H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e

Hungarian Review

of

Sports Medicine

54. ÉVFOLYAM 2. SZÁM (2013/2) HU ISSN 0209-682X

TARTALOMJEGYZÉK CONTENTS EREDETI KÖZLEMÉNYEK | ORIGINAL ARTICLES Jacek Karski & Tomasz Karski: New Exercises in the Therapy of the So-called Idiopathic Scoliosis and in the Therapy of an Incorrect Posture. Role of Sport in Causal Prophylactics of Spinal Deformities . . . . . . . . . 41 Tállay András, Dobos József, Pavlik Attila, Hidas Péter & Halasi Tamás: Vonzó-e a sportorvoslás 2012-ben Magyarországon? András Tállay, József Dobos, Attila Pavlik, Péter Hidas & Tamás Halasi: Is Sport Medicine Attractive in 2012 in Hungary? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Dobos József & Pavlik Attila: Magyar (él)sportorvoslás az idegenlégiósok szemével József Dobos & Attila Pavlik: Hungarian (professional) sport medicine according to sportsmen contracted abroad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 BESZÁMOLÓ | REPORT Dobos József: Cali 2013 – Sportorvosi beszámoló a nem olimpiai sportágak világjátékáról József Dobos: Cali 2013 – Sport Medical Report on the World Games of Non-Olympic Sports . . . . . . . . . . 62 TÁRSASÁGI HÍREK | NEWS OF THE HUNGARIAN SOCIETY OF SPORT MEDICINE Conferencia-felhívás: A Magyar Sportorvos Társaság 2014. évi kongresszusa Conferenc Call: 2014 Congress of the Hungarian Society of Sport Medicine . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Hepp Ferenc (1945—2013) – Nekrológ Ferenc Hepp (1945—2013) – Obituary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Kitüntetés: a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Lejkó Dezsőnek Award: Order of Merit of the Hungarian Republic, Officer's Cross for Dezső Lejkó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK | EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS . . . . . . . . . . . . 34

IMPRESSZUM SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE | CHAIRMAN OF EDITORIAL BOARD Pavlik Gábor FELELŐS SZERKESZTŐ | EDITOR IN CHIEF Dobos József SZERKESZTŐBIZOTTSÁG | EDITORIAL BOARD Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pucsok József Radák Zsolt TANÁCSADÓ TESTÜLET | ADVISORY BOARD Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert † (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

Borító fotó copyright / licence: © T-Design / Shutterstock.com HU ISSN 0209-682X Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest, Alkotás út 48. Kiadásért felel: Pavlik Gábor A borító és a címoldal a Krea-Fitt Kft. tervének felhasználásával készült. Tördelés, nyomdai előkészítés: S-Press Media Kft. | s-press.hu Nyomdai munka: HVG Press Kft.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK | ORIGINAL ARTICLES

NEW EXERCISES IN THE THERAPY OF THE SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS AND IN THE THERAPY OF AN INCORRECT POSTURE. ROLE OF SPORT IN CAUSAL PROPHYLACTICS OF SPINAL DEFORMITIES JACEK KARSKI1, TOMASZ KARSKI2 1 Paediatric Orthopaedic and Rehabilitation Department, Medical University in Lublin, Poland 2 Vincent Pol University

SUMMARY In the first article the authors (T. Karski, J. Karski) described the biomechanical causes of development of the socalled idiopathic scoliosis (1995-2007). This article is about new screening for scoliosis, and provides information about “a wrong and incorrect therapy” of scoliosis in the past, and presents examples of good results after proper therapy of stretching exercises. The important role of sport in prophylaxis of scoliosis is underlined. Keywords: idiopathic scoliosis, anterior tilt of pelvis, incorrect extension exercises, new stretching exercises.

1. INTRODUCTION New therapy by exercises is based on “biomechanical aetiology” of the so-called idiopathic scoliosis. Our research over the years 1985-2012 shows exactly that the cause of the aetiology of scoliosis is not the weakness of muscles but the shortening of soft tissue in the region of right hip and flexion contracture of both hips. This “shortening” of tendons, fascias, muscles has a pathological influence, in the period of the growth of the child. The changes cause that “the physiological growth” of the pelvis and the spine develops into “the pathological growth”. Consequently the so-called idiopathic scoliosis occurs. The children endan-

gered by scoliosis need not strengthen by doing extension exercises but they should do stretching exercises to cure the “shortened tissues” of the right hip and of the whole spine, especially in the concave side of the curves. The origin of the “shortenings” and even of the “contracture” – which need an early therapy – comes from the “Seven Contracture Syndrome” (according to Prof. Hans Mau – originally Siebenersyndrom and other authors – Adams, Bialik, Burwell at coll., Dangerfield at coll., Tylman, Rapała, Gardner). In this “Seven Contracture Syndrome” there are many “deformities”, and “disturbed functions of joints” sometimes distant from the spine which is presented below.

SPORTORVOSI SZEMLE | 2013  54. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

2. CLINICAL SIGNS OF THE “SYNDROME OF CONTRACTURES” IN CHILDREN WITH THE SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS Some authors observed the “symptoms of asymmetry” in different places of the body in the patients with “idiopathic scoliosis” earlier in the 20th century. See the list of the authors and their observations: a) Willner (1972) quot. “… in general the left leg tends to be shorter than the right in childhood and this leads to development of the left convex lumbar curve. Pelvic obliquity has been observed in structural scoliosis”

41


b) Magoun (1974) quot. “… asymmetry of temporal bones has also been associated with scoliosis” c) Wynne-Davies (1975) quot. “… plagiocephaly has been considered to be closely related to infantile idiopathic scoliosis” d) Estève de Miguel C. (1991) quot. “… the difference in the length of extremities, […] pelvic tilt – secondary scoliosis” e) Tylman D. (1995) quot. “…tilt of pelvis is important sign of development of scoliosis” f) Gardner A. (2000) quot. “… socalled idiopathic scoliosis commonly occurs in combination with a characteristic pattern of soft tissue asymmetries in the hip and pelvis region” 3. MATERIAL – THE STUDY OF CHILDREN WITH SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS The complete material consisted of a large group of children and adults with scoliosis (N = 1950) in 2012. The patients were divided in two groups: 1/ the patients not treated previously, ie before the first examination by a doctor – ca. 30 %, 2/ the patients treated with old, harmful exercises – ca. 70 % of patients. 4. NEW TESTS FOR SCOLIOSIS (FIG, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) In the diagnosis of scoliosis we should use widely known old tests (Adams & Meyer test) but also new tests “side bending test for scoliosis”, checking the habit of standing (right versus left leg), Duncan Ely – Test (or Thom test or Staheli test), pelvis rotation test (new test – 2006), “adduction of hip test – similar to Ober test” and others, presented below in details. There is a list of the tests for early discovery of scoliosis:

42

1) Test of adduction of both hips (in extension position of joints – like Ober test). Limited adduction of the right hip, often additional flexion contracture of hips/right hip (Duncan Ely – Test, or Staheli test or Thom test), often additional external rotation contracture of the right hip. 2) Shape of the spine (of the body) in flexion test. Explanation: round shape – good, stiff and straight “line of spine” – the beginning of scoliosis. 3) “Bending test for scoliosis” – Adams/Meyer test. 4) “Side bending test for scoliosis” – Karski/Lublin test, it is amodified “Adams/Meyer test”. This side bending test for scoliosis is more convenient – because it increases the sensitivity and specificity of the tests (Lubos Rehak, Milan Kokavec and Peter Tissovsky). 5) Rotation movements of the body test – comparison of the left and right rotation movement of the pelvis and shoulders (whole body) in “standing straight position” of the child with feet close together (new test – 2006). 6) “Permanent standing at ease” test – on the right leg (influenced by “the time” of standing). Standing on the left leg is safe for the spine, because it is not permanent. 7) The symmetry or asymmetry of the waist test (old observation, but very important) – the waist is deeper on the left upper part of the thorax, typical for I epg “S” double scoliosis – with stiffness of spine and with gibbous costalis [other name of “S” deformity in I epg: “lordoscoliosis”], deeper waist on the right lower part- typical for II/A “C” scoliosis and for II/B “S” double scoliosis (thoracic secondary). In this last group (II/B “S”) the spine deformity is without stiffness and without

gibbous costalis or minimal [other name of “S” deformity in II/B epg: “ky(i)phoscoliosis”] 8) Illnesses (e.g. rickets). 9) Anatomical anomalies of the spine (spina biffida occulta, pectus infundibuliforme). If present – the proper development of the spine is endangered 10) Body build type – asthenic and picnic (bad), athletic (good). 11) Willingness / intention to participate in sports, if yes – good, if no – bad. 5. OLD, HARMFUL REHABILITATION EXERCISES IN THERAPY OF SCOLIOSIS (FIG. 10, 11, 12, 13) All old exercises were based on the conviction that scoliosis is result of “weakness of muscles”. That’s why in the past the exercises were as follows: a) lifting up of the trunk from the rehabilitation table, b) all exercises in prone position, c) all other strengthening exercises. This old therapy was completely wrong. Also “correcting exercises” performed in Polish schools were / are mostly wrong. In patients coming to our Department after such a wrong therapy only a huge deformity was observed accompanied by a hump and stiffness of spine (Fig. 14, 15, 16, 17, 18). 6. NEW REHABILITATION EXERCISES (FIG. 19) Proper solution for the “scoliosis problem” is early prevention with “new exercises” based on the “biomechanical aetiology”. The new rehabilitation exercises should remove the contracture in the region of pelvis, of the hips and in the whole spine. The flexion – rotation exercises should be



Fig 1a

Right hip more stable during standing

Fig 2a

Left hip

Fig 2b

Fig 1b

Left hip

Right hip more stable during standing

Fig. 1a, 1b Test adduction of hips test. One child. Two methods of examination. Difference of adduction of the both hips. “Model of hip movement” typical for Ist group. Contracture of the right hip. Fig 3a

Fig. 2a, 2b Duncan Ely – Test or Staheli test or Thom test. Two phases A & B. Duncan Ely – Test or Staheli test or Thom test to discover wrong position / flexion contracture of both hips / “anterior tilt” of pelvis. Two stages of examination (2a and 2b).

Fig 3b

Fig 4a

Fig 4b

physiology

Fig 4b

pathology

Fig. 3a Test for checking the “position of pelvis”. Healthy child. Physiology. Fig. 3b Test showing a flexion contractures of both hips, anterior tilt of pelvis, hyperlordosis lumbalis. Pathology.


Fig. 4a Adams/Meyer bending test for scoliosis (forward). In the picture – a healthy child. Fig. 4b Lublin/Karski side bending test to the left and to the right leg. In the picture – a healthy child.

43

44 Fig 5b

Fig 5b

70-80°

Fig 7b

40-50°

Fig 7c

Fig. 7a, 7b, 7c Rotation test of pelvis. The rotation movement from the neutral position (7a) to the right side (7b) is bigger than to the left side (7c), because of external rotation contracture of right hip.

Fig 7a

Fig. 5a Adams/Meyer bending test for scoliosis (forward). In the picture a child with scoliosis III epg. | Fig. 5b Lublin/Karski side bending test to the left and to the right leg. In the picture a child with scoliosis III epg.

Fig 5a

Fig 6b

Fig 6c

Fig 8b

Fig. 8a, 8b Sitting test. Sitting straight up is not safe for the spine (8b). Sitting in relaxed position is safe for the spine (8a).

Fig 8a

Fig. 6a, 6b, 6c “Standing ‘at ease’ test”. Standing on both legs without influence on axis of spine (6a). Standing ‘at ease’ on the left leg without influence on axis of spine or, if the scoliosis is present, beneficial influence on axis of spine (6b). Standing ‘at ease’ on the right leg – such standing over the years becomes “permanent standing” – causes scoliosis (6c). Every child with scoliosis prefers standing ‘at ease’ on the right leg.

Fig 6a



Right leg in front

left

Right leg behind

right

Fig 9b

left


Fig 17

Fig 16

Fig 18a

Fig 15a

Fig 18b

Fig 15b

Fig. 14a, 14b, 15a, 15b, 16, 17, 18a, 18b Results after wrong / incorrect / harmful exercises Examples of five children treated incorrectly for 2-10 years.

Fig 14b

Fig 14a

Fig. 9a, 9b Test of standing on the crossed legs. Limited adduction of the right hip inhibits “big crossing” of the legs when the right leg is behind the left leg. Patient with this phenomenon refer to their “small pain” as “drawing”

right

Fig 9a

Fig 12

Fig 13

Fig 10b

Fig. 19 Example of correct exercises for scoliosis, it means proper exercises in the programme of prophylaxis and treatment of scoliosis.

Fig 19

Fig.10a, 10b, 11a, 11b, 12, 13 Examples of wrong / incorrect / harmful exercises. Examples of four children treated incorrectly.

Fig 11b

Fig 11a

Fig 10a


45


performed even by small children at the age of 3- 4. PRINCIPLES FOR THE NEW REHABILITATION EXERCISES: a) removal of the contracture of the right hip, b) removal of the flexion contracture of both hips / the right hip, c) removal of the contracture on concave side of the both curves – left convex lumbar and right convex thoracic, d) removal of the extension contracture (“stiffness of the spine”) in the thoracic part or in the whole spine (lumbar and thoracic), e) active participation in sports at school and at home every day. Kung fu, taekwondo, karate, aikido, tai chi, yoga are especially beneficial (Fig. 20). f) sitting position at school and at home – relaxed, never straight g) sleeping during the first ten years of life (also later) on the side, in “foetal position”, h) “standing” on both legs which exerts no influence on the spine, “standing at ease” on the left leg – beneficial influence on the spine (protects against scoliosis). Also “standing” in the position “uchi hachi ji dachi” or “kiba dachi” (terms taken from Karate) is safe for the spine. i) corset is used mostly for children from the I epg group – (“S” double scoliosis with stiff spine), or for II/B epg group (“S” double scoliosis with flexible spine) – model according to Cheneau or “Lublin model”. In our study 15-20% of children used the corset. j) in some children from II/A and II/B epg group of scoliosis we advise the usage of inserts for left shoes (1 cm or 1.5 cm or 2 cm) (necessary clinical examination).

46

7. DISCUSSION ABOUT THE “SYNDROME OF CONTRACTURES” TO CLARIFY THE CHARACTER OF THE SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS AND TO DECIDE IF SPECIAL SPORT IS NECESSARY To understand the new therapy of the so-called idiopathic scoliosis we would like to remind that the “character of scoliosis” and their “magnitude” is connected not only with the “biomechanical causes / aetiology” but also with an incorrect / harmful exercises in the therapy. Sometimes, such a wrong therapy that was done over many years and in many countries all over on the world. The Lublin material from the years 1985-2012 shows exactly that the old strengthening exercises in the treatment of scoliosis were bad, they lead only to “huge deformity of spine”. In Poland after 18 years of “teaching” (lectures, articles, TV, radio) about “the new point of view on scoliosis” almost in all Departments and Rehabilitation Centres the old wrong, exercises were rejected. Only very few “Rehabilitation Centres” (mostly private ones) stick to the old method of the therapy. “The syndrome of contractures” alone can provide an explanation to some previously unanswered questions about the aetiology of the idiopathic scoliosis and give information to their treatment: ➢➢ Development of scoliosis is connected with “growth period” and connected with “gait” and “standing ‘at ease’ on the right leg” (T. Karski 1995-2007) ➢➢ Scoliosis develops because of the asymmetry of movement of the hips, and because of the asymmetry of loading of the right and left leg (pelvis and spine) during walking and because of “the asymmetry of time of standing – left versus right leg – more on the right leg. The cu-

➢➢

➢➢

➢➢

➢➢

➢➢

mulative time of standing ‘at ease’ on the right leg plays a causative role. These asymmetries are connected with “the syndrome of contractures” as mentioned above (Mau). Scoliosis occurs mostly in girls because the contracture of the right hip connected with the “syndrome of contractures” occurs mostly in girls (ratio boys:girls is 1: 5). Lumbar left convex and thoracic right convex scoliosis and rib hump on the right side are connected with the left-sided “syndrome of contractures” which occurs at 85-90% of pregnancies (Oleszczuk and coll.). The new classification of the socalled idiopathic scoliosis – “S” I epg, “C” II/A epg, “S” II/B epg and “I III epg is connected with adequate “model of movement of hips” [2006] and other causes described in first article (Karski & Karski). Progression of scoliosis during acceleration period of growth in children is related to asymmetry of growth of bones and soft tissues (Karski). The contracted soft tissue in the right hip – typical for the abduction contracture, also flexion and external rotation contracture (Karski, Cheneau, Matussek) do not grow and do not lengthen; only bones grow, that is why the biomechanical influence is the biggest. This leads to a fast progress in the development of scoliosis due to greater biomechanical influences especially in I epg [Karski]. In children with big progression of curves we also see that the faster growth of the legs than the trunk that was also observed by other researchers (A. Dimeglio lecture during EPOS Meeting in Paris). In completely blind children there is no scoliosis which confirms the biomechanical influences (gait) in development of scoliosis. Different “manner of gait” – without lifting the legs protects against scoliosis.



before treatment 2008

right

left

after treatment 2010

right

Fig 22b

left after treatment 2010

right

Fig 22c

Fig. 22a, 22b, 22c Example of good results after 4 years of new, proper therapy. Kasia 1, years old. Initial treatment with incorrect / harmful exercises for 2 years. In 2008 new exercises. Results after 2 years. The X-ray shows the importance of standing on the left leg. All the time (from 2008) the child pursues karate.

left

Fig 22a

Fig. 20 Example of proper sport exercises (karate, aikido, taekwondo, yoga) in the treatment or in prophylaxis of scoliosis.

Fig 20

20° Fig 21b

Fig. 22d Kasia, 13 years old. The pictures show the “role of standing”, the proper exercises to front, to left and to the right side. Clinical result after 2 years of correct exercises and sport.

Fig 22d

Fig. 21a, 21b Example of good results after 4 years of the new, proper therapy. Zosia, 10 years old. Scoliosis “C” II/A epg (21a) and after 4 years of correct exercises (21b).

after treatment

before treatment

Fig 21a


47


➢➢

➢➢

➢➢

➢➢

➢➢

48

Blind children use shuffling gate (this phenomenon explained in 2007 – T. Karski). There is no scoliosis in some countries, for example in Mongolia (personal information acquired during a Symposium in Prague from Prof. J. Hyanek from Czech Republic) which confirms the biomechanical influences of “the gait” in the development of scoliosis. Explanation: riding horses protects Mongolian children against scoliosis. There are no cases of scoliosis in Okinawa, Japan either (information from Prof. A. Staniszew, president of “Karate Okinawa Association in Poland”) because in this district of Japan 50-70% of exercises performed at schools are “karate – stretching exercises”.at primary schools Explanation: stretching exercises lead to symmetry of movement and symmetry of function and in addition to this symmetry in development of body and growth of spine and whole trunk. In many orthopaedic books you can read that “scoliosis develops from the apex of curve”. Now it is clear that the scoliosis deformity begins and progresses from the “bottom of the spine” ie – from pelvis and sacro – lumbar region towards the upper spine. Here I would like to emphasise that the development of scoliosis is connected with “standing” and with “gait”. The “new rehabilitation, stretching exercises” which remove contractures (contracture means – asymmetrical shortening of soft tissues) confirm the biomechanical origin of the aetiology. After the new therapy the observed results are only positive (Fig 21,22). If we accept the biomechanical aetiology of AIS and the new treatment, the term “natural history of scoliosis” is not acceptable any more,

therefore the measurement of Cobb angle alone will not be crucial. 9. CONCLUSIONS 1) In the rehabilitation therapy of the so-called idiopathic scoliosis – the treatment in every case should be planned in connection to the biomechanical aetiology and the aim of therapy should be “the removal of contractures”. 2) Before treatment, every child should undergo the “new screening”: a) they should be examined to discover the difference of adduction movement of the hips, b) in Adams test (bending test for scoliosis) or in Lublin test (side bending test for scoliosis) the shape of the spine should be estimated whether or not the curves are present, c) every child should be examined to estimate “the position of pelvis” (Duncan Ely – Test or kneeling test), d) every child should be checked for “the habit of standing ‘at ease’ on left / versus right leg”. 3) In treatment and in prophylaxis the only proper stretching exercises should be performed. 4) All children at-risk should be included in an early program of prevention: a) sit physiologically (relax), never straight up; b) sleep in foetal position and c) stand “at ease” on the left leg or on both legs. Early prophylactic programmes should also include sports like: karate, kung fu, taekwoon do, tai chi, aikido, yoga etc. 5) Neo-prophylaxis is also possible or effective – but it should be started very early, in small children in kindergartens and in the first years (classes 1 to 6) of primary school.

REFERENCES Adams T. in Tomaschewski R, Popp B.: Die Funktionelle Behandlung der beginnenden idiopathischen Skoliose. Jahann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96. Barlow TG.: Early diagnosis and treatment of congenital dislocation of the hip. JBJS, 962, 44B(2), 292-301 Bialik V. in Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka. The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment. Prophylaxis, FOLIUM, Lublin, 2003. Burwell G, Dangerfield PH, Lowe T, Margulies J.: Spine. Etiology of adolescent idiopathic scoliosis: current trends and relevance to new treatment approaches. Vol. 14. Number 2, Hanley&Belfus, Inc, May 2000., Philadelphia, 324 Cheneau J.,Matussek K. in: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka. The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment. Prophylaxis, FOLIUM, Lublin, 2003. Dangerfield P.H., Dorgan J.C., Scutt D., Gikas G., Taylor J.F.: Stature in adolescent idiopathic scoliosis (AIS).14 Meeting EPOS, Brussels, 5-April 1995, Papers and abstracts, 210. Estève de Miguel C. In: Karski T.: Biomechanical etiology of the socalled idiopathic scoliosis (19952007). New classification: three



groups, four sub-types. Connection with “syndrome of contractures”, Pan Arab J. Orth. Trauma, Vol. 14, No 2, July 2010, 69-79 Green N.E., Griffin P.P.: Hip dysplasia associated with abduction contracture of the contralateral hip. JBJS1982, 63-A, 1273-1281. Heikkilä E.: Congenital dislocation of the hip in Finland. An epidemiologic analysis of 1035 cases. Acta Orthop. Scandinavica 1984, B.55,125-129. Hensinger R.N.: Congenital dislocation of the hip. Clinical Symp. 1979, 31 Hyanek J. (Prague, Czech Republic) – personal information (2004) Howorth B.: The etiology of the congenital dislocation of the hip. Clin. Orthop., 1977, 29, 164-179 Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – przyczyny, rozwój i utrwalanie się wady. Profilaktyka i zasady nowej rehabilitacji. The etiology of the socalled idiopathic scoliosis. Progress and fixation of the spine disorders. The prophylaxis and principles of the new rehabilitation treatment, KGM, Lublin, 2000, 1-143 Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka. The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment. FOLIUM, Lublin, 2003, 1-233 Karski T., Karski J., Madej J., Latalski M.: Persönliche Überlegungen zur Ätiologie der idiopathischen Skoliosen. Praktische Hinweise zur Entdeckung beginnender Skoliosen. Prinzipien der neuen Übungsthera-

pie. Möglichkeiten der Prophylaxe. Orthop. Praxis, 02/2002, 38, 75-83 Karski T., Makai F., Rehak L., Karski J., Madej J., Kałakucki J.: The new rehabilitation treatment of so-called idiopathic scoliosis. The dependence of results on the age of children and the stage of deformity. Locomotor System Vol. 8, 2001 No.2, 66-71 Karski T.: Hip abductor contracture as a biomechanical factor in the development of the so-called “idiopathic scoliosis”. Explanation of the etiology. Magyar Traumatologia, Ortopedia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet, 1998, 3, 239-246 Karski T.: The rehabilitation exercises in the therapy and prophylaxis of the so-called “idiopathic scoliosis”. Acta Ortopaedica Yugoslavica, 29, 1998,1, 5-9. Karski T. in: Burwell, Dangerfield – Spine. Aetiology of adolescent idiopathic scoliosis: current trends and relevance to new treatment approaches. Vol. 14 No. 2, Hanley & Belfus, Inc, May 2000, Philadelphia, 324 Karski T.: Aetiology of the so-called “idiopathic scoliosis”. Biomechanical explanation of spine deformity. Two groups of development of scoliosis. New rehabilitation treatment. Possibility of prophylactics. Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 4, Vol. 91, IOS Press 2002, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 37-46. Karski T.: Biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995-2007). New clinical and radiological classification. Rules of new rehabilitation treatment and


causal prophylactics. 8th Central European Orthopaedic Congress, June 16-17, 2010, Pécs, Hungary, Abstracts, 39-40 Karski T.: “Biomechanical etiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995-2007). New classification: three groups, four sub-types. Connection with “syndrome of contractures”, Pan Arab J. Orth. Trauma, Vol. 14, No 2, July 2010, 69-79 Karski T.: Skoliozy �� tzw. Idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń. Nowa klasyfikacja (2001-2004/2006). Nowe leczenie rehabilitacyjne. Profilaktyka. The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. New classification (2—12004/2006). The new rehabilitation treatment. Prophylaxis. Drukarnia KGM, Lublin, 2011, 420 Karski T.: Biomechanical etiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995-2007) – connection with “syndrome of contractures” – fundamental information for pediatricians in program of early prophylactics / Journal of US-China Medical Science, USA, May 2011, Vo. 8, No 78, 259-272 Karski T.: Present day explanation of the clinical signs in the biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995-2011). The relationship between the ”model of hips movement” and the character of scoliosis; three groups and four types. The causative role of “gait” and “standing ‘at ease’ on the right leg” / Studies in Health Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 8, IOS Press, Amsterdam—Berlin—Tokyo – Washington DC, 2012, 133-138

49


Karski T.: Biomechanical explanation of aetiology of the so-called idiopathic scoliosis. Two etiopathological groups – important for treatment and neo-prophylaxis. Pan Arab Journal Vol. 9 No. 1, Jan 2005, 123-135 Kokavec M., L. Rehak & P. Tissovski – personal information (2000) Kokavec M., L. Rehak & P. Tissovski in Karski T.: Present day explanation of the clinical signs in the biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995-2011). The relationship between the ”model of hips movement” and the character of scoliosis; three groups and four types. The causative role of “gait” and “standing ‘at ease’ on the right leg”. Studies in Health Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 8, IOS Press, Amsterdam—Berlin—Tokyo— Washington DC, 2012, 133-138 Komprda J. in Karski T.: Aetiology of the so-called “idiopathic scoliosis”. Biomechanical explanation of spine deformity. Two groups of development of scoliosis. New rehabilitation treatment. Possibility of prophylactics, Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 4, Vol. 91., IOS Press 2002, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 37-46. Magoun B. in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103. Malawski S.: Własne zasady leczenia skolioz niskostopniowych w świetle współczesnych poglądów na etiologię i patogenezę powsta-

50

wania skolioz. Chir. Narz. Ruchu i Ortop. Pol., 1994, 59, 3, 189-197 Mau H.: Zur Ätiopathogenese von Skoliose, Hüftdysplasie und Schiefhals im Säuglinsalter. Zeitschrift f. Orthop.1979, 5, 601-5. Mau H.: Die Ätiopatogenese der Skoliose. Bücherei der Orthopäden, Band 33, Enke Verlag Stuttgart, 1982, 1-110 Meyer R in Tomaschewski R, Popp B.: Die Funktionelle Behandlung der beginnenden idiopathischen Skoliose. Jahann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96. Lowe T.G., Lawellin D., Smith D.A.B. et al.: Platelet calmodulin levels in adolescent idiopathic scoliosis. Spine 2002; 27:768-775 Oleszczuk J., Szymański W., Wilczyński W.: “Patologia ciąży” in ’Położnictwo” Klimek Rudolf, Dream Publ. Comp.Inc., Kraków, 1999, 395-499 Rąpała K. in Tylman D.: Patomechanika bocznych skrzywień kręgosłupa, Wydawnictwo Severus, Warszawa, 1995, 167. Rąpała K. in Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka. The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment. Prophylaxis, FOLIUM, Lublin, 2003, 1-233 Saji M., Leong J.C.Y.: Increased femoral neck-shaft angles in adolescent idiopathic scoliosis. Spine 1995; Vol. 20; 303-311 Staniszew A., Poland – personal information (2010)

Stokes I.A.F.: Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 2, Vol. 59, IOS Press 1999, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 1-385. Tarczyńska M., Karski T., FrelekKarska M.: Prenatal conditions for the development of the hip dysplasia. In the: 223 pregnant women. Followed-up study of the newborn children. EPOS 2000, XIX Meeting of the European Pediatric Orthopaedic Society, Congress Book, Milan, April 5-8. 2000, P8. Tomaschewski R., Popp B.: Die Funktionelle Behandlung der beginnenden idiopathischen Scoliose. Jahann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96. Tylman D.: Patomechanika bocznych skrzywień kręgosłupa, Wydawnictwo Severus, Warszawa, 1995, 167. Willner B. in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103. Wynne-Davies K. in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103. ACKNOWLEDGEMENT: Many thanks for correcting my English to Katarzyna Karska CORRESPONDENCE: 20-805 Lublin, Ul. Harcerska 35, [email protected] [email protected] [email protected] www.ortopedia.karski.lublin.pl



VONZÓ-E A SPORTORVOSLÁS 2012-BEN MAGYARORSZÁGON? IS SPORT MEDICINE ATTRACTIVE IN 2012 IN HUNGARY?

TÁLLAY ANDRÁS, DOBOS JÓZSEF, PAVLIK ATTILA, HIDAS PÉTER, HALASI TAMÁS Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály, Budapest

ÖSSZEFOGLALÁS A szerzők áttekintik a sportorvoslás jelenlegi magyar helyzetét. Ismertetik, hogy hányan dolgoznak ezen a területen, ill. bemutatják a nem sportszakorvosok szerepvállalását sportorvosi munkakörben. Ismertetik egyes válogatottak és első osztályú csapatok mellett dolgozó orvosok végzettségét. Felhívják a figyelmet a sportorvoslás nehézségeire, mint bizonytalan infrastruktúra, változó/alacsony fizetési szint, bizonytalan kifizetés, változó igények, nem mindig szakmai szempontok alapján történő (sport?)orvos választás. Áttekintést nyújtanak az Országos Sportorvosi Hálózatban rejlő lehetőségekről, de figyelmeztetnek a kiöregedésre is. Kulcsszavak: sportorvos, csapatorvos, sportorvosi hálózat

BEVEZETÉS A sportorvoslás az orvostudomány azon elméleti és gyakorlati ága, amely vizsgálja a mozgás, az edzés és a versenyzés hatását – valamint mindezek hiányának hatását – egészséges és beteg egyéneken minden életkorban azon célból, hogy az eredményeket a megelőzésben, a gyógyításban, a

rehabilitációban és a sportolók felkészítésében alkalmazzák. Időről időre nehéz helyzetbe kerül bármely „szakma” (hivatás) a szó tág értelmében illetve annak művelői, így a sportorvoslás is. Bármilyen munkával kapcsolatos kérdések (jó? örömöt okoz? rangot jelent? adottak a feltételek? van előrelépési lehetőség? hosszútávon jelent foglalkoztatást? biztosak az


alapok? megéri? stb…) természetesen sportorvosok és a sportorvoslás iránt érdeklődők, szakorvosjelöltek körében is felmerülnek. Ezt a munkát már művelők, nehézségeit és szépségeit belülről ismerők pedig időnként visszatekintve ugyanezeket a kérdéseket teszik fel azzal kiegészítve, hogy jól választottam? Váltsak-e? A kérdések az élet, sors okozta változások miatt

51


SUMMARY The authors give a summary of the state of current sports medicine in Hungary. They give an account of the number of people working in this field and they introduce the role of non-sports physicians working as sports physicians. They list the qualifications of the doctors working with certain national teams and first class teams. They draw the attention to the hardships of sports medicine, such as uncertain infrastructure, varied/low salary level, unreliable payments, changing needs, and the process of choosing (sports)physicians sometimes neglecting professional reasons. They describe the advantages of the National Sports Physicians Network, but they warn about the fact of doctors growing older. Keywords: sports physicians, team doctor, network of sports physicians

periodikusan, ismételten felmerülnek, hiszen a változó feltételek miatt a több éve adott válaszok évtized, évtizedek múlva nem biztos, hogy helytállóak. Úgy tűnik, hogy a sportorvoslásban ez a periodicitás 10-15 évet jelent (1, 3, 4. Mindhárom közlemény elolvasható a Sportorvosi Szemle 50 éves fennállásának szentelt 2009/3 számában reprint közlésként) és nem kizárólag a hazai viszonyokra érvényes. A jelentkezők és a „pályaelhagyók” száma árulkodik a folyamatok irányáról. Több évtizede hazánkban a szakmai érdeklődésen kívül többek között az is vonzóvá te(he)tte a csapatok, válogatottak melletti munkát, hogy így lehetőség adódott egyébként nehezen látogatható ország(ok)ba utazni, nálunk nem beszerezhető hiánycikkhez jutni. Elmúlt évtizedek politikai és társadalmi változásai szerencsére ezt a vonzást semmissé tették, de vajon egyébként hogyan, miben változott a helyzet? JELEN FELTÉTELEK ALAPHELYZET Az alapellátó, területi sportorvosi szakrendelőben dolgozó sportor-

52

vos a „frontvonalban” dolgozva szembesül a sportolók (és hozzátartozók) egy részéről elhangzó kellemetlen megjegyzésekkel, hogy miért szükséges ennyire gyakran a vizsgálat. A sportolók egy másik tekintélyes csoportja követeli az alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatot (eddig egyet is lehet érteni) amikor már a rendelőben van, de amíg a folyosón várakozik, a következő, de még előtte levő sportolót behívó nővérkének csípős megjegyzéseket tesz, miért tart a vizsgálat ennyire hosszú ideig… Ők szembesülnek azzal, hogy az időpontra hívott 3-4 fős sportolói csoportok helyett egyszerre jelenik meg a 20 fős csapat, az utolsó időpontra előjegyzettek pedig természetesen nem a megbeszélt időponttól számítják a várakozást, hanem a csapat első részletének megadott időpontjához viszonyítanak… Őket fenyegetik meg, ha 3 (!) éves gyermek számára nem adnak versenyzési engedélyt motorozáshoz… A csapat mellett dolgozó sportorvos szerepe a medicinán belül a családorvos szerepéhez hasonlítható. Hazai munka során könnyebb a helyzet, hiszen van lehetőség különböző szakorvosokkal konzultálni, segítségüket kérni, inkább a szervezés a feladat. Külföldi verseny vagy

főleg hosszabb edzőtáborozás során az alapellátásnak megfelelő ismeretekkel kell rendelkezni. Ugyanakkor a „beteg”, a sportoló (valamint környezetének) igénye lényegesen magasabb, hiszen közeleg a fontos verseny, ahol gyakran jelentős anyagi és erkölcsi elismerés valamint ismertség és abból potenciálisan fakadó további előnyök forognak kockán. A család, rokonok, ismerősök, szomszédok, munkatársak szerepe, az együttműködési faktor hasonló, azonban a következmények amplitúdója nagyobb. Viszont az igazi alapellátásban dolgozókhoz képest színesíti, pontosabban nehezít(het)i a sportorvos munkáját, hogy a sportolót befolyásol(hat)ják további, sorsára jelentős hatást gyakorló személyek: edző(k), klub- és szövetségi vezetők, az eredményben érdekelt csapattársak valamint alkalmanként a jó eredmény elérésében érdekelt, más területen dolgozó sporttudósok – pl. terhelés élettanász, és sajnos nem ritkán a nagynevű sportolókhoz önreklám céljából dörgölődző különböző sarlatánok. Sportorvosnak lényegesen több egészségügyhöz kötődő vagy alacsonyabb szintű egészségügyi alapképzettséggel rendelkező személyzettel kell kapcsolatot illetve munkakapcsolatot fenntartani – pl. gyúrókkal,



fizioterapeutákkal, gyógytornászokkal, dietetikusokkal. Egy részük sokkal inkább hajlamos akár csak jó szándékból belebeszélni, ötletelni, mind átlagos beteg esetén. STRUKTÚRA 2012 elején az Országos Sportorvosi Hálózathoz 106 rendelő tartozik, 129 sportorvossal. Közülük 47en főállásban, 13-an részállásban, 38‑an közreműködői szerződéssel, 26-an önkéntes szerződéssel, 5-en pedig szabadfoglalkozásúként dol-

goznak. Válogatottak mellett dolgozó keretorvosok száma 24. A sportorvosi alapellátásban fő feladatuk az időszakonként ismétlődő alkalmassági – valamint a szűrő vizsgálatok végzése, elváltozás gyanúja esetén a szakorvosi vizsgálatok, konzíliumok megszervezése, konzíliumok eredményének sportorvosi, alkalmassági szempontból történő értékelése. Kevéssé lehet motiváló, hogy munkájuk nagy részét a szűrés és nem tényleges gyógyító tevékenység tölti ki. Ez annak ellenére kijelenthető,

hogy a lelkiismeretesen, korrektül elvégzett szűrésekkel valamint a leletek megfelelő értékelésével és így az elsődleges megelőzés eredményeképpen számos „anonym” (hiszen nem tudni, konkrétan kit) későbbi potenciális beteget, sérültet lehet megmenteni egészségkárosodástól. Ez gyakran csak konfliktusok árán érhető el, hiszen a laikus nem tudja, miért bizonyul „alkalmatlannak”, mikor az edzők tehetségesnek mondják… Mindezek fejében ez nem OEP finanszírozott tevékenység, ebből

Kosárlabda Basketball N=26

Labdarúgás Football N=16*

Kézilabda Handball N=14

Sportorvos Sports physician

5

5

4

Ortopéd/traumatológia Orthopedist/Traumatologist

7

7

4

Háziorvos/gyermekorvos Family doctor/Paediatrician

5

1

-

Hasi sebész Abdominal surgeon

-

-

3

Üzemorvos Industrial physician

-

1

-

Nőgyógyász Gynaecologist

1

-

-

Belgyógyász Internal specialist

1

-

1

Fizioterápiás szakorvos Physicotherapist

1

-

1

Idegsebész Neurosurgeon

-

-

1

Nincs csapatorvos No physician

2

-

-

Nincs adat No data available

4

3

-

Szakvizsga Qualification

* egy csapatnál két orvost alkalmaznak / there are two physicians employed by one team 1. táblázat Egyes labdajátékok első osztályú csapatainál dolgozó orvosok szakvizsgáinak megoszlása Table 1. The distribution of medical qualifications of team-doctors working with first class teams of certain ball games


53


is fakadóan jelentőségéhez képest alulfinanszírozott állást jelent. Egyes esetekben sok gondot jelent a „fekete pecsételés”, aminek jelenlétéről tudunk, de mivel egyik érdekelt félnek sem érdeke, hogy kiderüljön, nagyon nehéz kideríteni, bizonyítani. Alkalmanként azért kiderül. Többlet kereseti lehetőséget jelent(het) egyesületi vagy válogatott melletti másodállás. Egyesületi vagy egyesületen belüli labdajátékos csapatorvoslás esetén széles spektrumú, de inkább alacsony színvonalú az infrastruktúra (rendelő műszerezettsége, felszerelése, személyi feltételek – pl. más alapképzettségű sportorvos, pszichológus, csapat mellet dolgozó gyógytornász, fizioterapeuta hiánya). Megegyezés kérdése, hogy csak versenyen vagy edzéseken is (mindegyiken? elejétől a végéig? heti 1? több?) szükséges a jelenlét. Előfordul, hogy a csapatok mellé nem sportorvost szerződtetnek, így a sérült- és betegellátás színvonala erősen változó. Az anyagi ellenszolgáltatás egyesületenként nagy szórást mutat, de inkább az alacsony és közepes szint közötti. A legnagyobb gondot a fizetések csúszása, alkalmanként elmaradása jelenti. Nem ritkán előforduló gond a csapat tulajdonosának megváltozása. Ez nagyon gyakran magával hozza a „stáb” szinte teljes lecserélését, ami nagyon visszás helyzetet teremt(het). A külföldi tulajdonos illetve súgói, helytartói a szakmai vezetés (vezetőedző, másod-, erőnléti, kapus és további edzők) cseréje mellett a csapatorvost, gyúrót, stb. is gyakran lecserélik, a korábbi szakosztályvezetés is gyakran áldozatul esik, ha nem, akkor a várt, de később gyakran elmaradó pénzért cserébe nem áll ki az alkalmanként évtizedek óta csapat mellett lelkiismeretesen

54

dolgozó, csapatot második családjaként felfogó csapatorvos mellett, akikhez a sportolók és családtagjai is személyesen is kötődnek. Méltatlan, emberileg is sértő, megalázó módon penderítik ki az orvost a közösségből. Több ilyen példát ismerünk… Néhány hónap múlva pedig a romhalmazt elhagyja a megváltóként kezelt tulajdonos… Érdekes következtetésekre adhat okot a különböző labdajátékok első osztályú csapatai (kosárlabdában női és férfi, labdarúgásban férfi, kézilabdában női csapatok) mellett „sportorvosként” tevékenykedők képzettségének felmérése (1. táblázat). Az 56 csapatból 14-nél, pontosan csak 25 %-ánál dolgozik szakvizsgázott sportorvos. A 25 %-t meghaladó ortopéd/traumatológusi jelenlét magyarázható, hiszen az edzéskihagyást okozó elváltozások legnagyobb részét a sérülések jelentik, de néhány képzettség kérdéseket vet fel… Ennek két oka lehet: nincs elég sportorvos (igaz, de miért? Nem vonzó?) vagy az adott csapatok vezetői körében a sportorvoslás elismertségének, presztízsének szintje ennyire alacsony (ha igaz, az nagy baj…)? A nem főállású sportorvosként tevékenykedő, más alapképzettségű, sportolókkal jó értelemben véve „hobbiból” tevékenykedők számára, főleg a mai magánrendelős és magánkórházas viszonyok között viszont komoly marketing értékkel bírhat az esetleges képernyős megjelenés illetve a nyomtatott és elektronikus írott sajtóban híradás a nevesebb sportoló kezeléséről. Ez ugyan feszegeti (átlépheti) a klasszikus etika határait, de tény. Nem szakmai tényező, de sajátosság, hogy a TV-s mérkőzések közbeni, pályán történő orvosi munka értelemszerűen kiváltja a rendező érdeklődését, ez alkal-

manként, az ellátó orvosban, aki tudatában van ennek, felesleges stressz helyzetet jelent (másodszerző korábban kajak-kenu válogatott mellett dolgozott, akut ellátást ritkán végzett, azt is általában a hajótárolók környékén kialakított „kuckóban”. A női röplabda válogatott mellett töltött utóbbi hónapokban, alkalmanként TV-s meccseken a pályán illetve kispadon végzett ellátás közben saját maga is érezte a különbséget). Válogatottak mellett végzett keretorvosi munka régebben szigorú és bevált íratlan szabályok alapján történt (több éves sportorvosi tapasztalat, szakvizsga, kötődés a sportághoz, nem a szakvezetőhöz vagy szövetségi vezetőkhöz, esetleg az adott sportágban jelentős szerepet betöltő egyesülethez, stb.) . Ez jelentősen megváltozott, durván fogalmazva „hígul” a mezőny. Utóbbi évek tapasztalata az, hogy előbb jelzett kritériumok háttérbe szorulnak, inkább a személyes kapcsolatok kerülnek lőtérbe. Sportolóktól alkalmanként megdöbbentő információkat lehet hallani „sportorvosokról” szigorúan bizalmas információként, amit az orvosi titoktartási kötelezettség miatt hivatalos formában nem tudunk továbbadni, eljárást kezdeményezni, hiszen magunk nem voltunk ott, a forrás pedig elzárkózik nevének felfedésétől. A korábbról megmaradt, régi kritériumok alapján válogatottakhoz került kollégák felet pedig eljár az idő. „Ha nem történik változás a sportorvos képzésben, és anyagi megbecsülésében, akkor a sportorvosok száma lassan, de biztosan el fogja érni a nullát. ...az ötvenes éveikben járó sportorvosok fiatalnak számítanak a szakmában.” (4). Különböző sportágak között jelentősen eltér a követelmény-



rendszer, sportorvossal szemben támasztott elvárás is. Így például a hazai edzőtábori jelenlét (folyamatos vagy rendszeres naponkénti, 2-3 naponkénti, heti néhány órás), adott esetben „nagy” vagy több szakággal illetve különböző edzői csapatokban dolgozó sportág esetén a különböző csoportok közötti összehangolás. Mindezek egy év alatt akár 6-12 hetes elfoglaltságot jelenthetnek, amit nem kön�nyű összehangolni az alapmunkával, családdal. Ez gyakorlatilag egy folyamatos ügyeletet jelent, háttér nélkül, adott esetben külföldön, más kultúrájú országban, esetenként nyelvi, kommunikációs nehézségekkel tűzdelve. Ennek fejében az anyagi ellenszolgáltatás nem magas és elég gyakran a kifizetések jelentősen csúsznak. Jövedelem kiegészítését jelentheti a főleg hétvégeken, ritkán hétköznap (bár akkor megint az alapmunkával történő összehangolás problémakörével találkozunk) rendezett versenyek orvosi ügyeleti ellátása. Ennek díjazását kormányrendelet „szabályozza”. Az idézőjelnek az alább idézett, általunk kiemelt részek miatt van létjogosultsága: 215/2004. (VII. 13.) Korm. Rendelet a sportorvoslás szabályairól és a sportegészségügyi hálózatról ➢➢ 20. § (1) A sportrendezvényen, szabadidősport eseményen egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltató, illetve egészségügyi dolgozó díjazásáról – az egészségügyi szolgáltatóval, illetve egészségügyi dolgozóval történő megállapodás alapján – a szervező gondoskodik. ➢➢ (2) Az (1) bekezdés szerinti díj legkisebb összege az orvos esetében minden megkezdett óra után a közalkalmazottak jogállásáról szóló

1992. évi XXXIII. törvény 1. számú melléklete szerinti A fizetési osztály 1. fizetési fokozatában megjelölt összeg 6%-a. Az egészségügyi szakdolgozó esetében a díj legkisebb összege az orvos részére megállapított összeg 50%-a. ➢➢ (3) Az egészségügyi dolgozó részére a szervező a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni a kiküldetéssel kapcsolatban felmerülő költségeket. ➢➢ (4) Amennyiben a sportrendezvény, szabadidősport esemény elmarad, a szervező köteles a (3) bekezdésnek megfelelő összeget, valamint – a (2) bekezdés szerinti – 1 órára járó díjat az egészségügyi ellátást végző részére megtéríteni. A rendeletben megjelölt minimum összeg 3 000 Ft/óra fizetést jelent. Ez 1992-ben tisztességes ellenszolgáltatást jelentett, de eltelt több, mint 20 év. Másrészt „megállapodás alapján”. Tehát alku tárgya. Nagyobb érdekérvényesítő képességűek előnyben. Adott esetben több évet, évtizedet egymással dolgozó, alkalmanként egymással baráti viszonyt kialakító klub/szövetségi vezető és az orvos merőben ellentétes érdekei szerint alkudozzon. És még fontos: nem esik szó a felhasznált gyógyszerek, kötszerek, segédeszközök beszerzéséről. Kinek a feladata, de főleg: kinek a költsége? És kivel állapodik meg a szervező? Vagy azzal, aki aláígér, vagy egyéb, nem szakmai szempontok alapján választ… JÖVŐKÉP Vajon az orvosi egyetemre felvételizők közül hányan jelentkeznek úgy,


hogy eleve sportorvosnak készülnek? Hány rezidens választja tudatosan első szakvizsgának? Mi lehet az a vonzerő, ami erre késztetné? Az előrelépés lehetősége? Írott szabályozás ellenére szakvizsga nélkül lehet válogatott mellett tevékenykedni akár éremhalmozó sportágaknál. A sportorvoslás „fellegvára”, az Országos Sportegészségügyi Intézetbeli munka? A régi, leromlott épületek aligha. Néhány ifjú sportorvos jelölttel beszélgetve megtisztelő volt hallani, hogy az Intézet szellemisége, szellemi potenciálja. De ezt már csak az tudja felmérni, aki legyűrte az első (látható) benyomást. Bízzunk abban, hogy a sok támogató ígéret legyőzi a sok ellentámadást. Bízzunk abban, hogy egyes területi rendelők szintén méltóbb külcsínnel fognak rendelkezni. Bízzunk abban, hogy a műszerezettség meghaladja a kielégítő és eléri a közepes szintet. Bízzunk abban, hogy a fiataloknak több lehetőségük lesz külföldi tanulmányutakra, ösztöndíjak elnyerésére sportorvoslás területén is. Bízzunk. Madách után szabadon: „a küzdelem” már megvan. IRODALOMJEGYZÉK: Ángyán L.: A sportorvoslás szakmai és társadalmi presztízse. Sportorvosi Szemle 2001/3, 153-162 Hidas P.: index.hu, 2012. május 30 Prokop L.: Sports medicine in crisis? Sportorvosi Szemle 1985/3, 165-170 Szerkesztőség: Vita (reanimációs kísérlet). Sportorvosi Szemle 1986/2, 136-137

55


MAGYAR (ÉL)SPORTORVOSLÁS AZ IDEGENLÉGIÓSOK SZEMÉVEL HUNGARIAN (PROFESSIONAL) SPORT MEDICINE ACCORDING TO SPORTSMEN CONTRACTED ABROAD

DOBOS JÓZSEF, PAVLIK ATTILA Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály, Budapest

ÖSSZEFOGLALÁS Szerző közel 100 külföldre szerződő magyar élsportoló tapasztalatát mérte fel kérdőíves módszerrel, így hasonlította össze hazai és adott országbeli sportorvosi hátterét. A felmérés kiterjedt a csapatorvos képzettségére, jelenlétének gyakoriságára, intézményi hátterére, az egészségügyi csapat összetételére, vizsgálatok gyakoriságára, fajtájára, preventív és rehabilitációs intézkedésekre, csapatorvos és sportolók, csapatvezetés közti kapcsolatra valamint megelégedettségre. Végül a felmértek rangsorolták az ellátást. Kulcsszavak: élsport, sportorvoslás, hazai és külföldi tapasztalat

BEVEZETÉS A sportorvoslás nem kizárólag abban az értelemben gyűjtőfogalom, hogy a medicina több ágát foglalja magába, hanem abban az értelemben is, hogy különböző szintű, intenzitású mozgást (betegségek megelőzését célzó valamint terápiás célú mozgás, rekreációs moz-

56

gás, iskolai sport, szabadidős sport, teljesítmény sport, élsport) illetve sportteljesítmény nyújtó egyéneket felügyel. Ennek csak egy, de kétségtelenül a leglátványosabb, sajtóban leggyakrabban említett része az élsportolókkal történő foglalkozás. Ennek következtében számos valóban építő jellegű és még több romboló hatású kritikát kap a sportor-

vos társadalom laikusoktól, de még a sportszakemberek egy részétől is. Elmúlt 2-3 évtizedben világfolyamattá, így hazánkban is lehetővé vált, hogy külföldi állampolgárságú, életük korábbi részét nem Magyarországon töltő sportolók magyar sportegyesületekben folytassák pályafutásukat egy vagy több éven át, mint ahogy az is, hogy sportolni ná-



SUMMARY The authors has surveyed the experience of about 100 Hungarian professional sportsmen signing contracts abroad. Using a questionnaire he has compared the sports medicine background of Hungary and the target countries. The survey includes the qualification of the team physicians, the frequency of his presence, his institutional background, the compilation of the healthcare team, the frequency and type of medical examinations, preventive and rehabilitation actions, the relationship of athletes and team physicians and team leaders and their satisfaction. The survey finally ranks the medical services. Keywords: professional sports, sports medicine, local and foreign experience

lunk kezdő, a kiszerződést lehetővé tevő szintet magyar egyesületben elérő sportolók külföldön folytassák pályafutásukat. Egyes sportágakban túlkínálat van kiváló magyar edzőkből, így sokan más országban, akár más kontinensen kénytelenek dolgozni, néhányukat szintén bevontuk a felmérésbe. Ezek következtében számos alkalommal lehet hallani, olvasni szélsőséges véleményeket a külföldi és magyar sportorvosi háttér összehasonlítása kapcsán. Több olyan véleményt lehet olvasni, hallani, hogy bezzeg külföldön…, nálunk az van ami, ugyanakkor máshol… sokkal jobb. Dzsudzsák Balázs PSV-hez történt kiszerződésekor nyilatkozta: „..olyan műszerekkel mértek meg, amit otthon nem is láttam” (2). Sportorvosokra vet alkalmanként rossz fényt az is, ha sportorvosi tanács ellenére szerződtetnek sportolót, akinek korábbi sérülése nem, vagy nem sportképesre gyógyult, a későbbi rásérülés után pedig nem képes az elvárt szinten sportolni. Szintén a hazai sportorvoslást ítélik meg elmarasztalóan, ha bizonyos sérülések esetén a külföldön kezelt sportolók ígért, jövendölt gyógyulási idejét vetik össze a hazaival. Néhány éve jelent meg (2) 6-8 külföldi labdarúgó lábközépcsont töréseinek kezelési idejéről egy ér-

dekes összeállítás. Az átlagos valós gyógyulási idő 10 héttel haladta meg a beharangozottat. Ez persze felvet etikai problémákat is, és nem csak külföldre jellemző. Gyakran azt vetik sportorvosok szemére, hogy 1-2 órán belül történik meg a műtét. Ez szakmai kérdés, nem gyorsasági. Vélhetően Barcelona labdarúgó csapata mellett jó szakemberek dolgoznak, David Villa 2011 decemberben elszenvedett sípcsont törését ennek ellenére csak közel 1 hét múlva műtötték. Az ilyen vélemény szinte mindennapos, ezért tovább nem részletezzük. Ugyanakkor számos hazai ellátást dicsérő illetve külföldivel elégedetlen nyilatkozatot is lehet olvasni, hallani. Tény, hogy számos hazánkban ellátott magyar és külföldi sportoló itteni ellátás (nem kizárólag műtétekre gondolunk) után nyert érme(ke)t világversenyeken. Külföldön (pl. Spanyolországban) dolgozó magyar edzők nyilatkozták, hogy örültek volna, ha magyarhoz hasonló hátterük lett volna kinti munkahelyükön (3). Skandináviában rendezett Európa bajnokságon megsérült magyar tornász edzésen elszenvedett sérülése után 4 órát várt a rendelőben a vizsgálat elkezdéséig (3); Angliába szerződő labdarúgónk a hideg rendelőben az elhúzódó


vizsgálat során megfázott (2); Bundesligában játszó kézilabdázónk ugróízületi sérülését negyedik napon diagnosztizálták, kilencedik napon műtötték (itthon hány nyilatkozatban marasztalták volna el a sportorvoslást?) (2); Bundesliga II-ben játszó labdarúgónk szombati mérkőzésen elszenvedett sérülése után nyilatkozta, hogy keddenként jön ki az orvos a csapathoz, majd akkor kiderül, mi a baj (2). Több külföldön operált, műtéti eredménnyel elégedetlen magyar sportolót ismerhetünk. Pontos részleteket nem ismerek, de több éve labdarúgó BL döntő közben hallhattuk a TV-ben, hogy „XY 2 hete súlyosan megsérült bokáját olyan gyorsan és jól kikezelték, hogy ma játszhat. Hát igen…. el vagyunk maradva” (nem biztos, hogy szó szerint, de a lényege ez volt). A húszas évei végén járó labdarúgónak az volt utolsó vagy utolsó előtti mérkőzése… Válogatott labdarúgó itthon végzett elülső keresztszalag pótlása után 7 hónap múlva úgy játszott, hogy ki tudott szerződni külföldre, a másik térd sérülése és hasonló külföldi beavatkozás után 1,5 év múlva sem volt képes játékra. Stb., stb., stb. Hol van az igazság? Milyen a helyzet a sportorvoslás többi területén? Nehéz, szinte lehetetlen felmérni, hogy a legendák, egy-egy

57


kiragadott eset nagyobb sajtóvisszhangja mennyire torzítják a valós helyzetet, valójában hol helyezkedik el a nemzetközi mezőnyben a hazai sportorvoslás. Jelen tanulmány célja a leginkább érintettek által összehasonlítani a hazai (él)sportorvoslás színvonalát és lehetőségeit más országokéval, kideríteni a „szűk keresztmetszeteket”, segítséget nyújtani a szükséges fejlesztések irányának meghatározásához. ANYAG ÉS MÓDSZER Több év alatt kérdőíves módszerrel (kérdőívet lásd mellékletben) 97 sportoló illetve néhány edző véleményét mértük fel. Néhány sportoló több országban légióskodott, így nagyobb létszámú, 142 esetet lehetett feldolgozni. Összesen 29 kérdést tettünk fel, kérdéseink 10 témakört érintettek. A sportolók a csapatorvos képzettségéről (szakvizsgájáról), jelenlétének gyakoriságáról, intézményi hátteréről, az egészségügyi csapat összetételéről, vizsgálatok gyakoriságáról, fajtájáról nyilatkoztak. Arra is válaszoltak, hogy a terhelhetőségi méréseket erre szakosodott szakemberek vagy a csapatorvosok végezték, preventív és rehabilitációs intézkedésekről, csapatorvos és sportolók, csapatvezetés közti kapcsolatáról kérdeztük őket valamint a megelégedettséget firtattuk. Megkérdeztük, hogy a táplálék kiegészítőket és vitaminokat csapatszinten kapják vagy csak tanácsokat, fogódzót, esetleg saját kezdeményezésre szedik, szerzik be. Végül a felmértek rangsorolták az ellátásokat és összehasonlították a hazaival. Az orvosi szoba felszereltségére nem tértünk ki, hiszen azt egy laikus eleve nem tudja felmérni, másrészt a zárt szekrényekbe nem lát be.

58

Bekerülési kritérium volt, hogy ne túl fiatalon, még számottevő magyar tapasztalat nélkül nyilatkozzon a sportoló. Szempont volt, hogy a kérdőív kitöltésekor a sportoló még legyen aktív, illetve maximum két éven belüli legyen a pályafutás abbahagyása. Elsőrendű szempont volt, hogy az adott ország első osztályában szerepeljen, ez alól kivételt jelentett a gazdaságilag jól álló, labdarúgásban jelentős szerepet játszó országok (Németország, Anglia, Olaszország) másodosztályú bajnokságában játszók. A több országban játszók előnyt élveztek, részben az esetszám miatt, részben a jobb, azonos összehasonlítási alap miatt. Amennyiben egy csapatban több magyar játszott, maximum két véleményt vettünk figyelembe. A felmérésbe elsősorban európai országban légióskodókat vontunk be (országok: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Dánia, Franciaország, Görögország, Horvátország, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Törökország valamint Ukrajna), de (elsősorban kajak-kenus edzők révén) Brazília, Dél-Afrika, Kanada, Kína, Mexikó, Új-Zéland és Egyesült Államokbeli (egyetemi röplabda csapatokban játszók) sportorvosi háttérről is kaptunk szemelvényeket. A felmért sportágak között természetesen a népszerű, látványos, így több szponzort vonzó, emiatt jobb anyagi háttérrel rendelkező, több sportolót foglalkoztató csapatsportok, labdajátékok (labdarúgás, kézilabda, vízilabda, röplabda, kosárlabda) illetve jégkorong képviselői jelentik a többséget. Egyéni sportágak közül, kisebb számban kajak-kenu (nem csak edzők révén), asztalitenisz, kerékpár és tollaslabda képviselői is kaptak kérdőívet. Ezekben a sportágakban

külföldön tanuló egyetemisták, főiskolások voltak többségben, anyagi ellenszolgáltatásért kevesebben sportoltak, de az első osztályú követelménynek megfeleltek. EREDMÉNYEK, MEGBESZÉLÉS A válaszok alapján a sportorvosi ellátás színvonalának igen széles spektrumát kaptuk. Magyar helyzetnek megfelel, hogy az esetek 2/3-ban sportorvos illetve ortopéd (traumatológus) látja el a sportorvosi teendőket, belgyógyász nagyon ritkán. Egyéb szakképesítésű orvost gyakorlatilag nem alkalmaznak. Orvos általában heti 1x látogatja a csapatot, ez általában a mérkőzés, edzése(ke)n ritkán van jelen. Szinte minden csapat mellett alkalmaznak fizikoterápiában jártas szakembert, ez a személy látja el a masszőri feladatokat is. Utóbbi években hazánkban is hasonló folyamat indult, a gyúrók képezik magukat és egyre többen sajátítják el az alapvető fizikoterápiás ismereteket. Szórványosan előfordul, hogy a csapat mellett nincs gyúró. Egyéni sportolóknál (jó esetben) van egy kijelölt orvos, akihez mehetnek panasz esetén, edzéslátogatásról nincs szó. Válaszok egy részében talán megdöbbentőnek is nevezhető, váratlan információk birtokába jutottunk. Ezek közé tartozik, hogy az esetek közel felében nem végeznek egészségügyi szűrővizsgálatokat illetve azok egy része nem foglalja magában az EKG-t (ez remélhetőleg az utóbbi időben gyakoribbá váló – vagy a híradásokban csak nagyobb hangsúlyt kapó – hirtelen szívhalálok miatt ez változott). Külföldön a terhelhetőségi mérések általában rendszertelenül, alkalmanként történnek vagy évente csak egy alkalommal. Ezek zömmel



nem sportági terhelések, hanem a megszokott futószalagos illetve kerékpár ergométeres elmérések. Egyébként ezek a terhelésélettani mérések közel 50%-ban a csapatorvos intézményi hátterében történnek, kb. 30%-ban végzik erre szakosodott vállalkozások. Érdekes volt szembesülni, hogy a csarnokok, edzéshelyek felében nincs orvosi szoba, az esetleges vizsgálato(ka) t, ellátáso(ka)t a gyúróhelységben végzik. Szintén váratlan volt, hogy csak az esetek 1/3-ban történnek preventív intézkedések, ezek általában proprioceptív gyakorlatok, oltásokat csapatszinten alig végeznek. Hosszabb edzéskihagyást okozó komolyabb betegség, sérülés után csak az esetek 1/5-ben végeznek terheléses állapot felmérést egyéni edzéstervhez. Labdarúgásban jártas Fülöp Ferenc játékosmenedzser szerint „ …szerződéskötéskor nagyon alapos a kivizsgálás, aztán évekig rá sem néznek a sportolóra…” (3). Már említett Dzsudzsák Balázs nyilatkozta, hogy szerződés aláírása után már csak multivitaminokat kapott (2). Hazánkban ideálisnak tartott feltételek (egy csapat mellet alkalmazott mozgásszervekkel foglalkozó szakorvos és belgyógyász, 3 masszőr és fizikoterapeuta, részfoglalkozású gyógytornász és dietetikus, csarnokban külön orvosi és gyúróhelység, rendszeres orvosi és terhelésélettani mérések) csak egy német kézilabda csapatnál vannak meg (érdekesség, hogy a sportoló ezt a helyzetet csak „kielégítőnek” ítélte, kétségtelen, kiropraktőr nem volt… Ugyanakkor egy másik sportoló, a magyar viszonyok között is szerénynek mondott feltételekkel meg volt elégedve…Ezért igyekeztünk nagy létszámú csoportot bevonni a felmérésbe).

Néhány sportoló kommentárt is fűzött a válaszaihoz, ezekből idézünk: ➢➢ „…Ausztriával egy szinten van…” ➢➢ „…a szakemberek nálunk szerintem ugyanolyan jók vagy jobbak (nekem nagyon jók a hazai tapasztalataim sportszakemberek terén), csak sajnos a technikai felszereltség, ellátottság jobb Németországban.” ➢➢ „…Remélem, hogy a Sportkórház továbbra is tudja a magyar sportolókat segíteni, mert erre nagy szükségünk van.” ➢➢ „… Magyarországon jó a szoftver (szakemberek), a hardver (műszerezettség) hiányzik…” KÖVETKEZTETÉS A válaszokból a következő általános megállapítások vonhatók le: 1. Mind sportáganként, mind országonkénti bontás alapján megállapítható, hogy sportorvosi ellátásában is nagy a szórás. 2. Kétségtelen, hogy hazánkban lehetne (legyen is!) magasabb színvonalú a sportorvosi ellátás (is), de nem lógunk ki lefelé, külföldön is ritka az ideálisnak tartott helyzet. 3. A felmérésben részt vett sportolók és edzők szerint a máshol jobb/nálunk jobb megítélés megközelítőleg azonos volt, nem tapasztalható szignifikáns különbség. 4. Több sportoló jegyezte meg, hogy hazánkban a rendszer kiépítettsége, a vizsgálatok hozzáférhetősége lényegesen jobb. 5. Tény, hogy a hazai lehetőségek bizonyos mértékig korlátozottak voltak és ezek a korlátok egyre szűkebb mozgásteret biztosítanak. Egyes területeken tapasztalható viszonylagos elma-


radás nem elsősorban a human szférában, hanem a klubok, szövetségek gazdasági helyzetével, illetve a sportegészségügy háttérbe szorulásával magyarázható. Bevezetés harmadik bekezdésében olvasható nyilatkozat szerint „..olyan műszerekkel mértek meg, amit otthon nem is láttam”. Felmerül a kérdés, ki és főleg miből szerezze be ezeket a műszereket. Remélhetőleg ez nem a gyakorló sportorvosok munkaköri része. Jövőbeni feladatok: 1. Szemléletváltozás – igény/ biztosított lehetőség arányának változtatása (helyi, klub sportvezetés, országos vezetés) → tárgyi lehetőségek javítása, humán források biztosítása (sportorvos utánpótlás!). 2. Szükséges a továbbképzés rendszerének további finomítása. 3. Sportértelmiség részéről felelősségteljesebb, hosszabb távú stratégia kidolgozása szükséges IRODALOMJEGYZÉK: 1. internet 2. Nemzeti Sport (NS) 3. szóbeli közlés Megjegyzés Jelen közleményben a hivatkozások nem szokványosak: részben sportolókkal, edzőkkel történt beszélgetések alapján, mintegy szóbeli közlésekre hivatkozom, részben a Nemzeti Sportban illetve Interneten megjelent nyilatkozatokra. Sajnos eleinte nem (néhány hónapja már igen) jegyzeteltem pontosan a sportnapilapban illetve interneten megjelent interjúk dátumát, de kezeskedem azért, hogy valóban megjelent és később helyreigazítást nem igénylő információkat osztok

59


meg az olvasóval. Említett források nem szaklapok, elképzelhető, hogy egyes esetekben nem orvosi megfogalmazások, szempontok miatt esetleg nem mérvadóak, de az ilyen

jellegű közlések többsége szinte biztos, hogy megbízható. Másrészt a szélesen vett közvéleményt illetve sportközvéleményt formáló erejük miatt hiba nem figyelembe venni

híreiket. A hivatkozások harmadik csoportja pedig ellátás utáni gyógyulási idő illetve gyógyulás utáni további pályafutás alakulásának, szintjének figyelemmel kísérése.

MELLÉKLET: A KÉRDŐÍV 1. Név (nem kötelező): _________________________________ 2. Kor: ________ év 3. Sportág: _____________________________________ 4. Hány évet töltött el sportolóként más országban: ________ év 5. Mely ország(ok)ban, tartama évben : Ország

Csapat

Időtartam (év)

6. Van-e a stadionban (csarnokban, stb.) orvosi szoba? igen ☐

nem ☐

7. Van-e a stadionban (csarnokban, stb.) gyúró szoba? igen ☐

nem ☐

8. Kik alkotják a csapat mellett dolgozó egészségügyi részleget: A: orvos ☐ B: több orvos ☐ C: gyúró ☐ D: több gyúró ☐ E: pszichológus ☐ F: gyógytornász ☐ G: fizikoterápiás szakember ☐ H: egyéb 9. Csapat mellett dolgozó orvos(ok) szakképesítése: sportorvos ☐ belgyógyász ☐ ortopéd vagy baleseti sebész ☐ egyéb ____________________ (szakképesítés) 11. Csapatorvos(ok) munkahelyi, intézményi háttere: saját (magán, háziorvosi) rendelő ☐ szakrendelő ☐ kórház ☐ 12. Milyen rendszerességgel látogatja a csapatot orvos: csak mérkőzésen ☐ heti 1x ☐ heti 2x ☐ minden edzésen ☐ 13. Gyúró jelenléte csapat mellett: csak mérkőzésen ☐ heti 1x ☐ heti 2x ☐

minden edzésen ☐

14. Történnek-e teljes csapatra kiterjedő terhelhetőségi mérések egyéni edzéstervezés céljából? alkalmanként, rendszertelenül ☐ alkalmanként, csak verseny, mérkőzés alkalmával ☐ edzéseken rendszeresen (hetente ☐ havonta ☐ negyedévente) 15. Milyen terhelhetőségi vizsgálatok történnek? laboratóriumi körülmények között ergométeres (futószalag, szobakerékpár) ☐ laboratóriumi körülmények között ergométeres (sportágra jellemző terhelés) ☐ légzésfunkciós ☐ vérvételes ☐ csak pulzus és vérnyomás mérés ☐ pályán végzett vizsgálatok Polar órákkal ☐ pályán végzett vizsgálatok ☐

60



16. Ezek a vizsgálatok hogy történnek? csapat (egyesület) saját felszerelésével ☐ csapatorvos intézményi hátterében ☐ csak ilyen mérésekkel foglalkozó vállalkozások végzik megbízással ☐ 17. Ki javasolja a terhelhetőségi méréseket? edző ☐ orvos ☐ 18. Kizárólag egészségügyi okok miatt történnek-e terhelhetőségi mérések? rendszertelenül ☐ betegség, sérülés esetén ☐ nem☐ 19. Történnek-e rendszeres egészségügyi szűrővizsgálatok? nem ☐ havonta ☐ negyedévente ☐ fél évente ☐ évente ☐ rendszertelenül ☐ 20. Ilyen esetben milyen vizsgálatok történnek? vérvétel ☐ vizelet☐ EKG ☐ szakorvosi vizsgálatok (pl. gégészet, fogászat, stb.) ☐ 21. Milyen sérülés, betegség megelőző intézkedések történnek csapatánál? Gyógytorna jellegű baleset megelőző gyakorlatok végzése ☐ oltások (pl. influenza) ☐ 22. Kap-e táplálék kiegészítőket a csapattól? nem ☐ csapatorvostól tanácsot kapok, de saját magam szerzem be ☐ igen, használom ☐ igen, de nem használom ☐ csapaton kívüli személy tanácsát fogadom el ☐ 23. Kap-e vitaminokat a csapattól? nem ☐ csapatorvostól tanácsot kapok, de saját magam szerzem be ☐ igen, használom ☐ igen, de nem használom ☐ csapaton kívüli személy tanácsát fogadom el ☐ 24. Milyennek ítéli az orvos és csapatvezetés közti kapcsolatot: tökéletes ☐ jó ☐ kielégítő ☐ rossz ☐ 25. Milyennek ítéli az orvos és sportoló közti kapcsolatot: tökéletes ☐ jó ☐ kielégítő ☐ rossz ☐ 26. Csak szerződéses kötelezettség miatt fordul a csapatorvoshoz (elfogadja-e) vagy máshoz fordul elfogadom ☐ szerződés miatt hozzáfordulok, de nem fogadom el tanácsait ☐ eleve máshoz fordulok ☐ 27. Orvosválasztását befolyásolja-e valakinek a tanácsa? én döntök ☐ én döntök korábbi tapasztalataim alapján ☐ csapattárs ☐ gyúró ☐ edző ☐ csapatvezető ☐ szurkoló ☐ más ☐ __________________ 28. Meg van-e elégedve jelenlegi klubjában a sportorvosi ellátással? tökéletes ☐ jó ☐ kielégítő ☐ rossz ☐ 29. Rangsorolja személyes tapasztalata alapján a különböző országok sportorvosi ellátásának színvonalát 1. _______________________ 2. _______________________3. _______________________


61

BESZÁMOLÓ | REPORT

CALI 2013 – SPORTORVOSI BESZÁMOLÓ A NEM OLIMPIAI SPORTÁGAK VILÁGJÁTÉKÁRÓL CALI 2013 – SPORT MEDICAL REPORT ON THE WORLD GAMES OF NON-OLYMPIC SPORTS

DOBOS JÓZSEF Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály

Az Olimpiai Játékok négyévente a sport iránt egyébként nem, vagy csak csekély mértékben érdeklődő emberek nagy részét is (egy ideig) lázban tartja, az ott szereplő sportágak, de főleg eredményes sportolók széleskörű ismertségre tesznek szert, nem kizárólag saját országukban, hanem szinte világszerte. Érthető, hogy az erről az eseményről lemaradó sportágak és sportolók is széles nyilvánosság előtt akarják magukat és tudásukat megmutatni. Ez az igény találkozott többek között az írott és elektronikus sajtó állandó „információéhségével”, így megszületett a Világjátékok (olimpián nem szereplő sportágak összevont versenye) ötlete. A verseny története 32 éves múltra tekint vissza, mindig a nyári olimpiát követő évben rendezik. A Világjátékokat a Világjátékok Nemzetközi Szövetségének (IWGA) irányítása alatt rendezik. 32, a hivatalos versenyprogramban részvételre jogosult sportág nemzetközi sportszövetségeit foglalja magába ez a szervezet. A mindenkori rendező ezekből választhat valamint néhány további, ezen a szervezeten is kívüli sportág versenyeit is megrendezheti meghívásos program keretében. Általában 25-35 sportág szerepel a 11 napos versenyen, ami az olimpiához hasonló megnyitóval kezdődik és záróünnepséggel végződik. Olimpiához hasonlóan kvalifikációs versenyeken illetve szabadkártyával lehet jogot szerezni a részvételre. A „nem olimpiai sportág” fogalmazás

62

gyakorlatilag versenyszámokat jelent, hiszen pl. a síkvízi kajak-kenu illetve ritmikus sportgimnasztika szerepel a nyári olimpián, de egyes szakágai nem. Így négy éve a sárkányhajózás, 2013-ban a maratoni kajak-kenu, mint meghívott sportág szerepelt. Ritmikus sportgimnasztikában az olimpián csak összetettben hirdetnek győztest, a Világjátékokon csak szerenként. A kolumbiai Caliban rendezett IX. Világjátékokra 5500 résztvevőt vártak, 120 országból, 36 sportágban. A 2017. évi verseny rendezését tervezte hazánk, azonban a rendezés jogát Wrocław (Lengyelország) nyerte el. Az első olimpián kívüli sportágak világversenyének az Egyesült Államokbeli Santa Clara adott otthont, 1981-ben. A következő játékokon, Londonban már négy aranyérmet nyertek a magyar sportolók, pontosabban az uszonyos és búvárúszók, akik sokáig vitték a prímet. Magyar himnuszt utána 1993-ban hallgathattak szintén uszonyos úszók, a 4x200-as női váltó tiszteletére. 1997ben Savanya Norbert nyert 400 m-es uszonyos úszásban. A medencében nyert aranyérmek és egy Játékoknyi szünet után az ejtőernyős célbaugró, Asztalos István Duisburgban, 2005-ben lett aranyérmes, majd négy év múlva Tajvanban a karatés S. Kovács Ádám. A Caliban megrendezett Világjátékok előtt hazánk összesen 3 sportágban 8 aranyat nyert valamint 15 ezüst- és 16 bronzérmet szerzett a nem olimpiai sportágak világversenyein. 2013-ig a legeredménye-



sebb szereplés 1985-ben volt, amikor a magyar sportolók 14 éremmel zártak, 4 arany- és 5-5 ezüst- illetve bronzérmet szereztek. A magyar sport a kolumbiai verseny után is büszke lehet a nem olimpiai sportágaira. Caliban hat arany- és négy ezüstérmet szereztünk (ebből a maratoni kajak-kenusok 5 arany- és két ezüstérmet), ez pedig a megnyert aranyak tekintetében minden idők legsikeresebb magyar szereplése. Ezen a versenyen részt vevő magyar küldöttség (sport)orvosi ellátásával eredetileg Páll Zoltán kollégám volt megbízva, aki később kénytelen volt a feladattól visszalépni, így a kiutazás előtt kb. 2 hónappal kaptam a felkérést a közben már kialakult egészségügyi csoport vezetésére. A csoport tagja volt még Kepler Gábor mentőtiszt valamint Venczel József gyúró. Kepler Gábor az Oxyteam tagjaként számos hazai sportrendezvényen volt a nem sportorvosi feladatok ellátásával megbízott mentős csapat vezetője. Venczel József korábban több válogatott keret mellett látott el gyúrói feladatokat. 2012 végén Páll dr. kiutazott „felderíteni a terepet”, többek között egy magánkórházzal (Hospital Valle del Lili) vette fel a kapcsolatot, hogy szükség esetén a magyar küldöttség bármelyik tagját ellássák. Ennek anyagi fedezetét a MOB közreműködésével a Posta Biztosító fedezte (volna). Versenyek előtt ismételten egyeztettünk a kórház menedzserével, bemutattuk a biztosító nyilatkozatát az esetleges ellátás finanszírozásáról. A menedzser elmondta, hogy akkreditációs kártyánk mintegy biztosítási kártyaként is működik, 10 színvonalas kórházat biztosítottak a külföldi sportolók és kísérők ellátására, ebben a tízben benne vannak, így külön megbeszélés nélkül is fordulhatunk hozzájuk. Szerencsére erre a későbbiekben nem volt szükség. A sportolók és egyes kísérők kiutazás előtti szűrését (EKG, labor vizsgálatok, sportorvosi, mozgásszervi, kardiológiai, fogászati, gégészeti, szemészeti, pszichiátriai valamint szükség esetén nőgyógyászati illetve urológiai szakorvosi vizsgálatok) az Országos Sportegészségügyi Intézet Olimpiai rendelője szervezte, irányította illetve végezte. Ezúton is köszönöm dr. Deák Valéria és munkatársai segítségét, munkáját, főleg a szabadkártyások esetében, amikor a kiutazás előtt alig néhány nappal értesültünk a csapat létszámának bővüléséről. Végül 58 versenyző, 27 sportszakember (sportágvezető, szövetségi kapitány, edző, bíró), 2 csapatvezető (felváltva), 4 sajtós, 3 MOB munkatárs, 2 MOB meghívott valamint a 3 fős egészségügyi személyzet, összesen 99 fő alkotta a magyar csapatot. Magyarorszá-

got a következő sportágakban képviselték sportolók: aerobik, aerostep, aerodance, uszonyos és búvárúszás, fallabda, erőemelés, terepíjászat, maratoni kajak-kenu, ritmikus sportgimnasztika, siklóernyős célraszállás, strandkézilabda, sumó, tájékozódási futás, tánc. További kiutazás előtti teendők (pl. oltásokkal kapcsolatos információk beszerzése, ezen ismeretek továbbítása a kiutazó sportolók szakszövetsége illetve a médiumok és stábtagok felé, akklimatizációval kapcsolatos tanácsadás, hosszú és többszöri repülés miatti trombózis megelőzéssel kapcsolatos teendők, gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos információk továbbítása, általános hygienés tájékoztatás) valamint a közben fellépő sérülések, betegségek ellátása már az én feladatom volt. A gyógyszer és gyúrószerek beszerzésének összehangolása részben személyes, részben telefonos egyeztetés alapján történt, amit később a MOB Orvosi Bizottságának vezetőjével, Balogh Péterrel történt megbeszélés szerint módosítottunk. Ez csak átmenetileg jelentett nehézséget, végül gyakorlatilag az eredeti listához képest több gyógyszer állt rendelkezésünkre. Ugyanakkor egy sportág világversenye vagy „konvencionális”, hazánkban ismertebb, több sportágat magába foglaló eseményhez (pl. Olimpia, Universiade, ifjúsági sportfesztivál) képest nehézséget okozott, hogy a sportolók nem „faluban” laktak vagy országonként voltak elszállásolva, hanem sportáganként. Csak szórványosan fordult elő az, hogy két sportág képviselői voltak egy helyen. Sportolóinkat nyolc helyen szállásolták el, a magyar küldöttség „stábja”, így az egészségügyi csoport is, pedig egy további helyen lakott. A reggelin kívüli étkezések egy további, tizedik helyen voltak… Figyelembe véve, hogy Cali több, mint kétmillió lakosú, így igen kiterjedt város, a helyszínek közötti közlekedés nagyon sok időt vett el, alkalmanként nehézséget okozott a magyar résztvevőjű versenyeken sportolóink egészségügyi „lefedése”. Magyar indulók száma, sérülésveszélyesség alapján osztottuk be az egészségügyi csapatot. Így sajnos alkalmanként előfordult, hogy magyar induló esetén nem tudott valamelyikünk jelen lenni a versenyen. Ezt tovább nehezítette, hogy a szervezőktől gyakorlatilag nem kaptunk információkat a versenyzők menetrendjéről (pl. fallabda 10 és 21 óra között lesz – de hogy a magyar indulók előreláthatóan mikor kerülnek pályára, lehetetlen volt megtudni a verseny előtti napon). Korábbi információk alapján várt, helyi szervezők által biztosított telefon nem állt rendelkezésre, ez tovább nehezítette a helyzetet. Sajnos időnként akadozott a csapaton belüli információáramlás is, így pl. a magyar erőemelő szúrópróbaszerű dopping vizsgálatáról csak több nap múlva, véletlenül értesültem.


63


A verseny során egy komoly sérülés fordult elő. Sumó verseny első napján, a férfi középsúlyú döntő előtti bemelegítés közben a magyar induló Achillesz-ín szakadást szenvedett. Tekintettel arra, hogy 2 nap múlva volt tervezve a visszautazásuk, úgy döntöttem, hogy otthoni körülmények között, kommunikációs nehézségek nélkül szerencsésebb a beavatkozás, a trombózis kockázata is talán nagyobb műtét után a repülőn (több szakaszban kb. 15 óra). A Sportkórház Sportsebészeti osztályával felvéve a kapcsolatot megszerveztem otthoni ellátását, elkezdtük a trombózis profilaxist. Egy szakvezetőnek volt akut rosszulléte. Odautazásunk közben (röpke 40 perc…) áttekintettük az Olimpiai rendelőtől kapott elektronikus dokumentációját, így anamnézisét, utolsó vizsgálatainak eredményét már tudtuk. Szerencsére állapota általunk is kezelhető volt, nem szorultunk a helyi erőkre. Csapatszinten további 5 belgyógyászati jellegű eltérést kellett kezelni, ebből 4 enyhe gastroenteritis volt. Néhányan a figyelmeztetés ellenére a versenyek előtt sem tudtak ellenállni az utcai árusoknak… Néhány, szintén enyhe, felső légúti panaszt kellett kezelni valamint 5 mozgásszervi illetve apróbb sebészeti ellátást végeztünk. Versenyzők eredményességét saját értékelésük szerint sem befolyásolták az egész-

64

ségügyi problémák. A maratoni kajak-kenu versenyek színhelyén számos európai, köztük magyar versenyzőnél valamint kísérőnél okoztak szubjektív panaszokat és szemmel látható jeleket a helyi rovarok támadásai. Ez leírva nem tűnik komoly problémának, azonban igény esetén képi dokumentációt tudok bemutatni a nem szokványos, sok szubjektív panaszt okozó eltérésekről. A megérkezett versenyzőket Venczel József gyúró igény szerint frissítette valamint a rá tartozó panaszaik alapján illetve rá osztott versenyek előtt, alatt ellátta. Egy alkalommal nem tudott egy versenyző kérésének eleget tenni, a korábban említett utazási, időegyeztetési gondok miatt (a versenyző által kért időpontban másik sportág több versenyzőjével foglalkozott). Gyúrónk kiemelkedő munkát végzett. A verseny során a magyar sportolóknál összesen 9 doppingvizsgálat történt. A győzteseken kívül a döntős strandkézilabdázók közül ketten voltak vizsgálva valamint egy szúrópróbaszerű vizsgálat történt. Egy esetben vér- és vizeletvizsgálat történt, többieknél vizeletvizsgálat. A gyakran tapasztalt szervezési gondok mellett kellemes meglepetés volt a doppingvizsgálatok során a mintavétel gyakorlatilag zökkenőmentes lebonyolítása. Egy, számomra szokatlan



dolgot tapasztaltam: egyik győztesünket a befutás után kb. 4 óra múlva hívták vizsgálatra… Korábban már említettem bizonyos szervezési nehézségeket. Véleményem szerint a tapasztalat hiányzott a vezető szervezőknél. Bár 2 jelentős eseményt rendeztek már, ezek több évtizede voltak (Pánamerikai Játékok 1971-ben valamint úszó és vízilabda VB 1975-ben). Néhány példa: ➢➢ Az akkreditáció az első napon igen vontatott, több órás volt, amit a több, mint 20 órás utazás után nem találtunk szórakoztatónak. Később azért ez jelentősen javult. ➢➢ Sumósok (súlycsoportos sportág!) szállodájában összesen 1 mérleg volt, az is eltűnt. ➢➢ Ritmikus sportgimnasztikázók számára edzéslehetőség csak nagyon korlátozottan volt, a versenyt nem csarnokban, hanem sátortető alatt rendezték, alig lehetett a nemzetközi szövetség megszabta hőmérsékletet biztosítani. Azt is csak azon az „áron”, hogy a légkondicionáló berendezések olyan erősen áramoltatták a hűvös levegőt, hogy a szalaggyakorlatokat nem is rendezték meg. ➢➢ Táncosok sem tudtak edzeni, mert lejtett a parketta, annyira, hogy fel kellett szedni és újra rakni, épp kész lettek a versenyre. A helyszín szabadtéri volt, a szervezők szerencsétlenségére az utolsó szám idejére elkezdett esni az eső, így az elmaradt. ➢➢ A verseny sportigazgatója nem beszélt angolul. ➢➢ A búvárúszók medencéjében a tájékozódást segítő csíkok hiányoztak. A hiányosságok egy részét megoldották. Ugyanakkor az önkéntesek és helyi lakosok nagyon segítőkészek, barátságosak voltak. A versenyek szinte kivétel nélkül igen nagy közönség, tömött lelátók előtt, alkalmanként „egzotikus” helyszínen – pl. a táncverseny és strandkézilabda egyes csoportmérkőzései és helyosztói, döntői bikaviadal arénában (bika nélkül…) – voltak megrendezve. Versenyzőink is kiemelték, hogy a közönség igen jó hangulatot teremtett. Érdekes élmény volt szembesülni a széles értelemben vett lokálpatriotizmusukkal. Azokon az eseményeken, ahol jelen voltam, ha bármely délamerikai versenyző volt porondon, a helyi közönség egy emberként, lelkesen biztatta, akárki is volt az ellenfél (értelemszerűen, ha nem kolumbiai versenyzővel szemben küzdött). Ezt Európában nem tudom elképzelni sem…. Szintén a pozitív élmények közé tartozott a nézők sportszerűség iránti igénye. Ha valaki nem volt fair, azonnal az ellenfélnek szurkoltak, még akkor is, ha az az arrafelé nem népszerű egyesült államokbeli volt.

Személyes problémám, de ez is tapasztalat… Ritkán ugyan, de kerültem már repülőn abba a helyzetbe, hogy „orvoskodni” kellett. 2001 szeptembere óta az orvosi táskában található fémeszközök gondot jelentenek. Ugyanakkor volt az elmúlt években néhány utam (nem kizárólag „nyugodt” országba), ahol a biztonsági ellenőrzéseken a csipeszek, ollók, érfogók láttán megkérdezték: Ön orvos? A csapat tagja? Az „Igen” válasz után intettek, mehetek. Ezen felbátorodva hazafelé nem csomagoltam a feladott poggyászba az esetleg szükséges felszerelést. Hiba volt. Cali repülőterén egy kizárólag spanyolul (vagy csak úgy csinált?) beszélő hölgy hosszas hümmögés és válogatás után elvette a felszerelés felét, de nem volt köztük a leghegyesebb olló. A szikepengék sem zavarták… A tompa végű, nem horgas csipesz viszont igen… Nem örültem, de mivel már a gép tervezett indulása után történt a „kifosztásom”, nem kockáztattam, hogy lemaradok, úgy döntöttem, kéziszerszámokkal támogatom a helyi egészségügyet. Viszont a bogotai átszállásnál a maradék felszerelésből is szemezgettek, ismét randomizálva, a csipeszek, ollók nagyságától, hegyességétől teljesen függetlenül. A szikepengék ismét megúszták… Következtetés: kolumbiai repülőtereken a veszélytelen orvosi felszerelés felezési ideje 2 óra, a következetesség szintje közelíti a nullát. A korábban elhangzott, biztonsággal kapcsolatos problémákkal szerencsére nem szembesültünk, igaz, nem is kerestük a bajt. Benyomásom szerint ez a verseny lényegesen emberközelibb, őszintébb, mint azok, ahol eddig részt vettem. Több itteni eseményen a verseny vége után 5-10 perccel a nézők keveredhettek a sportolókkal, közös fényképeket készíthettek a győztesekkel, érmesekkel, veregethették a vállukat, nem voltak szigorúan elhatárolt „zónák”. Ez egy sajátos bájt adott az eseménynek. Félő (bár korunkban érthető), hogy ezt a Világjátékok rangjának további növekedése a többi nagy versenyhez hasonlóan „sterillé” teheti illetve teszi. Ezúton is köszönöm elsősorban Dragóner Ildikó valamint Ali Csilla és Holló Viktória előkészületek alatt és a helyszínen nyújtott segítségét.


Budapest, 2013 augusztus 08

65

TÁRSASÁGI HÍREK | NEWS OF THE HUNGARIAN SOCIETY OF SPORT MEDICINE

66




67


HEPP FERENC (1945—2013)

Fotó: a család és a Hepp Ferenc Általános Iskola jóvoltából

NEKROLÓG • OBITUARY Nagy veszteség érte az Országos Sportegészségügyi Intézetet, a sportorvos kollégákat. 2013. július 02-án elhunyt Dr. Hepp Ferenc. Dr. Hepp Ferenc 1945. augusztus 13-án született Újpesten. 1969. szeptember 12-én a Budapesti Orvostudományi Egyetemen általános orvosi diplomát szerzett. 1974-ben ortopédiai szakvizsgát, 1983-ban sportorvosi szakvizsgát szerzett. Külföldi tanulmányúton volt a Salzburgi Klinikán és Londonban a Queen’ Marys Hospital ortopéd-traumatológiai osztályán. 1975-79-ig a FTC Budapesti Sportegyesület birkózó szakosztályának volt a sportorvosa. Apja nyomdokait követve a magyar kosárlabda elkötelezett híve volt. Sportorvosként több mint 3 év-

tizedig volt a női kosárlabda válogatott keretorvosa, 1983-93-ig az Európa Bajnoki All-Star csapat orvosa, 1988-91-ig a FIBA Junior Basketball Commitee elnöke volt. 1986-90 között az International Basketball folyóirat Sport Medicin rovat felelős szerkesztője pozíciót töltötte be. Legjelentősebb munkája, ami a túlterheléses ártalmakról szólt, több nyelven is megjelent. Előadásokat tartott az ortopéd, traumatológiai és sportorvosi társasági üléseken. 1996-ban Magyar Sportért állami kitüntetést kapott, majd 2007-ben a Sportorvos Társaság és a MOB Juhász József pályadíjjal jutalmazta sokévi munkásságát. Az egészségügyben 1961. október 01-e óta dolgozott folyamatosan. Az Országos Sportegészségügyi Intézetben 1979. augusztus 20-a óta aktívan tevékenykedett. 2009. április 01-től a Pest megyei sportegészségügyi ellátás megyei vezető főorvosa tisztséget töltötte be a Rókus Kórházi telephelyünkön. Fájó szívvel búcsúzunk kedves kollégánktól.

BALOGH JUDIT VÁLOGATOTT KOSÁRLABDÁZÓ TEMETÉSEN ELHANGZOTT BESZÉDE Szerencsések vagyunk, akik ma itt vagyunk, mert ismerhettük őt. Mi, a válogatott kosaras lányok, kicsit másképp, mint mások. Nekünk nem csak a szakember volt, a mindig rendelkezésre álló, segítőkész, titkokat megőrző orvos, aki meggyógyított, helyrehozott, beutalt, megműtött, bekötözött, hanem a bölcs barát is, aki olyan finoman terelt a helyes irányba, vezetett a megoldásra, hogy észre sem vettük. De mindenekelőtt az örök mókamester jut eszünkbe, aki felvidított, megnevettetett, szórakoztatott, életre szóló barátjával, Pálinkás Jocival tréfák százait találták ki, hogy oldják a hosszú együttlétek alatt óhatatlanul felgyülemlett feszültségeket. A meccseken nagyon tudott izgulni, együtt élt a játékkal,együtt örült, együtt szomorkodott velünk. A kosárlabda számára nem munka volt, érdekelte, szerette, nem csak akkor nézett meccset, ha a válogatottal volt, Klárikával az oldalán gyakran bukkant fel bajnokikon, vagy akár utánpótlástornákon is. Közülünk kevesen hívták Ferinek. Számtalan beceneve közül a Hepi ragadt rá a legerősebben, nem csak a névből eredő szójáték miatt, hanem mert számunkra ő tényleg a vidámságot jelentette. Mint mindenkinek, bizonyára neki is voltak problémái, de mi ezt sosem vettük észre. Mi mindig a huncutul mosolygó, derűs, jókedvű embert láttuk, aki bármikor készen állt, hogy nevessen, vagy nevettessen. Ilyennek ismertük, ilyennek szerettük. Nem akarok búcsúzni, mert ha hiánya fáj is, Hepi örökre velünk marad, a rengeteg közös emlék kitörölhetetlen, mi mindig emlékezni fogunk rá. Ahogy Cserháti Zsuzsa Elfelejtett dalában énekli: „Visszahoz egy régi perc / megidéz egy fénykép, / míg csak élnem kell / sose lesz másképp…”

68



KITÜNTETÉS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE LEJKÓ DEZSŐNEK

Fotó: Dr. Dobos József

Fotó: Dr. Dömök László @ Wikimedia Commons

AWARD: ORDER OF MERIT OF THE HUNGARIAN REPUBLIC, OFFICER'S CROSS FOR DEZSŐ LEJKÓ

Március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a köztársasági elnök megbízásából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere állami kitüntetésben részesítette sportorvos kollégánkat, Lejkó Dezsőt. Az Országos Sportegészségügyi Intézet munkatársa a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét (polgári tagozat) vehette át. Társaságunk tagjai nevében gratulálunk. Lejkó Dezső 1943 január 02-án, Budapesten született, nős, 2 gyermek apja. 1969-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és 1969 december 01-től mai napig munkatársa az Országos Sportegészségügyi Intézetnek, jelenleg főorvosi beosztásban, a Sportsebészeti osztály helyettes vezetője. Három területen szerzett szakképesítést: sebészetből 1974-ben, sportorvostanból 1982ben, traumatológiából 1990-ben szakvizsgázott. Német, egészségügyi szakmai anyaggal bővített, középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Korábbi vízilabdázóként értelemszerűen vonzódott a sporthoz, sportorvosként két rövid kitérőtől eltekintve (2-2 évig a súlyemelők illetve az atléták keretorvosa volt) a labdarúgásban tevékenykedett. 1973 és 2001 között, majd 2008-tól napjainkig a Vasas, köztes időszakban az Újpest labdarúgó csapatánál, 1996-97 majd 20012003 között a felnőtt férfi labdarúgó válogatott, 2000-2001 között pedig a férfi utánpótlás válogatott mellett végzett sportorvosi, keretorvosi munkát. 1995-től a Felcsút labdarúgó csapatának tagjait, majd megalakulása óta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia tanítványait látta el tanácsaival, (sport)orvosi munkájával. Eleinte az általános sebészet vonzotta majd érdeklődése egyre inkább a mozgásszervi elváltozások sebészeti kezelése, sportsebészet felé fordult. Ezen belül a hátsó keresztszalag sérüléseinek ellátása érdekelte elsősorban, ebben a témában számos előadást tartott ortopéd, traumatológiai és sportorvosi kongresszusokon.


69

SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK | EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS

70

SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK

EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS

Az évente 4 számban megjelenő Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területéről. Kérünk minden szerzőt, hogy beküldés előtt publikációját az alábbi útmutató segítségével készítse elő. Kérjük, vegye figyelembe, hogy kéziratokat nem tudunk megőrizni és/vagy visszaküldeni.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine publishes original articles in the field of sports medicine. All our authors are cordially asked to prepare their articles in line with the guide below before sending it to us. Please note that we are unable to store or send back manuscripts.

A PUBLIKÁCIÓK TAGOLÁSA A cikk fejléce címmel kezdődik. Alá „dr.” előtag nélkül kerülnek a szerzők nevei, ez alá pedig azoknak az intézeteknek a neve, amelyeknek munkatársaiként a szerzők munkájukat végezték. Az intézményneveket – vesszővel elválasztva – rendre a város és ország megjelölése követi. A szerzőket és intézményeiket számozás köti össze (felső indexben). A cím, szerzők és intézmények után összefoglaló következik, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót kérünk megadni. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. A szövegtörzs lehetőség szerint bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására tagolandó. A dolgozat végén a hivatkozásokat kell közreadni, mégpedig az első szerzők vezetéknevei szerint ABC-sorrendbe rendezve. A hivatkozások szintaxisa: szerzők neve, kettőspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyamszám (vagy kötetszám), kezdő és záró oldalszám, valamint évszám. Könyv esetén a szerző neve, a könyv címe, a kiadás száma, a kiadó neve és városa, valamint a megjelenés éve jelölendő. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan kell eljárni, kiegészítve a referált mű magyar címével.

ARTICULATION OF PUBLICATIONS The article begins with a title. In a separate line it is followed by the names of authors without the abbreviation “dr.”; then the names of institutes the authors are affiliated with are coming, in separate line each. Respective municipalities and countries are also to be indicated and are separated from institution names by comma. Authors and their respective institutes are connected by numbering (in upper index). The head section is followed by a summary, which incorporates the purpose of the study as well as the results and the conclusions. At the end of the summary a few (no more than five) keywords are required in order to describe the content. If possible, the body text should be consisting of the following parts: introduction, presentation of methods, presentation of results, discussion, conclusions and summary. At the end of the paper references must be indicated in alphabetical order of surnames of first authors. References must meet the following synthax: authors' names, colon, title of paper (in original language), abbreviated name of journal, volume number, starting and ending page number. Books should be referenced as follows: authors' names, title of book, publisher's name and municipality, year of publication. Reviews of foreign language journals and books should be cited similarly, amended by the English title of the reviewed publication.

TÁBLÁZATOK, ÁBRÁK A táblázatokat magyar szerző esetén magyar és angol nyelvű, külföldi szerző esetén angol nyelvű magyarázó feliratokkal kell ellátni. Grafikonokhoz feltétlenül kérjük a forrásadatok elküldését is (pl. Excel file-ban). A képeket lehetőség szerint maximális minőségben, külön file-okban (is) kérjük elküldeni. Figyelem: a nyomdai felbontás legalább 300 DPI. Ennek biztosításához a monitoron 100%-os nagyítás esetén kb. négyszeres hosszban és szélességben kell látni a képet a nyomtatási mérethez képest. Szükség esetén kérjen segítséget a [email protected] e-mail címen.

TABLES & FIGURES Tables and figures must be accompanied by captions. Should you include a chart in your article, please, never forget to send us the corresponding source data (e.g. Excel file), too. Images must be of the highest quality and they must be sent in separate files. Please note that professional print resolution requires 300 DPI or above. In order to ensure this quality, one must see the image at least 4 times as high and 4 times as wide on the monitor (at 100% zooming) as what (s)he wants to see on paper. Contact [email protected] for help if needed.

SZERZŐK FOTÓI A megjelenő cikket az első szerzők fotói kísérik. Ehhez egy olyan fotót kérünk beküldeni, ami legalább 800×1200 pixel méretű; se nem alul-, se nem felülexponált; éles; zaj- és bemozdulásmentes; szakmai lapban közzétehető; nem egészalakos; illetve amelyen a szerző egyedül látható, lehetőség szerint homogén háttér előtt. A fotó beküldése hozzájárulást jelent a cikk mellett történő megjelentetéséhez.

AUTHORS' PHOTOS The articles published are accompanied by the portraits of the first authors. The photos must meet the following criteria: sharp image with at least 800×1200 pixels; no under- or overexposure; no noise, no motion blur. Author must be alone in the picture, preferably in front of a homogenous background. By submitting a photo the author automatically approves its publication next to his/her paper.

A SZERKESZTŐSÉG ELÉRHETŐSÉGEI: Dobos József főszerkesztő Sportorvosi Szemle / Országos Sportegészségügyi Intézet 1123 Budapest, Alkotás u. 48. Tel.: 488-6100, fax: 375-3292, e-mail: [email protected]

CONTACT DETAILS OF THE EDITORIAL BOARD József Dobos Editor-in-Chief Sportorvosi Szemle / Országos Sportegészségügyi Intézet H-1123 Budapest, Alkotás u. 48., Hungary Tel.: [+36 1] 488-6100, fax: [+36 1] 375-3292, e-mail: [email protected]


H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e

Recommend Documents