni érdemes.

Húsvéti kerámiaékszer-vásár a Gorka Kerámiamúzeumban. Eredeti kézzel készített kerámiaékszerek, Gorka-Focht Géza alkotásai nagy választékban. Kiváló ajándékozási ötlet.

8

Április

Programok

Verőce, Árpád u. 20. Tel: 06-27-350-009. Információ:www. veroce. hu, email: [email protected] Nyitva tartás: hétfő-keddszerda 9-19 óráig, csütörtök 12-19 óráig, péntek 9-12 óráig, és a rendezvényeken. Március 31. szombat: Mozdulj! játékos sportdélután az egész családnak, gyerekeknek és felnőtteknek. 15.00- 17 óráig: kosárlabda a kistornateremben 3 fős csapatokban.15.00-17 óráig: foci a focipályán, vagy rossz időben a sportcsarnokban 4+1 fős csapatokban.17.0018.00: Vidám, mókás családi vetélkedő a sportcsarnokban. 15 órától tollaslabda a sportcsarnokban. 15.00-17.00 óráig: jóga. 18.00-19.00: zumba. A programon a részvétel díjtalan, Nincs csapatod? Akkor is gyere el, itt találsz majd csapattársakat! Támogató: Géza Fejedelem református Általános Iskola Óvoda és Bölcsőde. Április 2., hétfő 18 óra: Mediáció - vetítéssel egybekötött előadás. Április 6., péntek 16-18 óráig: Kézműves klub-játszóház: húsvéti készülődés. A foglakozást vezeti Lázár Dóra. A Játszóházba a belépés díjtalan. Április 7-9-ig: a Művelődési Ház zárva tart. Április 14., szombat: Családi kerékpártúra a Gyadai rétre. Részleteket lásd a plakátokon. Április 14., szombat: Réti Kamilla festőművész kiállításának megnyitása. Közreműködik a Cantus Beatus kórus. Április 14., szombat 9-12 óráig: Karitász jótékonysági ruhavásár a színházteremben. Ruhagyűjtés: keddtől péntekig a Művelődési Ház nyitvatartási idejében. Április 14., szombat 9-12 óráig: Zsibvásár a pincében. Megunt vagy feleslegessé vált dolgok cseréje, adása-vétel a pincében. A részvétel díjtalan. Asztalok az érkezés sorrendjében foglalhatók korlátozott számban. Bepakolás 8.30-tól. Április 21., szombat 16 óra: Magyar Táncház a Mészáros Zenekarral. 16.00-17.00 és 17.30-18.30 óráig: aprók tánca - gyerek táncház. 18.30- 20.30-ig: táncház felnőtteknek. Belépőjegy: gyerekeknek díjtalan, felnőtteknek 500Ft/fő. Támogató: Forrás Kávéház. Április 26., csütörtök 13 óra: Múzeumi konferencia. Április 28., szombat 16 óra: Ősz P. Zoltán és Bíró Ernő festőművészek kiállításának megnyitása. Május 1.: Verőce és Kismaros lakóinak közös majálisa a Csattogó-völgyben. Május 3., csütörtök 10 óra: A Kolompos együttes előadása az iskola tornatermében. Az előadásra a belépés díjtalan! Május 4., péntek 18 óra: Világjárók klubja. Kína Hawaii-ja és Korea haltengere: Hainan szigete és Busan varázsa. Lantos Gábor, a Magyar Rádió sportriportere vetítéssel egybekötött előadása. Az előadásra a belépés díjtalan. Május 12-13, szombatvasárnap: Falutörténeti napok.

A Forrás Nagypénteken, április 6-án zárva lesz! Istenkereső magyar írók és költők. Balassi Bálint Krisztus katonája. Dr.Barlay Szabolcs atya irodalmi estje. Időpont: április 10., kedd este, fél 7-kor. Zongoraavató ünnepség a Forrásban. Improvizációs játékok. Vendégünk: Molnár Bencze zongoraművész. Szeretettel várjuk zongorán játszani szerető barátainkat is! Időpont: április 14., szombat este 6 órakor. Magyar Táncház a Mészáros zenekarral. Közös rendezvény a Művelődési Házzal. Időpont: április 21., szombat délután 4 órától. „Lekapcsolom a villanyt a fejemben”. Terasznyitó ünnep a Bajdázóval. Időpont: április 28., szombat este 6 órakor.

VERÕCEI TÜKÖR

HÉTFŐ 9.00-11.00: Baba-mama klub, vezeti Lécz Izabella, Villányi-Papp Andrea védőnők. 11.00-12.00: Szülővé válásra, szülésre való felkészülés. 16.00-17.00: Dancer Shadows tánccsoport, I. óvodások, vezeti Rák Orsolya. 17.00-18.00: Dancer Shadows tánccsoport, II. iskolásoknak, vezeti Rák Orsolya. 16.00-17.30: Nyugdíjasok klubja, vezeti: Kiss Benedek Béláné. 17.00-18.30: Napraforgó Kézimunka klub, vezeti Lázár Dóra. 17.00-18.00: Társastánc idősebbeknek, vezeti Fazekas Máté. 18.00-19.00: Zumba I., vezeti Fazekas Máté. 19.00-20.00: Zumba II., vezeti:Fazekas Máté. KEDD: 9.15-10.45: Kismama jóga, vezeti Kaiser Csilla. 11.00-12.30: Női jóga, vezeti Kaiser Csilla. 16.00-18.00: Színjátszókör gyerekeknek, vezeti Dobay Márti. 18.00-19.30: Flamenco tánc felnőtteknek, vezeti Farkas Tünde. 16.30-17.00: Örömfutás-futóklub, vezeti Papp Eszter. 17.00-18.00: Zenebölcsi, vezeti Balázs Erzsébet. 17.0019.00: Firka Rajziskola, vezeti Kállai Henrik. 19.00-20.00: Kreatív klub-kézműves szakkör, vezeti Lázár Dóra. SZERDA: 9.00-10.30: Csikung gyakorló, vezeti Fuchs Krisztina. 13.3016.30: Őszikék táncegyüttes próbája, vezeti Kakas Éva. 16.0018.00: Baba-mama klub. 17.00-18.00: Népdalkör gyerekeknek, vezeti Farkas Tünde. 16.30-18.30: Csikung II., vezeti Fuchs Krisztina. 17.00-17.30: néptánc óvodásoknak (kéthetente), vezeti Daragó Éva. 18.00-19.00: Zenés kondicionáló torna, vezeti Rák Orsolya. 18.30-20.00: Cantus Beatus kórus próbája, vezeti Verbay Zsolt. 18.30-20.30: Csikung gyakorló, vezeti: Fuchs Krisztina. CSÜTÖRTÖK: 16.00-17.30: Varró tanfolyam, vezeti Lázár Dóra. 16.00-17.30: Kismama jóga, vezeti Kaiser Csilla. 17.30-19.00: Női jóga, vezeti Kaiser Csilla. 16.00-17.00: Társastánc klub iskolásoknak I., vezeti Fazekas Máté. 17.00-18.00: Társastánc klub iskolásoknak II., vezeti Fazekas Máté. 16.00-17.00: Kabóca gyermek néptánc csoport I., vezeti: Daróczyné Botos Barbara. 17.00-18.00: Kabóca gyermek néptánc csoport II., vezeti Daróczyné Botos Barbara. 17.30-19.00: Varró tanfolyam II., vezeti Lázár Dóra. 18.00-19.00: Zumba I., vezeti: Fazekas Máté. 19.00-20.00: Zumba II., vezeti Fazekas Máté. PÉNTEK: 17.00-18.00: Dancer Shadows tánccsoport középisk., vezeti Rák Orsolya. 18.00-19.00: Zenés kondicionáló torna, vezeti Rák Orsolya. 18.00-19.00: Fafaragókör, vezeti Szilágyi Sándor. 20.00-21.00: Társastánc felnőtteknek, vezeti Fazekas Máté. 18.00-21.00: Ifjúsági klub, vezeti Dósa Dorottya, Liebhardt Gábor. 18.00-20.00: Borbarát kör összejövetele minden hónap első péntekjén.

Alapfokú számítástechnikai tanfolyam indul, melynek célja szövegszerkesztés, internet felhasználás elsajátítása alapszinten, 4 fős csoportokban, hétfőnként. Tanfolyamvezető Perneky Sándor informatikus, részvételi díj: 500Ft/óra, 5000Ft/10 alkalom. Ökokör Verőcén - Ingyenes háztartást „zöldítő” tanfolyam indul . Hogyan takaríts meg energiát: környezetkímélő praktikák, hasznos tanácsok mindenkinek! Részletes info: www.okokorok.hu. Bővebb információért hívja a 350-009-es telefonszámon a Verőcei Művelődési Házat.

VERÕCEI TÜKÖR

Olvasói levél

Április

9

Mindannyiunk érdekében fontosnak tartom és tartjuk több anyukatársammal a következő témát. Kérem, hogy mindenki érezze magáénak a problémát, akire vonatkozik a felhívás. Egyre több helyről hallom és saját tapasztalatom szerint is egyre több, sok a szabadon kóborló kutya Verőce utcáin. Többen összeállnak és kutyafalkákban vonulnak az utcákon. Mindegyiknek van nyakörve, tehát valaki felelős értük. Velünk személyesen megtörtént, hogy a hanyagul (összetákolt, összedobott „kerítés” mögött) tartott nagytestű kutya kiszabadult és a területét védve elállta az utunkat. Ránk támadt. A lélekjelenlétnek köszönhetően nem történt baleset, de két kisgyerekkel kényszerültünk várakozásra a nagy hidegben, illetve kerülőútra mentünk, miután többször is láttuk kint. Két hivatalos bejelentés után villanypásztor került a „félkerítésre”, ennek ellenére kijut az utcára, mert kiengedik a kapun. Az esettel kapcsolatban több kérdés merül fel bennem: egy ilyen eset után az egyszerű kérés, miszerint „legyen szíves elzárni azt a kutyát az utca elől”, miért nem hatékony? Ennyire nincsenek tekintettel egymásra az emberek? Hogyan lehetséges az, hogy nem köteles

megkötni a kerítésen belül a veszélyes kutyát? Míg az emberek, köztük a gyerekek szaÉs az, hogy póráz és szájkosár nélkül sétáltat bályok, kötelességek szerint élnek, védtelenül egy fiatal gazda két harci kutyát Verőce utcá- sétálnak az utcán, szemben a kutyával, aki in? (Ez a gazdi gúnyosan visszaszól, hogy ne jogosan sétálgat szájkosár és/vagy póráz nélféljen, nem fognak bántani! Honnan tudja?! kül, miközben egyes fajtái az élet elvételére Hogy van joga veszélyeztetni mások – köztük vannak kiképezve. gyerekek! - testi épségét? Miért teheti meg?) Mi, emberek hogyan védekezhetünk és Erre a kérdésre a választ Verőcén az miért kényszerülünk egyáltalán védekezésre? állatok tartásáról szóló 11/2003.(IX.11) Nekünk milyen jogok állnak a rendelkezéKtr. számú önkormányzati rendelet, (amit sünkre? Kérem szépen, nem lenne egysze2005-ben módosítottak ) 19§-a adja meg: rűbb megelőzni a bajt és odafigyelni: rendes A szájkosár, vagy póráz, avagy mindkettő kerítés mögött tartani és pórázon sétáltatni használata nem kötelező – kivéve a közfor- a kedvenceket? Odafigyelni, ha nyílik a galmú közlekedési eszközön való szállítást –, kerítés, ne szökjön ki a gazdi szerint ártalde a mellőzéséből eredő következményekért a matlan, borjúméretű kutyuska? kutya tulajdonosa, illetőleg az adott helyen és Ami pedig a legfontosabb: komolyan időben a kutya felügyeletét végző személy felel. venni azt, hogy a kutya állat és a nagyon Tegyük fel, hogy a kisgyerek nem kezd kedves kiskedvenc is állat, bármennyire is el hangosan sírni, vagy gesztikulálni, vagy hihetetlen! Némelyik már méreténél fogva rohangálni és sikoltozni, vagy nem kezd el is életveszélyes lehet egy kisgyerekre nézve! ugatni a kerítés mögött egy utcányi kutya, Felelősek vagyunk egymásért. és ebben az esetben nem is történik semmi. A verőcei csecsemők és kisgyerekek, anyuSzekeres Ildikó Ám, ha mégis? Miért kell megvárni, hogy kák,felvételei kismamák és a felelős kutyatartók nevétragédia történjen ahhoz, hogy megfelelő ben kérem, hogy minden kutyatartó legyen törvényeket hozzanak, amiket számon is nagyon körültekintő, hogy a kutyája, kutyái tudnak kérni? Nehéz így arra nevelni a a megfelelő módon, kerítésen belül elzárva kisgyerekeket, hogy ne féljenek a kutyáktól, legyenek az ember társai. Előzzük meg a hanem békességben éljünk egymás mellett: baleseteket, tragédiákat! kutyák és emberek. Egy kismama

A Verőcei Tükör egy tavalyi számában is volt már arról szó, hogy miért kötelező a kutyák veszettség elleni oltása és féregtelenítése. A veszettség egy olyan, idegrendszert érintő vírusos megbetegedés, mely – emberre és állatra nézve egyaránt – halálos kimenetelű. A fertőzés a veszett állatok okozta sérüléssel, főleg harapással (vírus tartalmú nyállal) terjed, és a vírus sebbe kerülésével következik be. Ilyen módon veszélyt jelent az elhullott veszett állattal való érintkezés is. Ezért kötelező tehát a megelőzés, a kutyák veszettség elleni védőoltása, és kiemelten javasolt a kijáró macskák oltása is. Állataink veszettség elleni oltásával magunkat védjük tehát, miattunk kötelező. A vonatkozó rendelet előírja, hogy a kutyatartó köteles a három hónapos kort elért kutyáját veszettség ellen beoltatni. Az egy éven aluli kutyáknál ezt a védő-

oltást hat hónapon belül, ezt követően tetést kiszabni, és hogy a legtöbb kutya pedig évente kell megismételni. A veszett- kaphassa meg a veszettség elleni oltást, ségoltással egyidőben kötelező az ebek a tavaszi oltási időszakban az állatorféregtelenítése is. Azt az ebet, amelyik vosi rendelők is kedvezményes tarifákat nem rendelkezik érvényes veszettség elleni alkalmaznak, ezzel is elősegítve a kutyák oltással, a veszettség szempontjából aggá- maradéktalan beoltását. Ami az oltás helylyosnak kell tekinteni, tartójával szemben színét illeti: a messze nem EU-konform pedig azonnali hatósági eljárást kezdemé- úgynevezett „összevezetéses oltás” vagy „kutyaoltás” Verőcén is megszűnt, így a nyezhetnek. A 2012. január 1-jén életbe lépett veszettség elleni védőoltás az állatorvosi Herpay András felvételei módosított állatvédelmi törvény előírásai rendelőben, vagy otthon (a kutya tartási között szerepel az is, hogy az önkor- helyén) adható be. A veszettség zoonózis, állatról emberre mányzatoknak 3 évente minimum egyszer ebösszeírást kell végezniük. Az összeírás terjedő betegség. A kutyák veszettség elleelsődleges célja, hogy a járvány- és köz- ni kötelező védőoltása tehát elsősorban egészségügyi szempontból igen fontos és az ember életének védelmét szolgálja. A kötelező veszettség elleni védőoltást ellen- veszettség gyógyíthatatlan és halálos fertőőrizze, és felmérje a település kutyaállomá- ző betegség, aminek megelőzése mindanynyának oltottságát, valamint a veszettség nyiunk érdeke. dr. Keresztes Zsolt szempontjából való biztonságát. (A kötelező eboltás időpontjai a 15. oldaAnnak érdekében, hogy a lehető legkevesebb oltatlan kutya után kelljen bün- lon találhatóak!)

10

Április

Nagy a nyüzsgés a református parókián. Gyerekek, felnőttek jönnek-mennek: teszik a dolgukat. Hosszas kopogtatásra kényszerülök Márkus Gábor lelkész ajtaján, mire a hangos forgatagban meghallatszik a jelzés. Egy folyton magától kinyíló ajtóval ellátott irodahelyiségben ülünk le végre beszélgetni. Az jut eszembe: idebenn talán soha senki előtt nincs zárva ez az ajtó. – Mióta tevékenykedik Verőcén? – Az Isten kegyelméből az idén már tizenötödik éve lehetek itt a gyülekezetben mint választott lelkész, emellett 1992. óta a Tiszta Forrás Alapítvány kuratóriumi elnökeként végzem a munkám. – Milyen tevékenységeket lát el a községben? – A református egyház törvénye szerint a gyülekezeti lelkipásztor kötelezettségei közé tartozik a gyülekezeti élet vezetése, szervezése, a különböző alkalmak, események megtartása, amelyek egy gyülekezetben illendőek: ilyenek a keresztelések, a temetések, a házasságkötések vagy a szeretetvendégségek. A verőcei a nagy egészet tekintve egy kisebb gyülekezet. Komoly szervezést igényel tehát, hogy ez a kis közösség meg tudjon élni, a lelkipásztorát el tudja tartani. Végég kellett gondolnunk, milyen, az egyházhoz illendő tevékenységet vállalhatunk el, amelyből szerény jövedelemre tehetünk szert. – Mely forrásokból gazdálkodhat a verőcei gyülekezet? – Például egy pályázaton nyert állami pénz segítségével a volt iskolánkat 2001ben vissza tudtuk vásárolni. Később pedig a Széchenyi Terv jóvoltából konferenciatelepet építettünk. Ma ezen a telepen negyven személyt tudunk fogadni télennyáron, fürdőhelyiséggel felszerelt szobákban. A gyülekezeti teremben reggelivel, ebéddel, vacsorával látjuk el vendégeinket. Elsősorban a református egyházhoz tartozó közösségeket fogadjuk, de érkeztek már katolikusok is. – Milyen céllal érkeznek a csoportok? – Az egyes alkalmakra általánosan mondva a közösségnek egy-egy lelki szegmense vagy munkacsoportja érkezik. Ők

Hit

itt lelki és szakmai megerősítést kapnak Isten igéje révén. Ugyanakkor a Magyarországi Református Hajléktalan Misszió keretein belül gyógyító konferenciákat is tartunk itt. – Mit jelent a gyógyító konferencia? – Ez egy ötnapos, a hajléktalanokat megcélzó program. Nagyon komoly előkészítő munkát kíván. Fontos, hogy aki ide eljön, az lehetőleg józanul érkezzen, bár nem egy esetben maga a józanítás is itt történik. A gyógyító konferencia tulajdonképpen abból indul ki, hogy azt mondjuk, a hajléktalanok kivétel nélkül az Istentől távol élő, az Istentől elszakadt, az életében megtört és keserűséggel teli emberek. Ahhoz, hogy valaki ebből a helyzetből fel tudjon állni, legelőször a lelkét kell megerősíteni. Mi ezt nem tudjuk megtenni, de ismerünk valakit, Jézus Krisztus személyében, aki erre képes. Tehát a gyógyító konferenciákon – bár orvos is részt vesz rajtuk – a legfontosabb az Isten szava, amely gyógyítani képes. – Hogyan? – A válasz roppant egyszerű: az ember gondolkodását a nyomorúságosból az egészségesbe fordítja. Nem ma született a gondolat: „ép testben ép lélek”. – Körülbelül hányan fordulnak meg ezeken a segítő együttléteken? – Évente három-négy alkalommal rendezünk gyógyító konferenciát attól függően, hogy mennyi forrás áll a rendelkezésünkre. Istennek hála, magánszemélyektől, de az egyháztól is érkezik támogatás. Általában harmincöt-negyven ember részvételével zajlik a konferencia, tehát eléggé zsúfoltan vagyunk. Egy munkatársi csapat dolgozik az érkezőkkel: orvos, lelkipásztor, szociális munkás, szervező, illetve a konyhai dolgozók személyében. A parókia végén, az utcafronton áll a konferenciaépületünk, mögötte van a gyülekezeti termünk, ahol a közösségi alkalmakat tartjuk, mellette pedig a gyülekezeti konyhánk működik. – Milyen sikerélményeik vannak e tevékenységek során? – Márciusban bizonyságot tett nálunk egy vak asszony, aki valaha Istentagadó volt, és miközben folyamatosan veszítette el a látását, elhagyta a családja is. Később itt, Verőcén találta meg az Istent a lelké-

VERÕCEI TÜKÖR

É ben. Éppen most tíz éve, hogy ő megtérhetett. Úgy szokott fogalmazni, hogy: „látásom nincs, de világosságom van”, amióta Krisztus helyet kapott a szívében. Azóta egy kiegyensúlyozott és boldog asszony, ezt jön megköszönni a gyülekezetnek. Nagyon sok ajándékot kapunk az Istentől. A Tiszta Forrás Alapítványhoz érkezők közül évente húsz-huszonkét ember az, aki képes tartósan felállni a hajléktalanságból. – Mi vezethet odáig, hogy valaki az utcára kerüljön? – A hajléktalanoknak is kilencven-kilencvenöt százaléka alkoholfüggő, a fennmaradó öt-tíz százalék pedig egyéb szenvedélybetegséggel küzd. Kivétel nélkül mindig valamilyen függőség vezet oda, hogy valakinek az élete tönkremenjen. Az ige szempontjából egyedül ő a hibás. A hajléktalanná válás egyik alaphelyzete hogy „nekem nem kell az Isten”. Az Isten pedig megengedi, hogy az ember élete elússzon. Miért? Jóbot is beleengedte a cethal gyomrába, és senki nem kérdezte, hogy hogyan érezte magát ott. Mégis életben maradt. Aki a Tiszta Forrás Alapítványhoz jön, az ott biztosan életben maradhat. Nálunk minden reggel szól az ige, minden szerdán összejön az evangéliumi közösség, illetve a gyógyító konferencia az ottani életnek is része. Sokkal nehezebb a hajléktalanhelyzet Magyarországon, mint bárki hinné. Az egyik legnagyobb nyomorúsága a hajléktalan-ellátásnak az, hogy sokáig egy olyan liberális háttér irányította, amely szerint csak a „szabadság” volt fontos, a kötelesség pedig jóval kevésbé. Bizonyosan ügyelnünk kell ugyanis arra, hogy ne lehessen ürügy a testnek a szabadság. A szabadosság egyenlő az önpusztítással. „Mindent szabad nékem, de nem minden használ” – szól az Isten igéje. – Milyen egyéb missziót lát el itt, Verőcén? – Nagyon fontos feladat az iskola fenntartása. Az intézményt már nyolcadik esztendeje működteti a gyülekezet. Akad munka bőven. Nem volt könnyű úgy átvenni az iskolát, hogy a község egy része nem értett vele egyet, idegenkedve fogadta az ötletet. Annak idején több esetben jártam a katolikus püspöknél, hogy akkor vegyék át ők, hiszen úgyis több a katolikus Verőcén. Akkor elvi okok miatt elutasították a kérést. (folytatás a következő oldalon)

VERÕCEI TÜKÖR – Hogyan oldódott meg végül a helyzet? – Ebben az országban három generáció kimaradt a tisztességes, keresztyén értékrendből. Úgy gondoltam tehát, hogy ha az Isten adott egy ilyen lehetőséget nekünk, akkor el kell indulnunk ezen az úton, aztán az Úr megáldja a munkánkat a későbbiekben. Így is történt. Míg szinte mindenütt anyagi gondoktól szenvednek az iskolák, nekünk ilyen jellegű problémánk nincs. Sőt, nem kevés pénzt áldozhattunk arra is, hogy új tornaterem épülhessen, amelyet nem csak a diákok használnak, hiszen ez az épület a falu legnagyobb zárt helyisége, ahová akár hat-nyolcszáz ember is be tud férni egyszerre. Az óvodát szintén bővítettük, jelenleg pedig már készül a pályázat az iskola fűtésének és szigetelésének korszerűsítésére. Remélem, hogy mindezt is meg tudjuk valósítani, hiszen akkor jó pár esztendeig rendben lesz a falu oktatási intézménye. – Milyen problémákkal fordulnak Önhöz az iskola kapcsán? – Sokan megkeresnek, bár én annak a híve vagyok, hogy ami iskolai probléma, azt ott oldják meg, hiszen szinte minden problémának megvan a maga felelőse. Az iskola munkáját segítendő, annak idején létrehoztunk egy igazgatótanácsot. Ebben két fő önkormányzati képviselő: a polgármester, plusz egy fő, a katolikus egyházból a mindenkori plébános, plusz egy fő dolgozik. Utóbbi testvérünkről most meg is emlékeznék egy pillanatra, mert nemrégiben hunyt el. Rajtuk kívül egy személyt a pedagógusok választhatnak be az igazgatótanácsba. A törvény előtt alapvetően a presbitérium a felelős a testületi döntésekért, a presbitérium számára viszont az igazgatótanácsban dőlnek el a legfontosabb szakmai kérdések. – Adhat-e valami pluszt egy keresztény szellemiségű iskola a felnövekvő generációk és az ország számára? – A háború előtt itt Verőcén is a katolikus egyház tartotta fenn az iskolát és annak első négy osztályát úgy, hogy egy fillér állami pénz nem kellett hozzá. Azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akik akkor keresztyén oktatásban részesültek, semmivel sem váltak rosszabb emberekké, mint a többiek. Sőt, erkölcsileg itt-ott példamutatóbbaknak bizonyultak. Valamint megtanulták azt is, hogy jobban kötődjenek a gyülekezetekhez, és ez nagyban segítette őket a későbbiekben során. – A verőceiek mennyire keresik fel Önt mindennapos problémáikkal?

Hit – A gyülekezet tagjaival rendszeres a kapcsolatom, látogatom őket, sokat beszélgetünk, főleg ha betegség vagy egyéb nyomorúság üti fel a fejét. Ennek megvan a maga rendszere a református egyházon belül. Aki a gyülekezet tagja, aki segíti a gyülekezet munkáját, azzal kapcsolatosan az egyházi törvény meghatározza a lelkipásztor kötelességeit. – Milyennek látja a magyar emberek lelkiállapotát? – Ez egy érdekes kérdés. A sok adósság elkeseríti az embereket. Az adósok tizenöthúsz százalékának most talán sikerült megoldani a problémáját a végtörlesztés segítségével. Ez persze relatíve alacsony szám és csak a jobb módú emberek élhettek a lehetőséggel. Az igazán szegény embereknek egyre lehetetlenebb a helyzetük. A médiának, a reklámoknak köszönhetően sokan erejükön felül akarnak költekezni, ám annak keserű vége lesz. Látható, hogy egyre nagyobb a társadalmi rétegek közötti különbség. Ez nemcsak nálunk jellemző, hanem Amerikában is, sőt, az egész világon megfigyelhető ez a szomorú tendencia. – Hová vezet mindez? – Nyomorúságba. Magyarországon megszokták az emberek, hogy sok mindenről az állam gondoskodik, ma viszont egyre inkább az öngondoskodás irányába haladunk. Erre az országot illett volna előbb megtanítani. Amikor Isten a népét Egyiptomból kivezette, negyven évig nem engedte őket a saját hazájukba, hogy építsék az országukat, mert előbb néppé kellett válniuk. Egészen más ugyanis a rabszolgaélet és a szabad élet. Az, hogy jól éljek egy lehetőséggel, nem egyszerű dolog, azt meg kell tanulni. Magyarországon nagyon sokan a mai napig sem voltak erre képesek. – Látszik esetleg valami változás? – Nem érzem. Azt viszont látom, hogy az egyházak anyagilag egyre nehezebb helyzetben vannak. Szembetűnő, hogy pszichiáterre, pszichológusra akár tízezreket is költenek az emberek, ott pedig, ahol egy gondolattól meggyógyulhat a szív, nem akad ötszáz forint sem, tehát a gyülekezetek támogatására már nem jut. – Milyen a kapcsolat a helyi reformátusok és katolikusok között? – Rendezett. Mindannyiunk érdeke, hogy ne legyen konfliktus, feszültség. A katolikus gyermekeket a püspök úr által kinevezett hitoktató oktatja a katolikus hittanra. A reformátusokat pedig a mi általunk kinevezett személy tanítja heti két órában. Érdekes adalék, hogy jövőre

Április

11

az állami iskolákban bevezetésre kerül heti két hittanóra, Verőce ebben nyolc évvel előzte meg az országot. Felbecsülhetetlen az értéke a mai világban az iskola ügyében mutatott összefogásnak. Azt hiszem, a jövő útja az, amit mi teszünk. Köszönettel tartozom a katolikus testvéreknek is, mert megértették a helyzetet és nagyon sokat segítenek az oktatás ügyében. – Feloldódtak tehát a teológiai ellentétek is? – Azt gondolom, hogy alapvetően a Szentírás a fontos, és ha valaki a katolikus felfogás szerint szeretne élni, akkor tegye. Nyolcvanöt-nyolcvanhat százalékban azonos a teológiánk a katolikusokéval, a Szentírás pedig közös. Volt ugyan időszak, amikor a különbségek lettek jobban kidomborítva, de hála Istennek, az ökumené óta inkább az azonosságokra koncentrálunk. A lényeg, hogy mindanynyian a keresztyén értékrendhez tartozunk, tehát meg kell tanulnunk egymásra jobban tekintettel lenni. – Hogyan küzdhető le a már-már általánosnak mondható elkeseredettség? – Hadd osszam meg egy személyes élményemet. Mielőtt lelkész lettem, éveken át kevésnek bizonyult az a jövedelem, amit kerestem, és sehogyan sem tudtam azt beosztani. Ez egészen addig így volt, amíg végül megtaláltam Krisztust, azaz megtértem, amikor le tudtam tenni az Isten kezébe a gondomat és azt tudtam mondani: „Uram én nem tudom beosztani a javaimat, Te mutasd meg, hogyan tegyem.” Attól kezdve, én nem tudom, hogyan, de elég az, amim van. Akkor értettem meg, hogy ha a problémáimat, gondjaimat le tudom tenni az Isten kezébe, akkor az meg fog oldódni. A húsvét Jézus Krisztus feltámadása. Ennek az ünnepnek az az óriási ajándéka, hogy a feltámadott Krisztus mindenhez ad erőt. Nemcsak a szenvedésben, a kilátástalanságban, hanem mindenben. Kétségtelen, hogy Magyarországon egyre több a nyomorúság és nem lehet tudni, hogy lesz-e megoldás a bajokra. Nagyon sok család kerül egyre nehezebb helyzetbe, és úgy tűnik, nincs segítségük. Azt gondolom, hogy a nálunk meglévő összefogás az lehet. Mindannyian, azok is, akik egy olyan világban nőttek fel, ahol az Isten nem jelentett értéket, egy kicsit forduljunk magunkba és tegyük fel a kérdést: „vajon nekem is tudna az Isten segíteni?” Lelkipásztorként az a válaszom, hogy igen. Révuti Norbert

12

Április

In vino veritas

A Verőcei Borbarátok Társasága az idei esztendőben is borversenyt rendez. A versenyre bárki nevezhet saját készítésű borával az alábbi kategóriákban: vegyes fehér, fajtiszta fehér, rose, vegyes vörös és fajtiszta vörös. A borokat a verseny előtti napon, 2012. április 20-án 16.00-20.00 óra között lehet leadni a verőcei művelődési ház pincehelyiségében (Árpád út 20.), mintánként 2db 7,5 dl-es zöld színű palackban. A nevezési díj mintánként 1000 Ft. Az ünnepélyes eredményhirdetés műsorral és vacsorával egybekötve 2012. április 21-én lesz megtartva a verőcei Csattogó-völgyi Szabadidő Központban.

A rendezvény programja. 16.00: Résztvevők érkezése. 16.15: Megnyitó beszéd.16.20: Ünnepi műsor. 16.30: A borbírák elnöke értékeli a versenyborokat, eredményhirdetés, díjak átadása. 18.00: Vacsora. 19.00: Kötetlen beszélgetés borkóstolással. Rendezvényünkre a helyi és környékbeli, valamint a határon túli versenyzőket és a meghívott vendégeinket várjuk. A versenyzőktől kérjük, hogy a vacsorán való részvételi szándékot a borminták leadásakor jelezzék. A vacsora ára 1300 Ft/fő. Versenytársainknak szép eredményeket kívánunk, sok sikert! Verőcei Borbarátok Társasága

Az ünnepélyes bevonulással kezdődött XII. Nagymarosi Borversenyen a már megszokott megnyitó felvezetés és a kiváló bor-dalárda előadása után a verseny tisztaságáért felelős informatikus megnyugtatta a kétkedőket a bírálat pártatlanságról. A boros gazdák, akik leadták előző nap a mintáikat, izgatottan várták az eredményhirdetést. A 131 borminta a borbírákra komoly feladatot rótt, melyet három csapatban felelősségteljesen legjobb tudásuk szerint teljesítettek is. A 2 Nagy Arany, 23 Arany, 21 Ezüst, 15 Bronzérem mutatja a borok kiváló minőségét. A versenyre nemcsak a helybeli és környékbeli bortermelők és boros-gazdák hozták el boraikat, hanem a távoli Tarcalról is történt benevezés. Az lett volna a véletlen, ha a nagy hagyományokkal bíró Tokaji bort nem értékelték volna kiválóra az ítészek. A „Verőcei Borbarátok” szempontjából nézve nagy eredmény, hogy sikerült egy arany (Kiss Gábor, 2011 kékfrankos), két ezüst (Varga József, 2011 vegyes vörös, Illés György, 2011 olaszrizling), három bronz (Szabó László, 2011 zweigelt, Nagy Zsigmond, 2011 vegyes vörös, Illés György, 2011 olaszrizling) érmet szerezni. Ráadásul a legjobb fajtatiszta Kékfrankos bor, a „Máltai Lovagrend Érmes különdíját” is a Verőcei Borbarát tagja kapta meg.

A Kéméndi Borbarátok március 3-án tartották borversenyüket, melyre a Verőcei Borbarátok nyolc fővel és 13 bormintával érkeztek. A verseny megkezdése előtt még volt egy kis idő, egy helybéli borbarát elkalauzolt bennünket a közelben lévő ISZOMFALVA névre hallgató pincesorhoz. Nagyon hangulatos és kellemes lehet itt tölteni egy délutánt borozgatással az év minden időszakában. A megnyitó után két, majd három borbíra értékelte a borokat. Az itthoni szokástól eltérően mindenki együtt kóstolta mind a 71 bormintát, melyekhez esetenként véleményt is fűztek az ítészek. Mindenki tanulhatott valami újat. Az általunk nevezett öt fehér és nyolc vörösbor 5 ezüst és 5 bronz helyezést kapott. Az eredményhirdetés és a vacsora elfogyasztása után Greff Tamás egy szép tortával köszönte és ajándékozta meg a házigazdákat, melyet közösen fogyasztottak el a résztvevők. A borversenyek jó hangulatban, jó borok kóstolásával teltek el. Bízunk abban, hogy még sok ilyenben lesz részünk. Ezúton is köszönjük a nagymarosi és kéméndi borbarátok szívélyes vendégszeretetét. Verőcei Borbarátok

VERÕCEI TÜKÖR

Idén márciusban volt 195 éve, hogy Arany János meglátta a napvilágot. Az egyik legnagyobb, Németh László szerint legmagyarabb költőnkre emlékezve idős kori lírájából idézzük az Epilogus című versét, melyet a Gyulai Páltól kapott úgynevezett Kapcsos könyvbe jegyzett, az Őszikék ciklus többi darabjával együtt, s melynek utolsó, fájdalmas sorai Petőfi elvesztésére utalnak. (Sz. E.)

Epilogus (részlet) Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’... Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. (…) Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve: S ő halasztá évrül-évre. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. (…) Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy’ szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon? (1877. július 6.)

VERÕCEI TÜKÖR

„Véletlenül” futottunk össze a verőcei református parókián. Azt mondta, van egy csodálatos történet, amely róla szól. Feri ugyanis a poklot járta meg. Úgy beszélt azonban fájdalmas múltjáról, mint aki valóban szembenézett vele, és a rettentő súlyt már nem ő egyedül cipeli, hanem egy mindentől hatalmasabb erő segíti ebben. Feri élete végérvényesen megváltozott. – Kezdjük a legelején. Honnan indult az útja a pokol felé? – Szabolcs-Szatmár megyéből származom, földművelő családból. A szüleim nem éltek vallásos életet, de a nagyanyáim hívő katolikusok voltak. Rajtam már gyermekként megmutatkozott, hogy ami kötelező, az nem kell, azt elkerülöm. Az egyik nagyszülőm nagyon szigorúan bánt velünk, unokákkal: imádkoznunk kellett a reggelinél, az ebédnél, a vacsoránál, és amíg nem imádkoztunk, nem szabadott lefeküdnünk aludni sem. Mindez nekem nagyon nem tetszett. Katolikusként lettem ugyan megkeresztelve és bérmálkoztam is katolikus szokás szerint, mert kötelező volt. Hallottam tehát Jézus Krisztusról, csak éppen elutasítottam. Ami kötelező volt, az nekem nem kellett. Már gyerekként úgy döntöttem, hogy ha felnövök, akkor gazdag leszek. Az Úristenen kívül minden kellett volna. Így még szinte gyerekként, 1974-ben felkerültem Budapestre, elszakadtam a családtól és elkezdődött a „nagybetűs élet”. Hamar belekerültem egy amolyan „blahás” csavargó társaságba. Apró lopásokkal kezdődött az egész. Meg akartam mutatni nekik, hogy én is vagyok valaki. – Heccből tették? Rivalizáltak? – Egyáltalán nem voltunk rászorulva a lopásra. Azért loptam, mert ők is loptak. Cigarettát, piát, ilyesmiket. Ezzel kezdődött. Tizennégy-tizenöt évesek lehettünk ekkor. Már korán megismerkedtem az alkohollal és ez csak fokozódott az évek során. Akkor még nem gondoltam, hogy a későbbiek folyamán ebből baj lehet. – Miből tartotta fenn magát? – A szakmunkásképzőben szobafestőmázoló-tapétázóként végeztem. Nem sokáig dolgoztam azonban a szakmám-

Remény

ban, inkább a tejiparban helyezkedtem el mint szállítmánykísérő. Napi hat-nyolcszáz forintot kerestem 1978-ban. Ez akkor jó pénznek számított. Hamar hozzá is szoktam a jóléthez. Közben komolyabban elkezdtem lopni és csalni, még a tejgyárat is megkárosítottam, ami ki is derült, így egyre több problémám akadt az üzemben. Végül ott kellett hagynom a tejipart. – Mihez kezdett ezután? – Egyre inkább belemerültem a pénzhajhászásba. Sok intézetis gyereket ismertem, akik már megjárták a börtönt, tehát benne voltak a sűrűjében. Úgy illett, hogy aki a társasághoz tartozik, az a sittet is megjárja. Egyre lejjebb süllyedtem: már nemcsak loptam, hanem elkezdődtek a lakásbetörések, rablások is. Pitiáner ügyekből egyre komolyabb dolgok lettek. Végül még fegyvert is szereztem. Azt lehet mondani, hogy aljas emberek között magam is aljassá váltam. – Hová vezetett mindez? – Ahogy az elő van írva, mindezek egyenes következménye a börtön volt. Az első ítéletem kettő év és nyolc hónap lett. Pálhalmán töltöttem le ezt a büntetést. A börtönben karbantartó voltam, tehát jó dolgom volt ott is. Amikor bekerültem, annyi ismerőssel találkoztam, hogy azon gondolkodtam, van-e egyáltalán még valaki szabadlábon. – Ez ugyan viccesen hangzik, de ha belegondolunk, inkább tragikus volt a helyzete. Mit érzett? – Gyermekkoromtól fogva volt valamiféle hiányérzet a lelkemben. Fogalmam sem volt róla, hogy mi hiányzik. Azt gondoltam, hogy a pénz, a gazdagság. Meg azt, hogy én majd megmutatom. Én, én, én, én. A hiányérzet azonban, bármit is tettem, megmaradt. Állandóan mehetnékem volt, folyton csavarogtam, hasztalan hajtottam azt a valamit, amely a lelkemben lévő űrt betölthette volna. Akármilyen „bomba csajom” volt, hamar meguntam. Valami egyre jobban hiányzott az életemből. – Tudatosult ez a hiány vagy csak később fogalmazta meg? – Tudtam, mert mindig éreztem. A börtönből való szabadulásom után megismerkedtem az első feleségemmel. Nagyon jó társ volt szegény, de engem akkor már csak a bűnözés és a pia mozgatott. Végül

Április

13

elhagytam őt. Azt kell mondanom, aljas voltam vele szemben is. Visszatértem a régi életemhez: ismét jöttek a rablások, betörések, ez pedig csak egy irányba vezethetett. – Ismét börtönbe került? – Ezúttal szigorúbban büntettek: három év, tíz hónap fegyházra ítéltek. Sopronkőhidán töltöttem ezt az időszakot. Amikor onnan kiszabadultam, még mindig éreztem ezt a megmagyarázhatatlan űrt a lelkemben. – Nem volt senki maga körül, aki azt mondta volna, hogy ácsi, ez már sok lesz? – Nem. Ráadásul élen jártam a vallás, a vallásos emberek kigúnyolásában. Kinevettem őket. Azt gondoltam: ezek az emberek nem normálisak, a papoknak meg csak a pénzük kell. Hamarosan azután újra forrósodni kezdett a talpam alatt a talaj. Hiába mondják, hogy a börtön és a fegyház nevelő hatású és eltántorítja az embert a további bűnöző életmódtól. Éppen ellenkezőleg. Ha valahol tökéletesen el lehet sajátítani a különböző bűnözéssel kapcsolatos fortélyokat és technikákat az előkészítéstől a kivitelezésig, akkor a börtönökben, fegyházakban biztosan. Mielőtt azonban újra lecsukhattak volna, külföldre mentem dolgozni. – Hová? – Olaszországba utaztam és elhatároztam, hogy becsületesen fogok élni. Először egy halászhajón dolgoztam, később átkerültem Szardíniára, egy kereskedőhajóra. Viszonylag jól kerestem, így aztán Szardínián vásároltam egy kis házat magamnak. Igen ám, de a kereskedőhajó, amelyen dolgoztam, valójában csempészhajó volt. Lebuktunk. Előzetes letartóztatásba helyeztek, de csak azért, mert feketén dolgoztam. Az is kiderült a bíróságon, hogy nem nagyon adóztam, amíg dolgoztam, ezért teljes vagyonelkobzást róttak ki rám. Mindez 1998-ban történt. – Semmilye sem maradt? – Ferihegyen csomag nélkül, zsebre dugott kézzel szálltam le a repülőről. Semmim sem volt, ki kellett találnom valamit. Első körben felkerestem a régi barátokat, akik közül addigra többen meglehetősen lecsúsztak és hajléktalanná váltak, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Mivel aluljárókban aludtam és tulajdonképpen tablettás boron éltem, három hónap alatt sikerült annyira (folytatás a következő oldalon)

14

Április

leépülnöm, hogy kaptam egy hasnyálmirigy-gyulladást. Kórházba kerültem, ahol az egyik nővérke Jézusról beszélt nekem. Azonnal megfogott. Mármint a nővérke. Nagyon szépen beszélt. Megkérdezte, elmennék-e vele a Tiszta Forrás Alapítványhoz. – Igent mondott? – Azt gondoltam: „Anyukám, veled a világ végére is elmennék”. Így eljutottam az alapítványhoz, ahol hallottam Gábort beszélni (Márkus Gábor református lelkész, a Tiszta Forrás Alapítvány kuratóriumának elnöke – a szerk.) és elgondolkodtatott, amit mondott. Egészen más színben jött le számomra az egész vallásosság, az Úristen és Jézus Krisztus. Elkezdett érdekelni a dolog. Közben összeköltöztem ezzel az ápolónővel. – Kezdett egyenesbe jönni az élete? – Azért voltak még bonyodalmak. Hamar szétmentünk, mert bevallottam neki, hogy annak idején akadt némi afférom az egyik barátnőjével. Akkor még nem voltunk együtt, tehát szó sem volt megcsalásról, egyszerűen csak tiszta vizet akartam önteni a pohárba és ezért elmondtam neki. Ő viszont ezek után már nem akart velem együtt élni. Ismét az utcára kerültem. – Minden kezdődött elölről? – Ellenkezőleg. Ugyan egy hajléktalanszállón éltem, de rendszeresen jártam a Tiszta Forráshoz, egyre jobban érdekelt ugyanis az Úr Jézus és az Isten. Ekkor már nem ittam, nem dohányoztam. Reggelente futni jártam a Városligetbe, hogy ne kívánjam a cigarettát. Közben sokat gondolkodtam és kezdtem elfogadni, hogy az Úr Jézus mindenkinek segíthet. Erre az időszakra teszem a valódi megtérésemet. Végiggondoltam, hogy mi mindent tettem az életem során: hogyan bántam szüleimmel, ismerőseimmel, a volt feleségemmel és mindenkivel. Amikor mindezzel szembesítettem magam, ömleni kezdtek a könnyeim, mert rájöttem, mennyire aljas ember voltam (a beszélgetés alatt elcsuklik a hangja, fojtogatja a sírás). Akkor döbbentem rá, hogy egy senkiházi ember vagyok, az Úr Jézus pedig meghalt a bűneimért. Nagyon keményen megérintett, hogy az a valaki, akit én semmibe vettem, egy senkinek néztem, meghalt értem a kereszten. (A beszélgetés ezen szakaszában megszólalt a templom harangja). Leírhatatlan fájdalom kerített hatalmába a múltammal kapcsolatban. Ekkor eldöntöttem, hogy ezután az Úr kezét fogva járok.

Remény – Merre vezette ez a kéz? – Ekkoriban több kitörési kísérletem volt a hajléktalanságból. Nőkkel ismerekedtem meg, akikkel aztán ideig-óráig együtt éltem, de a velük való kapcsolataim során is azt éreztem, hogy valami nincs a helyén. Nem akartam viszont úgy élni, hogy egyik kapcsolat jön a másik után. Ezt már meddőnek tartottam. Egyszer meg is kérdeztem az én lelki atyámat, hogy honnan fogom tudni, hogy ki az én Isten által rendelt társam. Ő erre annyit mondott: „Ferikém, azt majd akkor tudni fogod”. – Igaza lett? – Kispesten ismerkedtem meg a feleségemmel. Nagyon csinos volt. Higgye el, volt összehasonlítási alapom. Sok közös vonásunkra derült fény, gyakran jutott ugyanaz az eszünkbe egy beszélgetés során, annyira egy húron pendültünk. Tudtam: ő az „oldalbordám”. Hasonlót azelőtt soha nem tapasztaltam. Mielőtt megkértem volna, hogy legyen a feleségem, mindent elmondtam neki a múltammal kapcsolatban. – Bea, Ön hogyan volt képes egy ilyen súlyos múltat elfogadni? – Csakis Isten segítségével. A Bibliát forgatva egyfolytában azt az üzenetet kaptam az Úrtól, hogy szeressem Ferit. Azelőtt én is Istentagadó életet éltem és felnőttként tértem meg. Gyermekként nem kaptam vallásos nevelést. Jóval később egy kórházi lelkész talált rám és az Úristen nyitogatni kezdte a szárnyaimat. Amikor Feri tetteivel szembesültem, az Istenhez menekültem, mert nem tudtam, mit tegyek. Végül az ő segítségével el tudtam fogadni a férjem múltját. – Hol tartanak most? – Amikor összeházasodtunk, még albérletben éltünk. Beának semmije sem volt, nekem viszont akadt némi megtakarított pénzem, abból vettem Monoron egy présházat. Úgy beszéltük meg, hogy felújítjuk és odaköltözünk. A szándékunkon azonban nem volt rajta az Úr áldása, hiszen ez csak az én akaratom volt. Azóta is úgy áll az a présház, ahogyan megvettem. Az albérletből egy úgynevezett szobabérlők házába költöztünk, három évig éltünk ott. – Nem lehetett könnyű. – Valóban nem, ráadásul idő közben kiderült, hogy Beának tüdőrákja van (Feri ismét a könnyeivel küszködik). Borzasztó volt átélni ezt, az Úristen azonban megkönyörült rajtunk: még időben észrevették az

VERÕCEI TÜKÖR orvosok a betegséget. Megműtötték őt és a feleségem meggyógyult. – A lakásproblémájuk megoldódott? – Rendkívül sok ember került nagyon nehéz helyzetbe, mert hitelfelvételre kényszerült, hogy lakást vehessen. Beával mi is sokat beszélgettünk arról, hogy vajon lakáshoz jutunk-e majd valaha, vagy maradnak az albérletek és hasonló megoldások. Végül egy ismerősünk, aki földi hatalommal rendelkezik, és ugyanoda járunk Istentiszteletre, segített: szociális bérlakásra pályáztunk, majd két évvel ezelőtt megnyertük azt. Egy csodálatos, másfél szobás lakásban élhetünk. – Sosem csapta meg a kísértés szele, hogy visszatérjen a régi életéhez? – Amióta megtértem, becsületesen dolgozom kertészként egy általános iskolában. Megnősültem, van hol laknunk. Az ördög ugyan nem alszik, időnként nagyon intenzíven támad, ám az Istentől kaptam egyfajta lelkierőt, hogy ellenálljak a kísértéseknek. Találkoztam a régi ismerősökkel is, akiknek elmondtam, hogy megtértem, az Úristen megszabadított engem és megtaláltam a lelki békémet. – Mit szóltak hozzá? – Bolondnak néztek. Azt gondolták, hogy az agyamra mentek a börtönben és fegyházban töltött évek. Pedig csak megszűnt az az űr a lelkemben, amelyet egész életemben pótszerekkel próbáltam meg betölteni. Nincs már hiányérzetem, boldogan élünk Beával. – Kétségtelen, hogy csodálatos gyógyuláson mentek keresztül. – Igen, így van. Egy alkalommal Isten fizikai csodát tett is velem, nagyon valóságosan megnyilvánult a számomra. Az történt, hogy éppen gyógyító konferenciára készültünk ide, Verőcére, amikor kiderült, hogy meg kell műteni a kezemet. Tönkrementek az izmok a tenyeremben és már nem tudtam kinyújtani az ujjaimat. Az orvosok azt mondták, hogy nem fogom tudni használni a kezemet, ha nem műtik meg sürgősen. Végül itt, egy bizonyságtételt hallgatva elöntött valami megmagyarázhatatlan forróság. Nem tudom pontosan leírni, mi történt, de azt éreztem, hogy a kezemben a görcsös izmok egyszer csak kiengednek. Teljesen rendbejött, nem kellett műteni sem. Nincs rá orvosi magyarázat, csoda történt. Istennek semmi sem lehetetlen. Révuti Norbert

VERÕCEI TÜKÖR

Hajrá Verőce!

Április

15

Ebben az évben is megrendezték a Fedettpályás Senior Atlétika OB-t március 4-én, vasárnap, Budapesten. Sok hazai és külföldi résztvevő képviselte magát. Szép eredményt ért el a Váci Reménység senior sportolónője, a Verőcén élő Csehné Kurdi Angéla a W50-es korosztályban, 60m-es, 200m-es síkfutásban, valamint távolugrásban. Mindhárom versenyszámban sikerült megszereznie az Országos Bajnoki címet. -weixl-

A tavaszi idény eddigi ddi i eredményei: d é i Verőce-Sülysáp 3:1, gólszerző: Csillag Zs, Plachi A, Müller A. A mérkőzésen a papírforma érvényesült, megérdemelten nyert a verőcei gárda. Ifi: Verőce-Sülysáp 2:0, gólszerző: Molnár Mátyás /2/. Bugyi-Verőce 0:0. A hazai csapat tíz emberrel védekezett, a tabella utolsó helyezettje ellen ez az eredmény mindenképpen kevés. Ifi: Bugyi-Verőce 1:2, gólszerző: Siklósi M /2, 1-et 11-esből/. Lapzárta után: Veresegyház-Verőce 4:1., ifi 0:1 Az U13-as és az U17-es csapatról a következő számban olvashatnak.

Barkácsbolt Verőce, Árpád út 49. Tel: 27/350-087 Öntapadó, bemarható szigetelőgumik, purfixek, faáruk, lécek, pántok, zárak, vasalatok, fióksínek, élfóliák, szögek, csavarok, szerszámok.

Havonta új akciók! FESTÉKEK, HÍGÍTÓK, RAGASZTÓK… Nyitva: H.-P. : 8-17 Szo.: 8-13

Várjuk kedves vásárlóinkat!

Nehézkesen indult ugyan a tavaszi szezon, de az utolsó két mérkőzés eredményei mindenképpen optimizmusra adnak okot a jövőt illetően. Hajrá Verőce! Eredmények: Salgótarján – Verőce 35-23 Verőce – Zsámbék 24-23 Verőce – Százhalombatta 32-26 ÁLLATORVOSI RENDELŐ (Verőce, Árpád út 11.): hétköznap 10-12 és 18-20, szombaton 10-12. dr. Keresztes Zsolt 30/411-4315, dr. Scheuermann Edit 20/298-4838. EBEK KÖTELEZŐ VESZETTSÉG ELLENI OLTÁSA ÉS FÉREGTELENÍTÉSE, EGYEDI AZONOSÍTÓ (MIKROCHIP) BEÜLTETÉSE.

Kutyák kötelező veszettség elleni oltása és féregtelenítése, valamint egyedi azonosító mikrochip beültetése (ajánlott) kedvezményesen a verőcei állatorvosi rendelőben (Árpád út 11., a főúton): 2012. április 6., péntek 18.00-20, április 7., szombat 10.00-12.00 2012. április 13., péntek 18.00-20.00, április 14., szombat 10.00-12.00 A vonatkozó jogszabályok és a Magyar Állatorvosi Kamara ajánlása alapján: veszettség elleni oltás 4.200 Ft + féregtelenítés, mikrochip beültetés (országos regisztrációval) 3.500 Ft. Amennyiben kutyáját háznál szeretné beoltatni, kérem, hívja a 30/411-4315 mobilszámot (a kiszállás díja + 500 Ft).

16

Április

Hírek, információk

Párbeszéd Műhely indul a Művelődési Házban minden hónap első hétfőjén, 18-19.30- ig. Békés vitarendezési, alternatív konfliktuskezelési módszerek ismertetése személyes, szakmai tapasztalatokon keresztül. A válás rendezhető mindenkit megnyugtató egyezséggel. Kevesebb lelki sérülés. Az iskolai konfliktus megoldható jóvátétellel. Visszaáll a rend. A hosszan elnyúló munkahelyi feszültség helyett megegyezés. Javuló munkakörülmények. Következő időpont: 2012. április 2., 18.00-19.30ig. Tartalma: 1. Filmvetítés egy megtörtént esetről. Cím: Égő híd. Megtorló büntetés helyett jóvátétel. 2. Kérdések és válaszok a módszerekről. Szervezők és előadók: Varga Gabriella, Bátory Zsófia, Csider Zoltán Várunk minden érdeklődőt!

Ki tudja, nagy Oroszország melyik szegletéből sodort ide a szél. Jöttél, mert parancsolták. Talán nem is tudtad, hol jársz. Lehet, hogy hallottál erről az országról, de gondolom, kisebb gondod is nagyobb volt annál, itt milyen nyelven beszélnek. Vajon anyád, apád, reszketett-e, amikor búcsúztál? Szerelmed sírt-e, mikor elindultál? Vagy árva voltál, csak a szél volt a barátod, aki erre a földre repített?

VERÕCEI TÜKÖR

A Network Amatőr Festők Művészeti Közösség fotós–festő alkotótábort szervez Erdélyben, Székelypálfalván 2012. május 19. és 28. között Gebora István verőcei fotó- és festőművész, művészeti menedzser vezetésével Az alkotótábor célja a résztvevők szakmai fejlődésének elősegítésén kívül a kis erdélyi falu, valamint környékének megörökítése festményeken, grafikákon és művészi fotókon. A tábor tagjai megismerkedhetnek a faluközösség életével, ellátogatnak Farkaslakára, Énlakára, Korondra. A Székelypálfalvi Keresztaljával zarándokolnak el a Csíksomlyói Pünkösdi Búcsúra. Alkotásaikból kiállítást rendeznek a falu közösségi házában és a tábor után Verőcén. A legjobb alkotások Székelypálfalva tulajdonába kerülnek a résztvevők ajándékaként. A tábor központja a Berze vendégház, www.berze.ro. A csapattal kézműves enkausztikus művészeti vezető is utazik, akinek elsődleges feladata a falu gyermekeinek művészeti képzése kézműves foglalkozások keretében. Ezeken elsajátíthatják egyszerű, természet-közeli anyagokkal művészi ajándéktárgyak készítését és belekóstolhatnak az alkotás örömébe. Az alkotótáborba még jelentkezni lehet Gebora Istvánnál, telelefon:+36 30 964 3136, e-mail: [email protected].

Minél gyorsabban előre, hogy hamarabb hazaérjél, és megöleljed a Kedvest? Az út felét már megtetted, de itt marasztalt a sors. Jutott egy sírhalom. A bánatban ez akár vigasztaló is lehet. Hány bajtársnak és ellenségnek ez sem adatott meg! Tudod, az emberek nem szerették a katonákat. De a halott, az más. És jöttek a kezek, tették a lélek parancsát: neked örök helyet adtak, remélve, hogy

valahol a sajátjukat talán ugyanígy megbecsülik. Mert ilyenkor már nincsen egyenruha, csak egy ember van, az elárvult, az egyedüli, a mozdulatlan. Szülők, gyerekek, szeretők, akik sosem látták újra a magukét, neked hoztak virágot. Így áldoztak saját szeretteinek. És sok évtized után, most is fel van gereblyézve, és friss virág van a halmon. Tóth László

A Verőcei Tükör májusi számában arról is olvashatnak majd, hogy Papp Olivér újra szerkesztve, kiegészítve és fotókkal bővítve jelentette meg az Egy kövér ember meséi című 1935-ben Verőcén megírt könyvet Huszár Károlytól

lapja – Kiadja az önkormányzat 2621 Verőce, Árpád út 40. – Felelős szerkesztő: Réti József – Vezető szerkesztő: Révuti Norbert VERÕCEI AA község szerkesztőség címe: 2623 Kismaros, Liget u. 29. – Telefon: +36 70 427 6368, e-mail: [email protected] Tördelőszerkesztő: Imrik Péter. Nyomdai munka: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác Hirdetési árak: 1/8 oldal 2640 Ft, 1/4 oldal TÜKÖR 3600 Ft, 1/2 oldal 6000 Ft, 1 oldal 10 800 Ft. Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák. Lapzárta minden hónap 20-án.