Fontos Kérdéseink sorozat
Hány választott népe van Istennek? Ha az utca emberének tennénk fel ma ezt a kérdést, tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy kérdésünkre azt a választ kapnánk, hogy egy. De ha a kérdést úgy folytatjuk, hogy „melyik ez az egy?”, akkor már többféle választ hallhatunk. Az emberek egyik csoportja azt feleli, hogy Isten egyetlen választott népe Izrael, míg mások szerint az egyház, újabban azonban még olyanok vannak is, akik szerint Isten választott népe a magyar. A válaszoknak ez a különbözõsége többnyire a megkérdezettek érzelmi hozzáállásával hozható összefüggésbe. Mivel a háromféle válasz még a Bibliát ismerõk között is megoszlik, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy ezt a kérdést minden elfogultság nélkül, kizárólag teológiai alapon járjuk körül. Számunkra ugyanis az a perdöntõ, amit a Biblia mond errõl a témáról. 1.) Elsõ feladatunk tartjuk annak tisztázását, hogy milyen összefüggésben használja a Biblia a „választott”, vagy a „kiválasztott” nép, ill. a „kiválasztott ember” fogalmait. Röviden szólva, három összefüggésben. Tehát a Biblia szerint, Isten kiválaszthat egyéneket vagy népeket csupán bizonyos földi feladatra, földi, evilági feladatok elvégezésére. Isten kiválaszthat egyéneket, vagy közösségét, más szóval egy népet, mennyei üdvösségre – örökéletre Isten kiválaszthat egyéneket és népet mennyei üdvösségre és egyúttal földi feladatokra is. A kiválasztás témájával kapcsolatos sokféle félreértés, szinte minden esetben abból ered, hogy sokan nem ismerik, s ezért nem tudják megkülönböztetni a kiválasztásnak ezt a három fajtáját és összekeverik õket. Ezért gondolják sokan pl. azt, hogy Istennek egy választott népe van, és ez Izrael. Ebben az elõadásban tehát, szeretnénk segítséget adni mindazoknak, akiket komolyan érdekel, hogy mit tanít errõl a kérdésrõl a Biblia, és szeretnének bepillantást nyerni Isten csodálatos terveibe. 2.) Nézzük hát meg közelebbrõl, mit is jelent az, hogy Isten földi feladatokra, evilági küldetésre választ ki embereket? Ezzel kapcsolatban érdemes külön is felfigyelnünk arra, hogy Isten fontos földi, evilági feladatok elvégzésére nemcsak olyan embereket hívott el, akik hívõk voltak, hanem olykor pogány embereket, sõt pogány népeket is. Csak néhány példát hadd említsünk. Isten elhívta a hívõk közül Nóét a bárka építésére: 1Móz 6, 8-18. Ábrahámot, hogy hagyja ott a várost, ahol lakott, költözzön sátorba és menjen el az Isten által neki ígért földre: 1Móz 12, 1-3. Isten kiválasztotta Mózest, hogy vezesse ki Izraelt Egyiptomból: 2Móz 3,9-10. Áront és fiait a papságra: 2Móz 28,1. Sault a királyságra: 1Sám 9,17… a nem hívõ Círusz perzsa királyt, hogy hazaengedje a fogságban levõ zsidókat: 2Krón 36,22; Ésa 45,1; Pogány népeket, hogy megkísértsék Izrael fiait, Bírák 3,1-4. Jer 50,9; A népek közül Isten nagy feladatra választotta ki Izraelt. Azt olvassuk róluk, hogy õk kapták Isten törvényét azért, hogy megismertessék azt a világgal. Kapták az Istennel való szövetséget, hogy bemutassák a világtörténelem színpadán, milyen áldás van azon a népen, mely megtartja Isten szövetségét, és milyen átok azon, ha megtöri azt, 5Móz 4,37-40. 5Móz 7,7-10; 5Móz 28. Kiválasztotta Isten õket arra is, hogy közülük szülessen test szerint a világ megváltója: a Messiás-Krisztus. Izraelnek a földi feladatra történõ kiválasztását dicsõségesnek nevezi a Biblia: „akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsõség, és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet…és akik közül való test szerint a Krisztus…” (Róma 9,4-5;) A kiválasztás fajtái közül utoljára hagytuk a legelsõ és legdicsõségesebb kiválasztást: Krisztus kiválasztását: Ésa 42,1; akit Isten kiválasztott a testtélételre és kereszthalál útján a megváltás végbevitelére. Õ az, „Aki eleve el volt ugyan rendelve a világ megalapítása elõtt, megjelent pedig az idõk végén tiérettetek.” (1Pét 1,18-20.)
A Bibliában azt látjuk, hogy az említettek közül voltak, akik küldetésüknek eleget tettek és voltak, akik méltatlanná váltak a földi küldetésre. 3.) Ezután nézzük meg, mit is jelent az, hogy Isten kiválasztott egyéneket ill. egy népet a mennyei célra, az üdvösségre-örökéletre? Az üdvösségre történõ kiválasztásról Biblia kettõs vonatkozásban beszél: Egyrészt olvasunk arról, hogy Isten magának kiválasztott egy népet a Krisztusban már a világ teremtése elõtt, azzal a céllal, hogy ezt a népet üdvözítse: „magának kiválasztott minket Õbenne a világ teremtetése elõtt,…eleve elhatározván, hogy a maga fiaivá fogad…” (Ef 1,4-5;9-10.) Ez a lelki nép, mely évezredek folyamán, minden népbõl, ágazatból, nemzetbõl és nyelvbõl kerül ki, egyszer majd megjelenik együtt, látható módon, dicsõségben a mennyben, ahogy arról a Jel 5,9-ben olvashatunk: „És éneklének új éneket, mondván: méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl.” Másrészt olvashatunk arról is, hogy mivel ez a lelki nép egyedekbõl, egyes emberekbõl áll, van Istennek egyéni kiválasztása is az üdvösségre. Ezt erõsítik a Róma 8, 28-30. versei: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az õ végzése szerint hivatalosak” Szeretném tehát nyomatékosítani, hogy most az egy népnek és egyéneknek az üdvösségre-örökéletre történt kiválasztásáról beszélek. Az üdvösségre történõ kiválasztás vonatkozásában tehát Isten egy lelki népet választott ki magának minden népbõl, nemzetbõl és nyelvbõl, ami egyértelmûen azt jelenti, hogy Istennek csak egy választott népe van! További kérdésünk, hogy ez az egy választott lelki nép kikbõl áll? A Biblia szóhasználatával élve: zsidókból és görögökbõl, vagy ahogy más helyen olvassuk, zsidókból és pogányokból: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívõnek üdvösségére, zsidónak elõször, meg görögnek.” (Róma 1,14-16.) Ez azt jelenti, hogy Isten üdvösségre-örökéletre kiválasztott egyetlen népének tagjai a zsidók és görögök ill. a pogányok, azaz a nem zsidók közül kerülnek ki. Krisztus ugyanis a kereszten lerontotta a két nemzetség (tehát a zsidók és pogányok) közötti válaszfalat és a két nemzetséget eggyé tette. „Mert Õ a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett válaszfalat.” (Ef 2,13-15;) Ennek a Krisztus áldozata által eggyé tett lelki népnek neve a Bibliában: „egyház” vagy „gyülekezet”, görögül : „ekklésia”. Az „egy nép”-rõl szóló igazságot, vagy más szóval titkot, Isten Pálnak jelentette ki, ahogy errõl az Ef 3,3-6-ban olvashatunk: „kijelentés útján ismertette meg velem a titkot,…hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az õ igéretének a Krisztus Jézusban, az evangélium által.” Ez azt is jelenti, hogy a földön nincs egyetlen olyan, akár földrajzilag, akár nyelvileg, akár genetikailag behatárolható, homogén etnikum, melyrõl azt állíthatnánk, hogy Istennek üdvösségre kiválasztott népe, melynek minden tagja (en block) elõbb vagy utóbb üdvözülni fog, legyen az akár zsidó, akár magyar! Lásd: Róma 2, 28-29: „Mert nem az a zsidó, aki külsõképen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsõképen van: Hanem az a zsidó, aki belsõképpen az, és a szívnek lélekben, nem betû szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés…” 4.) A kiválasztás harmadik esetének azt neveztük meg, amikor Isten kiválaszt egyéneket és népet mennyei üdvösségre és ugyanakkor földi feladatokra is, tehát, amikor a két célra történõ kiválasztás egybeesik. Egyének esetében megemlíthetjük a számtalan bibliai példa közül Ábrahámot, akit földi célra is, (testi utódai közül támad a Krisztus, 1Móz 22,18;) és mennyei célra is kiválasztott (az üdvösségre, Máté 8,11;). Vagy megemlíthetjük Mózest, akit Isten hatalmas földi feladatokra hívott el, de egyúttal az üdvösségre is. Vagy ilyen volt Jézus 11
tanítványa is az Újszövetségben, akiket az evangélium hirdetésére és egyúttal az üdvösségre is kiválasztott: Ján 17,12; Ugyanez a kettõs elhívás figyelhetõ meg az üdvösségre kiválasztott egyház, vagy más szóval, Isten népe esetében is, amikor azt olvassuk, hogy ezt a népet Isten mennyei célra, az örökélet-üdvösségre, de egyúttal földi célra is kiválasztotta, ti. szent életre és „kegyelme dicsõségének magasztalására” (Efézus 1,4-6;), és e világban való bizonyságtételre, ahogy errõl az 1 Péter 2,9-ben olvashatunk. 5.) Ahhoz tehát, hogy a címben felvetett kérdésre megértsük Istennek a Bibliában kijelentett válaszát és ne legyünk semmiféle félreértés vagy elfogultság áldozatai, feltétlenül tisztáznunk kell azt, hogy Istennek tulajdonképpen egyetlen kiválasztottja van, Jézus Krisztus. Akár egyéneknek, akár népnek, közösségnek kiválasztásáról van szó, az a Biblia szerint, a Krisztusban történt: Efézus 1,4-5. 2,10; (Pálnak kulcsszava, amikor a kiválasztásról beszél, ”Õbenne”!) Ez közelebbrõl azt jelenti, hogy Isten választott népe azokból az egyénekbõl áll, akik fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül a Krisztushoz tartoznak, azaz a Krisztus-test tagjai. Pál így ír errõl, „…kijelentés útján ismertette meg velem a titkot…hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az õ ígéretének a Krisztus Jézusban.” (Ef 3,3-11;) Akik tehát a kiválasztott Krisztushoz tartoznak, azok alkotják Isten lelki népét. Ezt maga Jézus is jelzi, amikor azt mondja: „Én vagyok az igazi szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk.” (Ján 15,5.) Még világosabban érzékelteti ezt az igazságot a Szentlélek, amikor Pálon keresztül az olajfa hasonlatát használja a Róma 11,17-21-ben! Figyeljünk csak az egyértelmû fogalmazásra: „Ha pedig némely ágak kitörettek, ha pedig te vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának…” Sokan félreértik és félremagyarázzák ezt az igeszakaszt, s úgy értelmezik, hogy itt az olajfa Izrael népét jelenti, mintha a pogányok Izraelbe oltatnának be a történelem folyamán. Ez pedig súlyos teológiai tévedés! Ez az Ige Izraelt egyértelmûen „csak” egy ágnak nevezi, mert az olajfa Krisztus és nem Izrael népe! Krisztus az Isten kiválasztottja, Õ belé oltatnak vagy belõle töretnek ki az ágak. Istennek Krisztusban lett „minden ígérete igenné és ámenné” (2Kor 1,20;) Õbenne volt egy nép, az idõk kezdetétõl, és lesz az idõk végezetéig a minden népbõl, nemzetbõl és nyelvbõl üdvösségre kiválasztottak megszámlálhatatlan serege. Istennek tehát nem két vagy három választott népe volt és van e világban, hanem csak egy. Ugyanakkor Pál, aki soha nem tagadta meg saját népét, kifejti hogy Isten azért oltotta be a szelíd olajfába, Krisztusba a pogányokat, hogy Izrael fiai „felingereltessenek” a Krisztusban való hitre. Ezzel a megjegyzésével viszont a megtért pogányokat alázatra intette, hogy ne „kevélykedjenek” és fel ne fuvalkodjanak Izraellel szemben: Róma 11,18-21; 6.) Nem lehet tehát a választott nép kérdését úgy tárgyalni, hogy ne beszéljünk Izrael népének kiválasztásáról, és ne tisztázzuk Izrael üdvtörténeti szerepét. Erre azért is nagy szûkség van, mert a bibliai Izrael szerepével kapcsolatban többféle elmélet és félreértés van forgalomban, keresztyén körökben is. Különösképpen is fontosnak tartjuk azoknak a magyarázatoknak vizsgálatát, amit sokan a Bibliára, közelebbrõl a Jelenések 20,1-4; verseire hivatkozva, Izraelnek a történelem utolsó szakaszában betöltendõ üdvtörténeti szerepérõl tanítanak. Itt elsõsorban az ezeréves birodalom (millenium) tanára gondolunk. E tan szerint a földi történelem végén Izrael-népe Krisztushoz tér, és Krisztus királysága alatt Jeruzsálem, földünk gazdasági és lelki centruma lesz ezer éven át. Ez alatt a jeruzsálemi templom újra megépül, ahol a mózesi cerimóniális törvények elõírása szerint, áldozatokat mutatnak be újra. A millenisták szerint Krisztusnak ezeréves földi királyságában viszont az egyháznak semmi szerepe nem lesz, mivel az egyház már korábban elragadtatik a földrõl. Ezután az „egész Izrael”, mint Isten választott népe üdvözülni fog. A mi kérdésünk ezzel az elmélettel kapcsolatban az, hogy aki mindezt így vallja és tanítja, jól értelmezi-e a Bibliát, illetve jól értelmezi-e Izraelnek, mint Isten földi feladatra kiválasztott népének szerepét?
Ha ugyanis Istennek egyetlen üdvösségre választott népe van és ez Izrael, akkor, akkor annak, aki üdvözülni akar, elõbb zsidóvá kell lennie. Akkor, a pogányokból álló egyháznak is végül a zsidó valláshoz kell csatlakoznia! Ezt a logikát tovább folytatva, ha Izrael a szelíd olajfa, akkor Isten minden üdvösségre kiválasztottat ebbe az olajfába (Izraelbe!) fog beoltani. Továbbá, ha Isten üdvösségre kiválasztott népe Izrael, akkor minden zsidó ember üdvözülni fog, hiszen a Biblia minden kiválasztott üdvösségérõl beszél: Róma 8,30; De még tovább gondolva ezt az értelmezést: ha Izrael Isten üdvösségre kiválasztott népe, akkor a világ kezdetétõl annak végéig Izrael az üdvtörténet földi fõszereplõje, s a többi üdvösségre választott közösség, közöttük a keresztyén egyház is, csak epizód-szerepet játszik. Ebben az esetben természetesen, az egyház története is, Izrael történelmének csak egy fázisa és az ezeréves uralom idején az egyház is Izraelbe fog betagolódni. Ha viszont ez így van, akkor miért nem szól errõl a Biblia egy szót sem? Akkor Izrael népének története miért csak Egyiptomban kezdõdik? De a legsúlyosabb kérdés, amit ez az elmélet felvet az, hogy ha Izraelé az üdvtörténet fõszerepe, akkor hova soroljuk Krisztus szerepét? Akkor tisztázni kell Krisztus és Izrael viszonyát, hogy ti. Krisztus van Izraelért, vagy Izrael Krisztusért? Végül is Krisztus kinek a királya, Izraelé? Vagy az Õ országa ennél sokkal több, mert nem e-világból való? Akkor Istennek minden ígérete Izraelben fog beteljesedni egykor? Vagy esetleg Pál értette félre a Szentlélek kijelentését, hogy ti. „Istennek valamennyi ígérete Õbenne (ti. Krisztusban) lett igenné és Õbenne lett ámenné” (2Kor 1,20;). Ezekre a kérdésekre keresve a választ, mi a Biblia tanulmányozása nyomán az alábbi következtetésekre jutottunk. a.) Elõször arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy Isten üdvözítõ tervében kié a fõszerep, Krisztusé vagy valamely népé (Izraelé, az egyházé)? Ki az üdvösség kezdete és vége, Krisztus vagy valamely nép (Izrael, az egyház)? Ha Izraellel kezdõdik a kiválasztás és az üdvtörténet, mi lesz azoknak örök sorsa, akik Izrael megalakulása elõtt éltek: mint Ádám, Ábel, Séth, Noé és a többi hívõk? Ezek az emberek nem voltak zsidók! És mi lesz azon milliárdok örök sorsa, akik Kr.u. 70 után máig a pogányok közül tértek meg és nem lettek zsidóvá? Ezek a Kr. elõtt és után élt hívõ emberek nem tartoznak a választott néphez? Ha viszont, ahogy a Biblia állítja; Krisztus a kezdet és a vég, ha benne választattak ki emberek, akkor viszont az üdvtörténet fõ-ága nem Izrael, hanem Krisztus, illetve Krisztus egyháza, melybe természetesen az Izraelbõl üdvösségre választottak is beletartoznak. Eszerint tehát a Krisztus egyháza már Ádámmal elkezdõdött, melyhez a világ végezetéig csatlakoznak majd a választottak, ahogy azt a reformátusok hitvallása a Heidelbergi Káté is írja, „Hiszem azt, hogy Isten Fia, a világ kezdetétõl annak végéig, az egész emberi nemzetségbõl Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyûjt össze…” (HK 54.) Ebben az esetben viszont Izrael népe csupán epizód szerepet játszott a történelem folyamán, mint az üdvtörténet egyik fázisa. b.) Következõ kérdésünk, hogy mit jelent akkor Izrael kiválasztott volta? A Biblia szerint Isten egy bizonyos feladatra választotta ki Izraelt, amikor velük szövetséget kötött. Errõl a feladatról már a korábbiakban szóltunk. Kiválasztása és küldetése Krisztusban érte el csúcspontját, Krisztusban teljesedtek be Isten ígéretei, és Benne ment tovább Isten minden még be nem teljesedett ígérete a végsõ beteljesedés felé. Izraelnek, mint választott népnek története tehát Krisztusban, a megtért zsidóknak a Krisztus-testbe történõ beolvadásával ment tovább. Krisztusba, mint az üdvtörténet fõfolyójába csatlakoztak Izrael népébõl és a pogányok közül a választottak és lettek egy lelki néppé, a Biblia szerint. Izraelnek, mint népnek (etnikumnak) az üdvtörténeti szerepe tehát Krisztusban egyrészt tetõpontjára ért, másrészt Benne, az Õ testében folytatódik! Ezért Izraelnek ma csupán jel-szerepe van, amennyiben mai története az un. utolsó idõk bizonyos fázisait jelzi. Ez természetesen azt is magába foglalja, hogy Izrael helyébe egy nép se léphet, hiszen a Biblia jelzi, hogy Izrael népébõl az Úr Jézus visszajöveteléig sokan fognak még megtérni és a Krisztus testhez
csatlakozni. Annak viszont, hogy Izrael egy un. ezeréves birodalomban újra fõszereplõje lesz akár a történelemnek, akár az üdvtörténetnek, semmi bibliai alapja nincs. Jézus nem mondja sehol, hogy Izraelhez jönnek majd a népek, ellenkezõleg, tanítványait kiküld a széles világba hirdetni az evangéliumot (ez a misszió). A Jel 20,1-4. szószerinti magyarázatát Oosterzee holland dogmatikus a judaista „aritmetikus kabbalisztika” olyan próbálkozásának nevezi, mely a Szentírás egyéb igéivel szöges ellentétben áll. A Biblia ugyanis sehol nem beszél egy földi, evilági krisztokrácia megvalósulásáról. Az pedig végkép nem igazolható, hogy az utolsó idõkben az egész Izrael Krisztushoz tér. A sokak által idézett Róma 11, 25 „miszerint „így az egész Izrael megtér” éppúgy nem jelenti Izrael minden tagjának megtérését, mint az ugyanebben a versben olvasható „pogányok teljessége” sem vonatkozik minden pogány emberre, csupán a kiválasztottakra. Lásd ennek igazolására a Róma 9, 6-8. verseit: „Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraelbõl valók; Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám magvából valók, hanem Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az ígéret fiait tekinti magul.” Vagy idézhetem még a Róma 2,2829-et is: „Mert nem az a zsidó, aki külsõképpen az, sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsõképpen van: hanem az a zsidó, aki belsõképpen az; és a szívnek lélekben, nem betû szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés…” Tegyük fel hát a kérdést újra: hány választott népe van Istennek? Válaszunk az, hogy egy! Jézus maga mondja ki azt, hogy ez az egy nép nem azonos a politikai és vallási Izraellel. A Máté 8,11-12 szerint Jézus így szólt: „De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletrõl és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre…” A Máté 12, 41-42-ben pedig ezt mondja: ”Ninive férfijai az ítéletkor együtt támadnak fel ezzel a nemzetséggel és kárhoztatják ezt…Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt és kárhoztatja ezt, mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és ímé nagyobb van itt Salamonnál”. Isten választott lelki népe ma az egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházban él sokféle felekezetben szétszórva. Ezt a tömeget nevezi a Szentírás a Krisztus testének, melybe a Szentlélek, az elhívás, újjászületés-megtérés és hit útján minden választottat, pogányt vagy zsidót, nemre, fajra, nyelvre való tekintet nélkül egy testté keresztel (1Kor 12,13;). Bp. Nagyvárad tér, 2008. október 5.
Dr. Sípos Ete Álmos református lelkipásztor
