Hitelkockázat a Basel II rendszerben

X. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsvár 2007. május 26-27.

Hitelkockázat a Basel II rendszerben

Szerző: László Varga Ella-Rita, Babeş-Bolyai tudományegyetem, Közgazdaságtan kar, Bank és pénzügy szak, Magyar vonal, IV. évfolyam Témavezető: Lekt. Dr. Nagy Ágnes, Babeş-Bolyai tudományegyetem, Közgazdaságtan kar, Pénzügy tanszék

Tartalomjegyzék Bevezető...............................................................................................................................3 A Basel II leírása .................................................................................................................4 Basel I és Basel II, Basel II kidolgozása és alkalmazása .........................................4 Törvényes keret...............................................................................................................8 A Basel II elméleti áttekintése ...........................................................................................9 A pillér rendszer.............................................................................................................10 Első pillér: Tőkeminimum – Hitel- és operatív kockázat .....................................11 Második pillér: Felügyeleti vizsgálat.......................................................................13 Harmadik pillér: Piaci fegyelem/bemutatás...........................................................14 A Basel II alkalmazása .....................................................................................................15 A Basel II alkalmazásának feltételei ..........................................................................15 A kereskedelmi bankok és a kockázat.......................................................................16 A hitelkockázat felbecsülése .......................................................................................17 A hiteltörlesztés monitorizálása ..................................................................................21 Fegyelmi eljárások ........................................................................................................22 Konklúziók ..........................................................................................................................22 Bibliográfia..........................................................................................................................23 Mellékletek .........................................................................................................................24

Bevezető A romániai bankszektor nagy változásokon ment keresztül az elmúlt években. Ezen dolgozatban azt szeretném vizsgálni, hogy mit jelent a romániai bankoknak a Basel II bevezetése és alkalmazása. A Basel II a román, és nem csak a román bankok számára egy új stratégiai megközelítésre ad alkalmat. A piaci siker nagymértékben attól fog függeni, hogy a bankok milyen módon lesznek képesek összegyűjteni és felhasználni az adatokat. Basel II. a világ minden pénzintézete számára komoly kihívás. A baseli ajánlások megváltoztatják a tőkemegfelelési számításokat, lehetőségeket teremtve egészen új és komoly gazdasági következményekkel járó eljárások bevezetésére is. A működési kockázatok számbavételi kötelezettsége mint új elem, korábban nem gyakorolt feladatok elvégzésére késztetik a bankokat. Az ajánlások a működési kockázatok kezelésének teljesen új szintjét várják el. A felügyeleti ellenőrzés kiterjesztésén keresztül a pénzintézetek kontrolláltabb működését és az adatok nyilvánosságra hozatalának előírásával a működés piac számára áttekinthetőbbé tételét célozzák meg. Az új Basel II megegyezés alapján a minimális tőkemennyiség, amelyet a bankok kötelesek tartalékolni (néhány kivételtől eltekintve), már nem elsősorban a kölcsön összegétől fog függeni, hanem jelentős mértékben a kölcsön kockázatától is. Ez a változás a „kockázatosabb” hitelezést némileg drágábbá teszi (azaz több tőkét igénylővé) a bankok számára, míg a viszonylag biztonságosabb hitelezés kevésbé költségessé válik. A Basel II által teremtett változások tükrözik a bankszektoron belül tapasztalható tendenciát a jobban számszerűsített és differenciált kockázatkezelés irányába. Az új szabályozás arra ösztönzi a bankokat, hogy részletesebben értékeljék minden egyes egyedi hitel megállapodásnál az abban rejlő kockázatot, azaz minősítési rendszerek használatával tüzetesebben vizsgálják meg a hitelfelvevő jövőbeli képességét az adósság visszafizetésére. E vizsgálatok alapján a bank a hitelezési döntéseit – hogy egy kérelmet jóváhagyjon-e, vagy elutasítsa azt, és ha elfogadja, akkor milyen áron – differenciáltabb módon hozhatja meg. Tehát kísérjük figyelemmel a Basel II kialakulásának történetét és azt, hogy mit jelent ennek bevezetése a román bankszektorba.

3

A Basel II leírása Basel I és Basel II, Basel II kidolgozása és alkalmazása A nemzetközi bankrendszer destabilizálódásának elkerülése végett valamint a nemzetközi síkon működő minden egyes bank számára egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében 1988 júliusában a Basel Bizottság egy jelentést tett közzé a tőkefelmérésről és tőkeszabványokról (International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards), amelyet a szakirodalom az 1988-as Baseli Egyezmény néven ismer. Kiemelendő, hogy habár eredetileg a Baseli Egyezmény elvei a nemzetközi síkon működő bankokra vonatkoztak, utólag ezeket kiterjesztették a belföldi bankokra, jelenleg pedig ezek az elvek több mint száz országban a minimális tőkekövetelmények meghatározásának alapját képezik, beleértve Romániát is. Mindent összevetve, az 1988-as Baseli Egyezmény előírta a bank által vállalt kockázat és az azon saját pénzalapok közötti összefüggés felállítását, amelyekkel rendelkeztek a tőke megfeleltetési index1 alapján, amelynek kisebbnek kell lennie 8 %-nál. A bankok kockázati profilját különféle típusú tevékenységekhez mechanikusan hozzárendelt egyetemes értékek alapján határozták meg, amely tevékenységek négy fő csoportra oszlanak. Habár az 1988-as Baseli Egyezmény nagymértékben hozzájárult a nemzetközi síkon tevékeny bankok tőkésítésének javításához, ennek ellenére elfogadása óta számos kritika tárgya volt, amelyek közül a legfontosabbak azt vetették fel, hogy nem veszi számításba az összes kockázattípust, amelynek a bankok ki vannak téve, és hogy a kockázati értékek hozzárendelése merev, és nem veszi figyelembe az alanyok sokféleségét egy ügyfélcsoporton belül.2 A fenti körülmények között a Bizottság intézkedett egy új tőke megfeleltetési index elfogadtatása érdekében. Egy hosszas tanácskozási folyamat után tehát 2004 júniusában nyilvánosságra hozták egy új egyezmény végleges formáját, amelyet hivatalosan az International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards – a revised framework (A tőkefelmérés és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája – átdolgozott keret) címet viseli. A gyakorlatban ezt az egyezményt az Új Baseli Egyezményként, a II. Baseli egyezményként vagy egész egyszerűen Basel II-ként emlegetik. A bizottság szempontjából az Új Baseli egyezmény alkalmazásának határideje a 2006-os év vége. Az magasabb szintű életbe léptetés esetén a határidő a 2007-es év vége. Romániában a határidőt meghosszabbították 2008-ig. Jelen pillanatban tehát a romániai bankok, még nem alkalmazzák a Basel II-t. 1 2

Index de adecvare a capitalului. Contrapartide.

4

Az Új Baseli Egyezmény által bevezetett legfontosabb újdonságok között van az operatív kockázat bevezetése a tőkemegfeleltetési index kiszámításába, valamint a hitelkockázatnak a belső minősítésen1 alapuló módszerek segítségével történő mérés lehetősége. Ez feltételezi azt, hogy történelmi megfigyelésekre és a valószínűség számításra alapozva a bankok saját maguk képesek lesznek megállapítani minden egyes ügyfél fizetésképességét, amely a különféle ügyfelek2 kockázata és a saját pénzalapok szintjének jobb összehangolásához vezet. A 2006-os év vége óta az Európai Unió bankjai alkalmazni fogják az Új Baseli Egyezmény előírásait, amelyek kötelezővé válnak az Európai Uniós csatlakozási folyamaton áthaladó országok számára is. Ilyen feltételek mellett az Új Baseli Egyezmény mély nyomot hagy a Romániában tevékenykedő bankok életében, amelyek modern kockázat felmérési stratégiákat és módszereket kezdtek kidolgozni.3 Akárcsak a Basel I, a Basel II is a Baseli Bizottság alkotása, amelyet az 1974-es év végén hoztak létre a tíz legfejlettebb ország központi bankjainak kormányzói, a Nemzetközi Szabályzatok Bankjának4 szerve baseli székhellyel, amely a központi bankok és egyéb intézmények valamint ügynökségek együttműködésének előmozdításában kíván segédkezni, amely ügynökségek célja a pénzügyi és monetáris stabilitás biztosítása. Az első, az 1988-as Baseli Egyezmény egy minimális 8 %-os arányt szab meg a bank saját tőkéje és kockázatvállalása5 között. A gyakorlatban ezt az arányt nehéz megszabni, ugyanakkor létrejöhetnek olyan helyzetek, amikor a kockázatvállalás kicsi és a 8 %-os küszöb túlságosan sokban kerül, de olyanok is, amikor a küszöb nem elég, és a bankok jelentős kockázatot vállalnak. A Basel I nem írt elő összetett bankfelügyeleti módozatokat és eljárásokat. Ilyen összefüggésben 2004-ben megszületett az Új Tőkeegyezmény, amelyet a Basel II néven ismerünk. Ennek fő célja egy, a hitelintézmények kockázati profiljához igazodó rugalmasabb keret biztosítása a tőke követelmények megállapítása számára egyrészt a kereskedelmi és privát bankok közötti, másrészt a bankok és a felügyelők közötti szorosabb együttműködés révén.6 Az első Baseli Egyezmény tehát 1988-ban született meg az adott szektoron belüli globális szabályzatok összehangolása céljából, valamint a minimális tőkekövetelmények felállítása céljából az instabil bankok részéről jövő fenyegetések kiküszöbölése végett.

1

Rating intern. contrapartide 3 Riscuri şi supraveghere în activitatea bancară internaţională, 4 old. 4 Banca Reglementelor Internaţionale 5 Expunerea băncii. 6 http://www.biblioteca.ase.ro/downres.php?tc=8158, Politica monetară în sprijinul aderării României la Uniunea Europeană, 236 old. 2

5

Az első egyezmény bevezetése óta a banki szektorban zajló tevékenységek (a kockázat kezelési gyakorlatok illetve a pénzügyi piacok és a felügyelet szempontjából) egész sor gyökeres változáson mentek keresztül. A fejlett kockázatkezelési technikák specializáltabb kockázatkezelési eljárásokká fejlődtek tovább. Az első Baseli Egyezmény egyik gyenge pontja éppen az ezekkel az új kihívásokkal szembeni merevség. Az egyezmény korlátainak eltávolítása végett tehát a Baseli Bizottság egy új verzió kidolgozása mellett döntött: ez a Basel II.1 Amint azt már említettük, a Baseli Bizottság, amely 13 erőteljesen iparosodott országból (eleinte 10-G)2 származó banki szabályozási tekintélyből áll, kidolgozta a Basel I (1988) és Basel II (2004) Egyezményeket, amelyek lényegüket tekintve a bankok kockázat felmérési valamint a kockázat fedezésére szánt tőkekiutalás szabványait határozzák meg. A Baseli Bizottság három célt követ, amelyek alapján az egyezmények ki lettek dolgozva, éspedig: •

biztonság (az ügyfelek védelme a szisztémikus3 kockázat ellen);

•

stabilitás (a banki rendszer stabilitásának biztosítása és a véletlenszerű kockázatok megelőzése);

•

hatékonyság (a tőke meghatározása a banki kockázat függvényében, valamint a bankok működési költségeinek alacsonyan tartása).

Szélesebb, makroökonómiai síkon a nemzetközi pénzügyi piac stabilitását kívánják elérni hatékonyabb kockázatkezelés útján. A Baseli I-el szemben (amely csupán a hitelkockázatot és a piaci kockázatot vette figyelembe), a Basel II új megközelítési kritériumokat vezet be úgy a hitelkockázatra, mint az operatív kockázatra nézve. A hitelkockázatra nézve a Basel II háromféle megközelítést bocsát a bankok rendelkezésére, ami a hitel fedezéséhez szükséges minimális tőke kiszámítását jelenti: •

a szabványosított megközelítés (bankon kívüli minősítések/becslések alapján);

•

belső megalapozási becslés4 alapján történő megközelítés (a bank saját becslése);

•

előrehaladott megközelítés, belső becslések alapján.

Függetlenül attól, hogy melyik megközelítést kell használnunk – az újabbakat vagy az átdolgozottakat, a Basel II Egyezmény fontos változásokhoz vezet az erőforrás szükségleteket illetően, a belső folyamatokban és a banki informatikai rendszer felépítésében.

1

http://www.computerworld.ro/?page=node&id=6301, Acordul Basel II – impactul asupra sectorului financiarbancar. 2 Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Luxemburg, Hollandia, Svédország, Svájc, Anglia, Egyesült Államok és Spanyolország (2001. február 1. óta) 3 Risc sistemic 4 evaluări interne de fundamentare

6

Nemzetközi síkon a fejlődő országok el fogják sajátítani a Basel II-ben található kockázatkezelési elveket, hogy a nemzetközi közösség előtt bizonyságot tehessenek a hatékony kockázatkezelési iránti elkötelezettségükről. Ez az egyike a nemzetközi szervezetek által az ezekben az országokban működő szabályozó szervek számára előírt feltételeknek, a pénzalapok leválasztása esetére.1 Nemzetközi síkon manapság számos bank a világ minden részéről szembehelyezkedik a Basel II által előírt adatgyűjtési és belső adattovábbítási rendszer követelményekkel. Figyelembe véve az adatbiztonságot, kockázat elemzést és felmérést, a bankintézmények megfelelősége a Basel II-höz viszonyítva nagy mértékben a számítástechnikai ügyosztályok hatékonyságától függ. Szem előtt tartva azt, hogy a lefektetett határidő 2006 vége, a Basel II megfelelőség megvalósítása elérte a kritikus pontot és a bankokat a számítástechnikai stratégiák és a prioritások újraelemzésére készteti az adott területen. A Basel II Bizottság üzenete: „A pénzügyi intézetek stabilitásának – és a Basel II-nek – az egész kérdésköre magasabbra helyezi a mércét az ipari konszolidációt illetően is. Azok a bankok, amelyek nem megfelelő módon alkalmazzák a Basel II-t, el fognak tűnni”2 – vészjelzés azon bankok számára, amelyek nem készek a nemzetközi kontextushoz igazodó stratégiát kidolgozni. A banki szektorban azok a szabályozások, amelye kötelezővé válnak az operatív kockázat és a hitelkockázat szempontjából, és amelyeket a Baseli Bizottság dolgozott ki, szükségessé teszik előbb olyan eljárások bevezetését, a melyek felmérik és ellenőrzik azokat a banki tevékenységeket, amelyek kockázatot szülhetnek. A pénzügyi piac egyik fő fejlődési irányzata a globális tranzakciók valós idejű lebonyolítása fele mutat. Egy pénzügyi intézmény szintjén ez a fejlődés a tranzakciók folyamatos, integrált és valós idejű feldolgozásának szükségességéhez vezet biztosítva ezzel a veszélyeztetettség kezelését és a saját teljesítmény (jövedelmezőség/költség) felzárkóztatását a globális piachoz. Ezek a változások új kockázatokhoz és operatív veszélyeztetettséghez vezetnek, amelyeket szükséges meghatározni, felmérni és kezelni azoknak a műveletekre és az intézmény imázsára gyakorolt hatásának csökkentése érdekében. Egy hatékony banki stratégiának magába kell foglalnia a banki kockázatokat kezelő programokat, amelyek minimalizálják a bank potenciális veszélyeztetettségét. 1

http://www.constructiv.ro/arhiva/2005/05_mai/conex/conex4.html, Soluţii de risc în management pentru implementarea reglementărilor Basel II, írta Ioana Vasilescu 2 În original: “The whole question of stability of financial institutions - and Basel II - also raises the stakes in terms of further industry consolidation. Banks which manage Basel poorly could disappear.”

7

Az utóbbi időben a banki kockázat fogalmát két nézőpontból vizsgálják: •

hagyományos, már ismert kockázati elemek (hitelkockázat, piaci kockázat, likviditási kockázat, operatív kockázat, imázs-kockázat);

•

technológiai kockázati elemek (folyamatok kezelése, a megoldás felépítése, az alkalmazások integrálási foka, a számítástechnikai biztonság, hozzáférhetőség).1

Az Új Egyezmény elvei vonatkoznak: •

a kockázatok szabványosított megközelítésére a minősítési rendszerek formájában;

•

a nagyobb kockázatok kezelésének felvállalására a bank részéről úgy a maga mint az ügyfelek nevében;

•

a stratégiai felépítésére három pillérre: o a minimális tőke követelmény meghatározásának kritériumai; o a tőke megfelelőségi felmérés felügyelete; o piaci fegyelem.

Az új kontextusban a szakemberek egyhangúlag állítják, hogy a Basel II sokkal inkább business mint technológia, és további megoldások keresését teszi szükségessé időnyerés és költségcsökkentés céljából. A Basel II a román, és nem csak a román bankok számára egy új stratégiai megközelítésre ad alkalmat. A piaci siker nagymértékben attól fog függeni, hogy a bankok milyen módon lesznek képesek összegyűjteni és felhasználni az adatokat. Minden kockázatelemzési modell az ügyfelek, üzletkötési vonalak és piaci mutatók bonyolult adatbázisát teszi szükségessé.2

Törvényes keret A pénzügyi szolgáltatások terén a legfrissebb törvényhozási lépések az Európai Unió szintjén az Európai Parlamentnek 2006. június 30.-án valamint az Európai Tanácsnak a 2006. június 14.-én közzétett 2006/48/CE számú irányelvében jutnak kifejezésre a hitelintézmények tevékenységéhez történő hozzáférés, valamint a tevékenység lebonyolítására vonatkozó irányelvében; továbbá az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak a befektetési társaságok és hitelintézmények tőkemegfeleltetésére vonatkozó 2006. június 14.-én közzétett 2006/49/CE számú irányelvében. Ezek az irányelvek átültetik helyi szintre – a Belső Piac jellegzetességeiből eredő egyes különbségekkel – a tőkekövetelményekre vonatkozó előírásokat, amelyeket a Banki 1

http://www.bisnet.ro/Arhiva_publications/2004/2k4%20-%2003%20-%20TG%20%20Market%20 Watch%20%20De%20ce%20Basel%20II.pdf, De ce Basel II?, 2. old 2 http://www.bisnet.ro/Arhiva_publications/2004/2k4%20-%2003%20-%20TG%20%20Market%20 Watch%20%20De%20ce%20Basel%20II.pdf, De ce Basel II?, 3. old.

8

Felügyeleti Baseli Bizottság is elfogad, és amelyeket nemzetközi szinten az Új Baseli Tőkeegyezmény, Basel II néven ismernek. Technikai szempontból ezt a célt az Európai Unió szintjén a 2000/12/CE számú, a hitelintézmények tevékenységhez való hozzáféréséről és azok tevékenységének lebonyolításáról szóló irányelv (ez lett a 2006/48/CE irányelv) és a 93/6/EEC számú, a befektetési társaságok és hitelintézmények tőke megfeleléséről szóló irányelv átalakításával valósították meg. Az új tőkekövetelmények foganatosítása – Basel II – érdekében a RNB1 műszaki segítséget kapott, amelyeket Phare és TAIEX pénzalapokból fedeztek. Az uniós szöveg bevezetése az ország törvényhozásába rendkívül összetett feladatnak bizonyult, amely egy átfogó projekt keretén belül felölelt úgy területi pénzügyi felügyeleti szerveket2 – RNB és az Ingó Vagyon Országos Bizottsága (IVOB)3 – mint a Pénzügyminisztériumot és a bankok közösségét. A hitelintézményekről és a tőkemegfeleltetésről szóló sürgősségi kormányrendelet tervezete biztosítani szeretné – legalábbis elvileg – az új uniós irányelvek átültetését a hitelintézmények és a pénzügyi befektetési szolgáltatók számára, ugyanakkor egyesíteni kívánja a hitelintézményekre vonatkozó törvényeket egyetlen szabályozó okiratban. (58/1998 számú, banki tevékenységet szabályozó törvény, 97/2000 számú hitelszövetkezetekre vonatkozó sürgősségi rendelet, 541/2002 számú, a lakásszektorban a kollektív rendszerű megtakarításra és hitelezésre vonatkozó törvény, 33/2006 számú, a jelzáloghitelező bankokra vonatkozó törvény) A technikai jellegű vetületeket, amint azt az uniós irányelvek is tartalmazzák, a RNB és az IVOB által kibocsátott másodlagos törvények fogják szabályozni. Az uniós elveknek a helyi törvényhozásba történő átültetésére vonatkozó határidő minden egyes tagállamra nézve 2007. január 1. volt. Az uniós csatlakozás perspektívájában eddig a határidő Romániát is kötelezi a törvényes keret és a szabályok új követelményeihez való felzárkózásra úgy a hitelintézményekre mint a befektetési társaságokra nézve.4

A Basel II elméleti áttekintése A Basel II nemzetközileg támogatott paradigmaváltozást hoz a banki kockázatkezelésben, amely lényeges változásokat eszközöl a szabályozást, az elővigyázatos felügyeletet és a hatóságok közötti nemzetközi együttműködést illetően. A Basel II foganatosítása Romániában viszonylag későn indult be, és elég nagy kihívást jelent úgy a központi banknak, mint a

1

Román Nemzeti Bank (Banca Naţională Română) autorităţi de supraveghere sectorială în domeniul financiar 3 Comisia Naţională a Valorilor Mobiliare 4 http://www.bnro.ro/Ro/Integrare/cap_3.htm, Libera circulaţie a serviciilor (3 Fejezet) 2

9

hitelintézményeknek is. Lehetséges, hogy első lépésben a bankok elsöprő többsége a tőkekövetelmények felmérésének legegyszerűbb változatát fogja választani.1

A pillér rendszer Öt évi munka után 2004 júniusában a Baseli Bizottság kiadta az Új Tőkeegyezményt vagy Basel II-t annak végleges formájában (BIS, 2004). A dokumentum célkitűzése az volt, hogy egy hatékonyabb keretet biztosítson a kockázatkezelésnek és a bankok testületi kormányzásának2, ez pedig automatikusan a pénzügyi stabilitás megszilárdulásához vezet. A célkitűzés elérése végett a szükséges eszközöket három pillérbe osztja be: •

minimális tőkekövetelmény;

•

felügyeleti folyamat;

•

piaci fegyelem.

A Basel II Tőkeegyezmény struktúrája:3 I. pillér Minimális tőkekövetelmények Kvantitatív megközelítés és elővigyázatossági követelmények Rugalmas és előrehaladott szabályok a minimális tőkekövetelmények meghatározására, az alábbiakra nézve: Piaci kockázat: - szabványosított megközelítés; - belső modellekre épülő megközelítés. Hitelkockázat: - szabványosított megközelítés; - belső modellekre épülő megközelítés (IRB): - alapvariáns; - előrehaladott variáns. Operatív kockázat: - alapmutatói megközelítés; - szabványosított megközelítés; - előrehaladott felbecsülési

II. pillér A tőkemegfeleltetés felügyelete Kvantitatív megközelítés és elővigyázatossági követelmények - A felügyeleti szerv tevékeny szerepe a SSIF4 (PBSz) belső eljárásaiban a tőkének a kockázati profilhoz való igazításában; - A PBSz kockázatkezelésre vonatkozó belső eljárásainak ellenőrzése a felügyeleti szerv által; - Annak a lehetősége, hogy a PBSz-t kötelezhessék nagyobb tőke fenntartására az I. pillér által megszabotthoz képest.

III. pillér Piaci fegyelem Szükséges eszköz az elővigyázatossági felügyeletben Részletesebb beszámoltatási követelmények az IVOB részéről újdonságként a közönség előtt is a következőkre nézve: - veszélyeztetettség; - a tőke igazítása a kockázati profilhoz.

1

http://www.bnr.ro/Ro/Pubs/RSF/RSF2006.pdf, Raport asupra stabilităţii financiare, 104. old. guvernanţă corporatistă pentru bănci 3 http://asociatiabrokerilor.ro/info/Dinamica%20Acordului%20Capital.ppt, Adecvarea capitalului societăţilor de servicii de investiţii financiare 4 Societăţi de Servicii de Investiţii Financiare = Pénzügyi Befektetési Szolgáltatók (PBSz) 2

10

megközelítés.

Első pillér: Tőkeminimum – Hitel- és operatív kockázat Az I. pillér lefekteti a tőkekövetelményeket a hitel-, a pici és az operatív kockázatra nézve. A Basel II részletesen tárgyalja a hitelkockázatot és az opciók széles skáláját bocsátja a bankok rendelkezésére a tőkekövetelmények kiszámításához a veszélyeztetettség típusa szerint. Három módszer használható: a szabványosított megközelítés, az alapfokú megközelítés és a belső minősítésekre épülő előrehaladott megközelítés. A szabványosított megközelítés áll a legközelebb a kockázatkezelési kerethez, rögzített kockázati jelentőséget határozva meg a portfoliók tipológiája szerint (központi bankok és szervek, hitelintézmények, társaságok, stb.). Az elhatárolási elemek a következők: •

a kockázattal szembeni érzékenység növelése (az illető kategóriák finomítása révén);

•

külső minősítések használata, a felügyeleti szerv révén a felelős a külső minősítő tényezők elismeréséért kvalitatív kritériumok alapján;

•

az elfogadott eszközök és műveletek szférájának tágítása a hitelkockázat csökkentése érdekében.

A belső minősítésre épülő megközelítések a legújabb elemei a rendszernek, amelyek az aktívák kiértékelésére épülnek. A tőkekövetelményeket a következő kockázati paraméterek függvényében számítják ki: vissza nem térítési valószínűség (probability of default - PD), vissza nem térítési veszteség (loss given default - LGD), hitelezettel szembeni kiszolgáltatottság (exposure at default - EAD) és a kiszolgáltatottság lejárta (maturity - M). A tőkekövetelmény meghatározása úgy történik, hogy a bank kiszolgáltatottságának1 kockázati értékéből (amit egy 99,9 %-os bizalmi intervallumra határoznak meg egyéves időtartamra) levonják az elvárható veszteség értékét (expected loss - EL). Ezt az utóbbit összehasonlítják a készletek szintjével, és az eredménytől függően befolyásolják saját alapjaikat. Az elvárható veszteség az alábbi képlet segítségével határozható meg: EL = PD × LGD × EAD A belső modellek alap-megközelítésében a hitelintézmények felbecsülik a vissza nem térítés valószínűségét (PD), a felügyeleti szerv pedig meghatározza a többi kockázati paramétert. Az előrehaladott megközelítésben a hitelintézmények maguk számítják ki az összes paramétert a hitelkövetelmények meghatározásánál. Ebben az utóbbi esetben a gazdasági és a meghatározott tőke között a különbség minimálisra csökken.

1

expunere

11

A tőkekövetelmények az operatív kockázat esetében itt jelennek meg először külön kiemelve. A kockázatot mint a veszteség lehetőségét határozzák meg nem megfelelő belső folyamatok, emberi vagy rendszerbeli hiba eredményeképpen, vagy valamilyen külső esemény eredményeképpen. A hitelkövetelmények kiszámításához a hitelintézmények a következő változatok közül válogathatnak: •

az alapmutató módszere: megköveteli legalább 15 %-nyi tőke meglétét az elmúlt három év bruttó átlagjövedelméhez viszonyítva;

•

a szabványosított módszer: a bank műveleteit nyolc tevékenységi csoportba sorolja, a tőkekövetelményt pedig a kategóriánként elért nettó jövedelem 12-18 % közötti értékkel való beszorzásával számítja ki;

•

az előrehaladott módszer: lehetővé teszi belső modellek használatát az operatív kockázattal összefüggő tőkekövetelmények meghatározásához.

A piaci kockázat nemigen változik a Basel I 1996-os kiegészítéseiben leírtakhoz képest. Az új egyezmény fenntartja a tőke meghatározását és a minimum 8 %-os küszöböt a kockázati kiszolgáltatottságból1, azonban tökéletesíti a kockázat felmérési módszereket. Az új egyezmény elsőként javasolja az operatív kockázat felbecsülését, miközben a piaci kockázatnak az 1996-ban kiadott kiegészítésben megadott meghatározását változatlanul meghagyja: Teljes tőke/(a hitelkockázattal függvényében súlyozott aktívák + az ország kockázatánek függvényében súlyozott aktívák + operatív kockázat folytán fellépő valószínű veszteségek) ≥ 8% A hitelkockázat felmérésére két változatot ajánlanak: A belső minősítési rendszert jóvá kell hagyatni a felügyeleti szervekkel a Basel II alapján előírt szabványoknak megfelelően. A szabványosított megközelítés koncepcióját tekintve ugyanaz, akárcsak a régi egyezményben, de érzékenyebb a kockázattal szemben: a bank minden egyes aktívához és minden mérlegen kívüli elemhez egy együtthatót rendel hozzá és az aktívákat ezen együtthatók függvényében összegzi. Az egyéni hitelkockázati együtthatók a hitel igénylő kategóriájától függenek (szuverén államok, bankok, társaságok). A kockázati együtthatók újra meghatározhatók egy minősítő ügynökség által meghatározott minősítés alapján. Ha például egy társaság esetében a meglévő egyezmény egyetlen együtthatót határoz meg 100 %, de az új egyezmény négy kategóriát határoz meg: 20 %, 50 %, 100 % és 150 %.

1

Expunere la risc

12

A belső minősítés (IRB): a bankok használhatják a saját felbecsüléseiket és felértékelési módszereiket a hitelt igénylő hihetőségének megállapítására. Különféle analitikus módszerek adottak a különféle kockázati veszélyeztetettségekre, mint például cégek és fizikai személyek hitelezése esetén, amelyek különféle kockázati karakterisztikákat mutatnak fel. A bank felbecsüli mindegyik igénylő hihetőségét és az eredményeket a jövőbeli veszteségek valószínűségévé alakítja át, amely a minimális tőkekövetelmények alapját képezik. Az alapmódszerek segítségével felbecsülik mindegyik igénylő vissza nem térítési valószínűségét, a monetáris szervek pedig szolgálnak a többi információval. Az előrehaladott módszerek segítségével egy megfelelően fejlett tőke kiutalási folyamattal rendelkező bank egyéb szükséges információkkal is szolgálhat. Bármelyik módszer segítségével a kettő közül a kockázati együtthatók sokkal változatosabbak lesznek, mint a szabványosított megközelítés során nyertek. Az 1988-as egyezmény a tőkekövetelményeket csupán a hitelkockázat szempontjából határozta meg, a tőkének azonban egyéb kockázatokat is fedeznie kellett. Az operatív kockázatról a Baseli Bizottság például elmondja, az olyan veszteségek kockázatát jelenti, amely hibás informatikai vagy személyzeti rendszerek, visszaélések, hiányos vagy hibás dokumentáció miatt jelentkezhet. Jelenleg a bankok belső tőkéjüknek átlagban 20 %-át rendelik hozzá az operatív kockázathoz. Az operatív kockázat tanulmányozásában három növekvő komplexitású megközelítés körvonalazódott: •

az alapmutató egyetlen egy operatív kockázati felmérési módszer használatát jelenti a bank teljes tevékenységére nézve;

•

a szabványosított megközelítés különféle tevékenységekhez különféle mutatókat rendel hozzá;

•

a belső felmérés megköveteli, hogy a bankok saját adataikat használják fel az operatív kockázati veszteségeket illetően a tőkekövetelmény meghatározásánál.1

Második pillér: Felügyeleti vizsgálat A II. pillér minőségi szempontból közelíti meg az elővigyázatossági követelményeket a felügyeleti folyamat keretén belül. A felügyeleti szerv fokozott kompetenciával bír a bankok belsőfolyamatainak felbecsülésében, ami a tőkemegfeleltetést illeti a kockázati profilhoz képest. A hitelező intézményeknek a maguk során képeseknek kell lenniük azonosítani, 1

http://www.biblioteca.ase.ro/downres.php?tc=2646, Rolul sistemului bancar în realizarea dezvoltării durabile a economiei româneşti, 4. fej., 212, 213. old.

13

lemérni és jelenteni mindazokat a kockázatokat, amelyeknek ki vannak téve, és a megfelelő tőkét is el kell különíteniük. A kockázatok nem csupán azok, amelyeket az I. pillér kiszűr, hanem van likviditási kockázat, van a kamatkockázat az olyan veszélyeztetettségre nézve, amelyet a tranzakciós portfolió nem tartalmaz, van a koncentrálási kockázat, a reziduális kockázat,és a stratégiai kockázat is. A felügyeleti szerv további tőkét szabhat meg, ha úgy gondolja, hogy ezek a kockázatok nincsenek fedezve és/vagy a bank nem alkalmaz megfelelő ellenőrzési rendszereket. Nem utolsó sorban, a szervnek korai közbelépési mechanizmusokat kell létrehoznia, amelyek megelőzzék a bankok tőkéjének a minimális küszöb alá csökkenését.1 A banki szerveknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy minden bank rendelkezik életképes belső modellekkel, amelyek képesek felmérni a tőkemegfeleltetést a kockázatok helyes felértékelése alapján. Ezen javaslatok gyakorlatba ültetése részletes dialógust tesz szükségessé a központi bank és a többi bankok között. Ilyen értelemben a Nemzetközi Szabályzatok Bankjának Pénzügyi Stabilizáló Intézete és Bizottsága segítséget nyújt a központi bankoknak.2

Harmadik pillér: Piaci fegyelem/bemutatás A III. pillér előmozdítja a piaci fegyelmet egy sor, a szervek és a közönség előtti bemutatási követelmény kidolgozásával. Az átláthatóság növelése csökkenti az információs asszimetriát, a kockázatok pedig jobban felbecsülhetők. A bemutatási követelmények minőségi (pl.: konszolidálási szint, a részvénytársaság struktúrája, a bank stratégiája bizonyos veszélyeztetettséggel szemben) és mennyiségi (a tőke összetevőinek mértéke, a tőke követelmények az összes kockázatra nézve) jellegűek.3 A III. pillér támogatni óhajtja a piaci fegyelmet a pénzügyi intézetek átláthatóságának növelésével. Az átláthatóság lényeges azért, hogy a piaci szereplők jobban megérthessék a bankok kockázati profilját és a tőkemegfeleltetési pozícióikat.4

1

http://www.bnr.ro/Ro/Pubs/RSF/RSF2006.pdf, Raport asupra stabilităţii financiare, 105. old. http://www.biblioteca.ase.ro/downres.php?tc=2646, Rolul sistemului bancar în realizarea dezvoltării durabile a economiei româneşti, 4. fej., 213. old. 3 http://www.bnr.ro/Ro/Pubs/RSF/RSF2006.pdf, Raport asupra stabilităţii financiare, 105. old. 4 http://www.biblioteca.ase.ro/downres.php?tc=2646, Rolul sistemului bancar în realizarea dezvoltării durabile a economiei româneşti, 4. fej., 213. old. 2

14

A Basel II alkalmazása A Basel II alkalmazásának feltételei A 2000/12/EC számú hozzáférési feltételeket és hitelintézmények tevékenységét szabályozó irányelvek valamint a 93/6/EEC számú, a befektetési társaságok és hitelintézmények

tőkemegfeleltetéséről

szóló

átdolgozott

rendeletek

alkalmazásának

folyamata egy egész sor egysége megközelítést tesz szükségessé országos szinten az ország törvényeibe való átültetésért felelős kompetens szervek részéről. Azokat a területeket, amelyeken országos szinten szabadon választhatunk az uniós normáknak megfelelően, a RNB és az IVOB kijelölte a Basel II keretén belül.1 Az új szabályozási keret átültetése a tőke követelményeket illetően, így pedig az Új Tőke Egyezmény előírásainak foganatosítása kihívást jelent mind a RNB számára, mind a hitelintézmények számára. Szem előtt tartva ezeket a vetületeket, a RNB szintjén az új tőkekövetelmények átültetési és foganatosítási folyamata elsődleges fontosságú. A RNB eldöntötte, hogy az Új Tőke Egyezmény átültetése és foganatosítása négy szakaszban történjék a következők szerint: 1. szakasz: dialógus kezdeményezése és információcsere a banki szektorral (2005 máj.nov.); 2. szakasz: a banki szektor ellenőrzését lehetővé tevő módszerek kifejlesztése az Új Tőke Egyezmény előírásai szerint (2005. dec. – 2006. máj.); 3. szakasz: a RNB jóváhagyja a hitelintézmények belső minősítési modelljét (2006. jún. – okt.); 4. szakasz: az Új Tőke Egyezmény előírásai alkalmazásának az ellenőrzése a banki szektorban (2007. januárjától kezdődően). A négy szakasz végső célja a román pénzügyi rendszer felkészítése a Basel II Egyezmény alkalmazásához szükséges feltételek biztosítására, amelynek célja a Basel I Egyezményben megszabott tőke követelmények felmérési metodológiájának minőségi javítása a tevékenység volumenétől és az egyes hitelintézmények kockázati profiljától függően. Jelen pillanatig a RNB elvégezte az első szakaszban foglalt tevékenységeket, ami a banki szektorral történő kommunikálást illeti, úgy a szektor felvilágosítását illetően az új előírásokat és a központi stratégiát illetően, mint a szektor felkészültségi fokának ismeretét illetően. Ilyen értelemben, valamint a második szakasznak megfelelő tevékenységek elvégzésének érdekében a RNB szintjén létrehozták a Basel II foganatosításához szükséges munka-

1

http://www.bnr.ro/Ro/Pubs/RSF/RSF2006.pdf, Raport asupra stabilităţii financiare, 93. old.

15

struktúrákat. Ugyanakkor döntés született az új előírások alkalmazásában érintett más intézményekkel, vagyis az IVOB-al és a Pénzügyminisztériummal fenntartott kapcsolatokat illetően.1 Jelenleg az Új Tőke Egyezmény előírásainak alkalmazását a banki szektorban ellenőrző szakaszban vagyunk 2007. január 1. óta.

A kereskedelmi bankok és a kockázat A kereskedelmi bankári tevékenység nagy kockázattal jár, mivel a bank a betétesek pénzét gyűjti össze, koncentrálja és helyezi ki. Ennek megfelelően csak minimális hitelezési kockázatot vállalhat, ami nem fenyegeti a betétesek pénzét. A bankokkal szemben a következő hármas követelményt: a biztonság, a likviditás és a jövedelmezőség kritériumát szokták állítani. Biztonságos a bank működése, ha saját és idegen tőke befektetései nem vezetnek veszteséghez. A bank részvényeseinek, hitelezőinek és betéteseinek pénzét legfeljebb saját tőkéje, hitelkockázati tartalékai és egyéb tartalékai erejéig kockáztathatja. A likviditás követelménye azt célozza, hogy a bank mindenkor fizetőképes legyen. Ez azt jelenti, hogy kötelezettségeinek időben, a betéteseinek és hitelezőinek igényei szerint eleget tudjon tenni. Ellenkező esetben beáll a fizetésképtelenség, tehát a bankcsőd kellemetlen esete. Jövedelmező a pénzintézet akkor, ha hiteleinek aktív (kihelyezési) kamata magasabb, mint a betéteinek és egyéb kötelezettségeinek passzív kamata. Ez vonatkozik a bank saját befektetéseire és érdekeltségeire, valamint az egyéb pénzügyi szolgáltatásaira is. Mindazonáltal a bankoknak a biztonsági, a likviditási és a jövedelmezőségi elvárásoknak együttesen kell megfelelniük, amely belső feszültségeket okoz a bank működésében. A biztonság, a likviditás és a jövedelmezőség egyszerű dolgokon alapszik. A jövedelmező üzletek mindig kockázatosak, tehát kevésbé biztonságosak. A likviditás pedig azt jelenti, hogy a betétek egy részét úgynevezett likvid eszközökben kell tartani. Likvid eszközöknek nevezzük a könnyen pénzzé tehető eszközöket mint a készpénz, a jegybanki betét, az állampapírok, valamint a más bankoknál elhelyezett betétek. A likviditás fenntartása drága, így rontja a jövedelmezőséget. A likviditás és a biztonság egy tőről fakad, így létükkel nem zárják ki egymást, hatásuk semleges egymásra. Ezen követelmények közötti egyensúly fenntartása a bankvezetők feladata, amely napi üzleti döntéseik eredőjeként valósul meg.2

1

http://www.cnp.ro/site/user/repository/36d6e46cde214ddc4691.pdf, Obiectivele reformelor structurale, 40, 41. old. 2 Losonczi Csaba – Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban, Juvent kiadó, Budapest, 1993, 215-218. old.

16

A hitelkockázat felbecsülése Mivel a hitelfelvétel országunkban is egyre elterjedtebb lett kísérjünk figyelemmel egy olyan tanulmányt, amely az elmúlt hat évben történt változásokat mutatja be a hitelezés terén. Az elért eredményeket grafikonokon ábrázolva is megtaláljuk a dolgozathoz csatolt mellékletben. A hitel fejlődését figyelemmel kísérik és következésképpen a hitelezések robbanásszerű növekedésének kockázata mérsékelt. Megfigyelhető azonban a hitelkockázat növekedésének tendenciája, amely fennmarad a hitelezési tevékenység növekedésének várható körülményei között. A hitel fejlődésének fő vonásai: a kormányon kívüli hitelek növekedése, az utóbbi három évben, főleg a valuta hitelek és a lakossági hitelek terén az egyik olyan jelenség volt, amely meghatározója volt a román bankrendszernek, és amelyet odaszentelt figyelemmel kellett kísérni a RNB részéről. 2005-ben a monetáris politikai intézkedések és a RNB által alkalmazott banki elővigyázatosság eredményeképpen mérsékelődött az általában vett kormányon kívüli hitelnövekedése, akárcsak annak valutás összetevője. A hitelezési tevékenység kiterjedése a román jogi személy státussal bíró bankok és a külföldi bankok fiókjainak mérlegében nem rontotta le a hitelezési portfolió minőségét, ugyanis a bankok elővigyázatos hitelezési gyakorlatot sajátítottak el. A belföldi hitelek az elmúlt hat évben jelentősen gyarapodtak, főleg a kormányon kívüli hitelek rovására (lásd a mellékletben levő: 4.2.4-1 számú grafikon). A kormányon kívüli hitelek, amelyek a 2000-es évben a belföldi hitelek 33,5 %-át tették ki, csökkenő tendenciát mutatnak a mindjárt utána következő periódusban, sőt, negatív szintre süllyedtek a 2003. évvel kezdődően. Az elmúlt öt évben a pénzügyi közvetítés jelentős javulást mutatott Romániában. A 2005. év végén a banki aktívák aránya a GDP-ben megközelítette a 45 %-ota kormányon kívüli hitelek aránya a GDP-ben pedig 2001-2006 márciusában megduplázódott, elérve a 21 %-ot (lásd: 4.2.4-2 számú grafikon). A RNB-nak a valutás hitelek korlátozását célzó intézkedései rövidtávú hatást értek el, csökkentve ennek arányát a kormányok kívüli hitelek összegében (lásd: 4.2.4-3 számú grafikon) több mint 6 %-al az előző évekhez képest (a 2005-ös évé végén a valuta hitelek százalékaránya 54 % volt). Ezen hatások a 2006-os év első évnegyedében is megmutatkoztak, amikor a valutás hitelek százalékaránya 49,7 %-ig esett vissza az összes kormányon kívüli hitelhez képest, és így kerültek többségbe a lejben felvett hitelek először az elmúlt 10 évben. Megjegyzendő, hogy ezt az irányzatot a valutás hitelek és a lejben felvehető hitelek kamatrátájának egymáshoz való közeledése is serkentette. 17

A nemzetközi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a központi bank elővigyázatossági intézkedéseinek hatékonysága időben romlik, ami szükségessé teszi egyéb intézkedések foganatosítását is, amelyeknek biztosítani kell egy egészséges és hatékony bankrendszer fennmaradását. Jelentős változáson ment át kormányon kívüli hitelek lejárati struktúrája (lásd: 4.2.4-4 számú grafikon), elsősorban a hosszúlejáratú hitelek iránti megnövekedett kereslet miatt. A 2001-es évi helyzethez képest, amikor a hitelek több mint 70 %-a rövid lejáratú volt, és ebből csupán kb. 8 % szólt hosszabb időre, mint 5 év, 2005-re a kormányon kívüli hitelek struktúrája valamelyest kiegyensúlyozódott. Így a rövidlejáratú hitelek részaránya kb. 37 %-ra csökkent, miközben az 5 évnél hosszabb lejáratú hitelek részaránya meghaladta a 25 %-ot, 2006. március 31.-re pedig a 29 %-ot. Habár a kormányon kívüli hitelek legnagyobb részét továbbra is a társaságoknak nyújtott hitelek tették ki, a lakossági hitelek nagyobb növekedési ritmust mutattak, amiért jelentősen megváltozott a kormányon kívüli hitelek struktúrája az elmúlt öt évben (lásd: 4.2.4-5 számú grafikon). Ez a helyzet azonban nem csupán a hitelekkel szembeni megnövekedett kereslettel magyarázható, hanem a rendkívül kis összeggel is (csupán 800 millió RON 2001 elején). A 2005-ös év végén a lakossági hitelek már a GDP 7,4 %-át tették ki és az összesített banki aktívák1 16,6 %-át (névértékben ezek több mint 21 milliárd RON-t jelentenek). A lakossági hitelek növekvő tendenciája megmaradt a 2006-os év első évnegyedében is, amikor is ezek az összesített banki aktívák 18,2 %-át tették ki. A hitelek minősége a román banki szektorban továbbra is megfelelő, sőt, a 2000-es évvel szemben javulást is mutat. Így, a hátralékos és kételyes hitelek a bankon kívüli kliensek részére (nettó értékben) a bankon kívüli klienskör2 hitel portfoliójához mérten nagyon kis százalékarányt (1 % alatt) tesz ki és csökkenő tendenciát mutat 0,26 százalékra csökkenve a 2005-ös év végére, és egészen 2006. március 31.-ig. Ugyanaz a mutató azonban bruttó értékben is kedvező tendenciát mutat, 0,48 %-ra csökkenve 2005 végére és 2006 első évnegyedének végére (lásd: 4.2.4-6 számú grafikon). A hátralékos és kétséges kinnlevőségek (nettó értékben) százalékaránya a banki aktívákhoz és a hitelintézmények saját tőkéjéhez képest szintén viszonylag alacsony szintet mutattak a tanulmányozott hat évben, javuló tendenciát mutatva ez idő alatt (lásd: 4.2.4-7 számú grafikon). Ez arra mutat, hogy a banki rendszert alkotó entitások tőkeszintje megfelelő a banki mérlegben szereplő veszteséges kinnlevőségek okozta károk elviseléséhez. Nem utolsó sorban figyeljük meg a hátralékos és kételyes kinnlevőségek és a megszerzett valamint hitelezett 1 2

Active bancare agregate. A könyvelési mérlegnek megfelelően.

18

források nagyon csökkent arányát (2005. december 31.-én és 2006 első évnegyedének a végén ezek körülbelül 0,2 %-ot tettek ki, mintegy felét a 2001 év végi megfelelő időszaknak), ami rámutat arra az elővigyázatosságra, amellyel az utóbbiakat elhelyezték(lásd: 4.2.4-7 számú grafikon). A hátralékos és kételyes kinnlevőségek aránya (beleértve a mérlegből kivont, de továbbra is figyelemmel követett kinnlevőségeket) az összes aktívákban (bruttó értékben) és az összes megszerzett és kölcsönzött erőforrást tekintve ugyancsak csökkenő tendenciát mutattak 13,4 %-ról illetve 15,7 %-ról a 2000-es év végén 3 %-ra illetve 3,7 %-ra 2005. december 31.-én és 2006. első évnegyedének végén (lásd: 4.2.4-8 számú grafikon), rávilágítva a banki szektor operátorainak javuló kockázatkezelésére. A mérlegelt veszélyeztetettség fedezése tartalékokkal és készletekkel a banki és bankon kívüli hitelek, bankközi tőkekihelyezések és az ezeknek megfelelő kamatok függvényében, amelyek „szubstandard”, „kétséges” vagy „veszteséges” besorolásúak, mindvégig szolidan megvolt a tanulmányozott időszakban (elérve a kb. 160 %-os szintet a 2005. év végére és a kb. 170 %-os szintet 2006. március 31.-re) jelentős javulást mutatva fel a 2000 évhez viszonyítva (lásd: 4.2.4-9 számú grafikon). A pénzügyi közvetítés elmélyülését az ügyfeleknek megítélt hitelek (bruttó értékben) és a megszerzett és kölcsönzött erőforrások több mint 20 %-al nagyobb aránya tükrözi (lásd: 4.2.4-10 számú grafikon) egy hatéves időtartam alatt (35 %-ról a 2000. év végén 54,6%-ra 2005. decemberének végére, illetve 57,0 %-ra 2006. első évnegyedének végére). A hitelezés kiterjesztése a társaságok és a lakosság fele a hitelpiac koncentráltsági fokának mélyülésével párhuzamosan a 2005. év során a bankok, főleg a nagy bankok által vállalt hitelkockázat növekedését jelenti. Ez a helyzet tükröződik a jegyzett általános kockázati rátában, amely 47,8 % volt 2005 végén és 50 % 2006 március 31.-én (lásd: 4.2.4-10 számú grafikon). A nettó értékű banki aktívák eloszlásának összehasonlító elemzése az általános kockázati rátával összefüggésben, amit 2004. és 2005. végén végeztünk el, a mutató szintjének enyhe eltolódását mutatja a nagyobb kockázatot jelentő irányba. Habár a kormányon kívüli hitel 2005.-ben névlegesen kb. 50 %-al nőtt, a jegyzett általános kockázati ráta az egész bankrendszerre vonatkoztatva az év végén csak egyetlen százalékkal nőtt (47,80 %) az előző évhez képest. A 1. és 2. hitelkockázati ráta evolúciója a központi bank által bevezetett, a hitelek osztályozására és a kockázatspecifikus készletek létrehozására vonatkozó szabályozásokat tükrözi. Az említett mutatók esetében 2000-2002 között észlelt csökkenő irányzat megszakadt 2003-ban a cégek pénzügyi teljesítményére vonatkozó módosítások bevezetésével egy időben 19

hitelek osztályozásának kritériumai közé. Az elkövetkező két év ezen mutatók enyhe javulását hozta. Meg kell azonban jegyeznünk az osztályozott hitelek és kamatok „szubstandard” kategóriába való besorolásának hatását a hitelkockázati rátára. A fent említett evolúcióhoz hozzájárult a társaságok és a lakosság által szerződött hitelekre vonatkozó információk szétáramlása a Banki Kockázati Központon és a Hiteliroda Rt.-n keresztül,1

amelyek

támogatták

a

bankokat

a

hiteligénylők

eladósodási

fokának

megállapításában. A hitelkockázatra vonatkozó stress test eredményei: a 2005. június 30. dátumnak megfelelő kiértékelés keretén belül, a stress test analízisbe (amely a banki rendszer potenciális sebezhetőségének a felderítését célozza meg) belefoglaltuk a hitelkockázatot is, amelynek a kereskedelmi bankok kiteszik magukat. Az analízist annak a sokknak a hitelintézmények pénzügyi helyzetére és teljesítményére gyakorolt közvetett hatásával mértük le, amely a nemzeti valuta 18,6 %-os leértékelésében állt, és amelyet a lej hitelek kamatjának 6,7 %-os csökkenésével fokoztunk. Konkrétan, a központi bank azt a módot figyelte meg, ahogyan a két fent említett sokk közvetlen módon befolyásolta a társaságoknak a hitelintézményektől felvett hitelekkel és kamatokkal szembeni törlesztő képességét. Ilyen módon tehát a valutaárfolyamnak és a lej hitelek kamatjának változása által gyakorolt közvetlen hatás elemzésével párhuzamosan elemeztük a közvetett hatást is, ami az imént említett két sokk hatását jelenti a hitelintézmények pénzügyi helyzetére a társaságokkal szembeni veszélyeztetettség miatt megnövekedett hitelkockázati ráta miatt (second round effects). Ha vesszük a garanciákkal kompenzált veszélyeztetettséget, a rendszer szintjén a közvetett hatás a saját alapoknak csupán 1,4 %-os zsugorodását jelentené. A tanulmányozott bankok közül a magánbankok és a neves külföldi bankok fiókjai lennének az inkább érintettek, akik saját alapjai 1,8 illetve 3,7 százalékban zsugorodnának. A két fent említett sokk közvetett hatása a hitelkockázat szemszögéből 22 bank esetében volna érezhető a rendszerben, amelyeknél a saját alapok zsugorodása -8,0 % illetve -0,1 % között lenne. A saját alapoknak a rendszerbeli átlagon felüli (-1,4 %) zsugorodása nyolc banknál lenne megfigyelhető. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szóban forgó sokkhatások közvetett hatását sokkal nehezebb kiértékelni, azoknak közvetlen hatásával szemben, amelyet a hitelintézet mérlegére, nyereség és veszteségszámlájára gyakorolnak. Éppen ezért fontos, hogy a bankok tartsák a tőkemegfeleltetési mutatók értékét magasan, és a készletek létrehozásában folyamodjanak konzervatív eszközökhöz.2 1 2

Banki Kockázati Központ = Centrul Riscurilor Bancare; Biroul de Credit S. A. = Hiteliroda Rt. http://www.bnr.ro/Ro/Pubs/RSF/RSF2006.pdf, Raport asupra stabilităţii financiare, 63-68. old.

20

A hiteltörlesztés monitorizálása Banki környezetben gyakran előfordulnak különböző kockázatok. A hitelkockázat a legalapvetőbb banki kockázat, amelynek menedzselése meghatározó fontosságú a bank sikere szempontjából. A legtöbb bank bevételének jelentős része hitelnyújtásból és befektetésből származik. Éppen ezért a hitelkockázat a legegyszerűbben a következőképpen definiálható: „A hitelkockázat annak a kockázata, hogy a másik fél nem tudja teljesíteni a kötelezettségét a szerződés feltételeinek megfelelően és ezzel a hitelezőnek pénzügyi veszteséget okoz.”1 A bank ügyfélköre állhat magánszemélyekből, nem Rt. vagy Kft. formájában működő vállalatok, hazai és multinacionális tőzsdén nem jegyzett vállalatok, hazai és multinacionális tőzsdén jegyzett vállalatok, közművek, közüzemek, külföldi államok és mások. Miután a bank által kínált termékek és szolgáltatások relevanciája alapján pontosan meghatározták az ügyfelek

megcélzott

csoportját,

elkezdődhet

az

ügyfélszerzésre

irányuló

marketingtevékenység. A bankoknak mindig nagyon fontos, hogy ismerjék ügyfeleiket. Bármely bank hitelnyújtási folyamatának szerves része kell legyen az információszerzés az ügyfélről és annak tevékenységéről. Ezután az igazgatóság meghatározza a bank stratégiáját és azt, hogy ez miként vonatkozik a hitelre. A legfelső bankvezetés ekkor felelősséget vállal a hitelosztály szervezetének felső szintű tevékenységeiért és a hitelkeret rendszerének kialakításáért. Végül a hitelosztály és a fiókok tisztviselői rendezik a bank azon műveleteinek és portfolióinak kérdését, amelyek a hitelre, pontosabban a hitel értékelésére, árának meghatározására, engedélyezésére, figyelésére és behajtására vonatkoznak. Amint a hitelt elfogadták, folyamatos figyelést igényel annak biztosítása, hogy azt megfelelően kezeljék és teljesítsék. A hiteleket két szinten, két egymástól független személynek kell figyelnie. Először is a hiteladónak, másodszor a hitelfigyelő osztály tisztviselőjének. A folyamatos figyelés végrehajtása érdekében a hiteladó: • ideális esetben legyen közvetlenül bevonva az ügyfélnek nyújtott hitel eldöntésébe; • ismerje az ügyfél jellemzőit és az általa végzett tevékenységet; • tartson rendszeres kapcsolatot az ügyféllel; • legyen képes aktualizálni a hiteldossziét.2

1 2

A hitelkockázat kezelése, Price Waterhouse, Panem kiadó, Budapest, 1993, 18. old. A hitelkockázat kezelése, Price Waterhouse, Panem kiadó, Budapest, 1993, 133. old.

21

Fegyelmi eljárások Elkerülhetetlen, hogy a bank ne nézzen szembe problémával a hitelezés valamelyik szakaszában. Problematikus (minősített) hitelnek kell tekinteni azt, amelynél az ügyfél képtelen teljes mértékben teljesíteni a hitelszerződés feltételeit. Előfordulhat, hogy az ügyfél megszegi a megállapodás feltételeit vagy egyszerűen jelek utalnak arra, hogy az ügyfél pénzügyi nehézségekkel küzd. A banknak értékelnie kell a behajtás kilátásait és számba kell vennie a veszteségek korlátozására szolgáló alternatív eszközöket. Ha az adós vállalatot semmiképpen sem lehet életben tartani, akkor a banknak nincs más lehetősége, mint a következő eljárások között választani: zálogjogot érvényesítő gondnokság, felszámolás, vagyonfelügyelet és csődeljárás.

Konklúziók A Basel II Egyezmény bevezetése és alkalmazása nem egyszerű feladat a romániai bankok számára, de minden erőfeszítés meghozza majd a gyümölcsét. Szükséges bevezetni, alkalmazni és javítani a hitelezési stratégiákat. Amint a dolgozatban bemutatott tanulmány is igazolja, Romániában egyre több vállalat és magán személy vesz igénybe hiteleket, éppen ezért minden egyes bank, ki kell alakítsa a magfelelő stratégiákat arra nézve, hogy minél kevesebb kockázattal nézzen szembe. A Basel II Egyezmény bevezetése és alkalmazása ebben is segítséget nyújt a bankoknak.

22

Bibliográfia A hitelkockázat kezelése, Price Waterhouse, Panem kiadó, Budapest, 1993 Losonczi Csaba – Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban, Juvent kiadó, Budapest, 1993 Elektronikai formátum: Politica monetară în perioada de tranzacţie la economia de piaţă. Studiu pe exemplul României, 6. fej. Elektronikai formátum: Riscuri şi supraveghere în activitatea bancară internaţională Elektronikai formátum: Román Nemzeti Bank: Raport asupra stabilităţii financiare, 2006 Power point bemutató: http://asociatiabrokerilor.ro, Adecvarea capitalului societăţilor de servicii de investiţii financiare http://www.biblioteca.ase.ro, Politica monetară în sprijinul aderării României la Uniunea Europeană http://www.biblioteca.ase.ro, Rolul sistemului bancar în realizarea dezvoltării durabile a economiei româneşti, 4. fej. http://www.bisnet.ro, De ce Basel II? http://www.bnro.ro, Libera circulaţie a serviciilor http://www.cnp.ro, Obiectivele reformelor structurale http://www.computerworld.ro, Acordul Basel II – impactul asupra sectorului financiarbancar http://www.constructiv.ro,

Soluţii

de

risc

în

management

pentru

implementarea

reglementărilor Basel II, írta Ioana Vasilescu

23

Mellékletek

24