BIZTONSÁGTECHNIKA
PAÁL GERGELY
HÁBORÚ GYŐLÖLETTEL WAR WITH HATE „A politika olyan, mint a mosópor,- vagy legalábbis ugyanolyan eszközökkel kell eladni” állította ezt Wermer András a neves kommunikációs szakember. Ez talán igaz is a mindennapok gyakorlataiban,- de aligha igaz ez a megállapítás az olyan, sokkal összetettebb esetben, mikor is a „mosópor” neve: Háború. A cikk áttekintést nyújt Anglia elsı világháborús kommunikációs stratégiájának egyik legfontosabb tényezıjérıl, az ellenség iránti tudatos győlöletkeltésrıl és megjelenítésének egyik eszközérıl — a plakátokról.
„The politics is the same as the washing powder — it has to be sold with the same marketing” — said András Wermer, a communication specialist. It may be true in the everyday’s life, but it’s not true in those cases, when the washing powder’s name is “War”. This article gives a summary about one of the most important elements of the communication strategy of England in the First World War: about the propaganda posters as main aids to raise the hate of the enemy.
Az elsı világháború sok mindenben más volt a történelem minden addigi háborújától. Gyors mozgósítás, felvonulás a határokhoz, két- három mindent, azaz az egész háborút eldöntı ütközet,- amik a vezérkarok térképein olyan szépen voltak megrajzolva- már a múlté lett. A frontvonalak megmerevedtek, a védelmi vonalak mélysége számottevıen megnövekedtek, az emberi-anyagi vesztességek nem várt mértéket értek el. Ezek pótlása mind több és több csapatot és hatalmas mennyiségő hadianyagot igényelt. A követelmények kielégítésére újabb és újabb alakulatok felállítása vált szükségessé. Felszerelésük és a frontok ellátása érdekében a „békebeli” gazdaságok átállítása a háborús termelésre jelentkezett követelményként. A gyárakban általánossá vált a kiesı férfikezek pótlása nıi munkaerıvel, a termelést pedig még tovább kellett fokozni. A stratégiai alapanyagok hiánya általánossá vált, ezért különféle megszorító intézkedéseket léptettek életbe. A gazdaságok teljesítıképességeik határáig jutottak el, a hátország addigi relatív érintetlensége megszőnt. A hátország megérezte, illetve megszenvedte a frontok alakulását mindegyik hadviselı félnél. A la143
kosságok így mindinkább a háború részeseivé váltak. Soha nem látott méreteket öltött a front és a hátország közötti információáramlás. Totálissá vált a hadviselı felek propagandája is. Az emberek „éheztek” a hírekre, amely igényt ki kellett elégíteni. Ma már nem túlzás azt állítani, hogy az elsı világháború volt a lélektani hadmőveletek kezdete. A kor technikai- technológiai fejlettsége adta lehetıségeket kihasználva — nyomtatott és mozgóképi megjelenítés — melyeket, mint tömegkommunikációs eszközöket vették igénybe a lakosság befolyásolására érdekében. Érdekes terület, a jelen cikk kereteit meghaladja- a frontokon harcoló saját katonák tájékoztatása, melynek fı eszközei a frontújságok voltak, továbbá az ellenséges katonák befolyásolása, ennek lehetısége a röplapokkal történı „megszórás” volt.
1. A kommunikáció csatornái A kor kommunikációs csatornái voltak: — ÚJSÁGOK. A krími háborúba /1853-56/ már valamennyi fontosabb újság küldött ki haditudósítókat, akik rendszeresen tájékoztatták olvasóikat a hadi eseményekrıl. Ez volt az elsı háború, hol a tudósításokat már távírón jutatták el az európai fıvárosokba. Európában elıször az 1870-71-es porosz-francia háború idején kapott nagyobb jelentıséget a korabeli sajtó tevékenysége, ami a kiküldött haditudósítók révén valósult meg. Ilyen haditudósító volt Csiky Kálmán is, aki tudósításait a Pesti Naplónak és a Pester Lloydnak küldte rendszerességgel. Az írott sajtó mind jobban érdekelte az embereket, így befolyásuk is számottevıen megnıtt. Például a Pester Lloyd újságot 1914-ben 13000, 1917-ben már 27000 példányban adták ki. (1) — „MOZGÓKÉPES” HÍRADÁS. A filmhíradók ugyan még némafilmek voltak, de hatásuk egyáltalán nem volt lebecsülendı. A frontfelvételek elkészítéséhez különben nem elhanyagolható bátorság is kellett. A filmszínházak fokozódó népszerőségére jellemzı volt, hogy Nagy Britanniában a nézık száma 1914-ben a heti 7 millióról 1917-re, 21 millióra nıtt. A központi hatalmaknál is hasonló tendencia volt tapasztalható. (2)
144
BIZTONSÁGTECHNIKA
— PLAKÁTOK. A plakát „szülıhazája” Franciaország volt, mellette használatában Anglia is jelentıs szerepet játszott. Gyors elterjedésük betudható egyrészt a nyomdai technika fejlıdésének — mint a technikai feltétel, másrészt a növekvı árutermelésnek és nemzetközi kereskedelemnek —, mint felmerülı igény. (3) — PROPAGANDA KÉPESLAPOK. A huszadik század elsı évtizedében a telefonhálózatok még meglehetısen szegényesek voltak, így ha az emberek egymással kommunikálni akartak, a legtöbb estben levelet írtak, vagy ami még egyszerőbb volt,- képeslapot küldtek egymásnak. Ezt felismerve a háború alatt hatalmas mennyiségő propaganda célú levelezılapot nyomtatott valamennyi hadviselı fél, melyeket honpolgáraik nap, mint nap használtak is. (4) A hadviselı felek kommunikációs feladatai az alábbiak voltak: — az ellenség megnevezése, céljainak megjelölése; — a mi céljaink megjelölése; — szimpátia felkeltése ügyünk iránt; — az ellenségrıl alkotott arculat kialakítása olyan formában, mely alkalmas a győlölet felkeltésére; — emberi és anyagi áldozatok hozására buzdítás, lelkesítés; — saját és szövetséges csapatok együttmőködése, sikerei. Adott esetekben az egyes feladatok kommunikálása egymással összekapcsolódtak, így a győlölet felkeltése — az ellenség bestialitásának ábrázolása — alátámaszthatja, mintegy megindokolja az áldozathozatalt például felhívást hadikötvények jegyzésére, avagy önkéntesek verbuválására a hadseregbe.
2. A győlölet „A győlölet rendesen nem éri be azzal, hogy a győlölet tárgyát elutasítja, hanem meg akarja rontani, megsemmisíteni, mindenképen kárt tenni benne. A győlölet ezért aktív szenvedély, egyike a legvadabb, legártalmasabb mozgató erıknek az emberi életben.” (5) Clausewitz szerint a háborút érzelmek hajtják, amelyek még az emberi ösztönöket is legyızik. Valamennyi egészséges ember habozik,- mielıtt ölne, akár félelembıl vagy, mert lelkiismereti aggályok gyötrik. A háború irányításáért felelıs személyek feladata, hogy elnyomják az emberekben az effajta kételyeket. Ennek pedig egyetlen biztos módja van: ha ördög145
ként festik le az ellenséget. Az ellenség győlölete tehát nem csak hogy bocsánatos, hanem kifejezetten ajánlott attitőd. (6) Az érzelmekre és ezen keresztül a tudatra hatás egyik leghatásosabb módja az ellenség démonizálása. A démonizálás: az ellenségnek nyilvánított ország nem felel meg a mi társadalmunk által elfogadott „jó” fogalmának. Olyan képet kell kialakítani az ellenségrıl, mely szerint nem tartja be a legalapvetıbb emberi normákat sem. Ennek érdekében a dezinformációt — mint eszközt használták fel. A démonizálás alakítja ki azt a közös ellenségképet, melynek eredményeképpen az ellenség így mindenki személyes ellenségévé válik. A démonizált ellenség az abszolút rossz és győlölni való megtestesítıje. A képi megjelenítéskor — különösen a plakátokon — az ellenséget a legjellemzıbb attribútumokkal jelezték, ilyen volt a jellegzetes német csúcsos sisak és a „Vilmos császár” bajusz,- melyek idıvel jelképpé is váltak. Nem volt ritka a rémként, démonként illetve egyéb utálni való szörnyként történı ábrázolás sem. A plakátok tervezıi, rajzolói a felhasznált színekkel és a fény- árnyék hatásokkal is törekedtek az érzelmekre történı ráhatásra. A „jó” és a „rossz” ellentétpár megjelenítését az éles kontúrú világos és a sötét területekkel ábrázolták. „A Németország elleni 1914–1918-as háborúban az angol világpropaganda képes volt arra, hogy a civilizáció /!/ és az emberség, a demokrácia és a szabadság nevében hatalmas szellemi és erkölcsi energiát mozgósítson a porosz- német militarizmussal szemben.” (7) Az angol háborús propaganda a németekrıl a démonizált kép kialakítását már Belgium lerohanását követıen kezdte meg. Az angol sajtó minden lehetséges módon mutatta be a megszállt területeken elkövetett német „háborús bőncselekményeket”. A plakátok tényként közölték a polgári lakossággal szembeni szörnyő kegyetlenkedéseket, de fokozandó a hatást,- a sebesültekkel és hadifoglyokkal elkövetett rémtettek is bıséges teret kaptak. Így terjedhettek el rémhírek a német „hullagyárakról”, hol a halottak zsiradékából szappant fıztek, a megcsonkított testő belga csecsemıkrıl és a keresztre feszített katonákról. A háborút követı vizsgálatok azonban ezeket az állításokat rendre hamisnak találta. (8)
3. A Lusitania-eset 1915. május 7-én a New Yorkból Angliába tartó Lusitania személyszállító hajót a német U 20 tengeralattjáró megtorpedózta, a hajó 18 perc alatt 146
BIZTONSÁGTECHNIKA
süllyedt el. A támadás következtében 1200 utas, köztük sok amerikai állampolgár halt meg. A mai napig tartó vita szerint a hajó „hadi dugárut” /lıgyapotot és gyalogsági lıszert/ is szállított. A helyzetet bonyolította, hogy a brit Admiralitás a Lusitania-t és testvérhajóját- a Mauritania-t háború esetén „segédcirkálónak” szánta,- azaz 12 db. 152 mm-es hajóágyú felszerelhetıségét kellett a hajókra a gyártónak biztosítania. Arra ma sincs bizonyíték, hogy ezeket a hajókra valaha fel is szerelték volna. (9) Ez és a „ködös rakományjegyzék” azonban akkor még hadititoknak számított, mélyen is hallgattak róla, de ez a kommunikációs szakembereket nem is érdekelte különösebben. Jó lehetıséget láttak a tragédiában az emberek igazságérzetének felkorbácsolására, a németekkel szembeni győlölet kiváltására, akik ártatlan embereteket, köztük gyerekeket küldtek a tenger fenekére. Rövid idın belül meg is jelentek a katasztrófát Németországgal szemben felhasználó plakátok. Az amerikai plakáton szöveges utalás nincs is a Lusitania hajóra, ami azt jelzi, hogy az esemény bekövetkezte után rövid idın belül készülhetett, a tragédia még mélyen élhetett az emberekben. A háttérben a süllyedı hajó, a hullámokból segítségért nyújtó kezek láthatók. A tengerbıl kiemelkedı nı kezében az „igazság kardja”, melyet nyújt a szemlélıdı irányába. Az „Álljunk bosszút a Lusitania-ért” buzdítás helyett a finomabb „Vedd fel az igazság kardját!” megfogalmazást az indokolta, hogy Amerika még nem volt hadviselı fél. A plakáton egy tengerbe fulladt anya még holtában is magához szorítja halott kisgyermekét. A képi megjelenítés- elmosódott, kísértetszerő ábrázolás- hátborzongató és egyúttal tragikus is, tényleg kiválthatta a győlöletet a szemlélıdıbıl az ártatlanokat meggyilkoló németekkel szemben. Itt sem történt utalás a megtorpedózott hajóra, az ábrázolás magáért beszél. Az az egy szó viszont, melyet a plakáton elhelyeztek, kapcsolódva a képi ábrázoláshoz- mozgósító erıvel bírt „Állj be”.
147
Ha még fokozható a hatás, azt az ártatlan gyerekek tragédiájának ábrázolásával lehet elérni. A plakáton hullámsírba merül az árbocra felhúzott angol tengerészeti lobogó, minek megjelenítése már egymagában is hatásos. A gördülıhullám alatt egy, még élı, riadt arcú kisgyerek, aki a Lusitania feliratú mentıövbe kapaszkodik. A plakát felirata szerint kérdezi: „Mami, mami miért?” A dinamikus ábrázolás sejteti, hogy a hullám a következı pillanatban elborítja a gyereket. A fı motívum a lángolva elsüllyedı hajó, mely körül a tengerben sodródó túlélık és hullák láthatók. A plakát tervezıi- a hadügyminisztérium megrendelésnek megfelelıen – elıször felkorbácsolni igyekeztek az indulatokat, majd az ír embereket bíztatják bosszúállásra a Lusitatania-ért. Ennek legjobb módja, ha „még ma” csatlakoznak az ír ezredhez. Nagyon érdekes ez az 1917-ben, Amerikában, egy olasz kiadó által készített plakát. A kétnyelvő felirat szerint: „Halálos ütés! Uncle Sam készen áll bosszút állni a Lusitania áldozataiért”.
148
BIZTONSÁGTECHNIKA
A kissé népi ihletettségő plakát az amerikai hadba lépést üdvözölte olasz nyelven is, gondolva a nagyszámú, angolul nem minden estben jól beszélı olasz bevándorlókra.
4. Az Edith Carvell-eset A Lusitania esetet követıen a belgiumi német hadvezetés rövid idın belül elkövette azt a cselekményt, melynek sok haszna nem volt, de mint „justizmord”-ot kihasználta az angol propaganda és ezzel világszerte felháborodást tudott kiváltani. Ez pedig Edith Cavell kivégzése volt. Edith Cavell — egy elıkelı angol család lánya — Brüsszelben volt vöröskeresztes ápolónı, amikor 1914-ben a német hadsereg elfoglalta a várost. İ nem csatlakozott a visszavonuló csapatokhoz, hanem ott maradt és továbbra is ápolta a hátrahagyott sebesült angol katonákat. Egy idı múlva a német katonai kémelhárítás látókörébe került, azzal vádolták meg, hogy Anglia számára kémkedik. Ez a vád a tárgyalás során nem nyert bizonyítást, az viszont igaz volt, hogy egy szervezkedés részeseként mintegy 200 hátramaradt angol katonának segített átjutni a határon Hollandiába. Haditörvényszék elé állították társaival, elítélték, a halálos ítéleteket 1915. október 12-én hajtották végre. Egyik változat szerint a kivégzı osztag sortüze után a vezénylı tiszt pisztolyával adta meg a kegyelemlövést. Rövidesen elterjedt egy másik változat is, mely szerint Edith Carvell a kivégzıfal elıtt elájult, ezért a vezénylı tiszt közvetlen közelrıl lıtte le a földön magatehetetlenül fekvı asszonyt. Az utóbbi változat — ha nem is volt igaz —, de a kommunikáció szempontjából hatásosabb volt az elsı változatnál. A kor felfogása szerint- lovagiatlan kivégzést az angol háborús propaganda a németekkel szemben rendkívül gyorsan és eredményesen fel tudta használni. Az esettel bizonyította /?/, hogy a német katonák embertelen, barbár, kegyetlen gyilkosok. Edith Cavell-t a háborút követıen nemzeti hıssé emelték, testét a Westminster apátságban temették el, róla iskolákat, egészségügyi intézményeket neveztek el. Egyes vélemények szerint a Cavell eset volt az elsı világháború idején a leghatásosabb brit propagandaakció. (10)
149
A kép azt a pillanatot ábrázolja, mikor a kivégzıosztag leadja a végzetes sortüzet. Hogy egyértelmő legyen a katonák hovatartozása,- jól látható a jellegzetes csúcsos német sisak. Edith Carvellen – a tragikus hatás fokozása érdekében- a vöröskeresztes nıvérek formaruhája van. Rajzolói fantázia kérdése, hogy a német katonákat feltőzött szuronnyal ábrázolta, holott szolgálat, díszelgés és roham kivételével azt az oldalukon levı hüvelyben tartották. Hatásos képi megjelenítés: az egyik oldalon kardjával tüzet vezénylı tiszt, a szuronyos puskákkal felszerelt német katonák látványa és velük szemben Edith Cervell, aki védıen emeli fel maga elé a kezeit. A kép azt a pillanatot ábrázolja, mikor a vezénylı tiszt a sortüzet követıen a földön fekvı Cervellnek közvetlen közelrıl pisztolyával megadja a kegyelemlövést. A katonákon jól látható az össze nem téveszthetı csúcsos sisak. A hatás fokozása érdekében a rajzoló a katonákat egy gárdaezred egyenruhájába öltöztette. A kép súlypontja az elıtérben vakítóan fehér ápolónıi ruhában fekvı asszony a tiszttel. Kiemelt jelképpel bír a fehér ápolónıi kötényen jól látható vöröskereszt és mellette a szívnél a vörös vérfolt. Az idealizálás érdekében csak egy lıtt sebet ábrázoltak, mert a pár lépésrıl 150
BIZTONSÁGTECHNIKA
leadott hatfıs sortőz eredménye nem éppen egy felemelı látvány. A mártíromság jelképe a vörös rózsabokor Carvell lábánál. Ugyan csak a rajzoló fantáziájának meglódulását bizonyítja, hogy a kivégzı osztag közepén álló német katona elsírta magát. A kép azt a változatot ábrázolja, mikor is Edith Carvell a kivégzı osztag elıtt elájult és ezért a vezénylı tiszt pisztolyával végzett a magatehetetlen nıvel. Ezt az valószínősíti, hogy a vöröskeresztes nıvérruhán nincs ábrázolva lövésnyom, viszont a bal halántékon igen. A kép középpontjában a vakítóan fehér ruhában /a jó jelképe/ fekvı nıvér és ellenpontként a sötét köpenyben /a rossz jelképe/, kezében a C 96 Mauser pisztollyal a vezénylı tiszt.
5. Kegyetlenkedés, győlölet és az anyagiak A háború finanszírozásához szükség volt a lakosság megtakarításainak igénybevételére. Ennek érdekében különféle neveken- háborús takarékleveleket, szabadság kölcsönkötvényeket, szabadság kötvényeket, hadikölcsön-kötvényeket lehetett jegyezni, önkéntes alapon. A győlölet gerjesztése érdekében gyakorlatilag manipulálták az embereket. Ábrázoltak egy megtörtént vagy meg nem történt eseményt, mely alkalmas volt a felháborodás kiváltására. A plakát felirata utalt az ábrázolt eseményre és tartalmazta a felhívást az anyagi áldozatvállalás módjára. Így az emberek elborzadva a plakátokon 151
látottaktól, átérezve a személyes felelısségüket, hazafias felbuzdulásból vagy csak lelkiismeretük megnyugtatása érdekében is hajlandóak voltak az anyagi áldozatok meghozatalára. A plakát egy elfoglalt gyárcsarnokot ábrázol, hol a német katonák feltőzött szuronyú puskákkal — mint rabszolgákat — kényszerítik a munkásokat a termelésre. A magyarázó szöveg közli a szemlélıvel, hogy ezt meg tudod elızni, ha még ma vásárolsz háborús takaréklevelet. Tehát elıtted az alternatíva: vagy a németek rabszolgája leszel, vagy személyesen is hozzájárulsz a háború finanszírozásához, és így szabad ember maradsz. Az ábrázolás szerint egy jellegzetes csúcsos sisakban ábrázolt német katona egy lángoló várossal a háttérben hurcol el magával egy kislányt. A felirat szerint: „Emlékezz Belgiumra. Vásárolj negyedik szabadságkölcsönkötvényt”. A plakát, hogy elérje kommunikációs célját, emlékezteti a nézıt a német hadsereg Belgiumban elkövetett bestialitásaira /?/, és ezzel agitál a szabadság-kölcsönkötvény vásárlása mellett. A plakát egy soha meg nem történt eseményt jelenít meg, az ábrázolás egyenesen drasztikus. A német katona egy hadifogoly amerikai katonát szegez fel egy fára. A hatás fokozása érdekében a katona karjaiból, lábaiból ömlik a vér. Viszont az utolsó pillanatban megjelenik csillagos- sávos lobogóval a felmentı sereg, előzve a „gonosz” németeket. Ez az amerikai legendák visszatérı motívuma, a gonoszok által szorongatott jók felmentésére az utolsó pillanatban lobogóval, kürtszóval megérkezik a lovasság. A plakát felirata szerint: „A te szabadság-kötvényed segít megállítani”. A plakát rajzolója gondolt Amerika spanyol ajkú lakosságára is, ugyanis spanyol nyelvre is lefordították a közlendıket. A német katona egy jel152
BIZTONSÁGTECHNIKA
legzetes, így sok estben használt ábrázolása látható az amerikai plakáton. A csúcsos sisak /Pickelhaube/, a vértıl csöpögı szurony, a véres kéz, a sötét- gonosz tekintet — már ahogy a rajzoló a barbár német katonát elképzelte. De a legérdekesebb a gúnynév: HUN. A német katonákat a franciák „boche”-nak, az oroszok ”frici”-nek, az angolszászok „kraut”nak és „hun”-nak hívták. A felirat szerint: „a hunt visszaverni a szabadság kötvényekkel”.
6. A német katona ábrázolása A német katona, így áttételesen a német birodalom ábrázolása mindenben megfelelt a mind nagyobb utálat, győlölet kiváltása céljának. Mivel az antant hatalmak, de a semleges országok lakossága is csak ilyen ábrázolásokkal találkozott, minden oka megvolt, hogy el is higgye. Térdig a tengerben gázló német katona a csúcsos sisakban, a nyakában a vaskereszt kitüntetéssel, véres karddal, térdig gázolva a tengerben fenyegeti Angliát. Emlékeztetve a Lusitania- esetre, lábai elıtt a tengerfenéken elpusztult gyerekek és felnıttek fekszenek. Nem zárható ki, hogy a plakát a brit admiralitás megrendelésére készült, azt kívánván népszerősíteni, ugyanis a felirat: „Csak a haditengerészet tudja megállítani”. Az elsı megközelítésben a szöveg tetszetıs és lelkesítı. Csak utánagondolva: mire is gondolt a plakát rajzolója? Talán arra, hogy a német haderı el akarta volna foglalni Angliát? A csúcsos sisakot viselı vérszomjas orangután /?/, esetleg „king-kong” kezében az ájult leányzóval, a háta mögött a romos kontinenssel, diadalmas üvöltéssel lép Amerika földjére. Figyelemre méltó a lény kezében 153
tartott közelharcfegyver- egy bunkó felirata: „KULTUR”. A plakát felirata sem kecsegtet túl sok jóval: „Tönkre tesz ez az ırült vadállat”. Ha az európai viszonyokkal nem túl jól tisztában levı egyszerő amerikai honpolgár meglátta ezt a plakátot, rögvest el is hitte a fenyegetettségét. A plakát lényegét az alsó felirat tartalmazza, mely az amerikai hadseregbe történı jelentkezésre buzdít. Az ausztrál plakát a német hadicélokat jeleníti meg. A nehezen azonosítható szörny az identitását meghatározó német csúcsos sisakot viseli. A szörny véres karmaival ragadja meg a földgömböt. A szöveg nélküli plakáton levı kérdıjel nem a szándékot kérdıjelezi meg, hanem annak majdani bekövetkeztét. A plakát felteszi a kérdést: vörös kereszt vagy vaskereszt. A vaskereszt-, mint a legismertebb német kitüntetés- ekkorra már emblematikus jelentéssel bírt. A képen azt a meg nem erısített, de akkoriban közszájon forgó esetet jelenítik meg, mikor egy a német ápolónı a könyörgı sebesült angol katonának nem adta oda a vizet, hanem elıtte azt a földre öntötte. A háttérben karikatúrai ábrázolással egy kövér német tiszt és fehér gárdaruhában, sisakkal a „kaiser”- azaz II. Vilmos, akik röhögve figyelik az eseményt. Még a legbékésebb emberbıl is dühöt és győlöletet váltott ki az ilyen,- „tényként” kommunikált esemény. A plakát sugallja, hogy mind ez a háttérben álló két személy tudtával /parancsára?/ történhetett meg. A plakáton egy német katona szuronyával döf át egy kisgyereket. Ha valamitıl ökölbe szorul egy ember keze,- akkor egy ilyen eseménytıl,- már ha igaz is lett volna. A felirat a német hadsereg jelmondatát idézi németül, alatta a fordítás franciául. „Istenért, haza és király”. 154
BIZTONSÁGTECHNIKA
De a rajzoló igen csak hibásan idézte, elég lett volna, ha megnézett volna egy német sisakot, mert azon is rajta volt a jelmondat: „Mit Gott für König und Vaterland” — azaz: Istennel a királyért és a hazáért. A plakáton fegyvertelen, magukat megadott angol katonák láthatók, az egyikük sebesülten fekszik a földön és karját nyújtva mintegy segítséget kérve, a másik katona a halálos szuronydöfés elıtt még megpróbál védekezni. A plakát fény és árnyékvilága igen kifejezı- az angol katonák a fényben vannak, míg a „gyilkos” német katonák a sötétbıl lépnek ki. A fegyvertelen, magukat megadó katonák legyilkolása az egyik legsúlyosabb háborús bőncselekménynek számított akkor is és számít ma is. A „legendás”, bırbıl készült német csúcsos sisak a „Pickelhaube”, melyen elıl címerként a porosz sas látható. Sok védelmet viselıje számára nem biztosított, az acélból készült rohamsisak rendszeresítéséig a frontokon szürke színő huzatot húztak fel rá, melynek álcázó és védı funkciója volt. 155
7. A Lusitania-ügy egy nem várt utóélete Karl Goetz, kora egyik neves német mővésze készített egy, a Lusitania-t a „kalmárszellem” áldozataként bemutató — gúnyos ábrázolású érmet. Az érem elılapján a süllyedı Lusitania van ábrázolva, felette a felirat: „Semmilyen csempészáru”, alatta: „A Lusitania gızhajó egy német búvárhajó által elsüllyesztve 1915 május 5-én”. A hátoldalon a brit Cunard hajózási vállalat New-York-i jegyirodája ablakánál egy csontváz ül, elıtte egy kalapos ember, kezében levı újságban jól olvasható szöveg: „Tengeralattjáró veszély”. Ez céloz arra a tényre, hogy Németország amerikai újságokban, fizetett hirdetések formájában figyelmezette az utazni kívánókat német tengeralattjárók jelenlétére a tengeri háborús övezetben. Ezt nyomatékosította a mellette álló szakálas ember — gróf Johann Heinrich von Bernstorff német nagykövet — felemelt úja. Az ábra felett a felirat: „Az üzlet mindenekfelett”, mármint a hadi dugárukkal történı kereskedésre célozva. Az érem olyan lett — amilyen, de Goetz elkövetett egy szarvashibát: a Lusitania-t nem május 5-én, hanem a felirattal ellentétben május 7-én süllyesztették el. Ez valahogy elkerülte Karl Goetz és mások figyelmét is. De nem kerülte el Reginald Hall, az angol Haditengerészeti Hírszerzés fınökének a figyelmét, aki remek kommunikációs lehetıséget látott benne. E szerint a Lusitania sorsa már eleve meg volt pecsételve még New Yorkból történı kifutása elıtt és csak a hadi helyzet miatt nem május 5-én süllyesztették el, hanem két nappal késıbb, május 7-én. A másik remek kommunikációs lehetıség volt, hogy a sajtó útján elhíresztelték: az érem nem érem — hanem kitüntetés, melyet az elsüllyesztésben résztvevı tengeralattjáró legénysége kapott meg. Az angolok lemásolták az érmet és a „Lusitania Souvenir Medal” bizottság szerint kb. 250 000 példányban, díszdobozban forgalmazták 1 shilling-ért. A befojt összeget jótékonysági célokra fordították. Szegény Karl Goetz felismerve tévedését, az érmet újból elkészítette, most már jó évszámmal. A bajor hadügyminiszternek azonban már elege lett az egész ügybıl, így 1917-ben a még elérhetı példányokat elkoboztatta. Ennek eredményeképpen ezekbıl igen kevés maradt meg, az éremgyőjtık legnagyobb bánatára. (11,12)
156
BIZTONSÁGTECHNIKA
Amire 1915-ben még senki sem számított, az bekövetkezett 1917-ben, az Egyesült Államok az antant hatalmak oldalán lépett be a háborúba. A hadüzenetnek az amerikai nép számára történı kommunikálásakor, mint nyomatékos érvet vették elı a Lusitania esetet. Szerb Antal szerint az amerikai hadüzenet az antant reklámkampányának és propagandamővészetének „rekordteljesítménye” volt. Anglia és azt követve Amerika is kommunikációjával kialakított egy képet a német katonákról, a német hadseregrıl, végeredményben a „németekrıl”. A német katonát kegyetlennek, embertelennek, szadistának, helyenként rémnek is ábrázolták. Ennek révén tudták mozgósítani a lakosságot mind anyagi, mind emberi áldozatvállalásokra a háborús évek alatt. A hatás érezhetı volt a harcoló csapatoknál is, javította a katonák harci morálját. A háború végén sokan értékelték Anglia kommunikációs teljesítményét, melyhez hasonlót Németország nem tudott produkálni. Talán az egyik legtalálóbb megállapítást Erich Ludendorff tábornok tette meg a „Meine Kriegserinnerungen 1914–1918” címő, háborús visszaemlékezéseirıl írt könyvében: „a brit propaganda úgy hipnotizálta a németeket, mint a kígyó a nyulat”.
157
Felhasznált irodalom Hivatkozások 1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Csiky_K%C3%A1lm%C3%A1n 2. Sipos Balázs Az elsı világháború médiahatásai. http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_01_tavasz/10elsovilaghaboru_ mediahatasai/01.html 3. Sódar Gitta: Plakáttörténeti epizódok. http://www.prherald.hu/cikk2.php?idc=20080810-131701&id2=elso&idl=4. http://www.bubl.ac.uk/LINK/f/firstworldwar.htm 5. Pallas Nagy Lexikon http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/043/pc004399. html#9 6. Sipos Balázs: im. 7. Sipos Balázs: im. 8. Romsíts Ádám: A meggyızés eszközei, angol plakátok az elsı világháborúban. Diplomamunka. Budapesti Gazdasági Fıiskola 2003 9. Simpson, Colin: A Lusitania elsüllyesztése. Budapest 1986. 10. Edith Carvell élete. http://en.wikipedia.org/wiki/Edith_Cavell 11. http://www.iwm.org.uk/upload/package/23/lusitan/index.htm 12. http://www.lusitaniamedal.com/ Képek forrásjegyzéke http://www.library.georgetown.edu/dept/speccoll/britpost/britpost.htm http://lancefuhrer.com/wwi_posters.htm http://www.museumsyndicate.com/item.php?item=17404 http://www.diggerhistory.pages-nurses/cavell.htm http://www.flickr.com/photos/ayyo/2676706767/ http://www.flickr.com/photos/ayyo/2676706681/ http://www.royalalbertamuseum.ca/vexhibit/warpost/english/post7.htm http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Amorsoloposter.jpg http://www.royalalbertamuseum.ca/vexhibit/warpost/english/post6.htm http://gulib.georgetown.edu/dept/speccoll/guac/amposter_99/
158
BIZTONSÁGTECHNIKA http://mcns.wordpress.com/2010/03/25/destroy-this-mad-brute/ http://www.learn-ict.org.uk/projects/secondary/propaganda/red_cross.html http://www.diggerhistory.info/images/posters2/1918quickposters.jpeg http://www.lusitaniamedal.com/PDFs/LusitaniaMedalArticle.pdf http://www.tennants.co.uk/Catalogue/Sale101/Page38.aspx
159
160
