Háttér – jegyzetek a ppt1-hez 1. dia Éghajlatváltozás A tudományos eredmények meggyőzőek E prezentáció célja, hogy bevezesse a közönséget az éghajlatváltozás témájába, majd (rövid) áttekintést nyújtson a jelenlegi tudományos ismeretekről. Legutóbb 2009 februárjában frissítették. 2. dia Az „éghajlat” fogalmát meg kell különböztetni az „időjárásétól”. Sokan nincsenek tisztában a különbséggel. Az időjárás a légkör állapotát jelenti adott időben és helyen, tekintettel a hőmérsékletre, a páratartalomra, a szélsebességre és a légnyomásra. Az éghajlat egy bizonyos térség hosszabb időszakra vetített, átlagos időjárási mintázatát jelenti. Az éghajlat természetes okokból eddig is változott, és a jövőben is mindig változni fog. Az éghajlatot befolyásoló tényezők között említhetjük a napsugárzás változásait; olyan vulkánkitöréseket, amelyek hatalmas mennyiségű port juttatnak a légkörbe, ez a por pedig a napból érkező hőt visszaveri a világűrbe; valamint az éghajlati rendszer saját természetes ingadozásait, például az óceánok és a levegő keringésének változásait vagy az El Niño jelenséget. A jelenleg megfigyelhető, eddig soha nem látott gyorsasággal fokozódó felmelegedés azonban csak kis részben magyarázható természetes okokkal. Meggyőző bizonyítékokkal rendelkezünk arra vonatkozóan – és ezt az álláspontot az éghajlatkutatók elsöprő többsége is támogatja –, hogy a jelenlegi tendenciák oka a hőt foglyul ejtő „üvegházhatást okozó gázok” koncentrációjának növekedése a légkörben, amely emberi tevékenységre vezethető vissza, mégpedig különösen a fosszilis tüzelőanyagok energia nyerése céljából történő elégetésére, amely szén-dioxid kibocsátásával jár. 3.–7. dia Tények az éghajlatváltozásról Az éghajlat megfigyelt változásaival kapcsolatban a legmegbízhatóbb számadatok az IPCC 4. értékelő jelentésében találhatók meg. Lásd az összegző jelentés összefoglalóját a következő címen: http://www.ipcc.ch/pdf/assessment-report/ar4/syr/ar4_syr_spm.pdf (2. oldal). Az éghajlattal kapcsolatban ezenkívül a következő tények említhetők: •
Az utóbbi 13 évből 12 a valaha feljegyzett legmelegebb 12 év volt
•
A hőmérsékleti értékek Európában 1850 óta majdnem 1 °C-kal emelkedtek
•
Az északi-sarki jégsapka kiterjedése évente Skóciáénak megfelelő területtel csökken
•
A tengerszint évente 3,1 mm-rel emelkedik
•
Az északi féltekén a hótakaró éves mennyisége 1966 óta 10%-kal csökkent
•
Európában az éghajlattal összefüggő katasztrófák évenkénti száma megkétszereződött az 1990-es évek során
•
Az esőzések mennyisége a múlt század során Észak-Európában 10–40%-kal nőtt, Dél-Európában 20%kal csökkent
•
2008 szeptemberében haladt át először kereskedelmi hajó az északnyugati átjárón, amelyet korábban jég torlaszolt el
A 4. értékelő jelentésben szereplő további megfigyelések közül a következők említhetők még: •
Az utóbbi 50 évben a legtöbb szárazföldi területen csökkent a hideg nappalok, a hideg éjszakák és a fagyok gyakorisága, a forró nappaloké és forró éjszakáké viszont emelkedett
•
A legtöbb szárazföldi területen gyakoribbá váltak a hőhullámok
•
A sűrű esőzések és havazások gyakorisága a legtöbb területen megnőtt
•
1975 óta világszerte gyakoribbá vált a tengerszint rendkívüli megemelkedése
•
Az Atlanti-óceán északi részén a heves trópusi ciklonok aktivitása kb. 1970 óta fokozódik
•
A XX. század második felében az északi féltekén tapasztalható átlaghőmérsékleti értékek nagy valószínűséggel magasabbak voltak, mint az utóbbi 500 év során bármelyik másik ötvenéves időszakban, sőt valószínűleg az elmúlt legalább 1300 év tekintetében is rekordot képviselnek
•
A valamennyi kontinensen és a legtöbb óceánban rögzített megfigyelési adatok szerint a regionális éghajlatok változása – különösen a hőmérséklet emelkedése – számos természetes rendszerre hatást gyakorol, és ez különösen a jéggel borított területeken feltűnő
•
A tavaszi események korábbra tolódása, valamint a növényi és állati élőhelyeknek a sarkok felé, illetve magasabban fekvő területekre történő elmozdulása nagy valószínűséggel a közelmúltbeli felmelegedéssel függ össze
•
Egyes tengeri és édesvízi rendszerekben az élőhelyek eltolódása, illetve az algák, planktonok és halak mennyiségének változása nagy valószínűséggel a víz hőmérsékletének emelkedésével, illetve a jégtakaró, a sótartalom, az oxigénszint és az áramlás változásával magyarázható
8. és 9. dia Mi az oka? A napból érkező energia felmelegíti a Föld felszínét, majd a hőmérséklet emelkedése nyomán a hő infravörös energia formájában visszasugárzik a légkörbe. Az energia egy részét a légkörben elnyelik az „üvegházhatást okozó gázok”. A légkör hasonló hatást fejt ki, mint egy üvegház falai: beengedi a látható fényt és elnyeli a kifelé haladó infravörös energiát, így melegen tartja a belsejét. Ezt a természetes folyamatot – amely létfontosságú szerepet játszik az élet fenntartásában – hívják „üvegházhatásnak”. Nélküle a globális átlaghőmérséklet a Földön –18 °C volna, szemben a jelenlegi +15 °C-kal. Az emberi tevékenység azonban növeli az üvegházhatást okozó gázok – különösen a szén-dioxid, a metán és a nitrogén-oxid – mennyiségét a légkörben, ezek pedig felerősítik a természetes üvegházhatást és felmelegítik világunkat. Ezt a járulékos, ember által okozott felmelegedést „fokozott” üvegházhatásnak hívják.
Az ábra nagy felbontású változata letölthető a következő címről: http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/pdf/greenhouse_effects_hu.pdf [pdf] 10. dia Az üvegházhatást okozó hat gázzal kapcsolatban további részletek itt találhatók: http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/pdf/gases_hu.pdf
11. és 12. dia Hol vannak a bizonyítékok? / Az IPCC negyedik értékelő jelentése Határozottabb bizonyítékok utalnak rá, mint valaha, hogy az ipari forradalom óta megfigyelt globális felmelegedést nagyrészt az okozza, hogy az emberi tevékenységek során egyre több üvegházhatást okozó gázt bocsátunk ki. A folyamatosan fejlődő számítógépes modellek, az emelkedő hőmérsékletre vonatkozó egyre több bizonyíték, az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási viszonyok és egyéb hatások mind alátámasztják a tudósok éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzéseit. A számítógépes modellek azt is mutatják, hogy a hőmérséklet a 21. század során várhatóan tovább fog emelkedni, hatást gyakorolva a természetre és az emberiségre. Az Egyesült Nemzetek által 1988-ban létrehozott Éghajlat-változási Kormányközi Szakértői Bizottság (IPCC) kulcsfontosságú szereppel bír az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos ismereteink megszerzésében. Az IPCC több száz tudóst tömörít, akik tanulmányokat és más releváns információkat értékelnek és lektorálnak szakmailag annak érdekében, hogy globális tudományos konszenzust alakítsanak ki az éghajlatváltozást illetően. Ez a testület a legfőbb nemzetközi szaktekintély az éghajlatváltozás területén, habár megjegyzendő, hogy maga nem végez saját tudományos kutatást, hanem összegyűjti több ezer szakértő és tudós legfrissebb munkáját az egész világból, és ezek alapján készíti el a legfrissebb tudományos konszenzust tükröző, kimerítő tanulmányait. Az IPCC negyedik nagyobb jelentését hat év munkát követően, 2007 végén adták közre. A jelentés minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy az emberi tevékenység nyomán kibocsátott üvegházhatású gázok globális felmelegedést eredményeznek, azaz az átlaghőmérséklet világszerte emelkedik, ami pusztító következményekkel járhat az emberekre, gazdaságainkra és környezetünkre nézve.
Fontos következtetés, amelyet érdemes hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, illetve a következményeihez történő alkalmazkodást szolgáló lépések megtételéhez csupán ésszerű arányú ráfordításokra van szükség: bizonyosan sokkal kevesebb költséggel járnak, mintha nem tennénk most semmit, és majd később foglalkoznánk a következményekkel. 13. dia Mit tesznek a kormányzatok? Amióta felfigyeltek rá mint aggasztó problémára, a kormányzatok az egész világon párbeszédet folytatnak az éghajlatváltozásról. Az 1992-ben létrehozott UNFCCC határozza meg a nemzetközi tárgyalások intézményi kereteit. Valamennyi jelentős ország csatlakozott hozzá, de nem jelöl ki jogilag kötelező követelményeket az egyes országokra vonatkozóan. 1997-ben a nemzetközi közösség további lépést tett előre, és elfogadta a Kiotói Jegyzőkönyvet. A UNFCCC keretrendszerén alapuló jegyzőkönyv jogilag kötelező korlátozásokat jelölt ki az iparilag fejlett országok üvegházhatású gázkibocsátásait illetően, valamint innovatív, piaci alapú mechanizmusokat is bevezetett – az úgynevezett kiotói rugalmas mechanizmusokat –, amelyek célja a kibocsátáscsökkentés költségeinek a lehető legalacsonyabb szinten tartása. Az UNFCCC végső célja, hogy olyan szinten stabilizálja az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely lehetővé teszi, hogy megelőzzük az éghajlati rendszerbe való emberi beavatkozás következtében fellépő szörnyű következményeket. A Kiotói Jegyzőkönyv keretében tett jelenlegi kötelezettségvállalások csak az első lépést jelentik az éghajlatváltozás fenyegetése elleni fellépés terén. Az EU célkitűzése, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen több mint 2 °C-kal az iparosodás előtti szintek fölé. Ez csak úgy előzhető meg, ha az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásainak mennyisége 2020-ig tetőződik, majd 2050-re jelentősen mérséklődik. A világméretű kibocsátások szükséges csökkentése csak akkor valósítható meg, ha valamennyi ország méltányos mértékben, felelőssége és képességei arányában hozzájárul ehhez. Ráadásul még akkor is jelentős erőfeszítésekre lesz szükség az alkalmazkodás terén minden országban, ha a hőmérséklet növekedése 2 °C alatt marad. Jelenleg nemzetközi egyeztetéseket folytatnak egy, a 2012 utáni időszakra vonatkozó, világméretű megállapodás megkötése céljából az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferenciáján (2009 decemberében). Az egyeztetések sikeres lezárása az EU kulcsfontosságú prioritását képezi. Az Európai Bizottság három igen fontos kihívást határozott meg:
a fejlett országokra vonatkozó célkitűzések, valamint megfelelő intézkedések a fejlődő országok részéről;
meg kell oldani a fejlődő országok intézkedéseinek finanszírozását (mind az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésével, mind az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodással kapcsolatban);
ki kell építeni a kibocsátáscsökkentési egységek globális piacát.
Az alábbi címen bővebben is olvashat a nemzetközi egyeztetésekről: http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/what/fightingcc_hu.htm
14. dia Az Európai Unió az éghajlatváltozás elleni harc egyik úttörője Az EU az éghajlatra és az energiára vonatkozó – a tagállamok által 2008 végén elfogadott – csomagjában több közép- és hosszú távú célkitűzést határozott meg. Ezek a célok jogilag kötelezőek, és a csomag egy sor konkrét intézkedést is körvonalaz teljesítésükre vonatkozóan. A hangsúlyos cél – vagyis a kibocsátások 20%-kal történő csökkentése (az 1990-es szintekhez viszonyítva) – egyoldalú, azaz teljesítését az EU tagállamai attól függetlenül vállalták, hogy más országok mire kötelezik el magukat. Ha más országok is vállalják, hogy ezzel egyenértékű
lépéseket tesznek, az EU megfontolja, hogy akár 30%-ra is emeli a csökkentési célt, szintén 2020-as határidővel. A megállapodás elismeri, hogy hosszú távon még ennél is jelentősebb csökkentésre lesz szükség. Jelenleg is folynak azok az egyeztetések, amelyek célja egy, az éghajlatváltozásra vonatkozó új, világszintű megegyezés megvalósítása az ENSZ égisze alatt; az egyeztetések határideje a koppenhágai konferencia, amely 2009 végén kerül megrendezésre. A megállapodásnak meg kell születnie eddig a dátumig annak érdekében, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 2012. évi lejártáig hatályba lépjen egy éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi szabályozás. 15.–17. dia Mit tehetsz te? További tippek arra vonatkozóan, hogy egyénileg miként járulhatunk hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a következő címen találhatók: http://ec.europa.eu/environment/climat/campaign/control/takecontrol_hu.htm Általános tanácsok a környezetbarátabb életmóddal kapcsolatban: http://www.eea.europa.eu/green-tips/ További tájékoztatás az IPCC-vel és az UNFCCC-vel kapcsolatban: http://unfccc.int http://www.ipcc.ch
