Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar
Diplomamunka
Helyi Önkormányzatok Gazdálkodása Készítette: Szabó Lajos Ernı
Belsı konzulens: Dr. Károlyi Géza Külsı konzulens: Kovács Lászlóné
Debrecen, 2007.
Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS .......................................................................................................... 5 2. AZ ÖNKORMÁNYZATOK ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA................................... 7 3. A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS RENDSZERE........................................................ 9 3.1. Az államháztartás és alrendszerei .............................................................................................................. 11 3.2. Az önkormányzatok helye a költségvetésben............................................................................................. 12 3.3. Az önkormányzatok gazdasági önállósága................................................................................................. 13
4. AZ ÖNKORMÁNYZATI SZEKTOR SZÁMOKBAN.............................................. 14 5. ÖNKORMÁNYZATI FELADAT- ÉS HATÁSKÖRÖK........................................... 15 5.1. Kötelezı feladatok........................................................................................................................................ 16 5.2. Választható feladatok................................................................................................................................... 20 5.3. Önként vállalt feladatok .............................................................................................................................. 21 5.4. Átvállalt feladatok........................................................................................................................................ 21 5.5. Államigazgatási feladat és hatáskörök ....................................................................................................... 21
6. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK BEVÉTELEI..................................................... 22 6.1. SAJÁT BEVÉTELEK ........................................................................................ 22 6.1.1. Helyi adók .................................................................................................................................................. 23 6.1.1.1. Vagyoni típusú adók............................................................................................................................ 24 6.1.1.2. Kommunális típusú adók ..................................................................................................................... 25 6.1.1.3. Iparőzési adó........................................................................................................................................ 26 6.3. Önkormányzat további bevételei ................................................................................................................ 30 6.4 Átengedett központi adók ............................................................................................................................. 31 6.4.1. Személyi jövedelemadó.......................................................................................................................... 31 6.4.2. Gépjármőadó, illetékek........................................................................................................................... 32
7. ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK................................................................................... 33 7.1. Az önkormányzatok állami támogatása ..................................................................................................... 33
8. AZ ÖNKORMÁNYZATOK FORRÁSHIÁNYA...................................................... 36 8.1 Önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatok .................................................................................. 37 8.2. A tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok támogatása .................................... 38 8.3. Az önkormányzatok hitelfelvétele............................................................................................................... 38 8.4. A forráshiány oka......................................................................................................................................... 39 8.4.1. Az adóképesség és a demográfiai viszonyok.......................................................................................... 39 8.4.2. Regionális különbségek.......................................................................................................................... 40 8.4.3. Túlzott állami jövedelem-elvonás és a költségvetési dilemma............................................................... 41
9. AZ ÖNKORMÁNYZATOK (PÉNZÜGYI) MODERNIZÁCIÓJA............................. 42 10. HATÉKONYSÁGJAVÍTÓ JAVASLATOK.......................................................... 44
2
10.1. NUTS rendszer ........................................................................................................................................... 45 10.1.1. Régiók és regionális önkormányzatok.................................................................................................. 46 10.1.2. Kistérségi társulások............................................................................................................................. 48 10.3. Ellenırzési hivatalok .................................................................................................................................. 50 10.4. Államreform Program ............................................................................................................................... 50 10.4.1. Felmérés: elégedettség a szolgáltatásokkal........................................................................................... 51 10.4.2. A közigazgatás SWOT analízise .......................................................................................................... 52 10.4.3. Stratégia................................................................................................................................................ 53 10.5. Az önkormányzatok vagyongazdálkodása ............................................................................................... 55 10.5.1. A vagyongazdálkodás fontossága......................................................................................................... 55 10.5.2. A vagyongazdálkodás jövıje................................................................................................................ 56 10.6. A magántıke lehetısége............................................................................................................................ 57 10.6.1. Kiszervezés (outsourcing) .................................................................................................................... 58 10.6.2. PPP konstrukció ................................................................................................................................... 59 10.6.3. Koncesszió............................................................................................................................................ 60 10.7. Állami újraosztás és az ebbıl származó veszteség ................................................................................... 61
11. A RENDSZER FENNTARTHATÓSÁGA: ÖSSZEGZÉS.................................... 62 11.1. Költségvetési kitekintés.............................................................................................................................. 62 11.2. Miért csúszik évrıl évre az önkormányzati reform?............................................................................... 63 11.3. Az önkormányzati rendszer és reformja .................................................................................................. 64 11.4. A jövıkép .................................................................................................................................................... 64
12. IRODALOMJEGYZÉK ....................................................................................... 67 13. FÜGGELÉK........................................................................................................ 69
3
„Az ideális viszony az, amelyben egyrészt mind a három tényezı nehézség nélkül közölni tudja a közigazgatási feladatvégzéssel azt, ami belsı lényege: a hatalom a célok tudatos kitőzésében és az eszközök hozzárendelésében rejlı lehetıségeket, a hivatal a szakmai elmélyültséget, az élet pedig a valóságos szükségletek és személyes szabadságigények emberi közelségét; másrészt a közigazgatási feladatvégzés védekezni tud és ellent tud állani e három tényezıben rejlı deformációs veszélyeknek: a hatalom embertelen célszerőségének, a hivatal üres rutinjának és az élet folyékonyságának és változékonyságának. Az igazi probléma tehát minden közigazgatás megítélésében a hatalom, a hivatal és az élet egymáshoz való viszonya: egymástól való függése vagy függetlensége, egymásnak való alávetettsége vagy kölcsönössége, egymástól való áthatottsága vagy izoláltsága.” Bibó István [1986]
4
1. Bevezetés Bibó István, az elızı évszázad magyar politikai gondolkodója 1947-ben vetette papírra a diplomamunkám elején idézett sorokat, mikor arra a kérdésre kereste a választ, hogy mitıl jó a közigazgatás? Bár a hatalom, a hivatal és az élet által jelölt összefüggéseket ma már más kifejezésekkel határozzuk meg, az idézet üzenete azonban ma is idıszerő: úgy kell meghatározni e három szempont közötti optimumot, hogy egyidejőleg a minimálisra csökkenjenek az azokból eredı veszteségek. Milyennek kellene lennie a magyar közigazgatásnak? Mit várunk el a magyar önkormányzatoktól? Legyen eredményes: az embereket, a vállalkozásokat szolgálja ki részint a közjóhoz − azon belül a versenyképesség növeléséhez − hozzájáruló (fejlesztési és egyéb) programokkal,
jogszabályokkal
és
más
eszközökkel,
részint
magas
minıségő
szolgáltatásokkal. Legyen hatékony: a társadalom igényeihez igazodó feladatokat és az elvárt minıséget a lehetı legalacsonyabb erıforrás-ráfordítással érje el. Legyen elhivatott: a „köz” szolgálatában állók magas etikai normáknak megfelelıen, tisztességesen, a nyilvánosság által elszámoltathatóan, egyúttal az egyéni teljesítményüket tükrözı vezetıi megbecsülés mellett lássák el a munkájukat. Ami a legfontosabb: e három szempont ne egymás rovására, hanem egymást erısítve hassa át az önkormányzatok mőködését. A magyar rendszer mindhárom szempont tekintetében javítható, s javítandó. Cselekedni elsısorban annak érdekében kell, hogy biztosítható legyen az eredményesség, a hatékonyság és a közszolgálatiság közötti összhang.
Néhány szóban szeretném bemutatni, hogy miért is választottam ezt a témát diplomamunkám tárgyául. Állampolgárként mindennapi életünkben leggyakrabban az önkormányzatokkal kerülünk kapcsolatba. Amikor például az iskolai oktatást, egészségügyi alapellátást, hulladékgazdálkodást,
tömegközlekedést,
közmővelıdést,
stb.,
mint
nyújtott
szolgáltatásokat vesszük igénybe, akkor legtöbb esetben az önkormányzatok látják el ezeket a feladatokat. Másodsorban Magyarország jelenleg csak jelentıs eladósodással tudja fenntartani jelenlegi
gazdaságpolitikáját.
Mint
az
államháztartás
egyik
alrendszere,
az
önkormányzatok mőködése is fontos terület, hiszen ennek a rendszernek a veszteségessége is hozzájárul az államháztartás hiányához, és ezen keresztül az 5
államadósság
növekedéséhez.
Az
önkormányzati
szektor
hatékonyságának
és
fenntarthatóságának fontossága tehát napjainkban kiemelkedı jelentıségő. Harmadrészt
családtagjaim
közül
többen
is
az
önkormányzati
szféra
alkalmazásában állnak, így a személyes érdeklıdésem is motivált a téma választása során. Diplomamunkám megírásával az önkormányzati rendszer általános bemutatása volt a célom. Nem tértem ki egyik fejezetben sem egy konkrét önkormányzat gazdálkodására (mint példára), mert olyan általános jellemzıket és sajátosságokat szerettem volna bemutatni, amelyekkel egy önkormányzat „szembesülhet” ma Magyarországon. Megpróbáltam a rendszert átfogóan, több eltérı típusú önkormányzat szempontjából jellemezni. Véleményem szerint az önkormányzatok is „kategorizálhatók”, azaz más gondokkal küzdenek a pár száz fı lakossal rendelkezık, mint a nagyvárosok. Éppen ezért nem láttam értelmét egy konkrét önkormányzat bemutatásának, hiszen egyik önkormányzat példáján sem lehet reálisan az egész rendszer ellentmondásait bemutatni.
Diplomamunkámhoz nagy segítséget kaptam konzulenseimtıl: dr. Károlyi Gézától, valamint Kovács Lászlónétól, Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal
gazdálkodási
fıosztályvezetıjétıl.
Emellett
köszönettel
tartozom
a
Pénzügyminisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium munkatársainak, hogy a függelékben megtalálható statisztikai adatokat a rendelkezésemre bocsátották.
6
2. Az önkormányzatok és az állam kapcsolata Bevezetıül egy igen szemléletes közgazdaságtani tanmesével szeretném szimbolizáltatni a kormányzati szektor és ezen belül az önkormányzatok mőködésének alapvetı problémáját, mégpedig azt, hogy az állam nem képes minden feladatot hatékonyan ellátni. A történet szereplıi Daniel Defoe Robinson Crusoe mővébıl származnak, név szerint Robinson és Péntek, akik egy lakatlan szigeten rekedtek1. A közgazdaságtani mese szerint a szigeten túlságosan sok tennivaló akad, annyira sok, hogy Robinson nem is tudja egyedül ellátni. Kapóra jön neki Péntek, aki bizonyos feladatokat átvállal Robinsontól, természetesen némi jutalom fejében. Persze Robinson is dolgozik, de inkább csak tervezı / szervezı feladatot lát el, a munka érdemi része Péntekre marad. Ezzel természetesen semmi probléma nincs, hiszen ketten hatékonyabban végezhetik így el a feladatokat, és elégedettebben térhetnek nyugovóra egy fárasztó nap végén. De nem teljesen elégedetten. Több probléma is aggasztja ıket, aminek a megoldása nagy fejtörést okoz számukra. Az egyik (és legfıbb) probléma az információban rejlik. Tegyük fel, hogy Robinson azt a feladatot adja Pénteknek, hogy szedjen össze 100 darab narancsot, de Péntek azzal szembesül, hogy egész egyszerően nem is terem annyi. Ebben az esetben Robinson nem rendelkezett elég információval Péntek feladatát tekintve, és nem tudták elérni a kívánt célt. Ez a probléma további gondokat eredményez, mert Robinsonnak újra kell gondolnia az egész tervét, amire a létüket alapozta. Más esetben, ha még Pénteknek sikerülne is 100 darab narancsot összeszednie, akkor a probléma az átadásban és elosztásban rejlik. Tegyük fel, hogy Péntek át szeretne adni 100 narancsot Robinsonnak, de az átadás után, amikor Robinson összeszámolja a narancsokat csak 98 darabot talál. Két darab narancs elveszett az átadás során. Azt tapasztalják, hogy minél nagyobb a feladat - tehát minél több narancsot kell összeszedniük, - annál több vész el, amit szintén nem tudnak megfelelıen kezelni. Péntek hiába próbálkozik, sosem tud átadni 100 narancsot Robinsonnak az átváltási veszteség miatt. Harmadrészt, Pénteknek is szüksége van néhány darab narancsra, hogy fizikai szükségleteit fenntartsa. De ezt csak úgy teheti meg, ha az összes talált narancsot átadja 1
A jövedelemelosztás problémáját Stiglitz [2003], 114.o. mutatja be részletesen. A példát az állam és az önkormányzatok viszonyára alkalmazva ugyanezzel a problémával szembesülhetünk.
7
Robinsonnak, és a készletet újraosztják egymás között, aminek Péntek sok kárát látja. Sajnos Robinsonnak nagyon sok feladatot kell ellátnia, és nagyon kevés narancsot tud adni Pénteknek, akinek még munkáján felül saját források (narancsok) után kell kutatnia, hogy fenntartsa létét. Végül, Pénteknek nem mindig érdeke, hogy pontosan bevallja mennyi narancs termett. Nem érdeke, hiszen tudja, hogy nem kap vissza annyit, ami munkája elvégzéséhez elegendı lenne. Így Péntek eltitkolja a narancsok egy részét, hogy saját szükségleteit fedezze belılük, vagy csak egyszerően késve adja át a narancsokat. A fenti példa az állam és az önkormányzatok viszonyára is alkalmazható. Robinson személyesíti meg az államot, Péntek pedig az önkormányzatokat. Olyan helyzet ez, amelyben mind a két fél egymásra utalt, ugyanakkor tisztán látható, hogy a közös mőködésben vannak hiányosságok, problémák, amelyeket kezelni kell. A probléma közgazdaságtani modellezésére sokan tettek kísérletet. Két fontos tanulmányt emelnék (elsısorban az állami szerepvállalás mértékével kapcsolatosan), melyek átfogják a fenti problémát. Friedman [1979] szerint, amikor egy állami bürokrata más pénzét (azaz az államét) más ellátására költi, akkor a kiadásokat nem tudja egyértelmően a kedvezményezett pontos szükségleteinek megfeleltetni. Ennek oka, hogy a kiadások inkább az azokat elköltı bürokraták szükségleteit elégítik ki. Összefoglalva úgy kerül az állami bevétel elköltésre, hogy aki kapja, nem a lehetséges legnagyobb hasznot élvezi. Az újraelosztó politika esetében sőrőn elıfordul, hogy a kedvezményezetteknek jutó hasznon elmarad a teherviselıkre háruló költségek nagyságától. A jövedelmek állami újraelosztása tehát hatékonyságveszteséget okoz. Okun [1983] szerint az állami újraelosztást jelképezı „vödör” lyukas. Ha a gazdagoktól adó fejében veszünk el egységnyi jövedelmet, akkor ennek a jövedelemnek teljes egészét nem adhatjuk oda a szegényeknek, valamennyi elvész belıle, hiszen felemészti az „állami gépezet”. Az újraelosztásnak tehát „tranzakciós költségei” vannak. Pénzbe kerül az adók beszedése, a törvények betartása, a segélyprogramok, stb. A rendszer – amelyben az önkormányzat szedi be a bevételek egy részét, és átadja az államnak – nem hatékony. Az újraosztásnak már ebben az elsı fázisában is fellép a hatékonyságveszteség, nem is beszélve a második fázisról, amikor az állam ezen bevételeinek egy másik részét visszaadja az önkormányzatok számára, mint támogatás. Minél összetettebb és bonyolultabb egy állami struktúra, annál nagyobb pénz kell a fenntartásához, ami hatékonyságveszteséghez vezet. 8
Eötvös József 1883-ban így vélekedett az államról „A tizenkilencedik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra” címő mővében: „Azon kiadásoknál, melyek szigorúan nézve a község, a megye, a vallási vagy másnemő társulatok körét illetik, ezek jóval nagyobb igényekkel állnak elı, ha ezen kiadásokat az állam vállalta magára. A község, ha önállólag rendelkezik, sohasem veszti szem elıl a költségpontot, s ennélfogva gazdálkodik; de ha az állam a vállalkozó, akkor kívánatainak tökéletes kielégítését követeli tıle, mégpedig annál sürgısebben, minél csekélyebb saját terhére növekedése azon elınyhöz képest, mely a közbudget ily szaporításából reá háramlik." (Eötvös [1883]) Természetesen az önkormányzati rendszer jelenlegi jogi kerete és mőködése magában hordozza ezen fentebb bemutatott problémákat. Kérdés, hogy meg lehet-e teljesen szüntetni a rendszer hiányosságaiból fakadó veszteséget, vagy csak csillapítani lehet ıket? Vajon létezik ma Magyarországon hatékony önkormányzati rendszer? Mik lennének a szükséges esetleges reformok? Mennyire fenntartható a rendszer? Elsısorban az önkormányzati rendszer bemutatására, és a fentebb említett kérdések megválaszolására helyezem a hangsúlyt diplomamunkámban.
3. A magyar közigazgatás rendszere Közigazgatás alatt olyan szervezetrendszert értünk, amelynek alapvetı funkciója a törvényhozó szervek által meghatározott feladatok közhatalommal és egyéb szervezési eszközökkel történı végrehajtása, megvalósítása. A közigazgatás feladatát jogalkalmazó és szervezı tevékenység útján látja el. A jogalkalmazó funkció jelenti, hogy az adott szerv jogszabályokat alkalmaz, jogszabályok alapján dönt, jogokat, kötelezettségeket állapíthat meg. A szervezıi funkció azt jelenti, hogy ellát bizonyos szolgáltatásokat, amelyek többek között a közutak, közvilágítás fenntartása, iskolák, kórházak létesítése és fenntartása, stb. (Andriska [2002], 19.o.) A közigazgatás két alrendszerre, az államigazgatásra, és az önkormányzati igazgatásra tagolódik. A két rendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz, hiszen mindkét rendszer feladata és célja az állami feladatok végrehajtása. Ugyan eltérı területen és feladatkörben mőködnek, de egyik mőködése sem képzelhetı el a másik nélkül.
Az államigazgatás a korány által irányított, központi és helyi szinten szervezıdı államigazgatási szervek összessége. Fontos kiemelni, hogy csak olyan feladatokat
9
láthatnak el, amelyeket a törvény ír elı számukra. Ennek következtében, az állami költségvetésben
meghatározott
önálló
költségvetéssel
rendelkeznek.
Felettes
államigazgatási szerv felügyelete alatt állnak, ami azt jelent, hogy a kormány irányítása alá tartoznak. A központi szinten mőködı államigazgatási szervek országos feladatokat látnak el, részt vesznek a kormányzati tevékenységben, az általuk képviselt ágazat csúcsán állnak, végrehajtó hatáskörrel rendelkeznek. Ilyen központi államigazgatási szervre példa a kormány munkáját segítı szervek (pl. kormánybiztosok, bizottságok), minisztériumok, és az országos fıhatóságok (mint például a Központi Statisztikai Hivatal, Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal, Országos Nyugdíjbiztosítási fıigazgatóság, stb.). A helyi szinten mőködı államigazgatási szervek közé azok a szervek sorolandók, amelyek azért jöttek létre, mert vannak feladatok, amelyek ellátása, megszervezése sem központi, sem települési szinten sem hatékony. Ezen szervezetek összefoglaló neve: területi államigazgatási szervek. Attól függıen, hogy mekkora területen és milyen hatáskörben tevékenykednek, lehetnek körzeti illetékességőek (pld.: megyei munkaügyi központok,
ÁNTSZ
nyugdíjbiztosítási
kirendeltségei),
igazgatóságok,
megyei
földhivatalok),
illetékességőek vagy
több
(pld.:
megyei
megyére
kiterjedı
illetékességőek (pld.: nemzeti park igazgatóságok).
Az önkormányzati igazgatás a helyben szervezett és területi alapon választott testületek által irányított önkormányzati közigazgatási szervek rendszere. Általánosan jellemzı rájuk, hogy a helyi választópolgárok választják meg vezetıit, tisztségviselıit. Részben rendelkezik törvényben rögzített – kötelezıen ellátandó – feladatkörökkel, de vannak olyan feladatok is, amelyek ellátásáról saját maga dönt. Tehát önálló döntési jogkörrel rendelkezik, de hatáskörének gyakorlását átruházhatja más szerveire. Talán legfontosabb és különleges jellemzıjük, hogy költségvetésüket önállóan, saját maguk állapítják meg. Ezen túl, mőködésnek feltételeit saját tulajdonból álló vagyonnal teremti meg. Fontos sajátosság még, hogy nem rendelkeznek felettes szervvel. Az önkormányzati közigazgatási szerveket két nagy csoportba sorolhatjuk. Települési önkormányzatok közé tartoznak községi, városi, megyei jogú városi, fıvárosi kerületi, és fıvárosi önkormányzatok. Területi önkormányzatok közé sorolandóak a megyei önkormányzatok. A települési és a területi önkormányzatokat a jogszabályokban átfogóan helyi önkormányzatoknak nevezzük.
10
Települések száma 2006-ban Fıváros Budapest Fıvárosi kerület 23 2 Megyei jogú város 23 Város 289 Község 2856 Összesen 3192 1. sz. táblázat. Települések száma 2006-ban. Forrás: KSH [2006]
A KSH statisztikáiból kiderül, hogy összesen 3191 db települési önkormányzat volt Magyarországon 2006-ban. Megyei önkormányzat összesen 19 db létezik, tehát helyi önkormányzat összesen 3210 db volt 2006-ban Magyarországon.
3.1. Az államháztartás és alrendszerei Az önkormányzatok szerves részét képezik az államháztartásnak, amelyen rendszerén belül négy alrendszert különböztethetünk meg. Ezek közül az elsı hármat összefoglaló néven központi költségvetésnek nevezzük. A négy alrendszer sorrendben: I. Központi Kormányzat: 1. Központi költségvetés: magában foglalja az összes hivatalt, minisztériumot, intézményt, és minden olyan szervezetet, amely az ország központi államhatalmi szervezetének keretében van. 2. Elkülönített állami pénzalapok: az állam egyes feladatait finanszírozó alap, amely az államháztartáson kívüli forrásokat is felhasznál és mőködésének jellege szükségessé teszi az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást. Jellemzıjük, hogy az alapok a központi kormányzaton belül saját döntési és végrehajtási jogkörrel rendelkezı önálló, „mini-költségvetések”, melyeknek csak finanszírozási oldalról kapcsolódnak a központi költségvetéshez. Ilyen alapokra példa a Környezetvédelmi Alap, Útalap, Vízügyi Alap, Nemzeti Kulturális Alap, Munkaerıpiaci Alap.
2
Megyei jogú város: az Országgyőlés a képviselı-testület kérelmére az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost megyei jogú várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely a lakosság számától függetlenül megyei jogú városnak minısül. Ezért volt 2006-ban Magyarországon 23 db megyei jogú város a 19 megyében.
11
3. Társadalombiztosítási alapok: A társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállaláson alapuló kötelezı biztosítási rendszere. Sok tekintetben hasonlít az elkülönített állami pénzalapokhoz, mivel többek között önálló döntési és végrehajtási jogköre van, de feladatainak jellege miatt önálló alrendszerré vált. Akkora mértékben kapcsolódik a központi költségvetéshez, amekkora mértékben a központi költségvetés a szociális ellátások egy részét megtéríti. (pl. családi-pótlék). A TB alapok két nagy alrendszere a Nyugdíjbiztosítási Alap, és az Egészségbiztosítási Alap. II. Helyi önkormányzatok: A helyi önkormányzatokat az államháztartás helyi szintjeiként is felfoghatjuk, mint a közhatalom megtestesítıit. Az önkormányzatok részére az országgyőlés
a központi költségvetés
részeként hagyja jóvá a normatív
hozzájárulásokat, valamint a cél-és címzett támogatásokat, amelyeket késıbb mutatok be.
Az önkormányzatok költségvetése az önkormányzati törvény szerint az államháztartás része, ahhoz teljes pénzforgalmával kapcsolódik. Az önkormányzati költségvetés az állami költségvetéstıl elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötıdik. (Önkormányzati tv. 77§ (2)). Az államháztartás mérlegéhez az önkormányzatok mérlegei bruttó módon kapcsolódnak, azaz az államháztartás bevételi oldala tartalmazza a helyi önkormányzatok valamennyi bevételi forrását, ugyanakkor az államháztartási mérleg kiadásai tartalmazzák az önkormányzatok valamennyi kiadásait. Ez így halmozott (bruttó) mérleget eredményez.
A
makrogazdasági
számításokhoz
mindig készítenek
konszolidált
államháztartási mérleget is, amelyben kiszőrik az egyes alrendszerek közötti pénzmozgásokat.
3.2. Az önkormányzatok helye a költségvetésben Az országgyőlés a költségvetési törvénnyel hatalmazza fel a kormányt a központi költségvetésben elıírt bevételek beszedésére, és a kiadások teljesítésére. Ez a törvény mindenekelıtt tartalmazza magát a költségvetést, melynek bevételeket és kiadásokat egy összegben és részletesen tartalmaznia kell. Az önkormányzatok állami támogatása a következıképpen „bontható ki” a költségvetésbıl:
12
Fejezetek A fejezetek képviselik a legnagyobb szervezeti egységet. A tervezés – végrehajtás – beszámolás szempontjából önállóan felügyelt és irányított szervek és elıirányzatok összességeként definiálhatjuk. A fejezetrend általánosan állandó. Az egyes hatalmi ágakat megtestesítı szervezetek önálló fejezetet alkotnak. Szintén külön fejezetet alkotnak a kiemelt állami feladatok is, mint pl. a honvédelem, külügyek. A közigazgatás egy-egy ága minisztériumonként jelenik meg a költségvetésben. Az önkormányzatok a 2007. évi költségvetésben a IX. fejezetben kaptak helyet. Címek, alcímek A fejezeteket le lehet bontani címekre és alcímekre, melyek szervezeti és szabályozási szempontból összetartozó, továbbrészletezett elıirányzatok. A központi költségvetési szervek, valamint a területileg széttagoltan mőködı, de azonos tevékenységet végzı költségvetési szervek közül több is képezhet egy címet. Fejezeti kezeléső címet alkotnak azok az elıirányzatok, melyeket nem költségvetési szervhez rendeltek. Erre példa a fıvárosi és megyei közigazgatási hivatalok. A címeken belül alcímeket alkotnak a pártok, kisebbségi önkormányzatok központi költségvetési támogatásai. Ilyen pl. az Országos Rendır-fıkapitányság és háttérintézményei. A normatív támogatások és a céltámogatások címeket alkotnak. Alcím például a normatív támogatásokon belül az óvodai nevelésre fordított forrás. Elıirányzat-csoport, kiemelt elıirányzat A címeket és alcímeket tovább kell bontani elıirányzatokra. Ebben megtalálhatjuk részletezve a költségvetési szervek mőködési költségeit, amelyeket tovább bonthatunk pl. személyi juttatásokra, munkaadókat terhelı járulékokra, dologi kiadásokra, stb.
3.3. Az önkormányzatok gazdasági önállósága A közpénzekkel való hatékony és ellenırizhetı gazdálkodás elısegítése érdekében az Országgyőlés elfogadta az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Törvényt. Ennek a törvénynek elsıdlegesen az a célja, hogy szabályozza az államháztartás mőködését. Kiemelten fontos, hogy a közpénzek hatékonyan kerüljenek felhasználásra, azaz arra kell a forrásokat fordítani, ami marginálisan a legnagyobb „hasznot” hozza. A felhasználásnak ellenırizhetınek is kell lennie. Végül a törvény rendelkezik arról, hogy
13
érvényesíteni kell a teljesség, részletesség, valódiság, egységesség és nyilvánosság alapelvét. A helyi önkormányzatok gazdasági önállóságának alkotmányos alapjait a Magyar Köztársaság Alkotmánya, az 1949. évi XX. Törvény fektette le. Az alkotmány öt figyelemreméltó kitételt tartalmaz az önkormányzatokkal kapcsolatosan, melyek az alábbiak: 1. a helyi önkormányzati tulajdon elismerése (12§ (2)), 2. a gazdálkodási önállóság (44/A§ (1)/b), 3. saját bevételre és állami támogatásra jogosult (44/A§ (1)/c), 4. helyi adóztatási jog (44/A§ (1)/d), 5. vállalkozás szabadságának elismerése (9§ (2)). Láthatjuk, hogy az önkormányzatok olyan speciális intézmények, amelyek forrása részben állami támogatásokból, részben saját bevételekbıl tevıdik össze. A források részletes bemutatására késıbb kerül sok, elöljáróban annyit érdemes kiemelni, hogy az önkormányzatoknak
joguk
van
saját
vagyonukkal
gazdálkodni,
saját
adókat
megállapítani, és vállalkozási tevékenységet folytatni. Mindezen saját bevételek ellenére rá vannak utalva a központi támogatásokra is.
4. Az önkormányzati szektor számokban Az alábbiakban röviden az önkormányzati szektor jellemzıit mutatom be számokban, melyek jól érzékeltetik a terület gazdasági súlyát. Egy olyan terület ez, melynek hatékonysága és mőködıképessége igen fontos, hiszen rengeteg gazdasági szereplıt érint mőködése. Az alábbi tényadatok csak felszínesen szemléltetik az önkormányzatok feladatait és terheit, problémáit, ezekrıl bıvebben a késıbbi fejezetekben lesz szó. A helyi önkormányzati gazdaság – nemzetgazdasági és államháztartáson belüli – jelentıségét nem csak az 1788 milliárd Forint értékő vagyontömege, és nem csak a mára már több mint 1300 milliárd Forintnyi éves kiadása reprezentálja, hanem az általa ellátott közszolgáltatások hatalmas mennyisége. Így többek között néhány jellemzıje, hogy a területén nagyjából 4000 óvodában 360.000 gyermeket látnak el, 3300 általános iskolában 960.000 tanulót oktatnak, 300 gimnáziumban, 350 szakközépiskolába és 200 szakmunkásképzı iskolában összesen 480.000 diák tanul, 70.000 kórházi ágy létezik, valamint 45.000 szociális otthoni férıhelyrıl kell gondoskodni. Emellett 38.000 km
14
hosszúságú belterületi utat kell fenntartani, 13.000 hektár zöld területrıl kell gondoskodni, 3300 köztemetıt kell üzemeltetni, mindemellett napi 2 millió köbméternyi vízmennyiség és 1,7 millió köbméternyi szennyvíz elvezetését, tisztítását kell biztosítani. 150 millió köbméter kapacitású hulladék-lerakóhelyrıl is nap mint nap gondoskodnia kell az önkormányzatoknak. (Kusztosné [1999]). Az önkormányzati szektor a foglalkoztatottak száma szerint is jelentıségteljes szektor. Magyarországon 2005-ben a KSH adatai szerint összesen 2,7866 millió fı volt alkalmazásban, ebbıl a versenyszférában 1,9232 millióan, a költségvetési szférában 805,9 ezren
dolgoztak.
(http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/tabl2_01_01_04c.html)
Sajnos 2006-os adatok a diplomamunkám elkészítésekor még nem álltak rendelkezésre. Ha csak az önkormányzati szektort nézzük, akkor a pénzügyminisztérium 2007-es adatai szerint a helyi önkormányzatok alkalmazásában ugyanebben az idıszakban 491.444 fı dolgozott. (lásd: függelék, 2. számú táblázat). Ez egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen ez az összes foglalkoztatott 17,61%-a, azaz közel egyötöde! A kormányzat általánosságban törekszik arra, hogy ennek a szektorban foglalkoztatottak számát fokozatosan csökkentse, hiszen ez nem kis mennyiségő dologi kiadást jelent az önkormányzatok számára. Az adatokból látható, hogy nagyon elenyészı mértékben csökken az alkalmazottak száma. A helyi önkormányzatoknál foglalkoztaottak száma, 1995-2005
Köztisztviselı Közalkalmazott Egyéb jogviszonyban állók
600 000
Összesen
500 000
fı
400 000 300 000 200 000 100 000 0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
1. sz. ábra. A helyi önkormányzatoknál foglalkoztatottak száma 1995-2005. Forrás: Saját számítás a Pénzügyminisztérium [2007] és KSH [2005] adatai alapján.
5. Önkormányzati feladat- és hatáskörök A helyi önkormányzatokra jellemzı, hogy alapjogaik szempontjából egyenlık, viszont kötelezettségeik már eltérhetnek egymástól. Ennek az az oka, hogy az önkormányzati törvény elıír bizonyos feladatokat, amelyeket minden azonos szinten
15
elhelyezkedı önkormányzatnak kötelezıen el kell látnia, ugyanakkor a törvény lehetıséget biztosít arra, hogy az önkormányzat önállóan, önként állapítson meg feladatokat önmagára nézve. A törvény által megszabott kötelezı feladatok és hatáskörök ellátásához az állam köteles forrást biztosítani. Viszont a helyi önkormányzat a közgyőlés döntése által elláthat olyan feladatokat is, amelyek nem tartoznak más szerv hatáskörébe. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy az önként vállalt feladatok ellátása nem veszélyeztetheti a kötelezıen ellátandó feladatok megvalósítását. A
törvény
a
nagyobb
lakosságszámú
és
nagyobb
teljesítıképességő
önkormányzatoknak – más önkormányzatokhoz képest - több feladat és hatáskört állapíthat meg. Ugyanakkor a kisebb lakosságszámú település önként átvállalhatja a kötelezı feladat- és hatásköröket a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzattól, vagy megyei önkormányzattól. (1990. évi LXV. Trv. 6.§.) Az önkormányzati feladatokat típusuk szerint négy nagy lehetséges kategóriába sorolhatjuk be: •
Kötelezı
•
Választható
•
Önként vállalt
•
Átvállalt
5.1. Kötelezı feladatok A helyi önkormányzatok kötelezı feladatairól - a helyi közügyek ellátásáról - az 1990. évi LXV. törvény (Helyi Önkormányzatokról szóló törvény, továbbiakban Ötv.) 1.§.-ának (4) bekezdése rendelkezik. Feltehetjük a kérdést: mi számít helyi közügynek? A törvény szerint: „helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtésére szolgálnak” A helyi közügyek védelmét szolgálja, hogy kizárólag törvény és csak kivételes esetben utalhat helyi közügyet más szerv hatáskörébe. Az Önkormányzati törvény 8§ (1) bekezdése olyan általános példákat sorol feladatként a települési önkormányzatok számára, amelyeket fontos ellátniuk a helyi közszolgáltatások közül. E feladatok nem jelentenek minden önkormányzat számára
16
kötelezettséget, hiszen a feladatok között találunk kötelezıen ellátandó, és önként vállalható feladatokat is. A kötelezı feladatok az 1990 évi LXV trv 8.§ (4) bekezdése szerint:
1. egészséges ivóvízellátás 2. óvodai nevelés 3. általános iskolai oktatás és nevelés 4. egészségügyi és szociális alapellátás 5. közvilágítás 6. helyi közutak és köztemetık fenntartása 7. a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény 1 § (5) bekezdése szerint a törvény a helyi önkormányzatoknak kötelezıen ellátandó feladatokat is megállapíthat. A kötelezıen ellátandó feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejőleg az Országgyőlés biztosítja a feladat ellátásához szükséges anyagi forrásokat, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérıl és módjáról. A kötelezıen ellátandó feladatok részben az Ötv. 8§ (4) bekezdésében vannak felsorolva, másrész a 8§ (3) bekezdés alapján más törvényekbıl is következhetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény nem határozza meg a felsorolt közszolgáltatások fogalmát, és azt sem, hogy ezeket a feladatokat milyen mértékben kell ellátnia egy önkormányzatnak. Ezen feladatok tartalmát más törvények határozzák meg. Erre példa az 1997. évi CXL törvény 64.§ (1) bekezdése alapján a települési könyvtári ellátás kötelezı feladata. A
kötelezı
feladatok
tekintetében
választási
lehetıségük
nincs
az
önkormányzatoknak, legfeljebb abban dönthetnek saját elhatározásukból, hogy a kötelezı feladatokat milyen mértékben és milyen módon láthatják el. Fontos, hogy az önkormányzat úgy válassza ki az ellátandó feladatait, hogy a lakosság érdekeit és igényeit figyelembe vegye, mindemellett az önkormányzat anyagi lehetıségeit is szem elıtt tartsa. A feladatok ellátásában befolyásoló tényezı lehet többek között: •
Helyi társadalom szerkezete
•
Népesség összetétele
•
A település adottságai
17
•
A település fejlettsége
•
A település helyzete
•
Egyéb tényezık.
Az Ötv. azt is kimondja ezen kívül, hogy a közgyőlés általi önkéntes feladatátvállalás nem történhet a kötelezı feladatok terhére. Az Ötv. 8§ (3) szerint az önkormányzati feladatok mégsem csoportosíthatóak egyértelmően kötelezı és választható feladatokra, hiszen például a településnagyság függvényeként bizonyos önkormányzatoknál kötelezık lehetnek olyan feladatok, amelyek más önkormányzatoknál választhatóak. Ilyen például a köztisztasági feladatok ellátása, amely nélkül egy nagyobb város nem mőködtethetı megfelelıen, míg egy kis település igen. Az alábbiakban a kötelezıen ellátandó feladatok kerülnek bemutatásra:
5.1.1. Ivóvízellátás Az ivóvíz fogalmát a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvény 1. számú mellékletének 9. pontja határozza meg. Ugyanez a törvény határozza meg a vizekkel és a vízi létesítményekkel kapcsolatos részletes feladatokat. A törvény a víziközmővek mőködtetése során végzett vízellátást közüzemi tevékenységnek tekinti, és meghatározza, hogy a víziközmővek mőködtetıit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás szolgáltatására szerzıdéskötési kötelezettség terheli.
5.1.2. Óvodai nevelés, általános iskolai oktatás és nevelés Az óvodai nevelésrıl valamint az általános iskolai oktatásról és nevelésrıl való gondoskodást, mint kötelezı feladatot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvényben meghatározottak szerint kell az önkormányzatoknak ellátniuk. A törvény részletezi a helyi önkormányzatok közoktatási feladat-ellátási kötelezettségét. Ezt a feladatot az önkormányzatok intézmény létesítésével, fenntartásával, társulásban való részvétellel, vagy más önkormányzattal, fenntartóval kötött megállapodás útján láthatják el. Részletesen határozza meg a közoktatási törvény a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzatok irányítási feladatait is.
18
5.1.3. Egészségügyi alapellátás Az egészségügyi alapellátás körébe tartozó települési önkormányzati feladatokat az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény 152 § (1) bekezdésében a következık szerint határozza meg: az önkormányzat gondoskodik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, a védınıi ellátásról, az iskolaegészségügyi ellátásról.
5.1.4. Szociális alap-és szakosított ellátás A szociális alap- és szakosított ellátás körébe tartozó önkormányzati feladatok a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvényben nyertek meghatározást. A szociális alapellátás
három
fontos
feladatkört
foglal
magába,
amelyet
a
települési
önkormányzatoknak el kell látniuk. Ezek a következık: 1. Szociális rászorultságtól függı pénzbeli ellátási kötelezettség, melynek keretében a jogosult számára idıskorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg az önkormányzat. 2. Természetben nyújtott szociális ellátások azok az ellátási formák, melyeket az önkormányzatok a pénzbeli ellátások helyett egészben vagy részben természetben szociális ellátási formában nyújtanak. Ilyen típusú ellátás például a lakásfenntartási támogatás, az átmeneti segély, temetési segély. 3. Személyes gondoskodás: Ilyen szociális ellátási kötelezettségek, melyek közé tartoznak az alapellátási formák az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, valamint a családsegítés.
5.1.5. Közvilágítás A közvilágításról való gondoskodás a települési önkormányzat számára – a külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelıen – a közvilágítási berendezés létesítését és üzemeltetését jelenti.
5.1.6. Helyi közutak fenntartása A közutakról szóló 1988. évi I. törvény szabályozza a közutak fogalmát és üzemeltetésükkel kapcsolatos tevékenységeket.
19
5.1.7. Temetıfenntartás A temetıkrıl és a temetkezésrıl az 1999. évi XLIII. Törvény rendelkezik. A törvény alapján a temetı tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet és közhasznú szervezet lehet. A temetı fenntartását az önkormányzatok társulás vagy együttmőködés útján is elláthatják, és a feladatok ellátásának ellenırzését az illetékes jegyzı vagy fıjegyzı végzi.
5.1.8. Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok Kötelezıen
ellátandó
feladat
a
nemzeti
és
etnikai
kisebbségi
jogok
érvényesülésének biztosítása. Az 1993. évi LXXVII. Törvény részletesen fejti ki az ezzel kapcsolatos teendıket.
5.2. Választható feladatok Választható feladatok azon közigazgatási feladatok, amelyeket elsıdlegesen az önkormányzatok látnak el. A lakosság igényeinek és az anyagi lehetıségek függvényében határozhatja meg az önkormányzat közgyőlése a feladat ellátásának módját és mértékét. Ide tartozik a 1990. évi LXV 8§ (1) bekezdése szerint: 1. településfejlesztés, 2. településrendezés, 3. épített és természeti környezet védelme, 4. lakásgazdálkodás 5. vízrendezés, 6. csapadékvíz elvezetése, 7. csatornázás 8. helyi tömegközlekedés biztosítása 9. a köztisztaság és településtisztaság biztosítása 10. gondoskodás a helyi tőzvédelemrıl, közbiztonság helyi feladatairól 11. közremőködés
az
energiaszolgáltatásban,
a
foglakoztatás
megoldásában 12. közösségi tér biztosítása
20
13. közmővelıdési,
tudományos,
mővészeti
tevékenység,
sport
támogatása 14. egészséges életmód közösségi feltételeinek elısegítése.
5.3. Önként vállalt feladatok Minden olyan helyi közügy ellátása tartozik ide, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe, feltételezve, hogy ez nem veszélyezteti más kötelezı feladatok ellátását.
5.4. Átvállalt feladatok A kisebb önkormányzat önként vállalhatja a nagyobb települési vagy megyei önkormányzat kötelezı feladatainak ellátását. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti az ellátáshoz szükséges forrás biztosítását attól az önkormányzattól, akitıl átveszi a feladatot. Ebben az esetben tehát a feladat kerül átadásra a szükséges forrással együtt.
5.5. Államigazgatási feladat és hatáskörök A helyi önkormányzatok a helyi közügyek intézésén túl jelentıs szerepet játszanak az
államigazgatási
feladatok
ellátásában,
hiszen
az
alapvetı
közigazgatási
szolgáltatásokat a helyi önkormányzatok biztosítják a lakosok részére. Ezeket a feladatokat és hatásköröket központi jogszabályok szabályozzák. Az államigazgatási feladatok és hatáskörök címzettje az önkormányzat jegyzıje. (Megyei
és
fıvárosi
kormányrendelet
önkormányzatok
államigazgatási
esetében
feladatot
a
delegálhat
fıjegyzı). a
Törvény
polgármesteri
vagy hivatal
ügyintézıjének (pl. anyakönyvvezetés). Vannak olyan, úgynevezett körzetközponti igazgatási feladatok, amelyeket a jegyzık több település területére átfogóan látnak el. Ilyenek az okmányirodák, az építésügyi hatósági irodák, stb.
21
6. A helyi önkormányzatok bevételei Az önkormányzati jogok egyenlısége biztosítja azt, hogy a települési önkormányzatok azonos elvek és szabályok alapján mőködjenek és lássák el a jogszabályokban rögzített feladataikat, viszont pontosan ez az egyenlıség az akadálya annak, hogy finanszírozási szempontból eltérı mértékő támogatásra legyen jogosult egyegy önkormányzat a speciális adottságainak megfelelıen, és még idıben elkerülhetı legyen a forráshiány. A következıkben azokat a forrásokat mutatom be, amelyekbıl egy önkormányzat gazdálkodhat. A helyi önkormányzatok mérlegének összetételét és bevételeit a melléklet 8. és 9. számú táblázatban foglaltam össze. A helyi önkormányzatok bevételei lehetnek: •
saját bevételek,
•
átengedett központi adók,
•
állami támogatás, valamint
•
egyéb bevételek.
6.1. Saját bevételek Saját bevételek közé olyan bevételek tartoznak, amelyeket közvetlenül a helyi önkormányzat szed be, és a befolyt összeg teljes egészével önmaga gazdálkodik. Tehát nem kell a bevétel egy bizonyos részét átengednie pl. a központi költségvetés számára. A saját bevételeket két részre bonthatjuk. Folyó (mőködési), továbbá felhalmozási és tıke jellegő bevételekre (Kusztosné [1999]). Folyó (mőködési) bevételek között a legfontosabbak: •
helyi adók
•
intézmények alaptevékenységének bevételei
•
helyiségbérleti díj, kölcsönzési díj
•
kamatbevételek
•
vállalkozások bevételei
•
illetékek (megyei és megyei jogú város esetén)
•
környezetvédelmi, mőemlékvédelmi bírságok
22
Felhalmozási és tıke jellegő bevételek: •
épületek, építmények, gépek, berendezések és felszerelések, jármővek, egyéb tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítésébıl származó bevételek
•
osztalék és hozambevétel
•
részvények és kárpótlási jegyek, államkötvények, egyéb értékpapírok értékesítése
•
egyéb pénzügyi befektetések bevételei
•
privatizációból származó bevétel
•
egyéb vagyoni értékő jog értékesítésébıl származó bevétel
A továbbiakban ezen bevételeket mutatom be.
6.1.1. Helyi adók A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) elkészítése során nagy lépést tett a kormányzat afelé, hogy az 1988. évi adóreform folytatásaként megteremtıdtek a központi adórendszer és a helyi adók harmonizációjának feltételei. A helyi adókról szóló törvény másik célja az volt, hogy a központi adók súlyának csökkentésével párhuzamosan megvalósítható legyen az önkormányzatok gazdasági önállóságának növelése. Az 1991-es év az átmenet éve volt, mivel éltek még a tanácsi adók, adójellegő kötelezettségek, és az önkormányzatoknak is fel kellett készülni a helyi adóztatás bevezetésére. A helyi adó bevételekre még azon önkormányzatok is rászorultak, amelyek az adó alacsony szintjét állapítják meg a többi önkormányzathoz képest, mivel ez a forráshiány mérséklését és nem többlet feladatok megoldását szolgálta. A helyi adóbevételekre való rászorultság oka, hogy az 1990-es évet követıen nagy fejlıdés indult meg a településeken: sok helyen megkezdıdött a lakosságot közvetlenül érintı infrastrukturális fejlesztés. Ilyen volt például a kábeltelevízió, a telefonhálózat és a szennyvíz elıkészítése, a vezetékes gázhálózat kiépítése is. A központi támogatásokon túl alakosság önkéntes hozzájárulása nélkül ezek a fejlesztések nem valósulhattak volna meg, és a helyi adók forrására a jövıben is szükség lesz. Miután a helyi adóztatási autonómia magában foglalja, hogy az önkormányzatok a törvényben meghatározott adónemek bevezetésérıl maguk döntenek, a helyi adók bevezetésekor a várható összeg és hatás központi szinten történı elızetes becslése csak
23
sok bizonytalansággal volt elıre jelezhetı. A becslést tovább nehezítette az a tény is, hogy a helyi adó mértékének megállapításával kapcsolatosan is részben szabad kezet kaptak az önkormányzatok, hiszen a törvény csak a kiszabható helyi adómérték maximumát tartalmazta és tartalmazza. Az önkormányzatok rendeletben dönthetnek a helyi adók bevezetésérıl, mértékérıl. Fontos megemlíteni, hogy ez a törvényhozási autonómia nagy szabadságot tesz lehetıvé az önkormányzatoknak, ugyanakkor igen nagy gát is. Ennek oka abban rejlik, hogy nincs igazán összhang a központi adók és a helyi adók között. Több önkormányzat forráshiányát csak a helyi adók magasabb szintjével tudná kompenzálni, amit azért nem tesz meg, mivel a központi adók színvonala is igen magas. Ezzel az adott forráshiányos önkormányzat igen nagy terhet róna az illetékességi területén lakó népességre és személyekre. Errıl a problémáról és ennek mértékérıl a nyolcadik fejezetben szólok bıvebben. A Htv. nem teszi kötelezıvé a felhasználási célok meghatározását, csak arra kötelezi a képviselı-testületeket, hogy a költségvetési beszámoló részeként a beszedett adó összegérıl tájékoztassák a település lakosságát. A Htv. egyedül a kommunális jellegő adók bevezetésének célját jelölte meg az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a környezetvédelmi feladatok ellátásában, de a törvény módosítása során az 1993. évtıl a kommunális jellegő adók bevezetésének céljára vonatkozó meghatározást hatályon kívül helyezték. A helyi adók részleges adónemenkénti alakulását a függelék 3. számú táblázatában foglaltam össze.
6.1.1.1. Vagyoni típusú adók A vagyoni típusú adók közé tartozik az építményadó és a telekadó. Az építményadó esetében adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévı építmények közöl a lakás és nem laskás céljára szolgáló épület, épületrész. Azon személyek számítanak az adó alanyának, akik az adott évben az építmény tulajdonosai voltak. AZ adó alapja az építmény négyzetméterben számított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke. Az adó mértékének a felsı határát szabja meg a törvény az önkormányzatok számára, amely elıbbi esetben 1042 Ft/m2, utóbbi esetben a forgalmi érték 3%-a.
A
telekadó
esetében
a
beépítetlen
belterületi
telek
után
keletkezik
adókötelezettség. Az építményadóhoz hasonlóan az adóalap itt is az alapterület vagy a 24
korrigált forgalmi érték lehet. Az adó mértéke 200 Ft/m2, vagy a korrigált forgalmi érték 3%-a. Építmény és Telekadó bevételek alakulása 1991-2005 között
Építményadó Telekadó Ép és telekadó össz.
60 milliárd Ft
50 40 30 20 10 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
2. sz. ábra. Építmény és Telekadó bevételek alakulása 1991-2005. Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
6.1.1.2. Kommunális típusú adók A kommunális típusú adók közé tartozik: •
a magánszemélyek kommunális adója
•
a vállalkozások kommunális adója, és
•
az idegenforgalmi adó. A magánszemélyek kommunális adója kiterjed arra a magánszemélyre, aki a
naptári év elsı napján építménytulajdonos, telektulajdonos, vagy lakás bérleti jogával rendelkezik. Az adó mértékét a törvény adótárgyanként (pl. lakás, telek) állapítja meg, melynek a felsı határa 12.000 Ft. A vállalkozók kommunális adója az egyéni vállalkozókat, ıstermelıket és gazdasági társaságokat érinti. Az adó alapja az önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai létszáma. Az adó mértéke 2000 Ft/fı/év. Az idegenforgalmi adó azt a magánszemélyt terheli, aki egy vendégéjszakát meghaladóan tartózkodik az önkormányzat területén, vagy olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek a tulajdonosa, amely nem minısül lakásnak. Az adó mértéke vendégéjszakánként van megállapítva, 300 Ft/fı mértékben, vagy a szállásdíj 4%-a. Épület tulajdonlása esetén ez a hasznos alapterület után maximum 900 Ft/ m2/év. Az idegenforgalmi adó esetében fontos kiemelni az adó beszedésére kötelezett személyt, aki a szállásadó, üzemeltetı, vagy az ingatlan tulajdonosa, tehát nem a vendég fizeti meg az adót. Természetesen ezt az adót a befizetı áthárítja az adóalanyra.
25
Magánszemélyek kommunális adója
millió Ft
Vállakozók kommunális adója 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0
Kommunális típusú adóbevételek 1991-2005
Idegenforgalmi adó összesen Kommunális adók összesen
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
3. sz. ábra. Kommunális típusú adóbevételek 1991-2005. Forrás: Pénzügyminisztérium [2006]
6.1.1.3. Iparőzési adó Az iparőzési adó 1993-ban került bevezetésre, melynek alapja ugyancsak az 1990. évi C. trv. A törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység. Az adó alanya az a vállalkozó, aki az önkormányzat területén tevékenykedik, saját nevében, üzletszerően végez gazdasági tevékenységet és kockázatot vállal haszonszerzés céljából. Adóköteles iparőzési tevékenység alatt a vállalkozó által végzett nyereség vagy jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége értendı. A vállalkozó állandó jellegő iparőzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Az adókötelezettség az iparőzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szőnik meg. Az önkormányzat illetékességi területén ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett iparőzési tevékenység esetén a tevékenység végzésének idıtartama az irányadó az adókötelezettség idıbeni terjedelmére.
A helyi iparőzési adó alapja, mértéke, megfizetése A helyi iparőzési adó alapját az ÁFA mentes árbevételbıl kiindulva kell megállapítani. Állandó jelleggel végzett iparőzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetıleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltséggel.
26
Az adó mértékére jellemzı, hogy állandó jelleggel végzett iparőzési tevékenység esetén az adó évi mértékének felsı határa az adóalap 2%-a. Ideiglenes jelleggel végzett iparőzési tevékenység esetén az adó mértéke ettıl eltérıen kerül megállapításra. A vállalkozó a helyi iparőzési adóra adóelıleget köteles fizetni. Az adóhatóság a fizetendı adóelıleg mértékét az éves adóbevallás, illetve a várható adó bejelentése alapján fizetési meghagyásban közli. Az iparőzési adó megfizetésének rendje a kommunális adóhoz hasonló. A magánszemélynek félévenként, két egyenlı részletben kell az adót megfizetni: az adóév március 15-ig, illetve szeptember 15-ig. A vállalkozó adóelıleget félévi részletekben az adóév március 15-ig, illetve szeptember 15-ig köteles fizetni. A vállalkozónak a helyi kommunális és iparőzési adóelıleget - az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kivételével - a várható éves fizetendı adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie.
Problémák az iparőzési adóval A forgalmi típusú adókra – és így az iparőzési adóra – vonatkozó uniós szabályozás szerint minden tagállam csak egy forgalmi típusú adónemet tarthat fenn, vagyis az áfán kívül nem vethetı ki adó a cégek forgalmára. A magyar iparőzési adó fennállását 2004. májusig – azaz az EU tagság kezdetéig – visszamenıleg megszüntethette volna egy olasz precedensértékő per, ahol szintén a kettıs adóztatás miatt történt fellebbezés az Európai Bíróságnál. 2006 év végén viszont megoldódott a probléma. Az Európai Bíróság döntése szerint az adófajta olyan jellemzıkkel bír, amelyek megkülönböztetik a hozzáadott értékadótól, és nem minısíthetı forgalmi adónak. Így a döntés szerint az iparőzési adó – az önkormányzatok megkönnyebbülésére – egy ideig hatályban maradhat. (http://index.hu/gazdasag/magyar/iparu1646/) Egy kormányzati tervezet szerint, amennyiben ez az adó megszőnne, akkor 2008tól a mai 2%-os iparőzési adó felét az önkormányzatok más adófajtákkal pótolhatják, és a másik felét az önkormányzatok részére a központi költségvetés kompenzálja. Az iparőzési adó megszőnése 145 milliárd Forinttal csökkentené a vállalkozások adóterheit. Ez természetesen nem oldja meg az önkormányzatok anyagi nehézségeit. A fenti intézkedés nagymértékben növelni fogja az önkormányzatok függıségét a kormányzattól. Emellett a központi költségvetés további nagymértékő terhet vesz a nyakába, ami a jelenlegi veszteséges helyzetét is tovább súlyosbítja, esetleg más forrásokat von el más kiadási címektıl. Az intézkedés tehát egyfelıl a vállalkozások adóterheinek csökkentését tőzte ki célul, ugyanakkor az önkormányzati intézményrendszer függıségét növeli. 27
Az iparőzési adó súlya számokban 2005-ben összesen 396 milliárd forintot szedtek be a helyhatóságok helyi adóként. Ebbıl 23,7 milliárd forintot hozott a vagyoni és a kommunális adó. Ennyi pénz azonban vélhetıen el is megy az adó-ügyosztályokon az adminisztrációra. Ezek megszüntetése tehát nem okozna érzékeny bevételkiesést a településeknek. (Index.hu [2006c]) Annál nagyobb a súlya az iparőzési adónak, amely viszont megszőnik. A 2005-ös adatok szerint iparőzési adóból 328,5 milliárd forint folyt be az önkormányzatokhoz, ami az összes helyi adóbevétel 82,9 százalékának felelt meg! Az adó részesedése a teljes bevételbıl kisebb lett tavaly. Ezt megelızıen, két éven át stabilan 84,4 százalékot biztosított ez a forrás, amit ha most is hoztak volna az önkormányzatok, 6 milliárd forinttal nagyobb lett volna a bevételük. A statisztikai adatokból nem derül ki, hogy mi az oka a visszaesésnek. Annyi látszik, hogy az éves növekedés, a 2004-es kiugró 14,1 százalékról, visszaállt a 8-9 százalék körüli szintre. A lassulás összefügg a gazdaság mérsékeltebb ütemő bıvülésével. A KSH adatai szerint 2004-ben 4,5, 2005-ben 4,3 százalékkal emelkedett a GDP. (KSH.hu) Érdekes módon a médiában szereplı polgármesterek nyilatkozatai alapján azt sem lehet azonban kizárni, hogy az egyszerősített vállalkozási adó elterjedése szintén elvesz valamennyit a potenciális adóbevételükbıl. Már több mint 100 ezer vállalkozás tartozik ebbe a körbe, amelyeknek lehetıségük van kedvezményes, az árbevétel 50 százalékának megfelelı adóalap szerint adózniuk. Az iparőzési mellett, minimális mértékben csökkent még a telekadó súlya, a többi adónemé emelkedett. Ezzel együtt, az évtizedes arányokat egyáltalán nem írták át ezek a változások, vagyis ezekben a jelenlegi struktúrában nincs tartalék. Az arányok biztosan változnak egy év múlva - kérdés, mi lép az iparőzési adó helyébe. Az értékalapú ingatlanadó általános kiterjesztése megoldás lehet, de szóba jöhet a vállalkozások más típusú - például jövedelem szerinti - adóztatása is. Megyei bontásban azt látni, hogy valamelyest mérséklıdött Budapest, illetve Pest megye súlya, ettıl persze még mindig itt érik el az országos bevétel 52,9 százalékát. Változatlanul Nógrád kullog a sor végén, de a tolnai és békési önkormányzatok sorsa sem irigylésre méltó. Leginkább a Fejér megyei önkormányzatoknak kulcskérdés az iparőzési adó megszőnése, ott ugyanis a teljes bevétel 92 százaléka jön be ebbıl az adónembıl. A leginkább felkészültnek, egy szélesebb körő ingatlanadózásra való átállásra Veszprém,
28
Gyır-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék tőnnek, ahol az országos, 11 százalékot jócskán meghaladó mértékő adó folyik be az építmények után.
milliárd Ft
Iparőzési adóból származó bevételek alakulása
Iparőzési adó
350 300 250 200 150 100 50 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
4. sz. ábra. Iparőzési adóból származó bevételek alakulása. Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
Más, az iparőzési adót esetlegesen pótló adónemek Felmerülhet a kérdés, hogy milyen adók pótolhatnák a megszőnı iparőzési adó szerepét, amely az önkormányzatoknak igen fontos bevételi forrás. Egyes javaslatok szerint nem megoldás a központi adók megosztásával pótolni az iparőzési adót. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) fıtitkára szerint erısíteni kell a helyi adópolitikát, mégpedig úgy, hogy a vállalkozások kivegyék részüket az adózásból 2008 után is. (Önkormányzat [2006]) A javaslatok közt szerepel osztrák mintára egy kommunális adó bevezetése, amelyet a munkaadók minden foglalkoztatott bére után, annak százalékában fizetnének. Fontos, hogy a vállalkozások adója oda folyjék be, ahol a tevékenységüket ténylegesen végzik. Célravezetı lenne viszont, ha az adó beszedését térségi, vagy akár megyei szintre delegálnák, különbözı okokból ugyanis, a mostani rendszerben komoly kintlévıségek halmozódnak fel az önkormányzatoknál. Azt is javasolják, hogy a másodfokú adóhatósági jogkör a megyei közigazgatási hivataloktól a kincstárhoz kerüljön, mert a TÖOSZ szerint a hivatalok - sokszor a perköltségtıl tartva - inkább visszautalják a helyi önkormányzatokhoz az adóügyeket. A Magyar Köztársaság konvergencia programja jelenleg a költségvetési pálya biztonságos betartását szolgáló tartalékai között említi a 2008-tól bevezetendı, de a bevételek között egyelıre nem szereplı értékalapú ingatlanadót. A kormány eltökélt szándéka 2008-tól az átlagos értéket meghaladó lakó- és üdülı ingatlanra – a vagyon nagysága szerint differenciált mértékben – ingatlanadó bevezetése. A luxusadó egyfajta lépés volt a kormányzat részérıl az ingatlanadó felé történı elmozdulás felé, ugyanakkor
29
a luxusadó nem számottevı az adóbevételek között. Számos érv sorolható fel amellett, hogy miért megfelelı adónem az ingatlanadó a helyi önkormányzatok számára: •
minden önkormányzat területén található adóztatható ingatlanvagyon, ezért az ingatlanra kivetett adó (helyi és ingatlanadók) egyaránt megfelelı forrást biztosíthat,
•
a helyi szolgáltatások színvonala megjelenik az ingatlan értékében, ezért jó alap a helyi közszolgáltatások finanszírozására,
•
relatíve könnyen felderíthetı, ezért nehéz kibújni az adózás elıl,
•
az ingatlanadó felhasználása könnyen számon kérhetı,
•
a kedvezmények, mentességek illetve a fajlagos átlagértékek a helyi körülményekhez igazíthatóak,
•
az ingatlanadó nemcsak fiskális értelemben hozhat többletet egy jól mőködı államnak, hanem erkölcsi értelemben is, hiszen ekkor a vagyonosabbak többet vállalnak a társadalmi közteherbıl.
•
a helyi adóapparátus szakmailag alkalmas a feladat ellátására, a helyi érdekeltség miatt motiváltabb lehet az adó begyőjtésében, mintha központilag kezelnék ezt az adót,
•
az ingatlanadóztatás éves változásának (pl.: öröklés, adás-vétel stb.) követése (ez az összes ingatlanállomány 10-15%-a(!)) és az ellenırzés - a jelenlegi ingatlan-nyilvántartási adatok adóztatásához szükséges részének hiánya miatt központilag nem kezelhetı. Az állami adóhatóságnál jelentkezı többlet feladatok miatt nem tudna elegendı erıforrást állítani e munkára, így a bevételi nagyság is csökken.
6.3. Önkormányzat további bevételei Az önkormányzatok egyéb bevételei közel sem számítanak akkora súllyal, mint pl. a helyi adók. •
Vállalkozási tevékenységbıl származó nyereség
•
Osztalék
•
Kamat
•
Bérleti díj
•
Átvett pénzeszközök
•
Környezetvédelmi és mőemléki bírság
30
•
Vadászati jog haszonbérbe adása
•
Hitel
•
Egyéb bevételek
6.4 Átengedett központi adók Az átengedett adókra jellemzı, hogy az önkormányzatok a helyi lakosoktól szedik be ıket, de egy részét (vagy teljes egészét) a központi költségvetésnek utalják át. Tipikusan átengedett központi adó a személyi jövedelemadó. Ide soroltam a gépjármőadót is. Ugyanakkor, mint ahogyan ezt késıbb bemutatom, ez mára már az önkormányzatok saját bevétele lett.
6.4.1. Személyi jövedelemadó 1990-ben még a helyben befolyt SZJA 100%-ával az önkormányzatok rendelkeztek. Az adóhivatal - igaz két éves csúszással, de - ki tudta mutatni településenként az ott élı polgárok által 1988-ra bevallott adót, s ez vált helyi bevétellé. Lényegében a kétéves “csúszásos” módszer a mai napig fennmaradt, ahogyan azt a függelék 4. számú táblázat bemutatja. Ennek értelmében a „legkorábbi” adatok csak 2004-ig állnak rendelkezésre. 2007-ben az Adó és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal által településenként kimutatott személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg az önkormányzatokat. Ez a fennmaradó 40 százalék 8 és 32 százalékpontos arányban oszlik meg attól függıen, hogy milyen célt szolgál. A 8%-ot helyben maradó tételnek, míg a 32%-ot feladatra elkülönített tételként szokás nevezni. A helyben maradó tétellel az önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek, míg a feladatra elkülönített tételek újraelosztásra kerülnek az önkormányzatok között. Egy részük a megyei önkormányzatokhoz kerül, míg másik részüket normatív módon osztják el, továbbá a jövedelem-eltéréseket kompenzálják vele. A kormányzat célja ezzel az utóbbi transzferrel azon települések segítése, amelyek kis lakosságszámmal bírnak. 2006-ra és 2007-re vonatkozólag az ezzel kapcsolatos adatokat a függelék 5. számú táblázatból olvashatjuk ki. Láthatjuk, hogy a transzferek mennyisége és értéke növekedett, tehát egy fokozottabb újraelosztásról van szó. Ennek hátrányait az utolsó fejezetben mutatom be.
31
SZJA bev m illiár d Ft
SZJA és gépjármőadó-bevétel 1990-2004
SZJA helyben m aradó rés z
1 200
Gépjárm őadó bev.
1 000
800
600
400
200
0 1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
5. sz. ábra. SZJA és gépjármőadó-bevételek 1990-2005. Forrás: Saját számítás.5. és 6. sz. függelék alapján
6.4.2. Gépjármőadó, illetékek Az országban több mint 2,8 millió db forgalomban lévı gépjármő van regisztrálva, melybıl mintegy 2,3 millió db a személygépkocsi. (UKIG [2007]). A gépjármőadó bevezetésének céljaként a motorizáció következtében felmerülı többletkiadások (mint például az útépítés és fenntartás, környezetvédelem) arányosabb elosztását, az önkormányzatok bevételeinek gyarapítását, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bıvítését határozta meg a jogalkotó az 1991. évi LXXXII. – helyi adókról szóló – törvényben. A gépjármőadó szintén az átengedett központi adók közé sorolható. Az önkormányzatnál maradt eddig a gépjármőadó 60%-a, a maradék 40%-ot a központi költségvetésnek utalta át egészen 2003 január 1-ig. (Lásd: függelék 6. számú táblázat). Ezért látszik tehát egy nagyobb ugrás a gépjármőadó-bevételekben, mert ma már az ebbıl az adónembıl származó bevétel teljes egészében az önkormányzatoknál. (lásd. 5. sz. ábra) Vagyonszerzési illeték
Illetékbevételek 1999-2005 között
Eljárási illeték* Illetékekbevétel Összesen
200
helyi önkormányzatok
180 160
milliárdFt
140 120 100 80 60 40 20 0
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
6.sz. ábra. Illetékbevételek3 alakulása, 1999-2005. Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]. 3
A vagyonszerzési illetékek között szerepel az öröklési, ajándékozási, vagyon és gépjármő-átruházási illeték összesen. Kék színnel szerepel az a rész, amely az önkormányzatoknál marad.
32
A gépjármőadótól jóval nagyobb a súlya az illetékeknek. Az illetékeknek alapvetıen két nagy csoportját különböztethetjük meg: a vagyonszerzési és eljárási illetékeket. A vagyonszerzési illetékek körébe tartoznak az öröklési, ajándékozási, visszterhes ingatlan- és gépjármő-átruházási illetékek, amely bevételek a fenti ábrán kék grafikonnal láthatók. Jóval nagyobb bevétel származik belılük, mint az eljárási illetékekbıl. A vagyonszerzési illetékeken belül is nagy súlya van az ingatlan-átruházáshoz kapcsolódó illetékeknek, és a visszterhes gépjármő-átruházáshoz kapcsolódó illetékeknek, melyek alapvetıen az illeték alapját szolgáló érték miatt fontosak. Az eljárási illetékek alig 30%-át adják az illetékeknek. A jogalkotó célja az volt az eljárási illetékek bevezetésével, hogy az ügyintézés során nyújtott szolgáltatások díját megfizettessék a szolgáltatást igénybe vevıkkel. Tehát az eljárási illetékek egyfajta rendszerfenntartási költséget fedeznek. A Pénzügyminisztérium honlapján sajnos csak 1999-ig visszamenıleg találtam meg adatokat az illetékbevételeket illetıen, melyeket közös táblázatban ábrázoltam a gépjármőadó-bevételekkel. Az illetékbevételeknek azonban nem teljes mértékben maradnak az önkormányzatoknál. Az illetékekbıl származó bevételekbıl le kell vonni azok beszedésének költségét. A levonás után a nettó összeg felét az államnak kell az önkormányzatoknak átutalniuk. Mindezek után nagyjából évente 34-37%-át tarthatják meg az önkormányzatok az összes illetékbevételnek, mely 2005-ben közel 70 milliárd Forintot tett ki. (lásd: függelék, 7. számú táblázat). Mindezekbıl igen meglepı következtetésre juthatunk: hozzávetılegesen az illetékhivatalok mőködési-fenntartási költségei az összes illetékbevétel 6-8%-át teszik ki! (www.privatbankar.hu [2006])
7. Állami támogatások 7.1. Az önkormányzatok állami támogatása Normatív központi költségvetési hozzájárulások azok, amelyek képesek azonos feltételek esetén azonos pénzeszközökhöz juttatni az egyes önkormányzatokat, ezáltal teremtve esélyegyenlıséget. Így ellentétes a hatásuk, a helyi bevételekkel ellentétben, hiszen míg a helyi adók a település „adóképességéhez” igazodnak, addig a normatívák alanyi jogon járnak. Ezeknek az alanyi jogon igénybe vehetı, saját döntés
33
alapján felhasználható hozzájárulásoknak a címeit és mértékeit az éves költségvetési törvény rögzíti. A normatív hozzájárulások két csoportját különböztethetjük meg. Az egyik a településekre vonatkozó mutatók alapján (pl. lakosságszám), a másik a feladatellátáshoz kapcsolódó mutatószámok alapján (iskolások száma) jár az önkormányzatoknak. Normatív, kötött felhasználású támogatások azok, melyek csak arra a célra használhatóak
fel,
amire
adták
ıket
(bizonyos
mutatószámok
alapján).
A
népességarányos elosztás nem elégséges. Ennek oka, hogy bizonyos források elosztásra kerülnének oda, ahol pl. nincs is általános iskola, vagy adott ellátás. Ezért kell a feladatellátáshoz kapcsolódó támogatás is. A normatív támogatásokkal kapcsolatosan az Ötv. két fontos szabályt rögzít. Egyfelıl új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyőlésnek biztosítania kell a feladat ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet, másfelıl a normatív hozzájárulások összege a költségvetési év során nem mérsékelhetı. E szabályok jelenthetnek garanciát arra, hogy egy esetleges új feladat ellátása ne járjon együtt forráshiánnyal. A 2007. évi költségvetésrıl szóló 2006. évi CXXVII. Törvény a IX. fejezetben tárgyalja az önkormányzatokat érintı normatív támogatásokat: •
Normatív hozzájárulások o Szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás feladatai: 16,3913 milliárd Ft o Szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezés: 32,719 milliárd Ft o Hajléktalanok átmeneti intézményei: 1,068 milliárd Ft o Gyermekek napközbeni ellátása: 6,0524 milliárd Ft o Közoktatási-alap hozzájárulások 327,3527 milliárd Ft o Közoktatási kiegészítı hozzájárulások: 101,3443 milliárd Ft o Gyermek és Ifjúságvédelemmel összefüggı szociális juttatások, szolgáltatások: 29,5384 milliárd Ft
•
Normatív, kötött felhasználású támogatások (a költségvetési tv. 8. melléklete szerint) o Kiegészítı támogatás egyes közoktatási feladatokhoz: 6,9041 milliárd Ft o Kiegészítı támogatás egyes szociális feladatokhoz: 31,2245 milliárd Ft 34
o Többcélú kistérségi társulások támogatása: 19,3 milliárd Ft A céltámogatás az Országgyőlés által meghatározott, társadalmilag kiemelt célokra nyújtott támogatás. A támogatást az önkormányzatnak – akár másik önkormányzattal közösen – igényelnie kell az Országgyőléstıl. A céltámogatások jellemzıje, hogy csak az adott célra lehet felhasználni. A céltámogatások segítségével a kormányzat „paternalisztikus” módon ösztönözheti az önkormányzatokat bizonyos beruházási feladatok ellátására. 2005-ben és 2006-ban a támogatható területek között két célt említett a törvény ezzel kapcsolatosan: a szennyvízelvezetést, és tisztítást, valamint a kórházak és szakrendelık gépbeszerzését. A 2007. évi költségvetésrıl szóló törvény is ezeket a célokat említi meg. A címzett támogatás úgyszintén az Országgyőlés nyújtja, de egyedi elbírálás alapján. Általában szükség van saját forrásra is, amelyet kiegészít a központi költségvetés. A címzett támogatási területeket évente határozzák meg az ágazati minisztériumok. A Címzett és céltámogatások együtt 57,5 milliárd Ft-ot jelentenek 2007-ben. A mőködıképesség megırzését szolgáló kiegészítı támogatást csak azok az önkormányzatok jogosultak igénybe venni, akik nem forrásaikat maximális mértékben feltárták, és a kiadások csökkentésére tett intézkedéseik mellett sem képesek a kötelezı önkormányzati feladatok ellátására. 2007-ben ezen támogatás 14,2 milliárd Forintot tesz ki. Három nagy területet foghatnak át: •
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatását
•
Tartósan
fizetésképtelen
helyzetbe
került
önkormányzatok
hitelfelvételének kamattámogatását •
Mőködésképtelen önkormányzatok egyéb támogatását
Az egyéb központosított elıirányzatok a különösen fontos önkormányzati feladatokhoz kötıdnek, azonban a tervezés idıszakában a felhasználók vagy az igénybevétel feltételei nem ismertek. Ide tartozik többek között a lakossági közmőfejlesztés, a határátkelık, a kiegészítı nemzetiségi iskolák, énekkarok, és a helyi közlekedés fenntartása, támogatása. A központosított elıirányzatok a 2007. évi költségvetés szerint 98,7238 milliárd Forintot tesznek ki. Az
alábbi
ábrán
az
önkormányzatok
központi
költségvetésbıl
történı
finanszírozásának jogcím szerinti megoszlása látható. Az adatok részben a 2000-2007 közötti költségvetési törvény mellékleteibıl származnak, részben pénzügyminisztériumi 35
statisztikákból. Látható, hogy legjelentısebb a normatív hozzájárulások aránya, amely alapvetıen növekvı tendenciát mutat. Általánosan elmondható, hogy 30-40%-át adja a normatív támogatás az összes állami támogatásnak.
Egyéb önkormányzati bevétel
emellett a saját folyó és átengedett bevételek, intézményi tevékenységek bevételei, stb. Ezek részletesen a melléklet 8. táblázatában szerepelnek. Tehát elmondható, hogy a kormányzat jobban ráutalta az önkormányzatokat a saját bevételek növelésére, egy önállóbb gazdálkodás folytatására. Önkorm ányzati bevételek 1995-2005 között
T árgyévi bevételek összesen milliárd Ft
EGYÉB
7 000
Címzett és céltámogatások
6 000
normatív össz.
5 000
Illetékek
4 000
Gépjármőadó Személyi jövedelemadó
3 000
Helyi adók
2 000 1 000 0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
6. sz. ábra. Önkormányzatok bevételei, 1995-2005. Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
8. Az önkormányzatok forráshiánya Az elızı fejezetekben az önkormányzatok bevételeit mutattam be. Ebben a fejezetben arra keresem a választ, hogy vajon az önkormányzatok megfelelı mennyiségő bevételekkel rendelkeznek-e a feladataik ellátásához, és amennyiben nem, akkor mi lehet ennek az oka? Ha egy önkormányzat több feladatot vállal, mint amennyit költségvetésébıl el tud látni, akkor azt mondjuk, hogy az önkormányzat forráshiányos. A forráshiánynak három fıbb csoportját különböztethetjük meg, ahogyan azt a következı alfejezetekben bemutatom. Léteznek önhibájukon kívül forráshiányos, tartósan fizetésképtelen helyzetbe kerültek, valamint az általánosan forráshiányos önkormányzatok, akik saját hitel felvételére kényszerülnek. Sok esetben nem is a forráshiány mértéke a legnagyobb probléma, hanem a forráshiány
ténye.
Véleményem
szerint
egy
anyagi
gondokkal
rendelkezı
önkormányzatnak nem jut erıforrása egyéb – különösen fontos és hasznos – feladatok 36
végrehajtására. Ilyen például a településfejlesztés, ami a hosszú távú versenyképesség biztosításához szükséges. Általánosan tehát nem mondhatjuk azt, hogy az összes önkormányzat anyagi gondokkal küzd, de tény, hogy sokaknak igen nagy erıfeszítésébe telik a költségvetésük összeállítása. A következı – kilencedik és tizedik – fejezetekben megoldási javaslatokat és alternatívákat próbálok felvázolni az önkormányzatok számára.
8.1 Önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatok Mit is jelent a fenti fogalom, illetve mely önkormányzatok lehetnek önhibájukon kívül forráshiányosak? Bizonyos önkormányzatok mőködıképességének biztosításához kiegészítı juttatások szükségesek. Ezek okairól és mértékérıl részben itt, elvi helyességérıl pedig az utolsó fejezetben írok bıvebben. Nem minden önkormányzat tudja fenntartani ugyanis „önmagát”, egy részüknek - helyi okokból kifolyólag - szüksége van kivételes állami támogatásra. A törvény szerint a támogatásból azon az önkormányzatok kizártak, amelyek mőködése nyilvánvalóan nem hatékony. A törvény rendkívül szigorúan fogalmaz meg kritériumokat ezzel kapcsolatosan. Példa lehet erre azon 500 fı alatti települések, amelyek és önálló polgármesteri hivatalt mőködtetnek, továbbá amelyeknél az intézmények kihasználtsága 3000 fı lakosságszám alatt az 50 %-ot, illetve 3000 fı feletti lakosságszám esetén a 70 %-ot nem éri el. Ezen túl kizártak azok, amelyek több felhalmozási kiadást terveznek, mint felhalmozási bevételt, helyi adó bevezetésérıl nem döntöttek, (bevételt ebbıl nem terveztek), 3 hónapra vagy ennél hosszabb idıre lekötött tartós bankbetéttel rendelkeznek. Az elismerhetı kiadások és az elvárható bevételek különbözeteként mutatkozik a számított forráshiány, azonban a korrekciókkal számított kiegészítı támogatás összege nem lehet több, mint az önkormányzat költségvetési rendeletében elfogadott mőködési célú hitel. A függelék 10-11. számú táblázatban foglaltam össze a KSH [2004] adatai szerint az önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatok számát és arányát. Az adatok igen meglepıek. Azt láthatjuk, hogy országos átlagban az önkormányzatok több mint 40%-a önhibáján kívül forráshiányos. Ugyan az adatok a 2002-es évet tükrözik, de sokatmondóak, hiszen például a 13. számú táblázat idırendi megoszlása szerint az önhibán kívüli forráshiányos települések száma fokozatosan nı. Mivel számottevı intézkedés ennek elkerülésére nem látott napvilágot, ezért ezek az adatok ma is jól mutatják a helyzet fontosságát. 37
Az önkormányzatok ilyen jellegő forráshiányának „súlyosságát” a 12. sz. táblázat mutatja a KSH adatai szerint a 2002. évben. A veszteséges önkormányzatok költségvetésbıl történı finanszírozása ebben az évben 16,7 milliárd Forintot tett ki. Egy településre esıen átlagosan 13 millió Ft jutott, mint állami veszteség-pótlás. Az önhibán kívüli forráshiány mértéke nem tőnik számottevınek, hiszen a 16 milliárd Ft veszteség elenyészıen kevés pl. a nyújtott normatív támogatások összegéhez képest. Ugyanakkor jól mutatja, hogy az önkormányzatoknak igen súlyos problémái vannak a bevételeiket tekintve: a feladataik ellátása nehézséget okoz számukra. Emellett még érdemes megfontolni azt a tényt, hogy a 13. sz. táblázat szerint hogyan nıtt a forráshiányos önkormányzatok száma az évek folyamán. 1996 és 2002 között ezen önkormányzatok száma gyakorlatilag megkétszerezıdött!
8.2. A tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok támogatása A tartósan fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatok adósságrendezésére irányuló hitelfelvételéhez biztosít a központi költségvetés visszterhes kamattámogatást, valamint az adósságrendezés alatt mőködési célra és a pénzügyi gondnok díjára külön segítséget. E támogatás 1996. óta létezik.
8.3. Az önkormányzatok hitelfelvétele Bizonyos önkormányzatok hitelfelvételre kényszerülnek. Ennek oka, hogy nem tartoznak bele az önhibájukon kívül forráshiányos önkormányzatok körébe, tehát nem jogosultak állami támogatásra. Okként azt lehet felróni ezen önkormányzatok számára, hogy több feladatot vállalnak, mint amekkora a teljesítıképességük. Emiatt külsı forrás (hitel) bevonására kényszerülnek. Ez természetesen az önkormányzatok eladósodását eredményezi, ami hosszú távon nem fenntartható. Korábban a feladatok bemutatása során utaltam arra, hogy bizonyos önkormányzatok - a kötelezı feladataikon felül többletfeladatok vállalására kényszerülnek a helyi lakosság igényeinek megfelelıen, tehát egy nagyvárost és egy pár száz fıs kis települést nem hasonlíthatunk össze. Milyen okok szerepelhetnek e mögött? A társadalmi okok közé tartozik a jóléti kiadások arányának növekedése (pl. szociális biztonság, esélyegyenlıség javítása, stb). Gazdasági ok lehet a gazdasági konjunktúra, a jövedelmezıség javulása, stb. Technikai, technológiai okok között a fokozódó fejlıdés miatt kialakult externális hatások elleni védelem emelhetı ki,
38
amely adott esetben nagyobb állami beavatkozást és szerepvállalást kíván (pl. fokozódó környezetvédelem). Hitel bevételek
Az önkormányzatok hitelfelvétele 1995-2005 között 100,0
milliárd Ft
80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
7.sz. ábra. Az önkormányzatok hitelfelvétele 1995-2005. Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
Érdemes megvizsgálni a hitelfelvételek arányát, amibıl az önkormányzatok többletfeladataikat finanszírozzák. Az összesített önkormányzati mérleg adatai alapján (lásd: függelék, 8.sz. táblázata) A fenti ábrán látható, hogy a hitelek aránya fokozatosan nıtt az évek során, kiemelkedıen négy éves ciklusokban, amelyek a választási években csúcsosodtak ki. Ez jóval nagyobb jelzésértékő, mint az önhibán kívüli forráshiány, hiszen míg az az összes önkormányzatra vetítve 16 milliárd Ft volt 2002-ben, addig itt 80100 milliárd Ft-os veszteségpótlás áll fenn. Természetesen a jövıben kell ennek a felvett hitelnek megfizetni a terheit, és ez újabb gond az önkormányzatok számára.
8.4. A forráshiány oka 8.4.1. Az adóképesség és a demográfiai viszonyok Mi lehet általánosan a forráshiány oka? Magyarázatul érdemes figyelembe venni a 10-13. számú táblázatokat, azon belül is a forráshiányos önkormányzatok lakosságát. Az adatok szerint a 20.000, vagy annál több lakossal rendelkezı városokban elhanyagolható az önhibán kívüli okból származó forráshiány. A magyarázat abban keresendı, hogy az adóbevételek megoszlása is eltérı lehet a települések lakosságszámának függvényében! Ez arra vezethetı vissza, hogy a magasabb lakosságszámú településeken kedvezıbbek a gazdasági viszonyok, emellett alapvetıen több lakossal rendelkeznek, arányaiban nagyobb a vállalkozások száma, és ezért vélhetıleg nagyobb adóbevételre tesznek szert. Mivel a helyi adók között a korábban
39
bemutatottak szerint legmagasabb az iparőzési adó aránya, ezért a nagy lakosságszámú településeken vélhetıleg a gazdasági szerkezet miatt jóval nagyobb bevétel származik ebbıl az adónembıl, mint egy 500 lakosú községben, ahol nagy valószínőséggel alig mőködik vállalkozás. Ebbıl következik, hogy a kistelepülések igen nagy nehézségekkel küzdenek adóbevételek hiányában. A fentebb ismertetetett elv szerint azt a következtetést vonhatnánk le, hogy minél kevesebb lakossal rendelkezik egy önkormányzat, annál kevesebb adóbevétele tehet szert, ezáltal annál jobban veszteséges lehet a mőködése. A statisztikai adatok azonban nem mutatnak egyértelmő fordított arányosságot a forráshiány és lakosságszám között. Ennek magyarázata a kötelezı feladatok ellátásában keresendı. Egy 500 fıt számláló község egyáltalán nem ugyanazokat a feladatokat látja el, mint egy nagyobb város. Éppen ezért a feladatai ellátáshoz szükséges normatív központi hozzájárulás többnyire fedezi kevés számú feladatának ellátását. Ugyan a kevesebb lakosságszám miatt arányaiban kevesebb adóbevételre tesz szert, mint egy nagyobb település, ugyanakkor a kevesebb ellátandó feladat miatt ez nem okoz problémát számára. Vajon mekkora az a lakosságszám, ahol az ellátandó feladatok száma a lakosság számára vetítve forráshiányt eredményez? A 10. számú táblázat adatai szerint ez a lakosságszám nagyjából 500 és 1000 fı közé tehetı, ugyanis ezen települések több mint fele forráshiányos! Ez arra vezethetı vissza, hogy ennél a lakosságszámnál már az önkormányzatnak szükségképpen sokkal több feladatot kell magára vállalnia, mint egy kistelepülésnek, és ez több kiadással is jár, amit a bevételei nem tudnak fedezni.
8.4.2. Regionális különbségek Ha a hazánkat hét részre osztó régiókat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a leginkább veszteséges régiók között elsı helyen az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régiót találjuk. Más oldalról közelítve meg a forráshiányt: vajon van-e köze a népsőrőségnek és a településszerkezetnek a forráshiányhoz? A válasz igen. A 14. számú táblázat utolsó két oszlopában a népsőrőséget és a településszámot láthatjuk. Például a Közép-Dunántúli régió a legkevésbé forráshiányos terület, és itt a legmagasabb a népsőrőség is, ugyanakkor viszonylag kevés a településszám. Ellentétben a Dél-Alföldi régióval, ahol sok apró lakosú település van, és az önkormányzatok igen nagy aránya veszteséges. Ha az Észak-Alföldi régiót vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a régióban kevés település van, viszont a népsőrőség is alacsony, emellett ez a régió a leginkább forráshiányos. De a Közép-Magyarországi régió is a fenti feltételezést támasztja alá:
40
minél inkább kevés település és lélekszám jellemez egy adott régiót, annál inkább kevesebb (adó)bevétel és annál nagyobb forráshiány jellemzi. A kutatások szakmai oldalról is alátámasztják a fentebb bemutatott gondolatot. A Német és Kiss [2007] meghatározták a kistérségek és megyék települései közötti jövedelemegyenlıtlenségek nagyságát, és ezek értékeit vetették össze átlagos jövedelmi szintjükkel. Tehát a kutatás egyfajta jövedelemkülönbség-felmérés volt. Az eredmények jelentıs különbségekrıl tanúskodnak. Észak-Dunántúl megyéi a legkiegyenlítettebbek, míg Északkelet-Magyarország és Dél-Dunántúl megyéiben a legnagyobbak a jövedelmi egyenlıtlenségek. A legkisebb belsı differenciáltságot Komárom-Esztergom, míg a legnagyobbat
Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye
produkálja.
A
szerzık
szerint
Magyarországra általánosan jellemzı, hogy az ország középsı és nyugati része sokkal fejlettebb jövedelmeket tekintve, mint a sokkal elmaradottabb északkeleti megyék. Emellett a fejletlenebb megyéket kisebb, míg a fejlettebbeket nagyobb belsı jövedelmi differenciálság jellemzi. (Német és Kiss [2007], 27.o.) A kutatás a jövedelemkülönbségeket tekintve magyarázatul szolgál arra, hogy az alacsony fejlettségő területeken miért is kevesebb az adóbevétel, és ezáltal miért van több forráshiányos önkormányzat.
8.4.3. Túlzott állami jövedelem-elvonás és a költségvetési dilemma A jövedelemcentralizációs mérıszámmal lehet jellemezni az állami adóelvonás mértékét. A jövedelemcentralizáció az államháztartás konszolidált bevétele és a GDP hányadosaként számított arányszám. Tehát azt mutatja meg, hogy az összes nemzeti jövedelem hány százalékát vonja el egy adott állam, mint adó, másként megfogalmazva egy általános adómértéket fejez ki. Az Európai Unió országaiban ez az arány 41,8 % volt 2003-ban, ezzel szemben az USA 29,1%, míg japán 28,2%-os jövedelem-elvonást érvényesített. Az adóbevételek GDP arányában vizsgált trendje az elvonások lassú emelkedésének trendjét mutatja, amit valószínőleg társadalmi, gazdasági, és technológiai okokra vezethetünk vissza. (Pitti [2003]). Jelenleg az állam a jövedelmek 38%-át vonja el Magyarországon. (HVG.HU [2006])
Visszatérve az elızı gondolatmenethez és a forráshiányhoz, az önkormányzatok azért sem emelhetik saját adóikat, mert az állami adók túlzottan magas szintőek.
41
Nincs lehetıségük arra, hogy a helyi lakosságtól szedjék be a nekik nyújtott szolgáltatás ellenértékét, hiszen a saját adókat a népesség már valószínőleg nem tudná megfizetni. Mit tehetnek ebben a helyzetben az önkormányzatok? Vagy kiadási oldalukat csökkentik, azaz kevesebb feladatot látnak el, vagy adóbevételeiket növelik, ami magasabb helyi adókban nyilvánul meg. Erre a fentebb bemutatott magas központi adószint miatt nincs lehetısége az önkormányzatoknak. Ezen felül hátrány még, hogy a magasabb önkormányzati szerepvállalás szükségszerően nagyobb bürokráciát és adminisztrációt eredményez, ami csökkenti a hatékonyságot. A másik lehetıség a kevesebb feladatellátás. Érdekes módon a jövedelemelvonás mértéke igen eltérı képet mutat a társadalmi feszültség szempontjából. A klasszikus jóléti államokban, mint pl. Svédországban a jóléti szolgáltatások széles körőek és magas színvonalúak, amit csak relatíve magas adókkal lehet finanszírozni. Ettıl jóval nagyobb feszültség figyelhetı meg azon országokban, ahol a jóléti kiadások alacsony színvonalúak, és lassú ütemben bıvülnek. Erre példa Portugália, ahol az adók is viszonylag alacsonyak. Ebbıl a példából arra a következtetésre juthatunk, hogy a társadalom számára másodlagosan fontos, hogy mekkora jövedelmet vesz el tılük az állam, igazán a jóléti szolgáltatások színvonala a fontos számukra. Ezt a magyar tapasztalatok is alátámasztják. Sajnos ha jólétünk növekszik azt általánosnak vesszük, de amikor viszont minimálisan is, de kevesebb jövedelmet / szolgáltatást kapunk, akkor azt már rendkívül rossznak érzékeljük. Véleményem szerint a növekvı önkormányzati autonómia, tehát a csökkenı állami szerepvállalás lehet a megoldás a fentebbi problémára. Ekkor megvalósulhat az önkormányzatok gazdasági önállósága, és bevételüket tetszés szerint alakíthatják feladatukhoz mérten, vagy fordítva.
9. Az önkormányzatok (pénzügyi) modernizációja Az elızı fejezetben bemutattam, hogy az önkormányzatoknak aggasztóan magas aránya szorul külsı forrásra. Ennek megoldására a Belügyminisztérium létrehozott egy programot – név szerint az IDEA programot – amely a szektor modernizációját tőzte ki célul. Az Európai Unióhoz való csatlakozás az elınyök mellett az élet számos területén új problémákat, új kihívásokat hozott. A kihívások között ott találjuk a hatékony állam, az eredményes közigazgatás megszervezésének feladatát is. Az új feladatok új válaszokat, a
42
korábbitól eltérı probléma-megoldó megközelítéseket és technikákat, összességében a közigazgatás modernizálását igénylik. Az önkormányzati reform, mint pénzügyi esemény több tényezıtıl függ. A jövıben várható gazdasági növekedés, azaz a makrogazdasági körülmények alakulása, az Európai Unióból érkezı politikai (gazdaság)politikai nyomás, az államháztartási reform, mint
nagy
elosztó
rendszereket
érintı
reform,
az
önkormányzati
szerepkör
újraértelmezése, mint feladat és hatáskör újraértelmezés mind-mind tényezık az önkormányzati reform kérdésében. A következıkben azokat a fontos területeket sorolom fel, amelyeken változtatásokra van szükség véleményem szerint. Ezekrıl bıvebben a következı fejezetben szólok.
1. Az állam és az önkormányzatok kötelezettségeit, a közöttük lévı feladat-ellátást, és együttmőködést kell újraértelmezni. Az államnak is érdeke, ha helyi szinten hatékonyabban lehet ellátni bizonyos feladatokat. Újra kell tehát gondolni az ellátandó feladatok mértékét és szintjét. Errıl elsısorban a régiók és kistérségek szemszögébıl mutatok be a tizedik fejezetben javaslatokat. 2. Az önkormányzati
rendszer legyen
fenntartható.
Ezzel
a kérdéssel
részletesebben a tizenegyedik fejezetben foglalkozok, de elöljáróban fontosnak tartom kiemelni, hogy biztosított legyen az önkormányzati szektor bevételeinek és kiadásainak hosszú távon történı azonos szintje. El kell kerülni azt az állapotot, amelyben az önkormányzatok hitelbıl finanszírozzák mőködésüket, és a jövı generációkra hárítják a jelenlegi mőködés költségeit. A pénzügyi szabályozást úgy kell kialakítani, hogy mindenkor biztosított legyen a feladatellátás költségeinek fedezése. 3. Az önkormányzatok mőködjenek hatékonyan. Ez azért fontos, mert a jelenlegi rendszerben az erıforrások egy része a bürokrácia fenntartására „folyik el”. Ha ezeket a forrásokat más – fontosabb – feladatra fordítanánk, akkor a rendszer magasabb
szintő
szolgáltatásokat
tudna
elıállítani,
nagyobb
lehetıség
területfejlesztésre, egyéb feladatokra. A rendszer hatékonysága is igen fontos terület. Ezen kérdéseket a tizedik fejezetben fejtem ki bıvebben. 4. A megkívánt saját erıforrás biztosításával az önkormányzatok eredménnyel szerepelhessenek a nemzetközi és hazai forrású pályázatokon. A gazdasági élet szereplıi még csak most kezdik felismerni annak a lehetıségét, hogy a 20072013-as idıszakban fontos szerepe lesz a közösségi célkitőzéseknek, valamint a 43
Nemzeti
Fejlesztési
Programoknak.
Az
erıforrások
elosztásában
(az
önkormányzatok és vállalkozások támogatásában) meghatározó szerepe lesz a pályázati programoknak, valamint az ezeken való eredményes szereplésnek. A hangsúly természetesen az utóbbin nyugszik. A követelmények igen sokoldalúnak számítanak, és az ezzel kapcsolatos tennivalók is sokfélék. A térségben való hosszabb távú tervezést kell elısegíteni, ezen túl a szabadon felhasználható saját erıforrások mértékét kell bıvíteni. 5. Nagyobb teret kell adni az érdekeltségi rendszernek, ami a motiváció javításán keresztül hatékonyságnövekedéshez vezet. Az érdekeltségi rendszer több mint ösztönzési, azaz saját bevételeket érintı kérdés. Olyan szabályozási mechanizmust kell kialakítani, amely a mainál hatékonyabban ösztönzi a térségi jellegő fejlesztési és mőködési együttmőködését, az önkormányzatok és piaci szereplık, valamint a civil szféra közötti koordinációs lehetıségek kihasználását. 6. Érdemes megvizsgálni a magántıke bevonását is. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok rámutattak, hogy a köz és a magánszféra együttmőködése igen hasznos lehet, és hatékonyabb mőködést lehet elérni.
10. Hatékonyságjavító javaslatok Az alábbiakban arra a kérdésre keresem a választ, hogy lehet-e javítani a rendszer hatékonyságát, azaz jelenlegi mőködési és jogi feltételek mellett melyek azok a tényezık, amelyek javításával nagyobb bevételt, vagy másképpen fogalmazva kevesebb veszteséget érhetnek el az önkormányzatok. A 8. fejezetben bemutattam, hogy viszonylag sok a veszteséges önkormányzat, ugyanakkor a veszteség elhanyagolható mértékő. A probléma az, hogy az önkormányzatoknak azért kell „küzdeniük”, hogy a megfelelı mennyiségő forrást össze tudják győjteni a feladataik ellátásához, és nem marad erıforrásuk egyéb feladatok elvégzésére. Ebben a fejezetben a rendszer nagy és kisléptékő reformjára egyaránt próbálok javaslatokat tenni, tehát olyan lépésekre, amelyek segítségével az önkormányzatok hatékonyabban mőködhetnek.
44
10.1. NUTS rendszer Az Európai Unióhoz történı csatlakozás és az ezzel együtt járó támogatási jogosultságokhoz való hozzáférés szükségessé tette az egységes statisztikai rendszer alkalmazását. Ez a Területi Statisztikai Egységek Nomenklatúráján, az ún. NUTS rendszeren alapul. A NUTS öt szintet különböztet meg, melyek közül az 1-3. a regionális szint. Ezek megnevezésükben, méretükben, számukban és hatáskörükben is, rendkívül széles változatosságot mutatnak a tagországok között. Hazánkban jelenleg csupán a területfejlesztésben van szerepe a NUTS rendszernek, ugyanis az Uniós támogatások felhasználása a regionális intézményrendszeren keresztül történik. Lássuk, hogyan épül fel a NUTS rendszer, és mi a haszna, amennyiben a közigazgatás esetlegesen áttér erre az intézményrendszerre.
1. szint: Magyarország 2. szint: Régiók (7 db) (Észak-Alföld,
Dél-Alföld,
Észak-
Magyarország,
Dél-Dunántúl,
Közép
Dunántúl, Nyugat-Dunántúl)
3. szint: Megyék (19 db) és Budapest 4. szint: Kistérségek (150 db) 5. szint: Települések 8. sz. ábra. Magyarország régiói. Forrás: (www.nkth.gov.hu [2007])
Az Unióban a NUTS 4. szint felel meg a kialakítandó magyar kistérségi rendszernek, amely nem minden tagországban létezik. Ma Magyarországon 150 db kistérség van, amelybıl 27 db az Észak-Alföldi régió három megyéjének része. Végül a NUTS 5. a települések szintje, minden tagállamban egyezıen létezik. Hazánkban jelenleg csak megyei és települési közigazgatási szint létezik, ami azt jelenti, hogy a megyei önkormányzatok ellátnak bizonyos kiemelt feladatokat a települési önkormányzatokon túl. Ebbe a jelenlegi rendszerbe még két további szint lépne be: a régió és a kistérség. A megyei önkormányzatok csupán területi határokat jelölnének, önkormányzati viszonylatban nem lenne jelentıségük, szerepüket átvenné a régió.
45
10.1.1. Régiók és regionális önkormányzatok A régiók kialakítása úgy célszerő, hogy fontos kapcsolatrendszereket ne metsszenek át a határok, hanem erısítsék a kívánatos kapcsolatokat. Miért lehet elınyös a regionális közigazgatási rendszer kiépítése? A válasz abban keresendı, hogy nagytérségi szinten költséghatékonyabban elláthatóak bizonyos feladatok, ezáltal javul a régió versenyképessége. A regionális önkormányzatok kiépítése a központi kormányzati hatalom decentralizálását jelenti. (Wiener [2003]) Melyek lehetnek azok a feladatok, amelyeket célszerő a regionális intézmények hatáskörébe telepíteni? Melyek lennének a regionális önkormányzat funkciói? A regionális önkormányzat feladatai több területrıl tevıdnének össze. Átvenné a megszőnı megyei önkormányzatok területpolitikai feladatait, valamint a megyei és regionális
területfejlesztési
tanácsok
jelenlegi
szerepkörét.
Emellett
a
megyei
közigazgatási hivatalok regionális szinten összevonásra kerülnének. Ezen túlmenıen, a régió a regionális politika döntéshozatali centruma lenne, tehát az Európai Unió területfejlesztési politikájának közvetlen partnere. Átadásra kerülnek továbbá a központi kormányzati szintrıl olyan funkciók, amiket a megyei lépték kicsinysége miatt eddig nem lehetett decentralizálni. Végül, a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerében idáig központi kormányzati szinten kezelt feladatok egy részére nézve a megfelelı méretgazdaságossági egység a régió lehet. A közszolgáltatások térségi szervezése körében mindenekelıtt olyan feladatokat szervez a régió önkormányzata, amik méretüknél fogva nagyobb lakossági kör ellátását biztosítják. A regionális önkormányzatok három fı területen tudnának tehát hatékonyabban mőködni: 1. Térségszervezıi és településfejlesztıi szerep 2. Közszolgáltatások hatékonyabb ellátása 3. Közfeladatok ellátása
A településfejlesztési funkció az EU tagság óta mondhatni igen sokat fejlıdött. Kialakultak a Regionális Fejlesztési Tanácsok, és a Regionális Fejlesztési Ügynökségek, így ezt a funkciót kevésbé részletezném. Ennél fontosabb a közszolgáltatások funkciója. Ide tartoznak az olyan létesítmények, amiknek kihatásai a városok, illetve a kistérségek határait - sok tekintetben a mai megyékét is, - átlépik:
46
a hulladék-elhelyezés és –kezelés regionális problémái (jelenleg központi szinten), vízbázis-védelem, térségi szennyvízelvezetı és –kezelı rendszerek megvalósítása általában részt vesz a regionális környezetvédelmi tervezésben, a környezethasználat
tervezésében,
koordinálásában
és
stratégiai
fejlesztésében a hálózatos közüzemi szolgáltatások tekintetében egyes gazdasági regulációs funkciók gyakorlása (ún. szabályozó hatóságként). Másfelıl idesorolhatók azok az intézmények, amik méretüknél fogva nem tartozhattak az önkormányzati fenntartói körbe, illetve a megyék számára túl nagy feladatnak bizonyultak: regionális kórházak fenntartása, a jelenlegi megyei kórházak fenntartása. (Horváth M. [2003], 20.o.).
Lehet, hogy ez a szerepkör átmeneti, ha az egészségügyi ellátás-szervezési reformirányai kialakulnak, a területi önkormányzati szerep akár kérdésessé is válhat. A megyei kórházak mintájára ugyancsak regionális szintre kerülnek azok az intézményi formában szervezett feladatok, amelyeknek a megyékben egy intézmény felel meg, mivel a fenntartói döntéseket többes szereplıre nézve célszerőbben lehet meghozni.
10.1.1.1. Érvek, ellenérvek a regionalizmus mellet és ellen Megfogalmazódhat a kérdés, hogy mennyiben fog változni a rendszer feladatainak száma? Szükség lesz-e a jelenlegi alkalmazottakra? Lesznek-e elbocsátások? Jobb lenne-e az új rendszer, mint a jelenlegi? A feladatok a rendszerbıl nem tőnnének el. Inkább újak jelentkeznek bizonyos körben, továbbá a központi szintrıl átadásra kerülı feladatok (és a hozzájuk tartozó források) jelentkeznek többletként az önkormányzati rendszerben. Az új intézmények mellett megszőnık is lesznek, bizonyos megtakarítások ugyancsak jelentkeznek az átszervezés során. A köztisztviselıknek és más alkalmazottaknak nagy részének is van helyük az új struktúrában, legtöbbjüknek akár ugyanabban a feladatkörben. Kevesebb középszintő
önkormányzati
képviselıre
lesz
szükség,
ami
ugyancsak
költségtakarékossági célokat szolgál. (Horváth M. [2003], 24.o.). 47
Közigazgatási hatósági jogalkalmazói hatáskörök (hatósági jogkörök) regionális önkormányzati szintre történı telepítése általában véve nem javasolható. Ennek oka részint az, hogy – fıképpen elsı fokon – az ügyek intézése túl messzire kerülne az állampolgároktól; részint pedig a méretgazdaságosság alapján regionális léptékben gyakorolható ügyek az esetek egy részében olyan mértékben szakmaspecifikusak (pl. a hírközlés területén), hogy azokat célszerő dekoncentrált szervezeti keretekben ellátni. (Bende-Szabó [2003]) A rendszer átszervezésének költsége viszont valószínőleg nagy terhet róna az államra. Természetesen az alkalmazottak száma is csökkenne kismértéken, ami ugyancsak negatív tényezı. Hosszabb távon ezek természetesen hatékonysági és fenntarthatósági célokat jelentenének, amelyek a nemzetgazdaság egészének érdekét szolgálják.
10.1.2. Kistérségi társulások Korábban már volt szó róla, hogy egyes önkormányzatok bevételi nehézségeik miatt alapvetıen nem tudnak akkora bevételre szert tenni, hogy megfelelıen ellássák a törvényben elıírt feladataikat. Ennek kiküszöbölésére jogi háttérül az Önkormányzati Törvény alapelvei szerint a települési képviselı-testületek feladataik hatékonyabb, gazdaságosabb, célszerőbb megoldására szabadon társulhatnak. A társulási szabadság nem eredményezheti a település önkormányzati jogainak a sérelmét. A javaslat minden községnek megadja az önkormányzati jogokat, de nem szándéka a kis önkormányzatok elkülönült mőködése. A javaslat azokat a fıbb társulási formákat tartalmazza, amelyek közül az önkormányzatok szabadon választhatnak. A társulási szabadság elvébıl következıen természetesen az önkormányzatok más együttmőködési megoldásokat is kialakíthatnak. A javaslat célja a nagyobb, átfogó községtársulások kialakulása. Ez azonban hosszabb folyamat eredménye lehet, fokozatosan, a társadalmi, gazdasági feltételek (a fejlettebb infrastruktúra) megteremtésével jöhet létre. Az Ötv. külön fejezetet (III. fejezet) szentel a társulásoknak. A cél megvalósítása érdekében a központi költségvetésrıl szóló törvények egyre gazdagabban, egyre szélesebb körben, fokozatosan differenciáltabban külön pénzügyi támogatásokkal ösztönözték
az
önkormányzati
társulásokat,
elsısorban
az
intézményfenntartó
társulásokat. A gyakorlatban ez jó módszernek, célszerő eszköznek – de még nem
48
elégségesnek - bizonyult a társulások kibontakoztatásában, hiszen ennek ellenére is sok a veszteséges önkormányzat. A helyi önkormányzatok társulási rendszerének a továbbfejlesztése érdekében az Országgyőlés az 1997. évi CXXXIV. törvénnyel módosította az önkormányzati törvényt és külön törvényt alkotott a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl: az 1997. évi CXXXV. törvényt. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontja alapján a helyi képviselı-testületek szabadon társulhatnak más helyi képviselı-testületekkel. Mi lehet annak az oka, hogy az önkormányzatok nem mindig társulnak, azaz sokszor indokolatlanul nem mőködnek együtt? Ennek oka abban keresendı, hogy a törvény szerint ez nem kötelezettség, hanem egy lehetıség számukra. Ebbıl adódóan, nem mindig ismerik fel a közös érdeket, - mégpedig azt, - hogy a méretgazdaságosságból adódó feladatokat közösen hatékonyabban elláthatják, mintha külön-külön, egyenként próbálnák meg teljesíteni azokat. Ez a legtöbb esetben azzal jár, hogy közös – felsıbb – szintre delegálnak feladatokat, ami azt is jelenti egyben, hogy az adott feladatok kikerülnek a település hatáskörébıl. Vegyük példának több kistelepülést, ahol mindegyikben üzemel egy-egy iskola. Ha ezen települések közösen tartanának fenn egy közös iskolát, abban az esetben jobban kihasználhatnák közösen erıforrásaikat. Természetesen ez azt jelentené, hogy az érintett településeken megszőnnének a korábbi iskolák, amelyekrıl a települések különféle okok miatt nem akarnak lemondani, holott egyenként ez nagy erıforrás-mennyiséget köt le. Vita alakulhat ki arról is, hogy mely település legyen az a hely, ami a közös intézményt fenntartaná. Ezért a pozícióért a legtöbb esetben versengenek a települések, amelynek a legtöbb esetben a sorozatos meg nem egyezés és harc az eredménye. Láthatjuk, hogy a településeknek sajnos nem mindig érdeke, hogy közösen mőködjenek együtt, és nem ismerik fel a hosszú távon ebben rejlı pozitív lehetıségeket és elınyöket, hiszen közösen többet érhetnek el, mint külön-külön. A fentiekbıl következik, hogy komplex kistérségek létrehozása lenne célszerő. A komplex
kistérség
egyrészt
azt
jelentené,
hogy
a
kistérség
önkormányzati,
közszolgáltatási, területfejlesztési, államigazgatási funkciókat egyaránt ellát, másrészt azt, hogy az önkormányzati közszolgáltatási funkciók közül egységesen kezeli mind azokat, amelyek térségi kihatásúak. A kistérségi közigazgatási rendszer akkor válhat teljessé, ha befogadja és kezeli a városok térségi feladatait.
49
10.3. Ellenırzési hivatalok Az adóelkerülés nem feltétlenül adócsalás. E fogalomba beletartoznak az „adómegúszás” legális (a törvényes adószabályozáson alapuló) esetei, valamint azok az esetek is, amikor a polgár vagy a cég azért nem fizet adót, mert nem tud adófizetési kötelezettségérıl. Természetesen a törvény nem tudása nem mentesít a felelısség alól! Adócsalás esete áll fenn, ha az adójogszabályokat tudatosan megsértjük. Minden gazdasági szereplıt természetesen nem lehet egyenként ellenırizni, de a szigorúbb fellépéssel csökkenthetı az adóelkerülés. A regionális ellenırzési hivatalok a regionális intézményrendszer elemei lennének. Hasonlóan a korábbi adórendırséghez, a kormány tervezete szerint feladatuk az ellenırzés és beszámoltatás lenne. Elınye abban állna, hogy helyi szinten hatékonyabban lehetne beszámoltatni az adózókat, mint központi szinten. A növekvı bírságok és a szigorúbb fellépés növelheti a bevallott bevételeket, ezáltal az önkormányzatok nagyobb adóbevételre tehetnének szert.
10.4. Államreform Program A kormány elfogadta az Új Magyarország Fejlesztési Terv tizenöt operatív programját, melyek keretében uniós támogatással több, mint 8000 milliárd forintot fordíthatunk az elkövetkezı 7 évben 2007-2013 között Magyarország fejlesztésére. Ezek a programok ágazati és regionális szinten fogalmazzák meg, hogy mire és milyen arányban használjuk fel a rendelkezésünkre álló forrást. Az államreform operatív program4 egy ezen programok közül, és célja a közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyintézés minıségének a növelésére, a kormányzás eredményességének a javítására, továbbá a közigazgatási, védelmi, igazságszolgáltatási szervek, illetve a közigazgatási funkciót ellátó civil szervezetek vagy gazdasági önkormányzatok mőködésének a hatékonyabbá tétele. A program abból indul ki, hogy a magyar közigazgatás a hasonló fejlettségő országokhoz képest arányaiban azonos létszámmal, de magasabb mőködési
4
A program a http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=762564084&v=303163782&l=&d=1&mf=&p=-
letoltes_arop_070109.pdf címen érhetı el, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal honlapján.
50
költségekkel rendelkezik, tehát olyan költséghatékonysági tartalékokkal rendelkezik, amelyek az eredményesebb mőködést segíthetik elı. Az önkormányzatok hibája, hogy nem tudnak a kívánt módon részt venni a helyi közösségek életének a szervezésében, mert a rájuk rótt államigazgatási feladatok teljesítése elvonja az erıforrásaikat az eredeti funkcióiktól. A települések jelentıs hányadában a helyzetet súlyosbítja, hogy az elaprózott igazgatási szervezet nem biztosítja a feladatok elvégzéséhez szükséges szakértıi kapacitást. Ezáltal a kistelepüléseken élık rosszabb színvonalú szolgáltatást kapnak a városban élı társaikhoz képest. (Államreform OP [2006]).
10.4.1. Felmérés: elégedettség a szolgáltatásokkal A nyújtott szolgáltatások körében kiemelkedıen fontos az ügyek elintézése, és az azzal való elégedettség. Készült egy felmérés, amelyet a Miniszerelnöki Hivatal megbízásából az Országos Piackutató Intézet végzett el a közigazgatási ügyintézés társadalmi megítélése céljából. (OPI [2005]). A kutatás eredményeit az alábbi pontokban összegezhetjük: A magyar közvélemény lassúnak és nehézkesnek érezi a közigazgatási ügyintézést. A 18 évnél idısebbek szerint nagy szükség van türelemre, kitartásra, ha el akarunk valamit intézni. Nem árt egy kis „protekció” sem, de csak kevesen vélik korruptnak az ügyintézést Alapvélemény szinten az ügyintézések költségeivel, egyszerőségével és a hivatalokban való várakozási idıvel vannak problémái a magyar közvéleménynek. Ugyanakkor
a
hivatalok
megközelíthetıségével,
kulturáltságával
és
az
ügyintézıkkel határozottan elégedett az emberek többsége. A 60 évnél idısebbek, a kevésbé iskolázottak és a szegényebbek alapvéleményei az átlagosnál kedvezıbbek a közigazgatási ügyintézésrıl. A megkérdezettek többsége olcsóbb és gyorsabb közigazgatási ügyintézést szeretne, ám a két szempontot egyszerre viszonylag kevesen emelték ki legfontosabb teendıként. Az elmúlt egy-két évben a felnıtt magyarok kétharmadának volt valamilyen közigazgatási ügyintézése: harmaduknak több ügye is volt, másik harmaduknak pedig csak egy ügye. A legutóbbi ügyek 90 százalékát az ügyfél kezdeményezte és csak a tizedüket a hivatal. Az esetek 84 százalékában személyesen, valamelyik hivatalban indították 51
el az ügyet, és az ügyfelek 93 százaléka járt egy vagy több hivatalban. A leggyakrabban okmányirodában (is). A legutóbbi ügyek többsége okmánykérés volt, és az ügyek 87 százaléka sikeresen lezárult. Fellebbezéssel csak a sikertelen ügyfelek töredéke élt. Az ügyfelek oda-vissza átlagosan 54 percet utaztak az ügyintézésük kapcsán, és átlagosan 47 percet várakoztak a hivatalokban. A modern távügyintézési formák még egyáltalán nem honosodtak meg a magyar közigazgatási gyakorlatban, és ez sokszor az ügyfeleken is múlik. Az ügyek 38 százaléka azonnal, vagy 1 napon belül elintézıdött, a többi ügyintézınek pedig átlagosan 15 napig kellett várnia ügye elintézıdésére. 30 napnál hosszabb ügyintézési idırıl azonban mindössze a válaszadók 6 százaléka tett említést, többnyire bonyolult, szerteágazó ügyek kapcsán. A konkrét ügyintézésekrıl minden tekintetben lényegesen kedvezıbb az ügyeket intézık véleménye, mint általában a közvélemény ítélete a közigazgatási ügyintézésrıl. A területet súlytó elıítéleteket az is jelzi, hogy az egyes hivatalokról lényegesen kedvezıbb azok véleménye, akik jártak ott, mint azoké, akik nem. Itt a rendırség a kivétel, de oda sokan nem a saját szándékaik miatt mennek. A korszerő e-ügyintézésre a 18 évnél idısebb magyarok kb. negyede-ötöde tekinthetı nyitottnak és „felkészültnek”. (Országos Piackutató Intézet [2005], 2.o.)
10.4.2. A közigazgatás SWOT analízise A fentebb említett felmérés segítségével a magyar közigazgatás erısségeit, gyengeségeit, lehetıségeit és veszélyeit az alábbi táblázat mutatja be. Gyengeségek
Erısségek •
A kormány erıs szabályozó jogkörrel •
Jogalkotás-
bír
mőködés
jogszabályközpontú
•
Képzett személyi állomány
•
Az önkormányzati rendszernek igen
mőködésre épül, nem támogatja az
erıs
egyéni
gyökerei
vannak
•
és
a
magyar
Kiegyensúlyozott összetétel
kezdeményezéseket,
a
csoportszintő mőködést, és horizontális
közigazgatásban •
A szervezeti kultúra a hierarchikus
együttmőködést
szakképzettségi •
Stratégiai szemlélet és mőködés, és az
52
•
ehhez szükséges tudásháttér hiánya
Kialakult minıségfejlesztési keret •
Gyenge társadalmi partnerség
•
Sok a szervezeti párhuzamosság
•
Ellenırzés alacsony szintje
•
Nem ügyfélközpontú mőködés
Lehetıségek •
Növekvı társadalmi igények
•
A pályakezdık új szakmai tudása
•
Információs társadalmi vívmányok
•
Uniós támogatások
Veszélyek •
Nincs társadalmi bizalom a szükséges átalakításokhoz
•
Politikai és gazdasági nyomás az állam leépítésére
•
A
kétharmados
törvények
túlsúlya
korlátozza a kormányzat mozgásterét •
Középtávú átmeneti problémák
9.sz. ábra. A közigazgatás SWOT analízise. Forrás: Államreform OP. [2006], 21.o.
10.4.3. Stratégia Mire vezethetı vissza az önkormányzatok jó teljesítménye? Seppo [2006] elemzése kimutatta, hogy a jó teljesítmény az önkormányzatok számára többféle tényezı eredményes kombinációja. Ezt szemlélteti az alábbi ábra. Mely tényezık a legfontosabbak? A szerzı szerint a társadalmi-gazdasági környezet, az intézményi rendszer, a népesség összetétele, és a kulturális közeg. Ezen tényezık kívülrıl hatnak a közigazgatás és az önkormányzatok rendelkezésére
álló
erıforrásokra,
vagyis a személyzet, a folyamatok, és a technológia
minıségére.
erıforrásokkal
való
A
belsı
céltudatos
gazdálkodáshatározza meg tehát a közigazgatás kimenı teljesítményét. 10. sz. ábra: Az önkormányzatok sikertényezıi. (Seppo [2006], 63.o.)
53
Milyen elvárásokat fogalmazhatunk meg az önkormányzati rendszerrel kapcsolatosan,
amelyek
a
fenntarthatóságon
túl
a
társadalom
szemszögébıl
fogalmazódnak meg, mint hatékonysági kritériumok? A program ezen követelmények és igények közötti optimum megtalálására és megvalósítására törekszik. 1. Állampolgárként a (pl. kulturális, környezeti, szociális, települési) értékeik védelmét és a közjó elımozdítását igényeljük 2. Adófizetıként a minél olcsóbb mőködést szeretnék 3. Ügyfélként a gyors, egyszerő, és megfizethetı ügyintézést követeljük meg. Az operatív átfogó célja, hogy növekedjen a közigazgatás teljesítménye, s a közigazgatás ezáltal járuljon hozzá az ország társadalmi és gazdasági versenyképességének javításához. A program a célokat az alábbi fı területeken és az azokhoz kapcsolódó fıbb beavatkozási irányokon keresztül kívánja teljesíteni: 1. Folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés 1.1. A jogalkotás minıségének és a (ön)kormányzási képesség javítása 1.2. Eljárások és munkafolyamatok megújítása, valamint szervezetfejlesztés 1.3. Közigazgatási tudásháttér biztosítása 2. Az emberi erıforrás minıségének javítása 2.1. A nyilvános toborzás és hatékony belsı utánpótlás megteremtése 2.2. Teljesítményalapú karrierutak 2.3. Az elkötelezettség fokozása 3. A kormányzási és megújulási képesség javítása 3.1. A központi közigazgatás fejlesztése 3.2. Az önkormányzatok és a területi államigazgatási szervek megújítása 3.3. Az innovációs képesség növelése
A program gyengeségét mutatja, hogy mekkora összeget szán a kormány a modernizációra. A program költségvetésére összesen nagyjából 36 milliárd Ft-nak megfelelı eurót különítettek el, ami az önkormányzatok forrásigényéhez képest elenyészı összeg. Láthatjuk, hogy a program nem változtat alapvetıen az önkormányzati rendszer jellegén. Bizonyos fejlesztésekkel, újraszervezéssel, modernizációval próbálja növelni az önkormányzati rendszer hatékonyságát, de az alapvetı problémára nem ad megoldást. Ezen intézkedéseknek „remélhetıleg” többnyire rövidtávon lesznek hatásai. 54
Nem véletlenül használtam a remélhetıleg jelzıt. Véleményem szerint hiába próbáljuk pl. elektronikusan is elérhetıvé tenni a magyar közigazgatási szolgáltatásokat, ha ennek a „kultúrája” még nem vert gyökeret a társadalmunkban, és nincs biztosítva megfelelı lakossági infrastruktúra ennek hozzáféréséhez. Így ezen fejlesztések a jelenben nem fogják számottevıen éreztetni a hatásukat, hosszabb távon természetesen fontos a szervezetfejlesztés és a humán erıforrásokba való beruházás, mint „befektetés”.
10.5. Az önkormányzatok vagyongazdálkodása Az Állami Számvevıszék összegzése szerint a magyarországi mintegy 3200 önkormányzat "kezében" 2005-ben 9861 milliárd forintra rúgott vagyon értéke. Ebbıl a helyi önkormányzatok saját vagyona 9164 milliárd forintra nıtt. Ha az elmúlt négy évben a vagyon megoszlását nézzük a különbözı önkormányzati típusok között, akkor a fıváros, a megyei jogú városok és a különbözı fıvárosi kerületek tartják kezükben az összes önkormányzati vagyon döntı hányadát. A magyarországi teljes önkormányzati vagyonból a fıváros 2005-ben 19,9 százalékot mondhatott magáénak, míg a megyei jogú városok tartották kezükben az összes vagyon 19,3 százalékát. A magyarországi összesen 152 nagyközség az önkormányzati vagyon 4 százalékát birtokolta, ezzel párhuzamosan az ország 2.711 községe a vagyon 14,3 százalékával rendelkezett. (Index [2006b])
10.5.1. A vagyongazdálkodás fontossága A korábbi szocialista rendszerben az indokolt vagyonnal kapcsolatos gazdálkodási kiadásokat az állam fedezte, késıbb a rendszerváltás után nem volt garantált fedezete a vagyonnal kapcsolatos kiadásoknak. Így az önkormányzatokra hirtelen nagy teher hárult. Ezzel párhuzamosan az egyre több ellátandó feladat egyre több erıforrást szükségességét vetítette elı. Az állami vagyonjuttatás – feltehetıen az eredeti szándékoktól eltérıen – a szőkös mőködési költségvetési források miatt sajátos értelmet nyert: a megszerzett vagyon értéke a mőködtetési kiadások „forrástartalékává” vált. A vagyon szerepe azért is kiemelkedı, mert a kötelezı illetve önként vállalt feladatok ellátását kell biztosítania. Ezt a követelményt a leromlott mőszaki állapotú vagyontárgyakkal - akár eredendıen rossz állapotúak voltak, akár az elhanyagoltság következtében váltak azzá - az önkormányzatok nem tudják hatékonyan teljesíteni
55
Pontos adatok nincsenek arról, hogy az önkormányzatok mekkora vagyonnal is rendelkeznek, ugyanis a vagyon nyilvántartásának problémái is vannak. Az értéken történı nyilvántartás hiányosságai abban állnak, hogy a vagyontárgyak jelentıs része érték nélkül (pl.: a telekingatlanok a „0” értékre leírt épületingatlanok), illetve nem a valós értéken szerepel a nyilvántartásokban. (Varga [2003]). A vagyon könyvviteli mérleg szerinti értékének nagyarányú növekedése 2003 végétıl már nem tapasztalható, mivel a korábban érték nélkül nyilvántartott ingatlanok felmérése, érték-megállapítása általában befejezıdött 2003 végére. Ennek hatásaként a nyilvántartásokban érték nélkül szereplı önkormányzati ingatlanok száma a 2001. évi 580 ezerrıl jelentısen lecsökkent, 2004 végére már csupán az egytizedére, mintegy 51 ezerre mérséklıdött. (Index [2006b]) Az önkormányzatok üzleti vállalkozási tevékenysége nem veszélyeztetheti a kötelezı feladatok elvégzésének biztonságát, tehát csak olyan vállalkozásba lehet befektetni, ahol a kockázat mértéke nem haladja meg a bevitt vagyon értékét. Az üzleti vagyonnak mindezek mellett hozamtermelınek kell lennie, mert erre a forrásigény is készteti az önkormányzatot. Ezek a források jó esetben a vagyongazdálkodás keretei között – felhalmozásra, felújításra – kerülnek felhasználásra, rosszabb esetben felemészti ıket a mőködési költségvetés. A hitelfedezeti biztosíték megteremtésére szintén a forgalomképes vagyonrészek alkalmasak, hiszen a kölcsön eszközöket folyósító pénzintézetek megfelelı biztosítékokat követelnek. (Varga [2003])
10.5.2. A vagyongazdálkodás jövıje Az önkormányzatok közszolgáltatásokat „állítanak elı” állami és / vagy lakossági és egyéb gazdasági szereplık megrendelésére. A szolgáltatást igénybe vevı „vásárlók” azonban nem térítik meg annak valós önköltségét. Ez a rendszer addig tartható fent, amíg az eszközök elhasználódása végsı soron a szolgáltatás elıállítását sem teszi lehetıvé. Ezen mindenképpen változtatni kell, tehát a szolgáltatások költségeinek – gyakorlatilag a fizetendı illetékeknek – tükrözniük kell az intézmények fenntartási költségeit. Ez természetesen azt jelenti, hogy a szolgáltatások költségei növekedni fognak, ugyanakkor látni kell, hogy ez az egyetlen módja, hogy az önkormányzatok fenntartsák intézményeiket. Másodsorban a vagyongazdálkodásban nagyobb szabadságot kell vállalniuk az önkormányzatoknak. A fentiekben bemutattam, hogy nem vállalhatnak tetszıleges kockázatot az önkormányzatok a vagyongazdálkodásuk során. Ez meggátolja, hogy vállalkozási tevékenységükkel profitot érjenek el. Csökkenteni kell azon akadályok 56
számát,
amelyek
az
önkormányzatok
vagyonhasznosítását korlátozzák.
Ez
természetesen magában hordozza azt a tényezıt, miszerint az önkormányzatok más feladataik ellátását veszélyeztetik a vállalt kockázattal. Természetesen túlzott kockázatot az önkormányzatok egyébként sem vállalnának, hiszen ez kudarc esetén a mőködésük ellehetetlenülését jelentené. Így a vagyongazdálkodásban megtestesülı nagyobb szabadság igen fontos feltétel.
10.6. A magántıke lehetısége Ebben az alfejezetben kanyarodnék vissza a diplomamunkám elején tárgyalt „Robinson és Péntek” közötti elosztási problémához. Friedman [1979] és Okun [1983] bebizonyították5, hogy az állam (és így az önkormányzatok is) sok esetben „rossz gazdák”. Feltehetjük a kérdést: amennyiben a holtteher-veszteséget szeretnénk az önkormányzati gazdálkodásban csökkenteni, abban az esetben vajon a magánszemélyek hatékonyabban láthatnak el bizonyos feladatokat az önkormányzatoknál? Ez a kérdésfelvetés a magántıke bevonási lehetıségeinek megvizsgálásához vezet, amely a piacgazdasági módszerek alkalmazásával egyrészrıl kapacitásokat létesíthetnek a közellátásokban, másrészrıl a piaci viszonyok nem hagyják kialakulni azokat az „elfolyásokat” és „holtteher-veszteségeket”, amelyek a költségvetési intézményekben (természetes módon) csökkentik a szolgáltatás hatékonyságát. Magyarországon jelenleg a magántıke kiszervezéssel, koncesszióval, és PPP projektekkel kapcsolódhat be az önkormányzati feladatok ellátásába. Fontos kiemelni, hogy a magántıke bevonásához nem feltétlenül „nıtt fel” a magyar társadalom. Még napjainkban is igen magas a korrupció, emiatt a kiszervezni kívánt
egységek
gyakran
nem
azon
magánszemélyekhez
kerülnek,
akik
a
leghatékonyabban látnák el ıket. Gyakran nincs meg a megfelelı ellenırzés, és az esetleges visszaélésekbıl nagy kár keletkezhet. A legnagyobb félelem ugyanis abból fakad, hogy a konstrukció természetébıl fakadóan magában hordozza a pazarlás és korrupció veszélyét, ami elsısorban rövidtávú érdekekbıl, valamint a közszféra felkészületlenségébıl fakad. További probléma, hogy csak a megvalósítás után lehet értékelni az eredményeit, amikor az esetleges káros hatások már túl nagy összeget tesznek ki, esetleg visszafordíthatatlanok. Éppen ezért véleményem szerint „óvatosan”
5
Lásd bıvebben: 2. fejezet
57
kell a magánszférát bevonni a gazdálkodásba, inkább ez egy hosszú távú tehermentesítés az önkormányzatok számára, mint rövidtávú modernizációs eszköz.
10.6.1. Kiszervezés (outsourcing) A kiszervezés az, amikor egy adott üzleti egység a hagyományosan belsıként végzett munkát kihelyezi egy külsı szolgáltatónak. A tevékenység kihelyezés akkor valósul meg, ha egy szervezet valamely tevékenység végzéséhez a tulajdonjogát átadja egy másik személynek. Az „outsourcing” esetében a tevékenység ellenırzése is átruházásra kerül, a megrendelı tehát nem avatkozik bele a munkafolyamatba. A kiszervezett szolgáltatások és tevékenységek igen széles kört fognak át a fejlett országokban és három jól meghatározható csoportba oszthatók. Az elsıbe tartoznak a fizikai dolgozók által ellátott tevékenységek (például: a középületek takarítása és fenntartása). A második csoportba tartoznak azok a magasabb hozzáadott értékő szolgáltatások (például: információs technológiához, a jogi és pénzügyi tevékenységekhez kapcsolódó tevékenységek), amelyek közvetlenül nem függnek össze az adott intézmény alaptevékenységével. A harmadik csoportot azok a szolgáltatások alkotják, amelyeket sokan továbbra is szinte teljes mértékben (ön)kormányzati jellegőnek tartanak. Ilyen például a börtönök (fogvatartás) kiszervezése. (Báger [2006], 2.o.). Az Állami Számvevıszék ellenırzéseinek és vizsgálatának tapasztalatai is egyértelmően bebizonyították, hogy ezek az intézmények mőködésük során nem igazolták a hozzájuk főzött reményeket. Az ÁSZ megállapította, hogy a várt gazdaságosabb közfeladat-ellátás kimutatható megtakarítással nem járt, sıt a szervezetek harmada a vizsgált idıszakban veszteségesen, illetve forráshiányosan gazdálkodott.
A
kiszervezési
döntésekbıl
hiányzott a
rendszerszemlélet,
a
követelmények és az egységes rendezı elvek kimunkálása, a hatástanulmányok elkészítése, így a szervezetek finanszírozására sem állapítottak meg egységes rendezı elveket, a támogatások nyújtása többnyire egyedi döntéseken alapult. (Állami Számvevıszék [2002])
58
10.6.2. PPP konstrukció Mit is jelent a „PPP” (Public Private Partnership)? A köz- és magánszféra partnerségét jelentı PPP (Public-Private Partnership) konstrukció a köz- és magánszféra olyan együttmőködését jelenti, amelyben a közfeladathoz kötıdı tervezési, építési, mőködtetési és finanszírozási feladatokat az állam a megszokottnál nagyobb vagy teljes mértékben a magánszektorra bízza. Általános jellemzıje a viszonylag hosszú – 20-30 éves – idıtáv, és az, hogy a magánvállalkozás nemcsak infrastrukturális projektek megvalósításában vállal szerepet, hanem a közszolgáltatás nyújtásának felelıssége is rá hárul: a szolgáltatásait eladja a kormánynak vagy – állami garancia mellett – a harmadik (felhasználó) partnereknek. A PPP konstrukciók elınye, hogy megvalósuló projektek esetében kizárólag a közszféra által fizetett éves szolgáltatási díj kerül az adott év államháztartási kiadásaként elszámolásra.
Elınyök Miért lehet elınyös az önkormányzatok számára a köz és a magánszféra összekapcsolódása? A magánszektor adott esetben hatékonyabban láthat el bizonyos feladatokat, hiszen a feladat ellátásban nagyobb tapasztalattal rendelkezhet, lehetıség van az innováció alkalmazására. Emellett az önkormányzati költségvetés forrásszegény helyzetében az indokoltnak minısített beruházások oly módon is megvalósíthatóak, hogy a beruházás finanszírozásának terhei hosszabb idıtávon és kizárólag az elıre meghatározott feltételek teljesülése esetén terheljék a költségvetést, hiszen az adott beruházást a magánszemély végzi. A PPP konstrukciók további elınye, hogy a magánszektor bevonásával a kiadások hosszú távon tervezhetıek, és a projekt megvalósítás során jelentkezı kockázatok jelentıs része áthárítható a magánszektorra. A fentiek tükrében elmondható, hogy a magánszektor segítségével több területen is elképzelhetı a hatékony mőködés.
Félelmek és ellenérvek A PPP konstrukcióval kapcsolatosan nagy félelem és felelısség terheli az önkormányzatokat, amit rövidtávon a kiszámíthatatlanság eredményez. Fontos, hogy a közbeszerzés révén a legjobb és legmegbízhatóbb vállalat lássa el a feladatokat, valamint nagyon fontos a rendszer ellenırzése. A kötelezı feladatokat tehát szükséges ellátni, és a
59
nyújtott szolgáltatás színvonala összhangban kell, hogy álljon a lakosság részérıl fizetett ellenértékkel. Fontos kiemelni, hogy a magánszféra által ellátott feladatokat csak erıs piaci versenykörnyezetben szabad PPP konstrukció keretében ellátni, hiszen a monopóliumok megjelenésével a fenti feltételek csorbát szenvedhetnek. Összehasonlítva
a
PPP-konstrukciót
a
köz-
és
magánszféra
együttmőködésének hagyományos modelljével, más formáival, a fı különbség az, hogy ott az eszköz tulajdonjoga az államnál marad, a magántársaság pedig egy jól körülhatárolt feladatkörért vállal korlátozott felelısséget. A PPP megoldások ugyanakkor kezelik a projekt egyes szakaszait – tervezés, kivitelezés, finanszírozás, mőködtetés – és jelentıs finanszírozási és üzemeltetési kockázatokat is rónak a magánszférára. A PPP-konstrukció legfontosabb elvárt elınyei: a magasabb színvonalú, olcsóbb, vagyis gazdaságosabb szolgáltatás, a költségvetés kímélése, és az, hogy a szükséges beruházások egyszeri terhei jövıbeli fizetések formájában több évre szétoszthatók. Ezek az elınyök azonban nem automatikusan teljesülnek, hanem nagyon körültekintı elıkészítı munkát és szigorú ellenırzést igényelnek!
Ismerve az önkormányzatok forráshiányának tényét és mértékét, a PPP-projektek fokozottabb alkalmazása igen fontos lehet. Ugyanis bármilyen területen is indulnak PPPprojektek, rövidtávon mindenképpen fejlesztési forrásokat szabadíthatnak fel más területek fejlesztése, céljaira. A régebbi EU tagországokban a PPP-programok alkalmazásának leggyakoribb területei – az Eurostat felmérése szerint – az infrastruktúra (vasúti-, közúti- és közmő beruházások), az egészségügyi beruházások (kórházak), az oktatási, kulturális és szociális beruházások (kollégiumok, múzeumok, bérlakásépítés), a büntetés-végrehajtási intézmények (börtönök), a honvédelmi beruházások (logisztikai központok) és a sportlétesítmények (stadionok), amelyek az önkormányzatok számára fontos területek (Báger [2003], 6.o.). Ezeken a területeken mindenképpen tanulhatunk a PPP konstrukciókat alkalmazó országoktól.
10.6.3. Koncesszió A koncesszió jogintézményét az 1991. évi XVI. Törvényben szabályozták. Olyan sajátos engedélyezés, engedmény, melynek alapján az állam vagy az önkormányzat a törvényben meghatározott tevékenységek gyakorlásának jogát visszterhes szerzıdésben, idılegesen úgy engedi át, hogy a jogosultnak részleges piaci monopóliumot biztosít (tehát az üzemeltetés joga a koncessziós társaságot illeti meg). Koncesszióköteles tevé60
kenységek pl. az országos közutak, csatornák mőködtetése, a bányászati kutatás és kitermelés, a szerencsejátékok szervezése, vagy a közforgalmú vasúti személyszállítás. Mára már a PPP konstrukciók léptek a koncessziók helyébe, a fentebb említett elınyeik miatt.
10.7. Állami újraosztás és az ebbıl származó veszteség Diplomamunkám elején Robinson és Péntek példájával utaltam Friedman [1979] és Okun [1983] észrevételeire, mely szerint az „állami gépezet” fenntartása hatékonyságveszteséget okoz. A magyar állam a jövedelmek igen nagy hányadát osztja újra, ami azt eredményezi, hogy a jövedelmek nem pontosan oda kerülnek, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Az önkormányzati szektor hatékonyabb lehetne azáltal, ha nem lenne szükség az állam és az önkormányzati szektor közötti jövedelemújraosztásra. Amennyiben a jövedelmek csak az önkormányzatok kezében összpontosulnának, akkor hatékonyabban láthatnák el feladataikat. Ezt azzal indoklom, hogy az állami gépezet fenntartása elvonja az adóbevételek egy részét. H tehát ez az újraosztó lépcsı megszőnne, kevesebb állami bürokratát, intézményt kellene fenntartani, ami a nettó bevételek növekedését eredményezné Mekkora lehet az újraosztásból származó veszteség? Érdemes megvizsgálni, hogy milyen tendencia volt megfigyelhetı az állam részérıl, mint újraosztó szereplırıl. Az állami szerepvállalás mértékét az államháztartás GDP-hez viszonyított kiadásaival szokás jellemezni, ami jelenleg 52%. (HVG.hu [2007]) Ebben a tekintetben Magyarország viszonylag a jelentıs újraosztást megvalósító országok közé tartozik, például az USA-ban ez a szám 37%, Ausztriában 50%, Franciaországban 48%, Svédországban 56%. (Stiglitz [2000], 57.o.). Az önkormányzati szektor általános bemutatásában már utaltam arra, hogy fokozatosan csökkent a szektorban dolgozók száma. Ugyan a csökkenés egyértelmően látszik, mégsem számottevı mértékő.6 Ez jól mutatja, hogy a rendszer fenntartása hatalmas bürokrácia fenntartását teszi szükségessé, ami a személyi jellegő kiadásokban is terhet jelent. Ha kisebb lenne a rendszer adminisztrációja, ha egyszerőbb struktúra, szervezetrendszer, és feladat-lehatárolás valósulna meg az önkormányzatok és az állam között, akkor csökkenhetne az „elfolyó” bevétel, több forrás maradhatna más feladatokra. Láthatjuk, hogy a feladatvállalás és a bürokrácia mérete egyenesen arányos 6
Lásd: 1. sz. ábra, 3. fejezet.
61
egymással. Napjainkra az összes dologi kiadás több, mint 700 milliárd Ft évente, ami a tíz évvel korábbi érték háromszorosa. Még ijesztıbb viszont, ha megnézzük: a dologi kiadások az összes bevétel több, mint 23%-ára rúgnak! (függelék, 9. sz. táblázat) Ha kevesebb állami jövedelem-újraosztás valósulna meg az állam és az önkormányzatok között, akkor az önkormányzatok költségvetésében több pénz maradhatna azáltal, hogy az „gépezet” kevesebb mőködési kiadást tenne szükségessé. A rendszer adminisztrációja igen nagy terhet jelent.
11. A rendszer fenntarthatósága: összegzés Az alábbiakban az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos fenntarthatósági kérdéseket összegzem. Mindenekelıtt: mit is jelent a fenntarthatóság? A legismertebb és talán legátfogóbb definíciót az ENSZ szervezeteként 1984-ben létrejött Környezet és Fejlıdés Világbizottság vezetıje után Brundtland Bizottságnak is nevezett testület fogalmazta meg a „Közös jövınk” címő munkájában: „A fenntartható fejlıdés olyan fejlıdés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövı generációk hasonló igényeinek kielégítését.” (Brundtland bizottság [1987]). A definíció széles körő elfogadottsága jelzi, hogy nagyon jól kifejezi a fenntarthatóság eszmerendszerét, amelynek középpontjában a jövı generációkért érzett felelısség áll. Amikor egy államról, vagy egy önkormányzatról, mint központi – mindenkit érintı – rendszerrıl beszélünk, akkor a fenntarthatóság talán még ennél is fontosabb tartalommal bír, hiszen az összes gazdasági szereplı „jövıjét” befolyásolhatja. Az önkormányzati rendszer ennek a rendszernek eleme, és mint alrendszer, igen fontos, hogy megfelelıen mőködjön.
11.1. Költségvetési kitekintés Napjainkban az ország költségvetése nincs egyensúlyban, 2007-ben várhatólag 1.656.485,6 millió Ft lesz a költségvetési hiány, ami a várható bevételi fıösszeg 24,83%-a (2006. évi CXXVII. Tv. - a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésérıl, 1§ (1)). Általános tendenciaként kiolvashatjuk a Pénzügyminisztérium adataiból, hogy a kormányzat évrıl évre többet költ, mint amekkora bevételre tesz szert. Ez a tendencia állandósulni látszik, és a kormányzat erıfeszítései ellenére sem sikerül a
62
költségvetést egyensúlyba hozni. Ezt a problémát a jelenben nem feltétlenül érezzük. A jelenleg aktuális költségvetési törvény 153. oldalán árválkodó tetemes hiány csupán egy számadat, ami felett hajlamosak vagyunk elsiklani, talán azért, mert már megszoktuk, talán azért, mert nem érezzük a veszélyét. Nincs ez másként az önkormányzatok esetében sem, a nyolcadik fejezetben láthattuk, hogy az önkormányzatok jelentıs része anyagi problémákkal küzd, és sokszor hitel felvételére kényszerül. Ebbıl világosan következik az, hogy a rendszer nem tartható fenn, hiszen a jelenben „elfogyasztott” javak, szolgáltatások, kiadások, stb. árát a jövıben más generációknak kell majd megfizetniük. Természetesen reformokra van szükség!
11.2. Miért csúszik évrıl évre az önkormányzati reform? A jelenben tanúsított gazdaságpolitika nem egyszerően a jelenre vonatkozik, hanem a jövıre is. Nem helyes megoldás az olyan alternatíva, amely a jelenben elodázza a megoldást, és egy késıbbi idıpontra halasztja. Mint a rendszerváltás óta tapasztalhatjuk, néhány kivételtıl eltekintve nem történt lényegi változás a gazdaságpolitika terén, másként fogalmazva: a szükséges reformokat újra és újra elhalasztották, vagy a reformokat részben visszavonták. Évrıl évre többet költünk központilag, mint amekkora bevételre teszünk szert. Miért? Ennek oka igen egyszerő. Részben abban keresendı a válasz, hogy egy esetleges reform gyakorlatilag az összes gazdasági szereplıt érinti, részben pedig abban, hogy egy reform nem azonnal kínál alternatívát egy problémára. Sıt, többnyire egy reformot követıen a makrogazdasági mutatók visszaesnek, és csak nagyjából egy kormányzati ciklus az, amely alatt javul a gazdaság helyzete hosszútávon. Ennek természetesen politikai vonzata van, amely a választópolgárok bizalmáért folytatott harcban nyilvánul meg. Emiatt a politikusok (és természetesen a kormányzat) a reformokat általában nem a kormányzati ciklus elején lépik meg, mert ekkor a választási ígéreteik megvalósításával kell helytállniuk. Ugyanakkor az utolsó egy-két évben pedig a következı választásra készülve már nem lépik meg a rendszer megújításának lépéseit tudván, hogy rövidtávon ennek recesszió és az ezzel együtt járó választási vereség lenne a következménye. A kormányzat által tanúsított fentebb leírt magatartás természetesen nem helyes. A jelenben csupán mindannyian azt érzékeljük, hogy évrıl évre egyre több ígérettel halmoznak el minket, holott arról van szó, hogy a problémát a jövıre – a következı
63
generációra – halasztjuk, és a statisztikai adatsorokból tudjuk: a problémák (pl. önkormányzatok eladósodása) egyre halmozódnak és súlyosbodnak. Ennél fogva ennek terheit is nehezebb lesz megfizetni. A gazdasági és politikai berendezkedés tehát magában foglal egy felelısségvállalási elvet is, amely sajnos jelenleg egyre inkább háttérbe szorul.
11.3. Az önkormányzati rendszer és reformja Felmerülhet a kérdés: képes lehet az önkormányzati rendszer, mint a központi kormányzat egyik alrendszere hatékonyan és fenntarthatóan mőködni amellett, hogy a kormányzat többet költ, mint amekkora bevételre tesz szert? Másként fogalmazva meg lehet-e reformálni a rendszert a központi – mindenkit érintı – reformok nélkül? Az önkormányzati rendszer, – mint az elızı fejezetekben bemutattam – nem képes a jelenlegi környezetében állami támogatás nélkül fenntartani önmagát. Erre semmilyen alternatíva nem létezik véleményem szerint mindaddig, amíg a jogi környezet és
az
állami
szerepvállalás
mértéke
a
jelenlegi
módon
konzerválódik.
Az
önkormányzatoknak nincs megfelelı autonómiájuk, hogy bevételeiket igényeik szerint alakítsák kötelezı feladataik mellet, hiszen a központi kormányzat törvényben szabja meg a kivethetı adók maximális mértékét a relatíve magas központi adók mellett. Felületesen fogalmazva a probléma az, hogy az önkormányzatoknak „meg van kötve a kezük”. Némi autonómiával rendelkeznek, de nem alakíthatják az adók szintjét a helyi igényeknek megfelelıen. Ez behatárolja mozgásterüket, amelynek következménye a kormányzatra való paternalisztikus ráutaltság, a részben „puha költségvetési korlát”, amely a várt hiánypótló támogatásokból adódik7.
11.4. A jövıkép A korábbi fejezetek tükrében egy olyan rendszer lenne fenntarthatóság szempontjából ideális, amelyben a központi kormányzat a jelenleginél kevesebb szerepet vállal, ezáltal az önkormányzatok hatáskörébe delegál feladatokat. Ugyanakkor a kormányzat a jelenlegi bevételeirıl lemondva az önkormányzatok részére tenné elérhetıvé az adókivetés, beszedés és rendelkezés kérdését. A megoldás nagy valószínőséggel
a
növekvı
és
széleskörő
önkormányzati
autonómia,
ezzel
párhuzamosan a csökkenı kormányzati szerepvállalás lenne. Ha az önkormányzatuk 7
Ennek hatásait Kornai János [1993] több mővében is elemezte és kifejtette.
64
maguk állapíthatnák meg az adók mértékét, és ezt regionális szinten szabályoznák, akkor a rendszer sokkal hatékonyabban tudna mőködni. A régiók a helyi igényekhez és feladatokhoz mérten szabhatnák ki a közterheket, ez elısegítené a régiók közötti verseny kialakulását. Ezzel párhuzamosan csökkenhetne az állam részérıl az önkormányzatok részére nyújtott támogatásból eredı veszteség is, ahogyan arra korábban már többször utaltam. Sajnos a jelenlegi rendszer túl bürokratikus és túlszabályozott, amin változtatni kell. Összefoglalva a fenntarthatósági célnak a megvalósítását szolgálná a regionális intézményrendszer kiépítése is a kistérségi együttmőködésekkel párhuzamosan, amely a közelmúltban nagy kritikát kapott az Országgyőléstıl. Természetesen a rendszer megreformálásából adódó félelem, a széles tömegeket érintı reform és esetleges elégedetlenség, valamint nagy összegő beruházás lehetett ennek oka. De továbbgondolva a kérdést, szükséges terület a vagyongazdálkodás újragondolása és a magánszféra mérsékelt bevonása is a gazdálkodásba. A rendszer hatékonyságáról szóló fejezetben megpróbáltam általános javaslatokat felsorolni az önkormányzatok számára. Itt még egyszer szeretném kiemelni, hogy a megemlített hatékonyságjavító intézkedéseknek leginkább együtt, közösen alkalmazva lenne értelme és haszna, nem pedig külön-külön. Az önkormányzati rendszer reformjának kérdése együtt kell felmerüljön az állami szerepvállalás reformjának kérdésével, hiszen a két rendszer egy közös szervezetet alkot, és a közösen megvalósuló szinergia nagyon fontos. (tehát a rendszerben a részek közösen hatékonyabban mőködnek, mint külön-külön összesen). Diplomamunkám megírásakor a több szemszögbıl történı vizsgálat után nem találom hasznosnak önmagában egyik olyan intézkedést sem, ami nem a rendszer érdemi, alapjait megreformáló újítást jelent, hiszen a rendszerrel alapjaiban vannak problémák. Sajnos az önkormányzati rendszer nem fenntartható napjainkban. Ha a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok reformjával megvalósulna a költségvetésük egyensúlyba hozása, akkor ennek nagyon hasznos következményei lennének az egész gazdaság szerkezetére tekintve. Nem lenne szükség ebben az esetben a kiemelkedıen magas adókra, amely az egész gazdaság versenyképességének javulásához vezetne. A hosszabb távon csökkenı adók hatására a külföldi beáramló tıke számára hazánk vonzóbbá válhatna. A vállalkozások terhei csökkennének, növekedhetne a foglalkoztatás, ezáltal a kibocsátás is, ezzel párhuzamosan csökkenne a fekete- és szürkegazdaság súlya, hiszen az alacsonyabb adószint hatására a gazdasági szereplık kevésbé lennének 65
motiváltak az adóelkerülésben és adócsalásban. Összességében az állam és az önkormányzatok viszonyának újraértelmezésével, költségvetésük megreformálásával javulna az egész gazdaság versenyképessége és helyzete. Természetesen ez hosszú távon valósulhat csak meg, nem célszerő a reformot átgondolatlanul végrehajtani, mert ennek az egész gazdaság szerkezetére káros és visszafordíthatatlan következményei lennének. Az önkormányzati rendszer tehát napjainkban egyre inkább felértékelıdı terület, amelynek megreformálásával a hatékonyság és fenntarthatóság területén lehetne elérni kiemelkedı eredményeket.
66
12. Irodalomjegyzék Jogszabályok: 1990. évi LXV. tv. – A Helyi Önkormányzatokról szóló törvény 1997. évi CXL. tv. – A kulturális javak védelmérıl és a muzeális intézményekrıl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmővelıdésrıl szóló törvény 1995. évi LVII. tv. - A vízgazdálkodásról szóló törvény 1993. évi LXXIX. tv. – A Közoktatásról szóló törvény. 1990. évi C. tv. – A Helyi adókról szóló törvény. 1995. évi XCVIII. tv. – A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjármőadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról. 2006. évi CXXVII. tv. – a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésérıl 1991. évi LXXXII. tv. – A gépjármőadó 1991. évi XVI. tv. – A koncesszióról Hivatkozások: Állami Számvevıszék [2002]: Jelentés a társadalmi szervezeteknek és köztestületeknek juttatott költségvetési támogatások ellenırzésérıl. Állami Számvevıszék. 2002. Bibó István [1986]: Válogatott tanulmányok. I-IV. Magvetı Könyvkiadó, Budapest, 1986-1990. Brundtland, G. H. et al. [1987]: Our Common Future. Oxford University Press, Oxford – New York, 1987. Báger Gusztáv [2006]: A köz- és a magánszféra együttmőködése a nemzetközi és a hazai tapasztalatok tükrében. Magyar közigazgatás. 56. évf. 10. sz. 2006. Dr. Andriska Szilvia [2002]: Közigazgatási alapvizsga ideiglenes tankönyv. Magyar Közigazgatási Intézet. 2002. Dr. Seppo, Maatta [2006]: Looking for a Deliverable Lisbon Strategy on Sustainable Growth and Jobs. Helsinki, 2006. Dr. Varga Sándor [2006]: Félévszázad a helyi tanácsi szabályozásban. Pénzügyminisztérium tanulmány. 2006.
és
önkormányzati
Eötvös József [1883]: A tizenkilencedik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1883. Friedman, Milton [1979]: Free to Choose. Stecker and Warburg, London, 1979. Kornai János: [1993]: A szocialista rendszer. HVG Rt. Budapest. 1993. Központi Statisztikai Hivatal [2004]: Alapinformációk a települési önkormányzatok szociális tevékenységérıl. Budapest, 2004. Kusztosné Nyitrai Edit [1998]: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik. Consulting, 1998. 67
Németh Nándor, Kiss János Péter [2007]: Megyéink és kistérségeink belsı jövedelmi tagoltsága. KSH Területi Statisztika. 10. (47.) évfolyam, 1. szám. 2007. Okun, M. A. [1983]: Economics for Policymaking: Selected Essays, 1983 Onkorkép [2006]: Országos Önkormányzati Érdekképviseleti Szövetségek közös állásfoglalása. Tizenhatodik évfolyam, 11-12. szám. 2006. november-december. Önkormányzat [2006]: A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének Folyóirata. XVI. Évf. 6. szám. 2006. Június. Országos Piackutató Intézet [2005]: A közigazgatási ügyintézés társadalmi megítélése. Marketing Centrum, 2006. Stiglitz, J. E. [2000]: A kormányzati szektor gazdaságtana. KJK Kerszöv. Budapest. 2000. Wiener György [2003]: Regionális államreform Magyarországon. Európai Tükör, 2003. évi 1. szám. Internet: Államreform Operatív Program [2006]: http://www.nfu.gov.hu/index.nfh?r=762564084&v=303163782&l=&d=1&mf=&p=letoltes_arop_070109.pdf). Letöltés dátuma: 2007.03.24. Dr. Horváth M. Tamás [2003]: A regionális intézményrendszer kiépítése Magyarországon: szervezeti rend és mőködés. www.bm.hu/idea. Letöltés dátuma: 2007.12.15.. Dr. Bende-Szabó Gábor [2003]: A regionális önkormányzati feladat- és hatáskörök. www.bm.hu/idea, Letöltés dátuma: 2007.12.15.. Dr. Varga István [2003]: Gondolatok az önkormányzatok vagyongazdálkodásának reformjáról. www.bm.hu/idea. Letöltés dátuma: 2006.12.15. Index.hu [2006a]: Próbaperek az iparőzési adó miatt. http://index.hu/gazdasag/magyar/iparu1646/. Letöltés dátuma: 2007.03.10. Index.hu [2006b]: Gazdagabbak az önkormányzatok. (www.index.hu/gazdasag/magyar/onk060926/). Letöltés dátuma: 2007.01.10. Index.hu [2006c]: Negyedére csökkenthetı a helyi adók száma. http://index.hu/gazdasag/magyar/ipa060510/ Letöltés dátuma: 2007.03.25. HVG.hu [2006]: Kormánybeszámoló – konvergenciaprogram. http://hvg.hu/itthon/20061217_konvergencia.aspx. 2006. Letöltés dátuma: 2007.02.05. Pénzügyminisztérium [2007]: Statisztikai adatsorok. Elemzıknek. www.pm.gov.hu. 2007. Privatbankar.hu [2007]: Januárban 8 milliárd illetéket fizettünk. http://www.privatbankar.hu/html/cikk/hir.php?hir=43873. Letöltés dátuma: 2007.02.22. UKIG [2007]: Az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság honlapja. http://ukig.kozut.hu/progress.php?menu_id=25. Letöltés dátuma: 2007.01.13.
68
13.Függelék 2. számú táblázat: A helyi önkormányzatok által foglalkoztatottak száma 1995-2005 között. 3. számú táblázat: Helyi adóbevételek alakulása adónemenként 1991-2005 között. 4. számú táblázat: A helyi önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó alakulása 1990-2004 között. 5. számú táblázat: A helyi önkormányzatoknak átengedett személyi jövedelemadó alakulása a 2006. és 2007. évben. 6. számú táblázat: Illetékbevételek alakulása 1999-2005 között. 7. számú táblázat: Gépjármőadó-bevételek alakulása 1992-2005 között. 8. számú táblázat: A helyi önkormányzatok költségvetési mérlege. Bevételi oldal. 19952005. 9. számú táblázat: A helyi önkormányzatok költségvetési mérlege. Kiadási oldal. 19952005. 10. számú táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (mőködési forráshiányos) helyi önkormányzatok aránya, 2002. 11. számú táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (mőködési forráshiányos) helyi önkormányzatok száma népességnagyság szerint, 2002. 12. számú táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (mőködési forráshiányos) helyi önkormányzatok száma, 2002. 13. számú táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (mőködési forráshiányos) helyi önkormányzatok támogatása, 2002. 14. számú táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (mőködési forráshiányos) helyi önkormányzatok aránya, és a népsőrőség.
69
2. számú táblázat: A helyi önkormányzatok által foglalkoztatottak száma 1995-2005. között fı 1995 Összes foglalkoztatott ebbıl költségvetési szféra Önkormányzati foglalkoztatottak Köztisztviselı Közalkalmazott Egyéb jogviszony
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2 743 700 2 551 500 2 508 800 2 519 600 2 691 400 2 718 100 2 720 800 2 726 100 2 725 800 2 789 600 2 786 600
876 000
837 000
814 000
812 500
799 700
791 400
788 600
568 456 55 370 484 427 28 659
547 125 48 141 461 937 37 047
533 492 44 409 450 932 38 151
537 441 45 383 451 681 40 377
515 094 44 846 436 836 33 412
487 184 46 550 430 624 10 010
484 255 44 784 426 277 13 194
800 500
818 700
816 500
805 900
491 943 498 068 497 444 491 444 40 956 43 267 45 412 45 608 432 137 436 989 434 317 426 846 18 850 17 812 17 715 18 990 Forrás: Pénzügyminiztérium [2007]
3. számú táblázat: Helyi adóbevételek alakulása adónemenként 1991-2005 között
Vagyoni típusú adók Építményadó Telekadó Kommunális adók összesen Magánszemélyek kommunális adója Vállakozók kommunális adója Idegenforgalmi adó tartózkodás után Idegenforgalmi adó építmény után Idegenforgalmi adó összesen Iparőzési adó Egyéb adó* HELYI ADÓK ÖSSZESEN * Az un. volt tanácsi adók.
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 9 609,0 12 469,0 14 867,0 18 891,0 25 361,0 29 501,0 33 121,0 38 574,0 43 586,0 8 313 10 752 13 056 16 629 22 262 26 259 29 178 34 098 38 240 1 296 1 717 1 811 2 262 3 099 3 242 3 943 4 476 5 346 4 632 5 560 6 643 7 996 9 583 10 724 11 048 12 019 13 062
millió Ft 2005 48 740,0 43 608 5 132 14 699
1991 215,0 200 15 1 312
1992 2 513,0 2 119 394 2 208
1993 2 768,0 2 294 474 2 669
1994 3 965,0 3 255 710 2 770
1995 4 958,0 4 145 813 2 953
304
420
530
516
747
1 492
1 980
2 698
3 422
4 557
5 087
5 578
6 308
7 162
7 963
646
933
1 222
1 200
1 075
1 174
1 178
1 161
1 354
1 192
1 192
1 155
1 148
1 164
1 482
270
455
510
745
768
1 505
1 878
2 147
2 396
2 942
3 275
3 224
3 316
3 548
3 984
92
400
407
309
363
461
524
637
824
892
1 170
1 091
1 247
1 188
1 270
362 2 500 5 451
855 12 110 390
917 21 652
1054 27 257
1131 38 472
1966 66 130
2402 93 133
2784 124 316
3220 171 476
3834 186 822
4445 226 460
4315 252 603
4563 271 995
4736 310 536
5254 332 579
9 478
17 221
27 089
33 992
46 383
80 371
111 162
145 826
198 363
221 766
266 685
296 772
322 588
367 184
396 018
Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
Kommunális típusú adóbevételek 1991-2005 16000
Magánszemélyek kommunális adója Vállakozók kommunális adója Idegenforgalmi adó összesen Kommunális adók összesen
14000
10000 8000 6000 4000 2000 0 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05
millió Ft
12000
4. számú táblázat A helyi önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó alakulása 1990-2004. között
Év
1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004.
Az SZJA 100%-a, két 100 % SZJA az éves elızı év %-ában csúszással
74 530 94 038 125 972 163 177 204 327 267 517 281 317 356 979 447 725 499 660 605 785 716 340 834 895 1 012 750 1 139 320
126,2 134 129,5 125,2 130,9 105,2 126,9 125,4 111,6 121,2 118,2 116,6 121,3 112,5
Az SZJA átengedés
%-ban*
Millió Ft
100 50 50 30 30 (29+6) 35 (25+11) 36 (22+16) 38 (20+20) 40 (15+25) 40 (5+35) 40 (5+35) 40 (5+35) 40 (10+30) 40 (10+30)
74 530 47 019 62 986 48 953 61 298 93 631 101 274 135 652 179 090 199 864 242 309 286 387 333 007 405 449 455 728
Ebbıl: a helyben Az átengedett maradó SZJA SZJA az az önkormányzato önkormányza k összbevétele tok %-ában összbevétele %-ában
24,4 12,1 12,2 8 8,4 11,5 10,3 11,1 12,8 13 14,2 14,4 14,4 15,7 17,9
24,4 12,1 12,2 8 8,4 9,5 7,1 6,4 6,4 4,9 1,8 1,8 1,8 3,9 4,5
* A zárójelben szereplı számok közül az elsı a lakhelyen maradó, a második a normatívan elosztott részt jelzi Forrás: Varga [2006]
6 számú táblázat: Illetékbevételek alakulása 1999-2005 között
Vagyonszerzési illeték öröklési ajándékozási visszterhes ingatlanátruházási visszterhes gépjármőátruházási Eljárási illeték* Illetékekbevétel Összesen helyi önkormányzatok központi költségvetés önkormányzati részesdés
1999 49 314 3 502 1 282 33 682 10 848 19 045 68 359 24 657 43 702 36,07%
2000 58 214 4 020 1 440 42 760 9 994 25 287 83 501 29 079 54 422 34,82%
2001 70 554 4 916 1 736 53 646 10 256 25 343 95 897 34 981 60 916 36,48%
2002 80 115 6 502 2 288 60 541 10 784 28 175 108 290 39 772 68 518 36,73%
2003 107 138 6 385 2 228 83 456 15 069 37 340 144 478 54 256 90 223 37,55%
2004 123 995 9 889 2 778 92 555 18 774 39 233 163 228 63 169 100 059 38,70%
millió Ft 2005 128 901 12 757 2 951 93 478 19 716 50 972 179 874 68 116 111 758 37,87%
* 2004. május 1-tıl tartalmazta az illetékbélyegben megfizetett külföldön nyilvántartott gépjármővek adóját Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
7. számú táblázat: Gépjármőadó-bevételek alakulása 1992-2005 között millió Ft 1992 Gépjármőadó (önkormányzati) bevétel Útalapot megilletı bevétel Összesen
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
45 941 48 889
2 331
2 530
2 465
2 472
7 056
7 910
8 842
11 444
12 622
14 061
14 584
30 009
700
1 265
2 465
2 472
4 970
5 330
5 520
8 166
8 250
8 456
8 635
219
3 031
3 795
4 930
4 944
12 026
13 240
14 362
19 610
20 872
22 517
23 219
30 228
Forrás: Pénzügyminisztérium [2007]
2005
0
0
45 941 48 889
9. sz. táblázat: A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE, millió Ft
KIADÁSOK Rendszeres személyi juttatások Nem rendszeres személyi juttatások Külsı személyi juttatások Személyi juttatások összesen Társadalombiztosítási és munkaadói járulék Egészségügyi hozzájárulás Társadalombiztosítási és munkaadói járulék, egészségügyi hozzájárulás Dologi kiadások Mőködési célú ÁFA Egyéb folyó kiadások
1995. évi teljesítés
1996. évi teljesítés
1997. évi teljesítés
1998. évi teljesítés
1999. évi teljesítés
2000. évi teljesítés
2001.évi teljesítés
2002. évi teljesítés
2003. évi teljesítés
2004. évi teljesítés
2005. évi teljesítés
188 774,0 48 590,0 11 336,0
212 321,0 54 895,0 12 253,0
250 216,0 68 024,0 14 719,0
293 223,0 78 958,0 17 501,0
335 511,9 92 615,2 19 273,7
374 644,0 99 379,6 21 737,6
452 917,5 109 931,8 24 096,5
560 526,3 142 624,3 40 016,9
740 335,6 165 113,1 47 944,3
248 700,0
279 469,0
332 959,0
389 682,0
447 400,8
495 761,2
586 945,8
743 167,5
953 393,0
755 079,8 821 969,3 176 647,8 186 194,9 54 357,8 57 973,7 986 085,4 1 066 137,9
104 197,0
112 721,0
125 887,0
160 056,0
160 003,6
173 474,6
193 643,1
231 194,2
294 183,3
301 351,9
325 643,9
2 287,0
9 614,0
24 434,0
14 482,0
24 129,8
25 989,6
27 214,0
28 691,2
23 180,2
22 663,5
20 981,4
106 484,0
122 335,0
150 321,0
174 538,0
184 133,4
199 464,2
220 857,1
259 885,4
317 363,5
324 015,4
346 625,3
185 413,0 31 233,0 9 342,0
225 572,0 37 406,0 9 782,0
267 802,0 45 446,0 12 023,0
312 365,0 40 717,0 15 784,0
360 608,6 59 856,7 12 685,1
396 890,7 66 294,6 12 314,4
424 685,2 73 623,3 15 149,7
478 121,0 82 572,6 27 589,4
516 364,6 87 851,0 20 189,3
554 494,1 112 550,0 23 167,4
581 773,9 122 452,1 25 428,4
13 989,0
12 127,0
8 670,0
8 149,0
10 066,2
9 258,0
9 499,4
10 028,5
12 680,2
17 833,9
15 217,2
Dologi kiadások összesen
239 977,0
284 887,0
333 941,0
377 015,0
443 216,6
484 757,7
522 957,6
598 311,5
637 085,1
708 045,4
744 871,6
Folyó (mőködési) kiadások összesen
595 161,0
686 691,0
817 221,0
941 235,0 1 074 750,8 1 179 983,1 1 330 760,5 1 601 364,4 1 907 841,6 2 018 146,2 2 157 634,8
77 900,0
78 807,0
128 004,0
160 675,0
Kamatkiadások
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása Részvények, részesedések vásárlása
148 993,7
186 651,0
236 835,6
288 116,5
251 889,0
264 736,9
4 279,0
4 302,3
8 376,4
6 760,8
4 558,0
4 710,0
305 303,5 5 513,7
Államháztartáson belüli felhalmozás célú átutalások
418,0
645,0
2 142,0
1 261,0
1 323,5
1 228,6
1 028,0
1 434,4
1 131,3
1 437,6
1 751,3
Államháztartáson kívüli felhalmozás célú átutalások
28 679,0
29 437,0
29 788,0
31 768,0
32 537,9
36 398,0
36 168,3
52 628,7
53 827,2
54 547,9
83 703,7
Nagyértékő tárgyi eszközök felújítása ÁFÁ-val
10 766,0 19 847,0
15 056,0 22 836,0
25 813,0 33 658,0
30 520,0 55 521,0
40 558,9 33 778,3
49 125,3 42 884,7
50 800,8 52 410,6
65 946,4 66 190,2
57 969,3 57 761,3
65 534,9 57 770,1
98 862,9 67 263,2
137 610,0
146 781,0
219 405,0
279 745,0
261 471,3
320 589,9
385 619,7
481 077,0
427 136,1
448 737,4
562 398,3
15 584,0
22 330,0
28 008,0
32 069,0
35 258,7
43 088,9
67 328,3
78 028,4
69 261,8
84 758,8
96 637,6
748,0
1 337,0
1 671,0
1 402,0
1 299,1
2 010,1
2 217,0
2 609,9
1 659,4
3 872,9
4 089,4
48 830,0
53 862,0
60 870,0
87 900,0
89 960,9
89 624,7
96 026,6
103 401,1
105 652,6
114 096,8
130 749,3
2 121,0
2 292,0
2 565,0
3 514,0
4 542,4
5 165,0
5 812,0
6 585,9
8 159,5
8 541,1
8 973,2
Támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
67 283,0
79 821,0
93 114,0
124 885,0
131 061,1
139 888,7
171 383,9
190 625,3
184 733,3
211 269,6
240 449,5
Folyó, felhalmozási és tıke jellegő kiadások, támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
800 054,0
913 293,0 1 129 740,0 1 345 865,0 1 467 283,2 1 640 461,7 1 887 764,1 2 273 066,7 2 519 711,0 2 678 153,2 2 960 482,6
800 054,0
913 293,0 1 131 628,0 1 348 477,0 1 475 549,4 1 651 093,7 1 902 444,9 2 285 923,2 2 533 353,9 2 689 963,0 2 972 416,9
Beruházások ÁFÁ-ja Felhalmozási és tıke jellegő kiadások összesen Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre Társadalom és szociálpolitikai juttatások Ellátottak pénzbeli juttatásai
Általános és céltartalék
1 888,0
Kölcsönnyújtás, kölcsöntörlesztés GFS rendszerő kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvény, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi kiadások összesen Záró pénzkészlet
Mindösszesen
2 612,0
8 266,2
10 632,0
14 680,8
12 856,5
13 642,9
11 809,8
11 934,3
18 215,0
21 614,0
18 936,0
23 090,0
12 933,9
13 388,8
17 887,8
21 687,0
46 162,5
22 587,5
27 627,9
5 967,0
12 349,0
30 995,0
22 102,0
23 360,3
32 933,3
26 223,5
4 806,1
4 024,8
3 807,7
9 744,4
11 641,0
13 788,0
34 586,0
14 064,3
7 263,8
835 877,0 45 987,0
23 793,5
961 044,0 1 216 145,0 1 393 669,0 1 525 907,9 1 704 679,6 1 946 556,2 2 312 416,3 2 583 541,2 2 740 151,7 3 009 789,2 71 914,0
96 372,0
100 788,0
117 381,6
131 525,3
178 497,0
201 787,4
202 681,7
231 646,7
228 227,1
881 864,0 1 032 958,0 1 312 517,0 1 494 457,0 1 643 289,5 1 836 204,9 2 125 053,2 2 514 203,7 2 786 222,9 2 971 798,4 3 238 016,3
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE millió Ft
BEVÉTELEK
1995. évi teljesítés
1996. évi teljesítés
1997. évi teljesítés
1998. évi teljesítés
1999. évi teljesítés
2000. évi teljesítés
2001. évi teljesítés
2002. évi teljesítés
2003. évi teljesítés
2004. évi teljesítés
2005. évi teljesítés
Intézményi tevékenységek bevételei
68 647,0
81 001,0
95 838,0
113 311,0
124 549,2
132 751,7
144 508,7
166 774,9
175 876,0
187 826,9
194 943,4
Kamatbevételek
10 935,0
16 749,0
33 402,0
34 315,0
32 167,1
29 582,5
26 097,7
24 213,9
16 602,8
24 049,9
18 131,2
ÁFA bevételek
18 487,0
20 818,0
26 714,0
36 816,0
37 932,4
42 597,5
48 501,1
62 079,2
52 273,3
62 238,5
63 711,1
98 069,0
118 568,0
155 954,0
184 442,0
194 648,7
204 931,7
219 107,5
253 068,0
244 752,1
274 115,3
276 785,7
Illetékek
11 463,0
15 509,0
18 232,0
21 527,0
24 657,3
29 079,1
34 981,2
39 771,8
54 255,9
63 169,1
67 288,1
Helyi adók
46 383,0
80 813,0
111 162,0
145 826,0
198 363,2
221 766,4
266 685,2
296 772,2
322 588,4
367 184,2
397 923,4
7 948,3
8 979,2
12 924,6
11 301,2
9 388,0
10 913,8
15 668,8
8 845,0
12 143,0
20 416,0
24 038,0
17 942,3
22 782,9
26 290,6
26 387,1
28 932,9
32 582,8
37 199,0
Intézményi mőködési bevételek
Osztalékok, koncessziós díjak Egyéb sajátos bevételek,bírságok Saját folyó bevételek összesen
227 033
305 764
375 833
443 559,8
487 539,3
559 989,1
627 300,3
659 917,3
747 965,2
794 865,0
93 631,0
101 274,0
135 652,0
179 090,0
191 495,0
242 309,0
286 386,5
333 006,8
405 449,3
455 765,2
439 932,1
2 472,0 0,0
7 056,0 0,0
7 910,0 0,0
8 842,0 125,0
11 444,1 1 631,6
12 622,1 2 157,1
14 061,5 2 424,0
14 584,1 2 549,7
30 008,7 1 456,2
45 940,8 289,3
49 176,8 194,0
Átengedett bevételek összesen
96 103,0
108 330,0
143 562,0
188 057,0
204 570,7
257 088,2
302 872,0
350 140,6
436 914,2
501 995,3
489 302,9
Saját folyó és átengedett bevételek összesen
260 863,0
335 363,0
449 326,0
563 890,0
648 130,5
744 627,5
862 861,1
977 440,9
1 096 831,5
1 249 960,5
1 284 167,9
43 699,0
42 968,0
51 242,0
51 404,0
60 164,9
76 059,4
81 417,2
82 978,6
93 003,8
91 713,9
105 080,6
19 757,0
27 332,0
81 251,0
15 665,0
17 126,5
24 547,5
5 497,5
7 036,6
4 578,7
8 658,4
15 565,0
5 938,0
20 064,0
9 258,0
3 696,0
4 793,3
12 562,9
5 713,1
4 612,7
4 404,4
2 244,0
581,6
Államháztartáson belüli felhalmozási bevételek
7 392,0
11 820,0
14 153,0
21 218,0
20 748,2
34 099,0
37 545,4
63 437,0
66 323,9
60 397,6
76 883,4
Államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek
14 141,0
16 582,0
29 452,0
28 764,0
25 317,7
33 287,9
70 841,9
48 570,1
40 833,4
49 568,1
56 401,8
1 960,6
3 087,6
6 623,3
17 448,2
Személyi jövedelemadó Gépjármőadó Termıföld bérbeadásából származó adó
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak értékesítése, egyéb sajátos bevételek Részvények, részesedések értékesítése Vállalat értékesítésébıl, privatizációból származó bevételek
164 760
EU-tól átvett pénzeszközök Felhalmozási és tıke jellegő bevételek összesen Normatív állami hozzájárulások
90 927,0
118 766,0
185 356,0
120 747,0
128 150,6
180 556,7
201 825,1
208 595,6
212 231,8
219 205,3
271 960,6
232 650,0
231 702,0
257 722,0
270 573,0
287 934,7
263 936,0
304 881,7
329 539,1
514 229,8
518 865,8
549 288,3
Normatív, kötött felhasználású támogatások
2 561,0
7 283,0
11 986,0
18 185,0
29 327,1
62 624,5
70 906,2
75 876,0
99 503,3
106 765,4
117 156,2
Színházi támogatások
2 574,0
3 462,0
4 338,0
4 770,0
5 350,0
5 625,5
5 997,6
6 555,5
10 413,6
11 170,6
11 332,7
A helyi önkormányzatok mőködıképességének megırzését szolgáló kiegészítı támogatások
7 020,0
5 368,0
6 803,0
7 738,0
12 232,1
13 604,9
15 119,7
19 192,7
17 874,7
18 105,3
20 920,8
Egyéb támogatások (közp. elıirányzatok)
32 592,0
52 882,0
29 330,0
53 774,0
58 597,0
16 456,7
26 556,0
101 362,5
34 652,5
45 431,9
79 749,1
Címzett és céltámogatások
24 179,0
23 413,0
31 043,0
35 954,0
39 183,7
48 115,8
68 767,3
64 788,5
55 112,9
52 157,5
68 033,4
Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás
0,0
571,0
7 044,0
11 368,0
8 397,7
9 309,9
9 818,4
12 331,3
9 613,5
9 249,3
Céljellegő decentralizált támogatás
0,0
0,0
0,0
3 291,0
7 970,8
9 143,6
6 857,3
10 841,7
6 242,0
5 787,6
A helyi önkormányzatok fejlesztési és vis maior feladatainak támogatása
22 872,4
Vis maior tartalék
1 768,0
Budapest 4-es metróvonal elsı szakasza építésének támogatása
796,0 640,8
3 335,1 5 589,1
Szociális célú gyermekétkeztetés
1 444,8
Támogatás rendkívüli esızés miatt lakossági károk enyhítésére, valamint az érintett önkormányzatok által e célra felvett kölcsön kamattámogatása
1 652,2
Közalkalmazotti bér, minimálbér Egyéb átcsoportosított pénzeszközök Állami hozzájárulások és támogatások összesen Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök Elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök
311 741,0
326 850,0
348 724,0
405 653,0
448 993,1
428 816,9
508 904,2
620 487,3
749 410,3
768 970,2
881 374,1
127 055,0
148 417,0
167 748,0
190 252,0
211 660,4
230 935,0
250 040,7
305 135,8
374 069,0
374 051,2
385 088,2
3 388,0
12 703,0
21 242,0
25 632,0
27 183,6
24 286,0
17 123,0
10 848,8
10 746,8
9 696,2
12 787,4
Központi költségvetési szervektıl, fejezetektıl átvett pénzeszközök
6 044,0
7 213,0
10 721,0
13 508,0
16 056,7
24 765,0
28 096,3
28 268,4
23 536,0
25 357,7
25 194,1
Költségvetési kiegészítések, visszatérítések
1 202,0
1 292,0
1 459,0
1 423,0
354,5
252,4
787,0
899,6
1 621,8
327,7
2 534,1
137 689,0
169 625,0
201 170,0
230 815,0
255 255,2
280 238,4
296 047,0
345 152,6
409 973,6
409 432,8
425 603,8
7 376,0
10 651,0
10 399,0
11 502,0
11 312,6
13 431,1
23 338,6
15 595,8
20 017,8
14 516,9
15 979,8
Államháztartáson belüli átutalások összesen Államháztartáson kívülrıl származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérülése, ideiglenesen átvett pénzeszközök
0,0
0,0
3 118,0
7 101,0
6 700,3
8 392,9
10 760,2
13 683,1
13 218,1
11 413,1
11 955,3
GFS rendszerő bevételek összesen
808 596,0
961 255,0
1 198 093,0
1 339 708,0
1 498 542,3
1 656 063,5
1 903 736,2
2 180 955,3
2 501 683,1
2 673 498,8
2 891 041,5
GFS rendszerő kiadások összesen:
800 054,0
913 293,0
1 131 628,0
1 348 477,0
1 475 549,4
1 651 093,7
1 902 444,9
2 285 923,2
2 533 353,9
2 689 963,0
2 972 416,9
8 542,0
47 962,0
66 465,0
-8 769,0
22 992,9
4 969,8
1 291,3
-104 967,9
-31 670,8
-16 464,2
-81 375,4
-17 153,0
566,0
-24 044,0
-28 130,0
1 073,1
-32 140,6
-9 919,3
-116 617,2
-40 653,9
-27 366,6
-97 522,0
-14 099,0
-4 056,0
-48 776,0
-54 296,0
-21 027,8
-52 465,1
-26 517,6
-130 802,6
-44 576,5
-33 582,6
-100 436,0
GFS rendszerő egyenleg:
Privatizációs bev. nélküli GFS egyenleg: Elsıdleges egyenleg
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE változás %-a
BEVÉTELEK
1996. teljesítés 1997. teljesítés 1998. teljesítés 1999. teljesítés az 1995. évi az 1996. évi az 1997. évi az 1998. évi teljesítéshez teljesítéshez teljesítéshez teljesítéshez viszonyítva viszonyítva viszonyítva viszonyítva
2000. évi teljesítés az 1999. évi teljesítéshez viszonyítva
2002. évi 2001. évi teljesítés teljesítés a 2000. a 2001. évi évi teljesítéshez teljesítéshez viszonyítva viszonyítva
118,0 153,2 112,6
118,3 199,4 128,3
118,2 102,7 137,8
109,9 93,7 103,0
106,6 92,0 112,3
108,9 88,2 113,9
115,4 92,8 128,0
Intézményi mőködési bevételek
120,9
131,5
118,3
105,5
105,3
106,9
ebbıl: iparőzési adó
135,3 174,2 173,2
117,6 137,6 139,7
118,1 131,2 133,5
114,5 136,0 138,7
137,3 137,8 108,2 285,4
168,1 134,7 133,9 112,1
117,7 122,9 132,0 111,8
74,6 118,0 106,9 129,4 1305,3
117,9 111,8 109,2 113,0 127,0 109,9 126,5 110,3 132,2
120,3 120,3 121,2 143,9 115,4 114,9 118,2 111,4 112,4
Átengedett bevételek összesen
112,7
132,5
131,0
108,8
125,7
Saját folyó és átengedett bevételek összesen
128,6
134,0
125,5
114,9
114,9
Intézményi tevékenységek bevételei Kamatbevételek ÁFA bevételek
Illetékek Helyi adók Osztalékok, koncessziós díjak Egyéb sajátos bevételek, bírságok Saját folyó bevételek összesen Személyi jövedelemadó Gépjármőadó Termıföld bérbeadásából származó adó
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak értékesítése, egyéb sajátos bevételek Részvények, részesedések értékesítése
2003. évi teljesítés a 2002. évi teljesítéshez viszonyítva
2004. évi teljesítés a 2003. évi teljesítéshez viszonyítva
2005. évi teljesítés a 2004. évi teljesítéshez viszonyítva
105,5 68,6 84,2
106,8 144,9 119,1
103,8 75,4 102,4
115,5
96,7
112,0
101,0
113,7 111,3 111,5 87,4 100,4 112,0 116,3 103,7 105,2
136,4 108,7 107,7 83,1 109,6 105,2 121,8 205,8 57,1
116,4 113,8 114,2 116,3 112,6 113,3 112,4 153,1 19,9
106,5 108,4 107,6 143,6 114,2 106,3 96,5 107,0 67,1
117,8
115,6
124,8
114,9
97,5
115,9
113,3
112,2
114,0
102,7
98,3
119,3
100,3
117,0
126,4
107,0
101,9
112,1
98,6
114,6
138,3
297,3
19,3
109,3
143,3
22,4
128,0
65,1
189,1
179,8
Vállalat értékesítésébıl, privatizációból származó bevételek
337,9
46,1
39,9
129,7
262,1
45,5
80,7
95,5
50,9
25,9
Államháztartáson belüli felhalmozási bevételek
159,9
119,7
149,9
97,8
164,3
110,1
169,0
104,6
91,1
127,3
Államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek
117,3
177,6
97,7
88,0
131,5
212,8
68,6
84,1
121,4
113,8
242,0
157,5
214,5
263,4
EU-tól átvett pénzeszközök Felhalmozási és tıke jellegő bevételek összesen
130,6
156,1
65,1
106,1
140,9
111,8
103,4
101,7
103,3
124,1
Normatív állami hozzájárulások
99,6 284,4 134,5
111,2 164,6 125,3
105,0 151,7 110,0
106,4 161,3 112,2
91,7 213,5 105,1
115,5 113,2 106,6
108,1 107,0 109,3
156,0 131,1 158,9
100,9 107,3 107,3
105,9 109,7 101,5
76,5
126,7
113,7
158,1
111,2
111,1
126,9
93,1
101,3
115,6
162,3 96,8
55,5 132,6
183,3 115,8
109,0 109,0
28,1 122,8
161,4 142,9
381,7 94,2
34,2 85,1
131,1 94,6
175,5 130,4
1233,6
161,4
73,9
110,9
105,5
125,6
78,0
96,2
242,2
114,7
75,0
158,1
57,6
92,7
Normatív, kötött felhasználású támogatások Színházi támogatások A helyi önkormányzatok mőködıképességének megırzését szolgáló kiegészítı támogatások Egyéb támogatások (közp. elıirányzatok) Címzett és céltámogatások Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás Céljellegő decentralizált támogatás A helyi önkormányzatok fejlesztési és vis maior feladatainak támogatása Vis maior tartalék Budapest 4-es metróvonal elsı szakasza építésének támogatása
45,0
419,0 872,2
Szociális célú gyermekétkeztetés
Támogatás rendkívüli esızés miatt lakossági károk enyhítésére, valamint az érintett önkormányzatok által e célra felvett kölcsön kamattámogatása Közalkalmazotti bér, minimálbér Egyéb átcsoportosított pénzeszközök
Állami hozzájárulások és támogatások összesen
104,8
106,7
116,3
110,7
95,5
118,7
121,9
120,8
102,6
114,6
Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök
116,8
113,0
113,4
111,3
109,1
108,3
122,0
122,6
100,0
103,0
Elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök
374,9
167,2
120,7
106,1
89,3
70,5
63,4
99,1
90,2
131,9
Központi költségvetési szervektıl, fejezetektıl átvett pénzeszközök
119,3
148,6
126,0
118,9
154,2
113,5
100,6
83,3
107,7
99,4
Költségvetési kiegészítések, visszatérítések
107,5
112,9
97,5
24,9
71,2
311,8
114,3
180,3
20,2
773,3
123,2
118,6
114,7
110,6
109,8
105,6
116,6
118,8
99,9
103,9
144,4
97,6
110,6
98,4
118,7
173,8
66,8
128,4
72,5
110,1
227,7
94,4
125,3
128,2
127,2
96,6
86,3
104,8
Államháztartáson belüli átutalások összesen Államháztartáson kívülrıl származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsönök visszatérlése, ideiglenesen átvett pénzeszközök GFS rendszerő bevételek összesen Hitel bevételek Értékpapírok értékesítésébıl származó bevételek, államkötvény, egyéb (hosszú lejáratú)
118,9
124,6
111,8
111,9
110,5
115,0
114,6
114,7
106,9
108,1
72,7
123,1
246,5
46,2
117,2
186,9
180,7
78,9
118,7
126,8
240,2
62,0
254,7
173,9
134,4
86,7
115,0
108,7
39,1
54,2
172,0
1,7
Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi bevételek összesen Állami támogatás és SZJA együtt
118,3
124,1
114,5
110,3
111,0
116,3
116,4
112,2
106,3
109,0
105,6
113,1
120,7
109,5
104,8
118,5
119,9
121,1
106,1
107,9
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE %-os megoszlás
BEVÉTELEK
1995. évi teljesítés
1996. évi teljesítés
1997. évi teljesítés
1998. évi teljesítés
ebbıl: iparőzési adó
8,3 1,3 2,2 11,8 1,4 5,6 4,6
8,2 1,7 2,1 12,0 1,6 8,2 6,7
7,8 2,7 2,2 12,8 1,5 9,1 7,6
8,1 2,5 2,6 13,2 1,5 10,4 8,8
Saját folyó bevételek összesen
1,1 19,8
1,2 23,1
1,7 25,0
11,3 0,3
10,3 0,7
11,1 0,6
Intézményi tevékenységek bevételei Kamatbevételek ÁFA bevételek Intézményi mőködési bevételek Illetékek Helyi adók Osztalékok, koncessziós díjak Egyéb sajátos bevételek,bírságok Személyi jövedelemadó Gépjármőadó Termıföld bérbeadásából származó adó
1999. évi teljesítés
2000. évi teljesítés
2001. évi teljesítés
2002. évi teljesítés
2003. évi teljesítés
2004. évi teljesítés
2005. évi teljesítés
1,7 26,9
8,1 2,1 2,5 12,6 1,6 12,9 11,1 0,5 1,2 28,8
7,8 1,7 2,5 12,0 1,7 13,0 10,9 0,5 1,3 28,5
7,3 1,3 2,4 11,0 1,8 13,4 11,4 0,6 1,3 28,2
7,2 1,0 2,7 10,9 1,7 12,8 10,9 0,5 1,1 27,1
6,8 0,6 2,0 9,4 2,1 12,4 10,5 0,4 1,1 25,4
6,8 0,9 2,3 9,9 2,3 13,3 11,2 0,4 1,2 27,1
6,5 0,6 2,1 9,2 2,2 13,2 11,1 0,5 1,2 26,4
12,8 0,6
12,4 0,7
14,2 0,7
14,4 0,7
14,4 0,6
15,6 1,2
16,5 1,7
14,6 1,6
0,0
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,0
0,0
Átengedett bevételek összesen
11,6
11,0
11,8
13,5
13,3
15,0
15,2
15,1
16,8
18,2
16,3
Saját folyó és átengedett bevételek összesen
31,4
34,1
36,8
40,4
42,0
43,5
43,4
42,2
42,2
45,3
42,7
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak értékesítése, egyéb sajátos bevételek
5,3
4,4
4,2
3,7
3,9
4,4
4,1
3,6
3,6
3,3
3,5
Részvények, részesedések értékesítése
2,4
2,8
6,7
1,1
1,1
1,4
0,3
0,3
0,2
0,3
0,5
0,7
2,0
0,8
0,3
0,3
0,7
0,3
0,2
0,2
0,1
0,0
0,9
1,2
1,2
1,5
1,3
2,0
1,9
2,7
2,6
2,2
2,6
1,7
1,7
2,4
2,1
1,6
1,9
3,6
2,1
1,6
1,8
1,9
0,1
0,1
0,2
0,6
Vállalat értékesítésébıl, privatizációból származó bevételek Államháztartáson belüli felhalmozási bevételek Államháztartáson kívüli felhalmozási bevételek EU-tól átvett pénzeszközök Felhalmozási és tıke jellegő bevételek összesen Normatív állami hozzájárulások Normatív, kötött felhasználású támogatások Színházi támogatások A helyi önkormányzatok mőködıképességének megırzését szolgáló kiegészítı támogatások Egyéb támogatások (közp. elıirányzatok) Címzett és céltámogatások Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás Céljellegő decentralizált támogatás A helyi önkormányzatok fejlesztési és vis maior feladatainak támogatása Vis maior tartalék Budapest 4-es metróvonal elsı szakasza építésének támogatása
10,9
12,1
15,2
8,6
8,3
10,6
10,1
9,0
8,2
7,9
9,0
28,0 0,3 0,3
23,5 0,7 0,4
21,1 1,0 0,4
19,4 1,3 0,3
18,7 1,9 0,3
15,4 3,7 0,3
15,3 3,6 0,3
14,2 3,3 0,3
19,8 3,8 0,4
18,8 3,9 0,4
18,2 3,9 0,4
0,8
0,5
0,6
0,6
0,8
0,8
0,8
0,8
0,7
0,7
0,7
3,9 2,9
5,4 2,4
2,4 2,5
3,8 2,6
3,8 2,5
1,0 2,8
1,3 3,5
4,4 2,8
1,3 2,1
1,6 1,9
2,6 2,3
0,1
0,6
0,8
0,5
0,5
0,5
0,5
0,4
0,3
0,2
0,5
0,5
0,3
0,5
0,2
0,2 0,8 0,0
0,1
0,0
0,2
Szociális célú gyermekétkeztetés
Támogatás rendkívüli esızés miatt lakossági károk enyhítésére, valamint az érintett önkormányzatok által e célra felvett kölcsön kamattámogatása
0,1 0,8 0,5
0,2
0,0
37,5
33,2
28,6
29,0
29,1
25,1
25,6
26,8
28,8
27,8
29,3
Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközök
15,3
15,1
13,7
13,6
13,7
13,5
12,6
13,2
14,4
13,5
12,8
Elkülönített pénzalapoktól átvett pénzeszközök
0,4
1,3
1,7
1,8
1,8
1,4
0,9
0,5
0,4
0,4
0,4
0,7
0,7
0,9
1,0
1,0
1,4
1,4
1,2
0,9
0,9
0,8
0,1
0,1
0,1
0,1
0,0
0,0
0,0
0,0
0,1
0,0
0,1
16,6
17,2
16,5
16,5
16,6
16,4
14,9
14,9
15,8
14,8
14,1
0,9
1,1
0,9
0,8
0,7
0,8
1,2
0,7
0,8
0,5
0,5
0,3
0,5
0,4
0,5
0,5
0,6
0,5
0,4
0,4
97,2
97,7
98,1
95,9
97,2
96,8
95,7
94,2
96,3
96,8
96,0
Hitel bevételek
2,4
1,5
1,4
3,1
1,3
1,4
2,2
3,4
2,4
2,7
3,1
Értékpapírok értékesítésébıl származó bevételek, államkötvény, egyéb (hosszú lejáratú)
0,4
0,9
0,4
1,0
1,5
1,8
1,4
1,3
1,3
0,5
0,2
0,7
1,1
0,0
Közalkalmazotti bér, minimálbér Egyéb átcsoportosított pénzeszközök
Állami hozzájárulások és támogatások összesen
Központi költségvetési szervektıl, fejezetektıl átvett pénzeszközök Költségvetési kiegészítések, visszatérítések Államháztartáson belüli átutalások összesen Államháztartáson kívülrıl származó pénzeszközök Korábban nyújtott kölcsön visszatérülése GFS rendszerü bevételek összesen
Éven belüli értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi bevételek összesen Állami támogatás, SZJA bevétel együtt
0,1 100,0
100,0
100,0
100,0
48,7
43,5
39,7
41,8
0,6
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
41,5
39,2
40,0
41,2
44,4
44,4
43,9
9. sz. táblázat: A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE, millió Ft
KIADÁSOK Rendszeres személyi juttatások Nem rendszeres személyi juttatások Külsı személyi juttatások Személyi juttatások összesen Társadalombiztosítási és munkaadói járulék Egészségügyi hozzájárulás Társadalombiztosítási és munkaadói járulék, egészségügyi hozzájárulás Dologi kiadások Mőködési célú ÁFA Egyéb folyó kiadások
1995. évi teljesítés
1996. évi teljesítés
1997. évi teljesítés
1998. évi teljesítés
1999. évi teljesítés
2000. évi teljesítés
2001.évi teljesítés
2002. évi teljesítés
2003. évi teljesítés
2004. évi teljesítés
2005. évi teljesítés
188 774,0 48 590,0 11 336,0
212 321,0 54 895,0 12 253,0
250 216,0 68 024,0 14 719,0
293 223,0 78 958,0 17 501,0
335 511,9 92 615,2 19 273,7
374 644,0 99 379,6 21 737,6
452 917,5 109 931,8 24 096,5
560 526,3 142 624,3 40 016,9
740 335,6 165 113,1 47 944,3
248 700,0
279 469,0
332 959,0
389 682,0
447 400,8
495 761,2
586 945,8
743 167,5
953 393,0
755 079,8 821 969,3 176 647,8 186 194,9 54 357,8 57 973,7 986 085,4 1 066 137,9
104 197,0
112 721,0
125 887,0
160 056,0
160 003,6
173 474,6
193 643,1
231 194,2
294 183,3
301 351,9
325 643,9
2 287,0
9 614,0
24 434,0
14 482,0
24 129,8
25 989,6
27 214,0
28 691,2
23 180,2
22 663,5
20 981,4
106 484,0
122 335,0
150 321,0
174 538,0
184 133,4
199 464,2
220 857,1
259 885,4
317 363,5
324 015,4
346 625,3
185 413,0 31 233,0 9 342,0
225 572,0 37 406,0 9 782,0
267 802,0 45 446,0 12 023,0
312 365,0 40 717,0 15 784,0
360 608,6 59 856,7 12 685,1
396 890,7 66 294,6 12 314,4
424 685,2 73 623,3 15 149,7
478 121,0 82 572,6 27 589,4
516 364,6 87 851,0 20 189,3
554 494,1 112 550,0 23 167,4
581 773,9 122 452,1 25 428,4
13 989,0
12 127,0
8 670,0
8 149,0
10 066,2
9 258,0
9 499,4
10 028,5
12 680,2
17 833,9
15 217,2
Dologi kiadások összesen
239 977,0
284 887,0
333 941,0
377 015,0
443 216,6
484 757,7
522 957,6
598 311,5
637 085,1
708 045,4
744 871,6
Folyó (mőködési) kiadások összesen
595 161,0
686 691,0
817 221,0
941 235,0 1 074 750,8 1 179 983,1 1 330 760,5 1 601 364,4 1 907 841,6 2 018 146,2 2 157 634,8
77 900,0
78 807,0
128 004,0
160 675,0
Kamatkiadások
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása Részvények, részesedések vásárlása
148 993,7
186 651,0
236 835,6
288 116,5
251 889,0
264 736,9
4 279,0
4 302,3
8 376,4
6 760,8
4 558,0
4 710,0
305 303,5 5 513,7
Államháztartáson belüli felhalmozás célú átutalások
418,0
645,0
2 142,0
1 261,0
1 323,5
1 228,6
1 028,0
1 434,4
1 131,3
1 437,6
1 751,3
Államháztartáson kívüli felhalmozás célú átutalások
28 679,0
29 437,0
29 788,0
31 768,0
32 537,9
36 398,0
36 168,3
52 628,7
53 827,2
54 547,9
83 703,7
Nagyértékő tárgyi eszközök felújítása ÁFÁ-val
10 766,0 19 847,0
15 056,0 22 836,0
25 813,0 33 658,0
30 520,0 55 521,0
40 558,9 33 778,3
49 125,3 42 884,7
50 800,8 52 410,6
65 946,4 66 190,2
57 969,3 57 761,3
65 534,9 57 770,1
98 862,9 67 263,2
137 610,0
146 781,0
219 405,0
279 745,0
261 471,3
320 589,9
385 619,7
481 077,0
427 136,1
448 737,4
562 398,3
15 584,0
22 330,0
28 008,0
32 069,0
35 258,7
43 088,9
67 328,3
78 028,4
69 261,8
84 758,8
96 637,6
748,0
1 337,0
1 671,0
1 402,0
1 299,1
2 010,1
2 217,0
2 609,9
1 659,4
3 872,9
4 089,4
48 830,0
53 862,0
60 870,0
87 900,0
89 960,9
89 624,7
96 026,6
103 401,1
105 652,6
114 096,8
130 749,3
2 121,0
2 292,0
2 565,0
3 514,0
4 542,4
5 165,0
5 812,0
6 585,9
8 159,5
8 541,1
8 973,2
Támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
67 283,0
79 821,0
93 114,0
124 885,0
131 061,1
139 888,7
171 383,9
190 625,3
184 733,3
211 269,6
240 449,5
Folyó, felhalmozási és tıke jellegő kiadások, támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
800 054,0
913 293,0 1 129 740,0 1 345 865,0 1 467 283,2 1 640 461,7 1 887 764,1 2 273 066,7 2 519 711,0 2 678 153,2 2 960 482,6
800 054,0
913 293,0 1 131 628,0 1 348 477,0 1 475 549,4 1 651 093,7 1 902 444,9 2 285 923,2 2 533 353,9 2 689 963,0 2 972 416,9
Beruházások ÁFÁ-ja Felhalmozási és tıke jellegő kiadások összesen Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre Társadalom és szociálpolitikai juttatások Ellátottak pénzbeli juttatásai
Általános és céltartalék
1 888,0
Kölcsönnyújtás, kölcsöntörlesztés GFS rendszerő kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, államkötvény, egyéb Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi kiadások összesen Záró pénzkészlet
Mindösszesen
2 612,0
8 266,2
10 632,0
14 680,8
12 856,5
13 642,9
11 809,8
11 934,3
18 215,0
21 614,0
18 936,0
23 090,0
12 933,9
13 388,8
17 887,8
21 687,0
46 162,5
22 587,5
27 627,9
5 967,0
12 349,0
30 995,0
22 102,0
23 360,3
32 933,3
26 223,5
4 806,1
4 024,8
3 807,7
9 744,4
11 641,0
13 788,0
34 586,0
14 064,3
7 263,8
835 877,0 45 987,0
23 793,5
961 044,0 1 216 145,0 1 393 669,0 1 525 907,9 1 704 679,6 1 946 556,2 2 312 416,3 2 583 541,2 2 740 151,7 3 009 789,2 71 914,0
96 372,0
100 788,0
117 381,6
131 525,3
178 497,0
201 787,4
202 681,7
231 646,7
228 227,1
881 864,0 1 032 958,0 1 312 517,0 1 494 457,0 1 643 289,5 1 836 204,9 2 125 053,2 2 514 203,7 2 786 222,9 2 971 798,4 3 238 016,3
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE változás %-a
KIADÁSOK
1996. évi teljesítés az 1995. évi teljesítéshez viszonyítva
1997. évi teljesítés az 1996. évi teljesítéshez viszonyítva
1998. évi teljesítés az 1997. évi teljesítéshez viszonyítva
1999. évi teljesítés az 1998. évi teljesítéshez viszonyítva
2000. évi teljesítés az 1999. évi teljesítéshez viszonyítva
2001. évi teljesítés a 2000.évi teljesítéshez viszonyítva
2003. évi 2002. évi teljesítés teljesítés a 2001. a 2002. évi évi teljesítéshez teljesítéshez viszonyítva viszonyítva
2004. évi teljesítés a 2003. évi teljesítéshez viszonyítva
2005. évi teljesítés a 2004. évi teljesítéshez viszonyítva
112,5 113,0 108,1
117,8 123,9 120,1
117,2 116,1 118,9
114,4 117,3 110,1
111,7 107,3 112,8
120,9 110,6 110,9
123,8 129,7 166,1
132,1 115,8 119,8
102,0 107,0 113,4
108,9 105,4 106,7
112,4
119,1
117,0
114,8
110,8
118,4
126,6
128,3
103,4
108,1
Egészségügyi hozzájárulás
108,2 420,4
111,7 254,2
127,1 59,3
100,0 166,6
108,4 107,7
111,6 104,7
119,4 105,4
127,2 80,8
102,4 97,8
108,1 92,6
Társadalombiztosítási és munkaadói járulék, egészségügyi hozzájárulás
114,9
122,9
116,1
105,5
108,3
110,7
117,7
122,1
102,1
107,0
Dologi kiadások Mőködési célú ÁFA Egyéb folyó kiadások Kamatkiadások
121,7 119,8 104,7 86,7
118,7 121,5 122,9 71,5
116,6 89,6 131,3 94,0
115,4 147,0 80,4 123,5
110,1 110,8 97,1 92,0
107,0 111,1 123,0 102,6
112,6 112,2 182,1 105,6
108,0 106,4 73,2 126,4
107,4 128,1 114,8 140,6
104,9 108,8 109,8 85,3
Dologi kiadások összesen
118,7
117,2
112,9
117,6
109,4
107,9
114,4
106,5
111,1
105,2
Folyó (mőködési) kiadások összesen
115,4
119,0
115,2
114,2
109,8
112,8
120,3
119,1
105,8
106,9
101,2
162,4
125,5
92,7
Rendszeres személyi juttatások Nem rendszeres személyi juttatások Külsı személyi juttatások Személyi juttatások összesen Társadalombiztosítási járulék
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása Részvények, részesedések vásárlása
125,3
126,9
121,7
87,4
105,1
115,3
100,5
194,7
80,7
67,4
103,3
117,1
Államháztartáson belüli felhalmozás célú átutalások
154,3
332,1
58,9
105,0
92,8
83,7
139,5
78,9
127,1
121,8
Államháztartáson kívüli felhalmozás célú átutalások
102,6
101,2
106,6
102,4
111,9
99,4
145,5
102,3
101,3
153,4
Nagyértékő tárgyi eszközök felújítása ÁFÁ-val
139,8 115,1
171,4 147,4
118,2 165,0
132,9 60,8
121,1 127,0
103,4 122,2
129,8 126,3
87,9 87,3
113,1 100,0
150,9 116,4
Beruházások ÁFÁ-ja
106,7
149,5
127,5
93,5
122,6
120,3
124,8
88,8
105,1
125,3
Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre
143,3
125,4
114,5
109,9
122,2
156,3
115,9
88,8
122,4
114,0
Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre
178,7
125,0
83,9
92,7
154,7
110,3
117,7
63,6
233,4
105,6
110,3 108,1
113,0 111,9
144,4 137,0
102,3 129,3
99,6 113,7
107,1 112,5
107,7 113,3
102,2 123,9
108,0 104,7
114,6 105,1
Támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
118,6
116,7
134,1
104,9
106,7
122,5
111,2
96,9
114,4
113,8
Folyó, felhalmozási és tıke jellegő kiadások, támogatások és egyéb folyó átutalások összesen
114,2
123,7
119,1
109,0
111,8
115,1
120,4
110,9
106,3
110,5
138,3
316,5
128,6
138,1
87,6
106,1
86,6
101,1
114,2
123,9
119,2
109,4
111,9
115,2
120,2
110,8
106,2
110,5
118,7 207,0
87,6 251,0
121,9 71,3
56,0 105,7
103,5 141,0
133,6 79,6
121,2 18,3
212,9 83,7
48,9 94,6
122,3 255,9
51,6
0,0
111,7
114,2
Felhalmozási és tıke jellegő kiadások összesen
Társadalom és szociálpolitikai juttatások Ellátottak pénzbeli juttatásai
Általános és céltartalék Kölcsönnyújtás, kölcsöntörlesztés GFS rendszerő kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi kiadások összesen
115,0
126,5
114,6
109,5
0,0 118,8
111,7
106,1
109,8
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖLTSÉGVETÉSI MÉRLEGE %-os megoszlás
KIADÁSOK
Rendszeres személyi juttatások Nem rendszeres személyi juttatások Külsı személyi juttatások
1995. évi teljesítés
1996. évi teljesítés
1997. évi teljesítés
1998. évi teljesítés
1999. évi teljesítés
2000. évi teljesítés
2001. évi teljesítés
2002. évi teljesítés
2003. évi teljesítés
2004. évi teljesítés
2005. évi teljesítés
22,6 5,8 1,4
22,1 5,7 1,3
20,6 5,6 1,2
21,0 5,7 1,3
22,0 6,1 1,3
22,0 5,8 1,3
23,3 5,6 1,2
24,2 6,2 1,7
28,7 6,4 1,9
27,6 6,4 2,0
27,3 6,2 1,9
29,8
29,1
27,4
28,0
29,3
29,1
30,2
32,1
36,9
36,0
35,4
Társadalombiztosítási és munkaadói járulék
36,9
36,1
34,2
34,9
10,5
10,2
9,9
10,0
11,4
11,0
10,8
Egészségügyi hozzájárulás
68,0
66,4
62,8
64,1
1,6
1,5
1,4
1,2
0,9
0,8
0,7
Társadalombiztosítási és munkaadói járulék, egészségügyi hozzájárulás
12,7
12,7
12,4
12,5
12,1
11,7
11,3
11,2
12,3
11,8
11,5
22,2 3,7 1,1 1,7
23,5 3,9 1,0 1,3
22,0 3,7 1,0 0,7
22,4 2,9 1,1 0,6
23,6 3,9 0,8 0,7
23,3 3,9 0,7 0,5
21,8 3,8 0,8 0,5
20,7 3,6 1,2 0,4
20,0 3,4 0,8 0,5
20,2 4,1 0,8 0,7
19,3 4,1 0,8 0,5
Dologi kiadások összesen
28,7
29,6
27,5
27,1
29,0
28,4
26,9
25,9
24,7
25,8
24,7
Folyó (mőködési) kiadások összesen
71,2
71,5
67,2
67,5
70,4
69,2
68,4
69,3
73,8
73,7
71,7
Tárgyi eszközök, föld és immateriális javak felhalmozása
9,3
8,2
10,5
11,5
9,8
10,9
12,2
12,5
9,7
9,7
10,1
Részvények, részesedések vásárlása
0,0 0,1
0,0 0,1
0,0 0,2
0,0 0,1
0,3 0,1
0,3 0,1
0,4 0,1
0,3 0,1
0,2 0,0
0,2 0,1
0,2 0,1
3,4 1,3 2,4
3,1 1,6 2,4
2,4 2,1 2,8
2,3 2,2 4,0
2,1 2,7 2,2
2,1 2,9 2,5
1,9 2,6 2,7
2,3 2,9 2,9
2,1 2,2 2,2
2,0 2,4 2,1
2,8 3,3 2,2
Személyi juttatások összesen
Dologi kiadás Mőködési ÁFA Egyéb folyó kiadás Kamatkiadás
Államháztartáson belüli felhalmozás célú átutalások Államháztartáson kívüli felhalmozás célú átutalások Nagyértékő tárgyi eszközök felújítása ÁFÁ-val Beruházások ÁFÁ-ja Felhalmozási és tıke jellegő kiadások összesen
16,5
15,3
18,0
20,1
17,1
18,8
19,8
20,8
16,5
16,4
18,7
Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson kívülre
1,9
2,3
2,3
2,3
2,3
2,5
3,5
3,4
2,7
3,1
3,2
Mőködési célú pénzeszköz átadás államháztartáson belülre
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
Társadalom és szociálpolitikai juttatások
5,8
5,6
5,0
6,3
5,9
5,3
4,9
4,5
4,1
4,2
4,3
Ellátottak pénzbeli juttatásai
0,3
0,2
0,2
0,3
0,3
0,3
0,3
0,3
0,3
0,3
0,3
8,0
8,3
7,7
9,0
8,6
8,2
8,8
8,2
7,2
7,7
8,0
95,7
95,0
92,9
96,6
96,2
96,2
97,0
98,3
97,5
97,7
98,4
Támogatások és egyéb folyó átutalások összesen Folyó, felhalmozási és tıke jellegő kiadások, támogatások és egyéb folyó átutalások összesen Általános és céltartalék Kölcsönnyújtás, kölcsöntörlesztés GFS rendszerő kiadások összesen Hitel visszafizetés Hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása Éven belüli lejáratú értékpapírok vásárlásának és eladásának egyenlege Tárgyévi kiadások összesen
0,0
0,0
0,2
0,2
0,5
0,6
0,8
0,6
0,5
0,4
0,4
95,7
95,0
93,1
96,8
96,7
96,9
97,7
98,9
98,1
98,2
98,8
2,2 0,7
2,2 1,3
1,6 2,5
1,7 1,6
0,8 1,5
0,8 1,9
0,9 1,3
0,9 0,2
1,8 0,2
0,8 0,1
0,9 0,3
1,4
1,4
2,8
0,0
0,9
0,4
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
0,9 100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
14. táblázat: Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı (forráshiányos) önkormányzatok aránya és a népsőrőség (%) Területi egység / lakosság Budapest Pest Közép Magyarország Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
Összesen (%)
-499 50,0 50,0 20,0 17,5 16,7 17,0 13,7 51,0 31,6 29,2 56,1 17,9 36,8 67,4 18,2 57,1 62,6 100,0 20,0 100,0 90,9 16,7 80,0 50,0 46,2
39,8
500-999 1 000-1 999 2 000-4 999 5 000-9 999 10 000-19 999 57,1 20,0 4,8 10,0 10,0 57,1 20,0 4,8 10,0 10,0 22,2 6,1 2,6 33,3 13,6 17,9 5,3 6,7 40,0 50,0 15,6 7,5 2,7 11,8 28,6 37,5 18,0 12,5 100,0 25,0 16,7 33,3 50,0 60,7 44,1 42,9 50,0 41,7 26,5 22,5 25,0 66,7 24,5 16,7 7,1 100,0 33,3 68,1 54,8 23,5 25,0 66,7 11,5 31,0 35,5 100,0 43,1 36,6 22,9 25,0 62,5 75,9 71,8 66,7 44,4 71,4 38,5 19,4 20,5 50,0 100,0 47,8 41,7 46,2 100,0 61,3 52,0 44,7 41,7 81,8 92,3 76,2 72,7 75,0 66,7 80,0 65,0 30,0 23,1 80,0 92,2 84,9 81,4 63,6 50,0 90,8 78,7 69,3 52,8 64,7 55,6 38,2 7,3 18,2 20,0 72,7 61,1 73,7 15,4 100,0 72,7 64,0 80,0 100,0 73,2 50,8 38,2 27,6 18,2
51,4
40,9
33,7
29,4
43,8
20 000 10,0 10,0 100,0 33,3 40,0 100,0 40,0 66,7 40,0 33,3 11,1
19,0
Összesen Népsőrőség Telepü(fı/km2) lésszám (db) (%) 3234 1 181 15,2 186 1708 187 15,2 139 7,5 76 98 5,3 108 81 15,2 217 106 401 11,4 78 22,9 257 105 18,1 182 79 51,4 216 87 655 32,6 90 26,6 301 55 56,1 245 66 24,1 108 70 654 37,2 100 70,0 357 84 24,6 129 88 48,4 119 91 605 56,6 88 75,6 82 73 48,1 78 97 86,0 229 86 389 76,2 90 26,1 301 55 52,0 245 66 70,0 108 70 654 44,1
40,7
-
3545
KSH [2004]: Alapinformációk a települési önkormányzatok szociális tevékenységérıl 2002-2003. Budapest, 2004
