ANGOL-AMERIKAI SZOCIOLÓGIATÖRTÉNET. PORTRÉVÁZLATOK. HERBERT SPENCER. WILLIAM GRAHAM SUMNER. A PRAGMATIZMUS. A CHICAGÓI ISKOLA. TALCOTT PARSONS. ROBERT K. MERTON. A XIX. század pozitivizmus melletti másik nagy eszmeáramlata, az evolucionizmus Angliában teljesedett ki. Anglia tudósai ugyanis a gyarmatbirodalmak révén garmadányi információhoz jutottak az egyszerű („primitív”) népek életével kapcsolatban és sokáig tartotta magát a gondolat, miszerint a modern társadalmak fejlődése megérthető az ősi állapotokat feltáró kutatások segítségével. Ehhez azt kellett feltételezni, hogy a társadalmak fejlődése egyenes vonalú és univerzális, azaz minden emberi közösség hasonló fejlődési utat jár végig; ugyanakkor ez a folyamat egymástól eltérő időben és különböző ütemben valósul meg. A század második felének szellemi életére jellemző a természettudós CHARLES DARWIN munkásságának hatása, valamint a természettudományos és vallási világmagyarázatok heves küzdelme.1 DARWIN megfigyeléseivel empirikusan ábrázolta a természetben zajló evolúciós folyamatokat,2 ezzel lényegileg megreformálva a fejlődéselméletet. HERBERT SPENCER (1820-1903) A szociáldarwinizmus egyik központi gondolkodójának is tekinthető SPENCER szellemi fejlődésére eleinte apja és nagybátyja liberális, illetve materialista felfogása volt döntő hatással. Autodidakta szerzőnek számított, művei nagy részét úgy írta, hogy szinte egyáltalán nem ismerte a korabeli tudomány eredményeit. Az Alapvető elvek3 című munkáját követően mégis széles körű ismertségre és talán elismertségre tett szert. SPENCER a szociáldarwinizmus nyers kinyilatkoztatásai mellett az evolucionista szociológia „alapító atyjának” is tekinthető. A kor uralkodó eszméi közül a liberalizmus és a pozitivizmus gondolatait bontotta tovább, a tudományos kérdések sorában a fejlődést, a politikai értékek körében pedig a szabadságot emelve piedesztálra. Politikai nézeteit az ún. laissez faire típusú gazdasági liberalizmus naiv gondolkodása uralta: szerinte ugyanis az egyéni szabadság és a társadalom annál tökéletesebbnek tekinthető, minél kevesebb állami szabályozás veszi körül. Ezzel összhangban az állam radikális visszaszorítását és gyengítését igényelte egy olyan korban, amelyben a kapitalista termelési mód szabad versenyes változata volt domináns helyzetben, ennek minden szociális vonzatával (ennek illusztrálására érdemes például DICKENS regényeire 1
Ennek a vitának csak egyik, de kétségtelenül az egyik legérdekesebb állomása volt az ún. daytoni majomper (1925), amelynek során egy JOHN THOMAS SCOPES nevű amerikai biológiatanárt azért fogtak perbe, mert az iskolában az evolúció darwini elméletét tanította. Tennessee államban ugyanis 1925-től volt hatályban az ún. Butler Act, amelynek értelmében a Biblia tanításaival ellenkező eszméket tilos volt a nyilvános iskolákban tanítani. A daytoni tanítót, aki azt tanította a diákjainak, hogy az ember a majomtól származik, a tárgyalás eredményeképpen 100 dollár büntetés megfizetésére kötelezték. Tennessee államban egészen 1967-ig volt hatályban a fent említett törvény. Az esetről 1960-ban STANLEY KRAMER filmet is készített, Aki szelet vet címmel. Darwin tanainak megítéléséhez ld. még GAÁL BOTOND: Darwin elméletének sorsa a protestáns egyházi tanítások körében, in Debreceni Szemle, XIX. évfolyam, 4. szám (2011), pp. 383-387. 2 DARWIN, CHARLES: On the Origin of Species by Means of Natural Selections, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life. John Murray, London, 1859 3 SPENCER, HERBERT: Alapvető elvek. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1909
1
utalni és gondolni). A The Man versus the State (Az ember az állam ellen) című munkájában például az állami szociálpolitika megítélése kapcsán az alábbiakat írta: „véleményem szerint a közvélemény és a tudomány által egyaránt elismert mondás: »aki nem dolgozik, az ne is egyék« érvénye vitathatatlan”).4SPENCER tehát a darwini tanítás alapjain állva mindenféle állami beavatkozást visszautasított annak érdekében, hogy a „társadalmi igazságosság” követelményei érvényesüljenek.5 A társadalmi szervezet a létért való küzdelemnek köszönhetően folyamatosan fejlődik: eme fejlődés során a jobb tehetségű, az erősebb, az okosabb egyéniségek győzedelmeskednek, pusztulásra ítélve a „gyengébb és elfajzottabb elemeket”.6 Az individualizmus ebben az értelmezésben a létért való küzdelem elve, amely a szabad verseny uralmát követeli meg a társadalomban és amely nélkül „nem létezik” élet és fejlődés. Ez az individualizmus legerősebb bástyája; a másik pedig az emberi elme uralomra jutásának princípiuma a természet felett – amely azt jelenti, hogy az ember mind fokozottabb mértékben válik képessé arra, hogy a természeti erőket tervszerűen használja fel a céljai elérése érdekében.7 SPENCER megítélése szerint az evolúció tartalma a fokozatos differenciálódással egyenlő. Minél összetettebb egy társadalom, annál fejlettebbnek, integráltabbnak tekinthető és annál kisebb jelentőséggel bírnak a külső, természeti hatások. Tíz kötetben kiadott Szintetikus filozófiája8 az anyag általános mozgástendenciáit kívánta összefoglalni, laza, példálózó jellegű, induktív módszerrel kívánva igazolva meglátásait. A természetben szerinte minden az egyensúly elérése felé törekszik, ezért előbb-utóbb az ember fizikai környezete és mentális természete is „révbe ér”, azaz összhangba kerül. „A haladás nemcsak az egyszerűből a bonyolult felé történik, hanem történik egyidőben a zavarból a rend felé, a határozatlan elhelyezésből a határozott elhelyezés felé is.”9 SPENCER szerint a társadalom a független életet élő részek együtteséből összeálló szuperorganizmus és mint ilyen, néhány alapvető funkció ellátásával működik. A társadalmi funkciókat biológiai párhuzamok vonásával közelítette meg. eszerint a fenntartó funkciót a társadalomban a termelés folyamata, míg a biológiai szervezetben a táplálkozás és a légzés látja el; az elosztó funkciót a kereskedelem, illetve a testben a vérkeringés; a szabályozó funkciót pedig a politikai rendszer, illetve a biológiai szervezetben az ideg-és izomműködés. E felfogás szerint az egyén és a társadalom – mint organikus egész – funkcionálisan egymástól kölcsönösen függő részekből áll. A szociológia feladata ezért nem a dolgok és jelenségek lényegi jellemzőinek leírása, hanem a dolgok közötti viszonyok és funkciók (a funkcionális kapcsolatok) vizsgálata.
4
SPENCER, HERBERT (1884): The Man Versus the State. The Caxton Printers Ltd., Caldweel, Idaho, 1960, 23. p. GISSWEIN SÁNDOR: Társadalmi problémák és keresztény világnézet. Szent István Társulat kiadása, Budapest, 1907, 37. p. „Mert – úgymond – a biológia törvénye szerint a létért való küzdelemben az alkalmasabbak győznek, s az élő lények ép azáltal tökéletesebbek, hogy az alkalmatlanokat kiválasztják, vagyis elveszni hagyják. Azért az állam ne avatkozzék az erőseknek és gyengéknek eme küzdelmébe, mivel így esetleg megakadályozná azt, hogy az erősek a gyengéket legyőzzék, ami a haladásnak kárára volna.” (u.o.) 6 LORIA, ACHILLE: A szociológia feladata és iskolái. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1907, 22. p. 7 JÁSZI OSZKÁR: A történelmi materialismus állambölcselete. Politzer Zsigmond és Fia Kiadása, Budapest, 1903, 97. p. 8 SPENCER, HERBERT: A System of Synthetic Philosophy. Williams and Norgate, London, 1870 etc. 9 SPENCER: op. cit. (1909), 436. p. 5
2
A társadalmi formák osztályozása SPENCERnél ugyancsak evolucionista feltételezéseken nyugszik. A környezettől független bármilyen fejlettségi fokon álló társadalom felvehet ugyanis katonai (militarista) vagy ipari (indusztriális) formát. Az ipari társadalomban az egyén érdeke, szabadsága megelőzi a közösségét; a társulás alapját az önkéntes szerződés, a contractus képezi.10 Békés viszonyok között az egyéni szabadságra építő ipari társadalom a fejlődés letéteményese – SPENCER szerint kellemesebb ilyen viszonyok között élni. Ám a háborús körülmények között a szabadság a közösség fennmaradásának érdeke mögé helyeződik: ekkor a centralizáció biztosítja a kényszerű, társadalmi rangon, státuszon alapuló integrációt. A korai társadalom vonatkozásában Franciaés Németországot a katonai társadalmak közé sorolta, míg Nagy-Britanniát iparinak társadalomnak látta. Élete alkonyán, a Facts and Commentsben11 SPENCER keserűen panaszkodott a világ újbóli barbarizálódásáról (rebarbarisation), ami értékelése szerint a militarizmus újbóli dominánssá válását jelenti az indusztrializmussal szemben, valamint az „állami despotáciának” a „társadalmi liberalizmus” felett aratott győzelmét. Ennek a folyamatnak a bizonyítékai a mindenütt tapasztalható kizsákmányoló háborúk, az állami hatáskör „hihetetlen mértékű” kitágulása, az önkormányzati és a szabad társadalmi tevékenység visszanyesése. 12 Ez már egy új korszak nyitányát jelentette, amelynek lényegi ismérve, hogy a társadalmi fejlődés a SPENCER által tételezetthez képest száznyolcvan fokos fordulatot vett. „Az állam beavatkozása egyre nagyobb körre terjed, de az emberek szabadsága ennek a mindenkori beavatkozásnak megváltoztatására is egyre nagyobb lesz. Növekvő állami szabályozás, növekvő politikai szabadsággal karöltve: ez a fejlődés iránya, – mindenre kiterjedő állami szabályozás és tökéletes szabadság ennek a szabályozásnak megállapítására vagy megváltoztatására: ez a fejlődés iránya.”13 A klasszikus angol szociológia problémája Ami az angol szociológia problémáját illeti: SPENCER hosszú távú hatása ellenére alapvetően nem jött létre olyan elméleti igényű és kidolgozottságú klasszikus szociológia Angliában, mint amilyen például ÉMILE DURKHEIM vagy MAX WEBER nyomán gyökeret vert a kontinensen. A brit szociológia a nagy francia és német „riválisok” mellett csak szerényebb eredményeket ért el, nyers empirizmusuk pedig nem emelte őket a kritikai hagyomány megteremtőinek sorába. Az angol szellemi elitben nem volt erős a „tudomány, mint hivatás” tudata vagy az értelmiségi elhivatottság és a forradalmi polgári réteg sem különösebben volt elhivatott ezen megfontolások irányába. A XIX. brit társadalmi helyzetet az alábbi kulcsszavak írják le plasztikusan: a polgári forradalom kiteljesedésének hiánya, a művelt középosztály gyengesége, a marxizmus kihívásának hiánya. Amíg SPENCER számára a centrális kérdés a piac és az individuum, az egyén szabadsága volt, addig DURKHEIM és WEBER a társadalmi, sőt a nemzeti integráció lehetőségének gondolatát hirdették. 10
V. ö. MAINE, HENRY J. SUMNER: The Ancient Law, Its Connection with the Early History of Society, and its Relation to Modern Ideas. John Murray, London, 1861 11 SPENCER, HERBERT: Facts and Comments. D. Appleton and Company, New York, 1902 12 JÁSZI: op. cit. (1903), pp. 145-146. 13 SOMLÓ BÓDOG: Állami beavatkozás és individualismus. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1907, 192. p.
3
Szociológia az Amerikai Egyesült Államokban Az USA története a XIX. század második fele folyamán óriási változásokkal volt terhes. A TOCQUEVILLE által csodált kisvárosi jellegű társadalom és az ezen alapuló helyi demokrácia14 hirtelen leépült és helyét a több ezer munkást foglalkoztató ipar munkaerő-szükséglete és a kapitalizmus pénzügyi-kereskedelmi bázisát biztosító nagyváros vette át. Néhány évtized alatt a provinciális településekből bevándorlók tömegeit befogadni képes városok nőttek (New York, Philadelphia, Boston, Chicago etc.). A jelzett korszakban megnövekedett a kőolajtermelés volumene, ezt a motorizáció mértékének növekedése, a vasúthálózat gyors kiépülése és a technikai találmányok gyors elterjedése kísérte. A század utolsó évtizedeiben a lakosság számát a demográfiai robbanás és a bevándorlás egyaránt növelte: az 1870-es évtized végén mintegy negyven milliós társadalom a század végére 76 milliósra duzzadt, majd az 1920-as esztendőre a százmillió főt is meghaladta. Európából mintegy 10 millió bevándorló érkezett az Újvilágba – ennek egyébként jelentős magyar vonatkozásai is voltak. Ahogy JÓZSEF ATTILA fogalmazott: „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.”15 Ezzel párhuzamosan zajlott le a tőkekoncentráció megállíthatatlan mértékű folyamata, amellyel szemben a törvényhozás sem akart vagy tudott hatékony gátakat állítani. Az amerikai polgárháborút (1861-1865) követően „kopernikuszi fordulatot” vett a szabályozási filozófiája: az ipari érdekcsoportok kihasználták a zavargások okozta kaotikus állapotokat, illetve a politikai korrupciót: lényegében megvásárolták a törvényhozó testületek jóindulatát, amelyek aztán óriási összegeket és földterületeket biztosítottak a nyugati vasúti hálózat kiterjesztéséhez. A beruházások következtében ráadásul a nagyipar és a kormányzat szimbiózisa tovább növekedett.16 Ennek eredményeként RUTHERFORD B. HAYES republikánus amerikai elnök (1877-1881) már egyenesen akként nyilatkozott, hogy „a nép által, a néppel, a népért elve többé már nem igaz. Ez már a tőkés társaságok kormánya.”17 A Great Depression-re, a nagy válságra adott válaszként, ROOSEVELT elnök ténykedésének köszönhetően sikerült meghaladni az individuális szabadság preferálására épülő hagyományokat és megnövelni az állam szociális-gazdasági funkcióit.18 Ennek nyomán az új gazdaságirányítási alternatíva „a magángazdaság talaján állva az állam gazdasági beavatkozási lehetőségeit is biztosította” és lényegében egy növekedésorientált gazdaságpolitikát realizált, amelybe állami stabilizációs elemeket is beépítettek. A New Deal programja kifejezetten sikeresnek bizonyult az olyan problémák kezelésében, mint a trösztökkel szembeni markáns fellépés, a pénzpiaci szabályozás rigorózusabbá tétele, a munkavállalói jogok hatékonyabb garantálása, illetve a közmunkaprogramok koordinálása és a szociális háló kiterjesztése. Az állami ösztönzés és szabályozás, a foglalkoztatáspolitika és a jóléti rendszer kifejezetten kezelte és mederben tartotta a társadalmi feszültségeket és lendületet adott a gazdaságnak.
14
TOCQUEVILLE, ALEXIS DE: Democracy in America. Volume I-II. Saunders and Otley, London, 1835 JÓZSEF ATTILA: Hazám (1937. május) 16 WASSERMAN, HARVEY: America Born and Reborn. New York, Collier Books, 1983, 84. p. 17 WASSERMAN (1983), 291. p. 18 NAGYNÉ SZEGVÁRI KATALIN: A progresszív éra és a New Deal, in Jogtörténeti Szemle, III. évfolyam, 3. szám (1990), 31. p. 15
4
A jelzett időszakban a szociológiatörténet legvirágzóbb, egyben tudományalapító „robbanása” következett be. Az USA első szociológusait a racionális, pragmatikus társadalompolitika, a konzervatív hagyomány hiánya, a fejlett és gyorsan növekvő felsőoktatás olyan helyzetbe hozta, amely kedvezett a professzionális szociológiai iskolák kialakulásának. Az individualizmus az egyéni cselekvés (interakciók, kommunikációk) vizsgálatára inspirálta a társadalom kutatóit; a problémák társadalompolitikai megoldhatóságát kézenfekvőnek tekintő pragmatizmus pedig a helyi közigazgatástól, a városvezetőktől, az egyháztól és a tudománytól várta az urbanizációból, az iparosodásból, a mobilitásból és a bevándorlásból eredő bajok megoldását. Az egyházi életet a social gospel, a szociális érzékenység jobbító szándéka hatotta át. WILLIAM GRAHAM SUMNER SUMNER (1840-1910), a Yale oktatója ebben a közegben a társadalomról szóló összefoglaló munkáját19 nem szociológiaként, hanem a társadalomról szóló tudományként (science of society) határozta meg. A liberális SUMNER kisvárosi lelkészként kezdte pályafutását, műveiben mégis a szociáldarwinizmus vonulata felé fordult: a társadalom életébe való beavatkozás szerinte is felesleges zavarokat okoz, a szabad verseny mindennél előbbre való, az állam feladata ezért kizárólag a polgári szabadság biztosítása, fenntartása lehet. SUMNER szerint a társadalom dinamikáját, akárcsak a természetben, a létért folyó küzdelem szabja meg és ebben a gyengék, akik nem eléggé állhatatosak és nem képesek megragadni a lehetőségeket, óhatatlanul elbuknak. Ez a fajta retorika valóságos muzsika volt mindazok fülének, akik legitimálni kívánták a szociális gondoskodás elvetését és a bevándorlók jelentette olcsó, nagy tömegű munkaerő kizsákmányolását.20 Ami miatt életműve említésre méltó, az inkább az összehasonlító történeti módszert alkalmazó Népszokások (Folkways) című munkája, amelyben óriási tényanyagot sikerült felhalmoznia. Ebben a munkájában az emberi viselkedést irányító normák eredetével és fejlődésével foglalkozott, abból indulva ki, hogy a normákból lehet magyarázni a társadalom egészét: a szokás a szociológia „alapsejtjének” tekinthető. A társadalom élete ugyanis a szokások kialakításából és alkalmazásából áll, a társadalom tudománya pedig ezeket tanulmányozza. A tudományos program kiinduló alapja tehát a társadalom normatív kerete. A pragmatizmus. JOHN DEWEY Az individualista, a piac fetisizálására épülő gyakorlat negatív következményei már a XIX. század végén megjelentek: ezek a stabilitáshiány, a rendezetlenség és a válság voltak. A szellemi életben ezért uralkodóvá vált a kihívásra szolgáltatott pragmatista reakció. A közgazdaságtanban a „láthatatlan kéz” fogalmával kalkuláló, SMITH-féle idealisztikus felfogást felváltotta a piacot másként szemlélő intézményes közgazdaságtan (THORSTEN VEBLEN). A jogtudományban hevesen támadni kezdték a pozitivizmus hadállásait és teret nyert a jogi pragmatizmus gondolata, amely a jog működését nem az előre leírható szabályok 19
SUMNER, WILLIAM GRAHAM: Folkways: A Study of the Sociological Importance of Usages, Manners, Customs Mores, and Morals. Ginn and Company, Boston, 1907 20 PAÁR ÁDÁM: (Ellen)forradalmi mozgalom az Egyesült Államokban? A Tea Party eszmetörténeti és politikatörténeti gyökerei, in Kül-Világ, X. évfolyam, 1. szám (2013), pp. 20-38. at 27. p.
5
és tantételek leírásával és elemzésével, sokkal inkább a joggyakorlat mindennapi „kiszámíthatatlanságával” látta leírhatónak. Ezen megközelítések a piac, a törvény és a társadalmi intézmények emberi tapasztalástól való függőségét hangsúlyozták. E közös keretet igyekezett keretbe foglalni a pragmatikus filozófia, CHARLES PEIRCE, WILLIAM JAMES és JOHN DEWEY (1859-1952) tevékenysége. DEWEY a pedagógia szociális beállítottságú reformerének bizonyult. Demokrácia és nevelés című műve21 máig meghatározó hatással bír az amerikai nevelésben. A pragmatista gondolkodó számára az egyik legalapvetőbb kritérium a világ dolgainak megítélésében a hasznosság, a gyakorlati alkalmazhatóság és kivitelezhetőség volt. Azt állította, hogy csak azok a társadalomelméleti eszmék vagy ötletek tekinthetők érvényesnek, amelyeknek gyakorlati következményei vannak, azaz amelyek nem eredményeznek gyakorlati változást, azoknak nem kell jelentőséget tulajdonítani. DEWEY tehát csak azon eszméket tartotta megfontolásra érdemeseknek, amelyek valamilyen módon pozitív változásokat eredményeznek a társadalom számára. A filozófia ennek megfelelően a cselekvés programja, a jövő próféciája. A növekedésben és a vég nélküli, permanens fejlődésben hitt, amelynek azonban ki kell elégítenie bizonyos kritériumokat. Az eredeti kontextusában emberbarátinak nem mondható tőke szerinte például csak akkor tud tovább gyarapodni, ha gyarapítja saját társadalmi, gazdasági és politikai környezetét, azaz a társadalom egészét is. 22 A chicagói iskola
A szociológia amerikai történetének hosszú és jelentős fejezete a chicagói egyetemhez kötődik. A szociológia tanszéket 1892-ben alapította meg ALBION W. SMALL; az iskolát egészen a harmincas évekig a közös vezetés, egységes tematika és oktatási program, illetve a diákok bevonásával történő kutatómunka momentumai jellemezték. Az iskola kezdeményezésének köszönhető az is, hogy 1895-ben LESTER WARD útjára indította az American Journal of Sociology című folyóiratot. A lengyel paraszt Európában és Amerikában. 1918-ig az iskola legnagyobb hatású tudósa WILLIAM ISAAC THOMAS volt. Élete jelentős szakaszában a bevándorlók helyzetét vizsgálta, azok közül is a legnagyobb kisebbségi csoportot, a lengyeleket. (Az Amerikában élő lengyel populáció jelentőségének illusztrálására érdemes A vágy villamosa című TENESSEE WILLIAMS drámát és az abból MARLON BRANDO főszereplésével készült filmet megemlíteni.) THOMAS és a nacionalista szellemiségű FLORIAN ZNANIECKI a kutatás során levelek, naplók és újságcikkek sokaságát elemezték, amelyekből komplett élettörténeteket rekonstruáltak. 1918ban végül több kötetre rúgóan jelent meg A lengyel paraszt Európában és Amerikában című könyvük.23 Ebben az Amerikába kivándorolt lengyel parasztok által megélt változásokat, a gyökértelenség érzését, a biztonság hiányát vizsgálták szociológiai szempontból. A mű a társadalmi dezorganizáció hatásait tette felelőssé a társadalmi válságért. A társadalmi 21
DEWEY, JOHN: Democracy and Education: An Introduction to the Philosophy of Education. Macmillan, New York, 1916 22 Elméletének átfogó jellemzéséhez ld. BOROS JÁNOS: Demokrácia és szabadság. Filozófiai írások a demokrácia megerősítéséhez. Iskolakultúra, Veszprém, 2011 23 THOMAS, WILLIAM ISAAC – ZNANIECKI, FLORIAN: The Polish Peasant in Europe and America: Monograph of an Immigrant Group. The University of Chicago Press, Chicago, 1918
6
dezorganizáció folyamatának lényege, hogy a Kelet-Európából bevándorolt paraszti munkaerő az amerikai ipari központba kerülve alapvető orientációs mintáit veszítette el, azaz gyökértelenné vált. A város kutatása. A résztvevő megfigyelés módszerét a város tanulmányozásában a chicagói iskolához tartozó ROBERT EZRA PARK kamatoztatta. PARK eredeti foglalkozása újságíró volt, ezért a szociológiai munkát riporteri tevékenységként fogta fel. Szerinte az objektív és alapos gyűjtőmunkán túlmenően és az empirikus adatok tömegén túllépve a szociológusnak a társadalom jobbítása mellett is el kell köteleznie magát. Városszociológiai kutatásai pénzügyi hátterét a chicagói városvezetés és alapítványok biztosították. PARK az ún. ökológiai szemlélet képviselője volt és terminusait tekintve is széles körű biológiai párhuzamokat használt. Az emberi társadalmak meglátása szerint területi és gazdasági dominanciáért vetélkedő individuumokból és kollektív cselekvésre képes egyedekből állnak. A városban ennek megfelelően természetes zónák alakulnak ki, koncentrikus körökben különülnek el egymástól a kereskedelmi és ipari zónák, a felsőbb osztályok és a munkások lakóterületei: a város az expanzió és a szegregáció jelenségeit mutató organizmus. Funkcionalizmus a szociológiában: TALCOTT PARSONS rendszerelmélete PARSONS (1902-1979) munkásságának általában két korszakát szokták elkülöníteni: a cselekvéselméleti és a rendszerelméleti szakaszt. A cselekvéselméleti korszak alapmunkája A társadalmi cselekvés struktúrája (1937).24 Általános cselekvéselmélete a viselkedő szervezetet, az emberi biologikumot, az egyén szükségleteit, motivációit, attitűdjeit átfogó személyiségrendszert, a szerep-interakciókat és intézményeket magában foglaló társadalmi rendszert és a szimbólumok, értékek, szocializáció terepét jelentő kulturális rendszert különítette el egymástól. Ezzel PARSONS mindenekelőtt DURKHEIM és WEBER gondolataira reflektált. Az integráció – a szociológia egyik központi kérdése – ebben az esetben a rendszer különböző szintjei közötti koordináció formájában jelenik meg: a rendszerszintek közötti összefüggést a szocializáció, a társadalmi normák és a kultúra elsajátítási folyamata teremti meg. A társadalmi rendszereket stabilizálását a legitimáció biztosítja. Ez a felfogás alapvetően a cselekvő választási lehetőségeire koncentrál és az egyén cselekvési lehetőségeit behatároló normákat, értékeket, ideákat, helyzeteket hangsúlyozza. Az egyéni cselekvési lehetőségekre kíváncsi cselekvéselméleti mikroszemlélet meglehetősen unikálisnak bizonyul a szociológiatörténetben: olyannyira, hogy később maga PARSONS is jelentős mértékben revideálta álláspontját. Későbbi munkáiban a cselekvéselmélet helyett már a rendszerelméletre koncentrált, a rendszer és a környezet viszonyának értelmezésére helyezve a hangsúlyt: ekként egy makroszintű elemzési keretet hívott életre. PARSONSnál a társadalom a társadalmi rendszereknek csupán egy típusa: az, amelyiket a környezettel szembeni legnagyobb fokú önállóság jellemez. „A társadalom a társadalmi rendszer azon típusa, amely kielégíti a saját magának mint önfenntartó rendszernek a fennmaradásához szükséges összes
24
PARSONS, TALCOTT: The Structure of Social Action: A Study in Social Theory with Special Reference to a Group of Recent European Writers. Free Press, New York, 1937
7
követelményt.”25Az önállóság azt jelenti, hogy egy adott rendszer megfelel bizonyos funkcionális követelményeknek. Ez a rendszer-mivolt kritériuma is, így a rendszer fogalma eleve magában foglalja a környezettel szembeni önállóság képzetét. Egy társadalmi rendszernek az alábbi funkcionális követelményeknek kell eleget tennie: az egyéni élet biológiai követelményei, a személyiség minimális stabilitása, a megfelelő motiváció, valamint a kulturális mintázat minimális megléte. Az ún. AGIL-séma alapján pedig a rendszerek mindegyikének négy funkciót kell ellátnia. A környezethez való alkalmazkodást (adaptation), a szükséges források környezetből történő biztosítását és azok elosztását a társadalom adaptációs funkciója biztosítja. Ez elsősorban a gazdaság, a termelés szférájában valósul meg. A célkitűző és vezérlő (goalattainment) funkció a társadalom irányítását biztosítja, a források és energiák mozgósítását és a prioritások meghatározását takarja. Ez a funkció főként a politikai rendszer szférájában, a hatalmi törekvések szabályozásával, ellenőrzésével és a kitűzött célok legitimálásávalvégrehajtásával, valamint a társadalom (gazdasági, szellemi stb.) erőforrásainak mozgósításával valósul meg. Az integrációs funkció (integration) a cselekvők közötti kommunikációs kapcsolatok és folyamatok szabályozása körében főként a társadalmi alrendszerek közötti kohéziót biztosítja. Végül a mintafenntartás (latent pattern maintenance) körében a kulturális értékek, minták, normák fenntartása a cél: a reprodukció, illetve a közös értékek felé való elkötelezettség biztosítása. Ennek terepe a család, az iskola, a kis csoportok közötti mikrokapcsolatok. A rendszerek e funkciók mentén tagolódnak alrendszerekre, amelyek mindegyike tovább tagolódik.26 ROBERT K. MERTON PARSONS tanítványaként MERTON (1910-2003) kiterjedt életművet mutatott fel: a tudományszociológia, a deviáns viselkedés szociológiája, a bürokráciaelmélet, a társadalmi struktúra, a tömegkommunikáció egyaránt érdekelte. Munkássága jelentős szeletét képezik az elméleti szociológiai megállapítások és az empirikus társadalomkutatások is. MERTON magára vállalta a funkcionalizmus továbbmunkálását, így jelentősen eltávolodott attól az eredeti funkcionalista pozíciótól, amely minden létező intézménynek valamilyen, az egész rendszer szempontjából pozitív funkciót tulajdonított. MERTON funkciók és diszfunkciók között különböztetett. A diszfunkciók csökkentik a rendszer adaptációs képességét, akadályozzák annak működését – ebben az értelemben elemezte például a modern bürokráciák diszfunkcionális jelenségeit. A diszfunkciók mellett a rendszerek ún. látens funkciókat is kitermelnek, amennyiben működésük néhány következménye eredetileg nem szándékolt. A látens funkciók a résztevők által nem akart és fel sem ismert, de a rendszer működését alapvetően nem akadályozó következmények, szemben a rendszer tényleges célját megvalósító manifeszt funkcióval. 25
PARSONS, TALCOTT- SHILLS, EDWARD A. (eds.): Toward a General Theory of Action. Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1962, 26. p. 26 A bővebb magyarázathoz ld. PÁL ESZTER: Talcott Parsons: rendszerelmélet és organicizmus, in NÉMEDI DÉNES – SZABARI VERA (szerk.): KÖTŐ-JELEK 2003. ELTE Szociológia Doktori Iskola, Budapest, 2004, pp. 96-118.; BIHARI MIHÁLY: Politológia. A politika és a modern állam. Pártok és ideológiák. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2013, pp. 102-103.
8
A működő intézmények hite szerint azért nem feltétlenül legitimek, mert mindig feltételezhető egy másik intézmény, egy funkcionális alternatíva, amelyik ugyanazt a társadalmilag fontos feladatot kevesebb diszfunkcióval látja el. Ezek a kérdések a funkcionális elemzésnek a nagy elméletektől eltérő szintjén vethetők fel hatékonyan – példának okáért a bürokráciát vagy a deviáns viselkedést érintő mertoni elemzéseket a nagy elméletekhez képest középszinten helyezte el a szerző. A középszintű elemzések ezzel az empirikus szociológiai elemzéshez közelebb kerültek. MERTON elméletének további megállapításaira a vonatkozó tematikus részeknél fogunk kitérni.
9
