H. P. BLAVATSKY
TITKOS TANÍTÁS III. TANULMÁNYOK Az okkult filozófia fontosságáról az életben
Fordították: Kakódy Mária, Vadnay Emmy, Hary Györgyné, 1962 Szabari János, 2008
MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT
1
ELŐSZÓ A következő I. II. és III. Tanulmányt H.P. Blavatsky írta, és kézről-kézre adták élete során, de azzal az elképzeléssel írta le, hogy majd egy idő múltán könyv formájában is megjelentetik. Ezek olyan tanulmányok, amelyek inkább a tanulóknak szólnak, mint átlag olvasóknak, feldolgozásukhoz elmélyült tanulmányozásra és gondolkodásra van szükség. A „Jegyzetek néhány szóbeli tanításról” részt néhány tanulója írta le, és részben H.P.B. javította azokat, de nem próbálták meg töredékes jellegét egységesíteni. Eredetileg az első háromhoz hasonló leírt tanulmányok alapjának szánta ezeket a jegyzeteket, de romló egészségi állapota ezt lehetetlenné tette, ezért hozzájárulásával így kerültek kiadásra, miután a korlátozott közzététel időszaka eltelt. ANNIE BESANT
I. TANULMÁNY Figyelmeztetés Van egy különös törvény az okkultizmusban, amelyet évezredes tapasztalat bizonyít és igazol, és meg is nyilvánult késedelem nélkül a Teozófiai Társulat 15 éves léte alatt. Amint valaki leteszi a fogadalmat, bizonyos okkult következmények állnak be. Elsőként az ember természetében rejlő minden szunnyadó a felszínre kerül: hibái, szokásai, kvalitásai vagy elfojtott vágyai, jók, rosszak vagy közömbösek. Ha például hiú vagy érzéki valaki, vagy dicsvágyó, akár atavizmus vagy karmikus öröklés folytán, mindezek a hibák biztosan előtörnek, még ha eddig eredményesen elrejtette vagy elnyomta is azokat. Feltartóztathatatlanul fel fognak törni, és százszor olyan keményen kell majd küzdenie, mint azelőtt, amíg kiirtja ezeket a hajlamokat magából. Másrészt ha jó, nagylelkű, tiszta és mérsékelt, vagy bármely eddig rejtett vagy elleplezett erénye volt, ellenállhatatlanul a felszínre fognak törni, mint a többi. Így egy civilizált ember, nem bírva, ha szentnek tekintik, és álarcot tesz fel, nem fogja tudni elrejteni igazi természetét, akár az alacsonyrendűt, akár a nemeset. EZ EGY MEGVÁLTOZTATHATATLAN TÖRVÉNY AZ OKKULTIZMUSBAN. Tevékenysége annál szembeötlőbb, minél komolyabb és őszintébb a jelölt vágya, és minél mélyebben érezte át fogadalma valóságát és fontosságát. **************************** Az ősi okkult igazságnak: „Ismerd meg magadat”, ismerősnek kell lennie mindenki előtt, aki a rejtett tudást keresi, de kevesen – ha egyáltalán valaki – fogják fel teljesen ennek a delphoi jóslatnak az igazi értelmét. Ti mindnyájan ismeritek földi leszármazásotokat, de közületek ki nyomozta le valaha is asztrális, pszichikus és spirituális örökségét, amely azzá tesz titeket, amik vagytok? Sokan írták le és fejezték ki óhajukat, hogy egyesüljenek magasabb Énükkel, de úgy látszik, egyik sem ismeri az elszakíthatatlan köteléket, amely magasabb Énjét az Egyetemes Énnel összeköti.
2
Ez a tudás feltétlenül szükséges az okkultizmus minden céljára, legyen az gyakorlati, vagy pusztán metafizikai. Ezért ajánljuk, hogy ezeket a tanulmányokat ennek az összefüggésnek a megmutatásával kezdjük el minden irányban a világokkal: az abszolúttal, az őstípusival, a spirituálissal, a manaszival, a pszichikussal, az asztrálissal és elementálissal. Mielőtt azonban érinthetnénk a magasabb világokat – az őstípusit, a spirituálist és manaszit –, meg kell tanulnunk a hetedik, a földi világ, az alsóbb prakriti vagy malkuth – mint ahogyan a kabbala mondja – kapcsolatait azokkal a világokkal vagy síkokkal, amelyek közvetlenül követik. Nyilvánvaló, hogy ha egyszer elfogadtuk azt, hogy az emberi testnek közvetlen kapcsolatai vannak az ilyen más világokkal, a test szerveinek és részeinek a specializálódása szükségessé fogja tenni az emberi szervezet minden részének a megemlítését, kivétel nélkül. Az igazság és természet szemében egyetlen szerv sem nemesebb vagy hitványabb a másiknál. A régiek épp azokat a szerveket tekintették a legszentebbeknek, amelyeket mi a szégyen és titkolózás érzéseivel kötünk össze, mert ezek azok a teremtő központok, amelyek a világegyetem teremtő erőinek felelnek meg. Ezért intik az ezoterikusokat, hogy hacsak nem készek mindent az igazság és természet szellemében tekinteni, és elfelejteni a hamis illendőség kódexét, amelyet az álszenteskedés és az elsődleges funkciókkal való szégyenletes visszaélés termelt ki, amelyeket valaha isteninek tekintettek, jobban tennék, ha nem tanulmányoznák az ezotériát. *******************************
OM „OM” – mondja az árja adeptus, az ötödik faj fia, aki ezzel a szótaggal kezdi és végzi köszönését emberi lényként, ha nem emberi JELENLÉTEKET idéz fel, vagy azokhoz folyamodik. „OM MANI” – mormolja a turáni adeptus, a negyedik főfaj leszármazottja, és kis szünet után hozzáteszi: „PADME HUM”. Ezt a híres invokációt egész tévesen fordítják a keletkutatók, mintha azt jelentené: „Óh, az ékszer a lótuszban”. Mert bár szó szerint az OM az istenségnek szentelt szótag, PADME azt jelenti: „a lótuszban”, és MANI valamilyen ékkövet jelent, sem magukat a szavakat, sem jelképes értelmüket nem adják igazán helyesen vissza. Ebben a minden keleti formulák legszentebbjében nemcsak minden szótagnak megvan a maga titkos ereje, amely meghatározott hatást hoz létre, de az egész invokációnak 7 különböző értelme van, és hét különböző eredményt tud létrehozni, amelyek mindegyike különbözhet a többitől. A 7 jelentés és a hét eredmény az egész formulának és minden egyes szótagjának adott intonáción múlik, sőt még a betűk számértéke is nő vagy csökken az ilyen vagy olyan ritmus használatának megfelelően. Ne feledje el a tanuló, hogy számra épül a forma, és szám vezeti a hangot. Számban gyökerezik a megnyilvánult világegyetem: számok és harmonikus arányok vezérlik a homogén szubsztancia első megkülönböződéseit a heterogén elemekbe, és szám és számok szabnak határt a természet formáló kezének.
3
Ismerd meg a minden elem és al-elem alapvető princípiumának megfelelő számot, tanuld meg a kölcsönhatásukat és viselkedésüket a megnyilvánuló természet okkult oldalán, és a megfelelőségek törvénye elvezet a makrokozmikus élet legnagyobb misztériumainak a felfedezéséhez. De hogy elérjünk a makrokozmikushoz, a mikrokozmikusnál kell kezdenünk, azaz tanulmányoznunk kell az EMBERT, a mikrokozmoszt – ebben az esetben, ahogyan azt a fizikai tudomány teszi – induktívan, a speciálistól az egyetemes felé haladva. Ugyanakkor azonban, minthogy egy kulcs-hangra van szükségünk, hogy megértsük a hang bármely megkülönböződésének a kombinációját, sosem szabad szem elől tévesztenünk a platóni módszert, amely mindennek egy átfogó látásából indul ki, és az egyetemesből az egyénibe megy le. Ezt a módszert követik a matematikában, napjaink egyetlen egzakt tudományában. Tanulmányozzuk hát az embert, de ha egy pillanatra elkülönítjük az Egyetemes Egésztől, vagy elszigetelten szemléljük, egyetlen szempontból, függetlenül a „Mennyei Embertől” – az Adam Kadmon által jelképezett világegyetemtől vagy annak egyenértékeitől minden bölcseletben – vagy a fekete mágiánál kötünk ki, vagy igen dicstelen kudarcba fullad kísérletünk. A misztikus mondat tehát, az „Om Mani Padme Hum”, ha helyesen megértjük, nem áll majd értelmetlen szavakból, „Óh, az ékkő a lótuszban”, hanem utal erre a megbonthatatlan egységre az ember és a világegyetem között, hét különböző módon visszaadva, hét különböző alkalmazási lehetőségénél fogva a gondolat és cselekvés ugyanannyi világában. Bármely oldalról vizsgáljuk is, jelentése: „Az vagyok, aki vagyok”, „Én benned vagyok, és te bennem vagy”. Ebben a kapcsolatban és szoros egységben a jó és tiszta ember istenné válik. Akár tudatosan vagy öntudatlanul, kikerülhetetlen következményeket hoz létre vagy idéz elő. Az első esetben, ha az illető egy beavatott (természetesen a jobboldali ösvényét értjük kizárólagosan), egy jótékony vagy védő áramot vezethet, és így áldást és védelmet nyújthat egyéneknek, sőt egész nemzeteknek. A második esetben, habár egészen öntudatlanul, a jó ember mindenkinek a pajzsává válik, akivel van. Ez a tény, de hogyanját és mikéntjét meg kell magyarázni, és ezt csupán akkor lehet megtenni, ha a számok és hangok tényleges jelentése és ereje, és ezért jelenlétük a szavakban és betűkben világossá vált. Az „Om Mani Padme Hum” formulát illusztrációként választottuk annál a majdnem végtelen potenciájánál fogva az Adeptus szájában, és potencialitásánál fogva bármely ember által kiejtve. Legyetek gondosak mind, akik ezt olvassátok: ne használjátok ezeket a szavakat hiába, vagy ha haragosak vagytok, különben ti lesztek az első áldozatok, vagy ami még rosszabb, veszélyeztethetitek azokat, akiket szerettek. A profán orientalista, aki egész életében a puszta külsőségeket érinti csak, könnyedén mondja el nektek nevetve azon a babonán, hogy Tibetben ez a mondat a leghatalmasabb 6 szótagú inkantáció, amelyről azt mondják, hogy Közép-Ázsia népeinek Padmapâni, a tibeti Chenresi adta.1 De ki Padmapâni igazán? Mindegyikünk önmagát ismeri fel benne, bármikor, amikor kész. Mindegyikünkben benne van az „Ékkő a Lótuszban”, nevezd Padmapâninak, Krishnának, Buddhának, Krisztusnak, vagy bármilyen néven, amelyet az Isteni Énnek adnak. Az exoterikus történet így szól: 1
Lásd: Secret Doctrine, II. kötet, 178 és 179. oldalak.
4
A legmagasabb Buddha, vagy Amitâbha – mondják – az ember teremtésének órájában egy rózsaszín fénysugarat bocsátott ki jobb szeméből. A sugár hangot hallatott, és Padmapâni Bodhiszattva lett. Azután az Istenség bal szeméből egy kék sugarat bocsátott ki, amely a két szűzben, Domában öltött testet, akik megszerezték az erőt az élőlények elméinek megvilágítására. Amitâbha ezután a kombinációt, amely ezentúl az emberben ütötte fel tanyáját, „Om Mani Padme Hum”, „Én vagyok az ékszer a Lótuszban, és abban fogok maradni”, nevezte el. Ezután Padmapâni, „az Egy a Lótuszban”, megfogadta, hogy nem szűnik meg munkálkodni, amíg az emberiség nem érzi jelenlétét magában, és amíg így meg nem mentette az újraszületés nyomorúságától. Ő megfogadta, hogy a Kalpa vége előtt viszi ezt véghez, hozzátéve, hogy kudarc esetén azt kívánja, hogy fejét számtalan darabkára hasogassák. A Kalpa bezárult, de az emberiség nem érezte hideg, rossz szívében. Akkor Padmapâni feje széthasadt, és ezer darabkára esett szét. Együttérzésből indítva, az Istenség újraformálta a darabokat tíz fejjé, 3 fehér és 7 különböző színűre. És attól a naptól az ember egy tökéletes szám lett, vagyis TÍZ. Ebbe az allegóriába a HANG, SZÍN és SZÁM ereje olyan ügyesen van beleszőve, hogy elleplezi az igazi ezoterikus értelmet. Az idegennek ez úgy hangzik, mint a sok érthetetlen teremtési tündérmesék egyike, bár át van itatva spirituális és isteni, fizikai és mágikus értelemmel. Az Amitâbha-ból – a színtelenből, vagy fehér dicsőségből – szüleik a prizma hét megkülönböződött színe. Ezek mindegyike egy megfelelő hangot hallat, a zenei skála hét hangját alkotva. Mint ahogy a matematikai tudományok közül a geometria van különösen kapcsolatban az építészettel, úgyszintén (az egyetemességek felé haladva) a kozmogóniával, úgy a pythagorasi tetrád, vagy tetraktisz a tíz Jod-ja, amely a makrokozmoszt hivatott jelképezni, képét, a mikrokozmoszt vagy embert szintén tíz pontra kellett osztani. Erről maga a természet gondoskodott, amint ahogyan látni fogjuk. Mielőtt azonban bebizonyítható ez az állítás, és a makrokozmosz és a mikrokozmosz közötti tökéletes párhuzam bemutatható, szükség van néhány szóra vagy magyarázatra. A tanulónak, aki az ezoterikus tudományokat kettős céljukkal akarja tanulmányozni, (a) bebizonyítva, hogy az ember spirituális és fizikai lényegében azonos mind az abszolút princípiummal, mind az Istennel a természetben, és (b) kimutatva benne ugyanazokat a potenciális erőket, amelyek a természet teremtő erőiben rejlenek, az ilyen számára a SZÍNEK, HANGOK és SZÁMOK közötti párhuzamok tökéletes tudása az első követelmény. Mint ahogy már mondtuk, a Távol-Kelet szent formulája, az „Om Mani Padme Hum”, a legmegfelelőbb arra, hogy ezeket a párhuzamos tulajdonságokat és funkciókat megvilágítsa a tanuló előtt. Újra figyelmeztetem azokat, akik túlságosan korunk gyermekének érzik magukat, hogy azt a sok misztériumot, amit le kell majd leplezni, igazi tiszteletteljes szellemben közelítsék meg, még ha utalások is történnek olyan dolgokra, amelyeket tisztátalanoknak tekintenek, és hogy a helyes kifejezést használjuk, incidensek a mi modern időnkben, az ilyenek hagyják abba azonnal a tanulmányozást. Mert különben eleinte olyan kifejezéseket kell használnom, és utalnom az emberi test legtitkosabb szerveire és funkcióira, amelyek puszta említése biztosan vagy az undort és a szégyenérzetet kelti fel, vagy tiszteletlen nevetést vált ki.
5
Az ilyen érzések vezették változatlanul a szimbológiával és vallásokkal foglalkozó írók generációit Kircher óta, hogy tisztátlan elméjükben minden természetes jelképet és ideográfot materializáljanak, és hogy végül minden vallást – beleértve a kereszténységet is – fallikus imádatként tekintsenek. Való igaz, hogy Pythagoras és Platón idejétől kezdve az exoterikus kultuszok elkezdtek tévelyegni, amíg a szimbolizmust a szexuális imádat legszégyenteljesebb praktikájává alacsonyították le. Innen a borzalom és megvetés, amellyel minden igaz okkultista tekint az úgynevezett „személyes Istenre”, és az egyházak exoterikus rituális imádatára, legyen az pogány vagy keresztény. De még Platón idejében sem volt ez így. Az igazi hierophantok üldözése, az emberi gondolatot kizárólag megtisztító misztériumok végső elnyomása vezetett a tantrikus szexuális imádathoz és az isteni igazság elfedésével a FEKETE MÁGIÁHOZ, akár tudatosan, akár nem. Számos mű íródott e tárgyról, különösen századunk utolsó részében. Minden tanulmányozó elolvashatja az olyan műveket, mint Payne Knight, Higgine, Inman, Furlong és végül Allen Hargreave Jennings: A fallikus imádat. Mindegyik igazságon alapul, ami a tényeket illeti, mindegyik téves és igazságtalan végső következtetéseiben. Fenti szavak a tanulmányozókhoz szólnak (ismerve az egyes okkultisták keserű gondolatait az egyházak anyagiasítását és a materialista gondolkodókat illetően, akik fallicizmust látnak minden jelképben), nehogy mindjárt az elején arra a konklúzióra jussanak, hogy végül is az okkult tudományok is csak szexuális alapokon nyugszanak, és semmi máson. A férfiak és a nők fizikai aspektusukban és testi burkaikban csupán magasabb állatok, és ha egyáltalán utalunk testeik különböző részeire, a tanulmányozók előtt érthető kifejezéseket kell használni. De a tisztátalan aktusok gondolata, amelyekkel e szervek némelyike össze van kötve, az emberiség jelen koncepciójában, még nem dönti meg azt a tényt, hogy minden egyes ilyen szerv azért fejlődött ki, hogy a legalacsonyabb és pusztán fizikai világbeli funkcióján kívül hat feladatot lásson el a cselekvés hat különböző világában. Ez elég lesz bevezetésnek ahhoz, ami következik. A Padmapâni allegóriájában a drágakő (vagy szellemi Egó) a Lótuszban, vagy a kétnemű ember jelképében a 3, 4, 7 és 10 számok válnak ki, amelyek – mint ahogy már mondtam – az egyet, az embert szintetizálják. E számok teljes ismerete és jelentésüknek és erejüknek teljes megértése, különféle és sokfajta kombinációikban és a hangokkal (vagy szavakkal) és színekkel vagy a mozgás mértékeivel (amelyeket a fizikai tudományban a rezgések képviselnek) való különböző és különféle párhuzamukban, az, amitől a tanulmányozó haladása függ az okkultizmusban. Ezért az első, kezdőszóval, az OM-mal vagy AUM-mal kell kezdeni. Az OM egy „maszk”. Az „Om Mani Padme Hum” mondat nem 6, hanem 7 szótagú mondat, minthogy az első szótag kettős helyes kiejtésben, és hármas lényegében: A-UM. Képviseli az örökké elrejtett elsődleges megkülönböződést, nem az EGY Abszolútból, de Benne és ezért a metafizikai világban a 4 jelképezi, vagy a tetraktisz. Ez az Egység-sugár, vagy Âtmâ. Az Âtmâ az, a legmagasabb szellem az emberben, amelyet Buddhival és Manasszal együtt a felső hármasságnak vagy háromságnak neveznek. Ez a hármasság 4 alacsonyabb emberi princípiumával, még egy aurikus légkörrel van körülvéve, mint a tojés sárgája (a leendő embrió) a fehérjével és a héjjal. Ez más világok magasabb lényei számára minden egyéniséget egy többé-kevésbe ragyogó gömbnek tüntet fel.
6
Hogy megmutassuk a tanulónak a tökéletes párhuzamot egy világegyetem, egy világ, egy planetáris lény, vagy a bűn és föld egy gyermeke között, egy határozottabb és világos leírást kell adnunk. A fiziológiában jártasak jobban meg fogják ezt érteni, mint mások. Akik olvasták mondjuk a Vishnu vagy más Purânákat, jól ismerik Brahma (maszkulin – feminin) születésének allegóriáját a Világtojásban, Hiranyagarbhában, hét síkkal körülvéve, vagy inkább mezővel, amelyek a forma és anyag világában 7 és 14 lokává válnak. A hetes és tizennégyes szám alkalmanként merülnek fel. Anélkül, hogy a titkos analízist kiadták volna, a hinduk beláthatatlan idők óta hasonlították össze a világegyetem mátrixát és a szoláris mátrixot is (anyaméhet) a női uterusszal (anyaméhhel). Az előbbiről a következőt írták: „Méhe oly mérhetetlen, mint a Meru”, és „a jövő hatalmas óceánjai szunnyadnak az üregeit betöltő vizekben, a kontinensek, tengerek és hegyek, a csillagok, bolygók, az istenek, démonok és az emberiség”. Az egész külső és belső burkaival a kókuszdióhoz hasonlított, amely belül gyümölcshússal van tele, külsőleg pedig héjjal és tokkal. „Mérhetetlen volt, mint a Meru”, mondják a szövegek. „Meru volt Amnionja, és a többi hegy volt Chorionja”, teszi hozzá egy vers a Vishnu Purânában.2 Ugyanígy születik meg az ember anyja méhében. Mint ahogy Brahmát veszi körül az exoterikus hagyományban – hét réteg kívül és hét belül a Mundán Tojásban, ugyanúgy az embrió a hét réteg közül az első, annak a végnek megfelelően, ahonnan a számolást elkezdtük. Mint ahogy az ezotéria hét belső és hét külső réteget sorol fel kozmológiájában, ugyanúgy a fiziológia is hétnek jelöli meg az uterusz tartalmát, bár tökéletesen tudatlan abban a tekintetben, hogy ez a hasonmása annak, ami az egyetemes mátrixban lezajlik. Ezek a tartalmak a következők: 1. Embrió. 2. Amniotikus folyadék, amely közvetlenül körülveszi az embriót. 3. Amnion, egy a főtuszból (magzatból) származó membrán, amely a folyadékot tartalmazza. 4. Köldökzsinór, amely azt a célt szolgálja, hogy táplálékot juttasson eredetileg az embriónak, és táplálja azt. 5. Allantois, az embrió egy kitüremlése, egy zárt zsák formájában, amely a 3 és a 7 között terjed szét, a 6 közepén, és amely – miután placentává specializálódott – táplálékot juttat az embriónak. 6. A 3 és 7 közti terület (az amnion és chorion), meg van töltve a fehérjés folyadékkal. 7. Chorion, vagy külső réteg. No már most, e hét tartalom mindegyike megfelel és a lét hét világának mindegyikében már meglévő típus után formálódik, amelyeknek megint a maguk részéről megfelel az anyag hét állapota, és minden más erő a természetben, akár érzékelési, akár funkcionális. 1. Embrió. 2. Amniotikus folyadék (Liquor Amnii), amelyben az embrió úszik. 3. Amnion, egy főtuszos membrán, amely körülveszi az embriót, és tartalmazza az amniotikus folyadékot. 4. Köldökzsinór vagy Sárgája zsák, amely tartalmazza a sárgáját, a korai embrió táplálékát.
2
I. 2. I. kötet, 40. oldal, Wilson fordítása, Fitzedward Hall kiadása.
7
5. Allantois, egy kis hólyag, amely az embrió végéből ered, elterülve az Ovum belsejében. 6. Az ovum külső rétege és az Amnion közti terület, amely tartalmazza a köldökzsinórt és az allantoiszt. 7. Chorion, vagy ál-amniion, amely az ovum külső rétegéből alakul ki. Az 1. ábra az ovumot mutatja, mielőtt az amnion és chorion teljesen megkülönböztethetők, az allantoisz (5) szintén fejlődése első szakaszában van. A 2. ábra az allantoiszt mutatja, amint a térközben szétterjed (6), itt meglehetősen összezsugorodott a sárgája-zsák. A 3. ábra mutatja a sárgája-zsákot még jobban összezsugorodva, az allantoisz teljesen szétterjedt az amnion ls chorion (ál-amnion) közötti térben, az utóbbi két fala között, amely szétágazó gyökérszerűségekkel belenőtt az uterusz nyálkahártyájába. A későbbi szakaszaiban az utóbbi alkotja a placentát.
A következő egy kis madártávlat a természet és a nő méhének 7 megfelelő tartalmának párhuzamáról.
8
KOZMIKUS FOLYAMAT (FELSŐ PÓLUS) (1) A „Kozmikus csírának” nevezett matematikai pont, Leibnitz Monádja, amely az egész világegyetemet tartalmazza, mint a makk a tölgyet. Ez az első buborék a határtalan homogén szubsztancia vagy tér felületén, a differenciálódás buboréka kezdetleges állapotában. Ez az Orfikus vagy Bráhma Tojásának a kezdete. Az asztrológiában és az asztronómiában a Napnak felel meg. (2) Naprendszerünk életereje a Napból árad. (a) A magasabb világokban Âkâshának nevezzük. (b) A Nap tíz „istenségből”, a tíz számtól származik, amely önmaga a „Tökéletes Szám”. Ezeket a Dis-nek nevezik, a valóságban Tér, a Térben szétterjedt erők, amelyek közül hármat a Nap Âtmâja, vagy hetedik princípiuma tartalmaz, és hét a Nap által kilövellt sugár. (3) A tér étere, amely külső aspektusában az a plasztikus kéreg, amely feltehetően beburkolja a Napot. A magasabb világban ez az egész világegyetem, mint a fejlődő szubsztancia harmadik megkülönböződése, Mûlaprakriti, amely Prakritivé válik. (a) Misztikusan megnyilvánult Mahatnak, vagy a világ intellektusának vagy lelkének felel meg. (4) Az elemi esszencia, annak szubsztanciális részei, amelyek a modern tudomány előtt ismeretlenek. (a) Az okkult és kabbalisztikus misztériumokban az elementálok képviselik (az elemi esszenciát). (b) A fizikai asztronómiában, meteorok, üstökösök és mindenfajta alkalmi tüneményes kozmikus testek. (5) Életáramok az éterben, amelyek a Napból erednek, a csatornák, amelyeken át ennek az éternek a vitális princípiuma (a kozmikus test vére) árad, hogy mindent tápláljon a Földön és más bolygókon, az ásványoktól, amelyeket 3
EMBERI FOLYAMAT (ALSÓ PÓLUS) (1) A földi embrió, amely magába foglalja a leendő embert minden potenciáljával együtt. Az emberi rendszer princípiumainak a sorozatában ez az Âtmâ, vagy szuperspirituális princípium, éppúgy, mint a fizikai naprendszerben a Nap.
Az amniotikus folyadék az embrióból szivárog. (a) Az anyag világában pránának3 nevezzük. (b) Az egyetemes Egy Életből, vagy Jîvâtmâból ered, az ember szívéből, és Buddhiból, amelyek fölött a Hét Szoláris Sugár (Istenek) őrködnek.
(3) Az amnion, az amniotikus folyadékot tartalmazó és az embriót beburkoló membrán. Az ember megszületése után úgyszólván mágneses – vitális aurájának harmadik rétegévé válik. (a) Manasz, a harmadik princípium (fentről számítva) vagy az emberi lélek az emberben. A köldökzsinór, amelynek eredeti rendeltetése – ahogy a tudomány tanítja – az embrió táplálása, de az okkult tudomány állítása szerint ozmózis útján viszi a magzathoz az anyán kívüli kozmikus befolyásokat. (a) A felnőtt embernél ezek lesznek a kâma táplálói, amelyek fölötte őrködnek (uralkodnak). (b) A fizikai emberben szenvedélyei és emóciói, az emberi természet morális meteorjai és üstökösei. (5) Az allantois a magzat egy kidudorodása, amely az amnion és chorion (az embrió külső burka) között terül el. Feltételezik, hogy ez vezeti a táplálékot az anyától az embrióhoz. Megfelel az életprincípiumnak, pránának vagy
A prána valójában az egyetemes életprincípium.
9
ez növeszt és specializál, a növényektől, amelyeket így táplál, az állatig és emberig, amelyek így kapják az életet. (6) A kettős sugárzás, pszichikus és fizikai, amely a kozmikus csírából sugárzik, és szétárad az egész kozmoszban, valamint a naprendszer és minden bolygó körül. Az okkultizmusban a felső isteni és az alsó anyagi asztrális fénynek nevezik. (7) Minden csillagtest külső kérge, a mundán tojás burka, vagy naprendszerünk kerülete, földünké és minden emberé és állaté. A csillagtérben a tulajdonképpeni éter, a földi síkon levegő, amely megint hét rétegben van felépítve.
jîva-nak.
(6) Az allantois két rétegre oszlik. Az amnion és a chorion közti tér tartalmazza az allantoiszt, úgyszintén egy fehérje tartalmú folyadékot.4
(7) A Chorion, vagy a Zona Pellucida, a blasztodermikus hólyagocskának nevezett gömbölyű dolog, amelynek membránja külső és belső rétegeiből alakul ki a fizikai ember. A külső, vagy ektoderm alkotja az epidermiszt, a belső vagy endoterm izmait, csontjait, stb. Az ember bőre ugyancsak hét rétegből áll. (a) Az elsődleges potenciális világanyag (a (a) A „primitív” a „permanens” chorionná manvantara időszakában) a permanens válik. glóbusszá vagy glóbuszokká válik. Még a fajok fejlődésében is ugyanazt a rendet látjuk, mint a természetben és az embernél.5 A placentális állat-ember csak a harmadik főfajban történt nemek szétválasztása után lett azzá, ami. A fiziológiai fejlődésben a placenta csupán a harmadik hónap után alakul ki teljesen. ************************** Tegyünk félre minden olyan emberi fogalmat, mint a személyes istent, és tartsuk magunkat a tisztán istenihez, ami mindennek alapja a végtelen természetben. Ezr a szanszkrit ezoterikus néven a Védákban TAT-nak (vagy THAT – AZ) neveznek, a megismerhetetlen Gyökértelen Gyökér elnevezése. Az ezoterikus katekizmus hét kérdésére a következőképpen válaszolhatunk: (1) K. – Mi az Örök Abszolút? V. – AZ. (2) K. – Hogyan jött létre a kozmosz? V. – AZ által. (3) K. – Hogyan vagy miben lesz, ha visszaesik a pralayába? V. – ABBAN. (4) K. – Honnan a minden élő és a minden állítólagosan „élettelen”? V. – ABBÓL. (5) K. – Mi a szubsztancia és lényeg, amiből a világegyetem áll? V. – AZ. (6) K. – Mi az, amiben újra és újra feloldódik és feloldódott? V. – ABBA. (7) K. – Az AZ tehát a világegyetem mind tevőleges, mind anyagi oka? 4
Mindaz, ami a méhben van, közvetlen szellemi kapcsolatban lévén kozmikus ősképével, a fizikai világban a fekete mágia hatalmas eszköze, ezért tisztátalannak tekintik. 5 Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet, 1. rész.
1
V. – Mi egyéb volna, vagy lehetne ANNÁL? Minthogy a világegyetem, a makrokozmosz és mikrokozmosz6 tíz, miért osztjuk az embert hét princípiumra? Ezért osztják fel a tökéletes számot, a tízet kettőre, ez egy olyan ok, amit nem lehet nyilvánosságra hozni. Teljességükben, azaz szuper spirituálisan és fizikailag, tíz erő van, tudniillik három a szubjektív vagy megfoghatatlan, és hét az objektív világban. Tartsuk szem előtt, hogy most a két ellenpólus leírását adom meg. (a) Az elsődleges háromszöget (a Monádot), amely mihelyt visszatükröződött a „Mennyei Emberben”, az alsó hét legmagasabbjában, eltűnik, visszatérve a „Csendbe és Sötétségbe”, és (b) az asztrális paradigmatikus ember, akinek a Monádját (Âtmâ) szintén a háromszög képviseli, minthogy hármassággá kell válnia a tudatos devacháni időközökben. A pusztán földi ember tükröződve az anyag univerzumában, úgyszólván fejjel lefelé, a felső háromszög, ahol a teremtő eszmésítő és a formáló képesség szubjektív ereje rejlik, a fizikai emberben a hét alá kerül. Így a tízből három – amely az őstípusi világban csupán eszmésítő és paradigmatikus potencialitást tartalmaz, azaz lehetőségként létezve, nem tevékenységben – ténylegesen egyek. A formáló teremtés ereje a Logoszban rejlik, a Hét Erő vagy Sugár szintézisében, amely azonnal a Négy , a szent Tetraktisz lesz. Ez a folyamat az emberben ismétlődik, akiben az alsó fizikai Háromszög a nőnemű Eggyel összekötve, a maszkulin-feminin teremtővé vagy nemzővé válik. Ugyanez még lejjebb az állatvilágban is megvan. Egy rejtély fönt, egy rejtély alant, valóban. Így van az, hogy a felső és legmagasabb, és az alsó és legállatibb, kölcsönös kapcsolatban állnak.
6
A Naprendszer vagy a Föld esetenként.
1
I. DIAGRAM 1. – A Makrokozmosz és 3, 7 vagy 10 teremtő központja A. Nem nélküli, Megnyilvánulatlan Logosz B. Potenciális Bölcsesség C. Egyetemes Ideáció
a. Teremtő Logosz b. Örök szubsztancia c. Szellem
D. Az Anyagban működő Szellemi Erők
A, B, C. A Megismerhetetlen
a, b, c. Ez Pradhâna, a filozófia homogén anyaga, Rossz és Zűrzavaros (Sattva, Rajas és Tamas) közömbösítve. differenciálódnak, a Hét Potenciává válnak: Szubsztancia és Tűz, az formálódásra ösztönözve.
Sânkhya vagy Jó, Sötétség egymást Ha Teremtő Szellem, Anyagot
2. – Mikrokozmosz (a belső ember) és 3, 7 vagy 10 Potenciális Erőinek központjai
1
(ÂTMAN, amely bár exoterikusan a 7. princípiumnak számít, egyáltalán nem egyéni princípium, és az Egyetemes Lélekhez tartozik. 7 az Aurikus Tojás, a minden embert és állatot körülvevő magnetikus kör.)
1. BUDDHI, az ÂTMÂ eszköze 2. MANASZ, a BUDDHI eszköze 3. ALSÓ MANASZ (a felső és alsó MANASZ egy és ugyanazon princípium két aspektusa), és 4. KÂMA RÛPA (asztrális test), az eszköze 5. PRÂNA, Élet, és 6. LINGA SHARÎRA (éterikus testmás), az eszköze.
I. II. III. az ÂTMAN három támpontja, mivel a kapcsolata a természettel és az emberrel a negyedik, Négyességgé téve ezt, vagy Tetraktisszá, a Magasabb Énné. 1. 2. 3. 4. 5. 6 Ez a hat princípium, amely 4 különböző világban működik, AURIKUS BURKUK a hetediken van (lásd lejjebb), ezek azok, amelyeket a Kobb Kéz Adeptusai, vagy Fehér Mágusok használnak. * A fizikai test nem princípium, teljesen figyelmen kívül hagyják, és csupán a fekete mágiában használják.
3. – Mikrokozmosz (a fizikai ember) és 10 nyílása, vagy a cselekvés központjai 1. (BUDDHI) Jobb szem 3. (Alsó MANASZ) Jobb fül 5. (Élet princípium) Jobb orrlyuk 7. A TEREMTŐ LOGOGSZ szerve, a száj. 8, 9, 10. Minthogy ennek az alsó Hármasságnak közvetlen kapcsolata van a Magasabb Atmikus Hármassággal és aspektusával (teremtő, fenntartó és pusztító – vagy inkább regeneráló), a megfelelő funkciókkal való visszaélés a legborzasztóbb karmikus bűn – a Szentlélek elleni bűn a keresztényeknél.
2. (MANASZ) Bal szem 4. (KÂMA RÛPA) Bal fül 6. (Élet hordozója) Bal orrlyuk 7. A 10. (teremtő) nyílás paradigmája az Alsó Hármasságban. Ezeket a fizikai szerveket csupán a Dugpák használják a fekete mágiában.
AZ I. DIAGRAM Ebben a diagramban látjuk, hogy a fizikai ember (vagy teste) nem részesül az Egy a Háromban folyó isteni lényeg közvetlen, tiszta hullámában, a Megnyilvánulatlanban, a Megnyilvánult Logoszon keresztül (a diagramban a felső arc), Purusha, az elsődleges Szellem, érinti az emberi fejet, és megáll itt. De a spirituális ember (a hét princípium szintézise) közvetlen kapcsolatban van vele. És itt néhány szót kell mondani a princípiumok szokásos exoterikus számozásáról. Minthogy azokra, akik nem tették le a fogadalmat, aligha lehet rábízni az egész igazságot, csupán egy megközelítő felosztást tettek és adtak közzé. Az Ezoterikus Buddhizmus az Âtmâval kezdi, a hetedikkel, és a fizikai testtel fejezi be, 1
az elsővel. Nos, sem az Âtmâ, amely nem egyéni „princípium”, hanem a Megnyilvánulatlan Logosz sugárzása és egy Vele, sem a test, amely a szellemi ember anyagi kérge vagy burka, nem lehet szigorúan véve „princípium”. Továbbá minden fő „princípiuma”, amelyről még említés sem esett, a Ragyogó Tojás (Hiranyagarbha), vagy a láthatatlan magnetikus gömb, amelybe minden ember bele van burkolva. 7 Az a közvetlen kisugárzás (a) az âtmikus sugárból ered, hármas aspektusából, a teremtőből, a megtartóból és a pusztítóból (regenerálóból) ered, és (b) a BuddhiManaszból. Ennek az egyéni aurának hetedik aspektusa az a képesség, hogy felveszi testének alakját, és a „ragyogó”, a Fényes Augoeidessé válik. Ez az, szigorúan véve, amely időnként a Mâyâvi Rûpának nevezett formává válik. Ezért, mint ahogy a diagram második arcában van megmagyarázva (az asztrális ember), a spirituális ember csupán öt princípiumból áll, mint ahogy a vedântisták tanítják 8, akik hallgatólagosan a fizikait, ezzel a hatodikkal, vagy Aurikus Testtel helyettesítik, és a kettős Manaszt (a kettős elmét vagy tudatot) egybeolvasztják. Így beszélnek ők az öt Kosháról (burokról vagy princípiumról), és az Âtmát, a hatodikat nem nevezik „princípiumnak”. Ez Subba Row Ezoterikus Buddhikus felosztása kritikájának a titka. De tudja meg a tanuló most az igazi ezoterikus felsorolást. Az ok, amiért nem szabad az Aurikus Testet nyilvánosan említeni, nagy szentségében rejlik. Ez a test az, amely a halál idején asszimilálja a Buddhi és Manasz lényegét, és e szellemi princípiumok hordozójává válik, amelyek nem objektívek, és azután az Âtmâ teljes kisugárzásával, mint Mânasa-Taijasi emelkedik fel a devachâni állapotba. Ezért sok néven nevezik. Ez a Sûtrâtman, az ezüst „fonál”, amely „inkarnálódik” a Manvantara elejétől a végéig, felfűzve magára az emberi életek gyöngyszemeit, más szóval, minden személyiség spirituális aromáját, amelyet élete zarándokútján keresztül követ.9 Ez úgyszintén anyag, amiből az Adeptus asztrális testét formálja, az Augoeidestől és a Mâyâvi Rûpától lefelé. Az ember halála után, amikor legéterikusabb részecskéi magukba vonták a Buddhi és Felső Manasz szellemi princípiumait, és megvilágítja őket az Âtmâ sugárzása, az Aurikus Test vagy a devachani tudatállapotban marad, vagy – egy teljes Adeptus esetében – előnyben részesíti a Nirmânakâya állapotát, vagyis azét, aki úgy megtisztította egész rendszerét, hogy még egy Devachani isteni illúziója felett is áll. Az ilyen Adeptus az asztrális (láthatatlan) világban marad, földünkkel kapcsolatban, és ezentúl minden princípiuma – kivéve a Kâma Rûpát és a Linga Sharîrát (éterikus testmás) – teljes birtokában mozog és él. A Devachani esetében a Linga Sharîra, a test alteregója, amely az életben a fizikai burkon belül van, míg a ragyogó aura kívül van, anyagi részecskékkel megerősítve, amelyet ez az aura maga mögött hagy, közel marad a halott testhez és azon kívül, és rövidesen szétoszlik. A teljes Adeptus esetében csupán a test van szétoszlásnak alávetve, míg annak az erőnek a központja, amely a vágyak és szenvedélyek székhelye volt, eltűnik okával, az állati testtel. De az utóbbinak élete folyamán mindezek a központok többé-kevésbé aktívak, és állandó kölcsönhatásban vannak prototípusaikkal, a kozmikus központokkal, és mikrokozmoszukkal, a princípiumokkal. Csupán a kozmikus és spirituális központok általtudnak a fizikai központok (a felső hét nyílás és az alsó hármasság) hasznot húzni azok okkult kölcsönhatása révén, mert ezek az orificiumok, vagy nyílások, csatornák, amelyek a testbe vezetik azokat a befolyásokat, amelyeket az ember akarata vonz és használ, mármint a kozmikus erőket. Ennek az akaratnak természetesen elsődlegesen a szellemi princípiumokon át kell cselekednie. Hogy ezt megvilágítsuk, vegyünk egy példát. Hogy megszüntessük a fájdalmat, tegyük fel, a jobb szemben, hozzá kell vonzanunk ezt a hatalmas magnetizmust abból a kozmikus 7
Ugyanígy az állatok, a növények, sőt még az ásványok is. Reichenbach sosem értette meg, amit szenzitívjei és tisztánlátói révén tanult. Ez az odikus, vagy inkább aurikus vagy magnetikus fluidum, amely az emberből kisugárzik, de még annál is több. 8 Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet, a vedântista exoterikus számozásról. 9 Lásd: Lucifer, 1889. január, „Beszélgetés az élet utáni misztériumokról.
1
princípiumból, amely ennek a szemnek és a Buddhinak is megfelel. Teremtsünk egy erőteljes akarat-megfeszítéssel egy képzeletbeli összekötő vonalat a jobb szem és a Buddhi között, az utóbbit mint központot, a fej ugyanazon részébe helyezve. Ez a vonal – még ha „képzeletbelinek” is nevezik – ha egyszer sikerül azt mentális szemünkkel, és formát és színt adni neki – valóban olyan jó, mint a valódi. Egy álomban látott kötél nincs, és mégis van. Továbbá a prizmatikus színnek megfelelően, amelyet a vonalunknak adunk, fog a befolyás hatni. Nos, a Buddhi és a Merkúr megfelelnek egymásnak, és mindkettő sárga, vagy ragyogó aranyszínű. Az emberi rendszerben a jobb szem felel meg a Buddhinak és a Merkúrnak, a bal pedig a Manasznak és a Vénusznak vagy Lucifernek. Ha tehát vonalunk arany vagy ezüstös, meg fogja állítani a fájdalmat, ha vörös, fokozni fogja azt, mert a vörös a Kâma színe, és a Marsnak felel meg. A mentális vagy keresztény tudósok belebotlottak a hatásokba anélkül, hogy az okokat megértették volna. Véletlenül rábukkanva az ilyen eredmények létrehozásának a titkára mentális absztrakció következtében, ezeket Istennel (személyessel vagy személytelennel-e, azt ők tudják a legjobban) való egyesülésüknek tulajdonítják, holott azok csupán egyik vagy másik princípium hatásai. Bárhogy is legyen, a felfedezéshez vezető úton vannak, habár hosszú időt kell még vándorlással eltölteniük. Ne essen a rejtett tudás tanulója ugyanebbe a hibába. Gyakran magyarázták meg, hogy sem a szubsztancia kozmikus síkjai, de még az emberi princípiumok sem – a legalsóbb anyagi világ és fizikai test kivételével, amelyek (mint ahogy mondták) nem „princípiumok” – köthetők helyhez vagy képzelhetők el térben és időben. Mint ahogy az előbbiek hetek az Egyben, úgy vagyunk mi is hetek az Egyben, ugyanabban az Abszolút Világlélekben, amely mind anyag, mind nem-anyag, szellem és nem-szellem, létezés és nem-létezés. Véssük be jól magunkba ezt az eszmét, mindannyian közülünk, akik tanulmányozni szeretnénk az ÉN rejtélyeit. Emlékezzünk, hogy puszta fizikai érzékeinkkel egyikünk sem remélheti, hogy túl jut a durva anyagon. Mi ezt csupán hét szellemi érzékünk egyikével vagy másikával tehetjük meg, vagy kiképzés útján, vagy ha valaki született látnok. De még egy ilyen képességű tisztánlátó is, ha nem Adeptus, bármennyire becsületes és őszinte legyen is, az okkult tudomány igazságainak az ismerete hiányában, csupán az asztrális fényben istennek és angyaloknak fogja nézni azon világok lakóit, amelyekbe időnként bepillanthat, mint Swedenborg és mások. Ez a mi hét érzékünk megfelel minden más hetességnek a természetben és önmagunkban. Fizikailag, bár láthatatlanul, az emberi aurikus buroknak (a fizikai ember amnionja élete minden korszakában) hét rétege van, éppúgy, mint a kozmikus térnek, és a mi fizikai epidermiszünknek. Ez az aura az, amely tiszta vagy tisztátalan, mentális és fizikai állapotunknak megfelelően, vagy más világokban nyit számunkra távlatokat, vagy teljesen elzár minket mindentől, kivéve ezt a háromdimenziós anyagi világunkat. Mind a hét fizikai érzékünk (amelyek közül kettő még ismeretlen a profán tudomány előtt), úgyszintén tudatunk hét állapota – vagyis (1) éber, (2) éber-alvó, (3) természetesen alvó, (4) előidézett vagy transz álom, (5) pszichikus, (6) szuper-pszichikus és (7) tisztán spirituális – megfelel a 7 kozmikus sík egyikének, kifejleszti és használja a 7 szuperérzék egyikét, és közvetlen kapcsolatban van a földi-spirituális világban való használatában azzal a kozmikus és isteni erőközponttal, amely létrehozta, és amely közvetlen teremtője. Mindegyikük kapcsolatban van még a hét szent bolygóval,10 és azok közvetlen befolyása alatt áll. Ezek a Kisebb Misztériumokhoz tartoznak, amelyek közvetítőit Misztai névvel illették (az elfátyolozottak), látva, hogy a dolgokat csupán egy ködön át volt szabad nézniük, úgyszólván „csukott szemmel”, míg a Nagyobb 10
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet.
1
Misztériumok Beavatottjait és a „Látnokait” Epoptai néven nevezték (azok, akik fátyol nélkül látják a dolgokat). Csupán az utóbbiaknak tanították a zodiákus igaz misztériumait, és 12 jele (kettő titkos) és a 10 emberi orificium közötti kapcsolatokat és megfeleléseket. Az utóbbiakból természetesen 10 található a nőkben, és csupán 9 a férfiakban, ez azonban csupán külső különbség. A Titkos Tanítás második kötetében az áll, hogy a harmadik főfaj végéig (amikor a kétnemű ember férfivé és nővé vált szét) a 10 orificium megvolt a hermafroditában, először potenciálisan, azután funkcionálisan. Az emberi embrió fejlődése mutatja ezt. Például, az első kialakuló nyílás a szájüreg, „egy kloáka, amely összeköttetésben áll az emésztőcsatorna első végével”. Ez lesz később a száj és a hátsó nyílás. A Logosz differenciálva és kiárasztva a durva anyagot az alsóbb világban, okkult kifejezési módon. A nehézségek, amelyeket némely tanuló tapasztalni fog, amikor összeegyezteti a megegyezéseket a zodiákus és az orificiumok között, könnyen megmagyarázhatók. A mágia egyidős a harmadik fajjal, amely a Kriyâshaktival való teremtéssel kezdődött, és fajainak létrehozása a jelenlegi módon fejeződött be.11 Miután a nő a teljes vagy tökéletes kozmikus tízes számmal lett felruházva (Jehova isteni száma), magasabbra becsülték és spirituálisabbnak tartották a férfinál. Egyiptomban, a régi időkben az esküvői szertartás egy kitételt tartalmazott, hogy a nőnek az „Úr hölgyének” kell lennie, az igazi urának pedig, a férjnek fogadalmat kellett tennie, hogy „engedelmes lesz feleségének” az alkímiai eredmények létrehozásáért, amilyen az életelixír és a filozófusok köve, mert a nő szellemi segítségére szüksége volt a férfi alkimistának. De jaj az alkimistának, aki ezt holt betűként a fizikai egyesülésnek tekintette! Az ilyen szentségtörés fekete mágiává válna, és biztos kudarc követné. A régi igazi alkimista koros nők segítségét vette igénybe, óvatosan elkerülve a fiatalokat, és ha valamelyikük netalán nős volt, feleségét hónapokon át műveletei előtt és alatt nővéreként kezelte. Az a tévedés, amely szerint a régiek csupán 10 zodiákus jelt ismertek, meg van magyarázva az Isis Unveiledben (II. kötet). A régiek 12-t ismertek, de másként tekintették ezeket a jeleket, mint mi. Sem a Szüzet, sem a Skorpiót nem vették külön figyelembe, hanem úgy tekintették, mint kettőt az egyben, minthogy közvetlenül és jelképesen az elsődleges duális ember és nemekre való szétválására utalót. A zodiákus megreformálása során a Mérleget adták hozzá 12. jelként, holott az csupán egy egyensúlyozó jel, a fordulópontnál, a különvált ember misztériuma. Tanulja ezt jól meg a tanuló. Közben össze kell foglalnunk az elmondottakat. (1) Minden ember Istenének (monádjának) az inkarnációja, más szavakkal „Egy Atyjával a mennyekben”, éppen úgy, ahogy Jézus, egy beavatott mondja. Ahány ember a Földön, annyi Isten az Egekben, és mégis, ezek az Istenek a valóságban EGYek, mert minden aktív korszak után visszavonatnak, mint a lenyugvó nap sugarai, a szülő csillagzatba, a Megnyilvánulatlan Logoszba, amely a maga részéről az Egy Abszolútumba merül. Vajon ezeket a mi „Atyáinkat”, akár egyénileg, vagy kollektíven és bármely körülmények között, a mi személyes Istenünknek fogjuk-e nevezni? Az okkultizmus válasza: Soha. Mindez, amit egy átlagember „Atyjáról” tudhat, az, amit önmagáról tud önmagán keresztül és önmagában. „Mennyei Atyjának” lelke (tükröződése) ölt benne testet. Ez a lélek ő maga, ha sikerül neki asszimilálni az isteni egyéniséget, amíg fizikai állati burkában van. És ami ennek szellemét illeti, ugyanúgy várhatjuk, hogy az Abszolútum meghallgasson. A mi imáink és könyörgéseink hiábavalók, hacsak a potenciális szavakhoz nem adunk hatásos tetteket, és nem tesszük a mindegyikünket körülvevő aurát olyan tisztává és istenivé, hogy a bennünk levő Isten külsőleg cselekedhessen, vagy – más szavakkal – úgyszólván külső potenciává váljon. 11
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet.
1
Így tudtak a beavatottak, szentek és nagyon szent és tiszta emberek segíteni másokat, valamint önmagukat a szükség órájában, és a balgán „csodáknak” nevezett dolgokat művelni, mindegyik a benne levő Isten segítségével, Akit ő maga tett képessé arra, hogy a külvilágban hasson. (2) Az AUM vagy OM szó, amely a felső háromszögnek felel meg, ha nagyon szent és tiszta ember ejti ki, felszínre hozza és felkelti nemcsak a kevésbé magasztos potenciákat, amelyek a planetáris térben vagy elemekben lakoznak, hanem még magasabb Énjét (Âtmâ) is, vagy az önmagában lévő „Atyját”. Ha egy átlagosan jó ember ejti ki helyes módon, segíteni fogja őt morálisan, különösen, ha két AUM között szándékosan az önmagában lévő AUM-ra meditál, minden figyelmét a felfoghatatlan dicsőségre összpontosítva. De jaj annak az embernek, aki valamely messze ható bűn elkövetése után mondja ki, ezáltal csupán saját tisztátalan fotoszférájába vonz olyan láthatatlan jelenléteket és erőket, amelyek egyébként nem törhetnének át az isteni burkon. Az AUM az Ámen eredetije. Nos, az Ámen nem héber szó, hanem mint a Halleluja szót, a káldeaiaktól vették kölcsön a zsidók és görögök. Az utóbbi szót gyakran találják ismétlődni bizonyos mágikus feliratokban, serlegeken és urnákon a babiloni és ninivei ereklyék között. Az Ámen nem azt jelenti, hogy „úgy legyen”, vagy „valóban”, hanem az ősi időkben majdnem ugyanazt jelentette, mint az AUM. A zsidó Tanaim-ok (beavatottak) ugyanolyan okból használták, mint az árja adeptusok az AUM-ot, és hasonló eredménnyel, lévén az AMeN numerikus értéke héber betűkkel 91, ugyanaz, mint az YHVH12 26, és AdoNaY 65, összesen 91. Mindkét szó a lét vagy egzisztencia igenlését jelenti, a bennünk levő nem nélküli „Urat”. (3) Az ezoterikus tudomány azt tanítja, hogy minden hang a látható világban a neki megfelelő hangot ébreszti a láthatatlan világokban, és cselekvésre indít ilyen vagy olyan erőt a természet okkult oldalán. Továbbá minden hang megfelel egy színnek és egy számnak (egy spirituális, pszichikus vagy fizikai potenciának), és egy érzékelésnek valamely világban. Mindezek visszhangra találnak mindegyik valamennyire fejlett elemben, és még a földi síkon is az életekben, amelyek a földi légkörben nyüzsögnek, így készteti őket cselekvésre. Így egy imádság, hacsak nem gondolatban ejtjük ki, és nem „kamránk” csendjében és magányában intézzük „Atyánkhoz”, gyakrabban kell, hogy szerencsétlen következményekkel járjon, mint jókkal, látva, hogy a tömegeknek fogalmuk sincs, micsoda hatalmas hatásokat hoznak így létre. Jó hatások elérésére az imádságot olyannak kell kiejteni, „aki tudja, hogyan hallassa szavát csendben”, amikor az nem imádság többé, hanem paranccsá válik. Miért tiltotta meg Jézus hallgatóinak, hogy a nyilvános zsinagógákba menjenek? Bizonyos, hogy nem minden imádkozó ember volt hipokrita vagy hazug, sem pedig farizeus, aki szereti, ha látja őt imádkozni a nép! Fel kell tennünk, hogy volt valami indítéka: ugyanaz az indítéka, amely a tapasztalt okkultistát arra készteti, hogy távol tartsa tanítványait időnként a zsúfolt helyek látogatásától, hogy templomokba, szeánsz szobákba, stb. lépjenek, hacsak nincsenek a tömeggel szimpátiában. Van egy jó tanács kezdőknek, akik nem kerülhetik el a tömegeket, amely babonának látszhat, de amely okkult tudás híján eredményes lesz. Mint ahogy a jó asztrológusok jól tudják, hogy a hét napjai nem azoknak a bolygóknak a sorrendjében következnek, amelyek nevét viselik. A tény az, hogy az ősi indusok és egyiptomiak négy részre osztották a napot, minden nap (mint ahogy azt a gyakorlati mágia bebizonyította) egy 12 Jod-Hevah, vagy hím-nő a fizikai világban, mint ahogy a zsidók kitalálták, és ma Jehovát jelenti számukra, amely azonban a valóságban és szó szerint „létet adót” és „életet elfogadót” jelent.
1
bolygó védelme alatt áll, és minden nap – mint ahogy azt Dion Cassius helyesen állította – megkapta annak a bolygónak a nevét, amely uralta és védte első részét. Védje magát a tanuló a „levegő erőitől” (elementáloktól), amelyek a nyilvános helyeken nyüzsögnek, vagy azzal, hogy egy gyűrűt visel, amelyben az uralkodó bolygó színét viselő ékkő van, vagy az annak szentelt fémből készült. A legjobb védelem azonban a jó lelkiismeret és szilárd, az emberiség javára irányuló vágy.
1
I. Ezek a párhuzamok az objektív, földi világból valók
SZÁMOK
1 és 10
FÉMEK
VAS
A fizikai ember alaphangja
2
ARANY
Spirituális élet és fizikai élet
DIAGRAM
ÂTMA nem szám, és semmiféle látható bolygónak nem felel meg, mert a Szellemi Naptól származik,
BOLYGÓK
És kapcsolatban sincs semmilyen hanggal, színnel vagy egyébbel, mert valamennyit magába foglalja.
AZ EMBERI PRINCÍPIUMOK
A HÉT NAPJAI
♂ MARS
KÂMA RÛPA
KEDD
Az állati ösztönök és szenvedélyek eszköze és székhelye
Dies Marti – a Mars napja, vagy Tiw
☉ NAP
PRÂNA vagy JÎVA
VASÁRNAP
HIGANY
☿ MERKÚR
BUDDHI
SZERDA
Kénnel keveredik, ahogyan a BUDDHI keveredik a Szellem Tüzével. (Lásd: Alkímiai definíciók.)
Az Istenek küldötte és hírhozója.
Szellemi lélek, vagy Âtmikus sugár, az Âtmâ eszköze
Dies Mercurii – a Merkúr napja, vagy Woden. Buddha napja, és Wodené északon. A Bölcsesség Istenei.
4
ÓLOM
♄ SZATURNISZ
KÂMA MANASZ
SZOMBAT
6 7 Tartalmazza a hetes ember tükröződését
♃ JUPITER
AURIKUS BUROK
CSÜTÖRTÖK
DÓ
2. NARANCS
RI
RÉ
3. SÁRGA
GA
MI
4. ZÖLD
MA
FÁ
5. KÉK
PA
SZÓ
6. INDIGÓ vagy SÖTÉTKÉK
DHA
LÁ
7. LILA
NI
TI
Dies Jovis – a Jupiter napja vagy Thor
RÉZ
♀ VÉNUSZ
MANASZ
PÉNTEK
Ötvözve bronzzá válik (a duális princípium)
Az Esthajnal csillag
A magasabb elme, vagy emberi lélek.
Dies Veneris – a Vénusz napja, vagy Frige.
EZÜST
☾ HOLD
LINGA SHARÎRA
A Föld szülője
SA
Dies Saturni – a Szaturnusz napja, vagy Szaturnusz.
Az alsó elme vagy állati lélek.
ÓN
1. VÖRÖS
Az élet.
3
5
HANG
Dies Solis – a Nap napja, vagy a Nap
Minthogy a BUDDHI (úgyszólván) ÂTMA és MANASZ között van, és a hetedikkel, az Aurikus Burokkal a Devachani Háromságot alkotja A középső princípium, a tisztán anyagi és tisztán szellemi hármasságok között. Az állati ember tudatos része.
SZÍNEK
ZENEI SKÁLA Szanszkrit Olasz hangsor hangsor
A nemzés bolygója
Fizikailag az életadó, spirituálisan és ezoterikusan a Merkúron belüli bolygó helyettesítője, a régiek szent és titkos bolygója
Mivel az emberi princípiumoknak nincs önmagukban számuk, csupán megfelelnek számoknak, hangoknak, színeknek, stb., itt nincsenek megszámozva az ezoterikus célokra használt sorrendben.
HÉTFŐ
Az ember asztrális mása, a fizikai ember szülője.
1
Dies Lunae – a Hold napja
A BOLYGÓK, A HÉT NAPJAI ÉS AZ EZEKNEK MEGFELELŐ SZÍNEK ÉS FÉMEK A II. diagramban a hét napjai nem megszokott sorrendjükben állnak, bár helyes egymásutániságban vannak a szoláris spektrum színei szerint és az uralkodó bolygójuk színe szerint. A zűrzavar oka a napok sorrendjében, amelyet ez az összehasonlítás felfed, a korai keresztényeknél keresendő. Átvéve a zsidóktól azok holdhónapjait, megpróbálták összehangolni őket a szoláris bolygókkal, és így hozták létre a zűrzavart, mert a hét napjainak mostani sorrendje nem követi a bolygók sorrendjét. Az ősiek a következő sorrendben rendezték el a bolygókat: Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz, a Napot bolygónak számítva exoterikus célokra. Az egyiptomiak és az indiaiak pedig – a két legrégibb nemzet – a napot négy részre osztották, amelyek mindegyike egy bolygó védelme és uralma alatt állt. Az idő folyamán mindegyik napot a reggeli részén uralkodó bolygó után nevezték el. Amikor a keresztények elrendezték hetüket, a következőt művelték: A Nap napját, vagy vasárnapot a hetediknek akarták megtenni, így hát a hét napjait úgy nevezték el, hogy minden negyedik bolygót vették sorjában, például elkezdve a Holddal (hétfő) így számoltak: Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, így a kedd, amelynek első negyedét a Mars uralta, a hét második napjává tették, és így tovább. Ne feledjük, hogy a Hold és a Nap egy titkos bolygó helyettese. A napév jelen felosztása néhány évszázaddal később történt időszámításunk kezdete után, és a mi hetünk nem a régiek és okkultisták hete. A holdfázisok 4 részének hetes felosztása olyan régi, mint a világ, és a néptől származik, amely az időt holdhónapok szerint számította. A héberek sosem használták, mert csupán a hetedik napot, a Sabbathot számolták, bár a Genezis második fejezete úgy tűnik, beszél erről. Caesar idejéig a hindut kivéve, egyetlen nemzetnél sincs nyoma a hét napos hétnek. Indiából az arabokhoz jutott, és a kereszténységgel elérte Európát. A római hét 8 napból áll, az athéni pedig 10-ből.13 Így a kereszténység számtalan ellentmondásának és tévedésének egyike az indiai hold számítású hetes hét és ugyanakkor a bolygók mitológiai neveinek a megtartása. A modern asztrológusok sem adják meg a napok, a bolygók és színeik párhuzamát helyesen, az okkultisták viszont jól meg tudják indokolni színtábláik minden részletét. Kétséges, vajon az asztrológusok is meg tudják-e tenni ugyanezt. **************************** Befejezve az 1. tanulmányt, hadd mondjam el, hogy azokat, akik megtiszteltek bizalmukkal úgy, hogy letették a fogadalmat, szükségképpen két nagy osztályra osztjuk. Azokra, akik nem szabadultak meg teljesen a szokásos szkeptikus kétségeiktől, akik azonban vágynak megbizonyosodni afelől, mennyi igazság lehet az okkultisták állításaiban. Másrészt azokra, akik megszabadulva a materializmus és relativitás koloncaitól, érzik, hogy az igaz és valódi üdvösséget csupán annak ismeretében és személyes megtapasztalásában kell keresni, amit a hindu bölcselő Brahmavidyânak nevez, a buddhista arhat pedig az Âdibuddhának, az elsődleges bölcsesség megvalósításának. Az előbbiek szedjék ki és tanulmányozzák a tanulmányoknak csak az életjelenségekkel foglalkozó azon magyarázatait, amelyeket a profán tudomány meg nem adhat nekik. Még az ilyen korlátozással is meglátják 1-2 év múlva, hogy többet tanultak, mint amennyire valamennyi egyetemük és főiskolájuk 13
Lásd: J. H. Ragon: Notice sur le Calendrier.
2
megtaníthatja őket. Ami pedig az őszinte hívőket illeti, jutalmuk az lesz, hogy hitük tudássá változik. Az igazi tudás a szellemé, és egyedül a szellemben van, és nem szerezhető meg semmi más módon, kivéve a magasabb elme régióin keresztül, az egyetlen világ, ahonnan behatolhatunk a mindent átható Abszolútum mélységeibe. Az, aki csupán az emberi elme által alkotott törvényekhez tartja magát, aki azt az életet éli, amelyet a halandó kódex és esendő törvényhozásuk ír elő, olyan fáklyát választ vezérlő csillagának, amely a mâyâ vagy időleges illúziók óceánján világít, és csupán egy testet öltésig tart. Ezek a törvények csupán a fizikai ember élete és jóléte szempontjából szükségesek. Olyan vezetőt választ ott, amely csupán egy lét zátonyai között vezérli, egy mestert, amely elválik tőle a halál küszöbén. Mennyivel boldogabb azonban az az ember, aki – amíg szigorúan teljesíti a mindennapi élet kötelességeit az anyagi világban, eleget téve országa minden egyes törvényének, és megadva a császárnak, ami a császáré – a valóságban spirituális és permanens létet folytat. Egy életet, amelyben nem szakad meg a folytonosság, megszakítások, közjátékok, még azon időszak alatt sem, amelyek a tisztán spirituális élet hosszú zarándokútjának megállóhelyei. Az emberi konkrét elme minden jelensége eltűnik, mint egy színpad függönye, lehetővé téve számára, hogy egy mögötte lévő régióban éljen, a noumenálisban, az egyetlen realitás világában. Ha az ember csak elnyomja, ha nem is semmisíti meg önzését és személyiségét, csak sikerül megismernie magát olyannak, amilyen ő a fizikai mâyâ fátyla mögött, rövidesen minden fájdalom, minden nyomorúság fölött fog állni, és a változás okozta minden hercehurcán, a fájdalom fő okozóján. Az ilyen ember fizikailag anyagból lesz, anyagtól körülvéve fog mozogni, mégis afölött és azon kívül fog állni. Teste változásnak lesz kitéve, de őt magát ez egyáltalán nem érinti, és tapasztalni fogja az örök életet még ideiglenes, rövid életű testeiben is. Mindez elérhető az emberiség önzetlen szeretetének fejlesztésével, és a személyiség vagy önzés elnyomásával, ami minden bűn oka, és következésképpen minden emberi bánaté is.
AUM
2
II. TANULMÁNY Minthogy a tárgyalt kérdések nehezen értelmezhetők, ezt a tanulmányt azzal kezdem, hogy megmagyarázok néhány dolgot, amely az előzőben homályos maradt, valamint néhány kijelentést, amelyek látszólag ellentmondanak egymásnak. Az asztrológusokat – akik sokan vannak az ezotéria tanulmányozói között – valószínűleg zavarba ejti majd némelyik megállapítás, amelyik határozottan ellentmond az ő tanításaiknak. Azok viszont, akik semmit sem tudnak a tárgyról, kezdetben talán a Kabbala és az asztrológia exoterikus rendszerének ismerőivel találják szemben magukat. Mert vegyük tudomásul, hogy semmi sem igazán ezoterikus, ami nyomtatásban közkézen forog, és amit bárki tanulmányozhat a múzeumokban vagy a nyilvános könyvtárakban, de ami vagy tele van szándékos „ködösítésekkel”, vagy nem is tanulmányozható, és nem érthető meg az okkult kifejezések teljes szótára nélkül. Az alábbi tanítások és magyarázatok tehát hasznosak lehetnek a kutató számára, mert segíthetik abban, hogy megfogalmazza magának az előző tanulmányban adott tanítást. Megfigyelhető, hogy az I. ábrán a 3, 7. és 10. központ a következő: (a) A 3 az Abszolútum szellemi világához, és ezért az ember három magasabb princípiumához tartozik. (b) A 7 a szellemi, pszichikai és fizikai világhoz tartozik, tehát az ember testéhez. A fizika, a metafizika és a „hiper-fizika” az a hármasság, amely az embert ezen a síkon jelképezi. (c) A 10, vagyis a két előző összege, a világegyetem mint egész, minden aspektusában, valamint a mikrokozmosz is: az ember a maga tíz nyílásával. Egy pillanatra félretéve a magasabb dekádot (a kozmoszt) és az alacsonyabb dekádot (az embert), a külön hétség első három száma közvetlen kapcsolatban van az emberi szellemmel (Âtmâval), lélekkel (Buddhival) és aurikus burokkal (Manasszal), valamint a magasabb érzékfölötti világgal. Az alsóbb négység, vagy a négy aspektus, az emberé, valamint az egyetemes kozmoszé is, és az egészet az Abszolútum foglalja szintézisbe. Hogyha a létezés e három külön vagy megosztott fokozatát, a keleti vallások jelképrendszere szerint, úgy képzeljük el, hogy az ovum, a Tojás tartalmazza őket, e tojás neve Svabhâvat, vagyis az Egész Létezés a megnyilvánult síkon. E világegyetemnek valójában nincs sem központja, sem kerülete, az ember egyéni és végek elméjében azonban ilyen meghatározás él, és ez természetesen következménye az emberi gondolkodás korlátjainak. A II. diagramban, amint ott is megjegyeztük, nem kell figyelembe venni a baloldali oszlopban lévő számokat, mert azok csak a színek és hangok hierarchiáira vonatkoznak a metafizikai síkon, és nem az emberi princípiumok vagy a bolygók jellemző számai. Az emberi princípiumokat aligha lehet megszámozni, mert minden ember különbözik a másiktól, mint ahogy két fűszál sincs a világon, amely egészen egyforma volna. A megszámozás itt a szellemi fejlődés kérdése, és azé, hogy melyik princípium van túlsúlyban a többi felett. Lehet, hogy az egyik embernél a Buddhi áll az első helyen, egy másiknál – ha állatiasan érzéki – az alsóbb Manasz (vagyis semmi sincs kifejlődve nála az alsóbb Manasz fölött, és az tartja befolyása alatt, mint ahogy az Âtmâ befolyásolja a haladottabb embert). Az egyiknél a fizikai test vagy esetleg a prána – az élet-princípium – lesz az első és legmagasabb síkon, 2
mint például egy roppant egészséges, életerővel teli embernél, egy másiknál ugyanez talán csak a hatodik vagy hetedik helyen lesz lefelé. Azután, amint megfigyelhető, a bolygóknak és az emberi princípiumoknak megfelelő színek és fémek nem azok, amelyeket a modern asztrológusok és a nyugati okkultisták exoterikusan ismernek. Lássuk, honnan veszi a modern asztrológus a maga fogalmait a bolygók, fémek és színek megfeleléseiről. És itt eszünkbe jutnak a modern orientalisták, akik a látszat szerint ítélve azt a kezdetleges képzetet tulajdonítják a régi akkádoknak (valamint kaldeaiaknak, hinduknak és egyiptomiaknak is), hogy a világegyetem, és vele együtt a Föld is, olyan, mint egy lefelé fordított, harang formájú csésze. Ezt pedig azzal bizonyítják, hogy rámutatnak néhány akkád felirat jelképes ábrázolására és az asszír faragásokra. Nincs itt most hely arra, hogy az asszírológusok nagy tévedését megmagyarázzuk, mert ezek az ábrázolások csupán a Khargakkurrát, a Világ Hegyet vagy Merut jelképezik, és csak az északi sarkra, az istenek országára vonatkoznak. Mármost az asszírok a maguk exoterikus tanítását a bolygókról és megfelelőikről a következőképpen hozták össze: Szám 1
Bolygó Szaturnusz
Fém Ólom
2
Jupiter
Ón
3 4 5 6 7
Mars Nap Vénusz Merkúr Hold
Vas Arany Réz Higany Ezüst
Szín
A hét szoláris napjai Fekete Szombat (innen a Sabbath, Jehova tiszteletére) Fehér, de gyakran bíbor Csütörtök vagy narancs Vörös Kedd Aranysárga Vasárnap Zöld vagy sárga Péntek Kék Szerda Ezüstfehér Hétfő
Ezt az elrendezést fogadták el most a keresztény asztrológusok, a hét napjai rendjének kivételével, amelyet – a szoláris bolygóneveket a hold-hét napjaival összekapcsolva – alaposan összekevertek, amint az I. tanulmányban már kimutattam. Ez a ptolemaioszi földközpontú rendszer, amely a világegyetemet az alábbi ábra szerint mutatja. Benne Földünk a világegyetem központja, és a Nap egy bolygó, szám szerint a negyedik.
A Hold ege A Merkúr ege A Vénusz ege A Nap ege A Mars ege A Jupiter ege A Szaturnusz ege LÁTÓHATÁR
És ha a keresztény kronológiát és a hét napjainak rendjét minduntalan ócsárolják, mondván, hogy egészen téves asztronómiai alapokon nyugszik, legfőbb ideje, hogy az asztrológiát megreformálják, mert ez is ezen az alapon épült fel, és teljes egészében a kaldeai és asszír exoterikus tömegektől maradt reánk.
2
Ezekben a tanulmányokban megadott megfelelések azonban merően ezoterikusak. Ebből következik, hogy amikor megnevezzük vagy szimbolizáljuk a Naprendszer bolygóit (mint a II. diagramban), nem szabad azt képzelni, hogy magukra az égitestekre utalunk, hacsak nem mint a pszichikai és szellemi világok hetes természetének típusaira a tisztán fizikai síkon. Egy anyagi bolygó csak valami anyagi dolognak felelhet meg. Így amikor azt mondjuk, hogy a Merkúr a jobb szemnek felel meg, ez nem azt jelenti, hogy a voltaképpeni bolygónak van valami befolyása a jobboldali látószervre, hanem hogy mindkettő misztikusan a Buddhin keresztül áll kapcsolatban egymással. Az ember a maga szellemi lelkét (Buddhit) a Mânasa Putráktól, a Bölcsesség Fiaitól kapta, azok pedig isteni lények (vagy angyalok), és a Merkúr bolygón uralkodnak. Ugyanilyen megfelelést állapítottak meg a Vénusz, Manasz és a bal szem között. Exoterikus szempontból a valóságban nincs ilyen kapcsolat a fizikai szemek és a fizikai bolygók között, ezoterikusan azonban van. Ugyanis a jobb szem „a bölcsesség szeme”, vagyis magnetikusan közlekedik azzal az okkult központtal az agyban, amelyet a „harmadik szemnek” nevezünk14, a bal szem pedig az intellektuális aggyal, vagyis azokkal a sejtekkel, amelyek a fizikai síkon a gondolkodás képességének szervei. A kabbalisztikus háromszög, Kether, Chocmah lés Binah mutatja ezt. Chocmah és Binah, vagy bölcsesség és intelligencia, az Atya és Anya, vagy Atya és Fiú, ugyanazon a síkon van, és kölcsönösen hat egymásra. Amikor az egyéni tudat befelé fordul, Manasz és Buddhi összekapcsolódik. A szellemileg megújult embernél ez a kapcsolódás tartós, a magasabb Manasz a Devachan küszöbén túl hozzátapad a Buddhihoz, és a lélekről vagy inkább a szellemről – amit nem szabad Âtmâval, a „szellem fölöttivel” összetéveszteni – ilyenkor azt mondják, hogy megvan az „egyetlen szeme”. Ezoterikusan, más szóval, a „harmadik szem” aktív. Mármost Merkúrt Hermésznek, Vénuszt Afroditének nevezik, és így összekapcsolódásuk az emberben a pszicho-fizikai síkon okozza, hogy az embert hermafroditának, vagy andogünnek, vagyis kétneműnek nevezik. A tökéletesen spirituális ember azonban teljesen mentes a nemiségtől. A spirituális ember közvetlen kapcsolatban van a magasabb „színes körökkel”, az Isteni Prizmával, amely az egyetlen végtelen fehér körből sugárzik ki. A fizikai ember pedig a Sephirothból sugárzik ki, amiket e keleti filozófiában Hangoknak neveznek. Ezek a „Hangok” pedig alacsonyabbak, mint a „Színek”, mert ők a hét alsóbb Sephiroth, vagy az objektív hangok, amelyek láthatók, nem pedig hallhatók, amint a Zohár (11, 81, 6) mutatja, de még az Ótestamentum is. Mert ha helyesen fordítjuk Mózes II. könyvének (Exodus) XX. fejezetét, így szól: „És a nép látta a Hangokat” (nem a „mennydörgést”, ahogy most fordítják), és ezek a „Hangok” a Sephiroth.15 Ugyanígy a jobb és bal orrlyukról, amelyekbe lehellték az „életek lehelletét” (Genezis, II. 7.), azt mondják ott, hogy a Napnak és a Holdnak felelnek meg, minthogy Brahmâ-Prayâpati és Vâch, vagy Osiris és Isis a természeti élet szülői. Ez a négység, vagyis a két szem és a két orrlyuk, Merkúr és Vénusz, Nap és Hold, alkotta a Kabbalában a világ négy sarkának őrangyalait. Ugyanígy van az ezoterikus keleti bölcseletben is, ott azonban hozzáteszik, hogy a Nap nem bolygó, hanem rendszerünk központi csillaga, a Hold pedig halott bolygó, amelyet az összes princípium elhagyott, és mindkettő pótlás, az egyik egy láthatatlan, Merkúron túli bolygót képvisel, a másik pedig egy olyat, amelyik úgy látszik, teljesen eltűnt látóterünkből. Ez a Titkos Tanítás négy Mahârâjája16, a karmával és az emberiséggel, a kozmosszal és az emberrel, minden aspektusukkal kapcsolatos „Négy 14
Lásd: Titkos Tanítás, II. kötet. Lásd: Franck: Die Kabbala, 314. és további oldalak. 16 I. kötet, 122. oldal 15
2
Szent”. Ezek a Nap, vagy képviselője, Michael, a Hold, vagy képviselője, Gábriel, Merkúr – Rafael és Vénusz – Uriel. Aligha kell itt ismét megemlíteni, hogy magukra az égitestekre – mivel csupán fizikai jelképek – nem gyakran utalnak az ezoterikus rendszerben, hanem rendszerint kozmikus, pszichikus és szellemi erőiket jelképezik ezekkel a nevekkel. Röviden: a hét fizikai bolygó a Kabbala alsó Sephirothja, és hármas fizikai Napunk, amelynek csak tükröződését látjuk, van jelképezve vagy inkább megszemélyesítve, a magasabb triádban vagy a Sephirothi Koronában. Mindezt még bizonyítani fogjuk.17 Jó lesz továbbá arra is rámutatni, hogy az I. diagramban a pszichikus princípiumokhoz kapcsolt számok mintha fordítottjai volnának az exoterikus irodalomban találhatóknak. Ez is azért van, mert a számok ebben a vonatkozásban merőben önkényesek, és mindegyik iskolával változnak. Némelyik iskola hármat számol, némelyik négyet, némelyik hatot, mások hetet, mint például az összes ezoterikus buddhista iskola. Amint a Titkos Tanítás mondja18, a XIV. század óta az a rejtett tudás iskolája két osztályra oszlott, az egyik a belső Lanooké, vagy legmagasabb tanítványoké, a másik a külső köré, a laikus tanítványoké. A. P. Sinnettnek határozottan megmondták a levelekben, amelyeket az egyik Gurutól kapott, hogy nem kaphat tanítást az igazi ezoterikus tanról, amelyet csak a Belső Kör fogadalmat tett tanítványainak adhatnak át. Ezért talán egyszerűsítené a dolgokat, ha minden tanulmányozó hozzáadná az I. táblán lévő exoterikus felsoroláshoz a II. diagramban feltüntetett titkosat. De még ez is külön tanulmányt kívánna. A számok és princípiumok nem olyan szabályos sorrendben következnek egymás után, mint hagyma héjai, a tanulmányozónak magának kell kidolgoznia a mindegyik princípiumának megfelelő számokat, ha eljön az ideje, hogy a gyakorlati tanulmányozást megkezdje. A fentiek arra utalnak, hogy a tanulmányozónak név szerint és a hozzájuk tartozó képességek szerint kell ismernie a princípiumokat, függetlenül bármely felsorolási rendszertől, vagy pedig a nekik megfelelő tevékenységi-, szín- és hangközpontokkal való kapcsolatuk szerint, amíg csak elválaszthatatlanokká nem válnak. A princípiumok felsorolásának régi és ismert módja – amint a Theosophist és az Esoteric Buddhism tartalmazza – újabb, látszólag zavaró ellentmondásra vezet, noha voltaképpen nincs ellentmondás. A 3. és 2. számmal jelölt princípiumok, a Linga Sharîra és Prâna vagy Jîva az I. diagramban megadotthoz képest fordított sorrendben állnak. Egy pillanatnyi megfontolás elég arra, hogy megmagyarázza az exoterikus felsorolás és az I. diagramban szereplő ezoterikus felsorolás közötti látszólagos eltérést. Mert az I. diagramban a Linga Sharîrát (az éterikus testmást) úgy határozzák meg, hogy az a Prâna vagy a Jîva, az élet-princípium eszköze, és mint ilyennek, az ezoterikus síkon szükségképpen alacsonyabban kell állnia, mint a Prânának, nem pedig magasabban. A princípiumok nem állnak egymás fölött, és így nem is vehetők számaik sorrendjében, sorrendjük az egyik vagy másik princípium felsőbbségétől vagy túlsúlyától függ, ezért minden embernél más. A Linga Sharîra (az éterikus testmás) a test – ami az ő képe – mása, vagy protoplazmai élőképe. Ebben az értelemben nevezi a II. diagram a fizikai test szülőjének, vagyis az anyának, aki a Prânától, az atyától fogant. Ez az eszme úgy került az egyiptomi mitológiába, mint Hórusz – Osiris és Isis fia – születése, bár mint minden szent mítosznak, ennek is megvan mind a maga háromszoros szellemi, mind a hétszeres pszicho-fizikai alkalmazása. Hogy a témát lezárjuk, a Prânának, az élet-princípiumnak a valóságban nem 17
Egyelőre Origenész műveire mutatunk rá megerősítésül, aki azt mondja, hogy „a hét uralkodó daimon” (géniusz vagy a bolygók uralkodója) Michael, a Nap (az oroszlánszerű), második a sorban, a Bika, Jupiter vagy Suriel, stb. És mindezek „a Jelenlét Hétje”, a Sephiroth. A sephirothi fa az isteni bolygók fája, Porphyrius szerint, vagy amint nevezni szokták, Porphyrius fája. 18 I. kötet, 122. oldal.
2
lehet száma, minthogy áthatja az összes többi princípiumot, vagy az egész embert. A hét bármelyik száma így természetesen alkalmazható a Prâna-Jîvára exoterikusan, csakúgy, mint ahogy alkalmazzák az aurikus testre ezoterikusan. Amint Pythagoras megmutatta, a kozmosz nem számokkal vagy számokon keresztül jött létre, hanem geometriailag, vagyis a számok arányait követve. Azok számára, akik nem ismerik az égitesteknek a gyakorlatban tulajdonított exoterikus asztrológiai természetét, hasznos lehet, ha a II. diagramhoz hasonló módon lefektetjük itt, aszerint, amint az ember testrészein, a színeken, fémeken, stb. uralkodnak, s egyben megmagyarázzuk, miért különbözik az igazi ezoterikus bölcselet az asztrológiai állításoktól.
2
BOLYGÓ NAP ♄ Szaturnusz Szombat ♃ Jupiter Csütörtök ♂ Mars Kedd
FÉM Ólom Ón Vas
☉ Nap ♀ Vénusz
Vasárnap Péntek
Arany Réz
☿ Merkúr
Szerda
Higany
☾ Hold
Hétfő
Ezüst
TESTRÉSZEK Jobb fül, térd és csontrendszer Bal fül, lágyék és artéria-rendszer Homlok és orr, koponya, nemi szervek, izomrendszer Jobb szem, szív és vitális központok Áll és orcák, nyak és erek, vénarendszer Száj, kéz, belek, idegrendszer Mellkas, bal szem, nyirokrendszer, nyál, nyiroknedv, stb.
SZÍN Fekete19 Lila20 Piros Narancs21 Sárga22 Szürke v. krémszín23 Fehér24
Így látható, hogy a Naprendszer befolyása a kabbalisztikus asztrológiában ilyen módon van felosztva az emberi testre, az alapvető fémekre, és a színek fokozataira a feketétől 19
Ezoterikusan zöld, mivel a prizmatikus sugárban nincs fekete. Ezoterikusan világoskék. A lila, mint szín, a vörös és a kék összetétele, és a keleti okkultizmusban a kék a vörös szín spirituális esszenciája, a vörös pedig anyagi alapja. A valóságban az okkultizmus kéknek tartja a Jupitert, mert Szaturnusz fia, az pedig zöld, a világoskék pedig, mint a színkép színe, sok zöldet tartalmaz. Továbbá az aurikus test is sokat fog az alsóbb manasz színéből tartalmazni, ha az ember anyagias és érzéki, mint ahogy sokat tartalmaz a sötétebb árnyalatból is, ha a magasabb manasz van túlsúlyban az alacsonyabb fölött. 21 Ezoterikusan a Nap nem felelhet meg a szemnek, orrnak vagy egyéb szervnek, mivel – amint mondtuk – nem bolygó, hanem központi csillag. A kereszténység idejének asztrológusai tették meg bolygónak, akik nem voltak beavatottak. Sőt, a Nap igazi színe kék, és sárgának csak azért látszik, mert atmoszférájában gőzöket (főleg fémgőzöket) nyel el. Minden Mâyâ a földön. 2122 Ezoterikusan indigó vagy sötétkék, ami a színképben a sárga kiegészítő színe. A sárga egyszerű, vagy alapszín. Mivel a manasz kettős természetű, akárcsak égi jelképe, a Vénusz bolygó, amely egyszerre az esti és a hajnali csillag, a manasz magasabb és alacsonyabb princípiuma közötti különbséget (mert a manasz esszenciája a vénuszi hierarchiától származik) a sötétkék és a zöld jelzi. A zöld, az alsóbb manasz, a színkép azon színéhez hasonlít, amelyik a sárga és a sötétkék, a magasabb spirituális manasz között jelenik meg. Az indigókék a menny vagy az ég erősebb színe, jelezvén, hogy a manasz fölfelé, a buddhi, a mennyei spirituális lélek felé tart. Ezt a színt az indigofera tinctoria nevű, erősen okkult tulajdonságokkal rendelkező indiai növényből nyerik, sokat használják a fehér mágiában, és okkultan a rézzel van kapcsolatban. Ezt mutatja, hogy az indigó rézszínű fényt kap, főleg ha kemény tárgyhoz dörzsölik. A festék másik tulajdonsága, hogy sem vízben, de még éterben sem oldható, mert könnyebb minden ismert folyadéknál. Keleten sohasem alkalmaznak egy jelképet sem, ami ne lenne logikailag és kimutathatóan megokolva. Ezért kötötték össze a keleti szimbolisták már kezdettől fogva az ember spirituális természetét a sötétkékkel (Newton indigójával), vagy az igazi kékkel, amiben nincs zöld, az állati elmét pedig a tiszta zölddel. 2223 Ezoterikusan sárga, mert a Nap (szimbolikus) színe narancs, a Merkúr pedig legközelebb áll a Naphoz távolságban, és színben is. A bolygó, amelyet a Nap helyettesít, még közelebb volt a Naphoz, mint a Merkúr, és egyike volt a legtitkosabb és legmagasabb rendű bolygóknak. Azt mondják, a harmadik faj vége felé lett láthatatlan. 2324 Ezoterikusan ibolyaszín, talán mert az ibolyát veszi fel a napsugár, amikor egy igen vékony ezüstlemezen áthalad, és azért is, mert a Hold a Földre a Naptól kölcsönzött fénnyel süt, mint ahogy az emberi test is a másától – a légi embertől – kölcsönzött tulajdonságokkal bír. Amint az asztrális árny (az éterikus testmás) kezdi el az emberben a princípiumok sorozatát a földi síkon felfelé az alsóbb, állati manaszig, úgy kezdi el az ibolyaszín sugár a maga végéről a prizma színeit a zöldig, mivel mindkettő, az egyik princípiumként, a másik színként a legtörékenyebb az összes princípium és szín közül. Emellett ugyanaz a nagy okkult misztérium kapcsolódik mindezekhez a megfelelésekhez, mind az égi, mind a földi testekhez, színekhez és hangokhoz. Világosabban fogalmazva, ugyanaz a kapcsolati törvény van meg a Hold és a Föld, az ember asztrális (éteri) és élő (sűrű) teste között, mint a színkép ibolyaszínű vége és az indigókék és kék között. De erről később majd többet mondunk. 20
24
2
a fehérig. Az ezoterikus tan azonban sem a feketét, sem a fehéret nem ismeri el színnek, mert vallásos kegyelettel ragaszkodik a színkép hét szoláris vagy természetes színéhez. A fekete és a fehér mesterséges árnyalat. A földhöz tartoznak mindketten, és csupán fizikai szerveink speciális szerkezete folytán vesszük őket észre. A fehér nem más, mint minden szín hiánya, tehát nem szín, a fekete csupán a fény hiánya, tehát a fehér negatív aspektusa. A színkép hét színe a Lét hét hierarchiájának közvetlen emanációja, s ezek mindegyikének közvetlen kapcsolata van egy-egy emberi princípiummal, mivel voltaképpen a hierarchiák egyike a teremtője és forrása a megfelelő emberi princípiumnak. Az okkultizmusban a színkép mindegyik színét a neki megfelelő a „hang atyjának” nevezik, mivel a hang a szava vagy Igéje, Logosza a gondolatnak, amely létrehozta. Ezért van az, hogy érzékeny emberek minden színt egy meghatározott hanggal hoznak összefüggésbe, ezt a tényt már a modern tudomány is felismerte. (lásd: Francis Galton: Nature and Nurture). A fekete és a fehér teljesen negatív színek, és egyiküknek sincs megfelelőjük a szubjektív létezés világában. A kabbalisztikus asztrológia azt mondja, hogy az égitestek uralmát az emberi agy fölött a következőképpen lehet meghatározni: hét elsődleges tulajdonság-csoport van, ezek közül hat a nagyagyon keresztül, a hetedik pedig a nyúltagyon keresztül működik. Ez ezoterikusan egészen helyes is. De amikor tovább azt mondják, hogy a Szaturnusz alá tartoznak a devocionális képességek, a Merkúr alá az értelmiek, a Jupiter alá a szimpátiák, a Nap alá az uralkodás képességei, a Mars alá az önzők, a Vénusz alá az állhatatosság, a Hold alá pedig az ösztönök, akkor erre azt feleljük: ez a magyarázat hiányos és félrevezető. Mert legelőször is a fizikai bolygók csak a fizikai testen uralkodhatnak, és csak a tisztán fizikai funkciókon. Az összes mentális, érzelmi, pszichikai és spirituális képességet azon okok skálájának okkult sajátosságai befolyásolják, amelyek a bolygók szellemi urainak hierarchiájából sugároznak ki, nem pedig maguk a bolygók. Ez a skála, amelyet a II. diagramban adtunk meg, a következő sorrend észrevételére vezeti a kutatót. (1) Szín. (2) Hang. (3) A hang a fémek szellemévé materializálódik, vagyis fém-elementálokká. (4) Ezek pedig a fizikai fémekké materializálódnak. (5) Aztán a növényekbe vonul a harmonikus és sugárzó rezgő esszencia, és színt és szagot ad nekik, és a két „tulajdonság” attól függ, mekkora ez a rezgés egy-egy időegység alatt. (6) A növényekből az állatokba megy tovább. (7) Végül az emberek „princípiumaiban” éri el a csúcspontját. Így látjuk hét fokozaton át keringeni isteni nemzőink lényegét a mennyben, a szellem anyaggá lesz, és az anyag visszatér a szellemhez. Amint van a természetben olyan hang is, ami nem hallható, úgy van szín is, ami láthatatlan, de hallható. A teremtő erő szüntelen átalakító munkája során színt, hangot és számokat hoz létre rezgések formájában, amelyek összehozzák és feloldják az atomokat és a molekulákat. A részletek ugyan nem hallhatók és nem láthatók a mi számunkra, de az egész szintézise hallható az anyagi síkon. Ezt nevezik a kínaiak a „Nagy Hangnak”, vagy kungnak. Még a tudósok is bevallják, hogy ez a természet tényleges alaphangja, és a zenészek a középső F hangnak jelölik meg a zongorán. Világosan halljuk a természet szavában, az óceán zúgásában, egy-egy nagyváros távoli dübörgésében, a szélben, a szárazföldi és tengeri viharokban, röviden mindenben, ami a természetben megszólal vagy hangot ad ki. Azok fülében, akik hallgatóznak, egyetlen határozott hangban éri el csúcspontját, amelynek magasságát nehéz meghatározni, és amely – mint mondtuk – a diatonikus skála F vagy Fá hangja. Ezekből a részletekből nyilvánvaló lesz az okkultizmus tanulmányozója számára, hogy miben áll a különbség az exoterikus és az ezoterikus szóhasználat és jelképrendszer között. Röviden, a kabbalisztikus asztrológia európai gyakorlata félig ezoterikus titkos tudomány, amelyet nem a belső, hanem a külső kör számára alakítottak ki. Ezenfelül gyakran hézagosnak hagyták, és eltorzították, hogy elrejtsék a valódi igazságot. Az ezoterikus filozófia, amely elsősorban a dolgok lényegével foglalkozik,
2
jelképeket használ ugyan, és megfeleléseit a puszta külső megjelenéséhez alkalmazza, mégis csak olyan szimbólumokat fogad el, amelyek az egész területet magukba foglalják, azaz olyan szimbólumokat, amelyeknek egyaránt van szellemi, pszichikai és fizikai jelentőségük. Azonban mégis kiváló munkát végzett a nyugati asztrológia, mert segített átmenteni a Titkos Bölcsesség létezéséről való tudást a középkor veszedelmein és sötét bigottságán a mai napig, amikor már eltűnt minden veszély. A bolygók rendjét az exoterikus gyakorlatban geocentrikus sugaruk határozza meg, vagyis körpályájuknak a Földtől, mint középponttól való távolsága. A sorrend eszerint: Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr és a Hold. Az első háromban a legfőbb hatalmú isteni triád jelképét látjuk a megnyilvánult fizikai világegyetemben, vagyis Brahmát, Vishnut és Shivát. Az utóbbi négyben pedig a földi négység jelképét ismerjük fel, amely az összes természeti és fizikai körforgást irányítja: az évszakokat, napszakokat, az iránytű sarkait, az elemeket. Így: Tavasz Reggel Gyermekkor Tűz Kelet
Nyár Dél Serdülőkor Levegő Dél
Ősz Este Felnőttkor Víz Nyugat
Tél Éjszaka Öregkor Föld Észak
Az ezoterikus tudomány azonban nem elégszik meg a fizikai érzékszervek pusztán objektív síkjáról vett analógiákkal, s ezért okvetlenül szükséges, hogy az ilyen irányú további tanításokat a mágia szó valódi jelentésének világos kifejtése előzze meg. ************************
VALÓJÁBAN MI IS A MÁGIA? Az ezoterikus tudomány mindenek fölött isteni Énünkhöz való viszonyunknak s az isteni mágiában25 tőle való elválaszthatatlanságunknak tudása, amikor is isteni Énünk valami mást is jelent még magasabb szellemünkön kívül. Mielőtt tehát példát hozhatnánk és megmagyaráznánk ezt a viszonyt, talán hasznos lesz, ha megadjuk a tanulmányozónak annak a legjobban félreértett szónak, a „mágiának” teljes jelentését. Sokan akarnák és szeretnék tanulmányozni az okkultizmust, de igen kevésnek van még csak megközelíthető fogalma is magáról a tudományról. Mármost, kevés európai és amerikai tanulmányozónak lehet haszna a szanszkrit kifejezésekből vagy akár fordításokból is, minthogy e fordítások nagyrészt a be nem avatottak megtévesztésére szolgálnak. Én tehát az előbbiek bemutatását a neoplatonikus művekből veszem. Ezek fordításokban hozzáférhetők, és hogy valami fényt vessünk arra, ami eddig csupa sötétség volt, elég, ha néhány kulcsot adunk hozzájuk. Így a gnózis, mind a kereszténység előtti, mind a kereszténység utáni, kiválóan szolgálja céljainkat. Sokmillió keresztény ember ismeri a Simon mágus nevét, és azt a keveset, amit mondanak róla az Apostolok Cselekedeteiben, de nagyon kevesen vannak, akik csak hallottak is a tarka, fantasztikus és ellentmondó részletekről, amelyeket a hagyomány feljegyez az életéről. Tanításának és halálának történetét csak az előítéletes, félig-meddig fantasztikus feljegyzésekben lehet megtalálni, amely az egyházatyák, például Irenaeus, Epiphanius és Szt. 25
A mágia spirituális, rejtett értelme a „Nagy Élet”, vagy isteni élet a szellemben. A szó gyökere magh, mint a szanszkrit mahâ, a zend maz, a görög megus és a latin magnus, ami mind azt jelenti: nagy.
2
Jusztin műveiben vannak, különösen pedig a névtelen Philisophumenaban. Simon azonban történeti személyiség, és a „mágus” elnevezést kortársai adták neki, és el is fogadták, még a keresztény egyházfők is. Ez az elnevezés csodálatos képességeire vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy fehér (isteni) vagy fekete (pokoli) mágusnak tekintették. Ebben a tekintetben a vélemény mindig a nem-zsidó és keresztény krónikás hajlandóságától függött. Az ő rendszeréből, valamint tanítványának és utódjának, Meandernek rendszeréből tudjuk meg, mit jelentett a „mágus” szó az akkori beavatottak számára. Simon – akárcsak a többi gnosztikus – azt tanította, hogy a világot az alsóbb angyalok teremtették, akiket „aeonoknak” nevezett. Ezeknek csak három fokozatát említi, minthogy – amint a Titkos Tanítás megmagyarázza – hiábavaló, és akkor is az volt, bármit is tanítani a négy magasabbról, s ezért az A és a G bolygó síkján kezdi. Rendszere a lehető legközelebb áll az okkult igazsághoz, tehát nyugodtan vizsgálhatjuk mind az ő, mind Meander igényét a „mágus” névre, hogy megtaláljuk, mit kell érteni erre a kifejezésre. Simon számára az egész megnyilvánult teremtés csúcspontja a Tűz volt. Nála – akárcsak nálunk – a tűz az egyetemes princípium, a végtelen potencia, amely a rejtett Potencialitásból született. Ez a tűz volt az elsődleges oka a lét megnyilvánult világának, és kettős volt, minthogy volt a megnyilvánult és a rejtett vagy titkos oldala. „A Tűz titkos oldala el van rejtve nyilvánvaló (vagy objektív) oldalában, és az objektív oldal a titkos oldaltól származik” – írta26. Ez annyit jelent, hogy a látható mindig jelen van láthatatlanban, a láthatatlan pedig a láthatóban. Ez csupán más formában való kifejezése volt Platón kijelentésének a Megérthetőről (Noéton) és az Érzékelhetőről (Aiszthéton), valamint az arisztotelészi tanításnak a Potenciáról (Dünámisz) és a Tettről (Energeia). Simon számára minden, amit el lehet gondolni, amivel tenni lehet valamit, tökéletes intelligencia volt. A tűz mindent tartalmazott. És így ama Tűznek minden része, amely intelligenciával és értelemmel van megáldva, kiterjedéssel és emanációval kibontakoztatható. Ez a mi tanításunk a megnyilvánult Logoszról, ezek a részek pedig elsődleges emanációjukban a mi Dhyan Chohanjaink, a „Láng és Tűz Fiai”, vagy a magasabb Aeonok. Ez a Tűz az isteni természet aktív és élő oldalának jelképe. Mögötte fekszik a „végtelen Potencialitás a Potencialitásban”, ahogyan Simon nevezte, „az, ami állt, áll, és mindig állni fog”, a tartósság és megszemélyesített változatlanság. A gondolati potenciáról az isteni elképzelést így a cselekvéssel folytatta. Innen van az elsődleges emanációk sorozata azáltal, hogy a gondolat tettet szül, mivel a Tűz objektív oldala ennél az anya, a titkos oldal a pedig az atya. Simon ezeket az emanációkat Szüzüginek, egyesült párnak nevezte, mert kettesével emanálódtak, az egyik aktív, a másik passzív Aeonként. Három pár áradt így ki (vagy összesen hat, mivel a Tűz a hetedik), s ezeknek Simon a következő neveket adta: „Elme és Gondolat, Hang és Név, Értelem és Szemlélődés”27, és bennük az első hímnemű, a második nőnemű. Ettől az elsődleges hattól áradt ki a Középső Világ hat Aeonja. Nézzük, mit mond maga Simon: „E hat ősi létező mindegyike magába foglalta a Végtelen Potenciát (szülőéjét), de csak potencia formájában volt ott, nem pedig cselekvésként. Ezt a potenciát kellett előhívnia egy kép által, hogy teljes lényegében, erejében, nagyszerűségében és hatásaiban meg tudjon nyilvánulni, mert csak akkor tudott a kiáradt potencia hasonlóvá válni szülőjéhez, az örök és végtelen Potenciához. Ha azonban csupán potenciálisan maradt volna meg a hat Potenciában, és nem ölthetett volna alakot egy képen keresztül, a potencia nem ment volna át cselekvésbe, hanem elveszett volna”,28 világosabban, elcsökevényesedett volna, ahogy ma mondjuk. 26
Philosophumena, VI. 9. Nous, Epinoia, Phone, Onoma, Logismos, Enthumesis. 28 Philosophumena, VI. 12. 27
3
Ugyan mit jelenthetnének ezek a szavak, ha nem azt, hogy az Aeonoknak, hogy mindenben egyenlők legyenek a Végtelen Potenciával, cselekvésükben őt kellett utánozniuk, és nekik is kiárasztó princípiumoknak kellett lenniük, amilyen szülőjük volt, életet kellett adniuk új lényeknek, és maguknak is potenciákká kellett válniuk? Ennek a képességnek közvetlen eredménye, hogy emanációkat lehet produkálni, vagyis hogy elsajátíttatott a kriyâshakti29 képesség, és ez az eredmény saját cselekvésünktől függ. Ez a képesség tehát benne van az emberben, mint ahogy benne van az elsődleges Aeonokban is, és még a másodlagos emanációkban is, annak a puszta ténynek következtében, hogy ők és mi az Egyetlen Elsődleges Princípiumtól, a Végtelen Erőtől vagy Potenciától származunk. Így azt találjuk Simon mágus rendszerében, hogy az első hat Aeon, amelyet a hetedik foglalt szintézisbe, az őket létrehozó Potencia ment át, és a maga részéről létrehozott hat másodlagos Aeont, amelyek mindegyikét a maga szülője foglalta szintézisbe. A Philisophumena-ban azt olvassuk, hogy Simon az Aeonokat az „élet fájához” hasonlította. „Meg van írva – mondta Simon a Revelációkban30 – hogy az egyetemes Aeonoknak két elágazásuk van, amelyeknek sem kezdete, sem vége, mindkettő ugyanabból a gyökérből sarjadt ki, a láthatatlan és megérthetetlen Potencialitásból, „Szigéből”, a „Csendből”. Egyike (az Aeonok e sorozatainak) fentről jelenik meg. Ez a Nagy Potencia, az Egyetemes Elme (vagy isteni ideaalkotó, a hinduknál Mahat), ő rendez minden dolgot, és ő hímnemű. A másik lentről való, mert ő a Nagy (megnyilvánult) Gondolat, a nőnemű Aeon, amely minden dolgot szül. Ezek (a kétfajta Aeon) egymásnak megfelelve31 összekapcsolódnak, és megnyilvánítják a közbülső távolságot (a közbenső szférát vagy síkot), a felfoghatatlan Levegőt, amelynek sem kezdete, sem vége.32 Ez a nőnemű „Levegő” a mi éterünk, vagy a kabbalisztikus asztrális fény. Ez tehát Simon Második Világa, amely a TŰZből született, mindennek princípiuma. Mi az Egy Életnek, az intelligens, isteni Lángnak nevezzük, ami mindenütt jelenvaló és végtelen. Simon rendszerében ezen a Második Világon egy olyan lény uralkodik, amely egyszersmind férfi és nő, vagy aktív és passzív, jó és rossz. Ez a szülő-lény, akárcsak az elsődleges, végtelen Potencia, „az, ami állt, áll és állni fog”, amíg csak tart a megnyilvánult kozmosz. Amikor tettleg kiáradt és hasonlatos lett saját szülőjéhez, nem volt kettős és kétnemű. A Gondolat, ami tőle (Szigétől) kiáradt, lett olyan, mint szülője, mert olyan lett, mint a képe (vagy őstípusa), a második most az első lett (a saját síkján vagy szférájában). Simon így mondja ezt: „Ő (a szülő vagy atya) egy volt. Mert magába foglalván azt (a Gondolatot), egyedül volt. De nem ezt volt az első, bár már előbb is létezett, de megnyilvánítván önmagát önmagának önmagából, a második (vagy duális) lett. Atyának sem hívták addig, amíg amaz (a Gondolat) ezt a nevet nem adta neki. Amint tehát önmaga kifejlesztvén önmagát önmaga által, megnyilvánította önmagának saját Gondolatát, úgy a Gondolat, megnyilváníttatván, nem cselekedett, hanem látván az Atyát, önmagába rejtette, vagyis (elrejtette) a Potenciát (önmagában). És a Potencia (Dynamis v. Nous) és a Gondolat (Epinoia) hím-nőnemű. Ennélfogva megfelelnek egymásnak – mert a Potencia semmiképpen sem különbözik a Gondolattól – minthogy egyek. Így a fönti dolgoktól találtatik a Potencia, a lentiektől a Gondolat. Úgy történik ezért, hogy bár egyek, az, ami belőlük megnyilvánul, kétféle, a kétnemű magába foglalván a nőneműt is. Így az elmében a Gondolatban, az egymástól elválaszthatatlan dolgok, amelyek bár egyek, mégis duálisak”.33 „Ő (Simon) a hat Potencia szüzügi-jét (egyesült párját) és a hetedikét, ami vele van, Nousnak és Epinoiának, mennynek és földnek nevezi, a hímnemű a magasból tekint le és gondol az ő 29
Lásd: Titkos Tanítás. „A Nagy Reveláció” (Hé Megalé Appophasis), amelyről úgy tartják, hogy maga Simon írta. 31 Szó szerint: sorban vagy párosan szembeállva egymással. 32 Philosophumena, VI. 18. 33 Ugyanott, VI. 18. 30
3
párjára (hitvesére), mert a föld befogadja azokat az intellektuális gyümölcsöket, amelyeket a mennyből hoznak le, és amelyek a földre tartoznak”.34
Simon Harmadik Világa, a hat Aeon harmadik sorozatával és a hetedikkel, a Szülővel, ugyanilyen módon emanált. Ugyanez a gondolat fut végig minden gnosztikus rendszeren: fokozatos kibontakozás lefelé az anyagba a hasonlóság által. Olyan törvény ez, amelynek nyomát az őseredeti okkultizmusig, vagyis a mágiáig lehet visszafelé követni. A gnosztikusoknál – akárcsak nálunk – ez a hetedik Potencia, amely mindet szintézisbe foglal, a Szellem, amely a differenciálatlan tér sötét vizei felett lebeg. Nârâyana vagy Vishnu a hinduk számára, a kereszténységben pedig a Szentlélek. Míg azonban az utóbbiban e fogalmat korlátozások veszik körül és törpítik el, és szükségessé teszik a hitet és a kegyelmet, a keleti bölcselet szerint áthat minden tudatos vagy öntudatlan atomot. Irenaeus ad felvilágosításokat ennek a hat Aeonnak további fejlődéséről. Megtudjuk tőle, hogy a Gondolat, miután levált szülőjéről, és felismeri vele való lényegi egységét, amit tudnia kell, a második vagy közbenső síkon vagy inkább világban (ezek a világok két síkból állnak, a felsőből és az alsóból, hím- és nőneműből, amelyek közül az utóbbi a végén mindkét Potenciát magába veszi és androgün lesz) alsóbbrendű hierarchiákat, angyalokat, hatalmasságokat, uralmakat és mindenféle seregeket kezdett teremteni. Ezek aztán megteremtették, vagy inkább kiárasztották saját lényegükből a mi világunkat az emberekkel és lényekkel együtt, amelyek fölött őrködnek. Ebből következik, hogy minden értelmes lény – amelyet a földön embernek neveznek – ugyanazon lényegből való és potenciálisan birtokosa az őseredeti hét magasabb Aeon minden tulajdonságának. Az ő dolga, hogy kifejlessze, „a legmagasabbnak előtte álló képével”, in actu utánzással a Potenciát, amellyel szülőinek vagy atyáinak legmagasabbika föl van ruházva. Itt megint hasznos lesz a Philosophumenat idézni: „Így tehát Simon szerint ez az üdvösséges és elmúlhatatlan (princípium) potenciálisan rejtve van mindenben, de nem tevőlegesen. Ez az, ami „állt, áll és állni fog”, vagyis az, amin fönt állt a teremthetetlen Potenciában, az, ami lent áll a vizek folyásában, az, ami fönt fog állni az üdvösséges végtelen Potencia mellett, ha e hasonlatosságra formálja magát. Mert hárman vannak – mondja –, és e három stabilitás Aeonja nélkül nincs dísze a teremthetőnek, amely szerintük (Simon követői szerint) a vízen született, és a hasonlatosság szerint lévén formálva, tökéletes és égi (Aeon), semmiképpen sem gondolható alsóbbrendűnek a teremthetetlen Potenciálnál. Ezért ezt mondják: „Én és te egy vagyunk, előttem (voltál) te, az, ami utánad van, az (vagyok) én”. Ez – mondja – az egyetlen Potencia, megosztva lentire és föntire, amely önmagát teremti, önmagát táplálja, önmagát keresi, önmagát találja meg, saját maga anyja, atyja, testvére, hitvese, leánya és fia, egyetlen, mert mindennek a gyökere”.35
Így e hármas Aeonról megtudjuk, hogy az első „az, ami állt, áll és állni fog”, vagyis a teremtetlen erő, Âtmâ, a második a tér sötét vizeiben teremtetett (a káoszban, vagy differenciálatlan anyagban, amit mi Buddhinak hívunk) az előző képétől vagy képén keresztül, amely fölöttünk lebegett. A harmadik Világ (vagy az emberben a Manasz) fel lesz ruházva ama örök és mindenütt jelenvaló Kép minden tulajdonságával, ha magáévá teszi, asszimilálja azt. Mert „minden, ami örök, tiszta és megronthatatlan benne rejlik mindenben, ami van”, még ha csak potenciálisan is, és nem aktuálisan. És „minden azonos ama képpel, feltéve, hogy az alsóbb képmás (az ember) felhág szellemben és gondolatban ahhoz a legmagasabb forráshoz és gyökérhez. Az anyag, mint szubsztancia örök, és soha sem teremtetett. Ezért nem beszélnek sem Simon mágus, sem a nagy gnosztikus tanítók, sem a keleti bölcselők az anyag kezdetéről. „Az örök anyag” különféle formáit az alsóbb Aeonban a teremtő angyaloktól kapja, vagy ahogy mi nevezzük őket, az Építőktől. Akkor miért ne 34 35
Ugyanott, VI. 13. Ugyanott, VI. 17.
3
tehetné ugyanezt az ember, a legmagasabb Aeon közvetlen örököse, gondolata potenciájával, ami a szellemtől született? Ez a kriyâshakti, az a képesség, hogy az objektív síkon formákat teremtsünk láthatatlan, elpusztíthatatlan anyagból az eszmeteremtés és az akarat erejével. Jól mondja Jeremiás36 az „Úr szavát” idézve: „Mielőtt hasában megformáltalak volna, ismertelek, és mielőtt kijöttél volna anyád méhéből, megáldottalak”. Mert Jeremiás itt az embert jelenti, amikor még egy Aeon volt, vagy isteni ember, mind Simon mágusnál, mind a keleti bölcseletben. Mózes első könyvének első három fejezete éppoly okkult, mint az, ami az I. Tanulmányban van. Mert a földi paradicsom az anyaméh – mondja Simon37 –, az Édenkert pedig a körülötte levő részek. A folyó, amelyik az Édenkertből kifolyt, hogy a kertet öntözze, a köldökzsinór, ez a zsinór négy fő részre oszlik, négy folyamra, amely belőle kifolyik, a négy vezetékre, amely a magzatnak élelmet visz. Vagyis a két artériára és a két vénára, amelyen át vér folyik, és amelyek a lélegzethez szükséges levegőt viszik, minthogy a születendő gyerek – Simon szerint – teljesen a burok (amnion) révén fejlődik, a köldökzsinór táplálja, és a levegőt az aorta adja neki.38 A fentieket az alább következők megvilágítására mondtuk. Simon mágusnak számos követője volt, és mágiára tanította őket. Használták az u. n. „exorcizmust” (mint az Újszövetségben), a ráolvasást, bájitalokat, hittek az álmokban és látomásokban, s ilyeneket tetszésük szerint elő is idéztek, végül arra kényszerítették a szellemek alsóbb rendjeit, hogy engedelmeskedjenek nekik. Simon mágust „Isten Hatalmas Erejének” nevezték, szó szerint „az Istenség ama potenciájának, amelyiket nagynak mondanak”. Amit akkoriban mágiának neveztek, azt ma teozófiának, vagy Isteni Bölcsességnek, Erőnek és Tudásnak mondjuk. Közvetlen tanítványa Meander, egy ugyancsak nagy mágus volt. Irenaeus, a többi író között ezt mondja róla: „Simon utódja Meander volt, szamaritánus származású, aki a legmagasabb csúcsokat érte el a mágia tudományában”. Tehát mind a mester, mind tanítványa elsajátította a legnagyobb művészetet a bűbájosságban, olyan képességeket, amelyeket – a keresztények szerint – csak „az ördög segítségével” lehet elérni. Munkájuk mégis azonos volt az Újszövetségben említettekkel, ott pedig az ilyen feltűnő eredményeket csodáknak nevezik, és hisznek bennük, elfogadják azokat, mint amelyek Istentől és általa történnek. A kérdés azonban az, hogy vajon jobban megmagyarázták-e valaha is a „Krisztus” és az apostolok úgynevezett csodáit, mint az úgynevezett varázslók és mágusok mágikus teljesítményeit? Azt mondom, nem. Mi, okkultisták nem hiszünk a természet fölötti jelenségekben, a Mesterek pedig nevetnek a „csoda” kifejezésen. Lássuk tehát, mi is a mágia szó jelentése.
36
I. fejezet, V. 5. Philosophumena, VI. 14. 38 Először vannak az omphalo-mesenterikus véredények, két artéria és két véna, de ezek később egészen eltűnnek, akárcsak a „vascularis area” a köldökhólyagok, amelyből kiindulnak. Ami magukat a köldökvéredényeket illeti, a köldökzsinór jobbról balra van körülfonva az egyik köldök-vénával, amely az oxigénes vért viszi az anyától a magzatba és a két hipogasztrikus vagy köldök-artériát, amely a magzat által elhasznált vért veszi fel, s viszi a méhlepénybe. A véredények tartalma így a fordítottja annak, amelyen a születés után. A tudomány így megerősíti a régi okkultisták bölcsességét és tudását, mert a Simon mágus idejében senki – hacsak nem volt beavatott – nem tudott semmit a vérkeringésről vagy a fiziológiáról. Amikor ezek a tanulmányok már nyomdában voltak, két kis röpiratot kaptam Dr. Jerome Andersontól, amelyeket 1884-ben és 1888-ban adtak ki, és amelyekben az I. tanulmányban bemutatott magzattáplálási mód tudományosan demonstrálva van. Röviden, a magzatot az amnion folyadéka ozmózissal táplálja, és a méhlepényen át lélegzik. A tudomány leveset vagy semmit sem tud az amnion folyadékáról és használatáról. Lásd még: Anderson: Remarks on the Nutrition of the Foetus, Wood & Co. New York. 37
3
Forrása és alapja a szellemben és a gondolatban rejlik, akár a tisztán isteni, akár a földi síkon. Aki ismeri a Simon történetét, két változatról hall, a fehér és a fekete mágusról, választása szerint, Simonnak Helénával való, sokat emlegetett egyesülésével kapcsolatban, akit ő „epinoiájának” (gondolatának) nevezett. Azok, akiknek – mint keresztényeknek – egy veszélyes vetélytárs hitelét kellett elrontaniuk, azt mondják, hogy Heléna szépséges, élő asszony volt. Simon egy rossz hírű tyrusi házban találkozott vele, és életrajzírói szerint a trójai Heléna testet öltése volt. Hogyan volt hát akkor „isteni gondolat”? A Philisophumenaban Simonnak azt a kijelentést tulajdonítják, hogy az alsóbbrendű angyalokban, vagyis a harmadik Aeonokban – mivel olyan anyagiak voltak – több rossz volt, mint az összes többiben. A szegény emberek – minthogy ők teremtették vagy emanálták őket – származásuk bűnét hordozzák magukban. Mi volt ez? Csupán annyi, hogy amikor a harmadik Aeonok sorra kerülvén szintén megkapták az isteni gondolatot az által, hogy magukba fogadták a Tüzet, ahelyett, hogy az emberből teljes lényt csináltak volna – mint ahogyan az egyetemes terv előírta – először visszatartották tőle azt az isteni szikrát (a gondolatot, a földi manaszt). Ez volt az oka és eredete annak, hogy az értelmetlen ember elkövette az eredendő bűnt, mint ahogy az angyalok is elkövették korszakokkal előbb az által, hogy nem voltak hajlandók teremteni.39 Végül is, miután Epinoiát rabságban tartották, és az isteni gondolatot mindenféle inzultusnak és megszentségtelenítésnek tették ki, bezárták az ember immár beszennyeződött testébe. Ennek utána – Simon ellenségeinek értelmezése szerint – női testből női testbe szállt az idők és fajok folyamán, amíg csak Simon a prostituált Heléna testében, a példabeszéd szerint az „elveszett bárányban” meg nem találta. Simonról azt mondják, hogy Megváltónak tette meg magát, aki leszállt a földre, hogy megmentse ezt a „bárányt”, és azokat az embereket, akikben Epinoia még mindig az alsóbbrendű angyalok uralma alatt áll. Így Simon legnagyobb mágikus tetteit Helénával való szexuális egyesülésének, vagyis fekete mágiának tulajdonítják. Való igaz, hogy az effajta mágia legfőbb szertartásai a nemes mítoszok undorítóan betű szerinti értelmezésén alapulnak, s ezek között is a legnemesebbet Simon találta ki, saját tanításának jelképes ábrázolására. Akik helyesen értették, tudták, mit kell érteni „Helénán”. A „nousz” (Âtmâ-Buddhi) és a „manasz” házassága volt ez, az egyesülés, amely által az akarat és a gondolat eggyé válik, és isteni képességre tesz szert. Mert az Âtmâ az emberben – mivel tiszta lényegű, az őseredeti isteni tűz (vagy az örök és egyetemes „az, ami állt, áll és állni fog”) – minden síkon ott van, a Buddhi pedig az eszköze vagy gondolata, akit az „Atya” nemzett, és aki maga is nemzi az Atyát, és akarat is. Ő az, „ami állt, áll és állni fog”, s így a manasszal kapcsolódva kétneművé válik, de csak ebben a szférában. Így amikor Simon az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek mondja magát, Helénát pedig Epinoiájának, isteni gondolatnak, akkor Buddhijának a Manasszal való házasságára gondol. Heléna a belső ember Shakti-ja, nőnemű potenciája volt. Nos, mit mond Meander? Azt tanította, hogy az alsóbb angyalok Ennoiának, a tervező gondolatnak voltak emanációi. Ennoia tanította a mágia tudományát, és ő adta át Meandernnek azzal a képességgel együtt, hogy legyőzze az alsóbb világ teremtő angyalait. Ez utóbbiak alsóbb természetünk szenvedélyeit jelentik. Tanítványairól, miután megkeresztelte őket (vagyis beavatta őket), azt mondták, hogy „feltámadtak halottaikból”, és „nem öregszenek”, „halhatatlanokká lettek”40. A „feltámadás”, amit Meander ígért, persze egyszerűen csak a tudatlanság sötétjéből az igazság fényébe való érkezést jelentette, az ember halhatatlan szellemének ráébredését a belső és örök életre. Ez a rádzsa-jógik tudománya – mágia.
39 40
Lásd: Titkos Tanítás, Antropogenézis. Lásd: Eusebius: Hist. Eccles. Lib. III. cap. 26.
3
Mindenki, aki olvasott neoplatonikus filozófiát, tudja, hogyan harcoltak fő beavatottaik, pl. Plotinus, és főleg Porphyrius a jelenségeket produkáló theurgia, mágia ellen. Mindenek fölött azonban Jamblichus az, a De Mysteriis szerzője, aki magasra emeli a fátylat, ami az igazi theurgiát takarja, és megmutatja benne az igazi rádzsa jóga isteni tudományát. Azt mondja, hogy a mágia magasrendű és magasztos tudomány, isteni és mindenek fölött való. „Mindennek nagy orvossága… Sem nem ered, sem nem szorítkozik a testre vagy szenvedélyeire, az emberi vegyülékre vagy összetevőire, hanem mindenben magasabb isteneinktől származik”, vagyis isteni egóinktól, amelyek ezüst fonálként futnak a bennünk lévő isteni szikrától az őseredeti isteni tűzig.41 Jamblichus éppen olyan hevesen elítéli a fizikai jelenségeket, amelyeket szerinte a rossz démonok hoznak létre, akik becsapják az embereket (a szeánszok kísértetei ezek), mint amennyire vehemensen magasztalja az isteni theurgiát. Az utóbbi gyakorlásához azonban – tanítja – a theurgistának okvetlenül „magas erkölcsiségű és tisztalelkű embernek” kell lennie. A másik fajta mágiát csak tisztátalan, önző emberek használják, és nincs abban semmi isteni. Egyetlen igazi vátesz sem volna hajlandó soha elismerni, hogy annak közléseiben bármi is legyen, ami magasabb isteneinktől származik. Így az egyik (a theurgia) a mi Atyánk (magasabb Énünk) ismerete, a másik pedig alacsonyabb természetünk általi leigáztatás. Az egyik a lélek szentségét követeli meg, szentséget, amely elvet és kizár mindent, ami testi, a másik annak (a léleknek) megszentségtelenítését. Az egyik egyesülés az istenekkel (a magunk istenével), és minden jónak forrása, a másik démonokkal (elementálokkal) való cimborálás, amelyek pedig – ha csak mi le nem igázzuk őket – leigáznak bennünket, és fokról-fokra döntenek erkölcsi romlásba (médiumitásba). Röviden: „A theurgia igen erősen egyesít az isteni természettel. Ez a természet önmaga által nemzi önmagát, saját erejéből mozog, mindent fenntart és értelmes. Mivel az univerzum ékessége, a megérthető igazságra szólít fel bennünket, a tökéletességre és a másokat tökéletesítésében való részvételre. Olyan bensőségesen egyesít az istenek minden teremtő tevékenységével, mindnyájunk képessége szerint, hogy a lélek – miután elvégezte a szent rítusokat – megerősödik az ő (istenek) tetteikben és intelligenciájukban, amíg csak bele nem veti magát az őseredeti isteni lényegbe, és magába nem olvasztja. Ez az egyiptomiak szent beavatásainak célja”.42 Jamblichus megmutatja nekünk, miként vigyük véghez saját magasabb lelkünk egyesítését az Egyetemes Lélekkel, az Istenekkel. Beszél Manteiáról, ami szamâdhi, a révület legmagasabb foka.43 Szól az álomról is, ami isteni látomás, amikor az ember újra istenné lesz. A theurgia, vagy rádzsa jóga révén az ember a következőket éri el. 1. prófétai látás Istenünk által (mindegyikünk magasabb Énje által), ami fölfedi számunkra annak a síknak igazságait, amelyiken éppen működünk, 2. extázist és megvilágosodást, 3. tevékenységet a szellemben (az asztrális testben vagy bármelyik finomabb testben, vagy az akarat által), 4. uralmat az alsóbbrendű, értelmetlen démonok (elementálok) fölött, megtisztul Énünk puszta természete által. Ez azonban ez utóbbinak teljes megtisztítását kívánja. És ő ezt nevezi mágiának, a theurgiában való beavatás által.
41
De Mysteriis, 100. old. 10-19. sorok. De Mysteriis, 290. old. 15-18. sorok 43 De Mysteriis, 100. old. 42
3
A theurgiát azonban érzékeink begyakorlásának kell megelőznie, valamint az emberi Én és az Isteni ÉN viszonyának megismerése. Amíg az ember egészen el nem sajátította ezt az előzetes tanulmányt, hiábavaló emberi alakot adni a formanélkülinek. „Formanélkülin” az magasabb- és alsóbbrendű isteneket értem, a föld feletti és földi szellemeket vagy lényeket, amelyek a kezdők számára csak a színekben és a hangokban fedhetők fel. Mert senki, csak a magasrendű Adeptus ismerhet fel egy „Istent” a maga igazi, transzcendentális formájában, ami a gyakorlatlan értelem, a chela (tanuló) számára csak aurája révén látható. A szenzitívek és médiumok által néha megpillantott egész alakok azon három kategória egyikébe tartoznak, amelyeket meg tudnak látni. (a) Élő emberek asztrális teste, (b) Nirmânakâyák (jó vagy rossz adeptusok, akiknek teste halott, de akik megtanultak éterikus személyiségükben élni a láthatatlan térben) és (c) kísértetek, elementárisok és elementálok, amelyek általában az asztrális fénytől kölcsönzött formákban parádéznak, vagy a hallgatóság vagy médium „lelki szemében” levő alakoktól, amelyek azonnal tükröződnek aurájukban. Ha a tanulmányozó elolvasta az eddigieket, jobban megérti, miért szükséges először tanulmányozni a megfeleléseket „princípiumaink” – amelyek pedig csupán a hármasságot alkotó (spirituális és fizikai) ember különböző aspektusai – és paradigmánk között, ami amazok közvetlen gyökere a világegyetemben. Erre való tekintettel most folytatnunk kell tanításainkat az emberrel közvetlenül összeköttetésben lévő és vele mindörökre összekapcsolt hierarchiákról. ************************ Eleget mondtunk ahhoz, hogy megmutassuk: amíg az orientalisták és a profán néptömegek számára az „OM MANI PADME HUM” mondat csupán azt jelenti, hogy „Óh, drágakő a lótuszban”, ezoterikusan azt jelenti, hogy „Óh, én Istenem önmagamban”. Igen, egy-egy isten van minden emberi lényben, mert az ember Isten volt és megint azzá lesz. A fenti mondat az ember és a világ feloldhatatlan egységére mutat. A lótusz ugyanis a kozmosz, mint az abszolút egyetemesség jelképe, a drágakő pedig a szellemi ember, vagy Isten. Az első tanulmányban megadtuk a megfeleléseket a színek, hangok és „princípiumok” között, és azok, akik elolvasták a Titkos Tanítás II. kötetét, emlékezni fognak arra, hogy ez a hét princípium az angyalok hét nagy hierarchiájától származik, a Dhyan Chohanoktól, amelyek megint csak kapcsolatban vannak a színekkel és a hangokkal, és együtt alkotják a megnyilvánult Logoszt. A szférák örök zenéjében megtaláljuk a színeknek megfelelő tökéletes skálát, a számban pedig, amelyet a szín és a hang rezgése határoz meg, amelyen „minden forma alapul és amely minden hangot vezet”, megtaláljuk a megnyilvánult világegyetem összefüggését. Ezeket a megfeleléseket úgy illusztrálhatjuk, hogy megmutatjuk a színek és hangok viszonyát a mértani formákhoz, amelyek – amint a Titkos Tanításban elmagyaráztuk – a kozmosz megnyilvánulásának egymás utáni fokozatait fejezi ki. A tanulmányozó azonban biztosan belezavarodik, ha a diagramok vizsgálatánál nem tart szem előtt két dolgot. (1) Mivel síkunk a visszatükröződés síkja, tehát látszatszerű, az egyes jelölések fordítva vannak, és alulról felfelé számítandók. A zenei skála alulról megy felfelé, a mély „dó” hanggal kezdődik, és a sokkal élesebb „ti” hanggal végződik. (2) a kâmarûpa (ami a zenei skálában a „dó”-nak felel meg), mivel az anyag minden potencialitását magában foglalja, szükségképpen a kiinduló pont a mi síkunkon. Az kezdi továbbá a
3
jelöléseket minden síkon, az illető sík „anyagának” megfelelően. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeket a hangokat egy körben kell elhelyezni, s akkor megmutatkozik, hogy a „fá” (az F hang) a természet középső hangja. Röviden, a (zenei) hangok, a színek és a számok 1-től 7ig mennek, nem pedig 7-től 1-ig, mint ahogyan tévesen értelmezni szokták a színkép színeit, és a vöröset számítják az elsőnek. Ezért kellett nekem a II. diagramon a princípiumokat és a hét napjait össze-vissza feltüntetnem. A zenei skála és a színek, rezgésszám szerint, ilyen módon sorakoznak a durva anyagú világtól a szelleméig: PRINCÍPIUM Chhâyâ, árnyék vagy éterikus testmás Felső manasz, szellemi értelem Aurikus burok Alsó manasz, vagy állati lélek Buddhi, vagy szellemi lélek Prâna, vagy élet-princípium Kâma rûpa, az állati élet székhelye
SZÍN Ibolya
HANG SZÁM AZ ANYAG ÁLLAPOTA ti 7 Éter
Indigó
lá
6
Kék Zöld Sárga Narancs Vörös
szó fá mi ré dó
5 4 3 2 1
Kritikus állapot, amit az okkultizmusban levegőnek hívnak Gőz, vagy pára Kritikus állapot Víz Kritikus állapot Jég
Itt megint arra kérjük a tanulót, hogy a már megadott okból felejtsen el mindenféle megfelelést a „princípiumok és a számok között. Az ezoterikus felsorolást nem lehet összeegyeztetni a konvencionális exoterikussal. Az egyik a valóság, a másik csalóka látszatok szerinti osztályozás. Az emberi princípiumokat az Esoteric Buddhism kezdők számára foglalta táblázatba, hogy össze ne zavarja őket elméjükben. Félig-meddig szándékos ködösítés volt ez. De hogy folytassuk: ☉ A pont a körben a megnyilvánulatlan Logosz, és megfelel az Abszolút Életnek és Abszolút Hangnak.
◬
A kör után az első mértani alakzat a háromszög. Megfelel a mozgásnak, színnek és hangnak. Így a pont a háromszögben a Második Logoszt képviseli, az „Atya-Anyát”, vagy a fehér sugarat, amelynek nincs színe, mivel potenciálisan minden színt magába foglal. Úgy mutatjuk be, hogy a megnyilvánulatlan Logoszból vagy a Kimondhatatlan Igéből sugárzik ki. Az első háromszög körül az ősanyag síkján ebben a sorrendben (a mi síkunk viszonylatában fordított sorrendben) a következők alakulnak ki:
3
A* (a) A természet asztrális mása, vagy minden forma paradigmája. (b) Isteni fogalomképzés, vagy Egyetemes Elme. (c) Az okkult természet szintézise, Brahmâ Tojása, ami mindent magába foglal és kisugároz. (d) A természet állati vagy anyagi lelke, az állati és növényi értelem és ösztön forrása. (e) Fohat, a dhyân-chohâni intelligenciák összessége. (f) A természet élet-princípiuma. (g) A természet életet nemző princípiuma. Az, ami a szellemi síkon az alsóbb sík szexuális vonzódásának felel meg. A Valóság világa, amint a sűrű természet síkján tükröződik, fordított lesz, a Földdé és a mi síkunkká válik:
B (a) A vörös megnyilvánult kettősség színe, vagy a férfi-nőié. Az emberben legalacsonyabb állati alakjában mutatkozik. (b) A narancssárga a jógik és buddhista papok ruhájának színe, a Nap, a szellemi vitalitás, valamint a vitális princípium színe. (c) A sárga vagy ragyogó aranyszín a spirituális vagy isteni sugár színe minden atomban, az emberben a Buddhié. (d) A zöld és a vörös – úgymond – felcserélhető szín, mert a zöld elnyeli a vöröset, minthogy rezgései háromszor olyan erősek, mint az utóbbié, és a zöld a legvörösebb vörös kiegészítő színe. Ezért ábrázolják az alsóbb manaszt és a kâma rûpát zöldnek illetve vörösnek. (e) Az asztrális sík vagy aurikus burok a természetben és az emberben. (f) Az elme vagy a racionális elem az emberben és a természetben. (g) Az emberi test legéteribb hasonmása, az ellentétes pólus, rezgés és érzékenység szempontjából olyan, mint az ibolya és a vörös viszonya. *
A főkulcs vagy a megnyilvánult természet alaphangja.
3
A fenti a megnyilvánult síkon van, ami után megkapjuk a hetet és a megnyilvánult prizmát, vagy az embert és a Földet. Az utóbbival egyedül a fekete mágusok foglalkoznak. A kozmoszban a színek és hangok, és ezért a számok fokozatai és egymás közötti viszonyai végtelenek. Ezt még a fizika is gyanítja, mert megbizonyosodott arról, hogy vannak lassabb rezgések is, mint a vörös – az általunk felfogható leglassabb –, vannak sokkal gyorsabb rezgések, mint az ibolya, ami a leggyorsabb, amelyet érzékeink fel tudnak fogni. A Földön azonban, fizikai világunkban, korlátozott a felfogható rezgések tartománya. Fizikai érzékszerveink nem vehetnek tudomást a színkép hetes és korlátozott fokozatai alatti és fölötti rezgésekről, mert ezek a rezgések nem tudják bennünk a szín vagy a hang érzetét kelteni. Mindig a beosztott hetes színkép lesz a miénk, és nem több, hacsak meg nem tanuljuk megbénítani a Négységünket, és a felső háromszögben lévő spirituális érzékszerveinkkel felfogni mind a felsőbb, mind az alacsonyabb rezgéseket. Mármost, ezen a látszat-síkon három alapszín van, amint a fizika tudománya is kimutatja, a vörös, a kék és a sárga (vagy inkább narancssárga). Emberi princípiumokban kifejezve ezek: (1) kâma rûpa, az állati érzelmek székhelye, amely összeolvad, és eszközül szolgál az állati léleknek, vagy alsóbb manasznak. (A vörös és a zöld – amint mondtuk – összecserélhető.) (2) az aurikus burok, vagyis az ember lényege. (3) prâna, vagyis az életprincípium. De ha az illúzió világából, vagyis az embertől, amint itt e Földön él, és csak érzéki észleleteire van utalva, tovább megyünk a félig látszat-világba, és megfigyeljük magukat a természetes színeket, vagy a princípiumok színeit, vagyis ha arra akarunk rájönni, hogy melyek azok, amelyek a tökéletes emberben az összes többit elnyelik, azt látjuk, hogy a színek a következő módon felelnek meg egymásnak és egészítik ki egymást: ibolya (1) vörös ……………………………… zöld (2) narancs …………………………… kék (3) sárga ……………………………… indigókék ibolya Egy halványlila, ködszerű forma képviseli az asztrális embert egy tojásdad, kékes színű körben, s a kör fölött szüntelen rezgésekben sugároznak a színkép színei. Az a szín uralkodik, amelyiknek megfelelő princípiuma általában, vagy a tisztánlátó megfigyelés idején a legaktívabb. Ilyennek mutatkozik az ember éber állapotában, és ennek vagy annak a színnek uralkodása folytán, valamint rezgései intenzitásából ítélheti meg a tisztánlátó, ha ismeri a megfeleléseket, egy-egy személy belső állapotát vagy jellemét, mert az ember nyitott könyv minden gyakorlati okkultista számára. A transz állapotában az aura teljesen megváltozik, a színkép hét színe nem különböztethető meg. Az álom állapotában sincsenek mind „otthon”. Mert azok, amelyek az ember spirituális elemeihez tartoznak, vagyis a sárga, a buddhi, az indigókék a magasabb manasz és az aurikus burok kékje vagy alig látható, vagy teljesen hiányzik. A spirituális ember szabad, amikor alszik, és még ha nem is vesz róla tudomást fizikai emlékezete, magasabb esszenciájába öltözve más síkokon él, olyan vidékeken, amelyek a valóság országa, s amelyeket a mi látszat-síkunkon álomnak neveznek. Sőt, a jó tisztánlátó az okkultizmus igen fontos leckéjét tanulhatná meg, ha módjában lenne megfigyelni egy jógit a transz állapotában, és egy hipnotizáltat. Megismerhetné a különbséget a transz között, amelyet az ember önmaga idéz elő, és a külső befolyásból eredő
3
hipnotikus állapot között. A jóginál teljesen eltűnnek az alsóbb négyesség „princípiumai”. Sem a vöröset, zöldet, vöröses lilát, sem a test aurikus kékjét nem lehet látni, semmit, csak az aranyszínű prâna-princípium alig észrevehető rezgéseit, és egy arannyal csíkozott lila lángot, amely a fejnek arról a területéről szökik felfelé, ahol a harmadik szem van, és egy pontban kulminál. Ha visszagondolunk arra, hogy az igazi ibolyaszín, vagyis a színkép legvége nem kékből és vörösből tevődik össze, hanem homogén szín, és rezgései hétszer olyan gyorsak, mint a legszélső vöröséi,* és hogy az aranyszín a három sárga árnyalat esszenciája a narancssárgától a sárgás narancsig és sárgáig, megértjük miért: Saját aurikus testében él, ami most a buddhi-manasz eszközévé lett. Másrészt viszont a mesterségesen létrehozott hipnotikus vagy mesmerikus transzban, ami öntudatlan vagy akár tudatos fekete mágia hatása, hacsak nem egy magas rangú Adeptus hozza létre, a princípiumok teljes sorozata jelen van. Ilyenkor a magasabb manasz meg van bénítva, a bénaság elválasztotta tőle a Buddhit, és a vörös-ibolya asztrális test egészen alá van vetve az alsóbb manasznak és a kâma rûpának (a bennünk lévő zöld és vörös állati szörnyetegnek). * Szín Ultraibolya Ibolya Ibolya-indigó Indigó Indigókék Kék Kékes zöld Zöld Zöldes sárga Sárga Sárgás narancs Narancs Narancsvörös Vörös Infravörös
Hullámhossz nm-ben 406 423 439 449 459 479 492 512 532 551 571 583 596 620 645
Frekvencia THz-ben 759 709 683 668 654 631 610 586 564 544 525 514 503 484 465
Aki jól megérti a fenti magyarázatokat, könnyen látni fogja, milyen fontos minden tanulmányozó számára – akár gyakorlati okkult képességekre óhajt szert tenni, akár csak a tisztánlátás és a metafizikai tudás tisztán pszichikus és spirituális adományait kívánja –, hogy alaposan megtanulja a helyes megfeleléseket az emberi vagy természeti princípiumok és a Kozmosz princípiumai között. A tudatlanság viszi rá a materialista tudományt arra, hogy tagadja a belső embert és isteni képességeit. A tudás és a személyes tapasztalás teszi lehetővé az okkultista számára, hogy állítsa: ezek a képességek éppoly természetesek az embernél, mint az úszás a halaknál. Olyan, mint amikor a Lappföld lakója egész őszintén tagadja annak lehetőségét, hogy egy bélhúr egy hegedűre lazán felszerelve érthető hangot vagy dallamot adhat. A mi princípiumaink valóban Apolló héthúrú hárfája. A mi korunkban, amikor a feledés fátyola borította be a régi tudást, az emberek képességei nem sokkal különbek, mint a hegedű laza húrjai a Lappföld lakója számára. Az okkultista azonban, aki tudja, miként feszítse meg azokat, és miként hangolja hegedűjét össze a színek és hangok rezgéseivel, isteni harmóniákat hozhat ki belőlük. E képességek kombinációi és a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz összehangolása adja az „Om Mani Padme Hum” invokáció mértani megfelelőjét.
4
Ezért van az, hogy Pythagoras iskolájában kötelező volt a zene és a mértan előzetes ismerete.
A SZÍNEK ÉS A HANGOK GYÖKEREI Továbbá az eredeti Hét mindegyike, a megnyilvánult Logoszt alkotó első hét sugár, megint csak hétszeres. Így amint a szoláris színkép hét színe a hét sugárnak vagy hierarchiának felel meg, mindegyiküknek megvan a maga hetes felosztása, és ez ugyanannak a színsorozatnak felel meg. Ez esetben azonban az egyik szín – az, amelyik az adott hierarchiára jellemző – az uralkodó, és erősebb a többinél. Ezeket a hierarchiákat csak a színkép színeinek koncentrikus köreivel lehet jelképezni, mindegyik hierarchiát egy sorozat hetes koncentrikus kör képviseli természetes sorrendjükben. Mindegyik ilyen „kerékben” azonban lesz egy kör, amelyik erősebb és elevenebb színű a többinél, és a keréknek ilyen színű aurája lesz (szegélye, ahogy a fizikusok mondanák). Ez a szín lesz az adott hierarchia összességében jellemző színe. Mindegyik hierarchia a természet hét világa egyikének esszenciáját (lelkét) szolgáltatja, és egyben építője is annak. E hierarchiák: a három elementál-világ, az ásvány-, a növény- és az állatvilág, valamint a spirituális ember világa.44 Ezen felül mindegyik hierarchia a maga specifikus színével szolgáltat egy-egy aurát az ember hét princípiumához. Továbbá, minthogy mindegyik hierarchia a szent bolygók egyikének uralkodója, könnyű megérteni, hogyan jött létre az asztrológia, és hogy az igazi asztrológiának szigorúan tudományos alapjai vannak. A teremtő erők 7 hierarchiájának ábrázolására a keleti iskolákban jelképet használnak, nevezzük őket angyaloknak, bolygói szellemeknek, vagy a 7 szent bolygó 7 uralkodójának, mint a mi esetünkben. A koncentrikus körök mindenképpen Ezekiel kerekeit jelképezik némely nyugati okkultista és kabbalista számára, a mi számunkra pedig az „Építőket”, vagy Prajâpatit.
44
Lásd: Five Years of Theosophy.
4
AZ EMBERI PRINCÍPIUMOK A HÉT HIERARCHIA ÉS ALOSZTÁLYAIK Ibolya Linga Sharîra
Indigókék Felső Manasz
Kék Aurikus tojás
Zöld Alsó Manasz
Sárga Buddhi
Narancs Prâna
Vörös Kâma Rûpa
IBOLYA Indigókék Kék Zöld Sárga Narancs Vörös Ibolya INDIGÓKÉK Kék Zöld Sárga Narancs Vörös Ibolya Indigókék KÉK Zöld Sárga Narancs Vörös Ibolya Indigókék Kék ZÖLD Sárga Narancs Vörös Ibolya Indigókék Kék Zöld SÁRGA Narancs Vörös Ibolya Indigókék Kék Zöld Sárga NARANCS Vörös Ibolya Indigókék Kék Zöld Sárga Narancs VÖRÖS
IBOLYA
INDIGÓKÉK
KÉK
ZÖLD
SÁRGA
NARANCS
VÖRÖS
A III. DIAGRAM A tanulmányozónak gondosan meg kell vizsgálnia a fenti diagramot. Így a Linga sharîra (az éterikus test) az ibolyaszínű hierarchia ibolyaszínű alsugarától származik, a felső Manasz hasonlóképpen származik az indigókék hierarchia ugyanilyen 4
színű alsugarától, és így tovább. Mivel minden ember bizonyos bolygó alatt születik, mindig túlsúlyban lesz benne annak a bolygónak a színe, mert az a „princípium” lesz benne uralkodó, amelyik a szóban forgó hierarchiától ered. Lesz az aurájában bizonyos mennyiségű szín a többi bolygótól is, de az uralkodó bolygóé lesz a legerősebb. Így egy olyan ember, akiben mondjuk a Merkúr-princípium az uralkodó, ha egy más bolygó alatt született személy Merkúr-princípiumára hat, képes az illetőt egészen hatalmába keríteni. Mert a benne lévő, legerősebb Merkúr-princípium legyőzi a másikban levő gyengébb merkúri elemet. Kevés hatalma lesz azonban a vele egy bolygó alatt születettek fölött. Ez a kulcsa a két okkult tudománynak, a magnetizálásnak és a hipnotizálásnak. A tanulmányozó értse meg, hogy a rendeket és a hierarchiákat itt megfelelő színükkel nevezzük meg, hogy elkerüljük a számok használatát, ami az emberi princípiumokkal kapcsolatban zavarólag hatna, minthogy az utóbbiaknak nincs meg a saját számuk. E hierarchiák valódi okkult nevét most nem tudjuk megadni. Ne feledjük el azonban, hogy a fizikai szemünkkel látott színek nem az okkult természet valódi színei, hanem csupán azok a hatások, amelyeket bizonyos rezgési sebességek okoznak fizikai érzékszerveinkben. Clerk Maxwell például kimutatta, hogy bármelyik szín retinális hatását utánozni lehet három más szín megfelelő kombinálásával. Ebből az következik, hogy recehártyánknak (retinánknak) csak három különálló színérzete van, s ezért nem úgy vesszük észre a hét színt, amilyenek valójában, hanem – hogy úgy mondjuk – csak „utánzataikat” fizikai érzékszervünkben. Így például az első „háromszög” narancsvöröse nem a narancs és a vörös kombinációja, hanem az igazi „spirituális” vörös, ha szabad így mondanom, a színkép vöröse (a vérvörös) a kâma, az állati vágy színe, és elválaszthatatlan az anyagi síktól.
AZ ISTENSÉG EGYSÉGE A tiszta és igazi ezotéria nem beszél személyes istenről, ezért aztán ateistáknak tartanak bennünket. Pedig a valóságban az okkult bölcselet egészben véve teljesen az Isten mindenütt jelenvalóságán, az Abszolút Istenségen alapul, és ha Istenen nem is sokat gondolkodunk, mert túl szentnek és Egységként még felfoghatatlannak tartjuk a magunk véges értelme számára, az egész bölcselet mégis azon alapszik, hogy az Ő isteni képességei a forrása mindennek, ami lélegzik, és él, és létezik. Az EGY-et minden régi vallásban a sok mutatta meg. Egyiptomban és Indiában, Kaldeában és Föníciában, végül Görögországban az istenségről való gondolatokat a három, öt és hét többszöröseivel fejezték ki, és a nyolc, kilenc és tizenkét nagy istenséggel is, amelyek az Egyedüli és Egy Isten képességeit és tulajdonságait jelképezték. Ez összefüggésben volt azzal a szabálytalan és páratlan számokkal való végtelen felosztással, amelynek e népek metafizikusai Egyetlen Istenségüket alávetették. Így megalkotva, az istenek köre rendelkezett az EGYETLEN LEGMAGASABB ÉS MEGISMERHETETLEN LÉNY minden tulajdonságával és sajátságával, mert az isteni személyiségeknek, vagy inkább megszemélyesített szimbólumoknak e gyűjteményében ott lakozik az EGY ISTEN, az ELSŐ ISTEN, az az Isten, akiről Indiában azt mondják, hogy nincs belőle második. „Óh, Ani Isten (a spirituális Nap), Te isteni személyiségeid összességében lakozol!”45 Ezek a szavak a régieknek azt a hitét fejezik ki, hogy minden megnyilvánulás egyetlen és ugyanazon forrásból fakad, mindegyik egyetlen azonos princípiumból sugárzik 45
Apud Grébaut Papyrus Orbiney, 101. old.
4
ki, amely másképp nem bontakozhat ki teljesen, csak emanációinak kollektív és teljes összességében és azon keresztül. Valentinus plerômája teljesen azonos az okkult filozófiában a térrel, mert a plerôma a felsőbb régiók „teljességét” jelenti. Az összes isteni megnyilvánulás és emanáció végösszege, amelyek az EGYtől származó sugarak plénumát vagy összességét fejezik ki. Minden síkon differenciálódnak, és isteni erőkké változtatják magukat, amelyeket angyaloknak és bolygói szellemeknek neveznek minden nép bölcseletében. A gnosztikus aeonok és a plerôma erői úgy beszélnek, mint a purânák angyalai és sziddhái. Epinoia, Isten első női megnyilvánulása, Simon mágus és Saturninus „princípiuma” ugyanazt a nyelvet használja, mint Basilides Logosza, és mindegyikük visszavezethető a tisztán ezoterikus Alétheia-ra, a misztériumokban szereplő IGAZSÁGra. Mindegyikük – így tanítják – különböző időben és különböző nyelveken, az egyiptomi papirusz sok ezer éves nagyszerű himnuszát ismétli. „Az istenek imádnak Téged, üdvözölnek Téged, óh Egyetlen Sötét Igazság”. Ra-hoz szólva hozzáteszik: „Az istenek meghajolnak méltóságod előtt, magasztalván Annak Lelkeit, ami létrehozza őket… és azt mondják Neked, béke minden emanációnak, ami az Istenek Tudatos Atyjainak Öntudatlan Atyjától származik… Teremtmények létrehozója, imádjuk a Lelkeket, amelyek Tőled kiáradnak. Te nemzel bennünket, óh, Te Ismeretlen, és mi Téged üdvözlünk, amikor imádunk minden Isten-lelket, ami Tőled száll le és bennünk él”. (Himnusz Amon-Rahoz.) Ez a forrása az állításnak: „Nem tudjátok, hogy istenek vagytok”, és „Istenek temploma”. Ezt mutatja meg az 1989. márciusi Luciferben megjelent cikk, „Az egyházi és szabadkőműves szertartások gyökerei”. Jól mondták 17 évszázaddal ezelőtt: „Az ember nem birtokolhatja az Igazságot (Aletheiát), hacsak nem részesül a gnózisban”. Így mondhatjuk ma is: Senki sem ismerheti az Igazságot, hacsak nem tanulmányozza az okkultizmus plerômájának titkait, és ezek a titkok mind megvannak a régi bölcsesség-vallás teogóniájában, ami az okkult tudomány Aletheiája. H. P. B.
4
III. TANULMÁNY MEGJEGYZÉS A KORÁBBI TANULMÁNYOKHOZ Minthogy sok ezoterikus tag írt nekem, és szinte panaszkodott arról, hogy az első két tanulmányhoz mellékelt diagramokat nem tudják a gyakorlatban és világosan alkalmazni, mások pedig e diagramok homályosságáról beszéltek, egy rövid magyarázatot tartok szükségesnek. A legtöbb esetben az jelenti a nehézséget, hogy téves megközelítésből vizsgálták a dolgokat, a teljesen absztrakt és metafizikai dolgokat konkrét fizikai dolgoknak vélték, és azokkal összekeverték. Vegyük például a II. Tanulmány A és B diagramjait.46 Ezek teljesen a makrokozmoszra vonatkoznak, és eszmei tartalmúak. Ne felejtsük el, hogy az okkultizmus tanulmányozása az univerzálistól halad a részletek felé, és nem fordítva, ahogyan ez a tudományban szokásos. Minthogy Platón beavatott volt, természetes módon az előbbi módszert használta, míg Arisztotelész – mivel soha be nem avatták – gúnyolódott mesterén, és kidolgozta saját rendszerét, örökségül hagyva azt Bacon-re, aki adoptálta és tovább fejlesztette azt. Való igaz, hogy a hermetikus bölcsesség aforizmája, a „Mint fent, úgy lent” minden ezoterikus tanításra vonatkozik, de nekünk a fentivel kell kezdenünk, és meg kell tanulnunk a szabályt, mielőtt a gyakorlati tapasztalatokat összegezhetnénk. A két ábra tehát nem akar semmilyen két konkrét síkot bemutatni, hanem inkább két sík absztrakciójáról van szó, mintegy magyarázatként a visszatükröződés törvényéről éppen úgy, ahogyan az I. táblán az alsó manasz a felső manasz tükröződése. Ezeket az ábrákat tehát a legmagasabb metafizikai értelemben kell felfognunk. A diagramokat és táblákat kizárólag azért adják meg, hogy hozzászoktassák a tanulókat az okkult összefüggések vezérfonalaihoz, mert a metafizikai vagy makrokozmikus és spirituális okkultizmus valódi géniusza tiltja az ábrák, sőt a szimbólumok alkalmazását, és legfeljebb csak addig engedi meg, amíg rájuk ideiglenes segítségként szükség van. Ha egyszer egy eszmét szavakba öltünk, már elveszti valódiságát. Ha egyszer valamilyen metafizikai eszmét ábrázolunk, ezzel materializáljuk annak szellemét. Ezeket az ábrákat tehát úgy kell tekinteni, mint létrafokokat, amelyekkel a sáncokra fel lehet jutni, és amelyeket félre lehet lökni, ha egyszer elértük a várfokot. Igyekezzenek tehát az ezoterikusok figyelmesen spiritualizálni a Tanulmányokat, és ne próbálják azokat materializálni. Keressék meg mindig a legmagasabb lehetséges értelmet, tudva azt, hogy minél anyagiasabb és kézzelfoghatóbb elgondolásaik vannak a Tanulmányokról, annál távolabb vannak azok helyes megértésétől. Különösen vonatkozik ez az első Tanulmányra és a diagramokra, mert mint minden igazi művészetben, úgy az okkultizmusban is először az elméletet kell megtanulni, és csak azután kerülhet sor a gyakorlatra.
A SZÜKSÉGES TITOKTARTÁS A tanulók azt szokták kérdezgetni, miért szükséges a titoktartás egy tanítás részleteire vonatkozóan, ha egyszer a nagy egészet már nyilvánosan feltárták, mint például az Ezoterikus Buddhizmusban és a Titkos Tanításban? 46
Ebben a tördelésben a 38. oldalon láthatók.
4
Erre az okkultizmus a következőt válaszolja. Két okból: (a) A teljes igazság túlságosan szent ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül nyilvánosságra lehessen hozni. (b) Az exoterikus tanításokban levő hiányok és a részletek pontos megismerése túlságosan veszedelmes profán kezekben. A Bolygói Szellemek, akik a Földön Avatârákként csak minden egyes új emberfaj kezdetén jelennek meg, valamint a nagy és a kis ciklus két végén, illetve csomópontja idején (a legmagasabb Kumârák, akik e Mahâmanvantara alatt többé már nem öltenek testet az univerzumban), feltárták az igazságokat az ember előtt. Ezek az igazságok azonban idővel, ahogyan az ember mindinkább állatiasabbá vált, kitörlődtek az emberi emlékezetből. Mégis, bár ezek a Tanítók nem maradnak tovább az emberrel, mint amennyi idő kell ahhoz, hogy az általuk tanított örök igazságokat a gyermek-emberiség plasztikusan elméjébe vésse, mégis szellemük szunnyadó, de azért élő állapotban az emberiséggel marad. A kezdeti kinyilatkoztatások teljes tudása pedig mindig megmaradt a kevés kiválasztottnál, s tovább adódott az Adeptusok egyik generációjáról a másikra attól kezdve a jelenlegi időkig. A Tanítók azt mondják Az okkultizmus alapelemeiben: „Úgy kell történnie mindennek, hogy ezeket (az örök igazságokat) az eljövendő generációk teljesen el ne veszítsék, és el ne felejtsék”. …A Bolygói Szellem küldetése csupán az, hogy az Igazság alaphangját megüsse. Ha egyszer az alaphang rezgését elindította, az megszakítás nélkül folytatja útját az emberi faj vándorútján keresztül, egészen a ciklus végéig. A Bolygói Szellem ekkor eltűnik Földünkről, és csak a következő Bolygói Manvantara idején tér vissza. Az ezoterikus igazságok bármelyik tanítójának – akár a tudás létrájának legfelsőbb fokán, akár a legalsóbb fokán áll – ugyanez a küldetése: mint fent, úgy lent. Nekem csak arra van parancsom, hogy tanulók testületében megüssem a különböző ezoterikus igazságok alaphangját. Önök közül azok, akik az „Ösvényen” társaik fölé emelkednek majd ezoterikus tanulmányaik során, meg fogják kapni – ahogyan a „kiválasztottak” is megkapták és megkapják az ŐSI TESTVÉRISÉGBEN – az utolsó részlet-magyarázatokat, és az általuk tanultakhoz a végső kulcsot. Azonban senki nem kaphatja meg ezt a privilégiumot csak akkor, amikor a MESTEREK (nem az én szerény személyem) méltónak találták őt erre. Ha szeretnék tudni ennek a politikának igazi okát, most azt is elmondom. Nincs értelme elismételni és megmagyarázni azt, amit önök is éppen olyan jól tudnak, mint én. Kezdetben az események megmutatták, hogy semmiféle elővigyázatosság nem fölösleges. Több száz tagból álló testületünkben sokan úgy látszik, nem tudták felfogni a fogadalom méltóságos szentségét (amelyet néhányan csak tolluk hegyével tettek le), sem azzal a ténnyel nem számoltak, hogy személyiségüket félre kell tenni, ha szembe kerülnek saját MAGASABB ÉNJÜKKEL, vagy hogy szavaik és hangoztatott elveik semmit nem érnek, csak ha azokat cselekedetekkel támasztják alá. Ez az emberi természet eredménye volt, semmi más. Ezért a Mester megbocsátóan fátylat borított rá, s egy új próbaidőt engedélyezett. De még ettől eltekintve is veszély ólálkodik magában a jelenlegi ciklus természetében. A civilizált emberiség, bármennyire védjék is őt a láthatatlan Figyelők, a Nirmânakâyák, akik a különböző fajokon, nemzeteken őrködnek, jelenleg még – kollektív karmája következtében – erősen a testet öltött és testen kívüli „Sötét Testvérek”, a Nirmânakâyák ősi ellenfeleinek befolyása alatt áll. Ez pedig – amint már elmondtuk önöknek – az első Kâlî Yuga ciklus végéig (1897), és még néhány évvel tovább fog tartani, amint a kisebb sötét ciklus átfedi a nagyobb ciklust. Így minden igyekezet ellenére, teljesen méltatlan személyek a „Sötét Testvérek” erőfeszítései és az emberi agyra gyakorolt hatásuk következtében gyakran tudomást szereznek óriási titkokról. Mindez azon egyszerű tény következtében történik, hogy bizonyos privilegizált szervezetekben a Bolygói Lények által
4
elindított primitív igazságok rezgései kelnek életre. Ez az, amit a nyugati filozófia veleszületett eszméknek, az okkultizmus pedig a „géniusz felvillanásainak”47 nevezne. Az örök igazságra vonatkozó néhány ilyen eszme felébred, s mindaz, amit az őrködő hatalmak tehetnek annyi, hogy megakadályozzák azok teljes feltárását. A differenciált anyag ezen univerzumában mindennek két aspektusa van: a világos és a sötét oldal, és amikor ezeket a gyakorlatban alkalmazzák, az egyiknek haszon, a másik számára pedig hátrány származik. Minden ember lehet botanikus anélkül, hogy ebből embertársaira nyilvánvaló veszély származna. És minden kémikus tudja, aki már mesterré vált az oldatok tudományában, hogy azok mindegyike képes gyógyítani is, és ölni is. Nincs olyan alapanyag, nincs olyan méreg, amelyet mindkét célra fel ne lehetne használni, kezdve az ártalmatlan viasztól, a halálos hidrogén-cianidig, a csecsemő nyálától a kobra mérgéig. Ezt minden kezdő orvos tudja – legalábbis elméletileg. De hol van az a modern és tanult kémikus, akinek ma módjában lenne a tudomány három birodalmához tartozó bármely anyag adott tulajdonságának „sötét oldalát” felfedezni, nem is szólva azokról az anyagokról, amelyek az okkultizmus hét birodalmához tartoznak? E birodalomnak titkaiba vajon ki merészkedett eddig behatolni, ki jutott el a dolgok belső lényegéhez és kezdeti összefüggéseihez? Pedig ez az a tudás, aminek segítségével egy okkultistából igazi, gyakorlati beavatott válik, akár a Fehér, akár a Sötét Testvériség vonalán halad. Annak a rendkívül finom, nyomtalan és leghatékonyabb méregnek az esszenciája, amely benne volt az un. Medici és Borgia mérgek összetételében is, ha olyan hozzáértő használja, aki ismeri az ember által hozzáférhető földi síkokon e méreg potenciáljának hét fokozatát, bárkit meggyógyíthat, vagy megölhet a világon. Az eredmény természetesen attól függ, hogy az alkalmazó személy a Világosság vagy a Sötétség testvére. Az előzőt a jó megtételében akadályozhatja a faji, nemzeti és az egyéni karma, a másodikat gonosz munkájában feltartóztatja a „Védőfal” emberi „köveinek” közös erőfeszítése.48 Helytelen azt gondolni, hogy létezik bármiféle „robbanóanyag” vagy „bölcsek köve” vagy „életelixír”. Az utóbbi ott rejtőzik minden virágban, minden kőben és ásványban szerte az egész világon. Az életelixír nem más, mint végső esszenciája mindannak, ami a felfelé irányuló fejlődés útján halad. Minthogy semmi sem jó vagy rossz önmagában, így nincs sem „életelixír”, sem „halálelixír”, sem méreg önmagában, hanem minden benne van ugyanabban az univerzális esszenciában, s ezt vagy amazt eredményezi aszerint, hogy milyen fokú az elkülönülése és milyen kapcsolatokban játszik szerepet. A világos oldal életet, üdvösséget, isteni békét, stb. hoz, a sötét oldal halált, betegséget, bánatot, békétlenséget okoz. A legerősebb mérgek természetének ismerete igazolja ezt: van közöttük olyan, amelyből még egy nagyobb mennyiség sem tesz a szervezetre semmiféle rossz hatást, míg ugyanabból egy mákszemnyi villámcsapás-szerűen megöli a szervezetet. Ugyanaz a mákszemnyi mennyiség ugyanabból a méregből más vegyületben, jóllehet mennyisége jóformán azonos, meggyógyítja a beteget. A méreg differenciálódásának hétszeres fokozata van, amint hétszeres a sík is, amelyen működik, s mindegyik fokozat jó vagy rossz hatású aszerint, hogy milyen rendszerrel kerül kapcsolatba. Aki jól ismeri ezeket a fokokat, az már a gyakorlati adeptusság ösvényére lépett. Aki vaktában cselekszik – mint az elmegyógyítók hatalmas többsége, akár a „keresztény tudomány”, akár pedig a mentális tudományok vonalán – az valószínűleg olyan hatásokat fog tapasztalni magán és másokon, hogy meg fogja bánni ténykedését. Nyomra vezetve az indiai jógik példája segítségével, tudomást szerezve szélesen lefektetett, de pontatlanul körvonalazott gyakorlataikról, amelyekről csak olvastak, de amelyeket nem volt alkalmuk tanulmányozni, ezek az új szekták hanyatt-homlok és vezetés 47 48
Lásd: „Géniusz”, Lucifer, 1889, novemberi számát, 227. oldal. Lásd: A Csend hangja.
4
nélkül magukévá tették a tagadás és az állítás gyakorlatát. Így több rosszat, mint jót tettek. Akiknek sikerük van, azok ezt veleszületett magnetikus és gyógyító képességeiknek köszönhetik, s ezek a képességeik gyakran ellensúlyozzák különben sok bajt előidéző tevékenységüket. Csak annyit mondok, vigyázzatok. A Sátán és az Arkangyal több mint ikerpár, ugyanaz a test és lélek van bennük, mert Deus est Demon inversus.
JÓTÉKONY HATÁSÚ-E A KONCENTRÁCIÓ GYAKORLÁSA? Erre a kérdésre a válaszom ez: A tudatos és óvatos koncentráció és meditáció saját alacsonyabb Énünk felett a belső isteni ember és a Paramîták fényében, igen kitűnő dolog. De „jógát ülni” a tényleges gyakorlat csupán felületes és gyakran torzított ismeretében, szinte mindig végzetesnek bizonyul. Tízet egy ellen, hogy a tanuló vagy médiumi képességeket fejleszt ki magában, vagy pedig elvesztegeti az idejét, s megundorodik mind a gyakorlattól, mind az elmélettől. Mielőtt valaki ilyen veszélyes próbálkozásba kezd, s arra törekszik, hogy túljusson az alsó én és életútja aprólékos vizsgálatán, vagy nem elégszik meg azzal, amely a mi meghatározásunkban „A chela napi életének vezérfonalaként” szerepel, az jól tenné, ha legalább is megtanulná a különbséget a „mágia” két aspektusa, vagyis a fehér vagy isteni és a fekete vagy ördögi aspektusa között. Ezáltal biztosítaná magát arról, hogy amikor „jógát ül” tapasztalat és a veszélyeket megmutató vezető nélkül, naponta és óránként át ne lépje az isteni határokat, és át ne essen a sátáni területre. Mindazonáltal a különbség megtanulásának módja igen egyszerű: nem szabad elfelejteni, hogy soha, semmiféle ezoterikus igazságot teljesen leplezetlenül nem fognak nyilvánosan kiadni, akár könyvben, akár folyóiratban. A Szabályok könyvében azt ajánlom a tanulóknak, hogy szerezzenek be bizonyos könyveket, miután a jövőben ezekre fogok hivatkozni, és belőlük ismételten idézni. Ezt a tanácsomat megismétlem, s arra kérem a tanulókat, vegyék elő a Theosophist 1887. novemberi számát. Itt a 98. oldalon kezdődik Râma Prasâd nagyszerű cikke „A természet finomabb erőiről”.49 Ennek a munkának az értéke nem annyira irodalmiasságában van, jóllehet megnyerte szerzőjének a Theosophist aranyérmét, hanem inkább abban, hogy feltárja az okkultizmusról szóló eddig rejtett ősi szanszkrit mű tanításait. De Râma Prasâd úr nem okkultista, csak egy kitűnő szanszkrit tudós, egyetemi tanár és rendkívüli intelligenciájú férfi. Tanulmányai csaknem kivétel nélkül tantrikus műveken alapulnak, amelyek – ha egy kezdő okkultista kezébe kerülnek, aki nem tud még megkülönböztetést gyakorolni – a legteljesebb fekete mágia gyakorlásához vezetnek. Nos, miután a fekete és a fehér mágia közötti elsődleges különbség az, hogy milyen célból alkalmazzák, a másodlagos különbség pedig az, hogy milyen természetű közegeket használnak fel a jelenségek létrehozásához, a két mágia közötti elválasztó vonal rendkívül vékony. A veszélyt csak az a tény csökkenti, hogy minden úgynevezett okkult könyv csak egy bizonyos értelemben okkult, vagyis a szöveg annyiban okkult, hogy ködös megállapítások vannak bennük. Mielőtt az olvasó eljuthatnak a tanítás titkos értelméig, teljesen meg kell értenie a tanítás szimbolizmusát. Ráadásul az ilyen művek sohasem teljesek, az együvé tartozó részek különböző címeken szerepelnek, a címek alatt pedig részletek vannak más művekből is. Így tehát, ha valakinek nincs kulcsa hozzá, nem fogja tudni kihámozni a műből a teljes igazságot. Még a híres Shivâgama, amelyen a 49 „A természet finomabb erőiről” szóló következő fejtegetéseim a Theosophist oldalain megjelent nyolc cikkre vonatkoznak, nem pedig A természet finomabb erői című könyvre, amelyben 15 tanulmány és a Shivâgama egyik fejezetének fordítása van. A Shivâgama részleteiben teljesen tantrikus, s csak baj származhat abból, ha valaki a gyakorlatban követné előírásait. Igen erősen lebeszélném minden tanulót arról, hogy e hathajóga gyakorlatokkal próbálkozzanak, mert vagy teljesen tönkre tennék magukat, vagy annyira visszaesnének, hogy ebben az inkarnációban szinte lehetetlen lenne újra felzárkózniuk. Az említett fordítást lényegesen megnyesegették, de még most sem igazán alkalmas a publikálásra. A mű a legrosszabb fajtájú fekete mágiát ajánlja, s pontosan ellentéte a spirituális rádzsa-jógának. Ezért csak azt mondom: vigyázat!
4
„Természet finomabb erői” című cikk alapul, „nem található meg sehol sem teljes formájában” – ahogy azt a szerző elárulja. Így aztán – akárcsak más művek – mindössze öt Tattvát magyaráz az ezoterikus tanításokban szereplő hét helyett. Hogyan lehetséges ez, holott a Tattvák a természet hét erejének egyszerűen az alapanyagát jelentik? A Prakritiben hét erő van, amint ezt Kapila Sânkhya-ja, a Vishnu Purâna és más művek tanítják. A Prakriti nem más, mint természet, anyag (elsődleges és elementális anyag). A logika tehát azt kívánná, hogy a Tattvák is heten legyenek. Mert akár „természeti erőket” jelentenek a tattvák – amint ezt az okkultizmus tanítja –, akár pedig „a szubsztanciát, amiből az univerzum felépül” és „az erőt, ami fenntartja azt”, amint azt a tudós Râma Prâsad magyarázza, mindegyik végeredményében ugyanaz. Mert ezek erő és anyag, Prakriti. S ha az utóbbinak hét formája, vagy inkább síkja van, akkor az erőnek is hétnek kell lennie. Más szavakkal az anyag sűrűségi fokainak és az azokat meglelkesítő erő fokozatainak meg kell felelniük egymásnak. „Az univerzum a Tattvából épült fel, a Tattva tartja fenn, s a Tattvában tűnik el”, mondja Shiva, ahogyan a „Természet finomabb erőiben” idézik a Shivâgama-ból. Ez megoldja a kérdést: ha Prakriti hetes, akkor a Tattváknak is hétnek kell lenniük, mivel – mint már mondtuk – mindkettő anyag és erő, vagy atomi anyag, és az azt meglelkesítő szellem. Mindezt azért magyaráztam meg, hogy megtanítsam a tanulót a sorok közötti olvasásra a szanszkrit filozófiáról szóló úgynevezett okkult írásművekben, nehogy az (a szanszkrit filozófia) félrevezesse őt. A régi időkben a Brâhmanák mélységesen szentnek tartották, és éppen ezért titkosan kezelték a hét Tattva tantételét (ami az univerzum és az ember princípiumairól szól), de ma már csaknem elfeledték a tanítást. De megmaradt a mai napig a Himaláján túli vidékek iskoláiban, bár Indiában legfeljebb csak a kevés beavatott tud vagy emlékezik meg róla. Ez a politika azonban fokozatosan megváltozott: a chelák kezdenek széles körvonalakban tanítást kapni róla. 1879-ben, a Teozófiai Társulat Indiába való belépése idején parancsot kaptam arra, hogy néhány emberrel közöljem a tant exoterikus formájában. Önök, mint fogadalmat tett tagok, most megkapják tőlem ezoterikus formájában. Tudva azt, hogy néhány tanuló saját elképzelése szerinti jóga rendszert próbál követni, amelyhez nincs más vezérfonala, mint a teozófiai könyvekben és folyóiratokban található néhány ritka utalás, amelyeknek természetszerűen hiányosnak kell lenniük, én most alapul véve az ősi okkult művekről szóló egyik legjobb magyarázatot, a „Természet finomabb erői” című tanulmányt, ki fogom önöknek mutatni, hogy milyen könnyen tévútra vezetők az okkult művekben található félrevezető kijelentések. Úgy tűnik, maga a szerző is meg lett tévesztve. A Tantrák, ha ezoterikusan olvassák azokat, éppen úgy tele vannak bölcsességgel, mint a legnemesebb okkult munkák. De ha a Tantrákat vezető nélkül tanulmányozzák, és gyakorlatban alkalmazzák, azok különböző jelenségek létrehozásához vezethetnek, mind a morális, mind a fiziológiai síkokon. S ha megpróbálja valaki elfogadni ezeket a holtbetűs szabályokat, és valamilyen önző céllal kipróbálni a bennük előírt rítusokat, akkor az veszve van. Ha tiszta szívvel és önzetlen devócióval kizárólag csak a kísérlet kedvéért követi valaki azokat, akkor vagy semmi eredmény nem jön létre, vagy pedig csak olyan, amely visszaveti a próbálkozót. De jaj annak az önző embernek, aki az okkult képességeket csak földi javakért, bosszúja vagy ambíciója kielégítéséért kívánja kifejleszteni! A magasabb és az alacsonyabb princípiumok szétválása és a buddhi-manasz elválása a tantrikus személyiségtől hamarosan be fog következni. Ezek azok a szörnyű karmikus következmények mindazok számára, akik a mágiával parancsolnak.
4
Keleten, Indiában és Kínában lélek nélküli emberekkel éppen olyan gyakran lehet találkozni, mint nyugaton, bár a bűn ott valójában sokkal kevésbé fejlődött ki, mint itt. Keleten a fekete mágia és az ősi bölcsesség elfelejtése vitte őket a romlásba. De erről majd még később beszélek, most csak azt teszem még hozzá: figyelmeztettem önöket, s így ismerik a veszélyt. Addig is, tekintettel a következő témákra, alaposan kell tanulmányozniuk a princípiumok igazi okkult felosztását a Tattvákkal és egyéb kisebb erőkkel való kapcsolatban.
PRINCÍPIUMOK ÉS ASPEKTUSOK Metafizikailag és filozófiailag szólva, szigorúan ezoterikus értelemben az ember, mint teljes egység, négy alapvető princípiumból és azok három földi aspektusából tevődik össze. A félig-ezoterikus tanításokban ez a négyet és hármat nevezik a hét princípiumnak, hogy megkönnyítsék a tömegek számára a megértést. ÖRÖK ALAPVETŐ PRINCÍPIUMOK
A PRINCÍPIUMOK ÁLTAL TEREMTETT IDŐLEGES ASPEKTUSOK 1. Prâna, az Élet Lehelete, ugyanaz, mint Nephesh. Az élőlény halálakor a Prâna ismét Jîvává válik.50 2. Linga Sharîra (éterikus más). Az aurikus tojás átmeneti kiáradása, az asztrális (éterikus) forma. Ez a forma megelőzi az élő test kialakulását, és a halál után hozzátapadva csak annak utolsó atomjával (kivéve a csontvázat) oszlik szét. 3. Alsó manasz. Az állati lélek, a Buddhimanasz visszatükröződése vagy árnyéka, amelyben mindkettő potenciálisan megvan, de általában legyőzetik azért, mert kámikus elemekkel társul. Minthogy az alsó ember két aspektus kombinációja, azaz fizikailag az asztrális formának, pszicho-fiziológiailag pedig a kâma-manasznak, ezért az alsóbb ember még csak nem is aspektus, hanem csak egy illúzió.
1. Âtmâ vagy Jîva, az „Egy Élet”, amely áthatja a Monádi Hármasságot. (Egy a háromban és három az Egyben.) 2. Aurikus burok. Az ember aurájának anyaga az egyetemesen szétárasztott és tiszta Âkâsha, minden változatlan Gyökere, a Jîva határtalan és végtelen kiáradásának első hártyája. 3. Buddhi. A Buddhi az Egyetemes Spirituális Lélek (ÂLAYA) egyik sugara.
4. Manasz (a felsőbb Én). Mahatból származik, a Pradhâna első terméke, amely potenciálisan valamennyi Gunát (sajátosságot) tartalmaz. Mahat a Kozmikus Értelem, amelyet a „Nagy Princípiumnak” szoktak nevezni.51
50
Prána, legalábbis a földön így csak egy életmegnyilvánulás, egy belülről kifelé és megint visszafelé irányuló állandó ciklikus mozgás, az EGY ÉLET, vagy Jîva – az Abszolút és Ismeretlen Istenség szinonimájának – be- és kilégzése. A Prána nem absztrakt élet, vagyis Jîva, hanem csupán annak aspektusa a káprázat világában. Az 1888. májusi Theosophist 478. oldalán a pránáról szólva ez áll: „egy fokozattal finomabb, mint a földi durva anyag”. 51 Ne feledjük el, hogy a reinkarnálódó Egóinknak a Titkos Tanításban Mânasapûtrák a neve, „a Manasz (vagy Mahat), Értelem, Bölcsesség Fiai”.
5
Az Aurikus Tojást természete és sokféle funkciója folytán alaposan kell tanulmányozni. Mint Hiranyagarbha, az Arany Méh vagy Tojás, Brahmât tartalmazza, a Hét Egyetemes Erő közös szimbólumát, és közvetlenül kapcsolódik mind az isteni, mind a fizikai emberhez, és tartalmazza azokat. Lényegében – úgy mondják – örökkévaló, kölcsönviszonyaiban és állandó átalakulásaiban az Én földi reinkarnációs folyamata alatt olyasmi, mint egy örökmozgó gépezet. Amint a Titkos Tanításban közöltem, azok az Egók vagy Kumârák, akik a harmadik gyökérfaj végén az emberben inkarnálódtak, nem erről a Földről vagy síkról való emberi Egók, hanem csak azzá váltak azon perctől kezdve, amikor az állati embert átlelkesítették, megadva neki ezzel a Magasabb Elmét. Ezek a Kumarák mindegyike egy „Lélegzet” vagy Princípium, amelyet Emberi Léleknek vagy manasznak, az elmének hívnak. A tanítás így szól: „Mindegyikük egy fényoszlop. Kiválasztván eszközét, kitágult, beburkolva az emberi állatot egy âkâshai aurával, mialatt az Isteni (manaszi) Princípium elhelyezkedett ezen emberi formában”. Az Ősi Bölcsesség továbbá arra tanít bennünket, hogy az első inkarnáció után a HoldPitriket, akik az embereket saját chhâyâ-ikból, vagyis árnyékukból teremtették, felszívja ez az aurikus esszencia, és ekkor egy külön asztrális (éterikus) forma képződik minden Egó reinkarnációs sorozatához tartozó személyiség számára. Így az Aurikus Tojás, amely az ember minden gondolatát, szavát és cselekedetét visszatükrözi, a következő: (a) Minden karmikus feljegyzés megőrzője. (b) Az ember minden jó és rossz erejének tárháza, amely az ember akarata – sőt pusztán gondolata – szerint is befogad és kiáraszt mindenféle potencialitást, amely azután a megfelelő helyen működő potenciává lesz. Ez az aura olyan tükör, amelyben a szenzitív és tisztánlátó emberek megérzik, és érzékelik az igazi embert, s olyannak látják, amilyen, s nem amilyennek látszik. (c) Minthogy ez az Aurikus Tojás felruházza az embert asztrális (éterikus) formájával, amely köré azután a fizikai személy először magzatként formálódik ki, majd gyermekként és felnőttként úgy, hogy az asztrális együtt nő az emberi lénnyel. Ezért ha egy adeptusról van szó, akkor ez adja a mâyâvi rûpát vagy illúzió-testet, amely nem a vitális (igazi) asztrális test, a halál után pedig ez az Aurikus Tojás szolgáltatja az ember devachani lényét és a kâma rûpát, vagy vágytestet (a kísértetet).52 A devachani lény esetében az Ego abból a célból, hogy az utolsó inkarnáció Énjeként átmehessen az üdvösség állapotába, fel kell öltenie (átvitt értelemben) a most felbomlott személyiség eszméinek, törekvéseinek, gondolatainak spirituális elemeit. Máskülönben mi lehetne az, ami az üdvösséget és a jutalmat élvezné? Semmi esetre sem a személytelen Ego, az Isteni Egyéniség. Ezért hát az elhunytnak az aurikus szubsztanciába vésett jó karmikus feljegyzései azok, amelyek ellátják az emberi lelket az ex-személyiségből származó elegendő 52
Téves az ötödik emberi princípiumot kâma rûpának nevezni. Ez egyáltalán nem rûpa, azaz forma, csak a halál után. Ez az ötödik princípium az emberben levő kamai elemet képviseli, állati vágyait és szenvedélyeit, mint pl. a düh, testi vágy, irigység, bosszú, stb., amik az önzés és az anyag termékei. (Mindezek az asztrális testben működnek, amely a halál után újra elrendeződve a kâma rûpává válik.)
5
spirituális elemmel, hogy ezáltal képes legyen még mindig úgy gondolni magára, mint arra a testre, amelytől éppen felszabadult, és hogy egy „spirituális terhesség” többé-kevésbe hosszabb időszaka alatt élvezhesse a kiteljesedést. Mert a devachan egy „spirituális terhesség” ideális anyaméhi állapotok között, az Ego megszületése a következmények világába. S ez az ideális, szubjektív születés megelőzi a következő, az okok világába való földi születést, amelyet az Ego rossz karmája determinál.53 A kísértet esetében a kâma rûpát az Aurikus Tojás állati üledékei szolgáltatják, tekintve, hogy az Aurikus Tojás magában foglalja az állati élet napi karmikus feljegyzéseit, amelyek telve vannak állati vágyakkal és önző törekvésekkel.54 A linga sharîra (éterikus testmás) a fizikai testtel marad, s azzal együtt semmisül meg. Egy asztrális lényt kell tehát teremteni, egy új linga sharîrát (éterikus testmást) kell létrehozni, hogy az legyen az elmúlt tanha-knak és a jövendő karmának a szülője. Hogyan történik ez? A médiumi kísértet, az „elhunyt kedves”, maga is szétfoszlik és eltűnik,55 mint az elmúlt személyiség teljes képes vagy lénye, s a kamalokai következmények világában nem hagy mást, csak rossz tettei, bűnös gondolatai és cselekvései feljegyzését, amely az okkultisták szóhasználata szerint a tânhikus vagy emberi elementál. Amikor az Ego elhagyva a devachani állapotot, karmikus fokozatának megfelelően egy új testbe készül belépni, az elementálok ezen új asztrális forma (test) összetételébe jutnak, ezek alkotják az új asztrális (éterikus) lényt, amely az aurikus burokban születik, s amelyről gyakran mondják, hogy „a rossz karma a devachan küszöbén várakozik a skandhák seregével”.56 Mert alig végződött be a devachani jutalmi állapot, amikor az Ego már felbonthatatlanul egyesül az új asztrális formával (testtel) – vagy helyesebben belehelyezkedik annak formájába. Mind az Ego, mind az új asztrális forma karmikusan ahhoz a családhoz, illetve asszonyhoz keresi útját, akitől a Karma Urai által kiválasztott állati gyermek megszületik, hogy eszköze legyen a devachani állapotból éppen felébredő Egonak. Ekkor azután az új asztrális forma, amely egyrészt az Aurikus Tojás tiszta âkâshai esszenciából áll (ami a mentális és az asztrális testeket alkotja), másrészt pedig a elmúlt személyiség bűneinek és vétkeinek földi elemeiből képződött asztrális (âkâshai és azután asztrális) másból áll, oda vonzódik a leendő anyához. Amint ott van, a Természet (egy elementálon keresztül) kiformálja a fizikai magzatot az asztrális körül (vagyis az éterikus testmást, amely az asztrális modell vagy forma szerint épül), a férfi magvának a női talajban felnövekvő anyagaiból. Így nő ki a felbomlott mag esszenciájából az elpusztult mag gyümölcse vagy eidolon-ja, ahogyan a fizikai gyümölcs is kitermel magában újabb magvakat a jövendő növényekhez.
53
Itt a következmények világa a devachani állapot, a földi élet pedig az okok világa. A médiummal végzett szeánszok alatt egyedül csak a kâma rûpa tud materializálódni, ami olykor valóban megtörténik, hacsak a jelenség nem magának a médiumnak testéből származó asztrális (éterikus) más, vagy linga sharîra. Hogyan lehet ezt a földi vágyakból és szenvedélyekből álló piszkos batyut, amelyet a médium szervezetén keresztül lehetett csak feltámasztani és tudatosítani, egy volt földi test szellemének, a „drága elhunytnak” elfogadni? Ez annyi, mintha a pestis bacilusra, amely ráakaszkodik egy emberre, azt mondanánk, hogy a „drága elhunyt”. 55 Ehhez több vagy kevesebb idő szükséges, attól függően, hogy milyen mértékben volt a személyiség (amelynek már csak az alját jelenti) spirituális vagy materiális. Ha több volt benne a spirituális, akkor a lárva, vagy kísértet igen hamar eloszlik, de ha a személyiség igen materialista volt, a kâma rûpa eltarthat századokon keresztül is, és – néhány, de igen kivételes esetben – még ezt is túlélheti néhány szétszórt skandha-ja segítségével, amelyek időközben mind átalakultak elementálokká. Lásd a Key to Theosophy megfelelő oldalait, amely műben lehetetlen volt részletekbe bocsátkozni, de ahol a skandha-król úgy beszéltem, mint a karmikus hatások csíráiról. 56 Lásd: Key to Theosophy. 54
5
Most pedig visszatérhetünk a tattvákhoz, hogy lássuk, mint jelentenek a természetben és az emberben, s hogy bemutassuk, milyen nagy veszélyt jelent a képzeletbeli, amatőr jógában való elmerülés, amelyről a kísérletező azt sem tudja, hogy mi is ez valójában.
A TATTVIKUS ÖSSZEFÜGGÉSEK ÉS JELENTÉSÜK A természetben tehát hét fő erő vagy hét erőközpont van, s minden megfelelni látszik ennek a számnak, mint pl. a zenében a hetes skála vagy hang, és a színek hetes felosztású spektruma. A Titkos Tanításban az ezekről szóló felsorolásokat és bizonyítékokat nem merítettem ki, de eleget bemutattam ahhoz, hogy minden gondolkodó embernek bebizonyítsam: a bemutatott tények nem véletlen összetalálkozások, hanem igen nyomós bizonyítékok. Többféle oka van annak, hogy a hindu rendszerekben miért csak öt tattváról beszélnek. Ezen okok közül egyet már megemlítettem. Egy másik ok az, hogy mivel még csak az ötödik fajnál tartunk, s ennek következtében csak öt érzékszervvel vagyunk megáldva, (legalább is amennyit a tudomány elismer) a két hátralevő, s még rejtett állapotban levő érzékszerv létezését csak jelenségekkel lehet bizonyítani, ami viszont a materialisták számára egyáltalán nem bizonyíték. Az öt fizikai érzékszerv az öt alacsonyabb tattvának felel meg, míg a két, még ki nem fejlődött érzékszerv és a két erő vagy tattva, amit a brâhmanák elfelejtettek, még ismeretlen a tudomány előtt, minthogy ezek teljesen szubjektív érzékek, a legmagasabb pedig olyan szent, hogy csak a legmagasabb okkult tudományok segítségével lehet felismerni és megismerni. Könnyű belátni, hogy ez a két tattva és a két érzék (a hatodik és a hetedik) megfelel a két legmagasabb emberi princípiumnak, a Buddhinak és az Âtman világosságával áthatott Aurikus Buroknak. Csak ha megnyitjuk magunkban – okkult tréning segítségével – a hatodik és a hetedik érzékszervet, akkor tudjuk megérteni pontosan az ezeknek megfelelő tattva-típusokat. Tehát a „Természet finomabb erői” című tanulmányban az a megállapítás, hogy a tattvikus skálában a legmagasabb tattva az Âkâsha,57 amelyet (csak) négy tattva követ, amik mindegyike sűrűbb az előzőnél – ezoterikus szempontból téves. Mert ha egyszer az Âkâshát – amely csaknem homogén és bizonyosan univerzális princípium – éternek fordítjuk, akkor az Âkâshát letörpítjük és korlátozzuk a látható univerzumunkra, minthogy az nyilvánvalóan nem a Tér étere. Az éter – bármit mondjon is róla a modern tudomány – a differenciált szubsztancia, míg az Âkâsha – amelynek csak egyetlen egy tulajdonsága van: a HANG, amelynek kivonata – nem képez semmilyen szubsztanciát, míg exoterikusan egyes orientalisták58 felfogásában sem, inkább káoszt, vagy a nagy térbeli űrt jelenti.59 Ezoterikusan Âkâsha önmagában az Isteni Tér, s éterré csak a legalsó és utolsó síkon válik, vagyis a mi látható univerzumunkban és a földön. Ebben az esetben a félrevezető kijelentés a „tulajdonság” kifejezésben van, amelyről azt mondtuk, hogy az a Hang. De a Hang nem tulajdonsága az Âkâshának, hanem annak elsődleges kapcsolódása, elsődleges megnyilvánulása, a Logosz, vagy az Isteni Gondolat, ami IGÉ-vé lett, s ez az „Ige” „Testté” lett. A hangot csak úgy lehet az Âkâsha „tulajdonságának” tekinteni, ha az Âkâshát antropomorfizáljuk. A Hang nem jellegzetessége az Âkâshának, bár nyilvánvalóan vele született, mint ahogyan az „Én vagyok Én” eszme is gondolkodásunk velejárója.
57
A Shivâgama szerint az említett szerző a megfeleléseket így sorolja fel: Âkâsha, éter, amelyet Vâyu, a gáz követ, Tejas, a hő, Apas, a folyadék, végül Prithivî, a szilárd anyag. 58 Lásd Fitzedward Hall jegyzetét a Vishnu Purâna-ról. 59 Amiről mi, mint az Egy Életről, a Mindenek Gyökeréről és Âkâsha-ról beszéltünk, az megfelel predifferenciális periódusában Brahma-nak (semlegesnemű) és egyes hinduk Aditi-jének, s ezek ugyanolyan kapcsolatban állnak, mint a vedanta iskola Parabrahman-ja és Mûlaprakriti-je.
5
Az okkultizmus azt tanítja, hogy az Âkâsha tartalmazza és magába foglalja a hét erőközpontot, ennek folytán a hat tattvát, amelyeknek az Âkâsha a hetedike, vagy helyesebben a szintézise. De ha az Âkâshát úgy tekintjük – mint ahogyan véljük ebben az esetben –, hogy csak az exoterikus elképzelést jelenti, akkor a szerzőnek igaza van, mert az Âkâsha univerzálisan mindenütt jelenvaló, s a szerző a purânai korlátozást követve, véges értelmünk számára való könnyebb érthetőség kedvéért, az Âkâsha kezdetét mindössze a mi Földláncunk60 négy síkján túlra teszi, mivel a két magasabb tattva annyira rejtett az átlagos halandó számára, mint a hatodik és a hetedik érzékszerv a materialista elme előtt. Ezért, amíg a szanszkrit és a hindu filozófia általában csak öt tattváról beszél, az okkultisták hetet említenek, s így kapcsolatba hozzák azokat a természetben meglévő minden egyéb hetességgel. A tattvák ugyanolyan sorrendben állnak, mint a hét makro- és mikrokozmikus erő, s amint az ezotériában tanítják, ezek a következők: (1) ÂDI TATTVA. Az elsődleges univerzális Erő, amely a megnyilvánulás kezdetén, vagyis a „teremtő” korszak kezdetén az örök, változatlan SAT-ból, mindenek alapjából árad ki. Megfelel az Aurikus Buroknak vagy Brahmâ tojásának, amely minden bolygót, minden embert, állatot és dolgot egyaránt körülvesz. Egy olyan eszköz, amely potenciálisan mindent magába foglal, szellemet és szubsztanciát, erőt és anyagot. Az Âdi tattva az ezoterikus kozmogóniában az az erő, amely – a mi meghatározásunk szerint – az Első, vagyis Megnyilvánulatlan Logoszból árad ki. (2) ANUPÂDAKA TATTVA.61 A létezés síkján az első differenciálódás – mivel az első tattva ideális –, vagyis az a tattva, amely transzformációval keletkezik egy nála magasabb valamiből. Az okkultisták szerint ez az erő a Második Logoszból ered. (3) ÂKÂSHA TATTVA. Ez az első pont, ahonnan minden exoterikus filozófia és vallás kiindul. Az Âkâsha tattva ezekben úgy szerepel, mint éterikus erő, éter. Így pl. Jupiter, a „legmagasabb” Istent Pater Aether-nek nevezték, Indra, valamikor a legmagasabb Isten Indiában, az éterikus vagy égi kiterjedés, s ugyanez vonatkozik Uránuszra, stb. A keresztény bibliai Isten szintén a Szent Lélek, Pneuma, ritkított szél vagy levegő. Ezt az okkultisták a Harmadik Logosz erejének nevezik, a Teremtő Erőnek egy már megnyilvánult Univerzumban. (4) VÂYU TATTVA. A légi sík, ahol a szubsztancia gáznemű. (5) TEJAS TATTVA. A légkörünk síkja, a tejas ragyogót jelent. (6) APAS TATTVA. Vizes vagy folyékony szubsztancia vagy erő. (7) PRITHIVÎ TATTVA. Szilárd földi szubsztancia, a földi szellem vagy erő, a legalacsonyabb valamennyi között. Mindezek megfelelnek a mi princípiumainknak és az emberben levő hét érzékszervnek és erőnek. Amilyen tattva vagy erő termelődik ki, vagy indukálódik bennünk, aszerint fognak testeink cselekedni. 60
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet, 200. oldal ábrája (eredeti kiadás). Anupâdaka, Opaptika, pali nyelven „szülő nélkülit” jelent, önmagától, apa-anya nélkül születettet, átalakulást. Pl. Brahmâ Isten a Lótuszból (az Univerzum szimbólumából) ugrott elő, ami Vishnu köldökéből nő ki. Vishnu az örök és korlátlan teret, Brahmâ pedig az Univerzumot és a Logoszt tipizálja. A mitikus Buddha szintén egy Lótuszból született. 61
5
Amit itt el kell mondanom, különösen azon tagoknak szól, akik „jógázással” szeretnének magukban erőket kifejleszteni. Láthatók abból, amit eddig is mondtam, hogy a Râja jóga kifejlesztéséhez a meglévő, nyilvánosságra hozott művek semmit sem érnek. Ezek a művek legjobb esetben a Hatha jógáról adhatnak célzásokat, olyasmit, ami a legjobb esetben is csak médiumitáshoz vezethet, a legrosszabb esetben viszont a pusztuláshoz. Akik „meditációt” végeznek, akik megpróbálják megtanulni a „lélegzés tudományát”, azok figyelemmel fogják olvasni „A Természet finomabb erőit”, megtudva belőle azt, hogy csak az öt tattva alkalmazásával lehet ezt a veszedelmes tudományt elsajátítani. Mert az exoterikus jóga-filozófiában és a Hatha jóga gyakorlatokban az Âkâsha tattva helye az emberi fej (vagy fizikai agy). A Tejas tattva helye az emberi váll, a Vâyu tattva a köldökben van (valamennyi fallikus isten, az emberi univerzum „teremtőinek” székhelyében), az Apas tattva a térdben van, végül a Prithivî tattva helye a lábak. Tehát a két magasabb tattva és azok kapcsolatai ki vannak zárva, azokról nem vesznek tudomást. S minthogy a Râja jógában ezek a fő tényezők, semmiféle magasabb rendű spirituális vagy intellektuális jelenség nem jöhet létre. A legjobb eredmény egy fizikai jelenség lehet, több nem. Minthogy az „öt lehelet”, vagy helyesebben az emberi lehelet öt állapota a Hatha jógában megfelel a fenti földi síkoknak és színeknek, milyen spirituális eredményről lehetne itt egyáltalán szó? Ellenkezőleg, mindezek a Szellem síkjának teljesen fordítottját jelentik, vagyis a magasabb mikrokozmikus síknak, amint azok fejjel lefelé visszatükröződnek az Asztrális Fényben. Ez bebizonyított magában a tantrikus műben, a Shivâgama-ban. Hasonlítsuk csak össze! Először is emlékezzünk arra, hogy mind a látható, mind a láthatatlan Természet hetessége az okkultizmus szerint abból a három (és négy) tűzből áll, amely 49 tűzzé terebélyesedik. Ebből kitűnik az, hogy ahogyan a makrokozmosz is hét nagy síkra oszlik, amelyeken a szubsztancia különbözőképpen differenciálódik – kezdve a spirituálistól vagy szubjektívtől, le egészen a teljesen tárgyias vagy materiális síkig, az Âkâshától Földünk bűnnel terhelt atmoszférájáig – úgy ezek a nagy síkok is három aspektussal rendelkeznek, ezek viszont négy princípiumon alapulnak, amint ezt korábban bemutattuk. Ez teljesen természetesnek is látszik, hiszen még a modern tudomány is az anyag három állapotáról beszél, valamint az úgynevezett „kritikus”, vagyis közbeeső állapotokról a szilárd, a cseppfolyós és a gáznemű halmazállapotok között. Nos, az Asztrális Fény nem egy univerzálisan kiárasztott anyag, hanem csak Földünkhöz és a rendszer valamennyi más testéhez tartozik, amelyek vele azonos anyagi síkon vannak. A mi Asztrális Fényünk – hogy úgy mondjam – a mi Földünk linga sharîrája. Csakhogy nem elsődleges prototípusa annak, mint a mi chhâyânk vagy másunk esetében, hanem éppen fordítva. Az emberi és állati testek aszerint nőnek és fejlődnek, amilyen a születést megelőző másuk. Ezzel szemben az Asztrális Fény a földi emanációkból születik, aszerint nő és fejlődik, amilyen a típust adó szülője, s ráadásul csalékony hullámaiban a felső síkoktól kezdve az alsó szilárd síkig, azaz a földig mindkét irányban minden fordítva tükröződik. Innen van a színek és hangok azon összekeveredése a szenzitív ember tisztánlátásában és tisztánhallásában, aki megbízik a feljegyzéseiben, legyen ez a szenzitív ember egy hatha jógi, vagy akár egy médium. A következő diagramban párhuzamot vonunk az ezoterikus és a tantrikus tattva-táblázatok között a hangokra és színekre vonatkoztatva, amelyből világosan kitűnik az imént elmondottak igazsága.
5
IV. DIAGRAM A TATTVÁK EZOTERIKUS ÉS TANTRIKUS TÁBLÁZATAI Ezoterikus Princípiumok, tattvák vagy erők, és megfeleléseik az emberi testeknek, anyagi halmazállapotoknak és színeknek. Tattva Princípium Anyagi halmazállapot Testrész Szín Âdi
Aurikus Tojás
Elsődleges, Spirituális Szubsztancia, Âkâsha, az Éter Szellemének kivonata
Anupâdaka
Buddhi
Âlaya vagy Âkâsha Vâyu
Manasz EGO
Spirituális Esszencia, vagy Szellem. „A mélység elsődleges vizei”. A Tér Étere, vagy Âkâsha a harmadik elkülönülésben. A gőz kritikus állapota. Az anyag kritikus állapota
Tejas
Kâma (Rûpa)
Apas
Linga Sharîra
Prithivî
Élő test a pránában, vagy állati élet.
Kâma-Manasz
A sűrű anyag esszenciája, megfelel a jégnek. Sűrű éter vagy folyékony levegő. Szilárd és kritikus halmazállapot.
Tantrikus tattvák, és megfeleléseik az emberi testeknek, anyagi halmazállapotoknak és színeknek. Tattva Anyagi halmazállapot Testrész Szín
Az egész testet beburkolja és áthatja. Fordított emanáció, befelé és kifelé irányuló ozmotikus. Harmadik szem, vagy tobozmirigy. Fej.
Minden szín szintézise, kék.
Figyelmen kívül hagyva
Figyelmen kívül hagyva
Figyelmen kívül hagyva
Figyelmen kívül hagyva
Sárga.
Figyelmen kívül hagyva
Figyelmen kívül hagyva
Indigókék.
Figyelmen kívül hagyva Âkâsha
Éter.
Fej.
Figyelmen kívül hagyva Fekete vagy színtelen.
Torok a köldökig. Vállak és karok a combokig. Comboktól a térdekig. Térdektől a lábfejekig.
Zöld.
Vâyu
Gáz.
Köldök.
Kék.
Piros.
Tejas
Hő (?)
Vállak.
Piros.
Ibolya.
Apas
Folyadék.
Térdek.
Fehér.
Narancspiros.62
Prithivî
Szilárd.
Lábak.
Sárga.63
62
Első pillantásra látni, milyen fordított sorrendben vannak a tattvák színei, ahogy azok az Asztrális Fényben visszatükröződnek: az indigókéket feketének, a zöldet kéknek, az ibolyát fehérnek és a narancsszínt sárgának nevezik. 63 A színek – ismétlem – itt nem követik a prizmatikus skálát – vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és ibolya –, mert ez a skála egy hamis visszatükröződés, egy valódi Mâyâ. Ezzel szemben a mi ezoterikus skálánk a spirituális szférákhoz, a Makrokozmosz hét síkjához tartozik.
5
Ilyen tehát az okkult tudomány, amelyre modern indiai aszkéták és jógik lelki fejlődésüket és erőiket alapozzák. Őket hatha jógiknak ismerik. Nos, a hatha jóga tudománya a „lélgzet elfojtásán” vagy Prânâyâma-n alapszik, és ezt a gyakorlatot a mi Mestereink egyhangúlag ellenzik. Mert mi is a Prânâyâma? Szó szerint fordítva „a (vitális) lélegzet halálát” jelenti. Prâna – amint már mondtuk – nem Jîva, a halhatatlan élet örök forrása, s nincs semmiféle összeköttetésben – mint egyesek gondolják – a Pranava-val, mert Pranava az AUM szinonimája misztikus értelemben. Mindaz, amit eddig nyilvánosan és világosan megfogalmazva tanítottak róla, megtalálható a Természet finomabb erőiben. De ha ezeket az útmutatásokat követi valaki, az csak fekete mágiához és médiumitáshoz vezethet. Sok türelmetlen chela, akiket személyesen is ismertem Indiában, hozzákezdett a hatha jóga gyakorlatokhoz, mit sem törődve a figyelmeztetéseinkkel. Ezek közül kettő egészsége teljesen megromlott, egyikük ennek következtében meghalt. Mások csaknem megőrültek, egy közülük öngyilkosságot követett el, s egy chela szabályos tântrikává képezte ki magát, azaz fekete mágussá, de karrierjét szerencséjére félbeszakította a halál. Az öt lélegzet tudománya, azaz a nedves, a tüzes, a levegős, stb. lélegzet tudománya kettős jelentőségű, és kétféle alkalmazása van. A tântrikák szó szerint veszik a lélegzés tudományát, mint amely a vitális, tüdővel való lélegzésre vonatkozik, ezzel szemben az ősi râja jógik úgy értelmezték, hogy a lélegzés tudománya a gondolati vagy „akarati” lélegzésre vonatkozik, amely egyedül vezet a legmagasabb rendű tisztánlátó képességekhez, a harmadik szem működéséhez és az igazi râja jóga okkult erőinek megszerzéséhez. E két felfogás közötti különbség óriási. Az előző – amint már bemutattuk – az öt alacsonyabb tattvát használja. Az utóbbi azzal kezdi, hogy csak a három felsőt használja a mentális és akarati fejlődéshez, s a többit csak akkor, ha a hármat már tökéletesen magáévá tette. Ezért ők csak egyet (az Âkâsha tattvát) használják az öt tantrikus tattvából. Jól mondja a fent ismertetett mű: „a tattvák a Svara változatai”. Nos, a Svara minden hang gyökere, a pythagoraszi szférák zenéjének a szubsztrátuma, minthogy a Svara az, ami a szellemen túl van (a szellem kifejezés a modern értelmezés szerint), a szellemen belüli szellem, vagy ahogyan igen helyesen fordították: „az élethullám árama”, az Egy Élet kiáradása. A Nagy Lélegzet – amelyről a Titkos Tanítás I. kötetében szó van, az Âtmâ, amelynek jelentése: „örök mozgás”. Amíg a mi iskolánk aszkéta chelája mentális fejlődése céljából gondosan követi az Univerzum fejlődésének folyamatát, vagyis az egyetemesből halad a részletek felé, addig a hatha jógi megfordítja a feltételeket, s azzal kezdi, hogy jógázással elfojtja vitális lélegzetét. És ha a hindu filozófia azt tanítja, hogy a kozmikus fejlődés kezdetén „Svara átárasztotta magát az Âkâsha formájába”, s onnan egymás után a Vayu (levegő), az Agni (tűz), az Apas (víz) és a Prithivî (szilárd anyag)64 formáiba, akkor következésképpen nekünk is a felső érzékfeletti tattván kell elkezdenünk. A râja jógi nem száll le a Sûkshma (finom anyag) alatti síkokra. Ezzel szemben a hatha jógi erőit csupán az anyagi síkon fejleszti és használja. Egyes tântrikusok a három nâdit, sushumnât, idât és pingalât a nyúltagyba helyezik, amelynek középvonalát sushumnânak, jobb és bal felét pedig pingalânak és idânak nevezik, de a szívben is elhelyezik a nâdikat, amelynek részeire ugyanezen neveket alkalmazzák. A Himaláján túli iskola, az ősi indiai râja jógik iskolája – amelyhez India jelenkori jógiainak kevés közük van – a sushumnât, e három nâdi fő székhelyét, a gerincoszlop középső csatornájába helyezik, az idât és a pingalât annak jobb és bal felére. Sushumnâ a Brahmadanda. A gerincoszlop e csatornájának a használatáról a fiziológia nem tud többet, mint a lépről és a tobozmirigyről. Idâ és pingalâ egyszerűen csak az emberi természet Fá hangjának keresztje és bé-je. Ez a Fá hang a princípiumok hetes harmóniájának skálájában az alaphang, a középső kulcs, és ha ezt a helyes módon pendítik meg, akkor felébrednek mindkét oldalon az őrök, a spirituális manasz és a fizikai kâma, s a magasabb legyőzi az 64
Lásd: Theosophist, 1888, februári szám, 276. oldal.
5
alsót. De ezt az eredményt az akaraterő gyakorlásával kell elérni, s nem a lélegezet tudományos vagy begyakorlott elfojtásával. Ha a gerinc tájékról egy keresztmetszetet veszünk, akkor három csatornát találunk, e csatornák egyike – a samâdhi és hasonló tudatállapotok alatt – az akarati parancsokat továbbítja, míg egy másik csatorna a Jîva életáramait, tehát nem az ember testét éltető prána életáramait. Aki mind a két rendszert, a hatha jóga és a râja jóga rendszerét tanulmányozta, óriási különbséget lát a két rendszer között. Az egyik teljesen pszicho-fiziológiai, a másik pedig tisztán pszicho-spirituális. A tântrikusok nem mennek magasabbra, mint a hat látható és ismert plexus, amelyek mindegyikével összekötik a tattvákat. Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak ezek lefőbbjének, a Mûlâdhâra (gyökér) csakrának (a szakrális plexusnak), s ez maga elárulja erőfeszítéseik materiális és önző irányát az erők megszerzésénél. Az általuk használt öt lélegzet és öt tattva főleg a prosztatai, gyomortájéki, szív- és gége-plexusokra irányulnak. Jóformán alig tudnak az Âjnâ-ról, és ténylegesen semmit sem tudnak a szintetizáló garati plexusról. A régi iskola követőinél ez nem így van. Mi először azon a szerven próbálunk uralkodni, amely az agyalapnál fekszik a garatban, s amelyet a nyugati anatómusok agyalapi mirigynek (hipofízisnek) neveznek. A tárgyiasult agyi szervek sorozatában – amik megfelelnek a tárgyiasulatlan tattvikus princípiumoknak – az agyalapi mirigy úgy viszonyul a harmadik szemhez (tobozmirigyhez), mint a manasz a buddhihoz. A harmadik szem felébresztését és felkeltését ennek az edényes szervnek, ennek a jelentéktelen kis testnek kell elvégeznie, amelyről a fiziológia ugyancsak semmit sem tud. Az egyik az AKARAT energizálója, a másik pedig a tisztánlátó észlelés felkeltője. Azok, akik orvosok, fiziológusok, anatómusok, stb. a következő magyarázatokat jobban meg fogják érteni, mint a többiek. Nos, ami a tobozmirigy vagy conarium és az agyalapi mirigy működéseire vonatkozik, nem kapunk megnyugtató magyarázatot az elismert tekintélyektől. Valóban, ha átlapozzuk a legnagyobb specialisták munkáit, érdekes megfigyelni, hogy milyen nyíltan bevallják, zavaros tudatlanság uralkodik azzal kapcsolatban, hogy hogyan működik az emberi test vitalitás-gazdálkodása, úgy fiziológiai, mint pszichológiai szempontból. E két fontos szervvel kapcsolatban csak a következőket lehetett összeszedni a szaktekintélyektől. (1) A tobozmirigy vagy conarium egy lekerekített, hosszúkás test, 8-10 cm hosszú, amely vöröses szürke, és amely az agy harmadik üregének hátsó részével függ össze. Alapját két medulláris szalag tartja, amely elől az optic thalami-hoz irányul. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi a legkitűnőbb fiziológusok szerint a test felületéről jövő legfinomabb és legérzékenyebb észlelések befogadó és feldolgozó szerve. (Az okkultizmus szerint itt az Aurikus Tojás felületéről jövő észlelésekről van szó, amely érintkezési pontunk a felsőbb univerzális síkokkal.) A tudomány a továbbiakban azt állítja, hogy „az optic thalami két szalagja, amelyek egymáshoz hajolnak, a középvonalon egyesülnek, ahol a tobozmirigy két kocsányává válnak”. (2) Az agyalapi mirigy vagy hipofízis egy kicsiny, kemény szerv, kb. 12 mm széles, 6 mm hosszú és 6 mm magas. Egy első babszem formájú és a hátsó kerekebb lebernyegből áll, amelyek egyesülnek. Összetevő részei – amint mondják – csaknem ugyanolyanok, mint a tobozmirigyéi. De a két központ között a legcsekélyebb összeköttetést sem lehetett felfedezni. Erről azonban az okkultisták más véleményen vannak, ők tudják, hogy van összeköttetés, még anatómiailag és fizikailag is. Boncolásnál az orvosoknak holttesttel kell dolgozniuk, s amint ők maguk is bevallják, az agyi anyag, minden szövet és szerv a lehető
5
leggyorsabban összeesik, és formát változtat, valójában pár perccel a halál után. Amikor tehát a lüktető élet, amely kitágítja az agy anyagát, betölti minden üregét, és energizálja valamennyi szervét, eltűnik, az agyi anyag egyfajta tésztaszerű tömeggé esik össze, s a valamikor nyitott járatok bezárulnak. De még ha össze is húzódnak, és egymásba is folynak a részek, és az agy utána tésztaszerű is lesz, mindez nem jelenti azt, hogy a halál előtt e két szerv között nem volt összeköttetés. Valójában – amint azt Owen professzor bebizonyította – az emberi magzat és bizonyos halak agyában létezik tárgyiasult összeköttetés egy vájat és egy cső formájában. Amikor az ember normális állapotban van, az Adeptus látja az arany aurát, amely mindkét központban lüktet, ahogyan a szív dobog, s amely az ember egész életén át soha meg nem áll. Ez a mozgás azonban a tisztánlátó képességek kifejlesztését célzó erőfeszítések abnormális körülményei között felerősödik, és az aura egy erősebb rezgésű vagy lengésű mozgásba jön. Az agyalapi mirigy rezgésének íve egyre magasabbra emelkedik, amíg végül – akárcsak az elektromos áram esetében, ha az szilárd testbe ütközik – beleütközik a tobozmirigybe, s akkor ez az alvó szerv felébred, és tiszta âkâshai tűzzel kezd izzani. Így fest e két szerv pszicho-fiziológiai bemutatása a fizikai síkon, amelyek különben konkrét szimbólumokként megfelelnek a manasz és buddhi metafizikai fogalmaknak. Ez utóbbinak – hogy tudatossá válhasson ezen a síkon – szüksége van a manasz sokkal elkülönültebb tüzére, de amint a hatodik érzékszerv felébreszteti a hetediket, akkor a hetedikből kisugárzó fény bevilágítja a végtelenség mezőit. Egy rövid időtartamra az ember mindentudóvá lesz, a múlt és a jövő, a tér és az idő eltűnnek, és számára jelenné válnak. Ha Adeptusról van szó, akkor az így szerzett tudást elraktározza fizikai emlékezetében, és semmi – kivéve a fekete mágiában elmerülés bűnét – nem takarhatja el ezt az emlékezést. Ha csak cheláról van szó, akkor emlékezetében csak az igazság egyes részletei maradnak meg, s ezt a folyamatot éveken át újra meg kell ismételnie, közben nem megengedve, hogy mentálisan vagy fizikailag a legkisebb szenny is tapadjon hozzá, mielőtt teljesen beavatott Adeptussá nem válik. Különösnek, szinte érthetetlennek látszhat, hogy a Gupta Vidyâ vagy okkult tudomány legfőbb sikere ilyen tisztánlátó felvillanásokon múljon, s hogy ezek a felvillanások két ennyire jelentéktelen, agyüregben levő kinövéstől függjenek, „két szarus, szürke homokkal fedett szemölcstől (acervulus celebri)”, amint Bichat Anatomie Descriptive című művében jellemzi, de mégis így van. De ezt a homokot nem kell lebecsülni, mert a valóságban a conarium belső, független tevékenységének éppen ez az ismertető jele. Ez tartja vissza a fiziológusokat attól, hogy azt pusztán haszontalan, elcsökevényesedett szervnek tekintsék, mint az ember ma már teljesen megváltozott anatómiájának elmúlt emlékét ismeretlen fejlődése valamely korábbi szakaszából. Ez a „homok” valóban igen titokzatos, és zavarba hozz minden materialista kutatót. E mirigy hátsó felületének üregében a fiatal személyeknél, saját anyagában pedig az érett emberben megtalálható egy „sárgás anyag, félig átlátszó, ragyogó ék kemény, amelynek átmérője nem haladja meg az 1 mm-t”. 65 Ilyen az acervulus cerebri. Ez a ragyogó „homok” magának a mirigynek a konkretizálódása – így mondják a fiziológusok. Talán mégsem – mondanánk mi. A tobozmirigy az, amit a keleti okkultisták Devâksha-nak, az „Isteni Szemnek” hívnak. Mind a mai napig ez a spiritualitás fő szerve az emberi agyban, a géniusz székhelye, a mágikus Szezám, amelyet a misztikus megtisztult akarata mond ki, s amely megnyitja az igazság összes ösvényét az előtt, aki tudja, hogyan kell azt használni. Az ezoterikus tudomány azt tanítja, hogy a manasz az elme-Én a gyermekekkel csak hat vagy hét éves kora után egyesül teljesen. Eddig az időpontig – még a 65
Soemmerring, De Acervulo Cerebri, II. kötet, 322. oldal.
5
vallás vagy jog törvényei szerint is – a gyermek nem felelős tetteiért.66 A manasz csak ebben a korban lesz fogoly, és válik eggyé a testtel. Nos, a híres német anatómus, Wengel különös dolgot figyelt meg több ezer esetben. Néhány egészen ritka kivételtől eltekintve ez a „homok” vagy aranyszínű összenövés csak a hetedik életévüket betöltött személyeknél volt megtalálható. Őrültek esetében kövecskét csak néhányat lehetett találni, született értelmi fogyatékosaknál pedig teljesen hiányzott. Morgagni,67 Grading68 és Gum69 a maguk korában igen bölcs emberek voltak, s azok ma is, mert eddig csak ők mondták ki a fiziológusok közül azt, hogy ezek a kövecskék az elmével függenek össze. Mert – hogy a tényeket összegezzük – ha hiányoznak a fiatal gyermekekben, az igen öreg emberekben és az értelmi fogyatékosokban, akkor ebből elkerülhetetlenül következik az, hogy kapcsolatban kell állniuk az elmével. Nos, miután minden ásványi, növényi és egyéb atom nem más, mint az Univerzális Lélek, Âkâsha, vagyis a kikristályosodott Szellem egy-egy összesűrűsödése, akkor az a tény, hogy a tobozmirigy ezen összesűrűsödései az elemzések során állati összetételű anyagként – mészfoszfátként és karbonátként – jelennek meg, az okkultizmus szerint nem mond ellent annak a megállapításnak, hogy ezek a mentális elektromosság működéséből keletkeznek a környező anyagban. Mind a hét csakránk a fejben helyezkedik el, s ezek a mester-csakrák irányítják és kormányozzák a hét (mert hét van) a testben levő fő plexust, azon a 42 kisebb plexuson kívül, amelyeket a fiziológia nem akar elismerni. Az a tény, hogy semmiféle mikroszkóp nem mutat ki ilyen központokat a tárgyiasult síkon, nem jelent semmit. Még eddig semmilyen mikroszkóp nem mutatta ki a különbséget, és nem is fogja, a motorikus és az érző idegpályák között, amelyek összes testi és pszichikai érzékelésünket továbbítják. Egyedül a logika mutatja meg, hogy van közöttük különbség. És ha a plexus kifejezés – így az anatómusok által használt értelmezésben – nem fedi a fogalmat a nyugati elme számára, akkor hívjuk a plexust csakrának vagy Padmának, vagy keréknek, a lótusz szívének és szirmainak. Ne felejtsük el, hogy a fiziológia – bármennyire is tökéletlen – hetes csoportokat mutat a test felületén és belsejében is. A fejen lévő hét nyílás, az agyalapi hét „szerv”, a hét plexus, a garati, a gégefői, a kavernás, a szív, a gyomortáji, a prosztata és a szakrális plexus, stb. Amikor eljön az ideje, a fejlettebb tanulók meg fogják kapni a Mester-csakrákra vonatkozó legapróbb részleteket, s megtanítják nekik, hogyan használják a csakrákat, addig viszont kevésbé bonyolult dolgokat kell megtanulniuk. Ha már most azt kérdezik tőlem, hogy a hét plexus, vagyis a hét tattvikus cselekvési centrum olyan központ-e, amelyben a Logosz hét sugara rezeg, akkor én igenlően válaszolok, és egyszerűen megjegyzem azt, hogy a Logosz sugarai minden atomban rezegnek, ha már erről van szó. A Titkos Tanításban majdnem teljesen felfedtem, hogy a „Fohat Fiai” azok a megszemélyesített erők, amelyeket általában mozgásként, hangként, hőként, fényként, kohézióként, elektromosságként vagy elektromos áramként, idegerőként és magnetizmusként ismernek. Ebből az igazságból azonban nem tanulhatja meg a tanuló, hogyan lehet behangolni és mérsékelni a kozmikus sík kundalinijét a vitális kundalinivel, az elektromos áramot az idegerővel, mert ha mégis ezt tenné, akkor ez biztosan megölné őt. Mert az egyik mozgási sebessége kb. 30 m/sec, a másiké pedig kb. 550.000 km/sec. A hét shakti, amelyeket 66
A görög-keleti egyházban a gyerekeket nem engedik gyónni, csak hét éves koruk után, mert azt tartják, hogy ekkor éri el az értelem korát. 67 De Caus. Ep. XII. kötet. 68 Advers. Med. II. kötet, 322. oldal 69 De Lapillis Glandulae Pinealis in Quinque Ment. Alien., 1753.
6
parâ shaktinak, jnâna shaktinak, stb. neveznek, a „Fohat Fiai” szinonimái, mivel ez utóbbiaknak női aspektusai. A jelenlegi szinten azonban, minthogy a nevek csak megzavarnák a nyugati tanulót, jobb, ha a fenti fordításban jegyezzük meg őket. Minthogy pedig minden erő hetesség, ezért az erők végösszege természetesen 49. A tudományban jelenleg felvetett azon kérdést, hogy egy hang felkelthet-e – a természetes hang-hatásokon kívül – fény- és színhatásokat is, az okkult tudomány már korszakokkal ezelőtt megválaszolta. Egy fizikai tárgyból jövő impulzus vagy rezgés egy bizonyos módon mozgásba hozza a levegőt, s ez által a fizikai részecskék összeütközését okozza, ennek a levegőrezgésnek a hangja a fülünkre hat. Ugyanakkor létrehoz egy ennek megfelelő fénysugarat, amely bizonyos színt vesz fel. Mert a rejtett erők birodalmában egy hallható hang csupán egy nem tárgyiasuló szín, és egy látható szín pedig egy hang, amely nem hallható. Mindkettő ugyanabból a potenciális szubsztanciából származik, amelyet a fizikusok valamikor éternek neveztek, ma pedig különböző néven emlegetnek, Mi azonban ezt plasztikus, bár láthatatlan TÉR-nek nevezzük. Ez egy paradoxon-szerű hipotézisnek látszhat, de tényekkel lehet bizonyítani. A teljes süketség például nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ember felismerje a hangokat. Az orvostudomány sok esetet jegyzett fel, amelyek ezt bizonyítják, hogy a teljesen süket emberhez eljutnak a hangok a látószervéhez az elmén keresztül, és hogy ő azokat felfogja kromatikus benyomások formájában. Maga az a tény, hogy a kromatikus skálában a közbeeső hangokat valamikor színekkel jelölték, az ősi okkult tanításra való öntudatlan emlékezésre utal, amely szerint a szín és a hang ugyanazon dolognak, vagyis a természet első differenciált szubsztanciájának két aspektusa a hét egymáshoz tartozó aspektusból, a mi síkunkon. Íme, egy példa a színnek a rezgéshez való kapcsolatáról, amely megérdemli, hogy az okkultisták felfigyeljenek rá. Nemcsak adeptusok, és fejlettebb tanítványok, de alacsonyabb fokon álló pszichikus emberek is, mint pl. tisztánlátók, pszichometrikusok, képesek érzékelni a minden embert körülvevő, különböző színekből álló pszichikus aurát, amely megfelel a benne levő ember temperamentumának. Más szavakkal, az Aurikus Tojáson belüli misztikus feljegyzések nemcsak a gyakorlott adeptusok számára, hanem olykor természetüktől fogva pszichikus egyének számára is hozzáférhetők. Minden emberi szenvedély, minden gondolat és tulajdonság megjelenik ebben az aurában a megfelelő színek és színárnyalatok útján, s ezek egy részét inkább érezni szokták, mint ténylegesen látni. A kiválóbb ilyen pszichikusok, mint Galton is kimutatja, érzékelik azokat a színeket is, amelyeket a különböző hangszerek rezgései okoznak, vagyis minden hangban más színt látnak. Ahogyan a húr rezeg, és hallható hangot hoz létre, úgy rezegnek az emberi test idegei, és reagálnak különböző emóciókkal a prána keringő vitalitásának általános impulzusa alatt, s ez által a személy pszichikus aurájában hullámzásokat keltenek, amelyek azután kromatikus hatásokat eredményeznek. Az emberi idegrendszer egészében tehát szélhárfához hasonlítható, amely a vitális erőhatásra válaszol, s ez nemcsak elvonatkoztatás, hanem dinamikus valóság, és az egyéni jellem legfinomabb árnyalatai is színjelenségekben mutatkoznak meg. Ha ezek az idegrezgések elég intenzívek, és egy asztrális elemmel rezgési kapcsolatba kerülnek, akkor az eredmény hang lesz. Ezek után hogyan is kételkedhetne bárki a mikrokozmikus és a makrokozmikus erők közötti kapcsolatban? És most, miután bemutattam, hogy a tântrikus munkák – amint azt Râma Prasâd megmagyarázta – valamint más, hasonló jóga tanulmányok, amelyek időről-időre a teozófiai újságokban megjelennek (mert jegyezzük meg jól, hogy az igazi râja jógát soha sem publikálták), mind fekete mágiához vezetnek, és a legveszélyesebbek azok számára, akik
6
önfejlesztésükben ezeket követik. Remélem tehát, hogy az amerikai ezoterikusok most már résen lesznek. Tekintve, hogy mind a mai napig a tekintélyek közül kettő sem egyezett meg abban, hogy a csakrák és a padmák valódi helye hol van a testben, és minthogy a tattvák színei fordított sorrendben vannak megadva, például: (a) âkâsha feketének vagy színtelennek van megadva, holott az a manasznak megfelelően indigó, (b) vâyu szerintük kék, holott az az alsó manasznak megfelelően zöld, (c) apas szerintük fehér, holott az az asztrális testnek megfelelően ibolya egy ezüstös holdfényszerű fehér alapanyaggal. Tejas valóban vörös, az egyetlen szín, amelyet helyesen adtak meg. Mindezen meggondolásokból tehát könnyű kideríteni, hogy ezek az eltérések veszedelmes félreevezető információk. Továbbá az öt lélegzet gyakorlása – amint már bemutattam – halálos eredményekre vezethet mind fiziológiailag, mind pszichológiailag. Ez valóban az, aminek hívják, Prânâyâma, azaz a lélegzet halála, mert a gyakorló számára halállal végződik, morális halállal minden esetben, és fizikai halállal igen gyakran.
AZ EXOTERIKUS FÉLREVEZETŐ INFORMÁCIÓKRÓL ÉS „A LÉLEK HALÁLÁRÓL” Kiegészítésként, és mielőtt még homályosabb tanításokra térnék át, előbb be kell tartanom korábban tett ígéretemet. Az önök által már ismert elvekkel kell illusztrálnom a személyes megsemmisülés szörnyű doktrínáját. Verjék ki a fejükből mindazt, amit eddig olvastak olyan munkákban, mint az Ezoterikus buddhizmus, és amiről azt gondolták, hogy megértették például azokat a hipotéziseket, amelyek a nyolcadik szférára és holdra vonatkoznak, továbbá arra, hogy az embernek és az emberszabású majomnak közös őse van. Még azok a részletek sem, amelyeket időnként közöltem a Theosophistban és a Luciferben, egyáltalán nem a teljes igazságot adták meg, hanem csak a széles körvonalakat, helyenként érintve a részleteket. Bizonyos sorokban azonban jeladások vannak, különösen azokban a lábjegyzetekben, amelyeket Eliphas Lévi: „Letters on Magic”70 művéből fordított cikkekhez készítettem. Mindazonáltal a személyes halhatatlanság feltételes, mert valóban léteznek „lélek nélküli emberek”, jóllehet ezt a tanítást alig említik. Az Isis Unveiled-en is beszéltem róla, és tényleg van Avîchi, amelyet joggal lehet Pokolnak nevezni, bár semennyire sem hasonlít a jó keresztény Pokolhoz, sem földrajzilag, sem pszichikailag, és nincs is vele semmilyen kapcsolata. A minden korok okkultistái és adeptusai előtt jól ismert igazságot nem lehet kiadni egy vegyes olvasóközönségnek. Ezért, jóllehet az okkult filozófiának csaknem minden misztériuma félig elrejtve megtalálható az Isis-ben és a Titkos Tanításban, nem volt jogom arra, hogy kibővítsem, vagy kiigazítsam a mások által megadott részleteket. Önök most összehasonlíthatják ezt a négy kötetet, például az Esoteric Buddhism-ot a Tanulmányok diagramjaival és magyarázataival, és maguk ítélhetnek.
70
Lásd: „Stray Thoughts on Death and Satan” a Theosophistban, Vol. III. No. 1. valamint „Fragments of Occult Truth”, Vol. III. és IV.
6
A Paramâtmâ, a Spirituális Nap kívül van az emberi Aurikus Tojáson, mint ahogyan kívül van a makrokozmikus vagy Brahmâ Tojáson. Miért? Mert jóllehet minden részecske és atomot – hogy úgy mondjam – összecementez és átitat ez a paramâtmikus esszencia, de azért mégis hiba lenne azt „emberi” vagy akár „univerzális” princípiumnak nevezni, mert ez az elnevezés egy filozófiai és tisztán metafizikai elképzelésről csupán téves képet adna. A Paramâtmâ nem princípium, hanem minden princípium oka, s a princípium kifejezést az okkultista csupán annak árnyékára alkalmazza, az Univerzális Szellemre, amely meglelkesíti a határtalan Kozmoszt, legyen az belül vagy túl a Téren és az Időn. A Buddhi, a paramâtmikus árnyék eszközeként szolgál. Ez a Buddhi univerzális, mint ahogyan univerzális az emberi Âtmâ. Az Aurikus Tojáson belül van a makrokozmikus ötágú ÉLET-csillag, prána, s ezen belül az ötágú csillag, amely az embert jelképezi. Figyeljük meg, hogy amíg az egyetemes ötágú csillag csúcsa felfelé mutat, ez a fehér mágia jele, addig az emberi ötágú csillagban a két alsó szár mutat felfelé, létrehozva ezzel a „Sátán szarvait”, ahogyan a keresztény kabbalisták nevezik. Ez az anyag szimbóluma, a személyes emberé, s a fekete mágus jól ismert ötágú csillaga. Mert a fordított ötágú csillag nemcsak Kâmát jelenti, az exoterikusan vett ötödik princípiumot, hanem ez jelenti a fizikai embert, a húsból való állatot, vágyaival és szenvedélyeivel együtt. Jegyezzék meg jól, hogy megértsék a következőket: a manaszt egy felső háromszög ábrázolhatja, amit az alsó manasszal egy vékony vonal köt össze. Ez az Antahkarana, ez a kommunikációs ösvény vagy híd, amely összeköttetésül szolgál egyrészt a személyes lény, akinek fizikai agya az alsóbb állati elme befolyása alatt áll, másrészt a reinkarnálódó egyéniség, a spirituális Én, a manasz, a Manu, az „isteni Ember” között. Ezért egyedül ez a gondolkodó Manu az, amelyik újraszületik. Igazság és természet szerint is, a két elme, a spirituális és a fizikai vagy állati a testet öltés alatt egységet képeznek, de elkülönülnek. Mert amíg az isteninek az a része, amely a személyiséget élteti, tudatosan elválasztja magát egy sűrű, de tiszta árnyékként az isteni Éntől71, beékelődik a magzat agyába és érzékszerveibe72 a hetedik hónap végén, addig a magasabb manasz nem egyesül a gyerekkel, csak miután életének hetedik évét betöltötte. Ez a különálló esszencia, vagy helyesebben a Felső Én árnyéka vagy visszatükröződése a gyermek növekedése folyamán az ember különálló gondolkodó princípiumává válik, amelynek fő közvetítője a fizikai agy. Nem csoda, ha a materialisták, akik csak ezt a „racionális lelket” vagy elmét veszik tudomásul, nem képesek azt elválasztani az agytól és az anyagtól. De az okkult filozófia korszakokkal ezelőtt kifejtette a lélek problémáját, és felfedte a manasz kettősségét. az isteni Én felfelé törekszik, hegyével a buddhira irányulva, míg az emberi én lefelé vonzódik, belemerülve az anyagba, és 71 Az isteni Én esszenciája „tiszta tűz”, egy olyan entitás, amelyhez semmit sem lehet hozzáadni, és amelyből semmit sem lehet elvenni. Ezért nem lehet csökkenteni még megszámlálhatatlan alacsonyabb elmék tömegével sem, amelyek kiválnak belőle, mint lángok egy lángból. Ez a válasz egy ezoterikus tanuló azon kérdésére, aki azt kérdezte, honnan származik egy és ugyanazon egyéniség kimeríthetetlen esszenciája, amelyből minden újonnan inkarnálódó személyiség megkapja az emberi intellektust. 72 Az agy, vagy gondolkodó mechanizmus nem csupán a fejben van, hanem – amint erről minden nem teljesen materialista fiziológus is tanúskodik – az ember minden szerve, szíve, mája, tüdeje, stb., le egészen minden idegszálig és izomrostig, úgyszólván külön aggyal vagy gondolkodó apparátussal rendelkezik. Mivel az agyunknak nincs semmi dolga a bennünk levő különböző szervek közös és egyéni munkájának irányításában, akkor mi az, amely olyan tévedhetetlenül irányítja azokat szakadatlan működésükben? Mi az, ami küzdésre készteti őket, sőt a betegségek leküzdésére, és arra, hogy közülük mindegyik – még a legapróbb is – egy ösztönnel ellátott egységként tevékenykedjen? Nem mechanikus óraműként, ahogyan azt egyes materialisták állítják (hiszen az óramű azonnal megáll a legkisebb zavarnál vagy alkatrésztörésnél), hanem akarattal rendelkező entitásként. Ha azt mondjuk erre, hogy ez a természet műve, azzal semmit nem mondtunk, legfeljebb egy téveszmét közöltünk. Mert a természet végül is csak egy gyűjtőnév mindezekre a funkciókra, csak az univerzumban és az emberben levő tulajdonságok, fizikai és mentális képességek stb. összegezése, vagyis a természet azon hatások és erők összessége, amelyeket intelligens törvények kormányoznak.
6
magasabb, szubjektív felével csak az Antahkarana köti össze. Amint a szó etimológiája is mutatja, Antahkarana az összekötő kapocs az élet folyamán a két elme között, az Én magasabb tudata és az alacsonyabb elme emberi értelme között. Ahhoz, hogy teljesen és pontosan megértsük ezt a homályos metafizikai tanítást, az kell, hogy tökéletesen áthasson az az eszme, amelyet hiába próbáltam a teozófusok tömegeivel megértetni. Ez az a nagy axióma-szerű igazság, hogy van egy egyetlen, örökkévaló és élő valóság, amit a hinduk Paramâtmânak és Parabrahmannak neveznek. Ez az egyetlen örökké létező Alap Esszencia, amely fizikai érzékeink számára változatlan és megismerhetetlen, de amely spirituális természetünk számára világosan felfogható és megnyilvánuló. Ha egyszer ezt az alapvető gondolatot magunkévá tettük, akkor könnyűvé válik annak további elképzelése, hogy ez az Alap Esszencia mindenütt jelenlévő, univerzális és örök, mint az absztrakt Tér maga, amelyből egyszer kiáradtunk, és amelybe egy nap vissza fogunk térni. Ha ez így van, akkor ésszerűnek tűnhet, hogy élet és halál, jó és rossz, múlt és jövő csupán üres szavak, vagy legjobb esetben szóképek. Ha az objektív univerzum maga is csak múló illúzió, mivel kezdete és vége van, akkor az életnek és a halálnak is csak aspektusoknak, illúzióknak kell lenniük. Ezek valójában állapotváltozások, nem többek. Az igazi élet ezen élet spirituális tudatosítása, tudatos lét a szellemben és nem az anyagban. Az igazi halál pedig az élet korlátozott megérzése, az, amikor a formán vagy legalább is valamilyen anyagi formán kívül a tudatos vagy éppen individuális lét megérzése lehetetlenné válik. Azok, akik őszintén visszautasítják az anyagtól, az agybeli szubsztanciától különálló tudatos élet lehetőségét, valójában halott egységek. Pálnak, a beavatottnak szavai érthetővé válnak: „Hiszen meghaltatok, és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben”.73 Ez azt akarja mondani: Ti személy szerint halott anyag vagytok, amely nem tud spirituális lényegéről, s a ti igazi életetek el van rejtve a ti isteni Énetekben, (Krisztus), vagy beleolvad az Istenbe (Âtmân), s most elment tőletek, ti lelketlen nép. Ezoterikus szempontból szólva, minden visszavonhatatlanul materialista személy halott EMBER, egy élő automata, bármennyire is nagy agybeli képességekkel is van megáldva. Hallgassuk meg, mit mond erről Âryasanga, aki ugyanezt a tényt jelenti ki: „Az, ami sem szellem, sem anyag, sem világosság, sem sötétség, hanem ezeknek az igazi tartója és gyökere, ez vagy te. A gyökér minden hajnalon ÖNMAGÁRA veti árnyékát, s ezt az árnyékot te világosságnak és életnek nevezed, Óh, te szegény halott forma! Ez a világosság-élet leárad a hét világ lépcsőzetén keresztül, ezek a lépcsők egyre sűrűbbek és sötétebbek lesznek. Ennek a hétszer hét lépcsőnek vagy te, óh kisember, a megmászója és tükre. Ez vagy te, de nem tudsz róla”.
Ez az első lecke, amit meg kell tanulni. A második az, hogy alaposan tanulmányozni kell mind a kozmosz, mind a magunk fő alapelveit, külön csoportosítva az állandót és a mulandót, a magasabb halhatatlant és az alacsonyabb halandót, mert csak úgy lehetünk urai és irányítói előbb az alacsonyabb kozmikusnak és személyesnek, később pedig a magasabb kozmikusnak és személytelennek. Amint ezt meg tudjuk tenni, akkor biztosítottuk halhatatlanságunkat. De néhányan azt mondhatják: „Milyen kevesen tudják ezt megtenni! Ezek a nagy Adeptusok, és az adeptusságot nem lehet egy rövid élet alatt megszerezni”. Elismerem. De van még egy alternatíva. „Ha Nap nem lehetsz, légy szerény bolygó” – mondja az Aranyszabályok Könyve. S ha még ez sem elérhető, akkor legalább próbáljunk bennmaradni valamilyen 73
Kolossz. III.3.
6
kisebb csillag hatósugarában, hogy annak ezüstös fénye áthassa azt a borongós sötétet, amelyen keresztül felfelé halad életünk köves ösvénye. Mert ezen isteni sugárzás nélkül többet veszíthetünk, mint sem elképzelnénk. Ami az Isis Unveiled-ben említett „lélektelen” embereket és „a lélek második halálát” illeti, e könyvben valóban beszéltem ilyen lélektelen emberekről, sőt Avîchi-ről is, bár ez utóbbit nem neveztem meg. Olvassák el a szöveget a 367. oldal utolsó bekezdésétől a 370. oldal első bekezdéséig, és azután egyeztessék azzal, amit most fogok mondani. A magasabb hármasságot, az Âtmâ-Buddhi-Manaszt azonnal fel lehet ismerni az egyiptomi szövegből vett idézet első soraitól kezdve. A Ritual-ban, amelyet most a Halottak Könyvének hívnak, a megtisztult lélek, a kettős Manasz úgy jelenik meg, mint „Apophis Sárkány sötét befolyásának áldozata”, mint a kâma-rûpa-i ember fizikai személyisége szenvedélyeivel együtt. Az elhalt személyiség, ha elérte az égi és pokolbeli misztériumok végső tudását, a Gnózist – vagyis a fehér és a fekete mágia isteni és földi misztériumait –, akkor „diadalmaskodni fog ellenségei felett”, a halál felett. Ez arra az esetre céloz, amikor a földi élet végén az alsó Manasz, telve „az élet aratásával”, tökéletesen egyesül Én-jével. De ha Apophis legyőzi a lelket, akkor „az nem tud megmenekülni a második haláltól”. A több ezer éves egyiptomi papiruszból vett eme néhány sor egy teljes revelációt tartalmaz, amelyet azokban az időkben csak a főpapok és a beavatottak ismertek. „Az élet aratása” nem más, mint a legfinomabb szellemi gondolatok, a személyiség legnemesebb és legönzetlenebb tetteinek emléke, s a halál utáni boldogság állapotában tapasztalt állandó jelenléte azoknak, akiket isteni, spirituális odaadással szeretett.74 Emlékezzünk a tanításra: Az emberi lélek, az alsó Manasz az egyetlen és közvetlen kapocs a személyiség és az isteni Én között. Az, ami a Földön a személyiséget képezi, s amelyet a többség tévesen egyéniségnek nevez, az a mentális, fizikai és spirituális jellegzetességek összessége, amelyek – ha belevésődnek az emberi lélekbe – létrehozzák az embert. Nos, mindezen jellegzetességek közül csupán a megtisztult gondolatok azok, amelyek belevésődhetnek a magasabb, halhatatlan Én-be. Az emberi lélek ezt úgy viszi véghez, hogy újra beleárad a lényegébe, ősforrásába, élete alatt összevegyül isteni Én-jével, a fizikai ember halála után pedig teljesen egyesül vele. Tehát hacsak a kâma-manasz át nem adja a buddhi-manasznak azokat a személyes elképzeléseket és az Én-ség olyan tudatosságát, amelyeket az isteni Én asszimilálni tud, akkor az örökkévalóban nem élhet tovább semmiféle én, vagy személyiség. Csak az tud tovább élni, aki méltó a bennünk lévő halhatatlan Istenre, ami természetesen azonos az isteni lényeggel. Így ebben az esetben a saját isteni Én-jének „árnyékai” vagy emanációi azok, akik felszállnak hozzá, s általa újból beleolvadnak, hogy még egyszer saját esszenciájává váljanak. A hús-ember agyában semmiféle nemes gondolat, nagy aspiráció, vágy, vagy isteni halhatatlan szeretet nem tud beférni, s ott gyökeret verni, csak akkor, ha mindez a magasabb Én közvetlen kivetülése révén átáradna az alacsonyabb énhez. Minden egyéb – jóllehet intellektuálisnak látszhat – az alacsonyabb elméből, az „árnyékból” jön, összekapcsolódik és elkeveredik a kâmával, hogy azután elmúljon, és örökre eltűnjön. De a személyes én mentális és spirituális eszmeisége visszatér az Én-be esszenciája részeként, s onnan soha többé el nem halványul. Így tehát az elmúlt személyiségből csak a spirituális tapasztalatok, minden jónak és nemesnek az emléke, hozzátéve még az én-tudatot, és egybeötvözve az összes megelőző én-tudatokkal – nos, ez az, ami túléli a test halálát és halhatatlanná válik. Az Én-en kívül nincs semmiféle különálló vagy meghatározott halhatatlanság a földi ember részére. A magasabb Én az egyedüli hordozója az összes földi alteregójának, s egyedüli képviselője a devachannak nevezett mentális tudatállapotban. 74
Lásd: Key to Theosophy, 147. 148 és további oldalak.
6
Minthogy pedig az utolsó testet öltött személyiségnek joga van saját speciális üdvösségállapotához, amelyben szabadon van, és nem keveredik a többi elmúlt személyiség emlékeivel, ezért a devachanban csak az utolsó élet az, amely teljesen és realisztikusan élénk. A devachant gyakran hasonlítják a több ezer „napból” álló sorozat legboldogabb napjához egy ember életében. A boldogság intenzitása teljesen elfelejteti az emberrel a többi napot, s múltja eltörlődik emlékében. Ez az, amit mi a devacháni állapotnak nevezünk, a személyiség jutalmának, s ezen az ősi tanításon alapul a keresztény mennyország ködös fogalma, amelyet különben több mással együtt az egyiptomi misztériumokból kölcsönöztek, ahol e tantételt dramatizálták. Ez az értelme az Isis-ből idézett részeknek. A Lélek diadalmaskodott Apophis, s hús sárkánya fölött. Ettől kezdve a személyiség az örökkévalóságban fog élni, a legmagasabb és legnemesebb elemében, míg a „sárkány jellegzetességei” eltűnnek a kâma lokában. Ha megkérdezik: „Hogyan lehet az örökkévalóban élni, amikor a devachan csupán 1000-2000 évig tart?” A válasz a következő lesz: „Éppen úgy, ahogyan egy visszaemlékezésre érdemes nap emléke megmarad emlékezetünkben”. A példa kedvéért az élet egy-egy napját tekintsük a külön személyiségek életének, s aki végigéli azokat, az isteni Én. Sok pszichológiai misztérium ajtaját megnyitó kulcsot megkapjuk, ha jól megértjük, és emlékszünk arra, amit eddig leírtam és le fogok írni. Sok spiritualista rendkívüli módon felháborodott, amikor azt hallotta, hogy a személyes halhatatlanság feltételes. És mégis ez a filozófiai és logikai tény. Erről a témáról már sokat mondtak, de mind a mai napig úgy látszik, senki sem érthette meg tökéletesen a tanítást. Ráadásul nem elég, ha tudjuk azt, hogy ez meg ez a tény létezik. Az okkultistának – vagy aki az akar lenni – tudnia kell, hogy miért van valami úgy. Mert ha egyszer megértette az alap okot, akkor könnyebb lesz másokat téves következtetésiekben helyreigazítani, s ami a legfontosabb, alkalma lesz – túl sok beszéd nélkül is – megtanítani az embereket egy olyan balsors elhárítására, amely manapság sajnos majdnem mindennapi. Ezt a balsorsot most részletesen elmagyarázzuk. Már az is, aki csak keveset tud a keleti kifejezési módokról, bizonyára észrevette, hogy a Halottak Könyvéből és az Isis-ből való idézetek (a) allegorikusak a be nem avatottak számára, amelyben ezoterikus tanítások vannak, (b) hogy a két kifejezés: a „második halál” és a „lélek” egy bizonyos értelemben félrevezető közlés. A „lélek” egyaránt vonatkozik a Buddhi-Manaszra és a Kâma-Manaszra. Ami a „második halál” kifejezést illeti, a „második” ugyanúgy több halálra is vonatkozik, amelyet a „princípiumok” inkarnációjuk alatt elszenvednek. Az ilyen megállapítások teljes tartalmát csak az okkultisták tudják felfogni. Mert van (1) a test halála, (2) az állati lélek halála a Kâma Lokában, (3) az asztrális, a Linga Sharira (éterikus testmás) halála, amely a test halálát követi és (4) a magasabb, a halhatatlan Én metafizikai halála minden alkalommal, valahányszor „anyagba hull”, vagyis egy új személyiségben inkarnálódik. Az állati lélek, vagy alsó manasz, az isteni Én árnyéka, amely azért válik el tőle, hogy a személyiséget felvilágosítsa, szintén semmilyen körülmények között sem kerülheti el a halált a Kâma Lokában, vagy legalább is az a része nem, amely megmarad földi salaknak, és nem adható át az Én-nek. A „második halálra” vonatkozó legfőbb és legfontosabb – az ezoterikus tanításokban mind a mai napig az volt, és az marad – hogy megvan a rettenetes lehetőség a lélek halálára, vagyis arra, hogy még a földön elválik az Éntől az adott személy életében. Ez egy valódi halál (jóllehet a feltámadás reményével), amely nem hagy semmi nyomot az adott emberben, és mégis őt morálisan élő halottá teszi. Nehéz megérteni, hogy ezt a tanítást miért kellett mindmáig olyan nagy titokban tartani, holott ha elterjesztették volna az emberek között – legalább azok között, akik hisznek a reinkarnációban – sok jó származhatott volna belőle. De ez így volt eddig, és nem volt jogom
6
kétségbe vonni a titoktartás bölcsességét, csak eddig eszerint viselkedtem, mivel azzal a fogadalommal kaptam meg, hogy a világ előtt ne hozzam nyilvánosságra. De most engedélyem van arra, hogy mindenkivel közöljem, és a tételeket először az ezoterikusok előtt tárjam fel. Amikor ők azokat alaposan feldolgozzák, az ő kötelességük lesz, hogy beszéljenek másoknak a „második halál” speciális tantételéről, és hogy óva intsék a teozófusokat annak veszélyeitől. A titoktartás fogadalma tehát ezentúl az ezoterikus hitvallás ezen egy tételére nem terjed ki. Hogy világosabbá tegyem a tanítást, látszólag már ismert dolgokat kell elismételnem. A valóságban azonban ezeket a tanításokat új fényben, új részletekkel közlöm. Céloztam erre a Theosophist-ben, mint ahogyan céloztam erre az Isis-ben is, de még nem tudtam magamat megértetni. Most meg fogom magyarázni, pontról pontra.
A TANÍTÁS FILOZÓFIAI LEVEZETÉSE (1) Képzeljük el illusztrálásként az egynemű, abszolút és mindenütt jelenlevő Esszenciát fent, „a hétsíkú világ lépcsőzetének” legfelső fokán túl, ami készen áll fejlődési útjának megkezdésére. Amint hozzákapcsolódó tükröződése fokozatosan alászáll, úgy differenciálódik és alakul át előbb szubjektív, majd végül objektív anyaggá. Nevezhetjük északi pólusán Abszolút Fénynek, a déli pólust pedig – amely számunkra a negyedik vagy középső sík lenne, bármely oldalról számoljuk – úgy ismerjük ezoterikusan, mint az Egy és Univerzális Életet. Most figyeljük meg a különbséget: fent – FÉNY, lent pedig Élet. Az előző mindig változatlan, az utóbbi pedig számtalan differenciálódás aspektusaiban mutatkozik meg. Az okkult törvény szerint a föntiben lévő potencialitások az alsóban differenciált tükröződésekké válnak. Ugyancsak e törvény szerint semmi olyat, ami már differenciálódott, nem lehet a homogénnel, az egyneművel keverni. Továbbá semmi sem maradhat meg, ami él és lélegzik, és ami a világ forrongó hullámaiban, vagyis a differenciálódás síkján létezik. Így miután a Buddhi és a Manasz egyaránt az Egy Láng elsődleges sugarai, éspedig az előbbi az egy örök esszencia eszköze, upâdhija vagy vâhanaja, az utóbbi pedig Mahat vagy az Isteni Eszmeiség (Mahâ Buddhi a Purânakban), az Egyetemes Értelmes Lélek eszköze, mint ilyen, egyikük sem semmisülhet meg, egyiket sem lehet kioltani sem esszenciájában sem a tudatban. De a fizikai személyiség, a Linga Sharîrájával (éterikus testmás) és az állati lélek a kâmájával75 igen is megsemmisülhet, és meg is semmisül. Mindkettő az illúzió birodalmában születik, és el kell tűnniük, mint egy bárányfelhőnek az örökkévaló és kék égről. Aki olvasta a Titkos Tanítást, bármilyen csekély figyelemmel is, már tudnia kell az emberi Én-ek eredetéről, amelyeket leszármazásilag Monádoknak neveznek, és hogy mik voltak, mielőtt az emberi állatban való testet öltésre kényszerítették őket. Az isteni lények, akiket a karma a manvantârai életben való dráma lejátszására késztetett, magasabb és korábbi világok és bolygók lényei, akiknek karmája még nem merült ki abban az időben, amikor világuk a pralayába lépett. Így szól a tanítás. De akár így van, akár nem, a magasabb Egók – amikor a földi sár olyan átmeneti formáival hasonlítjuk össze, mint mi magunk – valójában isteni lények, istenek, és halhatatlanok a Mâhamanvantara, vagyis a 311,040 milliárd év időtartama alatt, ameddig Brahmâ Kora tart. És ha az isteni Egók azért, hogy újra az Egy Esszenciává váljanak, vagyis újra beszívódjanak az AUM-ba, kénytelenek megtisztítani magukat a szenvedés és az egyéni tapasztalat tüzében, akkor a földi egóknak, a 75
Kâma-rûpa, az alsó manasz eszköze, mint mondják, a fizikai agyban, az öt fizikai érzékben és a fizikai test valamennyi érzékelő szervében székel.
6
személyiségeknek is hasonlóképpen kell cselekedniük, ha részt akarnak venni a magasabb Egók halhatatlanságában. Ezt úgy érhetik el, hogy letörik magukban mindazt, amiből énjeiknek csupán alsóbb személyes természete húz hasznot, és hogy gondolkodó kâmikus pricípiumaikat átönteni igyekeznek a magasabb Én princípiumába. Mi (azaz személyiségeink) pusztán azzal a ténnyel válunk halhatatlanná, ha a gondolkodó erkölcsi természetünket átültetjük isteni hármas Monádunkba, az Âtmâ-Buddhi-Manaszba, ami három az egyben és egy a háromban (aspektusban). Mert az inkarnálódó Egó által a földön megnyilvánuló Monád az, amelyet az örökélet fájának neveznek, és amelyet csak úgy lehet elérni, ha eszünk a tudás, a jó és a rossz tudása, vagyis a gnózis, az Isteni Bölcsesség gyümölcséből. Az ezoterikus tanításokban ez az Egó az ember ötödik princípiuma. De az a tanuló, aki elolvasta és megértette az első két Tanulmányt, ennél valamivel többet tud. Tudja azt, hogy a hetedik nem emberi, hanem olyan univerzális princípium, amelyben az embernek is része van. De ugyanígy van minden fizikai és szubjektív atomra, úgyszintén minden fűszálra és mindenre, ami él, vagy a térben foglal helyet, akár érző dolog, akár nem. Továbbá tudja azt is, hogy ha az ember ezzel a hetedik princípiummal szorosabban kapcsolódik, és azt százszoros erővel asszimilálja, ez csak azért van, mert itt a földön a legmagasabb tudatállapottal rendelkezik. Vagyis az ember következő átalakulásával Szellemmé, dévává vagy Istenné válhat, ezzel szemben semmilyen kő, növény, vagy állat ez nem teheti meg, mielőtt el nem éri a maga útján az emberi állapotot. (2) Nos, mik a Buddhi funkciói? Ezen a síkon nincs semmilyen funkciója, hacsak nem egyesül a manasszal, a tudatos Én-nel. A Buddhi ugyanúgy viszonyul az isteni Alap Esszenciához, mint a vedânta iskola szerint a Mûlaprakriti viszonyul a Parabrahmanhoz, vagy ahogyan az Âlaya, az Egyetemes Lélek az Egy Örök Szellemhez, vagy ahhoz, ami ezen a Szellemen túl van. A Buddhi ennek az isteni Alap Esszenciának az emberi eszköze, a Buddhi egy lépés az Abszolúttól, amelynek nem lehet köze a végeshez, sem a feltételeshez. (3) És akkor mi a manasz, és mik a funkciói? Tisztán metafizikai aspektusában a manasz – jóllehet egy lépéssel tovább van a lefelé tartó ösvényen, mint a Buddhi, mégis – olyan mérhetetlenül magasabban áll a fizikai embernél, hogy nem tud közvetlen kapcsolatba lépni a személyiséggel, csak tükröződésén, az alacsonyabb elmén keresztül. A manasz önmagában a spirituális öntudat, amikor pedig a Buddhival egyesül, az Isteni Tudat, amely a „gyártmány” (vikâra) vagy öntudat igazi „létrehozója” a Mahat-on keresztül. A Buddhimanasz tehát teljességgel alkalmatlan lenne az időnkénti inkarnációkban való megnyilvánulásra, ha nem lenne az emberi elme vagy alsó manasz. Mindkettő egymáshoz kapcsolódik és elválaszthatatlan, és olyan kevés közük van az alacsonyabb tanmâtrákhoz76 vagy kezdetleges atomokhoz, mint a homogének a heterogénhez. Ezért tehát az alacsonyabb manasz vagy gondolkodó személyiség feladata az, ha egyesülni akar istenével, az isteni Énnel, hogy szétszórja, és tehetetlenné tegye a tanmâtrákat, vagyis az anyagi forma tulajdonságait. Ezért mutatják kettősnek a manaszt, mint az ember elméjét és Énjét. A kâmamanasz, vagyis az alacsonyabb én az, amely egy független létezés gondolatától becsapva, az öt tanmâtra „létrehozójaként” és uralkodójaként, kifejleszti magában az egoizmust, az önző ént. Ebben az esetben pedig mahâbhûti-nak és végesnek kell tekinteni, abban az értelemben, hogy összekapcsolódik ahankâra-val, a személyes Én-teremtő képességgel. Ennélfogva „a manaszt örökkévalónak és nem örökkévalónak kell tekinteni. Örökkévaló atomikus 76
A tanmâtra finom és kezdetleges formát jelent, a finomabb elemek durva típusát. Az öt tanmâtra valójában az anyag és minden elem jellegzetes tulajdonságait és sajátosságait jelenti. A szó igazi értelme: „valami”, vagy „pusztán transzcendentális” a sajátosságokra vagy tulajdonságokra vonatkozóan.
6
természetében (paramânu-rûpa), mint örökkévaló szubsztancia (dravya), és véges (kârya rûpa), amikor mint kettősség a kâmához (állati vágy vagy emberi egoista akarat) kapcsolódik, egyszóval egy alacsonyabb összeállítást képez”.77 Amíg tehát az INDIVIDUÁLIS EGÓ – esszenciája és természete következtében – halhatatlan az egész örökkévalóságon át, és olyan formája (rûpa) van, amely a negyedik kör teljes életciklusain át fennmarad, addig sosie-jének azaz hasonmásának, a személyes énnek el kell nyernie halhatatlanságát. (4) Antahkarana a neve annak a képzeletbeli hídnak vagy ösvénynek, amely az isteni és az emberi egókat köti össze, mert tényleg két egóról van szó, amíg tart az emberi élet, hogy azután a devachanban vagy nirvánában újra egy Egó legyen belőlük. Ez talán nehezen érthetőnek tűnik, de valójában egy ismerős, bár képzeletbeli illusztráció segítségével egészen egyszerűvé tehető. Képzeljünk el egy világító lámpát valamilyen szoba közepén, ahogyan fényét a falra veti. Legyen a lámpa az isteni Én, a falra vetett fény pedig az alsó manasz, és a fal jelentse a testet. A levegőnek az a része, amely átadja a lámpából jövő sugarat a falnak, az Anthakarana. Képzeljük el továbbá, hogy az így kibocsátott fényben értelem és intelligencia van, ráadásul pedig képes eloszlatni mindazokat a gonosz árnyékokat, amelyek a falon keresztül jönnek, továbbá magához tud vonzani minden fényességet, átvéve azok kitörölhetetlen lenyomatait. Nos, valóban hatalma van az emberi énnek arra, hogy elűzzön minden árnyékot vagy bűnt, hogy megsokszorozza a fényességet vagy jócselekedeteket, amelyek ezeket a benyomásokat keltik, és így az Antahkarananan keresztül biztosítja saját állandó kapcsolatát és végső egyesülését az isteni Énnel. Ne felejtsük el, hogy ez utóbbi nem történhet meg, amíg ennek a fénynek a tisztaságában még bármilyen földi vagy anyagi folt van. Másrészről viszont ez a kapcsolat nem szakadhat meg teljesen, és mindig fennáll a végső egyesülés lehetősége, amíg még maradt egyetlen spirituális tett vagy potencialitás, amely az egyesülés fonalát biztosítja. Abban a pillanatban azonban, amikor ez az utolsó szikra is kialszik, és kimerül az utolsó potencialitás, megtörténik a szétválás. Egy keleti mesében az isteni Én egy gazdához hasonlít, aki kiküldi munkásait a földekre, hogy megműveljék a talajt és betakarítsák a termést. A gazda mindaddig folytatja a föld megművelését, amíg az a legkisebb hasznot is hozza. De amikor a föld teljesen terméketlenné válik, akkor nemcsak a földdel nem törődik többet, hanem a munkás (az alacsonyabb manasz) is odaveszik. Másrészt viszont – folytatva a hasonlatot – amikor a falra vetett fény, vagyis a gondolkodó emberi én eléri a tényleges spirituális kimerültség szintjét, akkor az Antahkarana eltűnik, és nincs, ami a fényt átadja, és a lámpa sugárzás szempontjából nem létezővé válik. Az eddig magába szívott fény fokozatosan eltűnik, és „lélek-fogyatkozás” következik be. Az emberi lény még él a földön, majd átmegy a kâma-lokába, mint egy kizárólag anyagi tulajdonságokat tartalmazó fennmaradó batyu. Innen már többé nem törhet ki a devachan felé, hanem rögtön újraszületik emberi állatként, mint egy istencsapása. Ez a hasonlat – bár fantasztikus – segítségünkre lesz, hogy a dolgokat helyesen képzeljük el. A személyes én számára csak akkor van halhatatlanság, ha morális természetét egyesíti az isteni Énnel. A személyes emberi léleknek csak a legspirituálisabb kiáradásai maradnak meg. Az emberi lélek, miután egy életen át átitatódott a személyiségnek azzal a gondolatával és érzésével, hogy „én vagyok én”, a személyiség halála után, mint a fizikai ember karmikus cselekedeteinek hordozója és valódi központja, az Én, az isteni tűz része és tartozéka lesz. Halhatatlanná válik azon egyszerű tény következtében, hogy most már erősen beékelődött a Monádba, amely „az örök élet fája”. 77
Lásd: Theosophist, 1883. augusztus, „The Real and the Unreal”.
6
Most pedig beszélnünk kell a „második halál” tantételéről. Mi történik azzal a kâmikus emberi lélekkel, amely minden esetben lealjasodott, és gonosz emberhez vagy egy lélektelen személyhez tartozik? Ezt a titkot most fogom megmagyarázni. A személyes lélek tehát ebben az esetben, vagyis ha az ember kizárólag csak az állati énjével törődött, és így semmit nem tud átadni a magasabbnak vagy az elmúlt inkarnációkban szerzett tapasztalatok összességének – amelyek emlékezete egy örökkévalóságig fennmarad –, elszakad az Éntől. Az énből semmit nem tud beoltani abba az örökkévaló törzsbe, amely több millió személyiséget táplál nedvével, mint az ágak a faleveleket, amelyek ősszel elsárgulnak, meghalnak, és lehullnak a földre. Ezek a személyiségek kicsíráznak, kivirágoznak, majd elmúlnak, egyesek teljesen nyomtalanul, mások pedig hozzákeverik életük nedvét az anyaághoz. A korábban említett lelkek megsemmisülésre vannak ítélve, vagyis avîchi-re. Ez egy olyan állapot, amelyet igen nehezen értettek meg, és még rosszabbul írtak le egyes teozófus írók. Pedig ez a tudatállapot nemcsak a földünkön van, hanem ténylegesen maga a föld. Látjuk tehát, hogy ilyen esetekben elpusztul az Antahkarana, mielőtt az alacsonyabb embernek alkalma lenne a magasabbat asszimilálni vagy azzal eggyé válni. Ezért a kâmikus „lélek” egy különálló egységgé válik, és ezen túl – karmájának megfelelően – hosszabb vagy rövidebb ideig „lélektelen” teremtményként él tovább. De mielőtt kidolgoznám ezt a kérdést, még világosabban meg kell magyaráznom az antahkarana jelentését és funkcióit. Amint már mondtam, az I. táblán keskeny csíkként szerepel, amely a felső és az alsó manaszt összeköti. Ha megnézik a Csend hangját, akkor ott azt találják, hogy az antahkarana az alsó manasz egy nyúlványa, vagy helyesebben egy kapocs az utóbbi és a magasabb Én között, vagyis az és az isteni, spirituális lélek között. 78 „Halál alkalmával ez, mint ösvény vagy kommunikációs közeg szétrombolódik, s maradványai kâma rûpaként – burokként – élnek tovább”. Ez az, amit a spiritiszták néha a szeánszokon materializált „formákként” megjelenőnek látnak, és amelyre ostobán az „elhunyt lelkeként” tekintenek.79 Ez abból a körülményből adódik, hogy alvás közben – bár az antahkarana jelen van – a személyiség csak félig éber, ezért mondják, hogy az antahkarana normális alvási állapotban részeg vagy bolond. Ha ez a helyzet az élő test átmeneti halála, vagyis az alvás alatt, akkor ebből megítélhetjük, hogy milyen lehet az antahkarana tudata akkor, amikor már átalakult az „örök álom” után kâma rûpává. De térjünk vissza témánkhoz. Hogy ne zavarjuk össze a nyugati tanuló elméjét az indiai metafizika rejtett értelmű akadályaival, tekintse a tanuló az alacsonyabb manaszt vagy elmét úgy, mint az éber állapotban levő személyes ént, és csak azokban a percekben vegye anahkaránának, amikor a magasabb Én felé törekszik, és így a kettő közötti kommunikáció közegévé válik. Éppen emiatt nevezték el „ösvénynek”. Nos, ha a fizikai szervezethez tartozó valamelyik végtagot vagy szervet nem használjuk, az legyengül, és végül elcsökevényesedik. Ugyanez a helyzet a mentális képességekkel, és ezért az antahkarának nevezett alacsonyabb 78
Minthogy az Esoteric Buddhism és az Occult World írója a manaszt az emberi léleknek, a buddhit pedig a spirituális léleknek nevezte, én változatlanul hagytam ezeket a kifejezéseket a Csend hangájában, tekintve, hogy az a nyilvánosság számára íródott. 79 A rádzsa jóga exoterikus tanításaiban antahkaránát az észlelés belső szervének nevezik, és négy részre osztják: (alsó) manasz, buddhi (értelem), ahankâra (személyiség) és chitta (önzés). Ez más szervekkel együtt szintén része a jîva-nak, Léleknek, amelyet lingadêha-nak is hívnak. Az ezoterikusokat azonban ne vezesse félre ez a népszerű változat.
7
elme-funkció kihatása érthetővé válik mind a teljesen materialista, mind a lealjasodott természetű emberekben. Az ezoterikus filozófiában azonban a következő a tanítás. Az antahkarana képessége és működése éppen olyan szükséges, mint pl. a halláshoz a fül közvetítése, vagy a látáshoz a szem közreműködése. Mindaddig tehát, amíg az ahankâra, a személyes én vagy önzés érzése teljesen ki nem veszik az emberből, és amíg alacsonyabb elme teljesen bele nem olvad a magasabb buddhi-manaszba, és azzal eggyé nem válik, világos, hogy ha az antahkaranát szétrombolja valaki, ez annyi, mintha egy hidat rombolna szét egy áthághatatlan szakadék felett. A vándor soha át nem érhet a túlsó oldalra. És itt van a különbség az exoterikus és az ezoterikus tanítások között. Az exoterikus tanításokban a védânta azt mondja, hogy mindaddig, amíg az alacsonyabb elme az antahkaránán keresztül kapaszkodik a szellembe (buddhi-manaszba), az igazi spirituális bölcsességet, jnânát nem szerezheti meg. Ezt ugyanis csak úgy tudja elérni, ha az Egyetemes Lélekkel (Âtmâval) próbál meg kapcsolatba kerülni, vagyis hogy a rádzsa jógát csak úgy lehet megvalósítani, ha a magasabb elmét a próbálkozásokból teljesen kihagyjuk. Mi azt mondjuk, ez nem így van. A tudáshoz vezető lépcső egyetlen fokát sem lehet kihagyni. Semmilyen személyiség soha nem képes az Âtmâval kapcsolatba kerülni, csak a buddhi-manaszon keresztül. Ha valaki jîvanmukta vagy mahâtmâ akar lenni, mielőtt még elérné az adeptus, vagy akár a narjôl (bűntelen ember) szintet, ez olyan, mintha valaki Indiából Ceylonba akarna jutni anélkül, hogy átkeljen a tengeren. Ezért mondják nekünk azt, hogy ha megsemmisítjük antahkaránát, mielőtt még a személyes én teljesen a személytelen Én uralma alá kerülne, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy a személytelen Éntől elszakadunk, és tőle örökre elválunk, hacsak egy végső hatalmas végső erőfeszítéssel vissza nem állítjuk a megszakadt összeköttetést. Csak amikor már felbonthatatlanul összekapcsolódtunk az isteni Elme lényegével, akkor pusztíthatjuk el antahkaránát. „Mint a magányos harcos, aki egy hadsereg üldözése elől az erődben menedéket keres, és aki hogy elszakadjon az ellenségtől, előbb megsemmisíti a felvonóhidat, és csak ezután kezd hozzá az üldözők megsemmisítéséhez, így kell a srotâpattinak cselekednie, mielőtt az antahkaránát lerombolja”. Vagy egy okkult axióma szerint: „Az egység hárommá válik, a három pedig négyet nemz. Ez utóbbinak (a négyességnek) újra hárommá kell válnia, és az isteni háromnak bele kell áradnia az Abszolút Egybe”. A Monádok, amikor a differenciálódás síkján duádokká (kettősségekké) válnak, hogy később az inkárnációs ciklus folyamán triádokká (hármasságokká) fejlődjenek, még az inkarnáció során sem tudnak a térről és az időről, hanem szétszóródnak a négyesség alacsonyabb princípiumain keresztül, minthogy természetük szerint mindenütt jelenlévők és mindentudók. De ez a mindentudás velük született, és ez visszatükröződő fényét csak azon keresztül sugározhatja, ami legalábbis félig földi vagy félig anyagi, mint a fizikai agy, ami a kâma rûpában (asztrális testben) székelő alacsonyabb manasz eszköze. És ez az, ami a „második halál” esetében fokozatosan megsemmisül. De az ilyen megsemmisülés – amely a valóságban annyit jelent, hogy a kárhozott lélek legkisebb emléke is eltűnik az örök EMLÉKEZETBŐL, s így egyet jelent az örökkévalóság számára való megsemmisüléssel – nem jelenti egyszerűen azt, hogy az adott ember élete megszakad a földön, mivel a Föld egy avîchi, éspedig a lehető legrosszabb avîchi. Örökre kizárva az egyéniség, a reinkarnálódó Én tudatából, az így elválasztott személyiség fizikai atomjai és pszichikus rezgései a halál után azonnal reinkarnálódnak, csakhogy most már egy sokkal alacsonyabb, és még alávalóbb teremtményben, csak formát tekintve emberben, aki új életének egész tartama alatt karmikus szenvedésekre van ítélve. S
7
ha még ráadásul kitart bűnöző és züllött életmódja mellett, az azonnali reinkarnálódások egész sorozatát kell végigszenvednie. Itt két kérdés adódik. (1) Mi lesz a magasabb Énnel az ilyen esetekben? (2) Az ilyen lélektelenül született emberi lény miféle állati teremtmény lehet? Mielőtt válaszolnék erre a két igen természetes kérdésre, fel kell hívnom a keresztény országokban születettek figyelmét arra a tényre, hogy a helyettesítő megváltás történetét és Jézus misszióját – ahogy azt ma ismerik – tulajdonképpen néhány túl liberális beavatott abból a misztikus és természetfölötti tantételből merítette és kölcsönözte, amely a reinkarnálódó Én földi tapasztalataira vonatkozik. Ez a reinkarnálódó Én valójában a korábbi Manvantarákban teremtett saját karmájának áldozata, és önként magára veszi azok megváltását, akik különben lélektelen emberek vagy csak potencialitások lennének. A keleti igazság így sokkal filozofikusabb és logikusabb, mint a nyugati mese. A Krisztus vagy buddhi-manasz, amely minden emberben benne van, nem egészen ártatlan és bűntelen isten, bár bizonyos értelemben ő az „Atya”, mivel lényegében ugyanaz az esszencia, mint az Egyetemes Szellem, de ugyanakkor ő a „Fiú” is, mert a manasz csak egy lépéssel van lejjebb az „Atyánál”. A testet öltéssel az Isteni Fiú felelősséget vállal a minden magára öltendő személyiség bűneiért. Ezt pedig csak helyettese vagy tükröződése, az alacsonyabb manaszon keresztül tudja megtenni. Az isteni Én vezérlő princípiumként csak egyetlen esetben tud megmenekülni az egyéni büntetéstől és felelősségtől, amikor kénytelen elszakadni a személyiségtől, minthogy az anyagon a pszichikus és asztrális rezgések bonyolultsága és túlzott intenzitása folytán többé már nem tud uralkodni. Miután Apophis, a Sárkány győzelmet aratott, a reinkarnálódó manasz – fokozatosan elválasztva magát tabernákulumától – végül teljesen szakít a pszicho-állati lélekkel. Így tehát az első kérdésre ez a válaszom: (1) Az isteni Én a következő két dolog között választhat. (a) vagy azonnal egy új inkarnációs sorozatba kezd saját karmikus indítékai szerint, (b) vagy pedig menedéket keres és talál az Anya, Âlaya, az Egyetemes Lélek kebelén, amelynek manvantarikus aspektusa a Mahat. Megszabadulva a személyiség élet-impresszióitól, egyfajta nirvánai közjátékba veti magát, amelyben csak az örök jelen lehetséges, s amely felszívja a múltat és a jövőt. Miután a „munkás” nincs többé, nincs többé sem mező, sem aratás, és a gazda, gondolatainak végtelenségében természetesen nem őrzi meg azon véges és múló illúzió emlékét sem, ami az utolsó személyisége volt. És ekkor ez utóbbi valóban megsemmisül. (2) Az alsó manasz jövője borzalmasabb, és még borzalmasabb az emberiség számára, mint az állativá vált ember számára. Megtörténik olykor, hogy a testtől való elválás után a kimerült lélek teljesen állativá válik, beleárad a kâma lôkába, akárcsak a többi állati lélek. De figyelembe véve azt, hogy minél materiálisabb beállítottságú az emberi elme, annál tovább tart, még ebben a közbeeső állapotban is, gyakran megtörténik, hogy miután a lélektelen ember élete befejeződik, újra és újra reinkarnálódik új, aljasabbnál aljasabb személyiségekbe. Az állati élet impulzusa túlságosan erős, egy-két élet során nem képes kimerülni. Igen ritka esetekben még sokkal rettenetesebb dolog történik akkor, amikor az alsóbb manasz kiéhezéssel való kihalásra van ítélve, amikor már nincs remény arra, hogy az alsóbb fénynek akár csak egy kis maradéka, szerencsés körülmények folytán – mondjuk, akár csak a spirituális törekvés és megbánás egy rövid időszakában – visszahúzódhasson a szülő Énhez, és a karma új inkarnációkhoz vezethesse a magasabb Ént. Ilyenkor az történik, hogy a kâma-manaszi kísértet azzá válhat, amit az okkultizmusnak „a Küszöb Őrének” neveznek. Ez az Őr nem hasonlít ahhoz, amit a Zanoniban olyan szemléletesen leírt a szerző, mert a
7
Küszöb Őre egy természeti lény, nem pedig regényes történet, bármilyen szép legyen is ez utóbbi. Bulwer, a szerző azonban az elképzelést egy keleti beavatottól szerezhette. A Küszöb Őre a vonzás és affinitás által vezetve beerőszakolja magát az asztrális áramba, és a szülő Én által elfoglalt új tabernákulum aurikus burkán keresztül harcot hirdet az alsóbb fény ellen, amely az ő helyét foglalta el. Ez természetesen csak akkor történhet meg, ha az így megszállt személyiség morálisan gyenge. Akinek életmódja erkölcsös és embertársaival szemben igazságos, az nincs kitéve ilyen veszélyeknek, félelemre csak a szívükben aljasoknak van okuk. Robert Louis Stevenson valóban bepillantást nyert egy igaz látomásba, amikor megírta a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét. Története igazi allegória. Minden tanuló felismerheti benne az igazság kivonatát, Mr. Hyde alakjában pedig az Őrt, a szülő szellem tabernákulumának, a személyiségnek megszállóját. „Ez egy rémtörténet!” – mondta nekem gyakran valaki, aki már nincs többé sorainkban, és akinek egy igen határozott „Őre”, egy „Mr. Hyde” volt csaknem állandó kísérője. „Hogyan történhet meg ilyen dolog az ember tudomása nélkül?” Megtörténhet, ilyen esetek vannak. A Theosophistban ezt csaknem teljesen kifejtettem egyszer. „A lélek, az alsóbb elme, fél-állati princípiumként csaknem teljesen bénulttá válik a mindennap elkövetett vétkek folytán, és fokozatosan egyre kevésbé van tudomása a szubjektív feléről, az Úrról, a hatalmas Seregek egyikéről”. És „az agy és az idegek gyors érzékies fejlődésének arányában előbb vagy utóbb a személyes lélek végül megfeledkezik isteni küldetéséről a földön”. Valójában „vámpírként az agy spirituális szülője rovására táplálkozik, él, és növekszik erőben… és a személyes, fél-tudatos lélek értelem nélkülivé válik, a megváltás reménye nélkül. Nem képes Istene hangját felismerni. Nincs más célja, csak a természetes, földi állat kifejlesztése és teljesebb megértése, és így nem képes mást felfedezni, csak a fizikai természet misztériumait… Azzal kezdődik, hogy még a test életének ideje alatt gyakorlatilag halottá válik, és azzal végződik, hogy teljesen meghal, vagyis teljesen erkölcstelen lélekként megsemmisül. Ilyen katasztrófa gyakran megtörténhet sok évvel a fizikai halál előtt. ’Léptennyomon lélektelen férfiakkal és nőkkel találkozunk’. És amikor megérkezik a halál… nincs már Lélek, (reinkarnálódó spirituális Én), hogy felszabaduljon…, mert már évekkel korábban elmenekült”. Eredmény: A kâma-manasz, megfosztva a vezető princípiumaitól, viszont megerősödve a materiális elemek által, most már többé nem „származtatott fény”, hanem önálló lénnyé válik. Miután mindig mélyebbre és mélyebbre süllyed az állati síkon, amikor elérkezik a földi test halálának órája, két dolog történhet. (1) A kâma-manasz vagy azonnal megszületik a Myalba-ban, a földön levő avîchi80 egy állapotában, vagy (2) ha túlságosan is megerősödik a gonoszban – „halhatatlan a Sátánban” az okkult megnevezés – karmikus szempontokból néha megengedik, hogy a földi aurában az avîchi egyfajta aktív állapotban megmaradjon. Ekkor a teljes reményvesztettség és elkeseredés folytán, végtelen gonoszságában olyanná válik, mint a mitikus „ördög”. Fenntartja létét elemeiben, amelyeket áthat az anyag esszenciája. Mert a gonosz egyenértékű a szellemtől megfosztott anyaggal. S amikor magasabb Énje újra inkarnálódik, új tükörképet, vagyis új kâma-manaszt fejlesztve ki, akkor az elkárhozott alacsonyabb én frankensteini szörnyetegként újra és újra odavonzódik Atyjához, aki kitagadta Fiát, és a földi életben egy szabályos „Küszöb Őrévé” válik. Az 1881. októberi és az 1882. novemberi Theosophistban ennek az okkult tanításnak vázoltam a körvonalait, de nem akartam a részletekbe menni, és ezt igen zavarba jöttem, 80
A Föld, helyesebben a földi élet az egyetlen avîchi (pokol), amely földgömbünkön az emberiség egyedei számára létezik. Az avîchi egy állapot és nem hely, a devachan ellentéte. Az ilyen állapot követi a lelket, bárhová is megy, akár a kâma lôkába, ahol fél-tudatos kísértetként létezik, akár pedig egy emberi testbe, amikor újraszületik, hogy avîchiként szenvedjen. A mi filozófiánk más poklot nem ismer.
7
amikor magyarázatra szólítottak fel. Pedig ott elég világosan írtam a „haszontalan helyekről”, azokról, akik nem akarnak együttműködni a Természettel, és akik milliószámra pusztulnak el a manvantarai életciklusban, azokról, akik – amint a példa mutatja – inkább örökre az avîchiben szenvednek a karma törvényei miatt, semmint feladják „rosszra használt” életüket, és végül azokról, akik együttműködnek a Természettel, ahol rombolásra van szükség. Ez utóbbiak velejéig gonosz és aljas emberek, ugyanakkor magasan intellektuálisak, és éppen olyan mélységesen spirituálisak a gonosz irányában, mint azok, akik a jó irányába spirituálisak. „Ezek (alsóbb) énje hosszú korszakokra mentesülhet a végső pusztulás vagy megsemmisülés törvénye alól”. Így tehát kétféle lélektelen lénnyel találkozhatunk a földön: Azokkal, akik a jelen inkarnációban vesztették el magasabb Énjüket, és azokkal, akik lélektelenül születtek, miután már előző inkarnációjukban elszakadtak spirituális lelküktől. Az előzőek az avîchi jelöltjei, míg az utóbbiak „Mr. Hyde”-ok, akár emberi testben, akár azon kívül, akár testben élve, akár pedig láthatatlan potenciális vámpírként ide-oda vetődnek. Az ilyen emberekben a ravaszság hihetetlen fokot érhet el, és senki sem sejtheti róluk azt, hogy lélektelenek, kivéve azokat, akik ismerik ezt a tant. Különben is, sem a vallás, sem a tudomány a legkevésbé sem feltételezi, hogy ilyen tények valóban léteznek a természetben. Azonban van remény az olyan személy részére, aki bűnei miatt elvesztett magasabb Énjét, amíg még testben van. A megváltás elérhető számára azalatt, amíg anyagi természete be van kapcsolva. A magasabb Ént visszahozhatja akár a megbánás mély átérzése, akár az elmenekült Énhez való egyetlen komoly fohászkodás folytán, akár pedig – és ez a legjobb – egy tényleges erőfeszítéssel a megjavulásra. Az összekötő fonal még nincs teljesen elszakadva, jóllehet az Én a könnyű elérhetőség határán túl van, mert „az antahkarana megsemmisült”, és a személyiség fél lábbal már a Myalba-ban81 van. Mégis az Én egy erős spirituális hívásra még hozzáférhető. Az Isis Unveiled-ben erről a témáról van egy másik megállapítás is. Ott az szerepel, hogy ez a szörnyű halál olykor elkerülhető, ha tudja valaki a misztikus NEVET, a „SZÓT”.82 Hogy mi ez a „SZÓ”, amely nem is „Szó”, hanem egy Hang, azt mindnyájan tudjuk. E szó hatékonysága ritmusában vagy hangsúlyában rejlik. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy még egy gonosz ember is képes magát megváltani, és a romlás ösvényéről visszafordulni, ha tanulmányozta a Szent Tudományt. De ehhez az kell, hogy tökéletes egységben legyen magasabb Énjével, mert különben napjában ezerszer is ismételgetheti papagáj módjára a „Szót”, még ez sem fog rajta segíteni. Éppen ellenkezőleg, ha nem egyesül teljesen magasabb hármasságával, akkor a jótékony hatás éppen ellenkezőjét érheti el, mert a Sötét Testvériség igen gyakran gonosz célokra használhatja fel őt. Ilyen esetekben a „Szó” felébreszti és felkavarja a természet gonosz, materiális elemeit. De ha valaki jó természetű, és őszintén törekszik a MAGASABB ÉN felé, ami nem más, mint AUM, az ember magasabb Egóján keresztül – ami annak harmadik betűje, míg a buddhi a második –, akkor Apophis Sárkánynak nincs olyan támadása, amit a Szó vissza ne verne. Akik sokat kaptak, azoktól sokat várnak. Aki a szentély ajtaján kopogtat annak teljes tudatában, hogy milyen szentséget őriznek ott, és aki – miután beengedték oda – kifordul a küszöbről, vagy hátat fordítva így szól: „Óh, nincs ott semmi!” – elveszti ezzel a lehetőségét arra, hogy a teljes igazságot megismerje – ezt el fogja érni karmája.
81
Lásd: A Csend hangja. Az érdeklődő olvassa el az Isis Unveiled II. kötet 368. oldal utolsó lábjegyzetét, és látni fogja, hogy még a profán egyiptológusok és a Bunsenhez hasonló, a beavatásban járatlan emberek is megdöbbentek felfedezésük láttán, amikor a régi papiruszokban megtalálták a „Szót”. 82
7
Így hangzanak tehát azon dolgok ezoterikus magyarázatai, amelyek olyan sokakat megzavartak, mert úgy gondolták, hogy ellentmondások vannak a különböző teozófiai tanítások között, beleértve a Theosophist III. és IV. kötetében megjelent „Töredékek az okkult igazságokból” című írásokat. Mielőtt a témát végérvényesen kimeríteném, még egy figyelmeztetést kell adnom, amelyet véssenek jól az eszükbe. Nagyon természetes, hogy önök, ezoterikus tanulók azt remélik, hogy önök közül senki nem tartozik az emberiség lélektelen részéhez, és önök könnyedén gondolhatnak az avîchire, mint ahogyan a jó állampolgár gondol a törvényhozásra. Bár önök talán még nincsenek pontosan az ösvényen, de már a szélein járnak, és sokan önök közül a helyes irányban. A jelentéktelen és szociális körülményeinkben elkerülhetetlen bűnök, és az Eliphas Lévi „Sátán”-jának83 szerkesztőségi jegyzetében leírt pusztító gonoszság között valóban szakadék tátong. Ha nem is sikerül magunkat „az Istennel való azonosulás” folytán (vagy az AUM, Âtmâ-Buddhi-Manasz-szal való azonosulás folytán) halhatatlanná tenni a jóban, bizonyára nem tettük magunkat „halhatatlanná a rosszban” azzal, hogy szövetkeztünk a Sátánnal, az alacsonyabb énnel. Azonban elfelejtik, hogy mindennek kell kezdetének lennie, hogy egy első lépés a csúszós meredélyen szükségszerűen megelőzi a szakadékba, a halál karjaiba való zuhanást. Távol álljon tőlem a gyanú, hogy bármely ezoterikus tanuló a spirituális lejtő valamely pontjához érhetett volna. Mégis intem önöket, hogy kerüljék el az első lépést. A mélypontot valószínűleg nem érnék el ebben az életükben, sem a következőben, de előidézhetnek olyan okokat, amelyek biztosítják spirituális romlásukat a harmadik, negyedik, ötödik, vagy akár még későbbi megszületésükben. A nagy indiai eposzban olvashatunk arról az anyáról, aki valamennyi fiát csatában vesztette el, és aki panaszkodott Krishnának, hogy bár 50 inkarnációra vissza tud tekinteni, mégsem találja azt a bűnét, amiért ilyen szörnyű karmát kapott. Krishna így válaszolt: „Ha vissza tudnál tekinteni 51. születésedre, ahogyan én tudok, akkor látnád magadat, milyen vad kegyetlenséggel taposol el ugyanannyi hangyát, mint amennyi fiat most elvesztettél”. Ez természetesen csak költői túlzás, mégis megdöbbentő utalás arra, hogy aránylag csekély okok milyen nagy eredményeket szülhetnek. A jó és a rossz relatív, és az embert környező feltételek szerint erősödnek fel vagy csökkennek. Azok, akiket mi „az emberiség haszontalan részéhez” tartozóknak, vagyis a laikus többségnek nevezünk, nagyon sok esetben nem felelősek a tetteikért. Az Avidyâ-ból, vagyis tudatlanságból elkövetett bűntettek fizikai és nem morális felelősséget vagy karmát vonnak maguk után. Vegyük például a szellemi fogyatékosak, a gyerekek és a vademberek cselekedeteit, vagy azokét az emberekét, akik nem ismernek jobbat. De az önök esete, akik fogadalmat tettek MAGASABB ÉNÜKNEK, egészen más. Önök nem idézhetik meg büntetlenül ezt az Isteni Tanút, s ha egyszer gyámsága alá helyezték magukat, akkor azt kérték, hogy a Ragyogó Fény kutassa fel, és sugározza be lényük minden sötét zugát. Önök tudatosan megidézték a karma isteni igazságszolgáltatását, hogy figyeljen fel indítóokaikra, vizsgálja meg cselekedeteiket, és ellenőrizze számláikat. Ez a lépés éppen olyan visszavonhatatlan, mint az, amikor egy gyermek megszületik. Önök soha többé nem erőszakolhatják vissza magukat az Avidyâ és felelőtlenség méhébe. Ha lemondanak, és visszaküldik fogadalmukat, az semmit sem segít. Elmenekülhetnek a világ legtávolabbi zugába, elbújhatnak az emberek szeme elől, vagy feledést kereshetnek a társadalmi élet forgatagában, ez a Fény megtalálja önöket, megvilágítja minden gondolatukat, minden szavukat, minden cselekedetüket. Van önök között olyan bolond, aki azt hiszi, hogy fogadalmát a szegény nyomorult H.P.B-nek tette le? Ő legfeljebb csak azt teheti, hogy minden komoly törekvőnek legőszintébb testvéri együttérzését küldi, és reméli, hogy törekvésüket siker fogja koronázni. Mégis, ne veszítsék el bátorságukat, hanem 83
Lásd: Theosophist, III. kötet, 1882. októberi szám, 13. oldal.
7
próbálkozzanak, újra és újra.84 Hússzor is hibázhatnak, ha mindannyiszor rettenthetetlenül előre törnek. Hát nem ez a módja a hegyek megmászásának is? És tudják meg azt is, hogy ha a karma könyörtelenül fel is jegyzi az ezoterikus tanuló életútjában azokat a rossz tetteket, amelyeket a tudatlanoknál figyelmen kívül hagy, de éppen olyan igaz az is, hogy a törekvő minden egyes jó cselekedete százszorosan felerősödik a jóra való potencialitásban azért, mert kapcsolatban van magasabb Énjével. Végül soha se felejtsék el, hogy bár nem látják ágyuk mellett a Mestert, és nem hallanak a csendes éjszakában üzeneteket, mégis a Szent Hatalom önök körül van, és a Szent Fény bevilágítja spirituális szükségleteik aspirációik és szükségleteik óráját. Nem a MESTEREKET vagy alázatos szócsövüket és szolgálójukat kell hibáztatni azért, ha morális gyengeségük vagy perverzitásuk folytán elvágják magukat ezektől a magasabb potenciáktól, és rálépnek arra a lejtőre, amely az avîchibe vezet.
84
Lásd: A Csend hangja.
7
FÜGGELÉK Jegyzetek az I, II. és a III. Tanulmányhoz *********************** 3. oldal (ebben a tördelésben) A nyugati tanulmányozónak egyáltalán nincs, vagy alig van fogalma azokról az erőkről, amelyek a hangban rejtetten szunnyadnak, vagyis azokról az âkâshai rezgésekről, amelyeket csak azok tudnak feléleszteni, akik értik a módját, hogyan kell bizonyos szavakat kiejteni. Az Om vagy az „Om mani padme hum” szavak spirituális rokonságban vannak bizonyos kozmikus erőkkel, de aki nem tudja ezek természetes elrendeződését vagy a szótagok szabályát, az csak igen keveset érhet el velük. Az „Om” természetesen Aum, amelynek kiejtése lehet két, három vagy hét szótagú, és mindegyik különböző vibrációkat ébreszt fel. A betűk, mint hangzók természetesen megfelelnek a zenei hangoknak, ennek következtében számoknak és színeknek felelnek meg, sőt tovább menve erőknek és tattváknak felelnek meg. Aki tisztában van vele, hogy az Univerzum a tattvákból épül fel, az könnyebben megért valamit abból az erőből, amit a hangzók kimondásával lehet gyakorolni. Az abc minden betűje, akár három, négy vagy hét hetességre, azaz 49 betűre osztjuk is fel azokat, saját színnel vagy színárnyalattal rendelkezik. Aki megtanulta az abc betűinek színeit, valamint a hét és 49 szín és színárnyalat ezeknek megfelelő számait a síkok és az erők skáláján, továbbá tudja ezek megfelelő helyét a hét síkon, az könnyen megtanulhatja annak a művészetét, hogy azokat egymással vonzásba vagy kölcsönhatásba hozza. De itt egy nehézség jelentkezik. A szenzár és a szanszkrit abc-ben – és más okkult nyelvekben is – minden betűnek (egyéb lehetőségeiken kívül) megvan a maga száma, színe és pontos szótagja, és ugyanígy volt a régi, mózesi héber nyelvben. De vajon a tanulók közül hányan tudnak bármit is ezekből a nyelvekből? Amikor tehát eljön az ideje, a tanulóknak meg kell azzal elégedniük, hogy csak a latin betűkhöz kapcsolódó számokat és színeket tanulhatják meg. De ez egyelőre még korai lenne. Nemcsak a bolygók színét és számát, hanem még az állatövi konstellációk színét és számát is tudni kell – mivel azok az abc minden egyes betűjének megfelelnek – ahhoz, hogy valamely szótagot vagy éppen csak hangot működőképessé tegyünk.85 Ezért, ha a tanuló például a buddhit akarja működtetni, akkor a mantra első szavait a mi (e) hangon kell intonálnia. De ezt a mi-t még továbbra is hangsúlyoznia kell, mentálisan létrehozva az ennek a hangnak megfelelő sárga színt az „Om mani padme hum” minden egyes m betűjén. Nem azért, mert ez a hang a köznyelvben, a szanszkritban, sőt a szenzárban is ugyanazt a nevet viseli – valójában nem is ugyanazt –, hanem azért, mert az m betű az első után következik, és ebben a szent képletben ez a hetedik és a negyedik is. Mint buddhi, ez a második, mind a buddhi-manasz, ez a második és a harmadik, kombinálva. H. P. B.
85
Lásd: A Csend hangja.
7
5. oldal86 A pithagoraszi négyesség vagy tetraktisz a kozmosz szimbóluma volt, mert magába foglalta a pontot, a vonalat, a felületeket és a testeket, más szóval minden forma alapjait. Misztikus megjelenítése a háromszögben levő pont. A dekád, vagy a tökéletes szám is benne van a négyben: 1 + 2 + 3 + 4 = 10.
18. oldal 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
Vasárnap ☉ ♂ ♃ ♄
Hétfő ☽ ☿ ♀ ☉
Kedd ♂ ♃ ♄ ☽
Szerda ☿ ♀ ☉ ♂
Csütörtök Péntek Szombat ♃ ♀ ♄ ♄ ☉ ☽ ☽ ♂ ☿ ☿ ♃ ♀
37. oldal Ez a részlet: „Ne felejtsük el… egy rejtély fönt, egy rejtély alant, valóban”87 talán egy kissé világosabbá válik a tanuló számára egy kis kiegészítés segítségével. Az „elsődleges háromszög” a Második Logosz, amely háromszögként tükröződik vissza a Harmadik Logoszban, vagy az Égi Emberben, azután pedig eltűnik. A Harmadik Logosz magában foglalja „a formai teremtés potenciálját”, a tetraktist a háromszögből fejleszti ki, és így hétté válik, a teremtő erővé, és kiadja a tízet az elsődleges háromszöggel, amelyből származott. Amikor ez az égi háromszög és a tetraktis visszatükröződik az anyagi világegyetemben asztrális paradigmatikus emberként, akkor megfordul, vagyis a háromszög vagy formai potenciál a négyesség alá jut, hegyével lefelé mutatva. Az asztrális paradigmatikus ember monádja maga is egy háromszög, és ugyanúgy viszonyul a négyességhez és a háromszöghöz, mint az elsődleges háromszög az Égi Emberhez. Innen ered az a megállapítás, hogy „a felső háromszög… az anyagból való emberben a hét alá tolódik el”. És így a háromszöget leíró pontból, vagy a hármassággá váló monádból, a négyességből és az alsó teremtő háromszögből lesz a dekád, a tökéletes szám. „Amint fent, úgy alant.” A tanulmányozónak ajánlatos a fenti tudást hozzáadni a 38. oldalon mondottakhoz. Itt a felső háromszög ibolyaszínűként, indigóként és kékként szerepel, ahol az ibolyaszín minden forma paradigmájaként társul az indigóval, mint Mahattal, és a kékkel, mint az âtmikus aurával. A négységben a sárga szubsztanciaként kapcsolódik a sárga-narancsszínnel, az élettel, és a vörös-narancsszínnel, a teremtő potenciállal. A zöld közbeeső sík. A következő fokozat nincs megmagyarázva. A zöld felfelé lép az ibolya – indigó – kék háromszögbe, amely kinyílik, hogy befogadja, és így négyzet lesz belőle: ibolya – indigó – kék – zöld. Miután ez utóbbi elhagyta a vörös-narancsot, a sárga-narancsot és a sárgát, ezek – miután elvesztették negyedik tagjukat – csak háromszöget alkothatnak. Ez a háromszög megfordul, hogy lefelé mutasson az anyagba való leszállásra, és „tükröződve a sűrű természet síkján megfordul”, és úgy jelenik meg, ahogyan az alábbi diagram ábrázolja. Monád △ Második Logosz ╔ ║ ╔ Logosz, vagy △ Harmadik 86 87
A további jegyzeteket a tanulók állították össze H. P. B. magyarázatai alapján. Lásd: I. Instrukció, 11. oldal
7
10
║
║
Mennyei Ember
7 ╚ ╔ ║ 10
╔ ║
╚ Monád
☐
△
A háromszög négységgé válik, majd hétséggé. Asztrális paradigmatikus ember
7 ║ ╚
╚
☐
▽
A teremtő hármasság a hét alá kerül
A tökéletes emberben a vöröset abszorbeálja a zöld, a sárga eggyé válik az indigóval, a sárga-narancsot a kék abszorbeálja. Az ibolya kívül marad a tökéletes emberen, bár kapcsolatban van vele. Vagyis lefordítva a színeket: a kâmát abszorbeálja az alsó manasz, a buddhi eggyé válik a manasszal, a pránát abszorbeálja az aurikus tojás, a fizikai test megmarad hozzákapcsoltan, de az igazi életen kívül állón.
41. oldal Az emberiség által jelenleg használt öt érzékszervhez ezen a bolygón még két további érzékszerv fog járulni. A hatodik érzékszerv a szín pszichikus érzékelése. A hetedik pedig a spirituális hang pszichikus érzékelése. A II. Instrukcióban szerepel a hét elsődleges szín, és azok modulációinak pontosított rezgésszámai. Ha ezeket megfigyeljük, azt találjuk, hogy minden színt az előző színtől 42-es, vagyis 6x7-es lépésköz választ el. 462 504 546 588 630 672 714 756
Vörös Narancs Sárga Zöld Kék Indigó Ibolya Vörös
+ 42 = 504 ╗ + 42 = 546 ║ + 42 = 588 ║ + 42 = 630 ║ A pszichikus színérzékelés harmadik oktávja + 42 = 672 ║ + 42 = 714 ║ + 42 = 756 ║ ╝
Ha ezt a folyamatot visszafelé követjük, és kivonjuk a 42-t, azt találjuk, hogy bolygónkon az első, azaz alapszín a zöld.
7
– Zöld ╗ 42 Kék ║ 84 Indigó ║ Első fél-oktáv 126 Ibolya ╝ 168 Vörös ╗ 210 Narancs ║ 252 Sárga ║ 294 Zöld ║ 336 Kék ║ Második oktáv 378 Indigó ║ 420 Ibolya ║ 462 Vörös ╝ A második és a negyedik oktávban hő és fotokémiai sugarak szerepelnek, és ezek csak a jelenlegi érzékelő képességünk számára láthatatlanok. A hetedik érzékszerv a spirituális hang érzékelése. Minthogy a hatodik érzékszerv rezgései 6x7 lépésben haladnak, a hetedik érzékszerv rezgéseinek sora 7x7 lépésben megy előre. Ez a táblázat így néz ki: – fá 49 szó 98 lá 147 ti 196 dó 245 ré 294 mi 343 fá 392 szó 441 lá 490 ti 539 dó
Zöld hang Kék „ Indigó „ Ibolya „ Vörös „ Narancs „ Sárga „ Zöld „ Kék „ Indigó „ Ibolya „ Vörös „
╗ ║ ║ Első fél-oktáv ╝ ╗ ║ ║ ║ Második oktáv ║ ║ ║ ╝
Az ötödik érzék birtokunkban van. Ez valószínűleg a geometriai forma érzéke, és ennek számtani sora 5 x 7 = 35 lesz. A negyedik érzék a fizikai hallás, a zene, és ennek számtani sora a 28, vagyis a 4 x 7. Ennek igazságát az a tény bizonyítja, hogy a zenei hangok rezgéseit a tudományos elmélet is ennek megfelelően állapította meg. A mi skálánk a következő: -, 28, 56, 84, 112, 140, 168, 196, 224, 252, 280, 308, 336, 364, 392, 420, 448, 476, 504, 532, 560, 588, 616, 644, 672, 700.
A zenetudomány szerint a C, E, G hangok rezgéseinek arányai a 4, 5, 6 számoknak felelnek meg. Ugyanez az arány igaz a G, B, D és F, A, C hármasok esetében. Ez megadja a skálát, és ha a rezgéseket a C esetében leredukáljuk 1-re, a C utáni hét hang arányai a következők lesznek: 1 C
9/8 D
5/4 E
4/3 F
8
3/2 G
5/3 A
15/8 B
2 C’
Ezeket egész számokká alakítva, egy oktávra a következő számokat kapjuk: 24 C’
27 D
30 E
32 F
36 G
40 A
45 B
48 C’’
Hasonló számítással elhelyezhetünk egy oktávot a C’ alatt és a C’’ fölött. Ha ezt a három oktávot egy sorban írjuk, és megszorozzuk héttel, akkor az csaknem pontosan megfelel a mi a negyedik érzékszervre vonatkozó rezgéstáblázatunknak. Zenei táblázat Negyedik érzékszerv 28 56 84 112 140 168 196 (… 224 252 280 308 336 364 392 420 448 476 504 532 560 588 616 644 672
Skála-arány 4 8 12 16 20 24 27 30 32 36 40 45 48 54
x x x x x x x x x x x x x x
7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7 7
= = = = = = = = = = = = = =
28 56 84 112 140 168 189 210) 224 252 280 315 336 378
F F C F A C D E F G A B C D
60 64
x x
7 7
= =
420 448
E F
72
x
7
=
504
G
80
x
7
=
560
A
90
x
7
=
630
B
96
x
7
=
672
C
8
╗ ║ ╝ ╗ ║ ║ ║ ║ ║ ╝ ╗ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╝
JEGYZETEK NÉHÁNY SZÓBELI TANÍTÁSRÓL A három vitális levegő A tiszta âkâsha az, ami a sushumnân keresztül áramlik felfelé, két aspektusa az idâban és a pingalâban áramlik. Ezek jelentik a három vitális levegőt, ezeket a brâhminikus fonál szimbolizálja. Fölöttük az Akarat uralkodik. Az akarat és a vágy ugyanannak a dolognak a felső és alsó aspektusa. Ezért olyan fontos e csatornák tisztasága, ha ezek bemocskolják a három vitális levegőt, amelyeket az akarat tölt el energiával, a következmény fekete mágia lesz. Ez az oka annak, hogy minden szexuális kapcsolat tiltott a gyakorlati okkultizmusban. Sushumnâban, idâban és pingalâban egy keringés jön létre, és a központi csatornákból átlép az egész testbe. (Az ember egy fa, benne van a makrokozmosz és a mikrokozmosz. Ezért használják a fát szimbólumként, a dhyân chohâni testet így ábrázolják.)
Az aurikus tojás Az Aurikus Tojás olyan hullámvonalakból alakul ki, amelyek hasonlítanak a homokszemek elrendeződésére, ha azokat egy rezgő fém korongra helyezzük. Minden atomnak, ahogyan minden testnek, megvan az aurikus tojása, minden központ megteremti a magáét. Ez az aurikus tojás, ha megfelelő anyagot dobnak bele, védelmet képez. Még a legvérszomjasabb vadállat sem fog közelíteni egy olyan jógihoz, akit egy ilyen aurikus tojás véd, mert az a felületére érkező mindenféle gonosz hatást visszavet. Az aurikus tojáson keresztül az akarat ereje nem nyilvánul meg. Kérdés: Mi a kapcsolat a vitális levegő keringése és a jógi azon képessége között, hogy az aurikus tojásból egy támadást visszaverő védelmet formáljon? Válasz: Ezt a kérdést lehetetlen megválaszolni. Ennek tudása a mágia végső ismerete. A kundalinivel függ össze, amely éppoly könnyen elpusztít, mint amilyen könnyen megőriz. A tudatlan kezdő akár saját halálát is okozhatja. Kérdés: Egy gyermek aurikus tojása vajon az Âkâsha differenciálódása-e, amelybe az adeptus bedobhatja azokat az anyagokat, amelyeket valamely speciális cél eléréséhez szükségesnek tat, például a Mâyâvi Rûpa? (A kérdés kissé homályosan volt megfogalmazva. A kérdező nyilvánvalóan azt akarta tudni, hogy az aurikus tojás az Âkâsha differenciálódása-e, amelybe – ha a gyermek felnő és adeptus lesz – beleszőheti azokat az anyagokat, amelyeket speciális célokra szükségesnek vél, stb.) Válasz: Ha a kérdést úgy fogjuk fel, hogy valamely adeptus bevezethet-e valamit egy gyermek aurikus tojásába, vagy abba beleavatkozhat-e, akkor erre az a felelet, hogy ez nem lehetséges, mivel az aurikus tojás karmikus, és még egy adeptusnak sem szabad beleavatkoznia az ilyen karmikus feljegyzésbe. Ha az adeptus valaki más aurikus tojásába beletenne valamit, amiért az adott ember nem felelős, vagy amely nem ennek az embernek a magasabb Énjétől jön, hogyan lehetne akkor fenntartani a karmikus igazságszolgáltatást?
8
Az adeptus saját aurikus tojásába bevonhat anyagokat a saját bolygójáról vagy akár a saját szintjének megfelelő bolygóról vagy univerzum síkjáról. Ez a burok minden karmikus ok tartálya, és egyfajta érzékeny lemezként mindent lefényképez. A gyermeknek igen kicsiny az aurikus tojása, amely színben csaknem teljesen fehér. Születésnél az aurikus tojás szinte tiszta Âkâshából áll, plusz a Tanhákból, amelyek – a hetedik évig – potenciálisak vagy látensek maradnak. Egy szellemi fogyatékos aurikus tojását nem nevezhetjük emberinek, vagyis nincs átszínezve a manasszal. Inkább csak âkâshai rezgésnek nevezhető, mint aurikus tojásnak, anyagi buroknak, mint például a növény, az ásvány vagy más tárgy anyagi burkának. Az aurikus tojás a periodikus életek átvivője az örök életbe, azaz közvetítő pránából a Jîvába. Eltűnik, de megmarad. A római katolikus és a görög egyházakban gyakorolt gyónás igen bűnös dolog, mert a gyóntató saját akaraterejével beleavatkozik a gyónó aurikus tojásába, mesterségesen beoltva azt a saját aurikus tojásának emanációival, és csírázásra alkalmas magvakat ültet a gyónó aurikus tojásába. Az egész a hipnotikus szuggesztióhoz hasonlít. A fenti megjegyzések ugyanúgy érvényesek a hipnózisra, jóllehet ez utóbbi egy pszicho-fizikai erő, és éppen ez által egyikét képezi a hipnózis számos komoly veszélyének. Ugyanakkor igaz az, hogy „jó dolgok átmehetnek piszkos csatornákon is”, mint például az alkohol vagy az ópium szenvedélyének gyógyítása szuggesztióval. Az okkultista esetleg mesmerizmussal gyógyíthat ki rossz szokásokat, amennyiben a szándék teljesen tiszta. A magasabb síkokon ugyanis a szándék az egyedüli, ami számít, és a jó szándék csak jóra vezethet. Kérdés: Vajon az aurikus tojás a „Fényoszlop”, a manaszi princípium kitágulása-e, és így nem veszi körül a gyermeket a hetedik életévig? Válasz: Ez az aurikus tojás. Az aurikus tojás a gyermek születésekor teljesen tiszta, de kérdéses, hogy a hetedik életévben a magasabb vagy az alacsonyabb manasz fogja-e megszínezni. A manaszi kitágulás tiszta Âkâsha. A manasz sugara leszáll az alacsonyabb princípiumok örvényébe, és mivel színtelen, ki van téve a karmikus Tanhák és testi fogyatékosságok korlátozásának, és így jön létre a személyiség. Az öröklött karma elérheti a gyereket a hetedik életéve előtt, de az egyéni karma csak a manasz leszállása után játszik szerepet. Az aurikus tojás olyan az ember számára, mint az asztrális fény a Föld számára, az éter az asztrális fény számára, az Âkâsha az éter számára. A kritikus állapotok a fenti felsorolásban nem szerepelnek. Ezek a Laya központok, vagyis tudatunk hiányzó láncszemei. Ezek választják el egymástól a négy fenti síkot.
8
Az Őrök A „Küszöb őreiről” két esetben beszélhetünk. (a) Amikor a háromszög elválik a négyszögtől, és (b) amikor a karmikus vágyak és szenvedélyek olyan intenzívek, hogy a Kâma Rûpa megmarad a Kâma Lokában az Én devachani időszaka után is, és így túléli a devachani lény reinkarnációját (például amikor a reinkarnáció 200-300 éven belül bekövetkezik). Az „Őr” ebben az esetben a vonzás következtében odasodródik ahhoz a reinkarnálódó Énhez, amelyhez előzőleg tartozott, és mivel nem tudja elérni, az új személyiség kâmajához tapad, és így válik a „Küszöb őrévé”. Ezzel megerősíti a kâmikus elemet, és így annak veszélyes potencialitást kölcsönöz. Egyesek ennek eredményeként megőrülnek.
Az értelem A fehér adeptus eleinte nem feltétlenül rendelkezik hatalmas értelemmel. H.P.B ténylegesen ismert olyan adeptusokat, akik értelmi képességei eredetileg az átlag alattiak voltak. Az adeptus erőit az adeptus tisztasága, mindenki iránti egyenlő szeretete, a természettel, a karmával, a saját „belső istenségével” való együttműködése alkotják. A csak magában lévő értelem fekete mágust teremt. Ugyanis ha az értelem egyedül van, akkor hozzá gőg és önzés járul. Ami az ember magasabbra emeli, az az értelem plusz a spiritualitás. A spiritualitás ugyanis megóv a gőgtől és a hiúságtól. A metafizika a magasabb manasz, a fizika pedig a kâma-manasz birodalmába tartozik. A kâma-manasz gondolatkörébe tartoznak a fizikai tudományok és az anyagi dolgok. A kâma-manasz – mint minden más princípium – hetes tagozódású. A matematikus bármilyen nagy tudású is, spiritualitás nélkül nem jut el a metafizikáig, de a metafizikus magáévá teszi a matematika legmagasabb koncepcióit, és alkalmazza is azokat anélkül, hogy azt tanulnia kellene. Egy született metafizikus számára a pszichikus sík (a magasabb asztrális és alsóbb mentális) nem sokat számít, amint oda belép, azonnal látja annak torzításait, mert nem ezeket a dolgokat keresi. Ami a zenét vagy az egyéb művészeteket illeti, ezek vagy a manaszi vagy pedig a kâma-manaszi princípium gyermekei, annak arányában, hogy a lélek vagy a technika-e a meghatározó dolog.
A karma Minden inkarnáció után, amikor a manaszi sugár visszatér atyjához, az Énhez, néhány atomja visszamarad és szétszóródik. Ezek a manaszi atomok, mivel a tânhikus és egyéb „okok” ugyanolyan természetűek, mint a manasz, a hasonlóság erős kötelékeivel vonzódnak a manaszhoz, amikor pedig az Én reinkarnálódik, csalhatatlanul hozzákapcsolódnak, és annak karmáját képezik. Mindaddig, amíg ezek a szétszórt atomok mind össze nem gyűlnek, az egyénnek újra meg kell születnie. A magasabb manasz felelős az általa kiküldött sugárért. Ha ez a sugár nem szennyeződik be, akkor rossz karma nem képződik.
A turîya állapot Ne felejtsék el, hogy a karma-nélküliséghez nemcsak a rossz, hanem a jó karmától is meg kell szabadulni, és hogy a jó karma szerzésére elindított nidânák éppen úgy megkötnek, mint az ellenkező irányban gerjesztett nidânák. Mégpedig azért, mert mindkét fajta karma.
8
A jógik nem érhetik el a turîya-állapotot, csak ha a háromszög elválik a négyességtől.
Mahat A mahat az univerzális parabrâhmani elme megnyilvánulása a kozmosz harmadik síkján egy manvantara tartamára. A mahat az a törvény, aminek eredményeként a Fény síkról síkra leszáll, és differenciálódik. A mânasaputrák a mahat emanációi. A létnek ezen a síkján csak az ember képes az univerzumot felfogni. Létezés van, de ha a lény nem érzi azt, akkor e lény számára nincs. A műtétnél létezik fájdalom, bár a beteg nem érzi, így a beteg számára nem létezik.
Hogyan fejlődjünk? Kérdés: Mi az AUM helyes kiejtése? Válasz: Először fizikailag kell gyakorolni, mindig ugyanazon a hangon. Ezt a hangot ugyanúgy fel kell fedezni a tanulónak, mint a saját színét, mert mindenkinek megvan a saját hangja. Az AUM két magánhangzóból és egy félhangból áll, ez utóbbit meg kell nyújtani. Ahogyan a természetnek megvan a hangja, a fá, ugyanúgy minden embernek megvan a maga hangja, mert az ember a természetből vált ki. A testet egy hangszerhez lehetne hasonlítani, és az Én az, aki játszik rajta. Az ember azzal kezdi, hogy saját magán hatásokat hoz létre, azután lassanként megtanul a tattvákon és a princípiumokon játszani. Az ember tanulja meg először a hangot, azután a hangzatokat, végül a dallamokat. Amint a tanuló már minden hangzatot ismer, akkor kezdheti el az együttműködést a természettel, és ezt az együttműködést mások érdekében kell végeznie. Ez után már a saját természetéről szerzett tapasztalatai révén és a hangzatok ismerete következtében olyan hangzatot fog megütni, amely egy másik emberben segítően hat, és így a jót hozó eredmények alaphangjául szolgál. Próbálják meg minden síkon pontosan megalkotni a geometriai háromszöget úgy, hogy az elképzelés egyre inkább metafizikaivá váljon, és végül létrejöjjön a szubjektív háromszög, az Âtmâ-buddhi-manasz. Csakis, ha ismerik e minden formák mögötti háromszöget, érhetnek el eredményeket, például egybe tudják foglalni a múltat és a jövőt a jelenben. Ne felejtsék el, hogy a négyességet be kell olvasztani a háromszögbe. Az alsó manasz felfelé húzódik a kâmával, pánával és lingával (asztrális test, magával vonva a fizikai prána legnagyobb részét), és csak a fizikai test marad hátra, az alsó így erősíti meg a felsőt. Az okkultizmusban fejlődni még a devachanvan is tudunk, ha életünk folyamán szívvel-lélekkel ezen voltunk. De ez a fejlődés csak olyan, mint az álomban szerzett tapasztalat, és a tudás emléke ugyanúgy elhalványul, mint az álomé, hacsak ez utóbbit tudatos tanulással elevenen nem tartjuk.
Félelem és gyűlölet
8
A félelem és a gyűlölet lényegében egy és ugyanaz. Aki semmitől nem fél, az sohasem gyűlöl, és aki semmit sem gyűlöl, az nem fog semmitől sem félni.
A háromszög Kérdés: Mit jelent ez a kijelentés: „Alkoss tiszta képet a háromszögről minden síkon.” Például az asztrális síkon mit gondoljak a háromszögről? Válasz: (H.P.B. visszakérdezett, hogy a kérdés a háromszög értelmezésére vagy pedig arra vonatkozott, hogy miképpen kell a háromszöget a „fényernyőn” megjeleníteni. A kérdező megmagyarázta, hogy az utóbbira értette, amire H.P.B azt mondta, hogy) csak a turiya állapotban, a raja jóga hét fokozatának a negyedikében tudja a jógi az absztraktot elképzelni magának. E szint alatt – mivel az észlelő képesség feltételekhez fűződik – szükség van kontemplációra alkalmas formára, az arûpa ugyanis ezen a szinten még nem képzelhető el. A turiya állapotban a Háromszög bennünk van, és érezzük azt. A turiya állapot alatt szükség van egy szimbólumra, amely az Âtmâ-buddhi-manaszt jelképezi. Ez nem egy puszta mértani háromszög, hanem a Hármasság képe ahhoz, hogy a gondolatot lehetővé tegye. Ebből a hármasságból a manaszt – jóllehet homályosan – valamilyen módon el lehet képzelni, míg az âtmâról semmiféle kép nem alkotható. Meg kell próbálnunk a háromszöget magunkban elképzelni egyre magasabb síkokon. Képzeljük el a manaszt, amit a buddhi beárnyékol, és belemerül az âtmâba. Csak a manasz, a magasabb Én képzelhető el. Gondoljunk úgy rá, mint az Augoeidesre, a Zanoniban szereplő ragyogó alakra. Egy igen kiváló pszichikus ez meg tudja látni.
Pszichikus látás A pszichikus látás azonban nem kívánatos, mert a psziché földi dolog, és rossz. Ahogyan a tudomány egyre inkább fejlődik, a pszichikus dolgokat meg fogja közelíteni, és meg fogja érteni. A pszichizmusban nincs semmi spirituális. A tudománynak igaza van saját síkján, saját szempontjából. Az energia megmaradásának törvénye magába foglalja azt, hogy a pszichikus mozgást mozgás hozza létre. Miután a pszichikus mozgás nem több, mint mozgás pszichikus – vagyis materiális – síkon, a pszichológusnak igaza van, amikor abban semmi anyagon túlit nem talál. Az állatoknak nincs szellemük, de van pszichikus látásuk, és érzékelik a pszichikus körülményeket. Figyeljék meg, hogyan hatnak ezek az állatok egészségére és testi állapotára. A mozgás az absztrakt Istenség, a legmagasabb síkon ez a mozgás arûpa, az abszolút. De a legalacsonyabbon a mozgás csupán mechanikus. A pszichikus cselekvés a fizikai mozgás szféráján belül van. Mielőtt a pszichikus cselekedet létrejöhetne az agyban és az idegekben, ezt megfelelő cselekvésnek kell megelőznie, hogy a pszichikus cselekedet kialakulhasson a fizikai síkon. A megbénult állat nem tud cselekedetet végrehajtani a fizikai testben, nem tud gondolkodni. A pszichikusok látása csak annyit jelent, hogy egy más anyagi sűrűségű síkon látnak. Ha néha spirituális villanásokat is kapnak, ezek egy távolabbi síkról jönnek. A psziché látása olyan, mint amikor valaki bejön egy megvilágított szobába, és ott mindent mesterséges fény mellett lát, de ha a fényt eloltják, a látás megszűnik. A spirituális látás viszont a belső fény megvilágításában történik, egy olyan fénynél, amelyet a test takarója elrejt, és amely mellett tisztán és minden külső körülménytől mentesen látunk. Minthogy a pszichikus látása külső fénytől függ, meglátásait e fény természetesen átszínezi.
8
X. megjegyezte, hogy úgy érzi, mintha három síkon látna, mire H.P.B. azt felelte, hogy minden sík hetes, az asztrális is, mint minden más sík. Példát hozott erre a fizikai síkon: az asztalt lehet látni a látószervünkkel, lehet látni csukott szemmel, megőrizve az agyban a retinán keltett hatást, is fel lehet idézni az emlékezettel, lehet álomban látni, vagy az atomok együtteseként, vagy szétbomlott állapotában is. Mindezek a látások a fizikai síkon történnek. Akkor újra elkezdhetjük az asztrális síkon, ahol egy újabb hetességet kapunk. Ezt a felvilágosítást követhető, és kidolgozható.
A háromszög és a négyesség Kérdés: Amikor a Makrokozmoszt ∆-ként ábrázolják, miért van a ∆ csúcsán az ibolyaszín, a linga sharîra (éterikus testmás) színe, és így a sárga, a buddhi, lekerül -be, az alsó négyességbe? Válasz: Helytelen az „alsó négyességről” beszélni a Makrokozmoszban. Ez a tetraktys, minden szimbólumok legmagasabbika és legszentebbje. Eljön egy pillanat, amikor a legmagasabb meditációban az alsó manasz bevonódik a hármasságba, amely így négyességgé válik, Pythagoras tetraktysévé, és az elhagyott négyességből alsó hármasság válik, amely azután megfordul. A hármasság visszatükröződik az alsó manaszban. A magasabb manasz nem tud visszatükröződni, de amikor a zöld magasabbra lép, akkor az lesz a magasabb tükre. Ekkor már nem zöld többé, mivel otthagyta társait. A psziché ekkor spirituálissá válik, a hármas visszatükröződik a negyedikben, és kialakul a tetraktys. Mindaddig, amíg meg nem halunk, kell lennie valaminek, ami a magasabb hármasságot visszatükrözi. Kell valaminek lennie, ami visszahozza az éber tudatba a magasabb síkokon szerzett tapasztalatokat. Az alsó manasz egy olyan lemez, amely a transzban kapott benyomásokat megtartja. A turîya állapotba a negyedik ösvényen lehet belépni. A második iratban a 478. oldalon levő diagramban ez szerepel. Kérdés: Mit jelent a fénycsíkokból kialakult háromszög intenzív vibráló kékség közepén? Válasz: Ha a háromszöget kívülről látják, ez semmit nem jelent, ez kizárólag a hármasság visszatükröződése az aurikus burkon, és azt bizonyítja, hogy aki látja, az kívül van a hármasságon. Ezt egész más módon kell látni. Próbálják meg azt, hogy belemerüljenek, asszimilálódjanak vele. A dolgokat pusztán csak látni az asztrálisban lehet. „Amikor a harmadik szem megnyílik önökben, akkor egész másról fognak nekem beszámolni”. Kérdés: Az egyik előző kérdésben szereplő „fényoszloppal” kapcsolatban, vajon az aurikus burok a magasabb Én-e, és vajon az megfelel-e az „Áthághatatlan Körnek”? (Ez a kérdés nem lett megválaszolva, mert túlságosan távolra mutatott. Az Áthághatatlan Kör a megnyilvánult világegyetem kerületén van.)
A nidânák Kérdés: A nidânák gyökere az Avidyâ. Miben különbözik ez a Mâyâtól? Hány nidâna van ezoterikusan?
8
Válasz: Megint túl sokat kérdeznek. A nidânákat, az okok és okozatok összefüggéseit (de nem az orientalisták értelmezése szerint) nem a tudatlanság okozza. Nidânákat hoznak létre a Dhyân Chochánok és a dévák, akikről bizonyára nem lehet azt állítani, hogy tudatlanságból cselekednek. Tudatlanságból mi hozunk létre nidânákat. A fizikai síkon minden elindított ok tevékenységet hoz létre valamennyi síkon, az egész örökkévalóságon át. Ezek örök hatások, amelyek síkról síkra visszatükröződnek az „örökkévalóság képernyőjén”.
A manasz Kérdés: Mi a manasz hetes tagozódása? Az alsó manaszban hét szint van, valószínűleg hét van a felsőbb manaszban is. Ezek szerint tehát 14 szint van a manaszban, vagy pedig a manasz, mint egész, 49 manaszi tűzre osztható fel? Válasz: Természetesen 14 szint van, de önök futni akarnak, mielőtt járni tudnának. Előbb tanulják meg a hármat, azután menjenek tovább a 49-re. Agni-nak három fia van, ezek hétté válnak, majd kifejlődik belőlük a 49. De önök még azt sem tudják, hogyan hozzák létre a hármat. Előbb tanulják meg létrehozni a „Szent Tüzet”, amiről a Purânák beszélnek. A 49 tűz mind a kundalinihez tartozó állapot, és magukban a hármasság összedörzsölésével lehet létrehozni. Előbb ismerjék meg a test hetességét, azután minden egyes princípium hetességét. De legelőször is ismerjék meg az első hármasságot (a három vitális levegőt).
A gerincoszlop Kérdés: Mi a szimpatikus ideg, és mi a szerepe az okkultizmus szerint? Az állati fejlődésben a szimpatikus idegrendszer csak egy bizonyos szint elérésére után jelentkezik, és úgy látszik, mintha bonyolultságában egy második gerincoszloppá fejlődne. Válasz: A következő kör vége felé az emberiség újra férfi-nő lesz, és akkor két gerincoszlopa lesz. A hetedik fajban a kettő egybe fog olvadni. A fejlődés megfelel a fajoknak, és a fajok fejlődésével a szimpatikus idegrendszer valódi gerincoszloppá fejlődik ki. A fejlődés ívén felfelé térünk vissza, csak most már öntudatosan. A hatodik faj meg fog felelni a „barba papáknak”, de formája tökéletes lesz, és a legmagasabb intelligencia és spiritualitás fog társulni hozzá. Az anatómusok kezdenek az emberi testben újabb elágazásokat és modifikációkat felfedezni. Sok dologban tévednek, például a léppel kapcsolatban, amelyet a fehér vérsejtek gyárának tekintenek, de amely végeredményben a linga sharîra (éterikus testmás) eszköze. Az okkultisták ismerik a szív minden egyes porcikáját, és mindegyikre van nevük. Az Istenek nevei szerepelnek itt, mint például Brahmâ csarnoka, Vishnu csarnoka, stb. Ezek megfelelnek az agy egyes részeinek. A test atomjai maguk az istenek 330 milliói. A szimpatikus idegrendszeren hangszerként játszanak a Tântrikák, akik azt Shiva Vînâjának nevezik.
Prána Kérdés: Mi az ember kapcsolata a pránával, a periodikus élttel?
8
Válasz: A Jîva csak akkor válik pánává, amikor a gyermek megszületik, és lélegzeni kezd. A prána az élet lélegzete, Nephesh. Az asztrális síkon nincs prána (az asztrális test nem lélegzik, mint a fizikai test).
Antahkarana Kérdés: Az anthakarana a kapocs a magasabb és az alacsonyabb Én között. Vajon megfelel-e kivetítésének a köldökzsinór? Válasz: Nem. A köldökzsinór, amely a fizikai testet az asztrálishoz köti, egy valóságos dolog. Az anthakarana ezzel szemben egy elképzelés, egy szóba befoglalt fogalom, és csak a magasabb manasztól az alsó manaszba vezető hidat jelenti. Az antahkarana csak akkor létezik, amikor „gondolatainkat elkezdjük felfelé és lefelé küldeni”. A mâyâvi rûpa, vagy manaszi test nincs anyagi kapcsolatban a fizikai testtel, itt sincsen köldökzsinór. A mâyâvi rûpa spirituális és éterikus, mindenhová engedély és akadály nélkül behatol. Teljességgel különbözik az asztrális testtől, amely ha megsérül, visszahatásként benyomást gyakorol a fizikai testre. A devachani lényt – már megszületés előtt is – befolyásolhatják a skandhák, de az utóbbiaknak semmi közük az antahkaránához. A devachani lényt például befolyásolja az újraszületés utáni vágy. Kérdés: A Csend hangjában azt olvashatjuk, hogy nekünk „magává az Ösvénnyé” kell válnunk, más helyen viszont az van, hogy antahkarana ez az Ösvény. Jelent-e ez annál többet, hogy nekünk kell hidat vernünk azon szakadék fölött, amely az alsó és a felső Én tudatát egymástól elválasztja? Válasz: Nem, csak ennyit jelent. Kérdés: Azt hallottuk, hogy az Ösvényen hét kapu van. Ezek szerint az antahkarána hetes felosztású? Továbbá vajon az antahkarana a csatamező? Válasz: Valóban, az antahkarana a csatamező. Az antahkaranának hét osztálya van. Amint az egyikből átlépnek a következőbe, így közelítik meg a magasabb manaszt. Ha sikerült a negyedikbe vezető hídon átjutni, akkor szerencsésnek nevezhetik magukat.
Egyebek Kérdés: Azt hallottuk, hogy az AUM-ot „fizikailag kell gyakorolni”. Ez azt jelenti, hogy miután a szín sokkal differenciálódottabb, mint a hang, mi csak a színen keresztül juthatunk el a saját igazi hangunkhoz? Továbbá az AUM csak akkor lesz spirituális és okkult jelentésű, amikor azt minden ember a saját âtma-buddhi.manasza felé fordítja? Válasz: Az AUM jó cselekedet jelent, nemcsak az ajkunkkal kiejtett hangot. Az AUM-ot cselekvésben kell kimondani. Kérdés: A ∆-re vonatkozóan vajon az âtmâ-buddhi-manasz nem mást jelent-e minden lény esetében aszerint, hogy az illető milyen síkon van?
8
Válasz: Minden princípium más síkon van. A chelának fel kell emelkednie ezekre egymás után, mindegyiket asszimilálva mindaddig, amíg a három eggyé nem válik. Ez a háromság igazi gyökere. Kérdés: A Titkos Tanításban az áll, hogy az Âkâsha ugyanaz, mint a Pradhâna. Az Âkâsha a föld aurikus tojása, és ugyanakkor az Âkâsha Mahat is. Mi tehát a manasz kapcsolata az aurikus tojással? Válasz: A Mûlaprakriti ugyanaz, mint az Âkâsha (hét fokozat). Mahat az Âkâsha pozitív aspektusa (a Harmadik Logosz az Âkâshaban megtestesült tudat), Mahat a kozmikus test manasza. A Mahat ugyanolyan viszonyban áll az Âkâshaval, mint a manasz a buddhival, a Pradhâna pedig csak a Mûlaprakriti egy másik neve. Az aurikus tojás Âkâsha, és hét fokozata van. Minthogy tiszta absztrakt szubsztancia, elvont eszméket tükröz vissza, de visszatükrözi az alacsonyabb konkrét dolgokat is. A Harmadik Logosz és Mahat egy, és ugyanazt jelenti, mint az Egyetemes Elme, Âlaya. A tetraktys a Chatur Vidyâ, vagy a négyszeres tudás egyben, a négy-arcú Brahmâ.
A nâdik Kérdés: A nâdik rögzített kapcsolatban vannak a csigolyákkal? Lehet-e helyileg hozzákötni azokat valamelyik csigolyával szembe vagy közé? Elfoglal-e mindegyikük bizonyos adott és meghatározott hosszúságú helyet a gerincvelőben? Megfelelnek-e a gerincvelő anatómiailag is ismert részeinek? Válasz: H.P.B. úgy tudja, hogy a nâdik a gerincvelő anatómiailag is ismert részeinek felelnek meg. Hat vagy hét nâdi vagy plexus van a gerincvelő mentén A „nâdi” megnevezés azonban nem egyedi, hanem egyetemes, és vonatkozik bármely idegcsomóra, központra, ideggócra. A szent nâdik azok, amelyek a sushumnâ mentén vagy afölött futnak. A tudomány hatot ismer közülük, egy pedig (amelyik a legfelső csigolya mellett van) ismeretlen. Még a târaka râja jógik is csak hatról beszélnek, és nem említik a szent hetediket. Az idâ és a pingalâ a gerinc hajlított fala mellett működik, amelyben a sushumâ van. Ezek félig anyagiak, pozitívak és negatívak, nap és hold, és a sushumnâ szabad és spirituális áramának tevékenységét indítják el. Megvan a maguk meghatározott útjuk a testben, különben mindenfelé szétsugároznának a testben. Az idâra és a pingalâra való koncentráció gerjeszti fel a „szent tüzet”. Shiva Vînâ-jának (a szimpatikus idegrendszernek) a másik neve: Kâlî Vînâ. A szimpatikus idegszálak, valamint idâ és pingalâ a medulla oblongata fölötti, triveninek nevezett szent helyről indulnak ki. Ez a szent központok egyike, egy másik ilyen központ a Brahmarandra, ami – ha úgy tetszik – az agy szürkeállománya. Ez az első kutacs is az újszülött gyermek fejében. A gerincoszlopot Brahmadadának, Brahmâ botjának nevezik. Ezt jelképezi a bambuszbot, amelyet az aszkéták hordanak magukkal. A Himaláján túli jógik, akik a 9
Manasasarovara tó mellett szoktak összegyűlni, háromszorosan összecsomózott bambuszbotot hordanak magukkal, ezek neve: tridandin. Ennek ugyanaz a jelentősége, mint a brahminok kötelének, amelynek a három életáramlaton kívül még sok más jelentése is van. Jelképezi például a brâhmana három beavatását (a) a születéskorit, amikor megkapja misztikus nevét a családi asztrológustól, akik állítólag a déváktól kapja meg ezt (ezért mondják, hogy a dévák avatják be), és a hindu inkább meghal, semmint hogy elárulja a nevét. (b) A hét éves kori beavatását, amikor a kötelet megkapja, és (c) azt, amikor 11-12 éves korában beavatják kasztjába. Kérdés: Ha helyes a testet és szerveit tanulmányozni megfelelőikkel együtt, akkor kérem, adja meg ezeknek főbb körvonalait, a nâdikkal és a nyílásokat jelző diagrammal való kapcsolataikkal együtt. Válasz: Szerv Megfelelője Lép Linga sharîra (éterikus testmás) Máj Kâma Szív Prána Nyúltagy törzse Kâma-manasz Agyalapi mirigy Manasz-antahkarana Tobozmirigy Manasz Az utóbbi addig, amíg a kundalini vibráló fénye meg nem érinti, amely a buddhiból jön, és akkor buddhi-manasszá válik. A tobozmirigy az isteni gondolatnak felel meg. Az agyalapi mirigy a pszichikus sík szerve. Ennek a mirigynek molekuláris mozgása okozza a pszichikus látást, mert közvetlen kapcsolatban van a látóideggel, így hat a látásra, és ez okozza a hallucinációkat. Mozgása könnyen okoz olyan fényvillanásokat, amelyeket szemgolyónk megnyomásával is létrehozhatunk. Az ittasság és a láz az agyalapi mirigy működése folytán látási és hallási illúziókat okozhat. Az ittasság néha annyira megtámadja ezt a szervet, hogy meg is bénulhat. Ha így hatást gyakorlunk a látóidegre, tehát megfordítjuk az áramlást, valószínűleg kiegészítő színt kapunk.
Hetességek Kérdés: Ha a fizikai test nem része a valódi emberi hetességnek, akkor a fizikai anyagi világ egyike-e a kozmikus hetesség hét síkjának? Válasz: Igen. Ezoterikusan a test nem princípium, mert a test és a linga (az éterikus testmás) ugyanazon a síkon van (a fizikain), akkor az aurikus tojás alkotja a hetediket. A test inkább egy upâdhi, mint princípium. A föld és asztrális fénye olyan szoros kapcsolatban áll egymással, mint a test és lingája, és a föld az upâdhi. A mi síkunk legalsóbb osztálya a föld, a legmagasabb az asztrális sík. A földi asztrális fényt persze nem szabad összetéveszteni az egyetemes Asztrális Fénnyel. Kérdés: A fizikai tárgyakról azt hallottuk, hogy hetességek a fizikai síkon, amennyiben képesek lennénk (1) közvetlenül kapcsolódni hozzájuk, (2) a retinánkon reprodukálni azokat, (3) emlékezni rájuk, (4) álmodni róluk, (5) atomikusan nézni azokat és (6) feloszlásukban nézni azokat. Mi a hetedik?
9
Ez a hét módja annak, ahogyan a tárgyakat nézzük, ez a hetesség, ahogyan egy dolgot nézhetünk. Vajon ez objektíven hetes? Válasz: A hetedik hidat képez egyik síkról egy másikra. Az utóbbi az eszme, az idea, az anyagmentesség, és átvisz a következő síkra. Egy-egy sík legmagasabb része a következő sík legalacsonyabb részével érintkezik. A hét a természet egyik tényezője, akárcsak a színek és a hangok esetében. Ugyanannak a fadarabnak hét fokozata van, és mindegyikét a hét érzékszerv egyikével észleljük. A fa esetében a szaga jelenti a leganyagibb fokozatot, más anyagoknál azonban a szag lehet, hogy a hatodik. Az anyagok a szemlélő tudatától függetlenül is hétszeresek. Aki ért a pszichometriához, ha egy ezer esztendős asztalnak egy darabkáját látja, egésznek fogja látni, mert minden atom az egész testet tükrözi vissza, amelyhez tartozik, akárcsak Leibnitz monádjai esetében. A hét anyagi alcsoport után következik a hét asztrális felosztás, amely a második princípium. A szétbomlott anyag – az anyagi alcsoportok legmagasabbika – az eszméjének hiánya – a negyedik. A tizennégyes szám az első lépés hét és 49 között. Minden hetesség voltaképpen 14, mert a hét mindegyikének kéz aspektusa van. Így a 14 megint a két sík egymáshoz való viszonyát jelenti. A hetesség világosan kimutatható a holdhónapokban, a lázban, a terhességben. Ezen alapul a zsidók hete és a Seregek Urának hetes hierarchiája.
A hangok Kérdés: A hang az âkâsha tulajdonsága, de mi az âkâsha síkján semmit nem tudunk megismerni. Melyik síkon ismerjük tehát a hangot? Melyik síkon keletkezik a hang a testek fizikai érintkezéséből? Van-e hang a hét síkon, és a fizikai sík egyike-e ezeknek? Válasz: A fizikai sík egyike ezeknek. Az âkâshát nem láthatjuk, de a Negyedik Ösvényről megérezhetjük. Talán nem leszünk egészen tudatában, de megérezhetjük. Az összes hang megnyilvánulásának gyökerénél ott az âkâsha. A hang annak a kifejeződése és megnyilvánulása, ami mögötte van, és ami sok megfelelésnek szülője. Az egész természet hangterelő lemez, vagyis inkább âkâsha a természet ilyen lemeze. Ez az Istenség, az egy Élet, az egy Létezés. (A hallás a molekuláris részecskék rezgése, a sorrend ebben a mondatban látható: „A tanítvány érez, hall, lát.”) A hangnak nem lehet vége. H.P.B. kopogott az asztalán ceruzájával, majd megjegyezte: Ez már az egész világegyetemre hatással volt. A részecske, amelyik kopog, elpusztít valamit, ami valami mássá változik át. A nidânákban, amelyeket létrehoz, örök. Egy olyan hangot, ha először nem az asztrális síkon keletkezett, és még az előtt nem az âkâsha síkján, nem is lehet létrehozni. Az âkâsha a híd az idegsejtek és a mentális képességek között. Kérdés: „A színek pszichikusak a hangok pedig spirituálisak.” Feltételezve, hogy ezek rezgések, mi a többi érzékszerv sorrendje (mivel ez a kettő a látásnak és a hallásnak felel meg)? Válasz: Ezt a mondatot nem szabad a szövegkörnyezetéből kiszakítani, mert csak összezavarjuk a dolgokat. Mindegyik megvan minden síkon. Az első gyökérfaj mindenhol 9
tapintott, mint egy hangterelő lemez, a tapintás aztán a többé érzékszervvé vált szét, amelyek a fajokkal együtt fejlődtek ki. Az első gyökérfaj „érzékszerve” a tapintás volt, ami atomjaiknak azt a képességét jelentette, hogy külső atomokkal összhangban tudtak rezegni. A „tapintás” szinte azonos a rezonanciával. Az érzékszervek minden fajnál más síkon voltak, például a negyedik gyökérfajnak a mieinknél sokkal fejlettebb érzékszervei voltak, de egy másik síkon. Ez nagyon anyagi faj is volt. A hatodik és a hetedik érzék az âkâshai hangokba fog beleolvadni. „Attól függ, hogy a tapintásérzék az anyag milyen szintjével függ össze, aszerint adunk neki nevet.”
Prána Kérdés: A prána az emberi testben lévő számtalan „élet” terméke-e, és ezért bizonyos mértékben a test sejtjeinek vagy atomjainak a terméke? Válasz: Nem. A prána az „életek” szülőanyja. Például egy szivacsot bele lehet meríteni az óceánba. A szivacs belsejében levő vizet a pránához lehet hasonlítani, kívül pedig Jîva van. A prána az élet mozgató princípiuma. „Az életek elhagyják a pránát, a prána nem hagyja el azokat. Vedd ki a szivacsot a vízből, és megszárad, ezzel jelképezve a halált. Minden princípium Jîva differenciálódása, de a mozgató élet mindegyikben a prána”, az „életlehelet”. A kâma a pránától függ, nélküle nem lenne kâma. A prána kelti életre a kâmikus csírákat, az tesz minden vágyat fontossá és elevenné.
A második gerincoszlop Kérdés: Hivatkozva a második gerincoszloppal kapcsolatos kérdésre adott válaszra, mi fog a hatodik gyökérfajban a második gerincoszloppá válni? Idânak és pingalânak különkülön fizikai csatornája lesz talán? Válasz: A szimpatikus idegszálak fognak összenőni, és második gerincoszlopot alkotni. Idâ és pingalâ sushumnâval fog egyesülni, és egy lesz vele. Idâ a gerincoszlop bal oldalán van, pingalâ a jobb oldalon.
A beavatottak Pythagorasz beavatott volt, az egyik legnagyobb a tudósok között. Tanítványa Archytas, csodálatosan jártas volt az alkalmazott tudományokban. Platón és Eukleidész beavatott volt, de Szokrátész nem. Egyetlen igazi beavatott sem volt nős. Eukleidész geometriáját a misztériumokban tanulta. A modern tudósok csak régi igazságokat fedeznek fel újra.
A kozmikus tudat H.P.B. a kozmikus tudatról magyarázott, amely – mint minden egyéb – hét síkon létezik, ezekből három elképzelhetetlen, négy pedig a legmagasabb adeptusok számára megismerhető. A síkokat a következő diagramon vázolta fel:
9
Manasz – Én Kâma – Manasz vagy felső pszichikus Pránikus Kâma vagy alsó pszichikus Asztrális Prâkriti vagy földi Ha csak a legalacsonyabbat tekintjük, a földit (később kezdték ezt a síkot Pâkritinek nevezni), ez hét síkra osztható, és ezek ismét hétre, ami kiadja a 49-et.
A földi sík Ez után H.P.B Prakriti legalsóbb síkját, vagyis a valódi földi síkot vette elő, és a következőképpen osztotta fel:
Valódi földi síkok vagy 7. prakriti
7 6 5 4 3 2 1
Para-Én vagy atmikus Belső-Én vagy buddhikus Manasz-Én Kâma-manasz vagy alsó manasz Pránai kâma vagy pszichikus Asztrális Tárgyiasult
A tárgyiasult vagy érzékelési sík az, amelyet az öt érzékszervünkkel lrzékelünk. A második síkján a dolgok megfordítva vannak. A harmadik síkja a pszichikus, itt találjuk az ösztönt, ami megakadályozza, hogy a kis macskák belemenjenek a vízbe, és megfulladjanak. A földi, tárgyiasult tudat alábbi táblázatát adta meg: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Érzékelési Ösztönös Fiziológiai-érzelmi Szenvedély-érzelmi Mentális-érzelmi Spirituális érzelmi x
Az asztrális sík A három alsó Prâkritis sík az asztrális síkkal – amely közvetlenül követi – van kapcsolatban.
9
7 6 5 4 3 2 1
Asztrális buddhi Asztrális manasz Asztrális kâma-manasz Asztrális pszichikus van pránikus Asztrális asztrális Asztrális tárgyiasult
A második sík első alsíkjáról H.P.B. azt mondta tanítványainak, ne feledjék, hogy azon mindent, amit látnak, meg kell fordítani, amikor lefordítják, például a számok visszafelé értendők. Az asztrális tárgyiasult sík mindenben a földi tárgyiasultnak felel meg. A második alsík az alsóbb sík második alsíkjának felel meg, de a tárgyak ott rendkívül ritka, asztralizált asztrális anyagból vannak. Ez a sík a közönséges médiumok határa, ennél tovább nem mehetnek, Annak, aki nem médium, ha el akarja érni, aludnia kell, vagy transzban lennie, vagy kéjgáz hatása alatt, a közönséges delíriumban levők is erre a síkra kerülnek. A harmadik, a pránikus alsík rendkívül élénk természetű. A legnagyobb delírium oda viszi a beteget. A delírium tremensben szenvedők ide és a fölötte levő síkra kerülnek. Az őrültek gyakran tudatosak ezen a síkon, és szörnyű látomásaik vannak. Ez átvezet – A negyedik alsíkra, a legrosszabbra az asztrális síkok között, ami kâmikus és szörnyű. Onnan jönnek a kísértő képek, alkoholisták képei a kâma-lokában, amelyek másokat ivásra kényszerítenek, az összes bűn képei, amelyek beleoltják az emberekbe a bűnös hajlamokat. A gyenge emberek aztán majomszerűen utánozzák ezeket a képeket, és így befolyásuk alá kerülnek. Ez az oka a járványos bűnözéseknek, a szerencsétlenségek sorozatainak, a csoportosan bekövetkező baleseteknek. A legsúlyosabb delírium tremens ezen az alsíkon van. Az ötödik alsík az álombeli figyelmeztetéseké, az alsóbb mentálisból jövő visszatükröződéseké, pillantásoké a múltba és a jövőbe, ez a mentális, és nem a spirituális dolgok síkja. A mesmerizált tisztánlátó elérheti ezt a síkot, sőt, ha jó, túl is haladhat rajta. A hatodik az az alsík, ahonnan minden szép ihlet jön a művészetekben, a költészetben és a zenében, a magasrendű álmok, a lángész felvillanásai. Itt kapunk rövid bepillantásokat előző életeinkbe anélkül, hogy lokalizálni vagy elemezni tudnánk azokat. A hetedik alsíkon halálunk pillanatában vagy kivételes látomások idején vagyunk. Ott van a fuldokló, amikor egész elmúlt életére emlékezik. E sík eseményeinek emlékét a szívben kell összpontosítani, „Buddha székhelyén”. Ott is marad, de erről a síkról nem jönnek le benyomások a fizikai agyba.
9
(Ebben az ábrában valamennyi kozmikus síknak azonos nagyságúnak kellene lennie, olyan nagynak, amilyen a legalsó, Prakriti sík. A körben minden Prakriti síknak akkorának kellene lennie, amilyen az első, vagyis a legalsó. Így azonban az ábra túlságosan nagy lenne, ezért össze kellett tömöríteni.)
Általános megjegyzések A hatha jógában csak a fent tárgyalt két síkot használják. A prána és az aurikus burok lényegét tekintve ugyanaz, majd Jîvaként azonos az Egyetemes Istenséggel. Ez ötödik princípiumában Mahat, a hatodikban pedig Âlaya. (Az Egyetemes Élet is hét princípiumú.) Mahat a legmagasabb rendű Lény a kozmoszban, fölötte nincs istenibb lény, a legfinomabb anyagból, Sûkshmából van. Bennünk ez a manasz, és még a Logoszok is kevésbé magasak, mert még nem szereztek tapasztalatokat. A manaszi lény még a Mahâmanvantara végén sem pusztul el, amikor pedig az összes Isten feloldódik, hanem a parabrâhmai szunnyadó állapotból majd ismét felmerül. A tudat a szuperkozmikus mindentudás kozmikus magja. Megvan benne a lehetőség, hogy az Isteni Tudattá kivirágozzon. A túl robosztus testi egészség hátrány a látnok számára. Így volt ez Swederborgnál is. Fohat mindenütt ott van, fonálként fut át mindenen, és megvan a maga hetes tagozódása.
9
Hat kozmikus sík, a hetedik az aurikus tojás. A kozmikus aurikus burokban benne van a megnyilvánuló világegyetem egész karmája. Ez a Hiranyagarbha. Jîva mindenütt ott van, és a többi princípium is.
A fenti diagram minden naprendszer alaptípusát képviseli. Mahat, amely egyedül van, mielőtt a világegyetemet áthatná, differenciálódik, amikor áthatja azt, ahogyan a manasz is teszi az emberben.
9
Ha ezt a diagramot az emberi princípium és a tudat síkjai ábrázolásának tekintjük, akkor 7, 6. és 5. rendre Shivát, Vishnut és Brahmât képviseli, közülük Brahmâ a legalsó. Shiva a négyarcú Brahmâ, a Teremtő, a Fenntartó, a Pusztító és az Újrateremtő. Az 6. és a 4. közé jön Antahkarana. A ∆ Krisztust, a tolvajok között megfeszített Áldozatot képviseli, ez a kétarcú lény. A vedânta iskola követői ebből álcázásként négyességet csinálnak: antahkarana, chit, buddhi és manasz.
9
Parabrahman és Mûlaprakriti manvanatarai aspektusai
Megj: A sugarak száma önkényes, és nincs jelentőségük. Az érzékelő élet az asztrálissal kezdődik, nem a fizikai atomjaink azok, amik látnak. A tulajdonképpeni tudat kâma és manasz között kezdődik. Az âtmâ-buddhi inkább a test atomjaiban működik, a bacilusokban, mikrobákban, mint magában az emberben.
A tárgyias tudat Az érzéki tárgyias tudat magába foglal mindent, ami az ember öt fizikai érzékszervéhez tartozik, és uralkodó az állatokban, madarakban, halakban és egyes rovaroknál. Itt vannak az „életek”, tudatuk az âtmâ-buddhiban van, ezek teljesen manasz nélküliek.
Az asztrális tudat Ezzel egyes növények (például az érzékelők), a hangyák, a pókok és egyes indiai éjszakai lepkék rendelkeznek, de a méhek nem. A gerinces állatoknak általában nem rendelkeznek ezzel a tudattal, de a méhlepényes emlősöknek megvan az emberi tudat minden lehetősége, bár jelenleg természetesen szunnyadó állapotban. Az értelmi fogyatékosak ezen a síkon vannak. Okkult igazság az ismert kifejezés, hogy „eszét vesztette”. Mert amikor az alsóbb elme ijedtségből vagy más okból megbénul, akkor a tudat az asztrális síkon van. Az őrültség tanulmányozása meg fogja világítani ezeket a kérdéseket. Ezt nevezhetjük az „idegi síknak”. „Ideg-központjaink” által ismerhető meg, amelyekről a fiziológia semmit nem tud, például a tisztánlátóról, aki bekötött szemmel olvas, ujja hegyével, gyomrával, stb. olvas. Ez az érzék a süketnémáknál nagyon kifejlődött.
9
Kâma-pránikus tudat Az általános élet-tudat, amellyel az egész tárgyiasult világ rendelkezik, még a kövek is, mert ha a kövek nem élnének, nem pusztulhatnának el, nem szikrázhatnának, stb. A kémiai elemek közötti vonzás is ennek a kâmai tudatnak a megnyilvánulása.
Kâma-manaszi tudat Legalacsonyabb szintjein az állatok és a szellemi fogyatékosak ösztönös tudata az érzékelés síkjain. Az emberben ezek racionalizálódtak, például a szobába zárt kutyának megvan az ösztöne, hogy kiszabaduljon, de nem tud, mert ösztöne nem eléggé racionalizált ahhoz, hogy a szükséges eszközökhöz folyamodjon, az ember azonban rögtön felfogja a helyzetet, és kiszabadítja magát. Ennek a kâma-manaszi tudatnak legmagasabb foka a pszichikus tudat. Így tehát hét szint van az ösztönös állattól a racionalizált ösztönösségig és a pszichikusságig.
Manaszi tudat Erről a síkról a manasz fölfelé nyújtózik Mahat felé
Buddhikus tudat Ez a buddhi és az aurikus burok síkja. Innen megy át az égben lévő Atyához, âtmâhoz, és visszatükröz mindent, ami az aurikus burokban van. Öt és hat, ezért magába foglalja a síkokat a pszichikustól az isteniig.
Különfélék Az értelem olyan dolog, amely a helyes és a helytelen között ingadozik. De az intelligencia – az intuíció – magasabb, az a tiszta látás. Ahhoz, hogy a kâmától megszabaduljunk, minden anyagi ösztönünket szét kell zúznunk, „ki kell szorítanunk az anyagot”. A fizikai test a szokás rabja, mechanikusan ismétli a jó impulzust ugyanúgy, mint a rosszat. Nem mindig a fizikai test az, ami a kísértő, tíz esetből kilencben az alsóbb manasz az, amely képeivel kísértésbe viszi a fizikai testet. A legmagasabb adeptus a negyedik szoláris síkon kezdi samâdhiját, de nem tud kilépni a Naprendszerből. Amikor megkezdi samâdhiját, azon a szinten van, mint egyes Dhyan Chohanok, de amint a hetedik síkra (nirvánába) emelkedik, felülmúlja őket. A Hallgatag Figyelő a negyedik kozmikus síkon van. A magasabb manasz irányítja az akaratot, az alsóbb önző vággyá változtatja. A fejet nem szabad befedni a meditációban, a samâdhiban fedve van. A Dhyân Chohanok szenvedélytelenek, tiszták és elme nélküliek. Nincsenek harcaik, sem szétzúzandó szenvedélyeik. 1
A Dhyân Chohanoknak át kell menniük az élet iskoláján. „Isten iskolába jár.” Közülünk a legkülönbek majd Mânasaputrák lesznek a jövőben, a legalacsonyabbak Pitrik. Mi itt hét intellektuális hierarchia vagyunk. Ez a Föld lesz a következő föld holdja. A Pitrik asztrálisak, amelyet âtmâ-buddhi beárnyékol, amint az anyagba zuhannnak. A „pudingszerűeknek” volt életük és âtma-buddhijuk, de nem volt manaszuk. Ezért érzékek nélküliek voltak. Az egész fejlődés oka a tapasztalatszerzés. Az ötödik körben mindnyájan a Pitrik szerepét fogjuk játszani. Ki kell majd lőnünk chhâyâinkat egy más emberiségbe, és ott kell maradnunk, amíg ez az emberiség tökéletesedik. A Pitrik befejezték feladatukat ebben a körben, és a nirvánába mentek, de visszatérnek majd, és ugyanezt a hivatást töltik be az ötödik kör közepén. A Pitrik negyedik vagy kâmai hierarchiája válik a „húsból való emberré”. Az asztrális test (éterikus testmás) az első az anyaméhben, azután jön a csíra (a permanens atom), ami megtermékenyíti azt. Aztán anyagba öltözik, amint a Pitrik is tették. A chhâyâ voltaképpen az alsóbb manasz, a magasabb elme árnyéka. Ez a chhâyâ készíti a mâyâvi rûpát. A sugár az asztrális sík legmagasabb fokozatába öltözik. A mâyâvi rûpa a következőkből áll: Az asztrális test, mit upâdhi, az irányító intelligencia a szívből, a tulajdonságok az aurikus burokból. Az aurikus burok felveszi az âtmâ fényét, és beárnyékolja a fej körül keringő dicsfényt. Az aurikus fluidum az élet- és akarat princípium kombinációja, az élet és az akarat pedig egy és ugyanaz a kozmoszban. Amikor akarattal irányítjuk, a szemeken és a kezeken át árad ki. Az aurikus fény minden testet körülvesz, ez az „aura”, amely belőlük kisugárzik, akár állatok, akár növények, akár ásványok esetében. Ez pl. az a fény, amit a mágnesek körül látunk. Az âtmâ-buddhi-manasz az emberben megfelel a három Logosznak a kozmoszban. Nemcsak megfelelnek, de mindegyik sugárzás is a kozmoszból a mikrokozmoszba. A harmadik Logosz, Mahat, manasszá válik az emberben, mivel a manasz csupán individualizálódott Mahat, mint ahogy a napsugarak is individualizálódnak a testekben, amelyek elnyelik azokat. A napsugarak életet adnak, táplálják azt, ami már megvan, és kialakul az egyén. Mahat úgymond megtermékenyít, és az eredmény a manasz. A buddhi-manasz a Kshetrajna. Mahatnak, mint minden egyébnek, hét síkja van.
1
Az emberi princípiumok H.P.B két ábrát rajzolt, amelyek az emberi princípiumok ábrázolásának különböző módjait mutatják. Az elsőben a két alsót figyelmen kívül hagyják, eltűnnek, eloszlanak, nincs szerepük. Öt marad, az âtmâ sugárzása alatt.
A másodikhoz:
Az alsóbb négyességet tisztán anyagnak tekintik, tárgyiasult illúziónak, és marad manasz és az aurikus tojás, mivel a magasabb princípiumok az aurikus tojásban tükröződnek vissza. Mindezekben a rendszerekben a fő elv a szellem leszállása és újbóli felemelkedése, az emberben és a kozmoszban. A szellemet úgy húzza valami lefelé, mint a spirituális gravitáció. Tovább keresve ennek okát, a tanulókat leellenőrizve H.P.B. csak utalásokat tett a három Logoszra: 1. Az elme potencialitása (abszolút gondolat) 2. Csírájában levő gondolat 3. Tevékeny eszmeteremtés.
Megjegyzések A védelmi jellegű variációkat – például, amikor a rovarok színe azonos annak a színével, amiből táplálkoznak – a természet elementáljainak munkájával magyarázta.
1
A forma különböző síkokon van, és az egyik sík formái lehetnek formanélküliek egy másik sík lakói számára. A kozmokrátorok az Isteni Elme síkján építenek, amelyet ők látnak, de mi nem. A forma a korlátozás princípiuma – pincipium individuationis –, ez a princípium a kozmikus anyagban megnyilvánuló isteni törvény, amely lényegét tekintve határtalan. Az aurikus tojás az ember határa, ahogyan Hiranya-garbha a kozmoszé. Az első lépés a kriyâshakti véghezvitele felé a képzelet használata. Valamit elképzelni annyi, mint egy modellt létrehozni arról, amit kívánunk, amely minden részletében tökéletes. Ezután az akarat lép működésbe, és ezáltal a forma a tárgyiasult világba tevődik át. Ez a kriyâshaktival történő teremtés.
Napok és bolygók Egy üstökös részben lehűl, és napként telepszik le. Aztán fokozatosan bolygókat vonz maga köré, amelyek még nem kapcsolódtak semmiféle központhoz, és így alakul ki évmilliók alatt egy naprendszer. Az elhasznált bolygók egy másik naprendszer bolygójának holdjává válnak. A nap, amelyet látunk, a valódi nap visszatükröződése, ez a tükröződés, mint külső, konkrét dolog, a kâma-rûpa, és az összes nap együtt a kozmosz kâma-rûpáját alkotja. A nap saját rendszere számára buddhi, mivel a valódi nap visszatükröződése és tudathordozó eszköze, ami âtmâ, és ezen a síkon láthatatlan. Valamennyi fohati erő – az elektromosság, stb. – ebben a visszatükröződésben van.
A Hold Bolygónk fejlődésének kezdetén a Hold sokkal közelebb volt a Földhöz, és nagyobb is volt, mint most. Eltávolodott tőlünk, méretében pedig sokat zsugorodott. (A Hold összes princípiumát átadta a Földnek, míg a Pitrik csak saját chhâyâikat adták az embernek.) A Hold hatásai teljesen pszicho-fiziológiaiak. A Hold halott, és ártalmas emanációkat bocsát ki magából, mint egy holttest. Vámpírizálja a Földet és lakóit, és így bárki holdsugárban alszik, szenved, mert életerőt veszít. Egy fehér lepel védelmet nyújt, mert a sugarak nem hatolnak át rajta, és különösen a fejet kell így védeni. Akkor a legerősebb, amikor telihold van. Részecskéket vet ki magából, amelyeket magunkba felveszünk, és így fokozatosan feloszlik. Ahol hó van, a Hold úgy néz ki, mint egy holttest, mert a fehér havon keresztül képtelen hatékonyan vámpírizálni. Ezért a hófödte hegyek mentesek rossz hatásaitól. A Hold foszforeszkál. A lankai râkshakákról és az atlantisziakról azt mondják, hogy hatalmukba kerítették a Holdat. A thessaliaiak tőlük tanulták mágiájukat. Ezoterikus szempontból a Hold az alsóbb manasz szimbóluma, csakúgy, mint az asztrálisé is. Vannak olyan növények, amelyek a napsugárban hasznosak, de károsak a holdsugárban. A mérges füvek akkor a legaktívabbak, ha holdsugárban szedik azokat. A hetedik körben új hold fog megjelenni, és a mostani Holdunk pedig végül feloszlik és eltűnik. Van most egy bolygó, „a titokzatos bolygó”, a Hold mögött, és az fokozatosan 1
haldoklik. Végül eljön majd az idő, hogy princípiumait egy új Laya-központba küldje, és ott egy új bolygó jön létre, amely egy másik naprendszerbe fog tartozni, és a jelenlegi titokzatos bolygó annak az új bolygónak lesz a holdja. Ennek a holdnak semmi köze nem lesz a mi Földünkhöz, bár belekerül a látóterünkbe.
A Naprendszer A Naprendszerbe beletartozik az összes látható bolygó, amelyet az asztronómusok belehelyeznek, csak a Neptunusz nem. Tartoznak még hozzá olyanok is, amelyeket nem ismer a tudomány, valamint „az összes elkövetkező, még láthatatlan holdak”. A bolygók csak a mi tudatunkban mozognak. A hét titkos bolygó urainak nincs olyan befolyásuk a földön, mint amilyen a földnek van a többi bolygón. A Nap és a Hold az, amelyiknek valójában nemcsak mentális, hanem fizikai hatása is van. A Nap hatása az emberiségre a kâma-pránával, a bennük levő legtöbb fizikai kâmai elemekkel függ össze, az életprincípium az, ami segíti a növekedést. A Hold hatása főképpen kâma-manaszi vagy pszicho-fiziológiai, a pszichológiai agyra, az agy-elmére hat.
Drágakövek H.P.B. egy kérdésre azt válaszolta, hogy a gyémánt és a rubin a Nap alá tartozik, a zafír a Hold alá, „de mit számít ez Önnek?”
Az idő Amikor egyszer kint vagyunk a testünkből, és nem vagyunk alávetve a mások által kialakított tudati szokásoknak, az idő nem létezik többé. A ciklusok és korszakok a tudattól függnek, nem először vagyunk itt, a ciklusok azért térnek vissza, mert mi visszatérünk a tudatos létbe. A ciklusokat az emberiség tudatával mérik, és nem a természettel. Azért történnek velünk ezek a dolgok, mert ugyanazok vagyunk, mint az elmúlt korszakokban.
A halál A hinduk a halált tisztátalannak tekintik, mert a test feloszlik, és egyik síkról a másikra kerülünk. „Hiszek az átalakulásban, de nem a halálban”.
Atomok Az atom a molekula lelke. Ő a hat princípium, a molekula pedig a teste. Az atom a tárgyiasult kozmosz Âtman-ja, vagyis a legalsóbb prakriti hetedik síkján van.
Kifejezések H.P.B. azzal kezdte, hogy az okkultizmust tanulmányozóknak ismerniük kellene a szanszkrit kifejezések helyes jelentését, és meg kellene tanulniuk az okkult jelképrendszert. Legjobb lesz, ha mindjárt azzal kezdik, hogy megtanuljuk a 14 (7x2) és 7 (sapta) loka helyes
1
ezoterikus beosztását és nevét, amelyek exoterikus szövegekben találhatók. Azok ott igen nagy összevisszaságban szerepelnek, és tele vannak félrevezető információkkal. Ennek illusztrálására az alábbi három osztályozást ismertette:
Lokák 1. -
Az általános exoterikus, ortodox és tantrikus kategória: Bhûr-loka Bhuvar-loka Svar-loka Mahar-loka A második hét visszatükröződik. Janar-loka Tapar-loka Satya-loka
2. -
A Sânkhya és néhány vedantista szerinti felosztás: Brahmâ-loka Pitri-loka Soma-loka Indra-loka Gandharva-loka Yaksha-loka
3. -
A vedantista, az ezoterikust legjobban megközelítő felosztás: Atala Vitala Sutala Talâtala (vagy Karatala) Rasâtala Mahâtala Pâtâla.
Ezoterikusan mindegyikük megfelel a kozmikus vagy dhyân chohâni hierarchiáknak és az emberi tudat állapotainak és ezek alosztályainak (49). Hogy ezt értékelni tudjuk, előbb meg kell értenünk a vedantista (3.) osztályozásánál használt kifejezéseket. Kifejezés Tala Atala Vitala Sutala Karatala Rasâtala Mahâtala
Jelentés Hely. Nem hely. Némi változás a jobb érdekében, vagyis jobb az anyag számára, amennyiben több anyag kerül belé, más szóval differenciáltabbá válik. Ősi okkult kifejezés. Jó, kitűnő hely. Valami, amit meg lehet ragadni vagy érinteni (kara = kéz), vagyis az az állapot, amelyben az anyag megfoghatóvá válik. Az ízlelés helye, olyan hely, amelyet az egyik érzékszervvel érzékelni lehet. Exoterikusan „nagy hely”, ezoterikusan azonban olyan hely, amely szubjektíve minden mást magába foglal, potenciális pedig magába foglalja mindazokat, amelyek előtte vannak. 1
Pâtâla
Valami, ami a lábunk alatt van (pada = láb), bármi upâdhi-ja vagy alapja, az ellenkező végletek, Amerika, stb.
Mindegyik loka, hely, világ, állapot, stb. (exoterikusan) öt és (ezoterikusan) hét állapotnak vagy tattvának felel meg, és változik át, amelyek számára nincsenek meghatározott elnevezések. Ezek az alábbi fő csoportosításban a 49 „tüzet” alkotják. 5 és 7 tanmâtra, a külső és belső érzékek, 5 és 7 bhûta, vagy elem, 5 és 7 jnyânendrya, vagy érzékszervek, 5 és 7 karmendrya, vagy a cselekvés szervei. Ezek általában a tudat állapotainak, a Dhyân Chohanok hierarchiáinak, a tattváknak, stb. felelnek meg. Ezek a tattvák változnak át az egész világegyetemmé. A 14 loka 7-ből és 7 visszatükröződésből áll, fönt, lent, belül, kívül, tárgyiasulatlan, tárgyiasult, tiszta, tisztátalan, pozitív, negatív, stb.
A lokák vedânta osztályozásának megfelelő tudatállapotok magyarázata 7. Atala. Az âtmikus vagy aurikus állapot vagy helyszín. Ez közvetlenül az ABSZOLÚT-ból árad ki, és ez az első valami az univerzumban. Megfelel az elsődleges nemszubsztanciális lények hierarchiájának egy olyan helyen, amely (számunkra) nem hely, egy olyan állapotban, amely nem állapot. Ez a hierarchia tartalmazza az elsődleges síkot, mindent, ami volt, van és lesz a Mahâmanvantara kezdetétől a végéig, minden ott van. E megállapítást azonban nem szabad úgy tekinteni, hogy Kismet-re vonatkozik, ez utóbbi ellenkezik az okkultizmus minden tanításával. Itt vannak a Dhyâni Buddhák hierarchiái. Állapotuk a Parasamâdhi, a Dharmakâya, egy olyan állapot, amelyben fejlődés nem lehetséges. Az ott lévő lényekről ezt lehetne mondani, hogy tisztaságban, homogenitásban kristályosodnak. 6. Vitala. Itt vannak az égi Buddhák vagy Bodhisattvák hierarchiái, akikről azt mondják, hogy a hét Dhyâni Buddhából áradnak ki. Vitala a Földön a Samâdhival, az emberben lévő buddhikus tudattal van kapcsolatban. Semmilyen adeptus – egyet kivéve – nem lehet és élhet magasabban ennél a síknál. Ha átmegy az âtmikus vagy Dharmakâya állapotba (Âlaya), akkor többé nem térhet vissza a Földre. Mindkét állapot teljesen hipermetafizikai. 5. Sutala. Egy differenciált állapot, amely a Földön a magasabb manasznak, ennélfogva a Shabda-nak (hangnak), a Logosznak, saját magasabb Énünknek felel meg. Megfelel továbbá a Földön a Mânushi Buddha állapotnak, mint például Gautamaé. Ez a samâdhi harmadik szintje (a samâdhinak hét szintje van). Ide tartoznak a Kumârák, az Agnishvâtták, stb. hierarchiái. 4. Karatala. Megfelel a Sparsha-nak (tapintás) és a mânasza-manasz vagy tiszta manaszi sugár (amely az alsó manasz, mielőtt a kâmával keveredik, pl. a kisgyermekben) asztrális anyagához tartozó félig tárgyiasult, éterikus Dhyân Chohanok hierarchiáinak. Ezeket Sparsha Déváknak, a tapintással megáldott déváknak nevezik. A dévák e hierarchiái fejlődőképesek: az első hierarchiának egy érzéke van, a másodiknak kettő, és így tovább
1
hétig. Mindegyik magába foglalja potenciálisan valamennyi érzéket, de még nem kifejlesztve. A Sparshat leginkább affinitásnak, érintkezésnek lehetne nevezni. 3. Rasâtala vagy Rûpatala. Megfelel a rûpa vagy látás-dévák hierarchiáinak, amelyek három érzékkel rendelkeznek, a látással, a hallással és a tapintással. Ezek a kâma-manaszi lények és a magasabb elementálok. A rózsakereszteseknél ezeket szilfeknek és undináknak nevezték őket. Földi viszonylatban egy mesterséges tudatállapotnak felel meg, amelyet hipnózissal vagy kábítószerekkel lehet előidézni (morfium, stb.). 2. Mahâtala. Megfelel a Rasa vagy ízlelés dévák hierarchiáinak, és egy olyan tudatállapotot foglal magába, amely az alsó öt érzéket és az élet és létezés emanációit tartalmazza. Ez az emberben a kâmanak és a pránának fele meg, a természetben pedig a gnómoknak és a szalamandereknek. 1. Pâtâla. Megfelel a Gandha vagy szaglás dévák hierarchiáinak, az alvilágnak vagy az ellenlábasoknak, a Myalbának. Ebbe a szférába tartoznak a teljesen értelmetlen állatok, amelyeknek érzései csak az önfenntartásra, az érzékek kielégítésére vonatkoznak, továbbá a mélységesen önző emberi lények ébren vagy alvás közben. Ezért kellett – mint mondják – Nâradának meglátogatni Pâtâlát, amikor megátkozták, hogy újraszülessen. Nârada azt jelentette erről az életről, hogy ez nagyon kellemes volt azok számára, „akik soha nem hagyták el születési helyüket”, és hogy igen boldogok voltak. Ez földi állapot, és megfelel a szaglás érzékének. Itt vannak az állati Dugpák, az állatok elementáljai és a természetszellemek.
A fenti osztályozás további magyarázata 7. Aurikus, âtmikus, âlayai érzék vagy állapot. A teljes potencialitás állapota, de aktivitás nélkül. 6. Buddhikus, az univerzummal való egység érzéke, amelyben lehetetlen elképzelni önmagunkat az univerzumtól elválasztva. (Megkérdezték, hogy az âlayai kifejezést miért az âtmikus állapotra, és miért nem a buddhikus állapotra alkalmazták. Válasz: ezek az osztályok nem szigorú felosztások. Egy kifejezés megváltoztathatja helyét aszerint, hogy az osztályozás exoterikus, ezoterikus vagy gyakorlati. A tanulók próbálják meg ezeket a dolgokat tudatállapotokba lehozni. A buddhi valójában egy és oszthatatlan. Ez egy belső érzés, szavakban egyáltalán nem fejezhető ki. Minden besorolást értelmetlen magyarázni.) 5. Shâbdikus, a hallás érzéke. 4. Spârshikus, a tapintás érzéke. 3. Rûpikus, az az érzésállapot, amikor testnek érezzük magunkat, és azt érzékeljük. (rûpa = forma). 2. Râsikus, az ízlelés érzéke. 1. Gândhikus, a szaglás érzéke.
1
Az összes kozmikus és emberi állapot és érzék megfelel a mi érzékszerveinknek. Vannak Jnyânendrya-k, elsődleges szervek, közvetlenül a tapintáson, a látáson, stb. keresztül érkező tudásra. Ezek a Sharîra képességei, a Netra (szem), orr, beszéd, stb. segítségével, továbbá a Karmendrya-k, a cselekvő szervek, mint kéz, láb, stb. használatával. Exoterikusan ötször ötből álló sorozat van, összesen tehát 25. Ebből 20 esetleges, öt pedig buddhikus. Exoterikusan a buddhiról azt tartják, hogy észlel, ezoterikusan viszont az észlelést csupán a magasabb manaszon keresztül éri el. E 20 mindegyike pozitív és negatív, így összesen 40-et kapunk. A négy ötös sorozatnak megfelel még két-két tárgyiasulatlan állapot, összesen tehát nyolc. Ezek, miután tárgyiasulatlanok, nem kettőzhetők. Tehát összesen van 40 + 8 = 48 „buddhi-felismerés”. Ezek a Mâyâ-val, amely mindent magában foglal, 49-et tesznek ki. (Ha egyszer az ember eléri a Mâyâ-felismerést, akkor már adeptus.)
Táblázat 5+5 5+5 5+5 5+5 -----20+20
Tanmâtra Bhûta Jnyânendrya Karmendrya
2 2 2 2 -8
tárgyiasulatlan tárgyiasulatlan tárgyiasulatlan tárgyiasulatlan
20 + 20 + 8 + Mâyâ = 49.
A lokák A brâhmanák exoterikus irataikban (amelyekben szándékos félrevezetések vannak) 14 lokát (köztük a Földet) adnak meg, amelyekből 7 tárgyiasult, bár nem nyilvánvaló, és 7 tárgyiasulatlan, viszont a Belső Ember számára bebizonyítható. Hét isteni loka és hét alvilági (földi) loka van. HÉT ISTENI LOKA 1. Bhûrloka (a föld) 2. Bhuvarloka (a Föld és a Nap között – Munik) 3. Svarloka (a Nap és a Sarkcsillag között – Jógik) 4. Maharloka (a Föld és a Naprendszer legkülső határai között)88 5. Janarloka (túl a Naprendszeren, azon Kûmarak otthona, akik nem tartoznak ehhez a síkhoz) 6. Taparloka (a mahâtmai régión is túl, a Vairâja istenségek lakhelye) 7. Satyaloka (a Nirvanîk lakhelye)
HÉT ALVILÁGI (FÖLDI) LOKA 1. Pâtâla (a mi Földünk) 2. Mahâtala 3 Rasâtala 4. Talâtala (vagy Karatala) 5. Sutala 6. Vitala 7. Atala
Ezeket a brâhmanák alulról felfelé olvassák.
88
Mindezek a „terek” speciális magnetikus áramlatokat jelentenek, vagyis a szubsztancia síkjait, és azokat a megközelítési szinteket, amelyeket a jógi vagy a chela tudata végigjár a loka-k lakóival történő asszimiláció elérésére.
1
Mind a 14 kívülről befelé létező sík, és olyan tudatállapot, (a hét isteni), amelyen keresztül az ember átmehet, és át is kell mennie, ha egyszer elhatározta magát arra, hogy a Dhyâni hét ösvényén és kapuján átmenjen. Nem szükséges ehhez testen kívül lenni, mindezt a Földön is el lehet érni egy vagy több inkanáció során. Figyeljük meg a sorrendet: a négy alsó (1, 2, 3, 4.) rûpai, vagyis ezek átéléséhez a Belső Ember az alsó manasz istenibb részecskéi vagy elemei segítségével jut el, a személyes ember pedig tudatosan. A három magasabb állapotot a személyes ember nem érheti el, és nem emlékezhet rájuk, ha csak nem tökéletesen beavatott. Egy hatha jógi pszichikusan sohasem mehet messzebb a Maharlokánál, fiziko-mentálisan pedig nem mehet túl a Talâtalán (kettős vagy duális helyen). A rádzsa jógivá váláshoz fel kell emelkedni a hetedik kapuig, a Satyalokába. Az ilyenek számára – mondják a jógi mestereink – terem a Yajna, vagy áldozat gyümölcse. Amikor a jógi átlép a Bhûr, a Bhuvar és a Svarga állapotokon, és tudata a Maharlokában összpontosul, akkor ez az utolsó sík és állapot, ahol a személyes és a magasabb manasz teljesen azonosul. Ne felejtsünk el egy dolgot: amíg az alvilági vagy földi állapotok egyben a Föld hetes felosztását is jelentik a síkokra és állapotokra, mint ahogyan a kozmikus felosztások is, addig az isteni Saptalokák teljesen tárgyiasulatlanok, és a pszichikus asztrális fény síkkal kezdődnek, és a Satya vagy Jîvanmukta állapottal végződnek. Ez a 14 loka vagy szféra képezi az egész Brahmânda (világ) kiterjedését. A négy alsó átmeneti, összes lakóival együtt, a három felső pedig örökkévaló, vagyis az előző állapotok, síkok és tárgyak csak Brahmâ egy napjáig tartanak, és minden Kalpában megváltoznak, az utóbbiak pedig Brahmâ egy korszakán keresztül megmaradnak. Az V. diagramban csak a test, az asztrális, a kâma, az alsó manasz, a magasabb manasz, a buddhi és az aurikus âtmâ van megadva. Az Élet egy egyetemes kozmikus princípium, és az egyénekhez nem jobban tartozik hozzá, mint az Âtman.
1
ELEMEK
ISTENI LOKÁK VAGY ÁLLAPOTOK
ALVILÁGI (FÖLDI) TALÁK VAGY ÁLLAPOTOK
A MEGFELELŐ HIERARCHIÁK SÍKJAI
PRINCÍPIU MOK
ÉRZÉKEK
Bhûták -----------1. Föld
Rûpa ---------------------------------1. Bhurloka. A gondolkodás és a jó emberek környezete. Pszichikai állapot (alsó manasz és kâma)
Rûpa --------------------------1. Patala. Az ember állati sűrű teste és a személyiség tartózkodik itt.
Rûpa ---------------1. Test.
Tanmâtrák ---------------1. Gandha.
2. Bhuvarloka. Olyan állapot, amelyben az ember többet gondol belső dolgaira, mint a személyiségére. Asztrális (vágy) teste belép ebbe a körbe, ahogyan szubsztanciája is. Felső pszichikai állapot. (Alsó manasz kâmai keveredéssel.) 3. Svarloka. Ebben az állapotban a jógi elveszíti minden ízlelését, és elindul az újraegyesülés felé. Szent állapot. (Megtisztult alsó manasz.) 4. Maharloka. Ahol az alsó manasz elveszíti minden kâmikus vonzását. Szent feletti állapot. (Antahkarana.)
2. Mahatala. Az ember asztrálisának, a sűrű test árnyékának lakhelye. Az árnyék felveszi e szféra jellemzőit.
Rûpa ---------------------------------1. Az ember tartózkodási helye, állatok, csecsemő állapot. Az egyik véglet a naivság, a másik az ösztönös önzés 2. Az asztrális fény és a kâma loka régiója. Az elementálok, természetszellemek, elementárisok lakhelye. Másik véglet a rûpa dévák, az állatvilág őrzői. Az ösztönök világa.
3. Kâma.
-----------Bhûták
----------------------------------Rûpa
--------------------------Rûpa
3. Devachani állapot. A gyönyör és az ok nélküli boldogság, a tiszta törekvés és megvalósítás, a kâmamanasz, a magasabb elementálok síkja. 4. Az a sík, ahol mâyâ hátrál és meggyengül. A legszentebb rûpa dévák lakhelye. Egyrészt az együttérzés, másrészt az erős önzés szférája. ----------------------------------Rûpa
Element. Szubszt. ----------5. Éter
5. Janarloka. A manasz teljesen megszanadul a kâmatól, és eggyé válik az Én-nel. Kûmara állapot. (Felső manasz) 6. Taparloka. Még ha újra is születik, sérthetetlenné, sebezhetetlenné válik. A vele született Krisztus állapota. (Buddhi-manasz) 7. Satyaloka. Ebben az állapotban a jógi eléri a legmagasabb samâdhit. Elérkezett a Nagy Választás küszöbére.
5. Sutala. A manasz teljesen a kâma rabjává válik, és megegyezik az állati emberrel 6. Vitala. Amikor ezt eléri, a felső teljesen elszakad az alsótól. A húr elpattan.
5. A Kûmarak, Mahat Fiai vagy Brahmâ lakhelye. Mindentudás minden Mâyâ birodalmához tartozóval kapcsolatban. 6. Az isteni tűz örökkévaló, sérthetetlen szubsztanciájának síkja. A Vairâják, a Nap Pitri Déváinak lakóhelye.
Arûpa --------------5. Felső manasz
5. Shabda.
6. Buddhi.
7. Atala. Az ember meghal, de azonnal újra kell születnie. A „nem hely” „nem devachant” jelent. Spirituális halál, felbomlás.
7. A beteljesedés síkja a megnyilvánult univerzumban, noumenoni.
7. Âtmikus aura.
Bhûmi Prithivî 2. Víz
Apas
3. Levegő Vâyu
4. Tűz Agni. Tejas
6. Isteni Tűz. 7. Âkasha
-----------Element. Szubszt.
3. Rasatala. Ahol a kâma minden íze (rasa) után vágyódik.
4. Talatala. Ahol az alsó manasz belekapaszkodik az érző, objektív életbe. Kâmikus.
SZÍNEK
1. Kék.
(Szaglás) 2. Asztrális kép.
2. Rasa.
Jnyânendriyak ------------------1. Tárgyiasult érzékelésen keresztül: szaglás.
ÉRZÉKSZE RVEK
1. Orr.
CSELEKVŐ SZERVEK
SPIRITUÁLISAN MEGFELELŐ SZERVEK ÉS AZ ÉRZÉKELÉS SZÉKHELYE
Karmendriyak ------------------1. Upasthâ. Nemi szervek
1. Az orr töve, a szemöldökök között. Magasan fejlett egyes állatokban, mint a kutyák és mások. 2. Lép és máj: Az előbbi spirituálisabb, az utóbbi az anyagi síkon van. A lép a balkéz kisujjának felel meg, a máj a jobbkézének.
2. Ibolya.
2. Ösztönös érzékelésen keresztül: ízlelés
2. Nyelv.
2. Pâni. Kezek.
3. Piros.
3. Magnetikus érzékelésen keresztül: látás.
3. Szem.
3. Pada. Lábak.
4. Zöld.
4. Pszichofiziológiai érzékelésen keresztül: tapintás, érintkezés.
4. Test. (Bőr)
4. Payu. Az ürítés, kiválasztás szerve.
5. Indigókék.
5. Tisztá mentális észlelésekken keresztül.
5. Fül.
5. Szív (spirituális)
6. Spirituális megértés. (Jnyâna.)
6. Sárga.
6. Lelki érzékelésen keresztül.
6. Asztrális test és szív.
5. Vak. A beszéd szerve. ------------------Karmendriyak 6. Lélek.
7. A felső szintetizáló érzék, mindent magába foglal. --------------Tanmâtrák
7. A prizma teljes hetessége, amikor aurikus, akkor kék.
7. Spirituális, az aurikus szintetizáló érzékelésen keresztül.
7. A kundalini fénye.
7. Szellem.
7. Az Âkasha, ami megtölti a koponyát, és ami számára a koponya tartalma (agy, mirigyek, stb.) nem létezik.
(Ízlelés)
3. Rupa. (Látás)
4. Alsó manasz.
TUDATOSSÁ G
4. Sparsha (Tapintás)
3. Gyomor: a gerincoszlopnak és mindkét láb lis lábujjainak felel meg.
a
4. A köldökzsinór régiója: a pâyu-nak felel meg az idegen magnetizmusok kilökéséhez.
---------------Rûpa
---------------Arûpa
110
(Hallás)
------------------Jnyânendriyak
6. Torok (fizikai), Tobozmirigy
V. DIAGRAM
111
A diagramra vonatkozó kérdésekre H.P.B. azt felelte, hogy a tapintás és az ízlelés nincs besorolva. A négy elem szabályos sorrendben van, de a Tűz valamennyit áthatja. Minden érzék áthatja a többit is. Egyetemes sorrend nincs, mert mindig az első közülük, amely a legjobban kifejlődött. A tanulmányozóknak meg kell tanulniuk a megfeleléseket, azután koncentráljanak a szervekre, és így érjék el az azoknak megfelelő tudatállapotokat. Vegyék sorba, kezdve a legalsóval, és állhatatosan dolgozzanak felfelé. Egy médium kivételesen elcsíphet néhány felvillanást a magasabbról, de rendszeres fejlődést így nem érhet el. A legnagyobb jelenségeket a kisujj érintésével és a figyelem arra történő összpontosításával lehet elérni. A lokák és a talák egymás visszatükröződései. Ugyanígy a bennük levő hierarchiák is, ellentétpárokban, a szféra két pólusán. Mindenütt jelen vannak ilyen ellentétpárok: jó és rossz, világosság és sötétség, férfi és nő. H.P.B. nem mondhatta meg, hogy miért kék a Föld színe. A kék önmagában szín, egy elsődleges szín. Az indigó is egy szín, nem pedig a kék egyik árnyalata, és ugyanez a helyzet az ibolyával. A Vairâja-k másik Manvantarákhoz tartoznak, azok tüzes Egói. Ők már megtisztultak a szenvedélyek tüzében. Ők azok, akik visszautasítják azt, hogy teremtsenek. Elérték a Hetedik Kaput, visszautasították a nirvânát, és visszamaradtak a következő Manvantarákra. Az antahkarana hét lépcsője megfelel a lokáknak. A samâdhi az a legmagasabb állapot a földön, amit testben el lehet érni. Ezen túl a beavatottnak már Nirmânakâyává kell válnia. Az elme tisztasága sokkal fontosabb, mint a test tisztasága. Ha az Upâdhi nem tökéletesen tiszta, akkor nem tudja megőrizni egy magasabb szintekről jövő emlékeket. Egy cselekedetet végre lehet hajtani úgy, hogy annak igen kevés vagy éppen semmi figyelmet nem szentelünk, és így viszonylag kevés fontossággal bír. De ha rágondolunk, ha elménket ráirányítjuk, akkor a hatás ezerszer nagyobb. A gondolatokat tisztán kell tartani. Ne felejtsük el, hogy a kâma, a rossz szenvedélyek és érzések mellett is, segít a fejlődésben azzal, hogy a felemelkedéshez szükséges vágyat és impulzust elindítja. A húson, a testen, az emberi lényen, anyagi voltában ezen a síkon rendkívül nehéz uralkodni. A legmagasabb adeptusnak is, amikor új testbe kerül, meg kell küzdeni ellene, és le kell igáznia, és ezt a leigázást nehéznek találja. A máj a tábornok, a lép a hadsegéd. Amit a máj nem tud elvégezni, azt a lép magához veszi, és befejezi. H.P.B-t megkérdezték, hogy minden személynek át kell-e haladnia a 14 állapoton? A felelet az volt, hogy a lokák és a talák e Földön levő síkokat jelentik, amelyek némelyikén mindenkinek át kell haladnia, a tanítványnak azonban mindegyiken át kell mennie az adeptussághoz vezető útján. Mindenki átmegy az alacsonyabb lokákon, de nem
112
szükségszerűen az azoknak megfelelő talákon. Mindenben két pólus van, és hét állapot minden állapotban. Vitala éppen úgy képvisel egy magasztos, mint egy alvilági állapotot. Ez az állapot – amely a halandó számára az Én teljes elkülönülését jelenti a személyiségtől – egy Buddha számára pusztán csak időleges elválás. A Buddha számára ez egy kozmikus állapot. A brâhmanák és buddhisták a talakat pokolnak telintették, de a valóságban ez a kifejezés csak képletes. Mi a pokolban vagyunk mindannyiszor, amikor nyomorultnak érezzük magunkat, ha szerencsétlenség ér, és így tovább.
Formák az asztrális fényben Az asztrális fényben levő elementálok visszatükröződések. Ami a Földön van, minden visszatükröződik ott. E visszatükröződéskeről olykor fényképek készülnek a médiumok közvetítésével. A médiumok öntudatlanul hozzák létre formákként e visszatükröződéseket. Az adeptusok tudatosan teremtik azokat Kriyâshakti-val, egy olyan módszer segítségével lehozva azokat, amelyet a fénysugarak gyűjtőlencsével történő összegyűjtéséhez lehetne hasonlítani.
Tudatállapotok Bhûrloka az az éber állapot, amelyben normálisan élünk. Ebben az állapotban vannak az állatok is, amikor érzékelik a táplálékot, a veszélyt, stb. A Svarlokában lenni annyit jelent, mint teljesen elmerülni ebben a síkban, csak az ösztönt hagyva működni, és így az anyagi síkon az ember úgy viselkedik, mint az állat. Ismeretesek olyan jógik, akik ebben az állapotban teljesen belekristályosodtak, és ekkor másoknak kell őket táplálniuk. Allahabad közelében egy jógi közel 53 éven keresztül ült egy kövön. Tanítványai minden éjjel a folyóba mártották, és aztán visszahelyezték a kőre. A nap folyamán azután a jógi tudata visszatért a Bhûrlokáb, akkor beszélt és tanított. Kalkutta közelében egy szigeten találtak rá egy jógira, akinek végtagjait egy fa gyökerei nőtték körbe. A gyökerekből kivágták, de a felébresztésére alkalmazott módszerek úgy meggyötörték, hogy ennek következtében meghalt. Kérdés: Lehetséges-e egyszerre egynél több tudatállapotban is lenni? Válasz: A tudat nem lehet egyszerre két síkon teljesen. A magasabb és az alacsonyabb állapotok összességében nem összeférhetetlenek, de ha valaki a magasabban van, akkor az alacsonyabban szórakozottá válik. Ha az ember az alacsonyabb síkra visszalépve emlékezni akar a magasabb állapotra, akkor fel kell vinnie az emlékezetét a magasabbra. Egy adeptus nyilvánvalóan élvezheti a kettős tudatállapotot. Amikor nem akar látni, akkor kivonhatja magát belőle. Lehet egy magasabb tudatállapotban, és mégis visszatérhet a neki feltett kérdéseket megválaszolni. De ebben az esetben pillanatnyilag visszatér az anyagi síkra, és aztán megint felemelkedik a magasabb síkra. Ez az egyedüli megmentője, ha számára ártalmas körülmények közé kerül. Minél mélyebbre megy az ember a talákban, annál intellektuálisabb lesz, és annál kevésbé spirituális. Az ember lehet erkölcsileg jó, de nem spirituális. Az intellektus igen közeli kapcsolatban maradhat a kâmával. Az ember lehet egy lokában, és meglátogathatja az egyik vagy akár valamennyi talát, de állapota attól a lokától függ, amelyhez tartozik. Így egy bhûrlokában tartózkodó ember hacsak átlép a talákba, akkor tönkre megy. Ha bhuvarloka az 113
otthona, már nem járhat ilyen rosszul. Ha elérte a satya állapotot, akkor bármelyik talába elmehet veszély nélkül, tisztasága fenntartja, és nem merülhet el. A talák agyi intellektuális állapotok, míg a lokák – helyesebben a három felső – spirituális állapotok. A manasz magába olvasztja a buddhi fényét. A buddhi semmit nem tud beolvasztani, mert arûpa. Amikor az Én felveszi a buddhi teljes fényét, azt tulajdonképpen az âtmâtól veszi, mert a buddhi az eszköz, és így válik a három eggyé. Ha ez megtörténik, a teljes adeptus spirituálisan egy, de van egy teste is. A négyszeres ösvény befejeződik, és az adeptus eggyé válik. A Mesterek teste – saját szemszögükből – illuzorikus, és ezért nem öregszenek, nem lesznek ráncosak, stb. Az a tanuló, aki természeténél fogva nem pszichikus, rögzítse négyszeres tudatát egy magasabb síkon, és tartsa ott. Fogja egybe az alsó négyet, és erősítse hozzá egy magasabb állapothoz. Tartsa központját ezen a magasabb síkon, és próbálja meg nem megengedni, hogy a test és az értelem lehúzza és elragadja. Éljen mindig az eszmében, és etesse, itassa, altassa úgy a testét, mintha kacsázna vele a víz felszínén.
Anyai szeretet Az anyai szeretet egy ösztön, ugyanaz az embernél és az állatnál, és az utóbbiban sokszor erősebb. Az emberi lényeknél ennek a szeretetnek a folyamatossága az együttélésnek, a vér magnetizmusának és a pszichikus vonzásnak tulajdonítható. A családok néha azokból jönnek lérte, akik már korábban is együtt életek, de gyakran nem ez a helyzet. A működésben levő okok igen összetettek, és ezeket össze kell hangolni. Néha, amikor egy igen rossz karmát hordozó gyermeknek kell megszületnie, akkor számára érzéketlen szülőket választanak ki, vagy pedig azok meghalnak, mielőtt a gyermek rossz karmája jelentkezne. Esetleg a gyermeken keresztül érkező szenvedésük egyben a saját karmájukat is jelentheti. Az anyai szeretet, mint ösztön a Rasâtala és Talâtala között van. A Lipikák vezetik az ember karmikus feljegyzéseit, és rávetítik azt az asztrális fényre. Az ingadozó emberek az egyik tudatállapotról a másikra lépnek át. A gondolat a vágy előtt születik. A gondolat hat az agyra, az agy a szervezetre, és akkor felébred a vágy. A szervezetet nem külső serkentés ébreszti fel. A gondolatot kell tehát előbb megsemmisíteni, mielőtt a vágyat megszüntetnénk. A tanuló tartsa őrizetben gondolatait. Ötpercnyi gondolkodás tönkreteheti öt év munkáját. Bár lehet, hogy az ötévi munkát sokkal gyorsabban el lehet végezni újra, mégis az idő kárbaveszik.
A tudat H.P.B. azzal kezdte, hogy kifogásolta a nyugaton kialakult véleményt a tudatról, megállapítva, hogy a vezető filozófiai rendszerekben a tudat nincs kellőképpen meghatározva. Nem tesznek különbséget tudat és öntudat között, pedig éppen ebben rejlik a különbség ember és állat között. Az állat csupán tudatos, de nem öntudatos. Az állat nem ismeri úgy az Én-t, mint szubjektumot, miként az ember. Éppen ezért óriási különbség van a madár, a rovar, a vadállat és az ember tudatossága között. De az ember teljes tudatossága az, hogy öntudatos, vagyis az, ami azt mondatja velünk, hogy „Én teszem ezt”. Ha valamilyen élvezetről van szó, akkor meg kell nézni, ki az, 114
aki ezt megtapasztalja. Nos, az ember tudata és az állatok tudata között az a különbség, hogy bár az állatokban is megvan az Én, az állat mégsem tudatosítja ezt az Ént. Spencer fejtegeti a tudatot, de ahol egy résre bukkan, azt egyszerűen csak átugorja. Ugyanígy Hume, amikor azt mondja, hogy az önizsgálatnál csakis az érzéseket látja, és nem talál semmiféle Én-t, ugyanakkor elfelejti, hogy valamilyen „Én” nélkül az érzéseket sem láthatná meg. Mi az, ami az érzéseket tanulmányozza? Az állat nincsen tudatában az „Én vagyok én” érzésnek. Az állatnak ösztöne van, de az ösztön nem ön-tudat. Az ön-tudat az elme tulajdonsága, és nem a léleké, az anima-é, ahonnan maga az „animal” (állat) szó származik. Az emberiségnek nem volt öntudata a Mânasaputrak eljövetetéig a harmadik fajban. A tudat, az agyi tudat az Én, az aurikus tojás, a magasabb manasz fénymezejéhez tartozik. A láb sejtjei tudatosak, de az eszme szolgái, nem ön-tudatosak, nem tudnak gondolatot létrehozni, jóllehet, amikor fáradtak, eljuttathatják az agyba a kényelmetlenség érzését, és így felébreszthetik a fáradtság gondolatát. Az ösztön a tudat legalacsonyabb állapota. Az ember tudata átfut hetes tudatosságának négy alsóbb oktávján. Az ember tudatosságában a tudat hét skálája létezik, de ez a tudatosság lényegében ténylegesen egy, vagyis egy egység. Milliószor millió tudatállapot van, mint ahogyan milliószor millió levél létezik. És ahogyan nem lehet két egyforma levelet találni, ugyanúgy nincs két egyforma tudatállapot sem, mert egy tudatállapotot soha nem lehet pontosan megismételni. Vajon az emlékezet velünk született dolog, amely megszülheti az Én-t? A tudás, az érzés, az akarat az elme társai, nem pedig képességei. Az emlékezet pedig egy mesterséges dolog, a viszonylagosság függvénye. Az emlékezetet lehet megélesíteni, vagy tompán hagyni, és az emlékezet függ azoknak az agysejteknek az állapotától, amelyek a benyomásokat tárolják. A tudás, az érzés, az akarat nem hozható egymással korrelációs kapcsolatba semmilyen módon sem. Ezek nem tudják egymást létrehozni, és az elme sem tudja őket létrehozni, mert ezek princípiumok, kollégák. Nem lehet tudásunk emlékezet nélkül, mert az emlékezet elraktároz minden dolgot, elrendezve azokat. Ha egy gyermeknek semmit sem tanítanak, nem is fog tudni semmit. Az agy-tudat attól függ, milyen intenzív fényt tud a felső manasz az alsóra levetíteni, és hogy milyen affinitás van az agy és a fény között. Az agyi elmét kondicionálja az, ahogyan az agy erre a világosságra válaszolni tud. Ez a manasz tudatosságának mezeje. Az állatban a monád és a manasz rejtettek, agya nem tud rájuk válaszolni. Minden lehetőség ott van, de alszik. Nyugaton vannak olyan bizonyos elfogadott tévedések, amelyek elméleteiket érvénytelenné teszik. Hány benyomást tud az ember párhuzamosan befogadni és feljegyezni tudatában? A nyugatiak azt mondják: egyet. Okkultisták azt mondják: normálisan hetet, abnormálisan 14et, 17-et, 19-et, 21-et, fel egészen 49-ig. Az okkultizmus azt tanítja, hogy a tudat mindig egy hétszeres benyomást kap, és azt raktározza el az emlékezetében. Ezt bizonyítani lehet azzal, hogy ha a zenei skála hét hangját egyszerre ütik meg, akkor a hangok egyszerre érnek el a tudatig, de a gyakorlatlan fül csak egymás után tudja felismerni a hangokat, és a közbenső időket – ha úgy tetszik – le lehet mérni. A gyakorlott fül mind a hét hangot egyszerre fogja hallani, szimultán módon. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ember két-három hetes gyakorlás után egyszerre be tud fogadni 17 vagy 18 szín-benyomást, az intervallumok pedig gyakorlással csökkenthetők. Az emlékezetet erre az életre szerezzük, és ez tágítható. A lángész az agynak a magasabb manasz felé irányuló legnagyobb válaszoló képességét és a nagyobb agyi emlékezetet jelenti. Bármely érzék kapja is a benyomást, e benyomásokat az emlékezet megőrzi.
115
Mielőtt egy fizikai érzék kifejlődne, előbb egy mentális érzék van, amely megpróbál egy fizikai érzékké válni. A mélytengerben vagy földalatti vizekben élő vak halak, ha egy tóba helyezik azokat, néhány generáción belül kifejlesztik a szemeket. De korábbi állapotukban is van látási érzékük, jóllehet nincs fizikai látásuk. Hogyan tudnák különben a sötétségben megtalálni útjukat, elkerülni a veszélyt, stb? Az elme mechanikusan és öntudatlanul befogad és elraktároz mindenféle dolgot, és azokat átteszi az emlékezetbe tudattalan észlelésként. Ha a figyelmet egy dolog rendkívüli módon magára vonja, akkor semmilyen egyidőben szerzett sérülést nem érzékelünk, de később a fájdalom belép a tudatba. Így tehát – visszatérve az egyszerre megütött hét hangra – itt csak egy impresszió van, de a fület mégis egymásutániságban érik a hangok, és így azokat az egyi elme sorrendben raktározza el, mivel a gyakorlatlan tudat nem tudja azokat egyszerre feljegyezni. Minden a gyakorlottságon és a figyelmen múlik. Így bármely érzékszervből jövő érzékelés átvitele a tudatba szinte egyidejű, ha a figyelmet rá összpontosítjuk, de ha valami zaj eltereli a figyelmet, akkor néhány másodperccel később fogja elérni a tudatot. Az okkultistának edzenie kell magát, hogy minden benyomást vagy benyomásokat egy időben fogadjon be és továbbítson tudatának hetes lépcsőzetén keresztül. Aki a fizikai időközöket a legjobban lerövidíti, az teszi legtöbbet a fejlődéséért.
A tudat és hét fokozata Az egységes tudatnak hét fokozata vagy árnyalata van, például az élvezet vagy a fájdalom pillanatában, négy alsó és három felső. 1. Fizikai érzékelés
A sejt érzékelése (bénulás esetén az érzékelés létezik, de az ember nem érzi). 2. Ön-érzékelés vagy tudatos észlelés Pl. a sejt ön-érzékelése. 3. Pszichikus érzékelés Az asztrális másé, ami fejebb viszi a következőre. 4. Vitális érzékelés Fizikai érzés, az élvezet és fájdalom, a minőség érzékelése. Ez a négy alsó fokozat, amely a pszicho-fiziológiai emberhez tartozik. 5. Az alsó manasz manaszi megkülönböztető Manaszi ön-érzékelés. képessége 6. Akarat-érzékelés Akarati érzékelés, egy eszme önkéntes befogadása, ilyenkor a fizikai fájdalom figyelembe vehető, vagy semmibe vehető. 7. Spirituális, teljesen tudatos appercepció. Mert eléri a felső ön-tudatos manaszt. (Az appercepcuó ön-érzékelést jelent, tudatos cselekvést, amikor a figyelem az érzékelésre rögzítődik, tehát nem a Leibnitz-féle appercepcióról van szó.) Ezeket bármely síkon végig lehet követni, például amikor a rossz hírek előbb átmennek a négy alsóbb fokozaton, mielőtt elérnék a szívet. Vagy vegyük a hangot: 1. Eljut a fülhöz, 2. A fül ön-érzékelése, 3. Hat a pszichikus vagy mentális érzékelésre, amely átviszi a 4. Vitális érzékeléshez (milyen hang: erős, gyenge, kemény, lágy, stb.)
116
Az Én Az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy létezik egy Én, egy valódi tudat-mező, az a már említett tény, hogy egy tudatállapotot soha nem lehet pontosan megismételni, még ha száz évig is él valaki, és milliárdnyi tudatállapoton is megy keresztül. Egy mozgalmas napon annyi tudatállapoton és al-tudatállapon megyünk keresztül, hogy lehetetlenség volna elegendő mennyiségű sejttel rendelkezni mindegyik számára. Ez segíteni fog abban, hogy megértsük, miért követik az Én-t bizonyos mentális állapotok és elvont dolgok a devachanba, míg mások csak szétszóródnak a térben. Az, ami nemes cselekedetként megérinti a Lényt, affinitásban van vele, halhatatlan, és vele megy a devachanba, részét képezve a felbomló személyiség életrajzának. Egy nemes érzelem keresztülfut a hét állapoton, és megérinti az Én-t, az elmét, amely az elme-sejtekben szólaltatja meg hangjait. Elemezhetjük a tudat működését, és le is írhatjuk, de csak úgy írhatunk a tudatról, ha feltételezzük a Szubjektum létezését.
A Bhûrloka A Bhûrloka az alsó manasszal kezdődik. Az állatok nem úgy éreznek, mint az emberek. A kutyát a korbácsütés tényleges fájdalmánál jobban érinti az, hogy érzi gazdája haragját. Az állat nem szenved emlékei és elképzelései miatt, amelyek következtében az elmúlt és a jövendő fájdalom éppen úgy létezik, mint a jelenlegi.
A tobozmirigy Az észlelés speciális fizikai szerve az agy, az észlelés pedig a tobozmirigy aurájában játszódik le. Ez az aura rezgéssel válaszol minden benyomásra, de ezt az az aurát az élő embernél nem lehet észlelni, csak érezni. Valamely, a tudatban megjelenő gondolat folyamata alatt ezen aura fényében egy állandó rezgés keletkezik, és a tisztánlátó egy élő ember agyába belenézve spirituális szemével láthatja, szinte megszámolhatja a fény hét szintjét, hét árnyalatát, amelyek lefednek mindent a legtompábbtól a legragyogóbbig. Megfogjuk egyik kezünkkel a másikat, mielőtt megfognánk, a rezgés már ott van a tobozmirigy aurájában, és megvan a maga saját színárnyalata. Ez az aura az, amely kimeríti, és tönkre teszi a szervet azokkal a rezgésekkel, amelyeket elindít. Az agy, miután rezgésbe hozták, átviszi a rezgéseket a gerincoszlopnak, és onnan tovább a test többi részébe. Mind a boldogság, mind a bánat felkelti ezeket az erős rezgéseket, és ezzel kifárasztja a testet. Az öröm vagy a bánat rendkívül erős rezgései megölhetik az embert.
A szív A tobozmirigy körül a fény hétszeres hullámzása és játéka visszatükröződik a szívben, helyesebben a szív aurájában, és ez az aura ott rezeg és ragyog a szív agyában úgy, mint a tobozmirigy körüli aurában. Ez az az exoterikusan négylevelű, de ezoterikusan hétlevelű lótusz, a Saptaparna, a Buddha barlangja, amelynek hét kamrája van.
Az asztrális és az Én Különbség van az asztrális test (vágytest) és az Én természete és lényege között. Az asztrális test molekuláris, akármennyire is éterizált legyen. Az Én atomikus, spirituális. Az atomok spirituálisak, és ezen a síkon soha nem láthatók. Körülöttük molekulák képződnek, és 117
az atomok megmaradnak e molekulák magasabb, láthatatlan alakjainak. A szem érzékeink közül a leginkább okkult természetű: hunyjuk be, és ezzel átmentünk a mentális síkra. Ha valamennyi érzékünket leállítjuk, akkor teljesen egy másik síkra kerülünk.
Individualitás Ha 12 ember együtt dohányzik, cigarettáik füstje összekeveredhet, de az egyes emberektől jövő füstmolekulák egymással rokonságban vannak, és örökre megkülönböztethetők maradnak, bármennyire is összekeveredik az egész füsttömeg. Ugyanígy, ha egy csepp víz belehullik az óceánba, akkor is megtartja individualitását. Ha egyszer cseppé vált, saját élettel, mint ahogyan az embernek is saját élete van, akkor az többé nem semmisíthető meg. Bármely emberi csoport megjelenhet csoportként az asztrális fényben, de nem lesz állandó. De egy okkultizmust tanulmányozó csoport össze fog tartozni, és a benyomás az asztrális fényben sokkal állandóbb lesz. Minél magasabb és spirituálisabb a vonzódásuk, annál tartósabb lesz a csoport összetartó ereje.
Az alsó manasz Az alsó manasz a felső manasz kiáradása, és ugyanolyan természetű, mint a felső. A felső manasz természete ezen a síkon semmiféle hatást nem kelthet, és nem is kaphat. Egy arkangyal például – mivel nem rendelkezik tapasztalatokkal – ezen a síkon érzékek nélküli lenne, és nem adhatna át, és nem fogadhatna be impressziókat. Ezért az alsó manasz beöltözik az asztrális fény esszenciájába, és ez az asztrális burok elzárja őt szülőjétől, és nem marad más kapcsolata vele, csak az antahkarana, az üdvözülés egyedüli módja. Ha az antahkarana széttörik, az emberből állat lesz.
A kâma A kâma az élet, a vér esszenciája. Ha a kâma elhagyja a vért, ez utóbbi megalvad. A prána ezen a síkon univerzális, ez bennünk a vitális princípium, ezt inkább pránai princípiumnak nevezhetnénk, mint magának a pránának.
Az én-ség A tulajdonságok határozzák meg az „én-ség” jellemzőit. Például, ha két farkast ugyanolyan körülmények közé helyezünk, cselekvésük valószínűleg nem fog eltérni egymástól. A magasabb Én tudatmezeje soha nem tükröződik vissza az asztrális fényben. Az aurikus burok egyaránt megkapja a benyomásokat mind a felső, mind az alsó manasztól, és ez utóbbi benyomásai azok, amelyek az asztrális fényben is visszatükröződnek. Ezzel szemben minden spirituális dolog esszenciája, amely a magasabb Ént eléri, és az azt befogadja, nem tükröződhet vissza az asztrális fényben, mert ez túlságosan alacsony sík ehhez. De ez az esszencia az ember élete során karmikus célokból egy impressziót hagy az aurikus burkon, halál után pedig miután a princípiumok elváltak egymástól, ez az impresszió egyesül az Egyetemes Elmével, (vagyis csak azok az impressziók, amelyek még a devachani síknál is magasabb rendűek), hogy azután karmikusan megvárja azt a napot, amikor az Én újra megszületik. (Ezek szerint tehát háromféle impressziót különböztethetünk meg, amelyeket kâmai, devachani és manaszi impressziónak nevezhetnénk.) A lények ugyanis 118
bármilyen fokon is álljanak, meg kell kapniuk karmikus jutalmaikat és büntetéseiket a földön. Ezek a spirituális impressziók többé-kevésbé az agyba vetítődnek, különben az alsó én nem lenne felelős a dolgokért. Vannak azonban olyan impressziók, amelyek az agyon keresztül jönnek, és mégsem tartoznak a korábbi tapasztalataink közé. Az adeptus agya úgy van kiképezve, hogy ezeket az impressziókat felfogja. A reinkarnálódó sugár – kényelmi szempontból – két aspektusra osztható: az alsó, kâmikus én szétszóródik a kâma-lokában, a manaszi rész pedig befejezve ciklusát, visszatér a magasabb Én-be. A valóságban tulajdonképpen ez a magasabb Én az, amelyik a büntetést elszenvedi, aki szenved. Ez a Krisztus igazi keresztre feszítése, ez az okkultizmus egyik legrejtettebb, mégis a legfontosabb misztériuma, minden életciklusunk ezen alapul. Valóban a magasabb Én az, aki szenved, mert ne felejtsük el, hogy a magasabb személyes tudat elvont tudati része az, amely az Énben végleges impresszióként megmarad, mivel az Én az örökkévalósághoz tartozik. Legnagyszerűbb benyomásaink rávetítődnek a magasabb Énre, mert ezek ugyanolyan természetűek, mint maga az Én. A hazafiúság és a nagy cselekedetek a nemzet szolgálatában nem mindig jók magasabb szempontból nézve. Az emberiség egy részével jót tenni helyes dolog, de ha ezzel a többi résznek kárt okozunk, akkor rossz. Ezért a hazafiúságban is, hasonlóképpen a jó mellett méreg is van. És bár a magasabb Én belső esszenciáját semmi sem mocskolhatja be, a külső öltözék mégis beszennyeződhet. Így azután az ilyen gondolatokból és cselekedetekből származó jó és rossz egyaránt rányomódik az aurikus burokra, és a rossz karmáját a magasabb Én veszi fel, jóllehet abban ő tökéletesen bűntelen. A kétféle (jó és rossz) impresszió-sorozat azután a halál bekövetkeztével szétszóródik az Egyetemes Elmében, a reinkarnáció alkalmával pedig az Én kiküld egy sugarat, amely önmaga, az új személyiségbe, és ott szenved. Szenvedése az öntudatban zajlik le, amit ő maga teremtett saját felhalmozott tapasztalataival. Mindegyikünk Énje mögött elmúlt Manvantarák karmája áll. Az Egók hét hierarchiája létezik, közülük néhányan, például az alacsonyabb rendű törzseknél, jóformán csak most kezdték el a jelenlegi ciklust. Az Én isteni tudattal indul el, tudatában nincs múlt, nincs jelen, nincs különváltság. Hosszú időbe kerül, amíg önmagát felfogja. Csak sok-sok megszületés után – az ezekben szerzett tapasztalatok alapján – kezd rájönni arra, hogy ő külön individuum. Reinkarnációs ciklusa végén még mindig ugyanaz az Isteni Tudat, de most már egyéniesült Öntudattá vált. A felelősség érzését a magasabb Én világosságának jelenléte inspirálja. Amint az Én újraszületési ciklusa folyamán egyre inkább individualizálódik, szenvedései következtében egyre jobban felismeri saját felelősségét, aminek segítségével végül elnyeri az Öntudatot, az egész mindenség valamennyi Énjének tudatát. Az Abszolút Létezésnek – hogy fogalmat vagy érzékelést szerezhessen mindenről – egyénileg és nem egyetemesen kell keresztülmennie minden tapasztalaton, és így amikor visszatér, ugyanolyan mindentudónak kell lennie, mint az Egyetemes Elmének és mindazon tapasztalatok emlékezetének együttesen, amiken keresztül ment. A „Légy velünk” napján minden Énnek vissza kell emlékeznie a manvantarák folyamán történt múltbeli reinkarnációinak valamennyi ciklusára. Az Én kapcsolatba kerül ezzel a Földdel, mind a hét princípium eggyé válik, és látja mindazt, amit azokban tett. Elmúlt újraszületéseinek folyamatát bizonyos isteni világosság fényénél látja. Látja az emberiséget egyszerre, és mégis megmarad az a bizonyos folyam, amely az ő „Énjét” jelenti.
119
Ezért törekednünk kell állandóan hangsúlyozni saját felelősségünket. A magasabb Én olyasmi, mint a tiszta isteni fény egy gömbje, egy egység egy magasabb síkról, amelyben nincs elkülönülés. Amint leszáll az elkülönülés egyik síkjára, a magasabb Én egy sugarat küld ki magából, ami a már differenciálódott személyiségen keresztül tud megnyilvánulni. E sugár egy része, az alsó manasz az élet folyamán úgy megkristályosodhat, és annyira eggyé válhat a kâmával, hogy az anyagba beleolvadva maradhat. Az a rész, amely megtartja eredeti tisztaságát, hozza létre az antahkaránát. Egy inkarnáció végső sorsa attól függ, hogy az antahkarana féken tudja-e tartani a kâma-manaszt, vagy sem. Halál után a magasabb fény (antahkarana), amely minden jó és nemes törekvés emlékét és hatását megőrzi, beleolvad a magasabb Énbe, a rossz pedig szétszóródik a térbe, és megvárja a személyiséget, amelyhez rossz karmaként fog visszatérni. A felelősségtudat a bölcsesség kezdete, bizonyság arra, hogy az ahankâra kezd elhalványodni, a különváltság érzése kezd eltűnni.
A kâma rûpa A kâma rûpa (koncentrikus burkok) végül darabokra törik, és átmegy az állatokba. A melegvérű állatok mind az embertől származnak. A hidegvérű állatok a múlt anyagából valók. A vér a kâma rûpa. A fehér vérsejtek az utcaseprők, a „pusztítók”. Ezeket az asztrális (éterikus más) a lépen keresztül párologtatja ki, és esszenciájuk ugyanolyan, mint az asztrális. Ezek a chhâyâ (éterikus más) izzadság szülöttei. A kâma mindenütt jelen van a testben. A vörös vértestek az elektromos folyadék cseppjei, valamennyi szerv minden sejtjéből jövő kiizzadása. Ezek a fohati princípium ivadékai.
A szív A szívben hét agy van, az upâdhik, és a hét hierarchia szimbólumai.
A tüzek A tüzek állandóan lobognak a tobozmirigy körül, de amikor a kundalini megvilágítja azokat, akkor egy röpke pillanatra az egész univerzum látható lesz. A harmadik szem még mély álomban is kinyílik. Ez jó a manasznak, amely tanul belőle, jóllehet mi magunk nem emlékszünk rá.
Az érzékelés Az érzékelés hét szintjére vonatkozó feltett kérdésre H.P.B. azt válaszolta, hogy a gondolatot a legmagasabb szintre, a hetedikre kell összpontosítani, és ha utána kísérletet teszünk, hogy ezen túl jussunk, azt találjuk, hogy ezen a síkon túlmenni lehetetlen. Nincs semmi az agyban, ami képes lenne a gondolkodót továbbvinni, és ha a gondolatot még magasabbra akarjuk emelni, akkor ezt az agy nélkül kell megvalósítani. A tanuló hunyja be a szemét, határozza el, hogy kikapcsolja az agyat, és akkor át tud lépni a válaszfalon egy
12
következő síkra. Az érzékelés mind a hét szintje az antahkarana előtt van. Ha ezeken túljutott, akkor a manaszi síkra került. Próbáljanak meg elképzelni valamit, ami gondolkodási képességükön túl van, mondjuk, gondoljanak a Dhyân Chohanok természetére. Ezután tegyék az agyat passzívvá, emelkedjenek túl rajta. Ekkor ragyogó fehér fényt látnak, amely olyan, mint az ezüst, mégis opálos, mint az igazgyöngy. Azután színhullámok futnak át rajra, kezdve a leghalványabb ibolyától, folytatva a zöld bronzos árnyalatain, fel egészen az indigóig, amelynek fémes ragyogása van, és végül ez a szín marad meg. Ha ezt látják, akkor egy másik síkon vannak. Hét szinten kell átmenniük. Amikor egy szín bejön, pillantsanak rá, és ha nem jó, vessék el. Ne figyeljenek másra, csak a zöldre, az indigóra és a sárgára. Ezek a jó színek. Minthogy a szem összeköttetésben van az aggyal, a legkönnyebben felismerhető szín lesz a személyiség színe. Ha vöröset látnak, akkor ez kizárólag fiziológiai, és ezért figyelmen kívül kell hagyni. A zöld-bronz az alsó manasz, a sárga-bronz az antahkarana, az indigó-bronz a manasz. Ezeket kell megfigyelni, amikor pedig a sárga-bronz beleolvad az indigóba, akkor a manaszi síkon vannak. A manaszi síkon a noumenont látják, a jelenségek esszenciáját. Ezen a síkon nem látnak embereket vagy más tudatot, elég dolguk van azzal, hogy saját tudatukat megtartsák. A gyakorlott látó mindig látja a noumenont. Az adeptus ezen a síkon látja a noumenont, a dolgok realitását, és ezért őt nem lehet megtéveszteni. Meditációban a kezdő előre és hátra ingadozhat a két sík között. Ezen a síkon hallja az óra ketyegését, azután az asztrális síkon a ketyegés lelkét. Amikor az órát itt állítja meg, a ketyegés átmegy a magasabb síkokra, az asztrálisra, majd az éterikusra, míg végül az óra utolsó darabkája is eltűnik. Ugyanolyan ez, mint például egy holttest, amely mindaddig emanációkat küld ki, amíg az utolsó molekulája is szét nem oszlott. A meditációban nincs idő, mert ezen a síkon a tudatállapotok nem egymás után következnek be. Az ibolya az asztrális (vágytest) színe. Kezdjék ezzel, de ne maradjanak meg benne, hanem próbáljanak tovább menni. Amikor egy ibolya lapot látnak, akkor öntudatlanul egy mâyâvi rûpát kezdenek alkotni (a vágytesttel átrendezett mentális testet). Rögzítsék figyelmüket, és ha elkalandoznának, fűzzék tudatukat szilárdan a mâyâvikus testhez, ne engedjék szem elől, kapaszkodjanak bele fogcsikorgatva.
A tudat A tisztán csak állati tudat az a tudat, amely a testben levő összes sejt tudatából épül fel, kivéve a szív sejtjeit. A szív a király, az emberi test legfontosabb szerve. Még ha a fejet le is választják a törzsről, a szív még 30 percig dobogni fog. Még néhány órát is dobog, ha vattába teszik, és meleg helyen tartják. A szívben az a pont, amely legutoljára hal meg, jelenti az élet székhelyét, ez mindennek a középpontja, a Brahmâ, az első pont, amely élni kezd a magzatban, és az utolsó, amely meghal. Amikor egy jógit transzban eltemetnek, benne csak ez a pont él, jóllehet a test többi része halott, és mindaddig, amíg ebben a pontban élet van, a jógit fel lehet támasztani. Ez a pont potenciálisan tartalmazza az elmét, az életet, az energiát és az akaratot. Az élet folyamán pedig prizmatikus színeket áraszt ki, amelyek tüzesek és 12
opalizálók. A szív a spirituális tudat központja, mint ahogyan az agy az intellektuális tudaté. De a szív-tudatot az ember mindaddig nem tudja irányítani, sem energiáit elvezetni, amíg eggyé nem válik a buddhi-manasszal. Addig pedig ez a tudat irányítja őt – már ha tudja. Innen származnak a lelkiismeret furdalások, a bűnbánat érzése. Ezek a szívből jönnek, nem pedig az agyból. A szívben van az egyetlen megnyilvánult Isten, és a másik kettő láthatatlan, és a szív képviseli a hármasságot, az âtma-buddhi-manaszt. Arra kérdésre, hogy a tudatot nem lehetne-e a szívben összpontosítani, és így a Szellem sugallatait felfogni. H.P.B. azt felelte, hogy bárki, aki így tud koncentrálni, az eggyé válik a manasszal, vagyis egyesíti a kâma-manaszt a felső manasszal. A felső manasz közvetlenül nem tudja irányítani az embert, csak az alsó manaszon keresztül tud cselekedni. Az emberben három fő központ van: a szív, a fej és a köldök. Közülük bármelyik kettő lehet + vagy – egymáshoz viszonyítva attól függően, hogy a központoknak milyen a relatív túlsúlya. A szív képviseli a felső hármasságot, a máj és a lép jelképezi a négyességet. Az szoláris plexus a gyomor agya. H.P.B.-től azt kérdezték, vajon a fent említett három központ jelképezi-e a Krisztust, a két lator közé felfeszítve? H.P.B. azt felelte, hogy analógiaként használható, de ezeket a képeket nem kell erőltetni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az alsó manasz lényegében ugyanaz, mint a felső, és eggyé válhat vele, ha kiveti magából a kâmikus impulzusokat. A Krisztus keresztre feszítése a felső manasz önfeláldozását jelképezi, az Atya leküldi egyetlen Fiát a világba, hogy magára vegye a bűneinket. A Krisztus-mítosz a misztériumokból származik. Ugyanezt példázza Tyanay Apollonius élete is. Ez utóbbit az egyházatyák igyekeztek eltitkolni, éppen azért, mert annyira hasonlított Krisztus életéhez. A pszicho-intellektuális ember teljesen a fejére és annak hét kapujára koncentrál, a spirituális ember azonban a szívére. A tekervényeket a gondolat hozza létre. A harmadik üreget az agyban az ember életében fény tölti be, és nem folyadék, mint halála után. Az agyban hét üreg van, amelyek az élet során teljesen üresek. Ezekben kell visszatükröződniük a látomásoknak, ha azok megmaradnak az emlékezetben. Az okkultizmusban ezeket a központokat a hét harmóniának nevezik, az isteni harmóniák skálájának. Ezek a központok âkâshával vannak töltve, mindegyiknek megvan a saját színe, annak a tudatállapotnak megfelelően, amelyben az ember van. A hatodik központ a tobozmirigy, amely az élet folyamán üres, a hetedik az egész, az ötödik a harmadik kamra, a negyedik a hipofízis. Amikor a manasz egyesül az âtmâ-buddhival, vagy amikor az âtmâbuddhi a manaszban összpontosul, akkor ez a három magasabb üregben történik, vagyis az âtmâ-buddhi innen sugároz ki, mintegy dicsfényt árasztva, és ez nagyon szent emberek esetében látható is. A nyúltagy minden erő központja, tárháza, ez a fej kâmaja. A tobozmirigy megfelel a méhnek, kocsányai pedig a petevezetéknek. A hipofízis csupán a tobozmirigy szolgája, fáklyavivője, mint ahogyan fáklyás szolgák szaladtak régen a hercegnő kocsija előtt. Az ember ezek szerint – ami a fejet illeti – androgün.
12
Az emberben magában megvan mindaz az elem, ami az univerzumban megtalálható. Semmi olyan nincs a makrokozmoszban, ami ne lenne meg a mikrokozmoszban is. A tobozmirigy – amint már mondtuk – az élet tartama alatt teljesen üres. A hipofízis ezzel szemben különböző esszenciákat tartalmaz. A tobozmirigyben levő szemcsék a halál után kerülnek az üregbe. A nyúltagy szolgáltatja az elképzelések anyagait. A nyúltagy frontális lebenyei képezik ki és finomítják ezeket az anyagokat, de ők maguk teremteni nem tudnak. A tisztánlátó észlelés a tapintás tudata, így a hasüregnél leveleket lehet elolvasni, szubsztanciákat pszichometrizálni, stb. Minden érzéknek megvan a saját tudata, és minden érzéken keresztül lehet tudatosnak lenni. A látás síkján akkor is tudatos lehet az ember, ha az agya már megbénult. Egy béna ember szemében tükröződhet rémület. Ugyanez igaz a hallás érzékére is. A fizikailag vak, süket vagy néma emberek birtokában vannak ezen érzékek pszichikus tükörképeinek.
Az akarat és a vágy Az emberben levő érosz a lángész akarata nagy dolgok teremtésére, nagyszerű képek, felemelő zene és minden olyan teremtésére, ami fennmarad, és a fajt fogja szolgálni. Az érosznak semmi köze a teremtésre irányuló állati vágyhoz. Az akarat a felső manaszhoz tartozik. Az akarat az az univerzális harmonikus törekvés, amely a felső manaszon keresztül cselekszik. A vágy a különállásból származik, az anyagban levő én kielégítésére törekszik. A magasabb Én és az alacsonyabb én közötti ösvény megnyílása lehetővé teszi az Én számára, hogy a személyes énre hatást gyakoroljon.
A megtérés Nem igaz, hogy ha egy rossz irányban rendkívül tevékeny ember hirtelen megtér, a jó irányban is éppen olyan erőteljes lesz. Eszköze túlságosan is beszennyeződött, és legjobb esetben azt teheti, hogy a gonosz dolgokat közömbösíti magában, kiegyenlítve az általa mozgásba hozott rossz karmikus okokat, legalábbis erre a testet öltésre. Heringes hordóban nem lehet rózsaolajat tárolni, a hordó fala túlságosan át van itatva a hal levével. Amikor a fizikai természetre gonosz impulzusok és törekvések nyomódtak rá, azokat nem lehet egyszerre semmissé tenni. A test molekulái egy bizonyos kâmikus irányba vannak beállítva, és bár ezek a molekulák elegendő intelligenciával rendelkeznek a dolgok megítéléséhez a saját síkjukon, vagyis tudják, hogyan kerüljék el a rájuk ártalmas dolgokat, az irányváltozást azonban – amelyhez az impulzus egy magasabb síkról érkezik – nem tudják megérteni. Ha ezek a molekulák túlságosan heves kényszernek vannak kitéve, az eredmény betegség, megőrülés vagy halál lesz.
Eredetek Az abszolút örök mozgás, Parabrahman, ami semmi és mégis minden, felfoghatatlan gyors mozgásában egy hártyát vet ki magából, amely energia, érosz. Ez így átváltozik Mûlaprakritivé, az elsődleges szubsztanciává, amely még mindig energia. Ez az energia szüntelen és felfoghatatlan mozgásában tovább változik, és az atom lesz belőle, helyesebben az atom csírája, és ekkor már a harmadik síkon van.
12
A mi manaszunk a Világlélek egyik sugara, és ez a sugár a Pralayában újra visszatér eredetéhez. Manaszunk „talán a Parabrahman alsó manasza”, vagyis a megnyilvánult univerzum Parabrahmanjának alsó manasza. Az első hártya az energia, vagyis a mozgás a megnyilvánult síkon, Âlaya, a Harmadik Logosz, Mahâbuddhi, Mahat. Mi mindig a harmadik síkon kezdünk, ezen túl számunkra minden felfoghatatlan. Âtmâ a buddhiban összpontosul, de csak a manaszban testesül meg. Âtma, buddhi és manasz az univerzum szelleme, lelke és teste.
Az álmok Álmainkban éppen úgy lehetnek jó, mint rossz tapasztalásaink. Ezért be kell gyakorolnunk azt, hogy felébresszük magunkat, ha álmunkban rosszat akarunk tenni. Az érzéki álmokban az alsó manasz alszik, mert ilyenkor a kâma az állati tudatot az asztrális fény felé irányítja. Az ilyen érzéki álmok mindig az állati felé irányulnak. Ha vissza tudnánk emlékezni a mély alvásban átélt álmainkra, akkor elmúlt inkarnációinkra is vissza tudnánk emlékezni.
A nidânak 12 exoterikus és ezoterikus nidâna van, ez a buddhizmus egyik alapvető tantétele. Ezek szerint van 12 exoterikus buddhista sûtta, az u.n. nidânak, és mindegyikük egyegy nidânát jelent. A nidânaknak kettős értelmük van, ezek a következők: 1. Az érző létezés 12 oka, a tárgyiasulatlan és a tárgyiasult természet közötti 12 összekötő kapocs. 2. Az okok és hatások összefüggése. Minden ok egy hatást hoz létre, és ez a hatás megint valaminek az okává válik. Minden oknak vagy egy upâdhija (bázisa), amely az egyik nidâna egyik alosztálya, ugyanakkor van egy hatása vagy következménye is. Mind az alapok, mind a hatások egyik vagy másik nidânahoz tartoznak, és minden nidânaban vannak különböző alosztályok, konkrétan háromtól 17-ig, 18 és 21 alosztály. A 12 nidâna a következő neveket viseli: (1) Jarâmarana (7) Sparsha (2) Jâti (8) Shadâyatana (3) Bhava (9) Nâmarûpa (4) Upâdâna (10) Vijnâna (5) Trishnâ (11) Samskâra (6) Vedanâ (12) Avidyâ89
89
Ha a nidânakat fordított sorrendben olvassuk, vagyis 12-től 1-ig, akkor azok a fejlődési rendet mutatják – a Kiadó.
12
(1) JARÂMARANA, szó szerint a megöregedés következtében bekövetkező halál. Figyeljük meg, hogy a nidânak között az első nem az élet, hanem a halál. A buddhista filozófiának ez az egyik alapvető tétele, minden atom, minden percben, amint megszületik, már haldoklani kezd. Az öt skandha a fentin alapul, ezek a fenti hatásai vagy termékei. Más oldalról pedig a Jarâmarana maga is az öt skandhan alapul. Ezek kölcsönös dolgok, egy a másikból következik. (2) JÂTI, szó szerint születés. Vagyis születés a négyféle Chaturyoni (a négy méh) egyikének megfelelően, éspedig: (a) Méhen keresztül, mint az emlősök, (b) Tojásokból, (c) Éterikus vagy folyékony csírákból – halikra, virágpor, rovarok, stb. (d) Anupâdaka – Nirmânakâyak, Istenek, stb. Vagyis a születés valamelyik fenti mód szerint megy végbe. Születni a létezés hat tárgyiasult fajtája közül az egyikbe kell, vagy pedig a hetedikbe, amely tárgyiasulatlan. A fenti négy a létezés hat fajtájához tartozik. Exoterikusan: (a) dévák, (b) emberek, (c) asurak, (d) emberek a pokolban, (e) pretak, öldöklő démonok a földön, (f) állatok. Ezoterikusan: (a) magasabb istenek, (b) dévák vagy pitrik (valamennyi osztályuk), (c) nirmânakâyak, (d) bodhisattvák, (e) emberek a Myalbaban, (f) kâma rûpai lények, vagyis emberek és állatok a kâma lokában vagy az asztrális fényben, (g) elementálok (tárgyiasulatlan lények). (3) BHAVA = karmikus létezés, vagyis nem életi lét, hanem morális közvetítő, amely meghatározza, hol kell az embernek megszületni, vagyis a triloka közül a bhûr, a bhuvar vagy a svar lokávan (valójában hét loka van). A bhava nidâna oka az upâdâna, vagyis a létezéshez való ragaszkodás, az, amely megkívántatja velünk az életet bármilyen formában. A bhava nidâna hatása pedig a jâti a triloka valamelyikében, bármilyen feltételek között. A nidânak a karma törvényének részletes kifejeződései 12 aspektusban, úgy is mondhatnánk, hogy a karma törvényének 12 nidânai aspektusában.
A skandhak A skandhak az élet csírái a létezés mindhét síkján, és a tárgyiasulatlan és tárgyiasult ember teljességét teszik ki. Minden általunk kibocsátott rezgés egy skandha. A skandhak szorosan összekapcsolódnak az asztrális fényben lévő képekkel, mivel az asztrális fény az impressziók közvetítője. A tárgyiasulatlan és tárgyiasult emberrel összeköttetésben lévő skandhak vagy rezgések azok a kötelékek, amelyek magukhoz vonzzák a reinkarnálódó Ént. A skandhak azok a csírák, amelyeket az Én a devachanba való belépése előtt hátrahagyott, és 12
amelyeket az új személyiségnek fel kell szednie, és ki kell merítenie. Az exoterikus skandhaknak a fizikai atomokkal és rezgésekkel van dolguk, vagyis a tárgyiasult emberrel, míg az ezoterikus skandhak a belső vagy tárgyiasulatlan emberhez tartoznak. Egy mentális változás vagy a spirituális igazság hirtelen felismerése az embert még halála órájában is hirtelen megváltoztathatja az igazság irányában, és ekkor az új élet számára jó skandhak jönnek létre. Az ember utolsó cselekedetei vagy gondolatai óriási hatással vannak eljövendő életére, bár rossz cselekedeteiért meg kell szenvednie, és ez az értelme a halálos ágyon történői bűnbánatnak. Az elmúlt élet karmikus hatásait természetesen nem lehet eltörölni, mert az embernek legközelebbi megszületésekor fel kell vennie azokat a skandhakat vagy rezgési impressziókat, amelyeket hátrahagyott az asztrális fényben. Az okkultizmusban ugyanis mindennek megvan az oka, és ezért az életek között meg kell lenni a kapcsolatnak. Az új skandhak a régiekből születnek. Helytelen a tanhakról többes számban beszélni, csak egyetlen tanha van, az élet utáni vágy. Ez fejlődik ki a képzetek sokaságává vagy halmazává. A skandhak karmikusak és nem karmikusak. A skandhak elementálokat hozhatnak létre öntudatlan kriyâshaktival. Minden elementál, amit az ember kibocsát magából, előbb vagy utóbb visszatér hozzá, mert ezek a saját rezgései. Az elementálok így válnak az ember Frankensteinjévé. Az elementálok egyszerűen hatások, amelyek újabb hatásokat hoznak létre. Ezek testen kívüli gondolatok, jók vagy rosszak. Az asztrális fényben kristályos állapotban maradnak, és amikor elindítójuk újból visszatér az életbe, a rezgések rokonsága következtében hozzákapcsolódnak, és életre kelnek. Ellenkező hatásokkal e rezgéseket meg lehet bénítani. Az elementálokat úgy kapjuk, mint egy fertőző betegséget, és azok veszélyesek mind ránk, mind másokra nézve. Ezért veszélyes dolog másokat befolyásolni. Az ember halála után is élnek azok az elementálok, amelyeket másokba ültetett, míg a többi elementál látens állapotban marad mindaddig, amíg az ember nem születik újra, amikor ezek újra élettel telnek meg az emberben. „Így ha én rosszul tanítom önöket – mondta H. P. B. – és önök ennél fogva rosszul cselekednek, még halálom után is folytatják, és rajtam keresztül vétkeznek, de a karmát nekem kell majd viselnem. Calvin – például – szenvedni fog minden helytelen tanításáért, bár szándéka jó volt. A legrosszabbat azzal teszi, hogy megakadályozza az igazság haladását. Még Buddha is követett el hibákat. Olyanoknak adta tanítását, akik még nem voltak erre felkészülve, és mindez nidânakat hozott létre.”
A finomabb testek Amikor az ember asztrális testében meglátogatja embertársát, akkor a linga sharîra (éterikus testmás) az, amely távozik, de ez nagy távolságokra nem tud elmenni. Amikor az ember egy távol lévőre nagyon erősen gondol, akkor néha megjelenik az adott személy előtt. Ez utóbbi esetben öntudatlan kriyâshaktival egy mâyâvi rûpa (vágy- vagy mentális test) jön létre, az ember pedig nem is tud arról, hogy megjelent. Ha tudna róla, vagyis tudatosan teremtett volna egy mâyâvi rûpát, akkor adeptus lenne.90 Két egymástól távol levő személy egyszerre nem tudhat egymás jelenlétéről, csak akkor, ha az egyik személy egy adeptus. A dugpak és a varázslók szintén használják a mâyâvi rûpát. A dugpak a más emberek linga sharîrajára hatnak.
90
Vagyis egy beavatott, H.P.B. ugyanis az adeptus szót a legkülönbözőbb szintű beavatottakra használja. Amint a fentiekből láthatjuk, a mâyâvi rûpa szónak is több értelmet tulajdonít. – A Kiadó.
12
A lépben levő linga sharîra (éterikus testmás) az ember tökéletes képe, és jó vagy rossz aszerint, hogy milyen az ember természete. Az asztrális test (éterikus testmás) a leendő ember tárgyiasult képe, a méhben megjelenő első csíra, a fizikai test mintája, ennek alapján formálódik ki és fejlődik a gyermek. A linga sharîrát (éterikus testmást) egy éles szerszámmal meg lehet sérteni, mert nem tud védekezni a karddal vagy szuronnyal szemben, jóllehet könnyen áthatol egy asztalon vagy bármilyen bútoron. Semmi sem árthat azonban a mâyâvi rûpának vagy gondolat-testnek (vágy- és mentális testek), minthogy az teljesen tárgyiasulatlan. Amikor karddal támadnak az árnyékra, akkor maga a kard, nem pedig annak linga sharîrája vagy asztrális mása az, ami vág. Az asztrális lényeket csak az éles eszközök sérthetik meg, például a víz alatti ütés nem fáj, de a vágás igen. Nem ajánlatos az asztrális test (éterikus testmás) kivetítésének megkísérlése, de gyakorolni lehet a kriyâshakti erőket a mâyâvi rûpa (vágy- és mentális test) kivetítésére.
A tűz A Tűz nem egy elem, hanem egy isteni dolog. A fizikai láng a legmagasabb Szellem tárgyiasult eszköze. A legmagasabb elementálok a tűz-elementálok. A világban minden dolognak megvan a maga aurája és szelleme. A lángnak, amivel a gyertyát meggyújtjuk, semmi köze nincs a gyertyához. A gyertya aurája kerül kapcsolatba a láng legalsóbb részével. A gránit nem tud elégni, mivel az aurája tűz. A tűz-elementálok nem tudatosak ezen a síkon, túlságosan is magasan állnak, mivel saját forrásuk istenséget tükrözik vissza. A többi elementál tudatos ezen a síkon, minthogy azok az embert és annak természetét tükrözik vissza. Óriási a különbség az ásványi és a növényi birodalom között. A lámpa bele például negatív. A tűz pozitívvá teszi, az olaj pedig a közvetítő. Az éter a tűz. Az éter legalsó része a láng, amelyet látunk. A tűz maga az istenség – tárgyiasulatlan megjelenésében – az egész univerzumon keresztül. Egyéb feltételek mellett ez az univerzális tűz vízként, levegőként és földként nyilvánul meg. A mi láthatóuniverzumunkban ez az egyetlen elem, amely az élet minden formájának a kriyâshaktija. Ez az elem adja a fényt, a hőt, a halált, az életet, stb. Ez az elem maga a vér is. A legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban a tűz eleme lényegében egy. Ez a „hét Kozmokrátor”. Hogy milyen nagy tiszteletben tartották a tüzet, erre bizonyítékokat találhatunk az Ószövetségben. A tűzoszlop, az égő csipkebokor, Mózes sugárzó arca – mindez tűz. A tűz természeténél fogva olyan, mint egy tükör, visszaveri a tárgyiasulatlan megnyilvánulások első rendjeinek sugarait. Ezekről a tárgyiasulatlan megnyilvánulásokról azt tartják, hogy a teremtett univerzum első körvonalait mutató képernyőn jelennek meg. Alacsonyabb aspektusaikban ezek a tűz teremtményei. A tűz – esszenciájának legdurvább aspektusaiban – az első forma, és visszatükrözi az első tárgyiasulatlan lények alacsonyabb formáit az univerzumban. Az első isteni kaotikus gondolatok a tűz-elementálok. Amikor a földön vannak, akkor formát öltenek magukra, és a lángban lebbenve szalamander vagy tűz-elementál formában jelennek meg. A levegőben – az emberi gondolaton kívül – millió számra vannak élő és tudatos lények, amelyeket a tűzelementálok felragadnak. A tűz-elementálok a látás érzékéhez kapcsolódnak, és magukba olvasztják az összes többi érzék elementálját. Így tehát a látáson keresztül az ember
12
tudatosítani tudja az érzelmet, a hallást, az ízlelést, stb., minthogy ezek mind beletartoznak a látás érzékébe.
12
Utalások a jövőre Az idők multával a levegőben egyre több éter lesz. Amikor az éter betölti a levegőt, a gyermekek az apa közreműködése nélkül fognak születni. Virginiában van egy különleges almafajta. Ez az almafa nem virágzik, mégis gyümölcsöt terem egy magnélküli bogyóféléből. Ez a módszer fokozatosan ki fog terjedni az állatokra, majd az emberekre is. A nők megtermékenyítés nélkül fognak gyereket szülni, a hetedik körben pedig olyan emberek fognak megjelenni, akik képesek lemásolni önmagukat. A negyedik kör hetedik fajában az emberek minden évben új bőrt kapnak, új kéz- és lábkörmöket növesztenek. Az emberek egyre inkább pszichikusak lesznek, azután spirituálisak. Végül a hetedik körben Buddhák fognak születni, bűn nélkül. A negyedik kör a leghosszabb a kalî yugában, de az ötödik, a hatodik és a hetedik kör nagyon rövid lesz.
Az Egók A magasabb Én és az alacsonyabb én kapcsolatának, a devachannak és a „lélek halálának” megvilágítására a következő ábra szolgál: B. A.M.
∆
F.M.
A halálkor, amikor a princípiumok elválnak egymástól, azt mondhatnánk, hogy a magasabb Én az alacsonyabb én tapasztalatai alapján megy a devachanba. A magasabb Én a saját síkján a Kumâra. Az alsó négyesség felbomlik, a test elrohad, a linga sharîra (éterikus testmás) szétoszlik. Az újraszületés alkalmával a magasabb Én egy sugarat küld ki, az alacsonyabb ént. Ennek energiái felfelé és lefelé irányulnak. Felfelé irányuló tendenciáiból lesznek a devachani tapasztalatok, az alacsonyabbakból pedig a kâmaiak. A felső manasz úgy viszonyul a buddhihoz, mint az alsó manasz a felsőhöz. Ami pedig a felelősség kérdését illeti, ezt egy példával lehet megérteni. Ha Hasfelmetsző Jack formáját öltjük magunkra, akkor minden rossz cselekedetéért felelnünk kell, mert a törvény bünteti a gyilkost, és felelősnek tartja tetteiért. Ekkor az ártatlan áldozat vagyunk. Ugyanilyen módon a magasabb Én a Krisztus, az alsó manasz ártatlan áldozata. Az Én vállalja a felelősséget minden testéért, amelyet magára ölt. Kölcsön kérünk valakitől pénzt, hogy azt másnak odaadjuk, a másik azonban megszökik a pénzzel, a felelősség mégis bennünket terhel. A magasabb Én missziója az, hogy kibocsásson egy sugarat, amely egy gyermek lelke lesz. Így inkarnálódik az Én több ezer testben, magára vállalva minden egyes test bűneit és felelősségeit. Minden testet öltés alkalmával egy új sugár indul ki az Én-ből, mégis ez a sugár esszenciájában ugyanaz minden emberben, bennem is és önökben is. A testet öltés salakja feloszlik, de ami jó, az átlép a devachanba.
12
A láng örökkévaló. A magasabb Én lángjától meggyullad az alacsonyabb, és pedig egy még alacsonyabb eszköznek adja át a tüzet, és így tovább. Az alsó manasz mégis olyan, amilyenné saját magát alakítja. Az alsó manasznak megvan a lehetősége arra, hogy hasonló helyzetekben különbözőképpen cselekedjen, mert értelme van, és mert megkapta a jó és a rossz, a helyes és a helytelen öntudatos felismerésének tudását. Az alsó manasz lényegében meg van áldva az isteni lélek valamennyi tulajdonságával. A benne levő sugár a felső manasz, a földi felelősség magva. Az esszenciának egy része is maga az esszencia, de amikor úgymond kifordul önmagából, beszennyeződhet és megromolhat. A sugár megnyilvánulhat itt a földön, mivel kiküldheti mâyâvi rûpáját (a mentális testet). De a magasabb nem tud megnyilvánulni, ezért kell kiküldenie egy sugarat. Tekintsük a magasabb Ént a Napnak, a személyes manaszokat pedig a Nap sugarainak. Ha elvesszük a környező levegőt és világosságot, a sugárra azt mondhatnánk, hogy visszatért a Napba. Ugyanez történik az alsó manasszal és az alsó négyességgel. A magasabb Én csakis jellemzőin keresztül tud megnyilvánulni. Hirtelen halál eseteiben az alsó manasz nem tűnik el jobban, mint a kâma rûpa teszi a halál után. Az élet megszakadása után azt mondhatjuk, hogy a sugár elpattan, vagy lehull. Az ilyen ember halála után nem mehet a devachanba, de a kâma lokában sem maradhat, sorsa az azonnali testet öltés. Az így testet öltött lény pedig egy állati lélek plusz a leválasztott sugár intelligenciája. Hogy az ilyen lény az elkövetkező megszületésben mennyire tudja megnyilvánítani ezt az intelligenciát, az teljesen az agy fizikai kialakításától és a neveléstől függ. Az ilyen lélek az új megszületésében újra egyesülhet a magasabb Énjével, ha környezete olyan, ami megadja neki a törekvés esélyét, (ez az úgynevezett keresztény „kegyelem”). De lehet, hogy továbbra is így inkarnálódik két-három megszületésben, amíg végül a sugár egyre gyengébbé válik, és fokozatosan szétoszlik, és az ember akkor már szellemi fogyatékosként születik meg, hogy végül alacsonyabb formákba szétszóródjon. Az alsó manasszal kapcsolatban hihetetlen misztériumok léteznek. Egyes intellektuálisan kimagasló egyének körülbelül olyan helyzetben vannak, mint az átlagemberek, mivel magasabb Énjük megbénult, spirituális természetük úgymond elcsökevényesedett. A manasz át tudja adni lényegét sok eszköznek, például a mâyâvi rûpának (gondolatformának), stb., sőt még elementálokat is lelkesíteni tud, amint azt a rózsakeresztesek tanították. A mâyâvi rûpa (gondolatforma) néha olyan erősen lehet vitalizálva, hogy átmegy egy másik síkra, egyesül e sík lényeivel, és meglelkesíti azokat. Vannak emberek, akik rendkívüli szeretetet árasztanak kedvenc háziállataikra, és egy bizonyos fokig meglelkesítik azokat. Az ilyen állati lelkek igen gyorsan fejlődnek, cserébe viszont az állat átadja gazdájának az állati vitalitást és magnetizmust. Azonban az állati
13
fejlődésnek ez a gyorsítása nem egyezik a természet folyamataival, és nagy általánosságban helytelen.
A monádi fejlődés A Kumârák nem irányítják a lunáris pitrik fejlődését. Hogy ezt megértsük, analógiaként vehetjük a vért példaként. A vért hasonlíthatjuk az univerzális élet-princípiumhoz, a benne levő vértestecskéket pedig a monádokhoz. A különböző fajtájú vértestecskék hasonlóak a különböző osztályokba sorolt monádokhoz és a különböző birodalmakhoz, de nem azért, mert lényegükben különböznek egymástól, hanem azért, mert más-más környezetben vannak. A chhâyâ (az éterikus testmásban levő permanens atom) a permanens csíra, és Weissman igen közel állt az igazsághoz, amikor az örökletes csíráról szóló elméletét felállította. H.P.B.-t megkérdezték, hogy egy bizonyos permanens chhâyâ-csírához egyetlen Én tartozik-e, amit az az inkarnációk sorozatában meglelkesít. A felelet az volt: „Nem, itt arról van szó, hogy az Ég és a Föld megcsókolják egymást”. Az állati lelkek időleges formákban és burkokban vannak, amelyekben tapasztalatokat szereznek, és amelyekben anyagot készítenek elő a magasabb fejlődéshez. Hét éves korig az asztrális (éterikus) atavikus csíra formálja és építi a testet, később a test formálja az asztrálist (éterikust). Az asztrális (érzelmek) és az elme (vagyis a vágy és a mentális test) kölcsönösen visszahatnak egymásra. Az Upanishadokban van egy szakasz, amely arról szól, hogy az istenek a földi emberekből táplálkoznak. Ennek az értelme, hogy a magasabb Én földi tapasztalatait az alacsonyabbon keresztül szerzi meg.
Az asztrális test Az asztrális (éterikus testmás) öntudatlanul elhagyhatja az ember testét, és elvándorolhat. A chhâyâ (éterikus testmás) ugyanaz, mint az asztrális test. Ennek csírája vagy élet-esszenciája a lépben van. „A chhâyâ a lépben van felgöngyölítve”. Ebből formálódik ki az asztrális (a láthatóvá tett éterikus testmás), ez egy árnyékos, begöngyölt vagy feltekert esszenciából formálódik ki, ahogyan a füst, és növekedés közben fokozatosan formát ölt. De ez nem a fizikaiból – atomról atomra – árad ki. Ez az intermolekuláris forma a kâma rûpa (az éterikus és asztrális anyag), amint az atomi mezőkön formát ölt). Halál után minden sejt és molekula kiadja esszenciáját, és ebből formálódik ki a kâma rûpa (a koncentrikus burkok asztrálisa), de ez az élet során egyáltalán nem jöhet ki a testből. A chhâyâ (éterikus testmás) a környező atmoszférából merít, hogy láthatóvá tegye magát, vagyis magához vonzza az atomokat. A linga sharîra (materializált éterikus testmás) a 13
vákuumban nem tud kiformálódni. Az asztrális testről szólnak az arab és keleti mesék, amikor dzsinneket, palackba zárt szellemeket, stb. leírják. A spiritiszta jelenségeknél a meghalt személyek hasonlósága főleg a képzeleten alapul. Az ilyen fantomok ruhája a médium élő atomjaiból alakul ki, nem is igazi ruha, és semmi köze nincs a médium ruhájához. „Minden materializációs öltözékért meg kellett fizetni.” Az asztrális (éterikus testmás) fenntartja az életet, ez az élet tartálya vagy szivacsa, amely az életet a környező természeti birodalmakból gyűjti össze, és közvetítőként jelenik meg a pránai és a fizikai birodalmak között. Az élet nem jöhet közvetlenül a tárgyiasulatlanból a tárgyiasultba, mert a természet fokozatosan növekszik minden szférán keresztül. Ezért a linga sharîra (éterikus testmás) közvetít a prána és a fizikai testünk között, és életet pumpál a testünkbe. Ennek következtében a lép egy nagyon finom szerv, de a fizikai lép csupán a valódi lép fedőszerve. Az élet valóságban az Istenség, Parabrahman. De hogy a fizikai síkon is megnyilvánulhasson, ezt az életet asszimilálni kell. Mivel pedig a tisztán fizikai (sűrű anyag) túlságosan durva, ennek az életnek közvetítőre van szüksége, és ez az asztrális. Az asztrális anyag nem homogén, az asztrális fény pedig nem más, mint az igazi Isteni Fény árnyéka. Ez az asztrális fény azonban nem molekuláris. Azok a (kâmarûpai) lények, amelyek a devachani sík alatt vannak, a kâma lokában lakoznak, és csak annyira intelligensek, mint a majmok. A négy alsó birodalomban lévő lények nem rendelkeznek annyi intelligenciával, amennyivel az emberekkel tudnának kommunikálni, de az elementáloknak olyan ösztöneik vannak, mint az állatoknak. Ezzel együtt lehetséges a szilfek (levegő elementálok, a világ leggonoszabb lényei) számára, hogy kommunikáljanak, de előbb meg kell nyerni a jóindulatukat. A kísértetek (kâma rûpai lények) csak arról adhatnak információt, amit közvetlenül maguk előtt látnak. Ezek meglátják az ember aurájában levő dolgokat, jóllehet az ember nincs is tudatában annak, hogy ezek a dolgok ott vannak. A földhöz kötött szellemek olyan kâma lokai lények, akik annyira materialisztikusak voltak, hogy hosszú időn át nem tudnak feloszlani. Ezeknek csak pislákoló tudatuk van, és nem tudják, miért vannak fogva. Egyesek alszanak, mások megtartanak bizonyos pislákoló tudatot, és rendkívül szenvednek. Olyan emberek esetében, akiknek csak nagyon rövid devachan jut, a tudatuk nagyobb része a kâma lokában marad, és sokkal tovább tarthat, mint a normális 150 évnyi tartózkodási idő. Ez a tudat-maradvány mindaddig fennmarad, amíg a szellem újabb inkarnációjának ideje el nem érkezik. Ebből lesz azután a Küszöb Őre, amely az új asztrálissal (vágytesttel) fog küzdeni. A kâma tetőpontja a szexuális ösztön, például az értelmi fogyatékosoknak is vannak ilyen vágyaik, falánk étvágyuk, stb., de semmi más.
13
A devachán a spirituális tudat egyik síkjának állapota, a kâma loka pedig a fizikai tudat egyik helye. A kâma loka az állati világ és az ösztön-érzések árnyéka. Amikor a tudat spirituális dolgokra gondol, akkor spirituális síkon van. Ha az ember a természetre, virágokra, stb. gondol, akkor tudata materiális síkon van. De ha a gondolatok az evés, ivás, stb. és a szenvedélyek körül forognak, akkor a tudat a kâma lokai síkon van, amely tisztán az egyszerűen az állati ösztönök síkja.
13
