14. A t i t ko s k rón i k á s é s a z í ró í ró ő se i Ím, a dolgok közepén, in medias res, a Titkos Krónikás, mint egykor Homérosz, avagy az általa ismert sajátos keresztmetszete a létnek, az egyszeri és a bármikori dolgok mindenkori közepén van, hasonlóan a fa évgyűrűk melengette szívéhez. Ki ő? Mi ő? Átszellemült őssejt? Páracsepp, miben megcsillan a világ? Örök életű neutrino, az anyagi és talán a szellemi világ alapköve, a quarkok társa, ami hol az élő ember agyneutron-vezetékében anyag, hol pedig ugyanonnan kisugárzó elektromos töltetű energia? Honnan tudja mindazt, amit tudni lehet a tájról? Van-e természet alkotta hadserege, vannak-e biológiai szövetségesei? Miért húzódik meg a bioszférának eme hajlatában, amit egy szélesedő és sajnos szennyesedő ezüstszalag köt ös�sze, s melyet, mint hajszálerek az artériát, ezer- és ezernyi folyó-folyócska-patak-ér tájhálót alkotó fonata duzzaszt? Bár a Titkos Krónikás (mint az antik drámában a Kórus, vagy egyes angol misztériumjátékokban Everyman) e folyamregénysorozatban a névtelen auctorok egyike – kinek vállára az író rá-rááll – ebben a regényben, ami a Pezsdülés nevet nyerte el a Duna-vízkeresztségben, még nem fedi fel minden véka alá és a folyó fenekére rejtett aranypénzét. Hiszen a Duna, ami ezt a regényt éppúgy általfolyja (mint tette volt előd-utódjában, az Árapályban), itt elér ugyan a torkolatig térben, de még nem ismerjük hordalékanyagának teljes tömegét és az ázalagok összetételét; másrészt a születés aktusa, mely időben megelőzne mindent, valójában még hátravan a belső időben. Magyarán: a befejező kötet, az utód-előd Forrás még hátravan: Íme a kéknyomat: III., azaz A. kötet = Árapály 1–13. fejezet; II., azaz B. kötet = Pezsdülés 14–24. fejezet; I., azaz C. kötet = Forrás 25–36. fejezet. Egységesen kifejezve: Danubius Danubia 1–36. fejezet.
6 Pezsdülés A Titkos Krónikás tudata kétezer esztendőn át gazdagodott. Első, a tudatosodáson még inneni birtokosa egy pannon tilolóasszony és egy Sophianae-ban állomásozó legionárius csemetéje volt, kit magát később Alba Regiába rendeltek, a sáncok megerősítésére; nőül ott egy ifjonti özvegyet kapott, ki első férjét egy Rába-parti temetőben, annak bronzpajzsával együtt tulajdon apjaura mellé elhantolá; az asszonyállat boldog második házasságának dús gyimiltsibül a legelső fiú idős kort ért el, az Istragom alatti liburnumflotta kapitányaként kiérdemesülve; noha elvileg a magasságos imperátor, Theodosius Maximus, az ekkor még együttes legfelsőbb ura a birodalom keleti és nyugati felének, a trákok leverésére rendelé. A trák hajósok fölgyújtották az Ister és a Danubius összefolyásánál állomásozó római liburnumokat. A büntető hadjáratban kapitányunk két ifjonti leányasszony illír foglyot magának vindikált, s teherbe ejtette úgyszólván egy napon mindkettőt. Aztán ő esett áldozatul egy ismeretlen harcos szakállas nyílvesszejének, mi a szakálla alatt a torkát fúrta át. Magzatai, a két asszonytól, kötélizmúvá serdült helybeli fiatalemberek lettek, a menésnek és maradásnak letéteményesei. Marót és az ágyékából származó egyenesági utódok a Kárpát-medencében élték le életüket. Kosarat fontak, vályogot vetettek, fákat döntögettek, nyusztot nyúztak, nyestet nyestek. Beliardus és utódai olykor a limeseken inneni, olykor az azokon túli barbárokkal keveredtek; egy közülük elhajózott Velencéig, egy másik, anno domini Ladomériában, majd 1356-ban Ragusában hadjáratozott, közhuszárként, Lajos király seregében, és szerencsésen hazatért. Marót utódait földhöz kötötte egy tartományi földadomány, a mai Dunaföldvár térségében, mígnem a hun seregek prédája lett a határ, s rabszolgájuk, lómosójuk, árokásójuk minden közvetlen onoka. A főzőtudományáról ismeretes takaros húgocska Bléda ágyasa lett, vászoncseléddé serdült sarjukat a hadak egy dentumegyeri vitéze tette magáévá, s midőn a hadak szétoszoltanak, letelepedének Tác térségében. Fiuk a benyomuló előavarok közt kereste szerencséjét, s mivel bravúros lovas volt, meg is találta, élt is vele, egészen Zalakomárig, hol a bizánci császár betörő mellvérteseiből kettőt kardjával leterített, a harmadik dárdájával hátulról őt fúrta keresztül. Lovastul együtt temették
14. A titkos krónikás és az író író ősei 7 el, halálba búsult asszonyát is mellé fektetvén. (Az író Beliardus és a csavargó ág egyik leszármazottja, kihantolva látta csontjaikat, s jegyzetfüzetébe rótta: Ha fürkész két szememmel zavarok megkövetlek titeket, kései avarok; hisz vitéz, asszony és ló egysírba való.)
Két siheder, egy bakfis, egynéhány csikó maradt az eltemetettek után; az emberpalántákat háromfelé sodorta a szél: egy a Tiszán lett pákász, a másik földet szerzett magának a Duna-Tisza közén, a harmadik egy illír sátorkészítő hitvese lett. Kovrat onogundurjai magukkal ragadták, besorozták a két fivért, az egyik Alba Bulgarica, azaz Bolgárfehérvár falai alatt lelte végét, nem a csatában, hanem a bizánci bubópestisjárványban, a másikat agyonverték, mert nem akaródzott neki odamennie. A sátorkészítő házaspár a Mohácsi-sziget déli csücskében verte föl tanyáját, sátor mindég és mindenkinek kellett, békén hagyták őket. Gerle, az asszony tíz élő gyermekkel ajándékozta meg férjét, kiből avar lett, kiből illír, egy leányból tráki feleség, másikból görög rabszolga; a java a földet túrta, jobbára csontekével, a legidősebb fiúból táltos lett. Hat ujja vala a bal kezén, szentjel a Hadúrtól, agyát ezért fúrták még kissé a többi papok, így leszen álmotlátó és agyafúrt, rovásírást is tudott, üzeneteket pásztorbotokon küldött, olvasott. A Titkos Krónikásság szikrája agyában őrtüzet csiholt. Egy szlovák pap legkisebb lányát, a szép Maricát vette nőül, két leányuk született, az egyiket egy idevetődött eszgel táltos fia kérte és vitte magával a délkeleti havasokba; a másik Lugióba került, és egy Takaró nevű csónakos türk-madzsgir párja lett. A madzsgir szorgos és módos ember volt: sátrakat bírt, egy gyékényfonatú halászkunyhót, szekercével faderékból kivájt bödönhajót, a réten hamari lovai legeltek, lószerszámjait griffes-indás motívumokkal cifrázta ki ügyeskezű Emese, az asszony. Bizánci gályán görög vándorpapok jöttek, édes csemegét hoztak, és Duna-vízzel megkeresztelték az akkor már népes Takaró családot. Takaró Vazul, ki atyja csónaképítő és tutajgyártó mesterségét táltos hi-
8 Pezsdülés vatásával összeegyeztetve folytatta – „vízitáltos”, mondták a helybeliek –, hamarosan elfelejtette, hogy hány apostol követte Jézus Urat a Dunazáreti tó partján, és lóáldozatot mutatott be a Duna agyagos partján pókos lábú, kivénhedt gebékből, majd alkalomadtán újrakeresztelkedett a Pécsvárad felől érkező római hitű német papok által, kik a szenteltvizet magukkal hozták egy szelencében, s mikor kifogyott, a falu kútjából a szelencét feltöltötték. Vazulfia Vendel a kancákat elhanyagolta, és a juhokat részesítette előnyben. Kifogyóban volt a kumisz, nőtt a birkasajthegy. A nyáj felét mursiai szerb juhász komájának a lánya hozományul hozta. Az időben, hogy Lehel vezér hadnagyát portyatoborzóba küldte, Vendel messze szaladt, mert úgy vélte, hogy őt a Hadúr sem kényszerítheti portyaútra, hisz ő már keresztény, no meg itt a szittya szittyósban a csikászok ellen kell helytállnia. Gazdag emberként halt meg 88 esztendős korában. Legkisebbik fiúgyermeke először a Kende, azután a Gyula szolgálatában állt, mely urak hétfőtől csütörtökig pogányok, péntektől vasárnapig bűnbánó keresztények voltak. Őt, mint a nyakában fakeresztet hordozó derék embert, Gellért püspök mellé rendelték testőrnek. Ekkor és így lett igazán – mivel ősei többrétegű hitét, mint szoknyáját a felesége, levetette –, végérvényesen kereszténnyé. Hubának hívták, és lelt ő, a szent püspökkel egyetemben, mártír- és vértanúhalált, mintegy nyolc hónappal azután, hogy egy óbudai kézi malom szolgálóleánya világra hozta egyetlen írmagját, az eszes Tosut. Az ifjú a királyi udvarban először a fősolymár, azután az alétekfogó tisztjét töltötte be, Tihanyban latin szóra oktatták, Savariában germánusul tanult, de fölséges urával, Esteban királlyal jórészt türkmagyarul beszélt, helyesebben válaszolt, ha szóltak hozzá. Orseolo Péter mindenkitől megkívánta a latint, el is veszejtette, ezért meg másért, a szeme világát. Tosu vallon leányt kapott nőül – a királytól kapta, ki a latinos portékákat a nyelv ismerőinek juttatta –, a fiuk szerzetes lett Monostoron, megáldoztatta az ott törvényttevő András királyt. Tosu lányát Zotmund, a búvár nyerte el feleségnek, a pár a visegrádi udvarba kerül, hol Zotmund Salamon király naszádfőnöke lesz, Rosamunda pedig az udvari csipkeverőde főasszonya. A monostori szerzetes, rendjének alperjelje az Úr 1067. évében megszerkeszti azt a töredékes gestát, mely kívánsága és az Úr akaratja
14. A titkos krónikás és az író író ősei 9 szerént névtelen maradt, mert ezáltal a Dunaközép Titkos Krónikájának előszavából egy töredék leend. Rosamunda elkészíti és csipkével kivarrja I. Béla kerál szemfedőjét, mit az általa alapított bencés kolostor templomának ravatalán szemére vonnak, hol kis apródja, az ifjú Kund könnyezve térdel. Szalánkeménnél a Salamon király kíséretében barangoló Kundot megsebesíti egy besenyő nyila, sánta marad, és a fogoly Duba, besenyő alvezér legkisebbik lányával tartja kézfogóját. Fiuk, Vakardy Irnák (a Takaró név nemesi elírásából) báróságra emelkedik, és Szent László alpohárnoka lesz. Kálmán király hozzájárulásával, a fehéregyházi ütközet utáni sebeiből csodálatosan felépülvén, felveszi az egyházi szentségeket, s már mint áldozár kéri nőül I. Roger norman gróf leányának Matilda nevű udvarhölgyét. Három fia közül Miklós, a középső, immár grófi rangban II. István király bakonyi erdeiben fővadászmester lesz, Vak Bélától jelentős birtokadományt kap Pannonhalma és Veszprém között, majd a cikadori ciszterci monostor kertjében pávatenyészetet alapít. A magyar király követségének tagjaként pávatollakkal kedveskedik Oroszlán Henrik bajor hercegnek Dévénynél, s együtt hajózik vele le Esztergomig. Mika legjobb atyai barátjának és támogatójának, András kalocsai érseknek kiközösítése miá önnön birtokait is elveszti, de III. Béla király megkegyelmez neki, s nem börtönbe, hanem a tömlöcfoglárok élére kerül. Idős atyja, Vakardy Irnák halálának napján Mika, a fia, atyja egy tüszőjében megleli annak magyar nyelvű szerzeményét, a latinból szabadon átköltött Halotti Beszédet, s elmondatja az ősz pap sírja fölött, minekutána a jegyző a Beszédet és Könyörgést egy kódex hártyalapjaira latin betűkkel lúdtollal leírja. Fia, Pelbárt mester (nem Petrus vagy Paulus, ahogy a történészek sejtetni engednék) ifjúként vérbő tálentumot mutat a betűszerzésre, és megírja az egyik Gesta Hungarorumot (hírekből, hitlevelekből, krónikafoszlányokból és szájhagyományból egybeszerkeszti azt), a magyar honfoglalás és megtelepedés regényes történetét, mellyel immáron tudatosan részt kér a Váteszek, a Titkos (itt azért mert Névtelen) Krónikások sorában. A nősülési rendelet megszigorítása miatt Pelbárt mint egyházi ember nem vehet asszonyszemélyt magához, csupán mint udvarházának vezetőjét. Tekla imígyen három fattyúnak számító fiúsarjat szül neki Veszprémben, kiket nagy nehezen halálos ágyán a
10 Pezsdülés nevére vesz, s kik alkalomadtán belekeverednek a Petur-bán féle ös�szeesküvésbe, s onnan nincstelen jobbágyként kerülnek ki. Az egyik a veszprémi püspök földjét túrja, a másik egy servus regis szolgája lesz, a harmadik Dunagönyűnél lesz révész. A két idősebbik a mongol-tatárok áldozata lesz, a révészfiú, Vakari Hont (nevét megint elírják) Dunapentelére menti kis családját, hol Geregyei Pál országbíró uradalmainak szolgálatába áll. Hontfia Lőrinc Dunaföldvárnál segédkezik IV. Béla szervienseinek átszállításánál, kik onnan az esztergomi gyűlésre igyekeznek. Fia, Vakari Jakab Dunakömlőnél (Lussonium) révész és halászmester. 1301. január 24-én a Duna közepén vágott jéglék közepén négyszáz latos vizát fog halásztársaival. Az esti tok-tor közepén – mire hivatalos az egész falu népe – érkezik a hír: megholt András király! (Ez ok a további ivásra.) Ifjabb Jakab Foktőnél révész, ott Károly Róbert-aranytallért talál egy ötvennyolc latos harcsa bendőjében. Jakabfia Vakari János Sükösd alatt révész a Dunán, és négyökrös szekerével szállítja a dereglyéken érkezett holmit a faluba. Egy kora ősszel átszállítja Nagy Lajos király kiűzött zsidait, majd öt esztendővel annak utána, tavasszal, a király parancsára visszahozza őket. (Nehéz a hódításokat finanszírozni nélkülük.) Jánosfia János, Előbajánál akar az érsek engedélyével révet alapítani, a vállalkozásba belebukik, visszamegy Csanádra, és fiát, Vakari Dénest érseki segítséggel a Collegium Christi Pauperum Scolariumba iratja. Dénes prépost lesz Kalocsán, húga, Ilona a kalocsai bíró, Szávai Márk felesége lesz. Fiuk és örökösük, az ifjabb Márk megtagadja az új királyi adó kifizetését, s ezért a királyi biztosok tömlöcbe vetik. Ilona leitatja a foglárokat, az ifjabb Márk kiszabadul, és haláláig a Mohácsisziget sáverdejében rejtezik. György, Márkfi Márk fia, a Szávai nemzetségből nádvágó mester lesz Mohácson, valamint zsindelyező; fia, László ugyanott fuvaros, míg az ő fia, Péter Dunaszekcsőn lészen a halászcég mestere s annak a halászbárkának az alkapitánya, amivel a kalocsai érseket vontató lovak segítsége nélkül fölevezik Mátyás király pozsonyi országgyűlésére. Visszafelé már nemcsak az érseket, hanem Szávai Péter feleségét, Hrabina Máriát is hozza a lefelé már vígan csorgó, felvirágozott bárka.
14. A titkos krónikás és az író író ősei 11 Szávai Péter fia, Márton az 1520-as esztendőben egy elüresedett kis birtokot szerez a Szigeten, a mai Újmohács térségében, házat épít ott, állatokat tenyészt. 1526-ban elesik a mohácsi csatában, házát földúlják a török naszádosok, családja földönfutóvá válik…
„Itt Hasszán Szeldzsuk bég, a Mohács alatti igazhitű gállyák kapitánya terjeszti fel tiszteletteljes kérését Hozzád, Világ Fejedelme, Mohammed Kardja, Allah Kegyeltje! Fordítsd felém, egy minutomra Fényességes orczád, győzhetetlen seregek és a föld legtágasabb birodalmának szultánja, élet és halál Ura! Könyörgésem komolságának zálogául méltóztassál elfogadni három ajándokomat. Az első egy díszes fóliáns, kézzel írott, nemes cirkalmakkal és czirádákkal díszített, mit egy Asbóth nevű gyaur nemesúr a kormánypadka alatt rejtegetett, amikor a magyar naszádot elfogtam; ott Számodra eme ékszert kifürkésztem. Asbóthra nem érdemes szót vesztegetni. Az ágyúkat sem sikerült Moháts felett naszádjából kirakandnia. Most tehát, azaz immáron tizenötödik esztendeje még mindég a Héttoronyban várja, megérkezneke a váltságdíját hozó apródjai? Szóval a könyvet a gyaurok egy régebbi kerálának, Corvinus Mátyásnak czímere és három rubintkő díszíti a fedőtáblán. A szöveg vajmi talján vagy latin csacskaság, de a rubintok egyetlen hegyes tőr peccentéssel leválaszthatók. Másodünnepeken viselendő turbánod forgójába beletűzhetők. Második ajándokomat teveháton küldöm, annak két púpja közé kötözve. Friss ital, pár hete szereztem a budavári pinczében, amikor az egymást maró ostoba hitetlenek puccos kerálnéjukkal kitakarodtak onnét. Agyagkorsóban tárolt nektár ez, Uram, gyimilcsek levéből és az méhek szorgalmának hevéből keverik, erjesztik, forralják, majd hűtik, pinczékben tárolják eme nemes levet a gyaurok. Az a szóbeszéd járja, hogy eme tündéri édességű ital az amúgy is túl nem szárnyalható férfierődet növelné. A harmadik ajándoknál látni fogod, óh Próféta Kegyeltje, hogy érted nem tsupán önzetlen, de önmegtagadó is tudok lenni.
12 Pezsdülés Amióta gállyás folyami vitézeimnek ugyanolyan szabad, habár lassúbb bejárása van a csatamezőt környező falvakba, hol a szpáhik oly kápráztatóan ejtették kelepczébe tizenöt esztendővel ezelőtt a magyar vasasokat, azóta, Tündöklő Padisah, minden ötödik évben leánynézőbe megyek arrafelé. Eleinte még berzenkedtek János kerál katonái, ha éppen arra bóklásztatták a lovaikat. De azóta megtanulták, hogy a török handzsárral nem illik cziczázni. Tehát Nemesúr, Világ Hatalmassága, kinek szavát Africától Budáig, Váradtól Persiáig félik és figyelmezik, s Ki Böltselmével kormányozza a fele féltekét, kérve kérlek, hallgasd meg, hogyan szereztem számodra az alábbi kintset. Ott, hol a gyaurt egy szálig levágtad vagy elűzted seregeiddel, ama mohátsi mezőn vala egy kücsük dombotska. Onnan Dunamenetben, azaz délnek feléje van egy Leántsók nevű falu, majd maga a folyam jő, s aztán, átellenben fekszik Kanda helysége. E kettőből választom ki, ötévenként, a legszebb tizenöt éves magyari szűzet. Elmondani könnyebb ezt, mint véghezvinni. 1531-ben a falvak népe szertefutott. Vermekben akadtam sokukra. 1536-ban gállyával eveztettem föl a Dunán, – szél nem volt, az árbocrudakra tsavarva pihent az vitorla – kikötöttünk a révnél, hoztuk a leányt, harmincz fegyveresemmel. Míg odavoltunk a falukba, gézengúz magyariak megfúrták a hajót, az őrséget elhurczolták, és már tsak az árbocrúd vetett limányt a víz tükörén. Lovakat kellett zabrálnunk, hogy ennekutána kemény, háromnapos lovaglással hazaérjünk. Káprázatos Hatalmú, Fölülmúlhatatlan böltsességű Szultán, Izlám egén Felkelő Holdunk! Ebben az esztendőben olyan leányt raboltunk a Szigetben, ki ékessége leszen isztambuli Topkapi palotád háremének is. Hullámos szőke hajzata kerek vállait verdesi. Nyaka fehér és karcsú, mint Bajazid minaretje. Fogai, mint a Duna tsekély vizében a kavicsok, tsillámlanak. Eunuch hajtotta társzekéren megy Hozzád. (Nagyerejű Szultán, kegyeskedjél nekem juttatni a Mohátsi-szigeten az adóbér jogát) Érdemtelen Szolgád,
