Amikor Mahatma Gandhit

Amikor Mahatma Gandhit

Tanítás: A Szentmisérõl > > 2 Könyvértékelés > > 3 Közösségeink: Regina Pacis > > 6 Jézusért éltek: Boldog Károly > > 8 Pannónia virágoskertje 9 Pünkösd > > > > 10 Beszámolók: Új szolgáló bizottság10 Új iroda > > > 12 Városmisszió > > 13 „Próbamisszió” > 15 Gyerekszáj > > > 15 Programok > > > 16

megkérdezték, hogy miért nem veszi fel a kereszténységet, állítólag így felelt: „Mert Európában vasárnapi kereszténységet és hétköznapi pogányságot találtam.”

Varga László Atya, 2005. 05. 30-06.1. között,, a Városmajori Jézus Szíve templomban tartott triduum három homíliáját adjuk közre a Hírlevél három egymást követõ számában.

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Az alábbiakban Varga László atya, 2005. 05. 30-06.1. között, a Városmajori Jézus Szíve templomban tartott triduum három homíliáját adjuk közre a Hírlevél három egymást követõ számában. A triduum egy missziós hét keretében volt, témája a szentmise.

Tanítás

A Szentmisérõl lesz szó a három este során, és arról különösen, hogy hogyan lehet összekapcsolni a szentmisét az életünkkel.

2

Amikor Mahatma Gandhit megkérdezték, hogy miért nem veszi fel a kereszténységet, állítólag így felelt: „Mert Európában vasárnapi kereszténységet és hétköznapi pogányságot találtam.” Bizony, a Szentmise hatékonysága bennünk lemérhetõ azon, hogy mi történik velünk a két szentmise között. A vágy adott: összekapcsolni az Eucharisztiát az életünkkel úgy, hogy az életünk is Szentmise legyen: Szeretetáldozat. És ez az élet töltse be a szentmiséinken való részvételünket. Mit akar tenni velünk az Isten a Szentmisén, és a két Szentmise között? Megrendítõk Jézus búcsúbeszédében elhangzó szavai: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok” (Jn 16,31-32). A Szentmisén mi is hisszük az Õ valóságos jelenlétét, de a mise után mindenki szétszéled és Õt magára hagyjuk, pedig Jézus velünk akarja járni az élet útját. Élõ jelenlétét a hétköznapjainkban miként tudnánk jobban tudatosítani? Szent Pál így szól a 2Kor 13-ban: „Vizsgáljátok meg magatokat, vajon hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a hitnek a próbáját!” Hitünk próbája ide van elrejtve. Fölismerem-e, hogy Krisztus bennem él? Nagy a kísértés. Az önmegvalósításra való hívás a bûn forrása. Ha Éva rákérdezett volna Ádámnál, akkor nem

bukott volna el sem õ, sem Ádám. De õ maga akarta megoldani a választ, egyedül. Látszania kell rajtad, hogy benned él Isten országának öröme, békessége és igazságossága. Ha nem látszik, az a nem elegendõen megélt hit jele. A konfliktus egy függetlenségi harc. Nem akarsz függeni Istentõl, ugyanúgy, mint ahogy nem akarsz függeni házastársadtól, szüleidtõl, barátaidtól, embertársaidtól. Nem adod oda magad teljesen, legfeljebb részben, lényegét tekintve azonban meg akarod õrizni a függetlenséged. Nem engeded, hogy éljen benned Krisztus. Nem akarjuk felismerni, hogy nem vagyunk a magunké, hogy Krisztuséi vagyunk. Az ilyenek Istene „hallomásból ismert Isten”. Erkölcsi alapállásból tartjuk magunkat olykor bûnösnek, máskor erkölcsösnek. Valójában ilyenkor közelebb állunk a farizeushoz, mint a vámoshoz. Erényeink és bûneink a pajzsaink Krisztus szeretetével szemben. A vámos nem vádol és nem igazolja bûnét. Õt Jézus igazolja: „Ez megigazultan megy haza”. Milyen is az odaadott élet? Egy francia misztikus szavai ezek, errõl szólón: „minden élet egy Szentmise, és benne minden lélek egy ostya, és benne Jézus minden lelket konszekrálni akar: átváltoztatni, szentté tenni.” Minden élet egy Szentmise, amelyben Jézus szeretné bemutatni a szeretetáldozatot. Folytatni azt, amit elkezdett bennünk. A Szentmisében én vagyok a pap, és Jézus az áldozat. A Szentmise után, a két Szentmise között, szerepet cserélünk: Õ a pap, és én az áldozat. Jézus kezébe veszi az életem, és ha kell, megtöri. Nem azért, mert szenvedést akar, hanem mert meg kell töretnem, hogy az életem kimutathatóvá váljék a szeretetben.

Meg kell töretnem a keményszívûségben, az önzésben, az ítélkezésben, a haragvásban és a gõgben... Szentmisérõl szentmisére kezébe veszi Jézus az életemet és konszekrálni akarja. Mindegyikõtökét. A ti életetek is Szentmise, Istennek bemutatott szeretetáldozat. A ti életeteket is szeretetlakomává szeretné tenni a világ számára! Ti vagyok az Õ Szent Teste, amelyrõl elhangzik a Szentmisében, hogy „ez az Én testem, mely értetek adatik”. Azoknak, akik nincsenek itt, akik nem hisznek, akik nem lehetnek itt. Hogyan lehet összekapcsolni Szentmisét az életünkkel?

a

A Szentmise a bûnbánattal kezdõdik. Sok mindent gondoltunk-képzeltünk magunkról, és rólunk is sokfélét képzeltek mások. A valóság az, hogy Jézus mindenkit a bûn alá foglalt, hogy helyes útra vezethessen. Nem azért, hogy megalázzon, hanem hogy meggyógyítson. A bûnbánat a számbavétel ideje. Elképzeltük, hogy milyenek tudnánk lenni, hogy milyen az Egyház és a környezetünk. Azt reméltük, hogy megússzuk bûn nélkül, hogy szeretettel leszünk családtagjaink iránt... Szembesülünk a valósággal: hogy állandóan vétkezünk. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ha másért nem, mulasztásaink miatt bizton verhetjük a mellünk. Adósai vagyunk a világnak Isten szeretetével, irgalmával, a kiengesztelõdés elmulasztásával. Szembesülünk szívünkben hordott egykori álmainkkal és ideáinkkal, melyek rendre eltörtek az idõk során. Nem olyan a családunk, a gyermekünk, a barátunk, s mi magunk sem, mint kezdeti álmainkban. Szívünk megsebzõdött, hitünk krízisbe került. Vannak, akik letagadják mindezt, õrzik féltõn régi álmaikat. Ez struccpolitika. Egy afrikai pap mesélte egyszer, hogy 200 strucc volt képes így elpusztulni, hogy homokba dugta a fejét, amikor jött az ár. Mi is sokszor

2006. I. szám

Vannak, akik föllázadnak, vannak akik önmagukat képesek testileg-lelkileg megcsonkítani. És vannak, akik hajlandók elfogadni és szeretni a valóságot. Gyökössy Endre így ír errõl: „Ha nem lettél az, aki szerettél volna lenni, még mindig szeretheted azt, aki vagy. És ha társad nem lett olyan, amilyennek elképzelted, még mindig szeretheted azt, aki most õ.” „Szeretni kell a valóságot!” Isten akarata az, hogy szembesüljünk vesztességünkkel, mulasztásainkkal és bûneinkkel, hogy befogadhassuk Isten irgalmát és az Õ szeretete vezethessen minket. Bennük rejtette el szeretetajándékait, melyeket csak akkor veszünk észre, ha merünk szembesülni a valósággal. Jézus azt akarja, hogy az igaz szeretet tölthessen be minket. Az igazi szeretet, mely Õ maga. Meg kell, hogy töressünk, hogy szeretetáldozatként kioszthatóvá lehessen az isteni szeretet mások számára.

Milyen is ez a „megtöretés”? A világ szemében ez maga a gyötrelem, de Jézus boldognak mondja azokat, akik vesztesek. „Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa” „Boldogok, akik könnyeznek és szomorkodnak, mert õk vigasztalást nyernek...” (Mt 5,3-4) A vigasztalás nem a halálunk utáni mennyország, hanem a köztünk élõ Krisztus! Ez a szomorúság üdvösségemre szolgál. A magunk körül forgó szomorúság bûn, melybõl nem tud megvigasztalni Jézus. Ez a szomorúság azonban olyan, mely magában foglalja azt, hogy megengedjük Istennek, hogy megvigasztaljon és örömét lelje bennünk. Mint a hazatérõ tékozló fiú, aki nem igazolja magát, hanem bevallja, hogy vétkezett, és Atyja sem kér semmit számon, hanem ünnepet ül vele. Ez a feladatunk: odaállni az elé, aki egyedül képes megmenteni minket, kínszenvedése és kereszthalála által és megvallani a teljes elfogadásban: „Vesztes vagyok és köszönöm, hogy szeretsz!” Ez az egyedüli út, mert alázat van benne, mert befogadja Isten irgalmát.

Aki felismeri a felelõsségét a szívét és a világot átjáró rosszért, az lemond az ítélkezésrõl. Nem vádol, hanem megengedi, hogy szeressék, és ezért õ is szeretni fog. Életünk szentmiséjének mindig ez a kezdete: a bûnbánat. Felismerése annak, hogy bûnösök vagyunk. „Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Uram irgalmazz!” Ez a feltétele annak, hogy Jézussal együtt járhassak életem Szentmiséjén. Hogy mit jelent Jézussal együtt járni, ez lesz a holnapi nap témája.

Tanítás

dugjuk be a fejünket a homokba, nem akarunk elszakadni régi reakcióinktól, nem akarunk szembesülni a valósággal. A folyamatos tv-nézés egy virtuális valóságot tár elénk. Az álomvilág kibírhatóbb.

Amen /A második és harmadik nap anyagát következõ számainkban közöljük./ A triduum témáiról megjelent Varga László atya lelkigyakorlatos könyve: A szeretet új pünkösdje - életünk szentmiséje címmel.

Megvásárol- H í r l e v é l 3 ható a katolikus könyvesboltokban, és a www.areopagusz.hu internetes áruházban.

Könyvértékelés

Wildner Dénes

1.Jáki Szaniszló: „A zsoltárok imádkozása. Zsoltármagyarázatok”; JEL Könyvkiadó, 2003; Fordította Jáki Zénó Szép kiállítású könyv, olyan tartalmat ígérõn, melyre már régóta vágytam. Lelkesen vettem kezembe. Elképzeltem, hogy a nagy tudású szerzõ valóban azzal ajándékoz meg, amit a könyv címében is ígér, méghozzá oly mélységben, amely a korábbi mûvei ismeretében joggal elvárható. Izgatottan vettem a kezembe: De jó lesz elmélyedni a zsoltárok titkaiban, és nagyobb odaadással és tudással imádkozni õket! A szerzõ sorra veszi az egyes zsoltárokat, mindegyiknek külön fejezetet szentel. Zsoltárelemzéssel is indulnak a kezdõ sorok, de hogy-hogynem, hamarosan éles kanyart vesz a szerzõ és történelmi ese-

ményrõl, egyházpolitikai kérdésekrõl, jelenkori jelenségrõl kezd elmélkedni, és a zsoltár maga, mintha feledésbe menne. Letettem, másnap újra kézbe vettem, hátha a következõ, az nem, akkor a rákövetkezõ, az sem, és így tovább... de nem lettem sokkal gazdagabb, és egyre nõtt a csalódottságom. Néztem a címlapot, a címét a könyvnek, bizony az mást sugall, mint amivel odabent találkozom. Még ha a könyv címe efféle lenne: „Elmélkedések és gondolatok a zsoltárok olvasása során”, de nem. Vagy ha a tanítás után egy kicsit, egyfajta reflexióként, a világba is tenne egy kitérõt a zsoltárok fényében, de ehhez

elõbb fel kellene a fényt csillantani. Kár ragoznom. Meglehet, egy csendes nyári délutánon az igen tisztelt szerzõ, bencés egyetemi tanár világlátó gondolai értékes olvasmánnyá válhatnának, közéleti érzékenységre nevelõkké, de itt, feltételezve a karizmatikus olvasó éhségét a zsoltárok mélyebb megismerése iránt, csalódásomról vagyok kénytelen számot adni. Sajnálkozva kell azt mondanom, messze nem nyújtja e könyv azt, aminek ígéretével szakrális mélységet sugalló címlapja, egyértelmû címe és alcíme elõzetesen oly bíztatón kecsegtetett.


2.„Legyen meg a Te akaratod! A lelkek/szellemek megkülönböztetésének szabályai”; IHTYS Kiadó, Nagyvárad; Szerkesztette P. Dr. Bruncsák István

Könyvértékelés

4

Ez a Marana Tha 2000 alapítvány és az Isteni Szeretet Közösség támogatásával, a Nagyváradi püspökségen kiadott mû valójában az alcímben jelzett témakörben egy jelenkori és öt középkori jeles szerzõ tanulmányát tartalmazza, ízléses megjelenésû könyvecskében. Mind a hat tanulmány tömör, lényegre törõ írás. Nagy segítség lehet különösen közösségvezetõk számára a lelkek helyes megkülönböztetésére való felkészülés és feladatvégzés során. Igazi kisokos lehet e témakörben minden kisközösség számára, ezért külön is érdemesnek tartom, hogy felsoroljam a benne foglalt írásokat: 1) Gisbert Greshake (1933-): „A szellemi megkülönböztetés” 2) Giovanni B. Scaramelli (16871752): „A szellemek megkülönböztetésének szabályai” 3) Kempis Tamás (1379-1380): „A természet és a kegyelem különbözõ nyilvánulásairól” 4) Loyolai Szent Ignác (1491-1556): „A szellemek megkülönböztetésének szabályai” 5) Johannes Bona bíboros (16091674): „Az isteni késztetésekrõl” 6) Nagy-Szent Albert (1193-1280): „A mérlegelés erényérõl” Az elsõ két, kevésbé ismert szerzõ írásáról szólnék bõvebben, hisz az azt követõk nem hiszem, hogy tõlem igényelnének bõvebb kommentárt: Gisbert Greshake nagyon nehéz feladatra vállalkozott: A szellemi megkülönböztetés szabályait próbálja hét pontban összefoglalni. Talán nem haszontalan felsorolni õket:

1. szabály: „A sok hang közül egyedül az a hang Isten hangja, amely visszavezethetõ a Szentírás egyik igéjére, különösképpen pedig Jézus valamelyik magatartására vagy rendelkezésére.” 2. szabály: „Isten szava ésszerû” 3. szabály: „Isten hangjának jele, hogy... jó, fényes okból származik, világos cél felé csalogat, és ennek elérésére jó eszközöket javasol” „Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek” (1 Jn 1,5, vö. Jak 1,17). 4. szabály: „Isten mindig oda hív, ahol végsõ soron vigaszt, örömet és remény talál az ember.” 5. szabály: „Isten hívása erõmhöz mért” 6. szabály: „Isten hívása mindig konkrét” 7. szabály: „Csak ott szólít meg Isten valóban engem, ahol hajlandó vagyok egy hívással, vagy indítással kapcsolatban mások véleményét (is) kikérni.” Hasznos átelmélkedni a hét pontban felvetõdõ gondolatokat, mégha olykor úgy éreztem, az avatott szerzõ szabályokba akarja foglalni azt, ami a valójában szinte összefoghatatlan, hisz maga a Lélek az, ki bennünk mindent megvizsgál, s Õ nehezen szorítható szabályok rendszerébe, hisz akkor pusztán az értelemre bíznánk azt, ami nem csupán az emberi értelem munkája. Nagyon nehéz feladatra vállalkozott a szerzõ, és az írás (fordítás?) nyelvezete is olykor nehézkes; csökken a kellõ átütõ erõ és a megfogalmazott szabályoknak a leülepedett tisztasága. Tekintettel azonban a taglalt kérdések kiemelt fontosságára és a szerzõ kétségtelen tapasztalatára, így is nagyon hasznosaknak tûnnek az itt összefoglalt té-

3.Slavko Barbaric: „Bízd rám sebzett szívedet!”; Gyónási kézikönyv; Agapé, 2005, Szeged Az idõ múlása ezen mit sem változtatott. Már jó pár éve, hogy Slavko atya eltávozott közülünk. Megjelenõ írásai azonban továbbra is õrzik frissességüket, mintha most írta volna, úgy veszem kezembe, és

különös öröm tölt el már a kézbevételkor is, s különösen, ha elkezdem olvasni jól ismertnek tûnõ, és mégis új sorait. Ott hallom, amint az oltár mögött imádkozik, legalább három nyelven, s mind kedvessé, édessé válik nekem. Szinte látom õt, amint a

telek. Lelkipásztori élettapasztalatból forrásoznak, a szellemi megkülönböztetésnek valóban alapkérdéseit boncolják és a megfogalmazott szabályok és javaslatok a közösségeket számos átgondolandó és megfontolandó gondolattal ajándékozhatják meg. Az olvasót szólítva azonban hozzáteszem, a szellemi megkülönböztetés túlzott szabályokhoz kötésétõl, ha csendben is, de óva intek! A jó szabály segít a tájékozódásban, támpont az értelemnek, de sohasem köti kalodába a lelket, annak kreativitását és szabadságát mindig tiszteli. Mert hisz mik a „fényes okok” azok számára, akik még csak homályosan látunk, és nem színrõl színre? Giovanni B. Scaramelli taglaló írása nem csak címében, de tartalmában is hasonló az elõbbihez, noha háromszáz évvel korábban íródott. Õ az isteni szellem és a gonosz szellem (sic!) sajátosságait taglalja, elõbb az értelmünk, majd az akaratunk „megmozdulásaira és tetteire” kihatóan. Érdekes módon, a harmadik „testvér”, az érzelem itt nem tárgya a vizsgálatnak. Meglehet, ebbõl is adódik, hogy a hiúságról szóló gondolatok is az értelmi sajátosságoknál kerülnek taglalásra, s ez nincs kárára a taglalásnak. Bizony, megfontolandók az ott leírtak, hogy csak egyet emeljek ki, mint mikor óva int, hogy tegyünk különbséget a gondolattal együtt élõ hiúság, és a „kívülrõl jövõ”, késõbb hozzá csapódó hiúság között. Az akarati tényezõk taglalása talán még izgalmasabb, különösen azok a figyelmeztetések, melyeket a vakmerõségbõl, gyávaságból és hajlékonyságból fakadó hibákat taglalón üzen felénk a szerzõ közel 300 év távlatából. Szakavatott érzékenység és alapos lélektapasztalat hatja át összeszedett sorait.

pénteki keresztútra indul, s nemcsak olvasom, de hallom is szavait, bárhol is nyitom ki e könyvecskét. Való igaz, minden fölépítettsége mellett, bárhol kinyitható, s máris olvasható-imádkozható. Igazi nagyböjti ajándék. Útikönyv, melyet bárhol, bármikor, társz ki, már benn is vagy a Lélek örömében és a nagyböjti készületben.

2006. I. szám

S mindamellett, errõl is elmondható: szép könyvecske. De jó lenne, ha a

karizmatikus könyvkiadás erre jobban odafigyelne. A szépség, béke, tisztaság áthatná tartalmukhoz hûen a külsejüket is, mintegy megszólalva, valahogy ekképpen: „Vágyom arra, hogy kezembe vegyél, és leülj velem, olvasmányod, örömed szeretnék lenni, szépség a kezedben, örömhírhozó a szívedben, élõvíz tiszta forrása lelkednek és a szentségrõl tu-

4.Paul Josef Cordes: „Heilgung und Sendung. Zur Charismatischen Erneuerung in der katolischen Kirche” („Megszentelõdés és küldetés. A Katolikus Egyház Karizmatikus Megújulásához”); Bonifatius, 1999, Paderborn Talán szokatlan, hogy a könyvértékelésben egy német nyelven megjelent könyvrõl szólok. Tavaly részt vettem a Német Katolikus Fórum kongresszusán Regensburgban, melyet eredendõen Ratzinger bíboros vezetett volna, de õt váratlanul elszólították „bokrosabb teendõkre” és pozícióba, és a kölni út mellé még egy németországi utazást már nem vállalhatott, ezért Paul Josef Cordes érseket küldte el maga helyett. Suenens bíboros halála után egy jó ideig Paul Josef Cordes volt a karizmatikus megújulás mellé kirendelt „Mentor”, míg a „Cor unum” pápai tanácsa õt el nem szólította. Elõadása is errõl szólt, és utána a karizmatikus megújulásról szóló könyvét, az egyiket, az NSZB („ICCRES Ungarn”) számára dedikálta. Reméltem, hogy készül magyar fordítás belõle, de mindezidáig nem történt lépés ez ügyben. Úgy gondoltam, nekem sem árt néha ilyesmit tennem, és a könyv ajánló elõszavát, melyet Cantalamessa atya írt, lefordítottam, s ím, mellékelem. Ily módon, ez a recenzió avatott tollal íratott, nekem ideje tehát elcsendesednem, és Cantalamessa atyát szólni hagynom:

Elõszó Az egyháztörténeti munkák a második század montanistáitól kezdõdõen, számos prófétikus és karizmatikus mozgalomról adnak tudósítást. Erõteljes és látványos virágzást követõen, idõvel e mozgalmak többségükben az Egyház peremére szorultak,

vagy eltûntek. Egyik alapvetõ oka ennek az a tény, hogy hamar ellentétbe kerültek az Egyház intézményes és hierarchikus jellegével. Ma eltûnõdhetünk azon, vajon egyes esetekben – a keresztény élet elõnyére és gazdagodására – nem lehetett volna-e elkerülni mindezt, ha e mozgalmak az egész Egyház részérõl figyelmesebb vezetéssel és nagyobb elfogadással találkoztak volna. Ezért is van oly erõs hatással rám a Karizmatikus Megújulás napjainkban megmutatkozó elõtörése. Inspiráló, hogy a Katolikus Egyházban a közelmúltban, pontosabban 1967-ben történt megjelenése óta, mily mély ragaszkodást és szeretetet tanúsít az intézményes Egyház és annak kinevezett képviselõi, a pápa, a püspökök és papok iránt. Ez érintett meg a legmélyebben, amikor elsõ alkalommal találkoztam valóságosan is a Megújulással. A fõérdem mindezért ennek ellenére nem a Karizmatikus Megújulást, hanem a Hierarchiát illeti. Csodával határos biztonsággal, a Hierarchia a Megújulás eme adottságát már kezdetektõl fogva a Szentlélek sajátos és eredeti alkotásaként ismerte el, az új külsõségek és szokatlan megnyilvánulások ellenére is. VI. Pál pápa prófétai felismerésének meghatározó szerepe volt mindebben. A mozgalom reprezentánsaival való találkozáskor, 1975 Pünkösdjén, a Karizmatikus Megújulást az Egyház „Esélye”-ként jellemezte. Azóta megsokszorozódtak a pápáknak a megújulásról szóló nyilatkozatai – nem is említve azokat a dokumentumokat,

dató éke asztalodnak. Szerény könyv vágyom lenni, egyetlen betûtípussal, szedési formátummal, tagoltan és mégis tömören, ponyvamentes borítóval, melyen a kép olyan, mint a lélek, mely soraim formálta, mint e könyvecskén is a lelkiismeret-vizsgálatra hívó három gyertya és a halványan megbújó kereszt...”

melyek egyes püspökök, püspökkonferenciák vagy más keresztény felekezetek felelõs vezetõi által lettek kibocsátva. A Karizmatikus Megújulás létének fõirányvonalát az un. „Mecheleni Dokumentumok” foglalják össze, melyet az elhunyt L. J. Suenens bíboros, mint a mozgalom VI. Pál pápa által felhatalmazott „Püspöki Mentora” hozott nyilvánosságra. Ennek a dokumentumnak különös jelentõséget ad az a tény, hogy miközben gyümölcse a megkülönböztetõ tanítói hivatalnak, egyben a karizmatikus jelenségek és közvetlen tapasztalatok bemutatása is. Paul Josef Cordes érseknek, mint Suenens bíborosnak, a Karizmatikus Megújulás „Püspöki Mentora” utódjának jelen dolgozata alkalmasan illeszkedik e sorba. Cordes érsek több mint tíz éven át meghatározó szolgálatot vállalt a Karizmatikus Megújulásban, figyelmesen utánajárt a teológiai tanításoknak is. Egyidejûleg, jelenlétével bátorította õket. Visszafogott és csendes munkájának köszönhetõen fontos lépésekre ösztönzött, hogy a Megújulás továbbra is a katolikus Egyház Szíve maradhatott. Jelentõs pillanatai voltak ennek az útnak a Catholic Fraternity of Covenant Communities and Fellowships 1990 évi pápai elismerése, és a „Katolikus Karizmatikus Megújulás” Nemzetközi Irodájának (ICCRES) létrehozása 1993-ban. Amikor Cordes érsek az õ „püspöki mentori” feladatkörébõl a Pápai Tanácsok Elnökei közé, a Cor Unum-hoz került, bemutatta az alábbi dokumentumot, mely az õ beszélgetései és teológiai munkái során szerzett tapasztalatok gyümölcse. Három központi téma kerül benne vizsgálatra: a „Lélekkeresztség”, a karizmák és az ökumene. E témák mindegyikénél egy erõteljes, ugyanakkor kellõen érzékeny egyen-

Könyvértékelés

Pedig egy igenis jól felépített, határozott céllal egymásba épülõ fejezetekbõl álló könyv ez, mely végigsegít az elmélyülés kezdeti pillanataitól a gyónásra való hívás és felkészítés, a lelkiismeretvizsgálat és a szentgyónás minden fázisán.

Hírlevél

5


súly érzékelhetõ a Karizmatikus Megújulás új adottságait tudományos és lelki értelemben megkülönböztetõ alapelvek alkalmazásakor. Egy megkülönböztetés, mely az Egyház átörökített bölcsességébõl forrásozik. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ez a könyv nem csak a Karizmatikus Megújulás tagjai és fõleg annak vezetõi számára, hanem az Egyház további részei és különösen a lelkipásztorok számára lesz nagyon hasznos anyag. Elsõ kézbõl juthatnak benne hozzá mindannyian egy olyan áttekintõ összefoglaláshoz, mely megkönnyítheti a munkájukat, és segíthet megérteni és megítélni a Megújulást, ezt az „Egyház minden tagjának szóló kegyelem-kiáradást”, amint azt Suenens bíboros nevezte.

az ökumene uniformizált gyakorlatából adódnak. Ugyanakkor – amint azt többször is kiemeli – az Egységért való munkálkodást semmiképpen sem akarja gyengíteni, hanem inkább megõrizni mindazt, ami eredendõen is egyik legnyilvánvalóbb áldása a Karizmatikus Megújulásnak.

Cordes érsek visszatér az ökumene témájához, mely a Mecheleni Dokumentumnak is tárgya volt, joggal, mivel az ökumene az eltelt idõben továbbhaladt és új problémákat hozott a felszínre. Az érsek fokozottan óv minket azoktól a tévutaktól, melyek

A Karizmatikus Megújulás feladata e téren egyértelmûen nem a keresztény egyházak közötti hivatalos teológiai dialógus helyettesítése vagy annak kiváltása. Jóval inkább, abból kell álljon, hogy a másikra tekintsen, elébe menjen, és a párbeszédet a kölcsönös megismerésvágy és szeretet ökumenéjével segítse. II. János Pál pápa a Tertio Millenio Adveniente címû apostoli levelében a keresztények közötti párbeszédet a 2000-es jubileumi évek egyik fõ célkitûzéseként említi, és kívánja, hogy ez „megfelelõ alkalom legyen a gyümölcsözõ együttmûködésre a közös cselekvésben mindazon téren, melyek egyesítenek, melyekbõl jóval több van, mint azokból, melyek elvá-

Mi adhat hálát legszebben Istennek azért a sok szeretetért, kegyelemért, amit folyamatosan küld felénk a többi teremtmény, a többi ember közvetítésével? Mivel köszönhetjük meg Neki az életet, az élet ajándé-

kát? Azzal, hogy a szeretetet továbbadjuk, s szeretõ közösségekben fölerõsítjük a Neki szóló hálaadásunkat. A hálaadás - eukarisztia - helyes istenkapcsolati mintája ilyenkor ivódik a lelkekbe.

lasztanak” (Nr 16). E téren a Karizmatikus Megújulás - e munka segítségével is – különös módon tud hozzájárulni ehhez a Pápa által (az „unum”-ból alkotott szójátékkal) a Katolikus Egyház „unumkehrbar” (v.ö. Ut unum sint [= UUS] Nr. 3. – unumkehrbar ~ visszanemtérõ) -ként aposztrofált teendõinek ellátása során. Sõt, úgy vélem, már meg is adta mindezt. Minden érdeklõdõt csak bátorítok arra, hogy a lelki megkülönböztetés eme költséges instrumentumát kézbe vegye. Szeretném szívbõl megköszönni mindezt Cordes érsek úrnak, és a jókívánságok és baráti tettek számtalan további jelét, melyet õ a zsinat utáni Egyházban a Karizmatikus Megújulás és a többi Szentlélek által áthatott mozgalom irányában felmutatott. Ezt a köszönetet, noha számomra személyes ügy, hiszem, hogy egyidejûleg a Katolikus Karizmatikus Megújulás nevében is kifejezhetem. Raniero Cantalamessa, O.F.M. Cap.

Közösségeink életébõl

6

Egy olasz fiú, Sandro (Alessandro Nottegar) álma, vágya az volt, hogy a különbözõ életállapotúak (szerzetesek, házasok, egyedülállók) a mindennapi életükkel egy nagy családként adhassanak hálát Istennek! A

2006. I. szám

A családpasztoráció szépen fejlõdött: a havonta egy lelki napra (minden hó harmadik szombatján) sokan jöttek, különösen tetszett sokaknak, hogy hozhatták gyermekeiket is, akikkel külön óvónõ foglalkozott a felnõtteknek szóló elõadások, imádságok alatt. S az évek alatt lassan felcseperedett egy új generáció, a tizenévesekkel külön foglalkoznak már ezeken a napokon is, de a fiatalok külön lelki napján is (minden hó elsõ szombatján). Nyaranta 4-5 napos lelkigyakorlatok voltak minden évben, ahova megint csak az egész család jöhetett és a gyerekek külön, négy életkor szerinti csoportokban vehettek részt. Tavaly már a nagyobbaknak szóló külön lelkigyakorlat is volt. Rostás Sándor, Clemens Gutberlet, Bíró László püspök, Beöthy

Tamás, Brückner Ákos atyák vezették többször is a lelki építkezéseket. A budapesti misszióban megtalálhatók a különbözõ életállapotú belsõ közösségi tagok: van egy család (brazil apuka, olasz anyuka, s egyéves, magyar honban született kisgyerek), szerzetes nõvér (Marta, a ház vezetõje), és cölebsz, Istennek szentelt életû egyedülállók, köztük két magyar novícia. A közösségnek ez a szerzetesi életformát élõ magja a belsõ testvérek; a világban élnek a külsõ testvérek, akik anyagilag, lelkileg folytonos segítõi a bent élõknek. A magyarok (fõleg házasok) közül jelenleg tizennégyen tagjai a külsõ közösségnek – érdekesség, hogy Felvidéken élõk, illetve onnan származók is vannak köztük.

Közösségeink életébõl

különbözõ hivatások sajátos gazdagsága egymást kiegészítve-segítve váljon egy közös, gyönyörû dallá, dicsõítéssé. Veronából feleségével, Luisával és gyermekeivel indult brazil misszióba évekre, hogy a legszegényebbeken orvosként segítsen. Visszatérve húsz éve, 1986. augusztus 15-én valósult meg az álom, megalapították Regina Pacis, a Béke Királynõjének nevére azt a közösséget, amelynek jelenleg Brazíliában öt háza van óvodákkal, iskolákkal, csecsemõkórházzal, s amely Magyarországon is dolgozik 1993 óta. A zuglói Szentlélek plébánia – az azóta megboldogult Tarnai Béla atya - hívta õket idõsek gondozására. S hamarosan családpasztorációba is kezdtek, majd olasz adományokból épített kollégium mûködtetését is vállalták.

Hálaadás a fiatalok nyelvén:

musical a Regina Pacis közösség történetérõl Két éve a brazil misszió környezetében élõ fiatalok hálaadásaként született egy musical a közösség alakulásának, növekedésének kalandos, Szentlélek-adta történetérõl. Nagy örömet és újabb szeretet forrását jelentette a színdarabra való készülés, az elõadások sora a szereplõknek és közönségnek egyaránt; különösen, mikor az alapító-vezetõ, Luisa látogatásakor meglepték õt a bemutatóval. Elgondolhatjuk azt a hatalmas ünnepet, mikor a színpadra hívta õt a musicalbéli Luisa, hatalmas virágcsokrot nyújtva át neki. A magyar fiatalok is összefogtak Anna Braga koreográfia-betanító vezetésével: magyar fordított szövegekkel, professzionális hangstúdiós zenei és prózai alappal (zenei rendezõ Alvaro Lanciai), támogatói varrodában varrt díszletekkel készültek az itthoni õsbemutatóra, amely tavaly október 8-án volt a Kassai téri keresztény közösségi házban. Azóta még két elõadással örvendeztették meg a nagyérdemût: november 28-án a Háló Központban; Szent Margit napján, január 18-án pedig a budai Szent Margit Gimnáziumban. Utóbbi hely érdekessége, hogy a szereplõk közül többen ennek a gimnáziumnak diákjai, s mikor elõször meg-

szólalt mondjuk papként, más hangján (playback) az ismerõs Tomi, akkor nem kis derültség hullámzott szét a közönség soraiban De gyorsan elmúlt ez a kezdeti nehézség, mert a történet lebilincselõen bontakozott ki, mély átéléssel közvetítették azt a kis színészek, s a dalra fakadó, táncra perdülõ pillanatok magukkal ragadták a szemlélõt. Különösen szép alakítást nyújtott Kiss Anikó Virág (Luisa) valamint Márton Margita (Chiara) abban a jelenetben, melyben Sandro halálhírekor vigasztalja anyját a leány. Az énekesek-zenészek: Márton Gábor, Szigetvári Mária és Laurinyecz Rita pedig gyönyörû alapot ajándékoztak az elõadáshoz. A musical munkája egyrészt helyes önismeretet adott a szereplõknek a pontos gesztusokra, érzelmi kifejezésekre figyelés által. Másrészt a megnövekedett szeretet összekovácsolta az ifjakat, õsszel megalakult a magyar „tribu” — ami olaszul fatörzset jelent. Minden héten találkoznak már az egymás és Isten iránti barátság miatt. A közösség lelkiségét és általában a hitet mélyebben megérzik, tanulják a musical segítségével a nézõk is: újra és újra rácsodálkozhatunk a történet

eseményeiben rejlõ isteni gondviselésre. Újjászületnek a szívekben azok a kegyelmek, amiket korábban adott Isten a közösség életre hívására és életben tartására: mikor az örökölt vagyont eladják, s a kapott pénzen Regina Pacis névre nyitnak számlát; mikor a „gazdasági miniszternek” kinevezett Szent Józsefet kérik közbenjárásra; mikor megcsókolják a belépési szertartásban a misszió földjét; mikor jelképesen megkoronázzák Mária, az óvó-féltõ égi édesanya szobrát; mikor az õrangyalok segítségét megköszönik; mikor kiengesztelõdnek az egyház ellenségeivel. Vagy amikor áldják a keresztet; amikor Sandro, azaz Alessandro Nottegar, az alapító halálakor visszacsengenek korábbi szavai: „Isten mûveit keresztek kísérik”. A „Kicsinyek, mint a gyermekek“ címû musicalrõl, következõ elõadásairól; a fiatalok csoportjáról, nyitott találkozóikról; valamint a családoknak szóló lelki napokról a honlapon, vagy a 06-1-3836031 telefonon, a [email protected] email-címen, illetve az 1147 Bp., Argentína tér 2/a címen kapható bõvebb információ. Plichta Adrien

Hírlevél

7

Jézusért éltek


8

1887. augusztus 17-én megszületett Ferenc József unokaöccsének „Szép” Ottónak és Mária Jozefa szász hercegnõnek elsõszülött fia: Károly József Lajos Hubert György Ottó Mária. Kevéssé példás életû apjától talán egyetlen említésre méltó vonást, a magyarok szívbõl jövõ szeretetét örökölte. Károlyt négyéves koráig szelíd, széplelkû, de határozott anyja maga nevelte, szigorral, de szeretetben. A gyermek önzetlen, önfeláldozó lelkülete már korán megmutatkozott: a környék szegényeinek adta saját ruháit és már négyéves korában kerti munkát vállalt, hogy az általa nevelt virágok árából adakozhasson a rászorulóknak. Károlyt a trónöröklési rangsorban négyen elõzték meg, így több szempontból is figyelemreméltó a nyolcéves korában a soproni zárda

stigmatizált apácáján, Vincentia nõvéren keresztül kapott, késõbb beteljesült prófécia: „burkolják a fiatal fõherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni, és célpontja lesz a pokol támadásainak.” Károly 18 éves korára ugyanolyan jól beszélt magyarul, mint németül. Középiskolai tanulmányai után – ahol tanárai nagyra értékelték szorgalmát és tehetségét, társai pedig nyíltságát és közvetlenségét – 2 évig folytatott egyetemi tanulmányokat. A bourbon-pármai herceg lányával, a mélyen vallásos Zitával 1911. októberében kötött házasságot. Esküvõjükre X. Piusz pápa profetikus üzenetet küldött. „Az élet sok keserû órájában, amely bizonyára titeket sem kímél meg, az Istenbe vetett hit legyen támaszotok, és a boldog csa-

ládi élet legyen mindenkor menedéktek.” Szerelmi házasságukat a kölcsönös bizalom hatotta át, mindig mindent megbeszéltek egymással, és ezt a bizalmas viszonyt nem törekedtek mindenáron elrejteni a kívülállók elõl. A trónörökös, majd késõbb a királyi pár szerény és egyszerû életviteléhez mindig hozzátartozott a szegények, rászorulók támogatása. Károly és Zita Krisztusba vetett mélységes hite adott nekik elégséges erõt ahhoz, hogy nehézségek dacára egymás mellett mindvégig példás hûségben, és nem lankadó szeretetben kitartsanak és gyermekeiket — akik közül a nyolcadik már Károly halála után a madeira-i számûzetésben született — derûs, biztonságot nyújtó családi fészekben neveljék. Arról, hogy Károly mit is tartott igazán fontosnak, jól tanúskodik halálos ágyán, Zita jelenlétében Jézushoz intézett imája: „Õrködj gyermekeim, Ottó, Mádi, Róbert, Félix, Károly Lajos, Rudolf, Lotti és az egészen, egészen kicsiny teste és lelke felett; inkább hagyd, hogy meghaljanak, mintsem halálos bûnt kövessenek el!” Károly királlyá koronázására komolyan készült. Nem csupán uralkodója kívánt lenni az általa oly szeretett magyar nemzetnek, hanem apostoli királya, szakrális fejedelme. Viszonyulását uralkodói hivatásához, amely a késõbbi nehézségek dacára

élete végéig nem változott, hûen türközi a koronázási szertartás egy rövid részlete: „Fogadd a királyok koronáját, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ne feledd, hogy a korona a szentség dicsõségét, gazdagságát és hatalmát jelképezi, amelyek által a király a fõpapokhoz válik hasonlóvá, mert Isten szolgái a lelkeket kormányozzák, a király pedig a veszedelmektõl oltalmazza Isten egyházát. Légy ezért jó király, az erények drága gyöngyeivel ékes, hogy majdan az örök boldogság diadémjával koronáztassál meg a mennyben. Amen.” Károly rövid uralkodása rendkívül nehéz idõszakra esett. Az I. világháború véres színjátékában a magyar és az európai politika-csinálók közül nagyon kevesen méltányolták királyunk õszinte békevágyát. A békét, családját, nemzetét és mindenek elõtt Istent szeretõ jó szándékú uralkodó jellé vált, amelynek ellene mondtak.

Rövidebb reményt keltõ és hosszabb fájdalmasan megalázó epizódok után 1921. november 6-án a nemzetgyûlés kimondta a Habsburg-Lotharingiai Ház magyarországi trónfosztását. Károly számûzetésében. családjával együtt Madeira szigetén lelt rövid ideig otthont. A nélkülözõ, trónjától, országától megfosztott király betegségében nem kapott idõben megfelelõ orvosi segítséget, így 1922. április 1-jén visszaadta lelkét Teremtõjének. Boldog Károly mélységes hitérõl egész élete tanúskodik. Naponta talált idõt elmélyült imádságra otthon, a hivatalban, de még a csatatéren is. Magánkápolnájában gyakran imádkozott a szentségi Jézus jelenlétében. Gyakran, ha tehette naponta, vett részt szentmisén. Mint fáklya a sötét éjben, világított erényes, teljesen Istenre alapozott családi élete. Családja iránti önfeláldozó szeretete a

legnehezebb helyzetekben sem szenvedett csorbát. „Erkölcsei tiszták, erényei õszinték és természetesek voltak. A tisztaságot az élet minden területén gyakorolta, társaságában nem lehetett egyetlen trágár szót sem hallani. Idegen volt tõle a színlelés, a hazugság és az álnokság. A legapróbb szolgálatokért is mindig köszönetet mondott, de maga nem várt el hasonlót.” Halálos ágyán mondta hitvesének: „Kell, hogy valamirõl még felvilágosítsalak, minden igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehetõ legtisztább felismerése volt és annak követése az emberileg elérhetõ tökéletességig”.

Jézusért éltek

2006. I. szám

-GYNForrás: Kovács Gergely Fogadd a koronát, Új Ember Kiadó, 2004.

Hírlevél

Boldog szüzek, királynék és lányaik jutnak eszünkbe, amikor a magyar nõk szentségére gondolunk. Boldog Gizella, szent Margit vagy korunkban Salkaházi Sára szociális testvér – õk azok, akik Isten akaratának keresésében példaképeink lehetnek. De mintha az õ életük fényévekkel lenne messzebb azoktól a hétköznapoktól, amelyekben nekünk kell megszentelõdnünk. Olyan nehéz örömmel megélni, hogy nõnek születtünk az egymással szembeszegülõ követelmények, az egyéni életúton elszenvedett sérülések és elkövetett bûnök közepette. Olyan nehéz elhinni, hogy a megszentelõdés ösvénye a házasságban a szexualitáson, az érzéki és élvezetes szeretkezéseken keresztül vezet. De a szex nem esik kívül a ránk vonatkozó üdvösségterven, sõt…! Az örömhírt egy hatvankét éves asszony, négy gyermekes anya és sokszoros nagymama, Linda Dillow hozta el munkatársaival Magyaror-

szágra. 2005. novemberében ötezer nõnek tartottak konferenciát Debrecenben „Miért szép? Miért jó?” címmel. Isten igéjére, saját élettapasztalataikra, és sok-sok nõ vallomásaira építették az elõadásokat, amik így egyszerre közvetítették Isten törvényeit és irgalmát. Az üzenetük magja, hogy a szex Isten szent ajándéka. Eszköz arra, hogy férjünket és Isten szeretetét egyre jobban megismerjük. Nem a házasság szükségszerû velejárója, sem a tiltott, de megszerzendõ gyümölcs, hanem valami kitüntetett, szent folyamat, amely megszenteli a benne levõket. Szemléletükben a hangsúly nem azon volt, hogy mi hogyan csinálhatunk jó szexet, sokkal inkább tekintettek arra, hogy a szex hogyan tesz minket jobbá? Hogyan formál, hogyan tesz nyitottá, ráhagyatkozóvá Istenkapcsolatunkban és a házasságban egyaránt? Hogyan tanít önfegyelemre és tesz szabaddá az ajándékozásra? Hogyan ivódik bele mindennapjainkba az elkötele-

zettségünk, hogy istenfélõ ÉS érzéki asszonyok legyünk, s e kettõ, Isten imádása és a szeretkezés mennyire összetartozik? S hogy mindebben mennyire függünk Isten irgalmától – hiszen mindezt Õ cselekszi, Õ viszi végbe bennünk! „A jó szex – a térdeiden kezdõdik!” – figyelmeztetett Linda. Imádkoznod kell, hogy Jézus meg tudja gyógyítani benned mindazt, amiért nem vagy még szabad az õ ajándékának a befogadására. Rendkívül érzékenyen szóltak a szexuális bántalmazás okozta sebekrõl, a házasság elõtti szexuális kapcsolat miatti bûntudatról, a házasságban átélt krízisekrõl. Lorraine Pintus, Linda munkatársa saját életének sebeit és Isten szabadító erejét vallotta meg, hogy ezzel bátorítsa a jelenlevõket. Mindvégig tartottam attól, hogy az amerikai szónokoktól jól ismert „keep smiling and be happy” technikák eluralkodnak azért, hogy az elõadók felmutathassák: ennyi százan tértek

9

Beszámolók


meg, annyi százan kértek imát, ennyien meggyógyultak és így tovább… De mindez nem érvényesült. A nagy résztvevõi létszám ellenére is megmaradt valamiféle intimitás (talán a lélek és a Lélek között?). A gyógyító imaszolgálat sem tartott sokáig, mivel alig volt jelentkezõ... Pedig értsük meg: Pannónia virágoskertje ma éppen mi vagyunk. Lorraine elmélkedését idézve: ez a virágoskert bennünk van. És ha meg-

kérjük Istent, hogy gyomlálja ki a fojtogató gazt, és növessze föl bennünk saját virágait, meg fogja tenni. Abban az ütemben és azon a módon, ahogy azt szeretete jónak látja. De a boldog és boldogító otthon –a saját testünk, a családunk, a hazánk és az Örökkévalóság – csak akkor lesz valós tapasztalat számunkra, ha megszentelõdünk a szexualitásban. Kozek Lilla

10

Másfél évtizede Angliából indult az a kezdeményezés, hogy a katolikus hívõk pünkösdvasárnap szerte Európában egy idõben kérjék a Szentlélek kiáradását egy-egy nagyvárosra az adott város nevezetes helyén, ünnepi szentmisével. Pár éve már egyetlen helyen, a budapesti Gellérthegyen, a víztároló fölötti réten maradt meg ez a szép szokás, így mondhatjuk, egész Európa felett fohászkodtunk Isten megújító ajándékaiért. Borongós hideggel kezdõdött ez a vasárnap — vigasztalanul szemerkélõ esõben toporogtunk páran a rét körüli fák alá húzódva. A pavilonsátrak oltalmában hangoló zenészek vezetõje, Gégény István szólított közelebb minket, hogy dicsõítõ énekekkel nyi-

a reményeink szerint új lángra lobbanó Katolikus Karizmatikus Megújulás szolgálatában

togassuk szíveinket. Odagyûltünk az imádságra, s azon kaptuk magunkat, hogy nincs is szükség már esernyõkre. Egy hét óta elõször kisütött a nap: elõbb derengõn küszködve, majd teljes fényárban gyõzve a vastag felhõtakarók ellenében a föltámadó szél segítségével. „Nem én vagyok Szabó Tamás püspök“ — kezdte Kemenes Gábor atya a szentmisét, ugyanis a püspök atya idén váratlanul nem tudott eljönni; ám küldte szeretettel üdvözletét, áldását nekünk. Ahogy Szent Gellért püspök vértanúhalála megáldotta ezt a helyet kétezer éve — folytatta Kemenes atya homíliájában, — ahogy annyi névtelen mártír tanúskodott az élõ Isten erejével, erejérõl;

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa május 13-14-én Kismaroson találkozott. Ezen a hétvégén mindannyian éreztük, hogy a Lélek nagyon velünk volt. Sõt azt is

Magyarul megjelent:

Linda Dillow: A társ Linda Dillow (2002): Akinél a szív lecsendesül; KIA, Bp. Linda Dillow – Lorraine Pintus (2003): Intim kérdések – válaszok a nõk legszemélyesebb kérdéseire; KIA, Bp. Linda Dillow (2005): Áldások könyve; KIA, Bp. Linda Dillow – Lorraine Pintus (2005): Érdemes várni; KIA, Bp.

úgy ma is élõ valóság, ma is cselekszik Isten bennünk, benned és általad. Gyógyít a lelketlenségekbõl és Lelkével küld arra, hogy éljük az Õ jóságát, megmutassuk hatalmát, mellyel legyõzte a halált. Ott szeretne élni Isten közösségeinkben, ott szemben a Parlamentben, az egész országban, minden emberben, hogy valóban azzá legyenek, amire alkotta õket. Volt pár ember, akik tudtak úgy élni, hogy nem lehetett félreállítani, elnémítani õket, ha ki is oltották életüket, áldozatuk oltotta termõvé a népeket. Salkaházi Sára testvérünk is, akit hamarosan boldoggá avatnak, vérével pecsételte meg Krisztusnak élt életét. Tanúkra, a hívõ emberek, apák, anyák példájára ma is szükség van; odaengedjük-e teljes valónkat, hogy az Úr vezessen? Ha vagyunk kétszázan, ketten, vagy akár egyedül csak a maroknyi nyáj, akkor se féljünk, ne lankadjon, ne kopjon meg bennünk a Lélek! Tegyük le a múlt terhét; vétkeinkre, a nemzet vétkeire kérjünk megbocsátást; imádkozzunk esztergomi Boldog Özséb példájára, hogy a sok kis engesztelõ lángból egy nagy láng lehessen: — Jöjj Szentlélek Úristen! Plichta Adrien láthattuk, hogy minden ellentétes híreszteléssel szemben nem „ült le“ nem „laposodott el" a Megújulás, csak talán nem evangelizáltuk egymást eléggé az Örömhírek továbbadásával. A 26 közösségbõl érkezett 38 jelenlevõ tanúságot tett a Szentlélek megtapintható valóságáról, idõnként csodálatos mûködésérõl, s per-

2006. I. szám

OT

sze idõnként fájdalmas hiányáról, az újrakezdés szükségességérõl is. Péntek este a leköszönõ Szolgáló Bizottság tagjai elõkészítették az új választást, imádkoztak, beszélgettek. Másnap Gorove László beszámolt a Szolgáló Bizottság eddigi munkájáról, a jelenlévõ közösségek képviselõi pedig a közösségük életérõl, szolgálatáról, feladatairól, nehézségeirõl és reménységeirõl. Természetesen szó volt az ismét Szegeden megrendezendõ Országos Találkozóról, és arról is, milyen sok gyümölcse volt a helyi közösségek életében a tavalyinak. A választás napján az Országos Tanács imádság, szentségimádás után titkos szavazással eldöntötte, kik legyenek az új Szolgáló Bizottság tagjai: Marik Jóska, Bartha Angéla, Czopf Éva Klára, Lele Robi, Nagy Zsolt, Kemenes Gábor, Hegyháti Tibor, Madocsai Bea. (Póttagok: Pintér Ilcsi, Bécser Róbert, Wildner Dénes, Mikovics Krisztina.) Az újonnan megválasztottak maguk közül Angélát szavazták meg elnöknek. A találkozó nagyon nagy örömmel töltötte el mindannyiunk szívét. A szeretetteljes, testvéri légkör, a beszélgetések, a Szentlélek megtapasztalása, a közös imádságok, étkezések és tapasztalatcsere mind igen gazdagító volt. Próféciákat is kaptunk, melyeket alább olvashattok: „Isten újfajta tevékenységet, aktivitást akar a keresztényekben (különösen bennünk, magyarokban) felébreszteni. Azt akarja, hogy ne csak azok a kevesek legyenek, akik eddig is teljes erõbedobással dolgoztak az Õ országáért, hanem kapcsolódjanak bele a munkába azok is, akik eddig csak nézték és élvezték a kevesek

munkájának gyümölcsét. Azt akarja, hogy akiket eddig csak kiszolgáltak, azok maguk is szolgálókká váljanak. Ha az evangelizációs, karitatív vagy bármilyen más keresztény szolgálat nehézségeirõl beszélünk, mindig oda lyukadunk ki, hogy „kevesen vagyunk sok feladatra“. Isten ezen változtatni akar. Azt akarja, hogy mindenhol ott legyenek az Õ emberei, akik megbízhatóan és lelkesen megteszik azt a keveset, amit rájuk bízott. Senkinek nem kell egyedül „megváltani a világot“ — hiszen azt Jézus már megtette —; Isten új rendszert akar. Olyant, amiben nem néhány ember cipel hatalmas terheket, hanem mindenki egy keveset, amennyit elbír. Nem az lesz, hogy ötven embernek kell megtéríteni az egész országot, hanem mindenkinek a szomszédját, a családját, az irodában mellette ülõt — azt a keveset, akit Isten rábíz. Isten ebben segíteni akar nekünk. Rengeteg kegyelmet készített el ehhez az átalakuláshoz. Õ maga lesz az, aki passzívból aktívvá, nézõbõl cselekvõvé teszi az Õ népét. Istennek még vannak rejtett tartalékai! De nem egészen úgy fog ez történni, ahogyan mi elképzeltük. Isten nem akar szétszedni és újra összerakni minket, mintha tönkrement gépek volnánk. Nem! Isten népe nem a tönkrement gépekhez hasonlít, hanem az új gépekhez, amik érintetlenül ott állnak a raktár polcain. Isten nem változtat a „konstrukciónkon“ semmit, csak megérint, a kezébe vesz, és beindítja bennünk a motort. A „konstrukció“ jelenti az emberek lelkiségét, lelki alkatát, fizikai lehetõségeit. Isten nem akarja ezeket megváltoztatni, átalakítani. Nincs is rá szükség, hiszen „látta Isten, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott“, a konstrukcióban nincs hiba. Ez azt jelenti, hogy senkit nem kell karizmati-

kussá, fokoláréssá, rózsafüzéressé, könnyûzene-kedvelõvé, protestánssá vagy katolikussá tenni ahhoz, hogy cselekvõvé váljék. Isten mindenkit a saját lelkiségén, a saját hitbeli szokásain és gyakorlatán keresztül fog megérinteni és „beindítani“. A kegyelmeket mindenki azokon az utakon fogja megkapni, amik a legközelebb állnak hozzá, hogy minél könnyebben tudja õket elfogadni. Nagyon-nagyon sok kegyelemrõl van itt szó, Isten ajándékainak sosem látott mennyiségérõl, hogy mindenki- H í r l e v é l 11 nek jusson. Ezek a kegyelmek aktivizáló, felébresztõ és cselekvésre késztetõ kegyelmek lesznek. A Szentlélek minden eszközt, utat és csatornát igénybe fog venni és maximálisan ki fog használni, hogy mindenkit elérhessen. Olyan lesz, mintha minden tévécsatornán ugyanazt a mûsort adnák. Az emberek mindenhol az ÉLÕ JÉZUSSAL fognak találkozni, és meg fogják érteni, hogy õk is életet kaptak Tõle és Általa. Ha pedig életet kaptak, akkor úgy is kell viselkedniük, mint az élõknek: fel kell ébredniük, menni és tenni kell, hogy mások is ÉLETET kaphassanak. Isten fogja ezt megcselekedni, de nekünk is van benne feladatunk. Imádkozni kell sokat, és tenni, tenni, tenni. Mindenkinek azt, amit feladatul kapott. Azt a keveset, hûségesen. Ne felejtsük: nem erõvel és hatalommal, hanem Isten Lelkével épül Isten országa. A szívekben kell gyõzni,

Beszámolók

NSZB

Beszámolók


12

nem a látszat-lesõk színpadán. Aki egy beteg gyermeket ápol, aki a jövõ keresztényeit neveli, aki segít a szomszéd néninek bevásárolni, nem végez kisebb szolgálatot, mint a híres prédikátorok! El kell mondanunk az embereknek, hogy Isten számít rájuk. Meg kell tanítani õket, hogy hogyan és miben szolgálhatnak. Elérhetõvé kell tennünk az embereknek a jó kezdeményezéseket, hogy õk is bekapcsolódhassanak. Sok ember csak azért nem segít, mert nem tudja, hogyan kezdje el. A közösségi alkalomtól a lelkigyakorlatos szentmiséig, a rózsafüzér-társulattól a ruhaosztó akcióig, a beteglátogatástól a gyerekvigyázásig... Beszéljünk az embereknek arról, mibe tudnak bekapcsolódni! Látniuk kell, hogy az Egyház él, hogy a plébánia több, mint egy templom, és a közösség élete több, mint egy vasárnapi mise. Sok helyen csak annyi kellene, hogy az eseményeket, a szolgálatokat rendesen kihirdessék vagy kitegyék a faliújságra. Hinnünk kell, hogy az emberekben több a jóakarat, a jóra való készség, mint amennyit látunk. Bennük van a jó, csak nem tudják megvalósítani. Meg kell mutatni nekik,

hogyan lehet jót tenni. Bátorítsuk õket, mondjuk el nekik, hogy Isten számít rájuk! Istennek ez a lépése válasz a püspöki kar által meghirdetett nemzeti imaévre, és válasz sok protestáns testvérünk sokévi imájára. Igen, ezt tudniuk kell a keresztényeknek! Istennek nincsenek külön „katolikus kegyelmei“ meg „protestáns kegyelmei“, „pünkösdi-karizmatikus tervei“ meg „hagyományos keresztény tervei“ az országgal! Nem létezik külön „katolikus kérésre“ meg külön „protestáns kérésre“ bekövetkezõ ébredés. Amit Isten most készít, azt együtt imádkoztuk ki (még ha nem is tudtunk róla), és együtt is fogjuk megkapni. De ne higgyük, hogy most készen is vagyunk! Az imahadjárat még éppen csak elkezdõdött, még éppen csak nyitogatjuk a szíveinket. Az imaév is épp csak elkezdõdött, és amit a különbözõ gyülekezetek látnak, az is még csak a változások kezdete, elõszele. Isten megindult népe nyomorúságán, meghallotta a szegények és elnyomottak kiáltását, mint már oly sokszor. Megnyitotta a kegyelmek forrását, mint egy vízcsapot, de rajtunk múlik, hogy mennyi „vizet“ ho-

zunk el belõle. Jut bõven, amennyire csak szükségünk lehet. Ébresztõ, csüggedt keresztények! Jézus él!”

Istennek legyen hála, néhány hitben és anyagiakban is megáldott testvér megajándékozta a Katolikus Karizmatikus Megújulást egy gyönyörû irodával, aminek a berendezését is vállalta. Ez a helység nagy segítségünkre lesz az egymás közötti kapcsolat építésében, a szervezési munkákban, és közös gondolkodásunkban. Helyszíne:1116 Bp. Fehérvári út 168-178. C lépcsõház fsz. 35. Krisztus Király Katolikus Missziós Köz-

pont, ahol más katolikus irodák is helyet kaptak. Egy tágas elõadóterem is tartozik a Centrumhoz, amibe elõre be lehet jelentkezni, ha valaki ott szeretne programot szervezni. A Centrumot Erdõ Péter bíboros atya szentelte fel ápr. 2-án, amik a fotókon láthatók.

Kérünk testvér, hogy levelezésre az iroda címet használd ezentúl: Krisztus Király Katolikus Missziós Központ 1116 Bp. Fehérvári út 168-178. C lépcsõház fsz. 35.

Terveink szerint szeptembertõl bizonyos rendszerességgel az irodában tartózkodva szervezünk és szolgálunk.

„Enyémek vagytok. Enyém ez a nép. Akarom és véghezviszem, diadalra viszem szeretetem gyõzelmét! Egyetlenemként szeretlek benneteket. Ne féljetek a jövõtõl, mert ha Engem választottatok, akkor Én vagyok a jövõ számotokra. Felvértezlek titeket szerelmemmel. Ti is ennek a népnek a szent maradéka vagytok. Mint a folyóvizek mellé ültetett fának ágai terjeszkednek, úgy terjesztelek ki titeket és hatalommal ruházlak fel benneteket. Higgyetek bennem, eleven és élõ hittel! Minden szavatoknak teremtõ ereje van. Engedjétek, hogy rajtatok keresztül újjáteremtsem ezt az Országot. Törekedjetek arra, hogy mindenkivel békességben éljetek, elsõsorban önmagatokkal, és azokkal, akikkel összekötöttem az életeteket. Megtanítalak titeket úgy szolgálni egymást szeretetben, hogy meglássátok a Szentháromságos Egy Isten életét egymásban. Ámen”

Atyánk gondoskodik, Jézus él, a Szentlélek vezet! Bartha Angéla szociális testvér

2006. I. szám

A városmisszió minden helyszínen azonos építõelemekbõl épül fel: Nemzetközi evangelizációs kongresszus: Mintegy 1500 résztvevõvel, kiknek többsége külföldrõl érkezik. A kongresszus folyamán a résztvevõk misszióval kapcsolatos elõadásokon, szemináriumokon és mûhelymunkákon osztják meg tapasztalataikat és terveiket, valamint bekapcsolódnak az egyes missziós helyszíneken folyó munkában.

Beszámolók

A városmisszió felépítése

A plébániák által szervezett programok: Missziós tevékenységek a plébániához tartozó városrészen, a templomhoz közel esõ utcákon-tere- H í r l e v é l 13 ken, egyházi és világi intézményekben.

I. MI A VÁROSMISSZIÓ? A kezdetek 2007. szeptember 16 és 22. között egy nemzetközi folyamat részeként „Reményt és jövõt adok nektek” (Jer 29,11) mottóval kerül sor a Budapesti Városmisszióra és az Új Evangelizáció Nemzetközi Kongresszusára. A kezdeményezés Párizsból indult, ahol az Emmánuel Közösség felelõsei felkeresték Lustiger bíborost a francia fõváros átfogó evangelizációjának tervével. A bíboros örömmel fogadta a kezdeményezést, majd szövetségeseket keresett – és talált – Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros-érsekei személyében. A nagyváros óriási népességet és számtalan életstílust foglal magába:

lehet a hit elvesztésének terepe is, de a benne élõk sûrû kapcsolati hálózata kedvezhet is a hit terjedésének. A városmisszió szükségességérõl így írnak 2000 októberében „az alapító atyák”: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedõ folyamatának. Ugyanakkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentõ kereszténység iránti nagyobb érdeklõdésnek is. A direkt evangelizáció területén több mint két évtizede dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi változás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A közelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztalatai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetõbben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért kiált!”

Központilag szervezett missziós helyszínek: Evangelizációs programok a város forgalmas pontjain felállított színpadokon, valamint bevásárlóközpontokban, pályaudvarokon stb. Minden résztvevõt érintõ közös megmozdulások: A missziós hetek kezdõ és záróeseményei általában olyan nagyszabású megmozdulások, amelyekre az egész város és minden szervezõ hivatalos. Tapasztalatok három városmisszió (Párizs, Bécs, Lisszabon) után Bebizonyosodott, hogy az Egyház képes új eszközök igénybevételével közvetíteni az Örömhírt, miközben a hagyományos formák is megújulhatnak. Az utcai színpadok mûsora, a vidám éneklés, a tanúságtevõ koncertek, és az õszinte tanúságtétel szavai, a pantomimek, a vidám jelenetek megállásra késztették az embereket. A beszélgetõ-kávéházak, a rögtönzött sátor-kápolnák, az éjszaka is nyitva tartó templomok sem maradtak látogatók nélkül. Sokkal inkább az érdeklõdés, mint az elutasítás dominált a városlakók részérõl.


A helyi egyház soha nem látott egységben képes fellépni a közös cél, az evangelizáció sikere érdekében. A siker titka az egység: az egyházmegye vezetése, a plébániák és a lelkiségi mozgalmak között. II. A VÁROSMISSZIÓ CÉLJA A misszió célja A budapesti városmissziónak ugyanaz a célja, mint az Egyház minden más missziós tevékenységének: elõsegíteni, hogy az emberek találkozzanak az élõ Jézussal és befogadják Õt. „Isten igéjének hirdetése a keresztény megtérésre irányul, azaz Krisztusnak és az õ Evangéliumának teljes és õszinte befogadására hit által.” (Redemptoris Missio 46.) A misszió folyamata akkor teljesedik be, ha a frissen megtért emberek részévé válnak az Egyház közösségének, konkrétan pedig a helyi egyház egy élõ csoportjának. 14

Egy olyan folyamatról van tehát szó, amelynek során tanúságtételünkkel közvetítjük az Evangélium üzenetét; meghívjuk az embereket a megtérésre és a hitre, vagyis Jézus és az Evangélium befogadására; a megtérés útjára lépõ embereket bevezetjük az Egyház közösségébe, vagyis konkrét közösségünkbe, ahol továbbfejlõdésük biztosított. Ahhoz, hogy a városmisszióval mindenkit elérhessünk, szükséges a részcsoportok meghatározása, hiszen az egyes csoportokkal való foglalkozás más és más stratégiát igényel. „Az Egyháznak mindig meg kell térnie, meg kell újulnia, önmagát kell evangelizálnia ahhoz, hogy szavahihetõen evangelizálhassa a világot is.” (EN 15.) A hívõk közössége és a plébániákhoz lazábban kapcsolódó megkeresztelt embereken kívül az Egyháztól távol álló, vallását nem gyakorló embereket is meg akarjuk szólítani, hiszen az Egyház küldetése egyértelmûen hozzájuk is szól: „Az evangéliumnak ezt az életadó, drága kincsét nem azért bízták rá, hogy lakat alatt tartsa, hanem hogy minden embernek hozzáférhetõvé tegye az evangelizálás által.” (EN 15.)

„Az Egyház annak az Örömhírnek a letéteményese, amelyet hirdetnie kell.” (EN 15.) Az apostoli munkára maga Isten küld minden krisztushívõt a keresztség és bérmálás által: ez valamennyiük „joga és kötelessége”. Ezért a közelgõ városmisszió elõtt komoly lelki és gyakorlati felkészülésre van szükség. Gyakorlati tennivalók az elõkészület folyamán Közbenjáró imádság szervezése a Szentlélek vezetéséért és a misszió sikeréért, a misszió lehetséges módjainak tanulmányozása saját környezetünkben, plébániai szervezõcsoport felállítása, evangelizációs terv készítése a városmisszió hetére, valamint utógondozási terv készítése az újonnan megtértek számára (befogadócsoportok, stb.) III. MI SZÜKSÉG A MISSZIÓRA? A misszióra szükség van, mert az emberek örök sorsa bizonytalan. „Nem pihenhetünk nyugodtan, ha ugyancsak Krisztus vérén megváltott sok százezer testvérünkre és nõvérünkre gondolunk, akik úgy élnek, hogy mit sem tudnak Isten szeretetérõl. Minden egyes hívõnek és az egész Egyháznak elsõdleges gondja legyen a missziók ügye, valamint az emberek örök sorsa, mert ez megfelel Isten irgalmas és rejtett szándékának.” (RM 86.) De van-e, aki a „megtérésre szólító sürgetõ meghívást” közvetítse? Az evangelizáció során a szabadulást, az élet útját kínáljuk fel minden embernek. Üzenetünk a szó szoros értelmében megmentõ üzenet: „A hithirdetés tárgya Jézus Krisztus, akit megfeszítettek, aki meghalt és feltámadt: Õáltala szabadulunk meg teljesen és ténylegesen a gonosztól, a bûntõl és a haláltól; Õbenne ajándékozza Isten az ‘új életet’, az isteni és örök életet. Ez a ‘jó hír’, amely az embert és az emberiség történetét megváltoztatja, és amelynek megismerésére minden népnek joga van.” (RM 44.) IV. A MISSZIÓ MEGVALÓSULÁSA: AZ EGYHÁZ TANÚSÁGTÉTELE

Az Egyház küldetése: a misszió A zsinati definíció szerint az Egyház nem más, mint missziós közösség: „jele és eszköze az Istennel való bensõséges egyesülésnek” (LG 1.). Jézus Krisztust és a Benne feltárult üdvösséget hirdeti minden embernek: „Az evangelizálás ugyanis az egyház sajátos kegyelme és hivatása, legmélyebb identitása. Az evangelizációért létezik…” (EN 14.) Az Úr Jézus az általa alapított közösségre bízta az evangélium hirdetését és képviseletét (Mk 16,15). Ez mérhetetlenül nagy feladat és felelõsség. „…az evangélium hirdetése az egyház számára nem fakultatív feladat; nem választhat, hogy óhajtja-e végezni, vagy sem… Az evangélium továbbadása szükséges, egyedülálló, mással nem helyettesíthetõ munka. Nem tûri sem az indifferentizmust, sem a szinkretizmust, sem a hit átalakítását: mert tõle függ az emberek üdvössége.” (EN 5.) Ez a küldetés szól az Egyház minden egyes tagjához és részközösségéhez: valamennyiünk legmélyebb hivatása az evangélium továbbadása. De hogyan valósul ez meg közöttünk? Az Egyház Krisztusban „jele és eszköze az Istennel való bensõséges egyesülésnek”. Vagyis már puszta létezésével is evangelizál. Az Egyházat alkotó egyes emberek és maga az Egyház közössége is önmagában hordozza az Istentõl kapott új életet. Krisztusból táplálkozó szent és szeretet-teli életünk, igaz tetteink önmagunkban is hirdetik Isten országát az emberek között. (vö. Mt 4, 14-16) „Korunk embere inkább hisz a tanúknak, mint a tanítóknak, inkább a tapasztalatnak, mint a tanoknak; jobban az életnek és a tetteknek, mint az elméleteknek. A keresztény élet tanúsága a misszionálás elsõ és pótolhatatlan formája.” (RM 42. – II. János Pál idézi VI. Pál pápát.) Ezért az evangélium közvetítõje elsõként a maga életében igyekszik teljessé tenni a megtérést: az élet tanúságtétele adja minden egyéb missziós tevékenység alapját és hitelességét. Szóbeli tanúságtétel és igehirdetés „Messzebb távon azonban az élet legszebb tanúságtétele is kevés, ha

2006. I. szám

nem kíséri és igazolja az, amit Péter apostol így fejez ki: ‘Adjatok számot reménységetekrõl’. Ezt a reménységünket ki kell fejteni a Jézus Krisztusról szóló világos és egyértelmû beszéddel. A Jó Hírt, amelyet elõször az élet tanúságtétele mutatott be, elõbb-utóbb az élet igéjének hirdetése kell, hogy kövesse. Addig nem lehet szó teljes értékû evangelizációról, amíg nem hirdetjük a názáreti Jézusnak, Isten Fiának nevét, tanítá-

sát, életét, ígéreteit, Országát és annak igazságát.” (EN 22.) „Az igehirdetésnek a misszióban mindig elsõbbsége van. Az Egyház nem tekinthet el Krisztus kifejezett parancsától; nem szabad az emberek elõtt elhallgatnia az örömhírt, hogy Isten szereti és üdvözíti õket.” (RMi 44.+ vö. még a 3.bek. a hithirdetés tárgyáról!) A városmisszió körülményei között különösen fontos üzenetünk rövid és

2006. szeptember 23-án, a 2007. évi Városmisszió elõkészületeként missziós nap lesz. 3-3 budai ill pesti helyszínen (Budán az Országúti Ferencesek, a Szent Imre Plébánia és Albertfalva, Pesten Pestújhely (Újpalota), Terézváros és PestszentLõrinc) lesznek egész napos programok. A programokért a helyi közösség a felelõs a plébános vezetésével.

Vízkeresztkor a hitoktató eljátszatta az elsõsökkel a három királyok történetét. A Heródesnek kijelölt kisfiú, szerepének megfelelõen, megkérdezte az egyik királytól: -És mikor jelent meg az a csillag? A király értetlenül rábámult, aztán fölényesen kérdezte: _Hát nem tudod? December 23-án! Az egyik az esti imánál a bocsánatkérõs résszel kezdünk, Barnus (5é) gondolkodik, gondolkodik, aztán felragyog az arca: -én azért kérek bocsánatot, hogy mindjárt elveszem Katától azt a babát amivel játszik. (Kata 1 éves kistesó)

világos átadása, hiszen találkozásaink a város népével gyorsak, koncentráltak lesznek. Minden missziós tevékenységünknek ’az üzenet’ elhangzását, közvetítését kell szolgálnia! Ellenkezõ esetben missziónk hatástalan lesz. Dr. Marik József (Dr. Marik Józsefet Erdõ Péter Bíboros Úr a 2007. évi budapesti városmisszió fõszervezõjévé kérte fel és nevezte ki. Imádkozzunk érte!)

A közösségektõl azt kérjük, igyekezzenek valamelyik helyszín programjába bekapcsolódni. Hírlevél 15 Ugyancsak arra biztatjuk a többi plébánia képviselõit, vegyenek részt ezeken az alkalmakon hogy késõbb saját missziójukban fel tudják használni a tapasztalatokat. További info: www.varosmisszió.hu Dr. Marik József

Ugyanez a kisfiam mesélte valakinek, hogy eltört a mama lába (mama nálunk a nagymama) Az illetõ megkérdezte, hogy a mama a te nagymamád? Barnus méltatlankodva felelte: Nem az enyém, hanem a Bogié. (õ meg a nagytestvére) Mára már legenda, állítólag valóban Bárdoséknál történt (a zeneszerzõ...) Tamáska (Daroci B.T. - szinten zeneszerzõ) - mikor kb ötéves volt és spenót volt az ebéd, amit õ nem szeretett... es éppen õ volt a soros hogy az étkezés elõtti imát elmondja... igy imadkozott: „Édes Jézus, légy vendégünk, EDD MEG, amit adtál nékünk amen!"

Lili lányom mondta nemrég: „Apa, tudod, miért imádkozom? Azért, hogy szuperhõs legyek!“ Péter Ma az oviban az óvónéni beszélt Krisztus haláláról és feltámadásáról. Mire megszólal Anna: „Ezt a mesét én már ismerem!“

Kedves testvérek! Továbbra is várjuk a hasonló aranyköpéseket a [email protected] címre.


XV. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó Az Országos Találkozó megszervezését idén is a szegedi testvérek vállalták. A helyszín: Szegedi Sportcsarnok A találkozó ideje: 2006. szeptember 9., szombat Hét Láng közösség A Hét Láng közösség nyáron nyílt lelkigyakorlatot tart Leányfalun a Szent Gellért Lelkigyakorlatos házban 2006. augusztus 9-tõl augusztus 13-ig. Jelentkezni nálam lehet a [email protected] email címemre küldött levéllel, vagy a kora esti órákban telefonon a 06-20-491-8393 számon.

Programok

16

Szociális Testvérek Társasága Akarsz-e boldog lenni? Hivatástisztázó lelkigyakorlat. 2006. július 16-tól 22-ig A szociális testvérek szeretettel hívnak és várnak minden fiatal lányt, - aki keresi Istent, a Vele való mélyebb kapcsolatot - aki keresi a hivatását, hogy szerzetességre vagy házas életre hívja-e õt az Úr - aki vágyik arra, hogy más fiatalokkal együtt imádkozzon és gondolkodjon.

A lelkigyakorlatot a szociális testvérek vezetik. A program: lelki tanítás, sok csend, közös liturgia (szentmise, zsolozsma) megosztások és közös beszélgetések. Helyszín: Budapest, Hûvösvölgy. Elõzetes bejelentkezést kérünk: Judit testvérnél: 1/209-1607 vagy [email protected], vagy Anna testvérnél: 30/447-1598 További információk a Szociális Testvérek Társaságáról: www.communio.hu/szocialistestverek Regina Pacis Közösség A családok szentségre hivatottak - a Regina Pacis Közösség szeretettel hív lelkigyakorlatára, mely július 27-30-ig Kecskeméten lesz don Ottavio Todeschini atya vezetésével, Raffaello Rizzotti rendházfõnök lelkiségi tanításaival. Részvételi díj a három napra összesen felnõtteknek 10.000 Ft, gyerekeknek 6.000 Ft, hat éven alulinak 3.500 Ft (szállás, napi háromszori étkezés, foglalkozások költségei). Jelentkezni lehet május 31-ig az 1147 Bp, Argentína tér 2/a címen, családonként tízezer forint elõleg befizetésével (csekken vagy személyesen). Tel: 061-3836031, Email cím: [email protected].

Szeretettel és tisztelettel hívjuk a lelki megújulásra és a mindennapok fáradtságában megpihenésre vágyó pap és diakónus testvéreket az immár hagyományosnak mondható õszi papi lelkigyakorlatra, melyet 2006. november 27-tõl december 1-éig Varga László és P. Raniero Cantalamessa atyák után idén Peter Hocken tart Leányfalun a Szt. Gellért lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlat címe: II. János Pál pápa legnagyobb kihívása – A múlt bûneinek feldolgozása Jelentkezni a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Háznál lehet: 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond út 141.

tel.: 06-26-383-212; fax: 06-26-383-302 E-mail: [email protected] Az egyébként sokkal magasabb költségû lelkigyakorlat ára nagylelkû adakozóinknak köszönhetõen csak 7.000 Ft/fõ teljes ellátással. Az elõadásokat tolmács fordítja. (Dr. Peter D. Hocken pápai káplán, a Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Teológiai bizottságának tagja)

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelõs szerkesztõ: Sztrilich Ágnes SSS; Szerkesztõk: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor, Tördelés-design: Bicskei István / www.b-gs.hu Szerkesztõség címe: 1032 Budapest, Kiscelli út 77. Telefon: 367-5037; E-mail: [email protected]; http://www.karizmatikus.hu A Hírlevél ingyenes. Példányszám: 600 db. Kérjük, lehetõségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással. Számlaszám: Immánuel Életünk Krisztus Alapítvány 11703006-20060226 Köszönjük!

Amikor Mahatma Gandhit

Recommend Documents