kultura2005.1.
01/03/2005
9:27
Page 1
2
Ha szükséges, újra késelnek
8
Repülô dinók – kígyózó sorok
11
Európa új kulturális fellegvára
14
Bumm
17
„ B i z o n y o s é r t e l e m b e n k a s z t r á l á s”
20
Csodálatos Thália
25
Összjáték felsôfokon
29
Tiplity!
34
A krimikirálynô újra divatban
36
25 éves a Gyôri Balett
40
Columbus a Dunán
42
„Rokon lelkek, ha találkoznak”
46
Auschwitzi orchidea
50
Az ismeretlen Egyiptom
56
A nívó dívott
kultura2005.1.
01/03/2005
9:28
Page 2
Francia
Mûcsarnokban Farkas Tímea írása
„Késeltek” a Mûcsarnokban. Na nem látogatót vagy biztonsági ôrt. Hanem a fényt. 118-szor. Pontosan ennyi, Franciaországból érkezett remekmûvet állítottak ki a Mestermûvek. 400 év francia festészete. Fény és árnyék címû tárlaton. Azt az eljárást pedig, amikor a képeket megvilágító reflektorok lámpái mellé könnyû fémlapokat helyeznek, hogy ráirányítsák a reflektor fényét a festményre, késelésnek nevezik. Minden kiállításnál fontos mûvelet ez, de most különösen. Mert a franciák úgy gondolták, a fény ábrázolása az, amelynek mentén nemzeti festészetük négyszáz évének termését a lehetô legszínesebben be lehet mutatni. A fénynek általában is kiemelt jelentôsége van a francia mûvészetben, ám az 1600-as évek elejétôl számos alkotót és mûvészeti irányzatot foglalkoztatott a fény és az árnyék mûvészetben betöltött szerepe. A rangidôs mû az 1620-as esztendôkbôl való, a legfiatalabbat pedig alig tíz éve festették. Akkora kiállítási anyag, mint ezúttal, soha nem hagyta el Franciaországot, és 1945 óta ehhez fogható közgyûjteményi anyag sem került ki az országból. Hosszas gyûjtômunkának, szigorú biztonsági szabályok betartásának és megannyi ember összehangolt munkájának köszönhetô, hogy a felbecsülhetetlen értékû festmények épségben és legszebb pompájukban láthatók Budapesten. Huszonhat francia múzeum, köztük a Louvre, a párizsi Picasso Múzeum, a Pompidou Központ, a Musée d’Orsay adta kölcsön a képeket. Amikor – csak a legközismertebbeket említve – Cézanne, Delacroix, Gauguin, Monet, Manet, Matisse, Millet, Renoir, Toulouse-Lautrec vagy Picasso egy-egy remekét leakasztották a helyérôl, az állapotukat rögzítô többoldalas, minden részletre kiterjedô dokumentum készült hozzájuk. Aztán a festmények mindegyikét elôször selyempapírba, majd pukkanó fóliába csomagolták. Azért, hogy a mûalkotások állaga véletlenül se rongálódjon, az idevágó nemzetközi elôírásoknak megfelelôen 20-22 Celsius-fokos, 50-55 százalékos páratartalmat biztosító, filccel bevont klimatizált ládákba helyezték ôket. Ez az a klíma, amelyben a képek „jól” érzik magukat. Ettôl eltérô környezetben sem azonnal roncsolódik a kép, a nem megfelelô hô- és párahatás néhány év múlva bosszulja meg magát: peregni kezd a festék.
a m i
a
k i n c s ,
k i n c s ,
mûremekek
3 v a n
Ha szükséges, újra késelnek
a m i
2 v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:28
Page 4
Négy, ugyanilyen hômérsékletû és páratartalmú klimatizált mûtárgyszállító kamionban érkeztek a ládák Magyarországra a logisztikai terv szerint. A kölcsönzô múzeumokból egy-egy kurátor kísérte el a képeket. A Mûcsarnokban magyar kollégák is segítettek a kicsomagolásnál. Ugyanúgy, mint amikor a szögrôl leakasztották, alaposan ellenôrizték a festmények állapotát. Ha csak gombostûfejnyi festékdarab esett volna ki a képbôl, azt is jegyezni kellett volna, hogy majd korrigálhassák a hibát, restaurálják a képet. A kicsomagolás több mint egy hétig tartott, naponta 15 mûvet bontottak ki, és helyeztek el a szállító kamion és láda klímáját idézô kiállítótermekben. Az esetleges sérülések helyreállítására, a képek megsemmisülésének esetére általában úgynevezett „szögtôl szögig” mûtárgybiztosítás köttetik. A Mestermûvek címû grandiózus tárlat biztosítási összegét a magyar állam vállalta. A kormánygarancia az eddigi legmagasabb állami biztosíték háromszorosa, 75 milliárd forint. A korábbi rekorder a Monet és barátai címû, tavaly a Szépmûvészeti Múzeumban felállított tárlat volt. K u l t ú r a
4
5
k i n c s ,
a m i
v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
K u l t ú r a
01/03/2005
9:28
Page 6
Az állami biztosíték az UNESCO javaslatára jött létre évtizedekkel ezelôtt. A világszervezet azért javasolta a biztosítás eme fajtáját, mert egy-egy jelentôsebb kiállítás biztosítási díja akkora összegre rúg, amelyet sem múzeum, sem minisztérium nem tud kigazdálkodni. A Mestermûvek legértékesebb alkotásának biztosítási díja 35 millió euró. Azt, hogy melyik remekmûnek ekkora a piaci értéke, a rendezôk biztonsági okokból nem árulták el. A legkevesebbet érô festmény ára is borsos: 200 ezer euró.
K u l t ú r a
7
6 Van olyan kép, amelynek csak a kerete több száz eurót ér. Például Carle van Loo Medvevadászat címû alkotásának olyan mívesen faragott a rámája, amelybe nem illendô lyukat fúrni. Ráadásul a régi, évszázados képkeretek annyira elhasználódtak már, annyi lyuk van bennük, hogy ha újabb szöget ütnének beléjük, akár szét is esnének. Ezért – mint általában az idôszaki tárlatok esetében – a festményeket speciális, biztonsági berendezést is magában foglaló akasztóval látták el, és erôsítették a falhoz. Hetente egyszer restaurátor ellenôrzi a képeket. Megnézi a késelést is. Mivel a Föld forog, a reflektorok mellé erôsített fémlapok el-elmozdulnak. Záróra után, ahol szükséges, megigazítják ôket, hogy másnap ismét a legszebb pompájukban ragyogjanak a mestermûvek.
kultura2005.1.
01/03/2005
9:28
Page 8
Egy természettudományi múzeum akkor jó, ha az ember (vagy az ember gyereke) ámul és bámul. Hát itt van min. A belépôt egy huszonkét méteres, 110 éves barázdásbálna csontváza fogadja. Ahogy egy múzeumban mindennek, úgy ennek is története van. A csontváz tulajdonosa teljes valójában egykor a Földközi-tengerben élt. Maradványa azután 105 évvel ezelôtt került Bécsbôl a Magyar Természettudományi Múzeumhoz, de csak most lett akkora hely, hogy meg is lehessen mutatni. Van itt tó, amely az afrikai papiruszsás élôhelyének világát idézi fel. Az igazi csoda mégis a világon egyedülálló korallzátony-rekonstrukció, amelyen egy üveglap fölött sétálhat a látogató. (Kivéve, ha gyerek, mert ôk négykézláb bámulják a tenger alatti világot.) Olyan ez, mintha a vízen járnának. Kétoldalt akváriumok láthatók, feltöltésükhöz K u l t ú r a
8
Repülô dinók – kígyózó sorok
v a n
K u l t ú r a
Új
Te r m é s z e t t u d o m á n y i
Balogh Gyula írása
a m i k i n c s ,
Múzeum
174 ezren voltak kíváncsiak a Kínai Geológiai Múzeum és a Londoni Természettudományi Múzeum segítségével Budapestre érkezett kiállításra. Három hónap alatt tehát többen fordultak meg az új múzeumban, mint korábban, a régi épületben egy egész év alatt. A Magyar Természettudományi Múzeum Európa ötödik legnagyobb múzeuma lett. – Sokaknak 2004 ôszén, a rendkívül népszerû Tollas dinoszauruszok címû tárlaton esett le a tantusz, hogy Magyarországon megépült az új Természettudományi Múzeum – mondta Vásárhelyi Tamás, az intézmény fôigazgató-helyettese. Noha a múzeum rekonstrukciója már tíz évvel ezelôtt elindult, az igazi közönségsikert mégis a szeptember elején megnyílt új térben elhelyezett kínai dinoszauruszmaradványok bemutatása hozta meg. Északkelet-Kínában, Lianongban 1996-ban a kutatók 124 millió éves szárnyas dinoszauruszok kövületeire bukkantak. A felfedezôknek ez azt bizonyította, hogy a madarak ôsei a dinoszauruszok voltak. A 24 eredeti, szenzációs ôskövület London után elôször nálunk kezdte meg európai turnéját, és a profi módon rendezett kiállítás telitalálat volt. A jól idôzített és hatékony médiakampánynak köszönhetôen nagyon sok iskola érezte úgy, hogy a gyerekeknek ezt a tárlatot mindenképp látni kell, és a családi programok listáján is hamar az élre került. Bálnacsontváz
és
tó
Az új múzeum története 8 évvel ezelôtt kezdôdött, amikor a volt Ludovika Katonai Akadémiához tartozó lovardát, a késôbbi Alfa mozi felújított épületét megkapta a múzeum. Hamarosan rendbe hozták a Ludovika padlásterét is, ide került az Embertani tár és az Emlôs- és Madárgyûjtemény. A 2004 ôszén átadott, 4,7 milliárd forintból felépült új, tizennégyezer négyzetméternyi épületszárny legfelsô szintje ezt a lovardát köti össze az új fôépülettel.
9
9:28
Page 10
13 ezer liter víz kellett. A világon eddig csupán az Egyesült Államokban, a honolului Bishop Múzeumban lehetett találkozni hasonló megoldással, de ott csupán egy idôszaki tárlat ideje alatt. Az új szárny alatt kétemeletnyi mélységben kapott helyet a múzeumi Ôslénytár, az Állattár, a Könyvtár és a Növénytár. A múzeum teljes rekonstrukciója 2008-ra fejezôdik be, de addig hónapról hónapra új izgalmak várják a természet rajongóit. Márciusban például Spanyolországból érkezik a világ legnagyobb drágakôgyûjteménye, a Royal Collection. Királyi darabok. Nem adják alább.
A Magyar Posta Rt. 2005. március 10-én alkalmi bélyegblokk kibocsátásával köszönti a Mûvészetek Palotájának ünnepélyes megnyitását. A nyitóképen a blokkhoz tartozó alkalmi boríték részlete látható, amely – Hajdú József és Pólya Zoltán mûvészfotóinak felhasználásával – Berky Péter grafikusmûvész tervei alapján készült.
K u l t ú r a
Európa új kulturális fellegvára Megnyitotta
kapuit
a
Mûvészetek
11 v a n
10
K u l t ú r a
Palotája Retkes Attila írása
Zene, tánc és képzômûvészet 64 ezer négyzetméteren. 1700 férôhelyes, korszerû Nemzeti Hangversenyterem. 450 fôs Fesztivál Színház. Különleges építészeti megoldások. Fény- és hangcsapdák. Monumentális koncertorgona. És még sorolhatnánk, de felesleges. Nyilvánvaló, hogy a Mûvészetek Palotájához hasonló monumentális kulturális beruházásra jó ideje – másfél évszázada – nem volt példa Magyarországon. A Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda által tervezett épület állandó „lakója” lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar, a Nemzeti Táncszínház, valamint a Ludwig Múzeum, de az épület multifunkcionális helyiségei minden hazai és külföldi kulturális intézmény, elôadómûvész elôtt nyitva állnak. A Nemzeti Hangversenyterem esetében az volt az alapvetô célkitûzés, hogy akusztikai szempontból felvegye a versenyt a világ vezetô koncerttermeivel. Ezért kérték fel az akusztikai tervezésre a kiváló nemzetközi referenciákkal rendelkezô amerikai Artec céget s annak vezetôjét, Russell Johnsont. Az új budapesti koncertterem jellegzetes shoebox (azaz „cipôsdoboz”) formája a kulturális tömb egészének építészeti karakterét meghatározza. A terem befogadóképessége 1700 fô, de szükség esetén még további 190 pódiumülést is ki lehet alakítani. Az akusztika egyébként – mûfajtól és elôadói apparátustól függôen – szabadon változtatható: ezt szolgálja a nézôtér fölé benyúló hatalmas hangvetô ernyô, amely emelkedni, süllyedni és forogni is tud, sôt lámpákat, mikrofonrendszert, hangszórótömböket is ki lehet engedni belôle. Ugyancsak a változtatható akusztikát szolgálják a pódium és az oldalfalak mentén elhelyezkedô zengôkamrák, valamint Jovánovics György színes térplasztikái, melyek nemcsak autonóm mûalkotások, hanem a kifogástalan hangminôséghez is hozzájárulnak. A koncertterem orgonája – a Pécsi Orgonaépítô Manufaktúra és a német Mühleisen cég közös munkája – várhatóan az év végére készül el. A hangversenyterem elôzetes programjából kiderül, hogy már tavasszal olyan
a m i
01/03/2005
k i n c s ,
kultura2005.1.
01/03/2005
9:28
Page 12
13
a m i
v a n
12
világhírû mûvészek koncerteznek itt, mint Pierre Boulez, Daniel Barenboim és a Chicagói Szimfonikusok vagy a Buena Vista Social Club zenészei. A Mûvészetek Palotájának keleti szárnyában található a 452 férôhelyes, korszerû technikával felszerelt Fesztivál Színház, amely sajátos akusztikai kialakítása révén prózai elôadások, komolyzenei hangversenyek, kamaraoperák, dzsessz- és world music-koncertek, táncszínházi produkciók, unplugged-elôadások befogadására is alkalmas. A Duna-partra nézô szárnyban helyezik el a Ludwig Múzeum kiállítótereit, amelyekhez interaktív bemutatótermek, elôadó- és rendezvénytermek kapcsolódnak. Az épületkomplexum üzemeltetését és a programok koordinációját a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által létrehozott Mûvészetek Palotája Kft. végzi, de a beköltözô intézmények – vagyis a Nemzeti Filharmonikusok, a Nemzeti Táncszínház és a Ludwig Múzeum – teljes szervezeti és szakmai önállóságot élveznek. Európa új kulturális fellegvára, a Mûvészetek Palotája a január óta tartó próbaüzem után hivatalosan március 14-én nyílik meg.
http://www.muveszetekpalotaja.hu
k i n c s ,
kultura2005.1.
kultura2005.1.
01/03/2005
9:28
Page 14
Az, mint a többi. A „dolgozni csak pontosan, szépen” negyven éven át megkurtított töredéke. Aki akarta, tudhatta, hogyan is, mirôl is van szó igazából. Így lett József Attila néhány nemzedék összekacsintása, szemvillanása, fejbólintása. Hobó és barátai, az egykori Merlin Kommandó: Galkó, Jordán, Márta Pista, Sebô, már több mint húsz éve nekigyürkôztek, hogy megbirkózzanak azzal a szellemi örökséggel, amit sajátjuknak éreztek, és úgy vélték, megosztani kötelességük. Egyenként is nekiláttak. Galkó nonstop felolvasása kezdte, Jordán fülbe suttogott versgyónása folytatta, Hobó elsô üvöltés-József Attilája követte. Mindegyikôjüknek van szava, van hangja József Attilához. Olyan, amelyben láthatóan jól érzi magát a költô, mert az értelemig jut, és tovább. Ahová szokott.
Bumm Hobó
k i n c s ,
a m i
14 v a n
K u l t ú r a
új
15 József
Attila-estje
a
Kárpát-medencében Sándor Erzsi írása
Azért van puska a színpadon, hogy elsüljön. Ôsi színházi szabály. A nézô, amint megpillantja, azt várja: mikor dördül. Vidnyánszky Attila sem gondolja ezt másképp. A nézôket egy kötélen lógó kô várja a színpadon. Nincs mese. A kô le fog zuhanni. Hogy mit temet majd maga alá, azt kell csak kivárni. Ej, mi a kô, viccelôdik a tréfás kedvû nézô, és titokban azt reméli, hogy nem Hobó utolsó József Attila-estjére érkezett. Egy ideig még eljátszik a gondolattal, hogy a kötélen lógó kô talán csak egy színpadnyi harang nyelve, a kô sem más, mint a világ sírköve, aztán jobban körülnéz, és elkenôdik a száján a többi ötlet. A kô bele fog zuhanni a homokozóba, amely pont alatta terül el, apró ólomkatonákkal zsúfolva, mint kisfiús gyermekkora legszebb álmaiban. A kô szét fogja zúzni a kicsiny sereget, szerterepülnek majd a katonák, mint a gyerekkori emlékek, kíméletlenül. „Emlékek, kicsi ólomkatonák.” Minden stimmel. A József Attila-i hívószavak turistajelzésként vezetik végig a nézôket a másfél órán. Az ólomkatonákról a játék, a játékról a „játszani is engedd” idézôdik elô. A minden arányosan hozzám – soha el nem ért, örökké vágyott világa. Ahol van kis ház, kis kocsi, kis eke, kis búza. Hobó biztosra mehet. Mire bejön a színpadra, a nézôk már tudják, hová érkezik. Még azok is, akik nem bennfentes József Attila-értôk, és nem kérkednek minduntalan idézetekkel. A közoktatás atombiztosan bedörgölt mindenkinek néhány kitörölhetetlen verssor-foltot József Attilából. Ezek most, hirtelen színt kapva, elôtolakodnak. Pedig József Attila újból és újból kifog a tanrendeken és az aktuális kurzusokon. Hol kommunistának gyanús, hol proletárnak, hol polgárnak. Ám a verssorait évszámra még azok is magukra húzzák, akikkel biztosan nem árult volna egy szellemi gyékényen. „Amit szívedbe rejtesz” – hirdette pár éve a plakát. Noha a hirtelen elôrángatott verssor itt egészen másról szólt, mint eredetileg, ám azt el kellett ismerniük, hogy tagadhatatlanul jó sor.
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 16
A kô persze lezuhan. Nagyjából akkor, amikor arról lenne szó, hogy „édes Hazám, fogadj szivedbe”. Ez Vidnyánszky Attila beregszászi rendezô hozzáadott értéke a már meglévô József Attila-mítosz-kincshez. Mostantól mindenki szíveskedik ezt is belehallani. A kôzuhanást, a szerteröpülô ólomkatonákat és a beregszászi üzenetet: „hadd legyek hûséges fiad!” Bumm. Hobó pedig a kövön ülve elmondja, mennyire kész a leltár, és a fölébe lógó kötélnek is helye kerül. Itt lenne a vége, de ez csak az út eleje. Hobó tanár úr, mint színházi népmûvelô, lenyomja az egész Kárpát-medencét József Attilával. Legfôbb ideje. Hobó most talán szelídebb, mint régen, és ettôl fájdalmasabb. Ahogy lehagyta korban József Attilát, úgy lett egyre rezignáltabb és rendezettebb. Ettôl a versek karcosabbak, fájóbbak, mint valaha. De az indulata nem változott. Az a régi. Ami konzerválta ôt, és megtartotta az elmúlt évtizedekben. Ezért, hogy Hobó most fölindult, mint testvéri tank, és szertedübörgi József Attilát a Kárpát-medencén. Nem maradhat ki senki. Úgy, ahogyan azt egyszer, a múlt század közepén, a legnagyobb magyar költô elképzelte. http://www.emlekev.hu K u l t ú r a
Király Levente interjúja
A nyugalom regény egy anyáról, aki egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyûlölt színésznô volt, ma viszont szorong, retteg. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból, és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát, aki kettejük gyûlölet és szenvedély szôtte hálójában vergôdik. A Márai-díjas Bartis Attila Anyám, Kleopátra címmel írt regényébôl darabot, melyet 2003-ban mutattak be a Nemzeti Színházban Udvaros Dorottya fôszereplésével. ■ A könyv megírása közben gondoltál-e arra, hogy ebbôl bizony dráma lesz? Igen, gondoltam rá. Aztán, amikor kaptam egy felkérést a Nemzeti Színháztól, hogy írjak nekik darabot, akkor már tudtam is. Ha nincs a regény, pontosabban, ha már a regény írása közben nem merül fel a darab lehetôsége, akkor valószínûleg nem mertem volna igent mondani a Nemzetinek. ■ Könnyen ment az átírás? Hát nem. Mondhatni, egy-két határidôs tárcát leszámítva semmivel nem kínlódtam még úgy, mint ezzel a darabbal. Többek közt azért, mert egészen más darabot írni, mint egy saját szöveget színpadra adaptálni. És bár a történet szintjén is sok különbség van A nyugalom meg az Anyám, Kleopátra között, mégiscsak adaptáció. Ami bizonyos értelemben bátran kasztrálásnak nevezhetô. Tehát az ember elôbb kasztrálja a saját szövegét, aztán megpróbálja újra nemzôképessé tenni. Ez még akkor is rizikós mûtét, ha nem önmagadon végzed. ■ Kaptál megfelelô anyagi, szakmai támogatást, ami miatt megérte a kaland? Örkény-ösztöndíjban részesültem, ami miatt a mai napig lelkiismeret-furdalásom van. Egyszerûen annyi történt, hogy volt egy futó pillanat, amikor úgy nézett ki, mégse lesz a Nemzetibôl semmi. Ekkor már dolgoztam a darabon, és úgy döntöttem, megpályázom az
v a n
Bartis Attila az adoptálás nehézségeirôl és egyéb tanulságokról
17
a m i
„Bizonyos értelemben kasztrálás”
k i n c s ,
16
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 18
Örkény István drámaírói ösztöndíjat. A postás egyszer csak hozta az örömhírt, hogy megkaptam az Örkényt. Másnap meg hozta a szerzôdést a Nemzetibôl. Nos, a kettô ugyan nem zárja ki egymást, mégis morális válságba kerültem, mert akkor én most két bôrt fogok lenyúzni errôl a darabról, ami ráadásul már egy regény lenyúzott bôre. Aztán ránéztem a két gyerekemre meg a havi számlákra, és eszembe jutott, hogy majd egészen biztosan fogok írni olyan darabot is, amiért nem kapok egy fillért sem. Ezt nevezik önfelmentésnek. Azzal viszont csínján bánnék, hogy miért érte meg, vagy miért nem. Természetesen nekem is ki kell fizetnem a számlákat, ugyanúgy, mint bárkinek, de csakis ezért még soha nem írt le az ember egyetlen sort sem. Az írás többek közt abban különbözik a becsületes munkáktól, hogy az ember akkor is elvégzi, ha történetesen éhen döglik. ■ Garas Dezsô hogyan lett a rendezôd? Úgy, hogy beleszerelmesedett a regénybe, és azt mondta Schwajda Györgynek, írasson belôle darabot, mert ô szeretné megrendezni. Amire Schwajda azt mondta, hogy elkésett, mert már írom.
nak kevés, ha az ember úgy érzi, mérföldekre jutott attól, ahová indult, s ahová egy regény írása során egyszer már sikerült eljutnia. ■ Dolgozol új színházi produkción? Úgy alakult, hogy igen. A szolnoki Szigligeti Színháznak írok darabot, bár egy ideig azt hittem, a közeljövôben nagy ívben el fogom kerülni a színházakat. Szóval ez méltó példája az írói következetlenségnek vagy az írás öntörvényûségének, különösen ha e pillanatban már azt sem merem kizárni, hogy ez a darab lesz a következô regény magja. Mert most nagyon úgy tûnik. K u l t ú r a
18
19
k i n c s ,
a m i
v a n
K u l t ú r a
Úgy hallottam, sokat voltál bent a próbákon. Miért? Azért, mert bizonyos értelemben már a darab is közmunka termékének nevezhetô. Szinte az elsô percektôl kezdve együtt gondolkoztunk, dolgoztunk Garassal a darabon. És valahogy az lett volna a természetellenes, ha ez a közös munka csak azért ér véget, mert elkezdôdtek a próbák. A folyamatos jelenlétem különben sokkal békésebb volt, mint azt sokan megjósolták, valószínûleg azért, mert ahogy az írás során Garas se próbált meg erôszakot tenni rajtam, úgy a próbák során én sem áltattam magam azzal, hogy színházi ember lettem csak azért, mert ott ülök naponta a Nemzetiben. A leghevesebb emberek is igen békésen megférnek egy asztalnál, ha képesek tiszteletben tartani bizonyos határokat, és nem kérdôjelezik meg a másik jóhiszemûségét. ■ A bemutató után, menet közben is tovább alakult a darab. Jó irányba? Minden elôadás alakul, változik, mondhatni: érik a bemutató után. A Kleopátra esetében ez viszont még a szokásosnál is látványosabb volt. Például Hujber Feri elment Angliába, és Fekete Ernô vette át a fôszerepet. Ami gyökeresen változtatta meg az egész elôadást. ■ Mit csinálnál másképp? Semmit nem csinálnék másképp, hanem egyszerûen nem csinálnám. Szó nincs arról, hogy bármit is megbánt volna az ember, csupán az életben egyszer bôven elég volt saját regényt átírni színpadra. Más kérdés, hogy jó lett-e. Ha úgy érezném, hogy igen, akkor most illedelmesen azt mondanám, ezt nem az én tisztem megítélni. ■ A közönség reakciói alapján mégis hogy érezted? Egy vagy két alkalmat leszámítva telt házzal játszották másfél évig, és januárban kezdôdnek a felújító próbák. Megesett, hogy az elsô élesebb mondat után valaki tüntetôleg kivonult, másvalaki pedig megnézte az összes eddigi elôadást. Mindez viszont vigasz■
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 20
megoldásában alig segít a férje, a beérkezett színidirektor, Michael Gosselyn – akit Jeremy Irons játszik felülmúlhatatlan eleganciával. Ebbe az érzelmi állóvízbe trappol bele az ifjú rajongó (Shaun Evans), aki ártatlannak tûnik, holott maga a megtestesült ravaszság. Júlia felülemelkedéséig, a megkönnyebbülést hozó legurított sörig sok minden megesik. A történet bizonyára sokaknak ismerôs, hiszen Somerset Maugham Színház címû regénye a Csodálatos Júlia alapja. A regény már mást is megihletett, a Csodálatos vagy, Júlia! címû filmnek egykor Charles Boyer és Lili Palmer voltak a fôszereplôi. Ebben az értelemben az adaptáció adaptációját láthatjuk – vagyis a régi változat remake-jét. Hogy mi fogta meg Szabót a történetben? „Tetszett a forgatókönyv, de kétségeim voltak. Hiszen eddig én a közép-európai történelemben sodródó és az ideológiák által K u l t ú r a
20
K u l t ú r a
Csodálatos Thália Szabó
István
filmrôl,
történelemrôl,
21 hazáról
és
prófétaságról
Orosz Dénes írása
Hazánk jelenleg tagadhatatlanul legexportképesebb filmrendezôje Szabó István. Ehhez a címhez szükségeltetett négy Oscar-jelölés, egy elnyert Oscar-díj, valamint megannyi felejthetetlen film. Lírai alkat, ami már vizsgafilmjein (Te, Koncert) is érzôdött. A pályakezdés ifjonti lendületét (Álmodozások kora) hamar felváltotta a szakmai profizmus, ami szerencsére továbbra is csillapíthatatlan szenvedéllyel párosult (Szerelmesfilm,Bizalom). A Mephistóval (Oscar-díj, 1981) kitárult számára a világ: koprodukcióban készítette a Redl ezredest, a Hanussent, valamint az Édes Emma, drága Böbét. Glenn Close elragadtatással beszélt a vele való munkáról (Találkozás Vénusszal), Ralph Fiennes örök barátjának nevezte (A napfény íze), Stellan Skaarsgard a XX. század egyik legjelentôsebb filmalkotásaként aposztrofálta a Mephistót.
Hogy milyen film tulajdonképp a Csodálatos Júlia, azt legjobban maga Szabó István fogalmazta meg. Olyan mozi, amely „a maszkokkal élô ember szólótörténetét – a harcot a színpadon maradásért – csokoládéba csomagolja”. Hát nézzük, mi teszi különlegessé ezt az édességet. Ezúttal is világsztárok szerepelnek az Oscar-díjas rendezô filmjében. Szabó István most elôször készített komédiát, bár ô nem így nevezi a végeredményt. „Ez nem vígjáték. Inkább vidám, optimista filmnek mondanám.” Tartózkodik attól, hogy mûvét valamilyen skatulyába gyömöszölje, de tény: a Csodálatos Júlia Szabó eddigi legkönnyedebb filmje. De mi lehet a története egy mozinak, ami vidám, de nem vígjáték, mély, de nem komolykodó, felszabadult, mégis bölcs? Egy díváról, egy igazi, nagybetûs DÍVÁRÓL szól, Julia Lambertrôl, aki a harmincas évek Londonjának legünnepeltebb, legelismertebb színpadi csillaga. Csakhogy a legszikrázóbb szépség is elfonnyad idôvel – ezt hívják úgy: öregedés. Julia szeme körül szaporodnak a szarkalábak, és szakmájában, magánéletében is elbizonytalanodik. Az alakításáért Oscar-díjra jelölt Annette Beninget idézve: „Julia úgy érzi, a világa napról napra egyre jobban beszûkül, ô pedig kezd kifogyni az üzemanyagból. Már alig maradt energiája, amivel továbbmehetne. Ezt az inspiráló hajtóerôt szeretné újra megtalálni.” Gondjai
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 22
tönkretett emberek sorsát mutattam meg. Hogy is tudnék könynyed filmet forgatni? Most elôször kaptam olyan anyagot, amivel »csupán« az volt a dolgom, hogy megrendezzem. Ebbôl a szempontból elsôfilmes direktor vagyok.” Szabó tehát nem saját történetét vitte vászonra, és a pénzért sem kellett egyetlen magyar szervezetnél sem kuncsorogni, hiszen teljes egészében külföldi tôkébôl gazdálkodott. És hogy miért nem készít „tisztán” magyar filmet? „Ahová engem nem hívnak, oda nem megyek” – a válasz, sajnos, ilyen egyszerû. Robert Lantos, a magyar származású kanadai filmember évek K u l t ú r a
22
23
a m i óta állandó producere Szabónak. Ô hozta tetô alá a produkciót angol–magyar–kanadai összefogásban. Koltai Lajos hosszabb ideje – pontosan negyed évszázada – elválaszthatatlan alkotótársa a rendezônek. „A kezdetek óta minden vállalásomat attól teszem függôvé, hogy a felkérés esetleg nem akadályozza-e az Istvánnal való közös munkát. Együtt gondolkodunk, mind a ketten azonos szemszögbôl látjuk a világot, és ennek megfelelôen készítjük a filmjeinket is. Ha a Sorstalanság megadja is számomra a lehetôséget, hogy rendezhetek még az életben, István filmjeinek továbbra is a részese szeretnék lenni.” Szabó nem elôször készített filmet a színjátékról. Noha a Találkozás Vénusszal stílusában közelebb áll a Csodálatos Júliához, a rendezô mégis a Mephistóval talál több párhuzamot. „Mindkét film ugyanazokban az években játszódik. Mindkét történet színészekrôl, a színház világáról szól. A Csodálatos Júlia
k i n c s ,
k i n c s ,
a m i
v a n
v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 24
hôsének ugyanaz a célja, mint a Mephistóénak, vagyis hogy elcsábítsa a közönséget, és biztosítsa pozícióját a színpadon. Az egyetlen különbség a két ember között, hogy ki hol született. Hendrik Höfgen Németországban látott napvilágot. Ezért neki Hitler rendszerével kell kapcsolatban lennie. Julia Londonban született, az ô gondja, hogy legyen-e szeretôje.” Hogy mekkora a különbség Szabó István új filmje és régi alkotásai között? Egy biztos: nagyobb, mint amekkora a komédia és a vidám, optimista film között.
K u l t ú r a
Összjáték felsôfokon Rénes Judit interjúja
Tehetségüket egyebek közt Jászai-, Súgó Csiga-, filmkritikusi díjjal ismerte el a szakma és a közönség. Más alkatúak, mégis sok bennük a közös vonás: szuverenitás, humor, sokoldalúság. Schell Judit és Csányi Sándor bebizonyították, hogy megalkuvás nélkül is lehet valaki Magyarországon sikeres fiatal színész. Mindketten erôs szálakkal kötôdnek a Radnóti Színházhoz, az utóbbi idôben pedig több filmben játszottak együtt a Somlói galuskától kezdve a Terézanyun át a Csak szex és semmi másig. Korábban is volt alkalom a közös munkára? Sch. J.: A Meskó Zsolt rendezte Somlói galuska forgatásán találkoztunk elôször, amikor Sanyi még nem volt a Radnóti társulatának tagja. Életszerû, humoros, csupa báj alkotás, a Belleville-i randevú – Francia rémes címû animációs film kísérô filmjeként játsszák. Remélem, ez is segít feleleveníteni azt a hagyományt, hogy a nagyjátékfilmek elôtt bemutassanak egy-egy rövidfilmet. Cs. S.: Noha mindketten a Radnótiban játszottunk, csak a Három nôvérben volt egy közös villanásunk a színpadon. A Terézanyuban három másodpercig szerepeltünk egy jelenetben, Hámori Gabi társaságában. A kulisszák mögött viszont sokat beszélgettünk, hamar kialakult az emberi és a szakmai összhang. Jó barátok lettünk, akik örömmel dolgoznának együtt még többet. ■ A sok drámai alakítás után hogyan viszonyulnak a könnyedebb szerepekhez? Cs. S.: Szeretem a közönségfilmeket, ez a természetes közegem. A Terézanyuban öltönyös csábítót alakítok, egy kedvesnek és megbízhatónak tûnô figurát, akirôl hamar kiderül, hogy a látszat dacára egyáltalán nem szereti a lányt. Goda Krisztina Csak szex és semmi más címû filmjében egy jellemileg elbaltázott, önimádó színész bôrébe kell bújnom, aki a dramaturg lányt tartja szakmai kerékkötôjének. A cselekménynek van egy szerelmi szála is. A forgatás augusztus elejétôl a végéig tartott volna, de közben elapad■
a m i
Schell Judit és Csányi Sándor a közös filmekrôl és a közönségfilmekrôl
v a n
25
k i n c s ,
24
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 26
tak az anyagi források. El kellett halasztani a felvételeket, amit sajnálok, mert a stábon belül nagyon jó összhang alakult ki, és szívesen eljátszottam volna Judit oldalán a figurát. Remélhetôleg jövôre folytatódik a történet. Sch. J.: Valóban kár a csúszásért, hiszen igazán jó könyvrôl van szó. Három éve olvastam elôször, amikor a Terézanyu címû regény még nem jelent meg. Szintén egy egyedülálló nôrôl szól, akinek nem az a célja, hogy férfit találjon, ugyanis kitölti az életét a szakmája. Ô mindenáron gyereket akar szülni, mert úgy érzi, ütött az óra. Az önhitt színésszel való találkozása azonban gyökeresen megváltoztatja mindkettejük életét. A Terézanyuban a fôszereplô barátnôjének annyiban kevésbé hálás szerepét alakítottam, hogy a lánynak nincs saját története, inkább másoknak tart tükröt. Ettôl függetlenül nagyon élveztem a forgatás és a stáb hangulatát. K u l t ú r a
K u l t ú r a
26
27
■ Az igényes és népszerû mozira mostanában a Kontroll a legjobb példa, amely külföldön is több díjat söpört be. Cs. S.: Mesébe illô módon, három év alatt jött rá össze a pénz, mintha idôrôl idôre jó tündér került volna a film közelébe. A rendezô az I love Budapestben látott, amiben teljesen más karaktert alakítottam. A munka során hamar szoros barátságba keveredtünk. Utolsó pillanatban kaptam meg Bulcsú, a metróellenôr szerepét, egy héttel a forgatás kezdete elôtt, amikor az addigi jelöltrôl kiderült, hogy nincs megfelelô állapotban a játékhoz. Fura érzés, hogy a film után egyre többen ismernek fel az utcán. Hoznak például buszjegyeket, hogy írjam ôket alá. Tulajdonképpen hízeleg az ember hiúságának, és a színész, aki azt állítja, hogy az ilyesmi nem esik jól neki, nem mond igazat. A siker annak is köszönhetô, hogy a hazai filmgyártásban megtörtént a generációs rendszerváltás, elkezdôdött egy új trend. Antal Nimród, Török Ferenc, Mundruczó Kornél és a társaik más látásmóddal forgatnak. Amerikai és európai minták hatására megváltozott a felvétel, a vágás ritmusa. A költségvetés persze jóval alacsonyabb, mint a külföldi mozik esetében, de egyre kevésbé érezhetô színvonalbeli különbség, és a közönség újra felfedezi a magyar filmeket. ■ Fokozott várakozás elôzi meg a Nobel-díjas regénybôl készült Sorstalanság bemutatóját. Milyen élményt jelentett a produkcióban való részvétel?
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 28
Sch. J.: A könyv eleve más világot ábrázol, mint amihez hozzászoktam. Ráadásul régi álmom valósult meg ezzel a felkéréssel. Mindig arról ábrándoztam, hogy egyszer felhív egy neves filmrendezô, és engem kér fel egy szerepre. Mostanában nem ez a dolgok menete, hanem castingokon és próbafelvételeken dôl el, hogy az ember bekerülhet-e egy magyar nagyjátékfilmbe. Ezúttal nem így történt. Koltai Lajos személyesen telefonált. Elmondta, hogy látott a Három nôvér egyik elôadásán, ennek alapján szeretne felkérni a Sorstalanság egyik szerepére, és befáradnék-e hozzá egy beszélgetésre, hogy jobban megismerjük egymást. Maga a szerep sajnos nem túl nagy, összesen hat napot forgattam. Nagyon szerettem a munkát, öröm volt ezekkel az értékes emberekkel, köztük Bán Jánossal együtt dolgozni. Ilyen hangulatban még nem forgattam filmet, pedig a korábbiakra, Sára Juli, Jancsó Miklós mozijaira is szívesen emlékszem vissza. Egy alkalommal
k i n c s ,
különös büszkeség töltött el. A vacsorajelenetnél, amikor a család elbúcsúzik a papától, csupa olyan ülte körül az asztalt, akiken gyerekkoromban felnôttem. Ott volt Benedek Miklós, Haumann Péter, Molnár Piroska és sokan mások. A forgatási szünetekben nem álltunk fel, hanem bent maradtunk a mûteremben. Történeteket meséltünk, beszélgettünk, mintha vendégségben gyûlt volna össze az egész rokonság. Ezért is izgatottan várom a film fogadtatását. ■ Kevés magyar színész akad, aki fiatalon lett szakmailag elismert és a közönség kedvence, ráadásul mindezt önreklámozás nélkül érte el. Mi a siker titka? Sch. J.: Mindketten következetesen ragaszkodtunk egy irányhoz, és nem kezdtünk el céltalanul, összevissza kapkodni. Ha az ember hûséges marad ugyanazokhoz az értékekhez, a dolgok idôvel óhatatlanul kiforrják magukat, és minden a helyére kerül. Emellett sok szerencse is kell hozzá. ■ Akkor tehát kerek a világ? Sch. J.: Abszolút. Álomszerepem sem volt soha, mégis sorban kaptam olyanokat, amelyek mérföldkövet jelentettek a pályámon. Nem akarok semmit sürgetni vagy késleltetni. Itt és most tökéletesen jól vagyok. Cs. S.: Korábban mindig valami másra vágytam, mint ami éppen volt. Az iskolában arra, hadd dolgozhassak, hadd legyek végre színész és így tovább. Most nem szeretném, ha öt évvel késôbb lenne. Ebben a pillanatban kerek a világ.
színes
v a n
valóban
film S z é l Fe l í c i a s z ö s s z e n e t e
Világ végén játszódó történet. Négyszemélyes kamaradarab. Igazi film-színház. Depressziós tehetség. Elbizonytalanodás, alsógatyaság, kádban töltött csönd. Várakozó feleség. Kínjában kinevetés. Fekete-fehér hadiállapot. Sakk-matt. Pont. – Te jössz. – Tudom. – Már csak három parasztod maradt. – Látom. „Ebubelee”… Kelekótya, kujtorgó testvér. Hiába kajtatás. Aztán egyszer csak! Tamara jô. Rövid szoknya, hosszú láb, magas sarok. Hirtelen féltékenység, hiúság, bizalmatlanság, szívszerelmi keserûség, bolondos boldog vég. „Lu murke ka budu.” A bôbeszédû jószágok folytonos megjegyzései. A fehér ló, a zöld birka, a sárga szamár és a lila kakas állati halandzsája. „Tiplity!” A kint és a bent felcserélôdése, keveredése. Táj a szobában. Kerek, vízszintes és nagyon hosszú képkeret-ablakok. Vályúvízesés. Gyeptéglaszônyeg. Általános színkavalkád és tarkabarkaság. Filmszemlei különdíj. Rendkívüli ázsiai sikerek. Európai uniós támogatás.
a m i
Egy
29
k i n c s ,
Tiplity!
a m i
28 v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 30
31
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 32
Ez mind a Tamara. Hajdú Szabolcs rendezô, Szaladják „Taikyo” István operatôr és Esztán Mónika látványtervezô és színészek – Szabó Domokos, Nyitrai Illés, Török-Illyés Orsolya és Kovács Ágnes Anna – örömmunkája nekünk. Hogy megtudjuk: „Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog.”
http://www.tamarafilm.com
32
33
a m i
a m i
k i n c s ,
k i n c s ,
v a n
K u l t ú r a
v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:29
Page 34
34
A krimikirálynô újra divatban
v a n
K u l t ú r a
Agatha
mûvei
k i n c s ,
a m i
Christie
Tudja, ki a gyilkos? Biztos?! Olyan típus, aki szereti egy krimi közben világgá kürtölni: tudom, ki a gyilkos? Nos, a Hajmeresztô fodrászszalon életébe csöppenve, korántsem lehet biztos, valóban az gyilkolta meg a híres zongoramûvészt, akire az elsô pillanatban (vagy épp az utolsóban) voksolt. Paul Portner darabja amolyan másodvonalbeli krimi. Lenne. Ha a svájci szerzô darabjából egy amerikai színész nem csinált volna interaktív társasjátékot. Így a Hajmeresztôre jegyet váltók mégsem átlagos színházi élményre fizetnek be. Igaz, nem valamelyik Christie-hôs, Hercule Poirot vagy Miss Marple segítségére kell sietnie a közönségnek, de nyomozni Rosetti felügyelôvel is jó.
az
IBS
Tehát miközben a magyar kalauz mellett egy külföldi is napvilágot látott, nem vagyunk híján színházi elôadásoknak sem. Úgy tûnik a Christie-láz „újra áldozatokat szed”. A Földessy Margit rendezte budapesti elôadásra is illik, amit egyszer maga a szerzô nyilatkozott: „bizonyára korosztályra és ízlésre való tekintet nélkül, majd minden ember számára tartogat valamit.” Van, aki a „nevek” – Szabó Gyula vagy Pásztor Erzsi – miatt vált rá jegyet, van, akinek elege van a borzongásból, és inkább a „kis szürke sejtecskéket” teszi próbára, ahogy azt Poirot is teszi Christie más mûveiben. És mivel rengeteg fiatal játszik a darabban, ezért minden bizonnyal vannak, akik a barátaikat mennek el megnézni, arról nem is beszélve, hogy a játéktér egy más napszakban komoly egyetemi elôadások helyszíne, hiszen az International Business School épületében van maga az IBS Színpad. S ha nem lenne elég a legsikeresebb, a legtovább játszott, a legtöbb formában hozzáférhetô és a Christie unokának talán legjövedelmezôbb darab, akkor ott a mûsoron tartott másik klasszikus, A vád tanúja. S higgyék el, megéri még egy estét a krimikirálynô „társaságában” tölteni, hiszen nem véletlenül tartják kritikusai egyik kivételes alkotásának ezt a novellát, amelybôl késôbb a színpadi változatot is maga a szerzô írta. Arról nem is beszélve, hogy még a novellát ismerôk is meglepôdhetnek (feltéve, ha a film kimaradt az életükbôl), mert ott is érvényesül az a bizonyos dupla csavar…
35
Színpadon Orosz Anett írása
115 évvel ezelôtt, egy szeptemberi napon, Devonshire grófságban született Agatha Mary Clarissa Miller. Majd egy januári napon távozott a földi létbôl, 1976-ban. Nem akart mást könyveivel, „csak szórakoztatni” – nyilatkozta egyszer. Nos, itt maradt utána egy életmû, benne 15 színmû, 76 regény és 158 elbeszélés. És a név, amelyet szinte mindenki ismer: Agatha Christie. A megannyi mû között van egy darab, amely 1952 óta folyamatosan színpadon van. Egy novella (Három vak egér), amelybôl elôbb rádiójáték – 1947-ben, Mária anyakirályné nyolcvanadik születésnapjára –, majd „karácsonyi ajándékként” egy színmû, egy jó nevû színházi szakember meglepetése lett, s amely már a Christie-mûvek legjét tartja: Az egérfogó. Amelybôl csak akkor forgathatnak filmet, ha már legalább hat hónapja nem játsszák Londonban. De játsszák, sôt Budapesten is látható, az IBS Színpadon. Sôt, hogy ez a darab ne induljon hendikeppel (hogy már mindenki tudja, ki a gyilkos, amikor elfoglalja nézôtéri helyét), az alapmû, a Három vak egér magyarul elôször tavaly decemberben jelent meg. S a tavalyi évben a Christie-mûvek gondozója, az Európa Kiadó nemcsak ezzel az újabb mûvel bôvítette a repertoárját, hanem egy nagyszabású krimikalauzt is piacra dobott, amely Hadnagy Róbert és Molnár Gabriella „Christie iránti rajongásának túlburjánzásából” született.
K u l t ú r a
Nosztalgiázók, krimifalók, Christie-rajongók és a többiek, akik csak egy kellemes, szórakoztató estét szeretnének, irány az IBS Színpad! Izguljanak Leonard Stephen Vole-ért vagy a Monkswell vendégfogadó lakóiért, a bûnügyek megoldásában ezúttal nem segít sem Poirot, sem Miss Marple, de az izgalom nem marad el… A Földessy Margit Színjáték Stúdió elôadása az IBS-en színházba oltott játék, a színlap szerint egész pontosan: bûnügyi társasjáték két részben. Már az elsô felvonásban felgyulladnak a nézôteret megvilágító lámpák, és a felügyelô arra kér, hogy mikor újrajátsszák a fodrászszalon vendégei a nap eseményeit, mi bátran szóljunk, ha valaki ettôl eltérne. És ezt követôen szinte nincs megállás, részesei vagyunk a színpadon zajló eseményeknek, sôt még az ítéletben is szerepünk van. De vajon miután legördül a függöny, valóban nyugodtan távozunk? Biztosan az követte el a gyilkosságot, akit mi, nézôk bûnösnek találtunk? A másnapi elôadáson, egy más közönséggel vajon újra ô lesz a leggyanúsabb? És tényleg, vajon ki a gyilkos? Tony, a szalon tulajdonosa, vagy Barbara, a fodrászlány, netán Mrs. Schubert (Schubert cica), talán mégis a mûkereskedô Mr. Lawrence a leggyanúsabb? Rosetti felügyelônek számít az ön véleménye is! És ki tudja, talán máskor, egy más közönséggel pont neki szavaznak majd ártatlanságot.
kultura2005.1.
9:30
Page 36
25 éves a Gyôri Balett
k i n c s ,
a m i
v a n
36
01/03/2005
„Az egész egy mesebeli történet. 1978-ban a mi balettintézeti évfolyamunk együtt szeretett volna maradni, hiszen kilenc éven keresztül reggeltôl estig együtt küzdöttünk. Lôrincz György mesterünk a táncon túl új szellemiséget is tanított nekünk. Ô hozta be az Operaházba Béjart-t, ami óriási áttörés volt, és amikor megláttuk, azt mondtuk, hogy mi ilyet szeretnénk táncolni. Ott ismertük meg Markó Ivánt, és felkértük, hogy legyen a vezetônk. Megnyertünk magunknak mindenkit ahhoz, hogy leköltözhessünk az akkor elkészülô gyôri Kisfaludy Színházba. 1979. november 1-jén az elsô bemutatóval megszületett a Gyôri Balett. Külföldön úgy néztek ránk, mint a vasfüggöny mögül jövô keleteurópai csodára…” – Kiss János igazgató
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 38
K u l t ú r a
a m i
v a n
39
k i n c s ,
38
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 40
veredô népzenei hatások, a world music általános térhódítását. Szakcsi és Babos viszont éppen a magyar dzsesszben jelentôs szerepet vivô roma származású muzsikusokat képviselik, akik saját zenei gyökereikbôl merítettek az utóbbi években új inspirációt. Horváth szerint egy új folyamat kezdôdik el a magyar zenei életben a klubbal, a mögötte álló kht.-val és az egyesülettel, amelyeknek nem titkolt célja elérni, hogy a magyar dzsessz állami és anyagi elismertsége megközelítse a klasszikus zenéét. „Óriási dolog, hogy elindult valami végre” – mondja bizakodva a nemzetközi hírû percussion-mûvész. Igen, a kiváló, nemzetközi szinten is elismert magyar dzsesszisták végre a zenéjük színvonalához méltó helyen játszhatnak estérôl estére. Ami nekik legalább olyan öröm, mint a közönségüknek.
Columbus a Dunán Néha
k i n c s ,
a m i
40 v a n
K u l t ú r a
a
dzsesszklubban
is
csendet
41 kérnek Zipernovszky Kornél írása
Enyhe izgalommal lépdeltem a Duna-parton. Kicsit csípôs, párás péntek este volt, az év legelején. Már messzirôl látszott, hogy ugyanoda igyekeznek az emberek. Az átalakított Columbus hajón új étterem nyitott aznap este. Egy olyan étterem, ahová nem enni járnak majd az emberek. Itt ugyanis a jövôben minden este a legjobb dzsesszzenészek szórakoztatják a vendégeket vacsora közben. A klub soron következô mûsorainak esszenciáját adva az elsô két estén csaknem egy tucat magyar együttes lépett fel. Egy részük friss produkcióval rukkolt elô az alkalomra, mint például Babos Gyula vadonatúj Special Projectjével. A Budapest Jazz Orchestra, a legprofibb magyar big band erôsítés nélkül játszhatott. A hangulatra jellemzô, hogy a Trio Midnightot vezetô Oláh Kálmán kénytelen volt csendet kérni az emelkedett hangulatú közönségtôl a Night Silence címû számnál. De hát nincs is igazi dzsesszklub sehol a világon, ahol a zenészek és a vendégek között ne adna ez okot egy kis piszkálódásra. A hajón egyébként mintegy száz vendég fér el kényelmesen, de akkor már az éttermi rész is tele van. Ide lehet félrevonulni, itt a koncertet nem zavarja a beszélgetés (és viszont). Az ezerforintos belépô a turisták többsége számára olcsó, a hazai közönségnek pedig elfogadható, s még diákkedvezményt is adnak. A klub elsôdleges feladata a muzsikusokat, különösen a Magyar Jazzmûvészek Társaságának tagjait szolgálni. „Itt a mûvészekrôl szól minden” – vallja Horváth Kornél, a klubot üzemeltetô Magyar Jazz Kht. alapító társtulajdonosa. A klub elsô három hónapjában fôleg az ô zenekaraik, a házigazda társaság tagjai játszanak, de hetente egyszer vendégeket is hívnak: Berki Tamás, Deseô Csaba, Kovács Ferenc zenekarai fognak például fellépni. Meg kell jegyezni, hogy ugyan dzsesszklubról és dzsesszmûvészekrôl beszélünk, de a társaságban alapító tag Lantos Zoltán hegedûs vagy a Dresch Mihály mellett fél Európát ugyancsak bejárt Kovács Ferenc trombitás/hegedûs inkább a world music irányzatot képviselik. A dzsesszklub programja is tükrözi a ke-
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 42
dalmi estje csakúgy, mint Nádasdy Ádám költészete. A magyar irodalmat elsôsorban Márai Sándor, Szerb Antal, Kertész Imre, Konrád György és legutóbb Nádas Péter neve fémjelzi Hollandiában. Irodalmi felolvasásai mellett Nádas Péter a huszadik század legszebb magyar fotográfiáiból rendezett kiállítás vendég kurátoraként volt jelen Hollandiában. A hágai fotómúzeum zsúfolásig telt a Rokon lelkek címû retrospektív fotókiállítás megnyitóján, amely André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Robert Capa, megannyi világhírû magyar fotográfus munkái mellett Nádas Magnum Opusát is tartalmazta. Hasonló kitüntetett érdeklôdés övezte Orosz István grafikus és rajzfilmes kiállítását a hágai Escher K u l t ú r a
„Rokon lelkek, ha találkoznak” avagy
k i n c s ,
a m i
42 v a n
K u l t ú r a
a
magyar
kultúra
inváziója
Hollandiában Szentgyörgyi Rita írása
Mentünk, láttunk, gyôztünk, de leginkább láttattunk magunkból egy hozzánk hasonlóan kicsiny, nyelvileg elszigetelt országban, mint amilyen Hollandia. Bô négy hónapig voltunk jelen a kultúránkkal a szélmalmok, tulipánok, fapapucsok hazájában. A Hollandia harminchárom városában közel hétszáz hazai mûvész részvételével zajló, kétszázezer látogatót vonzó, mintegy kétszázötven esemény a bôség zavarának érzetét keltette. Mindenképpen egy progresszív, szinte az összes mûvészeti ágat felölelô kulturális jelenlétet, amelynek egyik elsôdleges célja Magyarország újrapozicionálása a hollandok szemében, továbbá magyar mûvészek új megrendelésekhez juttatása. A behajózás a rangos információs zenei vásáron, az Uitmarkton a Little Hungary elnevezésû összmûvészeti elôfesztivállal vette kezdetét, amely látogatók tízezreit vonzotta a Museumplein, az amszterdami múzeumsziget egyik mellékutcájában. A zászlóbontás hivatalos aktusa szeptemberben zajlott Hiller István miniszteri látogatásával Amszterdam világhírû hangversenytermében, a Concertgebow-ban. Ekkor a dirigensek Rettegett Ivánja elnevezést érdemelte ki emlékezetes nyitókoncertjével a Budapesti Fesztiválzenekart vezénylô Fischer Iván. Hasonló ünnepélyes fogadtatásban, álló tapsviharban részesült a Nemzeti Filharmonikusok élén álló Kocsis Zoltán az évad záró koncertjén a hágai Dr. Anton Philipszaalban. Az újítás szándékával a kortárs magyar mûvészet került a Partra, magyar! fókuszába. Török András fôkurátor és Bence Ottó, a Hungarofest Kht. igazgatója a kisebb, mûhely jellegû produkciókat részesítették elônyben. Egy versfal-projekt századik darabjaként került fel a leideni tûzfalra Pilinszky János A mélypont ünnepe címû költeménye. Az amszterdami Herrengracht egyik színházában kétnyelvû felolvasóesten hangzottak fel kortárs magyar költônôk versei, köztük Balla Zsófia, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna tolmácsolásában. Dedikációért sorba álló tömeg, éljenzés fogadta Az ajtó címû regényébôl felolvasó Szabó Magdát Utrechtben. Telt házat vonzott Kondrád György iro-
43
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 44
Múzeumban. Rokon lelkek találkozása zajlott, elvégre Orosz István éppúgy a matematikával, a szimmetriával, a térbeliséggel, az optikai illúziókkal játszik, mint szellemi elôdje, Maurits Escher holland grafikusmûvész. A Rotterdami Holland Fotómúzeumban Lôrinczy György fotókiállítása volt látható. Mozdulatlan utazásra hívta a látogatókat az egyidejûleg a budapesti Trafóban és az amszterdami W139 galériában megrendezett azonos címû cserekiállítás. A kiemelkedôen sikeres vizuális program olyan kisvárosokba is eljutott, mint Dordrecht, ahol a kétszintes CBK galéria adott otthont a Megtalált kincs címû kollektív kortárs tárlatnak.
Zenében élô nemzet hírünket öregbítették, egyszersmind fiatalították a pop-folk-dzsessz programok, országos turnék. Húszhúszezer példányban terjesztették a pop-rock és folkvilágzenei CD-válogatást húsz együttes közremûködésével. Budapest Nights címmel négynapos magyar dzsessz-, világ- és népzenei fesztivállal voltunk jelen Amszterdamban. Kitüntetett érdeklôdés övezte többek között a Mitsoura-koncertet, a Muzsikás együttes fellépését, a Hollandia-szerte megrendezett táncházi programokat. Zsúfolt ház elôtt mutatkozott be a Nemzeti Balett a Coppéliával, jelentôs szakmai és közönségsikert aratott a Magyar Állami Operaház Vérnász-elôadása csakúgy, mint K u l t ú r a
44
45
k i n c s ,
a Krétakör Színház a Fekete és a Siráj produkciója, Pintér Béla és társulata a Parasztoperával és nem utolsósorban Krisztina De Chatel Föld címû alkotása. A tapson és a kritikai méltatásokon túl a siker legnagyobb fokmérôje, hogy számos produkció és elôadó további meghívásokat kapott. De fordítás készül Závada Pál Jadviga párnájából, a leideni Lakenhal Museum pedig A magyar festészeti modernizmus gyökerei címmel tervez nagy festészeti kiállítást. Az idei Noordelijk filmfesztivál kiemelt programot szentelt a magyar filmeknek, köztük Janisch Attila versenyprogramba válogatott Másnap címû alkotásának. A Vagabond együttes frenetikus koncertje kísérte Szomjas György Vagabond címû filmjét. A Dealer, a Kontroll, a Chico és számos fiatal filmes alkotásai mellett a legnagyobb mozgóképes sikert a Tarr Béla-retrospektív aratta. Hollandia egy kicsiny, ám mûvészi, kulturális értékeiben gazdag és színes ország benyomását ôrzi rólunk. Éppoly elôítéletmentesen és nyitottan hangolódtak ránk, mint amilyen nyitottan és elôítélet-mentesen bontottunk zászlót mi Amszterdamtól Maastrichtig, Leidentôl Utrechig, Hágától Rotterdamig.
a m i
v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 46
Mindjárt látni fogjuk a szögesdrótot, amelyet megérintünk, és a kaput, az Arbeit macht freit, amely alatt átmegyünk. Filmekben találjuk magunkat hirtelen, megint valaki más vagyunk. Talán az, aki Wajda filmjében belemarkolt a kerítésbe, és mert életben maradt, megtudta, hogy felszabadult. Az auschwitzi tábort ellepik az ünnepségre készülô fiatalok. A vörös téglaépületek között kockás plédeket terítenek le, és kiosztott zacskóból eszegetnek. Hosszú volt az út, megéheztek. Jó az idô – lekerülnek róluk a szülôi gondoskodással bekészített pulóverek, kiskabátok is. Hosszú poroló áll mellettük, arra dobálják föl az útban lévô ruhadarabokat, hátizsákokat. A poroló mögött egy kis ház falán tábla. Kollektív akasztófa volt a mai ideiglenes ruhatár. Talán szólni kellene, de lehet, hogy nekik van igazuk. Azoknak, akik a krematórium elôtt fényképezik egymást. Saját emlékeket gyûjtenek a hozottak helyett. Nekik ilyen jut. A vörös téglás épületek – az egykori laktanya, amely szûknek bizonyult az érkezô zsidók számára – évtizedek óta nemzetek emlékhelyei. A központi tárlóknak helyet adó házak lépcsôi középen kivájódtak, belekoptak a látogatócipôk hagyta nyomok. A soknemzetiségû fiatalok elözönlik a folyosókat. Lejelentkeznek a hegynyi lábbelik, a tonnányi hajak elôtt. Ahogyan mi is. Megfejteni
Auschwitzi orchidea Félúton: a holokauszt 60. évfordulója után – a hatvanegyedik elôtt
k i n c s ,
a m i
46 v a n
K u l t ú r a
47 Sándor Erzsi írása
Az útitársak közül a szôke színésznô azt mondja: bocsánatot akar kérni a családjában megszokott, kedélyes szalonzsidózásokért. Azt nem mondja: kitôl. A nyakában lógó aranyláncon Dávid-csillag és kereszt fityeg békés egyetértésben. A gravitációban mindenki egyenlô. De ô legalább azt tudja, miért ül a buszon. Próbálnánk magunkra magyarázatot illeszteni. Túlélô mama története kerül elô, sosem ismert nagyszülôk hiánya, örökké hároméves bátyák és nôvérek néhány fotóról kisilabizálható arcvonása tûnik föl. Ha maradtak képek egyáltalán. Többnyire csak megörökölt emlékeink vannak. Azokat adjuk-vesszük. Hosszú az út a buszon, megyünk egész éjszaka. Kényelmetlen a VIP-busz, hiába a konferenciafotelek, utálunk ülve aludni, nem is vagyunk már bulizós korban. Csak éppen most nem lehet panaszkodni. Röhögni lehet. Azon, hogy napok óta sms-ezgetünk egymásnak, hogy hát akkor Auschwitzban találkozunk. – Hova mentek a hétvégén? – kérdezik tôlünk érdeklôdve. – Auschwitzba – feleljük szívélyes mosollyal, kiélvezve a válasz abszurditását. Az ember nem megy Auschwitzba. Viszik. A külsô kényszert csendôrnek hívják, zsidótörvénynek, Horthy-Magyarországnak. A belsô kényszert nem hívják semminek, csak van. Most éppen az visz bennünket Auschwitzba. Ezen aztán tényleg röhögni kell. Mi a francot akarunk ott? Mit akarunk Auschwitztól? Az egész éjszakai útból, a karosszékbeni összetört ébredésbôl, a kellemetlenkedô szlovák határôrök hátrahagyta gyomorszorításból nem tudunk meg semmit. De hiszen otthon vagyunk mi egymás országában. Isten hozta Os´wie˛cimben! – hirdeti az út mellett a városi önkormányzati elôzékenység. Tényleg, mi más – fürkésszük egymás tekintetét. Közben megállunk a parkolóban, a közel száz busz közé. Kiszállunk, és fegyelmezett ötös sorokba fejlôdünk, anélkül hogy bárki kérte volna. Csak úgy magunktól. Elindulunk az Auschwitzi Állami Múzeum felé.
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 48
próbáljuk azt az életben gyökerezô bizalmat, amely gázfôzôt hozatott ide az egykor megérkezô gondos családanyával. Terembôl be, terembôl ki visz az utunk. Alig néhány perc, amennyit a vitrinek elôtt töltünk. Az üvegfalak mögött évtizedek óta porosodó tárgyak, végtagprotézisek, fazekak bénító tömege elôl a virágba borult sétányokon keresünk menedéket. Eddzük magunkat a magyar kiállításra. Hisszük: talán ott fogjuk megtudni, miért jöttünk ide. Csönd van az épületben. A betóduló diákok is lehalkulnak. A diavetítôk kattogása diktálta ritmusban lépegetünk az üvegkavicsok fölött, kijelölt útvonalon. Nem beszélgetünk, nincs mirôl. Újdonság sincs. Ismerjük a képeket, a dokumentumokat, az arcokat. Ha nem ezeket, akkor a sajátunkat. Amelybôl egyszervolt nagyanyánk szemével tekintünk a világra. Magunkat látjuk feltett kézzel, részvétlen vagy szégyenkezô tekintetek között a Rákóczi úton. Egyre többen vagyunk a teremben. Senkinek sem akaródzik kimenni innen. Néha oldalba bökjük a mellettünk állót. Rámutatunk Teleki Pál kinagyított búcsúlevelére. Nem beszéljük meg. Csak bólintunk. Ha szobrot kap, majd ez legyen a talapzatára vésve. Tömörülünk az alulról csillogó plexiösvényen, szótlanul lépünk be a kikerülhetetlen, hófehér tehervonatba. Nagyméretû fotóposzterre nyílik a vonat kijárata. Schwartz Margit áll a strandon, a férjével és a gyerekével. A kor di-
vatjának megfelelôen, kissé kerek-moletten. A fotó melletti másik poszteren is ô áll, csontvázzá soványodva, magatehetetlenül, gyerek és férj nélkül. Egy semmibe bámuló nôvér tartja. Ilyen volt Schwartz Margit, ilyen lett. Ennyi maradt a strandoló családból. Sokan állunk a poszterek elôtt. Megfejteni próbáljuk az egykedvû vöröskeresztes nôvér tekintetét: életben maradt vajon Schwartz Margit, és ha igen, akkor mire? A beáramló emberektôl egyre melegebb lesz a teremben, mi meg ahelyett, hogy kimennénk, visszafordulunk a kijáratnál, és végigmegyünk újból. A dunai rakpart macskaköveibe ragadt cipôk mellett, a jól ismert hóhérok portréi mellett, a hamis igazolványokból ránk bámuló reménykedô arcok mellett. Újból átmegyünk a tejfehér vagonon, és egyre biztosabban érezzük: mintha mi érkeztünk volna ide. Mintha az idejövetelünket elôsegítô törvények a tárlókban, a falakra vetítve miránk vonatkoznának. Csakhogy mi húsz centivel a valóságos K u l t ú r a
48
49
Az auschwitzi táborban 438 ezer magyart tartottak fogva, és a náci halálgyár minden harmadik áldozata magyar zsidó vagy roma volt. Az elsô magyar kiállítás 1965-ben készült el az Auschwitz–birkenaui Állami Múzeumban, ezt váltotta fel 1979-ben a Horn Emil által rendezett, mostanra lebontott tárlat. Az elárult állampolgár címû, új állandó kiállítás forgatókönyvét Kádár Gábor és Vági Zoltán történész készítette Rajk László építész közremûködésével – az ô munkája a látványterv is. A kilenc tematikus blokkból álló modern tárlat 2004 áprilisában nyílt meg a látogatók elôtt.
http://www.sulinet.hu/auschwitz
k i n c s ,
föld fölött lépkedünk plexiösvényünkön, az alattunk futó sínek és szikrázó üvegkavicsok szabta szélességben. Árnyékunk vetôdik az elénk vetített képekre. Látjuk, de nem tudjuk megérinteni a valóságot. Nem mi vagyunk Auschwitzban. Katarzisképtelenül indulunk lefelé. Velünk szemben sürgô protokollosok érkeznek, kettesével szedik a lépcsôket. Kezükben malomkeréknyi virágcsokor. Az épületbôl kifelé vezetô hosszú, félhomályos folyosó köve töredezett, megsüllyedt, foltos. A szembejövô tömeg újból és újból megtorpan, és irányt változtat egy tenyérnyi helyen. Odaérünk. Egy orchideát kerülgetnek a kiállításra sietô lábak. Nem taposnak rá. Nem rúgják odébb. Kezek sem nyúlnak felé. Az orchidea húsos virága zavartalanul, buján és érzékien hever a dohos folyosó egy talajvíz mosta árkában, mintha lilás rózsaszínen, porzóját nyújtogatva, éppen odaképzelte volna az életét. Auschwitz és az orchidea. Ezen végre nagyon és kétségbeesetten lehet bôgni. Ezért jöttünk.
a m i
v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:30
Page 50
K u l t ú r a
k i n c s ,
látott
kincsek
a
v a n
nem
Szépmûvészetiben Farkas Tímea írása
Nem a Monet és barátai címû kiállítás volt az egyetlen különlegesség a Szépmûvészeti Múzeumban 2003-ban. Bemutattak például egy ezerötszáz éves festett agyag tárolóedényt Egyiptomból. A külön kiállított edény már csak azért is figyelemre méltó volt, mert egyiptomi régészeti leletek elvétve kerülnek a legális mûkereskedelembe, és a Szépmûvészeti ritka szerencsének tartotta, hogy Antik Gyûjteménye az Antenna Hungária segítségével megszerezte. Ez az agyagedény egy izgalmas mûvészettörténeti pillanat lenyomata. Azé a koré, amikor az egyiptomi, görög és keresztény kultúrát egybeolvasztó Egyiptomban a bizánci mûvészet ötvözôdött egy falusi iparos szaktudásával. A VI. században készült tárolóedény a kopt mûvészet remeke. Az agyagváza festett mintái azokat az ábrázolásokat idézik, amelyek a templomi mûvészetbôl szivárogtak a kor használati tárgyaira. Az edény azért is különleges darab, mert a figyelmes szemlélô, az értô szem fölfedezheti rajta azokat a jellegzetes mesterfogásokat, amelyeket az iparos hol jól, hol rosszul alkalmazott. Az edényfal egy helyütt hosszan megrepedt, ott, ahol részeit „összeforrasztották”. Ám falának vastagsága és szilárdsága egyaránt arról tanúskodik, hogy olyan mûhelyben készült, ahol igazán jó minôségû tömegárut gyártottak.
a m i
Soha
51
k i n c s ,
Az ismeretlen Egyiptom
a m i
50 v a n
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:31
Page 52
K u l t ú r a
53
a m i A kopt mûvészetnek most nemcsak ezt a darabját, hanem több mint száz kincsét állítja ki a Hôsök terei intézmény. Március 18-tól két hónapon át A fáraók után, avagy a kopt mûvészet remekei címû kiállítás ismerteti a Krisztus elôtt 4. és Krisztus után 7. századig terjedô mûvészet- és vallástörténeti korszak alkotásait. Az egyiptomi régészeti hivatal vezetôjének, Zahi Hawassnak köszönhetôen a Szépmûvészeti ezúttal egy eddig sohasem látott kiállítást rendezhet. A fôleg a kairói Kopt Múzeum és az alexandriai Görög-Római Múzeum kincseibôl létrejövô tárlat Egyiptom határain kívül elsôként nálunk látható, a Kopt Múzeum ugyanis még sohasem adott kölcsön mûtárgyakat. A Nílus menti késô antik mûvészet kincseit bemutató tárlatot magyar szakember, Török László professzor többéves kutatómunka során állította össze. Ezzel valóban egyedülállóan mutatkozik be az „ismeretlen Egyiptom”. Az ókori Egyiptom mindig is a szépség és a csodák kimeríthetetlen forrása volt. A kortársakat éppúgy lenyûgözték az idôszak alkotásai, mint ahogyan csodájára jár a ma embere is. A fáraók leáldozása és Nagy Sándor hódítása után sem szûnt meg mûvészetében a Földközi-tenger térségének egyik legjelentôsebb központja lenni.
k i n c s ,
k i n c s ,
a m i
v a n
v a n
52
kultura2005.1.
01/03/2005
9:31
Page 54
K u l t ú r a
55
a m i A budapesti kiállítás a Nagy Sándor, a Római Birodalom, majd Bizánc hatása alá került Egyiptom kincseit sorakoztatja fel. A neves egyiptomi múzeumokból érkezô 129 tárgyat a Szépmûvészeti és az Iparmûvészeti Múzeum néhány korabeli darabja egészíti ki. Sírsztélék, építészeti faragványok, textilek, csontfaragványok és agyagedények árulkodnak majd a kopt mûvészet jelentôségérôl. A tárgyak minôsége és díszítésük az egyiptomi hagyományok továbbélésérôl, az alexandriai görög stílus és a római mûvészet hatásáról ad tanúbizonyságot. Mások a kor klasszikus mûveltségû egyiptomi patríciusainak politikai, vallási és erkölcsi nézeteirôl és értékeirôl mesélnek. A pogányság és a kereszténység találkozása is érdekes lenyomatot hagyott a kopt mûvészetben: az egyiptomi keresztény kultúra kialakulásának és a pogány – egyiptomi, görög és római – jelképek és ábrázolások átértékelésének folyamatáról is tükröt kaphat a tárlat figyelmes látogatója. A templomokból és kolostorokból származó oszlopfôk és falfestmények töredékein kívül szenzációszámba megy a nemrégiben ismertté vált hatodik századi ikon. Érdekessége, hogy mindkét oldalán festett, és minden bizonnyal körmenetekben használták. Ez a tárgy már önmagában megér egy zarándoklatot – ezúttal a Szépmûvészetibe.
k i n c s ,
k i n c s ,
a m i
v a n
v a n
54
kultura2005.1.
01/03/2005
9:31
Page 56
K u l t ú r a
A nívó dívott aranykorból:
még
ma
is
v a n
az
adnak S z é l Fe l í c i a í r á s a
Kóger László kincsekkel teli nappalijába belépve rögtön nyilvánvaló, hogy a régi rádiók nagy rajongója. Szinte mágnesként vonzza a tekintetet az a hatalmas és csodás zeneszekrény, amelyrôl tulajdonosa is csak lelkendezve tud szólni: – Ez egy amerikai zenegép az 1940-es évekbôl. Hát nem lenyûgözô? Nemes kaukázusi dióból van, és jávorfából, amelyekbôl az oldalán sakktáblaszerû mintát raktak ki… Ja, és mûködik is – teszi hozzá büszkén, és rögtön be is bizonyítja. Feltesz egy régi lemezt, beilleszt egy új tût a lejátszóba, és máris felcsendül egy ismerôsnek tûnô melódia. Miközben a dallam átjárja a házat, megtudjuk, hogy akkoriban egy lemezen mindössze egy szám volt, és mire az lejárt, a tû is tönkrement. Egy lemez – egy szám – egy tû. Kóger úr felhívja a figyelmünket a készülék belsejére is, hiszen még a legkisebb alkatrészek is gyönyörûek, ahogy maga az egész masina is egy lenyûgözô iparmûvészeti alkotás. Természetesen a rádiója is mûködik. – Régen sikk volt például a londoni Savoy bálzenéjét hallgatni otthon a rádión és arra rendezni házi táncmulatságot – mondja
a m i
Rádiók
57
k i n c s ,
56
K u l t ú r a
kultura2005.1.
01/03/2005
9:31
Page 58
Kóger László, miközben a lemezjátszóról átvált a rádióra. – Ez egy egyszerûen beállítható „Európa-vevô” rádió, a kezelése semmilyen különösebb tudást nem igényelt. Kóger Lászlóé az elsô számú hazai magángyûjtemény – még a Mûszaki Múzeumban sincs ennyi készülék. Kamaszkora óta gyûjti a régi rádiókat, különösen a háborús évekbeli darabokat és a sorozatokat kedveli – az Orion-szériája például már majdnem teljes. Az igen romos állapotban elôkerülô rádiókat aztán nagy mûgonddal és szeretettel igyekszik helyreállítani és újra mûködôképessé tenni – noha olykor egy-egy alkatrészre, technikai leírásra évekig kell vadásznia. Az ô több ezer darabos gyûjteményébôl is látható, hogy a rádiógyártás kezdetén a fô szempont az olcsó elôállítás és a használhatóság volt. Késôbb már volt olcsóbb és volt
a beépített mechanikus kapcsolóórával az ébresztést is be lehetett programozni! A harmincas években felmerült az igény az olcsó, nagy szériás rádiókra. A bakelitdobozos „Árpád” elnevezésû készülék volt a sorban az elsô néprádió, míg a legnépszerûbb az 50-es évekbeli Orion 115a volt. Ez egy igen egyszerû kivitelû rádió volt, de kiváló vételi tulajdonságokkal rendelkezett. A hangerô-szabályozón kí-
K u l t ú r a
K u l t ú r a
58
59 nagyon drága rádió, a doboz kivitelétôl függôen. Amikor megjelentek a külsô hangszórós rádiók, a tölcsér alakja, anyaga és a kivitelezés minôsége vált rendkívül fontossá. Az akkori készülékek a lakás berendezéseként is funkcionáltak, ezért a kor bútorainak stílusához alkották meg a rádiókat is. Az EKA-nál (Engel Károly gyára) például csak a készülékek burkolatát gyártották, a dobozba való szerkezetet pedig a Standard gyár adta. – Eleinte fôleg fából készültek a rádiók, amelyeket olykor beleépítettek magukba a bútorokba – magyarázza Kóger László. – Ezek egytôl egyig valódi iparmûvészeti alkotások voltak. Persze a háború elôtt és után teljesen eltérô darabok készültek. A háborút követôen ugyanis jóval egyszerûbb, szerényebb külsejû rádiók hagyták el az üzemeket. Az Orion, Telefongyár, Philips, Telefunken, Blaupunkt, Standard, EKA, Siemens, Vikert voltak az akkoriban ismert nagy márkák hazánkban. Emellett voltak kisebb cégek, amelyek egyedi darabokkal jöttek ki a piacra. Az ô saját tervezésû készülékeik már ritkaságnak számítanak a gyûjtôk között is. (A magyar tervezôk közül kiemelkedett Bozzai Dezsô, aki többek között a Philips Olympia rádió káváját tervezte, amely az 1936-os berlini olimpia tiszteletére készült.) A 20-as évektôl szinte valamennyi nagyobb külföldi rádiógyártó cégnek mûködött hazánkban „leányvállalata”, amelyek a 1930-as gazdasági válságot követôen ismét elárasztották a piacot különbözô minôségû és árú rádiókkal. Ekkor hozták ki többen is az elsô programozható rádiókat. Ezeken elôre be lehetett állítani a kívánt rádióadót, sôt,
vül egy kapcsoló volt rajta, amellyel három adó – a Kossuth, a Petôfi és egy vidéki állomás – közül lehetett választani. 1945 után a gyárak fôként a megmaradt alkatrészekbôl dolgoztak, ezért a rádiók kicsit hasonlítottak a háborús évek készülékeire. De azért akkor is voltak kivételes darabok. Így a Mechanikai Laboratórium („ML”) 1955-ben gyártott zene- és bárszekrénye. Ez rádiót, szalagos magnót és lemezjátszót, valamint lemez- és italtartó szekrényt is tartalmazott, és csak elôjegyzésre lehetett megvásárolni – már akinek futotta rá. Az ára ugyanis az akkori átlagfizetésekhez képest horribilis összeg volt: csaknem 15 000 forint… – Egy régi rádió rengeteg ismeretet ad az adott korról – mondja Kóger László. – Minden egyes készülék létrehozása komoly, értékteremtô munka volt. Szívügyem, hogy mindez fennmaradjon, ezért is hoztuk létre a Nosztalgia Rádió Egyesületet, amely a régi rádiók rajongóit fogja össze. Szükség van a közös keresgélésre, kutatásra, hiszen a rádiók történetében sok a fehér folt, és kevés az adat. Pedig a rádió többszörös élmény: design, média, szórakoztatás, technika, történelem egyszerre…
kultura2005.1.
01/03/2005
9:31
Page 60
K u l t ú r a
k i n c s ,
a m i
v a n
60
Fotók,
illusztrációk
Auschwitz-Birkenau Állandó Magyar Kiállítás 46, 47 Európa Kiadó 34 Gordon Eszter 45 Gotthárdi Balázs 35 Hajdú József 11, 12, 13 Hungarofest 42 Huszti István 40, 41 Intercom 20, 21, 22, 23, 24 Kaczúr György 8, 9, 10, 56, 57, 58, 59, 60 Kupcsik Adrián 44
Magyar Posta Rt. 11 Mûcsarnok 2, 3, 4, 5, 6, 7 Nemzeti Színház 17, 19 Orosz István 43, 45 Peti Péter 14, 15, 16 SPI 26, 27 Szabó Béla 36, 37, 38, 39 Szépmûvészeti Múzeum 50, 51, 52, 53, 54, 55 Szilágyi Lenke 25, 27, 29, 30, 31, 32, 33
Felelôs szerkesztô: Olt Boglárka Munkatársak: Barta Judit, Csapó Krisztián, Faragó Márta, H. Magyar Kornél, Lévai Zsuzsa, Miklós Erika, Szél Felícia Korrektor: Simonits Mária Design: Máthé Hanga Címlapfotó: Szabó Béla Nyomda: Timp Felelôs kiadó: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ISSN 1785-3214 ■
■
■
■
■
■
