közepes nyomdavállalaíoknak erős akaratnyilvánulásait látni, mellyel az utcára vetített üzleti életnek az ólommal és festékkel erőteljes rengést tudnak adni. A hanghoz hangulatok, az írott betűkhöz emlékképek, a címhez reklámsikerek tapadnak. Jól ludja ezt az asztalos, aki finomabb ízlését, a sörgyár, mely egyéni márkáját, a mozivállalkozó, aki csábításának eszközeit bízza a nyomdai művész ötletességére és kifejezőkészségére. Nevek, grafikusok, vállalatok minden nap százával, ezrével jelentkeznek szemeink előtt a magyar nyomdai művészeltel kapcsolatban. Legjobb festőink és iparművészeink áf-átrándulnak erre a területre szerencsét próbálni és tizenkilencéves fiúk egy éjszaka alatt a hirdetőoszlop nagyságaivá válnak. A magyar nyomdászat történetírása van hivatva arra, hogy neveiket számonfartsa. De még egy ilyen kis elmefuttatásban sem lehet mellőzni egy csendes, halkszavú professzornak a nevét: HelbingFerencét,akinek nyilvánvalóan legtöbb része van a mai nyomdai művészet ízléses irányításában. Az iparművészeti iskolának grafikai osztályában a legfrissebb, legötletesebb — ha ném is mindig a legeredetibb — iparművész-nemzedék az ő kezei közül lépett át az életbe és az ember örömmel vesz minden ilyen beszámolón tudomást arról, hogy növendékeiben a verve a nagyszerű fegyelmezettséggel, a fantázia tudással miként egyesül. Egy professzor, aki nem magát ismétli növendékeiben, hanem kiváltja belőlük a legnaivabb s legszebb képességeket, melyeket magukkal hoztak az iskolába. Egy professzor, aki a legszerényebben búvik meg a növendékei — a legfiatalabb magyar grafikus nemzedék — mögött, mialatt a reklám művészetére oktatja őket. Nyomdai művészetünknek erős támasztéka az az ízlés, melynek tapintatos kézzel kell naponkint a művészet örökkévaló formáit aprópénzre felváltania és kiszórni az életbe s kell egyben megértő szemmel keresni a kereskedelmi élet meleg közelségét, hogy abból anyagot, impulzusokat származtasson át a tervezőkbe és munkásokba. Egy iparágat, melynek műhelyét a legszürkébb levegő üli meg, naponként újra s újra művészetté emelni, e művészet nyelvén ezrekhez és milliókhoz szólni, amily nehéz feladat, olyan becses szociális szempontból.
Nem jóllakott, hanem éhes embereket adjon az iskola az életnek. Lichtwark. f* « * Nem minden szép, ami új és divatos. Ami pedig igazán szép, annak szépsége nem szűnik meg az idők multával. Paizaurek.
HÁBORÚS VILÁG
mi i HÁBORÚ NEVELŐ HATÁSA AZ IPARMŰVÉSZEKRE. Erről a témáról sokat írtak már s az elméletekből meg jóslatokból már egy egész könyvtárra valót lehetne összegyűjteni. De semmi sem mond annyit, mint a gyakorlat, mely nem azokat igazolja, akik HÁBORÚS a háborútól fantasztikus álmok valóra váltá- viLÁO sáf várják, hanem a racionális gondolkozókat. A háború elsősorban a hiányzó emberi szükségletek pótlására fogja szoktatni az iparművészeket. Látszik ez egy most megjelent olcsó, népszerű kis füzetből, meLy a bécsi iparművészeti iskola legutóbbi időből való növendékmunkáit foglalja össze „Einfacher Hausrat" címen s nem egyéb, mint az orosz betöréstől sújtott vidékek lakóházai számára való bútorterv-gyüjtemény. Asztalok, székek, ágyak, többnyire szegény emberek számára való holmik, anélkül, hogy ebben más, mint az egyszerűség érvényesülne. Nem minden bútorlerv sikerült, de valamennyin megérezhető az, hogy a növendékek a kellemes otthon, az olcsóság és a használhatóság vezető gondolatai szerint dolgoztak. Az igazi próbája az lesz e bútoroknak, ha majd a legjobbakat megcsinálják közülök és a bécsi i r
'
il i
«I
ir
II
i"i
n
II
m
I
ír
'I
w
•» n
II
n a
n ^
nim\ m
m n
À
Az 0 . | M . ^ K i r . [Iparművészell Iskola grafikai o s z t . : l'Uévi k ö s z ö n t ő kártya. 1
Graphische Abt. der Kunstg e w e r b e s c h u l e : Neujahrskarte. 5*
HÁBORÚS VILÁG G r a p h i s c h e Abt. d e r K i i n s t g e w e r b e s c h u l c : Kopfleisten für Briefpapier.
Az O. M. Kir. I p a r m ű v é s z e t ' Iskola grafikai o s z l á l y a : L é vélfei.
iparművészeti múzeumban kiállítják. Addig is le lehet azonban vonni a bécsi példából m á s iskolák számára a kínálkozó tanulságot. A háborús idők iparművészeli nevelésének elsősorban a legközvetlenebb békeidők szociális feladatait kell támogatnia. Nálunk is fájdalmasan előtérbe helyezi c kérdéseket Erdély jövendő reorganizálása s itt is arra kellene szokiatni a felnövekedő lakástervezőket, hogy azokat a kis asztalosműhelyeket é s nagy bútorgyárakat lássák el jó é s olcsó bútortervekkel, amelyek majdan e második honfoglalás idején a biztos és békés otthonok alapjait fogják megcsinálni.
A
292
BARÁTSÁG HÁZA. A németek keleti fegyverbarátságát s a törökökkel való együttműködését nemcsak a német ipar, hanem az iparművészet is igyekszik a maga javára fordítani s már most olyan intézmények létesítésén fárad, melyek a háború után gazdasági s kulturális térhódításait a Keleten megkönnyítsék. Így arról értesülünk, hogy a német nagyipari s iparművészeti érdekek képviseletére alakult Werkbundnak a török kormánnyal megállapodása van egy Barátság házának építésére, amely kiállítások, felolv a s á s o k , t á r s a s összejövetelek céljaira fog szolgálni. A török kormány erre a célra Stambul egyik régi városrészében mintegy 5000 négyzetméternyi halalmas területet enged át, az építés céljaira alakult német-török egyesület pedig másfél millió márka költséggel fog az építkezéshez. A monumentálisnak Ígérkező épület tervezésével a Werkbund fog egy építészt megbízni s mindenképpen azon lesznek, hogy a Barátság háza méltó módon fejezze ki a német ipari s építőművészetek fejlettségét. Mindez, mint már jeleztük más alkalommal is, a német iparművészetnek török földön való hódításában csak az első lépéseket jelenti, mert a Werkbund minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezni fog a francia gyáripar oltani eddigi szerepét megdönteni. Erre vall az a tény is, hogy a Werkb u " d é s a Dürerbund k ö z ö s kiadásában
megjelent „Deutsches Warcnbuch"-ot, melynek megjelenése oly nagy feltűnést kelleti mindenfelé, török nyelven is kiadta egy konstantinápolyi t á r s a s á g , még pedig azzal a célzattal, hogy az ilyen árúk felvételére mégsem eléggé fejlett balkáni piacot a kvalitásos tömegcikkek értékelésére s z o k t a s s a . Kétségtelen léhát, hogy a német ipari köröknek a lörök fővárosban való megjelenése e helyen is a jobb, szolidabb, ízlésesebb irányú iparművészet elterjedését fogja jelenteni s ennek a művészet szempontjából csak örülni lehet. Más kérdés, hogy vájjon a konstantinápolyi Magyar Ház tudományos és kulturális céljait nem lehetne-e hasonló célzattal a magyar művészeti érdekek javára kibővíteni s a magyar kormánynak nem kellene-e már most a török-magyar b a r á t s á g n a k ezirányú megerősítésére is gondot fordítania ?
E
NTENTE HÁBORÚS KÖNYVMŰVÉS Z E T . A háború kezdete óta elég alkalmunk volt itt beszámolni arról a pompás grafikai lendületről, mely a német, osztrák s magyar könyveknek, emléklapoknak, háborús iratoknak kísérő zenéje s arra vall, hogy a békeidők iparművészeti kultúrája a nagy technikai nehézségek idején sem mond csődöt. Most néhány francia s angol füzet fekszik előttünk, nagy kerülőúton jött hírmondói annak, hogy milyen az a művészet, mely az ellentábor harci mozdulatait kíséri nyomon a szavak és az illusztrációk szárnyalásával. Egy vékony füzet, pár velinoldalas, kvartalakú ezt a címet viseli : C e q u e d i s e n t n o s m o r t s . Anatole France írása, Bernard Naudin lapszéli rajzai körülötte, négy ezer példányt a francia államnyomdán adott ki R. Hellen. A szöveg néhány emléksor, naiv, sóhajokkal és könnyekkel tele, de vérszegény, gondolattalan. A föld alól mit üzennek a hős fiúk az iltmaradottaknak, hogyan izgatnak a barbárok ellen, ezt mondja el egypár sebtében odavetett sorban a szövegíró. A tollrajzok, naturalisztikus vázlatok a francia harcterekről, sírok, hordágyak, egymásra hányt
> «^OT^s^rsfeî
rvf^r^av^s
HÁBORÚS VILÁG
DISZnOFESlO
BUDAPESTEN-
WMUEÀNYHJ
taVAN^U-SABOK
A Ï O. M. Kir. Iparművészeti grafikai o s z t á l y a : Levélfej.
G r a p h i s c h e Abt. der K u n s t g e w e r b e s c h u l e : Kopfleisten ftir B r i e f p a p i e r .
Iskola
csákók — mintegy keretet alkotnak a szöveg körlll. Az egész azt a benyomást kelti, mintha egy piktor harctéri vázlatkönyvéből lapokat téptek volna ki s ahhoz egy-egy gyászlakoma toasztjának szövegét biggyesztették volna. Az van meg a füzetben, amit egy á t - , lagos francia emlékkönyvben is meg lehet találni : kedves felszinesség, szökellő könnyűség, érzéstelen pátosz, egy furcsa grimace, mely még a legkomolyabb feladatokat sem veszi komolyan. Egészen más világba vezetnek a fegyverbarát Angliának előttünk fekvő háborús füzetei, két olyanformájú velinfüzet, mint egy-egy kongresszusi ünnepély programmja, nyolc oldalon, tépett szélekkel. Rudyard Kipling egy-egy háborús verse mindegyiken, az egyiknek R e c e s s i o n a l a címe, a másiknak H y m n Before Action. Henrietta Wright lapszéli díszeivel, Methuen a nagy kiadócég bocsájtotta közre. Háborús reprezentatív nyomtatványok. A brit imperializmus mámoros poétája mély vallásos borongással imádkozik az Egek urához a katonákért, a régi zsoltárok széles, dübörgő ritmusával. Katonahimnuszok, melyeket a brit tengeri hatalom öntudata fest alá. Wright kisasszony egy dilettáns aprólékos gondjaival csinálta meg hozzá a régi miniatűrökre emlékeztető lapszéldíszeket az aranynak, a topáznak, az azúrnak, a rubinnak s az ö s s z e s drágaköveknek csillogó színeivel. Az ornamensek kedvesek és jelentéktelenek : pajzs, angyal, horgony, liliom, szőlőfürt, rózsa. Ezekből szőtt művészi guirland. S a gyengébbek kedvéért ott van mindjárt a magyarázat „The meaning of the Symbols and Emblems." A pajzs az védelem, angyal az angyal, horgony a remény, liliom az ártatlanság, rózsa maga az Egyesült királyság. Ez azonban csak egy negyedrésze az összes szimbolu-
moknak, melyek száma vagy huszonötre rúg s mindezt csupán 1 shillingért árulja a nemzeti lelkesedést ébrenlartó Kipling és kiadója Methuen.
R
ÉGISÉGKERESKEDŐK É S A HÁBORÚ.
Talán egyetlen üzletág sem lendült fel olyan gyorsan a háború alatt, mint a hadseregszállítás és a régiségekkel való kereskedés. A kettő között okvetlenül kell valamelyes öszszefíiggésnek lenni, alkalmasint abban a formában, hogy a prózai tápszerekkel űzött cserekereskedelem arányai a régiségkereskedelem virányait öntözgetik. Csak igy lehet megmagyarázni, hogy mialalt az igazi régiségkereskedők folytonosan árúhiányról, a nemzetközi utak megszakadásáról, a nagy aukciók megszűnéséről panaszkodnak, a zugantikváriusok száma egyre nő és Budapesten ma több az Objets d'arf-iizlet, mint azelőtt a mozi, több helyen lehel Maria Antoinette ülőkádját megvásárolni, mint cipőt talpaltatni és mindenesetre több szakértője van a holicsi fajanszoknak, mint az okszerű répatermelésnek. De (gy van ez nemcsak nálunk : Berlinben is, Bécsben is egyre szaporábbak azok a serény, köpcös, hegyesszakállu és szúrósszemű öreg kufárok, akik magukat vitrin-királyoknak és miseköpeny-fejedelmeknek képzelik. E régiségkereskedők egyre az árúk hiányáról panaszkodnak és súlyosan érzik, hogy az ántánt-államok fővárosaitól el vagyunk zárva és Hollandián keresztül csak egészen jelentéktelen mennyiségű és minőségű árú érkezik. Másfelől a nagy magángyűjtemények tulajdonosai sohasem tartották szilárdabb kézben árúikat, mint most, érthető tehát, ha az árúcikkek értékei három-négyszáz százalékkal emelkedtek a régiségpiacon. A modern iparművészet barálainak tehát alapjában örülniök
2 9 3
«ma
<
venni a k a r á c s o n y i v á s á r o n é s m e k k o r a területre van szUkségUk azok elhelyezésére. A bejelentőí v e k e t l e g k é s ő b b e n n o v e m b e r h ó 10-ig kell b e k ü l deni az i g a z g a t ó s á g n a k . A t á r g y a k b e k ü l d é s é n e k v é g s ő h a t á r i d e j e f. évi n o v e m b e r h ó 2 0 - d i k a . B u d a pest, 1916. o k t ó b e r 10-én. Az O r s z á g o s M a g y a r I p a r m ű v é s z e t i T á r s u l a t n e v é b e n Bárczy István elnök,
Nádler Róbert a kiállítási bizottság elnöke, Kálmán igazgató.
N
KIÁLLÍTÁSOK
DVH4PESTI SZAB, VECSEyU T C / A c ^ J o o V i l á g o s s á g - n y o m d a : Levélpapír d í s z e .
Druckerei V i l á g o s s á g : Briefpapierschmuck.
kellene a régiségkereskedelmi árucikkek fogyásának, ámde régi tapasztalat, hogy a háborús eredetű, hirtelen felduzzadt magánvagyon többnyire históriai rongyokba igyekszik s z á r m a z á s a illatát burkolni.
KIÁLLÍTÁSOK K
ARÁCSONYI IPARMŰVÉSZETI VÁSÁR.
Az érdekelt körök figyelmébe ajánljuk a következő felhívást :
2 9 4
Az O r s z á g o s M a g y a r I p a r m ű v é s z e l i T á r s u l a t i m m á r t ö b b m i n t k é t évtized ó t a m e g s z a k í t á s nélkUl r e n d e z i k a r á c s o n y i v á s á r a i t , m e l y e k e t a v á l a s z t é k o s a b b ízlésű k ö z ö n s é g m e g k e d v e l t é s s z í v e s e n k e r e s fel, h o g y linnepi a j á n d é k t á r g y a i t a z o k o n szerezze be. E z idén is m e g r e n d e z z ü k k a r á c s o n y i v á s á r u n k a t a b b a n a biztos feltevésben, h o g y művészi iparosaink é s kiválóbb műkedvelőink újabb munkáikat b e k ü l d i k é s ezzel b i z t o s í t j á k v á l l a l k o z á s u n k s i k e r é t . A T á r s u l a t v e z e t ő s é g e v i s z o n t m i n d e n lehetőt megtesz, hogy a közönséget idevonzza és előseg í t s e a kiállított t á r g y a k k e l e n d ő s é g é t . A m a g a r é s z é r ő l e z a l k a l o m m a l a T á r s u l a t 4000 koronát irányzott elő iparművészeti v á s á r l á s o k r a , a m e n y nyiben k a r á c s o n y i v á s á r j á n szerzi be t á r g y s o r s játékának nyereménytárgyait. F e l k é r j ü k t e h á t t. i p a r m ű v é s z e i n k e t é s m ű k e d velőinket, h o g y v e g y e n e k részt a kiállításon é s j e l e n t s é k be, h o g y miféle m u n k á k k a l a k a r n a k r é s z t -
Györgyi
ÖI RUHÁK É S EGYEBEK. A Fényűzésellenes Liga most bezárult kiállításán, ott, ahol a fehér terítékes osztály elvált a piros abrosztól, volt egy kis figyelmeztető tábla, hogy most a pesti szabók drága kosztümjei következnek és ott olyan fashionable toaletteket mutatnak be, amelyeket a „gyengébb" osztályok női is utánozhatnak maguknak otthon. Anatole France híres aperçuje jutott itt az embernek eszébe a törvényről, mely igazságos, mert szegénynek és gazdagnak egyformán megtiltja, hogy híd alatt háljon és még sok minden jutott eszünkbe, főleg pedig az, hogy ezt a kiállítást kedves és előkelő hölgyek rendezték, akiknek ez az első ilynemű, nem minden lámpaláztól mentes szereplése volt a magyar közéletben. Bizonyos, hogy a kiállítás két különböző hatalmi csoportból állott, amely e táblától jobbra és balra tartotta a frontot és az is bizonyos, hogy a szabók fenyegető túlereje előtt a műkedvelő m á g n á s - és polgárasszonyok kéthárom régibb toalett-évfolyamból összeállított zászlóalja hátrálni volt kénytelen. Szükségképpen van-e úgy, hogy harci terület legyen az a mező, melyen egyszerű, jó példákkal kellett volna bizonyítani a fényűzéstől mentes ruhák és tervek életképességét — erről beszélni most már túlhaladott dolog. A morált, ha ugyan a női ruha fejlődéstörténetében van ilyesmi, úgyis leszűrték már maguknak a Liga vezetői. Minekünk iparművészeti szempontból az tűnt fel, hogy mennyi biztos és jó — még konstrukció szempontjából is jó — ruhatervező akad a t á r s a s á g o s élet szereplői közt és hogy az anyagok érvényrejuttatásának ez a művészete, mikor a legtermészetesebb feltételekből : a kelméből és a testvonalakból indul ki, mily logikusan átgondolt következtetésekhez jut. Néhány példát mutatunk be ebben a számban ismert é s eddig ismeretlen tervező-művésznők rajzaiból és modelljeiből s feltűnik ezeken, az a nagy egyszerűsbödés, mely a ruhatektonika felépítésében jut érvényre. Olyan egyszerűség ez, mely a legnagyobb kifinomodást jelenti, a díszítőelemek keresettségeit mellőzi és magukból a lineáris meg színharmóniákból komponálja meg a ruhát. A női ruha művészetével ö s s z e f ü g g ő egyéb területek, a kalap, a textil, a batik, a hímzés és a csipkekészítés néhány már untig ismert jó példán kívlll
I ^III
mm ^IIII
UI«»III m m • L I M II u n m L I ^ m^ m
L I ^IN
alig mutatott olyasvalamit, ami csak megközelítőleg is figyelemre érdemes volna, akár egy jobb ízlésű vásárló szemével nézve is. Tucat-masamódízlés, íömérdek üveggyöngyfüzér, — legjobb iparművésznőink távolmaradása mulatta, hogy a jövőben a frontmögöfti szolgálatot is jobban kell szervezniök a fényűzésellenesség hadvezéreinek.
SZAKOKTATÁS A
Z IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA KÖNYVTÁRÁNAK 1915/16. évi forgalma. A könyvtár október 7-én nyilt meg a látogatók számára s hétköznapokon hétfő d. e. és szombat este kivételével d. e. 10—12-ig és este 6—8-ig; vasárnap és ünnepnapokon d. e. 10—12-ig állt a látogatók rendelkezésére. Bejárat nappal : Üllői-út 33 és este : Kinizsi-utca 31. Az iparművészetfel foglalkozók vagy az iparművészet iránt érdeklők bő és tanulságos anyagot találnak a könyvtárban. A könyvtár jelenleg 9013 kötetben 4761 művet foglal magában. A kutatóknak a könyvtár tisztviselői mindenkor szívesen nyújtanak segédkezet és szolgálnak tanáccsal az anyag kiválasztásában. A második háborús esztendőben is aránylag tekintélyes számú közönsége volt könyvtárunknak. Állandó látogatásra szolgáló igazolványt 591-en váltottak. A művek csak a könyvtár helyiségeiben a hivatalos órák alatt használhatók. A könyvek házi használatra való kikölcsönzése megszűnt s ezzel a látogatók régi és jogos kívánsága teljesedést nyert.
m • h i> m mm o M o n m n o N
mo ni
n » n i m m ni o u i
a jóízlésű kárpitosi munkákra való kiképzése járhat kellő szakképzés mellett hasznos eredménnyel. Egy elég nyugodt és nőies keresetforrás nyílik így meg s a mai éktelenül agyondíszített polgári lakások garmadája bizonyítja, hogy mily szükség van e tekintetben a lakásberendező ipar ízléses irányban való fejlesztésére. A másik tanfolyam, a játékbabakészítésnek elsajátítására szolgál. E téren is meglehetősen ízléstelenek azok a holmik, amelyekkel a kereskedelemben találkozunk. E babák legnagyobb részének arca tipikus orfeum- vagy operett-királynőkéhez hasonlít, ruhájuk lehetetlenül díszes és stílustalan, mindenre alkalmasabbak ezek, mint hogy öltöztetni vagy vetkőztetni tudják őket a gyermekek. A külföldről kikerült úgynevezett „jellembabák" példája mutatja, hogy milyennek kell lennie annak a játéknak, melyet a gyermek megszeret. Ennek az iparágnak a megtanulása is csak hasznára válhatik gazdasági életünknek. Ez a két ipari pálya — ellentétben az eddigi túlzsúfolt és külön tehetséget nem igénylő pályákkal — még elegendő ügyes, szakképzett munkaerőt tud foglalkoztatni s ha megfelelő ízléssel fejlesztik, sok millió eddig külföldre özönlött tőke marad meg az ország gazdasági élete számára. HACKER
SZAKOKTATÁS
BORISKA.
Sz. L.
M
ÚIPARI TANFOLYAMOK. A főváros bőkezűségéből és a művészi ipar Ugye iránt való érdeklődése következtében egyre több az olyan tanfolyam minálunk is, melyeknek az a céljuk, hogy a nőknek az ipari és iparművészi pályákra való előkészületét megkönnyítse. A főváros üteg-utcai polgári leányiskolájával kapcsolatban ebben a tanévben két ilyen tanfolyam nyílik meg : kárpitos- és díszítő- és játékbabakészítő-tanfolyam. Mindkét tanfolyamnak az a célja, hogy a négy polgári iskolai osztályt végzett növendékeknek két évig tartó becsületes szakképzést nyújtson és a tanfolyam elvégzése után keresetképessé tegye őket. Az egyes tanfolyamokra húsz-húsz növendéket vesznek föl, akik heti tizennyolc órában a szakmabeli technikán kívül mintázást, rajzot, stílusismeretet s egyéb elméleti tárgyakat is tanulnak, a tanfolyam sikeres befejeztével pedig munkaigazolványt kapnak s önálló üzemek vezetésére is jogosultak. Különösen a nőknek
^itdaíwdW.Dáfüshásují Az O . M. Kir. I p a r m ű v é s z e t i I s k o l a grafikai ; o s z t á l y a : Á r j e g y z é k címlapja.
Graphische Abt. der Kunstg e w e r b e s c h u l e : Titelblatt eines Preisverzeichnisses.
J
« q p 7 U
SZAKIRODALOM KÉVE NYOLCADIK KÖNYVE. Csaknem À kétévi késedelemmel, fájdalmas emlékek
SZAKIRODALOM PÁLYÁZATOK
hangjaival át- meg átitatva jelent meg a Kéve művészeti egyesület finom bibliofil-ízlésre valló könyve. Talán egy inűvészegyesiiletUnk scm julott oly közvetlen érintkezésbe a háborúval, mint ez a fiatal, lehetséges és előkelő ízlésű csoport. A halál, a háborús pusztulás súlyos rendet vágóit tagjai közt : a legsúlyosabb veszteség mindenesetre a kárpáli harcokban hősiesen elesett Lőri József elmúlásával érte, akinek erőteljes impresszionista művészete, tiszta magyarsága Szegeden nőit nagyra s akinek rajzaiból, vázlataiból egy szép sorozatot bemulat az évkönyv. Dénes Valériával s a fiatal Engel Pállal a jövő sikerek nagyrahivatolt reményeit törte le a háború, míg az orosz fogságba esett Muhics Sándornak, az Iparművészeti iskola jeles grafikus tanárának sorsát aggódva kémleljük a Kévével együtt mi is. A művészegyesület nemcsak a háború tragikus veszteségeiből, hanem a háborús művészetből is kivelle részét, még pedig a Zutt R. A. tanár lapunkban is ismertetelt, egész Középeurópában népszerűvé vált Kéve-hadiérmével, melynek fényes művészi s anyagi sikeréről a könyvnek egy külön fejezete számol be, felemlítve, hogy a pompás érem eddig harmincezer koronánál többet jövedelmezett a művészegyesület hadijótékonyságának, mely immár a nyolcvanezer koronás költségvetéshez közeledik. A háborús emlékek, a. gyászhangok, a harctéren küzdő katonafestő rapszodikusan közvetetlen levele mellell a mult sikerek szép napjainak hangjai is felcsendülnek a Kéve müncheni szereplését tárgyaló ismertető cikkben és illusztrációkban, együttvéve egy pompás gonddal és nagy szeretettel elrendezett háborús művészi annalest adva a Kéve tagjai kezébe. Szablya János szerkesztő finom ízlése, nagy komolysága és törhetetlen energiája szerényen húzódik meg a kötet niegelf.
A
296
Z OSZTRÁK WERKBUND ÉVKÖNYVE, k (österreichische Werkkultur. Von Max Eisler. Wien, Schroll, 1916.) Az oszlrák iparművészeli törekvések újabban, mióta a Wiener Werkstätte túlíinomult, arisztokratikus iránya sokfelé kemény kritikára talált, inkább a német Werkbund törekvései módjára a nagytömegek ízléseinek és szükségleteinek kielégítésére irányulnak. A gazdasági s nagyipari célok tisztább felismerése teremtette meg az osztrák Werkbundot, melynek most jelent meg az első évkönyve, röviddel azután, hogy a német szaksajtó egyhangú elismerése szerinl
f a kölni kiállításon az osztrákoknak nagyobb sikerük volt, mint a birodalmi németeknek. Max Eisler, a műtörténet magántanára a bécsi egyetemen, vállalkozott rá, hogy négy ívnyi magyarázattal szolgáljon a testes kötetet kitevő fényképfelvételekhez, melyek az oszlrák iparművészek utóbbi évekből származó munkáit illusztrálják. A szöveg szabalos, tárgyilagos, jellemző. Beszél a művészről, a tanítóról, az iskoláról, a termelőről, a kiállítóról, a kereskedőről, a vevőről s ezekkel kapcsolatban mondja el az osztrák iparművészet vágyait és eredményeit. A munka megnemesítésének, a célszerűségnek és anyaglisztaságnak elvei, e már sokszor ismerteteti és minduntalan hangoztatott Werkbund-lörek vések, itt is széles mederben kerülnek tárgyalásra. A bécsi iparművészet persze még ez új programmtörekvés tengelyében haladva is megtartotta jellegzetes sajátságait : a nagy díszítőkedvet, az ellentétes színhatások tetszetős keresését, a mult slílusok s kivált a késői empire formáival való kacérkodást, mindenekfelett pedig valami nőies csapongást, mely néha a graciozitásban, máskor az egyéniséghajszolásban mulalkozik. Ha most több is a boltberendezés, az árúház-inferiőr, a kiállítási csarnok, a hajó-szalon, egyszóval a gazdasági élet nagyüzemeihez való igazodás, a formában, az alkotások szellemében ma is a W. W. bélyegét viselik Hoffmann, Strnad, Prutscher, Poppovits, Frank, Wimmer, Powolny, Zweybrück s tanti ványaik alkotásai. Az egész kötet tehát sem nevek, sem alkotások tekintetében nem rejteget meglepetést az oszlrák iparművészet ismerőjének, csak annak igazolására jó, hogy a miénknél jóval fejlettebb s finomultabb osztrák ipar az iparmű vészetet mind nagyobb mértékben veszi kölcsön a maga cikkei szebbé s kelendőbbé tételére.
PÁLYÁZATÓ K í r B n m nrn
K
m ni^ji unir t u
ÉT IPARMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT
dőlt
el október hó 6-án. Mindkettőt az O. M. Iparművészeti Társulat hirdette, mely a háború ellenére is azon van, hogy időszerű feladatokkal foglalkoztassa iparművészeinket s díjak kiadásával könnyítsen megélhetésükön. A dicső emlékű, 1914. évi limanovai csata emlékének megörökítésére szánt művészi plakett mintájára szólt az egyik pályázat, amelyen 20 művész 26 pályaművel vett részt. A nem könnyű, de hálás feladatol ez alkalommal egyik pályázó sem oldotta meg teljes sikerrel, amiért is a bíráló-bizottság — épp a feladat jelentőségére való tekinteltel — a pályázatot megismétli. Az erre vonatkozó felhívást e számunkban közöljük. Kívánatos
MOIRET ÖDÖN
311
311. Moiret Ö d ö n : 1914—1916. Triptichon k ö z é p s ő r é s z e . Magyar Iparművészet.
311. E. M o i r e t : 1914—1916. Mittelstück e i n e s T r i p t i c h o n s .
MOIRET ÖDÖN
312
2 9 8
312. Moiret Ö d ö n : 1914—1916. Triptichon része.
baloldali
312. E . M o i r e t : Triptichons.
1914—1916.
Linke
Teil
eines
3l3. Moiret Ö d ö n : 1914—1916. Triptichon jobboldali része.
313. E . Moiret : Triptichons.
1914—1916.
Rechte
Teil
eines
5*
3 0 0
Moiret Ö d ö n • 314—315. Plakettek. — 3l6. Hadiemlék.
E . Moiret
314—315. Plaketten.
— 316.
Kriegerdenkmal.
Moiret Ö d ö n : 317—318. À r ç k é p p l a k e t t e k . — 319. Beethoven.
E . Moiret : 317—318. B i l d n i s p l a k e t t e n .
— 319. B e e t h o v e n .
3 0 1
MOIRET ÖDÖN
320
320. Moiret Ö d ö n : M á r v á n y s z o b o r m ű .
320. Ë . Moiret : M a r m o r p l a s t i k .
MOIRET ÖDÖN
294
321. Moireí Ö d ö n
Márványszobormü.
321, E . M o i r e t : M a r m o r p l a s t i k .
3 0 3
MOIRET ÖDÖN
522
3 0 4
322. Moiret Ö d ö n : Bronzplakett.
322. E . M o i r e t : B r o n z e p l a k e t t e .
volna, ha művészeink végre felhagynának az elcsépelt, köznapi frázisokkal és a megadott témába való áhítatos elmélyedéssel vennének részt az új pályázaton, hogy méltó alkotás örökítse meg csapataink tündöklő haditettét. A most lejárt pályázaton 200—200 koronás jutalmat kapott Weinwurm Frigyes és Rigele Alajos, Berán L a j o s , P e t r o P á l ; 1 0 0 - 1 0 0 k o r o n á s jutalomdíjat kapott Tóth Gyula (két pályaművének hátlapjáért különkülön), Betlen Gyula (hátlapért), Fekete Oszkár és S z e g e Sándor. A másik pályázat, amely ez alkalommal dűlőre került, fából készült villamos világítótestekre szólt s ennek a feladatnak szemmeltartásával a pályázó maga választhatta meg pályaművének tárgyát. S a j n o s , a legtöbb pályázó egészen figyelmen kívül hagyta a kitűzött különleges célt s oly tervezeteket küldött be, amelyek helyesen csakis fémből valósíthatók meg ; a fa matériájának sajátosságát, követelményeit csak kevesen tartották szem előtt. Ezért meg kell állapítanunk, hogy ez a pályázat — melyen 39 művész 188 tervvel vett részt — sem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. A rendelkezésre álló 1000 koronát a bíráló-bizottság a következő 10 pályázó közötl osztotta el: Kocsis Tivadar, Spiegel Imre, Horváth Béla és T h o m a s Antal, Fehérkuthy Bálint és S v á b Károly, Fekete Oszkár és S z e g e Sándor, Müller Tibor, B a g o s s y Pál, Krisztinkovics Béla. Valamennyi pályamű október 8-tól 16-ig látható volt az Iparművészeti Múzeum könyvtárában.
LEVELESLÁDA A H1POKRIZ1S E M L É K S Z O B R A . Dear Mister, egy rajzot küldök Önnek, melyet a G r a p h i c l e g u t o l s ó s z á m á b ó l v á g t a m ki. E g y s z o b r o t á b r á z o l , ez a s z o b o r a K i n g w a y n f o g állni L o n d o n b a n é s n é g y s z á z h á b o r ú s e m l é k k ö z ü l ezt »alálta l e g alkalmasabbnak a f ő v á r o s díszítésére a R o y a l Institut of B r i t i s h A r c h i t e c t s . E z n e m t r é f a , e z n e m k a r i k a t u r a , ez a m e n n y b e -
Ezt az éktelen emlékszobrot akarjáka g y a r matok áldozatkészs é g é n e k dicsőítésére '«jJ, L o n d o n b a n felállítani.
Magyar Iparművészet.
n y ú l ó piszkafa, ez a százötven láb m a g a s n a g y hatalmi hóbort az Egyesült Királyság ö s s z e s képzőművészeti ízléstelenségeit túlszárnyalja n é h á n y lófejjel. E z l é h á t n e m a z t f o g j a j e l k é p e z n i , h o g y m e n n y i sót esznek m e g a londoni s z a r v a s m a r h á k e g y év a l a t t ( v . ö . J a c k s R e f e r e n c e B o o k 415.1.), h a n e m azt fogja jelképezni, h o g y a fooíball-nemzet e g y p á r hél alatt h á r o m s z á z e z e r k o r o n á t r ú g o t t b e a k ö z a d a k o z á s k a p u j á n M r . E r i c Gill s z o b r á s z é s M r . C h a r l e s H o l d e n ( m a n a g e r of a r l ) k é p z ő művészeti kegyelet-nagyipari vállalata részére. E h h e z képest az ö s s z e s Victoriaszobrok eltörpülő emlékbütykök, a Völkerschlacht-Denkmal pedig kisöccse sem lehelne neki művészietlenség dolgában. Lent e g y k i s c i r k u s z , fent e g y k a r d n y e l ő szent, k ő r a k á s , felírás, allegória, melodráma, Üdvhadsereg, vasárnapi prédikáció, minden ami szemforgató n a g y k é p ű s é g é s pénzen vásárolható b a d a r s á g az anyao r s z á g t ó l é s a g y a r m a t o k t ó l kitelik, az itt e g y e t l e n teleo-monumento-astro-disconto vállalatban egyesítve van. How do you d o ? Mégis, ha az ember figyelemmel v é g i g j á r a t j a a szemét a s z o b r o n , feltűnik valami, ami első percre megdöbbent. Ez a k e r e s z t r e feszített M e g v á l t ó . N e m a p l a s z tikai erejével d ö b b e n t m e g , h a n e m a g o n d o l a t v a k m e r ő s é g é v e l , h o g y azt, a n t i k é t évezred óta a l e g n e m e s e b b érzések szimb o l i k u s k i f e j e z ő j e , azt, a m i n e k e l g o n d o l á s á h o z l e g b e n s ő hitünk minden rezzenése odatartozik, ezek a hipokrita l e v e s k o c k a g y á r o s o k a m a g u k üzleti h á b o r ú j a e m b l é m á j á v á teszik. E z az á j t a t o s k o d ó szentimentálizmus, mely a gyapjukonjunkturák f e l j a v í t á s á é r t a fiai h a z a s z e r e t e t é t dobja o d a é s v é r f ü r d ő t borít a világra, ilyen egyszerűen sommázza a nagy háborús szenvedésekből kijegecesedő érzéseket. Azt o l v a s o m , h o g y a n e m z e t m é g e z z e l s e m elégedett meg, ők a pénzükért m é g több szentet óhajtottak, ők az angol nemzeti s z e n t e k e t i s m e g h í v t á k e r r e a v é r f ü r d ő nagyipari kongresszusra : György, And rás, Dávid és Patrick szenteket, de a s z o b r á s z azt m o n d t a , m a g á n a k is t ö b b e v a n ez a p á r szent é s a z o k n a k m o s t a m ú g y is s o k a dolguk, n e m é r n e k rá modellt ülni, m e r t a z ö s s z e s s z a l á m i g y á r o s o k m e g sandwich-királyok hadseregszállítási kérv é n y e i t n e k i k kell t á m o g a t n i a m e n n y e i h a d ü g y m i n i s z t é r i u m b a n . De tréfa ide, tréfa oda, mégis csak s z o m o r ú s á g elgondolni, h o g y Gill é s H o l d e n szobrász-knocka b o u t o k azok, akik a civilizációt, a kultúrát, a z e m b e r i s é g f e l s z a b a d u l á s á t jelentik e b b e n a h á b o r ú b a n a b a r b á r H i l d e b r a n d o k k a l , Klingerekkel, F a d r u s z o k k a l szemben. Ő k azok, akiknek győzelme az e m b e r i s é g szellemi újjászületését f o g j a jelenteni. Az ő G i b s o n - k é p e s l e v e l e z ő l a p portréfestészetük, az ő k é k s z e m ű é s lenhajú dilettantizmusuk, az ő e m l é k k ö n y v b e illő a k v a r e l l - p i k t u r á j u k , a z ő g ó t i k u s b é r -
Dieses für L o n d o n bestimmte monströse Denkmal soll die Opferwil•ligkeit d e r englischen Kolonien glorifizieren.
S
LEVELESLÁDA
3 0 5
II * 'I » i f i r ^ ~n~Mi 11 M -II-» -||—• 1 —m ' r » ' m - ~M I • IM rui ' Ml -
II
IN M E M Ó R I Á M KRÓNIKA
ház-architekturájuk é s az ő — voila — l e v e s k o c k a s z o b r á s z a t u k — e n n e k a v i l á g i m p e r i u m á é r t kell az emberek millióinak meghalni. H o w do you do, J o h n Bull ? E z a s z á z ö t v e n l á b m a g a s t o r o n y mit f o g h i r d e t n i a c s a t o r n á n túl élő, m ű v é s z i ízlésű szövetségesnek ? Leibnitz-cakes-t ? Kátrányszapp a n t ? K e g y e l e t e t ? V i l á g í t ó t o r o n y l e s z v a g y em~ blématikus kifejezője e g y nép nagyzási h ó b o r t j á n a k a művészetben ? E g y népnek, amely mikor rövid az üzleti k ö r e , m e g t o l d j a e g y p á r millió k a r d d a l é s mikor rövid a szobor, megtoldja egy pár istennel é s szenttel. G o d s a v e t h e K i n g ! Ü d v ö z l e t t e l B. S. w
„
,
,
,
„
,
,
^
„
,
,
.
IN M E M Ó R I Á M B
RUNO SCHMITZ. A nemrégiben 57 éves korában elhalt berlini építész-szobrásszal mintha a legjellegzetesebb porosz tehetségek egyike költözött volna a másvilágra. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a nagy tömeghatású, erőteljes, óriási méretekkel dolgozó emlékmű-szobrászattal : egy csomó Vilmos c s á s z á r emlékmű, a híres koblenzi német sarok, de mindenekfelett a Völkerschlachtdenkrnal őrzi nevét s robusztus jellegét. Schmitz a modern német építészetnek vezető egyéniségei sorába tartozott. Az ő plasztikája mindig megsejttetetf valamit a kőnek, a formáknak súlyos dimenzióiból s inkább fér- és tömeghatásukkal, mintsem a vonalak szépségével igyekeztek messzehangzó monumentumokká válni. Mint profán építésztől is egész sereg alkotás maradt fenn tőle, köztük a zürichi zenepalota, a mannheimi Rosengarten és a legismertebb : az aranytól ragyogó, pompázatos Rheingold nagyterme Berlinben. E s z k ö zeiben nem volt mindig válogatós és az eszmék, az ötletek kivitelében néha pazarul alkalmazza az eszközöket, csakhogy érdekessé váljon. Kétségtelenül egyik legkifejezőbb művésze annak a Németországnak, mely a bismarcki idők után a kolosszális arányok, a vas és a nyers erő jegyében rakta le az államalakulás alapjait.
K
306
R
Ó
N
I
K
A
TPARMŰVÉSZETI MUNKAKÖZVETÍTÉS. 1 Az O. M. Iparművészeti Társulat választmánya legutóbb tartott ülésén élénk érdeklődéssel tárgyalta Sz. Lhotka István iparművésznek az iparművészeti munkaközvetítés szervezésére irányuló javaslatát. Megokolásában az indítványozó utalt bevált külföldi példákra, intézményekre és alkalmas szaklapokra, melyek eredményesen közvetítik az érintkezést a munkaadók és a foglalkozást kereső iparművészek között. Nálunk rendszerint keserves vesszőfutást, időrabló, lealázó kilincselést kell elszenvednie annak az iparművésznek, aki ajánlás híján tudását és munkaerejét
-m
• " Hl II II
Mil B I
mI
• II Mli
érvényesíteni akarja. Ezért nagyon időszerű, hogy az Iparművészeti Társulat már most akar gondoskodni alkalmas intézkedésről, melynek révén a munkaadók és a munkát keresők könnyűszerrel egymásra a k a d h a s s a nak. A Társulat igazgatóját bízta meg azzal, hogy latba vetve szerkesztői mivoltát is, módot keressen az érdekeltek érintkezésének megkönnyítésére. E célból az O. M. Iparművészeti Társulat igazgatósága nyilvántartja a munkát és munkatársakat keresőket abban a föltevésben, hogy a szívesen é s fermészetesen egészen önzetlenül felajánlott közvetítést mennél többen igénybe fogják venni. A Magyar Iparművészet szerkesztősége pedig csupán a szedési költség megtérítése ellenében helyt ad az idevonatkozó hirdetéseknek, amelyeket külön rovatba foglalni akar. Az érdekelteken múlik, hogy a Társulat és a szerkesztőség jószándéka és szolgálatkészsége a kívánt sikert érje el.
K
ERÁMIÁI ÉPÜLETDÍSZ. Egyre több
s
tágabb tér adódik az építő- s térkitöltő művészetekben a kerámiái dísznek. A modern építész a régebbi elfogultságot leküzdi s ma már sok helyt pazar bőséggel alkalmazza az olyannyira hatásosnak Ígérkező épületkerámiát. De talán egy újabb épületnél sem lehet akkora kerámiái gazdagságot látni, mint a prágai Imperial szálloda nemrégiben elkészült építkezésén. A pompának, az ünnepi hatáskeltésnek az ö s s z e s elő- s fogadótermekben nagyszerű színakkordjaií üti itt meg a keramikai dísz. Az előcsarnokban hatalmas friz mindkét oldalon, mely keleti papnőket ábrázol ritmikus egymásutánban, amint oroszlánokat vezetnek, mintha csak valami babyloni királyi templomból ellesett díszkísérete volna a belépőnek. A fogadócsarnok falait a mennyezettől a fal félmagasságáig borítják a színes csempék, egy-egy kazetta gazdag virágornamenseivel, a falba vájt fülkékkel, melyekből Delia Robbia modorára emlékeztető színes majolika-csoportkép mosolyog a szemlélőre. A kávéház falai, az üvegesudvar oszlopai mind rendkívül gazdagon vannak beborítva a pompásan összehangolt színű csempékkel s a tisztaság, a higiéna és az ízlés benyomását keltik a belépőben. A kerámiái épületdísz a mi építészeinknek s belső berendezői nknek is kedvelt anyaga, de még korántsem tartunk ott, hogy a mi pompás kerámiái műhelyeink nagyszerű anyag- és színbőségét a modern építész, de még inkább a belső architektúra tervezője kellő mértékben kiaknázná.
B
OLGÁR N É P I E S HÍMZÉSEK, A németek
nagy érdeklődése, mellyel a nekik jóformán ismeretlen balkán népművészet iránt vi-
m
III
seltetnek, a politikai fegy verbaráíság s háborús jótékonycélok kapcsán nagy sikereket biztosít most a nagyobb német városokban egy bolgár háziipari hímzésgyüjteménynek. A bolgár háziipartelepek állami intézője Uscheff Helén mulatja be és magyarázza e kiállítás anyagát a berlini Wertheim- és a müncheni Mayr-féle árúházakban. Az Eleonóra bolgár királyné védnöksége alatt álló, kiviteli célokat szolgáló háziipar-mozgaloin a különböző vidékekről összegyűjtött paraszt hímzések anyagát, színeit s ornamentikáját igyekszik utánozni. Fehér alapon vöröses főmotivumokat kék, sárga, zöld vagy arany színekben ragyogó virágokkal hangol össze, keresztszemes vagy lapos hímző eljárásokkal. A paraszthímzések legtöbbje olyan csodálatosan pontos, hogy legtöbbjük mindkét oldalon egyformán használható. A csodásan kivarrt férfiingek, melyekből egy tucatot ajándékoz a menyasszony jövendőbelijének, néha a széleiken finom csipkékkel, magukszőfte vászonból elejétől végig a s z o r g o s ujjak készítményei. A parasztmotívumok legnagyobb része egész a bizánci művészetig ereszti gyökérszálait és hogy a középkorban nagyon népszerűek lehettek e hímzések, azt azon látni, hogy olykor középkori olasz gyűjteményekben is találni bolgár népies hímzéseket, faragott fáik és kalapált bronztárgyaik mellett. A bolgár népies hímzőművészet felélesztésére irányuló törekvések azzal kezdődtek, hogy az állam támogatásával több szakoktatónő járta be a bolgár és román vidékeket s az egyes technikák elsajátítása után ezeket a nőipari tanfolyamokon oktatni kezdték. Igazi népszerűségük azonban csak akkor lett e cikkeknek, mikor a királyné és udvara ezeket bizonyos ünnepi alkalmakkor népies ízlésű kosztümjeik díszítésére használták fel, amikor azután a sikk, majd a kivitel jelentős tényezőivé leltek a háziipar készítményei. UTCAKÉP. A modern nagyÄ SZÜRKE városok utcáinak szürkeségét sokszor felhánytorgatták már esztétikusok, építészek. Mösl egy előkelő szaktekintély, a bécsi von Feldegg professzor panaszkodik egy igen okos tárcacikkben a nagyvárosi utcának színekben való hiányáról. Amit a bécsi utcakép „gyalázatos szürkeségéről" — így nevezte Qöthe ezt a színtelen színt az ő Optikájában — mond, abból mi is érthetünk s azt a mi városépítőink is megszívlelhetnék. Az utca unalmas szürkeségét főleg a tizenkilencedik század» elején dívó klasszicizmus terjesztette el, ama sajnálatos félreértés következtében, mely a görög művészetet „abszolút fehér"-nek tartotta s az ezen elvnek hódoló klasszicizmus
szinte száműzte az épületekről mindazt, ami polichrommá teheti őket. C s a k mikor ez a műtörténeti babona eloszlott és Berlinben Schinkel meg Klenze, Bécsben pedig Hansen kezdtek el építeni, akkor szabadult fel ismét az emberekben meglévő színszerefet, melyet azonban a modern utcakép ismét háttérbe szorít. Feldegg tréfálkozva emlegeti, hogy a mai építész mennyire szégyellené, ha épülete homlokzata az utcaképbe színt vinne s a Wagner-iskolának megvan az az érdeme, hogy amint a nagyapáink idejebeli frakkok és viganók színei letompultak a modern életben, a házak, a belső termek is igyekszenek a s á padtsághoz hozzáhangolódni. Hansen és Ferstel kezdték a pompás égetett téglaépületekkel tarkítani a bécsi utcák sorát s nagy kár, hogy e kezdés újabban nem talált elegendő követőre. A középületek nagytermeinek belsejét is a holt, semmitmondó fehér szín uralja. Mily r o s s z háttér ez az emberi testszín kiemelkedésére : a koncertterem fehér visszfényében a barna nő mulattá válik, a szőke elveszti gyengédségét. Sőt még a hang is érdesen terjed a fehér-fekete termekben, melodiátlanul, öntudatlan fonoptikai érzékenységünk ilyennek érzi, míg például a Musikvereinssaal nagy zenefermének sokat emlegetett kitűnő akusztikáját alkalmasint annak a harmóniának köszöni, melyet az ornamentálisan megoldott színpompa fejlesztelt ki. Színt, minél több színt kíván tehál az emberi érzékek kielégítésére az esztétikus, aki elragadtatással láíta Hamburg városépítésében ennek az elvnek diadalmas érvényesülését. Ott nem a bazalfláva, a csiszolt gránit, a homokkő s ezeknek kénsavas koromíól mart szürke felszíne dominálja a hangulatot, hanem a piros, égetett tégla, az a pompás anyag, melynek éppen a ködben s esőben bővelkedő városokban kell erősen terjedniök, mert köztudomású, hogy a legtöbb fogékonyság a színek virulása iránt nem a déli, hanem az északi éghajlat alalt terem a művészekben s a művészet élvezőiben.
KRÓNIKA
A
MERIKA É S AZ IPARMŰVÉSZET. EGY
' pillanatra azt hinné az ember, a kettő között s z o r o s kapcsolat van. Hatalmas gazdasági fellendülés, óriási tőkék, friss szellem, iparművészeti kedv és ízlés. Holott a kettő nehezen talál egymásra. Legalább erről s z á mol be egy rendkívül érdekes útleírásban Jessen Péter, a kiváló berlini múzeumigazgató a Kunstgewerbeblatt szeptemberi s z á mában. Személyes élményei közvetlen a háború kitörése előtti időkről szólnak. É s az értékelésbe belejátszik a jövő kérdése, vájjon megértője lesz-e a német iparművészeinek Amerika a háború után. A jelek kevéssé biz5»
307
I il I n • 11 • I
KRÓNIKA
3 0 8
•
n
m
'
n ' ~w
r T • -
r a
ira
~ •
látók. Amit mi errefelé iparművészefnek tartunk, az oil, a milliomosok és a középosztály világában, jóformán ismeretlen. Pompázó éttermek, szállodák, árúházak a tizennyolcadik század régiségeit hamisító kivitelben. A mintarajzolók, akik valaha Németországból szállingóztak New-Yorkba, nagy berendező-árúházak tulajdonosai és a legsilányabb tapecirer-lzlést terjesztik. Nyoma sincs már ama zseniális kezdeményezéseknek, melyek 1893-ban Chicagóban, 1900-ban Párisban keltetfék fel egy új művészet iránt a figyelmet. John La Farge a csillogó üvegeknek, Tiffany az üvegpoharak fúvásának, William Bradley a könyvnyomtatásnak, Edward Penfield a plakátnak voltak nagymesterei — ma részben eltűntek, részben tucatportékát gyártanak. A régiségek kópiái és az úgynevezett „commercial"-árúk a legelterjedtebb berendezési tárgyak, azok, amik ellen ma a német szervezetek legerősebben küzdenek. Az egykor mintaszerű s a németek felett álló grafika is alig mutat fejlődést. A szervezettségnek kitűnő példájával lehetett találkozni Bostonban, ahol egy kitűnő iparművészeti szövetség (Arts and crafts society) már a háború előtti évben mintegy ezer férfiés nőtagof egyesílett és az elárúsítóhelyiségeiben mindenféle művészi holmikat mutatóit be szigorú bírálatok és rostálások után. Szórványosan akad azért behozatali cég, amely a német árúk, a bécsi szövetek, a bajor porcellán iránt érdeklődik és a Harvard-egyetem körében meglehetősen tájékozottak e részben is a németek haladó munkája tekintetében. Sokkal felemelőbb a kép az idegen számára, ha az iparművészet után az építészet iránt kezd érdeklődni. A pályaudvari építkezés elsőrangú csarnokokat teremtett. Legszebb a New-York Central Station, Whitney Warren munkája, amelyen 186 ház épült, egyik-másik húsz emelet magasan. A bútorok, bronzok, feliratok, minden művészies rajta. A chicagói építészet is fiatalos, bátor, és nagymestere, Frank Lloyd Wright a felhőkarcolónak ritmikus tagolásával monumentális hatásokat tud elérni. Bostonban viszont a honi hagyományok ízléses folytatására találni példát az ú. n. „gyarmati stílusban" épült villák közt, melyek legjelesebb építésze H. H. Richardson. Legkedvezőbb benyomást akkor kap az idegen az új amerikai ízléskultúráról, hogyha a művészi nevelést tanulmányozza. Az a friss szellem, amelyet már az európai rajztanítási kongresszusokon is elárultak az újvilági iskolák, még megkapóbb odakünn szemlélve. A fiúkat az iskolákban a legváltozatosabb munkában látni a gyalupad és esztergapad körül sürgölődni. San-Franciskóban Jessen egy óriási kiállítást látott a gyermekek kézimunkáiból s életveszélyes volt a tolongás. Ez az érdeklődés
t
-in •
a r ii» i • 11 i
in
> '
• ri » i
• n
m
n n
»»
mu
i n
w
egész az egyetemekig terjed. De viszont az iparművészeti szakiskolák silányak s a művészeti iskolák elsősorban műkedvelőket, másodsorban rajzoktatókat, főleg nőket nevelnek. Mindent összefoglalva Amerikában az iparművészetnek csak úgy mint a festészetnek és szobrászatnak igazi tehetséges munkásai alig vannak még és igen lassan dereng az ezt megértő kor hajnala is.
K
ÉPEINKHEZ, A fiatal magyar iparművésznemzedéknek egyik izmos tehetségű tagja M e l i e r Dezső. Bútorai annak a polgári kényelemnek kifejezői, mely a mai lakásberendező-művészet egész formáját megszabja. Egyszerű, jó anyagok, szolidság a vonalvezetésben, kevés ornamentális dísz és inkább a célszerűség, mint a hatáskeltés — a mult század negyvenes-ötvenes éveinek a józan alapelve tükröződik vissza alkotásain. A történeti stílusnak ez a lehelletnyi megéreztetése bizonyos kedvességet, finom, játékos hangulatot ad interieurjeinek. S ha meg is fosztja az egyéniség bélyegétől a művész alkotásait, annál több kárpótlással szolgál annak, aki a bútort — lakásra és kényelemre használja. K o z m a Lajos művészetét volt már alkalmunk többször is részletesen méltatni. Az ő tervezőtalentuma a lakásművészet detailszépségeinek érvényesítésében jut leginkább kifejezésre. Bútorai az ornamentálókedvnek, a faragásoknak, a magyaros formanyelvnek előkelő megnyilatkozásai. Mindenen meg tudja éreztetni az ő erős rajzfudását és egyéniségéből minden interieurbe bele tud vinni anynyit, amennyi a stílusosság belsejét meg nem rontja. L e s z n a i Anna hímzései is a modern lakásberendező-művészet keretébe tartoznak. Párnáinak sajátos magyar levegője, a technikának egyszerűsége és az egészen végigömlő színharmónia hamar népszerűekké tette hímzéseit. Csak sajnálni lehet, hogy ez a kiváló művésznő mostanában alig-alig állít ki, vagy hoz forgalomba újabb művészi termékeket és éppen olyan korban, amikor a Iakásművészeí a hímzőtechnikák felé különös vonzódással fordul, minálunk jórészben a legselejtesebb hímzőnagyipari árúcikkekre van utalva a fogy asztóközönség. É k e s Árpád cégtáblái egy nagyon lecsúszott iparművészeti ágnak ízlés e s reformjára nyújtanak példát. Az üzleti irányú művészetnek, a jó boltnak, a portálénak, a kirakatnak reneszánszával függ össze a jó cégtáblák kérdése is. E téren is az elrettentő példák sokaságát kellene kiszorítani. A síkdíszífő művészetnek ez az ága legtöbb rokonságot az Lizleli grafikával mutat és természetes, hogy az itt bemutatott cégtáblák tervezőjük képességeinek csak egyik oldalát tüntetik fel.
i n
