Az okkultizmus nagyasszonya: Helena Petrovna Blavatsky A XIX. században élt egy asszonyság, aki a maga karakán, bicskanyitogató és mégis békésen harcos személyiségével, no meg pszichikai adottságainak nagy port kavart bizonyosságtételeivel elindította a modern és a jó értelemben vett populáris, mégis autentikus ezotériát és parapszichológiát a világhódító útjára. Ezúttal neki, Madame Blavatskynak szentelek néhány sort. Helena 1831-ben született a mai Dnyepropetrovszk nevű ukrajnai városban. Édesapja katonatiszt volt, egy német nemesi család sarja. Édesanyja ősi orosz hercegi családok leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Szülei elfoglaltsága miatt nagyszülei nevelték fel. A XIX. századi orosz földön nem volt egy leányálom felnőni. Ennek ellenére spirituálispszichikus képességei már korán kifejlődtek: tisztánlátása olyannyira működött, hogy a helyi hatóság többször kért tőle segítséget. Valósággal falta az akkor fellelhető ezoterikus irodalmat: olyan szerzőket ismert és olvasott előszeretettel, mint a középkori okkultista Paracelsus és Cornelius Agrippa. Korát meghazudtoló érettsége ma leginkább egy indigógyermekhez lenne hasonlítható: öntörvényű, konok, állhatatos, akaratos személyiséggel rendelkezett. Ha nem így lett volna, aligha írt és beszélt volna tizenéves korára nyolc nyelven. Viszonylag korán, tizenhét évesen ment férjhez Nyikifor Blavatsky tábornokhoz. Nem telt három hónapba, amikor elhatározta, hogy elszökik férjétől, mert számára ez a házasság egyenlő volt a börtönnel. Gyerekkorától kezdve meg volt győződve arról, hogy egy szellemi vezető őrködik felette, akit álmában több ízben is látott. Ez a vízió akkor vált számára bizonyossággá, amikor 1851-ben Londonban személyesen is üdvözölhette. Szellemi vezetője Morya Mahatma volt, aki egyike a Bölcsesség Mesterei nevű Testvériségnek, amelynek egyértelmű célja az emberiség szellemi kibontakozásának elősegítése. Szellemi vezetője felajánlásának engedve vállalta világmisszióját. Tanulmányútra indult, melynek keretében többek között járt: - Egyiptomban, ahol mágiát tanult, - Kanadában, ahol megismerkedett a vörös indiánok kultúrájával, - Illinois-ban, ahol találkozott a mormonok tanításaival, - New Orleans-ban a Woodoo rituálékat tanulmányozta, - Peruban is megfordult, hogy tanulmányozza az inkák hagyatékát, - Indiában is éveket töltött, - Kaukázusban a bennszülöttektől tanult, - Balkánon is megfordult, majd - Szíria után - Olaszországba vezetett az útja, - Tibetben többször is megfordult. Mindeközben képességeit csiszolgatta. Például, megtanulta kontrollálni a pszichikai teremtő erejét. Ugyanakkor kreativitását millió formában élte ki: koncertezett, vállalkozásokat vezetett és festett. Meglehetősen komplex személyisége volt. Madame Blavatsky 1875. november 17-én Henry Steel Olcott ezredessel New Yorkban megalapította a Teozófiai Társaságot. Az okkultizmus nagyasszonya mindenben követte
Mestere útmutatásait. Így 1879-ben Bombay-ben ismerkedett meg A. P. Sinnett angol újságíróval, akivel karöltve igyekezett világszerte népszerűsíteni a megmagyarázhatatlan, illetve spirituális jelenségeket. Időközben számos támadás érte. Példának okáért az angol Pszichikai Kutató Intézet kóklernek, szélhámosnak csaknem félnótásnak bélyegezte. Ennek ellenére és mindezek mellett teljes mellbedobással folytatta életfeladatát: Mesterei megbízták azzal, hogy az ősi keleti hagyományokból fordítson le bizonyos részleteket a nyugat számára, hogy ezzel a Sötét Korszak (Kali-Yuga) végképp lezárulhasson. Első nagy munkája az 1877-ben megjelenő Leleplezett Ízisz korszakalkotó műnek számított, mely az okkultizmus és a metafizika rejtelmeibe kalauzolta az olvasóit. Ennek szellem értékét talán mi sem példázza jobban, mint az a kultúrtörténeti tény, hogy anno Albert Einstein is ebből merített elméleteinek megalkotásához, de ez a mű nagy hatást gyakorolt Rudolf Steinerre, Sir Arthur Conan Doyle-ra, Thomas Edisonra és Mahatma Gandhira egyaránt. Blavatskyné sokat betegeskedett és szenvedett élete során. Szíve és veséi már jó ideje megkeserítették az életét, reumás ízületei pedig szintén komoly kínokat okoztak számára. De ő csak állhatatosan vetette papírra és tökéletesítette a Bölcsesség Mestereinek üzeneteit. Koot Hoomi Mester maga javította és kommentálta a teozófus tanításokat. A Secret Doctrine – magyarul a Titkos Tanítás/Titkos Tanok – a teozófiai irodalom mindmáig fundamentális alapművének tekinthető, mely megkísérli az Istenek nyelvén íródott bölcsességet átültetni a mai nyelvekre. Az első kötet Dzyan első hét versének magyarázata. Az első rész a kozmogóniáról (a kozmosz születéséről) szól, a második rész szimbólumokkal foglalkozik, a harmadik pedig a tudomány és a teozófia kapcsolatát taglalja. A második kötet Dzyan utolsó tizenkét versét magyarázza. Utóbbi az emberiség történetét mutatja be az első kötet koncepciói alapján. Ebben a részben az okkultizmus és a gnosztikus doktrínák (tantételek) intenzívebben jelentkeznek, mint az első kötetben. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a gnózis (isteni bölcsesség) forrásának nem Egyiptomot, hanem a keletet jelöli meg a Secret Doctrine. Blavatsky asszony munkásságának köszönhetően gombamód szaporodtak az okkultistaezoterikus mozgalmak a vén kontinensen. Valószínűleg ez is jókora inspirációt adott neki ahhoz, hogy korszakalkotó remekműveket vessen papírra. A fent említett kettő szerzeményhez még egy csatlakozott: a Kulcs a Teozófiához. Könyveit nem pusztán elméleti síkon írta, hanem komoly mágikus praxist folytatott és rengeteg újítást vezetett be. Ez azon is lemérhető, hogy milyen elementáris hatást gyakorolt a XX. század spirituális, politikai és ideológiai mozgalmaira. Elsődlegesen az árjákról szóló fajelmélete, a mai emberiséget megelőző, elsüllyedt világok története, a ciklikus evolúció, az egyes vérvonalak és az emberfeletti ember megjelenése, valamint annak egy Új Világrend felé orientálódó terve tett mély benyomást a Harmadik Birodalom ideológusaira és vezetőire. A Titkos Tanok a Führernek és holdudvarának szinte a bibliájává vált. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy mindenki számára pontosan ugyanazt jelentették Blavatsky kijelentései, ugyanis ő sokhelyütt burkoltan fogalmaz. Nem mintha kerülni akarná az igazság közlését, sokkal inkább azért, mert a szó nemes értelmében beavatotthoz hűen, burkoltan fogalmaz. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy Blavatsky asszony eszmerendszere abszolút más princípiumokra helyezte le a teozófiai mozgalom alapkövét, mint amire később más csoportok fel akarták használni: egy békés, erőszakmentes, lassú vajúdással végbemenő átmenetet képzelt el a régiből az Új Korszakba, melyben az individuum szabadságáé a főszerep. Többek között ezt fejezi ki a
Teozófiai Társaság szimbolikája is, melyben szerepel a hexagram (hatágú csillag), a kígyó, az egyiptomi ankh kereszt és a szvasztika is. Ez utóbbi jelkép a balra néző vagy balkezes, tehát maximálisan pozitív, teremtő erőket kifejező verziója szerepel a teozófus emblémában és mindenféle negatív konnotáció (másodlagos, átvitt jelentés) súlyos félremagyarázása vagy félreértelmezése e szimbólumnak. A pozitív töltetet erősíti az embléma felirata is, mely így szól: „Egyetlen vallás sem magasabb rendű, mint az Igazság.” Zárójelben jegyzem meg, hogy a legenda szerint Helena Blavatsky unokája, Marianna Blavatsky volt a Geheimnisvolle Korps (Okkult Erők), egy feltételezett náci titkos szervezet, vezetője és Heinrich Himmler Legfelsőbb Papnője. Így mágikus vezetőként egy organikus energiafegyver kidolgozásán munkálkodott és kifejezetten egy pusztító mágiaágazatban jeleskedett. A démonidézésektől kezdve a spiritiszta szeánszokon át az emberáldozati rituálékig sok mindent irányított. Ennek keretében több száz ember életét követelő szadista kísérleteket folytatott és a germán vérvonal okkult tulajdonságait igyekezett megragadni és felerősíteni. Lám, mennyire messze eshet az alma a fájától! Mindazonáltal Blavatskyék genealógiáját (eredettan, származástan) is érdemes volna egyszer levezetni, hogy fény derülhessen arra, honnan e család ennyire vehemens vonzalma és kötődése az okkulthoz. Madame Blavatsky figyelemreméltó teóriái tehát nagymértékben befolyásolták a náci okkultistákat. Sőt, helytálló kijelentenünk, hogy az 1930-as években indított náci Tibetexpedícióhoz az ő útmutatásai is hozzájárultak. Miként? Az okkultizmus nagyasszonya beszámol egy föld alatti világról, amit rejtélyes őseink hoztak létre. Beszámolói szerinte több ezer kilométer hosszú alagutak kötik össze a világ kiemelt kultikus helyeit és szent városait Dél-Amerikában, Ázsiában, Európában és Afrikában. Ezen túlmenően van egy fő központ is ezek között, ahol mind a mai napi élnek olyan Ősök, akiket felsőbbrendű fajnak tekintenek az okkultisták. Egy ilyen kapcsolatfelvétel lehetősége ingerelte és ihlette is egyben Hitlert arra, hogy expedíciót indítson Tibetbe e leszármazottak technikai és mágikus tudásának megkaparintása céljából. 1885-ben költözött Londonba. Innentől kezdve folyamatosan dolgozott a teozófia tanainak mind szélesebb körben történő elterjesztése érdekében. Sajnálatos módon az egészségi állapota komolyan megrendült, mígnem 1891. május 8-án, Londonban hagyta el testét végleg. Ez a nap a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz elnevezésű ünnepe lett. Madame Blavatsky behatóan ismerte a buddhizmust, a hinduizmust, az indián törzsi mágiát, az egyiptomi és a közel-keleti ezoterikus misztériumiskolák beavatotti tudományát, a vallástörténet megannyi stúdiumát és a mitológiát. Munkássága valódi szintézise a XIX. század szellemtudományának, mely ma is számos kérdésben segítheti és megalapozhatja a kíváncsi, kozmikus tudatba integrálódni vágyó emberi szellem fejlődésének útját. Boldog napot! Száraz György
Basztet, a Macskaistennő Az egyiptomi világot egykoron istenek és istennők népesítették be. E felsőbbrendű lények valóban a földön jártak és élő valóságot jelentettek az emberek számára. Ezúttal az ókori vallás egyik legnépszerűbb istennőjével szeretnélek megismertetni, név szerint Basztettel (ejtsd: Básztet).
Basztet nevének jelentése legjobb tudomásunk szerint illatszeres korsó. Ő egy macska istennő, aki a Napisten leányaként vonult be az egyiptomi panteonba. Eleinte oroszlánformában, majd később macska attribútummal (jelvénnyel) ábrázolták: hol macskaként, hol macskafejű, női testű lényként személyesítették meg. Kultuszának központja Per-Basztet, görögül Bubasztisz, ma Tell el-Baszta városában található. Később Szahmettel, az oroszlánfejű istennővel is azonosították. Lássuk, miért! Basztet kultusza már a második dinasztia idejét megvolt. Akkoriban oroszlán formában imádták, mint a fáraó és Ré napisten védelmezőjét. Ennek tudható be, hogy a Láng Úrnőjének és Ré Szemének is nevezték. Basztet istennőt eleinte vérszomjas istennőnek állították be, neve is ezt fejezte ki: felfaló. Később az illatos olajok tégelyét jelentette, ezért kezdték a parfümök és illatszerek istennőjeként is tisztelni. Ekkor úgymond megszelídült, mivel jóságos attitűdje okán kitűnő anyának titulálták. Ebből adódóan a gyermekáldásra vágyó nők előszeretettel viselték zöld fajansz amulettjét, de védte az áldott állapotban lévő nőket is, sőt a férfiakat szintén óvta a betegségektől és a fizikai támadásoktól egyaránt. Basztet istennőt a társadalom minden rétege tisztelte. A nép elsősorban azért, mert Egyiptomban időről-időre elszaporodtak a különféle rágcsálók a gabonatárolókban, illetve a kígyók is komoly gondokat okoztak, így ezen állatok esküdt ellenségei, vagyis a macskák kiemelt szerephez jutottak. Valósággal családtagnak tekintették a macskákat: ékszerekkel cicomázták fel a házi kedvenceket és külön meggyászolták őket. A macskák rituális temetéséről annyit megemlíthetünk, hogy több mint 300 000 macskamúmiát találtak Basztet istennő tiszteletére épített per-baszteti templomban. Basztetet az Újbirodalom korában Mahesz anyjának tekintették. Maheszről azt érdemes megjegyeznünk, hogy először az Újbirodalom idején tűnt fel. Ő volt a mészárlás istene. Mahesz feladata volt az univerzális rend fenntartása és a rendbontók megbüntetése, tehát alapvetően pozitív funkciót töltött be. Mahesz istennőt fiatal oroszlánfejjel ábrázolták, kultuszközpontja Leontopoliszban volt, de ugyanakkor Bubasztiszban is tisztelték. AlsóEgyiptomban Mahesz istennő anyjaként tisztelték Basztetet. Basztetet sokszor összekapcsolták Alsó-Egyiptom fő védőistennőjével, Uadzsettel. Ez olyannyira így volt, hogy egy idő után Uadzset-Basztet néven kezdték emlegetni. Itt érhető tetten az egyiptomi vallás egyik jellegzetessége, a hasonló képességű istenségek egyesítése, összeolvasztás, aminek oka még a mai napig nem kellően magyarázott. Basztet a szerelem, a tánc, a zene istennője volt, sőt, mint a napfény hozója, a Nap gabonát érlelő erejének a megtestesítője is. A macska a nőiességet szimbolizálja, mivel viselkedése nagyban hasonlít a szebbik nem elbájoló, bújós és méltóságteljes tulajdonságaira. A macska jellemzői között szokta emlegetni a népi hiedelem, hogy kilenc élete van. Vajon miért? Nos, az egyiptomi vallási-mágikus képzetek szerint a macskák a szellemvilág őrzői, ezáltal figyelemreméltó túlvilági szerepük van. A macskák megérzik a szellemek és a démonok jelenlétét. A macska, mint éjszaka aktív, vadászó, portyázó lény, Basztet istennő szent állata volt, akivel alkalmasint napvarázslást végeztek. Ez úgy zajlott, hogy az istenség titkos nevét és különféle varázsformulákat recitáltak (mondókaszerűen ismételgették.) Például a napfolt varázslat úgy történt, hogy a megidéztek a varázsigék segedelmével egy szoláris szellemet, majd kérdéseket intéztek hozzá a saját életükkel kapcsolatban. A szellem az előkészített áldozati és idéző
rítusokat követően szó szerint a Napból bontakozott ki, mint egy foltból kibomló árny. Természetesen a szent idéző szimbólumok és kántált védikus szövegek ismerete elengedhetetlen feltétele volt a varázslat sikerességének, viszont aki ennek birtokába került, annál működött. Basztet istennő áldásos spirituális munkássága ma is tetten érhető Egyiptomban. Illusztris példák erre a mai szent templomkörzetek, az égbolt kicsinyített másai. Tudniillik, Basztet istennő jóvoltából nyíltak meg az egyiptomi templomokban a Kozmikus Intelligencia ősforrásai. Ennek köszönhetően Egyiptom szent energiaközpontjaiban újra áradni-áramlani kezdtek a spirituális energiák. Mint azt a bevezetőben már említettem, Ré Szemének is szokás volt hívni Basztetet. Az egyiptomi néphagyományban az isten gyermeke a vadmacska, aki visszaszerezte a Napszemet. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen funkciókkal hozható összefüggésbe a szem, akkor meglepő következtetésekre juthatunk Basztet istennő felségjogait illetően. A szem alkalmas a nap (Napisten) fényének befogadására, az életet adó fény és a világosság érzékelésére, a Hold fényének látására, a csillagos égbolt nézésére és vizsgálatára. Továbbá a szemen keresztül az ember tudáshoz és értelemhez juthat. Ugyanakkor a szem lehet belső szem is, ez esetben a belső látás és iránymutatás, az intuíció és a megvilágosodás, illetve a szellemi éberség tartozik hozzá. Összefoglalva, Basztet istennő a Nap gyógyító erejét szimbolizálta és a béke istennője volt, de ha a szükség úgy hozta, erélyesen tartatta be az isteni törvényeket. Hérodotosz feljegyzéseiben említi, hogy a nép annyira kedvelte őt, hogy az istennő tiszteletére évente vidám táncos ünnepségeket rendeztek. Boldog napot! Száraz György
Miért tudnak az angyalok repülni? Angyalokról másképpen Minden vallás bemutatja, hogy a Legfelső Teremtő Lény a maga egyediségében és mindenhatóságában miként gyakorolja a hatalmát. Lehet hallani mitikus históriákat a teremtésnek és az életnek nevezett folyamatokról, Gondviselésről és fejlődésről, félistenekről és teremtményeikről, segítőkről és halandókról. Én most egy picit más oldalról közelítem meg ezt az egész kérdéskört, mert így talán mindenki közelebb állónak érzi majd magához a felsőbbrendű lények világát. Elsőként azt szeretném szavakba önteni, hogy én kiket is értek angyalok, angyali lények alatt. Ha etimológiailag közelítem meg az angyal kifejezést, akkor meglehetősen sokat elárul már maga a szó is. Az angyal szógyöke az „ang” tő, melynek jelentése „élet”. Ebből az atlantiszi kifejezésből ered az egyiptomi „Ankh”, ami az Élet Kulcsa, vagy az „igazi életismeret kulcsa”. Ehhez a tőhöz járul az „el” végződés, mely azt fejezi ki, hogy „Isten fénye”. Ha precízebbek akarnánk lenni, akkor megkettőznénk az l-betűt és „ell” végződést adnánk neki. De bárhogy is, a lényeg, hogy „ang+el=angel”, vagyis angyal. Ezt másolja a latin angelus, a francia ange, a német Engel, az olasz angelo, a spanyol ángel, és így tovább. Eredeti jelentése tehát „Élő Isten Fény”.
Így azonnal kiviláglik, hogy én Angyalok alatt a Teremtő egyes aspektusait, megnyilvánulási formáit értem, hozzáteszem, a teremtés kezdeti stádiumában. Hiszen voltaképpen minden teremtmény a Legfelsőbb Lény megnyilvánulása, s mégis micsoda különbségek vannak köztük. Tehát az Angyalok először mindenképpen a Legfelső Úr, a mindent átható Teremtő Tudat Követei, ha úgy tetszik, Hangjai, megint másként fogalmazva Erői. A földi kultúrák közül elsőként az atlantisziaknak sikerült teljesen megismerniük az angyalok világát. Ők tökéletes ismeretek birtokában voltak, még egy Angyali Szótárat is létrehoztak, mely olyan szertartások és szimbólumok gyűjteménye volt, amelynek segítségével képesek voltak megidézni az angyalokat a támogatásukat kérve. Az atlantiszi beavatottak képesek voltak kommunikálni az angyalokkal, látni az angyali hierarchia különböző létmódjain egzisztáló lényeket, ugyanakkor szabadon mozoghattak az angyali világokban. Ennek köszönhetően ismereteik és hatalmuk emberi léptékkel felfoghatatlan magasságokba emelték őket. Az atlantiszi kultúra vezetői is angyalok voltak, pontosabban egy Arkangyal, magyarul Főangyal. Az atlantidák, Atlantisz lakói, az angyalokat Lokiknak, míg a főangyalokat Arklokiknak szólították. Itt térnék ki arra, hogy az angyaltan nem is olyan egyszerű tudomány, hiszen ahány kultúra, annyi tudásirányzat, és ahány irányzat, annyiféle megközelítés létezik az angyali kasztok osztályozására. De ne vesszünk el a részletekben, inkább tekintsük végig a főbb rendeket. 1. Szeráfok vagy Szerafimok: ők az Úrhoz legközelebb álló angyali lények. Nevük a héber seraph szóból eredeztethető, melynek jelentése égni. Valójában ők tisztán tűzből, mármint a Legfelső Úrból kiáradó tűzből (szeretetből!) állnak. 2. Kerubok: ők a Bölcsesség Angyalai és a Mennyek Küszöbének Őrzői. Általában véve szárnyas oroszlánként ábrázolják őket. Ők a Teremtő akaratának a közvetítői. 3. Trónok: ők Isten szellemi törvényeinek a képviselői. Minden teremtmény – az emberi is beleértve – spirituális törvényeit ők szabják meg és tartatják be. 4. Uraságok: az isteni bölcsesség és tudás letéteményesei. 5. Erősségek: a mozgás és a dinamika biztosítói. 6. Hatalmasságok: a formavilág kialakítói. 7. Archék: más néven fejedelemségek. Ők az egyes világkorszakok vezető lényei. 8. Arkangyalok: népszellemek, olyan lények, akik az egyes lelki fajok irányításáért felelnek. 9. Angyalok: egyes lelkek vagy kisebb csoportok őrangyalai, spirituális vezetői. A sor természetesen nem ér véget, hiszen a bolygóknak, a csillagoknak, csillagcsaládoknak éppen úgy vannak angyalai, mint más magasabb rendű princípiumoknak. Például a Harmóniának vagy az Örökkévalóságnak. Az angyalok döntő befolyást gyakorolnak az életünkre, mind az egyéni, mind a kollektív sorsunkra. Míg az Őrangyalok vigyáznak ránk, addig más Arkangyalok vallásokat indítanak el az emberiség életében, megint más Arklokik a közelgő Isteni Terv egyes fejezeteit irányítják, más angyali rendek titkos társaságokat és kiválasztotti csoportokat készítenek fel a korszakváltás nem zökkenőmentes időszakaira. Egyes angyalok könyveket ihletnek, mások találmányokra inspirálnak. Egyszóval, az isteni világok angyalai mindent átható módon, minden részletre kiterjedően irányítják a földi életet.
Az angyalok munkássága a fejlődő lélek, vagyis az ember számára abban áll, hogy rávezesse az emberi elmét arra az önmegvalósító útra, melyen járva emberi gyarlóságait levetkezve a benne rejlő isteni szikrát hozhatja helyzetbe és működésbe. Magyarul az angyalok közbenjárásával, tanításaik és erőik által az ember megszabadulhat kötöttségeitől, melyek gátolják őt a szellemi (spirituális) felemelkedésben. Az ember, mint teremtő lény, a tiszta valóságot, a Mindenség törvényeit és az Élet értékeit az angyali iránymutatások által érheti el és értheti meg. Az ember egészen addig nem jut előrébb a teremtés spirituális ranglétráján, vagyis nem kerül közelebb a Teremtőhöz, amíg a súlyait le nem teszi. Az angyalok azért tudnak repülni, mert már megszabadultak a súlyaiktól. A „repüléshez” természetszerűleg nem szárnyakat, hanem isteni tudást használnak, melynek az emberiség is fokozatosan a birtokába kerülhet. Itt döntő a szabad akarat, vagyis aki akarja, elfogadja, aki nem óhajtja, elutasíthatja a segítő kezet. Az angyali rendek már egy ideje kinyilatkoztatták, hogy az emberen áll vagy bukik, mit kezd ezzel a lehetőséggel, de a (magasabb világokra vonatkozó) tények nem tudása már nem mentesíti az emberiséget az előtte álló, tornyosuló és közelgő következmények és krízisek súlya alól. Ma egyre több olyan lehetőség és esély kínálkozik, amikor a fejlődni vágyó lélek angyali energiákhoz juthat. Léteznek a természetben olyan szent helyek, nevezhetném őket akár átjáróknak is, amelyek bizonyos együttállásokkor megnyílnak és rajtuk élő angyali energia folyik át a mi világunkba. Ezek az angyali kapuk közvetlen összeköttetést jelentenek a fizikai és az angyali világok között. Aki ilyen energiákból merítkezik, illetve töltődik, annak a gondolkodásmódja, az érzelemvilága, a tudatossága és ezeken keresztül az életről alkotott elképzelése gyökeresen megváltozik. Megszabadul a téves hiedelmektől, levetkőzi az elvárások és normák nyomasztó terheit és fokozatosan összhangba kerül a Kozmosszal, a Világmindenséggel és az Angyalok világával. Így megszületik az emberben az a fajta tudatosság, mely a „gazemberi” tudatosság fölé emeli őt. Az ilyen lélek értővé, látóvá és tudóvá válik az angyali inspirációk és intuíciók irányába, s élvezni kezdi életének minden pillanatát, mert benne egy stabil és konstruktív (építő jellegű) harmónia alakul ki, egy összhang önmagában önmagával és a teremtő lényekkel. Boldog napot! Száraz György
Busójárás A busójárás egy ősi farsangi-karneváli hagyomány, mely Mohácshoz kötődik. A világ csaknem minden részéből ezrével özönlenek az emberek a busójárás népszokásának idején, hogy részt vehessenek ezen a különleges vidámságot és derűt fakasztó rendezvényen. A tradíció szerint a sokacok (egy mohácsi dél-szláv nemzetiség tagjai) őrizték meg az utókor számára ezt a többnapos szokást. De vajon honnan ered ez a hagyomány? Két keletkezéstörténetet ismerünk a busójárásról.
A hagyományos népszokás szerint a farsang egy télzáró ünnep, melynek célja a tél elűzése és szimbolikus eltemetése. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákat öltenek magukra mondván, a tél majd így megijed és messze fut tőlük. Az ünneplés több napig tart, majd a végén elégetnek egy szalmabábut, mely jelképesen a telet szimbolizálja. A jelmezbe öltözött emberek nagy lármát csapva: kiáltozva, kolompolva és kürtölve végigjárják a házakat, hogy a gonosz és ártó szándékú szellemeket kiűzzék lakásaikból. A ricsajozás mellett hamut is szórnak, mely szintén a mágikus elűzést és védelmet hivatott erősíteni. Ezen kívül a jelmezbe öltözöttek meghúzgálják a nők haját remélvén, hogy az hosszabbra nő nekik, míg a férfiak a férfivé avatás szimbólumaként tusakodnak a főtéren. A busójárás voltaképpen egy természetvarázslás és egy démonűzés ötvözetéből álló mágikus rituálé, melyet évente meg kell ismételni, hogy a falulakók életének békéje mindig biztosítva legyen. Egy másik, legalább ennyire furmányos magyarázat szerint egészen 1526-ig, a Mohácsi csatáig vezethető vissza a busójárás hagyománya. A fáma úgy szól, hogy az oszmán törökök egyre több gyermeket raboltak el: a kisfiúkból janicsárokat, a kislányokból háremhölgyeket akartak nevelni. Ennek következtében egyre többen kényszerültek bujdokolni saját hazájukban. A menekülők többsége a Mohácsi-szigeten gyűlt össze és kezdett ott berendezkedni. Bár a török fenyegetettség állandósult, a menekülőkben egyre gyűlt az elszántság vidékük visszafoglalására. Mígnem egyszer egy éjszakai tábortűz mellett a semmiből megjelent nekik egy sokac aggastyán, aki a következőket közölte velük: nem kell már sokáig keseregniük, mert nemsokára eljön az ő idejük és sikeresen visszaűzhetik a törököt oda, ahonnan jött. Felszólította őket, hogy addig is készítsenek fából különféle fegyvereket és félelmetes álarcokat, s várják a különleges indító jelet. Az ominózus jel egy viharos éjjelen fog érkezni egy aranyba öltözött vitéz képében, aki majd megmutatja számukra a szabadsághoz vezető utat. A mohácsiak annyira megrökönyödtek a történteken, hogy másnap már el is kezdtek készülődni a nagy napra. Hosszú évek teltek el, de a vitéz csak nem érkezett. Majd egyszer éjfél körül egy viharos éjjen egy aranyöltözetű lovas bukkant fel, aki kézmozdulatával dologra szólította a mohácsiakat. A törökök már rég az igazak álmát aludták, amikor váratlanul égtelen robajra riadtak fel. Alighogy kinyitották a szemüket, amikor látták, hogy démoni arcú szörnyek lepték el a falut. Több se kellett a törököknek, fejvesztve menekültek el Mohácsról. Így kapták vissza jogos tulajdonukat a mohácsiak. Napjainkban a busójárás hagyománya úgy zajlik, hogy egy koporsót elégetnek a főtéren, egy hatalmas máglyán, ami a tél szimbolikus elégetésével egyenértékű. Ez tulajdonképpen az analógiás mágia nyelvén azt jelenti, hogy ami a koporsóval történik, az megy végbe a téllel is. Ez egyfajta átváltozás és megújhodás is egyben – a télből a tavaszba történő átmenet. A busójárás (Poklade) minden évben Húshagyó-kedd előtt hat nappal kezdődik csütörtökön. Első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó úgynevezett Kisfarsang, melynek főszereplői a „kis busók”, azaz „Jankelék”. Ők azok a fiatalok, akik jelmezbe öltözve végigjárják a várost és ijesztgetik a lányokat és meghúzgálják a hajukat. Ezt követi Farsangvasárnapon a „nagy vonulás" a gyülekezőhelytől a főtérig. Vasárnap reggeltől kezdve már folyamatosan járnak-kelnek a városban a busócsoportok és persze az összesereglett turisták. Délután egy óra felé a Dunán kis csónakokból lépnek partra a maskarás busók és ők is a főtérre mennek. Érdekes, hogy ez a főtér érintetlenül ugyanaz, mint ami eredetileg volt. Minden busócsoport egymás után érkezik és közben sokac népzene szól. A hangulat mindig kitűnő. Délután három óra magasságában a polgármester nyitja meg a rendezvényt és ezzel kezdetét veszi a farsangi mulatozás. Ebbe minden beletartozik, ami a helyi folklór része: zene, tánc, kiállítások, miegymás. Étel-ital bőséggel jut mindenkinek.
Majd az esti órákban kerül sor a máglyagyújtásra. A farsangolók tűz körüli tánca valami fenséges, időtlen, misztikus élményt jelent a résztvevők számára. A hétfő leginkább a macskajajról és a kijózanodásról szól. Kedden, azaz Farsangfarkán van a téltemetés. Ez úgy zajlik, hogy egy újabb máglyát építenek a vasárnapi helyén, amelyre rákerül a farsangi koporsó. Ezt szépen-lassan elégetik. Természetesen kedden szintén feltűnnek a busók és örömre fakasztják a jelenlévőket. A busójárás tehát egy autentikus népi hagyomány, mely ki tudja hány éves múltra tekint vissza, mindazonáltal hűen őrzi a tüzes és az analógiás (megfeleltetéses vagy utánzó) mágia ősi hazai tradícióit. Boldog napot! Száraz György
Blog Sárával az élet VII. rész Oldások Az auraelemzést követően, Zoli javaslatára minden hónapban utazunk Dunakeszire – oldásokra. Ekkor a felgyülemlett pangó energiatöbbletet távolítja el Sára aurájából. Sára nagyon várja ezeket az alkalmakat, már kérdi, mikor megyünk, mert érzi, hogy szüksége van a megkönnyebbülésre. Ő úgy fogalmaz: „könnyebben érzem magam utána”. Az első alkalom után a hazaérkezést követően készültünk a vacsorához és az esti teendőkhöz, mikor Sára mondja, hogy rossz érzése van, fél valamitől. Első reakcióm az ijedtség volt. De aztán már tanulva az előző eseményekből, megkértem, gondolja végig, mi lehet az oka félelmének. Kicsit ágált, de bíztattam, gondolja csak végig, mi okozhatja ezt az érzést, abban erősítettem, hogy ő képes a válasz megtalálására. Betakargattam és vártam. „Tudom már!”- kiáltott fel. „Egy kígyótól félek. Rájöttem, hogy egyik előző életemben egy kígyó ölt meg.” Elhittem, amit mondott, mert pici kora óta irtózott a hüllőktől. Unokatestvére rovargyűjtő, természetkedvelő típus. Egy alkalommal a mezőn bogarásztak és az unokatesó talált egy kígyót (amiről később kiderült, hogy sikló). Ő végtelenül örült a zsákmánynak, Sára pedig szinte sokkot kapott, magán kívül volt, lesápadva rohant be a házba. Nehezen lehetett megnyugtatni. Miután megfejtette az okot, megnyugodva elaludt. Elmorfondíroztam azon, mennyi mindent hozhat egy-egy oldás a felszínre. Egy hónap múlva újabb oldás. Már tartottam az estétől. Mint kiderült, nem alaptalanul. Jegyzeteltem az aznapi sorsképem hanganyagát. Sára hallgatta, majd közölte, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a dédnagymamám, aki felől pont aznap érdeklődtem, velünk van, velünk él. Sőt, most mellettem áll. A megrökönyödéstől és kételytől nem jutottam szóhoz. Sára leírta a külsejét.
Ő fiatalon halt meg, de most egy kedves, mosolygós, idős, kontyos és hosszú ruhát viselő hölgy képében jelent meg. Azt kérte, kérdezzünk tőle. Olyan ostoba kérdés jutott eszembe, hogy miért ment el olyan korán, faggattam a családjáról – igazolást, bizonyítékot keresve arra, hogy ő tényleg a DÉDI. Később jöttem csak rá, hogy ő spirituális kérdéseket várt, ám én nem tudtam spirituális kérdéseket feltenni. Aznap este, ha valaki kívülről látott volna bennünket, azt hihette volna, megtébolyultunk. Próbáltunk mi így hárman kommunikálni Sára közvetítésével. Megnéztünk pár régi fotót, majd kérte, hogy ágyazzunk meg neki is. Belementem a „játékba” még mindig tele kétellyel. De ugye nem lehet tudni... És ha tényleg ott van? Igen, de mit mondunk a kedvesemnek? Mikor megérkezett, elmondtuk, hogy velünk van a dédnagymamám. Elmosolyodott, csak dédizzetek – mondta –, majd startolt a fürdőszoba irányába. Sára közvetítette a dédi véleményét, miszerint a kedvesem nem veszi őt komolyan. Be kell vallanom, megviselt az este és az éjszaka. Álmomban egy fehér arc jelent meg, kétszer is, és mondani akart valamit. Annyira megijedtem, hogy kértem menjen el. Szót fogadott. Másnap zokogva hívtam fel Ritát. Meg kellet osztanom valakivel a történteket. Nem mindennapi élmény volt!!!!! Várom a következő találkozást Zolival, hogy még többet tudhassak meg Dédnagyanyámról. Sipos Izabella
