NÉPESSÉG ÉS ETNIKUM HÁROM HATÁRVIDÉKEN (A szlovák-magyar, az ukrán-magyar és az osztrák-magyar határvidékek egy-egy térségének összehasonlító vizsgálata) Molnár Judit1
BEVEZETÉS A vizsgálat célja: A határvidékek helyzete többször változott jelentősen az elmúlt század során, és most a XXI. században is újra változás előtt áll. Az ebben a térségben fellelhető problémák közé tartozik a népesség számának, összetételének alakulása, de ez az egyes határterületeken más és más arculatot mutat. A dolgozatban három vizsgált terület, a szlovák-magyar, az ukrán-magyar és az osztrák-magyar határvidékek egy-egy kiválasztott térségének főbb népesedési, etnikai jellemzői kerülnek bemutatásra, összekötve egy etnikai preferencia vizsgálattal. Van-e valamilyen összefüggés a népesedési jellemzők és az etnikai összetétel között, mely határterületeken, és ahol léteznek ilyen jellegű kapcsolódások, ezek jelentenek-e valamiféle konfliktust, és ha igen, akkor hogyan határolhatják be a térség jövőbeni lehetőségeit?
“Geopolitikailag tekintve a világot, egyre több és több határvidék inkább együttműködő, mint sem, de a kedvezőtlen körülmények számos esetben korlátozzák a szomszédos országok egymás közötti jó kapcsolatát” (Martinez, O. J. 1994.). Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek a feltárása fontos abban, hogy magát a problémákat aztán majd kezelni tudjuk. Módszer: A határmenti térségek kutatásánál gyakran alkalmazott vizsgálat az etnikai rokonszenv és önértékelés mérése. Ilyen preferencia elemzést végzett Éger György 1996-ban, több határvidéken is. Az általa leírt módszer alkalmazásával - Bogardus-skála módosított változata - (Éger Gy. 1996), mindhárom vizsgálati térségben elvégeztük az etnikai szimpátia vizsgálatot. Felvételezésünkben 19 nemzet, ill. nemzetiség szerepel (Éger 21-et használt), amelyet a megkérdezetteknek rangsorolni kellett 1-5 fokozatú skálán, aszerint, hogy mennyire ellenszenves ill. rokonszenves (1=legkevésbé kedvelt, 5=leginkább kedvelt) az adott népcsoport. Az értékelés során kapott eredmények rámutathatnak a határvidéken élő etnikai csoportok közötti esetlegesen meghúzódó feszültségekre, segíthetik feltárni azokat a jövőbeni irányultságokat, amelyek felé kell haladnia a helyi és a tágabb értelemben vett politikai hozzáállásnak, hogy elősegíthessék a gördülékenyebb együttműködését a térség különböző etnikai szereplőinek. Kutatási térségek: A cikk három vizsgált térsége (mindegyik egy-egy fantázia névvel illetett, az egyszerűbb elkülönítés érdekében): • magyar-ukrán határvidék 98 településsel, a cikkben “Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék” névvel szerepel (1. ábra) • magyar-szlovák határvidék Sajó és Hernád közé eső szakasza 105 településsel, a “Sajó-Hernád határvidék” (2. ábra) • magyar-osztrák határvidék soproni régiója 35 településsel, az Iron Curtain Projectből vett “Kékfrankos határvidék” nevet kapta (3. ábra). 1
Ph.D, egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem,
[email protected] (A kutatások az F 029 180 sz. és a T 037 335 sz. OTKA, valamint az EU5-ös QLK5-CT-2001-01401 sz. „Iron Curtain” projekt t támogatásával folytak ill. folynak.)
1
1. ábra ‘Szatmár-Bereg-Kárpátalja’ határvidék Ungvár
N
Ukrajna
Szlovákia
W
E
Munkács
S
Beregszász Nagyszőlős
Magyarország
Vásárosnamény Fehérgyarmat Mátészalka
Nyíregyháza
Románia
2. ábra ’Sajó-Hernád’ határvidék Kassa
Rozsnyó
Encs
Rimaszombat
Ózd
Edelény
Kazincbarcika Miskolc
É Ny
K D
2
a vizsgált határvidék magyarországi területe a vizsgált határvidék szlovákiai területe
3. ábra ’Kékfrankos’ határvidék É tő tó
Eisenstadt
F er
Ny
K D
Mattersburg
Sopron Fertőd
ETNIKAI ÖSSZETÉTEL ÉS A NÉPESSÉG SZÁMÁNAK ALAKULÁSA Egy térség népességszámát, annak alakulását, több tényező határozza meg, melyek az adott terület gazdasági-társadalmi fejlettségével vannak összefüggésben (G Fekete É. 1991). A népességszám alakulása, szerkezete árulkodik az adott hely lakosságának körülményeiről. Ha a kedvezőtlen folyamatok elérnek egy bizonyos szintet, amikor a népesség összetétele olyanná válik, hogy már nem képes a reprodukcióra, akkor a térség saját humán erőforrásaiból már nem tud megújulni, és olyan változásnak lehetünk tanúi, amely már visszafordíthatatlan, és kihatással van az egész térség társadalmi és gazdasági életére is. Ezek a változások nem egyik napról a másikra történnek, és már megindulásukkor kitapinthatók. A végeredmény, a kiürülő települések, viszont komoly gondot jelentenek a társadalom számára: egyrészt kihasználatlanul hagynak falusi erőforrásokat, másrészt a városok szempontjából sem mindig kedvezőek (Enyedi Gy. 1983). Ezért a népesség állapotának vizsgálata azon túlmenően, hogy sokat elárul az adott térség helyzetéről, meghatározó jelentőségű valamely terület társadalmigazdasági helyzetének elemzésekor. A két világháborút követő békeszerződések kedvezőtlenül érintették hazánkat, az így létrehozott politikai határok „sem etnikai, sem térszerkezeti elvet nem követtek, kizárólag nagyhatalmi alkuk eredményei, hogy szinte természetesnek vehető, hogy a régiókezdeményekre sem voltak tekintettel.” (Tóth J. 1996). Ennek következtében jelentős magyar kisebbség jött létre a szomszédos országok újdonsült határain belül. A Trianoni Békeszerződést követően Magyarország népessége 18 264 533-ról 7 990 202-re csökkent, területe 282 870 km2-ről 93 073 km2-re zsugorodott. 1,7 millió magyar került Romániához, 0.5 millió a Szerb-Horváth-Szlovén Királysághoz, 1.1 millió Csehszlovákiához, és 26 000 magyar maradt Ausztriának (Zeidler, M. 2001). Mára számuk is, arányuk is megfogyatkozott, de átlépve országunk jelenlegi határát, gyakran magyar többségű településeken találhatjuk magunkat (4. ábra).
3
4. ábra Magyarok Közép és Kelet-Európában (lila szín: magyarok többségben, narancssárga szín: magyarok kisebbségben, zöld körrel jelölt részek: megközelítőleg a vizsgált határvidékek) (in: http://www.htmh.hu/terkep/hatterk.jpg)
A vizsgált határvidékek közül a Szatmár-Bereg-Kárpátalja és a Sajó-Hernád határvidékeken a határ túloldalán magyar többségű, ritkábban kisebbségű, települések találhatók. Az itt élő magyarságnak a határváltozásokat követően szembe kellett néznie azzal a problémával, hogy hogyan tudnak beilleszkedni egy idegen ország életébe úgy, hogy identitásuk megmaradhasson, hogyan tarthatják fenn kapcsolatukat az anyaországgal, azokkal a falvakkal, városokkal, amelyekkel évszázadok során egy életet éltek, és amelyektől most egy határ választja el őket. A határ túl oldalán élő rokonok száma kifejezi a még napjainkra is valamilyen mértékben megmaradt összefonódást (5. ábra). A vizsgált határvidékek ukrajnai és szlovákiai oldalán élő magyarságnak vannak leginkább rokonai a határ túloldalán, valamivel kevesebb azoknak, akik a határ magyarországi oldalán élnek a Sajó-Hernád határvidéken. Jelentősebb rokonsággal bírnak még a szomszédos országból a Kékfrankos határvidék magyarországi oldaláról is. Érdemes megfigyelni, hogy az egyes határvidékek tekintetében mindig ott tartják számon jobban a határon túli rokonokat, ahol nagyobb az igény az összetartozásra, az odakapcsolódásra. A szlovákiai és ukrajnai magyarok erősen kötődnének Magyarországhoz, az osztrák határ közelében élő magyarországi magyarság pedig szeretne húzódzkodni Ausztria felé, nyugat felé.
4
5. ábra A határ másik oldalán élő rokonokkal rendelkezők aránya a különböző vizsgált határvidékeken % 80 70 60 50 40 30 20 10 Sajó-Hernád határvidék szlovákiai oldala
Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldala
Kékfrankos határvidék ausztriai oldala
Kékfrankos határvidék magyarországi oldala
Szatmár-Bereg Kárpátalja határvidék ukrajnai oldala
Szatmár-Bereg Kárpátalja határvidék magyarországi oldala
0
Ezeken a határvidékeken találhatunk egy jelentős kisebbséget is, akik néhol többségben élnek, ez a roma etnikum. A vizsgált határvidékek közül a Sajó-Hernád határvidéken a legnagyobb az arányuk, a Kékfrankos határvidékeken pedig elenyésző (6-7. ábra). Sajnos nem állt rendelkezésre adat a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék kárpátaljai oldaláról. A népszámlálási adatokra támaszkodva e határvidék magyarországi oldalán a cigány népesség aránya 9,63% 1990-ben, 6,74% 2001-ben. Az arányuk nem csökkent az előbbi adat ellenére, sajnos a népszámlálási adatok e téren nem megbízhatóak, hiszen a roma népesség jelentős hányada nem mondta magát cigánynak a felvételezés alkalmával. Ezt az állítást igazolja a Sajó-Hernád határvidéken polgármestereivel készített kérdőíves vizsgálat eredményei is, amikor az általuk megbecsült arány nagyban eltért a hivatalos statisztikai adatoktól. A cigány népesség aránya 10,75% volt 1990-ben és 14,66% 2001-ben a határvidék magyarországi oldalán. A szlovákiai részén 2,65% volt 1991 és 5,64% 2001-ben. Sajnos még mindig a legközelítőbb adatokat a polgármesterek válaszaiból tudhatjuk meg és napjainkban még mindig ez az adat adja a jelenlegi valós arányokhoz legközelebb álló értékeket (22,14% a magyarországi területen, 7,13% a szlovákiai részen). (A vizsgálat 1998-ban készült. 8. ábra). A Kékfrankos határvidéken a cigány népesség aránya nem éri el a fél százalékot sem.
5
6. ábra A cigány népesség aránya 1990-ben ’Szatmár-Bereg-Kárpátalja’ határvidéken Ungvár
É
Ukrajna
Szlovákia Tiszasalamon
Ny
Csap Eszeny
K D
Munkács
Beregszász Nagyszőlős
Magyarország
Vásárosnamény Fehérgyarmat Mátészalka
Nyíregyháza
Románia
7. ábra A cigány népesség aránya 2001-ben a ’Sajó-Hernád’ határvidéken Kassa
Pelsőc
Nagyida Tornanádaska Hernádpetri Rakaca Szendrő
Edelény
É Ny
K D
6
8. ábra A cigány népesség aránya 1998-ban a Sajó-Hernád határvidéken a polgármesterekkel készített kérdőíves felvételezés alapján É
Bódvalenke
Tornanádaska
Körtvélyes
Nagyida
Ny
K D
Hernádpetri Martonyi
Szin Zádorfalva Sajókeszi
Pusztaradvány Rakaca
Fulókércs
0 1 - 10 % 11 - 25 % 26 - 50 % 51 - 80 % nincs adat, illetve nemvizsgált település
A három vizsgált határvidék népességének alakulása 1880-tól napjainkig a következőképpen alakult: A Sajó-Hernád és a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidékeken a magyarországi népesség 1970-ig növekedést mutatott, kivételt szinte csak a két világháború időszakai jelentettek. 1970 óta azonban erős csökkenés következett be 1990-ig, és ez a SajóHernád határvidékén olyan mértékű volt, hogy a népesség száma az 1880-as szint alá süllyedt. Ezeken a határvidékeken a népesség száma a határ másik oldalán erőteljes növekedést mutat. A Kékfrankos határvidéken a népesség száma mindkét oldalon növekvő, a magyar oldalon viszont a II. Világháború után nagyot esett, amiben valószínű nagy szerepet játszott a háborús veszteségek mellett a németajkúak kiköltöztetése is. Ezután azonban a népesség száma gyors gyarapodásnak indult, amely növekedés üteme csak 1980-tól csökkent le. Az osztrák oldalon a növekedés szinte folyamatos, de nem nagy mértékű (9. ábra). A kékfrankos határvidék utóbbi 10-20 év népmozgalmi adatait tekintve megállapítható, hogy mindkét oldalon a népesség növekedése nem a térség saját populációjának humán erőforrásából, azaz a természetes szaporodásából adódik, hanem a beköltözők jelentős száma biztosítja napjainkban az állandó növekvő népességszámot (10-11. ábra). A térség jelenti Magyarország és a Nyugat egyik kapuját, Sopron központtal, amely város nem csak turisztikai szempontból jelentős, hanem jelentős oktatási és kereskedelmi központ is, vonzása kiterjed a szomszédos országra is. Jó az együttműködés a két ország között, szoros kapcsolat áll fenn a gazdaságban (mind a legális, mind az illegális oldalát tekintve), a magyar oldalról átjárnak idénymunkákra, állandó munkákra dolgozni, hiszen az ausztriai oldalon keresett az olcsóbb, de ugyanakkor megfelelően szakképzett munkaerő. Az osztrák oldalról viszont a különböző szolgáltatásokért keresik fel Magyarországot. A határ az egykori vasfüggöny ellenére nyitottabb volt már a 90-es években is, mint a másik két vizsgált határvidéken. A látogatót mindkét oldalon szívesen fogadják, a munkakapcsolatokban maximálisan megbíznak egymásban a szomszédos országból származó felek. Együttműködés tapasztalható az oktatásban is, a tanárok átjárnak egymás oktatási intézményeibe különböző kurzusokat tartani.
7
9. ábra A népességszám változása a vizsgált határvidékeken 1880-2001 között Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalának népessége Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék ukrajnai oldalának népessége Kékfrankos határvidék magyarországi oldalának népessége Kékfrankos határvidék ausztriai oldalának népessége Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldalának népessége Sajó-Hernád határvidék szlovákiai oldalának népessége
100000 90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000
2001
1990
1980
1970
1960
1941 1949
1930
1920
1910
1900
1890
1880
1870
20000
10. ábra Népmozgalmi adatok alakulása a Kékfrankos határvidék magyarországi oldalán 1990 és 2001 között születések száma halálozások száma természetes szaporodás vándorlási egyenleg tényleges szaporodás 30
74000
25
73000
20
72000
15 ezrelék
71000 fõ
10 70000 5 69000
0
népességszám
8
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
67000
1992
-10
1991
68000
1990
-5
11. ábra Népmozgalmi adatok alakulása a Kékfrankos határvidék ausztriai oldalán 1981 és 2001 között természetes szaporodás
vándorlási egyenleg tényleges szaporodás 39200
30
39000
20 10
38800
0
38600
-10 -20 1981
fõ
per thousand per year
40
1991
38400 2001
A vizsgált másik két határvidéken a határ mindkét oldalán többségében magyar népességgel találkozunk. Politikai okok, és a gazdasági központi irányítottság miatt (Aschauer, W. 1996), a térségben a szocializmus időszakában a határ nehezen átjárható volt. Az anyaországból átutazó nem kedvelt vendég volt, az odaát élő magyarok megtűrt állampolgárok voltak. A mindenkori kormányok arra törekedtek, hogy megtörjék a magyarság túlsúlyát a térségben, és ezt különböző politikai és adminisztratív eszközökkel próbálták elérni. Támogatták a térségben, Szlovákiában a szlovák, a cseh, Ukrajnában az ukrán nemzetiségűek letelepedését, csökkentették a magyar nyelvű iskolák számát, korlátozták a magyar, mint anyanyelv hivatalos használatát. A népességszám alakulásánál jól elválik a magyarság és az adott nemzet népesedése, a magyarság csökkenő, vagy éppen csak növekvő számával ellentétben e szomszédos országok nemzeteinek képviselői a térségben hihetetlen növekedést mutatnak (12-13. ábra). A szlovákiai 2001-es népszámlálás alkalmával megkérdezték az állampolgároktól nem csak a nemzetiségét, hanem az anyanyelvét is. A 12es ábrán láthatjuk a különbséget. Jóval többen vallották magukat magyar anyanyelvűnek, mint amennyien magyar nemzetiségűnek. Ez az eltérés nem kifejezetten az éppen asszimilálódó magyar társadalmat mutatja, bár ilyen is lehet közöttük, hanem valószinűbb a még napjainkban is meglévő félelmet, attól, hogy valamilyen hátrányos megkülönböztetés éri, ha azt mondja magáról, hogy ő magyar. A Sajó-Hernád határvidék esetében a két világháború közötti népszámlálás a Csehszlovák állam által volt véghezvíve, amikor is próbálták meghamísítani a népesség etnikai összetételét, ha kellett akár megfélemlítésekkel. Ukrajnában sajnos csak becsült adatok állnak rendelkezésre, ami a népesség számát illeti, az 1949-es csökkenés szintén becslés és az 1944-es gyakorlatilag erőszakkal elhurcoltak soha vissza nem térését jelzi. “Kárpátaljának a Szovjetunióhoz csatolása idején a hatalom félve egy esetleges általános népszavazás sikertelenségétől, elrendelte a nem kívánt elemek kiszűrését” (Kovács S. 1999). Minden 18 és 50 év közötti magyar és német nemzetiségű férfinek kötelessége volt úgynevezett 3 napos helyreállító munkára jelentkeznie. Szolyván gyűjtötték össze őket, embertelen körülmények között tartva, így sokan már ott meghaltak, a többieket lágerekbe vitték a Szovjetunió különböző területeire. 30 000 magyar emberből 16 000 tért vissza (Kovács S. 1999).
9
12. ábra Sajó-Hernád határvidék népességszámának alakulása 1880 és 2001 között magyar nemzetiségûek száma a magyarországi oldalon magyar nemzetiségûek száma a szlovákiai oldalon magyar anyanyelvûek száma a szlovákiai oldalon szlovák és egyéb nemzetiségûek száma a szlovákiai oldalon szlovák és más anyanyelvûek száma a szlovákiai oldalon
35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000
2001
1991
1941
1930
1921
1910
1880
0
13. ábra ’Szatmár-Bereg-Kárpátalja’ határvidék népességszámának alakulása 1880 és 2001 között magyarországi oldal népességszáma ukrajnai oldal népességszáma ukrajnai oldal magyar nemzetiségûek becsült népességszáma fõ 100000 90000 80000 70000 60000 50000 40000 2001
1960 1970 1980
1941 1949
1880 1890 1900 1910 1920/21 1930
30000
A magyarországi oldal népesség csökkenésében nagy szerepet játszottak az új határ okozta nehézségek. Ezzel gyakorlatilag korábban összefonódott, együttműködő térségeket választottak el egymástól. A magyarországi részek elvesztették vonzásközpontjaikat, az újonnan kialakított centrumok pedig távol esnek a térségtől (Molnár J. 2002). Ha
10
megvizsgáljuk a közlekedés-földrajzi szempontból kedvezőtlen és kedvezőbb fekvésű települések népességszámának alakulását, akkor láthatjuk, hogy a Sajó-Hernád határvidék a magyarországi oldalán a jó közlekedési helyzetű települések népességszáma erőteljesen növekedett a kedvezőtlenekével szemben (14. ábra). Külön kiemelve figyelhetőek meg az ábrán azok a települések, ahol a cigány népesség száma a 2001-es népszámlálás szerint meghaladta a 10%-ot. Ezeknek a falvaknak a népessége 1990 óta növekszik, ugyanis a jelentősebb népességcsere a cigány és a magyar lakosság között 1980 után kezdődött el a térségben. A Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalának népessége 1970 óta a kedvezőbb közlekedés-földrajzi helyzet ellenére is csökkent, de nem olyan jelentős mértékben, mint a zsákutcás falvak esetében (15. ábra). Az ábrán az is látható, hogy az intézményi ellátottság kevésbé befolyásolta a népességszám alakulását, mint a közlekedésföldrajzi helyzet. A népesség csökkenését mindkét vizsgált határvidék magyarországi oldalán erősítette mind a természetes fogyás, mind a térségből való elvándorlás (16-17. ábra). Azonban, ha a cigány népesség népmozgalmát vesszük szemügyre, akkor látható a különbség: magas természetes szaporodás jellemzi ezt a népességet, az eredeti lakosság folyamatos elvándorlását a roma népesség beköltözése kíséri (18-19. ábra). A népmozgalmi adatok megfigyelésével abban az esetben is tudunk következtetni a roma népesség jelentős képviseletére egy adott településen, ha a népszámlálási adatok ezt nem mutatják. Ma ugyanis a magyar etnikumú populációk esetében a természetes szaporodás mindig 0 ezrelék alatt marad hosszabb időszakot vizsgálva, míg a cigány népesség éppen ellenkezőleg, magas természetes szaporodással bír. 14. ábra Sajó-Hernád határvidék egy településre jutó népességszámának alakulása a különböző kategóriákban kedvezõbb közlekedésföldrajzi helyzetû települések 10%-nál magasabb a cigány népesség aránya 2001-ben végfalvak
1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 2001
1991
1980
1961 1970
1941 1950
1921 1930
1910
1900
1890
1880
1869
200
11
15. ábra Szatmár-Bereg-Kárpátalja egy településre jutó népességszámának alakulása a különböző kategóriákban jobb intézminyi ellátottság kedvezõ közlekedés-földrajzi helyzet kedvezõtlen közlekedés-földrajzi helyzet rosszabb intézményi ellátottság Fõ 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 2001
1990
1960 1970 1980
1941 1949
1910 1920 1930
1880 1890 1900
1870
200
16. ábra Népmozgalmi adatok alakulása a Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldalán 1981 és 2001 között születések száma halálozások száma természetes szaporodás vándorlási egyenleg tényleges szaporodás 100
28000
80
27500
60
27000
40
ezrelék
0
26000
-20
25500
-40
25000
-60
24500
-80
24000
-100
23500
-140
23000
1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001
-120
népességszám
12
fõ
26500
20
17. ábra Népmozgalmi adatok alakulása a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalán 1981 és 2001 között születések száma halálozások száma természetes szaporodás vándorlási különbség tényleges szaporodás
100
69000
80
68000
60
67000
40
66000
0
65000
-20
64000
fõ
ezrelék
20
-40
63000
-60
62000
-80
-120
60000
2001
61000
1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
-100
népességszám
18. ábra Népmozgalmi adatok alakulása Tornanádaskán 1990 és 2001 között (a cigány népesség aránya 60% felett van) születések száma halálozások száma természetes szaporodás vándorlási különbözet tényleges szaporodás
40
590
20
580
0
570
-20
560
-40
550
-60
540
-80
530 2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
fõ
600
ezrelék
60
népességszám
13
19. ábra Népmozgalmi adatok alakulása a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalának 20%-nál magasabb cigány népességű településein születések száma halálozások száma terészetes szaporodás vándorlási egyenleg tényleges szaporodás
120
11250
100 11000
80 60
10750
20
10500
0
fõ
ezrelék
40
10250
-20 -40
10000
-60 -80
9750
2001
-120
1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999
-100 9500
népességszám
ETNIKAI PREFERENCIA VIZSGÁLAT Láthattuk, hogy a vizsgált határvidékek etnikai képe változatos. A Sajó-Hernád és a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidéket a magyar oldalon egyes községekben jelentős cigány populáció jellemzi, míg a határ másik oldalán a magyarok élnek többnyire többségben, de néhány településen kisebbségben. A Kékfrankos határvidéken a magyar oldal népessége elég egyhangú, magyar nemzetiségűek jellemzik (93.37%), jelentősebb kisebbség a német (3.76%) és a horvát (2.45%), de közülük sokan kettős nemzetiségűnek vallották magukat, azaz magyarnak is. Az osztrák oldalon a horvátok jelentenek kisebbséget, a magyarok aránya ott nagyon alacsony. A térség lakosságának tehát együtt kell élnie a különböző nemzetiségű csoportokkal, így nagyon fontos az egymás elfogadása, az az alaphozzáállás, amivel a különböző nemzetek fiai közelítenek egymáshoz, ha kapcsolatba kerülnek. Erről a szimpátiáról, illetve ha létezik ellenszenvről ad megközelítő képet az etnikai preferencia vizsgálat a három határvidéken (1. táblázat). Mind a három esetben az tapasztalható, hogy a magyar oldal az értékelendő nemzetek, népcsoportok többségét kevésbé találta szimpatikusnak, mint a határ másik oldalán élők. A legalacsonyabban értékelték általában a különböző nemzeteket a Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldalán élő lakosai. Az ukránokat, a ruténeket, a szerbeket, horvátokat, a szlovéneket és az arabokat ők kedvelik legkevésbé, minden esetben 2,99 alatti indexet adtak az említett népcsoportoknak. De az önértékelésük is a legkedvezőtlenebb a vizsgáltak körében. Mindhárom területen erős ellenszenv figyelhető meg a cigány etnikum irányában (2,19). A legkevésbé szeretik őket a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalán, ahol az értékelés után a kapott szimpátia indexük átlaga 1,87. A legmagasabb értéket
14
a Kékfrankos határvidék ausztriai oldalán érték el, 2,63-as átlaggal. Az osztrákok körében is ez az egyik legkedvezőtlenebb érték, még az araboknak adtak egy tizeddel kevesebbet, 2,53at. 1 táblázat Etnikai preferenciák a vizsgált határvidékeken Határvidék
Etnikai csoport magyarok szlovákok ukránok rutének románok szerbek horvátok szlovének osztrákok lengyelek csehek németek cigányok oroszok amerikaiak japánok zsidók arabok franciák
Kékfrankos Kékfrankos Sajómagyarausztriai Hernád országi oldal magyaroldal országi oldal 4.54 3.03 2.76 2.97 2.55 2.64 3.32 3.35 3.37 3.56 3.20 3.48 2.45 2.78 3.51 3.45 3.00 2.53 3.28
4.58 3.66 3.17 3.11 2.81 3.05 3.80 3.65 4.69 3.64 3.63 3.90 2.63 3.09 3.14 3.43 3.06 2.53 3.19
4.40 3.31 2.54 2.68 2.54 2.29 2.78 2.98 3.84 3.45 3.30 3.76 2.11 2.63 3.78 3.77 3.11 2.50 3.77
SajóHernád szlovákiai oldal
4.78 3.83 2.78 2.79 2.74 2.38 3.21 3.36 3.78 3.79 4.45 4.00 2.12 2.60 3.93 3.84 3.43 2.66 3.84
SzatmárBeregKárpátalja magyarországi oldal 4.63 2.94 2.62 2.69 2.32 2.35 2.85 3.09 3.67 3.49 3.22 3.72 1.87 2.40 3.82 3.51 3.17 2.73 3.40
SzatmárBeregKárpátalja ukrajnai oldal 4.53 3.35 3.76 3.55 2.69 3.12 3.17 3.35 3.67 3.68 3.67 3.71 1.94 3.58 3.64 3.50 3.28 2.59 3.25
átlag 4.58 3.35 2.94 2.96 2.61 2.64 3.19 3.30 3.84 3.60 3.58 3.76 2.19 2.85 3.64 3.58 3.17 2.59 3.46
A másik igen alacsonyan értékelt népcsoport az arab (2,59), szinte azonos minősítést kaptak a Kékfrankos határvidék mindkét oldaláról és a Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldaláról, 2,5 érték körüli indexekkel. A legkedvezőbben a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldal álltak hozzájuk, de itt is csak 2,73-os értékkel. Az arab etnikum után a legkevésbé kedveltek a románok, 2,61-es átlagértékükkel, a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidék magyarországi oldalán fejezték ki leginkább ellenszenvüket irányukba (ők azok, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak velük), 2,32es indexszel szerepel körükben a románság. Kedvezőtlen még a szerbek (2,64), az oroszok (2,85), az ukránok (2,93) és a rutének (2,96) megítélése. A zsidóság (3,17), a horvátok (3,19) értékelése sem igazán biztató, de nagyobb ellenszenv irányukba nem tapasztalható, ahogyan a szlovének (3,30) szlovákok (3,35) és a franciákkal szemben sem (3,45). A más nemzetiségiek megítélésében a nyertesek a magyarok, de őket csak a Kékfrankos határvidék osztráksága értékelte, viszont olyan magasra, hogy az azon a határvidéken élő magyarság önmagát sem becsülte ily sokra (4,58). Ez az érték azonban megegyezik a teljes magyarság önértékelésének indexével. A többség körében kedveltek a németek (3.76), az osztrákok (3,67), az amerikaiak (3,64), a lengyelek (3,60), a japánok (3,58) és a csehek (3,58). A németek (3,48), az osztrákok (3,37) és a csehek (3,20) a Kékfrankos határvidék magyarországi oldalán, az amerikaiak és a Japánok az ausztriai oldalán értek el 15
kedvezőtlenebb értékeket. A lengyelek pedig a Sajó-Hernád határvidék magyarországi oldalán kaptak alacsonyabb pontértéket (3,45). A szimpátia tehát ott egy kicsit megtörik, ahol valamilyen gazdasági vagy egyéb kapcsolat fenn áll a nemzetek között, ha konkurenciát látnak a másikban, vagy ha a történelmi kapcsolatok kedvezőtlenül alakultak és ez a jelenben sem tudott feloldódni. Az ukránok és a szlovákok megítélése a vizsgált határvidékek ukrajnai ill. szlovákiai oldalán a legmagasabb. Ennek hátterében inkább a félelem áll, mint az, hogy a közelebbi együttélés kapcsán kedvezőbb véleményük alakulhatott volna ki ezekről az etnikumokról. Természetesen ilyen is előfordult. Gyakran azonban elmondták, hogy mennyi hátrány éri őket pusztán azért, mert magyarok, és mennyire nem szeretik őket újdonsült hazájukban. Személyes felvételezési tapasztalataink is azt mutatják, hogy az ott élő magyarok többsége felértékelte ezeket a népcsoportokat, ugyanis nagyfokú félelem kísérte az adatszolgáltatást. Nem egy esetünk volt, amikor egyenesen visszakérték és széttépték a kérdőívet, annyira tartottak valamiféle fenyegetettségtől. Mások jó értéket adtak, ugyanakkor saját szavaikkal olyan történeteket meséltek, amelyben ellenszenvüket hangsúlyozták a hatalmat képviselő néppel szemben (különösen Szlovákiában). Idegeneknek nyilvánítják őket a saját szülőföldjükön, és amikor átjönnek Magyarországra, gyakran illetik őket az idegen hatalom népének jelzőjével (“ukránok”, “szlovákok”). Ezért gyakran sehova se tartozónak érzik magukat. Az önértékelés esetében azt figyelhetjük meg, hogy az osztrákok elégedettebbek magukkal (4,68) mint a magyarok (4,58). A magyarság legkevésbé szereti magát a SajóHernád határvidék magyarországi oldalán (4,40) és éppen ugyanezen a határvidéken becsüli legtöbbre magát a magyarság a szlovákiai oldalon (4,78). Ennek hátterében az lehet, hogy az összes határvidék közül ez a magyarországi térség a legelmaradottabb, több települést is a kihalás fenyeget. Az itt élő lakosság jó része elhagyta e vidéket, leginkább az idős népesség maradt a nehezen megközelíthető, elzárt falvakban. A megüresedett házakba gyakran a cigány népesség költözött, s ahol számuk jelentősen megnövekedett, ott a település rohamos pusztulásnak indult. A határ másik oldalán ezzel ellentétben a Rimaszombat, Rozsnyó és leginkább a Kassa környéki településeken a lakosság száma növekvő, gyakran a városok alvótelepülései. Az itt élő magyarság identitása erős, magyarsághoz való tartozását nem szégyelli, hanem büszke rá. Mi lehet az oka a cigánysággal szembeni olyan nagy ellenszenvnek? A történelmi gyökereket vizsgálva, a XV. századtól vannak utalások a cigányság jelenlétére hazánkban. A magyarok többnyire nem ellenezték a cigányság jelenlétét, akik a magyar közösségektől teljesen elkülönülve élték életüket századokon át. Az 1700-as évek második felétől voltak próbálkozások rendeletek formájában, hogy a cigány népességet megpróbálják letelepedett életformára szorítani, de ezek nem igazán jártak sikerrel. Mára már ez a változás megtörtént az életükben, de úgy élnek letelepedett életet, hogy annak sajátságait nem viselik magukon. Éppen ezért környezetük erőforrásait nem képesek megfelelően használni, saját erőforrásaikat sem tudják arra fordítani, hogy az kedvező legyen számukra. Gyakran mérhetetlen szegénységben, nyomornegyedekben élnek. Nincs munkájuk, de nincs képzettségük, gyakran szakmájuk sem, nem tudják elvégezni az alapiskolát sem, képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Vannak jó és rossz megközelítésű próbálkozások a helyi vezetők részéről, annak érdekében, hogy valahogyan megpróbálják ezt a problémát kezelni. Sajnos, be kell látni, hogy hosszú időre van hozzá szükség és csak kis lépésekben lehet előre haladni. Nagyon fontos lenne a cigány gyermekek iskoláztatása, olyan tantervi programmal, ami igazodik mentalitásukhoz. A mai magyarországi általános iskolai oktatás még a saját kultúrájú magyar gyerekektől is elidegenedett, még ők is nehezen tudják befogadni azt a tananyagot, amit rájuk erőltet a rendszer. Ráadásul az oktatás módszere is gyakran figyelmen kívül hagyja a megfelelő korú gyermekek életsajátosságait. Nehézséget okoz viszont az,
16
hogyha mégis próbálkozások történnek alternatív iskolai rendszer bevezetésére, akkor gyakran ezt maga a cigány közösség támadja meg, mondván, hogy ez diszkrimináció. Ezen a cigány kisebbségi önkormányzatoknak el kéne gondolkodni, a magyar állam részéről pedig szükséges lenne a cigányság felemelkedéséhez egy megfelelően véghezvihető program kidolgozása, amit cigány és magyar szakemberek bevonásával készít el és hajt végre. Amíg viszont nem történik semmi, addig a helyzet reménytelenné válik egyes helyeken, ahol a romák lassan többségben élnek. A települések őslakosai elhagyják falujukat, a községeket halomnyi végtelen szegénységben élő roma családok veszik birtokukba. Nagyon magas a természetes szaporodása a cigány népességnek, egyre több gyermek születik a súlyosan terhelt körülmények közé. Ezek a gyerekek nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges ellátást, kimaradnak az iskolából, egyetlen céljuk a gyermekvállalás marad. Fiatalon összeállnak, családot alapítanak még nagyobb szegénységbe kerülve. Nincs munkájuk, nem értenek a földműveléshez sem, segélyekből tengetik életüket. Nincs pénz kiváltani a gyerekek gyógyszerét, nincs pénz ruhára, tisztálkodásra, alapvető dolgok beszerzésére. Nyomorúságukból nem látnak kiutat. Égetően fontos lenne valóban foglalkozni velük, segíteni, támogatni a beilleszkedésüket. Lehetőségre van szükségük, hogy ne legyenek eleve reménytelen helyzetben. Saját erejükből csak töredékük képes kiemelkedni. Ezt a lehetőséget nem a segélyek összegének emelése adhatja meg számukra, hanem a magasabb iskolai végzettség, a tájékozottság, a tudásszint növelése. ÖSSZEGZÉS A Sajó-Hernád és a Szatmár-Bereg-Kárpátalja határvidékeken a magyarországi népesség 1970-ig növekedést mutatott, kivételt szinte csak a két világháború időszakai jelentettek. 1970 óta azonban erős csökkenés következett be 1990-ig, és ez a Sajó-Hernád határvidékén olyan mértékű volt, hogy a népesség száma az 1880-as szint alá süllyedt. Ezeken a határvidékeken a népesség száma a határ másik oldalán erőteljes növekedést mutat. A népességszám alakulásánál jól elválik a magyarság és az adott nemzet népesedése, a magyarság csökkenő, vagy éppen csak növekvő számával ellentétben e szomszédos országok nemzeteinek képviselői a térségben hihetetlen növekedést mutatnak. A Kékfrankos határvidéken a népesség száma mindkét oldalon növekvő, de ezt a növekedést úgy tűnik, hogy a vándorlási egyenleg pozitívuma okozta, legalábbis az utóbbi 1020 évben. A szlovákiai 2001-es népszámlálás alkalmával megkérdezték az állampolgároktól nem csak a nemzetiségét, hanem az anyanyelvét is. Jóval többen vallották magukat magyar anyanyelvűnek, mint amennyien magyar nemzetiségűnek. Az eltérés oka valószínűleg nem az asszimiláció következménye, hanem a még mindig meglévő félelemé a hatalomtól. Jelentős etnikum a Szatmár-Bereg-Kárpátalja és a Sajó-Hernád határvidékek esetében a cigányság. Sajnos a népszámlálási adatok nem mutatják számukat, mert a romák talán éppen a társadalomban elterjedt negatív megítélés miatt vagy egyéb okokból, gyakran nem kívánták magukat cigánynak vallani. A népmozgalmi adatok megfigyelésével azonban abban az esetben is tudunk következtetni a roma népesség jelentős képviseletére egy adott településen, ha a népszámlálási adatok ezt nem mutatják. Ma ugyanis a magyar etnikumú populációk esetében a természetes szaporodás mindig 0 ezrelék alatt marad hosszabb időszakot vizsgálva, míg a cigány népesség éppen ellenkezőleg, magas természetes szaporodással bír. Azokon a településeken, ahol a romák aránya elér egy bizonyos százalékot, ott a helyi őslakosság elvándorlását a cigányság bevándorlása kíséri. Az etnikai szimpátia ott egy kicsit alacsonyabb, ahol valamilyen gazdasági vagy egyéb kapcsolat fenn áll a nemzetek között és konkurenciát látnak a másikban, vagy ha a történelmi
17
kapcsolatok kedvezőtlenül alakultak és ez a jelenben sem tudott feloldódni. Az ukránok és a szlovákok megítélése a vizsgált határvidékek ukrajnai ill. szlovákiai oldalán a legmagasabb. Ennek hátterében azonban inkább a félelem áll, mint az, hogy a közelebbi együttélés kapcsán kedvezőbb véleményük alakulhatott volna ki ezekről az etnikumokról. Szlovákiával talán az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ad majd több lehetőséget arra, hogy ha még maradtak megoldatlan problémáink, meghúzódó feszültségeink, akkor ezeket tudjuk kezelni. Ezekre választ azonban csak a jövő adhatja majd meg. Az Ukrajnában élő magyarság helyzete épp a csatlakozásból kifolyólag azonban kedvezőtlenebbé válhat, a „Schengeni határ” Keletre húzódásával, éppen ezért kiemelt figyelmet kell szentelni rájuk. Mindhárom területen erős ellenszenv figyelhető meg a cigány etnikum irányában. Gyakran mérhetetlen szegénységben, nyomornegyedekben élnek. Nincs munkájuk, de nincs képzettségük, szakmájuk sem gyakran, nem tudják elvégezni az alapiskolát sem, képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Nagyon fontos lenne a cigány gyermekek iskoláztatása, olyan tantervi programmal, ami igazodik mentalitásukhoz. Lehetőségre van szükségük, hogy ne legyenek eleve reménytelen helyzetben. Saját erejükből csak töredékük képes kiemelkedni. Ezt a lehetőséget nem a segélyek összegének emelése adhatja meg számukra, hanem a magasabb iskolai végzettség, a tájékozottság, a tudásszint növelése. Ennek eléréséhez szükség lenne az állam, a helyi önkormányzatok és a cigány kisebbségi szervezetek összefogására és megfelelő szakemberek bevonására. IRODALOM Aschauer, W. (1996): Themen und Betrachtungsweisen – In: Pál Á.– Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határon innen-határon túl. Szeged, pp. 224-230. Éger, Gy. (1996): Kettős tükörben. Etnikai preferenciák néhány közép-európai határtérségben – Pro Minoritate V. évf. 3. szám, pp.95-106. Enyedi, Gy. (1983): Földrajz és társadalom – Magvető, Budapest, 493 p. G. Fekete, É. (1991): Dinamikus, depressziós és stagnáló területek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1869-1987 között – Földrajzi Értesítő XL. évf. 3-4. füzet, pp. 317-332. Kovács, S. (1999): Kárpátaljai útravaló – Püski, Budapest, 180 p. Martinez, O. J. (1994): The dynamics of border interaction. New approaches to border analysis – Global Boundaries, World Boundaries Volume 1. London and New York, pp. 1-15. Molnár J. (2002): Egy térség, ahol a határ elválaszt. Képek a Sajó és a Hernád közötti magyar-szlovák határvidék társadalomföldrajzi vizsgálataiból – In: Bayer Zs, Szabó P. Cs, Tyekvicska Á, Pásztor C. (szerk.) „…ahol a határ elválaszt” Trianon és következményei a Kárpát-medencében. Balassagyarmat-Várpalota, pp. 299-316. Tóth, J. (1996): A regionális fejlődés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében – In: Pál Á. – Szónokyné Ancsin G. (szerk.) Határon innen-határon túl. Szeged, pp. 27-47. Zeidler, M. (2001): A revíziós gondolat – Osiris, Budapest, 256 p.
18
