Herpetofaunisztikai adatok a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Területéről *

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 327–332.

Herpetofaunisztikai adatok a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Területéről* ANTAL ZSUZSANNA és JUHÁSZ LAJOS Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék, H–4032 Debrecen, Böszörményi u. 138. E–mail: [email protected], [email protected]

Összefoglalás. A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület a fokozottan védett nyugati földikutya (Nannospalax leucodon NORDMANN, 1840) országosan egyik legjelentősebbként számontartott élőhelye, mi azonban a kétéltű- és hüllőfaunáját vizsgálva jutottunk arra a megállapításra, hogy a legelőterület több szempontból is kiemelkedő természetvédelmi értéket képvisel. A hajdúbagosi Nagylegelő kétéltűfaunájára vonatkozó megfigyeléseinket a kifejlett állatok nappali vizuális keresése módszerrel végeztük, szaporodási időszakban és szaporodási időszakon kívül egyaránt. A herpetofauna felmérését a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer, Kétéltűek és hüllők Protokolljának előírásainak figyelembe vételével, 30×30 méteres kvadrátokban történő mintavételekkel végeztük. A legelőn megfigyelt kétéltű- és hüllőfajok többsége nagy egyedszámmal rendszeresen előfordul a területen, a különböző korcsoport-struktúrájú populációk pedig sikeresen szaporodó, önfenntartó állományokra engednek következtetni. A dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus (KIRITZESCU, 1903)) jelenléte a vizsgált területen és környékén azért is kiemelkedő jelentőségű, mert e kétéltűfaj teljes állományának mintegy 30– 50%-a hazánkban él. A homoki gyík (Podarcis tauricus (PALLAS, 1814)) jelentős állománya ugyancsak kiemelt jelentőségű, hiszen e faj kizárólag az olyan nyílt homoki gyepeken érzi jól magát, ahol a gyepes foltok között néhol látszik a talaj is. Az ilyen területek szukcessziója azonban maga után vonja e faj eltűnését. Mivel a vizsgált legelő a nyílt homokpusztai gyepek egyik utolsó hírmondója, megőrzése, állapotának fenntartása kiemelt feladatot jelent a terület kezelője számára. Kulcsszavak: Hajúbagos, homoki legelő, herpetofauna, faunavizsgálat.

Bevezetés A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával már 1998-ban megkezdtük a Nyírség kétéltű- és hüllőélőhelyeinek, egyes kétéltű- és hüllőfajok állományának, a veszélyeztetett szaporodóhelyeknek a programszerű felmérését, valamint foglalkoztunk a gyakorlati fajvédelemmel, és ismeretterjesztéssel is (JUHÁSZ 2003). Az előzőekben elkezdett program részeként, 2006–2008 között herpetofaunisztikai felméréseket végeztünk a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Területen (ANTAL 2006a, ANTAL 2006b). *

Poszterként bemutatták a szerzők a VI. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia „Molekuláktól a globális felmelegedésig: herpetológia a tudomány és a gyakorlat közötti távolság áthidalásáért” című műhelytalálkozóján a Magyar Természettudományi Múzeumban (Budapest) 2010. február 22-én.

327

ANTAL ZS. & JUHÁSZ L.

Ennek a területnek tájtörténetét is feldolgoztuk egy másik kutatási program részeként. A herpetofauna vizsgálatának eredményei további adatokat szolgáltattak ehhez a munkához, melynek célja a védett területen található legelő vegetáció-változásának nyomon követése, és az ökológiai gazdálkodás lehetőségek feltárása az optimálisnak tartott állapot újbóli elérése érdekében (ANTAL & HUZSVAI 2007). Az utóbbi évszázadban folyamatos változás jellemzi a területen folytatott gazdálkodást, ezzel együtt a vegetációt és a tipikus homokpusztai állatközösségek fajösszetételét is. A homoki legelő aktuális herpetofaunájának felmérésével igazolni kívántuk azt, hogy a terület védettségét nemcsak a fokozottan védett nyugati földikutya (Nannospalax leucodon NORDMANN, 1840) jelenléte és néhány növénytani érték (pl. Pulsatilla pratensis ssp. hungarica SOÓ, 1932) indokolja, hanem a kétéltű- és hüllőfajok jelenléte is. A vizsgálatok fő célját a terület herpetofaunájának a megismerése, ezek előfordulásának gyakorisága és az ezeket esetlegesen veszélyeztető hatások felmérése jelentette.

Anyag és módszer A Hajdú-Bihar megye keleti részén, Debrecentől délkeletre, Hajdúbagos településtől északra található hajdúbagosi Nagynyomás-legelő kiterjedése 265 ha. Felszíni formakincseit a homokterületekre jellemző buckasorok, parabolabuckák, ezek közötti mélyedések, völgyeletek határozzák meg. A terület legmélyebb buckaköze a Nagy-Nyomás, amely homokterülethez képest szokatlanul, évszázadokon keresztül vizenyős, pangóvizes élőhelyet jelentett az egyébként száraz térszínen. A szemisztatikus vízjárású Nagy-Nyomás területén tavaszi időszakban nyílt vízterület vonzotta a vízimadarakat (pl. szerkőtelep kialakulása), a szaporodó kétéltűeket és néhány vízközeli életmódot folytató hüllőfajt. Az utóbbi évtizedekben az egymást követő csapadékszegény évek, valamint egyéb antropogén hatások következtében a vízborítás kiszámíthatatlanná vált. Egyes években a felszíni vízborítás elmaradt, csak a magassásos vegetáció jelezte az alacsonyabb, nedvesebb térszínt. A terület nagyrészt a gyep művelési ágba tartozik, az erdők a terület szélét határolják, hozzávetőleg a terület 10%-át foglalják el. A már meglehetősen régóta legeltetett területen azonban az elmúlt egy évszázad döntő változásokat eredményezett. A hagyományos földhasználati mód háttérbe szorult és gyorsan lezajló másodlagos szukcessziós változásokat eredményezett, ami a természetes vegetáció megváltozásán, illetve a gyep záródásán és felmagasodásán kívül a természetes fauna átalakulását is eredményezte. A legelő kétéltűinek felméréséhez a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer Kétéltűek és hüllők Protokollja (KISS et al. 2005) által javasolt, a kétéltűek egyedszámának és jelenlétének megállapítására vonatkozó módszerek közül a kifejlett állatok nappali vizuális keresését alkalmaztuk szaporodási időszakban és szaporodási időszakon kívül. A megfigyeléseket 2006–2008 között végeztük, a vegetációs periódusban kéthavi gyakorisággal. A vizsgálati területen előforduló hüllőfajok felméréshez ugyancsak a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer kétéltűekre és hüllőkre vonatkozó protokollját alkalmaztuk. A vizsgált homoki legelő terepadottságait figyelembe véve a protokoll előírásait kissé megváltoztattuk. Két ütemben összesen 12, 30×30 méteres kvadrátot alakítottunk ki 2006 áprilisában.

328

HERPETOFAUNISZTIKAI FELMÉRÉS A HAJDÚBAGOSI FÖLDIKUTYA REZERVÁTUMBAN

A kvadrátok helyének kiválasztása az úgynevezett irányított random módszerrel történt. A legelő területét négy különböző élőhelytípusra osztottuk fel: 1. száraz homokbuckatető, homokbuckaoldal, 2. homoki gyep (legelő), 3. nedves kaszáló (részben pangóvizes terület), 4. erdőszél. Ezeken belül a kvadrátok tényleges helyét random választás eredményezte. Összesen három kvadrátot a száraz homokbuckákon jelöltünk ki (buckatető és buckaoldal együttesen), hármat homoki legelő térrészeken (alacsonyabb fekvésű részek), hármat üde réteken (legmélyebb fekvésű részek), három kvadrát pedig erdőszéleken került kialakításra. A felmért időszakban évente összesen két alkalommal végeztük el a felmérést, először április– májusban, majd július–augusztusban került sor az adatgyűjtésre. A kvadrátokat sávokat kijelölve jártuk be és rögzítettük az észlelt fajokat. A kétéltűek szaporodási időszakában, az egyes évek április–májusában a szaporodóhelyeket is felmértük, az ott jelen lévő fajokat feljegyezve. Az egyes fajok gyakorisági viszonyait is értékeltük. Amennyiben az adott faj egyedeit csak néhányszor, alkalomszerűen észleltük, azt ritka státuszúnak értékeltük. Gyakori megjelenőnek tekintettük azt a fajt, amelyik minden évben a mintanégyzetek legalább felében előfordult. Tömegesen előfordulónak számít az a faj, amelyik a mintanégyzetek több mint feléből előkerült, vagy az abundanciája az adott élőhelyen meghaladta a 10 példány/100m2-t. Különös kétéltű-mikroélőhelyet jelent a legelő közepén lévő, egyébként kultúrtörténeti emléknek is számító, a Nyírségben egyedülálló kettős gémeskút. Ennek a kútvizében élő vöröshasú unka, valamint dunai tarajosgőte állományairól is rendszeresen rögzítettük a megfigyelési adatokat. A pontos faji meghatározás végett számos példányt hálóval befogtunk, amelyekről fotódokumentáció is készült.

Eredmények és értékelésük Kutatásaink eredményeként a hajdúbagosi homoki legelőn egy farkos- és négy farkatlankétéltű-faj jelenlétét sikerült kimutatni (1. táblázat). A Ranidae családba tartozó, gyűjtőnéven „zöldbékák” néven is összegzett fajokat (Pelophylax, korábban Rana ridibundus, lessonae és kl. esculentus) jelen vizsgálatokban is fajkomplexként kezeltük. A vizsgálatok során bizonyított kétéltűfajok: 1. dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus (KIRITZESCU, 1903)) 2. vöröshasú unka (Bombina bombina (LINNEAUS, 1761)) 3. barna ásóbéka (Pelobates fuscus (LAURENTI, 1768)) 4. zöld levelibéka (Hyla arborea (LINNAEUS, 1758)) 5. mocsári béka (Rana arvalis NILSSON, 1842) 6. „zöldbékák” (Pelophylax esculentus komplex)

329

ANTAL ZS. & JUHÁSZ L.

A dunai tarajosgőte a működő gémeskútból és a nagyobb kiterjedésű természetes tavaszi vízállásokból került elő idősebb és fiatalabb példányokként egyaránt. A nászruhás egyedek szaporodó állományra engednek következtetni. A vöröshasú unka nem tekinthető általánosan előforduló fajnak, a dunai tarajosgőtével együttesen fordult elő a kettőskút vizében, ahol egy elszigetelt, mintegy 20–30 példányból álló populációja él. Az egyes példányok között több, a zöld színváltozathoz tartozó alak (Bombina bombina var. viridis MARIÁN, 1959 is előfordult. További példányok a tavaszi vízállásokban kerültek elő. A barna ásóbéka az egyik leggyakoribb faja a vizsgált területnek. A mintanégyzetek több mint feléből előkerült. A tavaszi vízállásokban szaporodik, termetesre nőtt ebihalait többször észleltük. Időszakosan a zöld levelibékák tekinthetők a legnagyobb számban előforduló kétéltűeknek a területen. Egy korábbi közleményben VARGA (2001) nem tekinti tömeges fajnak. 2008-ban a legelőterületen, valamint a mélyebb magassásos élőhelyen különböző korcsoporthoz tartozó egyedek jelentek meg nagyobb számban (átlagosan 2–3 pd/100m2). A mocsári béka kis egyedszámban él a vizsgált területen, eddig kizárólag a NagyNyomás közvetlen közelében sikerült megfigyelnünk néhány példányát. A zöldbéka-fajcsoportról ugyanez mondható el, habár e fajok közül a kecskebéka és a tavi béka egyes korábbi feljegyzések szerint gyakori fajnak tekinthetők a vizsgált terület térségében (JUHÁSZ 2003). A hajdúbagosi nagylegelő területén egy alkalommal sem figyeltünk meg barna varangyot (Bufo bufo (LINNAEUS, 1758)), zöld varangyot (Bufo viridis LAURENTI, 1768), illetve erdei békát (Rana dalmatina FITZINGER in BONAPARTE, 1839), pedig az élőhelyi adottságok alapján előfordulásukat prognosztizálhattuk.

1. táblázat. A hajdúbagosi Nagylegelő kétéltű- és hüllőfajainak egymáshoz viszonyított előfordulási viszonyai. (Jelmagyarázat: +: az adott fajt a területen megfigyeltük, de csupán kisebb egyedszámú populációja él ott; ++: az adott faj egyedei gyakoriak a vizsgált területen, de nem tekinthetők tömegesnek; +++: az adott faj megjelenése olykor tömeges) Table 1. Abundance of the amphibian and reptile species observed in great pasture of Hajdúbagos. (Legend: +: observed in small numbers in the examination area; ++: frequently observed, but not abundant; +++: abundant in certain periods)

fajok Triturus dobrogicus Bombina bombina Pelobates fuscus Hyla arborea Rana arvalis Pelophylax esculentus complex Lacerta agilis Podarcis tauricus Lacerta viridis Natrix natrix Coronella austriaca

330

státusz ++ ++ +++ +++ + + +++ + +++ + +

HERPETOFAUNISZTIKAI FELMÉRÉS A HAJDÚBAGOSI FÖLDIKUTYA REZERVÁTUMBAN

A legelőterület hüllőfelmérése során 5 faj jelenlétét bizonyítottuk (1. táblázat). 1. fürge gyík (Lacerta agilis LINNAEUS, 1758, – L. agilis var. rubra is) 2. zöld gyík (Lacerta viridis (LAURENTI, 1768)) 3. homoki gyík (Podarcis tauricus (PALLAS, 1814)) 4. vízisikló (Natrix natrix (LINNAEUS, 1758)) 5. rézsikló (Coronella austriaca LAURENTI, 1768) A terület hüllőfaunájának meghatározója a fürge gyík, amelyik a legvizesebb élőhelyek kivételével a homokgyep egészén előfordul (a 12 mintaterület közül 9-ben). A homoki gyík jelentős állományban él a területen, a száraz térszíneken, a félig nyitott gyepek domináns faja (1–2 példány/100m2). Állományát veszélyezteti a nyílt homokgyepek beszűkülése, a legeltetés csökkenésével párhuzamosan megindult cserjésedés. A buckaoldalak és buckatetők, az öreg akáccsoportokból álló szárnyékerdők szélén karakterfaj a zöld gyík (az itt kialakított mintaterületek mindegyikéből előkerült). Különösnek tűnhet a rézsikló megjelenése a területen. A vizsgálatok során egy alkalommal figyeltük meg a területen, egy termetes példány került elő a kevésbé legeltetett gyepterületről. További megjelenése sem zárható ki, mert a régióban több helyről is előkerült, még a hétvégi házak övezetéből is, közvetlenül Debrecen határában, a Dél-Nyírség szélén. A Hajdúbagos határában elterülő földikutya rezervátum számos természeti értékben gazdag. Ezek sorába tartoznak a herpetofauna tagjai, amelyek még nagyobb számban fordulnak elő a területen. Külön kiemelkedő természeti értékei a dunai tarajosgőte és a homoki gyík, amelyeknek önfenntartó populációja él a területen. A terület herpetofaunáját a legeltetéses gazdálkodási mód visszaszorulása után fellépő másodlagos szukcesszió cserjésedése, az özönnövények megjelenése, valamint a szélsőséges időjárású évek aszályos nyarai vagy éppen a nagy kiterjedésű vízborítás egyaránt veszélyezteti. Néhány fajt (pl. homoki gyík) kifejezetten veszélyeztet a predáció. A környék fehér gólya egyedei rendszeresen a legelőterületen táplálkoznak, jelentős számú gyíkot fogyasztva. Ez a hatás különösen száraz, meleg időszakban erősödik fel, amikor a vízközeli fajok visszavonulnak, viszont a meleget kedvelő homoki gyíkok aktívak. A területen természetvédelmi szempontú vízkezelésre lenne szükség, amely megfelelő vízborítás biztosításával számos fajnak élő- és szaporodóhelyet biztosíthat, egyben megfelelő kétéltűkínálatot a gyíkokat fogyasztó fehérgólyaállománynak.

Irodalomjegyzék ANTAL, ZS. (2006a): The alteration of proportion of different lizard species compared to each other at the great pasture of Hajdúbagos. Analele Universităţii din Oradea, Fascicula Biologie 13: 35–38. ANTAL ZS. (2006b): Földikutyák társbérlői a hajdúbagosi kétéltűek. Természetbúvár 61(5): 38–39. ANTAL, ZS. & HUZSVAI, L. (2007): Grass production model based grazing as the sustainable utilization of protected grasslands. Cereal Research Communications 35(2): 189–192. JUHÁSZ L. (2003): Herpetológiai adatok a Nyírségből. Beszámoló jelentés a MME Hajdú-Bihar Megyei Csoport Kétéltű- és Hüllővédelmi Munkacsoportjának 2003-ban végzett munkájáról. Debrecen.

331

ANTAL ZS. & JUHÁSZ L.

JUHÁSZ L. & ANTAL ZS. (2007): A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület herpetofaunisztikai felmérése. In: MAGYARI M. (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2006. Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, pp. 23–30. KISS I. (szerk.), BAKÓ B., DANKOVICS R., KOVÁCS T. és SZÉNÁSI V. (2005): Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer: kétéltűek és hüllők monitorozásának protokollja. KvVM Természetvédelmi Hivatal, NBmR Mintavételi módszerek. 17 pp. VARGA Z. (2001): Biológiai jellemzők. In: MAZSU I. (szerk.): A Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum kezelési terve. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Debrecen, pp. 15–43.

Herpetofaunistic surveys in the Lesser Mole Rat Reserve of Hajdúbagos Nature Conservation Area ZSUZSANNA ANTAL & LAJOS JUHÁSZ University of Debrecen Faculty of Agricultural and Food Sciences and Environment Management, Department of Nature Conservation Zoology and Game Management, Böszörményi Street 138., H–4032 Debrecen, Hungary E–mail: [email protected], [email protected] ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2010) 95(2): 327–332.

Abstract. Although the Lesser Mole Rat Reserve of Hajdúbagos Nature Conservation Area is valued for its being one of the most important habitats of (Nannospalax leucodon NORDMANN, 1840) in Hungary, by surveying the amphibian and reptile populations of the area, we concluded that this grassland has a high nature conservation value also in regard to the herpetofauna. We carried out our examinations with the method of visual observation of adult animals, either in or out of the reproduction period. For amphibians, we followed the guidelines set in the Amphibian and Reptile Protocol, of the National Biodiversity Monitoring System. According to reptiles we kept the instructions of the official protocol partly, and adopt them to our examination site, namely we used the method of observation in 30×30 metre quadrates. The majority of the observed species occurred in large numbers. The majority of the observed protected amphibian and reptile species occur regularly in the examination area. The different age groups lead to the conclusion that there are successfully breeding, self-preserving populations in the examined pasture. The presence of the Danube crested newt (Triturus dobrogicus (KIRITZESCU, 1903)) in the examined territory is of high importance as 30– 50% of the total population of this species live in Hungary. The presence of the Balkan wall lizard (Podarcis tauricus (PALLAS, 1814)) also has great nature conservation significance as in Hungary, this species only occurs on open sandy grasslands, where the bare soil surface is often visible among the grass patches. The succession of vegetation of these areas causes the disappearance of this species. As the examined area is one of the last open sandy grasslands in Hungary, the proper management and the maintenance of it in a nature conservation and in a land development aspect is therefore an important challenge for the handler of the territory. Keywords: open sand grass association, succession, Danube crested newt, Balkan wall lizard.

332