HU
HALLGASD MEG ÉS RAKD SORRENDBE A MESÉKET!
Ref. 30760 30760
HU Cikkszám: 30760
HALLGASD MEG ÉS TEDD SORRENDBE A MESÉKET!
A DOBOZ TARTALMA: - 1 db MP3 audio CD hat klasszikus mesével, több nyelven. A CD tartalmazza a hat mese szövegét is. - a hat mese jeleneteit ábrázoló 32 db SZÍNES KÁRTYALAP (méret: 11,2 x 7,8 cm). - 1 db útmutató a CD használatához. A JÁTÉK PSZICHOPEDAGÓGIAI CÉLJAI: AZ IDİRENDISÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁT FEJLESZTİ JÁTÉK, amely a gyermekek pszichológiai fejlıdését több szempontból is elısegíti: - Megismertet az idı múlásának fogalmával. - Az egyes jelenetek helyes sorrendjének megállapításával fejleszti a logikai idırendiség kialakításának képességét. - Elısegíti az idıvel kapcsolatos fogalmak (elıtte, utána, késıbb…) elsajátítását. - Fejleszti a koncentrációs készséget. - Fejleszti a beszéd- és nyelvkészséget azáltal, hogy beszédre ösztönzi a gyermeket, aki így saját magától kezdheti el felfedezni a nyelv struktúráját. Gazdagítja a szókincset és elısegíti a bonyolultabb nyelvi szerkezetek elsajátítását. - Megkönnyíti más idegen nyelvek tanulását. AJÁNLOTT ÉLETKOR 3 éves kortól. LEÍRÁS - Az AUDIO CD-n hat jól ismert mese hallható több nyelven. - A könnyebb megkülönböztethetıség érdekében mindegyik MESÉT más színő szegély jelöli: ∗ A HÁROM KISMALAC …….………… : 5 db kék szegélyő kártya. ∗ HÜVELYK MATYI………………………. : 5 db rózsaszín szegélyő kártya. ∗ A TEKNİS ÉS A NYÚL………. : 5 db lila szegélyő kártya. ∗ A CSIZMÁS KANDÚR……………... : 5 db zöld szegélyő kártya. ∗ HAMUPIPİKE………….…………. : 6 db sárga szegélyő kártya. ∗ PINOKKIÓ…………………………….. : 6 db piros szegélyő kártya. A HELYES MEGOLDÁS, vagyis az adott jelenet sorszáma (1-tıl 5-ig vagy 1-tıl 6-ig) az egyes kártyák HÁTOLDALÁN TALÁLHATÓ.
A JÁTÉK MENETE ÉS FELHASZNÁLÁSI JAVASLAT A kártyák sorrendbe rakása elıtt játsszuk le a CD-n található mesét a gyermeknek. A gyermek a mese hallgatása közben a kártyákat a hallottak alapján sorrendbe rendezi. A mese végén a kártyalapok hátoldalán szereplı számok segítségével ellenırizheti a helyes sorrendet. Végezetül a gyermek saját szavaival mesélje el a történetet, és a mese újbóli meghallgatása nélkül tegye sorrendbe a kártyákat.
TOVÁBBI FELADATOK 1. A gyermek a kártyák sorrendbe rakása elıtt hallgassa meg figyelmesen a mesét. 2. Az adott meséhez tartozó kártyákat terítse az asztalra és rakja sorrendbe. A hangfelvétel végén a kártyák hátoldalán ellenırizze a kirakott sorrendet (1-tıl 5-ig, vagy 1-tıl 6-ig). 3. Az adott mese kártyáit a mese meghallgatása nélkül állítsa sorrendbe. 4. A sorrendbe állított kártyák alapján saját szavaival mesélje el a történetet. 5. Az adott mese összekevert kártyáit tegye sorrendbe, közben saját szavaival mesélje el a történetet.
INTERDIDAK, S.L. Av. Pobla de Vallbona, 34. 46183 LA ELIANA (Valencia) SPAIN www.akros.org FIGYELMEZTETÉS! 36 hónapos kor alatti gyermekek részére nem ajánlott, mert könnyen leváló tartozékai sérülést okozhatnak. Fulladásveszély! Kérjük, ezeket az információkat és a gyártó adatait gondosan ırizze meg.
HU A HÁROM KISMALAC Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sőrő, sötét erdı, annak a mélyén éldegélt három kismalac. Nem volt se éjjelük, se nappaluk, mert a lompos farkas folyton-folyvást körülöttük ólálkodott, és fente rájuk a fogát. Ezért egy nap a három kismalac elhatározta, hogy ki-ki saját házikót épít magának. A legkisebb gyorsan végezni akart az építkezéssel. Már alig várta, hogy játszani mehessen, ezért ı szalmából építkezett. A középsı kismalac deszkaházikót épített magának, és amikor látta, hogy a legkisebb testvére már rég elkészült, ı is egy-kettıre befejezte a házikót, hogy minél elıbb játszani mehessen. A legidısebb és legbölcsebb kismalac éjt nappallá téve dolgozott téglaházikóján. – Majd meglátjátok, ha jön a farkas, mit sem ér majd a házikótok! – mondta testvérkéinek, akik azonban fülük botját sem mozdították, és vígan játszottak tovább. Egy nap aztán megjelent a lompos farkas és a kismalacok rémülten szaladtak a házikójukba. A farkas elıször a legkisebb malacka házikóját környékezte meg. Megállt elıtte, mély levegıt vett, és teli tüdıbıl hatalmasat fújt. A szalmaházikó egy pillanat alatt összedılt! A lompos farkas ekkor a kismalac nyomába eredt, aki lélekszakadva középsı testvére deszkaházikójához loholt. Ám a lompos farkas is egyhamar odaért, mély levegıt vett, és teli tüdıbıl ismét egy hatalmasat fújt. Ó, jaj! A deszkaházikó is összedılt! A két kismalac ekkor látta, hogy ennek bizony a fele sem tréfa! Nyakukba szedték a lábukat, és a lompos farkassal a sarkukban meg sem álltak a legidısebb kismalac téglaházikójáig. A három testvér bezárt ajtót-ablakot, és reszketve várta odabenn a farkast. A lompos farkas jobbról-balról körbejárta a házikót, és egyre csak azon törte a fejét, hogyan juthatna be. Végül egy hosszú létrát támasztott a tetınek, és a kéményen át leereszkedett. De a legidısebb kismalac sem volt rest: hatalmas fazékban vizet forralt a tőzhelyen. A gonosz farkas a kéménybıl egyenest a lobogó vízzel teli fazékba pottyant, és jól leforrázta a bundáját. Mintha bolha csípte volna meg, kiugrott a fazékból, és a fájdalomtól vonyítva elinalt. A három kismalac azóta is boldogan él, és a lompos farkas messzirıl elkerüli ıket.
„HÜVELYK MATYI” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Annak volt egy felesége és hét gyermeke. A legkisebbet Hüvelyk Matyinak hívták. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, még ételre-italra sem telt nekik. A szülık nem akarták végignézni, ahogy gyermekeik éhen halnak, ezért nehéz szívvel rászánták magukat, hogy kivigyék ıket az erdıbe és sorsukra hagyják ıket. Hüvelyk Matyi azonban véletlenül meghallotta, hogy mirıl beszélgetnek a szülei. Másnap reggel indulás elıtt édesanyjuk mindegyik testvérnek egy kis darab kenyeret nyomott a kezébe. Hüvelyk Matyi okos volt, és nem ette meg a kenyeret, hanem útközben minden lépésnél elhullajtott egy-egy morzsát maga mögött. Amikor a testvérek magukra maradtak a félelmetes, sötét erdıben, Hüvelyk Matyi így vigasztalta ıket: - Ne sírjatok! Én megtalálom az utat hazafelé! De hiába kereste a haza vezetı utat, a madarak felcsipegették az összes kenyérmorzsát. Miközben ide-oda bolyongtak az erdıben, a gyermekek egy házikóra bukkantak. Gondolták, itt talán meghúzhatják magukat éjszakára. A kopogtatásra egy asszony nyitott ajtót, akinek a férje egy gonosz, emberevı óriás volt. Megesett az asszony szíve a hét elárvult testvéren, beengedte hát a gyermekeket, de figyelmeztette ıket: ha megjön az ura, bújjanak el a pincében. Hamarosan hazaért a gonosz óriás, s amint asztalhoz ült, megérezte az emberszagot. Keresni kezdte, honnan jön, és fel is fedezte a gyermekek rejtekhelyét. Nyomban fel is falta volna ıket, ha az asszony rá nem beszéli, hogy hagyja ıket másnapra, hiszen kiadós vacsorát készített neki. Hüvelyk Matyi és a testvérei azonban éjjel kiszöktek az ablakon át, amelyet az asszony nyitva hagyott nekik. Másnap reggel az óriás észrevette, hogy a testvérek eltőntek. Felhúzta hát hétmérföldes csizmáját, és a szökevények nyomába eredt. De csakhamar elálmosodott a keresésben, és éppen az alatt a fa alatt heveredett le, amelynek odvában a testvérek rejtıztek. Hüvelyk Matyi ekkor bátran odaosont az alvó óriáshoz, óvatosan levette róla és felhúzta a hétmérföldes csizmát, amely úgy illett a lábára, mintha rászabták volna. Hüvelyk Matyi a hétmérföldes csizmával szempillantás alatt bejárta az erdıt, és rátalált a szülei kunyhójára. Visszatért testvéreihez, és kimenekítette ıket a gonosz óriás karmaiból. Varázscsizmájának hála a király kinevezte kengyelfutójának. A család többé semmiben nem szenvedett szükséget, mert Hüvelyk Matyi jóltartotta ıket. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
HU „A TEKNİS ÉS A NYÚL” Egyszer volt, hol nem volt, napos mezı közepén élt egyszer egy nyúl meg egy teknıs. Míg a nyúl híres volt fürgeségérıl és hetvenkedı természetérıl, addig a teknıs lassú, türelmes és kitartó állat hírében állt. Egy nap a mezı lakói futóversenyt hirdettek, melyre a nyulat és a teknıst nevezték versenyzınek. - Teknıs koma, biztosan ki mersz állni ellenem a futóversenyen? Hisz tudod: olyan szélsebesen futok, hogy kerek e mezın nincs, aki nyomomba érhetne! – gúnyolódott az öntelt nyúl. Hamarosan eljött a futóverseny napja. A teknıs parányi lábait szedve kitartóan cammogott, a nyúl viszont nyurga lábaival egykettıre lehagyta. Miután lehagyta a teknıst, a nyúl lassított léptein, és mivel megszomjazott, gondolta, megáll, és iszik egy keveset. A türelmes teknıs eközben apró léptekkel rendületlenül haladt elıre. Miután szomját oltotta, a nyúl hátrapillantott, és látta, hogy a teknıs jócskán behozta a lemaradását, és kishíján utolérte ıt. Ekkor ismét felkötötte a nyúlcipıt, és hamarosan megint jóval megelızte a teknıst. Látva, hogy mekkora az elınye, az öntelt nyúl leheveredett egy fa alá. Míg a teknıs apránként, biztos léptekkel haladt elıre, és sem inni, sem pihenni nem állt meg, addig a fa alatt heverészı nyulat egykettıre elnyomta az álom. Amikor felébredt, már késı volt: a teknıs elınye behozhatatlan volt. İ ért célba elsınek és megnyerte a versenyt. Így történt, hogy a kitartó és türelmes teknıs legyızte a szélsebes, de öntelt nyulat.
„CSIZMÁS KANDÚR” Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény molnár, akinek minden vagyona a malma, egy szamár és egy mihaszna macska volt. Amikor meghalt, a legidısebb fiára hagyta a malmot, a középsıre a szamarát, a legkisebbre a macskát. A macska azonban nem akármilyen macska volt! Hogy segítsen a gazdáján, egy tarisznyát és egy pár csizmát kért tıle, s ezzel elindult vadászni. Fogott is két fogolymadarat, betette a tarisznyájába, és egyenest a királyhoz ment. - Felséges uram, fogadd el ezeket a pompás madarakat. Gazdám, Fontolfont királyfi küldi neked ajándékba. Egy nap aztán Csizmás Kandúr megtudta, hogy a király másnapra sétakocsikázást tervez a folyópartra leányával, a királykisasszonnyal. Hazaloholt a gazdájához, és így szólt hozzá:- Kedves gazdám, ha rám hallgatsz, most megcsinálhatod a szerencsédet. Nem kell egyebet tenned, mint fürdened egyet a folyóban azon a helyen, amelyet mutatok neked. A többit bízd rám! A legény így is tett. A macska ezalatt elrejtette gazdája ruháit, és amikor a király hintaja elhaladt mellettük, torkaszakadtából kiáltozni kezdett: - Segítség! Segítség! Gazdám, Foltonfolt királyfi mindjárt a folyóba fullad! Mialatt a többiek azzal foglalatoskodtak, hogy kimentsék a legényt a vízbıl, Csizmás Kandúr a hintóhoz lépett, illendıen meghajolt, és elmondta a királynak, hogy fürdés közben rablók támadtak gazdájára. A ruháját ellopták, ıt magát pedig a folyóba vetették. A király azon nyomban megparancsolta, hogy kerítsenek rangjához illı öltözéket a pórul járt királyfinak. Így is történt. Hamarosan meghozták a ruhát, a molnárfiú magára öltötte, s mert csinos, sudár legény volt, a királykisasszony rajta felejtette a szemét, és azon nyomban beleszeretett. A király hintójába ültette és meghívta a kastélyába a legényt. Csizmás Kandúr ezalatt elıresietett. A réten megpillantott néhány parasztot, akik szénát kaszáltak. Megállt mellettük, és így szólt: - Halljátok, emberek! Mindjárt itt lesz a király. Ha kérdi tıletek, kié ez a rét, feleljétek azt, hogy Foltonfolt királyfié! Amikor a király hintaja melléjük ért, a parasztok így is tettek. Csizmás Kandúr ekkor felkerekedett, s meg sem állt a rét valódi gazdájának kastélyáig. Az a hír járta, hogy a kastély egy roppant gonosz óriásé, aki tetszés szerint tudja változtatni az alakját. A macska kérdésére, hogy oroszlánná is át tud-e változni, a gonosz óriás egy szempillantás alatt vicsorgó fenevaddá változott. – Ez nem lehetett túl nehéz – fanyalgott Csizmás Kandúr, - azt viszont, hogy egy olyan kis állat alakját is fel tudod ölteni, mint egy kisegér, már nem hiszem! Az óriás erre nyomban kisegérré változott. A kandúr se volt rest; nyakon csípte, és hamm! – bekapta. Éppen idejében, mert a király hintaja éppen ekkor ért a kastélyhoz. Csizmás Kandúr kisietett a király fogadására. A király igencsak elámult a pompás kastély láttán, és semmi kétsége nem maradt afelıl, hogy megtalálta lányának a legmegfelelıbb férjet. Így esett, hogy a furfangos Csizmás Kandúrnak hála, a molnárlegénybıl lett Foltonfolt királyfi elnyerte a királyleány kezét.
HU „HAMUPIPİKE” Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy szelíd és szépséges árva, akit Hamupipıkének hívtak. Mostohaanyja és két mostohanıvére folyton-folyvást irigykedett Hamupipıke szépségére és egész álló nap dolgoztatta. Egy nap az ország királyának fia bált adott a palotájában, ahova a két mostohanıvér is meghívást kapott. Hamupipıkének megtiltották, hogy velük tartson, mert még fel kellett mosnia a padlót és vacsorát kellett készítenie nıvéreinek. Amikor Hamupipıke egyedül maradt, keserves sírásra fakadt. Ekkor megjelent tündér keresztanyja, és így szólt: - Hamupipıke, jóságoddal és engedelmességeddel kiérdemelted, hogy elmehess a bálba! Varázspálcájának egyetlen suhintásával Hamupipıke szegényes gúnyáját meseszép báli ruhává változtatta, egy sütıtökbıl pedig hintót, négy egérkébıl paripát, négy gyíkocskából kocsist varázsolt. Indulás elıtt a tündér figyelmeztette Hamupipıkét: - Egyet ne feledj: éjfél elıtt haza kell érned, különben megtörik a varázslat! Hamupipıke elindult a bálba. A mulatság alatt a herceg le sem tudta venni a szemét Hamupipıkérıl, és egész este csak vele táncolt. A vendégek hamarosan egymástól kérdezgették, hogy ki lehet a szépséges leány, akit senki nem ismert fel, még mostohanıvérei sem. A leány boldogságában egészen megfeledkezett tündér keresztanyja intelmérıl. Amikor az óra elütötte az éjfélt, kiszaladt a palotából, de a nagy sietségben egyik üvegcipellıjét elhagyta. Mivel egyedül ez a cipellı maradt meg a szépséges leánytól a hercegnek, kihirdette az országban, hogy az lesz a felesége, akinek a lábára illik a topánka. A herceg az egész birodalmát bejárta, és minden leányra rápróbálta a cipellıt, de egyiküknek sem volt olyan kicsiny lába, mint Hamupipıkének. Amikor a herceg Hamupipıkéék házához érkezett, mindenki legnagyobb ámulatára a cipellı úgy illett Hamupipıke lábára, mintha ráöntötték volna. Hamupipıke és a herceg összeházasodott, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. „PINOKKIÓ” Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Dzsepettó nevő jóravaló, öreg asztalosmester, aki jól értett a fabábuk farigcsálásához. Az egyik aztán olyan jól sikerült, hogy Dzsepettó azt gondolta magában: - Pinokkiónak fogom hívni. Bárcsak eleven kisgyermek lenne, akkor végre nekem is lehetne egy fiam! Aznap este, amíg Dzsepettó az igazak álmát aludta, egy tündér jelent meg az öreg mőhelyében, és annyira megtetszett neki Pinokkió, hogy úgy döntött: megjutalmazza az öreg mestert, és életre kelti a fabábut. Volt is nagy öröm másnap! Amikor az öreg Dzsepettó belépett a mőhelybe, Pinokkió mozgatta kezét-lábát, peckesen fel-alá járkált a mőhelyben, nagyokat kacagott és megállás nélkül beszélt – noha a teste továbbra is fából volt. Dzsepettó nagyon szerette volna, ha Pinokkió okosodna, ezért beíratta az iskolába. Ott Pinokkió megismerkedett Szóló Tücsökkel, aki hamarosan a legjobb barátja lett. De Pinokkió két másik komisz kisfiúval is barátságot kötött, akikkel ahelyett, hogy az iskolába járt volna és megfogadta volna Szóló Tücsök tanácsait, az iskolának még a környékére sem ment, és egyik csínyt a másik után követte el. A Szóló Tücsök mélységesen elszomorodott kis barátja csínytevésein. Nem sokkal késıbb Pinokkió világgá ment, és egyik kalandból a másikba keveredett. Szamárfülei nıttek, mert nem tudott sem írni, sem olvasni, és mindennek a tetejébe ahányszor füllentett, nagyot nıtt az orra! Egy nap Szóló Tücsök fülébe jutott, hogy Dzsepettó kis vitorlástutajjal fia keresésére indult, ám egy hatalmas bálna elnyelte. A tücsök felkerekedett, hogy megkeresse Pinokkiót. Amikor meglelte, útnak indultak, hogy kiszabadítsák szegény öreg Dzsepettót a bálna gyomrából. Amikor Pinokkió és a Tücsök szembetalálták magukat a bálnával, az állat kitátotta hatalmas száját, és szempillantás alatt elnyelte ıket, akárcsak korábban Dzsepettót. Az öreg asztalosmester és Pinokkió a bálna gyomrában végre újra egymásra találtak, de a neheze még hátravolt: hogyan jussanak ki a bálna gyomrából? – Én tudom! – kiáltotta Szóló Tücsök, – Rakjunk tüzet! Így is tettek. A lobogó tőz miatt a hatalmas bálnának tüsszentenie kellett, és a kis tutaj három utasával kirepült a bálna száján. Pinokkió hazatért Dzsepettóval, és attól a naptól kezdve jó gyerekhez méltóan szorgalmasan járt iskolába. Dzsepettó nagyon büszke volt rá, és a Tündér, hogy megjutalmazza jóságáért, eleven kisgyerekké változtatta Pinokkiót!
