HÁTTÉRANYAG DR. FÜLÖP SÁNDOR OMBUDSMANJELÖLT

ORSZÁGGYŐLÉSI KÖNYVTÁR - KÉPVISELİI KUTATÓSZOLGÁLAT

HÁTTÉRANYAG DR. FÜLÖP SÁNDOR OMBUDSMANJELÖLT BIZOTTSÁGI MEGHALLGATÁSÁHOZ AZ ORSZÁGGYŐLÉSI KÉPVISELİK RÉSZÉRE

VÁLOGATTA ÉS SZERKESZTETTE: BÉKÉSI ATTILA

2008. FEBRUÁR

Háttéranyag Dr. Fülöp Sándor bizottsági meghallgatásához Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat

A bizottsági meghallgatáshoz készített háttéranyag szerkezete és forrásai: 1. Portré a jelölt publikált életrajza (www.keh.hu) alapján. 2. Interjúk, nyilatkozatok az Országgyőlési Könyvtár adatbázisai, az Observer, az MTI és egyéb internetes források alapján. 3. Részletek a jelölt publikációiból.

A szerkesztés lezárva: 2008. február 1. A Képviselıi Kutatószolgálat ([email protected], 441-4592) és a háttéranyag szerkesztıje készséggel áll további információkkal a téma iránt érdeklıdık rendelkezésére (Békési Attila 441-4431, e-mail: [email protected])

Tartalomjegyzék I. Életrajz, portré ...............................................................................................................3 Dr. Fülöp Sándor szakmai életrajza...............................................................................3 II. Interjúk és cikkek az ombudsmani jelölésrıl ............................................................6 "Sok csatavesztés után a háborút megnyertük" - HVG, 2008. január 16. .....................6 Nap-Kelte, 2008. január 19............................................................................................9 Ombudsman-jelöltek: állunk a szavazás elébe - MTI, 2008. január 16. .....................14 Megvannak az új ombudsmanjelöltek - Magyar Rádió/MTI, 2008. január 16. ..........14 III. Fülöp Sándor nyilatkozatai, publikációi - részletek ..............................................15 Bőn és büntetlenség - Lélegzet, 1998. május 25. ........................................................15 Komplex jogi válasz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a kibocsátáscsökkentés problémáira – jogi tanulmány – részlet ................................................17

2


I. Életrajz, portré Dr. Fülöp Sándor szakmai életrajza

Fotó: MTI

Szül.: 1957. október 17., Montreal Családi állapot: nıs (dr. Fülöp Ágnes, büntetıjogász, OKRI), két gyermek apja (Natasa, 23, végzıs joghallgató a PPKE-n és Máté, 20, másodéves építészhallgató BME) Képzettség ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1977-82 ELTE Bölcsészettudományi Kar, pszichológus, 1981-87 Munkahelyek 1984-1991. Fıvárosi Fıügyészség (ügyész, büntetı ügyszak), 1991-1993. Legfıbb Ügyészség (ügyész, személyzeti o., majd államigazgatási jogi o.), 1993-1994. Ruttner and Partners Ügyvédi Iroda (ügyvéd, fıként gazdasági ügyek), 1994- Környezeti Management és Jog Egyesület (ügyvéd, a környezetvédelmi jogi adatbank és tanácsadó szolgálat vezetıje). Egyéb fıbb szakmai megbízatások 2002- Az Aarhusi Egyezmény Jogérvényesítési Bizottságának tagja, 1998-2003. Az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja, majd elnökhelyettese, 1996- Mb. egyetemi adjunktus, ELTE ÁJTK, környezetvédelmi jog, 1997- Meghívott elıadó (Pázmány Péter Egyetem, Gyıri Államigazgatási Fıiskola, Közép-európai Egyetem), 1992- Környezetvédelmi jogalkotás (NGO jogi szakértıként részvétel a környezetvédelmi törvény megalkotásában, a környezeti hatásvizsgálat kormányrendelet jogi elıkészítése, stratégiai környezeti hatásvizsgálati törvény elıkészítése, az Espooi Egyezmény ratifikációjának jogi elıkészítése, részvétel az Aarhusi Egyezmény megszövegezésében), 2000- Környezeti demokrácia indikátor kifejlesztése és gyakorlati alkalmazása (a World Resource Institute vezette konzorcium tagjaként), 2002-2006. Nemzetközi projektek (környezeti jogalkotás, BiH, tréningek, BiH, Albánia, Macedónia, Horvátország, Kazakhsztán). Utazás, konferenciák 1981. Moszkva, Lomonoszov Egyetem, Büntetı Eljárásjogi Tanszék (4 hónap, 3


nem orosz szakos részképzés) 1991. Washington, Minneapolis, Trenton (2 hónap, környezetvédelmi képzés az Amerikai Legfıbb Ügyészek Szövetsége szervezésében) 1992. Oxford, III. Európai Jog és Pszichológia Konferencia 1992. Ottawa, AIDP elıkészítı ülés a környezetvédelmi büntetıjogból - magyar referens 1992- A környezetvédelmi jog érvényesítése, konferenciasorozat, Budapest (a szervezı bizottság tagja), Oaxaca, Mexikó és Monterey, Egyesült Államok 1994. Baarn (Hollandia), Nemzetközi Munkaülés a Határokon Átnyuló Környezeti Hatásokról, magyar referens 1996. Hága, Konferencia a Rioi Alapelvek érvényesülésérıl a nemzeti jogban, elıadó 1997. Estoril (Portugália), AIAI, nemzetközi környezeti hatásvizsgálati szervezet konferenciája, elıadó 1996-1998. Genf, Róma (12 fordulós elıkészítı tárgyalás az Aarhusi Egyezmény elıtt; az európai társadalmi szervezetek delegációjának tagjaként) 1999. Berlin, Városok Párbeszéde - közösségi részvétel az önkormányzati döntéshozatalban c. konferencia, elıadó, témavezetı 2002. Bali, a Johannesburgi Rio+10 Csúcstalálkozó elıkészítı ülése 2002. Johannesburg, Rio+10 Csúcstalálkozó 2004. IUCN eves konferencia, Bangkok 2006. IUCN környezetvédelmi academia, White Plains (US) Publikációk - A bizonyítékok mérlegelése - Pszichológia és büntetı eljárásjog - Ügyészségi Szemle, 1991.1. - A jogi személyek büntetıjogi felelıssége - Magyar Jog, 1993.7. - EU környezetvédelmi jogharmonizáció, levegı tisztaság védelmi fejezet Tanulmánykötet, DHV Consult, Hága, 1993. - Állampolgári részvétel a környezetvédelmi döntéshozatalban, kézikönyv, REC, 1994. - A környezetvédelmi társadalmi szervezetek és kormányzati szervek kapcsolata c. könyv magyar fejezete - PELA, Wroclaw, 1998. - EU környezetvédelmi jogharmonizáció, vízvédelmi fejezetek Tanulmánykötet I.-VI., Phare, Budapest, 1998. - Környezetvédelmi jogesetek és szakértıi tevékenység, Környezetvédelmi Kiskönyvtár sorozat, KJK-Kerszöv, Budapest, 2001. - A közérdekő ügyvédi irodák mőködése, kézikönyv, I. fejezet - Columbia Egyetem, 2001. - Környezetvédelmi demokrácia a gyakorlatban, kézikönyv a közösségi részvételrıl környezetvédelmi és vízügyi hatóságoknak, REC, Szentendre, 2002. - A környezetvédelmi jog néhány belsı ellentmondása: Szükség van-e újrakodifikációra? (In: A környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás idıszerő kérdései, PPKE, Budapest, 2002.) - Like Minds? Two Perspectives on International Environmental Joint Efforts (with Ruth Greenspan Bell) The Environmental Law Reporter, ELI, Washingon, Volume XXXIII, Number 5, May 2003. - Magyar Környezetvédelmi Lexikon (20 szócikk) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.

4


- Elızetes vizsgálat – hatásvizsgálat - IPPC, Complex, Budapest, Wolters Kluwer kiadó, 2007. Egyéb tevékenység 2003- Környezettudományi Központ Alapítvány, a kuratórium elnöke 1994- Budapesti TIT, elnökségi tag 1999-2001. A Közép-Kelet Európai Közérdekő Környezetvédı Jogászok Egyesületének elnöke. Forrás: Köztársasági Elnöki Hivatal honlapja

5


II. Interjúk és cikkek az ombudsmani jelölésrıl "Sok csatavesztés után a háborút megnyertük" - HVG, 2008. január 16. Fülöp Sándor környezetvédelmi jogászt kérdezi Szabó Gábor Rövid pályakép A budapesti Védegylet, a Magyar Természetvédık Szövetsége, a Levegı Munkacsoport, valamint a gyıri Reflex civil szervezetek által december elején zöld ombudsmanként Sólyom László köztársasági elnök figyelmébe ajánlott környezetvédelmi jogász, pszichológus az angol nyelvő rövidítésével EMLA-ként emlegetett, alapítóként általa is jegyzett Környezetvédelmi Menedzsment és Jog Egyesület igazgatói posztját hagyná ott az új megbízatás esetén. Az 1982-ben a Fıvárosi Fıügyészségen munkába állt, az ELTE-n végzett Fülöp 1989-ben a Legfıbb Ügyészségen Györgyi Kálmán legfıbb ügyész ötletére evezett a környezetvédelmi jog vizeire, ahol - a Ruttner Ügyvédi Irodánál töltött egyéves kitérı után - végleg le is horgonyzott. Józanabbá vált a zöld mozgalmak hozzáállása, belátják, hogy nem tévedhetetlenek - mondja Fülöp Sándor (50 éves), akinek a véleményére a környezetvédelmi szakma szerint érdemes figyelni, akár ıt nevezi meg lapzártánk után az államfı a jövı nemzedékek ombudsmanjának posztjára, akár nem. (Mint szerdán kiderült, ıt nevezte meg - a szerk.) HVG: Sokan a pokolba kívánják a "minden ellen tiltakozó" zöld mozgalmárokat, közben ritka ötpárti egyetértésben törvény született a jövı nemzedékek világszerte ismeretlen országgyőlési biztosáról, mely tisztségre, úgy tudni, ön is esélyes. De már megbocsásson: újabb fogatlan oroszlán az egyre csak gyengített zöld hatóságok mellett? F. S.: Úgy tekintek erre, mint afféle Szent László-törvényre. A jogelmélet szerint azért büntették akkoriban kézlevágással a lopást, mert elviselhetetlenül gyakori volt. Most pedig talán a környezeti problémák sokasodnak annyira, hogy a döntéshozók fontosnak tartottak egy – elismerem, sokadik – jogintézményt is létrehozni ezek megoldására. Az meg örvendetes, hogy felfigyel a világ egy-egy hazai jogi kezdeményezésre, mint ahogy delegációk sora tanulmányozta az 1992-es, páratlanul liberális adatvédelmi törvényt, amely sokat segített a környezeti adatok kiadásáért vívott csatáinkban. HVG: De mi végre a csodálatos jogi építmény, ha azon belül rendetlenség van, a szabályok betartatására nincs erı? Nem pótcselekvés a jogalkotás? F. S.: 1992 óta több mint hatszáz környezetügyi képviseletet látott el – a civil szféra számára ingyen, önkormányzatoknak önköltségi áron – nonprofit egyesületünk, az EMLA. Nagyon is látjuk, mennyire le vagyunk maradva a jogelvek érvényre juttatásában. De ne essünk át a ló másik oldalára! Ha van jogszabály, legalább van minek a betartását számon kérni, s az így elıbb-utóbb életre kel. Ehhez persze 6


szervezkedniük kell a civileknek, ami nagy energiák bevetését igényli. De ebben nincs is hiány, az országgyőlési biztosok hivatalához – zöld ombudsmani poszt nélkül is – évi mintegy hatszáz környezetvédelmi tárgyú bejelentés érkezik. Ha ezeket feldolgozza a hivatal, azzal fejleszti majd a joggyakorlatot, segíti például a tíz területi zöld hatóságot, hogy egységes elvek szerint döntsenek, ne lehessen megtenni az egyik megyében azt, amit másutt szigorúan bírálnak el. HVG: Tegyük hozzá: talán azért is, mert az egykor a hatóságok közötti havi szakmai konzultációkat bı egy évtizede megszüntette a szaktárca. F. S.: Ezeket az ellentmondásokat már több ügyészségi jelentés is szóvá tette. Az új ombudsmannak nyilván éppen az lesz az egyik – talán a fı – feladata, hogy ide-oda cikázzon az érdekelt felek, hatóságok, döntéshozók között, és segítse az egységes joggyakorlat kialakulását. Még az 1990-es évek elején a minnesotai legfıbb ügyészségen láthattam, hogy az efféle, látszólag bürokratikus típusú háttérmunkában milyen tág lehetıségek rejlenek. Az ottani legfıbb ügyész a szennyezésen kapott cégeknek olykor peren kívüli egyezséget ajánlott, azzal, hogy a várható presztízsveszteség és büntetés helyett inkább maguktól tegyék meg a civilek által is követelt intézkedéseket, ami – épp e zöld nyomás segítségével – gyakran sikeres is volt. HVG: Idehaza más a környezeti csatározások kultúrája... F. S.: Ez igaz, de sok változást tapasztalok. A rendszerváltás után sokáig az volt a civil mozgalmak stratégiája, hogy totális gyızelmet akartak: "ne épüljön, szántsák föl, vessük be sóval", legyen harc az utolsó csepp vérig. Mostanra józanabb lett a hozzáállás, jobban becsülik a részeredményeket. Mondjuk azt, ha mégis megvalósul a beruházás, de létesül egy zajvédı fal vagy egy korábban nem tervezett légszőrı. Vagy az is megnyugtatja a kedélyeket, ha a helyi lakosság képviselıi maguk ellenırizhetik a környezeti mérımőszereket. Többéves háborúskodásnak tudtunk véget vetni azzal a javaslatunkkal, hogy a környékbelieket zavaró zajt okozó - amúgy környezetvédelmi tevékenységet, hulladékhasznosítást végzı - cég a "hivatalos" zajmérés helyett a helyiek képviselıit is bevonva végezte a méréseket, majd megegyeztek a teendıkben. HVG: Vagyis az említett amerikai példától eltérıen éppen a hatóságok kikapcsolásával született meg az alku? F. S.: Igen, a környezetvédelmi felügyelıséget utólag értesítették a felek, s szentesíttették a megoldást. Az a bizonyos kultúra, jogi háttér bizony a mai napig nehéz terep a közösségi érdekérvényesítéshez. A hatóságok ugyanis többnyire nem szövetségest látnak a civilekben. Sıt. Egy idıben például több pert is elbuktunk, mert nem tudtuk érvényesíteni a zöld szervezetek részére amúgy 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvényben is megadott úgynevezett ügyféli jogállásunkat. Hol a "kekeckedı" zöld szervezet státusát vitatták, mondván, hogy az nem is társadalmi szervezet, hol azt, hogy az ügy nem környezetvédelmi ügy vagy a döntés nem érdemi. Így aztán nem is tárgyalta érdemben a bíróság egy-egy környezetvédelmi engedély elleni keresetünket (egy ilyen ügyünk az unió luxemburgi bírósága elıtt van). Aztán áttörést hozott a Legfelsıbb Bíróság 2004. évi 1. számú jogegységi döntése, e szerint

7


ha szakhatóságként szerepel egy eljárásban a környezetvédelmi hatóság, akkor az egyértelmően környezeti ügy. Így a sok csatavesztés után a háborút megnyertük. Erre válaszlépésként kormány- és tárcarendeleteket hoztak, miszerint a zöld hatóságokat egyes engedélyezési eljárásokba nem szakhatóságként, hanem "szakértı hatóságként" kell bevonni, akkor pedig ugyebár a zöld szervezet mégsem ügyfél... Holott a közigazgatási eljárásról szóló törvényben "ilyen állat nincs", de - például a sztrádák, a kiemelten fontosnak minısített beruházások engedélyezésének meggyorsítására - mégis bevezette a kormányzat. A civilek persze nem adták föl, több jogi eljárást is indítottak e sajátos "jogfejlıdés" ellen. HVG: Azért nem is lehetnek pervesztesek, mert netán nincs igazuk? F. S.: Nyilvánvaló, hogy a zöld mozgalmak, a helyi közösségek sem tévedhetetlenek. De nekem, ügyvédként, nem az a feladatom, hogy mérlegeljem, kinek van igaza. Az a bíró dolga. Nem is hiszek abban, hogy bonyolult környezeti ügyekben létezik egyetlen, megfellebbezhetetlen, objektív igazság. A mi egyesületünk 15 év óta vallja: nehogy már a mi mérlegelésünkön, meggyızıdésünkön múljék egy-egy közösség sorsa! Segítünk környezeti ügyben annak, aki hozzánk fordul. HVG: Így eshetett meg, hogy két szomszédvár vitájában az önök jogi segítségével nyert az egyik, s maradt hoppon a másik. Például Szalánta tiltakozása miatt nem épülhetett veszélyeshulladék-égetı a baranyai Garé mellett, és Zsáka ellenérzésének nagy szerepe volt abban, hogy Vekerd is elesett a várható adóbevételektıl, amit ott egy akkumulátorfeldolgozó odatelepülésétıl reméltek. Miközben Magyarországon kevés a korszerő égetı, a használt akkukat meg egyáltalán nem hasznosítják idehaza, egy részüket például egy osztrák síterep mellé, Arnoldsteinbe viszik... F. S.: Szerintünk az elsıdleges szempont, hogy ne keletkezzék ilyen nagy mennyiségő hulladék. A konkrét esetben: a vekerdi határban védett természeti területre kívánták elhelyezni az üzemet. Nem is értem, hogy egy 4 milliárd forintos beruházást miért nem készítenek elı alaposabban. Csak kellene hogy fussa egy mérnökre, jogászra, aki körülnéz a terepen - jogi és közhangulati szempontból egyaránt. Ez utóbbi sem mellékes, vannak ugyanis olyan mértékő szembenállások, ahol semmi esélye a békés közvetítésnek – a tokaji világörökségi területre tervezett egyes beruházásokkal is ilyennek tőnik számomra a helyzet. HVG: Azt azért nehéz elfogadni, hogy a Szalántával közös tanácsba kényszerített, a rendszerváltás után újra önállósult Garé részben azért vesztett el egy lehetséges községfejlesztési eszközt, mert az egykori anyatelepülés ezúttal is erısebbnek bizonyult. Mint ahogy világszerte is a környezetkárosító beruházások az önvédelemre kevésbé képes közösségek közelébe kerülnek - a gazdagabb Észak-Olaszország hulladéka például Nápolyba. F. S.: Ez a szakirodalomban környezeti igazságtalanságként ismert jelenség vitathatatlan tény. A mi egyesületünkön belül is vita volt arról, miért nem alkalmazunk elızetes szőrést, mielıtt képviseletet vállalunk. Tekintélyes elnökségi tagunk lépett ki emiatt. Mégis azt gondolom, a környezeti demokrácia olyan alapérték, 8


amit jól tettünk, hogy erısíteni igyekeztünk. A vitatott garéi ügy kapcsán a saját bırünkön is tapasztaltuk az 1990-es évek derekán, milyen következményei lehetnek ennek: egyik egyetemi tanár elnökségi tagunkat "magas helyrıl" megfenyegették, ha még egyszer megfúr fontos, kormánypénzekbıl is finanszírozott beruházást, lesheti, mikor kap ı vagy intézete állami megbízást. Hatalmi tényezıvé nıtte ki magát a civil szféra, ezért is próbálják olykor letörni a szarvait a döntéshozók.

Nap-Kelte, 2008. január 19. A stúdió vendége Fülöp Sándor, a jövı nemzedékek országgyőlési biztosának várományosa és Zombor Ferenc adatvédelmi biztos-jelölt, és arról kérdezi ıket a mősorvezetı, februári megválasztásuk esetén mi lesz a feladatuk, hogyan képzelik el munkájukat többek között pl. környezetvédelmi kérdésben Mősorvezetı: Verebes István Mősorvezetı (Mv).: - Kérem szépen, egy fontos közéleti esemény elıtt állunk, és két vállalkozó szellemő jogászt mutatok önöknek be: Fülöp Sándort és Zombor Ferencet. Azért mondom, hogy "vállalkozó szellemő", mert hiszen a köztársasági elnök megint csak a pártok egyeztetése nélkül Fülöp Sándort jelölte a jövı nemzedékek országgyőlési biztosának és Zombor Ferencet az adatvédelmi biztosnak. Önök megtiszteltetésnek fogják föl, hogy önöket... - Természetesen. Mv.: - ...jelölték, de hát ezzel a történetnek nincs vége. Hát ennek kockázata van, igaz? Eddig önök jogászok voltak, mostantól kezdve politikai tényezık lesznek. - Mire számítanak? Fülöp Sándor jelölt, jövı nemzedékek országgyőlési biztosa: - Arra, hogy azért a politikai tényezıségbıl néha a szakmába ki lehet majd hátrálni, és az egy jó védekezés, hogyha túl nagy a reflektorfény. Mv.: - Mit, hogy, hogy történik? Mert jogász van számtalan ma Magyarországon. Ül a köztársasági elnök otthon vagy a hivatalában és azt mondja: Fülöp urat és Zombor urat akarom kiválasztani. Milyen referenciák alapján? Milyen múlt, elıélet, gyakorlat alapján történik, hogy éppen önöket? Zombor Ferenc (ZF) adatvédelmi biztos-jelölt: - Értesüléseink szerint a szakmai és civil szervezetekkel egyeztetett a köztársasági elnök úr, illetve az ı munkatársai, és az ı jelölésük alapján kerültünk be egy, egy kalapba. Mv.: - Tessék olyan kedves lenni, hogy egy-egy rövid curiculum vitaet számunkra prezentálni, hogy, hogy mivel foglalkoztak eddig, aminek alapján nyomatéka van annak, hogy a köztársasági elnök valóban jó információkat kapott önökrıl. Z.F.: - Pályámat az Alkotmánybíróságon kezdtem 1993-ban mint személyi titkár... Mv.: - Tehát akkor önt már régebbrıl ismeri Sólyom László? Z.F.: - Érdekes módon a köztisztviselıi esküt ıelıtte tettem, de nem volt kapcsolat, nem az ı stábjában dolgoztam, tehát erre nem emlékezhetett a köztársasági elnök úr.

9


Mv.: - Nem volna baj az sem, egyáltalán nem volna baj. Z.F.: - Igen, de biztos, hogy nem ez motiválta, hanem azt gondolom... Mv.: - Igen. Z.F.: - ...a késıbbi munka, amit, amíg megadatott végeznem. És azért használom ezt a kifejezést, mert a sors különös kegyelmének tartom, hogy egyrészt odakerülhettem dolgozni, késıbb pedig Majtényi úrhoz, amikor megalakult az elsı adatvédelmi biztosi iroda. És hát ez, ez elkísért egészen mostanáig, ez a múlt. Ez az... Mv.: - De, bocsásson meg, egy biztosnak kb. milyen apparátusa van? Tehát hány ember dolgozik? Mondjuk Majtényi úr mellett hány? Vagy Péterfalvi Attila mellett... Z.F.: - Az aranykorban, amikor indult a hivatal, akkor 3-5 emberrel indult Majtényi úr, mostanra már 50, 50 fıs kb. a stáb... Hát ez a nemzetközi helyzet fokozódása, ami ezt indokolja, mert annyi feladata van, hogy, hogy... Mv.: - Aha, aha. Z.F.: - ...most már ezt nem képes kisebb stábbal ellátni. Mv.: - Aha. Z.F.: - Amit itt ki szeretnék emelni, ez az, hogy úgy Majtényi úr, mint Péterfalvi úr olyan fınökök voltak, akik nem rejtették el a tudásukat, írói vénájukat a munkatársak elıl, igenis segítették, bátorították ıket, hogy publikáljanak, elıadást tartsanak, civilekkel megismerkedjenek, és hát nyilván ez olyan pluszt ad az embernek – a köztisztviselıi munkán túl –, ami egyfajta körben ismertséget adhat. Mv.: - Ezt úgy hívják, hogy a munkatársait menedzseli az illetı. Igaz? Z.F.: - Igen, igen, ez így történt. Mv.: - És ez, ez pl. egy vezetınek feladata is volna. Z.F.: - Igen. Mv.: - Pl. tudja azt, hogy az utódlás szempontjából milyen fontos, hogy lanszíroz arra alkalmas embereket. Mv.: - Fülöp úr? Fülöp Sándor: - Nekem is szerencsém volt, én 15 éve tulajdonképpen ugyanazt csinálom, mint ami az ombudsmannak a legfontosabb feladata lenne: helyi környezeti konfliktusokat oldok meg, abban segítek, picit legalább. Mv.: - Hol? Fülöp Sándor: - Önkormányzatoknak, helyi közösségeknek, civil szervezeteknek. Mv.: - Például? Fülöp Sándor: - Pl. épül egy út, pl. épül egy hulladéklerakó, tudomást szereznek arról, hogy épül egy vegyianyag gyár vagy egy hulladékégetı, és persze itt vannak érdekek – meg kell próbálni körbeülni az asztal körül és, és valahogy azért hogy a környezet érdekei is érvényesüljenek.

10


Mv.: - Gyakorlatilag egy ombudsmannak a konfliktusok megítélésében és kezelésében kell jártasnak lennie. - Jól gondolom én ezt? Fülöp Sándor: - Én ezt mondom, ez a lényeg, igen. Mv.: - Itt van pl. ugye az, hogy, mert pontosan akarom mondani, hogy önt a jövı... hogy, hogy mondják? Fülöp Sándor: - A jövı nemzedékek országgyőlési biztosa, valamilyen rövid, JNO vagy valami ilyesmit kell majd kitalálni. Mv.: - Jó. Beletartozik példának okáért az a konfliktus, ami a Blaha Lujza téri kis romániai magyar roma gyereknek a konfliktusa? Ennek a kezelése vagy ennek megítélése bekerülhet a jövı nemzed... Tehát az hogy, az hogy, hogy milyen elveszett helyzetben élı gyermekek vannak akár még Magyarországon is itt-ott, ez azt is jelenti? Fülöp Sándor: - Szó volt róla egy darabig, tehát nagyon komoly felvetések voltak, hogy ne csak környezetvédelemre összpontosítson ez az új pozíció, hanem úgy általában sok mindennel: gyermekvédelemmel, ifjúságvédelemmel... Mv.: - Így van. Fülöp Sándor: - ...is foglalkozzon, ezt végül elvetették. Tehát... Mv.: - És akkor avval ki, milyen ombudsman foglalkozik? Fülöp Sándor: - Nem lehet minden társadalmi problémára egy ombudsmant állítani, de megvan ennek is az intézményrendszere: a gyermek- és ifjúságvédelemnek ügyészségen nagyon komoly apparátusa van, és hát persze az önkormányzatoknál. Mv.: - Gondolnak-e arra, hogy eddig senki nem firtatta azt, hogy önök kikkel barátkoznak, kikkel voltak kapcsolatban, milyen ideológiai és pártvonzódásuk van, és mostantól kezdve elkezdik vizslatni, mert akár az ellenzék, akár a kormánypárt ebbıl helyzetet akar majd csinálni, és azt fogják mondani, hogy: ja, hát mi láttuk, hogy egy presszóba már ott ült az izén, hát többször, a legjobb barátja magának a, hát ne haragudjon, akkor az nem, azt nem szavazzuk meg? Mert ezek így mennek. Z.F.: - Hát, szerkesztı úr, bizonyára ez velejárója ennek a helyzetnek, de hát ezzel azt hiszem mind a ketten számoltunk, mert érdekes volt ott ülni és hát megtisztelı, de érdekes is a köztársasági elnök úr mellett, amikor a frakcióvezetıknek bemutatott. Hát igencsak meglepett arcokat láttunk. Mv.: - Nem tudják a frakcióvezetık leplezni a meglepettségüket - azért, mert találkoznak két emberrel, tehát emberszabású emberrel?! Fülöp Sándor: - Tehát nem... Mv.: - Miért? Azt mondja: jó napot kívánok. - És így megretten? Ahogy... Fülöp Sándor: - Nem. De hát azért nem voltunk a politika színpadán, még a kulisszák mögött se, tehát nyilvánvaló, hogy számukra ismeretlenek voltunk. Mv.: - Eddig még nem derült ki, de most majd kiderítik, hogy voltak. Fülöp Sándor: - Kutatok a memóriámban. Én azt hiszem, hogy elég alapos elıkészítı munkát végzett most az Elnöki Hivatal apparátusa, hogy tényleg a szakma oldaláról jelöljenek. Mv.: - Mikor van a döntés? 11


Z.F.: - Február 11-ikén ül össze a parlament. Nem tudjuk, hogy aznap lesz-e az ombudsmanokról szavazás vagy sem, addig még két, illetve a kolléga úrnak három komoly megmérettetése van: alkotmányügyi, emberi jogi bizottság és a... Mv.: - Meghallgatás is van? Z.F.: - Igen. Fülöp Sándor: - Igen. Mv.: - Volt már önökkel meghallgatás? Még nem? Z.F.: - Nem volt még. Mv.: - Az eddigi meghallgatások alapján mire számítanak? Tehát én nem tudom, nem vagyok politikus, de azon kívül amit most kérdeztem, nem is kérdeztem, csak inkább fölvázoltam önöknek, hát nem igazán tudnék mit kérdezni, hanem azt mondom, hogy: tessék mondani, jól tetszik majd végezni a munkáját? Vagy mit kérdeznek? Z.F.: - Hát, szerkesztı úr, a legfontosabb szerintem az, hogy az ember tisztában legyen ennek a, hát azt mondom: hivatásnak a súlyával – tehát a függetlenség a legfontosabb mindentıl és mindenkitıl, kizárólag a parlamentnek van az ombudsman alárendelve, az alkotmánynak, vonatkozó törvényeknek, és amire garanciát tud vállalni a munkája elelején, az az, hogy ezt a függetlenséget fenntartja. Mv.: - Hát gondolom ha bárki bármit mond, ha én most azt mondom, hogy ez az asztal kerek, azt mondják, ezt azért mondtam el, azt mondom, ez a, ez a szék szögletes, akkor az, mindenre rá lehet kenni majd, az ön elsı állásfoglalására, hogy: aha, hát persze, hát... Ön azt ígérte, hogy független lesz és engem megró ezért meg ezért, azért ró meg, mert én jóban, mert én ennek a pártnak vagyok a... Borzasztó, nem? Fülöp Sándor: - Hosszabb távon ez kiegyenlíti majd... Mv.: - Igen? Fülöp Sándor: - ...egymást. Egy picit, ezt nem lehet vizsgálni, tehát itt vannak szők szakmai szempontok – szők, hát nem annyira szők –: környezetvédelem, megfelel-e a törvényeknek, ha nem, akkor, akkor fel kell lépni, nincs mese, akárki áll mögötte. Mv.: - Jó, a konfliktus... Z.F.: - Most hát talán még... Mv.: - hivatást választott. Z.F.: - Konfliktusos, hát ezzel ugye számolni kell nyilván, hogy az ombudsmant ugye senki nem irányíthatja, nem szólhat bele a munkájába, viszont a nyilvánosság igen: a sajtó, a civil szervezetek. Nap mint nap ki van téve a kritikának, de ez helyes is, hiszen ez segíti az ı munkáját. Tehát az a legény, aki, aki... Mv.: - Nem az lenne a helyesebb... Z.F.: - ...aki állja, nem az, aki adja. Mv.: - ...csak kérdezem én, és akkor a politika körébıl ki lehetne vonni, csak úgy gondolkodom, hogyha a köztársasági elnök kinevezhetné az ombudsmant, és a felelısséget ı vállalná azért? Z.F.: - Hát, szerkesztı úr, szerintem a...

12


Mv.: - Anélkül, hogy az Országgyőlés beleszólhatna, hiszen önök az Országgyőlés ellenében is foglalhatnak állást. Z.F.: - Így van, így van, de a, itt azt gondolom, a kétharmados... F.S.: - Minél többen beleszólnak, azért az nem olyan nagy baj. Mv.: - Nem? Fülöp Sándor: - Tehát ezt, ezt annak idején, annak idején, most lehet hogy magam ellen beszélek vagy magunk ellen, de ezt annak idején jól kitalálták, hogy, hogy egy-egy kérdést sokoldalúan... Mv.: - Milyen, milyen motívumok alapján? Tehát hogyha a szakma egyes pontjait veszik sorra érvekkel, az rendben van, de hogyha belejön a politika, akkor az már borzasztó. Z.F.: - Hát a politika szembesül azzal, hogy kétharmados többséggel választja az ombudsmanokat, és... Mv.: - De most már csak-csak minden politika: az egészségügy politika, a tanügy politika, a színház politika, minden politika. Z.F.: - Hát... Mv.: - Ettıl szent, de hát én, én csak most el akartam rettenteni önöket, de önök gondolom, hivatástudattal bíró jogászok. Örülnék, hogyha mind az ellenzék, mind a kormánypárt bólintana egyet, evvel egyszersmind felelısséget vállalnak a saját fegyelmezettségükért is, és akkor az önök munkája is gördülékenyebb és harmonikusabb lesz. Ha meg nem, akkor jöjjenek el megint hozzám, és megbeszéljük, hogy mi történt. És akkor... Fülöp Sándor: - Nem fogunk, nem fogunk panaszkodni, ez nem lenne elegáns. Mv.: - Akkor majd én fogok panaszkodni, akkor. Sok sikert, odáig is, februárig, a döntésig, és aztán utána. Reméljük, hogy minden jó lesz. Köszönöm, hogy itt voltak. Z.F.: - Köszönjük szépen. Fülöp Sándor: - Köszönjük szépen.

13


Ombudsman-jelöltek: állunk a szavazás elébe - MTI, 2008. január 16. Az államfı ombudsman jelöltjei megtiszteltetésnek tartják, hogy Sólyom László ıket javasolta a jövı nemzedékek ombudsmanja, illetve az adatvédelmi biztosi posztra, és állnak a parlamenti szavazás elébe. Fülöp Sándor és Zombor Ferenc errıl újságíróknak nyilatkozott, miután a köztársasági elnök bemutatta ıket a Sándor Palotában. Zombor Ferenc kérdésre válaszolva azt mondta, ha úgy dönt a parlament, hogy az elızı jelölthöz, az eddigi ombudsmanhoz, Péterfalvi Attilához hasonlóan nem választja meg, azt sem éli meg kudarcként, mert a jelölés elvállalásakor számolt ezzel a veszéllyel, de ennek tudatában vállalta a jelöltséget. Fülöp Sándor, akit a jövı nemzedékek ombudsmanjának jelölt az államfı, ugyanerrıl közölte: Zombor Ferenccel egyetértenek abban, hogy számunkra már a jelöltség is nagy büszkeség. Szakmai terveirıl azt mondta: ha megválasztanák a jövı nemzedékek ombudsmanjának, akkor idırıl-idıre felvetne fontos problémákat és arra kérné a tudományos mőhelyeket, az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, a környezetvédı ügyészeket, hatóságokat és zöld szervezeteket, hogy alakítsanak ki közös javaslatokat. Az ügyvéd nagy szakmai lehetıségnek tartja jelölését a jövı nemzedékek ombudsmani posztjára, mert a környezetvédelmi jog tovább erısödhet Magyarországon, és az ombudsmani hivatal talán a környezetjog egységesítéséhez is hozzájárulhat. Fülöp Sándor hozzátette: az ombudsman jogkörét elegendınek tartja ahhoz, hogy hatékonyan tudjon segíteni az embereknek. (...)

Megvannak az új ombudsmanjelöltek - Magyar Rádió/MTI, 2008. január 16. A köztársasági elnök Fülöp Sándor jogászt jelöli a jövı nemzedékek ombudsmanjának, Zombor Ferenc ügyvédet pedig adatvédelmi biztosnak. Sólyom László a Sándor-palotában a parlamenti pártok frakcióvezetıi elıtt ismertette döntését. (...) A jövı nemzedékek országgyőlési biztosának javasolt Fülöp Sándort már nyáron is a zöld ombudsmani poszt egyik esélyeseként emlegették. Az egyik legjelentısebb nemzetközi környezetvédelmi szervezet hazai irodájának ügyvivıjeként dolgozó ügyvéd korábban a Fıvárosi, majd a Legfıbb Ügyészség ügyészeként is dolgozott. Bemutatása után azt mondta, nincs olyan kiemelt ügy, amelynek megoldásához megválasztása után azonnal nekikezdene. - Azt gondolom, hogy nem szabad, hogy legyen szívügyem. Azt gondolom, minden ügynek egyformán fontosnak kell lennie. Igazából az aprómunkában hiszek. Maga az ügytömeg az, ami igazán fontos. (...)

14


III. Fülöp Sándor nyilatkozatai, publikációi - részletek Bőn és büntetlenség - Lélegzet, 1998. május 25. A Környezeti Management és Jog Egyesület, az EMLA rendszeresen segít azoknak, akik környezetük károsítása ellen jogi úton szeretnének fellépni. Két tagjukat, dr. Fülöp Sándort és dr. Bencze Lászlót kérdeztük a környezeti bőnözés elleni fellépés nehézségeirıl. Fülöp Sándor: Nagyon ritkán van arra lehetıség, hogy a büntetıjog eszközét sikeresen használhassuk. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy a hatóság nem érzi, hogy a környezet elleni bőncselekményeknek komoly súlyuk lenne. Kiváló példa erre, hogy Ózdon több tucat olyan esetet tártak fel a helyi környezetvédık, amikor a város környéki erdık sorozatos falopásait megpróbálta elkenni a rendırség, és az ügyészség ebben partnere volt, osztotta az álláspontját, hogy ezek az esetek nem a büntetıeljárásra tartoznak. Az ilyen "csipcsup" ügyeket, valamint a "fehérgalléros" bőnözést — a környezetkárosítás komolyabb esetei is ide tartoznak — nem nagy aktivitással üldözi a büntetıjog és ez a bőnüldözıszervezet. Nagyon kevés ilyen büntetıeljárás indul, és ami mégis eljut a bíróságig, csekély pénzbüntetéssel zárul. Ezzel szemben Nyugaton, például az Egyesült Államokban évente több száz esetben szabnak ki szabadságvesztést. Bencze László: A törvény szubjektív megfogalmazása lényegesen megnehezíti a környezetvédelmi bőnözés szankcionálását. Jellemzı példája ennek a dorogi veszélyeshulladék-égetı, ahol a kibocsátási értékek meghaladták a határértékeket. A lakossági panaszokra építve a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület feljelentést tett a környezetkárosítás miatt. A rendırség szakértıként kirendelte a Környezetvédelmi Felügyelıséget, amely úgy ítélte meg, nem történt nagy jelentıségő környezetszennyezés, erre rendırség megszüntette az eljárást. A szakértı szubjektív véleményén múlik az eljárás kimenetele. Lélegzet: Mit mond a Btk. a környezetkárosító bőncselekményekrıl? Fülöp Sándor: A környezetkárosítás és a természetkárosítás 1978 óta szerepelt a Btk.ban, de azok abszolút használhatatlanok voltak. Évek teltek el, hogy egyetlen gyakorlati eset sem volt, ugyanis nemcsak a környezetre veszélyes magatartást kívánta meg, hanem valaki vagy valami közvetlen és nagymértékő károsítását is, amit rendkívül nehéz volt bizonyítani. A levegıszennyezés és a vízszennyezés eleve kiesett, mert szinte lehetetlen lett volna bizonyítani az okozati összefüggést. A mostani, tavaly bevezetett Btk.-módosítás a környezeti károkozást már körültekintıbben osztályozza. Itt már a veszélyeztetı magatartások is alkalmasak a bőncselekmény megállapítására. Egy a teljesen új paragrafussal a környezetre veszélyes hulladékokkal kapcsolatos visszaéléseket, vagyis a legveszélyesebb környezetszennyezı magatartást már külön is szankcionálják. De nem látjuk még, hogy mindez segít-e a joggyakorlat megizmosodásában vagy sem. Az az alapos gyanúnk, hogy nem igazán, mert túl bonyolult a szöveg, túl sok ellentmondást tartalmaz ahhoz, hogy a jogalkalmazó szívesen nyúljon hozzá.

15


Bencze László: Emellett a büntetıbírák félnek attól, hogy az ilyen rendkívül bonyolult ügyekben a természettudományos tényeket elbírálják, és ezért bizonytalanok. Egy jogállamban fontos, hogy az ítéletek pontosan tisztázott tényállásokon nyugodjanak, ugyanakkor az nagy baj, ha pusztán az ügyek bonyolultsága gátolja a jogos felelısségrevonást. Lélegzet: Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten? Bencze László: A megoldást a pontosabb megfogalmazás jelenthetné: vissza kellene hivatkozni már meglévı dokumentumokra, vagy kellene egy szakvéleményekre alapozott legfelsıbb bírósági állásfoglalás. Fülöp Sándor: Ennek érdekében az Országos Környezetvédelmi Tanács megbízta az EMLÁ-t, hogy forduljunk a Legfelsıbb Bírósághoz, illetıleg az Igazságügyi Minisztériumhoz jogszabály-értelmezés, illetve jogszabály-módosítás végett, ami egy picit segíthetne a gyakorlaton. Folyamatban vannak ezek az ügyek, mindkét helyrıl biztató válaszokat kapott az OKT. Lélegzet: Vannak-e konkrét javaslatok a jogszabály-módosításra? Fülöp Sándor: Az OKT részletes javaslatot dolgozott ki ezzel kapcsolatban, amelybıl egy nagyon fontos gondolatot szeretnék kiemelni. A Környezetvédelmi Tanács szerint lehetıvé kellene tenni, hogy a környezeti károk esetében is alkalmazzák azt az eljárást, ami néhány más területen már szerepel a gyakorlatban: a büntethetıséget kizárja, ha az illetı a büntetıjogi eljárás befejezéséig eleget tesz a kötelezettségének. A környezetkárosítónak meg kellene adni a lehetıséget, hogy a büntetıeljárás végéig hozza helyre a kárt, amit okozott. Bizonyos esetekben ez lehetséges, s ez az eljárás sokkal inkább a környezet megóvását szolgálná, mint a bírságolások. Mikola Klára

16


Komplex jogi válasz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a kibocsátáscsökkentés problémáira – jogi tanulmány – részlet (...)

Összefoglalás (...)

A tanulmány legfontosabb anyagi jogi megállapításai:1 Még a környezetvédelmi jogszabályok többségébıl is, így a Környezetvédelmi Törvénybıl a környezetvédelmi és egyéb gazdasági szabályozó eszközökre, a termékdíjra, a környezetterhelési díjra és a különbözı környezetvédelmi bírságokra vonatkozó jogszabályokból is hiányoznak az érdemi klímavédelmi rendelkezések, nem beszélve a releváns rokonterületi jogágazatokról; Nincsenek erıforrás- vagy üvegházhatású gáz-adók, klímaszempontokat is szem elıtt tartó jövedéki szabályok, közbeszerzési szabályok; A különbözı fejlesztéssel és építéssel foglalkozó jogszabályok, így a területfejlesztési/rendezési, településfejlesztési/rendezési tervek joganyaga hallatlanul bonyolult, szinte áttekinthetetlen, így nem csoda, hogy nem képes érdemben akadályozni a nagyobb városokban és azok környékén a belterületbe vonásokat és a zöldterületek egyéb jogcímen történı rohamos csökkentését; Az energiatermelés, az energiaszolgáltatás és a lakossági energiafogyasztás szabályai közül hiányoznak az energiahatékonysági szempontok és a megújuló energiaforrások támogatása; A közlekedési igazgatás és jog területén megoldatlan a közlekedési beruházások indokoltságának hatékony felülvizsgálati mechanizmusainak megteremtése, a légi közlekedés környezetvédelmi és egyéb szempontokból kivételezett pozíciójának felszámolása, továbbá a közlekedés mőszaki/környezetvédelmi feltételeinek megfelelı szigorítása; Az agrárigazgatásban a földjog és az erdészeti jog szabályai nem vesznek tudomást arról, hogy a termıföld nem csak gazdasági erıforrás, hanem olyan ökológiai rendszer, amely a klímavédelemben alapvetı szerepet játszik, ami világosan nyomon követhetı egyebek között az agrárpolitikai támogatásokra vagy az agrárhatósági jogkörök tartalmára vonatkozó szabályokban;

1

Szerzık: dr. Berki Zsuzsanna, Fülöp Natasa, dr. Gács Heléna, Berki András, dr. Fülöp Sándor, dr. Kiss Csaba, dr. Tóth Áron. Megjelenés az EMLA honlapján: 2007. november, Budapest

17


A bányászati igazgatás hagyományosan és jelenleg is kifejezetten konzervatív igazgatási ágazat, amely az ellátásbiztonság szempontjain kívül nehezen veszi figyelembe a felmerülı egyéb társadalmi igényeket, így a klímavédelem szempontjait pl. a geotermikus energia preferálásában (pl. a bányajáradék szempontjából) vagy a széndioxid visszasajtolás jogi feltételeinek megteremtésében; A hulladékgazdálkodás szabályai között nem találkozhatunk még az égetéssel járó hulladékkezelési módszerek következetes visszaszorításával pl. az újrahasznosítás javára, a szállítási szükségletek minimalizálására történı vagy az ÜHG-k kontroljára irányuló egyéb intézkedésekkel; A kémiai biztonságra, a katasztrófavédelemre és a környezetvédelmi kárelhárításra, sıt részben a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályok között nagyon sok az átfedés, különösen az adatgyőjtés, -kezelés és -szolgáltatás terén, ugyanakkor a legtöbb esetben hiányzik a környezetvédelmi hatóságok szakhatósági közremőködésének lehetısége az érintett kémiai biztonsági és katasztrófavédelmi eljárásokban; A jogrendszer egyéb közigazgatási ágazataiban számos olyan szabály van, amely a lakosság klímatudatos magatartását alapvetıen meghatározhatná, azonban ezt a lehetıséget jelenleg még nem használja ki, így pl. az egyedi lakossági főtıberendezésekre, kéményseprésre, az üzemanyag felhasználásra, egyéb kereskedelemre (fogyasztók tájékoztatása stb.) vagy a lakások fenntartására és felújítására (pl. hıszigetelés, nyílászárók cseréje) vonatkozó jogszabályokban. A tanulmány legfontosabb eljárási jogi megállapításai: A meglévı rendelkezések mellıl hiányoznak azok a szabályok, amelyek a végrehajtásuknak a hatékonyságáról gondoskodhatnának, így a megfelelı pénzügyi háttér, a kereszthivatkozások, a szankciók és a közösségi részvétel; Még a kifejezetten környezetvédelmi jellegő gazdasági szabályozó eszközökbıl befolyó pénz sem fordítható teljes egészében, ellenırizhetı módon környezetvédelmi célokra, nem beszélve a klímavédelmi célokról, a rokonterületi jogágakban szereplı olyan szankcióknál, amelyek egyben a környezetre káros magatartásokat torolnak meg, a befolyó összegek esetleges akár részleges környezetvédelmi célokra való felhasználásáról pedig egyáltalán nincs szó; Míg a környezetvédelmi jogszabályokban szórványosan és következetlenül felbukkannak hivatkozások a releváns legalább 10 ágazat közül legalább néhányra, a rokonterületi jogból teljesen hiányoznak a környezetjogi kereszthivatkozások. Ennek következtében pl. nem megfelelı a tartalmi összhang pl. kémiai biztonsági bírság és környezetvédelmi bírságfajták között; Egyáltalán nem érvényesül a közösségi részvétel a környezetvédelmi és rokonterületi pénzügyi ösztönzık, támogatások, adók, díjak stb. eljárásai során. A hatékony közösségi részvétel egyik legfontosabb akadálya a környezetvédelmi ügyekben (is) a rávonatkozó szabályok ellentmondásossága. Még a környezetvédelmi jogalkotók is sokszor elmulasztják, hogy közösségi részvételi szabályaikat az Adatvédelmi Törvénnyel és az Aarhusi Egyezménnyel (illetıleg az azt végrehajtó EU-s jogszabályokkal) összhangba hozzák. 18


A jogalkalmazóktól pedig nem várható hogy egységes és következetes álláspontot foglaljanak el, ha az alkalmazandó szabályok egymással szemben állnak pl. a kiadható adatok körében, a titokvédelem mértékében, az adatok formájában, költségeiben stb., hiszen maga az Alkotmánybíróság is a hatáskörének hiányát állapítja meg a jogrendszerünknek az ilyen belsı ellentmondásairól szóló ügyekben; Hiányzik vagy hiányos a közösségi részvételre irányuló szabályozás az egyes a környezetvédelem és a klímavédelem szempontjából is nagy fontosságú állami/ társadalmi egyeztetı szervezetekben pl. az építészeti jogban, a tervtanácsokban vagy a kémiai biztonsági tárcaközi bizottságban. A több jogágazatban is egyaránt megtalálható legfontosabb „keresztbe fekvı” negatív tendenciák: A fenti elemzésben nagyjából követtük a tanulmány szerkezetét, az egyes környezetvédelmi és rokonterületi jogágazatoknak megfelelıen tettük meg az észrevételeinket. Ugyanakkor a tanulmányunkban feltártunk néhány olyan negatív tendenciát, amely ezeken a jogágakon átível: A hosszabb távon, a hatással nem fizikai közelségben, közvetetten ható környezetkárosító tényezık, így az üvegházhatású gázok akármilyen nagymértékő kibocsátása sem minısül súlyosabb megítéléső környezetvédelmi problémának a jelenleg hatályos környezetvédelmi jogban, így nem játszanak elsıdleges szerepet a hatásvizsgálati kötelezettség meghatározásában vagy a környezetvédelmi, illetıleg egységes környezethasználati engedélyek megadásában, nem terjed ki rájuk a környezetterhelési díj fizetési kötelezettség, stb. Paradox módon, egyes rokonterületi ágazatokban, így a katasztrófavédelmi és a kémiai biztonsági jogokban a környezeti katasztrófák, veszélyek fogalma inkább megengedi a klímavédelmi szempontok direkt érvényesítését. Az irányadó jogszabályok rendszerükben, de önmagukban is sokszor olyan bonyolultak, hogy elsı látásra nyilvánvalóan hatékony gyakorlati alkalmazásukra nincs esély. A környezetvédelmi termékdíjak alóli mentességek és kedvezmények szövevényes rendszere, a rokonterületi jogágak közül pedig az építési jogban a településrendezési és azzal összefüggı tucatnyi jogintézmény kibogozhatatlan viszonya és funkciója talán a legjellemzıbb példák. Amellett, hogy a hatékony környezetvédelmi jogalkalmazás alapvetı feltételét, a közösségi részvételt ezek az elrendezések eleve kizárják, az eljáró hatóságok idejét és energiáját is fölöslegesen emésztik fel a logikátlan, értelmetlen, ellentmondó szabályok, szabályrendszerek. Ezek a problémák megakadályozzák, hogy a közigazgatási szakemberek és a nyilvánosság tagjai a valós környezetvédelmi feladatok megoldására koncentrálhassanak. A közösségi részvétel szabályai félreérthetıek, nem egységesek. Az ügyféli jogra vonatkozó szabályok még a környezetvédelmi jogban is meglehetısen ellentmondásosak vagy legalábbis félreértelmezhetıek. A részvétel költségei egyes esetekben olyan magasak, hogy lakossági csoportok, társadalmi szervezetek visszarettennek a véleményük megfogalmazásától és a jogorvoslati jogaik gyakorlásától. Gomba módra szaporodnak jogunkban az Adatvédelmi Törvény világos és progresszív közérdekő adatokra vonatkozó szabályait aláásó rendelkezések.

19


Ilyen körülmények között aligha várható, hogy a nyilvánosság tagjai és szervezetei hatékony segítséget tudjanak nyújtani a levegıtisztaság védelem/klímavédelem csak közösen, társadalmi összefogással megoldható feladataiban. A hulladékokkal kapcsolatos szabályok (nem csak a hulladékgazdálkodás, hanem az általános szabályok pl. a termékdíj visszaigényléssel kapcsolatban) nem differenciálnak aszerint, hogy az adott hasznosítási mód milyen járulékos környezeti terhekkel jár (pl. levegıszennyezés a „hı- vagy energianyerési célra történı hasznosítás” során, vagy a hulladék szállítási szükséglete a kezeléssel összefüggésben). Ezeket a jogalkotói szemléletbeli hibákat nem ritkán az egyes szakkifejezésekkel, definíciókkal való szofisztikált játékok leplezik, olyan kifejezések alkalmazása, mint pl. hulladékhasznosítás hıkezeléssel, ártalmatlanítás égetéssel. Az integráció elvének érvényesítésére vonatkozó javaslataink: A tanulmány legfontosabb javaslata mindezek alapján tehát az, hogy a környezetvédelmi szabályok integrálják jobban és kezeljék egyenrangúan a hosszú távú hatásokat és a kiváltó okoktól adott esetben térben is távolabb bekövetkezı hatásokat, a jelen esetben például a klíma védelmi szempontokat (energiahatékonyság, nyelık, klímagázok stb.). Ugyanez a folyamat haladjon végig a környezetvédelemhez viszonylag (egyértelmően vagy egyre inkább elismerten) közel álló ún. rokonterületi jogágakban, elsısorban a katasztrófavédelemben és a kémiai biztonsági szabályokban. Az integráció elvének legelsısorban is a környezetjogon belül kell érvényesülnie. Hiába terjed ki néhány tervezett vagy már folytatott tevékenységre az egységes környezethasználati engedélyezési kötelezettség, ahol a többoldalú vizsgálat alapkövetelmény és hiába találunk szórványos keresztutalásokat az egyes környezetvédelmi jogszabályokban, ha egészében véve az egységes szemlélet hiányzik. Az integráció kétoldalú folyamat, nem csak a klímavédelmi szempontokat kell integrálni a meglévı környezeti és rokonterületi szabályokba, de ezen szabályok legfontosabb szempontjait, követelményrendszerét is figyelembe kell venni az új klímavédelmi szabályok, jogszabály-módosítások megfogalmazása során. A legfontosabb és legnyilvánvalóbb ilyen szempont az, hogy az általános környezetvédelmi érdekek semmiképpen nem csorbulhatnak a klímaszabályozás miatt. Az éghajlatváltozás kezelésben nem szabad olyan eszközöket alkalmazni, amik újabb környezetterhelést okoznak. A fokozatos, kiszámítható klímavédelmi intézkedési program szükségessége: A szükséges intézkedéseket nyilvánvalóan nem lehet egyik napról a másikra megtenni, a radikális változásokra is kevés esélyt látunk, de ez talán nem is szükséges. A környezetvédelem, klímavédelem szolgálatában álló jogi megoldások ugyanis egy bizonyos kontinuumba rendezhetık, pl. a hulladékgazdálkodás területén az energetikai és egyéb pl. anyagában történı vagy újrahasznosítási módokat egyes (pl. csomagolási hulladék, veszélyes hulladék) hulladékfajták esetében a jogalkotó megkülönbözteti, más esetekben (kommunális hulladék, gépjármő hulladék) nem.

20


Ha a klímavédelmi szempontok fokozottan érvényesülnek és beépülnek az egyes környezetvédelmi vagy rokonterületi szabályok közé, akkor ezeken a kontinuumokon eltolódás lesz érzékelhetı, így például az említett hulladékgazdálkodási jogszabályokban egyre inkább megjelenik majd a hıhasznosítás hátrányos megkülönböztetése, visszaszorítása a klímavédelmi szempontok hatására. Lényeges, hogy nem javasolunk átfogó új jogalkotást, hanem elsısorban a meglévı joganyag holisztikus szemlélető átalakítását, az összes lényeges elem szenzitizálását a klímaproblémára. Természetesen akadnak és keletkezhetnek olyan szabályozási kérdéskörök, amik ma még egyáltalán nincsenek lefedve, ezek tekintetében elıbb-utóbb az új jogszabályok megalkotása elkerülhetetlen, ám ezeknek a jogszabályoknak is szervesen illeszkedniük kell a klíma releváns környezeti és rokonterületi jogszabályok rendszerébe. Ez a szerves illeszkedés egyebek között a megfelelı már meglévı jogintézményekre történı hivatkozással, másrészt pedig a szükséges további módosítások széleskörő, aprólékos átvezetésével oldható meg. A szükséges intézkedéseket támogató lehetséges szervezeti megoldások: Nyilvánvalóan az sem várható, hogy a tanulmányban vizsgált összes jogszabályra a minisztérium jelenlegi apparátusával módosító javaslatokat fogalmazzon meg. Létre lehetne hozni ellenben a minisztériumon belül egy klíma munkacsoportot, amelynek a tagjai a környezettudományok és a civil szervezetek segítségével, a rokonterületekkel történı folyamatos egyeztetéssel kialakítanának egy menetrendet, ami során a klíma szempontból releváns jogszabályok közül egyre többet és egyre jelentısebb mértékben módosítanak. Egy ilyen menetrend a partnerek és a jogalanyok számára értékes lenne, mert kiszámíthatóvá tenné a következı években várható jogalkotási irányokat. A klímavédelem nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele: Meggyızıdésünk, hogy ez az EMLA által ajánlott folyamatos, holisztikus jogalkotási program eredményes módszer lehet az éghajlatváltozás kiváltó okainak kezelésében. Ha pedig ez így van, a magyar Kormánynak, mihelyst a kezdeti eredmények alapján maga is meggyızıdik a módszer sikerességérıl, szükséges lenne azt az intézményesített nemzetközi kommunikációs csatornákon elsısorban európai partnereivel megismertetni, miközben természetesen maga is nyitott kell, hogy legyen a partnereknél sikeresnek bizonyult módszerekkel szemben. (...)

21

HÁTTÉRANYAG DR. FÜLÖP SÁNDOR OMBUDSMANJELÖLT

Recommend Documents