Hatalomból a kisebbségi létbe: a török etnikum helyzetének változása Bulgáriában a XIX-XX. század folyamán etnikai földrajzi aspektusból

Hatalomból a kisebbségi létbe: a török etnikum helyzetének változása Bulgáriában a XIX-XX. század folyamán etnikai földrajzi aspektusból K SZEGI MARGIT1 Bevezetés Az oszmán uralom 150 éve számtalan formában jelenik meg örökségként a magyarság életében. A t lünk délre él népeknél ez a hatás sokkal er sebb, nem csupán rohamosan halványuló emlékképet jelent a török hódítás: az itt él etnikumok történelmének jelent s részét teszi az 500 éves, megpróbáltatásokkal teli periódus, melynek emlékeit igyekeznek minimálisra redukálni. Törekvésük azonban a mai napig feszültségek forrása, hiszen ez sok esetben a lakosság identitásának gyökeres változtatását igényelné. Az Oszmán Birodalom fennállásának idején az itt él népeket keresztény vallásuk alapján különítették el a muzulmán hódítóktól és engedélyezték számukra helyi közösségeik önigazgatását. Ez lehet vé tette számukra kultúrájuk meg rzését, viszont egyben több évszázados negatív megkülönböztetést jelentett a muszlimoktól, mely f ként egzisztenciális helyzetük korlátaiban mutatkozott meg. A XIX. században létrejöv nemzetállamok számára ezért vörös posztóként hatott az iszlám kultúra és az annak fennmaradását ápoló lakosság jelenléte. Különösen nehéz sors jutott az évszázadok alatt a Balkánra települ , ezért generációk hosszú sora után autochtonná váló török lakosságnak. Jelen munka e kisebbség helyzetének változását veszi górcs alá abban a balkáni államban, ahol a legnépesebb és az összlakossághoz viszonyítva legnagyobb arányú a török kisebbség. Helyzetük a mai napig bizonytalan, ugyanis az 1991-ben elfogadott és ma is érvényben lév bolgár alkotmány nem ismeri el kisebbségek létét Bulgáriában, miközben nyilvánvaló különállásuk és az ebb l adódó társadalmi-gazdasági problémák egyre nagyobb terhet rónak a társadalomra. A problémakör jellege és térbelisége teszi szükségessé az etnikai földrajzi szempontú vizsgálatokat. Adatbázis, vizsgálati módszerek Elemzésem a bolgár Nemzeti Statisztikai Hivatal (Nacionalen Sztatiszticseszki Insztitut, röviden NSI) által publikált népszámlálási adatok alapján készült. A hivatal honlapján is fellelhet k információk, azonban csupán makroszinten, ami nem alkalmas arra, hogy a kérdéskör területiségét vizsgáljuk. Erre lehet séget a 2006-ig kiadott, Népszámlálás 2001 (Prebrojavane 2001) címet visel , 28 kötetes kiadvány nyújtott, mely a Bolgár közigazgatás LAU 1-es szintjén is tartalmaz adatokat. A XX. század folyamán végbemen makroszint változások felvázolása mellett a részletesebb területi elemzés az 1992-es és 2001-es népszámlálási adatok segítségével történt. Bulgária közigazgatási beosztását az 1987-ben bevezetett adminisztratív reform határozta meg az 1990-es években, melyet a rendszerváltás évei alatt jelent sen módosítottak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehet sége szükségessé tette a területi felosztás uniós gyakorlattal való összehangolását, mely az 1999-es közigazgatási reformmal valósult meg (BOTTLIK ZS. 2008A). Az átmenet éveiben a korábbi kétszint helyett a háromszint közigazgatási beosztás használata vált gyakorlattá. Az 1987-ben létrehozott 9 tervezésistatisztikai régiót (rajon) 1999-ben 6-ra csökkentették, mely az Európai Unióban használt területi beosztás (NUTS) második szintjének felel meg. Ennek szerepe ahogyan hazánkban is -, a csatlakozás után, az uniós támogatások érkezésével válhat jelent sebbé. A NUTS 3-as szintet az oblasztok képviselik Bulgáriában, melyek méretükben a magyarországi megyékhez

1

PhD-hallgató, ELTE TTK Földtudományok Doktori Iskola ([email protected])

1

hasonlók, azonban nem rendelkeznek önkormányzattal, csupán a központi kormányzat hatékonyabb munkáját segítik, ahogyan tették azt az 1987-es reform el tt is. A NUTS jegyzék három regionális szintjét két lokális egészíti ki. A LAU 1-es szint, azaz az obstinák, a mi járásaink méretével megegyez , vagy annál nagyobb közigazgatási egységeket jelentenek, mely Bulgáriában a helyi önkormányzatok megjelenésének színtere (IVANOV S. ET AL. 2002). Egy obstinát több település is alkothat, népességszámukat tekintve rendkívül heterogén képet mutatnak. A balkáni országokra jellemz , több évszázadon keresztül m köd faluközösségek utódainak tekinthet k. Számuk az átmenet éveiben folyamatosan változott, ami megnehezíti a népszámlálási adatok összehasonlítását. Míg 1992-ben 256 obstina létezett, 2001-ben számuk már 264-re növekedett. Jelen munkában az 1992-es közigazgatási beosztást vettem alapul, mert így lehetséges a 2001-es adatoknál a megfelel obstinák összevonása, ezáltal a változások mértékének meghatározása. Ennek megfelel en a területiségi vizsgálatokhoz a JORDAN, Peter (1995) által szerkesztett, Délkelet-Európa etnikai viszonyait bemutató térkép adta a kartográfiai alapot. További forrásként Bulgária 2005-ben kiadott közigazgatási atlasza állt rendelkezésre. A kis méretarányú térképlapok az egyes megyék (oblasztok) területi felosztását mutatják, feltüntetve az adott területegység minden települését (a LAU 2-es szintnek felel meg az uniós területi beosztásban) és lakosainak számát. Az NSI kiadványa segítségével készült el az adatbázis, melyben helyet kapott minden olyan adat, mely információforrásként szolgálhat Bulgária etnikai összetételére és az egyes etnikumok helyzetére. Az információk összegy jtését és rendszerezését követ en elkészült adatbázist egy térinformatikai rendszerbe integráltam, melynek segítségével lehet ség nyílt a rendelkezésre álló információk térbeli modellezése is. A rendszer további b vítésével a jelen munkában bemutatott probléma további, részletesebb vizsgálata is lehetséges. Bulgária török kisebbségének eredete A középkori bolgár állam a XIV. század végén sz nt meg létezni. A Kis-Ázsiából érkez oszmán török hódítók uralmuk alatt egyesítették a Balkán-félsziget különböz népcsoportjait, akik közül földrajzi helyzeténél fogva a szláv nyelv , f ként ortodox keresztény vallású bolgár nép volt leginkább kiszolgáltatva a harcias jövevényeknek. A tengerszorosok felé nyitott Trák-alföld szántóföldi m velésre alkalmas területei értékes zsákmányt jelentettek, azért hamarosan az oszmán birtokrendszer szerves részét alkották, hasonlóan a Balkán-hegységt l északra fekv Bolgár-tábla sík vidékeihez. Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után az egykori bolgár területek jelent sége tovább növekedett. A Fekete-tenger kiköt i, a forgalmas kereskedelmi és hadi utak városai közigazgatási központokká n tték ki magukat, melyeket a betelepül hódítók saját képükre formáltak: az orientális kultúra és a muzulmán vallás e településeken gyökerezett meg leginkább. A városok növekv népessége f ként muzulmán vallású, azonban nem feltétlenül török anyanyelv bevándorlókkal gyarapodott: a különböz népcsoportok nagyarányú keveredéséb l jött létre e települések jellegzetes keleti hangulatú forgataga, melyre még a XIX. században is rácsodálkoztak a birodalom területén utazó európaiak. Muzulmán vallású lakosság azonban vidéken is egyre nagyobb számban volt jelen; gyarapodásuk több tényez együttes következménye. A birtokosok (csak muzulmán alattvalók lehettek) földjeit f ként a bolgár parasztság m velte, akik számára az adóterhek és egyéb negatív megkülönböztetéssel járó intézkedések el l való menekülést a muzulmán hitre való áttérés jelentette (HEGYI K. ZIMÁNYI V. 1986). A vallási konverzió eredménye a sajátos kultúrával és identitástudattal rendelkez pomák népcsoport (KOCSIS K. 2007). A termékeny síkságokra nagyszámú török népesség vándorolt be az anatóliai, m velésre egyre kevésbé alkalmas területekr l (JELAVICH, B. 2000). A spontán migrációt az oszmán kormányzat szervezett betelepítésekkel is er sítette, melynek eredményeként jelent s számú,

2

f ként török anyanyelv agrárnépesség talált új hazára a Trák-alföldön és a Bolgár-tábla keleti vidékein. E vándorlás az oszmán hódítás korai évszázadaiban volt jellemz , melynek további folyománya a cigányság megjelenése a Balkán-félszigeten, akik sajátos identitásuknak megfelel en ebben az id szakban az iszlám hit követ i voltak (NIEDERHAUSER E. 2001). A sort a XVIII. századtól nagy számban betelepül tatárok zárták, akik feladata az európai oszmán területek északkeleti határainak védelme volt (BOTTLIK ZS. 2008). Mind a vidéki, mind a városi muzulmánokat az Oszmán Birodalom fennállásának végéig, s t, sok esetben a mai napig a török gy jt névvel illették és illetik, ami miatt a XX. században az a számunkra meglep jelenség figyelhet meg, hogy a népszámlálások alkalmával mindig magasabb lesz a török etnikum létszáma a török anyanyelv ekénél. A török kisebbség helyzetének alakulása a modernkori Bulgáriában (1878-1991) A balkáni fiatal nemzetállamokban igen érzékeny kérdés a kisebbségek jelenléte, létszámuk alakulása (BOTTLIK ZS. 2007, 2008B). Politikájuk egyik fontos alakító tényez je e probléma, ezért az éppen aktuális kormányzati felfogás mindig nyomot hagy a népszámlálások kérdéseiben és az azokra adható válaszokban. Nem beszélve arról, hogy a múlt század eseményei a cenzusok id pontját is hektikussá tették. A török kisebbség helyzetének vizsgálatához tizenhárom népszámlálás adatai állnak rendelkezésünkre a XX. század kezdetét l Bulgáriában Az ötszáz éves oszmán uralom után a bolgár népnek szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a török adminisztráció megsz nése után is jelent s számú kisebbség maradt állama területén, mely nem egy másik balkáni népcsoport, hanem az egykori hódítók jelenlétét jelenti saját határain belül. A század elején még minden muzulmán lakost töröknek tekintettek, azonban egyre meghatározóbbá vált az a tendencia, hogy a török népességt l válasszák el a többi muszlim népcsoportot. Így lehetséges, hogy a XX. század els felében még a pomák kategória is létezett, azonban a bolgár nacionalizmus er södésével megsz nt; ezzel jelent s számú muzulmán népességet integráltak a bolgár etnikumba a statisztikákban (a valóságban azonban különállásuk a mai napig jellemz ). A cigányság vallási konverziója szintén csökkentette a törökök létszámát. E változások nyomon követhet k, ha összehasonlítjuk a népszámlálások török etnikumra vonatkozó adatit. A fentiek figyelembe vételével is elmondható, hogy az ország legnagyobb számú kisebbsége a modernkori bolgár állam létrejötte óta a török - részesedésük az összlakosságon belül a század eleji 14%-ról (531 240 f ) az els világháború után, Törökország létrejöttével csökkent 10%-ra (520 339 f ). A XX. század további részében arányuk 9% körüli. Népességszámuk növekedésében a kisebbségi lét viszontagságainak hatására Törökország felé irányuló, több esetben százezres tömegeket mozgató kivándorlások okoztak negatív kilengéseket (1. ábra). Az 1878-ban megalakuló bolgár állam lakosságának negyede tartozott a török etnikumhoz (DIMITROV, V. 2000). A hatalmi pozícióból alárendelt szerepbe kényszerül k jelent s része a XIX. század utolsó évtizedeiben az elvándorlást választotta. Az oszmán hivatali rendszer megsz nésével a közigazgatásban tevékenyked k a hadsereggel együtt távoztak a sz kül török állam keretei közé. Ennek eredményeként a nagyvárosok muzulmán, f ként török lakossága a századfordulóig szinte teljesen elt nt (EMINOV, A. 1999). Az egykori török birtokosoktól a bolgár parasztság kisajátította a földeket, vagy bolgár tulajdonos került a helyükre. A paraszti sorban él k egy része a növekv adóterhek vállalása helyett megpróbált megélhetést keresni az oszmán állam oltalma alatt álló területeken. E folyamatok hatására állandó volt a törökök kiáramlása az országból, már az 1887-es népszámláláskor is csupán 15%-kal részesedtek az összlakosságból (LÜTEM, Ö.E. 1999).

3

Számuk természetesen magasabb volt, azonban az országban maradottak közül sokan nem merték vállalni etnikai hovatartozásukat. A századfordulótól kezdve mérsékl dött az országból való kiáramlás és a bolgárhonban maradó törökök egyértelm en kifejezték lojalitásukat szül földjük kormányzata felé (WARHOLA J.W. BOTEVA O. 2003). A bolgár vezetés számára nagy kihívást jelentett az önálló állami lét kereteinek létrehozása és m ködtetése, ezért sem kerülhetett el térbe a jelent s számú kisebbség, mint problémakör. A nemzetközi események és az új balkáni államok helykeresése miatt az a helyzet állt el , hogy Bulgária és a formálódó Törökország szövetségesként vett részt az els világháborúban, így a nemzetközi helyzet sem élezte ki a török etnikum jelenlétének kérdését. Az 1920-as években kimondottan harmonikus volt a két állam viszonya, mely megmutatkozott azokban az államközi szerz désekben, melyekben a bulgáriai törökök számára jelent s kisebbségi jogokat biztosítottak (LÜTEM, Ö.E. 1999). Az 1930-as években er söd bolgár nacionalizmus hatására születtek az els olyan intézkedések, melyek az asszimilációs politika irányába mutattak (MAHON, M. 1999). Korlátozták a török nyelv használatát és anyanyelvi oktatásukat, miközben minden, évszázadokon keresztül használt helységnevet megváltoztattak törökr l bolgárra. A török kisebbség és általánosságban az etnikumok megítélése a második világháborút követ en, a kommunista rezsim hatalmának kiépítésével változott meg gyökeresen. A proletár internacionalizmus jegyében minden nemzeti jelleg mozgalmat igyekezett visszaszorítani a kommunista vezetés, miközben általános támadást indított az egyházak ellen (WARHOLA, J.W. BOTEVA O. 2003). A mez gazdaságban zajló er ltetett kollektivizálás a nacionalista megnyilvánulások és vallási fanatizmus melegágyának tekintett muzulmán lakosságot sújtotta leginkább (LOZANOVA, G. et al. 2005). A létalapjuktól való megfosztásuk után sokan közülük a kivándorlás mellett döntöttek, miközben a bolgár állam egy államközi szerz désben meghatározott áttelepítéssel igyekezett megszabadulni török lakosságától (MAHON M. 1999). A Törökországba települ k létszáma 150 ezerre tehet 1949 és 1951 között (TAAFFE, R. N. 1990). Miután Törökország 1951-ben lezárta határait a kényszerrel kitelepül k el tt, a beolvasztás várt Bulgária kisebbségeire (DIMITROV, V. 2000). Az 1968-ban született bolgártörök egyezmény értelmében az új hazát választók közeli rokonai lehet séget kaptak, hogy kövessék családtagjaikat törökhonba (LÜTEM, Ö. E. 1999). A tíz évig érvényben lév határozat ideje alatt 120 ezer ember hagyta el Bulgáriát (TAAFFE R. N. 1990). Az egyházak ellen indított általános támadással az oktatási lehet ségeket is lesz kítették a törökség számára, majd az 1970-es években már nyelvhasználatukban is korlátozták ket. Az igazán drasztikus intézkedések az 1980-as években következtek be, amit jelez, hogy az 1985-ös népszámlálás során sem etnikai, sem vallási adatok nem kerültek statisztikákba. A fent említett évtizedben megtiltották a törökök nyelvhasználatát nyilvános helyeken, iskoláikat bezárták, könyveiket, sajtójukat betiltották. Az er szakos asszimiláció tet pontjaként 1984-ben a török kifejezést is szám zték a hivatalos szóhasználatból, miközben fél év leforgása alatt bolgár név felvételére kényszerítették (akár er szakkal is) a török lakosságot (EMINOV, A. 1999). Az új személyazonosság esetleges megtagadása egzisztenciális helyzetüket is ellehetetlenítette Bulgáriában. A török etnikum Bulgárián belüli létének teljes tagadása, anyanyelvük használatának tiltása és személyazonosságuk megváltoztatása olyan mérték elnyomást jelentett, hogy az 1989-ben Törökország felé megnyíló határokon közel 350 ezer török hagyta el az országot (MAHON, M. 1999). A kivándorlás következtében a bolgár gazdaságot alapjaiban megrendít munkaer hiány lépett fel, miközben az emigránsok elhelyezése megoldhatatlan terhet rótt a török államra. A kisebbséggel szembeni er szakos asszimilációs politikát a kommunista rezsim bukásával azonnal elvetették, melynek hatására a török államban boldogulni nem tudók (a kivándorlók harmada, 120 ezer ember) visszatértek eredeti hazájukba (ZHELYAZKOVA, A. 2001).

4

A fentiekben felvázolt okok miatt bekövetkez migrációs hullámok ellenére a török kisebbség a század folyamán tartotta 9%-os részesedését az össznépességb l, ami a muzulmán lakosságra jellemz magasabb természetes szaporodás és az államalkotó nemzetre jellemz alacsonyabb reproduktivitás együttes következménye. 10 000

népességszám (ezer f )

9 000 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 1900

1905

1910

1920

1926

1934

1946

1956

1965

1975

1992

2001

a népszámlálások id pontjai

bolgár

török

roma

egyéb

1. ábra A lakosság számának és etnikai összetételének alakulása Bulgáriában (1900-2001). Forrás: NSI, Bulgaria A török kisebbség Bulgáriában 1992-ben Az 1989-ben meginduló gazdasági és társadalmi átmenet id szakának els népszámlálása szerint Bulgária összlakossága 1992. december 4-én 8 487 317 f . A lakosság 85,7 %-a (7 271 185 f ) vallotta magát az anyanemzethez tarozónak, míg legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbségéhez a népesség 9,4 %-a (800 052 f ) tartozott. Az ország 256 obstinájából 26-ban abszolút többséget alkottak (2. ábra). Létszámuk a területi beosztás NUTS 2-es szintjén az ún. Északkeleti régióban volt a legmagasabb, ahol a lakosság 22,6 %-át adták (315 337 f ). Néhány part menti és Várnához közeli obstina kivételével részesedésük e régió minden területegységében meghaladta a 10 %-ot. Arányuk a Sument l északra fekv településeken 70 % feletti (Venec, Kaolinovo, Szamuil, Zavet, Hitrino) volt. A déli országrészben településterületük a Rodope-hegységben található. A hegység keleti részén K rdzsali oblaszt (NUTS 3-as szint) minden obstinájában meghaladta arányuk az 50 %-ot. K rdzsali városban az arányuk csupán 54 %, azonban a környez településeken 70 % feletti a török lakosság részesedése (Csernoocsene, Momcsilgrad, Dzsebel, Ardino). Etnikai tömbjük a hegység nyugati részére is kiterjed, ahol két obstinában alkottak abszolút többséget (Jakoruda, Borino).

5

2. ábra: Bulgária LAU 1-es területegységeinek (obstináinak) etnikai összetétele 1992ben. Forrás: NSI, Bulgaria Változások az átmenet éveiben (1992-2001) Bulgária legjelent sebb etnikai kisebbségének száma az 1000 f t meghaladó török közösségekkel rendelkez 113 obstina közül 73-ban csökkent az 1992-es és 2001-es cenzusok közötti id intervallumban (3. ábra). A csökkenés mértéke déli etnikai tömbjükben volt a legjelent sebb, ahol néhány obstinában a 40 %-ot is meghaladta ez az érték (Doszpatban, Madanban és Madzsarovoban, mely obstinák közvetlenül a déli határ mentén találhatók). A törzsterületüknek számító K rdzsali tartomány minden obstinájában 10 %-nál nagyobb arányban változott népességszámuk negatív irányban. Megálapítható, hogy az ország legelmaradottabb térségének számító déli obstinákból fokozott a török etnikum elvándorlása a nagyvárosok, f ként, Plovdiv és Pazardzsik irányába, valamint feltehet en a keleti térségek felé. Hasonló okokra vezethet vissza az ország északkeleti részén megfigyelhet népességcsökkenés, ahol a forgalmi árnyékban lév rurális térségekb l húzódik a török kisebbség a jobb megélhetést nyújtó területek irányába. A vándorlás célterületinek a településterületük közelében található nagyvárosok tekinthet k, ahol létszámuk nagyobb arányú növekedése mutatkozik. A törzsterületüknek számító, Sument l északra fekv

6

településekr l els sorban a Fekete-tenger, valamint a Duna irányába és az ország bels területei felé figyelhet meg elvándorlásuk. E Razgrad környéki népességszámcsökkenésüket befolyásolta a romák identitásának er södése is, melynek következtében a magukat korábban töröknek valló muzulmán vallású cigányok a 2001-es népszámlálás alkalmával már nagyobb mértékben vallották magukat roma nemzetiség nek. A turizmus felélénkülésével megjelen munkalehet ségek a kevésbé képzett falusi lakosság számára is nyújtanak idénymunkát, így a török népesség kelet felé húzódása érzékelhet az etnikai térszerkezetben. Célterületük els sorban Várna és környéke. A Balkán-hegység kelet felé lealacsonyodó vonulatai közötti völgyekben (f ként Ruenben) él török népesség elvándorlása a földrajzi adottságoknak megfelel en délkelet, tehát Burgasz és környéke felé történhet. Az északkeleti térség gazdasági központjaként megjelen kiköt város, Rusze és a környez obstinák az elvándorlás másik jelent s célterületének tekinthet k. A Sumen és Pleven közötti nagyobb forgalmú területen jelentkezik még jelent s növekedés a török etnikum létszámában (Gorna Orjahovica, Pavlikeni, Popovo, Levszki, Polszki Tr mbes, Sztrazsica). A Balkán-hegységt l délre, Szliven környékén mutatkozó török népességnövekedés a két etnikai tömb érintkezési zónájában délnyugat és északkelet fel l érkez bevándorlók által egyaránt gyarapodhat. Összességében elmondható, hogy a legnagyobb létszámú kisebbség aránya a két utolsó népszámlálás között eltelt id szakban az összlakosságon belül nem változott, a török etnikum megtartotta 9,4 %-os részesedését. A török népesség arányában a természetes szaporodás magasabb értékei, valamint ezzel szemben a bolgár etnikumnál a népmozgalmi mutatókban jelentkez negatívumok miatt nem jelentkezik csökkenés.

7

3. ábra A török etnikum számának változása az átmenet éveiben (1992-2001). Forrás: NSI, Bulgaria Bulgária török kisebbsége az ezredfordulón A 2001-es népszámlálás id pontjában Bulgária török népessége a 264-b l 28 obstinában alkotott abszolút többséget. F településterületük továbbra is az ország Északkeleti régiója, melynek összlakosságán belül 22,5 % az itt él török etnikum részesedése. A teljes török népesség 39,6%-a e régió hat tartományának lakója. A leghomogénebb török etnikai terület az északkeleti tömbön belül Sument l északra található (Venec, Kaolinovo, Dulovo, Szamuil, Zavet, Glavinica). Jelent s a részesedésük még néhány, szintén forgalmi árnyékban található obstinában (Ruen, Omurtag, Opaka, Car Kalojan). Nyugat felé az Észak-Közép régióban, valamint déli irányban a Délkeleti régióban is jellemz a török népesség magasabb aránya az összlakosságon belül. A Bolgár-tábla középs részén 10 % feletti a részesedésük. A Balkán-hegység lealacsonyodó vonulatai között található kisebb medencékben, völgyekben arányuk ismét magasabb: a Kazanl kimedencében Pavel Banja obstinában alkotják a népesség 28,1 %-át, míg a keletebbi területeken ez az érték 30 % fölé is emelkedik (Szungurlare, Ajtosz, Ruen).

8

Az ország északkeleti részének nagyvárosaiban viszont részesedésük Sumen kivételével (13,2%) mindegyikben 10 % alatti. Legnagyobb, 15 ezer f t meghaladó közösségeik a Balkán keleti, zárt völgyében található Ruenben (24 585 f ), valamint Sumen városa körül Dulovoban (20 803 f ), Razgradban (17 138 f ), Omurtagban (16 995 f ), Targovistében (15 227 f ) és Iszperihben (15 037 f ) találhatók. Bulgária területén belül a török lakosság a Dél-Közép régió déli tartományaiban alkot még abszolút többséget; településterületük a déli határ mentén hosszanti irányban húzódik, nyugat felé a Délnyugati régióba is átnyúlik. Etnikai tömbjük összefonódik a pomákok településterületével, mely népcsoport aránya a Szmoljan környéki obstinákban meghaladja a török lakosságét. A déli tömbön belül a török etnikum 11 obstinában alkot abszolút többséget. A keleti nagyobb rész leghomogénebbnek tekinthet török etnikai területe Kârdzsali oblaszt, ahol a lakosság 61,6%-a töröknek vallotta magát. A Bulgáriában él török lakosság 13,5%-a él e tartomány területén. A déli tömb és egyben a Bulgáriában él török kisebbség legnépesebb közössége K rdzsali obstinában található (36 980 f ). Számuk 15 ezer f feletti Plovdivban (22 501 f ) és Haszkovoban (18 698 f ). További jelent sebb, 10 ezer f feletti közösségeiknek a Plovdivtól délre fekv Aszenovgrad (14 621 f ), valamint a K rdzsali körül található Momcsilgrad (14 012 f ), Kirkovo (12 790 f ), Krumovgrad (11 683 f ) és Csernoocsene (10 239 f ) ad otthont.

9

4. ábra A török kisebbség száma és aránya Bulgária obstináiban (2001). Forrás: NSI, Bulgaria Összegzés Az ötszáz éves oszmán uralom idején zajló szervezett és spontán betelepülések együttes következménye a nagyszámú török kisebbség jelenléte a mai Bulgária területén. A f ként agrártevékenységgel foglalkozó, az anatóliai kevésbé m velhet területekr l áthúzódó népesség helyzete a török uralom idején több szempontból is jobb volt keresztény társaikhoz képest. Az Oszmán Birodalom összeomlásával, majd megsz nésével azonban gyökeresen változott helyzetük. A nagyvárosok török lakossága az oszmán adminisztráció megsz nésével visszahúzódott a szület Törökország határai közé, azonban a rurális térségek kevésbé mobilis népessége csekélyebb mértékben vett részt ezekben a migrációs folyamatokban. Ennek eredményeként ma a forgalmi árnyékban lév , elmaradott, f ként mez gazdasági tevékenységet folytató területeken élnek törökök Bulgáriában, akiknek életében a kommunizmus éveinek megpróbáltatásai után a rendszerváltás a teljes létbizonytalanságot hozta el. A korábban egységes etnikai tömbjükb l ezért megindult vándorlásuk az ország azon részeire, ahol munkalehet ség adódhat számukra. Mivel a társadalom legkevésbé képzett rétegét alkotják, ezért elhelyezkedésük további problémák forrásává vált. Az ország legjelent sebb etnikai kisebbsége tehát er teljesen marginalizálódott a rendszerváltás éveiben, miközben számarányukat tekintve jelent s, a politikai életben is dönt tényez ként vannak jelen. Társadalomba való integrálódásuk az egyik kulcsprobléma az ország tovább gazdasági és társadalmi fejl dése szempontjából. Források JORDAN, PETER (1995): Ethnic structure of Southeastern Europe around 1992. In.: Atlas of Eastern and Southeastern Europe. Wien. a , 2001. 4. . 1-28. , 2006. Felhasznált irodalom BOTTLIK ZSOLT (2007): Az etnikai különbségek háttere Macedóniában az átmenet éveiben. In.: Földrajzi Közlemények 55. 4. pp. 407-418. BOTTLIK ZSOLT (2008a): A regionális és etnikai különbségek összefüggései Bulgáriában az ezredfordulón. In.: Területi Statisztika 11. (44.) 3. pp. 334-344. BOTTLIK ZSOLT (2008b): A koszovói válság etnikai földrajzi vonatkozásai. In.: Földrajzi Közlemények. 132. 3. 3. pp. 291-306. DIMITROV, VESSELIN (2000): In search of a homogeneous nation: the assimilation of Bulgaria s Turkish Minority, 1984-85. In.: Journal on Ethnopolitics and Minority Issues in Europe. http://www.ecmi.de/jemie/download/JEMIE01Dimitrov10-07-01.pdf EMINOV, ALI (1999): The Turks in Bulgaria: post-1989 developments. In.: Nationalities Papers. Vol. 27. 1. pp. 31-55. HEGYI KLÁRA ZIMÁNYI VERA (1986): Az Oszmán Birodalom Európában. Bp. 167 p. IVANOV, STEFAN TCHAVDAROVA, GUINKA SAVOV, EMIL STANEV, HRISTO (2002): Does larger means more effective? Size and the function of local governments in Bulgaria. http://lgi.osi.hu/publications/2002/215/169-CF-Bulgaria.pdf JELAVICH, BARBARA (2000): A Balkán története I-II. Bp. 344 p., 409 p.

10

KOCSIS KÁROLY (ed.) (2007): South Eastern Europe in Maps. Bp. 135 p. LOZANOVA, GALINA ET AL (2005): Regions, minorities and European policies. A state of the art report on Muslim Minorities (Turks and Pomaks) in Central South Planning Region (Bulgaria). Sofia. 46 p. LÜTEM, ÖMER E. (1999): The past and present state of the Turkish-Bulgarian relations. In.: Di Politika. 1999. 1-4. pp. 64-77. MAHON, MILENA (1999): The Turkish minority under Communist Bulgaria politics of ethnicity and power. In.: Journal of Southern Europe and the Balkans. Vol.1. 2. pp. 149-162. MINKOVA, MILENA STEFANOVNA, MILENA KOLAROVA, RUMYANA DIMITROV, DIMITAR (2006): Report on the State of Local Democracy in Bulgaria. In.: Soós Gábor (ed.): Teh State of Local Democracy in Central Europe. Reports from Bulgaria, Estonia, and Slovakia. Bp. pp. 26-120. NIEDERHAUSER EMIL (2001): Kelet-Európa története. Bp. 360 p. TAAFFE, ROBERT N. (1990): Population Structure. In.: Klaus-Detlev Grothusen (ed.): Handbook on South Eastern Europe. Vol. VI. Göttingen. pp. 433-457. WARHOLA, JAMES W. BOTEVA, ORLINA (2003): The Turkish Minority in Contemporary Bulgaria. In.: Nationalities Papers. 31. 3. pp. 255-279. ZHELYAZKOVA, ANTONINA (2001): The Bulgarian ethnic model. In.: East European Constitutional Review. 10. 4. http://www.law.nyu.edu/eecr/vol10num4/focus/zhelyazkova.html

11