Hálaadás A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos kiadványa 2003. október 31., a Reformáció ünnepe
A tartalomból Melius Juhász Péter imádsága ............2 Luther Márton 95 tételéből ................3 Néhány gondolat a reformációról......3 Gyülekezeti hétvége Tahiban .............4 122. zsoltár ............................................7 Bemutatjuk az ifjú házaskör tagjait....8 Gyermekeink nyári tábora ..................9 Kirándulás Pákozdra..........................11 A kisifi-hétről......................................12 Nagyifi tábor.......................................13 Pax animae ..........................................15 Naptár..................................................16
Az Ámen nélküli istentisztelet Gyökössy Endre igehirdetése Magamat is beleértve, nagy kísértésünk, hogy a reformáció ünnepéből mi emlékünnepet csináljunk. Hogy volt egyszer 1517-ben egy ágostonrendi szerzetes, aki úgy találta, hogy megromlott az egyház liturgiája, és így tovább, és egyáltalában nem gondolva, hogy ő reformációt indít meg, csak tisztulási folyamatra hívta fel az
egyház figyelmét, s amikor híres pontjait kiszegezte a vártemplomra, lavinát indított el, mert a szívek mélyén valóban ott volt valami kívánság és végre azt valaki kimondta. Nos, erre emlékezni szoktunk, elsorjázzuk, azután beszélünk Zwingliről, Kálvinról, meg az első reformátorokról és azután szépen Ámen-hez érkezünk, mondván: most ünnepeltük a reformációt. Valahogy ez nincs így jól! Már csak azért sem, mert maguk a reformátorok sem így gondolták. Kálvin Jánosnak egyik alapmondata az volt: Semper reformari debet, ami magyarul azt jelenti: a reformációnak kell, hogy folytatása is legyen, vagy szóról-szóra: Szükséges a szüntelen reformáció. Tehát tulajdonképpen, amit Isten Szentlelke ezek által az emberek által elindított, és nagyon jól előkészített előzőleg, nem Luthertől indult ez meg, hanem már voltak úgynevezett előreformátorok, ő csak a maga zsenialitásával berobbantotta egy már érlelő folyamat utolsó pillanatát. Azonban, a reformátorok a reformációt szüntelen folyamatnak látták, akarták, csinálták. És akkor vagyunk mi protestánsok, és akkor vagyunk
2. oldal
Hálaadás
mi az evangélium népe, ha úgy vagyunk azok, hogy szüntelen benne élünk a reformáció folyamatában. Tehát egy újra és újra megújuló egyháznak vagyunk a tagjai. […] Be kell látnunk, hogy milyen nagy és új reformációra van szükség. Ezért küzdött Luther, Kálvin, Zwingli. Ezért mondja Luther Márton az egyik írásában, hogy egy lótó-futó kis hívő cselédleánynak egész napi szolgálata többet ér, mint 12 kolostor egész napi ájtatatoskodása. […] Szolgálni. A megtisztult szívvel, megtisztult lélekkel szolgálni először a házam népét, az a legnehezebb, ezt én is tudom, még Jézus is mondja: senki sem próféta a maga hazájában, és azt is, hogy senki sem különb az ő Mesterénél. Ez a legnehezebb, saját otthonunkban Krisztusról beszélni, saját otthonunkban jó példát mutatni. De ahol csak lehet, „más” lenni, mint a világ fiai. De úgy más, hogy ne taszítsuk a világ fiait. […] Az igazi reformáció, amire szükségünk van, az, hogy istentiszteletünk sohase érjen véget, kétféleképpen folytatódjék: Vasárnap, vagy ha egy ilyen alkalommal együtt vagyunk azért, hogy belülről, az Ige és Lélek által megtisztuljunk, mégpedig nem azért, hogy „meg legyünk tisztulva”, hanem azért tisztít meg bennünket az
2003. Reformáció
Isten Szentlelke, Igéje, hogy másokat tisztítson velünk, míg másoknak szolgálunk, szétosztogatjuk az életünket. Az életünk legyen istentisztelet. 1974. október 31.
Imádkozzunk! Kegyelmes Atya Isten, Jézus Krisztusnak szent Atyja, ki ezt fogadtad, hogy az új frigy szerint, kit Krisztus érdemén velünk kötöttél, új szívet, lelket adsz, és szívünkre írod és elménkbe nyomod a te törvényeidet, hogy a törvény is élet, igazság legyen mi bennünk Krisztusért, szent Lelkeddel és az hittel azt is fogadtad: az én kegyelmemnek, és a könyörgésre tanító szent Lelkemet adom a választottaknak, tudóssá, bölccsé teszem őket, megvilágosítom, hogy kicsinytől fogva mind nagyig esmérjenek. Adjad azért a te Lelkedet, minden ajándékival, adj igaz idvezítő hitet, reménységet, arra a végére, amire te végezted, hogy igazulhassak, élhessek a te akaratod szerint. Lelkedet ne vond el tőlem, az hitet, szeretetet tartsd meg bennem, mint szent Péterbe; ne hagyd elfogyni az hitet énbennem mind az ítéletig. Ámen. Melius Juhász Péter
2003. Reformáció
Hálaadás
Válogatás Luther Márton 95 tételéből 1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen. (Mt. 4, 17) 2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik. 3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. 4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig. 36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. 60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott). 62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). 63. De ezt méltán gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
3. oldal
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Béke, béke!” – de nincs béke. (Ezékiel 13,10.) 93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Kereszt, kereszt!” – de nincs kereszt! 94. Buzdítsuk azért a keresztényeket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, 95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke igazságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).
Néhány gondolat a reformációval kapcsolatban A reformáció szónak sok értelmezése lehet. A legegyszerűbb lehetőség: azt a történelmi kort értjük rajta, amikor Luher nyomán kialakulnak a mai protestáns egyházak Nyugat-Európában, majd Magyarországon is. Mint egyházaink születésének ideje él ez a kor a köztudatunkban. Egy kis korrekcióra itt máris szükségünk van. Se a református, se az evangélikus egyház nem ekkor született: az egyházat Krisztustól eredeztetjük. A reformáció annyit jelentett, hogy Kisztus egyházának olyan testei lettek, amelyek tagjai ágostai hitvallású evangéli-
4. oldal
Hálaadás
umi (az evangélikusok régies elnevezése, ágostai = augsburgi) keresztyének, ill. a reformáltak. A II. Helvét Hitvallás, egyházunk alapirata hangsúlyozza az egyetemes hitet: „az evangéliumi tanítás nem új, hanem a legrégebbi tanítás a világon” A reformációban nem az egyház születését ünnepeljük, csak annak gyökeres, máig ható megújítását. Egy másik lehetőség: a reformáció, mint a haladás jelképe. A reformáció nem volt modern, egyáltalán nem a „legkorszerűbb” megoldást képviselte a XVI. században. Ellenkezőleg, visszatérést akartak az evangéliumi tanokhoz a prédikátorok. Az egyház keretein belül maradó, sokszor erkölcstelen modern, a humanista beállítottság helyett öntudatos, az élet minden területét szabályozó egyházat szerveztek, szigorúbbat, mint amilyen valaha is volt – gondoljunk csak Kálvin Genf feletti hatalmára. A magyar történelemben sem alkalmazható az a felfogás, amelyik a reformáció szellemét, mint az elnyomott haladás megtestesítését látja. Akkor már inkább érdemes úgy nézni református közösségeinkre, mint amelyek a török korban, a politikai rend, az egységes ország nélküli időkben is megállták a helyüket. A harmadik lehetőség: a reformáció, mint az egyedül üdvösségre vezető út, amire most is mindenkinek szüksége van… Ez a gondolat sem
2003. Reformáció
kizárólagos. Fogadjuk el másoknak is Krisztus-keresését, higgyünk mások bizonyságtételének is. És ettől még ragaszkodjunk saját tételeinkhez, újból és újból fedezzük fel a reformáció kora óta különösen is gazdag teológiánk magyarázatait a Bibliáról, Krisztusról. Nem lehet célunk megtéríteni római katolikus és evangélikus testvéreinket olyan időkben, amikor bennük is a Krisztus-követőket kellene tiszteljük. Sokkal fontosabb az, hogy az embereknek bizonyságot tegyünk a minket szerető Istenről, aki boldogságot ígér a ma élőknek pénzhajhász viszonyok között is. Általában olyankor jut eszünkbe szektákkal hadakozni és bőszen megkülönböztetni magunkat a katolikusoktól, amikor nehézségekbe ütközik az evangélium hirdetése azok között, akikhez az egyház most küldetett. Bereczky Örs
Gyülekezeti hétvége Tahiban 2003. szeptember 12-14. Birtalanné Lívia Néhány óra alatt vége szakadt a hosszantartó és már nehezen elviselhető kánikulának. Esernyők védelmében, fázósan érkeztünk meg Tahiba, a Sion-hegyi konferenciatelepre.
2003. Reformáció
Hálaadás
Kölcsönös üdvözlések, elhelyezkedés után már várt a hívogatóan gőzölgő vacsora és utána az esti áhítat. Sámuel első könyvének harmadik része volt az ige minden alkalommal: Sámuel elhívása. Olyan időben hívta el Isten Sámuelt, mikor „igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilvánvaló látomás”. Minden alkalommal kérdések hangzottak el a történettel kapcsolatban, melyekre a választ az igemagyarázat után, kiscsoportokban próbáltuk meg keresni. Korunkra is érvényes az a megállapítás, hogy ritkán van az Úrnak kijelentése? A beszélgetésből kitűnt, hogy egyéni életben van látás, isteni vezetés, de nem hallottam olyan véleményt, hogy a református egyház életében is tapasztalható lenne ugyanez. Ha így van, miért van így? Talán ez nem a mi dolgunk, hogy ezzel törődjünk? Hitem szerint annyira biztosan mindenki dolga, hogy kérje az Úrtól a mi Sámuelünk elhívását. Hogyan kezdődik Sámuel elhívása? Háromszor kell felkelnie és Élihez mennie, hogy megkapja Élitől a megfelelő választ, mit kell felelnie az Úr szólításra. Utána feladatot kap az Úrtól, mely olyan súlyos, hogy magától nem is meri teljesíteni, csupán Éli kényszerítésére mondja el az Úr ítéletét Éli és fiai ellen. Miért volt ez a súlyos ítélet? Mert utálatossá tették magukat Éli fiai az Úr előtt, amit Éli jól tudott, és nem akadályozott meg.
5. oldal
Mi volt ez a gonosz cselekedet? Csalárd módon teljesítették az Úr szolgálatát, meggyalázták a gyülekezet szolgáló asszonyait, és meglopták az Úrnak szánt áldozatokat, maguknak tartották meg az áldozati állat elejét. Nem lehet az Úrral alkuba bocsátkozni, vagy parancsát álságos módon teljesíteni, hogy teszem is meg nem is, igen Uram, de ne kérd a legjobb részt, hadd válasszam meg én, mit adok neked. Nem lehet az Úrnak a maradékból áldozni. Élin és fiain betelt az Úr ígérete és a nép megtudta, hogy Sámuel az új próféta, és újból volt kijelentés. A két nap alatt nem volt hiány éneklésben és vidám szellemi vetélkedőben sem. Korra, nemre való tekintet nélkül mindenki egyforma lelkesedéssel és akarással próbálta csapatát győzelemre segíteni. Vasárnap ebéd előtti sétámon egy régi emlékkép villant fel bennem. Fiatalasszonyként április 4-én férjemmel együtt elmentünk kirándulni a Nagy-Szénásra. Mikor lenéztünk Nagykovácsira, hallottuk, hogy a felszerelt hangszórókon valószínűleg ünnepi szónoklatokat közvetítettek. Amit mondtak csak a völgyben volt érthető, a hegyen már nem. Oda csak az Egmont-nyitány csodálatos dallamai hallatszódtak fel. Valahogy úgy vagyok Tahival én, mint Jézus tanítványai, mikor a Megdicsőülés hegyén azt mondták: „Uram, jó nekünk itt
6. oldal
Hálaadás
lenni”. Valóban jó volt nekünk ott lennünk. Soli Deo Gloria! Szmerka Gergely Ezen a szép őszi hétvégén gyülekezetünk visszatérő vendégként érkezett a hegyoldalban fekvő üdülőbe, ahol szép számban gyűltünk össze minden korosztályból. Hogy sokan voltunk, számomra különösen érdekes volt, mert így nemcsak a velem egykorú barátaimmal beszélgettem, hanem másokkal is, akiket eddig esetleg csak látásból ismertem. A hétvége témája egy ószövetségi ige volt: 1Sám 3. Ehhez kapcsolódott a szombat délelőtti beszélgetés, amely három csoportban zajlott. A mi beszélgetésünk nagyjából olyan volt, mint egy szokásos ifi, azzal a fontos különbséggel, hogy csoportunk nem csak a péntek délutáni társaságból állt, így számomra teljesen új nézőpontok is fűszerezték a vitát, mások pedig belekóstolhattak a mi beszélgetéseink egyikébe. Összefoglalva: legérdekesebbek a közös pillanatok voltak, a vetélkedő szoros küzdelmétől a kiránduláson, focin és egyéb játékokon át az igei alkalmak komolyságáig.
2003. Reformáció
Novák Gábor Családunk nagy várakozással tekintett közösségünk egyik kiemelkedő eseményére, a gyülekezeti hétvégére Tahiban. Mint mindig eddigi életünkben, az Úr most is mindent megadott, amit csak remélhettünk tőle. Gyönyörű kislányunk gyermeki– őszinte boldogságával adott új erőt az élet mindennapi megpróbáltatásainak elviseléséhez. Jó volt megismerni a testvéreket. Táplált a közös áhítat. Felülmúlhatatlan volt elbújni a napi rohanás elől, és átadni magunkat annak a nyugalomnak, melyet a hely szelleme sugárzott. Köszönjük, Uram, hogy mutatod a boldogsághoz vezető utat, és adj erőt, hogy azon maradhassunk. Soli Deo Gloria. Vajkó Anisia Nagy várakozás és csöppnyi félsz volt bennem a Tahiban töltött hétvége előtt. Hogyan viselkedik majd az én örökmozgó, bőbeszédű kisfiam akkor, ha éppen nem kell mozogni és nem lehet beszélni? Aztán, mint egy tökéletes családban, minden szépen elrendeződött. Hektárnyi terület a gyerekeknek, kicsi imádságos hely a felnőtteknek. Örömmel várt reggeli és esti együttlétek. Ugyanaz a jó érzés, mint amikor először léptünk be a templom kapuján.
2003. Reformáció
Hálaadás 122. zsoltár
Örülünk mikor ezt halljuk, az templomba megyünk, Az Úristennek szent igéjét halljuk. Megállnak lábunk, örök Úristen, az te templomodban, És tiszta szívvel dicsérünk tégedet. Áldd meg, Úristen, az te népedet, kik téged szeretnek, Tarts meg közöttünk az gyülekezetet. Legyen békesség, felséges Isten, az anyaszentegyházban, Ótalmazz minket minden nyavalyától. Dicséret néked, Atya Úristen, a te szent Fiaddal És Szentlélekkel, örökkön örökké. Ismeretlen szerző, 1566 vagy 1574 előtt
7. oldal
8. oldal
Hálaadás
Bemutatjuk az „ifjú házaskör” tagjait Újságunknak ebben a számában elkezdünk egy sorozatot, melyben a tavalyi évben indult „ifjú házaskör” tagjait szeretnénk bemutatni. Elsőként ismerkedjünk meg a bibliakör egyik alapító házaspárjának, Móriéknak a családjával! Móri Lászlót és feleségét, Mártit igyekszem bemutatni. Nem lepődünk meg rajta, ha Márti mosolygásával és két kisgyermekével találkozunk a Pozsonyi út zegzugos szobáiban. A nagyobbik gyerekkel, Annával sok esély
2003. Reformáció
van arra, hogy szó szerint összefutunk, ugyanis, ha egyszer feloldódik, általában így közlekedik, legyen bár itt nálunk, vagy otthon. Móriék Újpesten élnek. Laci csinált már bejárati ajtókat, foglalkozott zárakkal (kivíva ezzel a szintén zárszakértő Komjáthy István elismerését), most vasesztergályosként próbál megélni. Fémreszelékkel teli műhelye tetején él a család, ahogyan erről májusban meggyőződhetett a náluk vendégeskedő „ifjú házaskör”. Márti óvónő, természetesen otthon van a gyerekekkel. Laci és Márti is az egyik újpesti gyülekezetben nőttek fel, onnan kerültek hozzánk a Pozsonyi útra. Nálunk több ponton is bekapcsolódtak a
2003. Reformáció
Hálaadás
gyülekezeti életbe. Vasárnaponként Márti elvállalta a gyermekmegőrzést, hiszen néhány hónapos kisfián kívül a már emlegetett Annát sem lehet még szülő nélkül hagyni Megpróbáltak az énekkarba is eljárni, de még egyelőre ez nem kivitelezhető a gyerekek miatt. Itt kell megemlíteni a család zenei képzettségét: Laci és Márti is kiválóan zongoráznak. Amikor gyerekeik néha elsírják magukat, a hangerőt és a művészi önkifejezést látva nincs kétség afelől, hogy lesz utánpótlás a családban. Az ifjú házas kör megalakulása gyülekezetünkben konkrétan Laci ötlete. Az első alkalommal csak velük beszélgettünk, aztán jöttek a többiek – róluk mesélünk majd a következő lapszámokban. Laci és Márti, Anna és Barnabás életére kívánjuk Isten áldását, az áldást úgy, ahogyan már eddig is megtapasztalhatták. Isten éltesse őket! Bereczky Örs
Gyermekeink Nyári tábor Nagyvisnyón Gyülekezetünk gyermektáborát idén június 30. és július 5. között tartottuk a Bükk hegység másik oldalán, a Szilvásváradhoz közel eső Nagyvisnyón. A szép erdei környezet, – táborunk mellett csordogáló patakkal, közelünkben szép kirándulóhelyekkel –,
9. oldal
ideális helyszín volt elcsendesedésre, pihenésre, játékra. Iskolai és gyülekezeti hittanosok, szülői segítők és hitoktatók összesen 53-an voltunk együtt. Táborunk témája Dávid életútját követte a pásztorfiútól a trónig. A történeteket, – a gyermekeket is bevonva – nagy lelkesedéssel eljátszottuk, majd korcsoportos beszélgetésen, foglalkozáson dolgoztuk fel, mélyítettük el, a látottakat, az üzenetet. Az éneklésekben is örömmel vettünk részt, gyermekek és felnőttek egyaránt. Több zsoltárt is megtanultunk, hiszen Dávid a zsoltár királya is volt, kánonoztunk, és többszólamban is megszólalt a 42. zsoltár, igazi élményt nyújtva. Szabadidejükben sokat röplabdáztak, fociztak, játszottak a gyerekek a nagy füves pályákon. A héten focibajnokságon is összemérhették tudásukat. Szép kirándulásokat tehettünk a környéken. Első nap a Dédesi vár romjait kerestük fel egy erdei túra során. A vár történetét hallva már a török időkbe képzeltük magunkat. Másnap ez folytatódott, hiszen Eger városát barangoltuk be. A szakavatott és nagyon lelkes idegenvezetőnk által bemutatott vár mindnyájunkra nagy hatást tett. Innen Gárdonyi Géza lakóházához vezetett utunk, ahol megnéztük a berendezett múzeumot, ahol az Egri csillagok című regényét is írta
10. oldal
Hálaadás
az író, rálátva a várra. Egy fagylaltos frissítő után a Bazilikában gyönyörködhettünk, és kicsit hűsölhettünk a forró júliusi kánikulában. Másik egész napos kirándulásunk úticélja Szilvásvárad volt. Kisvonattal utaztunk fölfelé, majd visszafelé végigjártuk a festői Szalajka-völgy minden nevezetességét. Az Istállóskői ősemberbarlang jól illusztrálta Dávid menekülésének helyszíneit, kánon éneklésével a nagy barlangterem akusztikájában is gyönyörködhettünk. Egyik este a táborban levetítettük az Egri csillagok című, klasszikus magyar történelmi filmet, ami szintén nagyon tetszett a gyerekeknek, ott abban a közelségben, élményekkel telve különösen is. Jól összecsengtek, erősítették egymást a bibliai történeteink, és a megelevenedő történelmi események, Dávid küzdelme Góliáttal, majd további harcai, és a magyarok küzdelme a törökkel. A hét folyamán egyik délután hangolható kis hárfát készített el minden gyermek fából, szögekből és gumiból, amin azután még játszani is lehetett. Utána játékos sportvetélkedőn mozgattuk meg tagjainkat. A közeli erdőben rendezett számháborúnak az eső vetett véget, azonban így is különleges élmény volt a gyerekeknek. A szokásos pénteki akadályversenyen nagy örömünkre mindenre emlékeztek a gyerekek, amit a héten ta-
2003. Reformáció
nultak, láttak. A tábortűznél színes programunk volt. Mesejáték, éneklés, „kardvívás”, furulya és fuvola játék, jelenet, karikírozott történet tarkította az estet, majd éneklés és díjátadások következtek. A hazautazás napján délelőtt egy záró alkalmat tartottunk még, ahol a gyermekek voltak az igeolvasó, imádkozó, énekes, zenés szolgálattevők. Étkezésünkről, a finomabbnál finomabb falatokról, a gondos bevásárlásról és főzésről négy szülő, Tolnainé Éva, Perjés Panni, Wrábelné Judit, és Simonné Márti gondoskodott önzetlen munkával. A gyermekekkel és a szervezéssel Polgárné Éva, Berkesi Anna, Bereczky Örs, Papp Viktor, Pálóczy Enikő és Pálóczy Attila illetve e sorok írója foglalkoztunk. Hálát adunk Istennek, hogy az Ő kegyelméből megrendezhettük gyülekezetünk tizedik gyermektáborát. Köszönjük a gyülekezet gondoskodását, imádságát, anyagi hozzájárulását. Nagy segítség volt a – költségvetésünk egyharmadát kitevő –, az önkormányzatoktól pályázatok útján kapott pénz is. Hálát adunk Istennek az áldásokért, a gondoskodásért, hogy megőrzött minket, és élményekkel telve térhettünk haza. Pálóczyné Nagy Judit
2003. Reformáció
Hálaadás
11. oldal
Kirándulás Pákozdra Gyülekezeti és iskolai hittanos gyerekeink idei első kirándulásának helyszínéül Pákozd környékére esett a választásunk. A távolság és az érdeklődés miatt ezúttal külön autóbuszt rendeltünk. Szeptember 27-én reggel 40-en találkoztunk a gyülekezeti termünkben. Közös imádság után – melyben hálát adhattunk a gyönyörű verőfényes reggelért is – útnak indultunk. Pákozdra megérkezve először a helyi szép, kazettás mennyezetű templomot néztük meg, melyről az ottani lelkész elmesélte a legfontosabb tudnivalókat. Közös éneklés után – né-
hány pákozdi gyerek is eljött – gyűjtögethettünk a templomkert diófájának lehullott terméséből. Utunk innen a Pákozd melletti emlékműhöz vezetett, mely az 1848-49-es szabadságharc egyik győztes csatájára emlékezteti az utókort. A gyerekek nagy része még keveset hallott ezekről az eseményekről, ezért Bereczky Örs röviden elmesélte nekik az ott történteket, majd Berkesi Anna felolvasta Petőfi Sándornak ide kapcsolódó, A vén zászlótartó című versét. Az autóbuszhoz készülve váratlanul ’48as honvédő seregünk mai utódjának toborzójába csöppentünk, s a gyere-
12. oldal
Hálaadás
kek kitörő lelkesedéssel fogadták, hogy megvizsgálhattak egy igazi „páncélozott kétéltű szállító harckocsit” kívülről-belülről. Néhány perces buszozás után megérkeztünk a Pákozd-Sukoró melletti arborétumhoz, s a nap további részét annak területén töltöttük el. A tájházban először megnéztük a környék élővilágáról készített kiállítást, a kőzetgyűjteményt, majd a közeli kilátóból a Velencei-tó és -hegység látványában gyönyörködhetünk. Egy tisztáson aztán letelepedtünk, s közös énekléskánonozás után eljátszottunk egy történetet, mely a mustármag példázatáról szólt. A rövid előadás után meg is beszéltük, miért hasonlította Jézus a mennyek országát a mustármaghoz, majd imádsággal, énekléssel fejeztük be a kis áhítatunkat. Ezután mindenki elfogyasztotta az otthonról hozott szendvicsét, majd felkerekedtünk a maradék útra. A tanösvény
2003. Reformáció
végén – a gyerekek számára különösen vonzó – látvány tárult elénk: fából készült játszóhely – vár, mászóka, csúszda… Önfeledt játék következett. Miután az összes játszóalkalmatosságot elégszer végigpróbáltuk, két csoportra oszlottunk, s egy tágasabb helyen még focizásra és kidobózásra is volt időnk. Kellőképpen kipirulva érkeztünk vissza az autóbuszhoz, melyben aztán hazáig énekeltünk. Hálásan köszönjük Istennek ezt a napot, és mi más lehetne könyörgésünk, mint: „Ó maradj áldásoddal mivelünk Úr Isten, / Szent kegyelmed áraszd ránk minden szükségünkben. / Ó maradj hűségeddel mivelünk szent Isten, / Adj erőt, hogy megálljunk mindvégig a hitben.” (200. dicséret 4. és 6. verse) Polgárné Horváth Éva
A kisifi-hétről A kisifi e nyáron is együtt táborozott egy hétig – ez alkalommal Köveskálon. Változatos programokban volt részünk, vezetőink gondoskodtak róla, hogy egy percig ne unatkozzunk, s minden estére jól kifáradjunk. Kiválóan hatásos módszereik közé tartozott a kirándulásokon megejtett minimum egy eltévedés.
Reggelente – az általunk készített reggeli betermelése után – csoportos beszélgetéseket tartottunk a Hegyi Beszéd részleteiről. Napközben általában kirándultunk, ismerkedtünk a Káli-medence vidékével, vagy a Balaton habjaiba merültünk. A legemlékezetesebb program talán a salföldi kirándulás volt, mert aznap a túrázás
2003. Reformáció
Hálaadás
és a fürdés mellet mindannyian lóra is ülhettünk. Mindennap énekeltünk, esténként játszottunk, sőt a szombati napon focizásra és akadályversenyre is sor került. Három este eljött hozzánk Bereczky Zoltán lelkész, hogy áhítatot tartson nekünk. A többi nap végén egy-egy csoport tartott imaórát a templomban, igeolvasással és énekléssel.
13. oldal
Vasárnap részt vettünk a köveskáli református templom istentiszteletén, és bemutatkoztunk a helyi gyülekezetnek. Azt hiszem, nagyon jól telt az idei konfirmandusokkal kibővült kisifinek az együtt töltött idő, s mindenkinek szép emlékek maradtak róla. Imrei Mónika
Filmklub, lovaglás és Monoszlai Ladomér
Nagyifitábor a Balaton-felvidéken Az ifjak nyári programdömpingjét július 7-én, a festői környezetben elterülő Monoszlón nyitottuk meg. Hatnapos táborunk színhelye egy minden igényt kielégítő, gyönyörű vendégház volt a balatonfelvidéki kis falu közepén. A remek, telefonos, zuhanyzós szobák mellett ízléses ebédlő várta az állandó éhségérzettel küszködő csapatot, a rendezvényterem pedig tökéletesen megfelelt globalizált nemzedékünk elvárásainak (számítógép, videó, dvd, stb.). Bár a faluban túl sok látnivalónk nem akadt – eléggé tipikus egy boltos, egy buszmegállós, egy focipályás kistelepülés – a környék bőven kárpótolt minket. Rövidke sétával elértük a Hegyestű nevű kilátót (bazaltkúpot), ahol geológiai ismereteinket mélyíthettük el, és a szép időben az
egész Káli-medencét beláttuk. (Később tartottunk itt egy piknikjellegű, ámde tartalmas ifialkalmat.) No de nagyobb távolságra is merészkedett hosszúléptű túramenetünk: Balatonhenyén át ellátogattunk az Eötvös-kilátóba (körpanoráma!), majd Monostorapátiba – igaz, itt már csak pihegtünk egy teraszon (Kapolcs volt a végcél, de időközben a lányok egy bokorban úgy eltűntek, hogy természetes szükségükből órás kitérő lett), végül nagyszerű napot töltöttünk Salföldön Koncz Lászlónál, aki bevezetett minket a lovaglás rejtelmeibe (bár volt, akinél csak pallérozni kellett a már meglévő tudást). Jelentem: mindenki lóra szállt, de senki sem törte össze magát! Miután Bereczky Örsnek harmadjára sem sikerült vágtára fogni a dögmelegben
14. oldal
Hálaadás
pilledő jószágot, átrándultunk a szomszédos majorba, ahol rackát, mangalicát, és bivalyt bámultunk. A nap végén még meglátogattuk Kékkút fiatal polgármesterét is, akivel sajna rövidke, viszont annál „mélyebb” csevelyt folytathattunk a nemzeti összefogásról. S hogy mi minden történt az „alaptáborban”? Az ifialkalmak többségét a szomszédos, ódon templomban tartottuk (az első alkalom kivételével, mivel ekkor Bereczky Zoltán, Örs édesapja szolgált közöttünk). Az épület középkori falai alatt nyugszik Monoszlai Ladomér esztergomi érsek, akit négyszólamú zsoltárokkal igyekeztünk élesztgetni… Többeknél
2003. Reformáció
sikert aratott a katolikus kötöttséggel, mégis református „ízzel” zajló igeolvasás, zsoltáréneklés, és a tábor végére sikerült egészen jó ifiket tartani. A vasárnapi istentiszteleten (már a „Pozsonyin”) azután előadtuk a Berkesi Anna tanította többszólamú dalokat. Persze a futball sem hiányozhatott a terítékről: a monoszlói csikócsapat barátságos meccsre hívott ki minket, ámde Komjáthy Pisti vezetésével – hosszabbításban – egygólos győzelemmel törtük le az ellenfél önbizalmát! A számos fárasztó program sem vette kedvünket esténként a zajosabb mulatságoktól: pl. a rendezvényte-
2003. Reformáció
Hálaadás
remben videón néztünk a Hyppolitot és a Buena Vistát. Köszönjük a segítséget minden szervezőnek – különösen a „sofőröknek”! Hálás szívvel köszönjük a Jó Istennek ezt a csodás hetet! A monoszlói tábori krónikát szerezte: Mátyás Imre
Pax animae A lélek békességéről, részletek Igen szükséges embernek a sok pártütésekkel felháborodott és részekre hasonlott időben a magára való vigyázás. Mely miatt annyira megvesztegetődnek az emberek elméi, hogy ha az emberek szembetalálkoznak egymással, egyik a másikat gyanúsággal teljes szemmel nézi, ha tudniillik nem isméri; ha ismérik pedig egymást, összevesznek és szitkozódnak egymásra. Szükség azért az eszes embernek, hogy szelíd, nyájas, egyenes, szorgalmatos és sokára elérkező elmére tégyen szert, magába szálljon, ne légyen része amaz agyafúrt természetben, hogy mindenütt beszélje a maga értelmét, dolgok felől való ítíletit s indulatját, hogy ellenségül vesse mindazokat, akik más értelemben vannak tőle. Ha mi azt tudnók, mely keveset tudunk, és amit tudunk is, mely csorbá-
15. oldal
son tudjuk, nem ítélnénk mindjárt olyan könnyen, és bíróiképpen nem mondanánk mindjárt sententiát a dolgokról a beszélgetés közben, hanem a mással való beszélgetést tanulásért keresnők. Minekutána a léleknek gyönyörűségét kerestük, a testnek gyönyörűségéről is nem kell elfeledkeznünk. Mert mindaddig, valamíg ezek egyesülve vannak egymással, e világon nehezen elégszik meg magával egyik a másik nélkül. Hogy a test jól szolgálhasson a léleknek, szükség, hogy a lélek is légyen jó igazgató mestere nékie, és oltalmazza azt nagy szorgalmatossággal. […] Az egészség oly drága gyöngyszem, mely minden földi kincsek felett való. A test egészsége nélkül a lélek nehezen gyakorolhatja szabadoson az maga munkáit, és maga is nem tarthatja állandóságban magát. A testben való részeknek és nedvességeknek rendetlen volta az elmét háborgóvá és komorrá tészi, sőt néha ugyan éppen felfordul a testnek rendetlen volta miatt. Nagy és fő pontja azért a bölcsességnek az egészségre mindenkor szorgalmatoson és igen szorosan gondot viselni. Ennek épségben való megtartására három kiváltképpen való eszközök szolgálnak: az elmének tisztasága, a józanság és a testnek gyakorlása. Pápai Páriz Ferenc
16. oldal
Hálaadás
Egy nagy hír Az ifjú házas kört mostanában nemigen látogatja Patyi család. Ennek alapos oka van. Ugyanis 2003. október 4-én megszületett Patyi Jázmin, 3450 g-os súllyal, 56 cm-rel. Azóta sokat hízott, erősödött a csöppség, de azért még várnak a szülők a társasági életbe való bevezetéssel. Nőjőn nagyra!
Naptár November 3. Asszonykör. Előadó: Pásztor Jánosné November 8. 16 óra. Gyermekdélután November 9. Ifjúsági istentisztelet November 14. Táncház November 16. Pápai teológusok szolgálata November 23. Zenés istentisztelet gyülekezetünk Hálaadás Kórusának szolgálatával.
2003. Reformáció
November 24-29. Úrvacsorai előkészítő hét, evangélizáció November 30. Advent első vasárnapja. Úrvacsora December 6. Gyermekdélután December 7. Advent második vasárnapja. Budaörsi Kamarakórus szolgálata December 10. 19 óra. Mozart Missa Brevisét hallhatjuk a Pro-fun Parlando kórus előadásában. December 14. Advent harmadik vasárnapja. Betlehemes a templomban. December 20. 16 óra. Családi karácsonyi ünnepély. December 21. Zenés istentisztelet gyülekezetünk Hálaadás Kórusának szolgálatával. December 22-23. Adventi esték December 24. 15 óra. Gyertyagyújtás, szentesti áhítat December 25-26. Karácsony. Úrvacsora
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja. Megjelenik jeles ünnepekkor nyomtatásban és elektronikus úton egyidőben. Főszerkesztő: Berkesi Anna. Tördelő- és formaszerkesztő: Hunyadi Levente. Korrektúra: Poros Júlia. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. Telefon: 3-294-062. Észrevételeit, javaslatait kérjük, a Lelkészi Hivatalban jelezze. A Lelkészi Hivatal fogadóórái: hétfő–péntek, 9-13 óra. Honlap: http://pozsonyi.uw.hu.
