Harangszó
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
● 2007. NOVEMBER XVIII. ÉVFOLYAM 21. SZÁM
CSATATÉRI EMLÉKÜNNEPÉLY A NYÚZÓVÖLGYBEN
HETEDIK KÜRTSZÓ
Fel, fel vitézek a csatába!
Halovány átvilágítás
A csata után a barátoknak, ismerősöknek is jutott hely a harci szekereken
Õszi színekben pompázik az Érmellék. Egy több mint 400 évvel ezelõtti csata helyszínére tartunk. Az utolsó magyar gyõzelemmel zárult háború elsõ ütközetének helyére. Az Álmosd és Diószeg közti Nyúzóvölgyben, 1604. október 15-én itt gyõzték le a Bocskai vezette hajdúk a császári sereget. Az 1526 után három részre szakadt és leigázott magyarságnak évtizedek után ez volt az elsõ gyõzelme. Ennek köszönhetõ, hogy Erdélyben kiteljesedhetett a reformáció. Több mint négy évszázaddal késõbb, október közepén, immár másodjára éledt újra az álmosd-diószegi csata. A román-magyar határ közvetlen közelében lévõ Nyúzóvölgyben, mintegy 300 Diószegrõl, Szentjobbról, Érolasziból, Székelyhídról, Álmosdról, Budapestrõl és egyéb településekrõl érkezett lelkes hagyományõrzõ mutatta be, közel ezer érdeklõdõ elõtt, miként zajlott le a Bocskai szabadságharc elsõ ütközete.
Az ünnepség igehirdetéssel kezdõdött, majd következett a seregszemle. A hajdúcsapat lovas és gyalogos vitézekbõl, illetve kopjás lovasokból állt. Az osztrák haderõt sziléziai lovasok, gyalogság, szekeresek, tüzérség alkották. Dr. Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, kihangosítón ismertette az eseményeket. A Nyúzóvölgy nádasában megbúvó Bocskai-sereg a Nagykereki vár ellen vonuló császáriakra rontott. Több rohamot is láthatott a dombról figyelõ közönség. A csata kimenetelét végül, a hajdú-gyalogosokat megsegítõ lovasok döntötték el: elfoglalták a császáriak szekértáborát. A csata után felvonultak a gyõztesek és vesztesek. A harci szekerekre felkapaszkodtak a barátok, ismerõsök. A hajdúvitézek esküt tettek a fejedelmi zászló elõtt, miközben az elfogott labancok térden állva várták sorsuk alakulását. Az eskü szövege így hangzott: „Esküszöm az egy, élõ Istenre, szent vallásunkra, hogy a magyarságért, nemzetünkért, országunkért, vitézlõ fejedelFOLYTATÁSA A 3. OLDALON
SOK ÉV késéssel bár, de végre elhatároztatott, hogy mindazok átvilágítását kéri az Egyházkerület, akik ‘89 óta megfordultak valamilyen minőségben a Püspöki Hivatalban, Igazgatótanácsnál, lett légyen püspökhelyettes, tanácsos, esperes vagy takarítónő. Talán jobb lett volna alkalmazás előtt megvizsgálni, hogy ki fia-borja, milyen indulattal és okból, illetve kinek az ajánlására került az illető egyházvezetés-közelbe. AZ ELLENSÉGTŐL való beteges félelem, a „káderek forgatásában” öltött testet a múlt rendszerben. Ne érezze magát senki biztonságban. Bárkinek lehullhat a feje. Jön helyébe más. Ne bízz meg senkiben, mert lehet, ő ássa a gödrödet! Ettől a gondolkodástól nem tudtunk magunk sem megszabadulni, mert a múlt mélyebben ivódott belénk, mint gondolnánk. MI IS VOLT 17 év „termése” az egyházvezetésben? A „‘89 előttről átmenekült” esperesi kar teljesen megváltozott összetételében. Hála Istennek, itt a fiatalok előretörése volt a jellemző. Volt három püspökhelyettes, három főgondnok, öt gazdasági tanácsos, négy személyzetis, öt missziós, négy külügyis, titkárok és titkárnők sokasága és két takarítónő. A távozottak jobb esetben megkeseredtek, esetleg belső ellenzékként ma is folytatják tevékenységüket, megint mások kimondottan ellenségei lettek Egyházkerületünknek, vagy személyesen püspökünknek. MI KÉPEZTÜK ki titkárként az egyik székelyföldi parlamenti képviselőt, aki immár meggazdagodva, fröcsköl a rosszindulattól. Szintén titkárként indult a diszkriminációs bizottság egyik vezetője, aki azóta számtalan jelét adja rosszindulatának. Jogtanácsosként kezdte az egyháznál az a képviselő, aki azóta ott tesz keresztbe, ahol lehet. Talán a legrelevánsabb példa, a külügyisként nálunk „szolgáló” és még mindig a kerület lelkészállományához tartozó szenátoré, aki püspökünk ellenlábasaként indul a brüsszeli helyért. Róla kiderítették: egy kicsit „pettyes” az átvilágításnál. Elhiszem, hogy valamivel megszorították, hogy csak ártatlan dolgokat firkantott az illetékes elvtársaknak, de azt sehogy sem értem, hogy míg tanácsosként dolgozott, egyszer sem talált alkalmat arra, hogy munkaértekezleten, vagy baráti beszélgetésben ne mondja el: képzelje püspök úr, még önről is kellett jelentést írnom! NEM TUDOM és ma már nem is nagyon érdekel, hogy a halványuló fényű átvilágításban kik akadnak fel a szitán. Sok szerecsent kimosdattak már és lehet sok ártatlant mázoltak be, mert nekik az a jó, ha nem bíznak meg bennük. De annak is utána kellene nézni, kik ajánlották, kik küldték ezeket az embereket ejtőernyősként a Királyhágó környékére. SZÁMOMRA ez a halvány fény nem fogja a gyanakvás utáni megbizonyosodás felszabadító örömét hozni. Egyszerűen csak szégyellem magam, hogy az Úr 2007. évének végén még mindig itt tartunk, úgy, mint aki maga is részt vett ebben az egyházi vezetésben és nem tudott többet tenni a befurakodók, a püspök személye és palástja alatt alattomosan karriert építgetők és érdekemberek ellen. SÁNDOR LAJOS
2 „Ekkor azt mondta Naómi menyének: Áldja meg õt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élõktõl és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naómi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való.” (Ruth 2,20) Ahogyan Elimelek és Naómi idegenbe ment élni, az éhség elõl, de nem Istennek engedelmeskedve, úgy Ruth is idegenbe jött, élni lelki éhség elõl, de Istennek engedelmeskedve, szolgálni, nemcsak magáért, szeretett anyósáért is. Ruth újként, idegenként nem megy koldulni, nem sajnáltatja magát, nem keresi fel a gazdag rokonságot (Naómiék egykor betlehemi jómódú családnak számított, a rokon Boáz is gazdag), hogy tartsák el õt, hanem Isten gondviselésében bízva, nem lázadó, nem fennhéjázó módon elfogadja a szegénynek járó helyet a város életében, elmegy szerényen, nehéz munkával megkeresni a mindennapit. Ruth dolgozni megy, az Isten adta törvény elõtt meghajol, a szegények részére adott munkát és keresetet felvállalja. Ruth nem követelõzik, nem kerüli a munkát, nem akar többnek tûnni. Nem szégyelli alacsony állapotát, magát megalázza, így szerez magának jó hírnevet, mindenki tiszteli, becsüli õt szerénységéért. Isten maga is figyelembe veszi alázatát, hitét, ezért kiválasztja számára a gondviselés eszközét, Boázt.
Harangszó
A LÉLEK CSENDJE
Hálaadás a megváltásért Boáz nem tudja nem észrevenni Ruthot, azt az alázatot, amivel viszonyul Istenéhez, helyzetéhez. Boáz látva szerénységét, tisztességét, szegénységét, jóindulattal védelmébe veszi, tiszteli ezt a nõt, szinte akaratlanul vagy épp természetesen, Istentõl való kiválasztását is teljesíti. Ruth élete alakulásában felfedezzük a jézusi mondást, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik. Amikor mi is új, idegen, ismeretlen helyre, helyzetbe kerülünk, ezt választjuk, akkor kapaszkodjunk Isten bõkezû gondviselésébe, bízzunk abban, hogy õ kirendeli valaki, valakik által a mindennapit, még a biztonságot is. Új élethelyzeteinkben ne viselkedjünk öntelten, fennhéjázón, követelõzõn, ne magasztaljuk fel magunkat. Isten adta helyünket, helyzetünket ne szégyelljük, ha szegényen de becsülettel, nehezen és szerényen élünk, ez nem Isten csapása, nem szégyen. Az Úr kegyelmet és tisztességet ad övéinek, akkor is, mikor azok utolsó helyen, alacsony sorban vannak. Naómi hálaadó és áldó imádságot mond, amikor Boáz pártfogásáról, jóindulatáról hall. Istent áldja jótéteményeiért, tudja, hogy Boáz is Isten kezének, gondviselésének tapasztalható jele.
HISZEM ÉS VALLOM
Dönts okosan! A legtöbb hollywoodi film dualizmusról szól, vagyis a jó küzd a rossz ellen. Hogy ki a nyertes e párharcban? Ez a forgatókönyvíró és a rendezõ fantáziáján múlik. De nem éppen így van ez a keresztyén felfogásban. Isten teremtette a világot, és azt a maga képére és hasonlatosságára formálta, vagyis igazságot és szentséget öntött alkotásába. Az embernek biztosított környezet csak jóról tanúskodott. Mégis, a bûneset óta minden megváltozott. Tudunk létezõ gonoszról, rosszról, sõt kísértõrõl is beszélni. Egyszóval: a Sátánról. Ez jogos? Nem igazságtalanul cselekszik-e azért Isten az emberrel, mikor tõle törvényében olyat követel, amit teljesíteni nem képes? (Heidelbergi Káté 9. kérdés) Nem, mert az embert olyanná teremtette, hogy teljesíthetné azt. Az ember azonban a Sátán ösztönzésére szándékos engedetlenségével mind magát, mind utódait azoktól az isteni ajándékoktól megrabolta. Baráti beszélgetések alkalmával gyakran feltevõdik a kíváncsiskodó kérdés: Valóban létezik Sátán? És ha igen, milyen, hogy néz ki, hol van, mikor jelenik meg? Érdekes mó-
don Madách Imre mûve, Az ember tragédiája az isteni és emberi világrend kritikusának ábrázolja a Sátánt (Lucifer), akinek lázadása azonban kezdettõl fogva szerepel az isteni tervben. Mihail Bulgakov Mester és Margarita címû regényében, a Woland professzor néven bemutatkozó Sátán „a világ szemetének õre és ura”. Sõt, a filmszakma egyik sikerében (Az ördög ügyvédje, Al Pacino alakítása), a Sátánt egy multinacionális bankhálózat irányítója testesíti meg. A Constantine – A démonvadász címû filmben a Sátán emberi alakot ölt. Ne úgy képzeljük el a Sátánt, mint ahogyan a középkorban lerajzolták, szarvakkal és lópatákkal, mert azzal átutalták a mese birodalmába. A Sátán valóságos lény és engedetlenségre tanít! A zsidó, keresztény és iszlám vallásban szereplõ alak. Találkozunk vele a Bibliában, a Koránban és egyes apokrif iratokban. Az Ószövetségben csak né-
Érdekes és megdöbbentõ Naómi imájában, hogy nemcsak az élõket emlegeti, hanem a holtakat is (Elimelekre és két fiára gondol). Mi köze van Boáznak az elhunytakhoz? Naómi, halottainak felemlegetésével, Istennek megköszönte azt is, hogy az elhunytak helyett, Ruthon és Boázon keresztül váltja ki õt a testi-lelki haláltól, Boáz, aki távolabbi rokon, a meghalt férj emlékére és nevében gondoskodik az özvegyekrõl. A zsidó törvények és hagyományok szerint a rokonok kötelesek hozzátartozóikat különbözõ szorultságaikban kiváltani, megmenteni. A kiváltó rokon héber neve: góél, õ a váltságszerzõ, a megváltó. Naómi imájában tehát megköszöni Istennek a megváltót. Naómit és Ruthot az vigasztalja meg leginkább, hogy Isten számukra jóindulatú és szeretõ szívû rokont, kiváltót rendelt. Ez a mi vigasztalásunk forrása is, Isten nekünk is Megváltót rendelt, Jézus Krisztus személyében. Jézus megváltott minket bûnösségünkbõl, vétkeinkbõl, alacsony sorsunkból, az Õ személye ad biztonságot, védelmet mindennapjainkban. Az imádság, a köszönetnyilvánítás, az úrvacsorázás hálánk jele, amiért Isten Krisztusban megváltót küldött értünk. BALÁZSNÉ KISS CSILLA
hány említés történik róla, Jób könyve kivételével, ahol õ az egyik fõszereplõ Isten szolgájaként. Az Újszövetségben ezzel szemben Jézus és az apostolok igen gyakran említik, azonban itt is csupán két apró felvilágosítást kapunk a kilétérõl. Eszerint lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellensége. Miatta van minden negatív behatás és gonosz emberi megnyilvánulás! A katolikus és ortodox kánonban szereplõ Bölcsességek könyvében szerepel a következõ fontos megállapítás: „A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.”(Bölcs 2,24) Kérdezhetnénk: Miért is engedte meg Isten, hogy legyen Sátán, miért is engedte meg, hogy legyen bûneset, miért nem teremtette az embert úgy, hogy egyáltalán ne tudjon vétkezni? Azért, mert akkor nem biztosított volna neki lehetõséget harcolni a gonosz ellen és fejlõdni a jó, a törvény irányába. Egész életünk egy nagy próbaidõ! Megszólít Isten, de talán annál többször a kísértõ, és „ajándékaival” elkápráztat. Mindig mi döntjük el, hogy kire hallgatunk, mert a bennünk lévõ akarat irányít. Megéri elgondolkodni, hogy kire fogsz hallgatni! ORBÁN LEVENTE
Harangszó
3
Norvég földön Tizennyolc éves barátság és testvérkapcsolat jegyében jártunk ismét Norvégiában. Szépséget láttunk, szeretetet kaptunk bõséggel. A vad szépségek országában meleg szívû emberek élnek. Rendhagyó istentiszteleten vettünk részt Balkéban, ahol a konfirmációs évet kezdõ gyermekeket köszöntötték. Éppen ötven gyermek nevét olvasta fel a presbiternõ. A gyülekezet elé álló jelöltek egy-egy igét kaptak és egy szál rózsát. A templom megtelt a családtagokkal és az ünnepi énekekkel, melyeket egy lelkes fiatal csoport adott elõ. Bár a norvég lutheránusok énekeskönyve értékes énekanyagot tartalmaz, ezúttal afrikai, tanzániai énekekkel dicsérték az Urat. Szent irigységgel gyönyörködtem a kiváló orgonáikban, lelkes éneklésükben; szakképzett énekvezérek szolgálnak mindenhol. Nordliában Taizé-típusú istentiszteleten vettünk részt. Lasse Gran lelkész mellett, itt a világiak szolgálata került elõtérbe. Többen is Igét és imádságot olvastak, színvonalas éneklésben gyönyörködhettünk. Külön öröm volt egy szép szóló után elmondani, hogy paptamási gyülekezetünk saját fordításunkban énekli ugyanazt az éneket, és legalább tíz norvég éneket magyarosítottunk már. Az istentisztelet utáni szeretetvendégségen záporoztak a kérdések: hogyan éltünk a kommunizmusban? Hogyan vészelte át az
FEL, FEL VITÉZEK A CSATÁBA! FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL
Meleg szívű emberek élnek a vad szépségek országában. Képünkön a jókedvű norvég vendéglátók
egyház? Saját gyülekezetünkrõl, gyermekés ifjúsági helyzetrõl, kórusról, presbitériumról, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról érdeklõdtek. Két alkalommal is kivetített képeken mutathattuk be gyülekezetünket. A norvég sajtóban is tudósítottak az elhangzottakról. Újabb kedves élményben lehetett részünk egy gyülekezeti napon. Kinn a hegyek között, egyik egyháztag nyári lakjában közel ötven idõs testvér gyülekezett. Kilencven éves nénit tolószékben és különleges kocsival hoztak fel. A háziasszony köszöntése után együtt énekeltek, verseket mondtak. Ebéd után tombolahúzás volt, a háziak kedves ajándékait kapták a nyertesek: különleges erdei gyümölcsbõl készült szirup vagy lekvár. Ezek a norvég vadonban gyûjtött édességek külön értéket jelentenek. münkért élek, és ha kell halok. Isten engem úgy segéljen!” A Himnusz eléneklése után a jelenlévõk méltóságteljes csendben megkoszorúzták a csata színhelyén lévõ emléksziklát. A diószegi Szömörce és a földesi Szélrózsa néptánccsoportok fellépése után estebéd várta a vitézeket és a lelkes közönséget. Keresztyén és nemzeti öntudatunkat szeretnénk erõsíteni, valamint a közösségi összetartozást ápolni – tudtuk meg a csatatéri emlékünnepélyt szervezõ Gellért Gyula érmelléki esperestõl. Egyébként a magyarországi hadtörténészek azt tervezik, hogy jövõre régészeti feltárásokat végeznek a csata helyszínén. FÁBIÁN TIBOR
„Mi annak az hazának mint igaz fiai mindenben legnagyobb jovát kévántuk, romlásának oka semmiben nem vagyunk; inkább pajzsul állván ide ki az ellenség ellen, úgy akartuk oltalmazni, mint a szemünk fényét.” A fejedelem egyik oldalán a zászlóvivő, a másikon pedig a buzogány-hordozó apród
BOCSKAI ISTVÁN
Nem maradt el az adakozás sem. Havonta rendeznek ilyen napot. Számomra külön érdekes volt, hogy egy kedves rendõr kísérte harmónikán az énekeket. Magnar Elde balkei lelkészbarátunk felesége, a vak Kristine nagyon kedves teremtmény. Neki a Jövel Jézus, légy vendégünk dallama tetszett meg, másnap már norvégul énekeltük. Fõvárosi kirándulásunk ezúttal szinte egyetlen helyre korlátozódott: a Nemzeti Galériában felejthetetlen és megrázó élmény volt a norvég festõk képein nyomon követni századokat. Egyébként van hasonlóság a nemzeti függetlenségért vívott harcban Norvégia és Erdély között. Úti olvasmánynak pedig megkaptuk a Magyarok Norvégiában címû könyvet. BERECZKI ANDRÁS
Partium-Felvidék testvéregyházi találkozó Tavaly a felvidékiek voltak a vendéglátók, idén pedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fogadta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház küldöttségét, október 19 és 21. között. A két egyház a Magyar Millenium évében lépett testvéregyházi kapcsolatra – közölte Antal János külügyi előadó-tanácsos, az azóta eltelt hét évet áttekintő előadásában, Tőkés László püspök nyitóáhítata után. Az egyházmegyéken kívül, jelenleg 20 partiumi és felvidéki egyházközség van kapcsolatban egymással. Erdélyi Géza felvidéki püspök a Kárpát-medencei magyar és európai egyházi kapcsolatokról értekezett. Felhívta a figyelmet az asszimiláció veszélyére, ugyanakkor örömének adott hangot, hogy mostanra mindkét egyházban kétharmados az ifjú lelkészek aránya. A hozzászólások után az ügyosztályok és tanintézetek találkozója következett. Az ott elhangzottak összegzése után záródokumentumot fogadtak el. A résztvevők este megtekintették a 6. Csillagocska Gyermeknéptánc Találkozó gálaműsorát, vasárnap pedig tíz felvidéki lelkipásztor nagyváradi, aradi
4
Harangszó
Jubileumi ünnepség Koltón Megidézni a múltat a keresztyén ember számára nem csupán azonosságtudata megõrzésének korparancsa, hanem egyben Istentõl nyert felhívás is. Ünnepségünkön Petõfi Sándor és Szendrey Júlia Koltóra érkezésének 160. évfordulójára emlékeztünk. Így erõsítve az itt és most élõ nemzedékben az egészséges büszkeséget, hogy keresztyének, magyarok és koltóiak vagyunk. A faluról a hajdani kegyúr, gróf Teleki Sándor szinte prófétai kinyilatkoztatásként egykor ezt írta: „míg magyar él: a kis falu mindig geográfiai nevezetesség lesz”. A prófécia távlati megvalósulásának jegyében forrott ökumenikus egységbe a
jelenlevõk sokasága határon innen és túlról, s hallgatta a múltunk, jelenünk, jövendõnk iránt viselt felelõsségtõl áthatott bizonyságtételeket ft. Schönberger Jenõ római katolikus püspök, ft. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök, Lieb József kanonok, Köncze Geréb Árpád evangélikus, Sipos István református esperesek, valamint dr. Kovács József baptista lelkipásztor ajkáról. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédben, Pánti Anna operaénekesnõ megzenésített dalokban idézte meg a költõóriást. Hiszem, az õszi verõfényben Isten mosolygott ránk „a szelíd nap sugarában”. VARGA KÁROLY
Az ökumenikus egység jegyében zajlott a koltói Petőfi-ünnepély
VITA
Ne ítéljük el azt, amit nem ismerünk! A Harangszó 18. számában jelent meg Pázmány Attila A csoportdinamikáról keresztyén szemszögbõl címû írása. Ezúttal elsõsorban nem a felhozott érvekkel szeretnék vitába szállni, hanem tisztázni próbálom a cikkben helytelenül használt fogalmakat. Az elsõ kérdés az, mirõl is szól az említett írás, ugyanis a cím félrevezetõ lehet. A szerzõ következetesen a csoportdinamikáról, mint „tevékenység”-rõl beszél, miközben a cikket elolvasva nyilvánvalóvá válik, hogy abban a csoport-pszichoterápia, illetve a pszichodráma kritikájával próbálkozik. A csoportdinamika a csoportban (legyen szó iskolai osztályról, vagy presbitériumról) megfigyelhetõ folyamatokkal, pszichés történésekkel és jelenségekkel foglalkozó ismeretkör (nem pedig valamilyen tevékenységi forma). Mint ilyen, választ adhat arra, hogy egy csoporton belül miért éppen egy adott módon alakul ki a tagok viszonyhálózata, milyen szakaszai vannak a csoporttá válásnak, vagy ki miért vállal magára egy adott szerepet vagy a csoport miért kényszeríti rá azt (mert a csoportok mindig „kitermelik” a maguk hangadóit, tréfamestereit vagy deviánsait). Ezek a megfigyelések segítségére lehetnek a csoport vezetõjének (adott esetben a lelkipásztornak) abban, hogy ki tudja választani a csoport számára legmegfelelõbb mûködési formát vagy tevékenységeket. A csoportdinamika elméletének kidolgozója Kurt Lewin. A másik, a cikkben „istentelen”-nek bélyegzett - immár valóban - módszer, a drámapedagógia. Ez olyan csoportos játéktevé-
kenység, mely során a résztvevõk képzeletbeli világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplõkként vonódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, s ezekbõl a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert. Drámapedagógiával élünk már akkor is, ha az ifisekkel eljátszatunk egy (általuk választott) családi vagy iskolai helyzetet, melynek során belebújhatnak több szereplõ bõrébe, és így lehetõségük nyílik jobban megérteni pl. a szülõk nézõpontját. Csoportdinamikát és drámapedagógiát említ a cikk, de nyilvánvalóan csoport-pszichoterápiára, illetve pszichodrámára gondol. A csoport-pszichoterápia a pszichoterápiának egy olyan formája, mely nemcsak a terapeuta és a segítségre szoruló ember beszélgetéseire, hanem a többi csoporttag visszajelzéseire is épít. A tagok megosztják egymással a számukra problémát jelentõ élményeiket, érzéseiket és a társak, illetve a szakember segítségével próbálnak megoldási lehetõségeket keresni. Bár nálunk még nem elterjedt, de nyugat-európai egyházakban létezik a csoportos lelkigondozás gyakorlata is (errõl bõvebben Gyökössy: Életápolás címû munkájában olvashatunk). Akit ennek gondolata elsõre taszít, gondoljon bele, hogy pl. egy ifjúsági alkalom, vagy az ifjú házasok bibliaórája nem szokott-e néha spontán módon ilyen lelkigondozói csoporttá átlényegülni. Ami a pszichodrámát illeti, az egy elfogadott csoportos pszichoterápiás módszer, melynek célja a személyiségfejlesztés és az önismeret tágítása, kevéssé vagy egyáltalán nem irányított szerepjátékok segítségével. A pszichodrámának bibliai szövegeket (elsõsorban történeteket) feldolgozó vállfaja a bibliodráma, mely a Szentírási szövegek
dramatikus megjelenítése által segít a csoport tagjainak új megvilágításban, élményszerûen találkozni a sokszor túl jól ismert szövegekkel. Helye van a vitának arról, hogy a gyülekezeti munkába milyen módon építhetõk be a fent említett ismeretek és módszerek. Vitázni azonban csak arról lehet és csak arról szabad, amit ismerünk. Pazarlás volna lemondanunk a pszichológia ismeretanyagáról anélkül, hogy megpróbálnánk azt megérteni és eredményeit felhasználni saját gyakorlatunkban. Végül pedig arról a vádról, hogy minden említett tevékenység „Isten nélkül mûködik” csak annyit, ahol hívõ keresztyén emberek gyûlnek össze, az az alkalom biztos, hogy nem Isten nélkül zajlik le. SULYOK JÚLIA
Szerk. megj.: Örömmel fogadtuk a fenti cikket, elvégre, ha egy írás vitát szül, azt mutatja: olvasóinkat foglalkoztatják, elgondolkodtatják a lapban megjelenő témák. Ez már fél siker. S ha ezt követően tollat is ragadnak, megírják véleményüket, álláspontjukat, az már mondhatni teljesen az. A tematizálást, témafelvetést, gondolkodtatást ezután is felvállaljuk, nyilván lapunk terjedelmi és megjelenési keretei között. Ezt a vitát azonban – miután mindkét fél kinyilvánította álláspontját – ezennel lezártnak tekintjük. A szerkesztőn egyébként dőreség lenne számon kérni, bármely szerzőnk álláspontját, egyrészt, mert ’89 decemberétől nemcsak sajtó-, de véleményszabadság is van, másrészt érdemes megfontolni az impresszumban szerényen megbúvó, de lényeges mondatot: „A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik.”
Harangszó
PRESBITERI SZÖVETSÉG
5
„A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“
A gyülekezet lelki építéséről A magyarcsaholyi Presbitérium lelkes összefogásának eredményeként október 20án a Nagykárolyi Egyházmegye gyülekezeteinek presbitériumai Magyarcsaholyban tartottak presbiter továbbképzõ konferenciát. Istennek legyen hála, egyre több presbitérium ismeri fel ennek szükségességét és hasznos voltát, sõt egyre inkább hallani presbitériumok részérõl is megfogalmazódni ezen igényt. Nagy Sándor esperes a Kol 3,14-17 alapján tartott igehirdetését követõen alulírott, helybeli lelkipásztor köszöntötte az egybegyûlteket, többek között a konferencia Hollandiából érkezett résztvevõit. Ezt
A bizalomépítésről értekezett Csűry István egyházkerületi főjegyző. Háttérben a konferencia holland vendégei
PATAKI ISTVÁN
követõen Csûry István püspökhelyettes – a konferencia meghívott elõadója tartott elõadást, melynek már a témája is felkeltette a meghívottak érdeklõdését: „Bizalomépítés a Presbitérium és a gyülekezet között”. Az elõadás elhangzása után közös beszélgetésre került sor, amikor is kérdéseket lehetett feltenni az elõadónak, illetve hozzászólások hangozhattak el. A kicsit nehézkesen elinduló beszélgetés során egyre több hozzászólás hangzott el a konferencia résztvevõitõl, melynek nyomán komoly gondokra, hiányosságokra döbbenhettünk rá gyülekezeteink lelki életének tekintetében. Komoly figyelmeztetés ez mind lelkipásztorok, mind presbiterek számára, hogy rengeteg tennivaló van gyülekezeteinkben. Az elhangzott hozzászólások sorából csak két gondolatot szeretnék most kiemelni, akár kritika is lehet - egyik a presbitériumok, másik a lelkipásztorok felé: tudatában kell legyenek a presbiterek annak, hogy mi az õ feladatuk egy gyülekezet lelki építésében; amikor egy presbiter gyülekezeti feladatáról beszélünk, ez nem határozható meg csupán annyiban, hogy: az elmaradt fenntartó járulékok behajtása. A mindenki számára tanulságos és építõ jellegû konferencia szeretetvendégséggel ért véget a magyarcsaholyi Presbitérium és gyülekezet jóvoltából. NAGY RÓBERT ANDRÁS
KÁLVIN VÁROSA
Kisebbségben a genfi reformátusok Tüzes Bálint magyartanár, katolikus újságíró két hetet töltött idén Svájcban. Utazásai során Genfet is felkereste. Az ott szerzett benyomásairól kérdeztük. – Kálvin János széke ugyan ma is turistalátványosság a Szent Péter székesegyházban, de mindazok, akikkel beszéltem, már az elsõ mondatukban leszögezték, hogy Genf ma már koránt sem kálvinista többségû város. Amikor a miértre kérdeztem rá, azt válaszolták, hogy Svájc jóléte miatt már a 19. század végén migráció vette kezdetét, elsõsorban olaszok és spanyolok jöttek, akik katolikusok. Tehát a vallási arányok megdõltek, a reformátusok pedig kisebbségbe kerültek. Ami a genfi magyar jelenlétet illeti: Pósvai György, nyolcvan éven felüli evangélikus lelkész szolgál az ottani honfitársai-
nak. Pósvai megjárta Svédországot, az Egyesült Államokat, Dél-Amerikát, majd Genfbe került. Közben nemcsak a lelkész öregedett el, hanem a svájci magyarok is. Az egyházon kívül a cserkészmozgalom, a könyvtár és a vasárnapi iskola nyújt magyarságtudatot.
a nemzet legyengülésérõl egykoron besenyõérzékenyek tatárérzékenyek törökérzékenyek labancérzékenyek trianonérzékenyek moszkuviérzékenyek voltunk óh milyen pollenérzékenyek vagyunk manapság
Szeretettel várjuk szerzőink, tudósítóink, külmunkatársaink beszámolóit, írásait, híreit és rövid szöveggel kísért fotóit, e-mail-ben (
[email protected]) vagy levélben (Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14). Köszönettel: a szerk. A magyarok több hullámban érkeztek az országba. Visszafelé haladva az idõben, elõször a ‘60-70-es évek magyar másként gondolkodóiról lehet beszélni, akik ha tehették, kint maradtak. Elõttük nagy hullám az ötvenhatosoké, még korábbiak a háború után elmenekültek, akik rájöttek arra, hogy Kelet-Európában kõkemény kommunizmus lesz, ez elõl emigráltak Svájcba. Érdekes, inkább anekdota-ízû történet, hogy Zürich egyik vendéglõjében az 1919ben emigráltaknak még a hatvanas években is megvolt az asztaltársaságuk. Õk azon az áron fizethették a fogyasztást, ami 1918-ban volt, az 56-osok állítólag, még ma is az ötvenes évek árain fizetnek ebben a vendéglõben. VÁSÁRHELYI GÁBOR
„Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hiszem." Kálvin széke, a Szent Péter katedrálisban. Az épület a genfi Nemzeti Protestáns Egyház tulajdona
(Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt)
6
Harangszó
Gyermek- és ifi rovat
Kedves gyerekek! Lassan közeleg a tél, s kevesebbet lehet játszani az udvaron, több idõ jut tehát az olvasásra. Így remélem a gyerekrovatot is olvassátok. Ebben a lapszámban õseink nõi viseletét mutatom be, remélem tudok érdekes adatokkal szolgálni és szokás szerint kézimunka ajánlatom is van az évszaknak megfelelõen. S ha a rejtvényt is megfejtettétek, akkor már igazán hû olvasóim vagytok. Jó böngészést! KURTA-TŐTÖS BEÁTA
[email protected]
Koszorú készítése egyszerűen Közeledik az adventi koszorú szezonja, addig is készítsünk dekor-koszorút, majd a következõ lapszámban adventi koszorút fogunk készíteni. Szerezzünk be kész szalma koszorúalapot, egy csokor száraz kalászt, némi sóvirágot. A kalászokat lépcsõzetesen rendezzük el, és drótozzuk össze, és tûzzük a koszorúhoz a felfüggesztési pont mellett rézsútosan. A koszorú alján mindig hajlítsuk vissza a drótszárakat. Ragasztóval is erõsítsük hozzá. Két kis csokor sóvirágot száruknál, egymással szemben drótozzunk össze, és erõsítsük a búzacsokorhoz a képen látható módon. Fogjunk össze egy csokornyi rafiát, közepén drótozzuk össze, és erõsítsük fel úgy, hogy takarja a búza és a sóvirág összedrótozását. Majd a két végét masni méretûre vágjuk meg. A takarást igénylõ helyekre szúrjunk be sóvirágokat.
Őseink női viselete A belsõ-ázsiai népekre jellemzõ, hogy a nõk férfiak módjára ruházkodtak; ez az európaiak szemében visszataszítónak tûnt. A nõi felsõ-viselet középen gombolódó és kétoldalt valamint hátul derékig kivágott ujjaskabát, az ún. kazak volt, ami fölé kaftánszerû köpönyeg került. A nõi ruhák fontos alsóruha-darabja a pendely, olyan vászonlepel volt, amelyet oldalt összevarrtak és a derékon megkötöttek. Az idõk folyamán – a XIII. században – az õsi pendely alsószoknyává alakult és szoknyát, majd kötényt kötöttek föléje. A honfoglalás kori sírokban csüngõs és korongos párta-maradványokat találtak. Hajfonataikba a nõk gyöngyöket, fémkarikákat, kagylókorongokat és átfúrt pénzeket fûztek. A nõi sírokban talált leletek alapján tudjuk hogy a nõk is övvel rögzítették felsõruhájukat. Õseink viseletét legtovább a torockóiak és a kalotaszegiek õrízték meg. A honfoglalás kori nõk éppoly alacsony szárú veretes csizmákat hordtak, mint a férfiak; alatta vastag harisnyát viseltek. Honfoglaló asszonyaink csizmája oldalt varrottak és puha talpúak voltak, orruk felfelé hajlott. A nõi ruha kiegészítõi. A honfoglaló magyar nõk viselete a férfiakénál is pompásabb volt. Ékszereik is gazdagabbak a férfiakénál, bár a magyar nõk nem hordtak túl sok ékszert; ennek szerepét õseinknél a ruházat vette át. Kialakultak a ruhaékszerek, amelyek saját funkcióikon túl a ruházatot is segítették abban, hogy a gyakorlati igényeken túl ékesítõ, jelölõ vagy hiedelem eredetû célokat is szolgáljon. Az ékszerek õsi funkciója a népi rétegeknél maradt meg csont, szarú és lószõr formában. Viseltek fülbevalókat, karpereceket és gyûrûket. Az asszonyok lovának szerszámai is ékesebbek voltak. Bár a nõk ékszereit ugyanazok az ötvösök készítették, mint a férfiakét, mégis
Fémdíszekkel szegélyezett süveg és köntös, veretes ing és kazak az orosházi honfoglaló asszony sírleletei alapján rekonstruálva (László Gyula)
nagy a különbség köztük, a férfi aranykészlet egyszerû, míg a nõi készleten pompás állatok nyüzsögnek természetelvû és mitologikus elemekkel keverten. Az állatábrázolások fõleg nõi holmikon jelennek meg. Érdekes megfigyelés, hogy õseink útjaik, majd a „kalandozások” során megszerzett ékszereket sohasem használták, hanem azok beolvasztva alapanyagul szolgáltak. Idegen ékszerek magyar sírokból nem kerültek elõ. Honfoglaló magyarjaink csak saját ötvöseik által készített, saját jelképrendszerükkel díszített tárgyakat viseltek.
Rejtvény – bűvös négyzetek 1. Ezt szárítjuk meg a koszorúra 2. Cél 3. Ebbõl készítünk a koszorúra masnit (ék.f.) 4. Fûszernövény, köményhez hasonló 5. Szomorúság, valaki elvesztése miatti fájdalom 1 2 3 4 5
1. 2. 3. 4. 5.
Szalagból csokor Szúrós gyomnövény A Duna jobb oldali mellékfolyója Nevet, csak a betûvel Nem etetõ, hanem 1
2
2
3
3
4
4
5
5
2
3
4
5
Harangszó
7
TOLLVONÁS
FIRKA
Csillogó nyomorúság Van egy cég valahol Svájcban, amelyik nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy klienseit megajándékozza a hallhatatlansággal. A dolgok mikéntjének a leírásából aztán kiderül, hogy arról van szó, a cég az elhamvasztott szeretett kedves családtag hamvaiból, viszonylag egyszerû eljárással, csillogó gyémántot tud elõállítani. A gyémánt tudvalevõleg a legerõsebb anyag, mindent kibír és örökké tart, tehát van valami köze az örökkévalósághoz. Maga az eljárás nem különösebben bonyolult, hiszen az ember szénvegyületekbõl épül fel, és a hamvak grafittá vagy akár gyémánttá is átalakíthatóak a megfelelõ eljárással. A dolgok igazán érdekes része viszont akkor következik, amikor a gyászoló családtagok megkapják a nagytatát három és fél karátos gyémánt formájában. Mert ugye mit is lehet kezdeni egy alig borsószemnyi kövecskével? Talán gyûrûbe foglalva vagy fülbevalóként lehet hordani szegény megboldogult nagytatát, esetleg kiakasztani valami jól látható helyre, és büszkén mutogatni, milyen ragyogó személyiség volt az öreg.
Ennek a meghökkentõ furcsaságnak van amúgy két tanulsága is. Az elsõ mindenekelõtt az, hogy bárhogyan is próbáljuk intézni, az örökkévalóság drága dolog, a gyémántkészítés tetemes összegbe kerül, hogy egy kis képzavarral éljünk. Az egyház hirdette megtérésben az ember a régi énjét és végeredményben egész bûnös önmagát veszíti el, a gyémánttá válásban viszont a vagyonát. Az üdvösség tehát mindenképpen áldozatba kerül. A másik tanulsága a dolognak az, hogy az ember képtelen elszakadni az örökkévalóság gondolatától. Valamiképpen látni szeretné élete alakulását a halála után is. A hitben járó ember gyémánt nélkül is tudja, hogy értékes lesz halála után, ráadásul ingyen, csak kegyelembõl. Aki viszont nem akar Istenben hinni, annak rosszak a kilátásai, fõleg ha szegény és nincs vagyona a gyémántra. Mert õ elgondolkozhat azon, hogyha meghal és fû nõ a sírján és a tehén lelegeli, akkor ugyan mi lesz belõle? VISKY ISTVÁN
(A szerzõ református lelkész)
TALLÓZÓ
Honlapajánlat: www.tokeslaszlo.ro
A modern kommunikációs eszközökkel is élni kívánunk a kampány során - mondta egy korábbi sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt, a független jelölt kampányigazgatója. Ennek jegyében született a püspök nevét viselõ honlap. Tallózónkban - a rovat megalakulása óta elõször, de korántsem utoljára a világhálóról merítjük a témát: a tokeslaszlo.ro honlapot. Rákattintva egy már-már a puritánságig egyszerû, de gazdag adathalmazt tartalma-
zó webpage-en találjuk magunkat. S itt engedtessék meg egy szubjektív kitétel: elégtétellel nyugtáztuk, hogy az Erdélybõl Európába címet viselõ úgynevezett felvezetõ szöveg, a lapunk 20. számában megjelent interjú egy rövid, de magvas részlete. A Legfrissebb és Eseménynaptár rovatokban napi aktualitások találhatók, a jobb oldali rovatokban pedig kedvére csemegézhet a olvasó: a Dokumentumban újságcikkek, beszédek, felszólalások, dokumentumok találhatók, a Sajtószemle a magyarországi és romániai lapok anyagaiból válogat. Beléphetünk a Tõkés Lászlót támogató szervezetek (EMNT, MPE, SZNT, MPSZ, MIT, EMI) honlapjaira is. De talán a képgalériával kellett volna kezdeni, hiszen kuriózum-számba menõ fotókat találni Temesvártól napjainkig, ‘89-bõl, amikor gépfegyveres román kiskatonák vigyázták a forradalom hõsét. No, és itt van új kampányelemként az úgynevezett cserebogár-játék is, melyet egybõl „felkapott” a sajtó. F. T.
A modern 21. század...
OLVASÓLÁMPA
Jubileumi tanulmánykötet A Partiumi Keresztény Egyetem arculatát máig meghatározó személyiség – mindnyájunk „Mária nénije” – a Teológia Tanszék konzulens tanára és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének igazgatója. Tudós, lelkipásztor és tanár egy személyben, akit igényesség, szigor, a szolgálat iránti felelõsség és nem utolsó sorban a tanítványaira odafigyelõ szeretet jellemez. Életmûve, pásztori és tanítói szolgálata elõtt tisztelgõ egykori tanítványai és pályatársai jubileumi tanulmánykötettel köszöntötték 80. születésnapja alkalmából ISTENI MEGSZÓLÍTÁS... EMBERI VÁLASZ címmel. A rendkívüli alkalomra a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitóján került sor október 4-én, ahol dr. Geréb Zsolt rektor – a kötet szerkesztõje – méltatta az ünnepelt munkásságát. A kötet szerzõi közösségében olyan pályatársak nevét találjuk, akik a jelenkori magyar teológiai tudományok mûvelõi a Kárpát-medencében: Budapest, Debrecen, Sárospatak, Komárom, Kolozsvár és Nagyvárad eredményeirõl tanúskodnak a teológiai szakmûhelyek munkatársai. Tisztelgõ írásaik a legfrissebbek kutatásterületükön. A tartalmas tanulmánykötet bepillantást nyújt e tudományos mûhelymunka jelenébe és egységbe vonja azokat a szétszakítottságban élõ magyar teológusokat, akik magyar református egyházunk jövõjéért fáradoznak. Izgalmas és színvonalas olvasmányra számíthat az olvasó, aki ezt a kötetet kezébe veszi. KASZA IDA
8
Harangszó
HÍRVIVŐ A KAZINCZY-TÁRSASÁG KIHELYEZETT KONFERENCIÁJA. A Tenkei Református Egyházközség Mûvelõdési Körének meghívására kihelyezett konferenciát tartott a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Társaság október 5-7. között. A hat elõadást a nyelvújító névadó szellemében, valamint Október 6. jegyében tartották. Az elõadók: Fehér József, dr. Csorba Csaba, Drávai Mária, dr. Gyõri István, Oláh Tamás és v. Bojtor István voltak. Szombaton este sajátos gazdagításul szolgált Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos Üzenet az otthoni hegyeknek címû stúdió-elõadása. A résztvevõk tanulmányúton vettek részt, megtekintették Nagyszalonta, Belényes és Köröstárkány látványosságait. A konferencia célja volt felismerni és továbbadni az identitás vállalásának szépségeit.
A konferencia néhány résztvevője
ÕSZI IFJÚSÁGI KONFERENCIA TENKÉN. Október 19-21. között tartotta a Tenkei Református Egyházközség az õszi ifjúsági konferenciáját, melynek témája: Kétely, kétség a keresztyén életben. A konfirmált ifjak alkalmanként 150-200-an gyûltek össze a hangulatos és közösséget építõ együttlétekre. BERKE SÁNDOR
ÜLÉSEZETT, A VILÁG MAGYAR REFORMÁTUSAIT KÉPVISELÕ TANÁCSKOZÓ ZSINAT. A Nagyváradon tartott közgyûlésen tíz ország ötven egyházkerületének képviselõi megerõsítették elnöki tisztségében Erdélyi Géza felvidéki püspököt. Ügyvezetõ elnök lett Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, világi elnöknek pedig Kovács Zoltánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõgondnokát választották. Erdélyi Géza elnöki beszámolójában ismertette a zsinat terveit. Ezek között szerepel a szegény családokban élõ gyerekek segítése, ifjúsági konferenciák szervezése és táborok támogatása, valamint a lelkészi szolgálatot segítõ kötetek kiadása.
Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Megjelenik kéthetente.
ERDÉLYBÕL EURÓPÁBA – NAGYVÁRADRÓL. Az október 15-én tartott lakossági fórumot Csûry István fõjegyzõ nyitotta meg. Tõkés László kifejtette: fontosnak tartja egy európai kisebbségvédelmi rendszer kiépítését, és az európai parlamentbe jutása esetén a nemzeti önrendelkezés mellett ezen is dolgozni kíván. Az esetlegesen megszületõ európai alkotmányba fontos lenne nemcsak egy mellékmondatot bevinni a keresztyénségrõl, hanem a keresztyén értékeket valóban képviselni kell, „ugyanis a szekularizáció elfeledtette Európa keresztyén múltját“, tett hitet a népes hallgatóság elõtt a püspök, akinek a fórum résztvevõi kérdéseket tehettek fel. KÁRPÁT-MEDENCEI DIAKÓNIAI KONFERENCIA. Tavasszal határozta el a kilenc Kárpát-medencei református egyházkerület, hogy együttmûködik a diakóniai szolgálatban, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZSZ) égisze alatt. Ennek jegyében találkoztak október elején Budapesten az egyházkerületek diakóniai képviselõi. A tervekrõl is szó esett: adventi kampány, Kárpát-medencei koordináció kialakítása, együttmûködés a partnerszervezetekkel (a tengeren túli magyar református diakóniai szervezetekkel is), diakóniai címtár kiadása, diakóniai szervezetek vezetõinek találkozója, diakóniai persely létrehozása a gyülekezetekben és a diakóniai koordinátorok együttmûködése. CSOMAY ÁRPÁD
missziói előadó
EMLÉKEZÉS A GÁLYARABOK SZABADÍTÓJÁRA. Vallásosság, hit és következetesség jellemezte. Hollandiában a haza atyjaként emlegették, még ellenségei is elismerték érdemeit - mondta Lugosi Mihály élesdi lelkész M. A. de Ruyter tengernagyról tartott elõadásában. A tengernagy születésének négyszázadik évfordulóján, október elején tartott megemlékezés sok érdeklõdõt vonzott az egyházkerületi székház dísztermébe. Elõadások hangzottak el, és felléptek Bátorkeszi (Felvidék) és Hadad gyülekezeti kórusai. Ma is sokan vannak, akiket üldöznek keresztyén hitükért – említette az iraki, iráni példákat Aaron Stevens, a budapesti skót misszió lelkésze. De Ruyter példája lebegjen szemünk elõtt, imádkozzunk korunk keresztyén üldözöttjeiért - mondta az elõadó. LELKÉSZBEIKTATÁS DOBRÁN. KurtaTõtös Szabolcs Tasnádszántón és Pelekeszi-
ben végzett szolgálatok után került egy éve a Dobrai gyülekezetbe. Az október 14-én tartott ünnepi istentiszteleten Tõkés László püspök hirdetett igét. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Egyházmegye esperese átadta a gyülekezet Bibliáját, a templom kulcsát, valamint a pecsétet, mely a hivatali részét jelenti a szolgálatnak. A Kazincbarcikai testvérgyülekezet is köszöntötte a beiktatott lelkipásztort, aki a maga során köszönetet mondott a gyülekezet szeretetéért. Az ünnepség a templom kertjében, világháborús emlékmû avatásával folytatódott.
A beiktatási ünnepségen Nagy Sándor esperes adta át a gyülekezet Bibliáját, kulcsát és pecsétjét, Kurta-Tőtös Szabolcs lelkipásztornak
TANÉVNYITÓ A PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEMEN. A nagyvárad-újvárosi templomban idén 411 elsõéves tett fogadalmat. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték Eszenyeiné Széles Mária professzort, a tanintézet alapító tanárát. A felvételiken 352 diák jutott be az egyetem tizenkét szakára, és 54-en kerültek a Debreceni Tudományegyetem kihelyezett szekciójaként mûködõ agrárszakra. Balassa Sándor zeneszerzõ, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiai Alapítvány részérõl egy zongorával ajándékozta meg az egyetemet, Beer Miklós váci megyés püspök pedig százezer forintot adományozott a nagycsaládból származó hallgatók részére.
RÉSZVÉTNYILVÁNÍTÁS. „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (Jn 11,25-26) Õszinte részvétünket fejezzük ki dr. Hermán M. János elõadótanácsos úrnak, szeretett testvére: Rózsika elhunyta miatt érzett fájdalmában. A Harangszó szerkesztõsége.
Felelős szerkesztő: Fábián Tibor. Olvasószerkesztő: Babes Ardai Erika. Tördelőszerkesztő: Kraftsikné Petrikó Ildikó. Rovatvezetők: Balázsné Kiss Csilla, Kurta Tőtös Beáta, Muhari István, Orbán Levente. Szerkesztőség és levélcím: Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14. Tel.: 0259/434-664; 416-067. E-mail:
[email protected] A terjesztés, a lelkészi hivatalokon keresztül történik. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában.
