H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e

Hungarian Review

of

Sports Medicine

54. ÉVFOLYAM 1. SZÁM (2013/1) HU ISSN 0209-682X

TARTALOMJEGYZÉK CONTENTS LECTORI SALUTEM (Dobos József | József Dobos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 TÁRSASÁGI HÍREK | NEWS OF THE HUNGARIAN SOCIETY OF SPORT MEDICINE Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2012. december 13-án megtartott közgyűléséről Report on the annual assembly of the Hungarian Society of Sport Medicine held on 13 december 2012 . . . . . . 6 EREDETI KÖZLEMÉNYEK | ORIGINAL ARTICLES Pavlik Attila, Szakács Noémi & Hidas Péter: Distalis biceps ínszakadás műtéti kezelése Attila Pavlik, Noémi Szakács & Péter Hidas: Surgical Treatment of Distal Biceps Tendon Rupture . . . . . . . . . 9 Tomasz Karski & Jacek Karski: Biomechanical Ætiology of the so-called Idiopathic Scoliosis (1995-2007) New Clinical and Radiological Classification. Basic Information for Everybody. Karski, Tomasz & Karski, Jacek: Az úgynevezett idiopatikus scoliosis biomechanikai aetiológiája (1995-2007). Új klinikai és radiológiai osztályozás. Információ mindenkinek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 GYAKORLATI SPORTORVOSLÁS | SPORT MEDICINE IN PRACTICE Rögler Gábor, Molnár Szabolcs Lajos, Berkes István, Barna Tibor, Farkas Gábor & Gál Vera: Birkózók sportágspecifikus rehabilitációja elülső keresztszalag-sérülés után Gábor Rögler, Szabolcs Lajos Molnár, István Berkes, Tibor Barna, Gábor Farkas & Vera Gál: Sport specific rehabilitation of wrestlers following an ACL injury . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK | EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS . . . . . . . . . . . . 34

IMPRESSZUM SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE | CHAIRMAN OF EDITORIAL BOARD Pavlik Gábor FELELŐS SZERKESZTŐ | EDITOR IN CHIEF Dobos József SZERKESZTŐBIZOTTSÁG | EDITORIAL BOARD Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pucsok József Radák Zsolt TANÁCSADÓ TESTÜLET | ADVISORY BOARD Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert † (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

Borító fotó copyright / licence: © T-Design / Shutterstock.com HU ISSN 0209-682X Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest, Alkotás út 48. Kiadásért felel: Pavlik Gábor A borító és a címoldal a Krea-Fitt Kft. tervének felhasználásával készült. Tördelés, nyomdai előkészítés: S-Press Media Kft. | s-press.hu Nyomdai munka: HVG Press Kft.

SZERKESZTŐSÉGI CIKK | EDITORIAL

LECTORI SALUTEM!

DOBOS JÓZSEF – felelős szerkesztő Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály Az eddigi év elejei írásaim során elsősorban a következő év kihívásaira igyekeztem helyezni a hangsúlyt. Most kivételt teszek, kicsit hátranézek. 2012 december 12-én ünnepi tudományos ülést tartottak a „Sportkórházban”, születésének 60.ik évfordulója alkalmából. Nagyon kellemes meglepetésként a köztársasági elnök és miniszterelnök urak is szakítottak időt az Intézet köszöntésére. Számomra szinte megdöbbentő volt Áder János pontos, lényeglátó megállapítása „… Aki egy kicsit is ismerős a sport világában, az régóta tudja: minden versenyző mögött segítők sokasága áll: család, edzők, orvosok. Furcsa módon róluk kevesebb szó esik… A közvélemény sokszor csak arról értesül, ha egy sztár-beteghez kivonul a szenzációéhes média, vagy valamelyik sportcsillag sérülését a közeledő versenyre való tekintettel elképesztő gyorsasággal meggyógyítják. A sportorvoslás lényege azonban az aprómunka. A mindennapos ellenőrzések, az egészségi kockázatok kiszűrése. … Azóta legjobb sportolóink ezreit segítette sikerekhez, és megszámlálhatatlanul sok sportoló vagy „civil” egészségét adta vissza. Mert a Sportkórháznak nem csak a klasszisok a fontosak, hanem az „amatőr” betegek is. …” Milyen kár, hogy a sportorvoslás, Sportkórház háttérbe szorításáért fáradozók, alkalmanként a sporthoz közelebb állók ezt nem értik… Orbán Viktor többek között a következő szavakkal kedveskedett (állapította meg a tényeket?) „Egyszerre írok most az Önök régi, rendszeresen visszatérő pácienseként és a magyar kormány nevében. … Önök fontos láncszemei és részesei – habár ritkán vannak szem előtt – annak a világraszóló sikernek, amit magyar sporttörténelemnek nevezünk. … Remélem, az egészségügyi kormányzat és a Magyar Olimpiai Bizottság vezérkara hamarosan kiizzadja magából azt a sportegészségügyi

SPORTORVOSI SZEMLE | 2013  54. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

tervet, amely a MI (kiemelés tőlem) kórházunk helyzetét is megnyugtatóan rendezi, biztosítja a méltó szakmai kihívásokat, az Önöket megillető munkakörülményeket… Az eddig elvégzett munkájuk előtt kalapot emelve, a közös jövőbe vetett hittel köszöntöm Önöket!…” Borkai Zsolt, a MOB elnöke kifejezte, hogy a MOB „… az elkövetkező időszakban is folytatni kívánja a Sportkórházzal kialakított hatékony együttműködést és segítő partnere kíván lenni egy modern, a legmagasabb szintű elvárásoknak megfelelő sportegészségügyi ellátórendszer és hálózat kialakításában. …” Reménykedjünk a sok-sok elismerés, segítő szándék kifejezése nem fut zátonyra és az Alkotás utcai torzó talán még a jelen sportoló generációt is szolgálni fogja. Ezt a reményt a fentiek mellett táplálja az is, hogy 2012-ben eltörölték a korábban bevezetett képzési hozzájárulást, ami kétségtelenül nem növelte a sportorvosi szakvizsgával kacérkodók motivációját. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy nőtt a szakvizsgára jelentkezők száma. 2012 évi Kongresszusunkon több volt regisztrált résztvevő, nőtt az előadások száma és örömteli volt a színvonal emelkedése is. Így talán hamarosan lehetséges lesz érvényt szerezni a régi, korábban már kormányrendeletben meghatározott igénynek – válogatott keret mellet csak sportszakorvos tevékenykedhet. Bízzunk abban, hogy a döntések meghozatalában meghallgattatnak, a (sport)orvosi testületekben pedig olyanok jutnak szóhoz, akik már tettek és a továbbiakban is tenni kívánnak a sportorvoslásért. Kívánom mindnyájunknak, hogy a 2014 évi beköszöntő során további kézzel fogható eredményekről lehessen beszámolni és elvi, valamint majdani, nem távoli, ködbe vesző gyakorlati döntések ezt a folyamatot továbbvigyék, erősítsék.

5

TÁRSASÁGI HÍREK | NEWS OF THE HUNGARIAN SOCIETY OF SPORT MEDICINE

BESZÁMOLÓ A MAGYAR SPORTORVOS TÁRSASÁG 2012. DECEMBER 13-ÁN MEGTARTOTT KÖZGYŰLÉSÉRŐL REPORT ON THE ANNUAL ASSEMBLY OF THE HUNGARIAN SOCIETY OF SPORT MEDICINE HELD ON 13 DECEMBER 2012

2012 december 13-án a megszokott helyszínen, az Országos Sportegészségügyi Intézet tornacsarnokában tartotta meg rendes évi közgyűlését a Magyar Sportorvos Társaság. ELNÖKI BESZÁMOLÓ Pavlik Gábor elnök köszöntője után megtartotta elnöki beszámolóját. Ebben tájékoztatta a megjelenteket, hogy az év elején dr. Lózsa Ágnes lemondását követően a Vezetőség tagjává választották Dr. Soós Ágnest. Dr. Tóth Miklós, a Szakmai Kollégium Sportegészségügyi tagozatának elnöke kezdeményezésére egy törvénymódosítási kérelmet nyújtott be a tagozat a MST támogató egyetértésével a NEFMI szakvizsga felelős referensének a sportorvostan szakma függetlenné válására vonatkozóan. A szakvizsga nem vált önállóvá, de a képzési díjat eltörölték. A 2012 évi kongresszusról megállapította, hogy a regisztrált résztvevők száma 257 fő volt, 94 előadás hangzott el és 3 posztert mutattak be. A kongresszus bevezetőjeként jubileumi előadásokat tartottak a 70 éves sportegészségügyi hálózatról és 60 éves „Sportkórház”-ról. Legtöbb előadás sportsérülés (40) és sportkardiológia (15) témakörben hangzott el. Legtöbb előadást az Országos Sportegészségügyi Intézet (31) munkatársai tartották, de nagy számban képviselték magukat magán egészségügyi intézmények (15), kórházak (13) valamint a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara (12) és Kardio-

6

lógiai Központja (9). Meghívott vendég Prof. Dusan Hamar volt Pozsonyból. Kiegészítve a minden szempontból sikeresnek mondható kongresszus értékelését, hangsúlyozta, hogy biokémia és sportpszichológia témakörökben az érdeklődéshez viszonyítottan több előadás is elvárható lett volna. Az idős sportolók szűrővizsgálata vonatkozó javaslat kidolgozására Dr. Sidó Zoltán kapott felkérést, valamint a témában 1,5 oldalas állásfoglalás érkezett Dr. Merkely Bélától is, a SE Kardiológiai Központ tanszékvezető igazgatójától. A 35 év feletti sportolók szűrővizsgálatára vonatkozó - a MST Oktatási és Tudományos Bizottsága tagjainak közreműködésével előterjesztett - ajánlás a részletes kardiológiai anamnézis mellett vérkép (vérlipid) vizsgálatot is tartalmaz. Amennyiben rizikótényező merül fel a vizsgálat során, kardiológiai vizsgálat szükséges. A javaslat az Egészségügyi Szakmai Kollégium elé került, elnökének kezdeményezésére szerepelhet a protokollban. Elnök úr felhívta a figyelmet a Magyar Élettani Társaság 2013. évi Vándorgyűlésére, mely a Farmakológiai, és Mikrocirkulációs Társasággal közös szervezésben kerül megrendezésre 2013. június 5-8. között a SE Testnevelési és Sporttudományi Karán. A MÉT vándorgyűléseinek történetében a sportélettan először ad otthont a rendezvénynek, és mint a kongresszus elnöke, meghívott minden érdeklődőt a mozgásnak, fizikai aktivitásnak fokozott hangsúlyt adó tudományos kongresszusra. A Társaság, mint a MOTESZ tagja, rendszeresen képviselteti magát a MOTESZ szövetségi tanácsülésein.



A nemzetközi kapcsolatokról szólva tájékoztatta a közgyűlés résztvevőit a FIMS XXXII., Rómában, 2012. szeptember 27-30. között megrendezett világkongresszusáról. Bár a rendezvény a szervezettségét és a tudományos programját illetően hagyott némi kívánnivalót maga után (a poszterek absztraktja nem volt elérhető a kongresszus honlapján, napközben javarészt plenáris ülések és meghívott előadások voltak, sok hozzászólás olaszul hangzott el), sajnálatát fejezte ki az alacsony számú (2 előadás, 2 poszter) magyar részvétel miatt. A 2014. évi sportorvos világkongres�szusra Québecben kerül sor, 2016-ban pedig Isztambulban kerül megrendezésre. Az Európai Sportorvos Társaság 2013-ban szeptember 26-28. között Strasbourgban rendezi kongresszusát, reményei szerint magasabb számú magyarországi résztvevővel. Örömmel ismertette a tagsággal, hogy 2012 őszi sportorvostan szakvizsgán 6 szakorvos jelölt tett sikeres szakvizsgát. A sportorvoslás iránt megnövekedett érdeklődést jelzi a szakvizsga-előkészítő tanfolyami hallgatók nagy száma is. A szinten tartó kötelező sportorvosi tanfolyam is rendkívül jó hangulatban, nagyszámú résztvevővel zajlott. A 2012-ben 60 éves Sportkórház 2012. december 12-én tartotta ünnepi rendezvényét, ahol dr. Soós Ágnes főigazgató asszony megnyitó beszédében az OSEI rövid távú és távlati koncepcióját is ismertette a jelenlévőkkel. A „születésnapi” konferencia nagyszámú részvétellel és jó hangulatban zajlott. Végül elnök úr megköszönte a MST tisztségviselőinek éves munkáját és segítő együttműködését. Az MST közgyűlésének tagjai a 2012. évi elnöki beszámolót egyhangúlag elfogadták. FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓ Dr. Pavlik Attila főtitkári beszámolójában tájékoztatást ad a 2012. évi londoni olimpia magyar csapatának sportegészségügyi ellátásáról. Az olimpikonok ellátásában nagy szerepet kapott a 2011 év decemberétől az OSEI-ben működő Call Center valamint az Olimpiai Rendelő. Minden kvalifikált versenyző részt vett terheléses valamint szűrővizsgálaton, kívánságra pedig táplálkozási tanácsadásban részesültek. A terheléses vizsgálatok jelentős része a Sportkórházban történt. A vizsgálati eredmények elektronikus formában az egészségügyi team tagjai rendelkezésére álltak. A sportpszicholó-


giai ellátást az OSEI és a SE Testnevelési és Sporttudományi Kara biztosította. A sportolók legalább 3 alkalommal vettek részt doppingellenőrzésen, és rendszeresen felvilágosító előadásokon. A sportolói küldöttség 157 főből plusz a kísérő személyzetből állt, az egészségügyi csoportot 10 orvos, 15 masszőr, 6 pszichológus és 1 gyógytornász alkotta. A tárgyi feltételek anyagi hátterét a Magyar Olimpiai Bizottság biztosította, megfelelő mennyiségű gyógyszer, kötszer stb. állt rendelkezésre. Az olimpia ideje alatt 78 fő ellátása történt, melyek közül 5 volt súlyosabbnak ítélhető, az esetek többségét apróbb problémák jelentették. A gyógyászati segédeszközöket szükség esetén cégek biztosították. Az olimpiai faluban jól szervezett poliklinika működött, amelyet 2 ízben vettek igénybe fogászati ellátásra, 4 esetben MR és 2 alkalommal röntgenvizsgálatra. A 157 sportolónk közül 37 főnél 43 esetben történt doppingvizsgálat (39 vizelet- és 4 vérvizsgálat). Összességében elmondható, hogy a sportegészségügyi ellátást a sportvezetés sikeresnek ítélte. Problémákat vet fel azonban, hogy a sportorvoslás szabályairól és a sportegészségügyi hálózatról szóló 2004. évi kormányrendelet alapján keretorvosi munkát csak sportorvostan szakvizsgával rendelkező kolléga végezhet, és az utóbbi időben ez sok esetben nem valósul meg. Ennek orvoslására a MOB-bal történő egyeztetést javasolja. A közgyűlés tagjai a beszámolót egyhangúlag elfogadták. PÉNZTÁROSI / LAPSZERKESZTŐI BESZÁMOLÓ Ezt követően dr. Dobos József, a Társaság pénztárosa és a Sportorvosi Szemle felelős szerkesztője adott tájékoztatást a MST anyagi helyzetéről, 2012. évi pénzügyi forgalomról, a 2013. évi költségvetési tervezetéről valamint szaklapunk helyzetéről. Pénztárosi beszámolójában elmondta, hogy 2012 01 01-én a Társaság vagyona 1 410 000 Ft volt. A terveknek megfelelően a stabil bevételek döntő többségét a MOB illetve szakállamtitkárságtól kapott támogatás (1-1 millió Ft) képezte, a kiadások legnagyobb részét a Sportorvosi Szemle közel 1 000 000 Ft-s kiadása jelentette. Kiadás rovatot terhelték a további állandó kiadások (irodavezetés, könyvelés, MOTESZ és a FIMS, EFSMA tagdíjaink valamint a banki költségek) összesen további 686 000 forinttal. 2012-ben a

7


kongresszusi bevétel (1 628 000) jelentősen javította a Társaság anyagi helyzetét. Ezek eredményeképpen az év végi társasági vagyon jelentősen meghaladta az év elejeit, így, bár nem dúskálunk az anyagiakban, a 2013 évi várható kiadások fedezete rendelkezésre áll, a Társaság vagyoni helyzete stabilnak ítélhető. Az idén 52 éves Sportorvosi Szemlével kapcsolatban tájékoztatott arról, hogy a nyomdaváltás 280 000 Ft/év megtakarítást eredményezett. Az egyes számok megjelenésének csúszását a krónikus anyaghiány okozta, azonban a közeljövőben az elmaradás behozhatónak tűnik. Ennek ellenére kérte a tagtársakat cikkek beküldésére. Az összevont pénztárosi és főszerkesztői beszámolót követően a Társaság elnöke tájékoztatta a közgyűlést arról, hogy az Ellenőrző Bizottság képviseletében Dr. Osváth Péter – vidéki tagbízatása miatt – felmentését kérte a közgyűlési részvétele alól, de elutazása előtt megvizsgálta a pénzügyi adatokat, áttekintette az elszámolást, és azokat rendben találta, elfogadó javaslatát részére átadta. Kéri a közgyűlés résztvevőit, tegyék meg esetleg észrevételeiket. A közgyűlés résztvevői egy tartózkodás mellett (Dr. Dobos József) elfogadják a beszámolót. ALAPSZABÁLY MÓDOSÍTÁSA Ezt követően a Társaság főtitkára felkérte Dr. Jákó Pétert, a MST Oktatási és Tudományos Bizottságának elnökét, hogy tegye meg a MST Elnökségének és Vezetőségének előterjesztését a társasági alapszabály módosítására. Jákó Péter a Társaság Elnöksége és Vezetősége által egyhangúlag elfogadott javaslata alapján az alábbi alapszabályt módosító indítványt terjesztette a közgyűlés elé a vezetőségi ülésekről való indokolatlan távolmaradások szabályozására: Az Alapszabály 4.§ 4. pontja kiegészül egy utolsó bekezdéssel: „Amennyiben a vezetőségi tag két egymást követő vezetőségi ülésről távol marad anélkül, hogy magát nyomós okkal kimentené (pl. betegség, külföldi út, kongresszusi részvétel stb.), vezetőségi tagsága felfüggesztésre kerül, vezetőségi tagságáról a soron következő közgyűlés egyszerű szótöbbséggel dönt.” Az indítvány indoklásaként hangsúlyozza, hogy a Vezetőség tagjai tisztségüket választás útján nyerték el, és azon vezetőségi tagok, akik pl. évente egyszer sem vesznek részt az üléseken, más, vélhetően aktív jelölteket fosztottak meg vezetőségi tagságuktól.

8

Miután észrevétel, kérdés nem hangzott el, a közgyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadják az alapszabály módosítására vonatkozó indítványt. EMLÉKÜLÉS, ELISMERÉSEK, KITÜNTETÉSEK A közgyűlést levezető főtitkár ezt követően megköszönte a közgyűlés napirendi pontjait előterjesztők munkáját és a tagság részvételét, majd felkérte Dr. Pavlik Gábort, a MST elnökét a Dalmady Emlékülés megnyitására, valamint a társasági elismerésben részesített tagok névsorának ismertetésére és a kitüntetések átadására. Elnök úr a Dalmady Emlékülés résztvevőinek köszöntése után a Jelölő, valamint a Bíráló Bizottság Vezetőség elé terjesztett javaslata alapján ismertetette a MST 2012. évi Dalmady Emlékülésén kitüntetésben részesülők névsorát: ➢➢ A Magyar Sportorvos Társaság 40 éven aluli, MST tag szakemberek (orvos, testnevelő tanár, dietetikus, gyógytornász stb.) számára, a sportorvoslással összefüggő témában kiírt pályázatára beérkezett pályaművek közül két pályázó – megosztva – részesült I. díjban: Major Zsuzsanna: „Biventricularis myocardialis adaptáció a rendszeres fizikai aktivitáshoz élsportolóknál” című, és Dr. Szakács Noémi: „Sportsérülések előfordulása napjainkban” című pályaművével. ➢➢ A sportegészségügy terén végzett tudományos kutató és gyakorlati munkája elismeréséül „Csinády Jenő emléklap”-ban részesült Bártfai Judit; ➢➢ A Magyar Sportorvos Társaság Emléklapját sportorvosi tudományos és gyakorlati munkájának elismeréséül Dr. Deák Valéria, valamint a hosszú évek során kifejtett doppingellenes tevékenységéért Dr. Tiszeker Ágnes vehették át; ➢➢ A MST a sportegészségügy terén végzett sokévi munkásságának elismerésére a „Sportorvoslásért emléklap”-ot adományozta Dr. Kovács Árpád részére; ➢➢ A sportorvoslás terén felmutatott tudományos kutatási eredményei és gyakorlati munkája alapján a Társaság legmagasabb rangú kitüntetésével, „Dalmady Emlékérem”-mel ismerte el Dr. Téglásy Györgyöt. A MST 2012. évi közgyűlését és Dalmady Emlékülését Dr. Téglásy György „Sportolók táplálkozása” c. emlékelőadása zárta.


EREDETI KÖZLEMÉNYEK | ORIGINAL ARTICLES

DISTALIS BICEPS ÍNSZAKADÁS MŰTÉTI KEZELÉSE SURGICAL TREATMENT OF DISTAL BICEPS TENDON RUPTURE

PAVLIK ATTILA, SZAKÁCS NOÉMI, HIDAS PÉTER Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti Osztály

ÖSSZEFOGLALÁS A distalis biceps ín szakadása ritka sérülés, leggyakrabban középkorú sportoló vagy nehéz fizikai munkát végző férfiakat érint. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassuk az általunk alkalmazott műtéti technikát és a distalis biceps ínszakadással operált betegeink utánvizsgálati eredményeit. 1996 és 2011 között 64 betegnél (63 férfi, 1 nő) 66 esetben végeztünk műtéti kezelést akut distalis biceps ínszakadás miatt. Az osztályunkon alkalmazott egy metszéses technika során transosseális furatokon vezetjük át az ínba behelyezett öltéseket a radiuson és dorsalisan csomózzuk meg. 58 betegnél történt meg a retrospektív utánvizsgálat, melynek során vizsgáltuk mozgásterjedelmet, az erőt, a munkába és a sportba való visszatérés idejét, az esetleges szövődményeket, a betegek szubjektív elégedettségét és radiológiai vizsgálat is történt. Az átlagos utánvizsgálati idő 70 (14-121) hónap volt. Az ellenoldallal összehasonlítva 53 betegnél teljes volt az extenzió, 5 betegnél találtunk 5-10 fok közötti elmaradást. A flexió minden esetben teljes volt. A pronáció és a supinatio kis mértékű beszűkülése (kevesebb, mint 10 fok) 6 betegnél volt megfigyelhető. A biceps ereje 50 betegnél az ellenoldallal azonos volt, 8 betegnél az ellenoldali erő 80%-a. 12 betegnél találtunk a röntgenfelvételen a fúrt lyuknak megfelelően heterotop ossificatiót, ez 6 betegnél okozott enyhe panaszt az alkaron való támaszkodáskor. A műtétet követően 5 betegnél fordult elő a nervus radiális tranziens neuropraxiája, mely panaszok minden esetben 3 hónap konzervatív kezelés után teljesen megszűntek. A munkába való visszatérés minden esetben sikeresen megtörtént, átlagosan 10 hét elteltével, míg a sporttevékenységhez átlagosan 20 héttel a műtét után tudtak betegeink visszatérni. 57 beteg választaná ismét a műtéti kezelést. A könyök flexiós ereje és a teljes ízületi mozgásterjedelem a betegek 86 %-ánál visszatért, így a biceps ín transosseális refixációja sikeres műtétnek bizonyult. Eredményeink megfelelnek a nemzetközi irodalomban közölt eredményeknek. A transosseális refixáció előnye, hogy idegen anyag alkalmazása nélkül végezhető el a rekonstrukció. Kulcsszavak: distalis biceps ínszakadás, műtéti kezelés, egymetszéses technika


9


SUMMARY Rupture of the distal biceps tendon is an uncommon injury, which mainly occurs at middle age athletes or heavy physical workers. The aim of this study to present our surgical techniques and the postoperative results of our operated patients. Between 1996 and 2011 we have performed 66 surgical reconstructions at 64 patients (63 male and 1 female) for acute distal biceps tendon rupture. In our one incision technique using in our department we use transosseal tunnels for guiding the sutures placed into the tendon across the radius and knot them dorsally. The follow-up study was constructed at 58 patients we examined the range of elbow motion, the strength, the return to work and sports activity, the complications, the subjective opinions of the patients and issued a radiologic study as well. The average follow-up period was 70 (14-121) months. Full extension was found at 53 patients and we measured 5-10 degrees of extension deficit at 5 patients compared to the opposite side. Full elbow flexion was found at all patients. Some degrees (less, than 10 degrees) of limitation of pronation and supination were detected at 6 patients. The biceps strength was matching with the opposite side at 50 patients, while at 8 patients it was 80% compared to the unoperated side. We have found heterotopic ossification on x-ray at 12 patients; this caused mild discomfort when standing against the forearm. Neuropraxia of the radial nerve was occurred postoperatively at 5 patients, which complaints stopped after 3 months of conservative treatment. Returning to work was successful in all cases, in average 10 weeks postoperatively, while sports activity took 20 week to return to. 57 patients would consider going under surgery again. The flexion strength and the full range of motion of the elbow returned for 86%, thus the refixation of the biceps tendon was proven successful surgical treatment. Our results meet the results reported in international literature. Advantage of the transosseal refixation is that the reconstruction can be performed without using foreign material. Kulcsszavak: distal biceps tendon rupture, surgical treatment, single incision technique

BEVEZETÉS A distalis biceps ín szakadása ritka sérülés, az irodalmi adatok szerint az összes biceps ín ruptura 3-10%-a fordul elő a distalis szakaszon (21). A szakadás leggyakrabban középkorú férfiak domináns karján következik be, amikor a behajlított könyökízületet váratlan nagy erőhatás éri (4,5,21). Hajlamosító tényező lehet a dohányzás és az esetleges szteroid használat (15). A legújabb anatómiai tanulmányok szerint elkülöníthető a rövid- és a hosszúfejhez tartozó ínrész a distalis szakaszon is, a rövidfejhez tartozó a könyökhajlításban, míg a hosszúfejhez tartozó rész az alkar supinatioban kap

10

nagyobb szerepet (15,19). A diagnózis elsősorban a klinikai tüneteken alapszik, ugyanakkor a képalkotók közül az ultrahang illetve az MR vizsgálat hasznos lehet (20). Az elfogadott kezelés a műtéti rekonstrukció, a leszakadt ín reinszerciója a tuberositas radiihoz, amely helyreállítja a könyök hajlító és az alkar supinatio erejét is (5,7,9,13,15,20). Eleinte egy egymetszéses széles elülső feltárásból végezték a műtétet, azonban a műtéttel tapasztalt magas neurológiai szövődményarány csökkentése érdekében Boyd és Anderson kifejlesztette a kétmetszéses technikát, amikor egy második, posterolateralis metszés segítségével tárták fel a tuberositas radii-t (6). Ezt követően ennek

különböző módosításai terjedtek el, amikor nem subperiostealisan, hanem az izomrostokat megnyitva történik a második feltárás, ezzel elkerülve a radioulnaris synostosis kialakulását (4). A műtéti technika további fejlődése révén ismét az egymetszéses technikák kerültek előtérbe, de már jóval kisebb feltárással és így kevesebb szövődményt okozva. Ennek során különböző rögzítés technikákat alkalmaztak az ín refixációjára, így csontcsatornán keresztül vezetett fonalakkal, csonthorgonyok segítségével, Endobutton vagy interferencia csavar alkalmazásával is végezhető a refixáció, minden technikával jó klinikai eredményekről számolnak be (2,3,4,17,20).



a könyökízület flexiós és az alkar supinatiós erejének a gyengülése volt megtalálható (1. ábra). Natív röntgen vizsgálatot minden esetben végeztünk, saját anyagunkban csontos abruptio nem volt. MŰTÉTI TECHNIKA

1. ábra: A biceps izomhas proximálisan helyezkedik el Fig 1: The biceps muscle is placed proximally

Jelen tanulmányban az OSEI Sportsebészeti Osztályán 1996 és 2011 között alkalmazott egymetszéses műtéti technikát, annak kisebb változásait és operált betegeink utánvizsgálatának eredményeit mutatjuk be. ANYAG ÉS MÓDSZER Az OSEI Sportsebészeti Osztályán 1996 és 2011 között 66 esetben történt akut (2 héten belül) distalis biceps ínszakadás miatt műtéti kezelés. A betegek közül 63 férfi és 1 nő volt (2 beteg mindkét oldalát operáltuk), az átlagéletkor 41,9 (21-65) év volt. 42 esetben a jobb, 24 esetben a bal oldalon történt a sérülés, közülük 67 % volt a domináns oldal. Az összes beteg a sérülés alkalmával hirtelen fájdalmat, pattanást érzett a könyökízület hajlított helyzete mellett történt nagy erőkifejtés közben. Egyik beteg sem említett korábban fennálló túlterhelésre utaló panaszokat

vagy korábbi sérülést. A fizikális vizsgálat során minden esetben a biceps izomhas proximális irányú elcsúszását, a két oldal közötti aszimmetriát találtunk, a könyökhajlatban a biceps ín nem volt tapintható (Hook teszt). Előbbiek mellett nyomásérzékenység, duzzanat, haematoma és

A műtétet hanyattfekvő testhelyzetben, általános érzéstelenítésben, vértelenítő mandzsetta alkalmazásával végezzük. A kezdeti időszakban ventralisan hosszanti, S alakban ívelt metszést alkalmazva tártuk fel a szakadt íncsonkot és a tuberositas radii területét (2. ábra). Először felkerestük a szakadt ínvéget és 3-as Synthofil nem felszívódó fonallal kb. 2,5 cm hosszan öltöttük fel. A későbbi időszakban 2 kisebb bőrmetszést ejtve végeztük a műtétet: a felkaron egy 3 cm metszésből preparáltuk ki az íncsonkot, majd az alkaron egy másik kb. 4 cm bőrmetszést alkalmazva tártuk fel a tuberositas radiit. Jelenleg már csak az alkaron ejtett 4 cm hosszú metszést alkalmazunk, eb-

2. ábra: S alakú feltárás a korábbi időkben | Fig 2: S shaped incision in the early period


11


3. ábra: Jelenleg egy, rövid feltárásból keressük és öltjük fel a leszakadt biceps inat Fig 3: Currently the ruptured biceps tendon is found and stiched from a short incision

ből tompán felpreparálva keressük fel a leszakadt íncsonkot és tárjuk fel a tuberositas radiit is (3. ábra). Az alkar teljes supinált helyzete mellett először a felöltött ín méretének megfelelő átmérőjű fúróval (7-8 mm) megfúrjuk a radiust kb. 5 mm mélyen, majd a furat 2 szélénél egy lyukas Kirschner dróttal fúrunk 2 csatornát a fonalak számára. Így a felfrissített íncsonk 5 mm mélyen belekerül a csontba, ami az ín-csont gyógyulását erősebb rögzülését segíti elő. A 2 fonalat dorsalisan egy 1 cm-es bőrmetszésen kivezetjük és a könyök 90 fokban hajlított helyzete mellett, – ellenőrizve, hogy az ín a csontfuratba illeszkedik – csomózzuk meg (4a-b. ábrák). Alapos öblítéssel eltávolítjuk a fúrásból eredő csontforgácsot, majd a könyök többszöri nyújtása-hajlítása révén ellenőrizzük a rekonstrukció megfelelő stabilitását.

12

A korábbi években derékszögű dorsalis gipszet helyeztünk fel a műtétet követően 4 hétre, melyet naponta többször eltávolítva végeztek gyógytornát a betegeink. Az utóbbi években a gipszrögzítés helyett kartartót alkalmazunk, fokozatosan növelve az extenziót. A műtét másnapján gyógytornát kezdünk, azonban a könyökízület teljes nyújtását és supinatióját csak 4 hét után engedjük. A teljes mozgástartomány elérését követően izomerősítő, majd sport specifikus rehabilitációt végeztetünk. A sportba való visszatérést sportágtól függően 3-5 hónap után engedjük. Betegeink utánvizsgálata során értékeltük a könyökfunkciót, összehasonlítottuk a sérült és az ép oldal mozgásterjedelmét, a könyökízület flexiós és az alkar supinációs erejét, regisztráltuk az esetleges szövődményeket, a betegek szubjektív

véleményét és a munkába illetve a sportba való visszatérés idejét. Végül natív 2 irányú röntgen vizsgálatot végeztünk a heterotopiás ossificatio vizsgálata céljából. EREDMÉNYEK Az utánvizsgálat során 58 beteget sikerült elérnünk személyesen, egy beteg elhunyt. Az átlagos utánvizsgálati idő 5,9 év (1,1-10 év) volt. Az ellenoldallal összehasonlítva 53 betegnél teljes volt az extenzió, 5 betegnél 5-10 fok közötti elmaradást találtunk. A flexió minden esetben teljes volt. A pro-supinatio kis mértékű beszűkülése (<10 fok) 6 betegnél volt megfigyelhető. A flexió ereje 50 betegnél az ellenoldallal azonos volt (> 95%), 8 betegnél az ellenoldali erő 80‑95 %-át mértük.



4a. ábra: A biceps inat fonalak segítségével húzzuk be a tuberositas radii-hoz fúrt lyukba és dorsalisan csomózzuk meg Fig 4a: The biceps tendon is placed into the drilled hole at radial tuberosity and it is knotted dorsally

12 betegnél találtunk a röntgen felvételen a tuberositas radii előtti lágyrészben heterotop ossificatiot, ez 6 betegnél okozott enyhe panaszt az alkaron való támaszkodáskor (4. ábra). Műtét közben szövődményt nem észleltünk, a korai poszt operatív szakban 5 betegnél fordult elő a nervus radiális tranziens neuropraxiája. Ez konzervatív kezelés (szelektív ingeráram, gyógytorna) hatására 3 hónap után minden esetben rendeződött. Két betegnél fordult elő felszínes sebfertőzés, ezek lokális kezelés hatására megszűntek. A munkájához minden beteg sikeresen visszatért, átlagosan 10 hét elteltével (1-20 hét). Az eredeti sporttevékenységet valamivel később, átlagosan 20 (12-26) hét után tudták folytatni. Az 58 utánvizsgált betegből 57 beteg elégedett volt a műtét

eredményével, újra alávetné magát a műtétnek. MEGBESZÉLÉS A distalis biceps ín szakadása ritka, de növekvő előfordulást mutató sérülés (15,19). Típusosan középkorú, sportoló vagy nehéz fizikai munkát végző férfiakat érint. A szakadás a könyökízület hajlított helyzete mellett bekövetkező hirtelen erőhatás következtében az ín tuberositas radiinál lévő tapadásánál történik (15). A konzervatív kezelés csökkent könyök flexiós és supinatiós erőt eredményez (13), ezért a korai anatómiai rekonstrukció a jelenleg legelfogadottabb eljárás (4,7,16,19,20). Az irodalomban található műtéti eredmények általában jók, függetlenül az alkalmazott műté-


ti technikától, bár a különböző szövődmények – nervus radialis, nervus posterior interosseus neuropraxia, nervus medianus leszorítás, radioulnaris synostosis, heterotopiás ossificatio – aránya viszonylag magas (16-31%) lehet (1,4,9,11,16,19,22). A neurológiai szövődmények csökkentése céljából alkalmazott Boyd-Anderson által közölt két metszéses technikát az utóbbi években ismét az egy metszéses technika váltotta fel (3,6,10). Ennek azonban hátránya lehet, hogy gyakran idegen anyag alkalmazásával történik az ín refixációja, ami a műtét költségét jelentősen megnöveli (2,3,14,23). Az osztályunkon 1996 óta történt műtétek során az egymetszéses technikát alkalmazzuk, amely során transosseális furatokon vezetjük át az ínba behelyezett öltéseket és dorsalisan csomózzuk meg. A dorsalis feltárás általában kb. 1 cm,

13


tek vissza eredeti munkájukhoz, sporttevékenységükhöz, a könyök flexiós ereje és a teljes ízületi mozgásterjedelem a betegek 91%-nál visszatért, így a biceps ín transosseális refixációja sikeres műtétnek bizonyult, amit a betegek szubjektív értékelése is megerősített. Előnye, hogy idegen anyag alkalmazása nélkül végezhető el a rekonstrukció. IRODALOM:

4b. ábra: A biceps inat fonalak segítségével húzzuk be a tuberositas radii-hoz fúrt lyukba és dorsalisan csomózzuk meg Fig 4b: The biceps tendon is placed into the drilled hole at radial tuberosity and it is knotted dorsally

ennek különösebb hátrányát nem tapasztaltuk vizsgálatunk során. Anyagunkban a leggyakoribb szövődmény a nervus radialis tranziens neuropraxiája (9%), mely betegeinknél konzervatív kezeléssel 3 hónap alatt minden esetben gyógyult. A gondos műtéti technika révén csökkenthető az idegsérülések száma, ezért lényeges, hogy a feltárása során az eszközöket ne nagy erővel húzzuk, illetve, hogy a radius átfúrása az alkar supinációs helyzetében, pontosan elölről-hátrafelé történjen. Amennyiben a furat lateral vagy distal felé irányul, akkor növekszik a posterior interosseus ideg sérülésének a veszélye (2). A másik gyakori szövődmény a heterotopiás ossificatio, vagy akár a radioulnaris synostosis kialakulása, mely elsősorban a kétmetszéses technikáknál fordul elő (4,8).

14

Bár a röntgen vizsgálaton észlelt heterotopiás ossificatio aránya nem túl magas (11%), ezt a furat kialakítását követően a törmelék eltávolítása céljából végzett alapos lavage alkalmazásával igyekszünk tovább csökkenteni. Jelentős mozgásbeszűkülést okozó radioulnaris synostosis anyagunkban nem fordult elő, valószínűleg az egy metszéses technikának köszönhetően. A korábban alkalmazott gipsz rögzítést az utóbbi években már nem alkalmazzuk, mivel az ín transosseális rögzítésének a korai aktív rehabilitáció végzéséhez megfelelő erősségét biomechanikai vizsgálatok igazolták (12,15,18). Ennek eredményeképpen gyorsabbá vált betegeink rehabilitációja, hamarabb visszatérnek a munkájukhoz és a sportágukhoz is. A betegek az utánvizsgálat eredményei alapján sikeresen tér-

Agrawal V, Stinson MJ: Case report: heterotopic ossification after repair of distal biceps tendon rupture utilizing a single-incision Endobutton technique. J Shoulder Elbow Surg. 14(1):107-9, 2005. Bain GI, Prem H, Heptinstall RJ, Verhellen R, Paix D: Repair of distal biceps tendon rupture: a new technique using the Endobutton. J Shoulder Elbow Surg. 9(2):120-6, 2000. Balabaud L, Ruiz C, Nonnenmacher J, Seynaeve P, Kehr P, Rapp E: Repair of distal biceps tendon ruptures using a suture anchor and an anterior approach. J Hand Surg [Br]. 29(2):178-82, 2004. Bell RH, Wiley WB, Noble JS, Kuczynski DJ: Repair of distal biceps brachii tendon ruptures. J Shoulder Elbow Surg. 9(3):223-6, 2000. Bernstein AD, Breslow MJ, Jazrawi LM: Distal biceps tendon ruptures: a



historical perspective and current concepts. Am J Orthop. Review, 30(3):193200, 2001. Boyd H, Anderson L: A method of reinsertion of the distal biceps brachii tendon. J Bone Joint Surg Am. 43:1041–1043, 1961. D'Alessandro DF, Shields CL Jr, Tibone JE, Chandler RW: Repair of distal biceps tendon ruptures in athletes. Am J Sports Med. 21(1):114-9, 1993. D'Arco P, Sitler M, Kelly J, Moyer R, Marchetto P, Kimura I, Ryan J: Clinical, functional, and radiographic assessments of the conventional and modified Boyd-Anderson surgical procedures for repair of distal biceps tendon ruptures. Am J Sports Med. 26(2):254-61, 1998. Johnson TS, Johnson DC, Shindle MK et al.: One- Versus Two-Incision Technique for Distal Biceps Tendon Repair. HSSJ 4: 117–122, 2008. Karunakar MA, Cha P, Stern PJ: Distal biceps ruptures. A followup of Boyd and Anderson repair. Clin Orthop Relat Res. 363:100-7, 1999. Klonz A, Loitz D, Wohler P, Reilmann H: Rupture of the distal biceps brachii tendon: isokinetic power analysis and complications after anatomic reinsertion compared with fixation to the brachialis muscle.

J Shoulder Elbow Surg. 12(6):607-11, 2003. Lemos SE, Ebramzedeh E, Kvitne RS: A new technique: in vitro suture anchor fixation has superior yield strength to bone tunnel fixation for distal biceps tendon repair. Am J Sports Med. 32(2):406-10, 2004. Mariani EM, Cofield RH, Askew LJ, Li GP, Chao EZ: Rupture of the tendon of the long head of the biceps brachii. Surgical versus nonsurgical treatment. Clin Orthop Relat Res. 228:233-9, 1988. McKee MD, Hirji R, Schemitsch EH, Wild LM, Waddell JP: Patient-oriented functional outcome after repair of distal biceps tendon ruptures using a single-incision technique. J Shoulder Elbow Surg. 14(3):302-6, 2005. Miyamoto RG, Elser F, Millett PJ: Distal biceps tendon injuries. J Bone Joint Surg Am. 92:2128-2138, 2010. Moosmayer S, Odinsson A, Holm I: Distal biceps tendon rupture operated on with the Boyd-Anderson technique: follow-up of 9 patients with isokinetic examination after 1 year. Acta Orthop Scand. 71(4):399-402, 2000. Ozyurekoglu T, Tsai TM: Ruptures of the distal biceps brachii tendon: results of three surgical techniques. Hand Surg. 8(1):65-73, 2003.


Pereira DS, Kvitne RS, Liang M, Giacobetti FB, Ebramzadeh E: Surgical repair of distal biceps tendon ruptures: a biomechanical comparison of two techniques. Am J Sports Med. 30(3):432-6, 2002. Quach T, Jazayeri R, Sherman OH, Rosen JE.Bull: Distal biceps tendon injuries-current treatment options. NYU Hosp Jt Dis. 68(2):103-111, 2010. Rantanen J, Orava S: Rupture of the distal biceps tendon. A report of 19 patients treated with anatomic reinsertion, and a meta-analysis of 147 cases found in the literature. Am J Sports Med. 27(2):128-32, 1999. Safran MR, Graham SM: Distal biceps tendon ruptures: incidence, demographics, and the effect of smoking. Clin Orthop Relat Res. 404:275-83, 2002. Sotereanos DG, Pierce TD, Varitimidis SE: A simplified method for repair of distal biceps tendon ruptures. J Shoulder Elbow Surg. 9(3):227-33, 2000. Strauch RJ, Michelson H, Rosenwasser MP: Repair of rupture of the distal tendon of the biceps brachii. Review of the literature and report of three cases treated with a single anterior incision and suture anchors. Am J Orthop. Review, 26(2):151-6, 1997.

15


BIOMECHANICAL ÆTIOLOGY OF THE SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS (1995-2007) NEW CLINICAL AND RADIOLOGICAL CLASSIFICATION. BASIC INFORMATION FOR EVERYBODY. AZ ÚGYNEVEZETT IDIOPATIKUS SCOLIOSIS BIOMECHANIKAI AETIOLÓGIÁJA (1995-2007). ÚJ KLINIKAI ÉS RADIOLÓGIAI OSZTÁLYOZÁS. INFORMÁCIÓ MINDENKINEK. TOMASZ KARSKI, JACEK KARSKI University of Vincent Pol, Lublin, Poland

SUMMARY In the article the biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis is presented (1995-2007) unknown through many centuries. The observations are based on material from years 1985-2012. The first presentation about the biomechanical aetiology was made in 1995 during the Orthopaedic and Traumatology Congress in Szeged, Hungary. Various previous hypothetic causes of scoliosis presented in literature were never confirmed. According to authors, the development of spine deformity is connected with “gait” and permanent habitual “standing at ease” on the right leg. The type of scoliosis is connected with an adequate “model of hips movements” (MHP – T. Karski, 2006). MHP enabled the new classification (2001-2004 / 2006).The following groups and types of scoliosis are distinguished: “S” double scoliosis with stiff spine in I etiopathological group (I epg), “C” scoliosis in II/A epg and “S” scoliosis with flexible spine in “II/B epg and “I” scoliosis (stiff spine) in III epg. The origin of the asymmetries, leading ‘to asymmetries in function – in “gait” and in “standing on right leg” are connected with the “syndrome of contractures” in newborns and babies described by Prof. Hans Mau. The new classification clarifies the therapeutic approach to each etiopathological group of scoliosis and provides the possibility for causative prophylaxis in which the most important factors are stretching exercises in various sports. Kulcsszavak: Biomechanical ætiology, idiopathic scoliosis, syndrome of contractures, gait, standing, classification, screening

1. INTRODUCTION Through many years the aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (adolescent idiopathic scoliosis – AIS) was unknown (Fig 1) and

16

various authors mentioned different hypothetic causes like: genetic, hormonal, neuromuscular ones, growth abnormalities, disorders in growth of bones, disorders in muscle and fibrous tissue, CNS,

and plenty of other hypothetic influences (1-20) The “biomechanical causes for development of scoliosis” has been presented since 1995 (Orthopaedic and Traumatology Congress in



Galenius - doctor in „sport medicine”. He treated gladiators.

Nicolas ANDRY 1741 Symbol of orthopaedics

Galenius (129 AC) found the term„scoliosis”

Fig. 1. In ancient Rome, Greek Galenus Claudius (129-201 p. Ch.) – a very famous medicine doctor in time of Cesar Marek Aurelius. Galenius was the discoverer of extracts, tinctures, unguents. He was the doctor for “sport medicine”. He treated gladiators. He was the discoverer of the term – “scoliosis”.

Szeged, Hungary). The aetiology is connected with the asymmetry of movements of left and right hips. Firstly, the differences in the adduction of hips “in straight position of joints” are decisive. Secondly, during “gait” a restricted movement in right hip leads to a “compensatory movement in pelvis and trunk / spine” – resulting in scoliosis. Finally, the way and time of “standing at ease” on the left versus the right leg also triggers the development of the scoliosis. Due to the restriction of the adduction of the right hip –standing “at ease” on right leg is more comfortable, but causes “the first sign of curves” at the age of 8-10. In 1997 I could confirm (T. Karski) that all children with the socalled idiopathic scoliosis have the habit to stand “at ease” only on the right leg (acting factor is time). The asymmetry of the adduction of hips

(in strait position) makes the right leg “stronger”, “more stable”, and consequently “easier for standing on”. This asymmetry of movements and next asymmetry of function is connected, as mentioned above, with the “syndrome of contractures” in newborns and babies (Originally in German – “Siebenersyndrom” – Mau). 2. SHORT INFORMATION ABOUT THE “SYNDROME OF CONTRACTURES” FROM LITERATURE AND FROM AUTHOR’S OWN OBSERVATIONS 1974-2012 (FIG. 2) The “syndrome of contractures” has been described by many authors (Hensinger, Howorth, Green & Griffin, Vizkelety, Komprda, Karski, Tarczyńska, Karski & FrelekKarska) but in detail by Prof. Hans


Mau (Tübingen, Germany) as Siebener [Kontrakturen] Syndrom” (syndrome of seven contractures). Mostly we observe the “left sided syndrome of contractures” as a result of left position of foetus in uterus – 80-90% cases (Prof. Jan Oleszczuk, Lublin). The list of deformities and “asymmetries” in the “syndrome of contractures” according to Mau are the following: [1] scull deformity (plagioce phaly) – flattening mostly of left forehead and os temporalis, [2] torticollis muscularis (wry neck) / shortening of sternocleido-mastoideus muscle, [3] scoliosis infantilis (infantile scoliosis) – other than idiopa thic scoliosis, [4] contracture (shortening) of adductor muscles of the left hip, [5] restricted adduction of right hip or even abduction contracture (shortening) of right

17


i = infant n = newborn

i

i

Infantile scoliosis Plagiocephalia Wry neck Limited adduction of right hip Contracture of adductors of the left hip n i Fig. 2. “Syndrome of seven contractures” according to Prof. Hans Mau (Tübingen / Germany). The pictures show some deformities.

hip (Karski T.) is equal as Haltungsschwäche (“weak posture”) described by Mau. With time, the asymmetry in movement causes asymmetry during “gait” and loading; and makes asymmetry of time of standing ‘at ease’ – more on the right leg (Karski 1995-2006) as mentioned above, [6] pelvic bone asymmetry – the oblique pelvis positioning visible during X-ray examination for hip joint screening – [see above points 4 & 5], [7] Foot deformities – such as: pes equino-varus, pes equinovalgus, pes calcaneo-valgus. In 2006 I added the excessive varus deformity (crura vara) of both shank as deformity No eight [8] to the “syndrome of contractures” deformities. This deformity, under special pathological conditions, can lead to Blount disease.

18

The development of this varus deformity were described in Germany in “Orthopädische Praxis” [Karski et all. 2000] 3. OTHER ACCOMPANYING DEFORMITIES, AND ACCOMPANYING ILLNESSES INFLUENCING THE DEVELOPMENT OF THE SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS (FIG. 3A, 3B, 3C) There are: rickets, pelvis and lumbar spine anatomy anomalies (spina bifida occulta), chest and ribs deformities (pectus infundibiliforme). Also the following can enable the development of scoliosis (Karski, 1995-2007): a/ “straight position of trunk (of spine)” already in babies and small children, b/ “anterior tilt of pelvis” and c/ joint laxity. All these three factors exist in children

with minimal brain dysfunction or with ADHD (attention deficit and hyperactivity disorder). 4. MATERIAL. STUDY OF CHILDREN WITH SO-CALLED IDIOPATHIC SCOLIOSIS The complete material in this study consisted of children and adults with scoliosis (N=1950) in 2012. There have been patients examined with spine problems over the period of almost 30 years (1985-2012). From clinical point of view there are two different groups of children with spine problem: 1/ the children with scoliosis and various advanced curves not primary treated – ca. 30 % of patients, 2/ the children treated 2-6 years using old, wrong / harmful exercises – ca. 70 % of patients.



This group contained mostly children with advanced scoliosis. Thanks to many lectures about “scoliosis” in Poland over the years 1995-2012 and also information on the Internet Site the second groups of patients diminished significantly during the last 5 years. The informa tion concerning the kind of curves, ie the type of scoliosis in this material, will be discussed in detail in the chapter about new classification. The control group – included children examined because of “the problem of spine” – but without any scoliosis and without any “danger of on-coming scoliosis” – its mean with symmetrical movement of hips – especially adduction in straight position of joint, with proper, symmetrical “model of hips movements” (Karski, 2006). This group contained ca. 150 children in the period of 27 years.

5. LUBLIN / POLAND DISCOVERIES ABOUT SCOLIOSIS – SHORT HISTORY (1995-2007): 1995: first lecture about aetiology of so-called idiopathic sco liosis in Szeged – 2095 years after Hippocrates’ and 1795 years after Galenus’ time 2001: new classification – two groups (I epg and II/A and II/B epg (Explanation: epg = etiopathological group)) 2004: description of third group (III epg) in new classification 2006: described „model of hip movements” and adequate type of scoliosis 2007: description of indirect in fluences of CNS to scoliosis. Answer why blind children do not have scoliosis.

6. RESULTS OF THE RESEARCH. NEW CLASSIFICATION. THREE ETIOPATHOLOGICAL (EPG) GROUPS, FOUR TYPES OF SCOLIOSIS CONNECTED WITH “MODEL OF HIP MOVEMENTS” Ist etiopathological group of scoliosis – I epg (Fig. 4) (Karski 2001) [“S” deformity = double curve scoliosis]. In this group of scoliosis there is a real abduction contracture of the right hip of from 5 to 10 degrees or adduction 0 degree (examination in straight position of joint). The adduction of the left hip 40 to 50 degrees. As mentioned above the development of scoliosis is connected with function – and in this group is connected with “gait” and with “permanent standing ‘at ease’ only on the right leg” for every time and though many years.

3a – straight position of trunk 3b – anterior tilt of pelvis 3c – laxity of joints

3b

3a

3a

3a

3a

3b

3b

3b

3b

3c

3c

3c

Fig. 3. Indirect influences in development of so-called idiopathic scoliosis connected with changes in CNS. 3a – extension contracture of spine as result of spastic or sub-spastic contracture of extensors of trunk, 3b – anterior tilt of pelvis as result of hips flexion contracture (spastic or sub-spastic contracture of m. rectus), 3c – laxity of joints (according to Prof. Harald Thom)


19


This type of scoliosis is to be observed very early, already in small 3-4 year old children. The Left hip adduction/×

Right hip adduction/× 50

I

45 40

Classification 2001-2004/2006

first sign is the rotation deformity, confirmed by computer gait anal ysis. As result of rotational defor

35

“S” scoliosis in I epg. Sometimes “lordoscoliosis”

30 25 20 15 10 5 I-epg

-5

I

-10

/ Degree of adduction –examination in straight position of hip joint Abbreviation: epg = etiopathogenetical group of scoliosis ×

Fig. 4. „S” scoliosis in I epg. “Model of hip movements” – big difference of movement. Abduction contracture or adduction 0 degree in right hip. Additionally external rotation contracture of right hip and flexion contracture of both hips. Big 40 or 50 degree adduction of left hip. Causative influence in development of scoliosis – gait and permanent standing ‘at ease’ on right leg. Left hip adduction/× II

Right hip adduction/× 50 45

“C” scoliosis II/A epg and “S” II/B-epg. “S” in II/B epg - sometimes “kifoscoliosis”

40 Classification 2001-2004/2006

35 30 25 20 15

II/A-epg

II/B-epg

10 5 -5 -10 / Degree of adduction –examination in straight position of hip joint Abbreviation: epg = etiopathogenetical group of scoliosis ×

Fig. 5. „C” scoliosis in II/A epg and ”S” scoliosis in II/B epg. “Model of hip movements” – small difference of movement. Adduction of right hip 20-30 degree. Adduction of left hip 40-50 degree. Causative influence in development of scoliosis – permanent standing ‘at ease’ on right leg.

20

mity and permanent “distortion of inter-vertebral joints” – the spine becomes stiff with “flat back”. Some case of I epg group are “lordoscoliosis”. Already at the age of 2 or 3, rib hump can be visible on the right side of thorax (gibbus costalis). This type of scoliosis is progressive especially during the acceleration period of growth. IInd etiopathological group of scoliosis – II/A epg and II/B epg (Fig. 5, 6) [Karski 2001]. This group has “C” left convex curve – lumbar or lumbo-sacral or lumbo-thoracic (II/A epg type) or double curves “S” scoliosis (II/B epg type). In these children there is only limited adduction of the right hip in comparison to the left hip. Adduction of the right side can be 10 to 25 degrees; adduction of the left side is 35 to 50 degrees. Examination performed in extension of the hip joint. The first in clinical observation is physiological side movement of spine to the left in “standing on the right leg”, followed by gradual fixation of “C” shaped spine curve with clinical symptoms and changes of spine in axis in radiographical examination in older children – at age 10-14 years. The pathological influence is connected only with permanent habit of standing “at ease” on the right leg through many years. The left convex scoliosis is initiated when the child starts to stand. Even children at the age of about 12 months “choose the right leg for standing”. Scoliosis becomes clearly visible if the child is over 10 years old. The thoracic right convex curve in this group is the secondary one. Some cases from this group (II/B epg) are kyphoscoliosis. This type of scoliosis is not “paralytic scoliosis”



as described by many authors. It is also not “primary degenerative scoliosis” as thought by some other authors [lecture of Prof. Stewart Weinstein at SICOT 2005 in Istanbul]. Patients with “spondylo arthrosis” or with spondyloarthrosis lumbalis, lumbago, ischialgia, ie degenerative changes have in every case a scoliosis “C” type II/A epg or a scoliosis “S” type II/B epg at the beginning. IIIrd etiopathological group of scoliosis (Fig. 7) [Karski 2004] – “scoliosis with little or no curvature”. In this special type of “scoliosis” there is a real abduction contracture of the right hip of 5 to 10 degrees or adduction 0 degree (examination in straight position of joint), but the adduction of the left hip is also small and it is 20 to 30 degrees. The spine deformity in “character of stiffness” is connected with one “walking function”. There is no influence in going from “standing “at ease” on the right leg” because the stability during standing on the left or on the right leg is similar and “the right leg is not chosen for permanent standing”. The main symptom in this group is “stiffness of spine”. In this group we can see (clinically and radio-graphically) no curves, or only slight deformities. We can also see little or no rib hump. So, there can be “scoliosis without any curves” or with “slight curves” – that are clinically unimportant from cosmetical point of view. These patients were mostly not treated previously and for many years they did not know about their “spine problem”. They have problems with sport activities in their teen years. In adulthood they demonstrate a very large range of “back pain”. The older patients from this group need “differen-

tial diagnosis” because some general doctors or internists diagnose rheumatism, heart pain, circulatory problems and pulmonary illnesses, neurological or even gynaecologic problems.

7. DISCUSSION Over the 28 years of author’s observations it was possible to confirm that the biomechanical aetiology of so-called idiopathic scoliosis can

„Először is figyeld meg magad minél több, sőt, ha lehet minden helyzetben, hogy vannak-e olyan pozícióid, amiket előszeretettel használsz, és azok aszimmetrikusak-e. Mondok példát: Én pl. soha nem voltam tudatában annak, hogy amikor pihenőállásban állok, akkor szinte MINDIG a jobb lábamra, jobb csípőmre nehezedtem. Azaz így állok, ahogy a képen a második figura …”

”

Taken from the blog http://gerinc.blog.hu

right

left right

left

Fig 6. Confirmation of the„asymmetry of time of standing on legs, more on right” (!) in children with scoliosis – by scientist in Hungary. Graphics & text source: http://gerinc.blog.hu Left hip adduction/×

Right hip adduction/× 50 45

Scoliosis “I”-III-epg. Small and specific difference of hips movement.

40 Classification 2001-2004/2006

35 30 25

III

20 15 10 5 -5 -10

III

III-epg

/ Degree of adduction –examination in straight position of hip joint Abbreviation: epg = etiopathogenetical group of scoliosis ×

Fig. 7. ”I” scoliosis in III epg. “Model of hip movements” – small and specific difference of movement. Abduction contracture or adduction 0 degree of right hip. Small adduction of left hip 20-30 degrees. Causative influences – gait.


21


answer all questions in the “problem of so-called idiopathic scoliosis”. In the material special types of scoliosis with reverse direction of curves, or rare “triple scoliosis” were sometimes observed. Scoliosis with serious, huge curves and other types of scoliosis in many European countries are connected with incorrect exercises i.e. strengtheningextension exercises performed by children with AIS. Therefore, the term “natural history of scoliosis” – the big curves, the big rip hump, the extremely stiff spine was the result of incorrect therapy! The habit of “standing ‘at ease’ on the right leg” explains also the larger deformity of crus varum dextrum, genu valgum dextrum in children and the more frequent right hip arthrosis in adults (T. Karski 2006). This problem was presented as a lecture: “Standing ‘at ease’ on the right leg – syndrome or habit – influence on spine, right hip, right knee and right shank” during Orthopaedic and Traumatology Congress in Debrecen in 2011. 8. CONCLUSIONS 1. The aetiology of the so-called idiopathic scoliosis is strictly biomechanical, based primary on the asymmetrical movements of the hips. 2. The development of scoliosis is possible only due to influences connected with function: “gait” and “standing position ‘at ease’ – only or mostly on the right leg”. In situation of absence of the factors resulting from “gait” and the factor of the “permanent standing ‘at ease’ on the right leg”, the AIS would not develop. 3. The three groups and four types of scoliosis in this new

22

classification (2001-2004 / 2006 – T. Karski) are determined by an adequate “model of hips movements” (2006). 4. Children aged 3-5 should be examined because of the “problem of spine” – by Adams test – bending test for scoliosis or Lublin test – side bending test for scoliosis)/ Elly Duncan test and standing test. 5. The asymmetry of adduction of hips and the permanent habit of standing “at ease” position on the right leg – are signs of suspicion or oncoming scoliosis and such children should undergo periodical precise spine examination. 6. All children at-risk should be included in an early program of “prophylactics”. The prophylaxis recommendations are following: a) sit physiologically (relax), nev er straight up; b) sleep in foetus position, c) stand “at ease” on the left leg or on both legs and d) do sport every day. In early prophylactic programs phys ical exercises at school and stretching exercises like in karate, kung fu, taekwoon do, tai chi, aikido, yoga etc. are crucial. REFERENCES 1.

2.

Adams in Tomaschewski R., Popp B.: Die Funktionelle Behandlung der beginnenden idiopathischen Skoliose. Johann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96. Barlow T.G.: Early diagnosis and treatment of congenital dislocation of the hip. JBJS, 962, 44B(2), 292-301

3.

Bialik V. in Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka (The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment). Prophylaxis, FOLIUM, Lublin, 2003.

4.

Burwell G., Dangerfield P.H., Lowe T., Margulies J.: Spine. Etiology of Adolescent Idiopathic Scoliosis: Current Trends and Relevance to New Treatment Approaches, Volume 14/Number 2, Hanley&Belfus, Inc, May 2000., Philadelphia, page 324

5.

Dangerfield P.H., Dorgan J.C., Scutt D., Gikas G., Taylor J.F.: Stature in Adolescent Idiopathic Scoliosis (AIS). 14 Meeting EPOS, Brussels, 5-April 1995, Papers and Abstracts, page 210.

6.

Green N.E., Griffin P.P.: Hip dysplasia associated with abduction contracture of the contralateral hip. JBJS 1982, 63-A, 1273-1281.

7.

Heikkilä E.: Congenital dislocation of the hip in Finland. An epidemiologic analysis of 1035 cases, Acta Orthop. Scandinavica 1984, B.55, 125-129

8.

Hensinger R.N.: Congenital dislocation of the hip. Clinical Symp. 1979, 31

9.

Howorth B.: The etiology of the congenital dislocation of the hip. Clin. Orthop., 1977, 29, 164-179



10. Karski T.: Kontrakturen und Wachstumsstörungen im Hüft- und Beckenbereich in der Ätiologie der sogenannten “Idiopathischen Skoliosen” – biomechanische Überlegungen. Orthop. Praxis, 3/96, 32:155-160 11. Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – przyczyny, rozwój i utrwalanie się wady. Profilaktyka i zasady nowej rehabilitacji (The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. Progress and fixation of the spine disorders. The prophylaxis and principles of the new rehabilitation treatment). KGM, Lublin, 2000, 1-143

14.

15.

16.

Karski T., Makai F., Rehak L., Karski J., Madej J., Kałakucki J.: The new Rehabilitation treatment of so-called idiopathic scoliosis. The dependence of results on the age of children and the stage of deformity. Locomotor System vol. 8, 2001 No.2, 66-71 Karski T.: Biomechanical influence onto the development of the so-called ”idiopathic scoliosis” – clinical and radiological symptoms of the disorder. Acta Orthopaedica Yugoslavica, 28 (1997) 1, 9-15 Karski T.: Hip abductor contracture as a biomechanical factor in the development of the so-called „idiopathic scoliosis”. Explanation of the etiology. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet, 1998, 3, 239-246

12. Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka (The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment. Prophylaxis. Kontrakture in der Atiologie des sogenannten “idiopathischen Skoliosen”. Prinzipien der neuen Ubungstherapie. Moglichkeiten der Prophylaxe). FOLIUM, Lublin, 2003, 1-233

17. Karski T.: The rehabilitation exercises in the therapy and prophylaxis of the so-called ”idiopathic scoliosis”. Acta Ortopaedica Yugoslavica, 29, 1998,1, 5-9.

13. Karski T., Karski J., Madej J., Latalski M.: Persönliche Überlegungen zur Ätiologie der idiopathischen Skoliosen. Praktische Hinweise zur Entdeckung beginnender Skoliosen. Prinzipien der neuen Übungstherapie. Möglichkeiten der Prophylaxe. Orthop. Praxis, 02/2002, 38, 75-83

19.

18. Karski T. in Burwell, Dangerfield: Spine. Aetiology of Adolescent Idiopathic Scoliosis: Current Trends and Relevance to New Treatment Approaches, Volume 14/Number 2, Hanley & Belfus, Inc, May 2000., Philadelphia, 324 Karski T.: Aetiology of the socalled “idiopathic scoliosis”. Biomechanical explanation of spine deformity. Two groups of development of scoliosis. New rehabilitation treatment.


Possibility of prophylactics. Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 4, Vol. 91., IOS Press 2002, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 37-46. 20. Karski T.: Biomechanical explanation of aetiology of the so-called idiopathic scoliosis. SICOT/SIROT Second Annual International Conference Cairo (Egypt) 10th – 13th September 2003 21.

Karski T.: Explanation of biomechanical etiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995 – 2007). New clinical and radiological classification” in ”Pohybove Ustroji” [Locomotor System] Vol. 17, 2010, No.1 + 2, pages: 26 – 42 (Czech Republic – 2010)

22.

Karski T.: Biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995 – 2007). New clinical and radiological classification. Rules of new rehabilitation treatment and causal prophylactics”. 8th Central European Orthopaedic Congress, June 16 – 17, 2010, Pécs, Hungary, Abstracts, 39 – 40

23.

Karski T.: Factores biomechanicos en la etiologia de las escoliosis dinominadas idiopaticas. Nueva clasificacion. Nuevos test clinicos y nueavo tratamento conservador y profilaxis. Cuestiones de Fisioterapia, Mayo-Agosto 2010, volumen 39, Numero 2, paginas 85 – 152 [Cuest. Fisioter. 2010, 39 (2); 144 – 152] / HISZPANIA / Spain [2010]

23


24.

25.

26.

27.

24

Karski T.: Biomechanical Etiology of the So-called Idiopathic Scoliosis (1995-2007). New Classification: Three Groups, Four Sub-types. Connection with „Syndrome of Contractures. Pan Arab J. Orth. Trauma, vol. (14), No 2, July 2010, 69-79 Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne- etiologia, rozpoznawanie zagrożeń. Nowa klasyfikacja (2001 – 2004/2006). Nowe leczenie rehabilitacyjne. Profilaktyka (The etiology of the so-called idiopathic scoliosis. New classification (2—1 – 2004/2006). The new rehabilitation treatment. Prophylaxis. Ätiologie der sogenannten idiopathischen Skoliosen. Drei pathogenethische Gruppen, vier Typen der Wirbelsäuledeformitäten. Neu Übungstherapie. Prophylaxe). Drukarnia KGM, Lublin, 2011 Karski T.: Biomechanical Etiology of The So-Called Idiopathic Scoliosis (1995 – 2007) – Connection with “Syndrome of Contractures” – Fundamental Information for Pediatricians in Program of Early Prophylactics / Journal of US-China Medical Science, USA, May 2011, Volume 8, No 78, 259-272 Karski T.: Etiopatogeneza skoliozy tzw. idiopatycznej. Wyjaśnienie wpływów biomechanicznych. Nowa klasyfikacja – trzy grupy etiopatogenetyczne, cztery typy. Nowe leczenie rehabilitacyjne. Neo-profilaktyka. Polska Akademia Nauk, Oddział w

Lublinie, PAN, Biuletyn Informacyjny, 17/2012, 81 – 88 28.

Karski T., Kędzierski Z., Bartoszczyk A., Jabłoński M., Karski J., Słowińska B., Kalisz A.: History of orthopaedics in Lublin. Founding of the Orthopaedic Department of Medical University in 1954. Problems. The team. Didactics. Clinic and research aim in the years 1954 – 2012, Pohybove ustroji / Locomotor System, 19/2012, No 3-4, 256 – 279

29. Karski T.: Present day explanation of the clinical signs in the biomechanical aetiology of the so-called idiopathic scoliosis (1995 – 2011). The relationship between the ”model of hips movement” and the character of scoliosis; three groups and four types. The causative role of “gait” and “standing ‘at ease’ on the right leg” / Studies in Health Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 8, IOS Press, Amsterdam – Berlin – Tokyo – Washington DC, 2012, 133 – 138 30. Karski T.: Biomechanical Explanation of Aetiology of the So-Called Idiopathic Scoliosis. Two etiopathological Groups – Important for Treatment and Neo-Prophylaxis Pan Arab Journal Vol. (9) No. (1)/ January 2005 pp 123-135 31.

Komprda J. in Karski T.: Aetiology of the so-called “idiopathic scoliosis”. Biomechanical explanation of spine

deformity. Two groups of development of scoliosis. New rehabilitation treatment. Possibility of prophylactics, Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 4, Vol. 91., IOS Press 2002, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 37-46. 32. Lowe T.G., Lawellin D., Smith D.A.B. et al.: Platelet calmodulin levels in adolescent idiopathic scoliosis. Spine 2002; 27:768-775 33.

Magoun (1974) in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103.

34. Malawski S.: Własne zasady leczenia skolioz niskostopniowych w świetle współczesnych poglądów na etiologię i patogenezę powstawania skolioz, Chir. Narz. Ruchu i Ortop. Pol.,1994,59,3:189-197 35. Mau H.: Zur Ätiopathogenese von Skoliose, Hüftdysplasie und Schiefhals im Säuglinsalter. Zeitschrift f. Orthop. 1979, 5, 601-5 36. Mau H.: Die Atiopatogenese der Skoliose, Bücherei des Orthopäden, Band 33, Enke Verlag, Stuttgart 1982, 1-110 37. McMaster M.J.: Infantile id iopathic scoliosis: can it be prevented? JBJS, 1983, 65-B, 612-617 38. Meyer in Tomaschewski R., Popp B.: Die Funktionelle



Behandlung der beginnenden idiopathischen Skoliose. Jahann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96. 39. Ogilvie J.W., Brown J., Argyle V., Nelson L., Meade M., Ward K.: The search for Idiopathic Scoliosis Genes. Spine 2006; 31: 679 – 681 40. Oleszczuk J., Chazan B., Kamiński K., LeszczyńskaGorzelak B., Skręt A., Szymański W.: Poród patologiczny. in „Położnictwo” Klimek Rudolf, Dream Publ. Comp.Inc., Kraków, 1999, 291-337 41. Oleszczuk J., Szymański W., Wilczyński: Patologia ciąży in „Położnictwo” Klimek Rudolf, Dream Publ. Comp. Inc., Kraków, 1999, 395-499 42. Rąpała K. in Tylman D.: Patomechanika bocznych skrzywień kręgosłupa, Wydawnictwo Severus, Warszawa, 1995, 167. 43.

Rąpała K. in Karski T.: Skoliozy tzw. idiopatyczne – etiologia, rozpoznawanie zagrożeń, nowe leczenie rehabilitacyjne, profilaktyka (The etiology of the socalled idiopathic scoliosis. The new rehabilitation treatment). Prophylaxis, FOLIUM, Lublin, 2003, 1-233

44. Robinson C.M., McMaster M.J.: Juvenile idiopathic scoliosis. Curve patterns and prognosis in one hundred and nine patients. JBJS, 1996, 78-A, 1140-1148

45. Saji M., Leong J.C.Y.: Increased femoral neckshaft angles in adolescent idiopathic scoliosis. Spine 1995; Vol.20; 303:311

51. Tylman D.: Patomechanika bocznych skrzywień kręgosłupa. Wydawnictwo Severus, Warszawa, 1995, Seiten 167.

46. Sevastik J., Diab K.: Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 1, Vol. 37, IOS Press 1997, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington, DC 1-509.

52. Willner (1972) in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103.

47. Skogland L.B., James A., Miller A.: Growth related hormones in idiopathic scoliosis. An endocrine basis for accelerated growth. Acta Orthop. Scandinavica 1980, 51, 779-789. 48. Stokes I.A.F.: Studies in Technology and Informatics, Research into Spinal Deformities 2, Vol. 59, IOS Press 1999, Amsterdam, Berlin, Oxford, Tokyo, Washington DC, 1-385. 49. Tarczyńska M., Karski T., Frelek-Karska M.: Prenatal conditions for the development of the hip dysplasia in the material of 223 pregnant women, followed-up study of the newborn children”. EPOS 2000, XIX Meeting of the European Pediatric Orthopaedic Society, Congress Book, Milan, April 5-8.2000, page P8. 50.

Tomaschewski R., Popp B.: Die Funktionelle Behandlung der beginnenden idiopathischen Skoliose. Jahann Ambrosius Barth, Leipzig Heidelberg 1992, 1-96.


53. Wynne-Davies (1975) in Normelly H.: Asymmetric rib growth as an aetiological factor in idiopathic scoliosis in adolescent girls. Stockholm 1985, 1-103. 54. Zarzycki D., Skwarcz A., Tylman D., Pucher A.: Naturalna historia bocznych skrzywień kręgosłupa, Chir. Narz. Ruchu i Ortop. Polska, 1992, 57, Supp. 1, 9-15 55. Żuk T., Dziak A.: Ortopedia z traumatologią narządów ruchu. PZWL, Warszawa, 1993, 161-173

ACKNOWLEDGEMENT: I would like to give thanks to MA Kathrin Karska for correcting my English. ADDRESS OF FIRST AUTHOR: University of Vincent Pol, Lublin, Poland www.ortopedia.karski.lublin.pl E-mail: [email protected] [email protected]

25

GYAKORLATI SPORTORVOSLÁS | SPORT MEDICINE IN PRACTICE

BIRKÓZÓK SPORTÁGSPECIFIKUS REHABILITÁCIÓJA ELÜLSŐ KERESZTSZALAG-SÉRÜLÉS UTÁN SPORT SPECIFIC REHABILITATION OF WRESTLERS FOLLOWING AN ACL INJURY

RÖGLER GÁBOR1, MOLNÁR SZABOLCS LAJOS2, BERKES ISTVÁN1, BARNA TIBOR1, FARKAS GÁBOR1, GÁL VERA3 1 Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest 2 Health Guard Hungary és Magyar Birkózó Szövetség, Budapest 3 Szegedi Tudományegyetem – Egészségügyi és Szociális képzési Kar, Szeged

ÖSSZEFOGLALÁS A birkózás olyan aciklikus sportág, amely az általános képességek és készségek mellett speciális technikai-, taktikai- kondicionális- és koordinációs felkészültséget is igényel. A nem megfelelő felkészülés vagy akár a koncentráció pillanatnyi kihagyása is sérüléshez vezethet. A műtéti beavatkozást igénylő sérülések között a birkózók elülső keresztszalag szakadása kiemelt jelentőségű, mind előfordulásának gyakorisága, mind következményei és az azzal együtt járó kezelés miatt. Jelen tanulmányunkban bemutatjuk – az általános irányelvek mellett – saját tapasztalataink alapján elkészített rehabilitációs programot, amely elősegíti a sérülést elszenvedő birkózóknak a versenysportba való visszatérését, illetve kiegészíti a szakirodalmat e területen. Kulcsszavak: birkózás, elülső keresztszalag-sérülés, rehabilitáció SUMMARY Wrestling is an acyclic sport, which requires special technical, tactical, conditional and coordination skills. Improper physical conditioning or inadequate concentration can lead to injury. Of the injuries requiring surgical intervention among wrestlers, the ACL tear is extremely important because of its high occurrence rate, consequences and treatment needs. In our study we present a rehabilitation program that facilitates the return of injured wrestlers to competitive sport following an ACL surgery. This program was created based on our own experiences along with existing medical guidelines. Our study also addresses existing gaps in related medical literature of this field. Key words: wrestling, ACL tear, rehabilitation

26



BEVEZETÉS A birkózás az egyik legősibb sportág, már az ókori olimpiák programjában is szerepelt. I.e. 708-tól az ókori öttusa (pentathlon) részeként, későbbiekben önálló versenyszámként. Az ókorban, mint az életre való felkészítésnek, többek között harci előképzésnek a részeként alkalmazták, manapság pedig kondicionális- és koordinációs képességfejlesztés, valamint pozitív személyiségfejlesztő hatása miatt népszerűsítik. Napjainkban is állandó versenyszám az Olimpiákon, ahol összesen 14 férfi és 4 női súlycsoportban lehet érmeket nyerni (3). Rendkívül összetett sportág, aerob és anaerob állóképesség mellett speciális technikai, fizikális és taktikai felkészültséget, valamint magas szintű mentális koncentrációt is igényel (16, 17). A mérkőzés eredményének alakítása, az akció-reakció corticalis szabályozása mellett rendkívül nagy szerepe van a sérülések tudatos megelőzésében és kezelésében is a mentális, valamint pszichés felkészültségnek (3). Fent említett fizikai, mentális és szellemi képességek fejlesztésének jelentősége, valamint a személyiségformáló jellege miatt a Nemzeti Alaptantervbe is bekerült, mint „A birkózás alaptechnikái és grundbirkózás” néven (2,3). Hiába zajlanak puha szőnyegen, illetve fokozatosan bővülő óvintézkedések mellett a küzdelmek, elkerülhetetlenek a kisebb nagyobb – akár műtétet igénylő – sérülések (18). Általános érvényű rehabilitációs protokollok léteznek, de sportágspecifikus rehabilitációról kevés található a szakirodalomban. Jelen tanulmányunkban célul tűztük ki egy birkózók számára készült reha-

bilitációs program kialakítását, amely a későbbiekben – megfelelő háttértanulmányok, alkalmazás és visszajelzés után – egy protokoll alapjaként is szolgálhat. Közleményünk logikailag illeszkedik korábbi publikációnkhoz, amelyben az élvonalbeli birkózók elülső keresztszalag-sérüléseit (epidemiológia, megelőzési lehetőségek, kezelés) vizsgáltuk (20). SPORTÁGSPECIFIKUS TÉNYEZŐK A birkózás a világ számos országában népszerű sportág, de a résztvevők számához képest – ös�szehasonlítva a többi sportággal – magasabb a sérülések aránya (18). A versenyek során 12,7%-os általános sérülési arányt dokumentáltak. A sérültek kb. egyharmada (összesen 4,6%) kényszerült a verseny feladására (14). A térdsérülések jelentőségét a birkózásban az a tanulmány támasztja alá, amely szerint ezek 65%-a műtéti kezelést igényel (14). Ugyanakkor az összes térdsérülésnek csak a 9,1%-a elülső keresztszalag sérülés (11). Birkózás során az LCA sérülések leggyakrabban a térd azon helyzetében jönnek létre, amikor nyílt kinetikus láncú mozdulatsorból zárt kinetikus láncú mozgássorra vált (20). Jellemző, hogy a versenyzők lába enyhén hajlított helyzetben érintkezik a szőnyeggel. A birkózás során létrejött LCA sérülések jelentős része verseny során keletkezik 12, 20). ÁLTALÁNOS REHABILITÁCIÓ SPORTOLÓKNAK Minden betegnél a teljes rehabilitációra törekvés a célunk. Ha a be-


teg a műtét előtti aktivitás szintjét később csökkenteni képes, úgy a visszatérés is hamarabb elérhető. Ha azonban az élsport versenykörülményei közé kíván visszatérni, az csak teljes fizikai és szellemi kondíciójának visszanyerése után lehetséges. Ebben az esetben lehetőség szerint gyors, de a speciális sportszakmai célok elérését is lehetővé tevő rehabilitációra kell törekedni, ami időigényesebb. Ezalatt azt értjük, hogy egy adott napon a rehabilitációs kezelés minősége és mennyisége is eltérő, ezért időigényesebb mind a beteg, mind a gyógytornász részéről. Értelemszerűen a kezelés egészének tartama rövidebb. Gyakorlatban a versenysportba való visszatérés feltétele az ép végtag izomerejének 90%-ának elérése (5). KERÉKPÁROZÁS A keresztszalag (de más műtéti beavatkozást igénylő sport-) sérülések posztoperatív rehabilitációs kezelésénél a specifikus anatómiai és biomechanikai szempontokon túl figyelembe kell venni azt is, hogy az izom állóképessége is jelentősen romlik a sérülés, a műtét és az eltelt idő miatt, ezért ezt célszerűen fejleszteni kell. Ennek egyik jól bevált biztonságos módszere a kerékpározás, amely zárt kinetikus mozgássor, és amelynek során nagy sebességű kontrakciók sorozata jön létre. Alapkövetelménye, hogy a mozgásterjedelem elérje legalább a 100°-ot, ami körülbelül a műtét után 3-4 héttel esedékes, de ez egyénenként eltérő lehet. A kerékpározás mozgásának imitálása levegőben az első héten; szobakerékpározás formájában pedig, a „tradicionális” protokoll szerint már az I. fázisban

27


(7. nap – 4. hét) megkezdhető. Itt a láb pedálhoz való rögzítésével biztosítható a térd flexorok erősítése, illetve az extensorokkal való ko-kontrakcióban történő működése. Ez természetesen egyértelmű és egyéni iránymutatást igényel az operáló orvos és a kezelést végző gyógytornász részéről. Az 5-6. hónapban elkezdhető a rendes kerékpározás is óvatosan, hiszen a hirtelen letámasztás, ismételt sérüléshez vezethet. Kezdetben a kerékpározás ne legyen nagy sebességű, tartson rövid ideig és nem nagy emelkedők leküzdése a cél. A későbbiekben, ha napról-napra nem is, de hétről-hétre lehet növelni a terhelést (távolság, emelkedő, intenzitás, időtartam), de egyszerre csak az egyik összetevőjét. Az optimális terhelés a cél, nem pedig a határon túli terhelés! „A túl kicsi inger, semmilyen eredményt sem hoz; a kis inger kisfokú eredményt hoz; a közepes inger optimális eredményt hoz; a túl nagy inger pedig káros következményekkel jár” (4) ÚSZÁS Az úszás a másik jól bevált módszer az izom állóképesség növelésére. A II. fázisban (4-8. hét) elkezdhető nyílt kinetikus mozgássor (10). Alapvető fontosságú, hogy a seb teljesen gyógyult legyen. Előfordul, hogy a műtét után még sor kerül a seb újranyitására, kitisztítására (esetleges fertőzés következtében), ilyen esetben természetesen a posztoperatív rehabilitációs protokollt újraértelmezzük és újratervezzük. A legfontosabb az úszásnál a rotáció elkerülése, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak gyors-, illetve hátúszás javasolt, a mellúszást

28

minden esetben mellőzni kell, még a későbbiekben is. Az úszás időtartamára, intenzitására a kerékpározásnál említett alapelvek az érvényesek. FUTÁS Az egyenes vonalú kocogás lehetséges már 2 hónappal a műtét után is. A nagyobb terheléssel járó futás ugyanakkor csak később, 4-6 hónappal a rekonstrukció után engedhető meg, amikor a sérült láb combizomzatának erőssége elérte az ép oldal erősségének 85%-át. A futás programjának kialakításánál figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat és eltéréseket. Hidegben inkább a műfüves pályán, puha rekortánon, de semmiképp sem betonon, vagy kemény talajon ajánlott a futás. Az úgynevezett „sífutó-”, illetve ellipszis gépeken, a futás imitálása hamarabb is megkezdhető, hiszen azáltal, hogy a mozgás pályája ellipszis alakú, nem jelent olyan fokú megterhelést a térdre, mint a sík terepen való futás. SPORTÁGSPECIFIKUS REHABILITÁCIÓ – TÉRDROTÁCIÓS GYAKORLATOK, KIEGÉSZÍTVE HAMSTRING ERŐSÍTÉSSEL A fent említett gyakorlatok alkalmasak az általános állóképesség fejlesztésére. A következő sportágspecifikus gyakorlatok a rehabilitáció lezárása után és az edzésekbe való visszatérések előtt alkalmazandók. A későbbiekben, tehát a versenysportba való visszatérés közben is hasznosak lehetnek. A gyakorlatok imitálják a főbb sérülésveszélyes helyzeteket, tehát a térdet felkészítik ezekre a mozdulatokra. A súly valamint az ismét-

lések számának fokozatos növelése javasolt, szintén a fent említett alapelvek betartása mellett. 1. Gyakorlat. Súlyemelőrúd a sarokba állítva. Kiinduló helyzet: vállszélességű terpeszállás, szer fogása mellkas magasságában két kézzel hajlított könyökkel (A); 1-3. ütem (ü): törzsfordítás balra, karnyújtás, szer leengedése bal térdhez (B); 4. ütem: törzsfordítással térdnyújtás dinamikusan vissza kiinduló helyzetbe (C); 5-8. ütem: ugyanez ellenkező oldalra (D) (1. ábra). 3x12 ismétlés folyamatos oldalcserével. 2. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: párban széles-hajlított terpeszállás egymásnak háttal, a páros egyik tagjának szer fogása mellső középtartásban (A), (térd 70-80°os flexióban); 1. ütem: törzsfordítás balra, szer átadása a társnak (B); 2. ütem: törzsfordítás jobbra, szer átvétele (C), (2. ábra). Dinamikusan végzendő! 3x1 perc, folyamatos oldalcserével. 4. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: vállszélességű terpeszállás, medicinlabda tartása mellső középtartásban (A); 1. ütem: szer leengedése bal boka külső részéhez, térdhajlítással törzshajlításon keresztül dinamikusan (B); 2-4. ütem: térdnyújtással emelkedés lassan vissza kiinduló helyzetbe (C); 5-8. ütem: ugyanez ellenkező oldalra (D), (4. ábra). 3x20 ismétlés folyamatos oldalcserével. 5. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: sarokülés, súlyemelőrúddal a tarkónál (A); 1. ütem: emelkedés térdelőállásba (B); 2-4. ütem: ereszkedés vissza kiinduló helyzetbe lassan (C), (5. ábra). 3x16 ismétlés.



6. Gyakorlat, súlyemelő rúd a sarokba állítva. Kiinduló helyzet: oldalsó jobb harántterpesz, szer fogása mellkas magasságában két kézzel (A); 1-3. ütem: ereszkedés jobb támadóállásba térdhajlítással és könyöknyújtással (B); 4. ütem: emelkedés vissza kiinduló helyzetbe (C); 5-8. ütem: ugyanez ellenkező oldalra (D), (6. ábra). 4x8 ismétlés folyamatos oldalcserével. 7. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: térdelőállás (A); 1. ütem: ugrás guggoló állásba (B); 2. ütem: ereszkedés vissza térdelő állásba (C), (7. ábra). 3x20 ismétlés. 8. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: térdelőállás tarkóra tartással, társ bokafogással rögzít (A). 1. ütem: ereszkedés előre (B); 2. ütem: törzsemelés és törzsfordítás baloldalra (C); 3-4. ütem: ugyanez ellenkezőleg (D), (8. ábra). 3x12 ismétlés folyamatos oldalcserével. 9. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: bal harántterpeszállás (térdek előre néznek), szer fogása mellső középtartásban (A); 1.ütem: törzshajlítás jobbra, medicinlabda érintése talajra (B); 2. ütem: törzsemelés vissza kiinduló helyzetbe (C); 3. ütem: medicinlabda érintése talajra, baloldalra térdhajlítással, törzshajlításon keresztül (D); 4. ütem: törzsemelés és térdnyújtás vissza kiinduló helyzetbe (A). Végig dinamikusan (9. ábra). 3x20 ismétlés folyamatos oldalcserével. 10. Gyakorlat. Kiinduló helyzet: térdelőállás, súlyemelőrúddal a tarkónál (A). 1. ütem: medence közelítése a talajhoz baloldalra (B); 2. ütem: emelkedés vissza kiinduló helyzetbe (C); 3-4. ütem: ugyanez ellenkezőleg (D), (10. ábra). 3x12 ismétlés folyamatos oldalcserével.

MEGBESZÉLÉS A birkózás olyan összetett sportág, amely az általános képességek és készségek mellett speciális technikai-, kondicionális- és taktikai felkészültséget is igényel. A világ számos országában népszerű, de a résztvevők számához képest – ös�szehasonlítva a többi sportággal – magasabb a sérülések aránya. (18). A versenyek során 12,7%-os általános sérülési arányt dokumentáltak, amelyek elszenvedőinek kb. az egyharmada (összesen 4,6%) kényszerült a verseny feladására (14). A térdsérülések jelentőségét a birkózásban az a tanulmány támasztja alá, amely szerint ezek 65%-a műtéti kezelést igényel (14). Ugyanakkor az összes térdsérülésnek csak a 9,1%-a elülső keresztszalag sérülés (11). Birkózás során az LCA sérülések leggyakrabban a térd azon helyzetében jönnek létre, amikor nyílt kinetikus láncú mozdulatsorból zárt kinetikus láncú mozgássorra vált (20). Jellemző, hogy a versenyzők lába enyhén hajlított helyzetben érintkezik a szőnyeggel. A birkózás során létrejött LCA sérülések jelentős része verseny során keletkezik (12, 20). A kezelés célja: stabil, terhelhető, tünetmentes ízület elérése, valamint az újrasérülések és a késői degeneratív elváltozások megelőzése, létrejöttük késleltetése (8). A műtéti indikáció relatív és az egyén aktivitási szintjétől és igényétől függ (19). Különböző aktivitási szinteket állított fel az International Knee Documentation Committee (I-IV), amelyek figyelembevételével döntenek a műtéti kezelés mellett (6). Az I szint a leginkább igénybe vetteket jelenti, ide tartozik gyakorlatilag minden élsportoló. A II-es csoportban is ajánlott a műtét, ahova a nehéz


fizikai munkások, valamint azon szabadidő vagy élsportolók tartoznak, akiknek terhelés közben irányt kell változtatniuk (9). A kezelés (műtéti vagy konzervatív) kiválasztásánál, az aktivitási szintek mellett az egyén igényei, a sérülés óta eltelt idő, a szalagsérülés részleges- vagy teljes volta és panaszai játszanak szerepet. Nincs egyértelmű irányelv, de kétségtelen tény, hogy a javuló műtéti technikákkal és gyakorlattal a műtéti ellátás felé tendál az igény (22). A sportolók mozgásszervi rehabilitációja a gyakorlatban poszttraumás rehabilitációt jelent (1). Ennek a sérülés utáni rehabilitációnak a legfőbb eszköze a mozgásterápia (gyógytorna). Az ugyancsak a rehabilitáció részét képező fizioterápia eszközei elvileg csak kiegészítést jelenthetnek, mozgásterápia nélkül teljes gyógyulás nem érhető el, legfeljebb csak tüneti kezelés szintjén. A gyógytorna legfőbb célja az izomzat erősítése, természetesen az ízületi mozgáshatárok lehetőség szerint teljessé tétele mellett és minden esetben szükséges. Általános érvényű rehabilitációs irányelvek léteznek, de sportágspecifikus rehabilitációról kevés található a szakirodalomban. A tudományos közleményekben – és a gyakorlatban is – „ak celerált” és „tradicionális” rehabilitációs protokollal találkozhatunk (7). Számos tényező befolyásolja a rehabilitációt (műtéti technika, műtét fajtája, LCA-graft rögzítésének módja, kor, nem, sportbeli további célok stb.), mégis az alapvető különbségek megfogalmazhatók (13, 15, 21). Olyan protokoll, amely általánosan illetve minden betegre egyformán alkalmazható, nem létezik. A birkózók keresztszalag sérülés utá-

29


SPORTÁGSPECIFIKUS GYAKORLATOK | SPORT SPECIFIC EXERCISES

1. ábra: Súlyemelőrúddal törzsfordítás. Fig 1: Twist with the bar from left to right continuously.

2. ábra: Medicinlabda átadása törzsfordítással. Fig. 2: Twist and pass the ball from left to right then from right to left.

3. ábra: „Homorítás”. Fig. 3: Bend over at your hips with your back straight and lower yourself until you hover the ground.

4. ábra: Törzshajlítás bokához medicinlabdával. Fig. 4: Bend to the ankle with the medicine ball.

5. ábra: Sarokülés súlyemelő rúddal. Fig. 5: Sitting on your feet with the bar on your shoulders.

30



SPORTÁGSPECIFIKUS GYAKORLATOK | SPORT SPECIFIC EXERCISES

6. ábra: Súlyemelő rúddal ereszkedés támadóállásba. Fig. 6: Lunge to the ground with the pole

7. ábra: Térdelőállásból guggolásba való felugrás. Fig. 7: Jump from a kneeling poistion to a squatting position.

8. ábra: „Homorítás” törzsfordítással. Fig. 8: In a kneeling position bend and twist to the left and then to the right.

9. ábra: Medicinlabdával talajérintés harántterpeszben. Fig. 9: With your right foot in front of your left foot touch the ground with the ball and then again with your left foot infront of your right foot.

10. ábra: Térdelőhelyzetben súlyemelő rúddal oldalra kiülés. Fig. 10: With the bar on your shoulders in a kneeling position bend and twist from right to left without touching the ground.


31


ni rehabilitációjában az igénybevétel, a sportágspecifikus tényezők és a versenynaptár jellegzetességei miatt (évente egy, maximum kettő kiemelt világverseny) a tradicionális módszert alkalmazzák (20). Minden betegnél a teljes rehabilitációra törekvés a cél. Ha a beteg a műtét előtti aktivitás szintjét később csökkenteni képes, úgy a visszatérés is hamarabb elérhető. Ha azonban az élsport versenykörülményei közé kíván visszatérni, az csak teljes fizikai és szellemi kondíciójának visszanyerése után lehetséges. Ebben az esetben lehetőség szerint gyors, de a speciális sportszakmai célok elérését is lehetővé tevő rehabilitációra kell törekedni, ami időigényesebb. Ezalatt azt értjük, hogy egy adott napon a rehabilitációs kezelés minősége és mennyisége eltérő, ezért időigényesebb mind a beteg, mind a gyógytornász részéről. Értelemszerűen a kezelés egészének tartama rövidebb. Gyakorlatban a versenysportba való visszaállás feltétele az épp végtag izomerejének 90%-ának elérése (6). Az alapsportágak (kerékpározás, úszás, futás) alkalmasak az általános állóképesség fejlesztésére. Jelen tanulmányunkban bemutattuk azt a saját tapasztalataink alapján elkészített rehabilitációs programot, amely elősegíti a sérülést elszenvedő birkózóknak a versenysportba való visszatérését, illetve kiegészíti a hiányos szakirodalmat e területen (12). Ezek az un. „sportágspecifikus” gyakorlatok, a rehabilitáció lezárása után és az edzésekbe való visszatérések előtt alkalmazandók (az általános, szimplán testsúlyterheléssel történő rotációs gyakorlatok természetesen a rehabilitáció korábbi szakaszaiban is végzendők). A későbbiekben,

32

tehát a versenysportba való vis�szatérés közben is hasznosak lehetnek. A gyakorlatok célja nagyrészt a főbb sérülésveszélyes helyzetek súlyokkal való imitálása, tehát a térdízület(ek) felkészítése ezekre a mozdulatokra. A súlyok valamint az ismétlések számának fokozatos növelése javasolt, szintén a fent említett alapelvek betartása mellett. KÖVETKEZTETÉSEK

szertani lapok, Testnevelés 4:1-32 (1997). 3. Barna, T.: Játék a birkózás. Egyetemi Jegyzet, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Budapest. Tankönyvkiadó, Budapest, 8-14, (2006). 4. Czeglédy, K.: Rehabilitáció és sport. In Jákó, P. (ed.): A sportorvoslás alapjai. OSEI, Budapest, 289-326, (2003).

A birkózás olyan összetett sportág, amely az általános képességek és készségek mellett speciális technikai-, kondicionális- és taktikai felkészültséget is igényel. A térdsérülések jelentőségét a birkózásban az a tény támasztja alá, amely szerint ezek 65%-a műtéti kezelést igényel, ugyanakkor az összes térdsérülésnek csak 9,1%-a elülső keresztszalag sérülés. Az alapsportágak (kerékpározás, úszás, futás) alkalmasak az általános állóképesség fejlesztésére. Az un. „sportágspecifikus” gyakorlatok, a rehabilitáció lezárása után és az edzésekbe való visszatérések előtt alkalmazandók.

5. Czeglédy, K.: Rehabilitáció és sport. In Jákó, P. (ed.): A sportorvoslás alapjai. OSEI, Budapest, 291, (2003).

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

8. Friel, NA., Chu, CR.: The Role of ACL Injury in the development of posttraumatic knee osteoarthritis. Clin Sports Med. 41:1-12 (2013).

1. Aglietti, P., Ponteggia, F., Giron F.: Rehabilitation of the knee after anterior cruciate ligament reconstruction. In Puddu, G., Giombini, A., Selvanetti, A. (eds): Rehabilitation of sports injuries, Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, 118-136, (2001). 2. Barna, T.: A birkózás helye az iskolai testnevelésben. Mód-

6. Czeglédy, K., Berkes, I.: Rehabilitáció elülső keresztszalag rekonstrukció után – Sportorvosi ismeretek, 11., OSEI, Budapest, 16-37 (1994). 7. Dubljanin-Raspopović, E., Kadija, M., Matanović, D.: Basic principles of aggressive rehabilitation after anterior cruciate ligament reconstruction. Srp Arh Celok Lek. 133(11-12):528-31 (2005).

9. Gammons M. Anterior Cruciate Ligament Injury Updated: 2012. Május 4. Elérhető: http://emedicine. medscape.com/article/89442overview Belépés: 2013.11.09. 10. Heijne, A., Werner, S.: Early versus late start of open



kinetic chain quadriceps exercises after ACL reconstruction with patellar tendon or hamstring grafts: a prospective randomized outcome study. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 15 (4):402-14 (2007). 11. Jarret, GJ., Orwin, JF., Dick, RW.: Injuries in collegiate wrestling. Am J Sports Med. 26:674-80 (1998). 12. Lightfoot, AJ., McKinley, T., Doyle, M., Amendola, A.: ACL tears in collegiate wrestlers: report of six cases in one season. Iowa Orthop J. 25:145-8 (2005). 13. Lobb, R., Tumilty, S., Claydon, LS.: A review of systematic reviews on anterior cruciate ligament reconstruction rehabilitation. Phys Ther Sport. 13:270-278 (2012). 14. Lorish, TR., Rizzo, TD. Jr., Ilstrup, DM., Scott, SG.: Injuries in adolescent and preadolescent boys at two large wrestling tournaments. Am J Sports Med. 20:199-202 (1992).

15. Lyman, S., Koulouvaris, P., Sherman, S., Do, H., Mandl, LA., Marx, LG.: Epidemiology of anterior cruciate ligament reconstruction: trends, readmissions, and subsequent knee surgery. J Bone Joint Surg Am. 91 (10):2321-8 (2009). 16. Mirzaei, B., Curby, DG., Barbas, I., Lotfi, N.: Physical fitness measures of cadet wrestlers. International Journal of Wrestling Sciences 1 (1):63-66 (2011). 17. Molnár, Sz.: Sportegészségügyi ellátás a birkózásban. Történeti áttekintés, irányelvek, aktuális helyzet, célok és lehetőségek. Sportorvosi Szemle 51 (4):151-153 (2010). 18. Myers, RJ., Linakis, SW., Mello, MJ., Linakis, JG.: Competitive wrestlingrelated injuries in school aged athletes in U.S. Emergency Departments. West J Emerg Med. 11 (5):442–449 (2010). 19. Peterson, L., Renstrom, P.: Knee in sport injuries: their prevention and treatment. 3rd Edition. Singapore: Kyodo Printing Pte. Ltd.: 267-331 (2001).


20. Rögler, G., Molnár, SL., Berkes, I., Barna, T.: Élvonalbeli birkózók elülső keresztszalag-sérülése: epidemiológia, megelőzési lehetőségek, kezelés. Magyar Sporttudományi Szemle 12 (48):21-26 (2011). 21. Samuelsson, K., Andersson, D., Ahldén, M., Fu, FH., Musahl, V., Karlsson, J.: Trends in surgeon preferences on anterior cruciate ligament reconstructive techniques. Clin Sports Med. 32 (1):11126 (2013). 22. Traumatológiai Szakmai Kollégium: A térd keresztszalag sérüléseinek ellátása. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. PubMed PMID: 23177466 (2006).

LEVELEZŐ SZERZŐ: Molnár Szabolcs Lajos 3519 Miskolc, Bencések útja 67. E-mail: [email protected] Tel: +36/30/6347798

33

SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK | EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS

34

SZERKESZTŐI ÚTMUTATÓ SZERZŐINKNEK

EDITORIAL GUIDELINES FOR AUTHORS

Az évente 4 számban megjelenő Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területéről. Kérünk minden szerzőt, hogy beküldés előtt publikációját az alábbi útmutató segítségével készítse elő. Kérjük, vegye figyelembe, hogy kéziratokat nem tudunk megőrizni és/vagy visszaküldeni.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine publishes original articles in the field of sports medicine. All our authors are cordially asked to prepare their articles in line with the guide below before sending it to us. Please note that we are unable to store or send back manuscripts.

A PUBLIKÁCIÓK TAGOLÁSA A cikk fejléce címmel kezdődik. Alá „dr.” előtag nélkül kerülnek a szerzők nevei, ez alá pedig azoknak az intézeteknek a neve, amelyeknek munkatársaiként a szerzők munkájukat végezték. Az intézményneveket – vesszővel elválasztva – rendre a város és ország megjelölése követi. A szerzőket és intézményeiket számozás köti össze (felső indexben). A cím, szerzők és intézmények után összefoglaló következik, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót kérünk megadni. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. A szövegtörzs lehetőség szerint bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására tagolandó. A dolgozat végén a hivatkozásokat kell közreadni, mégpedig az első szerzők vezetéknevei szerint ABC-sorrendbe rendezve. A hivatkozások szintaxisa: szerzők neve, kettőspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyamszám (vagy kötetszám), kezdő és záró oldalszám, valamint évszám. Könyv esetén a szerző neve, a könyv címe, a kiadás száma, a kiadó neve és városa, valamint a megjelenés éve jelölendő. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan kell eljárni, kiegészítve a referált mű magyar címével.

ARTICULATION OF PUBLICATIONS The article begins with a title. In a separate line it is followed by the names of authors without the abbreviation “dr.”; then the names of institutes the authors are affiliated with are coming, in separate line each. Respective municipalities and countries are also to be indicated and are separated from institution names by comma. Authors and their respective institutes are connected by numbering (in upper index). The head section is followed by a summary, which incorporates the purpose of the study as well as the results and the conclusions. At the end of the summary a few (no more than five) keywords are required in order to describe the content. If possible, the body text should be consisting of the following parts: introduction, presentation of methods, presentation of results, discussion, conclusions and summary. At the end of the paper references must be indicated in alphabetical order of surnames of first authors. References must meet the following synthax: authors' names, colon, title of paper (in original language), abbreviated name of journal, volume number, starting and ending page number. Books should be referenced as follows: authors' names, title of book, publisher's name and municipality, year of publication. Reviews of foreign language journals and books should be cited similarly, amended by the English title of the reviewed publication.

TÁBLÁZATOK, ÁBRÁK A táblázatokat magyar szerző esetén magyar és angol nyelvű, külföldi szerző esetén angol nyelvű magyarázó feliratokkal kell ellátni. Grafikonokhoz feltétlenül kérjük a forrásadatok elküldését is (pl. Excel file-ban). A képeket lehetőség szerint maximális minőségben, külön file-okban (is) kérjük elküldeni. Figyelem: a nyomdai felbontás legalább 300 DPI. Ennek biztosításához a monitoron 100%-os nagyítás esetén kb. négyszeres hosszban és szélességben kell látni a képet a nyomtatási mérethez képest. Szükség esetén kérjen segítséget a [email protected] e-mail címen.

TABLES & FIGURES Tables and figures must be accompanied by captions. Should you include a chart in your article, please, never forget to send us the corresponding source data (e.g. Excel file), too. Images must be of the highest quality and they must be sent in separate files. Please note that professional print resolution requires 300 DPI or above. In order to ensure this quality, one must see the image at least 4 times as high and 4 times as wide on the monitor (at 100% zooming) as what (s)he wants to see on paper. Contact [email protected] for help if needed.

SZERZŐK FOTÓI A megjelenő cikket az első szerzők fotói kísérik. Ehhez egy olyan fotót kérünk beküldeni, ami legalább 800×1200 pixel méretű; se nem alul-, se nem felülexponált; éles; zaj- és bemozdulásmentes; szakmai lapban közzétehető; nem egészalakos; illetve amelyen a szerző egyedül látható, lehetőség szerint homogén háttér előtt. A fotó beküldése hozzájárulást jelent a cikk mellett történő megjelentetéséhez.

AUTHORS' PHOTOS The articles published are accompanied by the portraits of the first authors. The photos must meet the following criteria: sharp image with at least 800×1200 pixels; no under- or overexposure; no noise, no motion blur. Author must be alone in the picture, preferably in front of a homogenous background. By submitting a photo the author automatically approves its publication next to his/her paper.

A SZERKESZTŐSÉG ELÉRHETŐSÉGEI: Dobos József főszerkesztő Sportorvosi Szemle / Országos Sportegészségügyi Intézet 1123 Budapest, Alkotás u. 48. Tel.: 488-6100, fax: 375-3292, e-mail: [email protected]

CONTACT DETAILS OF THE EDITORIAL BOARD József Dobos Editor-in-Chief Sportorvosi Szemle / Országos Sportegészségügyi Intézet H-1123 Budapest, Alkotás u. 48., Hungary Tel.: [+36 1] 488-6100, fax: [+36 1] 375-3292, e-mail: [email protected]


H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e

Recommend Documents