13. fejezet
Hetek teltek el Ramona és Jack összeveszése után. Mindkettejük szíve magányosságba fordult a fel nem dolgozott történtek miatt, ami érte őket. Egyik fél sem gondolta, hogy pont akkor jutnak el idáig, amikor már minden alakulóban volt. Jack sértettnek, Ramona pedig megbántva érezte magát, mégsem küldte el a birtokról a férfit. Ezt nem maga miatt tette, hanem Jackért. Munkára van szüksége, amit ő meg tud neki adni, ha mást nem is. Viszont azóta nem látta, nem is találkoztak, bár nem is kereste. Nem akart vele kibékülni, sem megbocsátani. Inkább magában tartotta a dühöt, a fájdalmat és a kínzó óhajt, ami a férfi után űzte. Egyszer már sikerült mindezt túlélnie, akkor most miért ne menne? A nappalok könnyebben elviselhetők voltak az éjszakákkal szemben. Ilyenkor gyakran az ablakon lesett kifele és leste a holdat, titkon Jack felbukkanására számítva. De nem jött és már nem is fogja keresni őt. Elfelejti. Pedig Jack minden este ott volt, ott az ablaka mellett. Sose nézett be, és Ramona se nézett ki, így nem láthatták egymást. A férfi csak a közelében szeretett volna lenni és ez volt az egyetlen biztos hely, ahol Ramona lehet, főleg éjszaka. Gyötörte a bűntudat, amiért csúnyán beszélt a szeretett asszonyával, de valahol mélyen igazat adott magának. Felnyitotta kedvese szemét és szembe állította saját magával. Tudja jól, hogy Ramona is gyötrődik a sorsa miatt és a makacssága az, ami miatt még nem léptek. Viszont Jack sem különb. Ő tett eddig mindent, ő volt a kezdeményező, ő akarta a békét és a szerelmet, Ramona csak rábólintott. Most itt az idő, hogy megtudja, az asszony képes lesz-e félretenni a büszkeségét és felvállalni igaz érzéseit, persze, ha vannak olyanok. Addig is a magányba fordul, egyedül, szomorúan. Egyetlen cimborája van, aki végig kísérheti ezen az úton és támogatja mindenben. Az ital.
Viharos éjszaka volt aznap, amikor Jack ismét kiment a városba, hogy a helyi kocsmában felöntsön a garatra és enyhítsen szívfájdalmán. A poharak jöttek mentek, az italok cserélődtek és ő egyre jobban érezte magát. Kivéve, amikor nem görbült el a szája és könnyesedett be a szeme. Ezen alkalmakkor letörölte könnyeit a kék kendővel, amit Ramonától kapott és elmosolyodott, majd még egy italt lehúzott.
Há’ figyeljen ide, művészúr! –ballagott kesze-kuszán Jack a zongoristához, és rákönyökölt a hangszerre. –Játsszon nekem valamit! Mit szeretne uram? –kérdezett vissza a férfi. Há’ nem tudom. –vágott fancsali képet Jack. –Valami vidámat, mert nekem olyan nagy szívfájdalmam van, hogy abba maga belehalna! Asszony van a dologban, igaz-e? De még milyen! Az egészségére! –emelte poharát Jack és meghúzta, majd a zongorista zenélni kezdett. Jack visszament a bárpulthoz és újabb italt rendelt. Összetörték a szíved, barátom? –szólt hozzá a mellette iszogató alak. Széttiporta az az átkozott asszony! –szorította erősen poharát Jack. –Utálom őt, utálom. Utáld csak! Meg is érdemli, ha így tönkre tett az a riherongy. –nevetett a férfi.
Ezért most meghalsz ember! –Jack lerántotta a székről az alakot és behúzott neki egy nagyot, annyira, hogy az neki esett az egyik asztalnak. –Az én kedvesemet senki sem illetheti ilyen szavakkal! Hé, ember! –szólt oda neki egy másik fickó. –Csak okosan! Te meg mit szólsz bele? –fordult felé Jack. –Akarsz te is egy balost, mert szívesen osztogatom? –húzogatta szemöldökét fennkölt képpel a serif. Mi van? –bökdösődött a másik. –Azt hiszed, hogy olyan kemény vagy? Idióta. –röhögött Jack és hasba vágta. –Kérsz még? –húzott be neki egy másikat, majd azt még egy követte.
Ekkor az előző sértett alak ráugrott és ütni kezdte. Lassan az egész kocsma verekedésbe kezdett.
Jacket egyáltalán nem érdekelte, hogy szanaszét verik. A fizikai fájdalom semmi sem volt a lelkihez képest. Azt kívánta, hogy ne élje túl ezt az éjszakát.
Takarodj innét, még egyszer meg ne lássalak! –a tulajdonos két nagy emberrel dobatta ki Jacket a kocsmából. Nyomorultak. –röhögött kínjában a földön feküdve a férfi. –De legalább nem jöttem el üres kézzel. –vette elő az üvegét Jack és nehezen feltápászkodott, hogy haza induljon. – Hej, be szép az élet! De még szebb lenne tevéled. Lálálálá! Hukk! –énekelt Jack az úton bolyongva, de egyszeriben elhallgatott, mert felbotlott valamiben és elhasalt a földön. –Mi a fene!? –nézett maga mögé a férfi, amikor meglátott egy kezet.
Négykézlábra állt és odasomfordált. Tekintetével követte a kéz nyomát, ami egy női testhez vezetett. Kihúzta az alélt személyt a bozótosból, hogy megnézze kinek a kezét fogja. Nem ismerte fel a személyt, arcát sem látta azelőtt, de látszott rajta, hogy egy piel rojaról van szó. Jack elengedte és felállt, hogy folytassa az útját, mert őt mit érdekli egy indián, de alig tett két lépést, és eszébe jutott egykori fogadalma, amit Ramonának tett. Megváltozik és jó ember lesz. Visszament a nőhöz és lehajolt hozzá. Megnézte a sérüléseit. Valószínűleg leütötték és kifosztották, hiszen a fején tátongó seben kívül más sebesülést nem vélt felfedezni. Az üvegében lévő alkoholra nézett, ami igen kevés volt már. Most pocsékolja el egy piel rojara, vagy igya meg? Pocsékolja? Megigya? Pocsékolja? Megigya? De ő egy jó ember! Vagyis jó útra téregető ember. Fel kell áldoznia jelenlegi boldogságát, kellemes társaságát, az italt. Megvizsgálta az indián fejét, majd lefertőtlenítette a seb körüli részt, majd erősen lekötötte a kendőjével. De hogyan tovább? Itt nem maradhat. El kell vinnie egy dokihoz. Doki. Doki. Doki. Utálta ezt a címet és homlokráncolva felkapta a nőt a karjaiba. Ereje megvolt, csak cseppet ingatagul mozgott, de kitartott az orvosi rendelőig. Bosszantotta a tudat, hogy visszatért a doktor, ezért utált minden orvost. Be sem ment a rendelőbe, csak letette elé a nőt és bekopogott az
ajtón, majd elrohant.
Ramona egész éjjel forgolódott az ágyban. Nem tudott aludni. Napközben lefoglalták a gyermekei eljegyzési előkészületei, így magára nem volt ideje, viszont esténként magányba fordult. Lesz ő valaha boldog? Ramona felkelt az ágyából, magára kötötte a köntösét és elindult kifele az udvarra, hogy egy kis friss levegőt szívjon. A kellemesen ható szellő lágyan fújta a haját, amint haladt előrefele. Megtorpant egy helyben és elnézett a távolba Angus fája felé. Azóta nem járt kint, hogy Jackkel szakítottak. Nem is nagyon akart, nem vitte rá a lélek, viszont talán az az egyetlen hely ahol békére lelhet. De miféle békére? Kész káosz uralkodik az érzésvilágában, rendet kellene tennie, de sürgősen, mert ebbe fog belebolondulni. Ramona mélyet sóhajtott és készült visszamenni a házba, viszont mielőtt elfordult volna meglátta Jacket a távolban. A szíve vadul kalimpálni kezdett, majd kiugrott a helyéről. A férfi is figyelte őt és hasonlóan reagálta le a találkozást. Nem voltak közel egymáshoz, viszont ahhoz eléggé, hogy kivegyék a másikat a legmélyebb sötétségben is. Jack nem láthatta Ramona utána vágyakozó tekintetét, úgy ahogyan a nő sem láthatta az övét. A felhevített testeket szemerkélő esőcseppek hűtötték. Perceken keresztül álltak egymással szemben, szótlanul, mozdulatlanul. Boldogak voltak, hogy annyi idő után ismét láthatták egymást.
Jó kis vihar volt hajnalban! –ült le a reggeliző asztalhoz Felipe. Neked is szép jó reggelt fiam! –köszönt rá Ramona. Oh, bocsásson meg anyám! –a fiú édesanyja kezéért nyúlt és egy csókot adott rá. –Hogy aludt az éjszaka? Nem túl jól, de hozzászoktam. –húzta el a száját. Mostanában olyan letört. Talán aggassza valami?- kérdezte Ramona érdeklődve. Csak fáradozom. Biztosan a korral jár. Pedig még fiatal. Ne öregítse magát. –szólalt meg a doktor is. Úgy van, ahogyan George mondja. –mosolyodott el Felipe, majd a kis Ramonára nézett. –És te hogy aludtál az éjjel kedvesem? George!- nézett a doktorra Ramona. –Nincs kedve megnézni velem, nem esett-e baja a szénagyűjtőnek? Dehogy nincs! –állt fel boldogan a doktor és karját nyújtva Ramonának elindultak, hogy megnézzék a kazalt. –Gondolom kettesben szerette volna hagyni őket. Pontosan. –mosolyodott el Ramona. Mikor lesz az eljegyzési parti? A hétvégén. Még jó, hogy mondja, mert holnap be kell ugranom a városba a ruhámért, amit megrendeltem Európából.
Elkísérhetem? Martát már megkértem rá, de ha gondolja ön is velünk tarthat. Majd mulattatom magukat. –nevetett George. A jókedvből sose elég. Ma igazán mosolygós. Talán történt valami, ami édes vonalat csal szép arcára? Nem tudom. Egyszerűen így érzem magam. Olyan furcsa érzés ez, tudja? Egyik percben nevetek, a következőben elszomorodom és magam sem tudom miért. Rendet kellene pakolnia ott bent. –mutogatott a mellkasára a férfi miközben haladt előre. Én is pont erre a következtetésre jutottam az este. –bólogatott helyeslően Ramona és előre nézett a kasra. –Úgy látszik beáztunk, mert pakolnak kifele. Nézzük meg közelebbről.
Ramona előrelépett, akit a doktor követett.
Vigyázzon, meg ne csússzon a sárban! –fogta meg a nő karját a férfi és úgy támasztotta. Nem kell engem félteni, nem vagyok olyan béna. –Ramona ahogyan fellépett az egyik buckára, hirtelen megcsúszott. Mivel a doktor erősen fogta, így nem esett el. De a pillanatnyi ijedtséget nevetés váltotta fel. –Lehet mégis szerencsétlen vagyok. –nevetett hátra a nő. Vagy csak az én reflexeim jók. –kuncogott a férfi és felegyenesítette az asszonyt. Azt a bálát a hármas kasba tedd Juanjo! –lépett ki Jack az épületből vállán egy hatalmas szénabálát cipelve.
Ramona megtorpanva állt a férfi előtt, aki szintén észrevette őt. Mindkettejük szeme ragyogott a boldogságtól, hogy ismét látják egymást. Ramona remegni kezdte, amit az őt fogó George is érzékelt. Ez nem a félelem reszketése volt, hanem inkább annak az erős érzelmi hatásnak a következménye, amit ezekben a percekben él át. Az orvos Jacken is hasonló reakciót vélt felfedezni, viszont nála a szapora levegővétel volt az áruló jel. Ennyire odalennének egymásért? Sosem értette azokat a szerelmeket, amikor ismerik a másik érzéseit, mégsem engednek nekik szabad utat. Ramona és Jack tekintete egyaránt lágy volt, szinte olvadtak a látványtól. Ramona észrevette Jack arcán a sebesüléseket és erős késztetést érzett arra, hogy rákérdezzen. A nő érezte, hogy el fog veszni, ezért azonnal szigorú és dühös tekintetre váltott, jobban bosszantva magát a múltkori balhéval. Jack szeme elszomorodott és tovább cipelte a szalmát. Ramona dühösen nézett utána, de amikor meglátta, hogy a férfi sántikál elérzékenyült.
George, maga is látja, hogy biceg? Igen. Ha megkérem, megvizsgálja nekem? Nem akarom, hogy valami komolyabb sérülése legyen. –Ramona továbbra is Jacket követte tekintetével. Ne aggódjon Ramona, még ma felkeresem. –felelte az orvos. De ne mondja el, hogy én küldtem! –fordult a doki felé az asszony. Nem fogom. –kacsintott George. Köszönöm. –mosolyodott el Ramona és még egy pillantást vetett Jackre, majd bementek a kazalba megnézni a károkat.
Estére járt, amikor kopogtattak Jack lakjának az ajtaján. A férfi éppen alváshoz készülődött, ezért felháborította, hogy zavarni merészelik. Miután kitárta az ajtót még idegesebb lett.
Mit akar éjnek évadján George? Még csak nyolc óra lesz Jack. –mosolyodott el a doktor.- Beenged? Minek akar bejönni? –állta el az ajtót a serif. A mai találkozásunk alatt észrevettem, hogy megsérült. –mutogatott George a sebekre. És magának ahhoz meg mi köze? Gondoltam, megvizsgálom, hogy nem súlyosak-e. Nem azok! –a serif zárta volna be az ajtót, de az orvos kitámasztotta a lábával. -Maga zaklat engem. Nem zaklatom, csak kivizsgálnám. Engedje meg, kérem! Önnek mi haszna ebből? Az ön egészsége. Jaj, ne bolondítson már! –röhögött fejét elfordítva Jack. – Azért ennyire nem vagyunk jóban. Tehát nyögje ki, különben leverem. Túl agresszív Jack. Maga meg túl rámenős George.
Őszintén bevallva egy kérésnek tennék eleget. Milyen kérésnek? Nem árulhatom el. Engem ugyan akkor meg nem vizsgál. –fonta keresztbe karjait Jack. Dona Ramona kért meg arra, hogy vizsgáljam meg és jelentsem neki az állapotát. Ramona?- nevetett fel Jack, majd orra alatt suttogni kezdett. –Lehet, még érdeklem. Mondott valamit? Mondja meg neki, hogy nincs semmi bajom. –csapta be az ajtót Jack. De azt mondta, hogy elvégezhetem a vizsgálást, ha elárulom ki küldött. –kiabálta be a doki. Én ugyan ilyet nem mondtam. –ordította kifele Jack két kuncogás között.
Jacken ismét felül kerekedett a visszahódítási vágy és úgy döntött, hogy reggel meglátogatja Ramonát. Le is szakított egy szál virágot a hátsókertből és beosont a konyhába, ahol csak Margaritát látta.
Senora Marta nincs itt? –kérdezte a lányt. Nincs. Elment kora reggel a városba senora Morenoval és Mr. Clooneyval, hogy elhozzák a bálra megrendelt ruhát a szabótól. Ah, értem, akkor…-Jack kifordult, amikor elért a tudatáig az információ. – Hogy George-dzsal? –fordult vissza. Igen, Mr. Green.
A férfinek több sem kellett és kirohant az istállóba, hogy a városba lovagolhasson. Nem hagyhatta, hogy az az alak csak úgy ólálkodjon a kedvese körül. Kedvese? Merész kijelentés ez így arra tekintettel, hogy nem igen vannak együtt, sőt a kapcsolatuk sem felhős, mondhatni katasztrofális. De ez most egyáltalán nem számít. Így van. Nem is megy ő be a városba. Mit érdekli, hogy Ramona George-dzsal sétafikál. George, George. Ismételgette magában a nevet. Mennyivel tud többet az az ember? Az igaz, hogy orvos ő meg csak egy szélhámos bandita, de azért mégiscsak. Felesleges is ezen töprengenie, hiszen nem érdekli semmi, de komolyan. Nem megy a városba, nem megy. Mégis bemegy. De nem azért, hogy lássa Ramonát. Hanem csak telegrammozni szeretne a nénikéjének. De rejtve kell odamennie, hiszen véletlenséggel pont a szabó mellett van a posta. Még a végén Ramona meglátja és azt hiszi, hogy ő utána leselkedik, pedig nem így van. Nagyon nem így. Jack a főtéren
keresztül vágott át a postáig, amikor az egyik ház mögül meglátta előjönni Ramonát, Martat és George-ot. Azonnal leugrott a lóról és elrejtőzött az egyik karaván mögött, ami épp mellette álldogált. Történetesen éppen városi ünnep volt és tele volt a helység különböző játékokkal, édességárusokkal és egyéb szórakozási lehetőséggel.
Nincs kedve szétnézni a városban Ramona? –kérdezte George a nőt. Nem szoktam kijárni ilyen rendezvényekre. Ezúttal viszont kivételt tehet. –értek oda az egyik felállított bódéhoz, ahol egy kisebb medence volt benne játék halakkal. –Kihorgászna egyet? Hogy én? –nézett lepődött szemekkel Ramona a férfire. Próba szerencse senora. –szólt közbe az árus. –Egy hal kifogásáért már nyereményt kap. Ne szégyenlősködjön senora Moreno. –pislogott Marta kuncogva, ezzel is ösztökélve az úrnőjét a játékra. Rendben van. –bólintott Ramona és a kezébe vette a horgász botot. A medence felé állt és nyelvét kidugva koncentrált a horgászatra. George és Marta olykor összenézve nevettek, de Ramona folyton rájuk szólt, hogy hallgassanak, mert elijesztik a halakat. Jack a paraván mögül leste a folyamatot, és szerelme efféle megnyilvánulásai mindig megnevetették. Ezek nem igazi halak, de mindegy. Alig öt perc elteltével végre sikerült kifognia egyet. Azt már nem figyelte, hogy George percenként fizet az árusnak, hiszen annyi idő alatt kell kifognia egy halat. Nézze George sikerült! –ujjongott Ramona tapsikolva. Persze, hogy sikerült, hiszen én tanítottam meg. –húzta ki magát Jack vigyorogva. Mikor visszanézett már nem voltak ott. Elő is ugrott, hogy kutasson a szemeivel. Meg is látta őket egy céllövöldénél, ahol George próbált volna lelőni neki egy ajándékot. Még egyet! –harmadjára tett le egy dollárt a doki a pultra és megtöltötte a puskát, majd célra tartotta, végül egy plüss macit lőtt Ramonának. Khm. –lépett hozzájuk Jack, mindenki nagy döbbenetére. –Szemöldökét meghúzva lesett a dokira, majd huncutul fél vigyorra húzta a száját, miközben Ramonára lesett. A nő persze összeráncolt homlokkal nézte a nagyképű serifet. Jack megragadta a puskát, célra tartotta és egy méretes celofánba csomagolt nyalókát lőtt le, amit átadott Ramonának. –A senora édesszájú. –nézett Georgera Jack, majd eltűnt. Ezt valaki magyarázza meg! –képedt el Ramona az édességet nézve, amely szinte olvadásnak kezdett keze forróságának érintésétől. Szerintem erre senki sem tudna felelni. –nevetett George fejét csóválva. –Szeretne inni valamit? Nem, köszönöm. Inkább menjünk haza. –javasolta a nő.
Egy fánkot sem enne meg?
Ramona fejét csóválva indult meg. Zavarta Jack hirtelen felbukkanása és az eltűnése. Egyáltalán, hogy került ide? A nő ránézett a nyalókájára és elmosolyodott. Szíve mélyén örült, hogy a férfi ennyire ismeri. Talán követte? De honnan tudta meg, hogy bejön? Bosszantotta, hogy George társaságát élvezi. Biztosan ezért van itt. Akkor ez azt jelentené, hogy szereti? Még mindig érez iránta valamit? Ramona töprengése közben észre sem vette, hogy teljesen eltávolodott Martatól és Georgetól. Vajon merre lehetnek? Nézett szét, de sehol sem látta őket. Hogy lehetnek ennyire ostobák? Miért nem jöttek utána? Most egyedül menjen haza?
Mi lesz, ha elrabolnak? –kérdezte magától hangosan. Amíg vigyázok rád, nem történhet semmi bajod. –hallatszódott egy hang a háta mögül, amire megfordult. Jack. –ejtette ki az előtte álló férfi nevét zaklatott hangon. A férfi mosolygós szemével nézte az asszony szépséges arcát, amiről eltűntek azok a szigorú vonások, amelyek alig pár perce még jelen voltak. Majd én hazaviszlek, ezeket meg add ide! –kapta ki a nő kezéből a macit és a nyalókát. –Oh, erre szükséged nem lesz. –egy hajítással maga mögé dobta a plüss állatot. Add vissza és hagyj békén! –Ramona kitépte Jack kezéből az édességét és vaktában sietni kezdett előre. Jack utána iramodott, de a nő egyre gyorsabban ment. Nem várnál meg? –lihegett mögötte Jack. –Lóval is időben otthon leszünk. Én George-dzsal jöttem. Aki megjegyzem elég figyelmetlen, ha így magadra hagyott. De legalább úriember. Az lehet, de én legalább nem medvebocsokat lövöldözöm neked, és nem italra hívlak meg, és csak aztán jutna eszembe a kalács. Fánkot mondott!- ekkor hirtelen megtorpant Ramona, akinek Jack szinte nekiment. –Honnan tudod, hogy meghívott ebédelni? Az lényegtelen. Te követsz engem Jack Green? –Ramona összehúzta a szemeit. Ne nézz így rám! –hátrált meg a férfi hadonászva. –Én csak a postára mentem és megláttalak annak a doktorkának a társaságában. Amit mellesleg Marta is élvezett. –húzta el a száját idegesen Ramona.
Engem az nem érdekel. Én tanítottalak meg horgászni. Ez most hogy jön ide? Úgy, hogy ha nem fogod ki a halat nem kapsz ajándékot. Nem akarok veled beszélgetni. –fordult el Ramona, ám Jack visszarántotta és magához ölelte. Te is azt érzed, amit én? Én nem érzek semmit. –lihegte Ramona. Akkor miért ver ilyen erősen a szíved? A haragtól. –felelte a nő. És még? A gyűlölettől. –Jack egyre szorosabbra fonta a karjait az asszony dereka körül. Ekkor Ramona egy hirtelen mozdulattal ágyékon térdelte a férfit, aki majdnem összerogyott. Sose lehetnek gyerekeink. –sziszegte Jack. Hát nem is! –fordult el a nő, amikor csendőrökkel találta szembe magát. Valami baj van asszonyom? –nézett az egyik Ramonára, majd Jackre. Baj?- a nő hátra nézett a férfire, majd vissza a csendőrre. –Ez a férfi zaklatott. De…- nyögte Jack, viszont fájdalma még nem engedte szóhoz jutni. Sem az a csendőr, aki hátulról elkapta. Jobb lesz, ha bevisszük mielőtt tovább zaklatná a népet. Biztos úr! –szólt a másik csendőr után Ramona. –Mi lesz a büntetése? Pár napra bezárjuk a fogdába. Ah, rendben. –mosolyodott el elégedetten a nő és nézte, ahogyan elviszik a szerencsétlen férfit. –Ha eddig kibírtam nélküled, most is kifogom. Oh, asszonyom! Már mindenütt kerestük! –jelent meg Marta és George. Mehetünk haza, csak volt egy kis dolgom. Vegyenek egy szép láncot, karkötőt vagy egyéb más kiegészítőt. –lépett hozzájuk egy indián árus. Nem kérünk semmit sem. –hessegette el Ramona. Nézze senora, ez milyen jól állna magának. –nyúlt a tatyójába az indián és Ramona felé nyújtott egy kékköves nyakláncot.
Nem hallottad, hogy nem érdekel a portékád? –förmedt rá a nő. Asszonyom! –fogta meg Ramona kezét az indiánnő. Ekkor Ramona is megragadta az asszony karját. Ez meg honnan van? –tépte le a csuklóját körbefogó kendőt a nő és maga elé terítette. Az a kendő volt, amit Jacknek ajándékozott. Még a monogramja is bele volt hímezve. J.G. - Azt kérdeztem honnan szerezte? Adja vissza! –az indián kivette Ramona kezéből az anyagot. –Ahhoz magának semmi köze sincs! Azonnal megmondod, különben… Senora Moreno!- állította le Marta az úrnőjét. –Nyugodjon meg, és menjünk haza. De ez a… -mutogatott Ramona továbbra is a kendőre. –Ez az övé. Dona Ramona. –fogta le a nőt George is. Maga ismeri a tulajdonosát? –kérdezte az indián nő. –Mondja meg ki az! Mintha nem tudnád! –feleselt vissza zaklatottan Ramona tépő fájdalommal a szívében. Mr. Clooney, vigye el az asszonyomat innét, kérem. –Marta Georgera nézett, majd az úrnőjére, aki toporzékolt. Szerintem is az lesz a legjobb. Tudni akarom, hogy mi módon jutott hozzá? –tépte ki magát Ramona a szorításokból. Egy kedves barátomtól kaptam. –hazudta az indián és elfordult, hogy ne vitatkozzanak tovább, de Ramona nem hagyta és visszarántotta. Jack a barátja vagy annál több? Dona Ramona, -lépett oda George ismét- ne hozza magát kényelmetlen helyzetbe, kérem. Igaza van. –engedte el a nőt Ramona.
George és Marta karon ragadták az asszonyt és elvezették.
Miért nem kérdezzük meg Jacket? –vetette fel a kérdést Marta. Őt most nem lehet. –felelte Ramona. Nem is most gondoltam, hanem miután hazaértünk.
Akkor sem lehet, mert fogdában van. Fogdában? –kérdezte George és Marta egyszerre. Zaklatott és bezárattam.
A másik két személy fejcsóválva követte az asszonyt egészen a hintóig, amivel hazáig utaztak. Ramona egész idő alatt meg sem szólalt, hiszen végig az indián áruson járt az esze. Miért van nála Jack ajándéka? Talán neki adta valamiért cserébe, de miért? Azt ő adta neki, azt tőle kapta. Nem becsüli meg, nem. Az asszony szemébe könnyek szöktek, amiket azonnal letörölt, nehogy észrevegyék az utastársai.
Jack egy cseppet sem haragudott Ramonára, amiért bezáratta erre a helyre. Ellenkezőleg, viccesnek találta a helyzetet. A nő távol akarja magától tartani, ami azt jelenti, hogy nem hagyja hidegen a személye. Amíg a serifet boldoggá tette a tudta, hogy még van remény, addig Ramona magányosan töltötte a napjait bezárkózva a szobájába. Már kezdte azt hinni, hogy Jack nem érdekli és semmi sem, ami hozzá köti, de be kellett látnia, hogy tévedett. Örült, amikor látta, felforrt a vére, amikor megérintette, aggodalom töltötte el, amikor sérülten látta, szomorúság lett úrrá rajta, amikor másnál látta a neki szánt emléket. Csalódottság az, ami beárnyékolta most az életét. Újra csalódnia kellett, és fél, hogy ebből sosem fog már tudni felgyógyulni.
Senora Moreno, felhozzam a reggelijét, vagy lejön? –lépett be Marta az asszony szobájába. Nem vagyok éhes. Nem kérek semmit. –felelte a nő az ágyon feküdve. Asszonyom, nem fordulhat magába. Gondoljon az egészségére. Meg akarok halni. Miért nem gyilkolt meg akkor? Azért, hogy boldoggá tegye. Mégis szenvedek miatta. Nem, asszonyom. Téved. Nem miatta szenved, hanem saját maga miatt. Jack Green mindent megtett azért, hogy meghódítsa és boldoggá tegye, magának adta a szívét. Maga viszont mindig eltaszította magától. –fogta keményebb hangnemre Marta. Azért, mert nem érezhetek semmit, nem szerethetem! –ült fel Ramona idegesen. És miért nem? Ki tiltja ezt meg, eh? Talán Angus O’phail? Nem. –nevetett az orra alatt Marta. –Az irlandés azt akarná, hogy boldog legyen. Még, ha egy másik férfi oldalán látná is. Elég legyen Marta! –állt fel Ramona, de megszédült és visszaesett az ágyra. –Nincs jogod, hogy kioktass az érzelmeimről!
Tényleg nincs hozzá jogom, de fáj vesződve látnom. A bűnömért mindenki szenved. Ismét csak téved senora. A döntésképtelensége miatt szenved mindenki. –Marta ezzel lezárta a témát és kiment a szobából, nem akarta tovább nézni a gyötrődő asszonyt.
Az eljegyzési este hamarosan elérkezett. Ramona a Martaval való beszélgetés után úgy döntött, hogy kimozdul a szobájából és tovább rendezi a bál előkészületeit. Ez nem jelentette azt, hogy jobban érzi magát, de ügyesen tudta palástolni valódi érzéseit.
Nahát anyám, hogy maga milyen elbűvölően néz ki ma este. –dicsérte Felipe a bálterembe belépő Ramonát. Az asszony méregzöld ruhát viselt, amely dekoltázsánál fehér csipke anyag volt. Egyszerre volt kihívó és konzervatív. A ruha ujjai egészen a csuklóig zártan feszültek a nő karjához. A szoknya alján a karima mentén pedig kisebb ruhagyűrődések hullámoztak ezzel fodros hatást keltve. Ramona haja szokásához híven kontyban volt, két oldalt lehulló sütött tinccsel megbolondítva. Köszönöm. –mosolyodott el az asszony. –Ramoncita? Már a vendégekkel van, jöjjön, bevezetem. –Felipe feltette az álarcos maszkját, ami ezen az estén kötelező viselet volt. Ramonának nem volt ínyére ez a játék, de a gyerekei ragaszkodtak hozzá, hogy még felejthetetlenebbé tegyék a nagy alkalmat.
Az egész vendégsereg vidáman táncolt kellemes muzsika mellett. A svédasztaloknál akadt meghívottak is jó ízűen falatoztak. Ramona egy ismerős ősz szakállas embert látott maga mellett elsuhanni, aki egy hölgy társaságát élvezte táncolás közben. A másik oldalról egy magasabb őszes embert látott, aki egy hozzá hasonló férfivel beszélgetett egy pohár ital mellett. Perpetua Beatriznak és a vőlegényének mesélt szórakoztató történeteket, de látszott rajtuk, hogy ők inkább táncolnának, viszont nincs szívük magára hagyni a hölgyet. Ramona felmentőként érkezett meg.
Nahát, kedvesem! –állt fel összecsapva a tenyerét Perpetua. –Milyen jól nézel ki! Te is Perpetua. –bókolt vissza Ramona. –Bájos ez a maszk. –mutatott a tollakkal feldíszített álarcra, amit az asszony viselt. A tiéd is, olyan egyszerű. –vigyorgott Perpetua megjegyzést téve a Ramonáéra. Jó estét a szép hölgyeknek! –jelent meg George Ramoncita társaságában. –Remek az este. Akkor érezze jól magát továbbra is. –felelte Ramona.
Elkísérne engem egy táncba? –nyújtotta a karját a doktor. Nem szoktam táncolni. –utasította vissza az asszony. Egy újabb dolog, amit megszeghet. –mosolyodott el George és táncba vitte Ramonát. –Hallom, hogy nincs jól az utóbbi időben. Gyengélkedem egy kicsit. A sok munka és a vele járó aggodalmak. Értem. –kacsintott a doktor. –Nem akart jobban belemenni az asszony érzelmi világába, hiszen tudta mi fán terem. A maszk alatt Ramona gondterheltsége is látszódott, azt semmivel sem tudta leplezni. A felesége nem jött el? –kérdezte az asszony. Egy kicsit késni fog, ezért egy óra múlva indulok ki érte a kocsi állomásra. Történt valami? Semmi, csak a vonat indult nehezen. Még egy táncot? –ütötte fel a fejét George, amikor újabb muzsikába kezdett a zenekar. Azt már én szeretném. –jelent meg egy álarcos férfi, és magához húzta Ramonát. George nem ellenkezett, hiszen felismerte a maszkot rejtő Jacket. Ki az a férfi, akivel anyánk táncol? –kérdezte Ramoncita Felipét. Nem tudom, még sosem láttam. Mit keresel itt Jack? Olyan gyönyörű vagy. Kérdeztem valamit. Nem egyértelmű? Addig nem tehetsz fel kérdést, amíg nem válaszoltál. Hova van ez leírva? –mosolygott szüntelenül a férfi. Egyáltalán hogy jutottál be? Nem szerepelsz a vendéglistán. Mintha nem ismernéd Jack Greent. –a férfi szorosabbra fonta a karját a nő dereka körül. Túl jól ismerem, ez a baj. –fintorgott Ramona. Akkor gondolhattad volna, hogy itt leszek. Ugyan miből? Fogdában voltál. A te jó voltadból.
Nem kellene zaklatnod. –gőgösködött a nő. –Akár most is elvitethetnélek. És miért nem teszed? –incselkedett tovább a férfi. Nem akarok botrányt rendezni. Pedig ahhoz te értesz a legjobban. –Jack még közelebb húzta magához Ramonát, szinte egy helyről szívták a levegőt. Jack, mindenki minket néz. –lihegte Ramona. Senki sem, édesem. Csak te képzeled. –Jack egy csókot lehelt az asszony arcára, amitől Ramona elvörösödött és ijedtében belemarkolt a férfi vállába. Ezt itt nem teheted! Akkor csináljuk máshol. Sehol sem Jack. Nem alkotunk egy párt, sőt szeretők sem vagyunk, és a köszönő viszony is megszűnt. Feloldhatjuk ezeket a gátakat. –Jack gyönyörű kék szemeivel Ramona igéző zöldesbarna szemeibe nézett. –Nem tudlak kiverni a fejemből. Hazudsz. Miért hazudnék? Az irántad érzett szerelmem a legtisztább érzés, amit valaha produkálni tudtam. Azok után, amit velem tettél, amiket nekem mondtál nem hiszek a szavaidban, a tetteidben, nem tudok hinni benned.
Jack megragadta Ramona kezét és kihúzta a teraszra, onnan pedig le a lépcsősor mellé, ahol nem láthatta őket senki sem.
Eressz el Jack! –ellenkezett Ramona. Itt nyugodtabban tudunk beszélgetni. Ez neked nyugodt körülmény, hogy kivonszolsz egy ilyen zugba és neki támasztasz a falnak? Legalább nem azt mondtad, hogy nekilöktelek. –nevetett a serif és levette a maszkját. Pedig belőled mindent kinézek. Bántani sosem tudnálak. –Jack megsimogatta Ramona arcát, amitől mindkettejüket kirázta a hideg. –Te vagy a mindenem. Egyet kérek csak. Viszonozd a szerelmem.
Miért adtad oda a tőlem kapott kendőd annak az indián nőnek? –kérdezte váratlanul Ramona a férfit és ő is levette az álarcot. Te meg miről beszélsz? –nézett elcsodálkozva Jack. A minap a városban találkoztam egy indiánnal, aki magánál tartotta az ajándékomat. Te is úgy akarsz büntetni, ahogy Angus? Engem ne hasonlítgass ahhoz a katonához! Inkább megvakulok, mintsem, hogy rajtad kívül más nőre szemet vessek. Még mindig nem feleltél! Mi közöd ahhoz az asszonyhoz? –kérdezte egyre idegesebben Ramona. Megmentettem az életét ennyi! Te? Egy indiánét? –nézett gúnyosan Ramona. Ezzel is bizonyítom, hogy megváltozom. Tessék! Nem kell semmit sem bizonyítanod. Főleg nem ilyen módon. –rázta a fejét a nő. Mégis mit szeretnél, eh? Mit tegyek? Ne tégy semmit! Én elfelejtettelek, és te is engem. George segített benne mi? –kérdezte féltékenyen Jack. Ramona szíve sajgott, de nem akarta tovább folytatni ezt a vitát, inkább hazudott. Igen. –felelte. –George az a férfi, aki kell nekem. Hazudsz! –Jack magához rántotta Ramonát és belecsókolt az ajkaiba. Az asszony nem hagyhatta, hogy elragadják az érzelmek és zárt szájjal tűrte egy darabig a férfi hevességét, majd ellökte magától. Felejts el! –Ramona letörölte a férfi csókját és megindult a ház felé. Jack megtörten nézett a nő után, akit a rosszullét kerülgetett. Levegőt nem kapott, vére dübörgött, elöntötte a forróság, a fájdalom, a szerelem. Alig tett két lépést és visszafordult, hogy átkarolja Jacket és megcsókolja. A férfi minden erejével és lágyságával tartotta karjaiban a kedvesét, aki oly szenvedélyesen csókolta Jack duzzadt, kemény ajkait, mint még soha. Perceken keresztül szerették egymást ajkaikkal. Észre sem vették, hogy valaki figyeli őket a teraszról. Felipe! –kiáltott az ajtóból Ramoncita. –Láttad anyánkat? -A férfi az anyjára nézett, majd Ramoncitára. Alig tudta felfogni, amit most lát. Jack és az édesanyja szeretők. Nem, nem láttam. –rohant be a házba a fiú, mielőtt a kedvese kijött volna és meglátta volna azt, amit ő látott. –Biztosan a konyhában van. Nézd meg ott! Valami baj van? Olyan zaklatott vagy szerelmem. –nézett furcsállóan Ramoncita Felipére. Csak nem kaptam levegőt és kimentem szívni egy kicsit. De jobb lesz, ha most bemegyünk mielőtt megfázunk mindketten. –mosolyodott el erőltetve és beljebb tessékelte a lányt,
miközben hátrafele nézegetett. Ég veled Jack! –eresztette el a férfit Ramona. Ennyi volt? Tényleg nem akarod? –nézett szomorúan a férfi. –El is mehetek? El. Örökre? Örökre. –ismételte elcsuklott hangon Ramona. Biztos vagy benne? –könnyezett bele Jack. Menj már! –lökte el Ramona magából kikelve. –Menj!
A férfi nem mozdult, viszont Ramona hátat fordított neki és a terasz felé indult. Nem nézett vissza egészen addig, amíg fel nem ért a lépcsőfokokon. Jack még mindig ott állt és őt figyelte. Ramona szíve duplán vert, duplán érezte a levegővételeket, minden megduplázódott a fájdalmában. Meggörnyedve támasztotta a korlátot és úgy érezte, azonnal összeesik, ha nem megy tovább. Elhagyta a teraszt és megállt a bejárati ajtóban, ahol a falnak dűlve zokogni kezdett.
Anyám, valami baj van? –jelent meg a semmiből Felipe. –Valaki bántotta? –célzott ezzel a serifre a feldühödött Felipe és kiindult. Azonban Ramona megragadta a karját és leállította a fiút. - Nem történt semmi, fiam. –szipogta az anyja és Felipe felé tett egy lépést, amikor megszédülve a falnak esett. Ramoncita! –üvöltött a kedveséért a fiú. –Azonnal szólj Dr. Clooneynak, hogy menjen az anyám szobájába, mert rosszul lett. Siess! –Felipe visszafordult Ramonához és a karjába emelte a félig alélt asszonyt. Minden bizonnyal nagy érzelmi megrázkódtatás érhette az este. –állt fel Ramona ágya mellől a doki és eltette a vérnyomásmérőjét. –Felipe úrfi azt mondta, hogy kintről jött be. Igen. Egy kis friss levegőt szerettem volna szívni, ezért mentem ki. –pislogott az asszony. Mostanában nincs jól, megfigyeltem. –George Ramonára nézett, aki nem tudta tagadni gyakori rosszullétét. –A depresszió csak árthat magának… Tudom, de… És a babának. –fejezte be az orvos Ramona és Marta nagy döbbenetére. Mit mondott? –rázta meg a fejét az asszony. Ramona, ön állapotos.
Az nem lehet. De lehet és ne menjünk bele a részletekbe hogyan. –mosolyodott el George. –Már a harmadik hónapban van. Oh, Istenem! –Ramona nevetve a hasára tette a kezét. –Hallod, Marta, gyermeket várok. Az ő gyermekét. Így van asszonyom. –lépett oda örömködve Marta. –Újabb áldás a szerelmükre. A szerelmünkre. –ismételte Ramona, majd ijedten felnézett. –A gyerekeim nem tudhatják meg! Egyelőre még nem! El fognak ítélni, gyűlölni fognak. –eset kétségbe a nő. Nem asszonyom, ne gondolja ezt! –Marta igyekezett lenyugtatni az úrnőjét. Ígérjétek meg, hogy nem áruljátok el nekik! Marta, George! Kérem szépen! Köt a titoktartás. –bólintott a doki. Tudja, hogy én mindig maga mellett állok. –biztosította Marta is a nőt a bizalma felől. De ne feledje, hogy most már kettejük életére kell vigyáznia! Felírok néhány teát és azok bevitelének napi mennyiségét. Majd senora Marta gondoskodik önről. –a doktor letette a recepteket az asztalra és kiment a szobából, hogy felvilágosítsa a gyerekeket az anyjuk egészségi állapotáról. Annyit árult el, hogy kimerült, nem többet. Felipe és Ramoncita úgy döntöttek visszamennek a vendégekhez, hogy ne keltsenek feltűnést és megtarthassák az eljegyzést. Megmondja Jacknek? –kérdezte Marta Ramonát. –Joga van tudni Annyira félek. –az asszony megfogta a szolgáló kezét. –Mi van, ha ő nem akarja, és a gyerekeim is megtagadják. Ez meg se forduljon a fejében. A gyerekei és Jack is szeretik magát. Nagyon szeretik. Én elküldtem őt. Azt mondtam többé ne jöjjön vissza. Ostobán cselekedtem, nagyon ostobán. –Ramona sírásban tört ki. Ne, ne vádolja magát. Gondoljon a születendő gyermekére. Inkább hozok egy kis teát. Rendben? Rendben. –szipogta Ramona és elgyengülten hátradűlt a párnájának.
Napok teltek el anélkül, hogy Ramona találkozott volna Jackkel. Nem tudta, hogy még itt van-e a birtokon vagy sem, nem mert elé állni és színt vallani. Igyekezett erősnek mutatkozni, de egyre gyengébb volt, egyre megtörtebb. Felipe és Ramoncita aggódtak érte, de az orvos csak annyit tudott kérni, hogy vigyázzanak rá. A nő teljesen elveszettnek érezte magát. Jack tényleg elment, örökre elment, ahogyan azt kérte. Maga helyett itt hagyta azt a lényecskét, ami benne növekszik már hetek óta. Ez az egy vigasza volt jelenleg, de olykor ez is elkeserítette. Félt a holnaptól, rettegett a jövőtől. Az egész élete maga a félelem.
Este Marta előkészített az asszonyának egy forró gyógyfürdőt, hogy lenyugodjon. Majd miután meggyőződött arról, hogy Ramona kiitta a csésze nyugtatóteáját, kiment a szobából. Az asszony ügyelve arra, hogy meg ne csússzon belement a kádba és elmerült a habok között. Fejét hátrahajtotta, hogy a felkontyolt hajából leereszkedő hajtincseket se érje víz. Egészen ellazult a vízben, nem érezte azt a feszességet, ami napközben görcsben tartotta a testét. Az agyát kikapcsolta és a semmire koncentrált. Nem akart semmire és senkire gondolni. Egyedül akart lenni a maga kis világában. Teljesen gyengének érezte magát. Érzékszervei sem álltak rá semmire, csak az üres némaságra. Szemét nem tudta kinyitni, sem kezeit felemelni. Szinte lebegett a vízen. Azt sem érzékelte, hogy valaki nézi őt az ajtóból, és annak a közeledtét sem hallotta. Jack percekig gyönyörködött a kádban pihenő asszonyban és meg akarta érinteni, még utoljára a magáévá tenni. A férfi levetkőzött és belelépett a kádba. A mozdulattal felháborított víz hullámai gyengéden lemosták Ramonáról a testét fedő habokat. Viszont az asszony még mindig mozdulatlanul feküdt. Jack leereszkedett a törékeny testhez és kezével végig simította a nő combját, miközben a melleire adott gyengéd csókokat. Ramona teste felhevült és remegni kezdett a pillanatnyi érzékiségtől. Jack feljebb helyezkedett és az asszony nyakát csókolta. Ramona felemelte a kezeit és átkarolta a férfit a vállánál, és engedte, hogy annak izmos karja átölelje és szorosan magához szorítsa. Jack az egyik kezével megsimogatta a nő szépséges arcát, amely sápadtsága az érintésére elmúlt. A férfi elmosolyodott és apró puszit lehelt Ramona orrára, majd az ajkait kényeztette érzékien. Az asszony habkönnyű volt és az eddig őt ölelő karok is lejjebb csúsztak. Jack szerelmesen belecsókolt Ramona szájába, amely érintés viszonzásra lelt. Az asszony minden erejével, ami volt csókolta a szeretett férfit és hagyta, hogy a testük eggyé váljon. Jack kiemelte szerelmét a kádból és egyenesen az ágyba cipelte, hogy ott folytassák a szenvedélyes éjszakát. A férfi kényeztető simogatásokkal és csókokkal elaltatta a kedvesét, majd kiment a szobából. Még egy utolsót visszanézett az ajtóból, hogy lássa mit enged el. Rettentően fájt a szíve, de nem akarta, hogy Ramona tovább szenvedjen miatta.
Alig telt el egy fél óra és az asszony ébredezni kezdett. Maga mellett Jacket kereste, de nem találta. Talán csak álom volt az egész? Mégis olyan valóságosnak tűnik minden. Nem álmodott, itt volt. A lepedőben érzi a férfi illatát. Nem ment el. Eljött hozzá, de most nincs itt. Lehet el akart köszönni? Így? Ilyen módón? Igen. Így. Ezen a módón. Szerelmesen. Igen, szerelmesen. Jack szereti őt és ő? Ő mit érez? Ő is szereti Jacket. Nagyon, nagyon szereti. Nélküle sose lenne boldog. Nem engedheti, hogy elmenjen! Szereti és ezt meg kell, hogy mondja! És azt is, hogy gyerekük lesz. Annyi vallomással tartozik és ezt még ma éjjel megteszi. Ramona magára kapta a köntösét és erejéből telően rohanni kezdett Jack lakja felé. Az arcán a kétségbeesés és a boldogság kettős érzése uralkodott. A kisházban égett a gyertya. Ezek szerint még Jack itt van, és elmondhatja neki, hogy szereti. Teljes szívéből imádja. Azonnal odarohant és kopogtatás nélkül benyitott. Ám a mosoly egyből lehervadt az arcáról, amikor meglátta Jacket az indián nő társaságában.
Bocsánat, hogy zavarok. –mondta és kiviharzott a helyiségből. Ramona! –kiáltott utána Jack, majd az indiánra nézett. –Jobb lesz, ha most elmész. –a férfi Ramona után futott, akit pár méterre a laktól utolért. –Mindent elmagyarázok! –ragadta meg a karjánál fogva és maga felé fordította. Te is azt teszed velem, amit Angus! –sírta Ramona. Ramona, hallgass meg! –kérlelte a nőt kezeit lefogva a férfi.
Mondd, mitől jobb egy indián, mint én? Mit tudott nektek adni, amit én sosem? Előbb Angus árul el, most pedig te. Hogy tudtad ezt megtenni velem, hogyan? Nem csaltalak meg Ramona! – védekezett Jack. –Az a nő csak visszaadta a kendőt, ami nála maradt, amikor megmentettem az életét. Nem hiszek neked, nem hiszek! –ordította az asszony zokogva. A levegőt is kapkodva szedte, szinte fuldoklott. Ez az igazság! –Jack próbálta túlkiabálni az asszonyt. Annyira fáj, annyira. Meg akarok halni. –Ramona alatt szinte összerogytak a térdei, de Jack nem engedte, hogy elessen. –Ölj meg, Jack! Vedd el az életem, nem akarom így folytatni, nem! Ne kérj butaságot életem! –Jack magához ölelte Ramonát és megcsókolta a feje búbját. –Szeretlek édesem, mindennél jobban imádlak. Hogy kérheted azt, hogy öljelek meg? Akkor nekem is meg kellene halnom és félek, hogy a túl világon sosem látlak már. –Ramona megszűnni nem akaró zokogással bújt Jackhez. A férfi megfogta a nő állát, hogy egymásra nézhessenek. Ramona arca könnyben úszott, az orra bepirosodott és mindene remegett. –Szeretlek. –Jack megcsókolta az asszony nedves ajkait, miközben a nő fel-fel zokogott két csók között. Könnyeik találkoztak, ahogy egymáshoz érintették a bőrűket. Ramona vallomást akart tenni, szerelmet vallani. Jack. –csókolta a férfit. –Jack…én –folytatta. –nem kapok levegőt. –amint ezt kimondta összeesett a férfi karjaiban. Ramona! Ramona, válaszolj! –a férfi tanácstalanul tartotta karjaiban az ájult asszonyt. Azonnal bevitte a lakásába, majd elrohant a doktorért, akit Felipe követett. Mi történt az anyámmal? –ugrott az ágy mellé a fiú. Egyszer csak elájult. –felelte aggodalmaskodva Jack. Mit tett vele? –állt fel Felipe felbőszülten és neki esett a serifnek. Senor Felipe! –szólt közbe a doktor. –Az édesanyja idegösszeroppanást kapott. Fel kell vinnünk a hálóba. –a doktor felemelte Ramonát és kivitte a helyiségből. Őt Felipe követte, akit Jack. Maga nem jöhet! –állította le a fiú. De igenis megyek! –ellenkezett Jack. Maga tönkre tette az anyámat! Én szeretem az anyját! Ő viszont nem szereti magát! Sose fogja szeretni! Egy ilyen alakkal nem lenne jövője. Miért nem hagyja őt békén? Miért nem lép ki az életéből? Ha igazán szereti, akkor elmegy örökre és hagyja, hogy boldog legyen. Ne zaklassa tovább! Maga miatt van rosszul, maga miatt betegeskedik. Látja mit tett vele, nem? Ha valami baja esik megölöm magát, értette? –fenyegette Felipe a serifet magából kikelve. –Takarodjon a birtokról és az édesanyám életéből! –a fiú hangos léptekkel elhagyta a lakot.
Jack mindenben igazat adott Felipének. Jobb lesz, ha tényleg elmegy. Nekik nincs jövőjük. A férfi a hátára csapta az összepakolt holmiját és felszállva a lovára, elhagyta a birtokot.
Hogy van az anyám? –kérdezte idegesen Felipe a doktortól. Erős érzelmi megrázkódtatás érte és félek ennek komolyabb következményei is lehetnek. –aggódott az orvos is. Jack…-Ramona a férfi nevét kezdte emlegetni. Miért hívja folyton azt a banditát? –mérgelődött Felipe. Senor Felipe. –szólalt meg Marta is. –Hívja ide Mr. Greent. Nem tehetem. Az édesanyja látni akarja. De annak a szemétnek a hibájából került ilyen állapotba. Maga nem ismeri az előzményeket, úrfi! De igen! Tudom, hogy volt köztük valami. Láttam őket csókolózni az eljegyzési bálon! Az édes kevés ahhoz, hogy elhamarkodottan ítéljen. Az édesanyja szereti azt a férfit. Az lehetetlen! Az én anyám és egy olyan bandita… Igen, igen! –erősködött Marta. –Szeretik egymást. Hívja ide, kérem! Hívja ide, Felipe! –kérlelte most már a doktor is. De nem tehetem! Mert…mert elküldtem a birtokról. –Felipe még idegesebb lett. Elment. –sírta Marta. –Mi lesz, ha ezt megtudja az úrnő? Nyugodjon meg senora Marta. Itt vagyunk, hogy támogassuk. Nem lesz semmi baj. Csak nem rendítheti meg ennyire. –szólalt meg Felipe. –Angust is fel tudta dolgozni. Most komolyabb a helyzet. –George Martara nézett. – Az édesanyja egészsége veszélyben van. Fiatalúr. –folytatta a szolgáló és a rémült Felipére nézett. –Az asszonyom áldott állapotban van. Hogyan? –taglózott le Felipe a hírtől. –Az anyám gyereket vár? Ez hogy lehetséges? –fogta a fejét a fiú, majd Martara nézett. –Attól az alaktól? Greentől?
Igen Felipe úrfi. Senora Moreno a serif gyermekét hordja a szíve alatt. Istenem! –csapott a homlokára a férfi. –Ha tudtam volna, ha tudtam volna. –Felipe az anyja ágyához sietett és letérdelt mellé. Megfogta Ramona kezét és könnyes tekintettel nézte. –Bocsáss meg anyám, bocsáss meg, kérlek! Ha elmondtad volna, akkor ez sose történt volna meg. Felipe, fiam! Hol van Jack? Elment. Hát elment. –sírta Ramona. –Elment mielőtt elmondtam volna neki mindent. Ne aggódjon édesanyám, én visszahozom. Ígérem magának! Bocsáss meg fiam! Én mindig maga mellett leszek és támogatni fogom. Nem hagyom, hogy ostobaságom miatt maga és a kistestvérem szenvedjen. –Felipe az egyik kezével Ramona kezét fogta és megpuszilta azt, míg a másikkal az asszony hasát érintette. –Kezeskedem arról, hogy Jack maguk mellett legyen. Esküszöm!
