Katonai hatalom a nemzetközi rendszerben

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola

Dobos Gábor:

Katonai hatalom a nemzetközi rendszerben

Doktori (PhD) értekezés

Témavezető: Dr. Tálas Péter, CSc

…………………………………..

Budapest, 2012. 1

TARTALOM Táblázatok

4

Rövidítések

5

Bevezetés

7

A tudományos kutatás célja, módszere és várt eredménye

7

Hipotézisek

9

Az értekezés felépítése

9

A szakirodalom áttekintése

9

Hatalom a nemzetközi rendszerben

11

A nemzetközi rendszer

11

A hatalom

11

A hatalom formái a nemzetközi rendszerben

13

A hatalom formáinak dominanciája

16

Nukleáris hatalom

18

Tömegpusztító fegyverek

18

Atomfegyverek

20

A célba juttatás eszközei

22

Ballisztikus rakéta elleni fegyverek

24

Az atomfegyver szerepe és jelentősége

29

Katonai mesterséges holdak és mesterséges hold elleni fegyverek

31

Bevezetés

31

A katonai mesterséges holdak alkalmazásának területei

33

Mesterséges hold elleni hadviselés

42

Összegzés

44

Nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók

46

Halálos meglepetés

46

Korlátlan hatósugár

48

Láthatatlan ragadozó

50

Következtetések

53

Az Egyesült Államok katonai hatalma Az első csapások

54 54 2

A flotta védelme

58

Rakétavédelem

59

Áthatolás a légvédelmen

63

Az Egyesült Államok katonai hatalmának korlátai

68

Ellentámadás az Egyesült Államok ellen

70

Oroszország katonai hatalma

72

Katonai hatalom Ázsiában

72

Az ázsiai katonai egyensúly

76

Az Egyesült Királyság és Franciaország

79

Következtetések

80

Terrorizmus és gerilla-hadviselés

81

A terrorizmus céljai és stratégiái

81

A terrorizmus lehetőségei és korlátai

84

A gerilla

86

Az al-Káida

87

Összegzett következtetések

90

Összefoglalás

90

Elsődleges eredmények

91

További eredmények

91

Az eredmények gyakorlati hasznosítása

92

Ajánlások

92

Tudományos tevékenység

94

Szakmai önéletrajz

94

A kutatási témában megjelent publikációk

94

Függelék

95

Vadászrepülőgépek hatótávolsága meghatározott bevetési ütem mellett

95

Hajó elleni ballisztikus rakéták találati valószínűsége

96

Felhasznált irodalom

97

3

TÁBLÁZATOK 1. táblázat: 1500 kilométert meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakétákra telepített atomtöltetek száma

25

2. táblázat: 1500 kilométert meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakétákat megsemmisíteni képes rakétafegyverek

29

3. táblázat: Megfigyelő és felderítő katonai mesterséges holdak

39

4. táblázat: Oroszország és egyes szomszédai közötti katonai erőviszonyok

77

5. táblázat: Hajó elleni ballsztikus rakéták találati valószínűsége

96

4

RÖVIDÍTÉSEK AAA

Anti-Aircraft Artillery

ABM

Anti-Ballistic Missile

AEW

Airborne Early Warning

AIP

Air-Independent Propulsion

ASALA

Armenian Secret Army for the Liberation of Armenia

ASAT

Anti-Satellite

ASBM

Anti-Ship Ballistic Missile

BTWC

Biological and Toxin Weapons Convention

BVR

Beyond Visual Range

COMINT

Communications Intelligence

CWC

Chemical Weapons Convention

ELINT

Electronic Intelligence

EOKA

Ethniki Organosis Kyprion Agoniston

EORSAT

Electronic Intelligence Ocean Reconnaissance Satellite

ETA

Euskadi Ta Askatasuna

FLN

Front de Libération Nationale

GEO

Geostationary Orbit

GNSS

Global Navigation Satellite System

GPS

Global Positioning System

HARM

High Speed Anti-Radiation Missile

IRA

Irish Republican Army

JASSM

Joint Air-to-Surface Stand-off Missile

JSOW

Joint Stand-Off Weapon

LEO

Low Earth Orbit

MANPADS

Man-Portable Air Defense System

MEO

Medium Earth Orbit

MIRV

Multiple, Independently-targeted Re-entry Vehicle

MP

Maritime Patrol

MTI

Moving Target Indicator

NMD

National Missile Defense 5

NOSS

Naval Ocean Surveillance System

NPT

Non-Proliferation Treaty

OTH

Over-the-Horizon

RORSAT

Radar Ocean Reconnaissance Satellite

SAM

Surface-to-Air Missile

SAR

Synthetic Aperture Radar

SCADA

Supervisory Control and Data Acquisition

SDB

Small Diameter Bomb

SDI

Strategic Defense Initiative

SHORAD

Short Range Air Defenses

SIGINT

Signals Intelligence

SLAM-ER

Stand-off Land Attack Missile Extended Response

SORT

Strategic Offensive Reductions Treaty

START

Strategic Arms Reduction Treaty

STO(V)L

Short Take-off and (Vertical) Landing

TEL

Transporter-Erector-Launcher

THAAD

Terminal High-Altitude Area Defense

TLAM

Tomahawk Land Attack Missile

UÇK

Ushtria Çlirimtare e Kosovës

VdV

Vozdusno-deszantnije Vojszka

6

BEVEZETÉS

A TUDOMÁNYOS KUTATÁS CÉLJA, MÓDSZERE ÉS VÁRT EREDMÉNYE A nemzetközi rendszer leírásának általános érvényű kérdése a rendszer pólusainak és ezzel összefüggésben a nagyhatalmak számának és kilétének meghatározása. E dolgozat elsődleges célja egy olyan elemzési módszer kialakítása, amely ezt lehetővé teszi. Ennek megvalósítása érdekében – szemben más megközelítésekkel, amelyek a nagyhatalmiságot kiválasztott tulajdonságok számszerűsített értékei összességének valamilyen küszöbértéket való átlépéséhez kötik – abból a felismerésből indulunk ki, hogy a nagyhatalom olyan szereplő, akinek hatalma van másokon, és aki felett másnak nincs hatalma. A nemzetközi rendszer egyes szereplői hatalommal bírnak mások felett – egyesek sokak, mások néhányak felett, és vannak, akik senki felett sem. Lehetnek olyan szereplők, akik képesek hatalmat gyakorolni másokra, rájuk viszont valaki más tud hatalmat gyakorolni; és előfordulhat, hogy bár egy szereplő felett senki nem bír hatalommal, de ő sem tud hatalmat gyakorolni senkire. Ezt a feltételezett hatalmi struktúrát mutatja be az 1. ábra. 1. ábra A nemzetközi rendszer hatalmi struktúrája A

B

C

D

E F

G

H

Feltételezésem szerint ez a hatalmi struktúra felderíthető. Tetszőleges szereplőt kiválasztva eldönthető, hogy mely más szereplőkre képes hatalmat gyakorolni. Azok a szereplők, amelyek felette hatalmat gyakorolhatnak, csakis azok között lehetnek, amelyekre ő nem képes hatalmat gyakorolni, tehát ezekkel kell folytatnunk, 7

mindaddig, amíg csak olyan szereplők maradnak, amelyek felett senki sem képes hatalmat gyakorolni. Tekintsük az alábbi példát: A-t kiválasztva azt találjuk, hogy E, F és G felett tud hatalmat gyakorolni, tehát A felett csak B, C, D és H rendelkezhet hatalommal (2/a ábra). Velük folytatva lehetséges megmondani, melyek azok a szereplők, amelyek felett senki nem rendelkezik hatalommal (2/b ábra). 2. ábra A nemzetközi rendszer hatalmi struktúrájának feltérképezése A

B

C

D

A

E F

G

B

C

D

E H

2/a ábra

F

G

H

2/b ábra

Fontos megjegyezni, hogy mindegy, milyen sorrendben vizsgáljuk a szereplőket, ugyanazt az eredményt kapjuk. Amint látható, a 2/b ábra (a nemzetközi rendszer hatalmi struktúrájának feltérképezése során kapott eredmény) annyiban eltér az 1. ábától (a nemzetközi rendszer tényleges hatalmi struktúrájától), hogy az E és F közötti kapcsolatot nem mutatja. Ennek feltárásához minden egyes szereplőt vizsgálni kellene. Ennél hatványozottan kisebb feladat csupán azoknak a szereplőknek a meghatározása, amelyek felett senki nem rendelkezik hatalommal. Ebben a tanulmányban csak erre vállalkozunk, és erre is csak a hatalom két – nukleáris és katonai – formája vonatkozásában. A kutatási cél megvalósítása érdekében mindenekelőtt a hatalom fogalmának meghatározására van szükség. Ezt követően lehetővé válik az egyes szereplők közötti hatalmi viszonyok vizsgálata. A kutatás várt eredménye a nemzetközi rendszer azon szereplőinek meghatározása, amelyek felett egyetlen szereplő sem képes nukleáris vagy katonai hatalmat gyakorolni. További kutatás szükséges annak eldöntésére, melyek azok a szereplők, amelyek felett a hatalom semmilyen formáját sem képes senki gyakorolni.

8

HIPOTÉZISEK A kutatás alaphipotézise, hogy eldönthető, hogy a nemzetközi rendszer két szereplője között a nukleáris és katonai hatalom terén milyen hatalmi kapcsolat áll fenn. További hipotézis, hogy léteznek olyan szereplők, amelyek felett egyetlen más szereplő sem képes nukleáris vagy katonai hatalmat gyakorolni.

AZ ÉRTEKEZÉS FELÉPÍTÉSE Az első fejezet (Hatalom a nemzetközi rendszerben) tisztázza a nemzetközi rendszer és a hatalom fogalmát, bemutatja a hatalom formáit és az azok közötti dominanciasorrendet, elméleti megalapozását nyújtva a fent vázolt feladat megoldásának. Célja nem a nemzetközi kapcsolatok elméletének kutatói között a kérdésben fennálló viták – még kevésbé azok tudománytörténetének – átfogó és részletes bemutatása, csupán a dolgozat további részeihez szükséges elméleti alapok lefektetése. A második fejezet (Nukleáris hatalom) az atomfegyver különleges tulajdonságait, célba juttatásának legveszélyesebb, legnagyobb fenyegetést jelentő eszközeit és az azok ellen való védekezés lehetőségeit veszi számba. Tekintettel arra, hogy a ballisztikus rakéták tömeges alkalmazása elleni védekezés nem lehetséges, nem tárgyalja a célba juttatás más eszközeit, mert az atomfegyver alkalmazására való képesség a ballisztikus rakéták megléte esetén nem függ azoktól. A harmadik és negyedik fejezet (Katonai mesterséges holdak és mesterséges hold elleni fegyverek, Nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók) a katonai eszközök két különleges csoportjával foglalkozik. Az e fejezetben tett megállapítások a következő két fejezetben végzett elemzéshez elengedhetetlenül szükségesek. Az ötödik és hatodik fejezet (Az Egyesült Államok katonai hatalma, Oroszország

katonai

hatalma)

a

harmadik

fejezet

következtetéseinek

felhasználásával megoldja a dolgozat lényegét képező feladatot. Végül, a hetedik fejezet (Terrorizmus és gerilla-hadviselés) a nemzetközi rendszer nem állami szereplőinek katonai hatalmát elemzi.

A SZAKIRODALOM ÁTTEKINTÉSE A nemzetközi kapcsolatok elméletének történelmi gyökerei Thuküdidész A 9

peloponnészoszi háború (i.e. 400 körül), Aquinói Szent Tamás Summa Theologica (1274), Niccolo Macchiavelli A fejedelem (1532), Hugo Grotius A háború és béke jogáról (1625), Thomas Hobbes Leviathán (1651), Emmerich de Vattel A népek joga (1758) és Immanuel Kant Az örök béke (1795) című művéből erednek. A háború – alapjait tekintve máig érvényes – tudományos igényű elemzésével Carl von Clausewitz szolgált A háborúról (1832) című munkájában. A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásának kezdete a modern korban E. H. Carr The Twenty Years' Crisis (1939) és Hans J. Morgenthau Politics Among Nations (1948) című művéhez köthető. A tárgy szempontjából különösen jelentős Thomas C. Schelling The Strategy of Conflict (1960) és Arms and Influence (1966) című alkotása. A következő két nagy mérföldkő Robert O. Keohane és Joseph S. Nye Power and Interdependence (1977) és Kenneth N. Waltz Theory of International Politics (1979) című munkája, a nemzetközi kapcsolatok elmélete két uralkodó irányzatának – a neoliberalizmus (neoliberális institucionalizmus) és a neorealizmus (strukturális realizmus) – iskolateremtő alapművei. Külön említést érdemel végül Nye rendkívül népszerűvé vált puha hatalom elmélete, amelyet először Bound to Lead (1990) című könyvében fejtett ki. Jelen dolgozat első fejezete épít e klasszikusnak tekinthető munkákra, de csak annyiban, amennyire ez a vizsgált kérdés elemzéséhez hozzásegít. A további fejezetek elkészítésében különösen hasznosnak bizonyultak a Massachusetts Institute of Technology Nemzetközi Tanulmányok Központja Biztonsági Tanulmányok Programjának igazgatóhelyettese, Owen R. Coté, illetve a RAND Corporation, ezen belül elsősorban Benjamin S. Lambeth tanulmányai, valamint az olyan évente megjelenő adattárak, mint az International Institute for Strategic Studies által kiadott The Military Balance. Törekedtem a legfrissebb ismeretek bemutatására: az e fejezetekben felhasznált források közel kétharmada az elmúlt öt évből származik.

10

HATALOM A NEMZETKÖZI RENDSZERBEN

A NEMZETKÖZI RENDSZER A nemzetközi rendszer egymástól független, egymással kapcsolatban álló politikai egységek halmaza.1 A nemzetközi rendszer globális: a Föld minden független politikai egysége kapcsolatban áll a többivel; a bolygón nincs több, egymástól elkülönült rendszer, csak egy, amelynek minden szereplő részese. 2 Alapvető és meghatározó szereplői az államok, a rendszer egyedüli szuverén szereplői – a XX. században több kísérlet történt arra, hogy túllépjen a vesztfáliai paradigmán és a rendszert új alapokra helyezze: a marxizmus az osztályokat, a nácizmus a fajokat, az iszlám forradalom a hívők közösségét (az ummát) tekintette szuverén szereplőnek, azonban ezek a kísérletek megbuktak –; további szereplőinek tekinthetünk minden olyan egységet, amely megfelel a fenti két kitételnek, vagyis politikai természetű, és a többi szereplőtől független.3

A HATALOM A hatalom mások gondolatai és cselekedetei felett gyakorolt ellenőrzés. Pszichológiai kapcsolat gyakorlói és azok között, akiken a hatalmat gyakorolják: előbbiek hatást gyakorolnak utóbbiak gondolkodására, ezáltal képessé válnak azok egyes cselekedeteinek ellenőrzésére.4 Ez a hatás előnyök reméléséből (jutalom ígéretéből), hátrányoktól való félelemből (büntetéssel való fenyegetésből), vagy személyek vagy intézmények iránti tiszteletből vagy szeretetből fakad. 5 A cselekedetek ellenőrzése két dologra irányulhat: hogy a másik megtegyen valamit (X) – vagyis hogy cselekedjen –, illetve ne tegyen egy bizonyos dolgot, tegyen bár 1

2 3 4

5

Kalevi J. Holsti: International Politics: A Framework for Analysis. Englewood Cliffs, PrenticeHall, 1995, 7th ed., p. 23. Ibid., pp. 52-53. Ibid., pp. 109-112. Hans J. Morgenthau: Politics Among Nations: The Struggle for Power and Peace. New York, McGraw-Hill, 1993, 7th ed., p. 30. Id., cf. Joseph S. Nye: Soft Power: The Means to Success in World Politics. New York, Public Affairs, 2004, p. x.

11

akármi mást (nem-X vagy O), – tehát tartózkodjék adott cselekvéstől –; vagyis hogy a másikat rábírja (persuasion) egy cselekvésre vagy eltántorítsa (dissuasion) attól.6 Az arra irányuló fenyegetést, hogy a másik megtegyen

valamit,

kényszerítésnek (compellence), az arra irányulót, hogy tartózkodjon valaminek a megtételétől, elrettentésnek (deterrence) nevezzük.7 A fenyegetés akkor képes elérni a kívánt magatartást, ha az a helyzet, amelynek létrejöttét kilátásba helyezi, a másik fél számára károsabb, mint a tőle megkövetelt áldozat, másképpen ha olyan költségeket

hárít

rá,

amelyek

meghaladják

az

áldozat

költségeit,

vagy

elfogadhatatlanul nagyok az előnyökhöz képest.8 Az elrettentő fenyegetés passzív: beváltására akkor kerül sor, ha a másik cselekszik. A kényszerítő fenyegetés ezzel szemben aktív: a fenyegetést gyakran csak a büntetés végrehajtásának megkezdése teszi hitelessé, ami addig tart, amíg a másik nem cselekszik.9 Minden fenyegetés mellé megfelelő biztosítékoknak kell társulniuk arra vonatkozóan, hogy a kívánt magatartás esetén beváltására nem kerül sor: a fenyegetés célja, hogy döntés elé állítsa a másikat.10 A hatalomnak két fontos tulajdonsága van: egyrészt csak két vagy több fél viszonyában értelmezhető és nem fejezhető ki mennyiségekkel vagy valamiféle mértékegységgel; másrészt helyzetfüggő, vagyis általános jellemzők alapján nem lehet előrejelezni, hogy a hatalom gyakorlására tett kísérlet sikeres lesz-e. 11 A hatalom a sebezhetőségi interdependencia aszimmetriáiból fakad, vagyis abból, hogy a felek jelentősen eltérő képességgel rendelkeznek arra, hogy magatartásukkal a másik félre olyan költségeket hárítsanak, amelyeket az megfelelő válaszlépéssel is csak nagyon drágán, vagy – alternatíva hiányában – egyáltalán nem képes csökkenteni.12 6

7 8 9

10 11

12

J. David Singer: Inter-Nation Influence: A Formal Model. The American Political Science Review, Vol. 57, No. 2, June 1963, p. 424. Thomas C. Schelling: Arms and Influence. New Haven, Yale University Press, 1966, pp. 69-78. Carl von Clausewitz: A háborúról. Veszprém, Göttinger, 1999, p. 16. Thomas C. Schelling: The Strategy of Conflict. Cambridge, Harvard University Press, 1980, 2 nd ed., p. 196. Schelling (1966) op. cit., p. 74. Donald M. Snow: National Security: Defense Policy for a New International Order. New York, St. Martin’s Press, 1995, 3rd ed., p. 29. Robert O. Keohane – Joseph S. Nye: Power and Interdependence. New York, Longman, 2001, 3 rd ed., pp. 10-11., c.f. Robert O. Keohane: Power and Governance in a Partially Globalised World. London, Routledge, 2002, p. 277.

12

A HATALOM FORMÁI A NEMZETKÖZI RENDSZERBEN A katonai hatalom mások magatartásának befolyásolása fegyveres erő alkalmazása vagy azzal való fenyegetés által. A fegyveres erőszak alkalmazásának lényege nem az erőszakkal okozott kár és fájdalom, hanem annak a másik magatartására gyakorolt hatása: a további erőszak kilátásba helyezése – társulva azzal a biztosítékkal, hogy az erőszakot alkalmazó fél akaratának teljesítése esetén elkerülhető – az, ami eléri a kívánt magatartást.13 A katonai erő funkciói közül kettő, az elrettentés és a kényszerítés gyakorol hatást az ellenség szándékaira.14 (A védelem nem az ellenség szándékaira, hanem képességeire irányul: az elrettentés célja, hogy az ellenség tartózkodjon a cselekvéstől, a védelemé a cselekvéssel szembeni ellenállás.15) Meg kell különböztetni az elrettentést, ami abból fakad, hogy az egyik fél képes a másikat megakadályozni abban, hogy elérje célját (deterrence by denial), a büntetéssel való fenyegetésből eredő elrettentéstől (deterrence by punishment): előbbi a másik félnek arra vonatkozó mérlegelésére gyakorol hatást, hogy milyen valószínűséggel éri el célját, utóbbi arra vonatkozóra, hogy ez milyen költséget jelent számára. 16 Az elrettentés sikere azért nehezen elbírálható, mert nem eldönthető, hogy a nem kívánt cselekvés az elrettentés miatt nem következett be, vagy annak szándéka is eleve hiányzott. Kudarca viszont világos: ez a megtorlás létrejötte, mert ennek előfeltétele annak a cselekménynek a bekövetkezése, amit az elrettentés megelőzni lett volna hivatott.17 A nukleáris hatalom a katonai hatalom különleges formája. Az atomfegyver képes azonnal és végérvényesen eldönteni a háborút, nem azért, mert az ellenség teljesen megsemmisül, hanem mert belátja, hogy ez bekövetkezhet. Alkalmazása a legnagyobb lehetséges fenyegetés: olyan következményt helyez kilátásba, amely egyet jelent legalábbis a vereséggel – azaz a kitűzött célok meghiúsulásával –, vagy akár a teljes megsemmisüléssel, és minden más lehetséges helyzetnél károsabb, ezért 13 14

15

16

17

Schelling (1966) op. cit., pp. 3-4. A katonai erő funkcióiról lásd: Robert J. Art: The Four Functions of Force. In: Robert J. Art – Robert Jervis (ed.): International Politics: Enduring Concepts and Contemporary Issues. New York, HarperCollins, 1996, 4th ed., pp. 155-162. Glenn H. Snyder: Deterrence and Defense: Toward a Theory of National Security. Westport, Greenwood Press, 1975, p. 3., cf. Schelling (1966) op. cit., pp. 78-79. Snyder op. cit., pp. 14-15., cf. Austin G. Long: From Cold War to Long War: Lessons from Six Decades of RAND Deterrence Research. Santa Monica, RAND, 2008, p. 10. Art op. cit.

13

mindenképpen elkerülendő.18 Az atomfegyver ellen védelemből eredő elrettentés nem lehetséges – alkalmazását nem lehet megakadályozni (célba juttatása legveszélyesebb, legnagyobb fenyegetést jelentő eszközeit, a ballisztikus rakétákat sem

indításuk

előtt,

sem

repülésük

közben

nem

lehet

megbízhatóan

megsemmisíteni), hatása azonnali és alig mérsékelhető (az óvóhelyek csak korlátozott védelmet nyújtanak, az egyetlen lehetőség az evakuálás) –; csak a büntetéssel való fenyegetésből fakadó elrettentés képes az ellenség cselekedeteinek befolyásolására. Önmagában az, hogy az egyik fél képes a másiknak kárt okozni, nem elegendő, a kilátásba helyezett megtorlásnak olyan mértékűnek kell lennie, amely meghaladja az attól a cselekvéstől várható hasznot, amelyre az elrettentés irányul: az atomfegyver alkalmazásával való fenyegetés ellen csak ugyanilyen fenyegetés hatásos.19 Ebből következően egy atomfegyverrel nem rendelkező szereplő nem lehet képes hatalmat gyakorolni egy olyan másik felett, amelyik rendelkezik atomfegyverrel, mert utóbbi olyan fenyegetéssel élhet, amelyre előbbi nem tud megfelelő választ adni. Az atomfegyverrel rendelkező szereplő biztosan képes az azt nem birtokló másik elrettentésére és – amennyiben a fenyegetés hiteles – akár kényszerítésére is. Az elrettentő nukleáris fenyegetés természeténél fogva hitelesebb a kényszerítőnél: nyomós érv, hogy utóbbira 70 éve nem került sor, de ugyanannyira az, hogy egyszer már igen. A gazdasági hatalom abból fakad, hogy az egyik fél a másiktól a gazdaság valamely területén olyan módon függ, hogy ezt a függést nem képes kiváltani, és az a másik, amelytől függ, nem függ tőle viszont ugyanígy. E területek közé tartoznak az élethez nélkülözhetetlen erőforrások (az alapvető élelmiszerek és az ivóvíz), illetve a gazdaság kulcsfontosságú tényezői (a tőke, az energia és energiahordozók, az ipari nyersanyagok, az ipari kapacitás, a technológia, a képzett munkaerő és a piac). Csak akkor képes az egyik szereplő hatalmat gyakorolni a másik felett, ha az e területek egyikén meglévő függést nem ellentételezi függés egyetlen másik területen sem.

18

19

Policy Subcommittee of the Strategic Advisory Group: Essentials of Post-Cold War Deterrence. U.S. Strategic Command, 1995, p. 7. Long op. cit., id., c.f. Her Majesty's Government: The Future of the United Kingdom's Nuclear Deterrent. London, Ministry of Defence, 2006, p. 17., Bruno Tetrais: Nuclear Deterrence: The French Perspective. In: Owen C. W. Price – Jennifer Mackby (ed.): Debating 21st Century Nuclear Issues. Washington, D.C., Center for Strategic and International Studies, 2007, p. 120.

14

A

kiberhatalom

a

kibertér

elektronikai

összeköttetésben

álló

információforrásainak felhasználása mások magatartásának befolyásolására. 20 A kibertér különleges tulajdonsága, hogy lehetővé teszi a virtuális tartományából a kapcsolódó infrastruktúra fizikai tartományába irányuló, a hatalom más formáival összemérhető fenyegetést jelentő támadásokat.21 Ez a fenyegetés, akár a hatalom más formái esetében, alkalmas az elrettentésre és kényszerítésre.22 A transznacionális behatolás beavatkozás egy állam belső politikai rendszerébe az állam cselekedetei felett gyakorolt ellenőrzés érdekében. 23 A beavatkozás történhet a döntéshozók befolyásolása, lobbizás, propaganda, illetve rejtett tevékenység – megvesztegetés és zsarolás, fedett propaganda, önkéntes szervezetekbe való beszivárgás, sztrájkok és zavargások támogatása, politikai botrányok keltése, felforgató csoportok szervezése, kiképzése és felfegyverzése, államcsíny és merénylet – által. 24 A transznacionális behatolás közvetve, a politikai célok, illetve az azok megvalósítási módja meghatározásában szerepet játszó embereken, illetve az általuk alkotott – politikai, társadalmi, gazdasági, etnikai, vallási, nyelvi – csoportokon keresztül gyakorol hatást az állam cselekedeteire.25 A diplomáciai hatalom a kívánt magatartás elérése érdekében diplomáciai támogatást kínál, illetve annak megvonásával fenyeget. 26 Akkor érheti el célját, ha az ebből fakadó előnyök vagy hátrányok többet nyomnak a latba, mint azok, amelyek a megkívánttól eltérő magatartásból erednek.27 A puha hatalom vonzódás kiváltásával, meggyőzéssel, a napirend alakításával gyakorol befolyást mások cselekedeteire.28 A közös értékekhez való vonzódás és azok érvényre juttatásának helyes volta, kötelessége révén fejti ki hatását, azáltal, hogy az ezeket az értékeket képviselő szereplőt mások követik.29 A vonzódás a kultúra által kifejezett értékekből, a belső gyakorlatok és politikák által kifejezett eszményekből, a külpolitika legitimitásából és erkölcsi tekintélyéből, valamint a 20 21

22 23 24 25 26 27 28 29

Joseph S. Nye: The Future of Power. New York, Public Affairs, 2011, p. 123. Ilyen különösen a kritikus infrastruktúrák folyamatait szabályozó felügyeleti vezérlő és adatgyűjtő (supervisory control and data acquisition, SCADA) rendszerek elleni támadás. Ibid., p. 127. Ibid., p. 145. Stephen M. Walt: The Origins of Alliances. Ithaca, Cornell University Press, 1994, p. 46. Id., c.f. Holsti op. cit., pp. 192-193. és 199-200. Holsti op. cit., p. 152. Ibid., p. 144. Ibid., p. 143. Nye (2011) op. cit., pp. 20-21. és 93. Nye (2004) op. cit., p. 5. és 7., c.f. Keohane–Nye op. cit., p. 220.

15

jólétből és sikerből fakad.30 Mivel a nemzetközi rendszer szereplőinek magatartását elsősorban nem értékek érvényre juttatása, hanem érdekek érvényesítése vezérli, a puha hatalom csak akkor működhet, ha az értékek érvényre juttatását elősegítő magatartás nem áll ellentétben az érdekek érvényesítését biztosítóval. Ugyanez igaz az ideológiákra is: hiába osztoznak a szereplők közös politikai, kulturális és más jegyekben, ha érdekeik eltérők.31 A hatalom feltételezett további formái közül kettő, a nemzeti kisebbségek hatalma és az ENSZ Biztonsági Tanácsában való állandó tagság érdemel figyelmet. Az állítás, hogy egy adott érdekcsoport jelentős befolyást gyakorol a politikára, azt feltételezi, hogy a kérdéses politika jelentősen eltérő lenne akkor, ha a csoport nem létezne – vagyis hogy e befolyás hiányában az érdekek más politikához vezetnének. 32 Az, hogy a nemzeti kisebbségek milyen befolyást gyakorolnak, attól függ, mekkora belső támogatással bírnak: pontosan akkora hatalmat gyakorolnak az államra, mint bármely más ugyanolyan méretű, ugyanolyan egységes, ugyanannyira szervezett és összetartó, ugyanolyan erőforrásokkal rendelkező társadalmi csoport.33 Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nem képes előidézni egy cselekvést, csupán felhatalmazást ad arra. Az állandó tagok vétója sem magát a cselekvést akadályozza meg, csak annak jóváhagyását. A szereplők cselekedhetnek a Biztonsági Tanács határozatainak ellenében vagy azok felhatalmazása nélkül, és ha valami megakadályozza őket ebben, az nem a BT-határozat lesz, hanem a hatalom más formái. A cselekvést nem a határozat idézi elő, hanem a szereplők érdeke. 34 Az állandó tagság – és az azzal járó vétó – nem eleme, hanem következménye a hatalomnak (és egy történelmi folyamatnak).

A HATALOM FORMÁINAK DOMINANCIÁJA A hatalom formái nem egyenlők, dominancia-sorrend áll fenn közöttük. Az egyik domináns a másikkal szemben, ha utóbbi az előbbivel szemben nem érvényesíthető, de előbbi utóbbival szemben igen: a gazdasági hatalom eszközei hatástalanok a 30 31 32 33

34

Nye (2004) op. cit., p. x., 8. és 11., c.f. Nye (2011) op. cit., pp. 84-86. Walt op. cit., p. 38. Walt op. cit., p. 252. Charles McC. Mathias: Ethnic Groups and Foreign Policy. Foreign Affairs, Vol. 59, No. 5, Summer 1981, pp. 975-998. Morgenthau op. cit., p. 266.

16

fegyveres erőszakkal szemben.35 A hatalom formáinak dominancia-sorrendje a következő: nukleáris hatalom ↓ katonai hatalom ↓ gazdasági hatalom ↓ a kemény hatalom más formái (kiberhatalom, transznacionális behatolás, diplomáciai hatalom) ↓ puha hatalom A hatalom egy kevésbé domináns formája terén hátrányos helyzetben lévő szereplő, amennyiben a hatalom egy dominánsabb formája terén viszont előnyös helyzetben van, javíthat hatalmi helyzetén azzal, ha e dominánsabb hatalmi forma szintjére lép. 36 Nem fogja azonban ezt megtenni akkor, ha a másik fél egy ennél is dominánsabb forma szintjén előnyben van. (Ha A gazdasági hatalommal rendelkezik B felett, de B katonai hatalommal A felett, B kihasználhatja ezt, kivéve, ha A nukleáris hatalommal bír felette.) Minél fontosabb érdekek forognak kockán, annál valószínűbb, hogy a szereplők a hatalom dominánsabb formáihoz nyúlnak, ugyanakkor a dominánsabb hatalmi szinten meglévő előny mit sem ér, ha az adott helyzettel összefüggésben nem releváns, mert kihasználása elképzelhetetlen.37 Adott kérdés vonatkozásában két szereplő között egyféle hatalmi viszony áll fenn: vagy A rendelkezik hatalommal B felett, vagy B A felett, vagy egyik sem rendelkezik hatalommal a másik felett. Mindezek alapján lehetséges a nemzetközi rendszer szereplői közötti hatalmi kapcsolatok felvázolása. A legfontosabb érdekeket érintő kérdésekben csak azok a szereplők bírhatnak hatalommal mások felett, amelyek a hatalom leginkább domináns formái terén előnyös helyzetben vannak. 35 36 37

Keohane–Nye op. cit., p. 14. Ibid., p. 15. Ibid., p. 14., c.f. Holsti op. cit., pp. 122-123.

17

NUKLEÁRIS HATALOM Az atomfegyvernek a háború kimenetelére gyakorolt lehetséges hatása Hirosima óta nem változott. A balliszikus rakéták megjelenésüket követően hamar az atomfegyver célba juttatásának legveszélyesebb eszközévé váltak, és a tömeges alkalmazásuk elleni védekezés máig megoldatlan.

TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK Tömegpusztítónak nevezzük azokat a fegyvereket, amelyek hatásaik sajátos jellegénél és méreténél fogva viszonylag rövid idő alatt rendkívül nagy pusztítást okoznak

az

élőerőben,

haditechnikai

eszközökben,

épületekben

és

más

létesítményekben. A különféle tömegpusztító fegyverek pusztító ereje jelentősen különbözik, a hagyományos robbanóeszközökével megegyezőtől az azokét több nagyságrenddel meghaladóig terjed. A meghatározás viszonylagos és némileg önkényes: általában az atomfegyvereket (nukleáris reakción – maghasadáson vagy maghasadáson és magegyesülésen – alapuló robbanószerkezeteket), a biológiai (embereknek, állatoknak vagy növényeknek betegséget vagy halált okozó mikroorganizmust vagy méreganyagot tartalmazó), a vegyi (embereknek vagy állatoknak sérülést vagy halált okozó mérgező vegyi anyagot tartalmazó) és a radiológiai (radioaktív anyagot tartalmazó) fegyvereket soroljuk ide. A biológiai fegyverek katonai célpontok ellen elsősorban az ellenség hagyományos fegyverek terén meglévő túlerejének mérséklésére alkalmazhatók, mivel a jelentős veszteségokozással az ellenséges források nagy részét képesek lekötni. Vegyi fegyverek katonai célpontok elleni alkalmazása jelentősen lassítja valamennyi katonai tevékenység végrehajtását, így annak a félnek kedvez, amely a lassabb ütemű hadviselést részesíti előnyben. A vegyi fegyver bevetése vonzó opció lehet a hagyományos fegyverek terén túlerőben lévő ellenség ellen, mivel alkalmazása általában nagyszámú áldozatot követel. A radiológiai fegyverek katonai szempontból az atomfegyvernek jóformán csak a hátrányos tulajdonságaival rendelkeznek – hosszú időre beszennyezik a megtámadott területet, így lehetetlenné téve a támadó számára annak elfoglalását és nagymértékben megnehezítve az ott 18

történő áthaladást, lelassítva ezzel a hadműveleteket –, ugyanakkor nélkülözik az atomfegyverre jellemző pusztítóerőt, ezért katonai alkalmazásuk gyakorlatilag kizárt.38 Hagyományos, vegyi, biológiai és atomfegyverek pusztító hatása nagyvárosi környezetben 10 000 000 1 000 000

halálos áldozatok száma

100 000 10 000 1 000 100 10 1000 kg 300 kg szarin 30 kg lépfene 12,5 1 megatonnás hagyományo ideggáz spóra kilotonnás hidrogénbom s atombomba ba robbanóanya g 1000 kg hasznos tömegű ballisztikus rakéta alkalmazása 3-10 ezer fő/négyzetkilométer népsűrűségű célpont ellen. A ténylegesen hasznosuló harcanyag a szarin esetében a rakéta hasznos tömegének 30, a lépfene esetében 3%-a; a feltételezett halálozási arány 10, ill. 90%.39

Biológiai és vegyi fegyverekkel nem lehet háborút nyerni, mert hatásuk nem eléggé pusztító és bevetésük súlyos következményeket von maga után. Eddigi alkalmazásuk sohasem gyakorolt jelentős hatást a háború kimenetelére. (Németország az első világháborúban

lépfenét

és

takonykórt

használt

a

szövetségesek

élelmiszerkészleteinek megfertőzésére; Japán biológiai harcanyagokat vetett be 1939-ben a szovjetek, 1942-ben a kínai csapatok, illetve 1940-től 1944-ig kínai civilek ellen; Németország és a szövetségesek is több alkalommal vetettek be klórgázt, foszgént és mustárgázt az első világháború folyamán; a két világháború között Olaszország Abesszíniában, Japán Kínában, Spanyolország és Franciaország 38

39

Office of Technology Assessment, U.S. Congress: Proliferation of Weapons of Mass Destruction: Assessing the Risks. Washington, D.C., U.S. Government Printing Office, 1993, pp. 55-62. Ibid., p. 53. c.f. Anthony H. Cordesman: The Risks and Effects of Indirect, Covert, Terrorist, and Extremist Attacks with Weapons of Mass Destruction: Challanges for Defense and Response. Washington, D.C.: Center for Strategic and International Studies, 2001, p. 147.

19

Észak-Afrikában, az Egyesült Királyság pedig az orosz polgárháborúba való beavatkozásakor és feltehetőleg a Közel-Keleten és Indiában, a második világháború óta Egyiptom a jemeni polgárháborúba való beavatkozásakor, Irak pedig az irak– iráni háború folyamán iráni és kurd civilek ellen vetett be vegyi fegyvert.) A biológiai és vegyi fegyverek kifejlesztését, gyártását, beszerzését és tárolását nemzetközi konvenciók – az 1975-ben hatályba lépett Biológiai és toxinfegyver tilalmi egyezmény (Biological and Toxin Weapons Convention, BTWC) és az 1997ben hatályba lépett Vegyi fegyver tilalmi egyezmény (Chemical Weapons Convention, CWC) – tiltják; az egyre kiterjedtebb és átfogóbb non-proliferációs erőfeszítéseknek köszönhetően fokozódó nemzetközi nyomás nehezedik azokra az államokra, amelyek ilyen fegyverprogramokat tartanak fenn. Az atomfegyverrel rendelkező államok élen járnak ezekben az erőfeszítésekben, mivel a biológiai és vegyi fegyverek törvényen kívül helyezésével és a nemzetközi rendszerből történő kiiktatásával a tömegpusztító fegyverekért folytatott fegyverkezési verseny az atomfegyverekre korlátozódik, amelyek a legtöbb agresszív szándékú állam számára technológiailag és anyagilag egyaránt elérhetetlenek. (Biológiai vagy vegyi fegyverek nagy arzenálját lehet létrehozni néhány tízmillió dollárból, atomfegyver kifejlesztéséhez ezzel szemben éveken keresztül több milliárd dollárra van szükség, és semmi nem garantálja a sikert vagy hogy a nemzetközi közösség végül nem lép közbe még a fegyver elkészülte előtt.) A biológiai és vegyi fegyverek alkalmazása nagyon pusztító választ válthat ki és legitimálja a tömegpusztító fegyverrel mért válaszcsapást is, ezért aligha fog bármely állam vegyi fegyvert alkalmazni olyan ellenség ellen, amely maga is rendelkezik tömegpusztító fegyverrel. A megtorlástól tartva nem vetett be vegyi fegyvert Németország a második világháborúban a szövetségesek ellen és Irak az Öböl-háborúban, és feltehetően ugyanezért tartózkodott Egyiptom vegyi fegyver bevetésétől az Izraellel vívott háborúkban. A biológiai és vegyi fegyverek haszon és költség mérlege erőteljesen negatív, ezért néhány kivétellel az államok lemondtak ezekről a fegyverfajtákról.

ATOMFEGYVEREK Az

atomfegyverek

három

lényeges

tulajdonságukban

különböznek

más

tömegpusztító fegyverektől. Az első az, hogy potenciálisan sokkal pusztítóbbak és 20

nemcsak az emberekre, de az épületekre, járművekre is hatással vannak: egy hidrogénbomba képes egy nagyvárost teljesen eltörölni a föld színéről. Másodszor, hatásuk

azonnali.

Végül,

bevetésük

következményei

kiszámíthatók

és

kivédhetetlenek. A biológiai és vegyi fegyverek ellen hatásos a gázálarc, a védőruha és a fertőtlenítés, jó eredmények érhetők el immunizálással, ellenméreggel és időben történő orvosi ellátással, ezzel szemben az atomfegyverek ellen az óvóhelyek is csak korlátozott védelmet nyújtanak, és az evakuálás az egyetlen igazán hatásos védekezés. Az atomfegyverek képesek az ellenség katonai infrastruktúráját, gazdaságát vagy akár népességét elpusztítani, lehetetlenné téve számára a háború folytatását.40 (Az atomfegyvereknek nemcsak hadászati – a háború eldöntésére irányuló szándékú – alkalmazása lehetséges, az ellenség technikai eszközei, katonái és utánpótlási vonalai elleni harcászati alkalmazás is elképzelhető.) Az atomfegyver alkalmazásának közvetlen katonai és gazdasági következményein túl a támadás pszichológiai hatása, különösen pedig megismétlésének fenyegetése miatt az atomfegyver képes azonnal és végérvényesen eldönteni a háborút, nem azért, mert az ellenség teljesen megsemmisül, hanem mert belátja, hogy ez bekövetkezhet. Az atomfegyver – és alkalmas célba juttató eszköz – birtoklásából eredő katonai képességek szinte korlátlanok, ezért az atomhatalmi státusz a technológiai nehézségek,

hatalmas

költségek,

az

atomfegyverek

proliferációjának

megakadályozására tett nemzetközi erőfeszítések – elsősorban az 1970-ben hatályba lépett atomsorompó-szerződés (Non-Proliferation Treaty, NPT) – kijátszásának nehézsége és a lehetséges politikai és gazdasági szankciók ellenére is vonzó. Az Egyesült Államok 1945, Oroszország – korábban Szovjetunió – 1949, az Egyesült Királyság 1952, Franciaország 1960, Kína 1964 óta rendelkezik atomfegyverrel (ez az öt – 1967. január 1-je előtt kísérleti atomrobbantást végrehajtó – állam minősül az atomsorompó-szerződés értelmében atomfegyverrel rendelkező államnak).

India

1974-ben

kísérleti

atomrobbantással

demonstrálta

atomfegyvergyártó képességét, majd több mint két évtized szünet után, 1998-ban újabb kísérletsorozatot hajtott végre, amire Pakisztán még abban az évben hasonlóval válaszolt. Izraelről széles körben feltételezik, hogy rendelkezik atomfegyverrel, jóllehet ezt hivatalosan sem nem cáfolja, sem nem erősíti meg, és sohasem hajtott 40

Office of Technology Assessment op. cit., pp. 7-8. és 49.

21

végre kísérleti robbantást. Ugyanakkor Ehud Olmert izraeli miniszterelnök 2006 decemberében a német Sat.1 televíziónak adott interjújában az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország mellett Izraelt is az atomfegyverrel rendelkező államok közé sorolta. Észak-Korea 2006 októberében és 2009 májusában föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtott végre, de a robbanások kis hatóereje – az első esetben kevesebb mint egy, a második alkalommal legfeljebb négy kilotonna – arra enged következtetni, hogy bekövetkezett ugyan nukleáris robbanás, de az nem a tervezettnek megfelelően ment végbe.41 Ha rendelkezik is Észak-Korea néhány működőképes atomtöltettel, azok valószínűleg túl nagyok ahhoz, hogy fegyverként alkalmazhatók legyenek.

A CÉLBA JUTTATÁS ESZKÖZEI Az atomfegyverek célba juttatása történhet repülőgéppel, robotrepülőgéppel (pilóta nélküli repülőeszközzel) és ballisztikus rakétával (illetve harcászati alkalmazás esetén tüzérségi eszközökkel, tengeri vagy szárazföldi aknával, valamint torpedóval). A pilóta vezette repülőgépeknek repülőtérre van szükségük az üzemeléshez, ezért nehéz őket elrejteni az ellenség elől, de ezeknek a legnagyobb a hasznos terhelése és lehetővé teszik a támadással okozott károk felmérését. Amennyiben nincsenek felszerelve nagy hatótávolságú fedélzeti fegyverekkel, be kell repülniük az ellenséges terület fölé és át kell hatolniuk az ellenséges légvédelmen. A robotrepülőgépek

megoldást

kínálnak

erre

a

problémára:

észlelésüket

és

azonosításukat megnehezíti kis méretük (és kis homlokfelületük), illetve alacsony repülési magasságuk, és szükségtelenné teszik a pilóta életének kockáztatását. A ballisztikus rakéták sebessége célközelben – a hatótávolságtól függően – 3,5-7,5 kilométer másodpercenként (a harci repülőgépekének tizenöt-harmicszorosa), aminek köszönhetően nagyon rövid idő alatt elérik célpontjaikat. Nagyon kevés olyan légvédelmi rendszer van, amely képes ilyen sebességű célpontok megsemmisítésére, a rövid célmegközelítési idő pedig komoly kihívást jelent a rakétaindításokat figyelő és jelző, illetve a rakétákat azonosító és követő rendszerek 41

Joseph Bermudez Jr: North Korea claims nuclear test. Jane's Defence Weekly, 2006. október 9.; Jeffrey Park: The North Korean nuclear test: What the seismic data says. Bulletin of the Atomic Scientists (Web Edition), 2009. május 26.; Shannon N. Kile et al.: World nuclear forces. In: Bates Gill (ed.): SIPRI Yearbook 2011: Armaments, Disarmament and International Security. Solna, Stockholm International Peace Research Institute, 2011, Vol. 42, p. 351.

22

számára. Célba vezetésük tehetetlenségi-autonóm-program irányítással történik, ami – megfelelő technikai szinten – meglehetős (jellemzően néhány száz méteres) pontosságot

biztosít,

ugyanakkor

védettséget

jelent

a

rádióelektronikai

ellentevékenységgel szemben, lehetetlenné teszi a rakéták repülésének megzavarását, a beprogramozott röppályáról való kitérítését. (A pontosság tovább növelhető globális navigációs mesterségeshold-rendszerek – például az amerikai Navstar GPS – jeleinek

feldolgozásával;

zavarás

esetén

a

rakéta

visszatér

az

autonóm

programirányításhoz.) Fejrészükbe több – akár tíz-tizenkét – egyenként több száz kilotonna hatóerejű, egymástól függetlenül más-más célpontra vezethető atomtöltet (Multiple, Independently-targeted Re-entry Vehicle, MIRV) is elhelyezhető, ami lehetővé teszi egy rakétával több célpont elpusztítását. Hatótávolságuk szinte korlátlan: egyes típusoké eléri a 15 ezer kilométert. Viszonylag egyszerű szerkezetüknek köszönhetően állandó harckész állapotban tartásuk költségei alacsonyak. E különleges sajátosságok és az ezekből fakadó szinte korlátlan lehetőségek miatt a ballisztikus rakéták az atomtöltet célba juttatásának legveszélyesebb, legnagyobb fenyegetést jelentő eszközei.42 Jelenleg az atomsorompó-szerződés értelmében atomfegyverrel rendelkező öt állam, az Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kína rendelkezik a föld bármely pontját elérni képes, atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakétával. Ugyanezen államok tartanak rendszerben korszerű, csendes, atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjárókat, amelyek garanciát jelentenek a válaszcsapás végrehajtására. Kína csak az elmúlt években, az elavult Xia hajóosztályú rakétahordozó atommeghajtású tengeralattjáróját felváltó sokkal korszerűbb Jin (Type 094) hajóosztály első egységeinek rendszerbe állításával tett szert erre a képességre. Franciaország és az Egyesült Királyság négy-négy nukleáris meghajtású

rakétahordozó

tengeralattjárójában

látja

a

nukleáris

elrettentés

biztosítékát, ezeket és az ezekre telepített rakétákat folyamatosan korszerűsíti és szükség szerint új típusokkal váltja fel. India meglehetősen ambiciózus, önálló rakétafejlesztési programot folytat, amely az űrhajózási hordozórakéták gyártása során 42

43

felhalmozott

tapasztalatokra

épül.43 A 3000

kilométert

meghaladó

Szentesi György: A hadászati támadófegyver-rendszerek és az ellenük való védekezés lehetőségei az ezredfordulón. Budapest, Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, 2000, pp. 10-14. Ibid., p. 72.

23

hatótávolságú Agni III rendszeresítésére hamarosan sor kerülhet; az 5000 kilométernél nagyobb hatótávolságú Agni V 2012. áprilisi első kísérleti repülése sikeres volt. Pakisztán mintegy 1200 kilométer hatótávolságú Ghauri I (Hatf–5) típusú ballisztikus rakétája az észak-koreai Nodong sorozatra épül. 44 A 2500 kilométeres hatótávolságú Shaheen II (Hatf–6) néhány éven belül rendszerbe állhat. Izrael sikeres kísérleteket folytatott a Shavit hordozórakétából kifejlesztett, legalább 4000 kilométer hatótávolságú Jericho III típusú rakétával. Az Egyesült Államok és Oroszország a hidegháború során felhalmozott, az akkori viszonyokhoz képest is indokolatlanul nagy mennyiségben rendszerben tartott, az elrettentéshez szükségesnél jóval nagyobb atomfegyver-arzenálját a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló korábbi kétoldalú megállapodások – a 2009 végén lejárt START és a 2002-ben kötött SORT – helyébe lépett Új START szerződésnek (Treaty on Measures for the Further Reduction and Limitation of Strategic Offensive Arms) megfelelően 2018-ig 1550 hadászati atomtöltetre csökkenti.45 A további csökkentés akadálya lehet, hogy a két fél a hadászati támadófegyverek terén a többi atomhatalommal szemben fennálló mennyiségi fölényét bizonyára meg kívánja őrizni.

BALLISZTIKUS RAKÉTA ELLENI FEGYVEREK A ballisztikus rakétákat földalatti indítóberendezésekben (acéllal megerősített betonsilókban),

közúti

járműre

vagy

vasúti

tehervagonra

épített

mobil

indítóberendezésekben, úgynevezett szállító-felállító-indító (Transporter-ErectorLauncher, TEL) járműveken, illetve nagy mélységbe lemerült atommeghajtású tengeralattjárók fedélzetén tárolják. Ezek közül a silókat megsemmisíteni, a mobil indítóberendezéseket és tengeralattjárókat felderíteni nagyon nehéz.46 Ha sikerülne is a ballisztikus rakéták nagy részét még indításuk előtt megsemmisíteni, a megmaradó rakéták atomfegyverrel felszerelve óriási pusztítást vinnének végbe, ezért a ballisztikus rakéták elleni védelem egyetlen megoldása a rakéták repülés közbeni megsemmisítése.47 44 45 46 47

Ibid., p. 74. Kile et al. op. cit., p. 319. és 323. Szentesi op. cit., pp. 10-12. Ibid., p. 90.

24

1. táblázat 1500 kilométert meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakétákra telepített atomtöltetek száma állam Egyesült Államok

ballisztikus rakéták száma

megnevezése

450

LGM-30G Minuteman III

288

UGM-133A Trident II

50

RS-20V (SS-18 Satan)

siló

15 000

500

50

RS-18 (SS-19 Stiletto)

siló

10 000

300

120

RS-12M Topol (SS-25)

közúti jármű

10 500

120

18

RS-12M1 Topol-M (SS-27)

közúti jármű

10 500

18

51

RS-12M2 Topol-M (SS-27)

siló

10 500

51

6

RS-24 (SS-27 Mod 2)

közúti jármű

10 500

18

64

RSM-50 (SS-N-18 M1)

tengeralattjáró globális

192

96

RSM-54 (SS-N-23 Skiff) tengeralattjáró globális

384

Oroszország

Egyesült Királyság

atomtölteindítóeszköz hatótáv tek száma a

siló

13 000

500

tengeralattjáró globális

1152

48

UGM-133A Trident II

tengeralattjáró globális

144

32

M45

tengeralattjáró globális

160

16

M51.1

tengeralattjáró globális

80

12

DF-3A (CSS-2)

állvány

3100

12

12

DF-4 (CSS-3)

állvány

5500

12

20

DF-5A (CSS-4)

siló

13 000

20

60

DF-21 (CSS-5)

közúti jármű

2100

60

10

DF-31 (CSS-10 Mod 1)

közúti jármű

7200

10

15

DF-31A (CSS-10 Mod 2)

közúti jármű

11 200

15

24

JL-2 (CSS-N-4)

tengeralattjáró globális

24

India

20-25

Agni II

közúti jármű

2000

20-25

Izrael

~50

Jericho II

közúti jármű

1500+

50

Franciaország

Kína

a – Mivel az atommeghajtású tengeralattjárók hatótávolsága gyakorlatilag korlátlan, az ezekre telepített rakéták gyakorlatilag a Föld bármely pontját képesek elérni. Forrás: Kile et al. op. cit., pp. 319-359.; International Institute for Strategic Studies: The Military Balance 2012. London, Routledge, 2012, Vol. 111, pp. 243-244.

A röppályán történő megsemmisítés rendkívüli nehézsége a célpont különlegesen nagy sebességéből és az elfogáshoz rendelkezésre álló igen rövid időből fakad. További nehézséget jelent, hogy a hadászati ballisztikus rakéták esetében a 25

rakétafokozatok kiégésüket követően leválnak a fejrészről, s a röppálya döntő hányadán ez a meglehetősen kis méretű – mindössze egy-másfél méter átmérőjű, egy-két méter hosszú – tárgy az eltalálandó célpont. Kézenfekvő tehát a törekvés, hogy a rakéta megsemmisítése az aktív (hajtott) szakaszban, lehetőleg annak is az elején, az indítást követően mielőbb történjen, amikor a céltárgy mérete (nemkülönben radarvisszaverő felülete) még nagy, sebessége alacsonyabb, és a működő hajtóműből kiáramló magas hőmérsékletű gázok miatt infravörös érzékelőkkel könnyen észlelhető és

nagy pontossággal

követhető.

Ez

a

röppályaszakasz azonban igen távol esik az oltalmazandó céltól, és az indítás helyéhez közeli és nagyon gyors beavatkozást tesz szükségessé. Jelenleg nincs olyan fegyver, amely képes a ballisztikus rakéták gyorsítási szakaszban történő megsemmisítésére (az Egyesült Államok a közelmúltban törölte az ezt lehetővé tevő repülőgép-fedélzeti lézerfegyverek kifejlesztésére irányuló kutatási programot). Az utolsó rakétalépcső leválasztását követő passzív szakaszban a rakétafejrészből az atomtöltet vagy -töltetek mellett akár tucatnyi álcél – például a valódi atomtöltetekkel megegyező homlokfelületű, fémfilm bevonatú, a légkörön kívül légellenállás hiányában az igazi célokhoz hasonló pályán és sebességgel haladó léggömb – is kiválhat, megtévesztve a rakétaelhárító védelmi rendszer célazonosító, -követő és rávezető berendezéseit, jelentősen lerontva ezzel célmegsemmisítő képességének hatékonyságát. Az elfogás halálos sugara a legnagyobb mértékben atomrobbantással növelhető, ami megoldja az álcélok és a valódi robbanófej megkülönböztetésének problémáját is, de az elfogó rakéták atomtölteteinek robbanása által gerjesztett elektromágneses impulzus kérdésessé teszi a fegyvereket irányító rádiólokátorok és összeköttetések működőképességét. Az irányítórendszerek fejlődése a ’90-es évekre lehetővé tette a fejrészek megsemmisítését közvetlen találattal vagy repeszhatású robbanófejek alkalmazásával, szükségtelenné téve az atomrobbantást, ezért – az irányított energianyaláb-fegyverekkel (lézer- és részecskesugár-fegyverek)

és

egzotikus

kinetikus

energiájú

fegyverekkel

(elektromágneses sínágyú) a hidegháború utolsó évtizede óta folytatott kísérletek ellenére – a ballisztikus rakéták fejrészei elleni védekezés eszköze ma a rakéta.48

48

Ibid., pp. 88-91. és 97.

26

Nem létezik olyan ellenrakétás rakétavédelmi rendszer, amely képes az interkontinentális (5500 kilométert meghaladó hatótávolságú) ballisztikus rakétákkal végrehajtott tömeges támadás kivédésére, de egyes rendszerek alkalmasak a néhány ilyen rakéta elleni átfogó (az ország területének egészét oltalmazó) védelemre, a néhány tucat elleni körzetvédelemre, illetve a nagyszámú nem interkontinentális ballisztikus rakéta elleni védelemre. (A rakétavédelmi rendszereket funkciójuk és képességeik alapján az elsődlegesen az ország területén található népességi és ipari központokat az interkontinentális ballisztikus rakéták ellen oltalmazó hadászati és a fontosabb objektumok és a haderő ballisztikus rakéták elleni védelmét ellátó hadszíntéri rendszerekre szokás osztani. Ez a felosztás logikus a korábbi öt atomhatalom esetében, amelyek mind rendelkeznek interkontinentális ballisztikus rakétával, de nem helytálló regionális összefüggésben, amikor a hadszíntéri rakétavédelmi rendszerek a szomszédos államok egymás területének egészét elérő ballisztikus rakétáit képesek elfogni, és ezáltal hadászati védelmi rendszerekké válnak.) Máig csak a Szovjetunió (Oroszország), az Egyesült Államok és Izrael fejlesztett ki olyan ellenrakétákat, amelyek az 1500 kilométert elérő vagy meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen is védelmet nyújtanak. A Moszkva védelmére kiépített – korábban kétrétegű, a felső rétegben közepes hatótávolságú 51T6 Fakel (SH–11 Gorgon) típusú légkörön kívüli (exoatmoszferikus), az alsó rétegben kisebb hatótávolságú és -magasságú 53T6 Novator

(SH–08

Gazelle)

típusú

légkörön

belüli

(endoatmoszferikus)

elfogórakétákból, ma már csak utóbbiakból álló – A–135 rakétaelhárító védelmi rendszer képes a korlátozott számban vagy véletlenül indított interkontinentális ballisztikus

rakéták

fejrészeinek

a

repülés

végső

fázisában

történő

megsemmisítésére.49 A rögzített berendezések és a csapatok közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelmének legnagyobb képességű orosz eszköze a gumikerekes járműre telepített S–400 (SA–21 Growler), illetve a lánctalpas járműről indítható S–300VM (SA–12B Giant). Az

Egyesült

Államok

egészen

a

közelmúltig

nem

rendelkezett

interkontinentális hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni elfogórakéta-rendszerrel, mert egy ilyen rendszer a korábbi ellenség, a Szovjetunió hadászati ballisztikus 49

Ibid., p. 98.

27

rakétái által egy időben célba juttatható nagy mennyiségű atomfejjel szemben csak rendkívül alacsony hatékonysággal működött volna, ami nem indokolta a hatalmas költségeket. (Az 1983-ban bejelentett Stratégiai Védelmi Kezdeményezés – Strategic Defense Initiative, SDI – keretében számos kutatás indult újszerű eszközökkel, amelyek a jövő rakétaelhárító – és mesterségeshold-elleni – fegyvereinek alapjául szolgálhatnak, de még javában folyt a fejlesztés, mire a Szovjetunió összeomlott, ezért a legtöbb programot törölték vagy szüneteltették.) A ’90-es évek végére azonban több, kiszámíthatatlannak tartott állam – elsősorban Észak-Korea és Irán – is szert tett jelentős hatótávolságú rakétafegyverre, Észak-Korea pedig atomfegyver gyártásához is közel került. Ez a fenyegetés indokolta a legfeljebb néhány tucatnyi, kevésbé kifinomult, egytöltetű interkontinentális ballisztikus rakéta ellen védelmet nyújtó védőfegyverrendszer – eredeti nevén országos rakétavédelem (National Missile Defense, NMD) – kifejlesztését.50 A rakétafejeknek a röppálya középső szakaszán – az utolsó rakétafokozat leválását követően, de még a légkörbe való visszatérés előtt – történő elfogására két – egy szárazföldi telepítésű és egy hajófedélzeti – rakétafegyvert fejlesztettek ki. A szárazföldi rendszer rakétáit silókban tárolják, 2010 végén összesen harminc rakéta volt telepítve két rakétabázison (az alaszkai Fort Greeleyben és a kaliforniai Vandenberg Légibázison). A hajófedélzeti SM–3 típusú rakéta jelenleg öt Ticonderoga hajóosztályú cirkálón és tizenkilenc Arleigh Burke osztályú rombolón van telepítve, a tervek szerint a ballisztikus rakéták elleni védelemre képes hadihajók száma 2016-ra eléri a harmincnyolcat.51 A hajófedélzeti elhelyezésből adódó mobilitás lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok a ballisztikus rakéták elleni védőernyőt rakétatámadással fenyegetett szövetségesei fölé is kiterjessze anélkül, hogy az ellenrakétákat az érintett államok területére kellene telepíteni. Az eredetileg elsősorban repülőgépek ellen kifejlesztett Patriot légvédelmi rakétarendszer az öbölháborúban demonstrálta kis hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni képességeit, és azóta számos korszerűsítésen ment keresztül. A közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen leghatékonyabb PAC–3 változat és a közelmúltban rendszerbe állított, nagyobb hatómagasságú

50 51

Ibid., pp. 96-104. Missile Defense Agency (2012 AEGIS) op. cit.; Missile Defense Agency (2012 MIDCOURSE) op. cit.; Ronald O'Rourke: Navy Aegis Ballistic Missile Defense (BMD) Program: Background and Issues for Congress. Washington, D.C., Congressional Research Service, 2010, p. 6.

28

THAAD (Terminal High-Altitude Area Defense – végső szakaszbéli nagy magasságú területvédelem) együtt kétrétegű védelmet tesz lehetővé. A ballisztikus rakéták által különösen veszélyeztetett Izrael az Egyesült Államok közreműködésével saját ellenrakétát fejlesztett ki, amely képes a legfeljebb 1500 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására.

2. táblázat 1500 kilométert meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakétákat megsemmisíteni képes rakétafegyverek fejlesztő

Egyesült Államok

telepítés

megsemmisíthető ballisztikus rakéták max. hatótávolsága (km)

Ground-Based Interceptor

siló

interkontinentális

SM–3 Block IA

hajó

5500

THAAD

gumikerekes já.

n.a.

Patriot Advanced Capability–3

gumikerekes já.

3000

53T6 Novator (SH-08 Gazelle)

siló

interkontinentális

gumikerekes já.

3000

S-300VM (SA-12B Giant)

lánctalpas jármű

2500

Arrow–2

gumikerekes já.

1500

megnevezés

Oroszország S-400 (SA-21 Growler) Izrael

Forrás: Duncan Lennox (ed.): Jane's Strategic Weapon Systems. Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2005, Vol. 43, p. 272. és 332.; Sean O'Connor: The S-300P/S-400. I&A, Vol. 1, No. 3, April 2011, pp. 4-31.; Missile Defense Agency: Aegis Ballistic Missile Defense Fact Sheet; Ground-based Midcourse Defense Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2012. március 23.

Az atomfegyver szerepe és jelentősége Az atomfegyverrel való fenyegetés olyan következményt helyez kilátásba, amely egyet jelent a vereséggel – vagyis a kitűzött célok meghíúsulásával –, vagy akár a teljes megsemmisüléssel, és minden más lehetséges helyzetnél károsabb, ezért mindenképpen elkerülendő.52 Az atomfegyver eldönthet egy olyan háborút, amelyet hagyományos fegyverekkel nem lehet győztesen megvívni, és amelyben az atomfegyverrel rendelkező államnak nagyon fontos érdekei forognak kockán. Ez a képesség semmivé válik, amennyiben az ellenség képes – az első csapás meglepetésszerűségétől, váratlanságától, terjedelmétől függetlenül – biztosan 52

Policy Subcommittee of the Strategic Advisory Group op. cit., p. 7.

29

kiváltható és megkérdőjelezhetetlen hatású válaszcsapásra, mivel ebben az esetben az összecsapásnak csak vesztesei lennének. Következésképpen – feltéve, hogy a felek racionálisan cselekszenek (mérlegelik tetteik hasznát és költségeit, és a legkedvezőbb kimenetelű lehetőséget választják) – célba juttatásának képességével meggyőzően párosítva az atomfegyver képes a háború eldöntésére olyan ellenséggel szemben, amely atomfegyverrel nem rendelkezik, és hagyományos fegyverekkel nem

lehetne

legyőzni,

illetve

meggátolja

az

ellenséget

atomfegyverei

alkalmazásában.

30

„A nagyhatalmak között a tenger és szárazföld felszínének ellenőrzéséért vívott összecsapásokat a jövőben a tenger mélye és a világűr ellenőrzéséért vívott ütközetek fogják megelőzni, és csak ezek győztesének erői lesznek képesek túlélni és ellenőrzést gyakorolni a felszínen.”53

KATONAI MESTERSÉGES HOLDAK ÉS MESTERSÉGES HOLD ELLENI FEGYVEREK A világűr katonai célokra való felhasználása az első mesterséges hold felbocsátásával vette kezdetét. A katonai műveletek ma már olyan mértékben támaszkodnak a mesterséges holdakra, hogy háború esetén azok elvesztése bénító hátrányt jelentene.

BEVEZETÉS A mesterséges holdak meghatározó tulajdonsága, hogy a földfelszíntől igen távol vannak. Ennek három lényeges következménye van. A legfontosabb az, hogy nagyobb távolságokat képesek áthidalni, mint bármilyen más eszköz. A nagy adatátviteli

képességű

(nagy

sávszélességű)

hullámhossztartományokban

az

elektromágneses hullámok a légkörben gyakorlatilag egyenes vonalban terjednek és nem képesek áthatolni a Földön, ezért egy érzékelő legnagyobb elméleti észlelési távolságát az optikai látóhatártól (horizonttól) való távolsága (a Földhöz húzott érintőn az érzékelő és a metszéspont közötti távolság) határozza meg. 54 Minél magasabban van egy érzékelő, annál nagyobb ez a távolság. A nagy magasság azt is jelenti, hogy a terepakadályok mögött gyakorlatilag nem keletkezik holttér.55 A nagy távolságból eredő másik következmény, hogy a hagyományos légvédelmi rendszerek nem jelentenek veszélyt a mesterséges holdakra. Noha korántsem sérthetetlenek, egy több

száz

kilométer

magasságban

7-10

km/s

sebességgel

haladó

tárgy

megsemmisítése olyan kihívás, amellyel csak a legfejlettebb technológiával 53

54

55

Owen R. Coté: Mobile Targets From Under the Sea. Cambridge, MIT Center for International Studies, 1999, p. 17. Ibid., pp. 39-40., c.f. Owen R. Coté: The Future of Naval Aviation. Cambridge, MIT Center for International Studies, 2006, pp. 54-55. Coté (1999) op. cit., p. 29.

31

rendelkező államok képesek megbirkózni. Végül, a mesterséges holdakkal végzett távérzékelés legális. Bár a nemzetközi jog nem határozza meg, milyen magasságig terjed egy állam szuverén légtere és hol kezdődik a világűr, a legalacsonyabb stabil űrpálya alsó, egyszersmind a légkör felhajtóerejét kihasználni képes repülőeszközök repülési magasságának felső határát jelentő, körülbelül 100 kilométeres magasság feletti áthaladásokat az államok – nagyrészt a fent említett technológiai korlátok miatt – a gyakorlatban tudomásul veszik (a jogi meghatározás hiányának egyik oka, hogy az államok igyekeznek szuverenitásukat a lehető legnagyobb mértékben kiterjeszteni, mivel pedig nem látható előre, hogy a jövő technológiája ezt milyen magasságig teszi majd lehetővé, nem kívánnak lemondani lehetséges jövőbeni jogaikról). A mesterséges holdak űrpályája lehet kör alakú vagy elliptikus.56 Az elliptikus űrpályán keringő műholdak földközel- és földtávolpontja nagy mértékben különbözik, távolságuk a földfelszíntől tág határok között változik; ezzel szemben a körpályán keringő mesterséges holdak távolsága a felszíntől közel állandó. A körpályán keringő műholdakat űrpályájuk tulajdonságai alapján három kategóriába soroljuk. Az alacsony magasságú űrpálya (Low Earth Orbit, LEO) jellemző magassága 200-1900 kilométer, a keringési idő 90-120 perc. A viszonylag kis magasság nagyobb felbontású képek készítését teszi lehetővé, ezért szinte minden olyan mesterséges hold, amely valamilyen képet készít a földfelszínről, alacsony űrpályán kering. Közepes, jellemzően 19 100-21 500 kilométer magasságú űrpályán (Medium Earth Orbit, MEO) kizárólag a globális navigációs mesterségesholdrendszerek (Global Navigation Satellite System, GNSS) műholdjai keringenek, mert ez a pálya biztosítja a föld legnagyobb területén a legtöbb mesterséges hold általi lefedettséget. Az ekvatoriális geoszinkron körpályán – geostacionárius pályán (Geostationary Orbit, GEO) –, körülbelül 35 800 kilométer magasságban keringő műholdak a földfelszínhez képest állni látszanak (mindig adott pont felett „lebegnek”), ezért a felszínnek mindig ugyanazt a – nagy keringési magasságukból következően meglehetősen nagy – részét látják. Ebből fakadóan a távközlési és korai riasztó mesterséges holdak többsége geostacionárius űrpályán kering. Akármekkora területet fognak is át a geostacionárius űrpályán keringő műholdak, az Egyenlítő 56

Az űrpályák osztályozásáról lásd Teri Grimwood: UCS Satellite Database User's Manual. Cambridge, Union of Concerned Scientists, 2009. január 21., pp. 4-5.

32

feletti helyzetükből adódóan a sarkvidékekről sohasem láthatók. Ezt a hézagot töltik ki a 63°-os hajlásszögű, erősen elliptikus félszinkron pályán – ún. Molnyija-űrpályán – keringő mesterséges holdak, melyek földtávolban (38-40 000 kilométer) meglehetősen lassan mozognak, így keringési idejük mintegy kétharmadát nagy északi szélesség felett töltik, kiegészítve a geostacionárius rendszereket. Molnyija űrpályára eddig csak Oroszország és az Egyesült Államok állított mesterséges holdakat. A katonai mesterséges holdak 98%-a e négy űrpályán kering. A műholdak élettartama szorosan összefügg pályájukkal, melyet a légkör sűrűbb rétegeiben fellépő súrlódás miatt időről időre korrigálniuk kell, és itt a meghibásodás valószínűsége is nagyobb. Minél közelebb van az űrpálya – vagy annak egy része – a felszínhez, annál rövidebb az élettartam: geostacionárius űrpályán jellemzően tíztizenöt, közepes pályán nyolc-tíz, alacsony pályán négy-nyolc, Molnyija űrpályán hét-tíz év. A mesterséges holdak felbocsátása ma már nem az államok előjoga: olyan globális piac, amelyen éles verseny van, ahol nemcsak állami, de üzleti szereplők is jelen vannak, s ahol elsősorban nem politikai, hanem gazdaságossági megfontolások a meghatározók (Németország például az oroszországi Pleszeckből, az orosz Kozmosz–3M hordozórakétával bocsátotta fel felderítő mesterséges holdjait, annak ellenére, hogy tagja az Európai Űrügynökségnek, amely a Francia Guyanában található Guyanai Űrközpontot üzemelteti, és német cégek is részt vesznek az innen indított Ariane 5 rakéta gyártásában). Ezért – talán egyedül a teljes politikai elszigeteltségben lévő Észak-Korea esetét kivéve – a világűrhöz való hozzáférést nem

az

önálló

mesterségeshold-indítás

képességének

megléte,

hanem

a

mesterségeshold-technológia korlátozza.

A KATONAI MESTERSÉGES HOLDAK ALKALMAZÁSÁNAK TERÜLETEI A jelenleg működő katonai mesterséges holdak fegyvertelenek: távközlési, navigációs és hírszerző feladatokat látnak el, így járulva hozzá a felszínen zajló katonai feladatok sikeréhez.57 57

A mesterséges holdak igen drága eszközök, amelyeket a költségek csökkentése érdekében gyakran úgy terveznek, hogy több – katonai, kormányzati, kereskedelmi – felhasználó igényeit egyaránt kielégítsék. Ebben a tanulmányban azokat a műholdakat tekintjük katonai mesterséges holdaknak, amelyeket kifejezetten katonai céllal terveztek és amelyeket a haderő üzemeltet, és nem tekintjük annak a nem elsősorban katonai célú kormányzati, a haderő által bérelt kereskedelmi és az

33

Korai riasztás és támadásértékelés Az elsősorban a ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadás észlelésére hivatott korai riasztó mesterséges holdakon használt infravörös érzékelők képesek a rakétákból kiáramló magas hőfokú gázsugár érzékelésére és a kilövés helyének hozzávetőleges meghatározására.58 Az érzékelők természetüknél fogva minden jelentős infravörös sugárzást kibocsátó forrást észlelnek; a percenként többszöri letapogatás során készített hőképpel elkülöníthetők az állandó helyű (például: erdőtűz) és a mozgó hőforrások, és utóbbiak sebessége is megbecsülhető. A ballisztikus rakéta indítási helyének, repülési irányának és sebességének ismeretében kiszámítható a röppálya és a becsapódás valószínű helye, ami lehetővé teszi az elfogás megkísérlését és a lakosság értesítését.59 Ezek a műholdak elsősorban a rakétakísérleteket és a mesterségeshold-indításokat figyelik, de képesek minden, néhány másodpercnél tovább nagy hőt kibocsátó rakéta – és az utánégetőt használó repülőgépek – érzékelésére is. Korai riasztó mesterséges holdakkal kizárólag az Egyesült Államok és Oroszország rendelkezik.60

Távközlés A különféle

hordozóeszközökön lévő,

hálózatot

alkotó érzékelők

közötti

összeköttetés biztosítása megköveteli nagy mennyiségű adat megbízható továbbítását nagy távolságra.61 A katonai távközlési mesterséges holdakon rendelkezésre álló sávszélesség korlátai miatt több állam kereskedelmi távközlési mesterséges holdakon bérel csatornákat olyan távközlési feladatokra, amelyeknél a zavarásnak való ellenállás és titkosítás kevésbé fontos. Az ezeken keresztül történő kommunikáció elérheti a teljes adatforgalom négyötödét, a katonai távközlési mesterséges holdakra hagyva a kényesebb adatok továbbítását.62

58 59 60

61 62

eredetileg katonai célú, de korszerűbb típussal felváltott és ma már kereskedelmi célt szolgáló műholdakat. Aktív mesterséges holdnak tekintjük azokat a műholdakat, amelyek jeleket bocsátanak ki vagy manővereket folytatnak, de nem számítjuk ide a még pályán lévő, de már használaton kívüli mesterséges holdakat, illetve a fejlesztés alatt álló műholdak prototípusait. David Hobbs: Űrhadviselés. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1994, p. 46. Coté (2006) op. cit., p. 61. Teri Grimwood (ed.): UCS Satellite Database. Cambridge, Union of Concerned Scientists, 2012. január 1. Coté (2006) op. cit., p. 30. Jean-Pierre Darnis – Giovanni Gasparini – Xavier Pasco: The Cost of Non Europe in the Field of Satellite Based Systems. Brussels, European Parliament, 2007, p. 19.

34

Csak az Egyesült Államok rendelkezik globális katonai távközlési mesterségeshold-hálózattal; az adatforgalom nagyrészt geostacionárius műholdakon keresztül zajlik; a sarki hézagot Molnyija űrpályán keringő műholdak töltik ki. Oroszország geostacionárius katonai távközlési mesterséges holdjai körülbelül a keleti hosszúság 10°-ától a keleti hosszúság 155°-áig húzódó területet fedik le, a sarkvidéki területekkel történő kommunikációt Molnyija űrpályán keringő műholdak biztosítják. Egyedül Oroszország működtet alacsony űrpályán is katonai távközlési mesterséges holdakat, ezek tárolják az adatokat addig, amíg a felszíni állomásokkal létre nem jön a kapcsolat. Más államok kizárólag geostacionárius katonai távközlési műholdakkal rendelkeznek, amelyek a Föld felszínének kétötödén-felén biztosítanak lefedettséget.

Navigáció Egy helyzetét és a pontos időt továbbító jeladótól való távolság a jel terjedési sebességének ismeretében kiszámítható, amennyiben az adón és a vevőn lévő óra szinkronban van (egyszerre jár). Három ilyen jeladó két pontot jelöl ki a térben, egy negyedik pedig megmutatja a kettő közül a helyeset, és korrigálja a vevő órájának hibáját. A jeladókat a világűrbe helyezve meghatározható a vevő abszolút helyzete. Ezen az elven működnek a globális navigációs mesterségeshold-rendszerek. 63 Közepes magasságú űrpályán legalább tizennyolc mesterséges hold szükséges annak biztosításához, hogy a Föld bármely pontján a navigációhoz szükséges legalább négy látóvonalban legyen, de huszonegy vagy huszonnégy műhold minden ponton legalább öt-hat általi lefedettséget, ezáltal nagyobb pontosságot biztosít. Közepes magasságú űrpályán keringő mesterséges holdakból áll az amerikai Navstar globális helymeghatározó rendszer (Global Positioning System, GPS), a 2011 őszén teljessé vált orosz Glonass, és a kiépítés előtt álló európai Galileo. A kínai Beidou–2 részben geoszinkron körpályán keringő műholdakból fog állni: ez lehetővé teszi, hogy a rendszer már azelőtt – a tervek szerint 2012-ben – regionális lefedettséget biztosítson, hogy a világ más tájain elérhetővé válna.64 E rendszerek rendkívül pontos helyzetmeghatározást és gyors információt biztosítanak a kicsi, könnyű és olcsó vevővel 63 64

felszerelt

felhasználók

részére.

(Az

első

globális

navigációs

Jean-Marie Zogg: GPS: Essentials of Satellite Navigation. Thalwil, u-blox AG, 2009, pp. 13-17. U.S. Department of Defense: Military and Security Developments Involving the People's Republic of China 2011. Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2011, p. 36.

35

mesterségeshold-rendszer, a GPS a föld bármely pontján átlagosan legfeljebb 9 méteres vízszintes és 15 méteres függőleges hibával szolgáltat navigációs adatokat minden felhasználó számára.65 Azért, hogy ilyen pontosságú adatok az ellenség számára ne legyenek hozzáférhetők, a GPS mesterséges holdak korábban a civil felhasználók számára mintegy 100 méteres véletlen hibával sugároztak navigációs adatokat; a nagy pontosságú adatok csak az Egyesült Államok és szövetségesei hadereje számára voltak elérhetők. A GPS szolgáltatás e globális lerontását 2000 májusában felfüggesztették, és egy 2007. szeptemberi döntés értelmében a GPS mesterséges holdak következő generációja már műszakilag sem lesz erre alkalmas; ehelyett az Egyesült Államok regionálisan korlátozza a GPS jelek hozzáférhetőségét, amennyiben nemzetbiztonsági érdekei megkövetelik.66) A navigációs mesterséges holdak másik típusa pályaadatainak ismeretében a fedélzetén keltett rádiójelek Doppler-csúszásából teszi lehetővé a helymeghatározást. Ezek a mesterséges holdak alacsony űrpályán keringenek, ezért a lefedettség nem folyamatos, a helymeghatározás pontosításának gyakorisága a mesterséges hold pályájának hajlásszögétől és a vevő helyének földrajzi szélességétől függ. A Glonass hiányosságai miatt Oroszország a közelmúltig fenntartotta az ezen az elven működő Parusz rendszert.

Megfigyelés és felderítés A megfigyelés a kiválasztott célterület közel folyamatos felügyelete, míg a felderítés közelebbről meghatározott információk megszerzése érdekében egy kiválasztott célra összpontosított kutatás. A megszerzett adatok lehetővé teszik a csapatok erejének és tartózkodási helyének figyelemre méltó pontossággal való meghatározását, az építés alatt álló épületek és fegyverek, katonai gyakorlatok és tényleges konfliktusok megfigyelését.67 A megfigyelő rendszereket nagy látómező és folyamatosság jellemzi. Ideális esetben egy megfigyelő rendszer folyamatosan képes felügyelni az egész harcmezőt és alacsony téves riasztási arány mellett kiválasztani a lehetségesen érdekes célpontokat, még ha nem is képes azokat azonosítani, követni, illetve 65

66

67

Assistant Secretary of Defense for Networks and Information Integration: Global Positioning System Standard Positioning Service Performance Standard. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2008. szeptember, p. 34. Assistant Secretary of Defense for Public Affairs: DoD Permanently Discontinues Procurement Of Global Positioning System Selective Availability (News Release No. 1126-07). Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 2007. szeptember 18. Hobbs op. cit., p. 50.

36

helyzetüket pontosan meghatározni.68 Ez a képesség egyrészt az érzékelők teljesítményétől, másrészt a letapogatás ismétlődésének gyakoriságától függ. Az érzékelők három nagy kategóriáját a rádiólokátorok, a jelfelderítő (Signals Intelligence, SIGINT) – az ellenséges távközlési (Communications Intelligence, COMINT) és radarjeleket (Electronic Intelligence, ELINT) érzékelő – eszközök, valamint az infravörös vagy látható fény tartományban működő optikai és elektrooptikai rendszerek alkotják.69 A

rádiólokátor

visszaverődésének

az

általa

érzékelésével

kisugárzott

azonnal

és

elektromágneses

meglehetősen

hullámok

pontosan

képes

meghatározni egy tárgy távolságát és irányát. Antennájának mérete és kialakítása behatárolja szögfelbontását, vagyis az irány meghatározásának pontosságát. Ennek ellensúlyozására az összetett nyílásfelületű radar (Synthetic Aperture Radar, SAR) a hordozóeszköz

mozgását

kihasználva

mesterségesen

széles

nyílásfelületet

(„antennát”) hoz létre, ami lehetővé teszi sokkal nagyobb felbontású képek készítését, mint az antenna fizikai mérete megengedné. A radarhullámok áthatolnak a felhőkön, ködön, sőt a sekély vízen és vékony földrétegen is.70 A jelfelderítő eszközök passzív érzékelők, amelyek a céltárgy távolságát nem, csupán irányát képesek meghatározni, az ismételt letapogatások során nyert adatok összevetésével fokozatosan egyre pontosabb becslést szolgáltatva helyzetéről.71 A jelfelderítő eszközöket az ellenséges elektromágneses kisugárzó eszközök, elsősorban

rádiólokátorok

és

rádió-adóállomások

felfedésére,

azonosítására,

helymeghatározására, illetve – amennyiben lehetséges – utóbbiak lehallgatására használják.

Egy

rádiólokátor

működésének

célja

megállapítható

az

impulzusszélesség, az impulzusismétlődési frekvencia, a vivőfrekvencia és a moduláció vizsgálatával. Az egy adott helyen lévő elektronikai rendszerek száma és típusa megmutatja azok célját és képességét. Egy ismert rádiólokátor-állomást meg lehet támadni, ki lehet kerülni, vagy meg lehet téveszteni; a rádióhíradás zavarására pedig hatékony elektronikai ellenrendszabályokat lehet foganatosítani. Ha nem is sikerül dekódolni a lehallgatott távközlési eszközök üzeneteit, elfogásuk megmutatja a kommunikálók helyzetét és azonosságát. A békeidőben gyűjtött adatok lehetővé 68 69 70 71

Coté (2006) op. cit., p. 60. Ibid., p. 54. Ibid., pp. 55-56. Id.

37

teszik a jelek katalogizálását, így egy konfliktus során a jeladók viszonylag könnyen azonosíthatók.72 A világűrbe telepített SIGINT érzékelők antennái meglehetősen nagyméretűek, egyrészt a szükséges szögfelbontás biztosítása érdekében, másrészt mert a légvédelmi rádiólokátorok fő sugárnyalábja a horizontra irányul, így a világűrbe telepített eszközöknek a sokkal gyengébb jelet tartalmazó oldalhurkok jeleit kell érzékelniük.73 Az optikai és elektrooptikai érzékelők szolgáltatják a legnagyobb felbontású képeket, azonban az infravörös tartományban működő érzékelők nem látnak át a felhőkön, a látható fény tartományban működőek pedig a füstön és ködön sem, és nem alkalmazhatók rossz fényviszonyok mellett.74 Az érzékelők teljesítménye és a mesterséges hold keringési magassága meghatározza a látómező nagyságát; a folyamatosság a letapogatások gyakoriságától függ. Elég gyakoriaknak kell lenniük ahhoz, hogy két egymást követő letapogatás között a célpont helye ne változzon meg olyan mértékben, ami mozgásának követését lehetetlenné teszi: a szükséges gyakoriság a célpont mobilitásának jellemzőitől, a letapogatás gyakorisága a mesterséges holdak számától, pályájuk jellemzőitől és a célpont helyétől függ.75 A mesterséges holdak nagyon drága eszközök, ami korlátozza a világűrbe telepített megfigyelő rendszerek mesterséges holdjainak számát. A felbontás maximalizálása érdekében minden rádiólokátorral és optikai érzékelővel felszerelt mesterséges hold és a jelfelderítő műholdak nagy része alacsony űrpályán kering. Az alacsony űrpályán keringő mesterséges holdak jellemzően naponta kétszer haladnak el a felszín adott pontja közelében. A látható fény tartományában működő optikai érzékelők legfeljebb naponta egyszer képesek adott pontról képet készíteni, mert a másik áthaladás éjjel történik (a célterület feletti felhőzet tovább korlátozhatja a használható képek számát). A rádiólokátorral felszerelt műholdak naponta két, míg a jelfelderítő mesterséges holdak nagy – a horizontig terjedő – látómezejüknek köszönhetően napi négy letapogatásra képesek. Néhány – kizárólag amerikai – jelfelderítő mesterséges hold geostacionárius űrpályán, illetve a sarki hézagot lefedő Molnyija-űrpályán kering. 72 73 74 75

Hobbs op. cit., p. 54-55., c.f. Coté (2006) op. cit., pp. 56-57. Hobbs op. cit., p. 56., c.f. Coté (2006) op. cit., p. 61. Coté (2006) op. cit., p. 55. Darnis–Gasparini–Pasco op. cit., p. 8.

38

3. táblázat Megfigyelő és felderítő katonai mesterséges holdak Állam

Név

Típus

Mennyiség

Pálya

Advanced KH-11

optikai

4

alacsony

ORS

optikai

1

alacsony

TacSat

optikai

1

alacsony

FIA

radar

1

alacsony

Lacrosse

radar

3

alacsony

Mentor

SIGINT

5

geostacionárius

Mercury

SIGINT

2

geostacionárius

NOSS

SIGINT

a

5

alacsony

Trumpet

SIGINT

3

Molnyija

Helios-2

optikai

2

alacsony

Franciaország Pléiades

optikai

1

alacsony

b

Egyesült Államok

India Izrael Japán Kína

ELISA

SIGINT

1

alacsony

TES

optikai

1

alacsony

radar

1

alacsony

optikai

3

alacsony

radar

1

alacsony

RISAT Ofeq TecSAR IGS A

3 optikai, 2 radar

alacsony

Yaogan

6 optikai, 5 radar, 1 optikai/radar/SIGINTc

alacsony

Ziyuan

optikai

2

alacsony

Németország SAR-Lupe

radar

5

alacsony

Olaszország

radar

4

alacsony

LOTOS-S

SIGINT

1

alacsony

Tselina 2

SIGINT

1

alacsony

Formosat-2

optikai

1

alacsony

Oroszország Tajvan

Cosmo-Skymed

Az európai államok között számos két- és többoldalú együttműködési megállapodás született. A Helios-2 finanszírozásához – 2,5-2,5 százalékkal – Belgium és Spanyolország is hozzájárult, a műholdat Franciaország e két állammal, valamint Németországgal és Olaszországgal közösen működteti. A Pléiades által gyűjtött adatokat Franciaország Olaszországgal, a SAR-Lupe, illetve a Cosmo-Skymed által gyűjtötteket Németország és Olaszország Franciaországgal osztja meg. 76 a – Tíz műhold öt párban. b – Négy kisméretű műhold csoportja. c – Három kisméretű műhold csoportja. Az adatok forrása: Grimwood (ed. 2012) op. cit.

76

Ibid., pp. 12-16.

39

A mesterséges holdakkal végzett megfigyelés nagyon hatékony az olyan stacionárius célpontok esetében, mint az épületek, a letapogatási gyakoriság függvényében alkalmas a folyamatosan mozgásban lévő, de az érzékelők számára a háttértől könnyen elkülöníthető célpontok, mint a hajók, illetve a viszonylag hosszú ideig nyugalomban lévő mobil célpontok, például a légvédelmi vagy ballisztikus rakétakilövők észlelésére, azonosítására és követésére, de a legtöbb esetben az egyes mobil célok helyzetéről nem képes a megtámadásukhoz elegendően pontos adatokat szolgáltatni, vagy mert a helymeghatározás pontossága eleve nem elegendő a célzáshoz, vagy mert a célpont valószínűleg már nem lesz legutóbbi észlelése helyszínén akkor, amikor a megtámadására felhasznált fegyver arra a helyre ér.77 Az ellenséges felszíni hajók megfigyelésére elsőként a Szovjetunió alkalmazott mesterséges holdakat. A ’70-es években elérhető legkorszerűbb technológiával ellátott rádiólokátorral felszerelt (Radar Ocean Reconnaissance Satellite, RORSAT) és jelfelderítő (Electronic Intelligence Ocean Reconnaissance Satellite, EORSAT) mesterséges holdakból álló óceánfigyelő rendszer felállítására válaszul az Egyesült Államok Haditengerészetének hajói álcázták és korlátozták jelkibocsátásukat az alatt az idő alatt, amíg a szovjet felderítő műholdak látómezejében tartózkodtak, így a Szovjetunió az ellenséges hadihajók felderítésében továbbra is tengerészeti járőr (Maritime Patrol, MP) repülőgépeire volt kénytelen hagyatkozni.78 A szovjet rendszer ma már nem létezik, de az Egyesült Államok rendelkezik egy alapjaiban ahhoz nagyon hasonló – bár kizárólag jelfelderítő mesterséges holdakból álló – tengerészeti óceánfigyelő rendszerrel (Naval Ocean Surveillance System, NOSS). A NOSS mesterségeshold-párokból áll, a két mesterséges holdon lévő érzékelők adatainak összehasonlításával lehetővé téve a felszíni hajók követését. A rendszer feladata az ellenséges hajózás megfigyelése, végső soron az amerikai nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók rávezetése célpontjaikra; de nem egyértelmű, hogy önállóan képes-e megfelelni ennek a feladatnak. (Már a szovjet óceánfigyelő mesterségeshold-rendszer megjelenése óta időről időre napvilágot látnak találgatások azzal kapcsolatban, hogy a műholdak fedélzetén lévő infravörös érzékelők képesek lehetnek a lemerült nukleáris meghajtású tengeralattjárók nyomán keletkező meleg nyomdokvíz érzékelésével 77 78

Coté (2006) op. cit., p. 61., c.f. Coté (1999) op. cit., p. 2. Coté (1999) op. cit., p. 58.

40

felfedni azok helyzetét, de ezt semmilyen megbízható forrás nem támasztja alá.) 79 Másodlagos szerepében a NOSS hatékonyan kiegészíti a Mercury, Mentor és Trumpet műholdakból álló, folyamatos globális lefedettséget biztosító jelfelderítő mesterségeshold-rendszert.

Egyéb területek, kísérleti mesterséges holdak Bár egykor kizárólag a haderő számára voltak elérhetőek, a nagy pontosságú meteorológiai és geodéziai adatok a katonai és polgári technológia fejlettsége között korábban meglévő nagy különbség eltűnése, a tudományos és üzleti alkalmazások fejlődése miatt ma már bárki számára megvásárolhatók, ezért a katonai meteorológiai mesterségeshold-indítások száma az utóbbi években meredeken csökkent, a katonai geodéziai műholdak felbocsátása pedig gyakorlatilag megszűnt. Az uralkodó időjárási helyzet figyelembevételével tervezhető a szárazföldi csapatok tevékenysége, a hajózási és repülési feladatok, a légkörbe visszatérő fejrész röppályáját befolyásoló tényezők alapján módosítható a ballisztikus rakéták irányzása, az ionoszféra adatai lehetővé teszik a nagy frekvenciájú híradás minőségének előrejelzését; a geodéziai adatok ismerete pedig nélkülözhetetlen a navigációhoz és a fegyverek célzásához.80 Számos mesterséges hold fedélzetén vannak olyan érzékelők, amelyek nem elsődleges feladata ellátásához szükségesek: a Navstar navigációs mesterséges holdakba beépített gammasugárzás-érzékelők például igen pontos adatokat szolgáltatnak az atomrobbanások helyéről, magasságáról és hatóerejéről, lehetővé téve hatásuk megbecslését.81 A kísérleti mesterséges holdak célja meglévő technológiák fejlesztése, illetve újak kutatása, megvalósíthatóságának tanulmányozása: kísérletek folynak egyebek mellett azzal a céllal, hogy a lemerült tengeralattjárókkal történő nagy sávszélességű összeköttetést az atmoszférán és a tenger tekintélyes mélységein áthatoló kékeszöld lézerrel biztosítsák.82 A kísérleti mesterséges holdak jelentős hányada a ballisztikus rakéta elleni (Anti-Ballistic Missile, ABM) védelem és a mesterséges hold elleni (Anti-Satellite, ASAT) hadviselés technológiai lehetőségeinek tanulmányozására 79 80 81 82

Hobbs op. cit., p. 57. Ibid., pp. 68-69. Ibid., p. 48. Ibid., p. 62.

41

szolgál. Végül, szigorúan titkos technológiákról lévén szó, egyes mesterséges holdak célja – bár pályaadataiból következtetni lehet rá – felbocsátását követően éveken át, esetleg egészen a Földre való visszatéréséig ismeretlen marad.

MESTERSÉGES HOLD ELLENI HADVISELÉS A katonai műveletek fokozódó mértékben támaszkodnak a mesterséges holdak által biztosított távközlésre, navigációra és felderítésre, ezért e rendszerek elvesztése jelentős hátrányt jelentene egy konfliktusban. A szemben álló fél megfosztható mesterséges holdjaitól az azokat irányító földi berendezéseinek megsemmisítésével, például légitámadással vagy szabotázsakciókkal, illetve maguknak a mesterséges holdaknak működésképtelenné tételével. A mesterséges holdak elleni hadviselés egy lehetséges módszere, hogy hamis vezérlőjeleket továbbítanak a műholdnak, amitől az korrigálhatatlanul letér pályájáról. Egyes mesterséges holdak lézerrel vakíthatók vagy elektronikusan zavarhatók. A legtöbb katonai műhold azonban ellenáll ezekkel az eljárásokkal szemben, ezért a mesterséges hold elleni hadviselés meghatározó módszere a fizikai megsemmisítés. Az alacsony űrpályán keringő mesterséges hold sebessége 7-8 km/s, a

Molnyija

űrpályán

keringő

műholdé

földközelben

(400-800

kilométer

magasságban) meghaladja a 10 kilométert másodpercenként. Ilyen sebesség mellett a közvetlen találat elérése érthetően nehéz feladat; az elfogó halálos sugara robbantással növelhető. Természetesen az atomrobbantás a leghatásosabb, azonban az

atomfegyver

a

robbanás

és

az

intenzív

radioaktív

sugárzás

mellett

elektromágneses impulzust gerjeszt, amely a több ezer kilométerre lévő mesterséges holdak elektronikai berendezéseit is tönkreteheti, ezért a saját műholdak megbénításának kockázatát hordozza.83 Ugyanakkor a mesterséges holdak eléggé törékenyek ahhoz, hogy közvetlen becsapódás esetén nincs szükség robbantásra, az elfogó pusztán nagy sebességéből eredő mozgási energiájával képes megsemmisíteni a műholdat. Az irányítórendszerek fejlődése a ’80-as évek közepére lehetővé tette a közvetlen elfogást, ezért a korszerű ASAT fegyverek nem hordoznak robbanófejet. A mesterséges holdak elfogásának feladata a célpont sebessége és mérete tekintetében nagyon hasonló a ballisztikus rakéták légkörbe visszatérő fejrészének elfogásához, 83

Ibid., pp. 84-85. és 95.

42

ezért az ASAT fegyverek gyakran mutatnak közös vonásokat az ABM eszközökkel. A mesterséges holdak megsemmisíthetők – földről, vízről, vagy levegőből indított – rakétával, vagy más mesterséges holdakkal. A Szovjetunió a ’80-as évek elején olyan elfogó mesterséges holdat állított rendszerbe, amely a célpontéval azonos síkban lévő űrpályán közelítette meg a célt, a közelében önmagát felrobbantva a keletkező repeszfelhővel semmisítve meg azt. 84 A fegyverrel végzett kísérletek sikeresek voltak: tizenkét alkalomból kilencszer megvalósult az elfogás, a legnagyobb magasságú megsemmisítés a föld felett 1575 kilométerrel történt. Bár 1982 júniusa óta nem került sor orosz ASAT kísérletre, és ez a rendszer talán már nem működőképes, a technológia rendelkezésre áll, és a fegyver világűrbe juttatására akkor használt, ma is aktív Ciklon hordozórakétán kívül Oroszországnak számos további olyan rakétája van, amely a fegyver hordozására alkalmas vagy azzá tehető. Az Egyesült Államok 1985 szeptemberében egy repülőgépről indított rakétával 525 kilométer magasságban megsemmisített egy tudományos mesterséges holdat. A kísérlet sikere ellenére több elfogásra nem került sor, a programot 1988-ban törölték. Az Egyesült Államok – válaszul Kína egy évvel korábban végzett kísérletére – 2008 februárjában egy Ticonderoga hajóosztályú cirkálóról indított módosított RIM–161 SM–3 típusú rakétával 247 kilométer magasságban megsemmisített egy működésképtelen katonai felderítő mesterséges holdat.85 Az SM–3 rakétát elsősorban a ballisztikus rakéták fejrészének 70 és 500 kilométeres magasság között történő elfogására fejlesztették ki. Jelenleg öt Ticonderoga osztályú cirkálón és tizenhét Arleigh Burke osztályú rombolón van telepítve, 2016-ra a hajók száma 41-re nő. 86 Japán négy Kongou hajóosztályú rombolója számára rendelt SM–3 rakétákat. (Ezek a rakéták nem egyeznek meg a mesterséges holdat megsemmisítő fegyverrel, amely egy átalakított példány volt.) Kína 2007 januárjában megsemmisített egy 865 kilométer magasan keringő meteorológiai műholdat.87 Sem a hidegháború alatt, sem azóta nem végeztek 84 85

86 87

Ibid., pp. 90-93. Assistant Secretary of Defense for Public Affairs: DoD Succeeds In Intercepting Non-Functioning Satellite (News Release No. 0139-08). Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 2008. február 20. Ronald O'Rourke op. cit., p. 6. Craig Covault: Chinese Test Anti-Satellite Weapon. Aviation Week & Space Technology, 2007. január 17.

43

kísérletet olyan ASAT fegyverrel, amelynek célpontja nem alacsony űrpályán keringett. A kis magasságon keringő mesterséges holdak ellen kifejlesztett technológiák elméletileg nagyobb hordozórakéták alkalmazásával viszonylag egyszerűen átültethetők nagy magasságú alkalmazásra, de a távolabbi célpontok eléréséhez lényegesen több idő szükséges, ami lehetőséget ad a rakéta megsemmisítésére, illetve a műhold manőverezésére.88 A mesterséges hold elleni fegyverrendszerek hasznát egy lehetséges konfliktusban

túlélőképességük

is

befolyásolja.

Egyetlen

egy

műhold

megsemmisítése is hatalmas kár működtetőjének, és a mesterséges holdak sokkal drágábbak az elpusztításukra használt fegyvereknél, de elég sok műholdat kellene megsemmisíteni

ahhoz,

hogy

az

ellenfél

mesterségeshold-rendszerei

használhatatlanná váljanak. Ez a legnagyobb találati valószínűség mellett is nagyszámú ASAT indítást feltételez, amire valószínűleg nem kerül sor azelőtt, hogy a kilövőállásokat megtámadnák. A mesterséges hold elleni képesség fenntartásában ezért elengedhetetlen az ASAT rendszerek erős védelme és nagy előnyt jelent azok mobilitása, amit az Egyesült Államok kezdettől fogva szem előtt tartott. A hajófedélzeti elhelyezés azt is jelenti, hogy a rendszer a világ óceánjainak bármely pontjáról bevethető.

ÖSSZEGZÉS Napjainkban a világűr katonai felhasználását az Egyesült Államok uralja. Kína az elmúlt néhány évben jelentős lépéseket tett afelé, hogy mára Oroszországgal és az e téren együttműködő nagy európai államokkal – Franciaország, Németország és Olaszország – egyenrangú szereplő legyen a világűrben (2008 ősz végén összesen tizenhárom kínai katonai mesterséges hold keringett a Föld körül, ma csak a megfigyelő és felderítő katonai műholdak száma több ennél). Más államok – elsősorban Izrael és Japán – is figyelemre méltó képességekre tettek szert. Ami a mesterséges hold elleni fegyvereket illeti, az Egyesült Államok meglehetősen rugalmas, harci körülmények között is jól alkalmazható rendszerrel rendelkezik, amely az 500 kilométernél alacsonyabb pályájú mesterséges holdak (a nem amerikai felderítő műholdak közel háromötöde) számára jelent fenyegetést. 88

Hobbs op. cit., p. 97. c.f. p. 155.

44

Kína bemutatta, hogy hasonló képességgel bír, és valószínűleg Oroszország is rendelkezik valamilyen mesterséges hold elleni fegyverrel.

45

NUKLEÁRIS MEGHAJTÁSÚ VADÁSZTENGERALATTJÁRÓK Az Egyesült Államok az 1970-es évek második felében állította szolgálatba a Los Angeles hajóosztály első egységeit, és máig ezek alkotják nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró flottája gerincét. Az Egyesült Királyság és Franciaország a ’80-as évek közepén vezette be a hasonló képességű Trafalgar és Rubis osztályt. A Szovjetunió a zajcsökkentés területén évtizedes lemaradásban volt az Egyesült Államokkal szemben, de a ’70-es évek végén megkezdte a felzárkózást, és a javított Akula hajóosztállyal Oroszország a ’90-es évek elején olyan atom-tengeralattjárót állított rendszerbe, amely csendesebb volt, mint az akkor legkorszerűbb amerikai vadász-tengeralattjáró, a javított Los Angeles osztály. 89 Az Egyesült Államok azóta kifejlesztett és rendszerbe állított egy csendesebb tengeralattjárót, a Seawolfot, és ennek kisebb és olcsóbb, de nem kevésbé csendes utódját, a Virginiát; és ma már minden hadrendben lévő orosz atom-tengeralattjáró hasonlóan csendes, mint nyugati társaik.90 Kína az elmúlt években két saját fejlesztésű, Shang (Type 093) hajóosztályú nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárót állított rendszerbe, India 2012-ben átvesz egy továbbfejlesztett Akula osztályú atom-tengeralattjárót Oroszországtól. 91 Ahhoz, hogy választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogy fenyegetést jelentenek-e ezek az új tengeralattjárók az amerikai – brit, francia, orosz – haditengerészetre, összegeznünk kell az atom-tengeralattjárókról meglévő ismereteinket.

HALÁLOS MEGLEPETÉS Az ellenséges tengeralattjáró jelenlétének első jele gyakran torpedójának becsapódása. Ez a meglepetés az, ami a tengeralattjárót különösen rettegett ellenféllé teszi.92 A torpedót nem lehet megsemmisíteni, csak kitérni előle, de a legtöbbször 89

90

91 92

Stan Zimmerman: Submarine Technology for the 21st Century. Victoria, Trafford Publishing, 2000, 2nd ed., p. 3. Az egyes hajóosztályokról lásd Stephen Saunders (ed.): Jane's Fighting Ships, Vol. 107, Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2004, p. 117., 222., 592-599., 796-797. és 836-839. International Institute for Strategic Studies op. cit., p. 216. Steven R. Harper.: Submarine Operations During the Falklands War. Newport, Naval War College, 1994, p. 19.

46

már késő.93 Bár a mai torpedók hatótávolsága ezt sokszorosan meghaladja, egy korszerű, csendes tengeralattjáró kockázat nélkül 6-8000 méternél közelebb lopakodhat az ellenséges hadihajókhoz. Ilyen távolságból indítva egy 75 kilométer/óra sebességgel haladó torpedó öt-hat perc alatt eléri a célt, nagyon kevés időt hagyva a védekezésre. Ha a torpedó célt ér és töltete felrobban, a vízvonal alatt ütött lyukon beömlő víz valószínűleg rövid időn belül elsüllyeszti a hajót. 94 A torpedótámadás felfedi a tengeralattjáró jelenlétét és hozzávetőleges helyzetét, és ellentámadást vált ki, mindenesetre a második világháború óta a tengeralattjárónak a támadást követően minden alkalommal sikerült elmenekülnie üldözői elől.95 A tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek hatótávolsága a több száz kilométert is elérheti, lemerült helyzetből indíthatók – gyakran a torpedóvető csövekből –, és szükségtelenné teszik, hogy a tengeralattjáró az indításhoz kedvező helyzet felvétele érdekében manővereket folytasson, mint amikor torpedót indít. Mivel a vízvonal felett támadnak, nem feltétlenül süllyesztik el a célpontot, de olyan mértékben megrongálják, hogy a további hadműveletekben nem lesz képes részt venni.96 Repülőgép-fedélzeti lokátorral észlelhetők, amikor áttörik a vízfelszínt, és ha az észlelés időben történik, a röppályából kikövetkeztethető a tengeralattjáró hozzávetőleges helyzete, de a nagy távolság megnehezíti az ellenség számára, hogy a helyszínre érkezzen, mielőtt a tengeralattjáró elhagyja azt és nyoma vész. Vonzó tulajdonságaik ellenére a rakéták és robotrepülőgépek fő hátránya a torpedókkal szemben, hogy sikeres alkalmazásuk a tengeralattjárón kívül más eszközöktől is függ. A tengeralattjáró képes ugyan észlelni és azonosítani a hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek hatótávolságának határán lévő lehetséges célpontokat, de nem tudja a célzáshoz kellő pontossággal meghatározni azok helyzetét, ezért más eszközök – általában repülőgépek – szükségesek ahhoz, hogy a fegyvert hajók egy csoportján belül egy meghatározott hadihajóra lehessen rávezetni. Bár sebességük megközelíti a hangsebességet és repülési idejük legfeljebb tíz perc, a torpedókkal ellentétben a rakétákat és robotrepülőgépeket meg lehet semmisíteni, mielőtt becsapódnának a célba. Ezért nem egyesével indítják azokat, és a különféle eszközök – tengeralattjárók, 93 94 95 96

Zimmermann op. cit., pp. 139-140. Harper op. cit., p. 18. Zimmermann op. cit., pp. 126-128. Ibid., p. 149.

47

repülőgépek – támadását összehangolják, hogy a fegyverek egyszerre érjék el az ellenséges

hadihajót,

túlterhelve

légvédelmi

rendszerét. 97 Az

önállóság

a

tengeralattjáró fontos erénye, és az a követelmény, hogy más eszközökkel együttműködve hajtson végre támadást, jelentősen korlátozza lehetőségeit.98 Bár nem a felszíni hadihajók elleni hadviselésre szolgálnak, említést érdemelnek az egyes orosz tengeralattjárókon rendszeresített tengeralattjáró elleni rakéták.99 Ezek tulajdonképpen olyan torpedók, amelyeket rakéta szállít az ellenséges tengeralattjáró közelébe. Mivel a rakéta tehetetlenségi programirányítással repül, a tengeralattjáró önállóan képes a fegyver alkalmazására. Használatuk feltételezi az ellenséges tengeralattjáró észlelését a rakéta 45-100 kilométeres hatótávolságát megközelítő távolságról, és a hordozott torpedónak önállóan, a tengeralattjáró szonárja által nyújtott segítség nélkül kell befognia a célt, ezért e fegyverek csak a legzajosabb atom-tengeralattjárók vagy a légperiszkópot használó dízel-elektromos tengeralattjárók ellen lehetnek hatásosak. A tengeralattjáró az egyetlen eszköz, amely észrevétlenül képes az ellenséges vizeken aknákat telepíteni. Mivel nem mobilak, az aknák csak szűkületek, fojtópontok közelében, kikötők és öblök előtt, illetve a part mentén a partraszállás késleltetésére alkalmazhatók hatékonyan.100 Az aknamentesítés időigényes művelet, ami az ellenséges hadműveleteket napokkal késleltetheti. Egyes

tengeralattjárók

nagy

pontosságú

csapásmérésre

alkalmas

robotrepülőgépekkel is fel vannak szerelve: az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság számos alkalommal sikeresen alkalmazta tengeralattjáróit a szárazföld mélységében lévő távoli célpontok elpusztítására.

KORLÁTLAN HATÓSUGÁR A nukleáris meghajtású tengeralattjáró hónapokig lemerülve maradhat, hatalmas távolságokat téve meg ezalatt – hatótávolságát csak a személyzet ivóvíz- és élelmiszerkészletei korlátozzák. A dízel-elektromos tengeralattjárónak ezzel szemben – mivel a víz alatt kizárólag akkumulátoraira hagyatkozó tengeralattjáró üzemideje 97 98 99 100

Ibid., p. 150., c.f. Coté (2006) op. cit., p. 40. Harper op. cit., pp. 19-20. Saunders op. cit., p. 590-594., 596. és 598-599. Coté (2006) op. cit., p. 37.

48

meglehetősen korlátozott – időről időre a felszínre kell bocsátania légperiszkópját (a lemerült tengeralattjáróról a felszínre tolt csőpár, ami lehetővé teszi a dízelmotor víz alatti működését a levegő beszívásával az egyik, az égéstermék kifújásával a másik csövön keresztül), hogy akkumulátorait feltölthesse. A korszerű légperiszkópok radarhullám-elnyelő és az infravörös sugárzást csökkentő bevonattal vannak ellátva, ami csökkenti a repülőgép-fedélzeti érzékelőkkel való felfedezés kockázatát, de a légperiszkópot használó tengeralattjáró érzékeny szonárral megfelelő akusztikai viszonyok mellett több száz kilométer távolságról is észlelhető. Bár nyolc óránként 20 perc is elég a telepek feltöltésére, ezek az időszakok fontos információt hordoznak a dízel-elektromos tengeralattjáróra vadászó ellenség – például egy atomtengeralattjáró – számára.101 A nem nukleáris levegőfüggetlen hajtóműrendszerek (Air-Independent Propulsion, AIP) megoldást jelentenek erre a problémára, és az üzemanyagcella – ami hidrogén és oxigén egyesítésével vegyi úton termel áramot – a mozgó alkatrészeket is szükségtelenné teszi, lehetővé téve a teljesen csendes működést. A különféle AIP rendszerek – megoldástól függően – négy-hétszeresére növelik a tengeralattjáró által merülésben tölthető időt, ami így elérheti a két-négy hetet.102 Az

akkumulátorok

kedvezőtlen

jellemzője,

hogy

nem

egyenletes

hatékonysággal nyerhető ki a bennük tárolt energia. Minél gyorsabban kell kinyerni az energiát, annál kevesebbet lehet. Ennek következtében az akkumulátorait használó tengeralattjáró csak meglehetősen rövid ideig képes nagy sebességgel haladni: míg 67 kilométer/óra körüli gazdaságos utazósebességét több mint száz órán át képes tartani, a 35-45 kilométer/órát elérő csúcssebesség mellett az akkumulátorok legfeljebb egy óra alatt lemerülnek.103 Ez jelentősen behatárolja a dízel-elektromos tengeralattjáró lehetőségeit támadáskor: mivel huzamosan fenntartható sebességét célpontjai sebessége jelentősen meghaladja, nem tudja követni, üldözni azokat. A levegőfüggetlen meghajtás 13-15 kilométer/óra sebesség elérését teszi lehetővé az akkumulátor használata nélkül, ezért – bár a merülésben tölthető időt megsokszorozza – ezt a hiányosságot nem küszöböli ki.104 Következésképpen a dízelelektromos tengeralattjárók saját felségvizeiken, kikötőik két-négyszáz kilométeres 101 102 103 104

Zimmermann op. cit., pp. 13-14. és 36. Ibid., pp. 35-78. Ibid., pp. 51-52. Ibid., p. 43.

49

körzetében, szűkületek, fojtópontok közelében lesben állva fenyegetést jelentenek ugyan, de a nyílt óceánon képességeik meglehetősen korlátozottak.105 Az atomreaktor folyamatos nagy víz alatti sebességet tesz lehetővé: a nukleáris meghajtású tengeralattjárók korlátlanul fenntarthatják 35 kilométer/óra körüli legnagyobb csendes sebességüket. Határtalan kitartásuk a felszíni hajókét megközelítő sebességgel párosítva alkalmassá teszi őket azok korlátlan üldözésére, az óceánokat átszelő hajózási útvonalak, távoli szorosok, ellenséges kikötők felügyeletére. Egyetlen atom-tengeralattjáró képes az ellenséges flotta legjobban védelmezett hadihajóit egymaga megsemmisíteni, és ezzel eldönteni a tengeri háborút – feltéve, hogy fenn tudja tartani a lopakodást.

LÁTHATATLAN RAGADOZÓ A tengeralattjárók a felszíni hadihajókat az azok által kibocsátott zaj alapján több száz kilométer távolságról észlelik. A tengeralattjárók nagy távolságú felderítése ugyanígy, víz alatti akusztikai eszközzel, szonárral történik. A hang víz alatti terjedési jellemzőinek

bonyolultsága

miatt

nagyon

nehéz

megbecsülni,

hogy

egy

tengeralattjáró milyen távolságról érzékelhető, ráadásul az egyes hajóosztályok zajkibocsátása féltve őrzött titok. Mindezek ellenére a szakirodalom elegendő támpontot szolgáltat ahhoz, hogy néhány típus felderíthetőségének határait megbecsülhessük.106 Ezek alapján a továbbfejlesztett Akula hajóosztály mély óceánban 0-3, sekély tengerben 0-0,4, a Shang (Type 093) hajóosztály 10-100, illetve 3-30 kilométer távolságról érzékelhető akusztikai eszközökkel.107 A felderítésre

további

lehetőség

adódik,

amikor

a

tengeralattjáró

összeköttetést létesít a hadszíntéren jelenlévő más eszközökkel. Mivel a rádióhullámok

nem

tengeralattjárónak

hatolnak antennát

át kell

a

tengervízen,

a

bocsátania

a

kommunikációhoz felszínre

a

(egyes

hullámhossztartományok lehetővé teszik ugyan a lemerült tengeralattjárókkal történő 105 106

107

Coté (2006) op. cit., p. 35. Eugene Miasnikov: Can Russian Strategic Submarines Survive at Sea? The Fundamental Limits of Passive Acoustics. Science & Global Security, Vol. 4, No. 2, 1994, pp. 215-216. és 242. Ibid., pp. 231-239. c.f. Office of Naval Intelligence: Worldwide Submarine Challenges. Washington, D.C., Office of Naval Intelligence, February 1996, p. 11. és Office of Naval Intelligence: The People's Liberation Army Navy: A Modern Navy with Chinese Characteristics. Washington, D.C., Office of Naval Intelligence, August 2009, p. 22.

50

kommunikációt, de ezek adatátviteli képessége olyan kicsi, hogy legfeljebb arra alkalmasak, hogy periszkópmélységbe hívják a nagy mélységben tevékenykedő tengeralattjárót, ráadásul a kétirányú adatcserét nem teszik lehetővé). A vízből kiemelkedő kommunikációs antenna észlelhető repülőgép-fedélzeti rádiólokátorral, a nyomában keletkező jellegzetes hullámok pedig néhány tengeri mérföld távolságról szabad szemmel is jól láthatók.108 Az Egyesült Államokban kísérletek folynak azzal a céllal, hogy a lemerült tengeralattjárókkal történő nagy sávszélességű összeköttetést 20-35 méter tengervízen áthatoló kékeszöld lézerrel biztosítsák, de amíg ez a technológia

nem

elérhető,

az

atom-tengeralattjárók

is

időről

időre

arra

kényszerülnek, hogy a felszín közelébe emelkedjenek és kommunikációs árbocukat kiemeljék a vízből, kockáztatva felfedezésüket.

Egyes nukleáris meghajtású tengeralattjáró-osztályok viszonylagos zajkibocsátása és akusztikai felderíthetőségük határai mély óceánban (bal oldalt) és sekély tengerben (jobb oldalt). Az egyes skálák bal oldala a legkedvezőbb, jobb oldala a legkedvezőtlenebb körülményeknek felel meg; az adatok kilométerben vannak megadva. Forrás: lásd a 107. lábjegyzetben.

Más érzékelők – a kibocsátott hőt, az acél hajótest által a Föld mágneses mezőjében okozott anomáliákat, a nyomdokvizet és más hidrodinamikai jelenségeket, a biolumineszcenciát (az egyes tengeri mikroorganizmusok által mechanikai stressz hatására kibocsátott fényt) észlelő eszközök – néhány kilométer távolságról képesek 108

Zimmermann op. cit., p. 14. és 184.

51

a periszkópmélységben haladó tengeralattjáró felderítésére, de a nagy mélységbe lemerült tengeralattjáró ellen hatástalanok.109 Ha a tengeralattjáró nem indít éppen fegyvert vagy nem bocsát ki rádiójeleket, felderítésének egyetlen eszköze a szonár. A zajkibocsátással (megközelítőleg) hatványosan növekvő akusztikai felderítési távolságnak fontos következményei vannak. Gyakorlati szempontból nincs nagy jelentősége annak, hogy egy tengeralattjáró sekély vízben 0,1 (mint a jelenleg legkorszerűbb amerikai Seawolf és Virginia hajóosztály) vagy 0,4 (a továbbfejlesztett Akula), illetve hogy a nyílt óceánon 0,6 (Seawolf, Virginia) vagy 3 (továbbfejlesztett Akula) kilométerről észlelhető. Egyiket sem lehet követni, amikor elhagyja a kikötőjét, és – a véletlen találkozást leszámítva – egyiket sem lehet megtalálni a tengeren.110 Ezzel szemben egy olyan tengeralattjáró, amely sekély vízben 30, a nyílt óceánon 100 kilométerről érzékelhető, a felfedezés kockázata nélkül követhető egy nála csendesebb tengeralattjáró által, és még ha nyoma is vész, a másik tengeralattjáró nagy valószínűséggel újra megtalálhatja jóval azelőtt, hogy torpedói hatótávolságánál közelebb kerülhetne az oltalmazott hadihajóhoz. A Shang (Type 093) ebbe a csoportba tartozik. A továbbfejlesztett Akulához hasonló tengeralattjárók komoly fenyegetést jelentenek az amerikai repülőgép-hordozók számára. A hordozók biztonsági okokból – ha csak lehetséges – legalább 2-300 kilométer távolságot tartanak a legközelebbi partvonaltól, ugyanakkor nem lehetnek 1400 kilométernél távolabb célpontjaiktól, mert a csapásmérő repülőgépek nem lennének képesek elérni azokat. 111 Az így meghatározott, a földrajzi környezet által behatárolt, körülbelül egymillió négyzetkilométer kiterjedésű területet három atom-tengeralattjáró kevesebb mint 30 óra alatt átvizsgálhatja. (Ennél kevesebb tengeralattjáró ugyanakkor sokkal hosszabb idő alatt sem képes elfogadható valószínűséggel megtalálni a repülőgép-hordozót. Egy tengerészeti járőr repülőgép alig több mint három óra alatt képes lenne megtenni ugyanezt – de a repülőgép aligha maradna sokáig a levegőben egy repülőgép-

109 110

111

Zimmermann op. cit., pp. 188-192.; Coté (1999) op. cit., p. 56. Ilyen véletlen találkozásnak tekinthető két tengeralattjáró ütközése is: erre példa az amerikai Baton Rouge (SSN 689) és az orosz Krab (K 276) 1992. februári, az amerikai Grayling (SSN 646) és az orosz Novomoszkovszk (K 407) 1993. márciusi, illetve a brit Vanguard (S 28) és a francia Le Triomphant (S 616) 2009. februári ütközése. Benjamin S. Lambeth: American Carrier Air Power at the Dawn of a New Century. Santa Monica, RAND Corporation, 2005, p. 20.

52

hordozó közelében.112) Ha a tengeralattjáró megtalálta az ellenséget, már csak idő kérdése, hogy torpedóindítási távolságba kerüljön tőle.

KÖVETKEZTETÉSEK Az Egyesült Államok a Csendes-óceánon 31 nukleáris meghajtású vadásztengeralattjáróval rendelkezik, melyek közül legfeljebb körülbelül 17 vethető be egyidejűleg (miközben a többi karbantartás alatt vagy úton van).113 Feltéve, hogy ezek fele más hadműveleteket támogat és egy az orosz Csendes-óceáni Flotta atomtengeralattjáróinak otthont adó kamcsatkai Avacsa-öböl kijárata közelében végez felderítést,

nyolc

marad

a

térség

további

tengeralattjáró-tevékenységének

megfigyelésére, ami bőven elegendő a kínai atom-tengeralattjárók követésére. India 2009 nyarán bocsátotta vízre saját fejlesztésű ballisztikusrakéta-hordozó atom-tengeralattjáróját. Amíg csak egyetlen példány létezik belőle, addig sem ez, sem az Oroszországtól lízingelt – a Shang hajóosztálynál minden szempontból jóval korszerűbb – továbbfejlesztett Akula hajóosztályú tengeralattjáró nem tekinthető meglévő katonai képességnek, sokkal inkább egy jövőbeni képesség előfutárának. (India már korábban, 1988 és 1991 között is lízingelt Oroszországtól egy Charlie I hajóosztályú nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárót.) Ma még sem a kínai, sem az indiai atom-tengeralattjárók nem jelentenek veszélyt az amerikai hadihajók számára. Ez azonban nem lesz mindig így. Jól képzett személyzet kezében korszerű torpedókkal felszerelt, csendes nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók szerény flottája – ami elég nagy ahhoz, hogy három tengeralattjáró egyidejű alkalmazását lehetővé tegye, tehát négy-hat hajó – képes arra,

hogy elfogadhatatlan veszteségeket

okozzon akár

a leghatalmasabb

hadiflottának is. Az ilyen tengeralattjáró-flottával rendelkező haditengerészetek száma az évtized végére négyről hatra nőhet.

112 113

Coté (1999) op. cit., p. 65. Naval Sea Systems Command Shipbuilding Support Office: Naval Vessel Register. Portsmouth, NAVSHIPSO, 2012. április 9. Az egyidejűleg bevethető tengeralattjárók száma a United States Navy: Status of the Navy. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2009. május 31. és 2011. május 6. között közzétett adatai alapján.

53

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KATONAI HATALMA

AZ ELSŐ CSAPÁSOK Az első csapások végrehajtására a legalkalmasabb fegyver a Tomahawk robotrepülőgép. Legnagyobb előnye, hogy alkalmazása nem igényel összetett támogató műveleteket. A célpontok helyzetének meghatározása mesterséges holdakra telepített

érzékelőkkel,

a

robotrepülőgép

indítása

nukleáris

meghajtású

tengeralattjárókról történik, amelyek az ellenség támadásaitól háborítatlanul, teljesen önállóan, a felfedezés kockázata nélkül tevékenykedhetnek gyakorlatilag bárhol, ahol a tenger mélysége meghaladja az 50 métert. A tengeralattjáróról indítható változatok hatótávolsága 1150–1500 kilométer, a fegyver tíz méternél kisebb körkörös szórása megbízhatóan biztosítja a vadászrepülőgép méretű célpontok megsemmisítését.114 A konfliktus korai szakaszában a támadás célpontjai közé elsősorban politikai és katonai vezetési és irányítási pontok, távközlési állomások, rádiólokátorok és más érzékelők, valamint légi és haditengerészeti támaszpontok tartoznak.115 A légibázisok futópályái és az azokhoz vezető gurulóutak – vagy kereszteződéseik – megrongálása ezek kijavításáig (ami több órát, legfeljebb egy vagy két napot vesz igénybe) teljesen megbénítja a légi támaszpontot.116 A támadás és az azt követő másodlagos robbanások következtében a szabadban tárolt repülőgépek súlyosan megrongálódnak és – legalábbis rövid távon – harcképtelenné válnak. 117 A Tomahawk kazettás fejrésszel felszerelt változata (TLAM-D) tíz-tizenötször nagyobb területen képes harcképtelenné tenni a szabadban tárolt repülőgépeket, mint az egységes robbanófejet hordozó változatok.118 Mivel azonban a célok nagy része – a repülésirányító torony, hangárok és más épületek – ellen az egységes robbanófejjel 114 115

116

117

118

Lennox op. cit., p. 194. Benjamin S. Lambeth: Air Power Against Terror: America’s Conduct of Operation Enduring Freedom. Santa Monica, RAND, 2005, p. 85. David A. Shlapak et al.: A Question of Balance: Political Context and Military Aspects of the China-Taiwan Dispute. Santa Monica, RAND, 2009, p. 36. John Stillion – David T. Orletsky: Airbase Vulnerability to Conventional Cruise-Missile and Ballistic-Missile Attacks: Technology, Scenarios, and U.S. Air Force Responses. Santa Monica, RAND, 1999, p. 23. Ibid., pp. 11-12.

54

szerelt változat tulajdonságai előnyösebbek, a két változat vegyes alkalmazása a leghatékonyabb. A megerősített repülőgép-fedezékek védelmet nyújtanak a légitámadások ellen, a Tomahawk rendkívüli pontossága azonban lehetővé teszi, hogy ezek ajtaját vegye célba. Ha nem is képes áttörni, az ajtó olyan mértékben megrongálódik, hogy nyithatatlanná válik, csapdába ejtve a bent lévő repülőgépet. 119 A robotrepülőgép képes berepülni a földalatti hangárokhoz vezető alagutak bejáratán is: az alagútban bekövetkező robbanás előidézheti annak beomlását, napokra elzárva a kijáratot.

A batajnicai és az obrvai repülőtér légitámadás után Az

Egyesült

Államok

négy

robotrepülőgép-hordozó

Fotó: NATO

nukleáris

meghajtású

tengeralattjáróval rendelkezik, amelyből kettő vethető be egyidejűleg (miközben a másik kettő karbantartás alatt vagy úton van), és mindegyik 154 Tomahawkkal van felszerelve. További 10-12 vadász-tengeralattjáró járulhat hozzá a támadáshoz,

119

Shlapak et al. op. cit., p. 61.

55

egyenként

tucatnyi

robotrepülőgéppel.120

Ilyen

mennyiségű

robotrepülőgép

felhasználása nem lenne példa nélküli: az Egyesült Államok 1998 decemberében a Desert Fox (Sivatagi róka) hadművelet során mindössze négy nap alatt több mint 325 Tomahawkot indított iraki célpontok ellen.121 Akármilyen meggyőző is a Tomahawk képessége, hogy veszteségek kockázata nélkül semmisítse meg a nagy mélységben található ellenséges célpontokat, a legkorszerűbb légvédelmi rendszereken nem tud áthatolni. 122 A megoldás a lopakodó technológiában rejlik. (Korábban alkalmazásának további korláta volt, hogy hosszú – 1500 kilométer távolságon két órát megközelítő – repülési ideje bizonytalanná tette azon célpontok elpusztítását, amelyek ez idő alatt esetleg helyet változtatnak. A legutóbbi változatok kiküszöbölik ezt a gyengeséget: mesterséges holdas adatkapcsolaton keresztül lehetőség van a robotrepülőgép új célpontra irányítására repülés közben, és akár két órán át várakozhat a levegőben az indítási ponttól 450 kilométernyire.)123 A B–2 lopakodó bombázó tizenhat, ugyancsak lopakodó, 310 kilométer hatótávolságú JASSM (Joint Air-to-Surface Stand-off Missile – összhaderőnemi levegő-felszín távolsági robotrepülőgép) hordozására képes.124 A B–2 típusú bombázókat mind Jugoszláviában (1999), mind Afganisztánban (2001) és Irakban (2003) elővigyázatosságból szinte minden küldetésen legalább egy, olykor két EA– 6B típusú zavaró repülőgép támogatta, de a B–2 akkor még szabadesésű bombákkal volt felszerelve, és gyakorlatilag át kellett repülnie a célpont felett (legalább egy alkalommal így is előfordult, hogy a bombázó annak ellenére terv szerint végrehajtotta a támadást, hogy a rossz időjárás meggátolta a zavaró repülőgépeket a felszállásban).125 A JASSM hatótávolságának köszönhetően nincs szükség arra, hogy 120

121

122 123 124

125

International Institute for Strategic Studies op. cit., p. 57. Az egyidejűleg bevethető tengeralattjárók száma a United States Navy: Status of the Navy. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2009. május 31. és 2011. május 6. között publikált adatai alapján. Cohen, William S.: Secretary of Defense and Chairman of the Joint Chiefs of Staff Briefing on Operation Desert Fox. Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 1998. december 19. Shlapak et al. op. cit., p. 132. Lennox op. cit., p. 193. Ibid., p. 172., c.f. Robert Hewson (ed.): Jane's Air-Launched Weapons, Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2005, Vol. 46, p. 239. Lambeth (2005 TERROR) op. cit., p. 80.; Lambeth (2005 CARRIER) op. cit., p. 12. és 55.; Benjamin S. Lambeth: NATO’s Air War for Kosovo: A Strategic and Operational Assessment. Santa Monica, RAND, 2001, p. 92.; Coté (1999) op. cit., p. 61.; Robert P. Haffa Jr. – James H. Patton Jr.: Analogues of Stealth. Arlington, VA, Northrop Grumman Analysis Center, 2002, p. 11.

56

a B–2 behatoljon az ellenséges légtérbe, olyan biztonságos távolságot tarthat attól, ami meghaladja a mobil légvédelmi rakétarendszerek hatótávolságát, így azok nem jelentenek fenyegetést számára, lopakodó tulajdonsága pedig megóvja attól, hogy az ellenséges korai légi riasztó (Airborne Early Warning, AEW) és vadászrepülőgépek észleljék. Ez szükségtelenné teszi a bombázó zavaró repülőgépek általi, illetve utóbbiak vadászrepülőgép-kíséretét, a nukleáris meghajtású tengeralattjárókéhoz hasonló önállóságot biztosítva a B–2 számára (légi utántöltésre szükség van, de ez a célterülettől legalább 4500 kilométerre, az óceán felett történik). 126 A bombázó jelenlétének első jele robotrepülőgépei becsapódása lesz. Mind a Tomahawk, mind a B–2 alkalmazható a támadás első hullámában, annak első éjjelén. Az okozott károk felmérése ugyanazokkal a mesterséges holdakkal történik, amelyek lehetővé tették a célpontok kijelölését és helyzetük meghatározását. A robotrepülőgépek fenyegetést jelentenek minden rögzített célpont számára, kivéve, ha olyan mélyen van az ellenség területén, hogy kívül esik a Tomahawk hatótávolságán, kívül esik a JASSM hatótávolságán és a legkorszerűbb légvédelmi rendszerek védelmezik, vagy mélyen a föld alatt van.127 A légibázisok ellen ismétlődő támadások az onnan induló vadászrepülőgépbevetések számát körülbelül a légi támaszpont eredeti teljesítőképességének hatodára vetik vissza (ami az eredményt tekintve lényegében megegyezik azzal, mintha a vadászrepülőgépek egyhatoda teljes ütemben hajtana végre bevetéseket, míg a többi egyet sem hajt végre, vagyis mintha a gépek öthatoda megsemmisült volna). 128 Azok a légierők, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek repülő rajok rövid alkalmi futópályáról – például kijelölt autópálya-szakaszokról – történő üzemeltetésére, az eredeti bevetésszám felét is képesek lehetnek fenntartani.129 Hasonló előnyöket kínálnak a STO(V)L (Short Take-off and [Vertical] Landing – rövid fel- és [függőleges] leszállás) repülőgépek, de az ilyen gépeket szárazföldi bázisokról egyedül üzemeltető Királyi Légierő 2011 elején kivonta Harrier repülőgépeit a rendszerből.

126

127 128 129

Lambeth (2001) op. cit., p. 92.; Benjamin S. Lambeth: Kosovo and the Continuing SEAD Challenge. Aerospace Power Journal, Vol. 16, No. 2, Summer 2002, p. 21.; Gary L. Crowder: Effects Based Operations Briefing. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2003. március 19. Coté (1999) op. cit., pp. 69-70. és 77. Shlapak et al. op. cit., p. 60. Ibid., p. 78.; Stillion–Orletsky op. cit., pp. 39-41.

57

Valószínű, hogy már az első csapás csaknem teljesen megfosztja az ellenséget korai légi riasztó, tengerészeti járőr (Maritime Patrol, MP) és légi utántöltő repülőgépeitől, mivel ezek mérete nem teszi lehetővé a tárolásukhoz szükséges fedezékek építését.130 Ezeknek az eszközöknek a hiánya döntő hatást gyakorol a konfliktus további menetére.

A FLOTTA VÉDELME Nagy hatótávolságú tengerészeti járőr repülőgépek – vagy azok feladatait ellátni képes pilóta nélküli repülőeszközök – nélkül a hatalmas óceáni területek és partvonalak feletti folyamatos ellenőrzést nem lehet biztosítani. 131 A letapogatási gyakoriság korlátai miatt a mesterséges holdakból álló óceánfigyelő rendszerek – mint amilyen az amerikai NOSS – nem képesek önállóan, más eszközök közreműködése nélkül megbízhatóan ellátni ezt a feladatot. (A Szovjetunió már a ’70-es években felállított mesterséges holdakból álló óceánfigyelő rendszert, az ellenséges hadihajók felderítésében mégis tengerészeti járőr repülőgépeire volt kénytelen

hagyatkozni.)132

A

világűr

közeli

(20-100

kilométeres)

magasságtartományban működő, levegőnél könnyebb pilóta nélküli repülőeszközök (léghajók) – mint a kínai JK–5, JK–12 és JKZ–20 – a mesterséges holdakét megközelítő látómezővel rendelkeznek, képesek hónapokig folyamatosan szinte egy helyben a levegőben tartózkodni, nehezen felderíthetők, ugyanakkor viszonylag olcsók és ebből következően könnyen pótolhatók, azonban a rendkívül ritka levegő miatt különleges hajtóműveket igényelnek, amelyek fejlesztése jelenleg kísérleti szakaszban van.133 A látóhatáron túli (Over-the-Horizon, OTH) radarok képesek ugyan észlelni az akár több ezer kilométer távolságra lévő felszíni célokat, de felbontásuk olyannyira korlátozott, hogy nem tudják megkülönböztetni a kereskedelmi és hadihajókat, vevőállomásaik kiterjedt és sérülékeny célpontok, és érzékenyek a zavarásra.134 A tengerfenékre telepített szonárhálózat szintén csak 130 131 132 133

134

Shlapak et al. op. cit., p. 47. Coté (2006) op. cit., p. 45. Coté (1999) op. cit., p. 58. Mark Stokes: China's Evolving Conventional Strategic Strike Capability: The Anti-ship Ballistic Missile Challenge to U.S. Maritime Operations in the Western Pacific and Beyond. Arlington, VA, Project 2049 Institute, 2009, p. 15. Ibid., p. 19.; Eric Hagt – Matthew Durnin: China's Antiship Ballistic Missile: Developments and Missing Links. Naval War College Review, Vol. 62, No. 4, Autumn 2009, p. 94.

58

hozzávetőleges adatokat képes szolgáltatni az ellenséges hadihajók helyzetéről. A partokon lévő egyéb érzékelők látómezeje legfeljebb a horizontig – a part menti domborzattól függően 50-80 kilométerre – terjed, a más forrásokból származó (például civil halászhajók által szolgáltatott) adatok pedig véletlenszerűek. Tengerészeti járőr repülőgépek nélkül az ellenség nem képes az amerikai hadihajók ellen összehangolt légitámadást végrehajtani; a szórványos repülőgép- és robotrepülőgép-támadások nem képesek áttörni a célpontok légvédelmi rendszereit. Az amerikai nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók a nyílt tengeren elpusztítják és kikötőibe kényszerítik az ellenséges flottát, ahol robotrepülőgéptámadások martalékává válik. Az amerikai hadihajók ellen az egyetlen hatásos fegyver a tengeralattjáró marad, azonban a dízel-elektromos tengeralattjárók legfeljebb támaszpontjaik kétnégyszáz kilométeres körzetében jelentenek fenyegetést a náluk jóval gyorsabb felszíni

hadihajók

számára

(a

nem

nukleáris

levegőfüggetlen

meghajtás

megsokszorozza ugyan a merülésben tölthető időt, de nem növeli érdemben a hatósugarat).135 Ezzel szemben mindössze három-négy csendes nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró elegendő ahhoz, hogy elfogadhatatlan fenyegetést jelentsen az amerikai repülőgép-hordozó csapásmérő csoportok számára, de ilyen tengeralattjáróflottával napjainkban mindössze három állam – az Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország – rendelkezik.

RAKÉTAVÉDELEM Kína 2010 végén – a világon elsőként és máig egyetlenként – hajó elleni ballisztikus rakétát (Anti-Ship Ballistic Missile, ASBM) állított rendszerbe. Mivel a repülőgéphordozó-fedélzeti repülőgépek hatósugara – elfogadható bevetési ütem fenntartása mellett – légi utántöltéssel sem haladja meg az 1400 kilométert, a hordozók rakétavédelme nélkül ez a becslések szerint 1500 kilométer hatótávolságú rakéta eredményesen meggátolhatná a repülőgépeket abban, hogy elérjék célpontjaikat.136 135 136

Lásd a negyedik fejezet Korlátlan hatósugár alcímét. National Air and Space Intelligence Center: Ballistic and Cruise Missile Threat. Wright-Patterson Air Force Base, NASIC Public Affairs Office, April 2009, p. 17.; Ronald O'Rourke: China Naval Modernisation: Implications for U.S. Navy Capabilities – Background and Issues for Congress. Washington, D.C., Congressional Research Service, 2009, p. 4.

59

Az Egyesült Államok Haditengerészete kétrétegű – a ballisztikus rakétát röppályája

középső

szakaszán

elfogó

SM–3

típusú

légkörön

kívüli

(exoatmoszferikus), illetve végső szakaszán elpusztító SM–2 Block IV típusú légkörön belüli (endoatmoszferikus) elfogórakétákból álló – rakétavédelmi rendszerrel rendelkezik, amely képes megvédeni a flottát a ballisztikusrakétatámadásoktól, feltéve, hogy az elfogórakéták célmegsemmisítési valószínűsége elég nagy és mennyisége is elegendő.137 Az Egyesült Államok eddig tizennyolc kísérletet végzett az SM–3 rakétával ballisztikus rakéták elfogására (illetve Japán további négyet). Tizenhét rakétából tizenöt eltalálta a célt – hibás rendszerbeállításból adódóan egy rakéta nem indult el –, ami közel 0,9-es célmegsemmisítési valószínűséget jelent (az azzal kapcsolatos információk, hogy a célpont végzett-e az elfogást megnehezítő tevékenységet – például bocsátott-e ki álcélokat – nem nyilvánosak). 138 Az SM–2 Block IV-gyel három – sikeres – elfogási kísérletre került sor, ebből azonban aligha lehet messzemenő következtetést levonni.139 Az SM–3 rakétát célravezető SPY–1 rádiólokátor nagy hatótávolságának (650 kilométer) és a rakéta nagy hatómagasságtartományának (70-500 kilométer) köszönhetően elegendő idő áll rendelkezésre egy második rakéta indítására, amennyiben az első elvétette a célt. 140 Így nincs szükség minden célpont ellen eleve két rakéta indítására, ami lehetővé teszi a rakéták gazdaságosabb felhasználását.141 Ez az eljárás ugyanakkor feltételezi a radar hatótávolságának teljes kihasználását, ezért a fegyvert hordozó hadihajóknak mintegy 700 kilométer távolságot kell tartaniuk a partvonaltól. Az SM–2 esetében – jóval kisebb hatótávolsága miatt – két rakéta indításával kell számolni, amennyiben a támadó fegyver átjut az első védelmi rétegen. Kína az elmúlt öt évben évi tizenkét-tizenöt, a hajó elleni ballisztikus rakétáéval megegyező felépítésű DF–21 (CSS–5) típusú rakétát gyártott, ezzel az

137

138

139 140

141

Marshall Hoyler: China's „Antiaccess” Ballistic Missiles and U.S. Active Defense. Naval War College Review, Vol. 63, No. 4, Autumn 2010, p. 89. Ibid., p. 92.; Missile Defense Agency: Aegis Ballistic Missile Defense Testing Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2011. szeptember; O'Rourke (2010) op. cit., p. 36-44. Missile Defense Agency (2011) op. cit.; O'Rourke (2010) op. cit., p. 36. és 45. Christian Howlett (ed.): Options for Deploying Missile Defenses in Europe. Washington, D.C., Congress of the United States Congressional Budget Office, 2009, p. 57. Ibid., pp. 30-31.

60

ütemmel számolva 2016-ra 70-90 ASBM-mel rendelkezhet. 142 Amennyiben az SM–3 célmegsemmisítési valószínűsége valós körülmények között megegyezik a kísérletek során tapasztalttal, 90 hajó elleni ballisztikus rakéta elfogásához – húsz százaléknyi tartalékkal számolva – mintegy 120 SM–3 és öt SM–2 rakétára lenne szükség. (A 90 ballisztikus rakétából körülbelül 80-at az első, további nyolc-kilencet a második SM– 3 elpusztít, a megmaradt egy-kettő ellen két-két SM–2 Block IV rakétát indítanak.) Az Egyesült Államok jelenleg 22 ballisztikusrakéta-elhárító rendszerrel felszerelt hadihajóval (öt Ticonderoga hajóosztályú cirkálóval és tizenhét Arleigh Burke osztályú rombolóval) és mintegy 90 SM–3 típusú rakétával rendelkezik; 2016-ra a hajók száma 41-re, a rakétáké 341-re nő (az SM–2 Block IV gyártása 75 darabnál befejeződött).143 Figyelembe véve az Obama-adminisztráció 2009 szeptemberében bejelentett döntése – miszerint Európa ballisztikus rakéták elleni védelmét is ilyen rakétákkal kívánja megoldani – következtében fellépő igényeket is, ez az erő elegendő arra, hogy a Csendes-óceánon megóvja az amerikai flottát a hajó elleni ballisztikus rakéták által jelentett fenyegetéstől. (A meglévő 22 hajóból tizenhat a Csendes-óceáni, hat az Atlanti-óceáni Flotta kötelékébe tartozik. Az Európa ballisztikusrakéta-védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalás miatt a két flotta közötti eloszlás a jövőben fokozatosan kiegyenlítettebbé válik, de a csendes-óceáni hajók száma így is elegendő lesz arra, hogy – a japán-tengeri és perzsa-öböli jelenlét folyamatos fenntartása mellett – a flotta védelmét biztosítani tudják.)144 Kínában kutatások folynak olyan hajó elleni rakétafegyverek kifejlesztése érdekében is, amelyek röppályájuk kezdeti szakaszán ballisztikus rakétaként viselkednek, majd a sűrűbb légrétegbe visszaérkezve – a vízen kacsázó kavicshoz hasonlóan – akár többször „visszapattannak” arról a világűrbe, megnehezítve az elfogásukat.

Mivel

a

ballisztikusrakéta-elhárító

rakéták

nagymértékben

támaszkodnak a rakéta röppályájának előrejelzésére, egy ilyen fegyver komoly fenyegetést

jelentene,

azonban

megépítése

mind

a

hajtómű,

mind

a

manőverezőképesség tekintetében hatalmas technikai kihívás. A kutatás egyelőre 142

143 144

Hoyler op. cit., p. 89.; c.f. U.S. Department of Defense: Military and Security Developments Involving the People's Republic of China 2010, Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2010, p. 66.; U.S. Department of Defense: Military Power of the People's Republic of China 2009. Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2009, p. 66.; 2008, p. 56.; 2007, p. 42.; 2006, p. 50. és 2005, p. 45. O'Rourke (2010) op. cit., p. 4. és 6. Ibid., p. 7.

61

kezdeti szakaszban van, és a fegyver aligha áll hadrendbe a tizenkettedik ötéves terv (2011-2015) vége előtt.145 Az amerikai szárazföldi légi- és tengerészeti bázisok ballisztikusrakétavédelmét a PAC–3 rakétavédelmi rendszer látja el. A PAC–3 a repülés végső szakaszán semmisíti meg a ballisztikus rakétát, és a 40-150 kilométer hatómagasságú, légkörön kívüli és légkörön belüli elfogásra egyaránt képes THAAD (Terminal High-Altitude Area Defense – végső szakaszbéli nagy magasságú területvédelem) rakétaelhárító rendszerrel kétrétegű védelmet biztosít. A THAAD-ból jelenleg mindössze két üteg áll hadrendben, melyekhez 2013-tól további kettő csatlakozik.146 Kína két dandár (körülbelül 36) közúti járműről indítható, szilárd hajtóanyagú, nagy pontosságú, 1800 kilométer hatótávolságú DF–21C (CSS–5 Mod 3) ballisztikus rakétával rendelkezik.147 Ezek ellen két THAAD üteg (48 rakéta) képes eredményes védekezést biztosítani. (Feltételezve, hogy a DF–21 különféle változatainak gyártási üteme nem haladja meg az elmúlt évek átlagát, Kína a hajó elleni DF–21D és a DF–21C típusból összesen tizenkét-tizenöt rakéta gyártására lehet képes évente. A kapacitás két rakéta közötti megoszlása természetesen nem látható előre, ahogyan a gyártás ütemének esetleges növelése sem.) Kínának további négy dandár DF–15 (CSS–6) ballisztikus rakétája van (90-110 indítójármű, 350-400 rakéta), azonban e rakéták hatótávolsága (600 kilométer) nem teszi lehetővé amerikai támaszpontok támadását, és túlnyomó többségük Tajvanra irányul.148 Ha – például a harci töltet csökkentésével – Kína megnövelné is e rakéták hatótávolságát annyira, hogy elérjék az amerikai légibázist a kínai szárazföldről 640 kilométerre lévő Okinava szigetén, az ott található PAC–3 osztály (négy üteg) képes lenne megvédeni a támaszpontot.149 (Kína ebből a típusból korábban évi 20-40 rakétát gyártott, de a jelek szerint a fegyver gyártása véget ért.)150

145 146

147 148 149 150

Stokes op. cit., p. 32-34. Missile Defense Agency: Terminal High Altitude Area Defense Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2012. március International Institute for Strategic Studies op. cit., pp. 233-234. Id., c.f. U.S. Department of Defense (2010) op. cit., p. 66. Hoyler op. cit., p. 96. U.S. Department of Defense (2010) op. cit., p. 66.; 2009, p. 66.; 2008, p. 56.; 2007, p. 42.; 2006, p. 50. és 2005, p. 45.

62

Egyetlen más állam sem rendelkezik olyan sokrétű ballisztikusrakétaprogrammal és ért el olyan látványos fejlődést a ballisztikus rakéták célra vezetése, pontosságának javítása terén, mint Kína.

ÁTHATOLÁS A LÉGVÉDELMEN Az Egyesült Államok haditengerészete tizenegy repülőgép-hordozóval rendelkezik, amelyek közül legfeljebb hat alkalmazható egyidejűleg egy lehetséges konfliktusban, miközben kettő – szükség szerint – átveszi azoknak a hajóknak a helyét, amelyeket átvezényeltek a konfliktusövezetbe, a többi három pedig karbantartás alatt van. 151 (A 2003-as iraki háborúban öt hordozó vett részt, egy hatodik váltott egyet ezek közül, egy hetedik a nyugati Csendes-óceánra hajózott, és egy nyolcadik is elhagyta kikötőjét.)152 Minden repülőgép-hordozón 44 F/A–18 (20 –C, 12 –E és 12 –F) típusú vadászrepülőgép szolgál, tehát egy hat hordozóból álló csoportosítás összesen 264 vadászrepülőgépet képes a konfliktusövezetben üzemeltetni.153 A légierő tizennégy nagyobb támaszpontot üzemeltet tengerentúlon, melyek közül kilenc (Lakenheath, Spangdahlem és Aviano Európában, Kadena, Misava, Osan, Kunsan és Andersen a csendes-óceáni térségben, illetve Diego Garcia az Indiai-óceánon) képes egy-egy vadászrepülő-ezred (72 repülőgép) befogadására.154 A tengerészgyalogság iwakuni légibázisa fél ezred (36 repülőgép) üzemeltetésére alkalmas.155 Ha minden többcélú vadászrepülőgépet a légi fölény kivívásának szentel, az Egyesült Államok a korszerű (úgynevezett negyedik generációs, jellemzően a hetvenes-nyolcvanas években kifejlesztett), hangsebesség feletti, látótávolságon túli (Beyond Visual Range, BVR) levegő-levegő rakétákat hordozni képes repülőgépek terén – az ellenséges légi támaszpontok elleni támadások következtében – a Föld csaknem bármely pontján legalább négyszeres túlerőben van. A légi fölény lehetővé teszi a célpontok azonosításához, osztályozásához, követéséhez és helyzetének meghatározásához szükséges – korai riasztó (E–3 AWACS, E–2), tengerészeti járőr 151 152 153 154

155

Lambeth (2005 CARRIER) op. cit., p. 61. Ibid., pp. 39-40. és 60. Ibid., p. 90. Adam J. Hebert (ed.): USAF Almanac 2011: Guide to Air Force Installations Worldwide. Air Force Magazine, Vol. 94, No. 5, 2011. május, pp. 66-77. George J. Trautman III: Fiscal Year 2011 Marine Aviation Plan. Washington, D.C., Headquarters United States Marine Corps, 2010. szeptember 16., p. 1-3.

63

(P–3), elektronikai felderítő (RC–135 Rivet Joint, EP–3) és mozgócél-felderítő rádiólokátorral felszerelt (E–8 JSTARS, RQ–4 Global Hawk) – repülőeszközök biztonságos üzemeltetését, egyben megakadályozza az ellenséget ugyanebben. A GPS-vezérlésű fegyverek elterjedésnek köszönhetően az Egyesült Államok képes a kis hatótávolságú légvédelmi eszközök (Short Range Air Defenses, SHORAD) – a légvédelmi tüzérség (Anti-Aircraft Artillery, AAA) és a vállról indítható légvédelmi rakéták (Man-Portable Air Defence System, MANPADS) – hatómagasságán kívülről csapásokat mérni, ezért ezek az eszközök nem jelentenek fenyegetést repülőgépei számára.156 A korszerű radarvezérlésű légvédelmi rakéták (Surface-to-Air Missile, SAM) legyőzése ezzel szemben komoly – de nem megoldhatatlan – kihívás. Irak 1991-ben agresszívan alkalmazta radarvezérlésű légvédelmi rakétáit, a rakéta repülési ideje alatt mindvégig megvilágítva a célt. A csapásmérő gépeket kísérő, légvédelmet elnyomó repülőgépekről indított nagy sebességű lokátor elleni rakéták (High Speed Anti-Radiation Missile, HARM) még a légvédelmi rakéta repülése alatt elpusztították az azt irányító radart, így a rakéta elvétette a célt. Az iraki légvédelem nagy része a háború első hetében megsemmisült, ezt követően a szövetséges csapásmérő repülőgépek kíséret nélkül támadhatták célpontjaikat. Az 1999-ben vívott háborúban ezzel szemben a jugoszláv légvédelem a rakétaindítást követően kikapcsolta a célmegvilágító lokátort, s így elvesztette ugyan a rakétát, de sikeresen fenntartotta a leghatásosabb légvédelmi eszközei által jelentett fenyegetést a konfliktus teljes időtartama alatt, arra kényszerítve a szövetségeseket, hogy a légvédelmet elnyomó repülőgépek minden egyes küldetésen teljes vértezetben kísérjék a csapásmérő gépeket. Irak öt, Jugoszlávia három repülőgépet lőtt le radarvezérlésű légvédelmi rakétával, de utóbbi a szövetséges erőforrások lekötésével sikeresen korlátozta a műveletek ütemét, és légvédelme lényegében épségben átvészelte a háborút.157 A légvédelemnek ez az indirekt hatása képes ugyan jelentősen lelassítani a légi műveleteket, de nem képes megakadályozni a célpontok megsemmisítését. Nem a légi háború eredményét, csupán bekövetkeztének időpontját teszi kérdésessé, ami csak a légvédelem elnyomására rendelkezésre álló erőforrások mennyiségétől függ. 156 157

Lambeth (2001) op. cit., pp. 21-22. és 109. Coté (1999) op. cit., pp. 32-35.

64

Egészen más a helyzet akkor, ha az ellenség radarvezérlésű légvédelmi rakétái ténylegesen képesek a támadó repülőgépek megsemmisítésére. A jelenleg rendszeresített lokátor elleni rakéták hatástalanok a korszerű, mobil légvédelmi rakétarendszerekkel szemben, mivel ezek 10-15 másodpercen belül képesek befogni a célt és rakétát indítani ellene, hatótávolságuk akár 100 kilométer is lehet, és rakétáik sebessége eléri vagy jócskán meghaladja a lokátor elleni rakétákét. 158 (A korszerű, jelentős – 50 kilométert meghaladó – hatótávolságú, mobil légvédelmi rakétarendszerek közé tartozik az amerikai MIM–104 Patriot, a francia–olasz Aster 30 SAMP/T, valamint az orosz S–300P, S–300V és S–400.)159 A probléma megoldásához olyan eljárásra van szükség, ami lehetővé teszi az ellenséges légvédelmi rakétarendszerek megtámadását lokátor elleni rakéták helyett nagy hatótávolságú GPS-vezérlésű fegyverekkel. Túl azon, hogy a támadó repülőgépek a légvédelmi rendszerek hatótávolságán kívülről mérhetnek azokra csapást, a módszer további előnye, hogy a célpont akkor is megsemmisíthető, ha kikapcsolja a lokátort a megtámadására használt fegyver repülése közben. 160 E fegyverek hatótávolságának vagy meg kell haladnia az ellenséges légvédelmi rakétarendszerekét, vagy alkalmazhatónak kell lenniük lopakodó repülőgépek belső fegyverteréből.161 A légi indítású robotrepülőgépek, mint a SLAM-ER (Stand-off Land Attack Missile

Extended

Response

–

kiterjesztett

reagálású

távolsági

támadó

robotrepülőgép) és a már említett JASSM hatótávolsága meghaladja a 300 kilométert, ami lehetővé teszi alkalmazásukat hagyományos repülőgépekről anélkül, hogy azoknak be kellene hatolniuk az ellenséges légtérbe.162 Nagy magasságból indítva a JSOW (Joint Stand-Off Weapon – összhaderőnemi távolsági fegyver) siklóbomba hatótávolsága eléri a 75 kilométert, ami elegendő a fegyvert hordozó B– 2 lopakodó bombázó megóvásához. Az F–22 lopakodó vadászrepülőgép belső fegyvertere nem elég nagy ahhoz, hogy a JSOW elférjen benne, de képes a nagy

158 159 160 161 162

Ibid., pp. 35-36. Az egyes típusokról lásd Lennox op. cit., pp. 223-227., 264-268., 271-275., 298-301. és 326-330. Coté (1999) op. cit., p. 30. és 36-37. Coté (2006) op. cit., p. 68. Lennox op. cit., p. 175.; Hewson op. cit., p. 191.

65

magasságból indítva 65 kilométert meghaladó hatótávolságú SDB (Small Diameter Bomb – kis átmérőjű bomba) siklóbomba hordozására.163 A radarvezérlésű légvédelmi rakétarendszerek észleléséhez, azonosításához és osztályozásához olyan, az ellenséges radarjeleket érzékelő elektronikai felderítő (Electronic Intelligence, ELINT) repülőgépekre van szükség, mint az RC–135 Rivet Joint és az EP–3, követésükhöz a mozgócél-felderítő (Moving Target Indicator, MTI) rádiólokátorral felszerelt repülőeszközök – az E–8 JSTARS és az RQ–4 Global Hawk – is hozzájárulnak.164 A nagy távolságban lévő célok helyzetének a fegyverek célzásához kellően pontos meghatározása a felsorolt eszközök közül több egyidejű jelenlétét teszi szükségessé, ezért ezek száma legalább annyira korlátot szab a műveletek ütemének, mint a csapásmérő eszközöké. 165 A célpontok azonosítására és helyzetük meghatározására a közelükben lévő különleges alakulatok is képesek. Ezeket az alakulatokat vagy helikopterrel kell az ellenséges területre juttatni, aminek alkalmazását korlátozza hatótávolsága és az időjárás, vagy gépjárművel hatolnak be oda, ami járható utakat feltételez. A mobil légvédelmi rakétarendszerek csak addig észlelhetők biztonságosan nagy távolságról, amíg lokátorukat bekapcsolva tartják, követésük ezután bizonytalanná válik. Figyelembe véve, hogy egyes eszközök menetkésszé tételének ideje nem haladja meg az öt percet, a nagy megsemmisítési valószínűség gyors reagálást tesz szükségessé.166 Mint minden szárazföld felett repülő robotrepülőgép, a légi indítású robotrepülőgépek is – legalábbis a cél közelében – kis magasságon repülnek, hogy a felderítés elkerülése érdekében kihasználják a terep adottságait. Az akár hét-tíz programfordulót is magában foglaló repülési útvonal megtervezése az időtartam lerövidítésére tett jelentős erőfeszítések ellenére is közel 30 percet vesz igénybe, és további 15-20 percre van szükség ahhoz, hogy a hangsebesség alatti sebességgel repülő fegyver elérje a célt. 167 A siklóbombák ezzel szemben nem földközelben, bonyolult útvonalon közelítik meg céljukat, ezért a támadás megtervezésére kevesebb mint egy perc elegendő.168 Az F–22 kihasználhatja 163 164 165 166 167 168

Coté (2006) op. cit., p. 68.; Hewson op. cit., p. 418. és 442. Coté (2006) op. cit., pp. 60-61. Coté (1999) op. cit., p. 36. Lennox op. cit., p. 266.; O'Connor op.cit., pp. 5-6. Coté (2006) op. cit., p. 68.; Lennox op. cit., p. 175. Hewson op. cit., p. 443.

66

egyedülálló képességét, hogy – lopakodó tulajdonságai megőrzése mellett – utánégető használata nélkül, hangsebesség feletti sebességgel repülve behatoljon az ellenséges légtérbe és megsemmisítse a célpontot akár 15-20 perccel azt követően, hogy annak észlelése megtörtént.169 Ha a feladat megköveteli az ellenséges légtérbe történő behatolást, a lopakodó repülőgépeknek is szükségük van zavaró repülőgépek kíséretére. Ahhoz, hogy a zavarás hatékony legyen, a kísérő repülőgépek legfeljebb körülbelül 130 kilométerre lehetnek a támadó repülőgéptől, ami a legtöbb esetben elegendő ahhoz, hogy az ellenséges légvédelmi rakétarendszerek hatótávolságán kívül maradjanak.170 Ahogy minden más pilóta vezette harci repülőgépnek, a lopakodó repülőgépeknek is a kutató-mentő helikopterek 3-500 kilométeres hatótávolságán belül kell maradniuk.171 A korszerű, mobil légvédelmi rakétarendszerek által jelentett fenyegetés meggátolja a hagyományos repülőgépeket abban, hogy behatoljanak az ellenséges légtérbe, amíg nem sikerül ezt a fenyegetést semlegesíteni, és erről megbízhatóan meggyőződni. A Jugoszlávia ellen vívott háború tapasztalatai azt mutatják, hogy a fenyegetés a konfliktus teljes időtartama alatt mindvégig fenntartható. A mobil célpontok észlelésére, azonosítására, osztályozására, követésére és helyzetük meghatározására

alkalmas

nagyméretű

repülőgépeknek

és

pilóta

nélküli

repülőeszközöknek, mint az E–8 JSTARS és az RQ–4 Global Hawk biztonsági okokból legalább 40 kilométerrel a legközelebbi feltételezett légvédelmi rakétaüteg hatótávolságán kívül kell maradniuk, ami jelentősen lecsökkenti a fedélzetükön lévő érzékelők – a horizont és a terep által korlátozott – felderítési távolságát. 172 Ennélfogva a korszerű, mobil légvédelmi rakétarendszerek gyűrűje menedéket nyújthat a nagy mélységben lévő mobil célok számára, amennyiben a gyűrű hézagmentessége biztosítható. Ha ez a fenyegetés nem áll fenn, az Egyesült Államok képes az ellenséges mobil célpontok megsemmisítésére.

169

170 171 172

Christopher J. Bowie: Destroying Mobile Ground Targets in an Anti-Access Environment. Arlington, VA, Northrop Grumman Analysis Center, 2001, p. 10. Lambeth (2001) op. cit., p. 118. Coté (2006) op. cit., p. 29. Coté (1999) op. cit., pp. 28-29.

67

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KATONAI HATALMÁNAK KORLÁTAI Oroszország – illetve az Egyesült Királyság és Franciaország – nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárói nemcsak arra képesek, hogy távol tartsák a – sok esetben a légierő alkalmazásának egyetlen lehetőségét jelentő – repülőgép-hordozókat, de fenyegetést jelentenek az amerikai hadi- és kereskedelmi flotta számára az óceánokat átszelő hajózási útvonalak mentén, a távoli szorosokban és kikötőkben is. Kína nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államok hadereje ellen aszimmetrikus fenyegetést jelentő képességekre – hajó elleni ballisztikus rakétákra, mesterséges hold elleni fegyverekre – tegyen szert, de ma még nem ezek, hanem a részben Oroszországtól vásárolt, részben orosz licenc alapján gyártott mintegy 340 Szu–27 (J–11) és Szu–30, valamint a több mint 220 saját fejlesztésű J–10 vadászrepülőgép jelenti a védelem zálogát.173 Kína ezeket a repülőgépeket huszonöt nagyobb légi támaszpontról üzemelteti, amelyek közül több megerősített fedezékekkel és földalatti hangárokkal van ellátva.174 Mindössze tizenöt fegyverrel számolva bázisonként – ami aligha lenne elegendő minden egyes fedezék megtámadására – közel 400 robotrepülőgép kellene ahhoz, hogy minden támaszpontot egyszer meg lehessen támadni. Ez az Egyesült Államok teljes tengeralattjáró-fedélzeti robotrepülőgép-készletének mintegy 90 százaléka, és húsz százalékkal több, mint a Desert Fox hadművelet során négy nap alatt felhasznált mennyiség, ráadásul a más célpontok ellen indított fegyvereket még nem foglalja magában. Hat repülőgép-hordozóval számolva az Egyesült Államok összesen legfeljebb mintegy 590 vadászrepülőgépet lehet képes felvonultatni a térségben, de ez a koreai Osan és Kunsan, valamint a Kína középső területeitől túlságosan távoli, Japán legnagyobb szigete, Honsú északi csúcsán található Misava légibázis használatát is magában foglalja. Életszerűbb csak a kadenai és az iwakuni támaszpontokkal és öt hordozóval számolni, ami összesen körülbelül 330 repülőgépet jelent. Ha az amerikai légibázisok és repülőgép-hordozók zavartalanul üzemelhetnek és sikerül Kína támaszpontjainak teljesítőképességét kétharmadával visszavetni, az Egyesült Államok akkor is csak alig 75%-kal több bevetést képes végrehajtani, mint Kína, ami 173 174

International Institute for Strategic Studies op. cit., pp. 237-238. Sean O'Connor: Chinese Military Airfields. IMINT & Analysis blog, geimint.blogspot.com, 2009. október 12.

68

erősen kérdésessé teszi a légi fölény gyors és nagy veszteségek nélküli kivívását – még ha Kadenáról F–22-esek repülnek is F–15-ösök helyett.175 Kína 2007 januárjában bizonyságát adta, hogy rendelkezik olyan fegyverrel, amely képes az alacsony űrpályán keringő mesterséges holdak megsemmisítésére. 176 Egy lehetséges mesterséges hold elleni háború mindkét félnek komoly károkat okozna, de nem gyakorolna döntő hatást a konfliktus kimenetelére (a precíziós fegyvereket vezérlő GPS műholdjai nem lennének veszélyben, mert közepes – 21 800 kilométeres – magasságú űrpályán keringenek). A kínai katonai gondolkodás ismeretében elképzelhető, hogy Kína a kezdeményezés megragadása érdekében, s hogy előnyösebb helyzetből kezdhesse a háborút, megelőző csapást mér a Japánban található amerikai légi és haditengerészeti támaszpontokra még azelőtt, hogy az Egyesült Államok hadereje felvonulhatna a térségben.177 Mivel ez világos agresszió lenne Japánnal szemben, elkerülhetetlenül belerántaná a háborúba.178 Ukrajna

az

S–300P

mellett

S–300V

típusú

mobil

légvédelmi

rakétarendszerrel is rendelkezik. A gumikerekes S–300P mobilnak tekinthető ugyan, de jellemzően az általa oltalmazott kiemelt politikai, népességi, ipari és katonai központok, fontosabb objektumok, rögzített berendezések közelében kiépített indítóállások között mozog, ezért helyesebb áttelepíthetőnek nevezni. A lánctalpas S– 300V ezzel szemben bárhol alkalmazható: hatékonyan képes kitölteni a légvédelmi rendszer réseit, vagy lesben állhat a határok közelében, ismert vagy feltételezett behatolási útvonalak mentén.179 Ha Ukrajna úgy alkalmazza ezeket az eszközöket, ahogyan Irak tette 1991-ben, gyorsan elveszíti azokat, de ha Jugoszlávia példáját követi, a Kijev–Odessza–Szevasztopol vonaltól keletre lévő mobil célpontokat Egyesült Államok nem képes megtámadni. (Fehéroroszország szintén rendelkezik mind az S–300P, mind az S–300V rakétarendszerrel, de sem a légvédelmi eszközök mennyisége, sem az ország mérete nem tesz lehetővé ilyen védelmet.) Kazahsztán legnyugatibb városa, Aktau egyaránt 1500 kilométerre van a Földközi-tengertől és a Perzsa-öböltől, a főváros, Asztana mintegy kétszer ilyen 175 176 177

178 179

Shlapak et al. op. cit., p. 81. Covault op. cit. James C. Mulvenon et al.: Chinese Responses to U.S. Military Transformation and Implications for the Department of Defense. Santa Monica, RAND, 2006, pp. 48-52. Shlapak et al. op. cit., p. 86. Sean O'Connor: The Ukranian SAM Network. IMINT & Analysis blog, geimint.blogspot.com, 2010. május 28.

69

távol. Kazahsztán vadászrepülőgépei (42 MiG–31, 39 MiG–29 és 25 Szu–27) képesek megvédeni az ország légterét, egyszerűen azért, mert az Egyesült Államok repülőgépei nem tudják megfelelő számban elérni azt.180 Vannak más, hasonlóan elzárt államok – ilyenek többek között a Kazahsztántól délre eső szovjet utódállamok: Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán –, amelyeknek azonban nincs számottevő légvédelmi képessége (Tádzsikisztánnak például egyetlen harci repülőgépe sincs), ezért ezeket nem nevezzük meg külön. Egyet kivéve: ez Mongólia. Jóformán semmilyen hadereje nincs ugyan, de az északról Oroszország, minden más irányból Kína által körülzárt ország az Egyesült Államok számára elérhetetlen. Az Egyesült Államok katonai hatalmát három tényező korlátozza: a nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók, a korszerű légvédelem és a földrajzi elzártság. Hét olyan állam van, amely felett nem képes katonai eszközökkel hatalmat gyakorolni: Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Ukrajna, Kazahsztán és Mongólia. Indiára ez ma még nem igaz, de Újdelhi 2018-ig mintegy 160 új többcélú vadászrepülőgép (110 Szu–30 és 30 MiG–29, valamint legalább 20, de akár 140 saját gyártású Tejas) beszerzését tervezi, bőven 400 fölé növelve korszerű vadászgépei számát.181

ELLENTÁMADÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELLEN Hatalmas

légi

megtámadásához

és

haditengerészeti

lopakodó

fölénye

bombázókra,

miatt

nagy

az

Egyesült

pontosságú,

Államok

hagyományos

robbanófejjel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétákra vagy nukleáris meghajtású tengeralattjáróról indított robotrepülőgépekre lenne szükség. Lopakodó bombázóval csak az Egyesült Államok, hagyományos robbanófejjel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétával egyetlen állam sem rendelkezik. Mind az Egyesült Királyságnak, mind Oroszországnak vannak atomtengeralattjáró-fedélzeti, hagyományos robbanófejjel felszerelt, nagy pontosságú robotrepülőgépei, és következő nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárói, a Barracuda hajóosztály

180 181

International Institute for Strategic Studies op. cit., p. 256. Ibid., pp. 245-246. és 297.; c.f. Stockholm International Peace Research Institute: SIPRI Arms Transfers Database. www.sipri.org, 2012. április 29.

70

számára Franciaország is tervezi ilyenek beszerzését.182 Ezek a fegyverek lehetővé teszik ugyan az Egyesült Államok területén lévő rögzített célpontok megtámadását, de kis számuk miatt, és mert a csapásokat nem követnék továbbiak, a támadás hatása katonai szempontból csekély lenne. Ezt legfeljebb az növelhetné meg érdemben, ha sikerülne a hadműveletek további menetére jelentős hatást gyakorló célokat, például a mesterséges holdakat irányító földi berendezéseket megsemmisíteni.

182

International Institute for Strategic Studies op. cit., p. 170., 175. és 194.

71

OROSZORSZÁG KATONAI HATALMA A megelőző fejezetben arra a következtetésre jutottunk, hogy az Egyesült Államok – különböző okokból – Oroszország mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Ukrajna, Kazahsztán és Mongólia felett nem képes katonai eszközökkel hatalmat gyakorolni. Ezúttal azt vizsgáljuk, Oroszország képes-e erre.

KATONAI HATALOM ÁZSIÁBAN Ukrajna, Kazahsztán, Mongólia és Kína szomszédos Oroszországgal, Kazahsztán és Mongólia Kínával is – ezek az államok szárazföldi haderejükkel is képesek lehetnek katonai hatalmat gyakorolni egymásra. Ha a XXI. századi hadviselést a felderítő műholdak, pilóta nélküli repülőeszközök, mesterségeshold-vezérelt precíziós fegyverek széles körű alkalmazása, a minden időjárásban, éjjel-nappal bevethető légierő és a haderőnemek közötti szoros együttműködés jellemzi, akkor ezek az államok XX. századi módon viselnek háborút. A Grúzia ellen 2008-ban vívott háborúban Oroszország egyáltalán nem rendelkezett

fényképfelderítő

mesterséges

holdakkal,

a

kis

mennyiségben

rendelkezésre álló Pcsela típusú pilóta nélküli repülőeszközök által továbbított képek pedig hasznavehetetlenül rossz minőségűek voltak.183 Az orosz navigációs mesterségeshold-rendszer, a Glonass hiányos és működésképtelen volt, az amerikai GPS a háború alatt Grúziában nem volt elérhető. 184 Ez eleve kizárta mesterségesholdvezérelt precíziós fegyverek alkalmazását és más – például lézervezérlésű – precíziós fegyverek sem álltak rendelkezésre.185 Az orosz repülőgépek éjszaka nem voltak bevethetők

és

nagyon

korlátozott

elektronikai

hadviselési

képességgel

rendelkeztek.186 Miután 2007 augusztusában egy grúz légvédelmi radar ellen indított Kh–58 típusú rakéta nemcsak eltévesztette a célpontot, de fel sem robbant, 183

184

185 186

Ariel Cohen – Robert E. Hamilton: The Russian Military and the Georgia War: Lessons and Implications. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011, p. 34. és 61. Ibid., p. 34. és 52.; Rod Thornton: Military Modernisation and the Russian Ground Forces. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011, p. 18.; Roger N. McDermott: Russia's Conventional Armed Forces and the Georgian War. Parameters, Vol. 39, No. 1, Spring 2009, p. 70. Cohen–Hamilton op. cit., pp. 34-35. Ibid., p. 37.

72

Oroszország nem bízott lokátor elleni rakétái képességeiben, ezért a háborúban egyáltalán nem alkalmazott ilyen fegyvereket.187 A legtöbb orosz harckocsi és gyalogsági

harcjármű

nem

volt

felszerelve

reaktív

páncélzattal,

éjjellátó

berendezéssel és saját-idegen felismerő rendszerrel, a katonáknak nem volt korszerű sisakja és testpáncélja.188 A szárazföldi csapatok és a légierő közötti együttműködés minimális volt, utóbbi nem is állt a névleges főparancsnok, az Észak-kaukázusi Katonai Körzet parancsnoka fennhatósága alatt.189 (A háború egyetlen jellegzetesen XXI. századi eleme az volt, hogy néhány tucat hivatalos grúz honlap elérhetetlenné vált.)190 Mindezek ellenére Oroszország gyors győzelmet aratott Grúzia felett. Bár az orosz légierő döntő légi fölényt vívott ki és mintegy 300 harci repülőgépe több száz bevetést hajtott végre grúz célpontok ellen, képtelen volt az ellenséges szárazföldi csapatok támadására (beleértve a légvédelmi eszközöket is: a dél-oszétiai grúz légvédelmi rendszereket végül orosz gyalogsági különítmények semmisítették meg).191 A győzelem nem a légierőnek, hanem a szárazföldi csapatoknak volt köszönhető. Az orosz csapatok sűrű oszlopokban, nagy ütemben nyomultak előre az ellenség mélységébe, ahol döntő erőfölényre tettek szert. 192 Augusztus 8-án kora este a 19. gépesített lövész hadosztály 135., 503. és 693. gépesített lövész ezrede elfoglalta a határtól 50 kilométerre fekvő dél-oszét fővárostól, Chinvalitól északra és nyugatra eső magaslatokat. Augusztus 10-ére a 42. gépesített lövész hadosztály 70. és 71. gépesített lövész ezrede, a 76. légideszant hadosztály 104. és 234. légideszant ezredének egy-egy zászlóalja, valamint a 10. és 22. különleges dandár és a 45. különleges légideszant ezred egyes részei is a város körzetébe érkeztek. 193 Ezzel szemben a grúz 2., 3. és 4. lövész dandár három-három lövész zászlóalja és egy különleges zászlóalj állt.194 Az orosz csapatok túlerejükkel – öt ezred és két zászlóalj három dandárral és egy zászlóaljjal szemben – élve elfoglalták a várost. A grúz 187 188 189 190 191

192 193 194

Ibid., p. 20. és 40. Ibid., p. 28. és 33.; McDermott op. cit., pp. 71-72.; Thornton op. cit., pp. 19-20. Cohen–Hamilton op. cit., p. 35. Ibid., pp. 44-46. Ibid., p. 11.; Alexander Nicoll (ed.): Russia's Rapid Reaction. Strategic Comments, Vol. 14, No. 7, 2008. szeptember, p. 2. Cohen–Hamilton op. cit., p. 28. Ibid., pp. 25-26. Ibid., p. 12. és 24-25.; Nicoll op. cit., p. 1.

73

védelem a chinvali csata után összeomlott: az orosz erők további 60 kilométer mélyen, a főváros északi peremétől alig 30 kilométerre lévő Igoetiig harc nélkül nyomultak előre (a grúz csapatok a másik fronton, Abháziában nem tanúsítottak érdemi ellenállást).195 A háború óta az orosz szárazföldi haderő jelentős átszervezésen ment keresztül, de az eszközök korszerűsítése terén alig történt előrelépés. A legfontosabb változás, hogy néhány alakulatot – a vitatott hovatartozású Déli-Kuril-szigeteken állomásozó 18. tüzér hadosztályt, a Tádzsikisztánban állomásozó 201. gépesített lövész hadosztályt, illetve a külön haderőnemnek tekintett légideszant csapatokat (Vozdusno-deszantnije Vojszka, VdV) – kivéve a hadosztályokat dandárokká szervezték át vagy feloszlatták, az ezred szervezeti szint megszűnt. 196 A korábbi hat helyett négy katonai körzet (Nyugati, Déli, Középső és Keleti) jött létre, amelyek „különleges időszakban” (hadgyakorlatok alatt és háború esetén) összhaderőnemi hadászati parancsnokságként működnek (a hadászati rakétacsapatok, kozmikus csapatok és légideszant csapatok továbbra is központi irányítás alatt állnak). 197 Hadrendbe állt tíz Izraeltől vásárolt pilóta nélküli repülőeszköz és megállapodás született az Oroszországi gyártásról; szintén licenc alapján kerülhet sor olasz páncélozott terepjárók gyártására.198 A háborúban hatékonynak bizonyult IszkanderM (SS–26) ballisztikus rakéta fokozatosan felváltja a Tocska (SS–21) típust. A beszerzés alatt álló francia Mistral osztályú helikopterhordozó hajók jelentősen hozzájárulhatnak a tengerészgyalogság partraszállásának, ezáltal a szárazföldi műveletek sikeréhez.199 A Szövetségi Űrügynökség 2011. októberi közlése szerint a huszonnegyedik mesterséges hold pályára állításával a Glonass rendszer teljessé vált (ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy működőképes is). Jelenleg két orosz elektronikai felderítő műhold kering a világűrben, de fényképfelderítő mesterséges

195 196

197

198 199

Cohen–Hamilton op. cit., p. 44. Thornton op. cit., pp. 21-24.; Rod Thornton: Organizational Change in the Russian Airborne Forces: The Lessons of the Georgian Conflict. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011, pp. 30-31. Thornton (2011 GROUND) op. cit., pp. 25-26.; International Institute for Strategic Studies: The Military Balance, London, Routledge, 2011, Vol. 110, p. 175. Cohen–Hamilton op. cit., p. 61.; Thornton (2011 AIRBORNE) op. cit., p. 42. és 44. Cohen–Hamilton op. cit., p. 51.

74

holdakra továbbra sincs pénz: Oroszország évente átlagosan egy ilyen eszközt bocsát fel, de ezek élettartama alig 100-120 nap.200 Ukrajna

és

Kazahsztán

fegyveres

ereje

sok

szempontból

hasonlít

Oroszországéra, de a korszerűsítés még lassabban zajlik. Ukrajna szárazföldi hadereje a főparancsnokságnak közvetlenül alárendelt erőkre és három – valójában inkább hadosztály méretű – gépesített hadtestre tagozódik, melyekben dandárok és ezredek egyaránt megtalálhatók; a területi parancsnokságokat feloszlatták.201 Kazahsztán szárazföldi erői négy területi parancsnokság irányítása alatt állnak, de a légimozgékonyságú és légvédelmi erők, a rakétacsapatok és tüzérség, illetve a (Kaszpi-tengeri) flotta nincs ezeknek alárendelve. Oroszországhoz hasonlóan a hadosztályokat dandárokká szervezték és felszámolták az ezredeket.202 Kína az elmúlt évtizedben számos figyelemre méltó, világszínvonalú katonai képességre tett szert, de az egykor központi szerepet betöltő szárazföldi erők modernizációja elmarad más haderőnemeké mögött és többnyire – de nem kizárólag – a Tajvanhoz legközelebbi erőkre összpontosul. A korszerű harckocsik, páncélozott járművek, önjáró tüzérségi eszközök, páncéltörő és légvédelmi fegyverek hadrendbe állítása néhány kiválasztott csapatra korlátozódik. A légierő közel 600 korszerű, nagyrészt többcélú vadászrepülőgéppel rendelkezik, de precíziós fegyverek és lokátor elleni rakéták csak kis mennyiségben állnak rendelkezésre, ami nem teszi lehetővé tömeges alkalmazásukat.203 Kína szárazföldi ereje hét katonai körzetben tizennyolc hadseregcsoportból és a katonai körzet parancsnokságainak közvetlenül alárendelt csapatokból tevődik össze.204 A múlt évtized végén elfogadott új műveleti koncepció szerint az erők alkalmazására az adott feladatnak megfelelően létrehozott, gépesített zászlóaljakra épülő, különböző fegyvernemek és szakcsapatok század méretű csapataival kiegészített zászlóalj-harccsoportokban kerülne sor, jóval rugalmasabb reagálást téve lehetővé.205 200 201

202

203 204

205

Grimwood (ed. 2012) op. cit. International Institute for Strategic Studies (2011) op. cit., p. 154., c.f. International Institute for Strategic Studies: (2012) op. cit., p. 166. International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., p. 255.; Roger N. McDermott: Kazakhstan's Defense Policy: An Assessment of the Trends. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2009, pp. 6-7. U.S. Department of Defense (2011) op. cit., p. 30. és 33. International Institute for Strategic Studies (2011) op. cit., p. 197., c.f. International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., p. 234. International Institute for Strategic Studies (2011) op. cit., pp. 199-200.

75

A felderítő mesterséges holdak terén Peking mára megelőzte Moszkvát: jelenleg mintegy másfél tucat rádiólokátorral, elektrooptikai érzékelővel, illetve az ellenséges radarjeleket felderítő érzékelővel felszerelt katonai (Yaogan és Ziyuan), vagy kettős célú, katonai feladatokra is felhasználható (Haiyang, Huanjing, Shijian) kínai műhold kering a világűrben. A kínai globális navigációs mesterségesholdrendszer, a Beidou–2 kiépítése nagy ütemben zajlik: évente négy-öt műhold indítására kerül sor. Az amerikai GPS, az orosz Glonass és az európai Galileo rendszerrel ellentétben a Beidou–2 részben geoszinkron körpályán keringő mesterséges holdakból fog állni. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a rendszer már azelőtt – a tervek szerint 2012-ben – regionális lefedettséget biztosítson, hogy a világ más tájain elérhetővé válna.206 Kína rendelkezik olyan rakétafegyverrel, amely képes az alacsony űrpályán keringő mesterséges holdak – köztük az orosz felderítő műholdak – megsemmisítésére és más mesterséges hold elleni fegyvereket – lézer- és részecskesugár-fegyvereket – is fejleszt (a meglévő technológia a Glonass műholdjai számára nem jelent fenyegetést, mert azok közepes – 19 100 kilométeres – magasságú űrpályán keringenek).207 Mongóliának harci repülőgépei egyáltalán nincsenek, szárazföldi ereje néhány ezredből és zászlóaljból áll.208

AZ ÁZSIAI KATONAI EGYENSÚLY Ahhoz, hogy a szemben álló erők nagyságából következtetést vonhassunk le az államok katonai képességeire vonatkozóan, három dolgot kell figyelembe venni. Mindenekelőtt, a haderőt rendszerként kell szemlélni, nem részek halmazaként. Egy rendszer egyes elemei megsokszorozhatják más elemek fontosságát, vagy ellenkezőleg, teljesen mellékessé tehetik azokat. Másodszor, az egyes kategóriákat a lehető legszűkebbre kell szabni, elég pontosan kell meghatározni ahhoz, hogy ténylegesen összemérhetők legyenek a hasonló ellenséges erőkkel. Végül, az adott

206

207 208

Grimwood (ed. 2012) op. cit.; U.S. Department of Defense (2011) op. cit., pp. 35-36.; Ian Easton – Mark A. Stokes: China's Electronic Intelligence (ELINT) Satellite Developments: Implications for U.S. Air and Naval Operations. Arlington, VA, Project 2049 Institute, 2011, p. 12-13. Covault op. cit. International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., p. 267.

76

erők képességeit a számukra szabott célhoz kell mérni, ami jelentősen eltérhet az ellenség egyébként mindenben nagyon hasonló erői számára szabott céloktól.209

4. táblázat Oroszország és egyes szomszédai közötti katonai erőviszonyok Szomszédos állam

Mennyiség

d

Arány

a

Kazahsztán

Kína

Mongólia

Ukrajna

vadászrepülőgépekb

36 (98) : 42 (106)

38 (120) : 48 (120)

60 (96) : 0

240 (302) : 116

lövész zászlóaljakc

49 : 27

61 : 47 (101)

43 : 20

69 : 44

harckocsi zászlóaljak

10 : 5

13 : 45

8:0

16 : 14

lövész és harckocsi zászlóaljak összesen

59 : 32

74 : 92 (146)

51 : 20

85 : 58

vadászrepülőgépek

1 : 1,2 (1,1)

1 : 1,3 (1,0)

1:0

1 : 0,5 (0,4)

lövész zászlóaljak

1 : 0,6

1 : 0,8 (1,7)

1 : 0,5

1 : 0,6

harckocsi zászlóaljak

1 : 0,5

1 : 3,5

1:0

1 : 0,9

lövész és harckocsi zászlóaljak összesen

1 : 0,5

1 : 1,2 (2,0)

1 : 0,4

1 : 0,7

Az orosz harckocsi dandárok három harckocsi és egy gépesített lövész zászlóaljból, a gépesített lövész dandárok három gépesített lövész és egy harckocsi zászlóaljból (valamint tüzér, légvédelmi, felderítő és műszaki zászlóaljakból, elektronikai harc és vegyivédelmi századokból), a könnyű lövész dandárok két gépesített lövész (illetve egy-egy tüzér és felderítő) zászlóaljból, a tengerészgyalogos dandárok három tengerészgyalogos és egy harckocsi (továbbá egy tüzér) zászlóaljból, a légideszant hadosztályok két légideszant ezredből (és egy-egy tüzér és légvédelmi ezredből) állnak. Minden kínai gépesített lövész hadosztályban van egy páncélos ezred, és a három gépesített lövész zászlóalj mellett minden gépesített dandárban megtalálható legalább egy – egyes kiemelt alakulatok esetében két – harckocsi dandár. Az ukrán és kazah szárazföldi erők szervezeti felépítése az oroszt követi, Mongólia hadereje önálló ezredekből és zászlóaljakból áll.210 a – A szomszédos államokkal határos katonai körzetekben lévő és a központi parancsnokságnak közvetlenül alárendelt erők (ahol nincsenek katonai körzetek, ott a teljes szárazföldi haderő). Előbb Oroszország, kettőspont után a szomszédos állam adatai. b – 1000 (zárójelben: 1500) kilométernél nem távolabbi légi támaszpontokról üzemeltetett negyedik generációs, hangsebesség feletti, látótávolságon túli levegő-levegő rakétákat hordozni képes vadászrepülőgépek. c – Gépesített lövész, légideszant és tengerészgyalogos zászlóaljak (zárójelben: gépkocsizó lövész zászlóaljakkal együtt). d – Az orosz erőkhöz viszonyítva. Az adatok forrása: International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., p. 166., 193., 197-201., 234., 238-241., 255. és 267.

Oroszország grúziai sikere a gépesített lövész zászlóaljak szakszerű, önálló műveleteinek volt köszönhető, és Kína új műveleti koncepciója is nagy hangsúlyt

209 210

O'Rourke (2009) op. cit., pp. 19-20. International Institute for Strategic Studies (2011) op. cit., p. 154., 176., 191., 199-200. és 248.; International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., p. 193. és 267.

77

fektet erre.211 Bár Kína a világűr katonai felhasználása terén jelentős haladást ért el, Oroszország az izraeli pilóta nélküli repülőeszközök beszerzésével új képességre tett szert, és mindkét állam közel áll a működőképes navigációs mesterségesholdrendszer hadrendbe állításához, nincsenek olyan tényezők, amelyek felülírják a szárazföldi erők diktálta erőviszonyokat. A grúziai háború tapasztalatai alapján, és mert nincs olyan körülmény, ami ennek ellentmondana, a harcoló fegyvernemekhez tartozó (lövész és harckocsi) zászlóaljak számának összevetése megfelelő kiindulási alap annak értékelésére, hogy Oroszországnak milyen lehetőségei vannak katonai erő alkalmazására szomszédai ellen – és viszont (az, hogy a páncélos csapatok a grúz háborúban kevésbé fontos szerepet játszottak, elsősorban a terepnek volt köszönhető). Kazahsztán, Kína és Ukrajna is rendelkezik S–300P típusú mobil légvédelmi rakétarendszerrel (Ukrajna S–300V típusúval is), ami meggátolja az orosz harci repülőgépeket abban, hogy behatoljanak az ezek által oltalmazott légtérbe, amíg ezt a fenyegetést nem sikerül felszámolni.212 Az orosz légierő a 2008-ban vívott háborúban sem volt képes az ellenséges légvédelmi eszközök megsemmisítésére, de ez nem befolyásolta a konfliktus végkimenetelét, mert azt a szárazföldi erők döntötték el. Bár a túlerő sem feltétele, sem biztosítéka a győzelemnek, Clausewitz szerint a haderő kétszeres számbeli túlsúlya általában képes a győzelmet biztosítani. 213 Oroszország Chinvalinál ennél kisebb, 1,7-szeres túlerőben volt, ami elegendőnek bizonyult. Az orosz erőfölény Kazahsztánnal szemben meghaladja, Mongóliával szemben jóval meghaladja, de Ukrajnával szemben nem éri el – a páncélos csapatok terén meg sem közelíti – ezt az értéket. A szárazföldi erők terén Kína jelentős túlerőben van Oroszországgal szemben, és nyilvánvaló, hogy a Keleti Katonai Körzetben lévő orosz erők önállóan nem lennének képesek megállítani egy komoly kínai támadást. A hidegháború vége óta tartott legnagyobb orosz hadgyakorlat, a Vosztok-2010 részeként először került sor egy gépesített lövész dandár átszállítására Oroszország európai területeiről a Távol-Keletre. A dandár saját harceszközei helyett egy felszámolt alakulat helyszínen lévő harckocsijait és páncélozott csapatszállító járműveit használta (a megelőző 211 212 213

Thornton (2011 GROUND) op. cit., p. 19. International Institute for Strategic Studies (2012) op. cit., pp. 166-167., 238. és 256. Clausewitz op. cit., p. 158.

78

évben az Oroszország nyugati részén tartott Zapad-2009 hadgyakorlat során a dandárok nagy távolságú mozgatása sikertelen volt: akkor hét napba telt egy moszkvai harckocsi dandárnak, hogy megtegyen 900 kilométert a fehéroroszországi gyakorlótérig – ezzel szemben egy 2009-es hadgyakorlaton egy kínai hadosztálynak mindössze öt napra volt szüksége 2400 kilométer megtételére). Lehet, hogy a nyugatról érkező erősítés is kevésnek bizonyul egy kínai támadás megállítására: a Vosztok-2010 során két, nukleáris robbanófej szállítására is alkalmas Tocska–U (SS– 21) típusú ballisztikus rakéta indítására is sor került (nem hadászati atomfegyverek elméleti bevetésére az 1999 nyarán rendezett, a Kalinyingrádi terület és Fehéroroszország elleni NATO-támadást szimuláló Zapad-99 és a 2009. szeptemberi Zapad-2009 hadgyakorlat során is volt példa).214 A fegyverrendszer meglehetősen pontosnak bizonyult: az egyik rakéta mindössze hét, a másik tizenkét méterrel vétette el a célt.215

AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ÉS FRANCIAORSZÁG Nukleáris

meghajtású

vadász-tengeralattjáróik

kizárják

haditengerészeti

erő

alkalmazását az Egyesült Királyság és Franciaország ellen, és szárazföldi támadástól sem kell tartaniuk (az Egyesült Királyság egyetlen szomszédja Írország, Franciaország utoljára de Gaulle elnöksége alatt készült – elsősorban nukleáris értelemben – minden irányú védelemre, de ezt már akkoriban sem mindenki vette teljesen komolyan).216 E két állam ellen a katonai erő alkalmazásának egyetlen eszköze a szárazföldi bázisokról üzemelő légierő marad. A francia és brit légierőével összemérhető képességekkel rendelkező egyetlen európai állam, Oroszország legközelebbi katonai repülőtere, a kalinyingrádi Cskalovszk Franciaországtól 1100, az Egyesült Királyságtól 1300 kilométerre van (a következő legközelebbi 1900, illetve 2000 kilométerre). Ez a távolság kizárja vadászrepülőgépek elfogadható bevetési ütem melletti tömeges alkalmazását, vadászrepülőgép-kíséret nélkül pedig

214

215

216

Thornton (2011 GROUND) op. cit., pp. 29-30. és 52.; Jacob W. Kipp: Russia's Nonstrategic Nuclear Weapons. Military Review, Vol. 81, No. 3, 2001. május-június, pp. 27-38.; Kile et al. op. cit., p. 331. Roger N. McDermott: Reflections on Vostok 2010: Selling an Image. Eurasia Daily Monitor, Vol. 7, No. 134., 2010. július 13. Keohane–Nye op.cit., p. 23.

79

más repülőgépek aligha kerülhetnek a francia és brit légtér közelébe (természetesen ez fordítva is igaz: a francia és brit légierő sem képes elérni Oroszországot).

KÖVETKEZTETÉSEK Korábban megállapítottuk, hogy az Egyesült Államok felett egyetlen állam sem képes katonai eszközökkel hatalmat gyakorolni. Oroszország nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárói fenyegetést jelentenek a tenger felől támadó ellenség számára; szárazföldi ereje minden szomszédjáénál erősebb, kivéve Kínát – de nem hadászati atomfegyverei Pekinget is képesek elrettenteni a támadástól. Az Egyesült Királyság és Franciaország ellen sem a tengerek, sem a szárazföld felől nem képzelhető el támadás, és elég messze vannak Oroszországtól ahhoz, hogy ezt a lehetőséget ki lehessen zárni. Kína légiereje bármely elképzelhető ellenséggel szemben egyenrangú ellenfél, szárazföldi ereje a legnagyobb a régióban. Ukrajna légvédelme minden ellenség számára fenyegetést jelent, és szárazföldi ereje nem jelentősen gyengébb, mint legerősebb szomszédjáé, Oroszországé. Összesen tehát hat olyan állam van, amely felett egyetlen másik sem képes katonai eszközökkel hatalmat gyakorolni: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Oroszország és Ukrajna.

80

TERRORIZMUS ÉS GERILLA-HADVISELÉS A terrorizmus olykor működik. Ha kellően elszántak, a terroristák sikert érhetnek el olyan ügyekben, amelyek fontosabbak számukra, mint a szemben álló kormány számára, de ha a legfontosabb érdekek forognak kockán, a terrorizmus önmagában aligha elegendő a célok eléréséhez.

A TERRORIZMUS CÉLJAI ÉS STRATÉGIÁI A terrorizmus válogatás nélküli erőszak alkalmazása polgári személyek ellen politikai cél elérése érdekében. Jóllehet ez a meghatározás korántsem általánosan elfogadott, de tartalmazza azokat a kulcselemeket, amelyek lehetővé teszik a terrorizmus megkülönböztetését attól, ami nem terrorizmus.217 Nem terrorizmus a merénylet (politikai gyilkosság), mert nem válogatás nélküli, nem az a megszálló katonák ellen elkövetett támadás, mert nem polgári személyek ellen irányul, és nem terrorizmus az sem, ha egy elmeháborodott lövöldözni kezd egy iskolában, mert hiányzik a politikai cél. A fenti definíció önmagában nem teszi lehetővé, de fontos és szükséges a terrorizmust megkülönböztetni az abban a helyzetben elkövetett cselekményektől, amikor az állam főhatalma nem érvényesül, illetve amikor maga az állam követ el – többnyire saját lakossága ellen – olyan cselekményeket, amelyek egyébként megfelelnek a fenti feltételeknek. Ezt figyelembe véve nem terrorizmus a polgárháború, amelynek lényege a polgári személyek által polgári személyek ellen alkalmazott szervezett erőszak, és az sem, ha az állam megkísérli kiirtani saját vagy egy másik állam lakosságának meghatározott csoportját. Az államok és a nem állami szervezetek olyan mértékben különböző lehetőségekkel és korlátokkal rendelkeznek az erőszak alkalmazását illetően, hogy az állam által önnön polgárai ellen alkalmazott erőszak szinte minden lényeges jellemzőjében eltér a nem állami csoportok által elkövetett terrorista cselekményektől, és az állami erőszak céljai, körülményei és módszerei egészen mások, mint a nem állami csoportok erőszakos

217

Ariel Merari: A terrorizmus mint a lázadás stratégiája. In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2006, pp. 75-78.

81

cselekményeiéi, ezért a terrorizmus szó használata erre értelemzavaró és nem segíti, ellenkezőleg, megnehezíti a tudományos vizsgálódást.218 A terrorista szervezeteknek három olyan célja lehet, amely nemzetközi hatást vált ki: a kormány megdöntése (és helyettesítése a terroristák által vezetettel vagy legalábbis egy nekik megfelelővel), területi változás (terület elvétele az államtól új állam létrehozása vagy más államhoz csatolása érdekében), és az állam politikájának megváltoztatása. (További, nem nemzetközi hatást gyakorló cél lehet a társadalom rendjének újraszabályozása valamely belső kérdésben – például az állampolgári jogok, az abortusz vagy a fegyvertartás területén – anélkül, hogy a kormány megdöntésének céljával párosulna; a status quo fenntartása az azt megváltoztatni akaró politikai csoportokkal szemben; illetve a terrorista szervezet hatalmának és vagyonának növelése, mint öncél – minden terrorista szervezet törekszik hatalmának és vagyonának növelésére, de többnyire ez csak eszköz a politikai célok megvalósításához.)219 Egy terrorszervezet e három közül természetesen több, egymást megerősítő vagy egymásból következő célt is kitűzhet, akár úgy is, hogy egyes államokkal szemben más-más célokat követ (az al-Káida célja például több arab állammal szemben a kormány megdöntése, Izraellel szemben területi változás, az

Egyesült

Államokkal

és

szövetségeseivel

szemben

pedig

politikájuk

megváltoztatása). A terrorizmus arra törekszik, hogy meggyőzze az állam politikájáért felelős kormányt arról, hogy képes súlyos károkat okozni, illetve a népességet arról, hogy a kormány képtelen megvédeni, gonosz és megbízhatatlan, és nem képviseli az érdekeit.220 Akármelyikre helyezi is a hangsúlyt egy terrorszervezet, a politikai szereplő, amellyel szemben áll, mindig a kormány, mert a népesség – a forradalom ritka esetétől eltekintve – nem önmaga gyakorolja a politikát, és mert a kormánynak van lehetősége és hatalma ahhoz, hogy megvédje állampolgárait és önmagát, képviselje érdekeiket, politikát alkosson és hajtson végre. (Demokratikus berendezkedésű államokban a választópolgárok leválthatják a kormányt, a döntés

218

219

220

Ibid., pp. 74-75., c.f. Seth G. Jones – Martin C. Libicki: How Terrorist Groups End: Lessons for Countering al Qa'ida. Santa Monica, RAND Corporation, 2008, p. 3. Andrew H. Kydd – Barbara F. Walter: The Strategies of Terrorism. International Security, Vol. 31, No. 1, Summer 2006, pp. 52-53. Ibid., p. 66. és 69.

82

azonban ebben az esetben is a kormány kezében van: megváltoztathatja politikáját az állampolgárok akaratának megfelelően.) A nemzetközi rendszer bármely szereplője akkor képes akaratát erőszakos úton érvényesíteni, ha képes az ellenséget olyan helyzetbe hozni, vagy olyan helyzet létrejöttével fenyegetni, amely károsabb, mint az áldozat, melyet tőle követel. 221 Másképpen fogalmazva: ha olyan költségeket hárít az ellenségre vagy helyez kilátásba, amelyek meghaladják az áldozat költségeit, vagy elfogadhatatlanul nagyok az előnyökhöz képest. Minél nagyobb a kívánt áldozat, annál nagyobb károkozást kell tehát kilátásba helyezni az akarat érvényesítéséhez. Ha az ellenségnek nem fűződnek fontos érdekei az adott politikához, a legkisebb ellenállás esetén is visszakozhat, míg ha a legfontosabb érdekek forognak kockán, talán semmilyen esetben sem hajlandó engedményt tenni.222 Mivel a kívánt áldozat költségei a terrorista szervezet céljaiból – és a kormány ezzel kapcsolatos felfogásából – következően adottak, a terrorizmus akkor lehet képes akaratát érvényesíteni, ha a lehetséges legnagyobb károkozást tudja kilátásba helyezni. A terrorista szervezeteknek – szemben az államokkal – nincs lehetőségük az erődemonstrációra, az egyetlen mód, ahogyan érzékeltethetik, mekkora kárt képesek okozni, az, hogy valóban csapást mérnek.223 Minél nagyobb kárt okoz egy támadás, annál hitelesebb a jövőbeni károkozás fenyegetése, és annál valószínűbb, hogy a célpont kész engedményeket tenni.224 Ennélfogva a terrorszervezetek arra törekednek, hogy a lehető legpusztítóbb támadást hajtsák végre, vagy legalábbis bizonyítsák, hogy ilyenre képesek lennének (például ha a terrorszervezet a támadás előtt értesíti a rendőrséget, lehetővé téve a terület kiürítését). A kisebb áldozatokkal járó támadások megismétlődésének fenyegetése nem hatékony, mert a társadalom ingerküszöbe megnő. A tömegtájékoztatás tovább erősíti ezt a hatást. A kormány számos módon válaszolhat a terrorizmusra: elfoghatja és bíróság elé állíthatja a terrorszervezet tagjait, folyamodhat célzott megtorláshoz (a terrorszervezet tagjainak, főként pedig vezetőinek likvidálása az állam jogrendjén kívüli eszközökkel: például szolgálnak erre az Izrael által végrehajtott merényletek a 221 222 223 224

Clausewitz op. cit., p. 16. Kydd–Walter op. cit., p. 60. Ibid., p. 51. Ibid., pp. 59-60.

83

Hamasz vezetői – Ahmed Jaszin sejk és Abdelaziz ar-Rantiszi – ellen), csökkentheti a lehetséges célpontok sebezhetőségét, erőfeszítéseket tehet a legveszélyesebb – tömegpusztító – fegyverekhez való hozzáférés megakadályozására, elapaszthatja a terrorszervezetek pénzügyi forrásait, törekedhet a társadalom veszélyérzetének csökkentésére, gazdasági szankciókat vethet ki vagy katonailag beavatkozhat olyan államok ellen, amelyek menedékül szolgálnak a terroristák számára, akár mert tevőlegesen támogatják őket, akár mert nem képesek területükön érvényesíteni az állam főhatalmát. Végül, a kormány ki is egyezhet a terroristákkal, akik így érvényesíthetik akaratukat és elérhetik céljaikat.225

A TERRORIZMUS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI A terrorizmus eredményességének értékelése azért nehéz, mert a terrorizmus mellett számos más társadalmi és politikai hatás van jelen, amelyek együttesen vezetnek el valamilyen okozathoz: csaknem lehetetlen megállapítani, mennyiben kényszerítette ki az eredményt a terrorizmus, és mennyiben járult hozzá a többi tényező. Azt legalábbis el lehet dönteni, hogy a terrorizmus kedvezőleg vagy kártékonyan hatott valamely cél megvalósulására, vagy éppenséggel semmilyen szerepet nem játszott benne.226 A Hayastani Azatagrut’yan Hay Gaghtni Banak (Örmény Titkos Hadsereg Örményország Felszabadításáért, angol betűszóval ASALA) 1975 és 1985 között számos merényletet hajtott végre többségében török célpontok ellen elsődlegesen azért, hogy felhívja a figyelmet az örmény népirtásra, de azért is, hogy ezen keresztül előmozdítsa az önálló örmény állam létrejöttét. A Szovjetunió szétesésével ez megvalósult, de ehhez vajmi kevés köze volt az ASALA tevékenységének. 227 Ezzel szemben bár Koszovó függetlensége nemzetközi beavatkozás eredménye, az Ushtria Çlirimtare e Kosovës (Koszovói Felszabadító Hadsereg, UÇK) kétségkívül jelentős szerepet játszott a folyamatban. Mindenesetre a terrorizmus önmagában ritkán elég a célok eléréséhez. A második világháború óta tevékenykedő sok száz terrorista csoport – a tel-avivi egyetem Politikai Kutató Központjának adatbázisa több mint

225 226 227

Ibid., pp. 64-65. c.f. Jones–Libicki op. cit., pp. 10-15. Merari op. cit., p. 107. Jones–Libicki op. cit., p. 15.

84

800-at tart számon – túlnyomó többsége kudarcot vallott, mit sem valósított meg kitűzött céljából.228 A siker esélye attól függ, mennyire fontos az érintett ügy a kormánynak, és mennyire az a terroristáknak. Ha a terroristák célja a kormány megdöntése, a kormány a létéért harcol, és a végsőkig küzd, ezért a terrorizmus nem érhet célt. Ha a cél területi változás, az állam területi épsége sérül, és bár az államok néha viszonylag könnyen hajlandóak lemondani földrajzilag különálló területeikről, sohasem engedik megcsonkítani összefüggő területüket, amíg csak képesek azt fizikailag megvédeni, ugyanakkor olykor hajlandónak mutatkoznak valamilyen fokú autonómiát biztosítani vagy más közigazgatási változtatást végrehajtani, de mindig csak az állam keretén belül. A baszk Euskadi Ta Askatasuna (Baszkföld és Szabadság, ETA) és az ír Irish Republican Army (Ír Köztársasági Hadsereg, IRA) elszakadásért vívott hadjárata nem hozta ugyan el az áhított függetlenséget, de jelentős engedményeket csikart ki. A politika megváltoztatását könnyebb elérni. Ha az adott politikához kötődő érdek homályos, fontosságáról a társadalom nincs meggyőződve és feladását nem érezné különösebb veszteségnek, a probléma megszűnése utáni vágyakozás következtében könnyen úrrá lehet az az akarat, hogy a politika megváltoztatása árán véget

vessenek

a

terrorista

támadásoknak.229

(Egyetlen

Fülöp-szigeteki

teherautósofőr túszul ejtése elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Manila idő előtt kivonja katonáit Irakból.)230 Az elmúlt hatvanöt év egyetlen példával sem szolgál arra, hogy a terrorizmus önmagában képes lett volna a kormány megdöntését vagy területi változást elérni. Minden olyan terrorista szervezet, amelynek ez sikerült, a terrorizmussal egyidejűleg gerillaháborút folytatott, vagy más okoknak is köszönhette a győzelmet.231

228 229 230 231

Merari op. cit., p. 104. Ibid., pp. 105-108. Kydd–Walter op. cit., p. 49. A területi változást elért mozgalmak közül elsősorban az önálló államért küzdő zsidó Irgun Zvai Leumi (Nemzeti Katonai Szervezet, röviden Irgun vagy Etzel) és Lohamei Herut Israel (Izraeli Szabadságharcosok, Lehi), a ciprusi Ethniki Organosis Kyprion Agoniston (Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete, EOKA) és az algériai Front de Libération Nationale (Nemzeti Felszabadítási Front, FLN) érdemel említést. Lásd Merari op. cit., p. 104. és Jones–Libicki op. cit., pp. 14-15. és 33.

85

A GERILLA A gerilla (guerilla: kis háború) szétszórtan vívott háború, amelyben viszonylag kis – általában szakasz, század, legfeljebb zászlóalj méretű – alakulatok mérnek csapásokat az erősebb ellenség katonai és

rendőri erőire, közigazgatási

létesítményeire. A gerilla, ha csak részlegesen vagy időlegesen is, de fizikailag uralma alá von egy területet, ami helyet, infrastruktúrát, logisztikai és toborzási bázist biztosít a hadviseléshez, ebből a szempontból nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan az állam vív háborút.232 A gerillának lehetősége van az ellenség fizikai felmorzsolására, míg a terrorista szervezet csak akaratának megtörésére törekedhet. Az együttes gerilla és terrorista hadviselés esetében mindig az előbbi a döntő, mivel lényegesen nagyobb károkat képes okozni, mint a terrorizmus. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy terrorista csoport megdönthesse a kormányt vagy területi változást érjen el, gerillává kell válnia. A gerilla összecsap az állam hadseregével, ami ahhoz hasonló alakulatokat, eljárásokat, fegyverzetet és felszerelést tesz szükségessé, ez pedig jelentős anyagi hátteret, még inkább pedig bizonyos méretet feltételez. Az, hogy egy csoport képes-e gerillává kinőni magát, azon kívül természetesen, hogy a – politikailag, szervezetileg, anyagilag – gyenge központi kormányzat egyes vidékeken képtelen érvényesíteni az állam főhatalmát, döntően azon múlik, akad-e megfelelő számú fiatal férfi, aki kész gerillának állni. A nyomor és az ezzel járó kilátástalanság jó táptalajul szolgál, de a terrorista szervezet kétféleképpen is tehet azért, hogy a rendszerint többséget képező semlegeseket a maga oldalára állítsa. Először, megmutathatja, hogy képes megbüntetni, aki nem hajlandó támogatni a lázadást, és hogy a hatóságok képtelenek megvédeni a velük együttműködőket. Másodszor, olyan lépésekre provokálhatja a kormányt, amelyek kárt okoznak a polgári lakosságnak, így meggyőzve a népességet arról, hogy a kormány igazságtalan és megbízhatatlan, ezáltal igazolva a terroristák céljait és támogatást biztosítva szervezetük számára.233 A terrorizmus mindig része marad az olyan csoportok tevékenységének, mint az Indonézia központú délkelet-ázsiai iszlám állam létrehozásáért küzdő Jemaah Islamiyah, vagy a Pakisztánnal szomszédos muszlim többségű területek egyesítéséért 232 233

Merari op. cit., p. 84. és 88. Kydd–Walter op. cit., p. 66. és 69.

86

harcoló Lashkar-e-Taiba, mert az objektív körülmények – a lázadók csekély létszáma, a kormányerők ütőképessége – lehetetlenné teszik a gerilla hadviselést, és a terrorizmus marad a harc egyetlen módszere, ami aligha elegendő nagyra törő céljaik eléréséhez.234

AZ AL-KÁIDA Az al-Káidán nemcsak az 1984-ben Oszama bin Laden által megalakított szervezetet, de azt a szélsőséges és militáns, franchise-szerű terrorista hálózatot is értjük, amelynek csoportjai azonosulnak az Oszama bin Laden által hirdetett – különösen az 1996-ban az amerikaiak, illetve az 1998-ban a zsidók és „keresztesek” elleni dzsihádra felszólító fatvákban megfogalmazott – ideológia lényegi elemeivel, de nem feltétlenül állnak szervezeti vagy személyes kapcsolatban a névadó csoporttal vagy egymással.235 Kétségkívül különbözik minden más terrorista szervezettől, nemcsak 9/11 miatt – ami évekre a nemzetközi politika első számú kérdésévé tette a terrorizmust és háborút provokált Afganisztán ellen –, hanem mert minden más terrorista szervezetnél ambiciózusabb és összetettebb célrendszere az egyetlen globális terrorszervezetté teszi. A szervezetnek három, más-más állammal vagy államcsoporttal szemben megfogalmazott, egymással részben összefüggő célja van. Az első, hogy az Egyesült Államok számolja fel katonai támaszpontjait az Arab-félszigeten (a hangsúly SzaúdArábián van – részben mert ez Oszama bin Laden hazája, másrészt mert itt található az iszlám három legfontosabb szent helye közül kettő: a mekkai és medinai nagymecset –, de a követelés a félsziget másik hat államára is vonatkozik). A második cél, hogy ezeket az államokat az iszlám jegyében – az iszlám jognak, a saríának megfelelően – kormányozzák. A harmadik, hogy Izrael vonuljon ki az iszlám harmadik legszentebb helyének, a Templom-hegyen lévő al-Aksza mecsetnek otthont adó, a hatnapos háború óta megszállva tartott Kelet-Jeruzsálemből. (További, gyakran az al-Káidának tulajdonított cél a hét arab-félszigeti állam egyesítése egyetlen birodalommá, illetve Izrael megsemmisítése, azonban ezek Oszama bin

234 235

Merari op. cit., pp. 111-114. Tálas Péter: A terrorizmusról hét évvel 9/11 után. Nemzet és Biztonság, Vol. 1, No. 9, 2008. október, p. 74.

87

Laden fent említett írásaiban nem érhetők tetten.) 236 Mivel az al-Káida nagymértékben decentralizált, illetve mert az Afganisztán és Irak ellen indított háborúk új kényszereket és lehetőségeket teremtettek számára, a célok a hálózatot alkotó csoportonként eltérőek és idővel változnak; a fent felsorolt három cél újakkal egészülhet ki. Ezek a változások azonban nem érintik a szervezet lényegét, ezért az eredeti három cél megvalósulásának lehetőségeire irányítjuk figyelmünket. Az Egyesült Államok 2003 őszén kivonta ugyan katonáit Szaúd-Arábiából, de a félszigeten számos bázist tart fenn, és a térség – mindenekelőtt páratlan energiahordozó-kincsének köszönhetően (itt található a Föld kőolajtartalékának negyven, földgáztartalékának huszonnégy százaléka) – túlságosan fontos ahhoz, hogy a katonai jelenlét felszámolása reális lehetőségként felmerülhetne. Az energiahordozó-exportból származó bevételek gazdaggá és erőssé teszik a félsziget államait, lehetetlenné téve a gerilla létrejöttét. (Az egyetlen kivétel Jemen, az arab világ egyik legszegényebb állama. A polgárháborúk sora – 1962-69., 1986-87., 1994. – által meggyötört ország állami bevételeinek mintegy háromnegyede a kőolajkitermelésből származik, azonban az energiahordozó-készletek kiapadóban vannak. A lakosság közel harmada nyomorban él, a munkanélküliségi ráta eléri a 40%-ot, és amennyiben nem kerül sor jelentős gazdasági reformokra, az északkeleti Sa’dah tartományban ki-kiújuló ellenségeskedés, a délen újraéledő szeparatizmus és a törzsi ellentétek a törékeny állam összeomlásához, széteséséhez vezethetnek. A biztonsági helyzet nagymértékű romlása veszélyezteti a hajózást a Vörös-tengert az Ádeniöböllel összekapcsoló, stratégiai fontosságú Báb el-Mandeb szoroson, beavatkozásra csábíthatja Szaúd-Arábiát, és jelentős menekültáradatot idézhet elő. 237) KeletJeruzsálem elszakadása nincs napirenden Izraelben, és a zsidó állam ellen nemcsak a gerilla, de az arab országok valamilyen koalíciójának hagyományos fegyveres erői sem lennének képesek katonai sikert elérni, amint az a történelem során többször bebizonyosodott.

236

237

Lásd Osama bin Laden: Declaration of Jihad Against the Americans Occupying the Land of the Two Holy Mosques: Expel the Heretics From the Arabian Peninsula, illetve Osama bin Laden et al.: Statement Urging Jihad Against Jews and Crusaders. In: CIA Foreign Broadcast Information Service: Compilation of Usama bin Ladin Statements 1994–January 2004, Washington, D.C., CIA FBIS, 2004, pp. 13-28. és 56-58. Lásd Ginny Hill: Yemen: Fear of Failure. London, Chatham House, 2008. november

88

Bár az al-Káida 9/11 óta több támadást hajtott végre sokkal nagyobb kiterjedésű területen, mint azt megelőzően, és legalább kilenc országban van jelen (Pakisztánban, Afganisztánban, Irakban, Szaúd-Arábiában, Jemenben, Jordániában, Egyiptomban, Algériában és az Egyesült Királyságban), semmivel sem került közelebb céljai megvalósulásához, és annak valószínűsége, hogy valaha is elérheti azokat, gyakorlatilag nulla – mert céljainak megvalósulása természetüknél fogva békés úton elképzelhetetlen, ugyanakkor nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy akaratát erőszakos úton érvényesítse.

89

ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK

ÖSSZEFOGLALÁS Meghatároztam

a

hatalom

fogalmát

(képesség

mások

cselekedeteinek

befolyásolására a gondolkodásukra gyakorolt hatás által) és forrását (a hatalom a sebezhetőségi

interdependencia

aszimmetriáiból

fakad).

Rendszereztem

a

nemzetközi rendszerben gyakorolt hatalom különböző formáit és meghatároztam a közöttük fennálló dominancia-sorrendet. Rámutattam, hogy mivel a tömeges alkalmazásuk elleni védekezés nem lehetséges, az atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakétákkal bíró állam képes hatalmat gyakorolni minden olyan állam felett, amely nem rendelkezik maga is ilyen fegyverekkel (vagy az atomfegyver célba juttatását megbízhatóan biztosítani képes más eszközökkel). Leírtam a katonai eszközök két, a magyar nyelvű szakirodalomban mindeddig – érthető okokból – kevesebb figyelmet kapott különleges csoportjának, a mesterséges holdaknak és a vadász-tengeralattjáróknak a korszerű fegyveres konfliktusban játszott szerepét és arra gyakorolt hatását. Megállapítottam, hogy az Egyesült Államok katonai hatalmát három tényező, a nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók, a korszerű légvédelem és a földrajzi elzártság korlátozza; hogy e tényezőkből fakadóan Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Ukrajna, Kazahsztán és Mongólia felett nem képes katonai hatalmat gyakorolni; valamint hogy felette senki sem bír katonai hatalommal. A szemben álló erők nagyságából az államok katonai képességeire vonatkozó következtetésekkel kapcsolatban három alapelvet (a haderő rendszerként való szemlélete, az összehasonlított elemek pontos meghatározása, az erőknek a számukra szabott célhoz mérése) fogalmaztam meg. Ezeket figyelembe véve arra a következtetésre jutottam, hogy Oroszország képes Kazahsztánra és Mongóliára katonai eszközökkel hatalmat gyakorolni. Végül megvizsgáltam, milyen körülmények között képesek a terroristák hatalmat gyakorolni az államok felett.

90

ELSŐDLEGES EREDMÉNYEK Bebizonyítottam, hogy eldönthető, hogy adott kérdés vonatkozásában a nemzetközi rendszer két szereplője között milyen hatalmi viszony áll fenn (vagy A rendelkezik hatalommal B felett, vagy B A felett, vagy egyik sem rendelkezik hatalommal a másik felett). Tekintettel arra, hogy a nemzetközi rendszerben gyakorolt hatalom formái dominancia-sorrendjének csúcsán a nukleáris és katonai hatalom áll (ezek érvényesíthetők a hatalom többi formájával szemben, de azok nem érvényesíthetők ezekkel szemben), és mert a hatalom e két formája terén előnyös helyzetben lévő szereplő számára nyitva áll a lehetőség, hogy – amennyiben a kérdés fontossága indokolja – e dominánsabb hatalmi szinteken meglévő előnyös helyzetét érvényre juttassa, a legfontosabb érdekeket érintő kérdésekben csak azok a szereplők bírhatnak hatalommal mások felett, amelyek a hatalom e két formája terén előnyös helyzetben vannak. Arra az eredményre jutottam, hogy a nemzetközi rendszernek mindösszesen hat olyan szereplője van –

az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság,

Franciaország, Kína, Oroszország és Ukrajna –, amely felett egyetlen más szereplő sem képes katonai hatalmat gyakorolni. Ukrajna felett ugyanakkor több állam nukleáris hatalommal bír, ezért a nemzetközi rendszernek azok a szereplői, amelyek felett egyetlen más szereplő sem bír sem nukleáris, sem katonai hatalommal, a következők: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország.

TOVÁBBI EREDMÉNYEK A korszerű fegyveres konfliktus elemzése során azonosítottam egyes katonai eszközöket, amelyek az államok egymásra gyakorolt katonai hatalma szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezek különösen az alábbiak: ▪

nukleáris robbanófejjel felszerelt, 1500 kilométert meghaladó hatótávolságú ballisztikus rakéták;

▪

hagyományos

robbanótöltetű

fejrésszel

felszerelt,

nagy

pontosságú,

szárazföldi célpontok elleni és hajó elleni ballisztikus rakéták; ▪

hajófedélzeti és szárazföldi telepítésű ballisztikusrakéta-védelmi rendszerek;

91

▪

felderítő és navigációs mesterséges holdak;

▪

mesterséges hold elleni fegyverek;

▪

nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók;

▪

nukleáris meghajtású tengeralattjárókról indított robotrepülőgépek;

▪

lopakodó repülőgépek és ezekről indított lopakodó robotrepülőgépek, robotrepülőgépek és siklóbombák;

▪

korszerű vadászrepülőgépek;

▪

korai riasztó, tengerészeti járőr, elektronikai felderítő és mozgócél-felderítő repülőgépek;

▪

légi utántöltő repülőgépek;

▪

radarvezérlésű mobil légvédelmi rakétarendszerek; valamint

▪

további olyan eszközök, amelyek ma még nem ismertek, de jelentős hatást gyakorolnak a fegyveres konfliktus kimenetelére.

A fenti eszközök fejlődése, mennyiségük növekedése nem szükségszerűen vezet ahhoz, hogy egy állam katonai hatalma megváltozzon, de jelezheti azt.

AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTÁSA A feltárt összefüggések ismeretében lehetséges annak meghatározása, hogy a nemzetközi rendszer adott szereplője a nukleáris és katonai hatalom terén milyen viszonyban áll valamely más szereplővel. A szereplők törekedhetnek arra, hogy a hatalom formáinak dominancia-sorrendjén egy dominánsabb forma felé mozduljanak el, illetve hogy a nukleáris és katonai hatalom terén növeljék hatalmukat vagy csökkentsék hatalmi alárendeltségüket. Az államok egymásra gyakorolt katonai hatalma szempontjából kiemelt jelentőségű katonai eszközök azonosítása lehetővé teszi, hogy a szereplők ezek beszerzésére, vagy ellenkezőleg, az ezek által jelentett előnyök semlegesítésére összpontosítsák erőfeszítéseiket. Az értekezés hozzájárul a nemzetközi rendszer pontosabb leírásához.

AJÁNLÁSOK A kutatás zömében 2011. évi adatokra épül, és tekintettel arra, hogy a jelenre vonatkozóan fogalmaz meg következtetéseket, csak korlátozott időtávon érvényes.

92

Nagy pontossággal csak addig vállalkozhatunk előrejelzésekre, amíg a jelenleg már zajló folyamatok lehetővé teszik; a dolgozat témájának gyorsan változó jellege miatt ez legfeljebb körülbelül öt év lehet. Ezt követően a kutatás – legalább részbeni – megismétlésére van szükség, ami azonban természetesen nagyban építhet a most elvégzett munkára. Az értekezés a bevezetőben vállalt határig haladt előre a nemzetközi rendszer hatalmi struktúrájának feltérképezésében. A kutatás kiterjeszthető a hatalom kevésbé domináns formáira, aminek eredményeképpen meghatározható, melyek a nemzetközi rendszer azon szereplői, amelyek felett egyetlen más szereplő sem képes a hatalom semmilyen formáját sem gyakorolni. A nemzetközi rendszer nem állami szereplői a katonai hatalom terén az államokhoz képest jóval kisebb szerepet játszanak, de korántsem biztos, hogy ez a hatalom más formáira is igaz. Elképzelhető, hogy a fent felsorolt öt állam valamelyikére éppen egy nem állami szereplő tud gazdasági hatalmat gyakorolni, és az adott állam valamilyen okból (például mert a nem állami szereplő egy olyan államhoz kötődik, amely felett nem rendelkezik katonai hatalommal) nem képes arra, hogy a hatalom dominánsabb formája, a katonai hatalom terén meglévő előnyét érvényre juttassa. Mindez azonban már egy következő kutatás tárgya.

93

TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ A kutatási kérdés a Nemzetvédelmi Egyetemen folytatott tanulmányaim (1999-2004) során fogalmazódott meg bennem, és kifejezetten annak megoldása érdekében jelentkeztem doktori képzésre egy évvel a diploma megszerzése után. Az azóta eltelt évek alatt a kutatási témában hat publikációm jelent meg, amelyek lefedik az értekezés egy-egy fejezetét.

A KUTATÁSI TÉMÁBAN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK A mesterséges holdak katonai alkalmazásának lehetőségei. Nemzet és Biztonság, Vol. 2, No. 2, 2009. február [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=278]

Az atomtöltetű ballisztikus rakéták jelentősége napjainkban. Nemzet és Biztonság, Vol. 2, No. 5, 2009. június [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=256]

Győzhetnek-e a terroristák? Nemzet és Biztonság, Vol. 2, No. 8, 2009. október [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=160]

Az Egyesült Államok katonai hatalmának korlátai. Nemzet és Biztonság, Vol. 4, No. 8, 2011. október [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=472]

Az atom-tengeralattjárókról Kína új vadász-tengeralattjárói kapcsán. Nemzet és Biztonság, Vol. 4, No. 10, 2011. december [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=496]

Oroszország katonai hatalmának korlátai. Nemzet és Biztonság, Vol. 5, No. 2, 2011. február

94

FÜGGELÉK

VADÁSZREPÜLŐGÉPEK HATÓTÁVOLSÁGA MEGHATÁROZOTT BEVETÉSI ÜTEM MELLETT

John Stillion és David T. Orletsky Airbase Vulnerability to Conventional CruiseMissile and Ballistic-Missile Attacks: Technology, Scenarios, and U.S. Air Force Responses című tanulmányuk B függelékében közölték a repülőgépek bevetési ütemének kiszámítására használt módszert.238 Ez a következő megfigyelésekre épül: nbev = 24 / (trep + tföld), tföld = tfelk + tjav, tfelk = 3, trep = 2 x r / v, tjav = 3,4 + 0,68 x trep és v = 900; ahol nbev a bevetések száma, trep a repülési idő, tföld a két bevetés között a földön töltött idő, tfelk a tökéletesen működőképes repülőgép következő bevetésre történő felkészítéséhez szükséges idő, tjav a meghibásodott rendszerek kijavításához vagy cseréjéhez szükséges idő, r a harcászati hatósugár, és v a gazdaságos utazósebesség. A behelyettesítések elvégzése és az egyenlet rendezése után a harcászati hatósugárra r = 900 / 3,36

x

(24 / nbev – 6,4) adódik. Ennek alapján egy

vadászrepülőgép napi két bevetést legfeljebb 1500 kilométer hatósugárral képes végrehajtani. A repülőgép-hordozókon a repülési nap – az első repülőgép felszállása és az utolsó leszállása között eltelt idő – időtartama általában 14 óra (a konfliktus első heteiben elérheti a 16 órát).239 Ez a korlát csak a repülésre vonatkozik – a repülőgépek karbantartása ezen az időtartamon kívül is folyik –, tehát a repülési idők és a két bevetés között a földön töltött idő összege nem haladhatja meg a 14 órát. Két bevetés esetén ez 14 = 2 x trep + tföld formában írható fel. Ebből a repülési időre 2,84 óra, a harcászati hatósugárra (kerekítve) 1300 238 239

Stillion–Orletsky op. cit., pp. 81-84. Lambeth (2005 TERROR) op. cit., p. 193.; Lambeth (2005 CARRIER) op. cit., p. 53.

95

kilométer adódik, ami megegyezik a közelmúlt háborúinak tapasztalataival.240

HAJÓ ELLENI BALLISZTIKUS RAKÉTÁK TALÁLATI VALÓSZÍNŰSÉGE Annak valószínűsége, hogy lesz olyan hajó elleni ballisztikus rakéta, amelyet egyetlen ballisztikus rakéta elleni rakéta sem talál el, de eltalálja a hajót, matematikailag a következő formában írható fel: 1 – (1 – ((1 – talABM)

nABM

x

talASBM))

nASBM ; ahol

talABM a ballisztikus rakéta elleni rakéták, talASBM a hajó elleni ballisztikus rakéták találati valószínűsége, nABM és nASBM a rakéták száma. 90 hajó elleni ballisztikus rakéta esetén (n ASBM = 90), amennyiben mindegyik ellen legfeljebb négy ballisztikus rakéta elleni rakéta indítható (n ABM = 4), az alábbi eredményeket kapjuk (feltételezve, hogy a ballisztikus rakéta elleni rakéták különböző típusainak találati valószínűsége azonos).

5. táblázat Annak valószínűsége, hogy 90 közül lesz olyan hajó elleni ballisztikus rakéta, amely eltalálja a hajót, amennyiben minden ballisztikus rakéta ellen legfeljebb négy elhárító rakéta indítható a ballisztikus rakéta elleni rakéták találati valószínűsége

a hajó elleni ballisztikus rakéta találati valószínűsége

0,90

0,85

0,80

0,75

0,70

0,9

0,01

0,04

0,12

0,27

0,48

0,8

0,01

0,04

0,11

0,25

0,44

0,7

0,01

0,03

0,10

0,22

0,40

0,6

0,01

0,03

0,08

0,19

0,35

0,5

0,00

0,02

0,07

0,16

0,31

Az eredmény azt mutatja, hogy amennyiben a ballisztikus rakéta elleni rakéták célmegsemmisítési valószínűsége megközelíti a kísérletek során tapasztaltat (> 0,85), elenyésző annak az esélye, hogy akár egyetlen egy hajó elleni ballisztikus rakéta is eltalálja célpontját.

240

Lambeth (2005 TERROR) op. cit., p. 193.; Lambeth (2005 CARRIER) op. cit., p. 54.

96

FELHASZNÁLT IRODALOM

KÖNYVEK ÉS TANULMÁNYOK Art, Robert J.: The Four Functions of Force. In: Robert J. Art – Robert Jervis (ed.): International Politics: Enduring Concepts and Contemporary Issues. New York, HarperCollins, 1996, 4th ed. Bowie, Christopher J.: Destroying Mobile Ground Targets in an Anti-Access Environment. Arlington, VA, Northrop Grumman Analysis Center, 2001 [http://www.northropgrumman.com/analysis-center/paper/assets/mobile_ground_targets.pdf]

Clausewitz, Carl von: A háborúról. Veszprém, Göttinger, 1999 Cohen, Ariel – Hamilton, Robert E.: The Russian Military and the Georgia War: Lessons and Implications. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011 [http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pubs/download.cfm?q=1069]

Cordesman, Anthony H.: The Risks and Effects of Indirect, Covert, Terrorist, and Extremist Attacks with Weapons of Mass Destruction: Challanges for Defense and Response. Washington, D.C.: Center for Strategic and International Studies, 2001 [http://csis.org/files/media/csis/pubs/effectsterrwmd.pdf]

Coté, Owen R.: Mobile Targets From Under the Sea. Cambridge, MIT Center for International Studies, 1999 [http://web.mit.edu/ssp/publications/conf_reports/mobtarg.pdf]

Coté, Owen R.: The Future of Naval Aviation. Cambridge, MIT Center for International Studies, 2006 [http://web.mit.edu/ssp/people/cote/MIT_SSP_FutureofNavalAviation.pdf]

Darnis, Jean-Pierre – Gasparini, Giovanni – Pasco, Xavier: The Cost of Non Europe in the Field of Satellite Based Systems. Brussels, European Parliament, 2007 [http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html? languageDocument=EN&file=19571]

97

Easton, Ian – Stokes, Mark A.: China's Electronic Intelligence (ELINT) Satellite Developments: Implications for U.S. Air and Naval Operations. Arlington, VA, Project 2049 Institute, 2011 [http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html? languageDocument=EN&file=19571]

Haffa, Robert P. Jr. – Patton, James H. Jr.: Analogues of Stealth. Arlington, VA, Northrop Grumman Analysis Center, 2002 [http://www.northropgrumman.com/analysis-center/paper/assets/analogues_stealth.pdf]

Harper, Steven R.: Submarine Operations During the Falklands War. Newport, Naval War College, 1994, p. 19. [http://www.dtic.mil/cgi-bin/GetTRDoc?AD=ADA279554]

Hill, Ginny: Yemen: Fear of Failure. London, Chatham House, 2008. november [http://www.chathamhouse.org/sites/default/files/public/Research/Middle %20East/bp1108yemen.pdf]

Hobbs, David: Űrhadviselés. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1994 Holsti, Kalevi J.: International Politics: A Framework for Analysis. Englewood Cliffs, Prentice-Hall, 1995, 7th ed. Howlett, Christian (ed.): Options for Deploying Missile Defenses in Europe. Washington, D.C., Congress of the United States Congressional Budget Office, 2009 [http://www.cbo.gov/sites/default/files/cbofiles/ftpdocs/100xx/doc10013/02-27missiledefense.pdf]

Jones, Seth G. – Libicki, Martin C.: How Terrorist Groups End: Lessons for Countering al Qa'ida. Santa Monica, RAND Corporation, 2008 [http://www.rand.org/pubs/monographs/2008/RAND_MG741-1.pdf]

Keohane, Robert O. – Nye, Joseph S.: Power and Interdependence. New York, Longman, 2001, 3rd ed. Keohane, Robert O.: Power and Governance in a Partially Globalised World. London, Routledge, 2002 Lambeth, Benjamin S.: Air Power Against Terror: America’s Conduct of Operation Enduring Freedom. Santa Monica, RAND, 2005 98

[http://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/monographs/2006/RAND_MG166-1.pdf]

Lambeth, Benjamin S.: American Carrier Air Power at the Dawn of a New Century. Santa Monica, RAND Corporation, 2005 [http://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/monographs/2005/RAND_MG404.pdf]

Lambeth, Benjamin S.: NATO’s Air War for Kosovo: A Strategic and Operational Assessment. Santa Monica, RAND, 2001 [http://www.rand.org/pubs/monograph_reports/MR1365.html]

Long, Austin G.: From Cold War to Long War: Lessons from Six Decades of RAND Deterrence Research. Santa Monica, RAND, 2008 [http://www.rand.org/pubs/monographs/2008/RAND_MG636.pdf]

McDermott, Roger N.: Kazakhstan's Defense Policy: An Assessment of the Trends. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2009 [http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pubs/download.cfm?q=904]

Merari, Ariel: A terrorizmus mint a lázadás stratégiája. In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Budapest, Zrínyi Kiadó, 2006 Morgenthau, Hans J.: Politics Among Nations: The Struggle for Power and Peace. New York, McGraw-Hill, 1993, 7th ed. Mulvenon, James C. et al.: Chinese Responses to U.S. Military Transformation and Implications for the Department of Defense. Santa Monica, RAND, 2006 [http://www.rand.org/content/dam/rand/pubs/monographs/2006/RAND_MG340.pdf]

National Air and Space Intelligence Center: Ballistic and Cruise Missile Threat. Wright-Patterson Air Force Base, NASIC Public Affairs Office, April 2009 [http://www.fas.org/programs/ssp/nukes/NASIC2009.pdf]

Nye, Joseph S.: Soft Power: The Means to Success in World Politics. New York, Public Affairs, 2004 Nye, Joseph S.: The Future of Power. New York, Public Affairs, 2011 O'Rourke, Ronald: China Naval Modernisation: Implications for U.S. Navy Capabilities – Background and Issues for Congress. Washington, D.C., Congressional Research Service, 2009 [http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL33153.pdf]

99

O'Rourke, Ronald: Navy Aegis Ballistic Missile Defense (BMD) Program: Background and Issues for Congress. Washington, D.C., Congressional Research Service, 2010 [http://www.fas.org/sgp/crs/weapons/RL33745.pdf]

Office of Naval Intelligence: The People's Liberation Army Navy: A Modern Navy with Chinese Characteristics. Washington, D.C., Office of Naval Intelligence, August 2009 [http://www.fas.org/irp/agency/oni/pla-navy.pdf]

Office of Naval Intelligence: Worldwide Submarine Challenges. Washington, D.C., Office of Naval Intelligence, February 1996 Office of Technology Assessment, U.S. Congress: Proliferation of Weapons of Mass Destruction: Assessing the Risks. Washington, D.C., U.S. Government Printing Office, 1993 [http://www.au.af.mil/au/awc/awcgate/ota/9341.pdf]

Policy Subcommittee of the Strategic Advisory Group: Essentials of Post-Cold War Deterrence. U.S. Strategic Command, 1995 [http://oldsite.nautilus.org/archives/nukestrat/USA/Advisory/essentials95.PDF]

Schelling, Thomas C.: Arms and Influence. New Haven, Yale University Press, 1966 Schelling, Thomas C.: The Strategy of Conflict. Cambridge, Harvard University Press, 1980, 2nd ed. Shlapak, David A. et al.: A Question of Balance: Political Context and Military Aspects of the China-Taiwan Dispute. Santa Monica, RAND, 2009 [http://www.rand.org/pubs/monographs/2009/RAND_MG888.pdf]

Snow, Donald M.: National Security: Defense Policy for a New International Order. New York, St. Martin’s Press, 1995, 3rd ed. Snyder, Glenn H.: Deterrence and Defense: Toward a Theory of National Security. Westport, Greenwood Press, 1975 Stillion, John – Orletsky, David T.: Airbase Vulnerability to Conventional CruiseMissile and Ballistic-Missile Attacks: Technology, Scenarios, and U.S. Air Force Responses. Santa Monica, RAND, 1999 100

[http://www.rand.org/pubs/monograph_reports/2006/MR1028.pdf]

Stokes, Mark: China's Evolving Conventional Strategic Strike Capability: The Antiship Ballistic Missile Challenge to U.S. Maritime Operations in the Western Pacific and Beyond. Arlington, VA, Project 2049 Institute, 2009 [http://project2049.net/documents/chinese_anti_ship_ballistic_missile_asbm.pdf]

Szentesi György: A hadászati támadófegyver-rendszerek és az ellenük való védekezés lehetőségei az ezredfordulón. Budapest, Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, 2000 Tetrais, Bruno: Nuclear Deterrence: The French Perspective. In: Owen C. W. Price – Jennifer Mackby (ed.): Debating 21st Century Nuclear Issues. Washington, D.C., Center for Strategic and International Studies, 2007 [http://csis.org/files/media/csis/pubs/07-09-14_priceponi.pdf]

Thornton, Rod: Military Modernisation and the Russian Ground Forces. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011 [http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pubs/download.cfm?q=1071]

Thornton, Rod: Organizational Change in the Russian Airborne Forces: The Lessons of the Georgian Conflict. Carlisle, PA, U.S. Army War College Strategic Studies Institute, 2011 [http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pubs/download.cfm?q=1096]

U.S. Department of Defense: Military and Security Developments Involving the People's Republic of China 2010, Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2010 [http://www.defense.gov/pubs/pdfs/2010_CMPR_Final.pdf]

U.S. Department of Defense: Military and Security Developments Involving the People's Republic of China 2011. Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2011 [http://www.defense.gov/pubs/pdfs/2011_CMPR_Final.pdf]

U.S. Department of Defense: Military Power of the People's Republic of China 2009. Washington, D.C., Office of the Secretary of Defense, 2009 és korábbi évek [http://www.defense.gov/pubs/pdfs/China_Military_Power_Report_2009.pdf]

101

Walt, Stephen M.: The Origins of Alliances. Ithaca, Cornell University Press, 1994 Zimmerman, Stan: Submarine Technology for the 21st Century. Victoria, Trafford Publishing, 2000, 2nd ed [http://books.google.hu/books?id=SjfgOfV8Am0C]

Zogg, Jean-Marie: GPS: Essentials of Satellite Navigation. Thalwil, u-blox AG, 2009 [http://zogg-jm.ch/Dateien/GPS_Compendium%28GPS-X-02007%29.pdf]

CIKKEK IDŐSZAKI KIADVÁNYOKBAN Bermudez, Joseph Jr: North Korea claims nuclear test. Jane's Defence Weekly, 2006. október 9. Covault, Craig: Chinese Test Anti-Satellite Weapon. Aviation Week & Space Technology, 2007. január 17. Hagt, Eric – Durnin, Matthew: China's Antiship Ballistic Missile: Developments and Missing Links. Naval War College Review, Vol. 62, No. 4, Autumn 2009 [http://www.usnwc.edu/getattachment/bdcf4031-4fb7-48a8-a029-5c116969c35c]

Hoyler, Marshall: China's „Antiaccess” Ballistic Missiles and U.S. Active Defense. Naval War College Review, Vol. 63, No. 4, Autumn 2010 [http://www.usnwc.edu/getattachment/74ed0fae-cc89-4a64-9d6a-5cf6985a6f33]

Kipp, Jacob W.: Russia's Nonstrategic Nuclear Weapons. Military Review, Vol. 81, No. 3, 2001. május-június Kydd, Andrew H. – Walter, Barbara F.: The Strategies of Terrorism. International Security, Vol. 31, No. 1, Summer 2006 [http://www.mitpressjournals.org/doi/pdf/10.1162/isec.2006.31.1.49]

Lambeth, Benjamin S.: Kosovo and the Continuing SEAD Challenge. Aerospace Power Journal, Vol. 16, No. 2, Summer 2002 [http://www.airpower.au.af.mil/airchronicles/apj/apj02/sum02/sum02.pdf]

Mathias, Charles McC.: Ethnic Groups and Foreign Policy. Foreign Affairs, Vol. 59, No. 5, Summer 1981 McDermott, Roger N.: Reflections on Vostok 2010: Selling an Image. Eurasia Daily Monitor, Vol. 7, No. 134., 2010. július 13. 102

[http://www.jamestown.org/programs/edm/single/? tx_ttnews[tt_news]=36614&cHash=e9abbb7280]

McDermott, Roger N.: Russia's Conventional Armed Forces and the Georgian War. Parameters, Vol. 39, No. 1, Spring 2009 [http://www.carlisle.army.mil/usawc/Parameters/Articles/09spring/mcdermott.pdf]

Miasnikov, Eugene: Can Russian Strategic Submarines Survive at Sea? The Fundamental Limits of Passive Acoustics. Science & Global Security, Vol. 4, No. 2, 1994 [http://www.princeton.edu/sgs/publications/sgs/pdf/4_2miasnikov.pdf]

Nicoll, Alexander (ed.): Russia's Rapid Reaction. Strategic Comments, Vol. 14, No. 7, 2008. szeptember [http://www.iiss.org/publications/strategic-comments/past-issues/volume-14-2008/volume-14issue-7/russias-rapid-reaction]

O'Connor, Sean: The S-300P/S-400. I&A, Vol. 1, No. 3, April 2011 Park, Jeffrey: The North Korean nuclear test: What the seismic data says. Bulletin of the Atomic Scientists (Web Edition), 2009. május 26. [http://thebulletin.org/web-edition/features/the-north-korean-nuclear-test-what-the-seismicdata-says]

Singer, J. David: Inter-Nation Influence: A Formal Model. The American Political Science Review, Vol. 57, No. 2, June 1963 Tálas Péter: A terrorizmusról hét évvel 9/11 után. Nemzet és Biztonság, Vol. 1, No. 9, 2008. október [http://neb.kezek.hu/letoltes.php?letolt=99]

ALMANACHOK Hebert, Adam J. (ed.): USAF Almanac 2011: Guide to Air Force Installations Worldwide. Air Force Magazine, Vol. 94, No. 5, 2011. május [http://www.airforce-magazine.com/MagazineArchive/Magazine%20Documents/2011/May %202011/0511bases.pdf]

Hewson, Robert (ed.): Jane's Air-Launched Weapons, Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2005, Vol. 46

103

International Institute for Strategic Studies: The Military Balance 2011. London, Routledge, 2011, Vol. 110 International Institute for Strategic Studies: The Military Balance 2012. London, Routledge, 2012, Vol. 111 Kile, Shannon N. et al.: World nuclear forces. In: Bates Gill (ed.): SIPRI Yearbook 2011: Armaments, Disarmament and International Security. Solna, Stockholm International Peace Research Institute, 2011, Vol. 42 [http://www.sipri.org/yearbook/2011/files/SIPRIYB1107-07A.pdf]

Lennox, Duncan (ed.): Jane's Strategic Weapon Systems. Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2005, Vol. 43 Saunders, Stephen (ed.): Jane's Fighting Ships, Vol. 107, Coulsdon, Jane's Information Group Ltd, 2004 ONLINE ADATBÁZISOK Grimwood, Teri (ed.): UCS Satellite Database. Cambridge, Union of Concerned Scientists, 2012. január 1. [http://www.ucsusa.org/nuclear_weapons_and_global_security/space_weapons/technical _issues/ucs-satellite-database.html]

Naval Sea Systems Command Shipbuilding Support Office: Naval Vessel Register. Portsmouth, NAVSHIPSO, 2012. április 9. [http://www.nvr.navy.mil/nvrships/active/fleet.htm]

Stockholm International Peace Research Institute: SIPRI Arms Transfers Database. www.sipri.org, 2012. április 29. [http://www.sipri.org/databases/armstransfers]

United States Navy: Status of the Navy. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2009. május 31. és 2011. május 6. között [http://www.navy.mil/navydata/navy_legacy_hr.asp?id=146]

KORMÁNYZATI DOKUMENTUMOK ÉS KÖZLEMÉNYEK Assistant Secretary of Defense for Networks and Information Integration: Global Positioning System Standard Positioning Service Performance Standard. 104

Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2008. szeptember [www.gps.gov/technical/ps/2008-SPS-performance-standard.pdf]

Assistant Secretary of Defense for Public Affairs: DoD Permanently Discontinues Procurement Of Global Positioning System Selective Availability (News Release No. 1126-07). Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 2007. szeptember 18. [http://www.defense.gov/releases/release.aspx?releaseid=11335]

Assistant Secretary of Defense for Public Affairs: DoD Succeeds In Intercepting Non-Functioning Satellite (News Release No. 0139-08). Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 2008. február 20. [http://www.defense.gov/releases/release.aspx?releaseid=11704]

Cohen, William S.: Secretary of Defense and Chairman of the Joint Chiefs of Staff Briefing on Operation Desert Fox. Washington, D.C.: U.S. Department of Defense, 1998. december 19. [http://www.defense.gov/transcripts/transcript.aspx?transcriptid=1791]

Crowder, Gary L.: Effects Based Operations Briefing. Washington, D.C., U.S. Department of Defense, 2003. március 19. [http://www.defense.gov/transcripts/transcript.aspx?transcriptid=2067]

Her Majesty's Government: The Future of the United Kingdom's Nuclear Deterrent. London, Ministry of Defence, 2006 [http://www.mod.uk/NR/rdonlyres/AC00DD79-76D6-4FE3-91A16A56B03C092F/0/DefenceWhitePaper2006_Cm6994.pdf]

Missile Defense Agency: Aegis Ballistic Missile Defense Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2012. március 23. [http://www.mda.mil/global/documents/pdf/aegis.pdf]

Missile Defense Agency: Aegis Ballistic Missile Defense Testing Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2011. szeptember [http://www.mda.mil/global/documents/pdf/aegis_tests.pdf]

Missile Defense Agency: Ground-based Midcourse Defense Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2012. március 23. [http://www.mda.mil/global/documents/pdf/gmdfacts.pdf]

105

Missile Defense Agency: Terminal High Altitude Area Defense Fact Sheet. Fort Belvoir, MDA, 2012. március [http://www.mda.mil/global/documents/pdf/thaad.pdf]

Trautman III, George J.: Fiscal Year 2011 Marine Aviation Plan. Washington, D.C., Headquarters United States Marine Corps, 2010. szeptember 16. EGYÉB Grimwood, Teri: UCS Satellite Database User's Manual. Cambridge, Union of Concerned Scientists, 2009. január 21. [http://www.ucsusa.org/assets/documents/nwgs/User-Guide-w-appendix-1-21-09.pdf]

O'Connor,

Sean:

Chinese

Military

Airfields.

IMINT

&

Analysis

blog,

geimint.blogspot.com, 2009. október 12. [http://geimint.blogspot.com/2008/12/chinese-military-airfields.html]

O'Connor, Sean: The Ukranian SAM Network. IMINT & Analysis blog, geimint.blogspot.com, 2010. május 28. [http://geimint.blogspot.com/2009/07/ukrainian-sam-network.html]

Osama bin Laden et al.: Statement Urging Jihad Against Jews and Crusaders. In: CIA Foreign Broadcast Information Service: Compilation of Usama bin Ladin Statements 1994–January 2004, Washington, D.C., CIA FBIS, 2004 Osama bin Laden: Declaration of Jihad Against the Americans Occupying the Land of the Two Holy Mosques: Expel the Heretics From the Arabian Peninsula. In: CIA Foreign Broadcast Information Service: Compilation of Usama bin Ladin Statements 1994–January 2004, Washington, D.C., CIA FBIS, 2004

106