EYOC 2015 Kolozsvár Június 24. szerda, utazás Reggel kilenckor indultunk a Népligetből, két kisbusszal. Délután négy körül érkeztünk meg Kolozsvárra, viszont a rendezők által biztosított szállást még nem foglalhattuk el, úgyhogy kénytelenek voltunk a jól megszokott Vointa sporthotelben aludni (a válogatott edzőtáborok szállása itt volt). Kipakolás után kimentünk negyedóra átmozgató kocogásra, utána pedig futottunk 6 repülőt. A vacsora meglepően finom és sok volt, az eddig megszokotthoz képest. Június 25. csütörtök, terepbemutató Másnap reggel Tibi kiment a szomszédos Auchan-ba reggelit venni (de vele ment Süti és Dani, a biztonság kedvéért), ami olyan sokra sikerült, hogy ebből ebédeltünk, de még későbbre is maradt belőle. Tíz körül Vinicz és Tibi elmentek a jelentkezésre, majd dél körül átmehettünk a rendes szállásra. Már az első benyomás nem volt túl jó, ugyanis kb. fél órát vártunk a recepciónál a szobakulcsokra. Azután, hogy mindenki elfoglalta a szobáját, kimentünk a normáltáv terepbemutatójára, de a sprintre nem, mert olyan terepen volt, amin már háromszor is edzhettünk (már aki). A normáltáv bemutatója a versenyterep térképéből volt egy részlet, úgyhogy nagyon jól ki lehetett próbálni mindent: azt, hogy milyen a zöldek láthatósága, futhatósága, hogyan lehet a különböző völgyeken átmenni, hogyan lehet oldalazni, stb. Szerencsére ezek mind hasznunkra is váltak. Visszamentünk a hotelbe, pihentünk, és utána lementünk vacsorázni. Sajnos a vacsora nem svédasztalos volt, hanem jegyre mindenkinek kimért adagokat adtak, ami mondjuk szerintem finom volt, de nem feltétlen lakott jól vele az ember. Itt hasznunkra vált a reggeli nagy bevásárlás, ugyanis ebből pótoltuk be a vacsora hiányosságait. Ezalatt volt a team leader meeting, és amikor Tibi és Vinicz visszajöttek, akkor tartottak egy eligazítást, ahol kiosztották a rajtszámokat, és elmondták mire kell figyelni. Ebből a legfontosabb egy kerítés volt a cél közelében, ami szerencsére engem nem érintett, de néhány lány nem jegyezte meg, pl.: Hanga ezen a kerítésen veszítette el a versenyt. Június 26. péntek, normál Mikor felébredtem, akkor kinéztem az ablakon, és nem örültem, mert zuhogott az eső és a mobilom szerint 13-14 °C volt. A harmadik negyedben indultam, ezért elég volt fél nyolcra lemennem reggelizni (aki korábban indult, azoknak hétkor indult a busz). Reggeli után összepakoltam a futóholmim, és a nasimat. Barnus is későn indult, úgyhogy majdnem sikerült együtt lekésnünk a buszt. Az ugyanis egy sarokkal arrébb állt a hoteltől, és 8:32-kor estünk fel rá. Kilenc körül értünk ki a karanténba, ami azt jelentette, hogy kilenckor álltunk be
annak a sornak a végére, amelyik a bejelentkezésre várt (ez kb. tíz perc volt). Eközben zuhogott az eső, nálam pedig csak egy melegítő felső volt, úgyhogy valószínűleg én fáztam a legjobban. Amikor Ferike elment, akkor még egy húsz percig élvezhettem az ő kabátjának a melegét, utána viszont el kellett kezdenem öltözni. Kaptunk bemelegítő térképet, amin volt egy pár pont, én a felüket megfogtam, utána odamentem az előrajthoz, és ott gimnasztikáztam a beállásomig. Tibi még mondott pár jó tanácsot, aztán beléptem, és elkocogtam a rajtig. Amiről még mindig nem tudom, hogy jó volt-e, az az, hogy mivel a rajtszemélyzet egytől egyig magyar volt, váltottam velük néhány szót, míg a többiek csak koncentráltak a versenyre. Egy svéd fiúval indultam együtt, aki már a rajtbójánál húsz méter előnyre tett szert, de innentől kezdve már nem is foglalkoztam vele. Az egyes pontra nagyon óvatosan kezdtem, szerencsére nem volt olyan nehéz, így meglehetett szokni a terepet, és nem is kevertem. Ezután csak jöttek az átmenetek, a hármas pont után már meg se próbáltam átugrani a patakokat, csak szimplán átmentem rajtuk, és akkor odaértem a frissítő pontra (8-as). Ledugtam a pontot, ittam egy kortyot, és kihajtogattam a térképet. Rájöttem, hogy ezt korábban is meg kellett volna nézni, de egy pillantás után eldöntöttem, hogy alulról fogok menni, viszont hogy ott pont merre, az menet közben alakult ki. Sajnos, amikor odaértem a kettes zöld elé, akkor az, futhatónak tűnt, ezért fel se merült a kerülés ötlete. Amikor már beljebb mentem, egyre sűrűbb lett, utána, már majdnem a végénél kicsit elcsúsztam balra, és a hármas zöldben kötöttem ki. Két percet vesztettem azon, hogy kijussak az útig. Onnan viszont már megvolt a pont. A pálya hátralévő részén egy futós „downhill” rész következett, ahol nagyon könnyű volt túl futni néhány ponton. Éppen ezért pont közelben nagyon lassúra fogtam a tempót, nehogy túl menjek. A százas előtti pont után már csak át kellett futni egy réten, aztán befutni. A befutás igazán felemelő élmény volt, ugyanis az egész aréna felharsant, szóltak a dudák, mindenki drukkolt. Amikor beértem meglepve hallottam, hogy ’Ormay Mihály beérkezett a második helyre’. Elmentem levezetni, összehasonlítottam az időmet a többiekkel, és izgatottan vártam a többi befutót. A legvégén a negyedik helyre csúsztam vissza (egy másodperccel lemaradva a harmadiktól). Visszamentünk a szállásra, mindenki lezuhanyozott, majd lementünk ebédelni, és a már jól megismert rendszer szerint ettünk. Ebéd után pihentünk, és késő délután kiindultunk a megnyitó ceremóniára. A
„román” főtérről átvonultunk a „magyar” főtérre, aztán beálltunk sorokba, és meghallgattuk az összes fontos ember köszöntőjét. Ezek után jött az eredményhirdetés, ahol két magyar érdekelt is volt: Csilla (5.), és én (4.). Miután kihívták Csillát, a fiúk nem kapcsoltak, ezért csak én és Feri mentünk ki koszorúzni, és puszit adni. Utána kihívtak engem is, megkaptam a csokromat, pólómat, oklevelemet, és mindezek után kaptam koszorút, és puszit a lányoktól. Az eredményhirdetés után csináltunk egy csoportképet a főtéri Szent Mihály templom előtt. Visszamentünk a hotelbe, vacsoráztunk, és megkaptuk a rajtszámokat, valamint a hasznos információkat a váltóra. Június 27. szombat, váltó Reggel, mivel harmadik futó voltam, megint mehettem a későbbi busszal. Reggeli, buszozás, és kilencre már kint voltunk a célterületen. Csongor ekkor már melegített. Fél tízkor elrajtoltak a 16-os lányok, utána a mi kategóriánk, és a 18-asokat már meg se vártam, hanem visszamentem a csapat sátorba öltözni, és mondtam néhány bíztató szót Barnusnak. Mire átöltöztem, Csongor átfutott az 5-8-ik helyen, viszont sajnos a kiskörre elfáradt, úgyhogy visszacsúszott a 14. helyre. Barnus egy elég jó futással felhozta a váltót a 9. helyre, ez alatt bemelegítettem. Mielőtt beléptem volna a váltózónába, Vinicz utolsó jó tanácsa járt a fejemben: „Nem kell több, mint amit tudsz, azt viszont hozd ki magadból!”. Egy másik fiúval együtt indultam ki, de már az egyes pontra más fele mentünk, úgyhogy hamar magamra maradtam. Szinte végig egyedül futottam, figyeltem az irányt, pontközelben lassítottam stb. a pálya felénél találkoztam Mészárral, de nem szóltunk egymáshoz, és 800 méterrel később találkoztam Ollival is, aki a kiskörön hajrázta le Matyit (amikor már bent voltam, és drukkoltunk, akkor meglepett, hogy Olli mennyi előnyt dolgozott le). Amikor az átfutóra értem, újra megtapasztaltam a célaréna felharsanását és a sok bíztató szó erőt adott. Nem is gondoltam, hogy mennyire örültek a megjelenésemnek, ugyanis én még mindig abban a tudatban voltam, hogy a kilencedik helyen állok. A kiskörön utolértem egy dán fiút, akivel másfél átmeneten át együtt mentünk, aztán ő lemaradt a fölfelén. Odaértem a százasra, és újra erőt meríthettem a magyar tábor szurkolásából. Beértem a célba, és meghallottam, hogy „Ormay Mihály behozta a magyar váltót a negyedik helyre”. Olyan örömöt és meglepődést még soha nem éreztem, mint akkor. Együtt örültem mindenkivel, majd odamentem a többiekhez, akik izgatottan várták az F18-as váltót. Mátyás átfutott a
harmadik helyen, de Olli ott volt egy perccel a nyakában. Sajnos a finn csapat lett a harmadik, és Mátyás húsz másodperccel lemaradva hozta a váltót. Ezek után jött a koszorú készítés. A lányok csinálták a fiúkét, mi pedig elmentünk a harmadik helyezett N16-os váltó koszorúját elkészíteni. Én már csak virágot szedhettem, mert többiek intézték a fonást. A végén egy három embert átérő koszorúnk lett. Az eredményhirdetésen három magyar csapat is pódiumra állt (N16: 3., F16: 4., F18: 4.). Mindenki kapott megint pólót, oklevelet, és a dobogósok még virágcsokrot és ajándékcsomagot is. Visszamentünk a szállásra, és megebédeltünk. Délután még volt egy felpörgető edzés a sok erdei futás miatt, és azért is, hogy akik nem futottak váltót, azok se essenek ki a ritmusból. Lementünk vacsorázni, utána pedig átöltöztünk a bankett ruhánkba. A bankett a kolozsvári stadionban volt, amit nem zártak el eléggé tőlünk, így lementünk a focipályára. Később, amikor feljöttem, már javában ment a buli, de én inkább tánc helyett beszélgettem sok emberrel sok országból, például azzal a dán fiúval, akit leelőztem a kiskörön. Ahogy véget ért, visszamentünk a szállásra, és elvileg még volt egy megbeszélés a másnapi sprintről, de én addigra már aludtam. Június 28. vasárnap, sprint Ez volt az egyetlen nap, amikor a korábbi busszal kellett kimennem a karanténba, ugyanis az első negyedben indultam. Háromnegyed hétkor már lent reggeliztem, és fél nyolckor már indult is a busz. A karantént volt időnk megismerni, kiválasztottuk a legkényelmesebbnek tűnő helyet, megnéztük a beállást, hogy hogyan működik, és elolvastuk annak a rengeteg plakátnak az egyikét, amik arról szóltak, hogy a célterület kialakítása megváltozott. Fél órával a rajtom előtt kezdtem el melegíteni, kocogtam, repülőztem, gimnasztikáztam. Ittam még pár kortyot, utána pedig beálltam. Két perccel előttem indult a normáltáv győztese, és pont láttam, hogy ő a rajtbójától jobbra indult. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy magamtól, de balra indultam, ami valamivel hosszabb volt, mint jobbra. Szerencsére ez pálya közben nem tűnt fel, hanem csak futottam, ahogy tudtam, és végig arra gondoltam, hogy egy gyorsan végrehajtott rossz útvonal még mindig
jobb, mint egy bizonytalanul megcsinált jó. Ennek ellenére sikerült mindig egy elég jó útvonalat választanom, a pontoknál mindig tudtam, merre fogok továbbfutni. A célig még volt egy megtorpanásom, annak érdekében, hogy megtaláljam az átjárót a sövényen, de utána toltam, ahogy bírtam. A célarénában újra megtapasztaltam, hogy mennyire tudnak üvölteni a magyarok. Beértem a célba, kiolvastam, és csodálkozva hallottam, hogy „Ormay Mihály átvette a vezetést fiú tizenhatban 11:23as idővel”. Ezt annak is tudhattam, hogy összesen tízen voltunk a célban, de nem is tartott sokáig, úgy negyedóra múlva bejött elém egy bolgár fiú, és innen kezdve nem is figyeltem addig, amíg végleges nem lett az eredmény, mert a sprinten bármi megtörténhet. Helyette levezettem, nyújtottam, és elkezdtem intézkedni póló csere ügyben. Végül nem én mentem másokhoz, hanem jött először egy német, akinek odaadtam az egyik bozót felsőm egy sprint felsőért, majd egy francia, akitől egy technikai csapat pólót szereztem, szintén egy bozótomért. Ekkorra már megvoltak a végleges eredmények, kiderült, hogy a 8. helyre csúsztam vissza, de amit szintén nem vettem észre addig, az az volt, hogy Zsófi 5. lett! Rohantam is neki gratulálni. Jött az eredményhirdetés, a koszorúzás, majd az összetett pontverseny kihirdetése. Az első hármat hívták ki, amiben nem voltunk benne, de megtudtuk, hogy ötödikek lettünk! Visszamentünk a szállásra, ebédeltünk, aztán bepakoltunk a kisbuszokba, és elindultunk haza.
Eredmények: Normál:
Váltó:
Sprint:
F16
F16
F16
4. Ormay Mihály
4.
8. Ormay Mihály
20. Jónás Ferenc
Horváth Csongor
24. Jónás Ferenc
22. Kovács Barnabás
Kovács Barnabás
36. Horváth Csongor
26. Horváth Csongor
Ormay Mihály
70. Kovács Barnabás
F18
F18
F18
14. Dalos Máté
4.
22. Dalos Máté
17. Mészáros Mátyás
Dalos Máté
29. Mészáros Mátyás
33. Peregi Dániel
Zacher Márton
42. Zacher Márton
36. Zacher Márton
Mészáros Mátyás
43, Peregi Dániel
N16
N16
N16
5. Gárdonyi Csilla
3.
5. Sárközy Zsófia
21. Szuromi Hanga
Pataki Réka
7. Gárdonyi Csilla
22. Sárközy Zsófia
Gárdonyi Csilla
46. Szuromi Hanga
59. Pataki Réka
Szuromi Hanga
49. Pataki Réka
N18
N18
N18
28. Kézdy Borbála
12.
23. Kézdy Borbála
35. Viniczai Csenge
Fésűs Evelin
23. Viniczai Csenge
55. Fésűs Evelin
Kézdy Borbála
65. Hajnal Dorottya
72. Hajnal Dorottya
Viniczai Csenge
66. Fésűs Evelin
Térképek: http://eyo c 2 0 1 5 . o r i e n t e e r i n g . r o/ w p- co n t e n t/u p l o a d s/ 2 0 1 5/0 6/E Y O C 2 0 1 5 - Lo n g- M 1 6 . p d f http://eyo c 2 0 1 5 . o r i e n t e e r i n g . r o/ w p- co n t e n t/u p l o a d s/ 2 0 1 5/0 6/E Y O C 2 0 1 5 - R el a y- AllC o n t r o l s. p d f http://eyo c 2 0 1 5 . o r i e n t e e r i n g . r o/ w p- co n t e n t/u p l o a d s/ 2 0 1 5/0 6/E Y O C 2 0 1 5 - R el a y- Le g s. p d f http://eyo c 2 0 1 5 . o r i e n t e e r i n g . r o/ w p- co n t e n t/u p l o a d s/ 2 0 1 5/0 6/E Y O C 2 0 1 5 - Sp ri n t- M 1 6 . p d f
Ormay Misi
