AZ ANIMÁCIÓ Általános bevezetés a művészeti tárgyakhoz A művészet mint szakma Mi a művészet? Nem művészettörténeti könyvnek szánt munka ez, de kihagyhatatlannak tartom, hogy röviden ne határozzuk meg ennek a nehezen definiálható területet jelölő szónak az értelmét. Lehet az emberi lét egyik minőségeként, de talán életmódmódként és hobbiként is értelmezni, de művészetoktatóként egyértelműen szakmaként kell azonosítanom. Nem a definíciók szakszótárában akarok egy új sort húzni, csak az értelem számára kinyitni egy kiskaput. Vegyük az evolúcióról eddig a tudományok által feltárt ismereteket adottnak. Ennek mentén vizsgálódva látjuk, hogy a két lábra állással felszabaduló első végtagpárunk - addig semmilyen minőségében nem létező eszközkezelő szerszámként - emberi kézzé változik át. Ez az átalakulás váratlanul új feladatokat ad agyunknak, és elkezdődik ennek a két faktornak egymást felpörgető fejlődése. Minél kigondoltabb műveleteket tud kezünk elvégezni annál újabb és egyre bonyolultabb feladatokat talál ki neki agyunk. Megszületik a gondolkodásra képes emberi agy. Képzeljük el, hogy mintegy 1 millió évvel ezelőtt – együtt élve az akkori élőlények seregével – egy adott helyen és adott pillanatban lecsap a villám. A mennydörgő robajt követi esetleg a fellobbanó tűz, a környéken élők között hatalmas az ijedtség. Mi történik? Elsősorban az, hogy mindenki igyekszik képessége szerint menekülni innen. Egy általános következtetés levonható, ami biztosan megkülönbözteti az embert az összes többi menekülőtől. Rohan ő is a többivel, de egyedül benne munkál közben a kíváncsiság, ősünk az egyetlen, aki választ keres arra, hogy mi is történt. Ez a válasz valószínűleg nem az, hogy pl. a különböző töltésű felhők ütközésének elektromos kisülését láttuk, hanem az, hogy valamilyen hatalmas lény haragszik és a dühe mindjárt elér minket. Tehát a jelenséget nem tudjuk a tudomány eszközeivel megmagyarázni, mégis igyekszünk egy globális választ adni a kérdésre. Ez a művészet. Nem a szép teremtésének az igénye. Amikor közel 20 ezer évvel ezelőtt ősünk bement a lascaux-i vagy altamirai barlangba, nem azzal a szándékkal rajzolta fel azokat a máig gyönyörű és alig felülmúlhatatlan ábrákat a barlang falára, mert nem találta elég szépnek a lakhelyét. Nem tapétázni akart, hanem életét segítő válaszokat keresett és adott magának. Eddig talán érthető, de hogy lesz ebből az, amit most már szakmaként tudunk értelmezni. Ehhez a funkciójához először az emberi társadalom fejlődésében elfoglalt helyét kell megkeresni.
Helyén van-e a művészet létezésünk rendszerében, életünk összeségében? Nem tartanánk itt e téren, ha az európai kultúra kialakulásánál nem lett volna kimondottan hírvivő szerepe a művészetnek. A civilizáció megszületésének egyik kényszere a túlszaporodottságunk ténye. Amikor még létszámunk megfelelt a földön
a természet rendjének megfelelően népesítette be az erdőket, mezőket, akkor az egyedek közti kapcsolat teljes harmóniában működött. A csapat vezetője mindenkit elért személyesen vagy még közvetlenül átélhető átvitellel (mond meg A-nak, hogy Z várja itt és itt.). Az ókorra ez megváltozott és a 470-es években formailag is megszűnő római birodalom után cseperedő új hatalmak vezérei közül az igazi vezetők megérezték, hogy a közösségüket formáló és eddig összetartó kultuszuk már erőtlenek ilyen népesség mellett erre a feladatra. Hozzá kell tennem, hogy természetesen ez így nem korhű leírása az eseményeknek, hanem erősen összegző tömörítés annak érdekében, hogy a művészet ilyen mértékű igényét, fejlődésének rúgóit, ennek a folyamatnak a mibenlétét megértsük. Nyilván hatott rájuk Konstantin öröksége ebben a keresésben, legvalószínűbb az, hogy megérezhették e hitben a birodalomépítés lehetőségét azon kívül is, hogy e rend hívőjévé váltak. Ágoston után a művészet lett a hír hordozója. A népet a művészet révén tudták értesíteni, annak segítségével tudták megértetni az új hit lényegét. Nagy és Kis Pipin már kereste, Károly meg is kötötte a közösséget Rómával. A középkor nem volt sötét (hogy is lehet a skolasztika ilyen), a művészet az evangélium hírvivőjének szerepéből adódóan egyrészt elképesztő gyorsasággal fejlődött, másrészt témája a kereszténység körén belül maradt. A megtért Európa a renaissance-ban már – Istent megismerve – önmagát fedezhette fel. Alkotóként irigykedve utalhatok Leonardóék indítékaira, Őket az örökölt harmónia inspirálta, végül – véleményem szerint Manet-ék (* Manet, Edouard (1832-1883) francia festő, annak ellenére, hogy soha nem állított ki az impresszionistáknak nevezett csoporttal, ők mégis a vezérüknek tekintették. ) – az ezt a korszakot lezáró impresszionisták kikacsintásai
innen már komoly felháborodást keltettek a kortárs ítélkezőkben. A túlnépesedett embert – fokozottan meghagyva e minőségében – felváltotta a technokrata, ezzel az ember átlépett a jelenlegi saját dimenziójába, amivel már nem része harmóniájában a természetnek, mintegy közvetlenül az univerzumot választotta otthonának, felrúgva az addigit, bolygójának természetét. A Föld – azt gondolom – ma már inkább pusztán környezet számunkra mint természet. Ezért hiszem azt, hogy a művészet ismét erősen a hírvivő szerepét kell, hogy betöltse, de ez az autonom jelzővel pontosított formájára vonatkozik főképp, hogy ezzel új harmóniát keressünk és mindehhez új fogódzkodókat találjunk. Az alkalmazott művészetben még alapvetően meghatározó az örökölt harmóniának alkalmazása, az ebben fellelhető arányok érvényesítése, a komponálás eszerinti igénye. Ez legfőképpen a tervezőgrafikára vonatkozik, amelyben az optikai arányok szerint történik bármilyen látvány megteremtése. Ha igaz is, hogy a design ketté is válik, egyfelöl az eszközeink alkalmassá tétele az emberi használatra, ez ergonómiai, másrészt esztétikai erejével, ami a szépségigény kielégítésével életünk minőségét, annak színvonalának emelését hivatott biztosítani. Értelmezésként erősen egyszerűsítve az elsőre az ipari formatervezést, a másodikra a következőkben taglalt tervezőgrafikát és a filmművészet, azon belül az animációs film főleg fabuláris (mesélő) témájú alkotásait sorolhatjuk.
Mi az animáció? Az animáció értelmezése A ma közkeletűen használt animáció szó - a latin jelentésű „animo” igéből, ami „életet lehelni valamibe” jelentéssel bír, az ebből képzett - „anima” (lélek) szóból ered, jelentése értelemszerűen tehát annyi, hogy lélekkel megtölteni valamit, ami mozdulatlan, ami eddig nem élt. Az animáció fogalma két irányból is megközelíthető, egy szocio-kulturális animáció értelmezésként és egy filmművészeti ág megnevezéseként. Az animációról állitja egy szociológus, hogy francia szóként jelentése: ’kisközösségi aktivizálás’. Ez azért így inkább tévedés, az „animal” francia alak „állat”-ot, illetve melléknévként „állatit” jelent, az „animation” élénkséget, az „animé” melléknév azt jelenti, hogy „lelkes, élénk”. A szociológiában az animátor egy olyan csoportvezető, aki életre kelt, mozgásba hozza kitapinthatóan és így törvényszerűségeiben feltárható módon a közösségen belül - és onnan a közösséggel azonosulva – aktivizálja a csapatot. A fogalom az angol szótárban is hasonló gondolatkört takar, az animation az angolban is elevenséget és az életre keltés mellett rajzfilkészítést is jelent, ahogy ezen az ábrán látható, amiben az e sorokat író mint a Gusztáv rajzfilmsorozatban rajzoló - Ádám László mögött - az Angliában is forgalmazott filmben az inzertben feltűnik. Ennek az epizódnak angol címe: Gustavus is selsufficient (magyarul: Gusztáv önellátó).
A film szempontjából az animáció lehetősége az emberi agy mintegy hiányosságának köszönheti létrejöttét, azaz a mozdulatlan képek egymás után vetítése által elért optikai mozgást adó illúzió, ami annak köszönhető, hogy az ilyen gyorsan egymásután felvillanó képeket agyunk nem képes feldolgozni állóképekként, ezért összeköti őket, amivel a mozgás érzetét előidézi. Az animációs film esetében olyan technikai megoldásokat jelent, amelyek során minden egyes képkockát külön, egyesével vesznek fel. Az animáció, de leginkább a rajzfilm technikája végtelen szabadságot ad az alkotóinak, hiszen amikor rajzolunk, nincs korlátja a
megjelenítésnek, szabadon szárnyalhat a fantáziánk, rajzban bármi megjeleníthető. Komoly kihívás is ez a lehetőség, hiszen ha minden téren el akarunk rugaszkodni a valóságtól, akkor nem marad kapcsolódási pont a közönség számára, meg kell jegyeznem itt, hogy sajnos az az általános jelenség, hogy megállíthatalan a kultúra elitesedése a rajzfilm ill. az animációs filmben is. Az igazi művészetet már elitkultúrának nevezhetjük, ennek megértéséhez nem elég a spontán nézői szemlélet, a tanulással megszerzett ismeret elkerülhetetlen a kor művészetének megértéséhez. A befogadó által ismert világon túli tartalom és a történet nélküli elvonatkoztatás, absztrakció és a nem azonosítható, ezért felismerhetetlen formák játéka nem sokáig tarthatja fenn a nézőközönség figyelmét, így képtelen élvezni a látottakat, hisz nem érti meg az alkotást, nem közvetít neki semmit. Példaként említhetem Jan Svankmajer (1934-ben született cseh művész) szürrealista filmjeit, akit pl. Tim Burton (1958, amerikai rendező, forgatókönyvíró, producer és festő) is mesterének tart, ebbe a körbe említhető a néhány évvel fiatalabb amerikai Zak Snydert, aki képregényekből készít animációs filmeket, de ide tartozik a szovjet rendszerben 1941-ben született Yuri Norstein is. Mindegyiküket összeköti a közös megbecsülés, munkásságukkal bővebben foglalkozunk majd, hisz filmjeiket a tantárgy keretein belül is érdemes elemezni.
Az animáció technikája Elmondható eszerint tehát, hogy az animáció filmkészítési technikájában az a lényeg, hogy élettelen tárgyak (bábok) vagy rajzok illetve bármiféle ábrák kockánkénti megjelenítésével (kockázásával) olyan illúziót keltünk, mintha az egymástól kis mértékben különböző, de alig eltérő képek sorozatából összeálló történetben a szereplők élnének. Így lehelünk életet a mozdulatlanba. Az animációs filmeknek számos változata létezik, közvetlenül a filmre rajzolástól kezdve a homokkal rajzoláson át az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurákig. Először a marketing igényére kifejlődő reklámszakma, de hamarosan a szórakoztatóipar is alkalmazni kezdte animációs filmbetéteket. A computer segítségével az animáció egyre életszerűbb lények reális mozgatását valósítja meg, ugyanakkor szinte korlátlan látványmegjelenítési lehetőséggel, addig szinte elképzelhetetlen fantáziájú háttereket lehet előállítani a virtuális térben működő eszközök ábrázoló képességével, de itt a hang, a kép és a térhatás megoldásainál is szinte végtelenné vált alternatívákká bővülő kínálat mellett az interaktivitás is szerepet kaphatott, ami a játékok előállításában már kikövetelte a főszerepet, de jövőbeni lehetősége felmérhetetlen. Egy kész filmben egymásután 24 képkocka gördül el szemünk előtt egy másodperc alatt (24 kép/ másodperc). A digitális technika megjelenésével ez a szám változtatható, de a rajzfilmben is megvolt a másodpercnyi történéshez rendelt rajzok számának korrigálásához, változtatgatásához a lehetőség.
A rajzfilm története Az animáció az a képzőművészet és a technika közösségéből kifejlődő újabb művészeti ág. A maihoz hasonló hatást valószínű először a francia E. Reynaud celluloidra kézzel rajzolt és festett filmjei hoztak létre. Technikáját szabadalmaztatta és maga vetítette le őket már a 19. század utolsó évtizedében a francia fővárosban Párizsban. Első rajzfilmjei közt volt az Egy jó pohár sör, ami 1889-ben készült. Nem tudni, de elképzelhető, hogy látta Manet hasonló című festményét, amit magam is olajképként lemásoltam, ez látható az 2. ábrán.
Manet festménye( másolta Závodszky F.) (2. ábra) A mozgó jelenségek állóképekkel történő rögzítésének korai próbálkozásaira már a bevezetőben említett 18 ezer éves őskőkori barlangrajzokon is találhatunk példákat, ahol a rajzolt állatokat - több egymást átfedő lábbal – ábrázolták, de Leonardónak vörös kréta, lovat ábrázoló rajzán is ugyanez megjelenik (3. ábra).
3. Leonardo da Vinci rajza A 19. században már Reynaud előtt az animált ló Eadweard Muybridge fényképei alapján is megmozdul, itt az animáció nyolc ismétlődő képből áll, de hasonló, már az emblemata könyvek nyomtatásával megjelent ennek egyszerű, szinte véletlen igénye is, majd ebből a pörgetős füzetek voltak az első korai animációs eszközök, amelyek mozgást jelenítettek meg az egymást követő statikus rajzokból ezen elméleti technika segítségével. Az animáció viszont nem fejlődött sokall tovább a mozgóképes film felfedezéséig. A karakteranimáció története (character animation) A filmkészítés megszületése előfeltétele az igazi animációs film létrejöttének.Az első, már valóban az e művészi ágazathoz sorolható animációs rajzfilmet a francia Émile Cohl készítette 1908-ban "Fantasmagorie" címmel. Amerikában Stuart James Blackton készítette el az első rajzfilmet „Egy arc humoros változásai” címmel 1906ban. Az első, kimondottan sikeres animációs filmnek egy dinoszaurusz a főszereplője, amit 1914-ben "Gertie the Dinosaur" címmel Winsor McCay alkotott meg. Ezt tartják az első igazi képviselőjének a karakterközpontú animációnak. Az amerikai animáció a némafilm-korszakban tehát -1900-as évek-1920-as évekig - McCay első moziban vetített rajzfilmével indult és folytatódott a new yorki Bray Studios - az első és sokáig az egyetlen - rajzfilmstúdióban. Innen került ki Max Fleischer, aki Dave bátyjával megalapítják a Fleischer Studios-t, talán legismertebb alkotásuk a Popeye rajzfilmek. Az amerikai animáció aranykora 1920-as évekkel kezdődik, mégpedig a harmincas években már a műfajban abszolút uralkodó Walt Disney-vel, nem csak hogy az Ő hatása dominál, de olyan forradalmi újításokkal állt elő, amivel megteremtette a rajzfilmek készítésének üzemszerű, jó minőségben és nagy mennyiségben előállítható rajzfilm-sorozatok és egész estés rajzfilmek lehetőségét. Neki köszönhető többek között Miki Egér (saját figurája) és Donald Kacsa vagy Pluto kutya figurája. Mai napig
Walt Disney a világ leghíresebb rajzfilmkészítője és egyik legnagyobb producere. Ő alkotta meg a Disneyland vidámparkot és hozta létre fivére, Roy O. Disney segítségével a Walt Disney Companyt, mely csapattal alkotta meg a világon ma ia a legsikeresebb rajzfilmfigurák többségét. Igazából Hófehérkéjével veszi kezdetét a Disney-féle aranykorszak. Néhány évtized alatt a Walt Disney-stúdióban közel hétszáz (kb. 650) film született. Élete során összesen 26 Oscar-díjat kapott munkáiért. Olyan filmeket hozott létre mint pl. a már említett Hófehérke és a hét törpe (Snow White and the Seven Dwarfs, 1937), a Pinocchio (1940), a Dumbo az elefánt (Dumbo , 1941) , a Bambi (1942), a Hamupipőke (Cinderella, 1950, az Alice csodaországban (Alice in Wonderland, 1951), Robin Hood (The Story of Robin Hood and His Merry Men, játékfilm, 1952), a Pán Péter (Peter Pan, 1953), a Nemo kapitány (20 000 Leagues under the Sea, játékfilm, 1954), a Csipkerózsika (Sleeping Beauty, 1959), a 101 kiskutya (101 Dalmatians, 1961), melyből 2 kutyafigurát iderajzoltam (4. ábra),
a Mary Poppins (musical, 1964) és A dzsungel könyve (The Jungle Book, 1967). Munkássága rányomta bélyegét az animációs filmszakma mese-műfajának szinte minden képviselőjére. Az általa kijelölt realisztikus ábrázolásmódról a rajzfilmipar
csak a II. világháború után tért le, mikortól a karikaturisztikusabban megrajzolt rajzfilmfigurák váltották fel Disney stílusát követő rajzfilm hőseit. Az amerikai televízió első korszakában, ami már a TV számára készült, azt az 1938-ban az NBC-n bemutatott Chad Grothkopf nyolcperces, kísérlete filmje, a Willie the Worm indította el első animációs filmként. Megnyílt az út a televíziós rajzfilmsorozatok előtt, legjelentősebb alkotója a Joseph Barbara- William Hanna páros, mely stúdió a Tom és Jerry sorozattal már 1940-ben jelentkezett. stúdiónál. A háború után elkezdődött a mozikban vetített rövid- és egészestés rajzfilmek hanyatlása, de a televízió számára folytatódott a gyártásuk. Az 1930-as évekhez hasonlóan még az 1960-as években is nagy számban készültek mozikban bemutatott animációs filmek, amelyeket általában a játékfilmek előtt vetítettek, a Paramount, az MGM, a Disney és a Warner Brothers voltak a legnagyobb 5-10 perces rajzfilm készítők. Az igazság az, hogy már az 1950es években a televízió elterjedése csökkentette a mozik közönségét, az animációs film és a mozis animációs filmek száma is csökkenésnek indult. Manapság az animációs filmek nagy részben közvetlenül a TV számára készülnek. 1970/1980-as évektől már a modern animáció korszaka köszönt be Amerikában. A Walt Disney reneszánszát a Roger nyúl a pácban című film próbálta feléleszteni, mely Steven Spielberg együttműködését is jelentette a Warner Bros.-szal. 1981-től induló The Simpsons sorozat a felnőtteknek szánt rajzfilm újraéledését hozta, ami az 1900-as évek elején született Popeye figurájával vette kezdetét. Az 1990-es évek biszont már a számítógép-animáció megjelenésének kora, ami együtt jár a hagyományos animáció hanyatlásával. A vetítési időpontok is átalakulnak, a szombat reggeli animációs filmvetítések lényegében megszűnnek a Nickelodeon és a Cartoon Network felbukkanásával. Ezt követően az animációs filmiparban bekövetkezik az úgynevezett Anime Robbanás, ami a japán animáció megjelenésével és népszerűvé válásával és a mai napig tartó virágzását hozza ( Toonami). (Az anime és a manga közötti különbségekre az anime tárgykörben fogok majd bővebben kitérni) Ide tartozik a Cartoon Network későesti animációs blokkja, az Adult Swim rendkívüi térnyerése, amely kábeltelevíziós hálózat a Cartoon Network helyén látható amerikai idő szerint este 10 óra és reggel 6 óra között Ezzel a felnőtteknek szóló rövid animációs filmek visszatérnek a palettára. Nálunk legismertebb darabja a Family Guy c. sorozat. Az 1997 óta megjelenő - Trey Parker és Matt Stone jegyezte- és Magyarországo is már népszerű South Park amerikai animációs vígjátéksorozat tulajdonképpen papírkivágásos technikával készült tézisfilm, főszereplői Eric Cartmanre Kenny McCormickra hasonlít és két, majdnem teljesen egyforma szereplő, akik nagyjából megegyeznek Stan Marshsal és Kyle Broflovskival . A modern dizájn, az UPA-stílus Az új stílust limitált animáció technikájával érték el, hogy ne kelljen olyan sokat rajzolni a filmhez. Legfontosabb vonása a fázisrajzok számának redukálása. A játékfilmet – ahogy már említettük – a folyamatos mozgásként való érzékelés eléréséért, azért a néző előtt 24 képkockát futtatunk le másodpercenként. Disney óta a normál sebesség esetében a legtöbb animációs film megdupláz minden fázist (kétszer vesznek fel egy fázisrajzot), azaz másodpercenként így csak 12 különböző álló képet láthatunk, de ezzel is elérjük a mozgás illúzióját. A gyorsabb mozgás szimulálására le kell futtatnunk mind a 24 fázist. A vetített film folyamán többször észlelhetünk kimerevített képkockákat is, amikor is a figura nem mozdul. Végül a
Disney-filmek átlagosan 18 rajzzal készültek el másodpercenként. A limitált animáció esetében drasztikusan lecsökken a fázisrajzok száma, amelyek a kulcsrajzok közti gördülékeny átmenetért felelősek. Emellett a limitált animáció egyéb speciális, időtakarékos praktikákat is használ. A karikatúraszerű, stilizált képi megjelenítését hívták modern dizájnnak a megjelenése idején.
A magyar rajzfil története
A magyar rajzfilm története a harmincas évekig nyúlik vissza, onnan kezdve több animációs reklámfilm került ki Macskássy Gyula és Halász János keze alól. A II. világháborút követően, 1951-ben készült el „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” című alkotás Macskássy irányításával, amit ma az első magyar rajz-játékfilmként ismerünk. Az ötvenes évek végén megalakult Pannónia Filmstúdióban számos, nemzetközi díjat is nyert alkotás készült, ilyen volt a „A pirospöttyös labda” vagy a „Ceruza és radír c. film. Az 1960-as években indultak el a mai nézőknek is ismerős rajzfilm-sorozatok: - a Gusztáv (több mint száz epizód készült belőle, a világ számos országában vetítették, sőt vetítik ma is). Az első epizódot 1961-ben Nepp József készítette, a figuraterv is leginkább az ő munkája, igaz felmerül Remenyik Aladár neve is, aki viszont emigrált és ezzel a párthatalom kitöröltette a nevét az alkotói listáról. A filmet 70 országba adtuk el, nem tudok a Rubik kockán kívül olyan termékünket, ami ilyen sikert ért volna el a világban. Mindenféleképp hozzájárult ehhez az az ötlet, hogy nincs benne értelmes párbeszéd, csak nyögések és egyéb emberi hangok keverednek zörejekkel, különböző állati hangokkal és a jellegzetes zenével, amit a kiváló zeneszerző, Pethő Zsolt jegyez. A párbeszéd-nélküliségben pedig az a nagy ötlet, hogy a külföldi megrendelőknek nem kellett a szinkronizálással törődniük, a cselekményt kísérő hangok „nemzetköziek” voltak, mint ahogy a cselekmény humora is, ahogy a kis embert megszemélyesítő Gusztáv csetlik-botlik a filmben. A világ minden táján élvezhető és könnyen átélhető, Svédországtól Amerikáig érzéseket (főleg persze nevetést) tudott kiváltani minden nézőjéből. - a '68-ban indult Mézga család, de nem igazán jól. A családi sorozat forgalmazása 1968-ban anyagi nehézségekbe ütközött. A rajzfilm a 1960-as évek szülöttje, az első négy részt 1968-ban be is mutatták, amit az MTV rendelt meg, de mivel csak a gyártási költségeknek a nagyobbik felét, mintegy kétharmadát fizették ki, így a munkálatok abbamaradtak, mindössze 4 db 24 perces rész készült el. Még 1968-ban Macskássy György szerzett pénzt a forgalmazására, ennek köszönhetően így 1969-ben folytatódhatott a sorozat. A nehézségek azonban nem szűntek meg, a Pannónia Filmstúdiónak valóban kemény anyagi gondjai voltak, de szerencsére Nepp József az Animációs filmkészítők Nemzetközi Szervezetének tagja lett, ennek köszönhetően is több külföldi bemutató következett, és sok kapcsolat született a külföldi, befolyásos producerekkel és forgalmazókkal, ezzel elkészülhetett a második széria, amit 1974-től vetítettek, melyben a család fiútagja, Aladár lett a főszereplő. A cselekmény fő vonala az lett, ahogy Aladár szódásszifonnal felfújható űrrakétájával bejárja az univerzumot és így történnek a várható illetve váratlan események a családdal. 1978-ban aztán – ezt követően – a „Vakáción a Mézga család” című sorozat készült el, amelynek összefüggő epizódjaiban Paula és
családja ered – mind az öt kontinensen át - az addig is sokat emlegetett volt kérő, Hufnágel Pista nyomába. Ezután a készítők számára huszonöt éves szünet következett , ez idő alatt Mézgáék meghódították a világot, a sorozatot Németországban, Brazíliában, Olaszországban, Franciaországban, Csehországban és Szlovákiában is nagy sikerrel vetítették . A népszerű család utoljára 2004-ben tűnt fel a Magyar Televízió műsorán, akkor este fél héttől a kereskedelmi csatornák hírműsoraival konkurálva ért el nap mint nap fél millió körüli nézettséget. Ezek már a televízió térhódítását jelzik. Az itt következő lapon lerajzoltam a sorozat főszereplőit (5. ábra)
- Jankovics Marcell népszerű sorozata (szintén televízióra), a Magyar népmesék, - Frakk, a macskák réme – rendező: Macskássy, író Bálint Ágnes, tervező: Várnai György, - Kérem a következőt! (Nepp József munkája). A fölsorolt filmek mind népszerűek lettek itthon csakúgy, mint külföldön, ami nem utolsósorban a fantáziadús képi világnak, és a fanyar, mindenhol érvényes humornak köszönhető.
A sok sorozat és rövidfilm után – - 1973-ban készülhetett el az első egész estés magyar rajzfilm, a János vitéz, Jankovics Marcell alkotása. - Dargay Attilláé a másik korabeli és talán még nagyobb siker: a Lúdas Matyi. Kevés filmet láttak annyian nálunk, mint Dargay Attila alkotását. „A Lúdas Matyi számomra egyértelműen mesefilm, elsősorban gyerekeknek csináltuk és persze mindazoknak, akik szeretik a mesés kalandokat, a kedves, tréfás történeteket. Nem Fazekas Mihály művét akartuk rajzfilmre vinni. Furcsán hangzik, hogy egy ilyen ismert történetet meg kell írni, mégis Nepp József, Romhányi József és magam átírtuk a történetet a mi profilunkra, a rajzfilmre. Ez a Lúdas Matyi, ami a végén megszületett, a kilencedik forgatókönyv volt. Mind a kilenc teljesen más film lett volna. A végén az elfogadó bizottság egyértelműen azt mondta, hogy ez, ez, ez a jó, ezt kell csinálni.” – nyilatkozta Dargay Attila. A későbbiekben a Ludas Matyi filmet fogjuk elemezni azzal a szándékkal, hogy a meseadaptáció mibenlétét, gyártásának fortélyait elsajátítsuk. - A hetvenes-nyolcvanas években sok fesztiváldíjat nyert rövidfilm mellett (például Ternovszky Béla: Modern edzésmódszerek - Kovásznai György munkái - 1981-ben Oscar-t kapott A légy, Rófusz Ferenc animációja) - A 80-as években még több, mint 20 egész estés film készült. Csak néhány a méltán sikeres művek közül: Vuk és Szaffi (Dargay Attila), Háry János (Richly Zsolt), Hófehér (Nepp József), Macskafogó (Ternovszky Béla), vagy a francia partnerrel készült Az idő urai. - A kilencvenes években az átszervezések és természetesen a pénzhiány miatt már nagyon kevés rajzfilm készült, több kis stúdió próbálja (sokszor nemzetközi koprodukciók segítségével) életben tartani az animációs művészetet Magyarországon. - A kilencvenes évektől pedig a számítógép jelentette segítség jelentősen átalakította a filmkészítés technikáját – ez látszik például a 2004-es Nyócker című filmen. 2007-ben megjelent az első magyar, egész estés, 3D animációs rajzfilm, az Egon & Dönci, amellyel az alkotók még egy téren elsőként szerepeltek, mégpedig ingyenesen letölthetővé tették az egész filmet a weboldalukon, a filmzenével együtt.
Animációs film mint önálló művészeti ág Ahogy már említettük, két terület találkozása, a képzőművészeté és a technikáé. Az animációs film, mint hangos rajzfilm a 20. század vívmánya. Az animációs film alkotási folyamatában három kategória emelhető ki: 1. Képzőművészeti elemek: vonal, mező, tér, szín. Ezek az elemek statikusak és térbeliek. 2. Filmes elemek: rendezés, forgatás, vágás (montázs), hangosítás, zenei aláfestés. Ezek pedig dinamikusak és időbeliek. 3. Művészeti és technológiai folyamat egysége. Az első kettő kombinációja, ez kapcsolja őket össze, a képzőművészeti kifejezésmódból a kinematográfiába való átmenet.
Az animációs filmben zenét, emberi és más hangokat, zörejeket és képet kombinálnak egy termékben, így maga egy modern kommunikációs eszköz. A művész az animációs filmben korlátok nélkül megvalósíthatja elképzeléseit, teljesen kibontakozhat, főleg akkor, ha ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden beállítást meg kell terveznie a rajzban, ez a képes forgatókönyv, angol szóhasználattal a story-board. Mint meghatároztuk az elején, az animációs film olyan film, amelynek készítésekor a filmvászonra tervezett mozgássorozatot vagy cselekményt kockánként hozzák létre és veszik fel. Az elkészített vagy elkészítendő film technikája alapján létrehozott képi világ szerint a következő fajtájú filmprodukciókra osztható: 1. élőszereplős film, azaz natúrfilm, 2. animációs film Az animációs film a leírt szempontnak mentén tovább osztható: a. rajzfilm – az animációs film legjellemzőbb formája, ezért külön fejezetben foglalkozunk vele b. bábfilm - A térbeli animációs filmek csoportjához tartoznak, a figurák tulajdonsága az, hogy más-más térbeli pozícióba állíthatók. A báb-animációs filmek legegyszerűbb formájának a tárgy-animáció tekinthető. Az ezzel a technikával készült filmek szereplői közönséges tárgyak mint pl. Foky Ottó munkáiban (pl. A Kiscsacsi kalandjai. 1972-ből). c. gyurmafilm – a bábfilmhez hasonló technika, érvényes rá az ott leírtak, de jellegzetességét, a bábtól való eltérését a figura gyurmaszerűen képlékeny anyaga biztosítja d. árnyfilm, e. kollázsfilm - a kollázs- vagy papírmozgatásos eljárás. A filmben a mozgást végző szereplőket kisebb elemekből építik fel, ezek legtöbbször fényképrészletek, megmunkált – általában - festett papírdarabok, jellemzően síkbeliek. A film egyes fázisait az elemek cserélgetésével, vagy aprólékos mozgatásával teremtik meg. Ilyen tárgymozgatásos technikánál készült pl. Békési Sándor: Vázák meséi. c. filmje 1989–1991 között. f. homok- vagy szénporfilm - az adott anyaggal a filmkamera előtt (alatt) végzik a mozgatást. Ezek az alkotások leginkább egy állandó fejlődésben, átalakulásban levő grafikához, festményhez hasonlítanak (pl. Cakó Ferenc: Hamu. 1994). g. festményfilm – Kovásznai György munkái h. fotó-animáció, i. tárgymozgatás, j. számítógépes animáció (két- és háromdimenziós),
k. flash animáció, l. trükkfilm, m. pixilláció - amikor az animált szereplők mindegyike vagy egy része valódi hús-vér színész, akik a reális mozgás helyett fázisról fázisra, képfelvételről képfelvételre csak apránként mozdulnak el, így a végeredmény „élethű” látványt mutat ugyan, a mozdulatok és a helyváltoztatás módjai viszont groteszkek, olykor a fizika törvényszerűségeivel összeegyeztethetetlenek lesznek (pl. Varsányi Ferenc: Suli-buli. 1976), n. stop-motion animáció - mozgóképet alkotó összes képkocka egy-egy beállítást jelent – stop-trükk o. papírkivágás – South Park p. legó- vagy brickfilm, q. megmozdított vonalrajz, r. fény animáció, s. homokszórás, t. filmrelief. A rajzfilm A rajzfilm módszerének több, de két fő gyakorlati előnye biztos van a többi animációs technikával szemben: a,) minden grafikai stílus mozgatásában nagy szabadságot tesz lehetővé, könnyen kockázható és így jól mozgatható, b.) a film gyártásakor objektíven pontosan körülhatárolható munkafázisokra, részfeladatokra bontható. A rajzfilm végül is olyan rajzok analóg vagy digitális fényképészeti reprodukálása, amikkel különböző technikákkal mozgás illúzióját keltik és az így kialakult történéshez hangot illesztenek. Az ötletet elsősorban a rajz segítségével valósítják meg, de ebben komoly szerepet kap a filmkamera is. A művész megrajzolja és szereplői karakterét, majd ezeket mozgás közben és a cselekmény színterét is. Többször leírtuk már, hogy ahhoz, hogy a mozgás váljon láthatóvá az álló képekből, egy eltelt másodperchez 24 kockának kell szemünk előtt folyamatosan levetítődni, ezt rajzokból álló sorozatot úgy kell elkészíteni, hogy minden következő rajzon a mozdulat másik mozzanata látszódjon. Miután minden egyes rajzot kamerával rögzítettek, a vetítéskor így lesz a 24 rajzból valamilyen mozgás egy másodperce. Míg a natúr, élőszereplős játékfilm ill. dokumentumfilm operatőre kamerájával a valós térből rögzít élő mozgást, addig a rajzfilm szerzője rajzolja a teret és a mozgást is. Az animációs film már a 19. sz. végén megjelenik, de mint hangos rajzfilm, így csak a 20. század vívmánya.
A rajzfilm fázisai 1. A téma megjelölése, a forgatókönyv megírása
2. A cselekmény szereplőinek és környezetének kiválasztása, meghatározása 3. A pontos karakterlapok kialakítása, a szereplők karakterdizájnjainak elkészítése 4. A filmvázlat és a forgatókönyv kidolgozása, ami a képes forgatókönyv elkészítésével valósul meg (ma már story-board-ot a natúrfilmhez is készítenek). 5. A kulcsrajzok és fázisrajzok megrajzolása. Mielőtt belekezdenénk a forgatásba, annak megkezdése előtti kell a kartonokat elkészíteni, mely celltechnikával történik. A technika az áttetsző acetátlapokról, az ún. cellről kapta a nevét, ezért celles technikának hívjuk, Walt Disney óta ez az elmélet nem változott. A cell lapok alkalmazásával elkerülhetővé válik az újrarajzolás, a cellen egyszer megrajzolt figura mozdulatlan része állókép marad, s csak a külön cellre rajzolt változó részeket váltogatják a kamera előtt. Egy-egy látványt ceruzával vagy tussal rajzolnak meg – én még emlékszem az úgynevezett dermatográfra, ami a szemceruzához hasonló kissé zsíros rajzeszköz volt, amellyel közvetlenül a cell lapokra rajzoltunk, de xerox eljárással is át lehet vinni például a pauszrajzot a teljesen átlátszó acetátra. 6. A rajzokat ezután akriltartalmú festékkel megfestik, mégpedig a cell hátoldalán, ezután a festéket vegyszeresen rögzítik, és a lapokat csak a szélükön fogják meg. Amikor készek a rajzok, a celleket vízfestékkel a háttérbe helyezik. 7. a rajzok fényképészti rögzítése kamerával vagy szkenerrel. Ha a hagyományos technikát használjuk, akkor ilyenkor rögzítő kapcsokat használunk, amelyek beleillenek a cell-lapok lyukaiba. Ez biztosítja a pontos illesztést, a pontos fedést. Az árnyékok elkerülése miatt üveglappal szorítják le őket. Az előző felosztásból a rajzfilmgyártásra jellemző fázisok részletes kidolgozása: 1. A téma megjelölése és a forgatókönyv megírása nagyrészt irodalmi feladat, természetesen figyeembe kell venni a gyártási technikát és egyéb marketing szempontokat is. Lehet brainstorming is, ami ötlettársítás, szabad ötletfeltárás, általában csapatmunkát jelöl. Az alapötletet általában a film írója vagy rendezője adja. (A két szerep sokszor egyazon személy). Az elkészült irodalmi forgatókönyvnek tartalmaznia kell a párbeszédeken és a monológokon kívül a helyszínek és a szereplők fontosabb mozdulatainak, viselkedésének, esetleg viseletének leírását. 2. A cselekmény szereplőinek és környezetének kiválasztása, meghatározása az előző fázishoz közvetlen kapcsolódó feladat, annak a munkafázisnak a szoros része, hasonló szempontos merülnek fel itt is. 3. A Karakterlap Az animáció témájának, a cselekmény alapján meghatározott szereplők jelennek meg a történetben, ezek a karakterek szerepelnek a fabuláció (mesélés ) során, rajtuk keresztül ismerhető meg a story, velük történnek az események. Az animáció cselekménye retorikai alakzat; általában tisztán képzeletbeli dolgok valóságosként
való feltüntetése, az ebben szereplő karakterek részletes és pontos meghatározását, leírását tartalmazzák a karakterlapok. A Karakterlap felépítése: 1. Karakter teljes neve 2. Kép a karakterről (rajzfilm esetén rajz, tárgy-animáció esetén fotó)
3. A szereposztás szerinti faja (szereplőfajta): pl. hős, boszorkány, vámpír, stb. 4. Kora: alapvetően fontos attribútum, mely meghatározza a karaktert - Születetési adatok: a hely és az időpont meghatározó adata a karakternek, de az is lehet, hogy nincs ilyen adat (Horoszkóp is lehet) 5. Jellemzően külső tulajdonságok 6. Jellemzően belső tulajdonságok 7. Az információk kifejtése Jellemzően külső tulajdonságok: Külső alapvető jellegzetességek: pl. szép, csúnya, csámpás, nagy orrú stb, ezekhez tartozik a mérhető, számmal kifejezhető paraméterek: Magassága: … cm Súlya: kb. … kg Szeme színe: jellegzetes lehet Haja színe: mindenféleképp jellemzője a karakternek Különös ismertetőjelei: pl. tetoválás, fülbevaló, de az is lehet, hogy állandóan pisztolyt hord. Jellemzően belső tulajdonságok: Pozitív tulajdonságok: bátor, kedves, megértő, segítőkész Negatív tulajdonságok: gonosz, büdös, de az, ha csak meggondolatlan zárkózott, hallgatag, hűvös, magányos Foglalkozása: a téma feldolgozásához, annak minél pontosabb vezetéséhez sokszor elkerülhetetlen, pl. kapuőr, katona, diák prefektus Hobbi: ha van jellegzetes hobbija, ami segíti a karakter bemutatását Esetleg jellemző idézetünk tőle: "….." Az információk kifejtése
A karakter személyisége és pályafutása A karakter személyiségének rövid vázlatszerű bemutatása: az X éves szereplő (karakter), akinek az a feladata a cselekményben, hogy … Környezetének ismertetése, először a családról, pl. a szereplő szüleiről érdemes talán tudatnunk annyit, hogy ők kik voltak, ezzel informálunk, hogy milyen kultúrában nőtt fel, milyen nevelésben részesült, természetesen más kontextusban tárgyalható mindez, ha a karakter gyerek illetve felnőtt, szülő, vagy nagyszülő. Általában a család bemutatása lényeges lehet, azon belül az ott betöltött státusza (testvér, gyerek, szülő, nagyszülő, rokon). Sokszor használt meseszövési elem, hogy a szülők - pl. szakmájukból adódóan - sosem voltak otthon, ezért az utca nevelte fel, de a történet úgy is alakítható, hogy a lánynak vagy fiúnak a legjobb nevelést akarták biztosítani így is. Akár felkérhettek nevelőt, családtagot, akár pl. egy híres vagy hírhedt vadászt, hogy vegye kezelésbe a gyermeküket, ez mind a karakter kialakítása érdekében meghatározó lehetőség. Sokszor alkalmazott történetszövési elem, hogy egy napon új szereplő érkezik az addig nyugodtan, a szokásaihoz ragaszkodó közösségbe és ez felkavarja az állóvizet. ZERO ÉS YUKI A szereplők közti kötelékek leírása fontos még akkor is, ha a történet későbbi fejezeteiből kiderülhet, hogy az elején vázolt viszonyok megváltoztak vagy tévesen értelmezhetőek voltak (pl. krimi – a meglepetés igénye). A szereplők, a karakterek viszonyát néhány szóban össze kell foglalni, pl. féltékenység és rivalizálás, ha pl. két fiúkarakter ugyanazért a kislányért van oda hosszú évek óta, mindketten bármit megtennének, ez a konfliktusteremtés alapja is lehet, ahogy egy leány és fiú szerelme, vagy apa fiú ellentéte, vagy 2 király harca egymással. Általánosan két szereplő érdekkülönbsége, kettejük rivalizálása egy pillanatra sem szünetel. Minden sérelmüket egymásra zúdítják és megtörténik az elkerülhetetlen összecsapás. Úgy kell a karakterekkel vezetni a cselekményt, hogy az érdeklődést fenntartsuk addig, amíg is elérkezünk a konfliktus csúcspontjához, ahol a végkifejtéssel megnyugtató megoldás születik vagy születhet és ebből a konklúzió is levonható. Előfordulhat, hogy nyitva hagyjuk a történetet, vagy nem várt vége születik, ennek különböző okai is lehetnek, mindez az írói szabadsághoz tartozik, de általában az aktuális korra és kultúrára jellemzően alakul. Az alakok mozgása a következőképpen oldható meg: meghatároznak mondjuk négy jellegzetes helyzetet, s ezek közé berajzoljuk a mozgás fázisait, amelyek ciklusokat alkotnak. A jól kidolgozott mozdulatsort cellekre rajzolják és másodpercenként 12-24 kép készül. Ha a mozgás fél másodpercig kell hogy tartson, akkor 6-12 képkockára van szükségünk. A mozdulatok azzal lassíthatók, vagy gyorsíthatók, ha eltérő számú képkockát fényképeznek. Ha a cselekmény lassúbb, akkor a kép közötti helyzeteltérés is kisebb. Gyorsaság illúzió úgy is elérhető, ha a formát eltorzítjuk, megnyújtjuk a mozgás irányába, vagy úgy is, ha mondjuk felcsapódó porfelhőt, elmosódótabb alakokat rajzolunk.
Figuratervezés Mivel e sorok írója keveset a Mézga családban, többet a Gusztáv filmekben rajzolt, ezeket a szereplőket mutatom be, azaz rajzolom meg figuratervek gyanánt. Hogy született meg Gusztáv figurája? A nevet mindenféleképp Dargay Attila adta, Jankovics szerint Dargay a névszótárban erre a névre bökött, maga Dargay viszont azt állította, hogy egy forgatókönyveket író
orvos keresztnevéből találta meg a Gusztáv nevet. Az angolban pl. Gustavus néven jelent meg a címben. A karakterdizájn 1. Először Gusztáv fejének megrajzolásával, annak néhány arckifejezésével mutatom meg a figurát, 2. aztán egész alakos rajzokban elöl-, oldal-, és hátulnézetben. Majd a következőben a jellemző mozdulatokban járjuk körbe tüzetesebben a figurát, végül a haladó, futó alak különböző mozgásfázisait, a szaladásának kulcsfázisait rajzoltam meg. 1/a. – Gusztáv feje szemből, normál arckifejezéssel (6. ábra)
1/b. – Gusztáv feje oldalról, normál arckifejezéssel (7. ábra)
1/c. – Gusztáv feje hátulról (8. ábra)
1/d. – Gusztáv feje szemből, vidám arckifejezéssel (9. ábra)
1/e. – Gusztáv feje szemből, dühös arckifejezéssel, megnyúlt arccal (11. ábra)
Természetesen lehet jóval több arckifejezést megrajzolni, ezeket az arckifejezéseket különböző nézőpontokból, de nem csak elöl-, oldal-, és hátulnézetben, hanem alul- és felülnézetben is. Mivel közkeletűen ismert figuratervről van szó, ebben az esetben elégnek éreztem ennyit megrajzolni, ezeknek a lemásolásával már lehet gyakorolni a figuratervezés első fázisát és egyben az arckifejezések rajzban is jellemzően követhető megoldásait. Következnek az egész alakos tervek.
2/a. – Gusztáv alakja szemből, annyiban tértem el a sajátos jellegzetességétől, hogy nem zárt lábbal rajzoltam, erre a ritkábban sorra kerülő állásmódjára nem csak kíváncsi voltam, hanem ugyanebben a pózban megrajzoltam ingujjban is (12. ábra)
2/b. – Gusztáv alakja szemből, a már fentebb említett pózban, így megrajzoltam ingujjban is (13. ábra)
2/c. – Gusztáv alakja oldalról, a már megszokottabb pózban rajzoltam meg (14. ábra)
2/d. – Gusztáv alakja hátulról, szintén a már megszokottabb pózban (15. ábra)
2/e. – Gusztáv alakja hátulról, roggyant lábakkal (16. ábra)
2/f. – Gusztáv alakja oldalról, de kissé hátulról, igyekeztem egy jellegzetes mozgulatát megrajzolni (17. ábra)
2/g. – Gusztáv térdelő pozícióban oldalról, meg (18. ábra)
A következő lapokon a karakter mozgásának jellegzetes formáit, a mozdulatsor karakteres kulcspontjait rajzoltam meg, mégpedig a szaladó Gusztáv figurájának egymást követő mozgáspozícióit. Egy lapon 6 figurát rajzoltam és összesen 3 darab vázlatlapot készítettem el, ennek követésével képet igyekeztem adni a szaladásnak egyrészt az általánosnak is mondható fázisairól, másrészt Gusztávnak, a tervezett figirának is a kialakított mozgássorban bemutatni a karakterének jellemzőit.
2/h. – Gusztáv rohan illetve néha csak inkább szalad – hova rohanjunk, gondolja a végén (18. és 20. ábra)
2/i. – Gusztáv szalad, de elég lustán, a szaladást néhol lassabb haladásra, inkább úgy is mondhatjuk hogy menésre, szinte sétálásra váltja. Néha ráeszmél, hogy nem olyan sürgős. Ezen a lapon – a többivel ellentétben - kalappal rajzoltam meg (21. ábra)
