Kávéházi beszélgetések a statisztikáról A nemzetiségi (etnikai) statisztika (8.)

322

John Ede

John Ede, a KSH ny. vezető főtanácsosa E-mail: [email protected]

Kávéházi beszélgetések a statisztikáról — A nemzetiségi (etnikai) statisztika (8.)

A Francia Statisztikai Társaság (Société Française de Statistique – SFdS) és a Francia Statisztikai és Gazdaságkutatási Intézet (Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques – INSEE) 2005 decembere óta, általában havi rendszerességgel, egy párizsi kávéházi különteremben nyilvános vitaesteket szervez arról, hogy milyen választ ad a statisztika a társadalmunkat foglalkoztató nagy kérdésekre. A havi rendszerességű összejövetelek „tiszteletbeli” meghívottjától Rózsa Gábortól, a KSH ny. főosztályvezető-helyettesétől John Ede is megkapja a viták összefoglalóját, aki annak tartalmát örömmel megosztja a Statisztikai Szemle olvasóival.

Franciaországban az „etnikumokkal” foglalkozó statisztikákról néhány év óta sokat vitatkoznak. A vélemények meglehetősen eltérők a kérdés jelentőségét, a kapcsolódó érdekeket, a kockázatokat, az alkalmazott módszereket illetően. Más országok gyakorlatához hasonlóan miért nem közölnek Franciaországban ilyen statisztikákat? Miért kezelik e kérdést tabuként? Az etnikumokkal összefüggő problémák ismertek (a többségi társadalomba való beilleszkedés, a kirekesztés stb.); célszerű tehát az egyes népességcsoportok élethelyzetének, törekvéseinek minél alaposabb megismerése. Hozzájárul-e azonban ez a társadalmi összetartozás erősítéséhez? Mire kell figyelni, miben kell elővigyázatosnak lenni a kérdéskör megfigyelésénél? Ezúttal a vitaindító előadást François Héran, a társadalmi különbségek és a diszkrimináció vizsgálatára létrehozott bizottság1 elnöke, a Francia Demográfiai Kutatóintézet (Institut National d’Etudes Demographiques – INED) korábbi igazgatója tartotta. Minden diszkriminációt a társadalmi egyenlőtlenségre kell visszavezetni. A társadalmi mobilitással foglalkozó vizsgálatoknál általában a származás, az iskolázottság és a mindenkori társadalmi hovatartozás „háromszögét” tekintik meghatározóknak. Az 1 A Simone Veil nevével jelzett bizottság munkájának folytatására létrehozott harminc jól felkészült személyiségből álló fórum, amelynek feladata az alkotmányban biztosított személyiségi jogok figyelemmel kísérése.

Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám

A nemzetiségi (etnikai) statisztika

323

egyenlőtlenség e három összetevő egymásrahatásának következménye. A téma szakértői szerint az egyes összetevők többé-kevésbé azonos fontossággal bírnak. Az előbbi sémában a diszkriminációk olyan kakukktojásként jelennek meg, amelyek módosítják mind a három összetevőt (a származás hat a képzettségre, a képzettség a jövőbeni társadalmi helyzetre, az induló szociális helyzet az elért társadalmi pozícióra). Ahhoz, hogy a bekövetkező módosulásokat megértsük és legyőzzük, mérni kell őket. A büntető-törvénykönyv 225. cikkelyének első bekezdése a diszkrimináció tizennyolc megjelenési formáját sorolja fel, ezek mindegyike elemezhető, statisztikailag mérhető. Közülük a származáshoz köthető: az apai vonal, a genetikai értelemben vett örökölt tényezők, az etnikum, a nemzetiség és a faj. A Harc a Hátrányos Megkülönböztetés Ellen és az Esélyegyenlőtlenségért Főfelügyelet (Haute Autorité de Lutte contre les Discriminations et pour l’Égalité – HALDE) Franciaországban 2004 decemberében létrehozott testület az „eredet” szót faji értelemben használja, amit a hátrányos megkülönböztetés szempontjából fontosabbnak tart, mint az egészségügyi állapotot, az életkort. Erős korreláció van tehát a földrajzi helyhez köthető eredet és származás között; azaz napjaink bevándorlóit szociális szempontból a leghátrányosabb helyzetűek közé helyezik. Ahogy majd a későbbiekben szó lesz róla, az „etnikum” megnevezést a „szerencsétlen” szinonímájaként is használják. A „(nép)faj” kifejezést a klasszikus antropológia pontosan meghatározza: egy adott nemzeten belüli, vagy a feletti népességcsoport (kurd, kabil, baszk, szoninke, diola stb.) ami önmagában nem köthető az államhoz. Természetesen vannak olyan antropológusok, akik szerint a fogalom eléggé tágan értelmezhető és manipulálható, nélkülözi a reális megalapozottságot. Azonban „bármennyire manipulálható is, tudomásul kell venni létezését”. Számos példa hozható fel arra, hogy egy fogalmat nehezebben körülírható, képlékeny határai mellett is hasznosnak, használhatónak ítélünk meg (gondoljunk csak a gazdaságra és a szegénységre). Az „etnikum” szűkebb értelmezésének adott helye van a francia statisztikában, elég itt utalni az Afrika és Európa közötti migráció vizsgálataira. Az egyazon országból érkező migránsok számos közös vonással, tulajdonsággal, magatartásformával bírnak. Nyilvánvalóan ezek a tények nem hagyhatók figyelmen kívül. Minél inkább megjelennek ezek a származási adatok, a Franciaországgal partneri viszonyban levő országok népszámlálási kérdőívén, annál indokoltabb a kérdéskör összehangolt, nemzetközi vizsgálata. Ilyen érveléssel sikerült megszerezni Franciaországban az Informatikai Bizottság jóváhagyását az Alkotmányügyi Tanács 2007. évi döntéséhez igazodó kérdőíves felvétel végrehajtásához, amiről később még lesz szó. Az „etnikum” szó kevésbé tapintatos alkalmazása figyelhető meg a francia jogi nyelvben; nem egyszer a „faj”, eufemisztikus megnevezésére használják. Az 1978. évi Információs szabadságról szóló törvény is a „faji vagy etnikai származás” szóösszetételt használja. Az antropológusok az „etnikum” ilyen értelmezésével természetesen nem értenek egyet, hiszen ez olyan idegen származásra utal, mely a szüleStatisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám

324

John Ede

téskori nemzetiséget, a szülők nemzetiségét vagy külső megjelenésből kikövetkeztethető atyai nemzettségből rekonstruálja a származást. A kutatók mindeddig az előbbi kategóriákat használták vizsgálataikhoz. Különösen igaz ez a Jogszociológiai és Büntetésvégrehajtási Intézetek Kutatóközpontja (Centre de Recherches Sociologiques sur le Droit et les Institutions Pénales – CESDIP) két felvételére Párizs kerületeiben (Les Halles, Gare du Nord), amikor a rendőrségi letartóztatások gyakorlatát hasonlították össze. Ezek során rögzíteni kellett valamennyi előállított személy „etnikai-faji” hovatartozását és minden egyéb jellemzőjét (életkor, ruházat, csomag, pénztárca és tartalma stb.) és ezekre alapozva alakították ki a „bűnözői” típusokat. Képzeljük el, hogy a „bűnözők” helyett egy középiskola diákjait, vagy a munkát keresőket csoportosítják az azonos tulajdonságok alapján, azaz az etnikai hovatartozást szubjektív ismérvekkel közelíti. Készülnek azonban Franciaországban az etnikai-faji hovatartozásról statisztikák, és ezeket, illetve az ezekben használt kategóriákat még a legaggályosabb kutatók is elfogadják. A francia hivatalos statisztika – szemben az előbbiekkel – az „etnikum” kifejezést már hosszabb ideje tágan értelmezi. Az általános vélekedéssel szemben, amely szerint a hivatalos statisztika „nem tesz különbséget a franciák között”, a népszámlálás hagyományosan összeírja a születéskori állampolgárságot, így igenis különválasztja a „született” és a „nem született” franciákat. 1992-től több nagymintás felvételnél kérdésként szerepel a „szülők állampolgársága”. 1999-től hasonlóképpen megjelenik a kérdés a „család” felvételnél, legutóbb a „szakképzés és képesítések”, a „munkaerő” stb. tárgyú felvételeknél. Ami az INSEE gördülő mintájú demográfiai felvételét (Échantillon Démographique Permanent – EDP) illeti, ahol egy adott személy teljes életútját nyomon követik, könnyen és sokat tudhatunk meg a „gyökerekről”. (Ugyanis ez az első olyan társadalom-demográfiai nagyminta, melyben vizsgálható a franciaországi termékenység, halálozás, családösszetétel, országon belüli földrajzi mobilitás, a társadalmi és foglalkozási mobilitás.) A negyedévenként megjelenő Revue Française de Sociologie című folyóirat egyik legutóbbi számában a szerzők a térségi szegregáció elemzéséhez a hivatalos statisztika adatait felhasználva rendre az „etnikai kisebbség” kifejezést használják. Érdekes azt is megjegyezni, hogy sokszor még az etnikai statisztikák ellenzői is használják a szóösszetételt. A statisztikai kategorizálás során az az aggodalom is megfogalmazódhat, hogy alkalmazása nem erősíti-e fel az egyes csoportokba tartozók nézeteltéréseit, elkülönülését. E téren eligazítást adhat egy korábbi szociológiai vizsgálat azon megállapítása, miszerint egy kietlen területen hosszú ideig veszteglő vonat utasai hosszú ideig viselkedhetnek csoportként, miközben definíció szerint nem azonos csoport tagjai. Gyakran kódolt kifejezések is felbukkannak. A rendőrök nem egyszer használják például a földrajzi eredetre utaló, leegyszerűsített kifejezést. A megjelölést egyes kutatók „köznyelvi etnikai-faji” kategóriáknak minősítik és törlik a tudományos kutatáStatisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám


325

sok szókészletéből. A szóhasználat komplexitásának érzékeltetése céljából elég arra gondolni, hogy az „etnikai tartalom” nemcsak a felhasznált különböző forrásoktól, hanem az alkalmazott csoportosítástól is függ. A származási országok szerinti csoportosítást ténylegesen „földrajzi” besorolásnak tekintik. Ezeknek az információknak összevont kategóriákká alakításával már „területi-faji” lehatárolással állunk szemben, bizonyos összevonások pedig rejtett tartalomra is utalnak. Például a török, az iráni és az arab országok összevonása már vallási színezettel is bír. Paradox módon ezek az összevonások inkább sértik az érintettek érzékenységét. Támogathatók-e az olyan kutatói megnyilatkozások, amelyek szerint „nem kell foglalkozni az emberek származásával”? Valószínűleg nem; az utóbbi évek e téren gyors változásokat hoztak. „A származás rejtelmei változatlanul léteznek; igenis fel kell használni a szülők nemzetiségét leíró hivatalos statisztikák gazdag információit” – írta 2009-ben Hervé Le Bras. Miután a származásra vonatkozó adat az egyének „érzékeny” jellemzője és a törvények által is védettséget élvez, a francia hivatalos statisztika eddig ilyen adatokat nem publikált. Ebben mindenekelőtt az is szerepet játszott, hogy meglehetősen nehéz pontosan elválasztani egymástól a hasznos és a káros adatokat. A származásra, eredetre vonatkozó információkat meghatározott célú – például tudományosan megalapozott felvételek inputjaként történő – felhasználásra korlátozták, azokat nem sorolták a hivatalos statisztika alapadatai közé. Franciaországban senki sem akar „amerikai vagy angol megoldást”, azaz a népszámlálásban, a kérdőíves felvételeknél, az adminisztratív nyilvántartásokban az etnikai-faji hovatartozás nyilvántartását. Az előadó emlékeztetett arra, hogy az Alkotmányügyi Tanács az alkotmányos jogok 1971. évi felülvizsgálatakor beemelte az alkotmányos jogok közé az 1789. évi Emberjogi Nyilatkozatban kinyilatkoztatott egyenlőséget. A vita során az egyik hozzászóló megjegyezte, hogy az 1789-es jognyilatkozat „eredeti származás” kifejezésben az „eredeti” a megelőző államrendre, nevezetesen a nemességre utal. Az egyenlőségért folytatott harc folytatóinak érdemes lehet tanulmányozni az Államtanács 1997. évi jelentésének vonatkozó részét. Ebből a szempontból tehát a francia alkotmány korszerű, míg az amerikai túlhaladott. A francia alkotmány értelmezése szerint az etnikai-faji hivatkozás szerinti megkülönböztetés nem elfogadható. Ugyanakkor a fogalomkör használata – elemzési és semmiképp sem intézkedési célból - igenis elfogadható a különböző vizsgálatokban, kutatásokban. Mindenképpen ügyelni kell azonban az elemzést és az intézkedést szolgáló felhasználás közötti nagy különbségre. A statisztika nem ellenőriz: feladata nem kevesebb, mint „mérni a mérhetőt”. A statisztika célja az elemzés, az egyenlőtlenség kritikus összehasonlítása, a társadalmi hatásmechanizmusok feltárása. A kockázatok túlhangsúlyozása nélkül biztosítandó, hogy a kritikai értékelés megfelelő eszköze legyen. Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám

326

John Ede

A vita Több hozzászóló – a nem célszerű felhasználás lehetőségét sem tagadva – hasznosnak ítélte a nemzetiségi, az etnikumokra vonatkozó statisztikát. A vita egyik résztvevője a bevándorlók beilleszkedésében a francia társadalomba jelentős előrelépést érzékel, szerinte az „integrációs folyamat jó irányú”; az amerikai „agytröszt”, a Pew Center szerint a Franciaországban élő észak-afrikai származású mohamedán lakosság 90 százaléka a francia nemzeti értékek szerint él. Szerinte az eltérő kulturális indíttatású népesség beilleszkedése nem történik meg egyik napról a másikra. Emlékeztetett arra, milyen nehézségeket okozott az olasz származásúak franciaországi beilleszkedése a XIX. század végén, Aigues-Mortes-ba, ahol 1893-ban komoly áldozatokat követelő etnikai jellegű összetűzés zajlott le a sóbányák kitermeléséhez torborzott olasz bevándorlók és a helyi munkások között. Ha az integráció valóban ennyire pozitív, ha bizonyosan ez a helyzet, akkor – szem előtt tartva az eltérő nézeteket és az érintett népesség várható reakcióit is – miért ne lehetne ilyen elemző statisztikákat készíteni? A legnagyobb haszon az integrációs folyamat sebessége, jellemzőinek mérhetősége lenne. Ha sor kerülne ilyen hazai statisztikai összesítésekre, felvételekre, akkor nem kellene a külföldi intézetekre, mint például a Pew Center adataira hagyatkozni. Az orvosi, a járványügyi, a genetikai kutatásoknál az etnikai elem mindig jelen volt; a kutatók minden esetben különbséget tudtak tenni a beavatkozási, illetve az elemzési célú kategóriák között. A jelenlevők felvetettek egy másik felhasználási területet, nevezetesen a „hitelminősítést”, a biztosításokat. Az egyik hozzászóló a Dél-afrikai Köztársaságbeli ellentmondásos helyzetről szólt. Elmondása szerint a hitelkérelmeknél megtiltották az olyan minősítő elemek alkalmazását, amelyek az etnikai eredetre, a korábbi hátrányos megkülönböztetésre utalnak. Az előbbivel ellentétes példaként a belgiumi banki gyakorlatot, a török férfi és női ügyfelekkel való foglalkozást említették. A résztvevők többsége szerint a különböző intézkedések céljaira is felhasznált adminisztratív nyilvántartásokban a származás rögzítése nem felel meg a származástól független egyenlő elbánás elvének. Az ezzel ellentétes gyakorlat még a legjobb indulatot feltételezve sem támogatandó. Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy a népesség etnikai jellemzők szerinti megfigyelése hátrányos az érintett lakosokra? Hivatkozni lehet a múlt század negyvenes éveinek zsidó áldozataira; ennek azonban semmi köze nincs az adott népesség statisztikai számbavételéhez. A vitában sokan használták a „megbélyegzés” kifejezést. Felmerült a kérdés, nem stigmatizálják-e egy adott etnikai csoport tagjait akkor, ha a statisztikai elemzések szerint növekszik az adott csoportba tartozó bűnözök száma, aránya? Nem vezet-e a megbélyegzés egyéni ellenálláshoz? Ehhez az előbbi kérdéshez kapcsolódóan elhangzott, hogy az 1999. évi „családfelvétel” a börtönökben élőkre is kiterjedt, körükben egyes népességcsoportok meglehetősen túlreprezentáltak voltak. A kérdésStatisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám


327

kört a társadalomkutatóknak mindenképpen vizsgálnia kellene, és erről a nyilvános vita sem kerülhető el. A cenzúra nem oldja meg a gondokat, nem csökkenti a probléma súlyát. Gyakran hivatkoznak az Egyesült Államok példájára, egyrészt az ország fajietnikai csoportjai létrejöttének történelmi vonatkozásaira, másrészt a származás szerinti népességi statisztika kiépítésére, illetve az azonos népcsoportok egységesülését szolgáló lobbik tevékenységére. Az első világháború idején az Egyesült Államokban törvényt hoztak a bevándorlás korlátozásáról, amelynek egyik következménye volt a XIX. században elfoglalt Texas állam spanyol ősökkel rendelkező lakosságának szegregációja, az afroamerikai lakosokhoz hasonló elkülönítése.2 Az így kialakult helyzetben vált szükségessé és halaszthatatlanná, hogy érdemben foglalkozzanak a faji-etnikai kérdésekkel. Mégis, csak az 1950-60-as évek polgárjogi mozgalma érte el, hogy a népszámlálási kérdőíven a faji hovatartozás kifejezése helyett az etnikai származás szerepeljen. Az Egyesült Államokban minden egyes népszámlálást megelőzi a statisztikusok és a különböző etnikai közösségek képviselőinek a népszámlálási kérdőív tartalmi egyeztetését célzó megbeszélés sorozata. A meglehetősen nehéz előkészítő szakasz levezénylése az Elnök legfontosabb intézményének, a Költségvetési Hivatalnak (Office of Management and Budget – OMB) a feladata, amely az INSEE-hez hasonló, statisztikai koordináló szervezet. AZ OMB a statisztikusok számára nemcsak az alkalmazandó kategóriákra, hanem a felvételi módszerekre (például a több válasz kezelése) vonatkozó utasításokat, direktívákat is előír. Franciaországban egyszerűsíti az összeírást a nemzetiséget is tanúsító személyi igazolványok használata. Annak ellenére, hogy a franciaországi helyzet történelmileg másképp alakult, mégis léteznek az azonos származáson alapuló tömörülések, például a Franciaországi Zsidó Tanács (Conseil Représentatif des Institutions Juives de France – CRIF), a Franciaországi Feketebőrűek Tanácsa (Conseil Représentatif des Associations Noires de France – CRAN) stb. Az ilyen szervezetek létezése, névhasználata alkotmányos jog, tevékenységüket az állam nem korlátozza, jelenleg viszont nincs elég erejük ahhoz, hogy befolyásolni tudják a közösségi statisztika alakítását – nyilvánította ki egy hozzászóló. Más résztvevők szerint azonban ez nem mindig van így. Franciaország az Egyesült Államok által bejárt úton halad, de a két ország között e kérdés kezelésében nagy a különbség. Felvetődött, hogy Franciaországban egyes etnikai csoportokat érintően pozitív diszkriminációt kellene alkalmazni. A gondolatnak mind támogatói, mind ellenzői voltak; az egyik hozzászóló szerint az etnikai statisztika körüli vita mögött ez a gon2

A törvény nem utalt országokra, vagy fajokra, de közvetetten utalt az ázsiai országokból érkezett bevándorlókra is. Érdekes olvasmány a japán kormánynak az 1917-es törvénnyel összefüggő, meglehetősen modern tiltakozása.


328

John Ede

dolat húzódik meg. Az etnikai csoportosítás az első lépést jelentené az megkülönböztetés megvalósítására. A kérdéssel összefüggésben elhangzott két felvetés. 1. Figyelembe kellene venni, hogy a pozitív diszkrimináció nem egyszerű dolog, ugyanis a közvetlen vagy közvetett kapcsolódásokkal rendelkező, jelenleg is létező, akár etnikai indíttatású, esetenként képmutató és bizonytalan, egymástól elkülönülő csoportosulásokra is vonatkozhat. 2. Mind a származásra, mind a szerzett nemzetiségre vonatkozó pozitív megkülönböztetés faji-etnikai tartalommal bír; ezt nem szabadna az intézkedések előkészítésében felhasználni. Ugyanakkor, ha az Alkotmányügyi Tanács vagy az Informatikai Tanács megközelítését nézzük, többé-kevésbé az előbbi elképzeléssel szemben álló gyakorlat elfogadásával találkozunk. Hamis, és a statisztika szerepének túlhangsúlyozása annak állítása, hogy egy idő után minden kategorizálás a mérést, a számszerű összehasonlítást szolgálja. Felmerült a vitában a vallással, mint hasonlóan érzékeny ismérvvel kapcsolatban az a kérdés, hogy tilos-e még a vallási hovatartozásról hivatalos statisztikát készíteni. A kutatás szempontjából védhetetlen az SOS-rasszizmus álláspontja, mely szerint elfogadhatatlanok a Származás és életpálya c. kutatásban a vallásos viselkedésre, magatartásra utaló kérdések. Ezzel együtt a közelmúltban (2008. június-augusztus) az INED Population et Sociétés c. kiadványában az INSEE-INED 2005. évi A családok és a többgenerációs családok vizsgálata c. felvétele alapján nyilvánosságra hoztak két, a vallásosság kutatásával kapcsolatos tanulmányt. A nemzetiségi statisztika ellen felhozott gyakori érv, hogy vannak „közbenső” – például a vegyes házasságokban született – személyek. A nem egyértelmű besorolhatóság (például a „vegyes” házasságból születettek hovatartozása) ugyanakkor nem ellentétes egy általánosan elfogadható kategorizálás létrehozásával, erre számos példa is akad. Gondoljunk csak a valóságban is létező „átmeneti munkanélküliségre”, amelynek a létezése nem kérdőjelezi meg a „munkanélküli” illetve a „foglalkoztatott” kategóriákat. A statisztikai elemzés tárgya éppenséggel lehet az „átmeneti állapotban lévő” csoportok szerepe az egyes embercsoportok közötti faji, etnikai határok lebontásában. Amerikában például az emberek egyidejűleg több faji-etnikai csoportba tartozónak is vallhatják magukat; a régi kategóriáktól való megszabadulás szándékával így született meg a „mesztic” besorolás. Az érintettek erős lobbitevékenységükkel elérték a többes identitás megadásának lehetőségét, így a mai amerikai népessség nyolc százaléka már többes etnikai származásúnak vallja magát. Az „Életpálya és származás” felvétel végrehajtása Franciaországban időben egybeesett a bevándorlási törvény vitájával, majd ezt követően az Alkotmányügyi Tanács 2007. novemberi, a nemzetiségi statisztikát érintő döntésének meghozatalával. Az INSEE és az INED vezetése tartott attól, hogy az adott körülmények között bizonyos kérdések – és itt elsősorban a bőrszínre utaltak – szerepeltetése veszélybe sodorhatja a felvételt. Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 3. szám


SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI: 1. Hogyan oktassuk a statisztikát a középiskolában? 2008. évi 9. sz. 908–915. old. 2. Az új családformák. 2009. évi 3. sz. 302–311. old. 3. A munkanélküliség mérése. 2009. évi 10–11. sz. 1078–1086. old. 4. A szegénység mérése. 2009. évi 12. sz. 1194–1203. old. 5. A termelés területi áthelyezése. 2010. évi 2 sz. 177–185. old. 6. A lakáshelyzet és a lakásstatisztika. 2010. évi 12. sz. 1222–1232. old. 7. A nyugdíjak és a nyugdíjasok jövőjéről. 2011. évi 1. sz. 101–110. old.


329

Kávéházi beszélgetések a statisztikáról A nemzetiségi (etnikai) statisztika (8.)

Recommend Documents