96-97. szám. 2014. október 4 és 19.
H.G. Mahatma dasa: Lépj be a japázás hangulatába
A maha mantra egy ima, melyben a bhakta tiszta istenszeretetért könyörög az Úrhoz. Mégis időnként más hangulatban japázunk. Egy olyan hangulatban, mely nem kapcsolódik a maha mantra jelentéséhez és szándékához. Az ilyen éneklés inkább a hangok figyelmetlen ismétléséhez vezet, mintsem egy érzelemmel teli imádsághoz. Srila Bhaktisiddhanta azt mondta, hogy a (valódi) japázás nem a torok mélyéről, hanem a szív mélyéről jön. Prabhupada pedig azt mondta, hogy a japázás minősége az érzelmektől függ. Az érzelem először a szívben, majd a szavakban nyilvánul meg. Ha valami olyan dolgot mondasz, aminek nincs jelentése, akkor azzal nem tudsz kommunikálni. Ha a szívedből beszélsz, akkor viszont meg tudod érinteni a másik ember szívét. Ugyanez igaz az éneklésre is. Krisnát a szeretet szólítja meg, nem a papagájszerű
ismételgetés. A kihívás az, hogy ne csak egyszerűen letudjuk a köreinket, hanem hogy odaadó meditációt vigyünk az éneklésbe. A szent nevek éneklése szent kommunikáció, nem rituálé. Nem egy mechanikus, figyelmetlen, robotszerű folyamat. Ez a szív felajánlása, a kegyért való esdeklés, könyörgés azért, hogy az Úr elfogadjon bennünket. A lélek sírása azért, hogy örökké az Úr szolgálatában legyen lefoglalva. Az ilyen érzelmek táplálják az éneklésünket. A bhakták gyakran kérdezik, hogy „Kell-e valamire gondolnom japázás közben, vagy csak egyszerűen hallanom kell a mantrát? Ha pedig csak hallom a mantrát, akkor hogyan tudok helyt adni olyan gondolatoknak, melyek a megfelelő érzelmet eredményezik?” Amikor kicsi voltam, az édesanyám átvitt az utca túloldalára, hogy a barátommal játszhassak. Amikor haza akartam menni, akkor az utca túloldalán, a házunkkal szembe álltam és így kiáltottam: „Anyu!” Nem azt kiáltottam, hogy „Gyere és vigyél haza!” vagy „Hiányzol, és most már igazán haza szeretnék menni!” Mégis azzal, hogy annyit mondtam, „Anyu!” mindezeket is értettem. Ő pedig értette és érezte mindezt. Hasonlóan Rádha és Krisna felé is annyi érzés és vágy kommunikálható a Neveik által (miközben a hallásra koncentrálunk).
Hogy segítsek Neked az éneklés megfelelő hangulatába kerülni, leírom a maha mantra néhány jelentését, ahogyan Srila Prabhupada és az acaryák adták meg nekünk: A japázás olyan mint a gyermek őszinte sírása az édesanyjáért. „Kérlek foglalj le engem a szolgálatodban.” „Kérlek, fogadj el.” „Ó Krisna, kérlek vonzd a szívemet Hozzád.” „Ó Krisna, kérlek hagy fejlesszem ki a szolgálatodra való ízt.” „Ó Krisna, kérlek vonzd az elmémet és szabadíts meg az anyagi kötöttségtől. „Ó Rádha, kérlek tegyél képesítetté a Te szolgálatodra! „Ó Rádha, kérlek mutasd meg, hogyan tudlak szolgálni.” “Ó Rádha, könyörgök, hogy elégedetté tehesselek.” A Brahma Samhitához fűzött magyarázatában Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura ezt írja: „Tanulmányozd, és nagy figyelemmel próbálja a mű lelkéig hatolni…” Ugyanígy, hatoljunk a maha mantra lelkéig, hogy a megfelelő odaadó hangulatok érjenek el a szívünkig éneklés közben.
Forrás: http://mahatmadas.wordpress.com Melléklet: H.H. indradyumna Swami Kirtan – Mumbai Kirtan Mela 2013: http://www.lepnikell.hu/downloads/1.%20Indradyumna %20Swami%20-%20Sunday%2017th%20Feb%20%20International%20Kirtan%20Festival%20Mumbai.mp 3
is. Malina-angatá, testének színe nem friss többé, mindene elszáradt.
A Viraha tíz szintje Sri Srimad Gour Govinda Swami Maharaja elöadása 2. rész
Őrült beszéd
Testi sorvadás A negyedik dasa a tanú-ksinatá, amikor a test nagyon lefogy. Erre példát az Ujjvala nílamani 15.171 versében találunk. Amikor Uddhava visszament Mathurába, Krisna megkérdezte őt, „Mi történik Vrajában? Hogy vannak Vrajabhumi hölgyei, különösen Radharani?” Uddhava mindent elmondott Krisnának, aki nagy figyelemmel hallgatta szavait. Uddhava azt mondta, yadupate ki baliba sei saba kathá, „Ó Yadupati, Yaduk ura, mit mondhatnék a helyzetükről? Nem találok szavakat... Radharani elviselhetetlenül szenved a távollétedben. Szavakkal leírhatatlan az állapota. Az arca olyan, mint a nyíló lótuszvirág, ám a bőre teljesen fakó. Szívét aggodalom gyötri, mardossa a fájdalom, amiért távol vagy tőle. Egy falat sem megy le a torkán.” Ha valaki nem eszik, mi fog történni vele? Egyre soványabb és soványabb lesz. Radharani ilyen állapotban van. Egy költő úgy fogalmazott, hogy már annyira lefogyott, hogy akár a kisujjára való gyűrűt is felhúzhatná karkötőnek. Telt mellei már teljesen beleolvadnak a testébe, olyan sovány lett szegény. Ez lett Radharaniból. Glániyukta dekhiyáchi, suna
rasamaya nidághe salila yna sukáiyá – Nyáron a nagy hőségben a folyók kiszáradnak. Az elkülönülés tüzének hevében Radharani teste kiszáradt és lesoványodott. Ez a valóság.” Így ismerik a tanú-ksínatát, a negyedik hangulatot. Elfeketedett végtagok Az ötödik állapot a malinángatá, amikor valaki teste rendkívüli mértékben eltorzul, és színét veszti. Az Ujjvala-nílamani (15.172) erre is ad példát. A malina-angatá azt jelenti, hogy a test elveszti frissességét. Uddhava így számolt be a helyzetről: „Ó Aghasura ellensége, Krisna, hallgass rám! Amikor forró szél fúj, a fák levelei elszáradnak. Ez történik Visakhával is, akinek a lehelete a távollét fájdalmai miatt rendkívül forró. Pirosas színű ajkai kiszáradtak és feketéssé váltak. Ha esik a hó, mi történik a lótuszvirággal? Elhervad és elfeketedik. Visakha pirosas ajkai is így torzulnak el. Visakha, a friss liliomszál a tőled való távollét tüzében ég, amiért távol vagy tőle, kínzó fájdalmat érez. A liliom felfrissül éjszaka, de napközben a magasra hágó nap forró heve miatt bajba kerül, elfonnyad. Ez történt Visakhával
A hatodik szint a pralápah, összefüggéstelen beszéd. Prabhupáda mondja így, „összefüggéstelen beszéd”. A pralápa meghatározása a Lalitamádhavában olvasható (3.1.47, illetve Cc. Antya 19.35) Sríla Rupa Goswami fogalmazott így, kva nanda-kula-candramáh, később Mahaprabhu is idézte ezt a verset, Radharani szavait. Radha azért sír, mert a Krisnától való elkülönülés miatt kínzó fájdalom gyötri. Amikor meglátja kedves barátnőit, Lalitát vagy Visakhát, így szól hozzájuk: „Ó kedves barátnőim, sakhik, hol van a Nanda dinasztia holdja, Krisna? Hol van az a Krisna, akinek pávatoll van a hajába tűzve?” Senki más nem hord pávatollat, csak Krisna. „Hol van az a Krisna, aki oly édesen játszik a fuvoláján? Hol van? Hol van ő, akinek testszíne oly kék mint az indraníla-mani, a ragyogó zafírkő? Hol van? Hol van az a Krisna, aki a rasalílában velünk táncolt? Hol van? Ó sakhí, olyan ő az elkülönülés tüzében égő szívemnek, mint a hűsítő balzsam. Ez az egyetlen gyógyszer. Hol van? Hol van ez a gyógyszer? Kegyetlenül megvert engem a sors . Brahma írta mindezt a homlokomra – ilyen az én szerencsém. Ó istenem, mit tegyek?” Ilyen a
pralápa, amikor őrülten, összefüggéstelenül beszél valaki. Halálos méreg A hetedik dasá a vyádhih. Vyádhih azt jelenti, rendkívül magas láz. A Lalita-mádhava (3.53) így ír erről: Radharani így szól: „Ó kedves barátnőm, Lalita, kérlek, hallgass meg. Magas lázam van, 41-42oC, amit a Krisnától való távollét kínzó fájdalma okozott. Mikor alakul ki ilyen magas láz? Amikor az aranyműves egy darab aranyat megolvaszt, beteszi azt egy kis cserépedénybe, majd letakarja, rárak egy másik edényt, és az egészet az izzó tűzbe helyezi. Aztán fogja a fújtatóját, és amennyire csak lehet felszítja a tüzet. Csak így lehet az edénybe tett kis darab aranyat megolvasztani. Ilyen tűz ég bennem is, igen forró tűz. Elviselhetetlen a heve. Olyan, mint egy rendkívül erős méreg. Sokkal fájdalmasabb, mint a villámcsapás. Olyan, mintha hegyes árral szúrnák át a szívemet. Oly nagyon fáj, mint aki a halálos kolerában szenved. Egy kolerában szenvedő beteg érez így. Kedves barátnőm, szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire kínoz a fájdalom. Letaglózó. Nincsenek rá szavaim. Oly magas a lázam.” Ilyen a vyádhih, ami a hetedik dasá.
Teljes őrültség A nyolcadik szint az unmádah, őrültség. Az Ujjvala-nílamani (15.175) ezt írja róla: Uddhava így számol be a tapasztalatairól: „Ó Murari, Mura démon ellensége! Ó Krisna, mit mondhatok? Láttam Radharani helyzetét. Távollétedben oly fájdalmakat él át, hogy teljesen megőrült. Vrajabhumiban a nevetség
fájdalom megőrjítette, és Radharani csak sír, ömlik a könnye, mint a záporeső, a földön hempereg, néha nevet, néha sír, néha kiabál, máskor meg csak áll és kérdezget mindent és mindenkit – még a tudatlan falakat és oszlopokat is. Ilyen állapotban van – teljesen megőrült, unmáda. Ez tehát a nyolcadik dasá. Rendkívül törékeny A kilencedig dasá a mohah, ájultság. Szintén az Ujjvalanilamaniban (15.177) olvashatunk róla:
tárgyává vált szegény. Mindenki rajta nevet. Ide-oda megy, mint egy kelekótya, és mindenkit megkérdez – valóban mindenkit – legyen tudatos lény vagy tárgy, ’Hol van Krisna? Hol van Krisna? Hol van Krisna?’ Bárkivel találkozik, ezt kérdezi tőle, de beszél a tudatlan tárgyakhoz is – megkérdezi az oszlopot, a falat, ’Hol van Krisna? Hol van Krisna? Hol van Krisna?’ Nem tud különbséget tenni élő és élettelen között. A
Lalita levelet ír Krisnának, amelyben leírja Radharani helyzetét. „Ó Krisna, Radharani annyira oda van, hogy gyakran elájul. A távolléted miatt oly nagyon szenved, hogy az állapota nagyon-nagyon kritikus, nagyon-nagyon törékeny. Ezt nem fogja túlélni, bármelyik percben meghalhat. Mélyen elmerül a gondolataiban, aggodalmaiban. Mindig rád gondol, és heves, elviselhetetlen fájdalmakat él át a távollétedben. Újra és újra elájul, nincs reménye a túlélésre. Ma vagy holnap, de hallani fogod halála hírét. Igen, ezt fogják üzenni: „Radha meghalt’. Ma, vagy talán holnap. Oké, ó Krisna. Ha boldog vagy, akkor maradj és légy ott boldog. Nálunk ez a helyzet Radharanival. Ilyen a kilencedik dasá, a mohah.
Halál A tizedik dasá a mrtyuh, halál. A Hamsadutában (96. vers) ezt olvashatunk róla. Sríla Prabhupáda a Caitanyacaritámrta Ádi. 13.41 verséhez írt magyarázatban hozzáteszi: Ezzel kapcsolatban utalhatunk Srimati Radharani monológjára, amely Uddhava vrindávani látogatása után történt. Srí Caityanya Mahaprabhu hasonló hangulatban, eksztázisában úgy beszélt, mintha magas láza lenne. Srímati Radharani féltékenyen és őrülten úgy viselkedett, mintha Krisna nem törődne vele, és egy dongót szapult őrült szavakkal. Mahaprabhu kedvtelései utolsó napjaiban ehhez hasonlóan ugyanilyen érzelmeket élt át extázisában. Lalita a levelet egy hamsára, hattyúra bízza, hogy vigye el Krisnának Mathurába. „Miért nem törődsz velünk, kedves sakhi? Ó Krisna, a rása tánc alatt magadhoz kötötted Radharanit a szeretet köteleivel. Mi lett veled azóta? Teljesen elhanyagolod legkedvesebb barátnőmet. Miért történik mindez?” Miért vagy ilyen közömbös? Radharani őrült gondolatokat kerget a fejében.
Korábban azt mondtam, haldoklik. Ma, holnap vagy azután hírt fogsz kapni Radha haláláról. Csak gyere, vegyél a kezedbe egy pihét és tedd az orra elé. Ha megrezdül, elítélhetsz. Nem észlelhető a lehelete. Már nem is lélegzik. Radharani halott. Jöhetsz, megvizsgálhatod, hogy van-e még légzése. Miért vagy olyan közömbös, kedves sakhi, akit a rása tánc alatt a szeretet oly szoros kötelékei tartottak fogva? Rendkívül közömbössé váltál.” Ilyen a mrtyuh, a halál. A dasami-dasá utolsó, tizedik szintje, mrtyuh. A viraha, az állandó távollét érzésének megnyilvánulása során jelentek meg ezek a szintek. Gauranga Mahaprabhuban ugyanezek az érzések megnyilvánultak. Milyen hangulatban vanő? Ki is ő? Ezt kell megértenünk. A fatörzs Krisna szereke nagyon hamar elérte Vrajabhumit. Majd Krisna leugrott a szekeréről és Yogamáyá egy újabb líla bemutatásába kezdett. A sors elrendezésének tűnt, hogy Krisna Nudhuvana közelében érkezett meg, ahol Radharani tetszhalottként hevert. Krisna oda rohant hozzá ezekkel a szavakkal, „rádhe, rádhe, dehi-pada-pallavam udáram” – Ó Radhe! Ó Radhe! Bocsáss meg nekem, kérlek, leborulok lótusz lábait előtt. A lábadhoz teszem a fejemet.” Krisna így
kiabált. Micsoda fantasztikus lilá bontakozik ki. Krisna teljes eksztázisba került, mert átéli a távollét érzését. Kezei és lábai behúzódnak a testébe. test Olyanná válik, mint egy teknős. tekn Ilyen Jagannátha formája. Hatalmas, tágra nyílt szemeivel csak Radharanit bámulja, aki úgy fekszik a kunjában, mintha halott lenne. Krisna elájul, és a földre zuhan, amikor meglátja, milyen helyzetben van Radha. Ebben a formában éli át a Rádhától való távollét heves fájdalmát. Ez Jagannátha megjelenésének leírása: rádhá-bháva rádhá sindhure bhásamána, mintha egy fatörzs bukdácsolna a rádha rádha-bháva óceánjának felszínén. Egy szellő szell körbejárja Krisna transzcendentális testét, Radharani harani már éppen meghalna, amikor ez a szellő szell megérinti a testét, és hűsítő h balzsamként enyhíti az állapotát. Radharani azonnal feléled. Srimati Lalita mézédes hangon súgja a fülébe, „Krisna megjött”. Amikor Rádha meghallja, fokozatosan kinyitja a szemét, hogy végre meglássa prána-vallabháját, vallabháját, hőn h szeretett Krisnáját. Ez az orvosság segítette feléleszteni őt. Ekkor elfelejt mindent, a távollét fájdalma mindenestől eltűnik. De Krisna még mindig ájultan hever teknősszerű állapotban. Amikor Srimati
Radhika ilyen állapotban látja Krisnát, elindul priya-sakhiya, Visakha felé. Visáka pedig tudja, mi a gyógyszer. Igen édes hangon elkezdi Krisna fülébe énekelni: „Radhe, Radhe, Radhe”! Krisna ennek hallatán visszanyeri tudatát, és kinyitja a szemét. Krisna ránéz Radharanira, Radha visszanéz Krisnára. A szemeiken keresztül egyesülnek. Aztán mindketten elfelejtik a múltat. Holvan Dváraka? Hová tűnt Krisna fájdalma? És hová tűnt Srimati Rádharáni viráha érzése? Immár semmi nem maradt belőlük. Így egyesül Radha és Krisna a Nidhuvana-kunjában. …Krisna nagyon kedvesen ezt mondja, „Radhe, hol a viraha? Hol a távollét? Rádha, nem létezik távollét. A tattva szerint egyáltalán nem létezik távollét érzése. Vrajabhumiban mindig veled vagyok. Ez a viraha a prema, a szeretői
afférok legfelsőbb élménye. Ha nem lett volna viraha, akkor a prema végül halállal végződött volna, akála mrtyuval. Tehát a viraha tartja életben a premát. „Radhe, az irántam érzett szereteted olyan, mint egy feneketlen óceán. Annak értekében vettem fel ezt a Jagannátha külsőmet, hogy elérjem és belevessem magam ebbe az óceánba. Ebben a formámban örökké jelen leszek Sri Ksetrán.”
jelenek meg, elrabolva a te érzéseidet és b bőrszíneded, ugyancsak Jagannatha Puri Dhamban fogok élni.” Caitanya Mahaprabhu krsnakrsna viraha--vidhura, Jagannath pedig rádhá-viraha viraha-vidhura. Mindketten sírnak Jagannath Puriban – Caitanya Mahaprabhu Radharani hangulatában sír Krisnáért, és Jagannath Krisnaként sír Radhaért.
Forrás: Ez a jagannátha-vigraha, rádháviraha-vidhura, amikor Krisna igen nagyon szenved, mert távol van Rádhától. Krisna a rádhábháva, Radharani szívének óceánjában bukdácsol fel-le, mint egy kidőlt fatörzs. Amikor
majd Caitanya Mahaprabhuként
Sri Krishna Kathamrita Magazine Issue 12 -"The Hidden Identity of Lord Jagannath" Gopal Jiu Publications, Publications H.G. Madhavananda dasa
