HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TEHETSÉG SIKERES EGYÉNI FEJLESZTÉSÉNEK BEMUTATÁSA „A tehetséged belülről, a szívedből fakad. Ami benned van, nem veszhet el!” Nicolas Parks
Készítette: Grófné Váradi Anna történelem-szlovák, magyar nyelv –és irodalom szakos tanár, gyógypedagógus, a Széchenyi István Magyar- Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola pedagógusa A szerzőről: Közel 40 éves pedagógiai gyakorlattal rendelkezem. 1976-ban nyertem felvételt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, történelem-szlovák szakra. Második diplomámat az Eszterházy Károly Főiskolán szereztem 1989-ben, magyar nyelv –és irodalom szakon. Nem volt könnyű összeegyeztetni a feladatokat: munka, család, tanulás. A sorrend gyakran változott, de mindhárom területen helyt kellett állni. Amikor 2004-ben az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányú képzést végeztem, többen kérdezték: minek ennyi diploma, miért kell nagymamaként iskolapadban ülni? A válasz egyszerű: munkám során folyamatosan merültek fel olyan speciális kérdések, megoldandó feladatok, melyek megválaszolására, megoldására kevés volt a tudásom, tapasztalatom, ezért éreztem szükségét új kompetenciák megszerzésére. Pedagógusi tevékenységem során számos terülten szereztem tapasztalatokat, többek között, mint napközis nevelő, munkaközösség vezető és hosszú évekig „kislétszámú fejlesztő” osztályokban tanítottam. Kőbánya peremkerület, és az a két intézmény, ahol eddig pedagógusként dolgoztam/dolgozom, a peremkerület peremén található. Jellemzően nagyon sok a hátrányos helyzetű, tanulási akadályozottsággal küzdő valamint a roma tanuló. Mindig is volt bennem affinitás a különleges figyelmet igénylő gyerekek iránt, így több éven át tanítottam kis létszámú, fejlesztős osztályokban, gondoztam őket, mint osztályfőnök. Szakmai kihívásnak tekintettem, hogy a gondjaimra bízott tanulókból a lehető legjobb eredményt hozzam ki. Ezekben a kis közösségekben sokkal több figyelem jutott a gyerekeknek, ideális volt a tanulási környezet a differenciálásra, az egyéni fejlesztés alkalmazására. Sikerként értem meg, hogy az általam elballagtatott utolsó fejlesztő osztály 15 tanulója közül hatan érettségiztek, hárman szakmát tanultak, ketten szakiskolát végeztek. Külön kihívás és öröm volt számomra, hogy két kiváló sportoló, egy zenei tehetség is volt az osztályban. A zenében kiemelkedő fiatalember éppen a napokban tért haza egy féléves európai turnéról. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb elismerése a tehetséggondozó munkának. Megerősít abban a hitemben, hogy a paradox tehetséggondozás fontos, nem megkerülhető része az iskolai tehetséggondozásnak.
AZ EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERV ÉS A FEJLESZTÉSI FOLYAMAT BEMUTATÁSA Jó gyakorlatkén két halmozottan hátrányos tanulóval történő tehetséggondozó folyamatot szeretnék bemutatni. Sok bennük a hasonlóság, és mégis mindkettő más. Mielőtt azonban a konkrét eseteket bemutatnám, fontosnak tartom a tehetség/tehetséggondozás fogalmának a körüljárását, különös tekintettel a hátrányos helyzetű tanulókra. Tehetségen azt a velünk született képességet értjük, mely gyakorlással, céltudatos fejlesztéssel kibontakoztatva, egy bizonyos területen az átlagosat meghaladó teljesítményt képes létrehozni. A hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos tanulók/ továbbiakban HHH/ illetve a sajátos nevelésű igényű gyerekek /SNI/ esetében is megtalálni a tehetséget, a pedagógus számára ez különleges kihívást jelent. A fenti körbe tartozó tanulók szinte minden esetben tanulási nehézséggel is küzdenek. Átlagos tanulmányi eredményük ritkán éri el a közepes szintet. Szociokulturális hátterük sok esetben nem segíti a tehetségük kibontakoztatását. A tehetség felkutatásához, gondozásához türelemre, hitre van szükség. Csak így képes a tehetséget gondozó motiválni, együttműködésre késztetni a diákot, és nem utolsósorban a szülőket is! A fő szociális közeg, amelyben a gyermek felnő, a család, az iskola és a kortársak. A három pillér közül a család a legfontosabb. Az iskola szintén fontos terep, hiszen biztosítja az alkotáshoz, kibontakozáshoz szükséges feltételeket. A kortársak szerepe főleg felső tagozatban már igen meghatározó és befolyásoló tényező. Az osztályközösségben elismerést kivívni nem könnyű feladat, különösen a hátrányos helyzetű tanulóknak, akik legtöbbször nem tanórai helyzetben, tantárgyi eredményekben sikeresek. Tehetséggondozó munkánk lehetséges partnerei: - család, a tantestület, a tanulói közösség - Családsegítő, Gyermekjóléti Központ - Kisebbségi Önkormányzat - Tanodák A tehetséggondozás algoritmusa: 1. megfigyelés 2. kettős különlegességű tehetség felkutatás 3. partnerek meggyőzése 4. együttműködési, fejlesztési stratégia kialakítás 5. szerződéskötés 6. fejlesztési tervek elkészítése 7. tehetséggondozás 8. eredmények/kudarcok értékelése 9. nyomonkövetés 10. utógondozás
I.
A tehetségazonosítás folyamata iskolánkban:
Az alsó tagozaton elsősorban a pedagógusok által végzett megfigyelés, szűrés (tanítók, fejlesztőpedagógusok, Difer bemeneti mérés, Kognitív profil teszt) zajlik. Akinél zenei vagy más művészeti tehetséget vélünk felfedezni, azoknál a gondozás már itt kezdetét veszi. Iskolai rendezvényeken, ünnepélyeken, Kulturális Gálán lehetőséget biztosítunk a szereplésre. A felső tagozaton a tehetségazonosítás folyamata kiszélesedik. A gyerekek az alsó tagozat egy, legfeljebb kéttanítós rendszere után, belecsöppenek egy zaklatottabb világba, több tantárgy, több tanár. Megszűnik egyfajta biztonságuk, gyakran veszítik el a talajt a lábuk alól. Ezeket a diákokat újra meg kell „hódítanunk”, pl. azért is, hogy a tehetséggondozás folyamata ne szakadjon meg. Ehhez nem elég egy pedagógus elszántsága, itt csapatmunkára van szükség, egy egész tantestületnek kell együttműködnie. A mentor pedagógusnak rendkívüli szerep jut, magának is tehetségesnek, kreatívnak kell lennie a fejlesztő folyamatban. A gyermek bizalmát megnyerve, őt tekinti mintának, őt utánozza. A különleges figyelmet igénylő tanulók esetében még hatványozottabban fontos a tanuló és mentora közötti kölcsönös bizalmon, tiszteleten, szereteten alapuló kapcsolat. A tehetséget mutató tanulókat sokszor nehéz megnyerni, annál is inkább, mivel a szülői háttér nem minden esetben támogató. A felső tagozaton is minden tanév elején tehetségazonosítás történik. . A tehetségazonosítás folyamatába a tantestület szinte minden tagja részt vesz valamilyen formában és minőségben. Majd meghatározzuk, hogy egy adott tanulóra, kisebb vagy nagyobb csoportra dolgozzunk-e ki tehetséggondozó programot. A gyermeket már jól ismerő tanító segítségével döntjük el, hogy a gyenge oldal fejlesztése, minden tehetségkomponens fejlesztése vagy szinten tartás történjen-e. Természetesen a háromhavi hatásvizsgálatok, kontrollok a tehetséggondozás irányát korrigálhatják Tapasztalatom szerint, a HH, HHH és SNI-s tanulók esetében nagyon fontos szerep jut nekünk, fejlesztőpedagógusoknak is. Azokat a kognitív területeket, részképességeket igyekszünk fejleszteni, ahol lemaradást észlelünk, felmérjük a tanulási képességek erősségeit, gyengeségeit. Az általam gondozott HH, HHH, SNI –s tanulókkal egy kérdőívet is kitöltünk (lásd Melléklet) amely segíti a pedagógust, hogy mely területeken van jelentős segítségre szüksége a gyereknek. Ezt a kérdőívet az esetek többségében beszélgetés, kérdés/felelet formájában töltjük ki, hiszen a tanulók jelentős százaléka küzd szövegértési, olvasási problémával. A kérdőív kitöltése nem egy alkalommal történik, több részletben beszéljük meg. Sok kérdést „le kell fordítani” a gyermek számára, konkrét példákkal kell segíteni a kérdés megértését. A kérdőívek feldolgozása után feltérképezzük a kollégákkal, hogy mentoráltjainknak a tanulás terén hol tudunk segíteni. Együtt beszéljük meg, mit szeretnék tenni, milyen tanulás módszertani technikákat fogunk együtt kipróbálni.
Tanév elején esetmegbeszéléseket tartunk, melyeknek témája kifejezetten a hátrányos helyzetű tehetséges tanulókkal kapcsolatos stratégiák megbeszélése. Ki mit tud vállalni, hogyan támogatjuk a tanulásban, a tehetsége kibontakoztatásában. Ezek az esetmegbeszélések egész tanévben zajlanak, hol spontán, hol szervezetten. A tanulókkal szerződést” kötünk, mely egy tanévre szól, felbontani csak nagyon indokolt esetben lehet. /Ez játéknak tűnhet, de a felek komolyan veszik/ A gondozás egész ideje alatt azt kell éreznie a tanulónak, hogy olyan közös munkába kezdtünk, melyben az ő véleménye, akarása, együttgondolkodása nagyon fontos.
A tanulókról egy adatlapot állítunk össze, mely tartalmazza az általános adatokat, az erős és gyenge oldalt. Egyéni fejlesztési tervet dolgozunk ki, amely tartalmazza a gyermek erősségeire, gyengeségeire épített fejlesztést, valamint a tehetséggondozás színtereit, eszközeit, eredményeit. Az első lépés egy fejlesztési terv kidolgozása, melyet 3 hónapra állítunk össze, és az eltelt időszakot értékelve megerősítést kapunk vagy módosítanunk kell a stratégiát. A fejlesztési terv elkészítésének menete: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
összegyűjtött információk elemzése, összegzése fejlesztési irány meghatározása a fejlesztési tevékenység fő területeinek meghatározása feladattípusok, feladatsorok összeállítása ütemezés belátható időtartamra feladatok elosztása az együttműködő pedagógusok között megvalósítás színtereinek, szervezeti kereteinek végiggondolása/ egyéni, csoportos, tanórán, tanórán kívül, szakkörön stb./ 8. tervezett visszacsatolás A fejlesztési terv elkészítésénél kiemelt a fentiek közül a 4. pont, itt két szempontot is figyelembe kell venni. A feladat nehézségi foka igazodjon a gyermek aktuális képességeinek szintjéhez, és a feladat tartalma illeszkedjen a tantárgyak aktuális tematikájához. Meg kell keresni a tantárgyakban rejlő képességfejlesztő feladatokat és lehetőségeket.
Eddig általánosságban beszéltem a paradox tehetséggondozásról, most két konkrét példán szeretném bemutatni.
II. A tanuló bemutatása B.T. 11 éves fiú, találkozásunkkor 5. osztályba járt. Ugyan szerepelt a fejlesztendők listáján, de szeptemberben önként kopogott be a „Paradicsomba”, így nevezzük a mi fejlesztőtermünket. „Meg tetszik nekem tanítani a szorzótáblát?” - kérdezte. Így kezdődött 4 éves együttműködésünk. T. halmozottan hátrányos helyzetű tanuló volt, roma származású, a család rendkívül rossz anyagi helyzete, tisztázatlan szülői viszonyok, - nem könnyű helyzet egy kisfiú számára. Ennek ellenére jó kedélyű, vidám, nagyon fogékony volt. Amikor a tanulási kérdőívekre került sor, gyorsan lerázott: - Ne tessék ilyeneket kérdezni, én buta vagyok, és nem szeretek tanulni! – hangzott az elutasítás. A negyedik osztályos év végi eredménye gyenge volt, szorgalma változó, magatartása jó. Szerette a technika órákat, a testnevelést. Szeretett szabadidőben legózni, puzzlet kirakni. A szociometriai felmérés alapján nem volt peremhelyzetben, társai elfogadták. Az osztályban nem volt barátja, a felső tagozatos roma gyerekek volt szorosabb kapcsolatban. Ebből a helyzetből kellett őt kimozdítani. T. erősségei: kitartó, megbízható, udvarias, vannak céljai, nyitott, jó memória, a siker motiválja, kiváló ritmusérzék, átlagon felüli zenei képesség Gyenge oldal: negatív önkép, lobbanékony, hibás tanulási technikák, részképességbeli eltérések, gyenge szövegértés, olvasási nehézség a család nem értékeli a sikerei Fejlesztési cél. - a tehetségterület, a zenei-művészi képesség támogatása, - a részképességek fejlesztése, a tanulmányi eredmények javítása volt. Mindkét területen a fejlesztés egyénileg és kiscsoportos formában is zajlott. Módszerek: - motiválás - magyarázat - kísérlet - tanórai egyéni megsegítés - tantárgyi fejlesztés/korrepetálás - tanórán kívüli szakkörök, klubok /pocak klub,gitár szakkör/, - szabadidős programok - és nagyon sok beszélgetés A fejlesztési időre, a közös munkához szerződést kötöttünk, melyben közösen meghatároztuk, kinek mi a feladata, mik az elvárások. Tudja-e vállalni. Én mit vállalok. Mit tekintünk eredménynek.
Egyéni fejlesztési terv tehetséggondozáshoz B.T. 5. osztály Terület
ének/ zene
kognitív terület
Cél
Módszerek/Eszközök
Helyszín
idő intervallum egy tanév
értékelés
eredmény
megjegyzés
Személyiség folyamatos fejlesztése. Közös célok kitűzése, elfogadtatása /nincs igazolatlan hiányzás iskolai ünnepélyre való felkészülés/szereplés, Egy zenei eseményen való részvétel
megfigyelés,/ folyamatos konzultáció, kérdőívek egyéni foglalkozás
tanóra, szakkör, szabadidő
három havonta /október: havonta közös értékelés/
szakköri foglalkozáson rendszeresen részt vett
szabadidő, szakkör, énekkar
október november
folyamatosan, meg valósulás után azonnal
sikeres szereplés Kő-Café programjából választottunk, ott megjelent.
tanóra, fejlesztő foglalkozás.
szeptember október november
szóbeli megerősítés, dicséret folyamatosan
Alapműveletek:10-es átlépés biztonságos. 2,4,5-ös szorzás/osztás biztonságos.
a szülőkkel még nem sikerült érdemi kapcsolatot felvenni a szülők nem vettek részt az ünnepélyen, családgondozó val felvenni a kapcsolatot önismereti csoportba bevonás!!!
meggyőzés, motiválás/ kiscsoportos foglalkozás
Általános: tanulmányi eredmények javítása, szeptemberben nem kapok elégtelent. Mennyiségfogalom/menny iségállandóság, mennyiség megkülönböztetés/ rész-egész/egész felismerése rész alapján, részek összeállítása egésszé/ Szerialitás/események, jelenségek egymásutániságának felismerése Téri orientáció/ alapvető irányok, viszonyok felismerése/ Figyelem / tartós és koncentrált figyelem
differenciálás, bemutatás, kérdezés, szóbeli irányítás, önálló cselekedtetés, fejlesztő feladatlapok, LOGIKO, puzzle, feladatgyűjtemény: diszfunkciók fejlesztése, Szinonima Szótár, közmondások, találós kérdések, pizzás társasjáték, szó és számkártyák egyéni fejlesztés kiscsoportos fejlesztés
Nincs téli cipője!! Magyarország térkép puzzle –befejezte folyamatosan dolgozott. Évszakok-hónapok csoportban tevékenykedett, az elkészült plakátokat az aulában kiálltjuk
Balaton szelet Eddig nincs hiányzás!
kommuniká ció
kialakítása emlékezet/rövid és hosszú távú memóriafejlesztés. Fogalomalkotás/elvont fogalmak jelentésének felismerése, szókincs bővítése Beszédkedv felkeltése, Auditív figyelem fejlesztése, Nyelvi fordulatok, passzív szókincs bővítése
helyesírás
Eszközhasználat megtanulása,
szövegértés
Olvasás-szövegértés fejlesztése, látószög növelése, vizuális figyelem fejlesztése
motiváció, magyarázat/figyelem fejlesztés, gyakorlatok, tevékenységek számának és idejének növelése időintervallum növelés változatosság az eszközhasználatban egyéni és kiscsoportos motiváció, ellenőrzés, értékelés /Szótár, szabályzat, world-használat, egyéni fejlesztés figyelemfelkeltés, differenciálás, motiválás egyéni fejlesztés
tanóra, fejlesztő foglalkozás
október
érdemjegyekkel, szóbeli pozitív értékeléssel
órai aktivitás javulása
fejlesztő foglalkozás
folyamatos
folyamatosan megerősítés
A Helyesírási Szabályzatot elkezdte használni
tanóra, fejlesztő foglalkozás szakkörök
folyamatos
folyamatos szóbeli pozitív értékelés, érdemjegyek
opponáló magatartás megszűnése szorgalmi feladatot vállalt
otthon cigányul beszél
A fejlesztés során szerzett tapasztalatok: A szorzó tábla mellett szinte elölről kezdtünk minden alapképesség fejlesztését, az olvasást, számolást, írást. Rengeteg verset, mesét olvastam neki, majd olvastunk közösen. Szívesen mesélt a családjáról, a szokásaikról. Egy csoportos szituációs játékban kiderült számomra, hogy kiválóan improvizál, kifejezetten jó szerepjátékos volt. Ötödikesként résztvevője volt a kerületi roma vers-és prózamondó versenynek, később két alkalommal győztese is. Meg tanult gitározni, így nemcsak a színjátszásban mutatkozott meg a tehetsége. Lassan haladtunk a számolással, olvasással is. Osztálytársai szemében is kivívta az elismerést. Szerették, mindig mosolygott, jókedvű volt, pedig sokszor lett volna oka sírni. Egyre több időt töltött az iskolában, délutánonként önként jött vissza egy „kicsit „tanulni. III. A fejlesztési folyamat értékelése, önreflexió: 11 éves volt B.T., amikor a közös munkát elkezdtük. Ebben az életkorban már elég nehéz a különböző részképességeket újra építeni, inkább azokat a technikákat igyekeztünk elsajátítatni a tanulóval, amelyek segítségével kompenzálni tudja hiányosságait. B.T. esetében, a napi rendszeres kapcsolat lehetővé tette, hogy nagyon sok területen pótoljuk az ismereteket, behozzuk a lemaradást. A fejlesztés második hónapjában már kiderült, hogy a heti egy-két óra helyett napi két-három óra egyéni/kiscsoportos foglalkozás szükséges a kitűzött célok eléréséhez. Az első évben a tervezett három havi értékelés/visszacsatolást módosítottam havi értékelésre. Ezt rendszeresen a tanulóval közösen tettük, meghatározva egyben a következő hónap teendőit. Az eredmények azt bizonyították, hogy van értelme a fejlesztésnek, a tehetséggondozásnak. A napi szintű együttlétek azt eredményezték, hogy kölcsönösen erős kötődés alakult ki közöttünk. Azóta is itt vannak a kérdőjelek bennem, hol van a határ, van-e amelyet nem szabad átlépni, hogy ne okozzunk hiányérzetet, fájdalmat egymásnak. Az általános iskolából való kilépés után vajon tudjuk-e követni, segíteni a fejlődését? Mankó-e a személyünk, vagy tényleg járni tanítjuk meg őket??? Máig is felteszem magamnak ezeket a kérdéseket. Folytatás és végkifejlet … T-nek, hetedikesként már konkrét elképzelése volt, mit szeretne elérni. Ekkor azt a célt tűztük ki, hogy olyan középiskolát célozzunk meg, ahol szakmát, víz-gázszerelést lehet tanulni. Bukásmentes hetedik évfolyam, és legalább 0,5-es javítás a nyolcadikban – ez szerepelt a hetedikes fejlesztési tervében. Nyolcadikos félévi bizonyítványa szépre sikerült, egy egész jegyet javított az átlagán. Úgy éreztük mindketten, ez sikertörténet. Felvételt nyert a kiszemelt középiskolába. Az intézmény vezetőjével felvettem a kapcsolatot, kértem folytassák tovább a tehetséggondozást. A ballagáson találkoztunk utoljára. A nyár folyamán érkezett a hír, hogy tragikus körülmények között elhunyt. Az utógondozást remélem, az angyalok elvégzik helyettem.
IV. A második eset bemutatása, amelyben az egyéni fejlesztés, gondozás sokszínű szövetétét szeretném az olvasó elé tárni. B.F., aki 2009-ben 10 éves lány és iskolánk ötödik évfolyamos tanulója, roma származású, HHH, szövevényes családi viszonyokkal, de volt egy biztos pont, a nagypapa, akinek a támogatására számíthattunk. Már az alsó tagozaton kiderült, hogy csodálatos tehetséggel lett megáldva a sorstól, énekhangjával mindenkit elkápráztatott. Elsős kora óta folyamatosan lehetőséget kapott iskolai szereplésekre. Felső tagozaton az ének szakos kollega segítette. Minden követ megmozgattunk, hogy zenét tanulhasson, ingyenes zongoraleckéket biztosítottunk számára. A családban azonban lányként sokkal több feladat hárult rá, mint az előző példámban szereplő fiúra. Ennek ellenére 5-6. osztályosként még rendszeresen jött fejlesztésre, szívesen vett részt a dráma csoport munkájában is. 7. osztályban egyre többet hiányzott, az otthoni viszonyok romlottak. Sajnos átmeneti elhelyezésbe kellett venni. A sok hiányzás miatt meg kellett ismételnie az évfolyamot. Módosítanunk kellett a tehetséggondozó stratégiánkon is. A családgondozóval és az átmeneti otthon vezetőjével megegyezve tanulószobai foglalkozás helyett délutáni egyéni fejlesztést kezdeményeztünk. Ez elsősorban a tanulmányi eredményeinek stabilizálását, javítását. szolgálta. Továbbra is aktív szereplője maradt az iskolai énekkarnak, készült a különböző tanulmányi versenyekre: kerületi népdal éneklő verseny, roma tehetséggondozó, hagyományőrző ünnepségek. Az itt elért sikerei motiválták, és a célként kitűzött bukásmentes tanév sikerült. A következő tanév, a 6. évfolyam céljai: hiányzások minimalizálása, az előző tanév végi átlag megtartása. Ehhez folyamatos kapcsolattartásra volt szükség a nagyszülővel és heti több óra egyéni fejlesztésre a tanulóval. B.F. megértette a kitűzött célok fontosságát, igyekezett maximálisan együttműködni. Elfogadta, hogy részt vesz egy tanodai programban, és hetente két alkalommal délután részt vett a foglalkozásokon. Szerettük volna az Útravaló Macika pályázaton is indítani, de a szükséges 3,5-es átlagot nem érte el. (Így nemcsak ő, hanem több hasonló HH tanuló is kimaradt ebből a kehetőségből, pedig ezeknek a gyerekeknek az ösztöndíj óriási motiváló erőt jelenthetne.) A pályaválasztás folyamatában is segítettük. Az utolsó évben kevesebb idő jutott az énekórákra, gyakorlásra. A fejlesztési tervben kiemelt szerepet kapott a tanulmányi eredmények, a megtartás javítása. A kiválasztott középiskolába felvették. Utógondozás: A fogadóintézményben fejlesztő pedagógus nem volt, így visszajárt egy kis segítségért. A kilencedik évfolyamot sikeresen befejezte, de a család nehéz anyagi helyzete miatt vidékre kellett költözniük. Szolnokon folytatta tanulmányait, jelenleg tizedikes. Az intézményvezetővel felvettem a kapcsolatot, és legutolsó információim szerint a tanuló az iskolai néptánc csoportnak aktív tagja. Tanulmányi eredményei valamelyest visszaestek, de ott is segítik őt fejlesztőpedagógusok.
Konklúzió: Az általam gondozott tehetséges tanulók valószínűleg nem érnek el világraszóló sikereket. Nobel díjat sem fognak kapni. De ha az önbecsülésük, az önbizalmuk megerősödik, képesek hinni az erejükben, tudásukban, és az életminőségüket majd javítani tudják, már elértem a célomat!
MELLÉKLET Tanulási stílus kérdőív: 1. Ha látom is és hallom is a megtanulandó szöveget, nagyon könnyen megjegyzem. 2. Hangosan szoktam elolvasni a tananyag szövegét, amikor felkészülök. 3. Szívesebben tanulok az osztálytársammal vagy barátommal, barátnőmmel, mint egyedül. 4. Nagyon hasznos számomra, ha a tanár ábrákat mutat be a táblán, vagy az írásvetítőn, amikor magyaráz. 5. Ha ábrát készítek, jobban megértem a leckét, mintha csak olvasom. 6. Jól tudok úgy tanulni, ha csupán némán olvasva átveszem a leckét. 7. Szívesebben töltöm az időmet rajzolással, festéssel, mint sportolással vagy testmozgást igénylő játékkal. 8. Gyakran előfordul, hogy szóban elismétlem, felmondom magamnak a leckét. 9. Ha leírom magamnak azt a szöveget, amit meg kell tanulnom, akkor könnyebben megjegyzem, mintha csak látom vagy hallom. 10. Nem szeretem azokat a feladatokat, amelyeken törnöm kell a fejem. 11. Nyugtalanít, ha tanulás közben csend van körülöttem. 12. Jobban kedvelem azokat a feladatokat, ahol kézzel fogható dolgokkal, tárgyakkal kell foglalkozni, mint ahol csak rajzok, ábrák vagy szövegek vannak. 13. Jobban megy nekem az olyan feladat, ahol valamilyen mozdulatot kell megtanulnom, mint ahol szövegeket kell megérteni. 14. Jobb, ha a tanár magyarázatát meghallgatom, mintha a könyvből kellene megtanulni az anyagot. 15. A szabályokat szóról szóra bevágom. 16. Ha ábrát készítek magamnak, jobban megértem a leckét, mintha más által készített rajzot nézegetnék. 17. Amikor a tanár felszólít, kérdez tőlem valamit, gyakran előbb válaszolok, minthogy át tudnám gondolni, mit is mondok. 18. Szeretem, ha kikérdezik tőlem, amit megtanultam. 19. Ha vannak képek, ábrák a könyvben, könnyebb a tanulás. 20. Ha megbeszélem valakivel a tananyagot, akkor hamarabb megtanulom. 21. Teljes csendben tudok csak tanulni. 22. Amikor új dolgokat tanulok, jobban szeretem, ha bemutatják mit kell csinálnom, mintha szóban elmondják, mit kell tennem. 23. Ha valaki szóban elmondja nekem a leckét, sokkal könnyebben megértem, mintha egyszerűen csak elolvasom. 24. Egyedül szeretek tanulni. 25. Tanulás közben nagyon zavaró, ha beszélgetnek körülöttem. 26. Akkor tanulok könnyen, ha közben szól a rádió. 27. Akkor vagyok biztos magamban, ha szóról szóra megtanulom a leckét. 28. Gyakran előfordul, hogy megtalálom a számtanpélda megoldását, de nem tudom elmagyarázni és bebizonyítani, hogyan jutottam el amegoldáshoz. 29. Szívesebben bemutatom, hogyan kell valamit csinálni, minthogy elmagyarázzam. 30. Gyakran előfordul, hogy olyan dolgokat is megtanulok, amiket nem nagyon értek. 31. Amikor egy számtanpéldát megoldok, szinte minden lépést meg tudok indokolni, hogy miért tettem.
32. A tanári magyarázat nem sokat jelent nekem, a könyvből mindent meg tudok tanulni. 33. Több olyan dolgot tudok csinálni, amit nehéz lenne szavakkal elmagyarázni (játékok és szerkezetek javítása, makramé stb 34. Mozdulatokat könnyebben megjegyzek, mint képeket vagy ábrákat.
Tanulási orientáció kérdőív (1. Egyáltalán nem értek vele egyet, 2. Többnyire nem értek vele egyet, 3. Félig-meddig értek vele egyet, 4. Részben egyetértek, 5. Teljesen egyetértek vele) 1. Amit tanulok, mindig igyekszem összefüggésbe hozni azzal, amit más tantárgyban tanulunk. 2. Olvasás közben gyakran megelevenedik előttem, s szinte látom azt, amiről olvasok. 3. Egyes tantárgyak annyira érdekelnek, hogy az iskola elvégzése után is foglalkozni akarok vele. 4. Ha jól akarok felkészülni, sok mindent szóról szóra kell megtanulnom. 5.Mindent úgy szeretek tanulni, hogy kis részekre osztom, s a részeket külön-külön tanulom meg. 6. Azt hiszem, jobban érdekel az, hogy az iskolát sikeresen elvégezzem, mint az, hogy mit tanulunk. 7. Feleléskor nagyon izgulok. 8. Nagyon jól be tudom osztani a tanulásra szánt időmet. 9. Nem tudom beismerni a vereséget, még apró dolgokban sem. 10. Ha valamit el kell végeznem, úgy érzem, csak nagyon jól szabad végeznem a dolgomat. 11. Mindig igyekszem megérteni a dolgokat, még ha először ez nagyon nehéznek látszik is. 12. Szeretek eljátszani a saját gondolataimmal, még ha nem vezetnek is kézzelfogható eredményhez. 13. Egyes iskolai tevékenységek valóban nagyon érdekesek, izgalmasak. 14. Ha olvasok egy könyvet, arra már nem tudok időt fordítani, hogy elgondolkozzam, mi mindenről szólt. 15. A problémák megoldása során szívesebben követem a kipróbált utat, mint az ismeretlen újakat. 16. Elsősorban azért tanulok, hogy majd jó foglalkozást választhassak magamnak. 17. Nagyon izgulok, mikor a tanárok munkámat értékelik. 18. Az írásbeli feladatok végzésekor nem szoktam kifutni az időből. 19. Nagyon élvezem a többi tanulóval való versengést az iskolában. 20. Úgy érzem, kötelességem, hogy keményen dolgozzam az iskolában
