Harangszó. Boldogabb új esztendõt kérjünk

Harangszó A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA l l 2006. JANUÁR XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Boldogabb új esztendõt kérjünk Sok nyomorúsággal terhes évet hagytunk magunk mögött. Annak ellenére, hogy szép megvalósítások történtek egyházközségeinkben, egyéni életünkben, még mindig hatalmas hiányosságok várnak megoldásra. Egyházkerületünk erõfeletti munkával igyekezett közegyházi szolgálatának megfelelni. Iskolákat újítottunk, missziói központokat támogattunk, ingatlanokért szálltunk perbe. Nagyon sokszor nemcsak egyes gyülekezetek bátorítása nélkül vívtuk küzdelmeinket, hanem egyenesen rosszindulatú megjegyzések között, hátráltató háttér tevékenység szorításában. Mintha az utóbbi idõben minden újabb esztendõ egyre több gondot jelentett volna, így egyre több türelmetlenséggel könyörögtünk reménykedve valamelyes eny hületért. Annak ellenére, hogy sokan elismerték munkánk eredményeit is, alig tudjuk illedelmesen leplezni, hogy Istent vádoljuk a félsikerekért, a kudarcainkért. Kérdezõ tekintettel fordulunk egymáshoz, hátha valaki válaszolni tudna az ilyenkor elõkerülõ szomorú miértekre. Ha jól figyeltünk, a karácsonyi üzenet felmutatott egy-két okot, amiért Isten jogosan marasztalt el bennünket, illetve amelyek tükrében megismerhetjük valódi önmagunkat, a valóságos környezetünket. Ünnepi hangulatunkban mûvészi illusztrációnak véltük a jászolt. Legfeljebb utalásnak tekintettük arra nézve, hogy Krisz-

tus milyen testvérekkel van kapcsolatban, és a mi helyünket hol határozza meg, hol szabad nekünk ott maradni. Közben a szegénységet minden erõnkkel le akarjuk küzdeni, mint életünk megalázó büntetését el akarjuk kerülni. Ebben a teljesen jogos harcban a szegénységgel együtt legtöbbször magát Jézus Krisztust is a magunk tehetetlen bánata alá gyûrjük. A szegénység oka és okozója nem az Isten, hanem maga az ember és a saját bûne. Ádám és Éva eljátszotta Édent, a betlehemiek ajándéka az istálló jászla volt. Ez idõ alatt Isten asztalt terített Édenben, ahol csak egyetlen fáról nem volt szabad venni. Egyetlen Fiát szabadításra küldte, de Betlehemben nem volt helye a Messiásnak. Két évezred távolában is nehezen érzékeli a világ, hogy milyen esélyt kapott, és mekkora lehetõséget veszített el. Ma, amikor többen tétlenül szemlélik az egyház szegénységben való vergõdését, és nem segítenek, bár megtehetnék, tulajdonképpen az elveszített Éden sorsát mélyítik, valamint a betlehemiek útját követik. Ennek az állapotnak a hit közbeavatkozó szolgálata nélkül csak a teljes leépülés lehet az eredménye, amelynek a gazdag ugyanolyan áldozata lehet, mint a szegény. Európa jövõjét csak a keresztyén erkölcs biztosíthatja, amelynek fókuszában Krisztus tökéletes, halált vállaló, és életet ígérõ áldozata van.

Ugyancsak a karácsonyi történet jegyzi fel, hogy Jézusnak a vendégfogadóban nem volt helye. Ezt a vétket -a betlehemiek megvetésével, úgy ellensúlyozza a világ, hogy egyre-másra bizonygatja vendégszeretetre való alkalmasságát. Így lesz Jézus csak vendég, és nem lesz - mert nem engedjük sorstárs, mindenkor jelenlévõ, otthonos barát a szívünkben és a háztartásunkban. Milyen pontosan érzékelteti a vendég-Krisztus fogadást a város külsõségeivel, cicomás kirakatokkal, fénypompás reklámokkal. Az óriás fenyõ színes papírba csomagolt üres dobozai nemcsak a fõterek szánalmas ékességei, hanem a félelmes szívû világ megüresedett lelkének hátborzongató jelképe. Ezt a vendéget most is szépen fogadtuk, mindent kidíszítettünk, mindent szõnyeg alá sepertünk, minden szennyest elrejtettünk. Feldúlt arcunkra kierõltettük a leghasznosabb mosolyunkat. Krisztus elfogadta a jászolt és a szívesnek mégsem mondható vendéglátást. Ha ez alatt mérjük sorsunkat, akkor megállapíthatjuk, hogy kegyelembõl és irgalomból vagyunk ennyire is olyan-amilyen boldog állapotban. Urunk azért figyelmeztet bennünket, mert többre tart minket, méltóbb holnapot, boldogabb új évet készített el számunkra. CSÛRY ISTVÁN

2. oldal l HARANGSZÓ

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

VASÁRNAP „Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt. Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta." (Jób 16,16-17) Barátai szerint Jób azért szenved annyit, mert bûne büntetését kell elhordoznia ilyen nagy fájdalmak között. Azonban Jób ezzel nem ért egyet, mert nincs olyan nagy bûne, amit meg ne bánt volna, amirõl Isten elõtt ne beszélt volna, hiszen istenfélelemben elöljárt, példa volt környezetében. Jób szentül meg van gyõzõdve arról, hogy ártatlanul szenved, érthetetlen okok miatt hagyja Isten, hogy szenvedjen. Már-már belepusztul fájdalmába, de Isten elõtt õszintén, tisztán imádkozik, nem fordul el Istentõl, hanem bízik benne, és hiszi, kiderül szenvedéseinek oka. Testvérem, ha barátok, ismerõsök, rokonok vádaskodásaitól szenvedsz ártatlanul, fordulj õszintén Istenhez imádságban, s Õ megmutatja az ártatlanul hordozott szenvedésed célját. Bizalommal várd ki az idõt, amikor a vádaskodók elõtt Isten leleplezi ártatlanságodat. Mt 7,23

HÉTFÕ „A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.“ (Jób 17,6) Barátainktól megértést, jóindulatú tanácsot várunk. Jób is megértésre vágyott legalább barátai részérõl, hogy megértsék ártatlanságát. Ám megértés helyett rosszindulatú gúnyolódást, részvétlen pletykálkodást kapott. Jób összetört lelkében, hisz emberileg egyedül maradt, és Isten szándékát sem ismerte. Fájt neki a megvettetés, hisz úgy beszéltek róla, mintha elvetemült bûnözõ lenne. Fájt neki a szeretetlen ítélkezés, a szinte kárörvendõ hátmögötti szóbeszéd, mely valótlanságokat állított. A legnyilvánvalóbb módon alázták meg, mintha leköpték volna. Ismerõs ez az állapot? Mit tennél ellene? Rágalmaztál-e másokat rosszindulatú szóbeszéddel? Fájt-e már neked is az ilyen „barátság"? Te tudsz-e igaz barát lenni? Elromlott baráti kapcsolatodban állíts ma helyre valamit. Ne feledd, Isten az egyedüllét, megvetettség mélységét Fiában a kereszten már elszenvedtette érted is. Ezért nem adhatod fel életedet, Õ segít rajtad, van megoldás fájdalmaidra.

A LÉLEK CSENDJE tében, nyomorúságot hozva reá. Azt mondja, Jób elvárja Istentõl, hogy az õ fájdalma miatt megváltozzon a világ rendje, hogy a föld és a szikla pusztuljon el, mozduljon ki helyérõl. Jób semmi ilyet nem vár Istentõl, nem akarja más fájdalmát, de barátai ezt feltételezik róla rosszindulatúan. Mekkora fájdalmat okoz az, ha a hozzánk közel állók sem értenek meg bennünket, ha félreértik szavainkat, magatartásunkat. Törekedjünk azért a félreértések kiküszöbölésére. Próbáld meg fájdalmaidat úgy hordozni, hogy közben mások ne szenvedjenek miattad. Ne várd el, hogy sérelmeidben mások is ugyanúgy szenvedjenek. Az önsajnálat nem vezet sehova, a másokhoz való rosszindulatú közeledés sem a szeretet útja. Mt 8,3

SZERDA „Megútált minden meghitt emberem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.“ (Jób 19,19-20) Jób attól szenved leginkább, hogy mind barátai, mind felesége, szomszédai, testvérei, még az utcabeli gyerekek is elfordultak tõle, nem veszik õt emberszámba. Belenyomorodott a szeretetlenségbe, hogy senki nem viseltetik iránta emberségesen. Igen, ebbe bele lehet pusztulni, az önsajnálatba, a magunkba zárkózásba, az öntépelõdésbe, a magányba, az emberi kapcsolatok hiányába. Az a fájdalom, amelyet akkor érez valaki, amikor szerettei ellene fordulnak, az öl, pusztít, gyilkol. Ha ebben a helyzetben a szenvedõ ember nem kiált Istenhez, nem hisz Benne, nem kapaszkodik Bele, akár bele is halhat. A krisztusi megmentõ, aláhajló szeretet által lehet a „halál szélén" állókat az életbe visszafordítani. Istenünk, adj belsõ, lelki hitbeli látást, észrevenni a segítségért és szeretetért kiáltó szenvedõ embereket. Könyörülj azokon a családokon, ahol mérhetetlenül nagy, mármár halálos az elidegenedés, az egymás szeretetlen ítélgetése. Mt 8,7

Mt 7,28

KEDD „Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?“ (Jób 18,4) Jób és barátai elhidegülnek, kiderül, a barátok mégsem barátok, hisz nem ismerik el Jób ártatlanságát, félreértik viselkedését. Bildád neheztel Jóbra, hogy csak ártatlanságát hajtogatja Isten elõtt, és Isten mégis engedi, hogy az ördög tomboljon éle-

CSÜTÖRTÖK „Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte." (Jób 20,20-21) Jób gazdag ember volt. Azt nem tudjuk, hogy barátai gazdagabbak, vagy kevésbé tehetõsek voltak-e, de Cófár beszédébõl az derül ki, hogy Jób szenvedésének okát a feltételezett telhetetlenségben látja. Holott

Jób nem volt elégedetlen sem sorsával, sem vagyonával, barátja mégis azzal vádolja, hogy kielégítetlen nyereségvágya miatt vette el tõle Isten a boldogságot és az áldást. Cófár nem is gondol arra, hogy Jób Isten elõtt igaz volt és az is maradt szenvedése óráiban - Isten a Sátán megleckéztetéséért engedte Jób szenvedését. Cófárnak be kell majd látnia, hogy a bûnnek számító telhetetlenség, kapzsiság, vagyonhalmozás nem a Jób bûne. Ennek a barátnak a szavai nem vigasztalták meg Jóbot, de nekünk figyelmeztetés arra nézve, hogy nem a tartós jólét, nem a vagyonszerzés a boldogság útja, hanem az Isten útján való engedelmes megmaradás. A jólét múlandó, az öröklét maradandó. Mt 8,17

PÉNTEK „Ki taníthatja Istent bölcsességre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! (Jób 21,22) Jób nem vonja kétségbe Isten igazságát, hiszi, hogy a bûnnek lesz büntetése vagy itt a földön, vagy a másik világban. Ám Jób azt is mondja, hogy a szenvedés nincs mindig összefüggésben a bûnnel, sõt sokszor nincs egyenes arányban a bûn nagysága annak büntetésével. Ha minden szenvedés oka a meg nem bánt bûn volna, mondja Jób, akkor nem volna olyan ember, aki jólétben élhetne - ám az élet nem ezt példázza. Sokszor a bûnösök békességben és boldogan élnek, és sok istenfélõ családot ér baj, fájdalom, szenvedés, életük tele van nehézségekkel és keserûségekkel. Isten nem mindig a hitetleneket bünteti látványosan, és nem úgy bünteti a gonoszt, ahogyan érdemli. De Isten szuverén, szabadon dönt életek felõl, szabadon gyakorolja igazságosságát, van akin könyörül, és van akin nem. Mi, földi teremtmények nem oktathatjuk ki Istent, nem befolyásolhatjuk ítélkezésében. Õ a teremtõ, Övé az ítélet, nekünk arra kell törekednünk, hogy istenfélelemben éljünk akár szegényen, akár gazdagon. Mt 8,27

SZOMBAT „Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád." (Jób 22,21) Elifáz volt Jób másik barátja, akinek Jób hiába bizonyította ártatlanságát, mégis bûnösnek tartotta. Szerinte Istennek oka volt arra, hogy megengedje ezt a nagy szenvedést. Valamilyen nagy gonoszságnak mégis kellett lennie Jób életében. Az Istenhez fordulás tanácsa, amit Elifáz mondott Jóbnak, megszívlelendõ és valóban jó tanács. Aki nyomorúságában Istenhez fordul, Isten megadja kérdéseire a választ. Aki bizalommal fordul Istenhez, békességre lel és jót remélhet Istentõl. Mt 8,33

BALÁZSNÉ KISS CSILLA


3. oldal l HARANGSZÓb

A misszió idõszerû céljai és feladatai a szórványban Az Anyaszentegyház nem mondhat le a szórványban élõ közösségekrõl, kis gyülekezetekrõl. A szórványban élõk megtartása érdekében a misszió idõszerû céljait és feladatait a következõkben látjuk: - az evangelizációt fontosnak tartani és hûségesen végezni még a legkisebb közösségekben is, - szükség szerint újragondolni és meghatározni a szórvány- és missziói gyülekezetek és -egyházmegyék, valamint a kistáji szervezõdések feladatait, - a szórványgyülekezetek eddigieket meghaladó anyagi támogatása (a magyarországi fizetéskiegészítések mintájára), - idõnkénti gyûjtés szervezése a szórványban élõk számára (pl. Szórványvasárnapi perselypénz),

- testvérgyülekezeti, illetve „gyámsági" kapcsolatok kiépítése a szórványgyülekezetekkel (nagyobb egyházközségek vállaljanak egy kicsi szórványközösséget testvérüknek, akikért imádkoznának és anyagilag is segítenék õket. Egyházunkban - egyebek mellett - az is gondot okoz, hogy túlságosan lelkészközpontúak az egyes egyházközségek. Ez a szórványokban hatványozottan káros, hiszen a szórványban nincs állandóan jelen a lelkipásztor. Mirõl van szó? Egy képpel világítom meg a fentieket. Láttunk már velencei gondolást. Ilyen képet mutat gyülekezeteink legtöbbje. A gondolás (a lelkész) - jobbik esetben - majd megszakad, amikor hajtja a csónakot, a nézelõdõ, „heverészõ“ utasokkal (gyüleke-

zeti tagok). Viszont van egy másik kép is, igaz ez nem annyira jellemzõ még egyházunkra, de ide kellene eljutnunk. Ez egy új modell lenne: az „evezõs nyolcas“. Az evezõsök összehangolt munkájának köszönhetõen szinte repül a csónak. Az összehangolást, Jézus útmutatása szerint a „kormányos“, a lelkipásztor végzi. Szükség van tehát arra, hogy egyházunkban és a szórványokban még több olyan lelkész legyen, továbbá pedig sok olyan segítõ (kántor, hittantanár, gondnok, presbiter), akik szakértelemmel, Jézustól tanulva, naponta vállvetve végzik a munkát, s akkor szinte repül egyházunk hajója. Ebbõl a szempontból a gondnok- és presbiterképzés is rendkívül fontos. CSOMAY ÁRPÁD

EGYETEMES IMAHÉT - 2006 Idei Egyetemes imahetünk alkalmain imádkozunk egyházkerületünk leányegyházaiért és szórványaiért 1. NAP: 2006. január 15. - VASÁRNAP Imádkozzunk elesett állapotban lévõ leányegyházainkért és szórványainkért, általában Egyházunk „ama kicsinyeiért“.

Luki, Dizsér, Szunyogd, Barantó, Érkenéz, Újsemjén, Vámosláz, Királyi, Fancsika, Szentlázár, Cséhtelek, Réti. 4. NAP: 2006. január 18. - SZERDA

2. NAP: 2006. január 16. - HÉTFÕ Imádkozzunk a Nagybányai Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Erzsébetbánya, Alsószõcs, Kapnikbánya, Erdõszáda, Gidrótfalu, Kistécsõ, Hosszúfalu, Kövesláz, Katalin, Misztbánya, Bükkszád, Borpatak, Nagysomkút, Iloba, Felsõvisó, Sebespatak, Borsabánya, Síkárló, Égerház, Alsófernezely, Szamoscikó, Szamosújlak. Imádkozzunk a Szatmári Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Batiz-Gombás, Sándormajor, Halmi-hegy, Józsefházi-hegy, Nagypeleske, Meggyes-Gombás, Körtvélyes, Erdõd, Berend, Nagytarna, Túrterebes-hegy. 3. NAP: 2006. január 17. - KEDD Imádkozzunk a Nagykárolyi Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Alsószopor, Kande, Szekeres, Mezõterem, Krasznaszentmiklós, Krasznacégény, Érmindszent, Reszege, Tasnádcsány, Érszodoró, Mezõpetri, Csanálos, Érhatvan, Csomaköz, Szõdemeter, Újbörvely, Mezõfény, Spicztanya, Klára, Nagymajtény, Krasznaterebes, Teremi. Imádkozzunk a Érmelléki Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Kisjanka, Szolnokháza, Kohány,

Imádkozzunk a Bihari Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Körösjánosfalva, Vaskohsziklás, Diófás, Vaskoh, Magyarcséke, Esküllõ, Tenkeszéplak, Kisháza, Talpas, Bátor, Bélfenyér, Feketegyõrös, Derna, Tataros, Varaszó, Les, Nagyürögd, Cséffa, Inánd, Palota, Gyapjú, Rojt, Sályi, Oláhszentmiklós, Vizesgyán, Tarján, Körösszeg, Szentmárton, Báród, Barátka, Sonkolyos, Fegyvernek.

nyaiért: Begamonostor, Kápolnás, Vásáros, Marzsina, Vörösacél, Szécsény, Borsabánya, Bálincz, Bethlenháza, Rekettye, Rika, Búzás, Õssy, Orsova, Herkulesfürdõ, Ruszkabánya, Zsupa, Nándorhegy, Gizellaszállás, Valkány, Nagyõsz, Krassófüzes, Tirol, Gertenyés, Móriczföld, Domány, Stájerlak, Krassóvár, Ferenczfalva, Anina, Újmoldova, Kostény, Gátalja, Klopédia, Oravicza, Detta, Gyertyámos, Temesság, Buziás, Biléd, Komlós, Csávos, Ötvény, Rékás, Gyülvész, Szentandrás, Máriafölde, Pusztakeresztúr, Lenaustein, Kardostelep, Krizsántelep, Gyirok, Ógiroda, Blaskovicstelep, Ótelek, Medves, Gyarmat, Kövéres, Sipet, Kádár. 7. NAP: 2006. január 21. - SZOMBAT

5. NAP: 2006. január 19. - CSÜTÖRTÖK Imádkozzunk a Aradi Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Majlát, Kürtös, Csermõ, Csála, Vinga, Iratos, Sofronya, Ság, Nagyvarjas, Tornya, Szederhát, Újzimánd, Borszeg, Szintye, Szapárliget, Székudvar, Simánd, Gyulavarsánd, Pil, Gyorok, Soborsin, Szépfalu, Ménes, Pálos, Radna, Neudorf, Baraczka, Németszentpéter, Nagyteremia, Kisteremia, Nyerõ, Keglovics, Porgány, Bolgártelep, Óbesenyõ, Csanád, Óbéba, Lovrin, Galsa, Szentanna, Világos, Nagyarát, Fakert, Zimándköz, Pécska, Lippa, Szõlõs, Simonyifalva, Tõzmiske. 6. NAP: 2006. január 20. - PÉNTEK Imádkozzunk a Temesvári Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórvá-

Imádkozzunk a Szilágysomlyói Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Krasznarécse, Mojád, Bobota, Part, Dersida, Zálnok, Csókaláb. Imádkozzunk a Zilahi Református Egyházmegye leányegyházaiért és szórványaiért: Benedekfalva, Haraklány, Nyirsid, Bádon, Szamosudvarhely, Tihó, Csákigorbó, Szurduk, Hídalmás, Drág, Mice. 8. NAP: 2006. január 22. - VASÁRNAP Könyörögjünk leányegyházaink és szórványgyülekezeteink jövõjéért és reménységéért. Imádkozzunk azért, hogy szórványmissziói szolgálatunkat Isten használja fel „ama kicsinyek“, az erõtelen és elesett gyülekezetek megerõsödése és megtartása érdekében, és hogy ezért vállaljuk az erõnk feletti szolgálatot.



Kérdezd Isten akaratát A Prédikátor könyve 3. fejezetében azt olvassuk, hogy mindennek rendelt ideje van. Minek az ideje volt az elmúlt év a te életedben? A békességet munkálásé és a békes ségre találásé, a megnyugvás ideje volt-e, a fájdalom ideje, a veszteség ideje, a gyászé vagy az örömé? Istennek adok hálát az elmúlt esztendõért. Értek ugyan nagy meglepetések, volt fájdalom és arculcsapás - akitõl nem is vártam volna -, ért csalódás és veszteség. De hatalmas öröm tölti el szívemet a békességért, amit kaptam Istentõl. Áldom érte! Voltak nehéz, gyötrelmes napok, de sokszor éreztem Isten kezének simogatását. Isten lenyúlt az életembe, adott vigasztaló Igét, barátokat, akik imádkoztak értem, értünk. A Préd. 3,14-15 azt mondja, hogy „Isten visszahozza, ami elmúlt.“ Lehetséges visszahozni a napot, az órát, amely már eltelt, vagy a szeretett személyt, akit elvesztettünk? Vannak viszont alkalmak és lehetõségek, amiket Isten megismételhet az életünkben.

Vannak életünkben hónapok, amelyeket az „ellenség" tönkretett, fáj és nehéz túlélni ezeket, de reménység, hogy Isten megszégyeníti és megalázza az ellenséget. Az Õ benne bízókat megsegíti az Úr és kárpótolja õket a szenvedésért és megaláztatásért. Nemcsak a pénz, az anyagi javak gyarapítanak, hanem a lelki kincsek is. Szoktál-e számadást végezni év végén? Ilyenkor csak a veszteségekre figyelsz-e, vagy számon tartod az örömöket és áldásokat is? Tudunk-e hálásak lenni Isten megtartásáért az óév végén? Mit hoz az új év? „A mennynek Istene, Õ ad jó szerencsét nekünk" - olvassuk Neh. 2,20ban. Kevés olyan ember volt, mint Nehémiás. Fájt neki, hogy Jeruzsálem elpusztult, falai lerombolva, felégetve. A nép szétszéledt, elfeledkezett Istenrõl. Meg kellett hát építeni a lerombolt kõfalakat, a népet össze kellett gyûjteni. Nehémiásnak ez volt a megbizatása. Mi hogyan indulunk az új esztendõbe? Körülöttünk is vannak romok. Nincs olyan család, ház, gyülekezet, ahol a Sátán ne rombolna.

VIII. rész Jön egyik délben ebédrõl régi ellenségem, Ungureanu. Tökrészegen, mint mindig. Felém tart egyenesen. Tudtam, mi vár rám, bár ezúttal hiányzott kezébõl a bot. Megáll elõttem, megnéz, s kinyögi két csuklás között: - Most már nem m e r l e k megverni! Ha a Szabad Európa rádió legfrissebb híradását hallgattuk volna, abból sem tudtuk volna meg pontosabban, hogy a politikai foglyok életében beállt a nagy változás. Csakhogy az ezzel járó elõnyök élvezetébõl a lelkészeket még egy évre kirekesztették. Mihelyt elvégeztük a matrac-készlet felújítását, a szektásokat a gyárba, a papokat a fõépület 71-es cellájába vezényelték. Hazai és külföldi egyházi személyiségeknek nem mindig teológiával kapcsolatos tevékenység megbecsüléséül - díszdoktori címet szoktak adományozni. Az erdélyi egyházak és a Protestáns Teológiai Intézet figyelmébe ajánlom, hogy a szamosújvári börtön 71-es cellája kapja meg hivatalból a Tiszteletbeli Teológiai Akadémia címet! A tágas sarokszobában a négyszintes ágyakat felekezetenként csoportosulva foglaltuk el. Volt katolikus szerzetesek és világi papok külön-külön sarka, ortodox negyed és görögkatolikus fertály, szigete azoknak a görög katolikus kollégáknak, akik nem vállalták az ellenállást, hanem áttértek ortodoxnak 1948-ban; most nem ellenállókként ültek. Õk természetszerûleg egyik közösségben sem érezhették teljesen odaillõknek magukat. Az ortodox szerzetesek is egymás szomszédságában csoportosultak. A sort a magyar és német protestáns lelkészek és teológiai hallgatók közössége zárta le. Annyi év óta lehet, hogy egy-egy név kihullt emlékezetem rostájából. Reformátusok közül ott volt Fekete János, Nagyobb Péter, Visky Ferenc, Kelemen István, a Teológia fõtitkára, Csatlós Csaba és Soós Feri teológusok. A magyarul kifogástalanul beszélõ Albert Walter és a novellista Andreas Birkner képviselte a szász evangélikus egyházat. A zsidó-misszionárius Wurmbrand Richard külön fejezete az egyháztörténetnek. Unitárius szolgatársaink közt ott volt dr. Erdõ János és dr. Simén Dániel professzor, Kelemen Imre esperes, Szabó Dezsõ, Székely László, Bálint Ferenc, Gellérdt Imre, Benedek Ágoston lelkész.

BÖRTÖNNAPLÓ 1959-1964

Hamar kialakult a napi program. Az ébresztõ, reggeli, toalett-ügyek után minden csoport összeült reggeli áhítatra. Rangkérdések elkerülése végett szigorúan ábécérendben került ránk sor, így aztán nagy ünnepeinket sem sajátíthatta ki magának valamelyik tekintélyesebb bajtárs. A délelõtt nyelvórákkal és az egész közösség érdeklõdésére számot tartó egyháztörténeti, irodalomtörténeti és kertészeti-méhészeti elõadásokkal telt. A tágas szoba közepén hosszú asztal volt két lócával; legtöbben úri módon ott fogyasztottuk legalább az ebédünket. Délután megpróbáltunk ülve szunyókálni, mert a nappali ágybanfekvés tilos volt. A 71-es cellának nem volt szomszédja. A fõépület két szimmetrikus szélsõ mellékszárnya közül az északinak a második emeletén van; a hosszanti szárny celláinak mélységéig nyúló elõszobából nyílik. Ez a „splendid isolation“ elõnyünkre vált. A bukaresti ortodox Teológia zenetanárának szervezésében mûködõ felekezetközi kórusunk pianisszimóra fogott éneke nem hallatszott a folyosóig. Volt olyan börtönõr, aki áhítattal hallgatta az ajtóban, arra ügyelve, hogy társai ne vegyék észre. Így sikerült karácsonykor szép énekes ünnepélyt tartanunk: a román kolindákat együtt énekeltük, magyar és német karácsonyi énekeinket pedig bemutattuk román lelkésztársainknak. Egyik görögkatolikus kollégának volt egy fából esztergált kelyhe. Kölcsönadta nekünk úrvacsoraosztásra; a bort természetesen víz helyettesítette. Megünnepeltük egymás születésnapját. Feláldoztunk egy-egy darab málét és egy falatnyi vegyesízzel díszítve jelképes méretû ünnepi torta falatjain osztoztunk. Dr. Erdõ János angol-, Gellérdt Imre francia-, Fuchs Gábor páter németóráin „füzetet“ is hasz-

Ezért van harag, irígység, gyûlölködés. Megromlanak a baráti, testvéri, családi kapcsolatok. A szülõk lassan észre sem veszik, hogy a gyermekek kimaradoznak, a presbitereknek fel sem tûnik az üres padsor (sokszor a presbiter helye is üres). Sokszor mi is beállunk a Sátán táborába, hogy megrágalmazzunk másokat, mert az valamivel jobban imádkozik, jobban énekel, Bibliát olvas, komolyan veszi az Igét. Úgy el vagyunk telve önmagunkkal, hogy már meg sem kérdezzük: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? De annál inkább követelõzünk: Add meg, Uram Isten, de most mindjárt! S ha nem adja, akkor méltatlankodunk és háborgunk. Most év elején alázzuk meg magunkat és kérdezzük meg Istent, hogy mi a terve velünk ebben az új évben? Ha be akarjuk tölteni egyénre szabott küldetésünket, hogy áldott és békés legyen az új esztendõnk, akkor munkálkodnunk kell a romok felett és odafigyelnünk Isten akaratára. CSOMAY ÁRPÁD

náltunk. Havi mosószappanunkat (tisztálkodás céljára kaptuk), addig verdestük vizesen a cementpadlóhoz, míg tükörsima lett. A naponkénti sétán összeszedett és ugyancsak a cementpadlón kihegyezett fadarabkákkal karcoltuk erre a „viasztáblára“ az igeragozásokat. Ezt tették a katolikus szerzetesek is az én görög óráimon. Mihelyt végére értem a morfológiának, a jezsuita Fischer atya bizalmas suttogással megkért, hogy vele szaladjak át még egyszer az egész nyelvtanon. Ma már tanítom egyháztörténetbõl, hogy az igazi jezsuitának annyira életeleme az állandó tanulás, mint a víz és a levegõ a közönséges halandóknak. A ferencesek szívének melegségérõl, barátságuk õszinteségérõl nemcsak az atyai kedvességû Ignác és Bálint páter gyõzött meg, hanem a korban hozzám közelebb álló, feledhetetlen Angi Csaba atya is. Szükség is volt minden baráti szóra, gesztusra, mert lassan-lassan már nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is kezdett rám nehezedni a fogság. Évtizedek múltán csak Isten színe elõtti hálaadással tudok számot adni arról, hogy ennek a lelkiállapotnak a 71-es cellában született megfogalmazása nem a kilátástalanságot, hanem az éltetõ reményt tükrözi. Felszentelésem második évfordulóján írtam: HIVATÁS Semmit ne adj, ha nem adod adó magad egészen. Gyertyát se gyújts, ha nem hagyod: a tûz, hogy megemésszen. Meggyalázva, letörve találd meg boldogságod, ha nem vakulsz meg, ne lásd soha a napvilágot. Keserû legyen étked, szögesdrótból a párnád, poklok kínja vetítse pihenésedre árnyát! Megcsúfolt bolond légy és börtöntöltelék, részed a fájdalomból sose legyen elég! Felõrlött élet légy, pusztába halt kiáltás; neved - te átkozott pap -, hogy így lehessen áldás! (Folytatjuk)

PÉTER MIKLÓS


A SZENTFÖLD 28. Negev, a sivatag Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; ... többek, semhogy elszámlálhatnám." (Zsolt 40,6) A Szentföld déli részét hívjuk „Negev“nek, száraz, kietlen pusztaságnak, amely a Judai hegyek láncolatának végétõl egészen az Akabai-öböl északi sarkáig terjed Élát városáig, a híres tengeri fürdõhelyig, a turistákat vonzó kikötõvárosig. A Suezi-válság után (1956) kezdett a jelentéktelen település fejlõdni, míg 1959-ben várossá alakult. Gyorsan épült a város és környéke, modern utakat építettek az ország belseje felé. A közel 11 km hosszú tengerparti sávon modern szállodák, éttermek épültek; itt sorakoznak bõséges árukínálattal a különféle üzletek. A valaha alig 800 lelkes város ma már negyvenötven ezret számol. A lakosok a kikötõben dolgoznak, kereskedelemmel foglalkoznak és a turizmus biztosít megélhetést. A város jelentõségét növeli, hogy légi kikötõje van, amely az ország belföldi forgalmát látja el. Jeruzsálemet, amely ide 300 km-re van, húsz perc alatt el lehet érni repülõvel. Élát legérdekesebb látnivalója a Vörös-tenger Egyiptom, Jordánia és Szaud-Arábia határán. Ha a térképre nézünk, egy egyenlõ szárú háromszög fordított alakban jelzi ezt a vidéket. Rövidebb oldalát Jeruzsálem és a Gázai-övezet képezi, a két szárát Egyiptom és Jordánia határolja. Ez a terület a Sinai-félsziget észak-keleti részének egy sávját képezi, azt a területet, amely fontos eseményeknek volt a színhelye a pusztai vándorlás, a honfoglalás idején, és az atyák korában. Az Ószövetség eseményei ezek, az Újszövetség csak idézetekben emlékezik erre a területre. Nem tudunk arról, hogy Jézus járt volna ezen a vidéken. Szolgálati területe is az ország középsõ és északi részére esik. Négyes tagoltságú ez a vidék: Beérsebavölgy, Negev hegyei, Párán-fennsík és az Élát környéki hegyek. A honfoglalás alkalmával fontos események kötõdnek Párán

Engedi oázisa

pusztájához, amelynek határán van a Szin pusztaság (4Móz 13,21; 5Móz 33,2; Hab 3,3). A Sinai-hegy felõl ide érkeztek Izrael fiai (4Móz 10,12) innen küldte ki Mózes a kémeket, hogy Kánaán földjét megtekintsék (13,3), ide vonult vissza Dávid Sámuel halála után (1Sám 25,1), Salamon korában Páránon át menekült ellensége Egyiptomba (1Kir 11,18). Errõl a vidékrõl, a Holt-tenger környékérõl való Jób három barátja, akik vigasztalására érkeztek nyomorúsága idején, és kegyetlen lelkigondozóknak bizonyultak (Jób 2,11-13). Jeruzsálembõl dél felé haladva, érintve a Holt-tengert, csodálatosan szép oázisba érkezik az ember. Jól esik a nagy kietlenség után hûsülni a dús növényzetû, vízben bõvölködõ árnyas helyen. Ez Engedi. Ámulva nézzük a nagy magasságból alá zúduló vízesést, amint átfolyik a növényektõl zöld sziklafalon. Illatos balzsam lengi át a levegõt. Már az ókorban híres helység volt balzsamtermesztéséért. Dávid is ide menekült Saul üldözése elõl, itt mutatta meg nagylelkûségét: megölhette volna az alvó Sault, de nem tette (1Sám 24,1-23). A Holttenger dél-keleti részén volt Sodoma és Gomora városa, amely Isten ítéletében „elsüllyedt", teljesen elpusztult, közelében található Coár városka, ahová Lót menekült családjával az ítélet elõl (1Móz 19). Jeruzsálem felõl jövet 36 km-re találjuk Hebron városát, amely fontos eseményeknek színhelye volt az atyák korában és Dávid király uralkodása idején. Magasan fekszik a Júdai hegyvidéken és ma is jelentõs helység a zsidóknak és a mohamedánoknak egyaránt. Ábrahám, Izsák, Jákób tartózkodott itt családjával. Itt van a ma is látható emlékhely: Makpela-barlangja, ahová Sárát, Rebekát, Leát temették (1Móz 23). A honfoglalás korában (Kr.e. 13. sz) kánaáni városkirályság volt, amit Izrael meghódított. Dávidot Hebronban kenték fel Júda királyává (2Sám 2,1-4), majd az északi országrész királyává is lett (2Sám 5,1-5). Innen indult Jeruzsálem, a jebuzeus város meghódítására, így alapította meg birodalmát, mint „nagy király“. Dél felé haladva egyre inkább kopárabb a vidék. Így jutunk el Negev fõvárosába,

5. oldal l HARANGSZÓb Beér-Sebába. Az Ábrahám-történetek egyik epizódja kötõdik e helyhez: itt kötött szövetséget Ábrahám Abimélekkel és esküvel kötelezte magát, hogy nem fog ellenségeskedni vele és utódaival a kiásott kutak miatt (1Móz 21,22-34). Hasonlóan cselekedett Izsák is (1Móz 26,23-33). Ide menekült Illés próféta is a Kármelhegyén történt ítélet után Jezabel királynõ haragja elõl (1Kir 19,3). Itt látjuk a megfáradt prófétát, aki újabb megbízást kap szolgálatának elvégzésére (1Kir 19,4-18). A környéken ásatások kezdõdtek, ma is folynak. A leletek bizonysága szerint mára Kr.e-i 4. évezredben települési hely volt ez a vidék. Sok katakombát, föld alatti lakóhelyeket tártak fel. A bizánci korban püspöki város volt. Egészen 1880-ig romváros volt, ekkor a törökök kezdtek építkezni a puszta beduinjai számára. Beér-Seba 1948-ban az Izraelbe betört egyiptomi hadsereg fõ támaszpontja volt. Ugyancsak ebben az évben az izreali csapatok elfoglalták és így indult fejlõdésnek az ország déli részének ez a közlekedési és kereskedelmi központja. Az Óvárosban látható a vasútállomás, beduin sejkek gyermekeinek iskolája, az egykori megyeház és kormányzóház. Az 1948-ban épült új városrészben modern épületeket találunk: az egyetem épületét, a kórházat, a múzeumot, a Negev Kutató Intézetet. A város érdekessége az Ábrahám kútja, amelynek ma is hûsítõ vize van. Nyugati embernek érdekes a beduin piac, ahol mindenféle használati eszközt, élelmet, állatot meg lehet vásárolni - és még feleséget is lehet venni(!). A fenti adatok mutatják ennek a vidéknek mozgalmasságát, Izrael múltjának és jelenének eseményeit. Valóban - a fenti igeszakasz szerint - sokat cselekedett Isten csodáival és terveivel ennek a népnek életében, és készítette az utat, hogy sok próba, nyomorúság közepette minden néphez elérkezzék a megígért Messiás, elhozván Istennek üdvözítõ kegyelmét. E. SZÉLES MÁRIA

Élát - városrész



GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI Kedves gyerekek! Ismét jelentkezik a Harangszó gyermekoldala. Remélem, a karácsonyi rovatot olvastátok és örömet okozott a rejtvényfejtés és a böngészés. Úgy gondo lom, ebben a számban is sok érdekességet fogtok találni. Jó szórakozást kívánok. KURTA-TÕTÖS BEÁTA

Háromkirályok napja - vízkereszt Epiphanias-nak nevezték valamikor január 6-át. Ez azt jelenti: az ember megjelenésének napja. Az elnevezés a korai keresztyénség gondolatvilágába nyúlik vissza. Az embert, tudniillik, a Biblia szerint a teremtés hatodik napján alkotta meg az Úr, vagyis az év elsõ hónapjának hatodik napján. Hogy az évnek ezt a napját még jelentõsebbé tegyék, más fontos eseményeket kapcsoltak hozzá. Így feltételezték, hogy a három bölcs király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár az ázsiai Godoliából ezen a napon, január 6-án látta meg a kisded Jézust. De a felnõtt Jézusnak a Jordán vizében való megkeresztelkedését is ezen a napon ünnepeljük. Azért is hívják ezt a napot másként vízkeresztnek.

Amíg Julius Caesar nem tette újév napját január 1-jére, addig január 6-án volt az év fordulása. A Rómától távolabb fekvõ Germániában még ezután is sokáig élt tovább a régi idõszámítás. Ez magyarázza, hogy ezen a tájon a háromkirályok napját az utolsó – a tizenkettedik – zord éjszaka elõzte meg, s a babonás emberek szemében ez volt a legrémisztõbb boszorkányéj. Máig ezen a napon ûznek ördögöt és gonosz szellemeket, fõleg a délnémet vidékeken. Errefelé január 6-án tartják az évi körmenetet, a papok minden házat megáldanak, a bejárati ajtó fölé megszentelt krétával felírják a három szent király nevének kezdõbetûit. Ezeket a betûket csak a következõ karácsonykor szabad letörölni onnan. Addig védelmet nyújtanak a gonosz szellemek ellen.

ROVAT

KÉZIMUNKA

Kesztyûbáb Ne kunyerálj a szüleidtõl minden héten új játékot, van idõd rá, hiszen tél van, készítsd el magad. Ha van otthon olyan kötött kesztyû, amit nem használsz, már csak egy kis kézügyesség kell, hogy kesztyûbábot készíts. Vágd le a kesztyû ujjainak a végét. Ezek lesznek a kesztyûbáb fejei. Tömd ki a levágott végeket vattával, majd varrd vissza õket a kesztyûre. Ragassz vagy fess nekik szemet, szájat és máris kész a remek játék és meg is dolgoztál érte.

Érdekességek a csapadékról TUDOD-E, HOGY - nincs két egyforma hópehely? Noha mindegyik hópehely hatszögû, a mikroszkóp alatt nézve mindegyik más és más. - melyik a világ legesõsebb helye? A Hawaii-szigetekhez tartozó Kanai, ahol egy évben átlagosan 335 esõs nap van, de akár 350 is lehet. - hol van a Föld legszárazabb területe? Észak-Chilében van olyan hely, ahol 400 éve nem jegyeztek fel esõt. A megfejtés egy téli szórakozás, de melyik? Ha jól írod be a szavakat, kiderül a fõsorból.

Logikai fejtörõ Péter meséli a barátainak: a tegnapelõtt 17 éves voltam, a jövõ évben 20 éves leszek. Mikor mondta ezt a barátainak Péter? (Megfejtés a következõ lapszámban)


7. oldal l HARANGSZÓb

Egyházi pályázatok - bukaresti támogatások A 2005. évben - csakúgy, mint más esztendõkben - az Egyházkerület gyülekezetei több pályázatot is letettek a Vallásügyi Államtitkárságra. Amit a bukaresti pályázások konklúziójaként levonhatunk, az a következõkben foglalható össze: - Minden esetben a pályázatokat az elsõ negyedévben le kell tenni. Ez nem történt meg, s így még 2005 novemberében, sõt december 3-ig ezeket igyekeztünk rendezni. Tudni kell azt is, hogy egy pályázat csak az adott esztendõben érvényes. Így, aki 2004-ben letette az iratcsomóját, de nem nyert támogatást, annak 2005-re meg kellett újítania. Ezt többen elmulasztották, vagy csak az elsõ félév után, többnyire õsszel tették meg. - Legtöbb gyülekezet csak akkor nyújtja be igénylését, amikor már elfogyott a pénze, és csodálkoznak, hogy más gyülekezet megkapja a támogatást, míg õk nem. Ilyenkor kézenfekvõ a restség kárhoztatása helyett korrupciót, klientúrapolitikát, önkényeskedést emlegetni. Amit 2006-ra nézve tudni kell, a következõ: - Minden egyházmegyétõl 2005. december 15-i határidõvel bekértük a javaslatokat. December 15-én még nem volt javaslata a Szatmári, Érmelléki, Aradi, Temesvári, Zilahi Egyházmegyéknek. Ezen egyházmegyék - külön noszogatásra - aznap délután pótolták. A Bihari Egyházmegye - egyedüliként - nem tett le javaslatot, hanem a gyülekezetek lelkipásztorai jelezték igényüket a támogatásra. - Azon egyházközségek, akik december 15-ig feliratkoztak a prioritási listára, 2006. január közepéig össze kell állítsák pályázati iratcsomójukat, és azt eljuttassák az Igazga-

tótancsi Hivatalba. Az iratcsomónak a következõket kell tartalmazni: - kérvény (típusnyomtatvány az Esperesi Hivatalban) - építkezési engedély (2006-ra érvényes) - mûemléki engedély (ha esedékes) - részletes költségvetés (deviz analitic), melyet keltezéssel, dátummal és pecséttel lát el úgy a kivitelezõ cég, mint a gyülekezet képviselõje. FORRÓ LÁSZLÓ elõadótanácsos 2005-ben pályázatot küldtek be: Nagybányai Egyházmegye 1. Misztótfalu - 100 millió lej Szatmári Egyházmegye ……………………………. Nagykárolyi Egyházmegye 2. Érdengeleg - nem újította meg a 2004. évi kérelmét 3. Kismajtény - õsszel tette le a szükséges iratokat 4. Pelekeszi - 60 millió 5. Hadad - 180 millió Érmelléki Egyházmegye 6. Micske - nem újította meg a 2004. évi kérelmét 7. Gálospetri - nem újította meg a 2004. évi kérelmét 8. Szentjobb - nem újította meg a 2004. évi kérelmét 9. Nagykágya - õsszel tette le a szükséges iratokat 10. Újsemjén - õsszel tette le a szükséges iratokat

Bihari Egyházmegye 11. Nyüved - 100 millió 12. Nagyvárad-Rét - 700 millió 13. Nagyvárad-Rogériusz - õsszel tette le a szükséges iratokat 14. Hegyközkovácsi - 200 millió 15. Nagyszalonta - 200 millió Aradi Egyházmegye 16. Kispereg - 200 millió 17. Arad-Gáj - 150 millió 18. Lippa - 40 millió 19. Angyalkút - 120 millió Temesvári Egyházmegye 20. Igazfalva - õsszel tette le a szükséges iratokat 21. Szapáryfalva - õsszel tette le a szükséges iratokat 22. Temesvár-Újkisoda - õsszel tette le a szükséges iratokat Szatmári Egyházmegye 23. Szilágysomlyó - õsszel tette le a szükséges iratokat 24. Szilágynagyfalu - nem templomra kért 25. Zovány - nem templomra kért 26. Sarmaság-Bányatelep - 100 millió Zilahi Egyházmegye 27. Szilágyerked - 80 millió 28. Szilágyballa - nem templomra kért 29. Szilágypanit - nem templomra kért 30. Kusaly - 90 millió 31. Szilágyfõkeresztúr - 110 millió 32. Doba - 150 millió 33. Hídalmás - 100 millió 34. Zilah-Belváros - 100 millió (A pályázaton nyert összegek régi lejben értendõk.)

MI LESZ VELED, ÚJ ÉNEKESKÖNYV ? 2. AZ ÉNEKESKÖNYV TARTALMA, SZERKEZETE Ha kezünkbe vesszük az énekesköny vet, elõször is arra figyelünk fel, hogy ez egy sokkal gazdagabb, bõvebb gyûjtemény. Míg a régi királyhágómelléki a zsoltárokat leszámítva az új énekekkel együtt 398 éneket, az erdélyi ennél sokkal kevesebbet, csupán 288-at tartalmaz, addig az új énekeskönyvben 504 éneket találunk. A magyarországi csak néhány énekkel többet, 513-at tartalmaz. Az új énekeskönyv – hasonlóan a régihez – két nagy részre oszlik: zsoltárokra és dicséretekre. Könnyebbséget jelent a használatban az énekek folyamatos számozása. A zsoltárokat nem jelöli nehezen megfejthetõ római számmal, a dicséretek pedig a 151es számmal kezdõdnek.

a. Zsoltárok Zsoltárok alatt a 150 ún. genfi zsoltár értendõ, amelyeket Szenczi Molnár Albert fordított le és honosított meg magyar református egyházunkban. Ezek a zsoltárok – legalábbis a 17. század második felétõl – énekkultúránk törzsanyagát képezik. Körülbelül a 19. századra tehetõ a zsoltárok dallamának és szövegének romlása: a dallamokat megfosztják ritmusuktól, vagy ahogyan Erdélyben történt: átalakítják ritmusukat és oda nem illõ hajlításokkal „gazdagítják”, a szövegekben pedig önkényes módosításokat végeznek. Az eredményt nagyon szemléletesen tükrözi az az anekdota, mely szerint Kodály Zoltán találkozik a Fasori református templom lelkészével és imígyen szól: „Vasárnap az önök temploma elõtt sétáltam. Éppen akkor kezdték énekelni a 42. zsoltárt. Ma kedd van. Vajon a végére értek már?”

Ezen a helyzeten próbált javítani a királyhágómelléki énekeskönyv legutóbbi és remélhetõleg legutolsó kiadása, amelyben a zsoltárok már az eredeti, ritmikus dallamokkal és szövegekkel jelennek meg. Erdélyben még siralmasabb volt a helyzet. Ott az énekeskönyv végére kerültek a zsoltárok, de már nem 150, hanem csupán 40, az is a felismerhetetlenségig eltorzított dallammal és szöveggel. Az új énekeskönyv tehát mindenképp elõrelépés mind a királyhágómelléki, mind az erdélyi énekeskönyvhöz képest, hiszen hiánytalanul, helyesen és a magyarországi énekeskönyvvel megegyezõ módon tartalmazza a zsoltárokat. OLÁH MIHÁLY (Folytatjuk)



Szenzációs felfedezés Pelekesziben Jézus mindenkié

Pelekeszi Szatmár megye sarkában található falu, Tasnádtól 15 kilométerre, a Nagykárolyi Egyházmegyéhez tartozik. Ha ellátogatunk ide, vállalva a rögös út megpróbáltatásait, egy igazi hangulatos alföldi falut találunk, kis házakkal, s egy egyszerû templommal, melyre, ránézésre azt mondanánk, hogy alig száz esztendõs. Lakói földmûvelésbõl élnek, szegényesen, de boldogan. Büszkék templomukra, s gyakran látogatják is. A 2005-ös évben egy érdekes esemény mozgatta meg a 310 lelkes gyülekezet életét. Már 2004-ben kezdõdött a történet, amikor javítani kezdtük a templomunkat. A vakolat leverésével, elõkerült a falból két vékony, közepe felé szûkülõ ablak, amelyrõl csak halkan mondogattuk azt, hogy talán régebbi, mint ahogy az eddig ismert

A Pelekeszi református templom

templomtörténet szerint lehetne, hiszen a 18. században nem készítettek ilyen ablakokat. 2005-ben folytattuk a munkálatokat, és Emõdi Tamás javaslatára ásatást végeztettünk a templom belsejében, mely igazolhatná feltevésünket. Az ásatást a Szatmár Megyei Múzeum régészei, Szõcs Péter vezetésével végezték. Ekkor kiderült, hogy a templom egy része, ahol ezek a kis ablakok vannak, Árpád-kori, és egy régi karzatfeljáró nyomára is bukkantunk. Aztán az ásatások során megtalálták a régi templom elbontott falának alapjait, a valamikori régi szószék alapját, melyek létezésérõl mostanig mit sem tudtunk, amelyek szintén alátámasztják feltevésünket a templom régiségére vonatkozóan. A templomban és a templom mellett végzett ásatások során sírokat is feltártak. A legrégebbi sírban, a legalsó feltárt rétegben nyíllal átlõtt állkapcsú ember feküdt. Mikor meglõtték, ezelõtt sok száz évvel, a tatárok idejében, nem gondolta, hogy a 21. században megtalálják és ottléte ilyen fontos lesz a templom történetében. A templom története tehát átíródott. Kiderült egy egyszerû, 250 éves templomról, hogy már ezelõtt 800 évvel is hirdették benne Isten dicsõségét. S mi lesz ezután? Mi maradunk a faluban, járunk templomba, s „gazdagabbak se leszünk ettõl”, ahogy a falubeliek fogalmaztak. Viszont valami mégis változik. Eggyel gyarapodott az erdélyi Árpád-kori templomok száma. Mi pedig biztatást kaptunk az Úrtól: ha Õ megtartotta e templomot 800 éven át, megtartja még 800 évig. Adja Isten, hogy 800 év múlva is írjanak Pelekeszi magyar református templomáról és református népérõl. KURTA-TÕTÖS SZABOLCS

Nagyszalonta ünnepelt A nagyszalontai református templom megépítésének 250. évfordulóját ünnepelte a hálaadó gyülekezet karácsony második napján. Az ünnepségre a felújítási munkálatok is elkészültek. A hálaadó istentiszteleten a régmúlt és a közeli hetek áldásaiért mondott köszönetet a hívek serege. Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje hirdette Isten igéjét Máté 1,20-23 versei alapján. Hangsúlyozta a kegyelemért érkezõ Krisztus páratlan cselekedetének eseményét. Ha emberek gondolták volna ki a bûn megoldásának kérdését, biztosan nem maradt volna el a megtorlás. A karácsony nem a megtorlási akciókról tesz bizonyságot, hanem Isten Krisztusban munkáló szeretetérõl. Nagyszalonta népe 250 éve ebben a templomban ünnepeli a szeretet megnyilvánulásait. Természetesen sokkal elõbb is megtörtént ez a település életében, és reménység szerint sok évszázadon keresztül megakadályozhatatlanul történni is fog. Mikló Ferenc, a gyülekezet lelkipásztora, a Bihari Egyházmegye esperese méltóképpen megemlékezett a templom felújítá-

sának munkálatairól. A kortársak szolgálatát a 250 év történelmének folytatandó részének tekinti, amelynek letéteményesei már itt vannak a templom padjaiban, és itt vannak a megkeresztelésre várakozó gyermekek jövõjében. Ennek igazolására gyönyörû mûsort adtak elõ a nagyszalontai ifjak. Kovács István és Pál László segédlelkészek közremûködésével énekeltek, majd szavaltak: Kenéz Emese, Vranyecz Rita, Takó Beáta, Hanyecz Bagdi Ida. Török László helybeli polgármester, mint avatott publicista, bemutatta az ünnepségre megjelent könyvet, amelyet Koszorús Erzsébet és Dánielisz Endre tanárok szerkesztettek, Mikló Ferenc esperes elõszavával, illetve Bagosi Imre Tibor fényképeivel. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy mennyire gyümölcsözõ ott a közösség munkája, ahol egymásra találnak azok, akik egyazon cél érdekében mindent megtesznek a reájuk bízottak érdekében. Legyen példa Nagyszalonta sok magyar település számára. CSÛRY ANIKÓ

Karácsony ünnepén, december 25-én, vasárnap Tõkés László püspök az Egyházkerület Cigánymissziós Központjában hirdette Isten Igéjét. Püspök úr bibliaóra jellegû istentiszteletet tartott, s a gyermekek nagy örömmel, figyelemmel hallgatták. Istentisztelet elõtt a gyermekek betlehemes játékának bemutatására került sor, melyet felvett a Duna Tv nagyváradi stábja is. A bundákba, angyaljelmezekbe öltözött gyermekek nagy örömet szereztek a szülõknek és a jelenlévõknek. Az istentisztelet után a gyermekek szeretetcsomagot kaptak, melyet az Egyházkerület, a Haypál Alapítvány (Budapest) és a hollandiai Stichting Steungreup Nederland Romania Alapítvány adományából állítottak össze. Cigánytestvéreink között boldog, meghitt karácsonyi hangulatot élhettünk át. NAGY JÓZSEF BARNA

Köszönetnyilvánítás A Nagyvárad-Velencei Egyházközség Agnulli Dei (Isten báránykái) Református Szociális Központja hálával vette át mindazokat az adományokat, amelyek a lélek indíttatásából érkeztek a következõ gyülekezetektõl: Belényesújlak, Fugyi, Hegyközújlak (Orbán Zoltán lelkész), Kisnyégerfalva, Kisszántó, Nagyszántó, Hegyközszáldobágy (Molnár Gyula), Paptamási, Pusztaújlak. Amit tõlük kaptunk, tovább is adtuk, adjuk azoknak, akik szociális intézményünk ajtaján kopogtatnak. Közös szeretetszolgálatunkkal parancsot teljesítünk: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.“ Kívánunk Isten áldásában bõvölködõ, boldog új esztendõt! A VEZETÕSÉG

Harangszó

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Sándor Lajos Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Telefon: 0259/ 23-46-64 ; Tel/fax: 41-60-67 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro Megjelenik kéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte Ára: 0,8 új lej (8 000 lej)

Harangszó. Boldogabb új esztendõt kérjünk

Recommend Documents