Havonta kétszer megjelenő szemle

BI ZALOM

Havonta kétszer megjelenő szemle, a v ilá g fo ly á s á r ó l és a z em b er a lko tá sa iró l.

15. szám.

IX. évfolyam.

1938. Augusztus 1.

Elvándorolt magyarok.

V ándor.

írta: vitéz Nagy Iván. V á n d o r á llt m e g , A z o r sz á g ú t s z é lé n . M er e d v e n é z e tt a h in tó n k u tá n ......... S z e m é b e n az é le t e lm ú lt g y ö n y ö r e . A rca rán cain a m a vo lt b e v é s v e . M it é lté l át te fáradt férfi a r c ? G y ö n y ö rt, m e ly e t a m últ N yújtott n e k e d ? M ely et p a rá zn a k é z z e l o s z to g a ttá l, N em g o n d o lta d s o h a , H o g y m á sk é p is le h e t? A z é le t tu d o d fu rcsa szín já ték . J e le n é se it s o k s z o r v á lto g a tja ; S z e s z é ly e s e n , k iszá m íth a ta tla n u 1, Irta m e g fen n a le g n a g y o b b író. S m é g is e g y út, e g y v ig a s z M in d é g vár reád : A lé le k , s ott a z é le t, O d a á t. H ol n in c s p én z, h a sz o n , Ü zlet, kártya, a s s z o n y , H ol le lk ed , M ely A tya, F iú , S z e n tlé le k L elk e , h o z z á ju k v issz a té r . N .

K .

Az Északamerikai Egyesült Államok hatalmas ütemben fejlődő iparosodása a múlt század végén megmozgatta Európa népfeleslegét és a nyugati részektől Kelet felé modern népvándorlási hullám gyűrűzött rajta végig, amely Lengyelország, illetve Galícia felől érte el hazánkat s innét elsősorban a volt Északkeleti Felvidék lakosságát sodorta magával. A század első tizedében évről-évre már százezerfőnyi népcsoportok vettek nálunk is vándor­ botot a kezükbe. 1899-től 1913-ig összesen 1.390,525 ember vándorolt ki hazánkból. Országnyi embertömeg! Volt év, mikor a kivándorlók száma négy-öt főt tett ki minden ezer lélek után. A Magyar Szent Korona Országainak népességi fej­ lődésére így sötét felhőként borult a kivándorlási mozgalom. Az elvándoroltak dandárja a 20—40 évesek soraiból került ki. Majdnem valamennyi dolgoskczü, erősizmú, munkás- és vállalkozó szel­ lemű férfiember. Elmentek... Ki nehezebben, ki könnyebben. Itt hagyták az ősi földet, amelyből nekik talán kevés jutott; a bogárhátú kicsi házat, amelynek ajtaján sokszor kopogtattak a szegényember szom­ szédjai: a gondok; a barna, barázdák bontott rögét, amelyet verítékük tett termékennyé, de amelynek kalászából nekik csak szerényen pergett a mag; a rétek zöldelő füvét, ahova nem volt mit kihajtani és mentek a fehér felhők után, amelyek csábítva úsztak a messzi ismeretlen felé, a kékséges tiszaháti égen, ígérve nekik a verí­ tékért, a robotért, az inaszakadásig való munkáért, arrafelé a bizonytalan messzeségü kék vizeken túl, ezüstösen csengő, vagy frissen zizzenő papírosú dollárt; dollárt, amiből majd megvehetik a

114

BIZALOM

feketezsírú földet, cserepes házat húzhatnak fel s a maguk legelőjén hizlalhatják azután a kocát, a barmot, a nyájat. Mert mind csak ezt akarták; egv darabot a földből, az ősi rögből, az ország­ ból; egy talpalatnyit, ami az övék, de csak az övék, elidegeníthetetlen tulajdonul, ahol meg lehet vetni a lábat, ahonnét senkisem mozdíthatja ki őket. Mind-mind azzal mentek el, hogy — vissza­ jönnek. S mi elengedtük őket. Nem marasztaltuk, nem kérleltük, nem hiányoltuk a távozókat. Oh, milyen sokan leheltünk, milyen gazdagok voltunk talán, milyen hatalmasoknak tudtuk magunkat, hogy engedtük kirajzáni a népünk elejét! Mert nem, ezerszer nem igaz, hogy az „alja-nép,“ a „sehonnai bitang," a „dologkerülő" vette kezébe a vándorbotot ahogy sokan a háború előtt szerették vigasztalni magukat a felelősségtől való rettegés dadogásával. Oh, nem! Ellenkezőleg: a robusztus erejű, vállalkozó szellemű, az ismeretlenbe — túl az Óperencián — bátran merészkedő, a legderekasabban dolgozó nép vágott neki a messzi útnak, ismeretlen vizeken át, ismeretlen földekre. Nem tudták a fránya angol nyelvet, nem ismerték a gyárak gépeit, a bányák veszedelmeit, a nagy­ városok ezernyi titkát, hiszen onnét mentek ki Ungból, Szabolcsból, Csongrádból, Abaújból, az elhagyott és akkor még olyan elhanyagolt magyar faluk viskós végéről a milliós metropolisok bábeli rengetegébe. Úgy látom őket, mint kései utódait azoknak a kalandozó, vitézkedő magyaroknak, akik ezer esztendővel ezelőtt végigportyázták könnyű lovaikon az Ober-Ennsen túl a meséshirü kincses földeket, Burgundiától Hispániáig, hogy kikényszerítsék merészségükkel és keménységükkel azt, ami hiányzott idehaza a tiszántúli füves tér­ ségek szálláshelyein. És ahogy ezek a kalandozók arany-ezüst, marhával megrakva tértek vissza az ősi szállásföldekre, úgy igyekeztek volna ezek az új kalandozók is — haza. De — de közbejött a nagy háború. Megállt a visszavándorlási folyamat. Az Amerikában rekedt magyar munkásoknak a hadiiparban való elhelyez­ kedés addig nem is álmodott óriási kereseti lehe­ tőségeket nyújtott, úgy, hogy amikor újból meg­ nyíltak a sorompók, az elvándoroltak már száz­ szor is meggondolták, hogy visszatérjenek-e erre a megsanyargatott és szétszakított földre, amelynek nyomorúságos helyzetéről annyit panaszkodtunk és amiről ők annyi szomorút hallottak. így maradt hát ott a kivándoroltakból, ott született gyerme­ keikkel együtt, több mint félmilliónyi magyar. Az elomlott ország s . a diadalmas ‘Amerika egyen­ lőtlen küzdelmében egyelőre Amerika győzött. Az elvándorolt magyarság túlnyomó többsé­ gében ottmaradt. Vannak, akik azt mondják, hogy ott új „hazát" is talált magának. Nyelvében, • szokásaiban, életrendjében és gyermekeiben talán csakugyan „amerikai" lett egy nagyobb részük, de a szivében, lelkében a vérében mégis meg­ maradt magyarnak. A hosszú évtizedek habár verítékes és nehéz, de becsületes munkájával átlagban és

túlnyomó többségben sikerült olyan polgári jólétet biztosítani a maga és gyermekei számára, amely eléri az amerikai őslakosságnak a mieinkénél bizony sokkal magasabb gazdasági és fizikai jó ­ léti értelemben megállapított színvonalát... Így egész Kaliforniában az ott élő több mint tízezer magyar között nincs egyetlen munkanélküli se akkor, amikor pedig az Egyesült Államokban tizenegymillió ember nem tudja erőit a nemzeti termelés szolgálatába állítani. Megérkezése után mindjárt a maga erejéből és kezdeményezéséből egyesületeket, önképzőkörö­ ket, dalárdákat szervezett, amelyeket Szent István­ ról, Rákócziról, Kossuthról, Szent Erzsébetről, Zrí­ nyi Honáról, Lórántffy Zsuzsannáról nevezett el! Ezekben az egyletekben ápolta a magyar nyelvet, a magyar nótát, műkedvelői előadások sorozatában a magyar kultúrát, ahová elvitte gyermekeit is, akik jóllehet az iskolákban már csak angolul ta­ nultak, így azután nemcsak a szülői házban, ha­ nem ezeken az előadásokon és hangversenyeken keresztül is megismerték és megszerették szépen zengő nyelvünket, amelyről az ötvennyolc nyelvet beszélő Mezzofanti bíboros mondotta, hogy a gö­ rög és olasz nyelv után a legszebben lehet írni rajta a szabadságról és dalolni a szerelemről. Ez a magyarság a század elejétől kezdve egymásután alapította a maga áldozatkészségéből a magyarnyelvű katolikus, protestáns és baptista egyházakat, ahol magyar prédikációt hallgatott, magyar egyházi énekeket énekelt és magyar nem­ zeti érzésének fenntartásáért. lankadatlan lelkese­ déssel rendezte meg minden évben — sokkal kü­ lönb keretekben és.szeretettel, mint mi idehaza — március 15-ike és október 6-ika felemelő ünnep­ ségeit. Ha csak azt mondom, hogy Youngstownban a hat magyar egyház fenntartásához az elmúlt évben mintegy negyvenezer dollár, Bridgeportban pedig egyedül a katolikus magyar egyház fenntar­ tásához harminchétezer dollár önkéntes adóval já­ rult hozzá a magyarság, azt hiszem, lelkűnkben magától kimintázódik a nemzetéhez, nyelvéhez, a vallásához minden távolságon és időn túl hűsé­ gesen ragaszkodó Névtelen Amerikai Magyar min­ den gránitnál vagy bronznál értékesebb anyagból, az örök magyar lélekből kiformálódott és el nem pusztítható szobra.

A felvidéki magyarság Szlovákia teljes önállóságát kívánja. Ebben a keretben az őslakos szlovákokkal egyetértőén a maga nemzeti önkormányzatát is biztosítani tudja. Mint Pozsonyból jelentik, az Egyesült Ma­ gyar Párt törvényhozóinak és tartománygyülési képviselőinek közös klubja ülést tartott, amelyen Szüllő Géza dr. ismertette az időszerű politikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy Csehszlovákia lappangó válsága, amely a köztársaságot megala­ kulása óta gyötri, most kiéleződött. A kormánynak a válság megakadályozásánál figyelembe kell ven­

BIZALOM nie Szlovákia különleges helyzetét. Szlovákia Ma­ gyarország egy részéből alakult meg és a csehek sohasem voltak uralmon, de még együtt sem éltek a magyarokkal, hiszen Magyarország független nemzeti életet élt ezer esztendeig parlamentárizmussal és megyei önkormányzattal. A cseh állam helyzete "nehéz, mert nem csupán az állam terü­ letén élő különböző nemzetiségek feszítő ereje, hanem a környező államok dinamikája is présszerűen szorítja. A cseh kormány az előtte tornyosuló pro­ blémák tömkelegéből három javaslattal próbál kievickélni: a nyelvtörvény módosításával, a nemze­ tiségi statútummal és a közigazgatási reformmal. Ezek nem orvosszerek, hanem varázsszerek akar­ nak lenni. Orvosszer csak egy volna, a fair play, ennek megjátszása azonban mesterséges kártyael­ osztással nagyon nehéz. A szlovenszkói magyarság képviselői még mindig nem kapták meg ezeket a javaslatokat. De mint gyakorlati ember, megállapíthatja máris, hogy a javaslatok nem lesznek alkalmasak a vál­ ság megoldására. A csehek még mindig egysé­ gesíteni akarnak és egységes centralista nemzeti alapon álló Csehszlovákiát akarnak megteremteni. Mi, az őslakos magyarság képviselői, vilá­ gosan leszegezzük, anélkül, hogy elébe akarnánk vágni a tárgyalások további folyásának, hogy Szlovákia teljes önállóságát akarjuk, amelynek keretében az őslakos szlovákokkal egyetértőleg a magunk teljes nemzeti önkormányzatát is biztosí­ tani tudjuk. Nem akarjuk a zűrzavart növelni, de azt akarjuk, hogy a nemzeti létünk megerősítését előmozdítsuk. Az értekezlet ezután meghallgatta a párt el­ nökének jelentését a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokról, majd három bizottságot küldött ki a statutumtervek áttanulmányozására. Jaross Andor és Salkovszky Jenő ismertették az általuk kidolgozott és a magyar nemzeti önkormányzatra vonatkozó tervezetet.

115

egész szélességében szétbontva engedi egyenletes lassúsággal a dobba. Nagy kévét kötni nem ta­ nácsos, mert ez már magábavéve kizárja a jó ete­ tés lehetőségét. A kévét kalászával előre kell a gépbe engedni, azonban ha a gabona nagyon szá­ raz vagy hosszú szalmájú, jobb kissé ferdén etetni. A cséplésnél leggyakrabban az alábbi hibá­ kat követik el: Szem marad a törekben. Ennek oka: a cséplő nem áll vízszintesen, a rosták eldugultak, a szal­ marázó hibás, mert túlsók anyagot ejt a törekrázóra. De lehet a gabona túlszáraz, amit kíméletlenül etetnek. Ép kalász van a törekben. Ennek oka: a dobkosár hézagok vagy drótjai elgörbültek. De le­ het, hogy a gabonát túléretten vágták le és ezért könnyen letörik a szalmáról. Helytelen etetés, ami­ kor az etető erősen visszatartja a kévét. Sok törött szem. Ennek oka: a dob töri a szemet, mert a doblécek újak és szorosan állanak, illetve a dob és a kosár közötti nyílás túlkicsi, a dob túlsebesen forog. De lehet a gabona túlszá­ raz is. Mint látható, a cséplésnél lehet elég ok arra, hogy veszteségünket növelje, éppen ezért tanácsos a bajok okozója után nézni, mert a cséplési vesz­ teség csak így csökkenthető.

Lucerna, mint alapos talajjavító.

Határjárásaink alkalmával örömmel láttuk, hogy mind több és több lucernát termesztenek és a gazdák örömmel és bizonyos kérkedéssel mutatták, hogy nézzük csak a lucerna után milyen jó a búza, rozs, árpa, zab vagy bármiféle növény. Mondo­ gatták is, hogy jövőre még több lucernát vetnek, mivel beláttuk, a lucerna alapos talajjavító növény. Ebbe igazuk is van és a magyar gazda sorsa sokkal biztosabb lesz, ha több lucernát vet, mi­ vel nemcsak állata lesz jobb, hanem — mint anynyiszor megállapítható volt — talajának termő­ ereje is alaposan megjavult. Nincs is más tenni­ Cséplési veszteség. való, mint több lucernát vetni és a lucernavetéAz aratás jó lesz. A szalma nagy. A csép- sekét alaposan gondozni és trágyázni, hogy a lu­ lésre fokozottabb mértékben figyelni kell. Csépelni cerna annyira fontos hivatásának meg is felelhessen Egészen jogosan remélhetjük azt, hogy a veszteség nélkül nem lehet. Ezt mindenki tapasz­ talhatta. Szalma, törek, polyva és különösen a ga­ nagyhomokokon gazdálkodók is rövidesen ter­ bonában lévő sok gaz, igen tekintélyes mennyi­ meszthetnek nagy hozamot adó és biztosan termő ségű szemet vihet magával, ha a cséplőgép nem lucernát, mivel a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági jó. Sok szem is összetörhetik, ha a cséplőgép Kamara alapos kísérleteket végez a homok, sőt dobja és dobkosara nem pontosan beállított, ko­ még a futóhomokon is termeszthető homoki lu­ cerna termesztésével. Az eddigi eredmények azt pott vagy nem kiegyensúlyozott. A gondos gazda nem köt cséplésre addig mutatják, hogy ezek a kísérletek tökéletesen be­ egyességet, amíg meg nem győződik arról, hogy válnak, mivel sikerült olyan homoki lucernát sze­ a gép jól csépel-e. Igen fontos a cséplőgép pon­ rezni, amelyik tökéletesen megfelel a mi viszo­ tos felállítása, mert a cséplőgépnek hossz- és ke­ nyainknak, teljesen köti a homokot és megelégszik resztirányba vízszintesnek kell lennie. Ha a gép 180 milliméter évi csapadékkal, évente pedig 4 —5 nem áll vízszintesen, a legjobb dob, szalmarázók kaszálást ad. Remélhető, nemsokára itt lesz az az és törekrosták nem dolgozhatnak hibátlanul. Ha a idő, amikor a homoki gazdáknak is lesz elegendő gép etetése rossz, igen nagy lehet a veszteség. és jó takarmánya, megjavul a homok és ezzel Akkor etetnek jól, ha a felvágott kévét az etető együtt a gazdák sorsa is. >

BIZALOM

116

Az aranka irtása. Határjárásaink alkalmával igen sokszor láttuk a lucernások és a herefélék nagy ellenségének, az arankának nagy elszaporodását. Az aranka irtását a törvény előírja és végrehajtását a hatóságok kö­ telesek ellenőrizni. Tehát van törvény és van ellenőrzöszerv és az aranka mégis vígan, sőt na­ gyon is rohamosan terjed. A törvény azt is elren­ deli, hogy csak ólomzárolt arankamentes magot szabad árusítani. De ki tartja ezt be? Az aranka irtása nemcsak törvényadta kötelesség, hanem a gazdáknak igen nagy érdeke is, mert éppen a legértékesebb takarmányt, a hercféléket támadja meg. Az aranka irtása bármikor történhetik, de legjobb, ha addig irtjuk, amíg magot nem hoz. Az aranka irtása nem nagy feladat és igen jól és ol­ csón elvégezhető, igaz, munkával jár. Az arankás foltot a látható szélétől legalább egy, egy és fél méterig körülkaszáljuk, de úgy, hogy a lekaszált lucerna vagy lóhere a foltra vágódjék. A lekaszált lucernát zsákba szedjük és haza víve feltakarmányozhatjuk, de az sem baj, ha a folton engedjük megszáradni, mert a foltot úgyis fel kell égetni vagy szalma ráhordással, vagy a disznópörkölő lángszórókkal. Azután a kiégetett foltot jó! felás­ suk. Később a foltokat figyeljük és ha ott az aran­ kának nyomát se látjuk, akkor ismét bevethetjük lóhere vagy lucernával. Szokták még kénsavas permetezéssel is irtani, de mi ezt, mert körülmé­ nyes és veszedelmesebb is, nem ajánljuk.

Legelő és a tejhozam. A tehenek egészségére rendkívüli befolyása van a legelőnek. Bátran elmondhatjuk, hogy a te­ hén tartás alapja a legelő, éppen ezért mindent el kell követnünk a legelő gondozására, ápolására és trágyázására, mert tehéntartásunk, illetve állat­ tartásunk csak akkor lesz jövedelmező, ha a le­ gelők jók is. Azonban — sajnos — nem támasz­ kodhatunk egész nyáron át a legelőkre, mivel ebben a nagy melegbe, ebben az óriási kánikulában a legelő bizony nem egy helyen annyira lesül, hogy azon az állat csak sétál és lesoványszik, ha otthoni takarmányozására nem figyelünk. Majd úgy szeptember derekán a legelőnek ismételt megjavulására számíthatunk, addig azonban az állatokat elegendő zöldtakarmánnyal is el kell, hogy lássuk. .Július elején, a legjobb esetben, a legelő csak 4 liternek megfelelő tápanyagot ad a tehe­ neknek s ha a legelőre járó tehén ennél több tejet ad, ezt csak kis ideig teheti meg és ez is testsú­ lyának a rovására megy. A tapasztalt gazda azt tartja, hogy az állatok súlyvesztesége a gazdára nézve nagy veszteség, mivel az elvesztett húsnak visszaszerzése igen sok takarmányba kerül. A húst könnyebb elveszteni, mint azt visszaszerezni. Hogy se a tej, se az állat súlya ne csökkenjen, ezért olyan tehénnek, amelyik napi 10 liter tejet ad, naponta legalább 25—30 kilogramm pillangós zöld­ takarmányt kell adni, legjobb a kissé fonnyasztott lóhere vagy lucerna, de a friss zabosbükköny is

igen jó. Hogy az állatok megfelelő szárazanyaghoz jussanak, jó a zöldtakarmányt egy kevés törekkel, takarmányszalmával vegyíteni. Tudom, most már ezekből alig van, de itt a cséples, amikor már lesz ebből elegendő. A csalamádéból sokkal töb­ bet kell takarmányozni és mégsem pótolja mind­ azokat az anyagokat, amelyekre az állat szerveze­ tének úgy hústartás, mint tejadás szempontjából szüksége van. Ezt elkerülendő, a csalamádé ete­ tésekor keverjünk a csalamádéhoz lucernát, vagy valami pillangós zöldtakarmányt. Igen helyes lenne, sűrűn vetett tengeri, tehát csalamádé közé az első kapálás után nagy lombozató borsót (Viktória borsót, de ha ilyen nincs, bármiféle borsót) vetnénk. Ezáltal a csalamádét táplálóbbá és hatékonyabbá tennénk és nem kellene idő előtt lucernánkat, vagy más pillangós takarmányunkat feltakarmányozni, jó lennének ezek télen. Ha az elmondottakat meg­ fontolják kedves olvasóink, akkor lesz tej, lesz jó jószág és sok sok boldoguló magyar gazda.

Hogyan védhetjük meg magunkat és embertársainkat a száj- és körömfájástól? A ragadós száj- és körömfájás átlépte a Dunát és a szomszédos államokból Dunántúlra átterjedt a száj- és körömfájás a Duna-Tiszaközön, Kecs­ kemét közelében is előfordult. Mikor a dolog így áll a legnagyobb óvatosságra van szükség, hogy a baj végzetes következménnyekkel ne járjon. Az állatok betegségei ellen az állategészségügyi intéz­ ményeink minden lehetőt megtesznek, azonban munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha maguk a gazdák is minden igyekezettel segedelmükre vannak. Azonban a száj- és körömfájás az em­ berre is veszedelmes s ezért azokat a teendőket ismertetjük, amelyeket meg kell tennünk, hogy magunkat, családunkat és embertársainkat e ve­ szedelmes betegségtől megóvjuk. A betegség az állatokkal közvetlenül érintkezőkre vagy azokra, akik a beteg tehénnek tejét isszák átragadhat. A gyermekek különösen érzékenyek a betegséggel szemben és halálos kimenetelű lehet náluk e be­ tegség. A betegség első tünete a láz és ezzel egyidőben az ajkakon, foghúson és nyelven hólyagos daganatok, amelyek később felfakadnak és cafatos, szaggatott szélűek lesznek. Ilyen hólyagos daga­ natok a kézen és ujjakon is előfordulhatnak. Nem egyszer erős fejfájást és a tagoknak különböző helyen való fájdalmas érzése is kíséri, de lehet hasmenés, gyomorgörcs, sőt szívizomzat elfajulás is. Az is lehet, hogy hólyagos kiütések nem jön­ nek elő, csak az előbb említett tünetek. Mint lát­ ható nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is lehet a száj- és körömfájás az embernél. Óvóintézkedések a következők: 1. Beteg állatot ne kezeljen olyan egyén, aki­ nek nyilt seb van a kezén, még akkor sem, ha a nyílt seb nem más, mint egyszerű kis karcolás. 2. Beteg állatokkal való foglalkozás után ke­ zünket gondosan mossuk meg langyos vízben szap­

BIZALOM pannal és kefével, és mosakodás után még fertőt­ leníteni is kell a kezet 1 százalékos szublimátos oldattal. 3. Gyermekeket a beteg állat istállójától fel­ tétlenül távol kell tartani. Mivel a tej is tartalmaz ragályanyagot, a tejet forralás nélkül felhasználni nem szabad. 4. Fejésnél használt edények mindennap jól fertőtlenítendők és tisztán tartandók. Legjobb por­ mentes és napos helyen azokat az alapos tiszto­ gatás után megszántani, mivel a napfénynek erősen fertőtlenítő hatása van. Ezek a legelemibb feltételek, amelyeket be kell tartani. Legnagyobb felelősségük a tejszövetkezetek­ nek van, mivel a vezetőség minden ténykedéséért felel s súlyosan büntetendők, ha hanyagsággal vagy felületességgel járnak el teendőik körül. Leg­ jobb, ha az összes tejet pasztőrizálják tekintet nél­ kül arra, hogy beteg vagy egészséges tehéntől származik. Igen tanácsos az, ha a betegség tar­ tamára működésüket felfüggesztik, mert így nem­ csak a felelősségtől szabadulnak meg, de ember­ társaik egészségét sem veszélyeztetik.

Tanszerződés szünetelése a tanonc betegsége miatt. Ha a tanszerződést a tanonc súlyos beteg­ sége miatt felbontják és a tanonc egy évet meg­ haladó szünetelés után iparában más mesternél újra tanoncként helyezkedett el, volt mestere a tanonc szüleivel szemben kártérítési igényt nem emelhet.

Tapasztalataim az orosz hadifogságban. Irta: Gobbi Károly dr. sz. k. v. százados-orvos.

Oroszország — a mai Szovjetúnió vagy Egye­ sült Tanácsköztársaságok — a világ legnagyobb, 21.268,000 km3 kiterjedésű állama, amely ma nem mint szláv tenger, hanem mint a bolsevizmus vé­ dőbástyája, forradalmi mozgalmak szításával az egész világot fenyegeti. Izgatott érdeklődéssel tekint tehát most az egész emberiség az orosz nép összes rétegein át örvénylő káosz fejleményeire és nem egy szocio­ lógus szeretné az ottani erkölcsi, társadalmi bom­ lási és átalakulási folyamatot közvetlen közelről megfigyelni. Erre eddig aránylag kevés embernek volt alkalma. A kommunista világ tanulmányozása cél­ jából kinn járt tudósok és újságírók az idő rövid­ sége, a nyelvismeret hiánya, meg a szovjetvezetőség óvintézkedései folytán amúgyis csak felszínes be­ nyomásokkal tértek vissza. Nem lesz tehát érdek­ telen, ha elmondom, hogy Przemyslből Oroszország­ ba vetődve, miket láttam, tapasztaltam negyedfél esztendei hadifogságom alatt.

117

Az oroszok — hogy az ellenségnek országuk­ ba való benyomulását megnehezítsék —, vasúti sineiket a szomszédos államokénál valamivel na­ gyobb nyomtávban rakták le. Ennek megfelelően vasúti kocsijaik is szélesebbek és még a 111. osz­ tályon is fekvőhelyekkel vannak felszerelve, ami azért célszerű, mert hiszen az oroszok néha hete­ kig tartó utakat tesznek meg vonaton. Az állomásokon mindenki ingyen juthat forró vízhez, amihez azután a kocsiban is elkészítheti teáját. Az utasok vízkannájukat, párnáikat, takaró­ ikat magukkal szokták vinni. Az utazás kellemet­ lenségeit különben jelentékenyen lecsökkenti az a körülmény, hogy a mozdonyok fűtésére a nem füstölő, sziporkázó naftát használják. A városokban a közlekedést 20 év előtt a rozoga villamosok mellett az egylovas bérkocsik — izvoscsikok — bonyolították le. Ezek I. II. osztá­ lyúak voltak. A drágábbak böszoknyás, posztócilinderes, nagyszakállú kocsisaikkal, gyönyörű orcnburgi lovaikkal festői képet nyújtottak. Mikor Kazanyban nagy havazáskor elakadt a villamosközlekedés és egyik társammal szánkón igyekeztünk kórházunkhoz, a kanyarodóknál a kül­ ső mindig kirepült a hóba. Jártam Moszkvában, Kamisinban, Balasovban, hosszabb ideig tartózkodtam Kazanyban, Szarátovban, Szamarában, Csisztopoljban, Tetyusiban és Krasznojarban. De még a. 100—300,000 lakosú helyeken sem tapasztaltam nyomát a mi városren­ dezésünknek. A moszkvai girbe-görbe utcákban hétemeletes bérkaszárnyák mellett földszintes vis­ kók kuporognak. Park vagy nagyobb térség még kevesebb van, mint nálunk. Kazany egyetemi városban mindössze négy há­ romemeletes és néhány kétemeletes házat olvastam össze; a többi egyemeletes, vagy legnagyobbrészt földszintes faépület. Faluhelyen csakis ilyen házak vannak, aminek az a magyarázata, hogy Európá­ ban, Oroszországban vannak a legnagyobb erdő­ ségek és hogy a fagerendákból összerótt fal a téglánál is jobb hőszigetelő. A városokban a mieinknél jóval laposabb tetőket pirosra és zöldre festett bádoglemezekkel borítják be. Méreteikkel, érdekes stílusukkal mindenütt kiválnak a templomok, kolostorok. A harangok nyitott tornyokban lógnak. Amikor tiszti csopor­ tunk bevonult Kazanyba, az oroszok éppen a húsvétot ünnepelték, csaknem szakadatlan harangzú­ gással. Kazany, Szamara és Szarátov közelében nincsenek kőfejtésre alkalmas hegyek. Ezekben a városokban csa egy-két utcát aszfaltoztak, a töb­ bieknek vagy egyáltalán nincs kőburkolata, vagy úgynevezett macskafejü köveken bicsaklik ki az ember lába. A Volga mellett épült Szarátov és Szamara egy részében van ugyan vízvezeték, az utcaseprést azonban még itt is írtoztató porba, locsolás nél­

118

BIZALOM

kül végzik. Csatornázva pedig Moszkva kivételével az általam megismert városok egyike sem volt. A Havat senki sem takarítja el az útról. En­ nek következtében a szélviharok valóságos hegye­ ket és völgyeket alkotnak a hótömegből. A folyóvizeken a mienknél jóval nagyobb a hajóforgalom. A gyér vasútvonalak mellett jobban is rá vannak utalva az olcsóbb vizi szállításra. Vagy hat társaság járatja nagy hajóit a Volgán. A hajóutazás már azért is kellemes, mert a naftafűtés mellett sem bűz, sem korom nem bosszanthatja az embert. Sokan utaznak így nyári üdülésképpen Nyizsnyij-Novgorodtól a Kaszpi-tengerig és vissza. Két hetet töltenek friss levegőn és minthogy a hajó a nagyobb városoknál több órára köt ki, bevásárol­ hatnak és ottani ismerőseiket is meglátogathatják. Minden szoba mennyezetének valamelyik sar­ kában van egy szentkép (ikona). De ruhaszekrényt se a polgári lakásokban, se a szállodákban nem találtam. Az oroszok holmijukat, vászonlepellel letakartan, fali fogasra akasztják. Az oroszok a nagy hideg miatt már október­ ben bezárják és körül is tapasztják az ablaktáb­ lákat. Ezután hat hónapon keresztül még takarí­ táskor is csupán egy nehány négyszögdeciméternyi nyíláson (fortacska) szellőztetnek. Feltűnt, hogy Oroszországban nemcsak a ka­ tonák, rendőrök, vasútasok, tűzoltók jártak egyen­ ruhában, hanem a gimnazisták, egyetemi hallgatók, tanárok, orvosok, mérnökök, tisztviselők is a fog­ lalkozásukat megjelölő sapkát viseltek. A jellegzetes orosz férfi magas, szőke, hosszú hajú és szakállú, kék szemű, izmos testalkatú, lomha mozgású, övvel leszorított inget (rubaska) és csizmát visel. A. havas, jeges úton óvatosan csoszogó járását a nyári időben is megtartja. Sza­ pora lépteiről azonnal felismerik az idegent. Az orosz igen jóindulatú, még az ellenségé­ vel sem szokott kegyetlenkedni. Engem mint ma­ gyart, részükről sohasem ért bántódás. Az orosz képtelen az olasz és spanyol fel lángolására vagy a francia szellemességére, de viszont az előbbiek vad szenvedélye, határtalan gyűlölete, bosszúvágya és az utóbbiak felületessége is hiányzik belőle. Hosszú szolgasorsukra mutat, hogy valami öt szavuk van az „úr“ fogalmának megjelölésére. Vallásosságukban vakbuzgók és a cár iránt is oly alázatos tisztelettel viseltettek, hogy ennek képe előtt levett föveggel, mélyen meghajolva mentek el. Papjaik különben nem állottak a kívánt műveltségi fokon. Már külső megjelenésük sem volt valami bizalomgerjesztő. Valahányszor a villamoson egy ilyen szurtos ruhájú, ragacsos hajtincsű pópa mel­ lém ült, ijedten helyezkedtem odébb. Nálunk akkoriban még igen ritka volt az érettségizett lány. Meglepődtem tehát, hogy Orosz­ országban milyen sok lány jár gimnáziumba. Az orosz nők sokkal szabadabb modorban társalognak a férfiakkal, mint ahogyan az minálunk a háború előtt szokásban volt. Az urakat

mindjárt keresztnevükön szólítják, az atyjuk nevé­ nek hozzáfűzésével. Szinte megnehezeltek rám, mi­ kor eleinte nem mertem velük szemben is mingyárt ezt a bizalmas hangot használni. Az orosz jóindulat és természetesség kifeje­ zéseképpen még szuronyos őreink is mindig ba­ rátságos kézfogással váltak el tőlünk. De nagy illetlenség kesztyűs kézzel kezet nyújtani. Megütközéssel láttam, hogy a halottaikat az oroszok nyitott koporsóban viszik ki a temetőbe. Csisztopoljban résztvettem kiütéses tífuszban el­ hunyt egyik kolléganőm, Szmirnova, végtisztességén. Annak ellenére, hogy akkoriban erősen dühöngött a járvány, még azt is megengedték, hogy a hozzá­ tartozók csókolgassák kedves halottjukat. Az oroszok a húsvétot tartják a legnagyobb ünnepüknek. Olyankor még a szegényeknél is egész nap dúsan terített asztal várja a betérőket. „Chrisztosz voszkresz!" (Krisztus feltámadt!) üdvözléssel az utcán is arcon csókolják egymást az emberek. A reggelinél, tízórainál, ebédnél, uzsonnánál és vacsoránál elmaradhatatlan a tea — a csaj. Egy-egy alkalommal 3—5 pohárral is megisznak. Ennek a nagy forraltvíz fogyasztásnak az az elő­ nye, hogy elkerülik a nyers víz útján szerezhető fertőzést, alaposan kimossák a szervezetből az ott visszamaradt, felesleges ártalmas anyagokat és az izzasztás révén csökkentik a vesék munkáját A teát nem csészéből, hanem pohárból vagy a'csésze al­ jából isszák, úgy, hogy egy fél, vagy negyed koc­ kacukrot tartva elülső fogaik között, azon szürcsölik keresztül a keserű teát. Az ebédjük úgyszólván mindig marhahús­ szeletes káposztalevessel (scsi) kezdődik. Nem emlékszem, hogy fogságom ideje alatt másfajta le­ vest is kaptam volna. A húst gyakran vagdaltan tésztában sütik, ez a pirog. Ezenkívül valami ká­ posztával töltött tészta is kedvelt ételük az általunk halálosan megunt feketekása mellett. A főzelékfélék közül csak a burgonya meg a káposzta szerepeltek. Bab, borsó, lencse, sárga­ répa, cékla, sóska, paraj ritkán kerültek az asztalra. Rizsfelfújton kívül csak tortaféle tésztákat ehettünk. Diós, mákos metéltet, túróscsuszát, almásrétest, itt nem ismernek. Ezek helyett cukrászsüteményeket fogyasztanak. Oroszországban a nagyobb szállóknak van­ nak ugyan éttermeik, de rendesen nem az utcára nyíló helyiségben. Kazanyban tudomásom szerint akkoriban nyitották meg az első kávéházat lengyel menekültek. Nemsokkal ezután a kommunisták ál­ tal rangjuktól megfosztott orosz tisztek próbálkoz­ tak egy kávéházzal. A teához a vizet faszénnel fűtött szamovár­ ban forralják fel, mely nélkül családi otthon, tár­ sas együttlét el sem képzelhető. Az orosznak veleszületett érzéke, hajlama van a zene iránt. Mikor szamarai tanyánkon a telek sarkában hegedülgettem, órákon keresztül álldogál­ tak egyszerű munkások a kerítés mellett a játéko­ mat hallgatva. Csodálnunk kellett közkatonáik több­

BIZALOM szólamú, szép énekét és templomi kórusaiknak magas színvonalú előadását. Ha Csajkovszkijra, Rubinsteinre, Rachmaninovra, Rimszkíj-Korszakovra, Szkrjabinra, Glazunovra, Saljapinra, a doni ko­ zákok énekkarára hivatkozom, úgy mindenkinek el kell ismernie, hogy zenei téren Oroszország több értéket mutathat fel, mint a nagyműveltségű Anglia és az amerikai Egyesült Államok együtt­ véve. Puskin, Tolsztoj, Turgenyev, Gogolj, Gorkij és Dosztojevszkij révén irodalmi téren is igen elő­ kelő hely illeti meg az oroszokat. Az orosz tánc­ karok is világhírűek. Ezzel szemben köbzöművészetileg becses al­ kotásokat — képeket, szobrokat alig láttam az ál­ talam felkeresett városaikban. A felsőbb körökben a cári uralom idején az orosz nyelv helyett inkább németül vagy franciául társalogtak. Ezt a két nyelvet a középiskolákban is tanították. A köznép persze semmit sem ért belőle, hanem azért a koldus az alamizsnát „nierci“-vel köszöni meg, a fuvarosunk pedig valahányszor fel­ borított szánkójával, „pardon“-nal mentette ki ma­ gát. Oroszországban még a lovakkal is más nyel­ ven beszélnek, mint a mieinkkel. Ott „Gyi!“ és „Hó!“ helyett füttyszóval indítják és „Prrr“-vel állítják meg őket. Nehéz az idegennek a mássalhangzótorlódá­ sokkal telített orosz nyelvnek az elsajátítása. A nehézségek már a cirill betűknél kezdődnek és folytatódnak azzal, hogy a b-t hol v-nek, hol f-nek, az e-t, ha a hangsúly ráesik jo-nak, az o-t hangsúlyozott szótag előtt a-nak ejtik ki és a Petr-t Pjotr-nak, az orel-t (sas) árjol-nak kell mondani. Potemkin helyes kiejtése is Patyomkin. Örömmel tapasztaltam orosz nyelvtanulásom alatt, hogy sok olyan fogalmat jelölnek meg ide­ gen szavakkal, amelyre már nekünk már megvan a magunk külön kifejezése. Ők bizonyára a jarmarka, buchgalter, burgamisztr és gauptvachta szavakat nem sok változta­ tással vették át a németektől. Gahrmarkt, Buchhalter, Bürgermeister, Hauptwache.) De körülbelül 250 olyan szóra is akadtam, amely jóformán teljesen megegyezik a magyarral. Ezeknek egyrészét a mi eleink nyilván a Volga síkságán tartózkodásuk alatt sajátították el, más­ részük a pannóniai szláv rokonság révén került nyelvünkbe. * Még forró nyári időben is borzongás fut rajtunk végig, ha a szibériai 30—40 fokos hideg­ ről olvasunk. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy azt emberi szervezet kibírhatja. Pedig az ott lakók ilyen alacsony hőmérséklet mellett is alig szen­ vednek többet, mint mi, amikor nálunk 10—20 fokot mutat a hőmérő a fagypont alatt. Ennek az a magyarázata, hogy az északi népek szervezete hozzászokott a nagyobb hideghez és hogy az ot­ tani szárazföldi éghajlat mellett könnyebben viselhetik el az erős fagyokat. Viszont a hadifog­ lyokul hozzánk került muszkák ugyancsak vacog­

119

tak a mi nyirkos, csatakos téli napjainkon már 5 — 10 fok hideg mellett is. A kontinentális kiimának megfelelően ködöt époly ritkán láttam a Volga vidékén, mint zivatart. Csisztopolj volt a legészakabban fekvő hely, aho­ vá eljutottam. Itt a nyári estéken még este 11 órakor is lehetett kinn a szabadban olvasni. A tavasz és az ősz igen rövid tartamúak. A rügyek téli álmuk után úgyszólván szemmelláthatólag fejlődnek levelekké, virágokká. * A békebeli orosz birodalom kilencszerte gyé­ rebb lakosságú volt, mint Magyarország. Azóta ott az intelligenciából vajmi kevesen maradtak életben. A tanerők nagyrészben szintén áldoza­ taivá lettek a mai uralomnak és így a szellemi munkások utánpótlása sem számban, sem felké­ szültségben nem lehet valami jelentős. Maga az ország természeti kincsekben, fában, szénben, naftában, ólomban, higanyban, platiná­ ban, drágakövekben, prémekben talán Amerikánál is gazdagabb. A 260,000 lakosú Kazany mellett még faekével láttam szántani, de elképzelhető, hogy szakszerűbb kiaknázás mellett ez az óriási terület az életlehetőségnek még temérdek forrását rejti magában.

Szent István havának küszöbén. Irta: Nagy Emil. (A Pesti Hírlap vezércikke.)

Augusztus elsejével belépünk abba a hónap­ ba, amit elsősorban Szent István nagy királyunk emlékének akar szentelni a magyar nemzet. Meg­ állva ezen a küszöbön, szálljunk magunkba, lel­ künket öltöztessük ünneplő ruhába, hogy méltó módon léphessünk be abba a szentélybe, amit Szent István-kultusznak nevezünk. Legyen az ő dicsérete és felmagasztalása minden magyar em­ ber lelki ünnepsége, tekintet nélkül arra, hogy múló érvényű határkövek, vagy az örök nagy óceán választanak-e el bennünket egymástól testi érte­ lemben. Aki ennek a hónapnak nagy programmjában csak külső parádés alkalmakat lát, anélkül, hogy szive és elméje legtitkosabb egyéni rejtekében is át ne érezné Szent István havának nemzeti jelen­ tőségét, aki csak kíváncsian reábámul a nagy és szent király csodás módon reá maradt jobbjára, s a magyar szent koronára, de képtelen arra, hogy a nagy eszme előtt belső lénye világában is őszin­ tén áhitatos lélekkel térdre boruljon, az jobban teszi, ha nem is vesz részt az ünnepségekben, ahogy helytelenül cselekszik mindenki, aki hitet­ len lélekkel szentélybe lép. Az előttünk álló hetekben minden magyar­ nak együttesen egy olyan éneklő kórust kell alkot­ nia, amelynek karmestere a hazaszeretet mindent átfogó, s egyéni különbségeket egységes nagy harmóniába egybeolvosztó eszméje. S azok is va­ lamennyien, akik az ünnepségek során szólni fog­ nak hozzánk, Pázmány Péter tanácsát követve, ne ajkunkon szőtt, hanem szívükben gyökerező szava­ kat mondjanak.

120

BIZALOM

Azt megszokhattuk inár századok óta, hogy minden magyar ünnepségbe szomorú, tragikus vonás vegyül, s ez alól a gyászos, fekete hagyo­ mány alól a Szent István tiszteletére rendezendő ünnepségek se alkotnak kivételt. Vagy nem rettenetes dolog-e, hogy amikor a keresztény magyar birodalom nagy megalapítója szent emlékének hódolunk, csupán az ő birodal­ mának egy szűkre összeszoritott csonka területén tűzhetjük fel az ünneplő zászlókat. De a hazáját szerető lélek szárnyalása nem ismer határokat, számára nincsenek távolságok, s minél inkább összeszorították a Szent Jobb ural­ mi körének földrajzi méreteit, annál hatalmasabban száll a magyar lélek felfelé az eszmék korlátokat nem ismerő végtelen birodalmába, ahová nem kell más útlevél, mint törhetetlen hit a nemzet jövőjé­ ben s a hazáért élni akaró, de meghalni is kész magyar becsület és tisztesség. El fog jönni az az idő, amikor abból a felső egységes lelki táplálkozás­ ból, amelyben Szent István hónapjában részt vesz minden magyar szív, újra leszállunk a földre, s az eszmék magasságában összegyűjtött erőkkel és eré­ nyekkel újra megkonstruáljuk Szent István határo­ kat nem ismerő eszmei birodalmából a Szent Jobb földi uralmi körének alapjait is. Egy nevezetes mondás szerint „jól teszed, ha lelked számára légvárakat építesz, mert ezeknek a váraknak fenn a levegőben kell épülniük, de azu­ tán legyen gondod arra, hogy utólag földi funda­ mentumot épits légváraid alá." így mi is még csak az egységes nagy magyar égbolt lelki szférájában ünnepelhetjük Szent István birodalmának minden magyar szívet magába foglaló egységes eszméjét, de megdönthetetlen az a hitünk, hogy megépül még újra a fundamentum is. „Gyenge fák nőnek a kövér völgyben s azok vernek mélyebb gyökeret, amelyeket a szél erősen ingat." Bennünket századokon át alaposan meg­ tépáztak balsorsú történelmünk viharai, de a Szent István által elvetett magból nőtt lelki gyökér, hála Istennek, még ép s ebből a gyökérből a csonka törzs körül még annyi új, erős hajtás fog kisar­ jadni, hogy az ősi hatalmas magyarja ágai újra el fognak érni mindenhová, ahol a második honala­ pító keresztény király jogarának ereje és bölcses­ ségének fénye 900 év előtt érezte parancsoló hatását. Geotropizmusnak hívják a növénytan tudo­ mányában a magnak azt a megváltozhatatlan sajá­ tosságát, hogy akárhogyan essék is a talajba, ott mindig úgy fog elhelyezkedni, hogy gyököcskéje lefelé, a kis rügy pedig felfelé fog nőni. Az ilyen természeti törvényeket nem lehet megváltoztatni s ennek a törvénynek hódol a hazáját szerető magyar lélek magja, mert bárhogyan dobálta ide-oda a sors, gyökerét mégis Szent István hagyományai­ ba ereszti bele, rügye pedig felfelé nő annak a hitnek az országa felé, hogy a magyar erőnek él­ nie és fejlődnie kell a modern idők minden kívá­ nalmaihoz is alkalmazkodva.

Bacon mondása szerint az legyen a főgondunk, hogy nemzeti életünkben erősen meg tudjunk állni a hagyományok köves útján, de ha az okosság azt követeli, időnként le tudjunk térni jól megválasztott új ösvényekre is. Ilyennek kell lennie annak a magyar nem­ zeti gondolatnak is, amelyik Szent Istvánnal indult el, de fejlődni akar a modern idők minden új ne­ hézségén át. Hogy ez a törekvés sikeres legyen, annak első kelléke, hogy Assisi Szent Ferenc ta­ nítását megszívlelve dobjunk félre minden kicsinyes egyéni szempontot s tanuljuk meg azt, hogy első­ sorban törhetetlenül szeretnünk kell egymást. Aki ebbe az érzelemvilágba éket akar verni, azzal éreztetni kell a nagy magyar nemzeti Eszme sújtó kezét, hogy Szent István is nagyon tudott szeretni, de ha ütni kellett a nemzeti harmónia megrontóin, tudott ütni is kíméletlenül, mert gyen­ ge agyagkalapáccsal nem lehet edzeni a vasat. Szent István hónap legyen a magyar lélek csodatevője, gyógyfürdője, amelyből hitben meg­ acélozva, hazafias tisztességben és nemes össze­ tartásban megerősödve, egymás irányában való szeretetünkben megnövekedve szálljon ki a magyar lélek, hogy az ország rendjének, békéjének és nyu­ galmának, föltétien tiszteletben tartásával, nemes alkotó munkával s ha arra kerülne a sor, harci vitézséggel álljuk meg a helyünket a reánk bízott következő időkben. Egy ilyen nagy lelki megújhodást vár tőlünk Szent István felülről reánk pillantó szelleme s azok a fényes hazafias ünnepségek, amelyek Szent Ist­ ván havában le fognak zajlani, csak keretül szol­ gálnak a nagy, bölcs és erős király lényének kö­ zénk idézéséből fakadó magyar újjászületés szá­ mára, úgy kifelé, mint befelé ható törhetetlen ma­ gyar erővel.

.sCX*

V ilá g fo ly á s a .

3*

K ötelező g á zá la rc vétel. Csehszlovákiában hamarosan elrendelik, hogy minden olyan község, amelyiknek tízezernél több lakosa van, köteles gon­ doskodni a lakosság gázálarccal való ellátásáról. Minden adófizető köteles lesz gázálarcot venni a a maga és családja részére. Természetesen nem egyszerre, hanem bizonyos engedélyezett idő alatt. Aki csak nehezen tudja megvehetni, az engedményt kap. A munkanélküliek ingyen kapnak gázálarcot. Felelős szerkesztő és kiadó:

GÖLLNER MÁRIA. £ jótékonysági folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala:

FOGHÁZMISSZIÓ HELYISÉGE, Budapest, V., Markó-utca 27. földszint 6. szám.

Nyomatott a váci kir. orsz. fegyintézet könyvnyomdájában.