Július
JÚLIUS
YBL MIKLÓS ÉS FESSLER LEÓ: Száva folyó (1884, mészkô) 1884-ben készült el a Kálvin téren Budapest legszebb díszkútja, a Danubius szoborcsoport. A négy fô hazai folyót – Duna, Tisza, Dráva, Száva – szimbolizáló alkotást Ybl Miklós tervezte és Fessler Leó szobrászmûvész faragta ki mészkôbôl. Budapest II. világháborús ostroma idején súlyosan megrongálódott, ezért elbontották és 1958-ban az Erzsébet téren állították fel a rekonstruált díszkutat. A Száva folyót jelképezô remekül megformált eredeti nôalak a Ferencvárosban maradt, s ma a Kálvin tér 9. számú épület udvarában látható.
2012 • JÚLIUS • SZENT JAKAB HAVA 1
V
Tihamér, Annamária
2
H
Ottó, Ottokár
3
K
Kornél, Soma
4
Sze Ulrik, Babett
5
Cs
Emese, Sarolta
6
P
Csaba
7
Szo Apollónia, Apolka
8
V
Ellák, Edgár
9
H
Lukrécia, Marina
10
K
Amália, Alma
11
Sze Nóra, Lili
12
Cs
Izabella, Dalma
13
P
Jenô
14 Szo Örs, Stella 15
V
Henrik, Roland
16
H
Valter
17
K
Endre, Elek, Dzsesszika
18
Sze Frigyes, Kamill
19
Cs
Emília, Esztella
20
P
Illés
21 Szo Dániel, Daniella 22
V
Magdolna, Magda
23
H
Lenke, Borisz
24
K
Kinga, Kincsô
25
Sze Kristóf, Jakab, Zsaklin
26
Cs
Anna, Anikó
27
P
Olga, Liliána
28 Szo Szabolcs, Alina
122
29
V
Márta, Flóra
30
H
Judit, Xénia
31
K
Oszkár
1962. július 03. – 50 éve történt Függetlenné vált Algéria. Miután márciusban aláírták a fegyverszünetet, a francia kormány kinyilvánította Algéria függetlenségét. Szeptemberben mondták ki a „demokratikus köztársaság“ létesítését, Ben Bella alakított kormányt. 1572. július 07. – 440 éve történt II. Zsigmond Ágost lengyel és litván király halálával kihalt a Jagelló-dinasztia férfiága. 1386 óta uralkodtak a Jagellók. 1887. július 07. – 125 éve történt Megszületett Marc Chagall, orosz festômûvész. 1822. július 08. – 190 éve történt Az itáliai Viareggio mellett vitorlásbalesetben 29 éves korában meghalt Percy Bysshe Shelley romantikus angol költô. 1937. július 11. – 75 éve történt Meghalt George Gershwin zeneszerzô és zongoramûvész, a szimfonikus jazz megteremtôje (Kék rapszódia). Eredeti nevén: Jacob Gershowitz. 1602. július 14. – 410 éve történt Az itáliai Pescinában megszületett Jules Mazarin, az akkori Franciaország vezetô politikusa. A négyéves XIV. Lajos mellett 1661-ig az elsô minisztereként Jules Mazarin bíboros vezette az államügyeket. Az itáliai származású Mazarin megalapozta Franciaország nagyhatalmi helyzetét Európában. 1862. július 14. – 150 éve történt Megszületett Gustav Klimt osztrák festômûvész, a bécsi szecesszió alapítója. 1162. július 15. – 850 éve történt Mikó kalocsai érsek királlyá koronázta II. Lászlót, aki bátyja, II. Géza halála után lépett a trónra. 1342. július 16. – 670 éve történt Visegrádon 54 éves korában meghalt I. Károly (Károly Róbert) magyar király, az Anjou-ház magyar ágának megalapítója, akit háromszor koronáztak meg. Egyben trónra lépett fia I. (Nagy) Lajos magyar király, egyidejûleg Lengyelország királya. 1782. július 16. – 230 éve történt Bécsben bemutatták a Szöktetés a szerájból címû Mozart-operát. A mûvet 1781. július és 1782. május között komponálta a szerzô.
1872. július 16. – 140 éve történt Megszületett Roald Amundsen norvég sarkkutató, a Déli-sark felfedezôje. 1992. július 17. – 20 éve történt Megszûnt Csehszlovákia és létrejött Csehország és Szlovákia. 1912. július 17. – 100 éve történt Debrecenben megszületett Kovács Pál vívó, hatszoros olimpiai bajnok. 1952. július 19. – 60 éve történt Megkezdôdött a magyarok számára legsikeresebb Olimpia Helsinkiben. A magyarok 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel térhettek haza, amivel az összesített lista 3. helyén zártak az éremtáblázaton. 1992. július 19. – 20 éve történt Autóba rejtett bombával megölték Paolo Borsellino maffiaellenes perekre specializálódott bírót. 1912. július 19. – 100 éve történt Arizonában, Holbrook város közelében felrobbant egy nagyjából 190 kg súlyú meteorit, mintegy 16.000 apró törmelékdarabbal borítva be a várost. 1937. július 20. – 75 éve történt Meghalt Guglielmo Marconi Nobel-díjas (1909) fizikus, a rádió feltalálója. 1822. július 22. – 190 éve történt Megszületett Johann Gregor Mendel osztrák biológus, a tudományos örökléstan megalapítója. 1972. július 23. – 40 éve történt Az USA pályára állította a Landsat 1-et, az elsô mezôgazdasági, geológiai, ásványtani célú mûholdat. 1892. július 23. – 120 éve történt Megszületett Hailé Szelasszié, azaz Rasz Tafari Alakonnen etióp császár, 'a négus'. 1930-ban lépett trónra. Eltörölte a rabszolgaságot, és ô adott új alkotmányt az országnak. A gazdasági nehézségeket kihasználva 1974-ben katonatisztek egy csoportja puccsal döntötte meg hatalmát. 1802. július 24. – 210 éve történt Megszületett id. Alexandre Dumas francia regényíró (A három testôr, Monte Cristo grófja). 1987. július 29. – 25 éve történt Margaret Thatcher és François Mitterrand aláírta a megállapodást a Franciaországot és Angliát összekötô víz alatti alagút építésérôl.
123
JÚLIUS
Évfordulók
JÚLIUS
Lelki útravaló Óvodás történetek A TÁNCOS Fáradtságom ellenére elkapott a blues sajátos lüktetése. A gyerekeknek is tetszett, szépen, hangosan énekeltek velem. Az óvoda tornaszobájában ültünk vagy tizenöten. Ôk a padon, én egy tornazsámolyon. Csütörtök délután volt. Lassan hazafelé indulnak majd, nekem is a sokadik órám volt már. A jól ismert gitárakkordok közé beillesztettem néhány fortélyt, fôképp a magam szórakoztatására. A dal felénél járhattunk, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy egy kislány hirtelen felugrik. Láttam, hogy nincs baja, talán csak mozdulni szeretne. A többiek tovább fújták, ô eltûnt mögöttem. Sehol nem tanítják, hogy kell énekelve és gitározva fegyelmezni, így békén hagytam, és csak azon fohászkodhattam, nehogy mások is kövessék a példáját. De ôk vagy túlságosan fáradtak voltak, vagy nagyon rendesek: mindenki veszteg maradt. Újra belefeledkezhettem a húrokba. Néhány sor után azonban mégis arra lettem figyelmes, hogy egyedül éneklek. Felnéztem. Az óvodások kitágult szemekkel néztek mögém. Volt, amelyiknek még a szája is tátva maradt. Folytatva a pengetést fordultam én is arra. Mögöttem a kislány táncolt. Gyönyörû lassú mozdulatokkal, forgásokkal, hajlongásokkal követte a zene ritmusát. Színes, hosszú szoknyájában, lobogó kese hajával olyan volt, mint egy erdei tündér. Talán észre sem vette, hogy mindenki elhûlve csodálja. A dalnak vége lett. A csend hirtelen szétszakította a varázslatos pillanatot. A gyerekek nem szóltak, én sem tudtam, mit mondjak hirtelenjében. A lányka abbahagyta a kerengést, leeresztette a kezét, sóhajtott egy kicsit, és visszaült a helyére. Olyan volt ez, mint egy imádság. Talán az is volt. Valami titokzatos gyermeki nyelven, amit majd néhány év múlva lehet, hogy végleg elfelejt, elmondta azt, amit akkor ott gondolt és érzett. Törékenyen és bensôségesen tárta ki titkait. Arra gondoltam, hogy lesz egy világ, amiben éppen az lesz a szép, hogy mindenki a maga nyelvén, a maga eszközeivel imádkozhat, és gyönyörködünk majd egymás imádságában. Nehézkesen feltápászkodtam a zsámolyról. A következô félórában menyegzôs házat kellett varázsolnom a tornaszobából. Igazi lakodalomra készültünk. Arra, ahol a názáreti ács a vízbôl bort teremtett, hogy az emberek örömét megtartsa. KOCZOR TAMÁS evangélikus lelkész
1912. MÁJUS 23. – 100 ÉVE TÖRTÉNT A rendôrség szétverte az általános választójogért és Tisza István lemondásáért tüntetô tömeget. Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata is volt, ezért nevezik e napot Vérvörös Csütörtöknek. Ez a tömegtüntetés volt az I. világháború elôtti legnagyobb munkásmegmozdulás Magyarországon. Aznap százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a parlament elé általános választójogot és Tisza távozását követelve. A rendôrség és a kivezényelt katonaság rendkívül brutális fellépése nyomán felborított villamosok, felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összeütközés hevességét. A kormány kemény intézkedésekkel válaszolt a munkásság elemi követeléseire. Az MSZDP vezetôsége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére.
124
JÚLIUS
A Ranolder Intézet története A 2011-ben elhunyt Kauders Tamás emlékére Ranolder János veszprémi püspök 1871 szeptemberében fogalmazta meg az iskola alapítólevelét. „A Pest Ferencz külvárosában” tervezett katolikus leánynövelde számára 300 négyszögöles telket kért „Pest városának tisztelt elöljáróságától és közönségétôl”. A kiegyezés utáni években a vezetô politikusok egyetértettek abban, hogy az évszázados lemaradásunk csökkentése érdekében az egyik legsürgôsebb feladat a magyar alapfokú oktatás átszervezése. Eötvös József 1868-ban alkotta meg azt az oktatási törvényt, amely változtatásokkal ugyan, de 1948-ig a magyar oktatás alapja lett. Az Eötvös-féle törvény háttérbe szorította a felekezeti iskolákat a községi iskolákkal szemben. Az egyházak azonban nem nyugodtak bele térvesztésükbe, sorra alakultak a felekezeti iskolák. Az egyházi iskolák alapításának áramlatába illik bele Ranolder János veszprémi püspök tevékenysége is. Egyházmegyéjében hat leányiskolát alapított (Veszprémben, Tapolcán, Keszthelyen, Pápán, Kaposváron). A hetediket is megyéjébe szánta, de ez a terve meghiúsult, így került a hetedik intézet Pestre, pontosabban a Ferencvárosba. A budapesti Ranolder Intézet 1875. szeptember 29-én nyitotta meg kapuit a fôváros által biztosított telken, tizenhét nappal a nemes alapító halála után. Az oktatás elsô formája háromosztályos elemi iskola volt, amelyet még egy év kézimunkaképzés zárt le. Az „anyaépület” a Vendel és Gyep utcák sarkán (Wendelingasse és Weisengasse, ez utóbbi ma Thaly Kálmán utca) állt, homlokzata a Gyep utcára nézett. Az egyemeletes zöld épületben kisdedóvó, három tanterem az elemi iskola és egy negyedik a kézimunka-képzés számára, valamint egy kicsinyke internátus kapott helyet. A kisdedóvó és a tantermek a földszinten; a kápolna, a nôvérek lakásai és a tucatnyi gyermek elhelyezését szolgáló háló az emeleten helyezkedett el. A Páli Szent Vincérôl nevezett Irgalmas Nôvérek ferencvárosi iskolája nehéz körülmények között kezdte munkáját: az alapító által adományozott összeg kamatait csak a következô év elején kezdték átutalni. Az elsô év kiadásait a nôvérek „kölcsön”-pénzbôl fedezték. Az iskolai élet is akadozott. A szülôk nehezen engedték el gyerekeiket az új iskolába. „A gyermekek eleinte mosdatlanul, piszkosan, rongyosan, némelyik egy ingecskében jött az iskolába. Még a tehetôsebb szülôk sem áldoztak gyermekeikre, a nôvéreknek kellett ôket rendbehozni. A jólelkû fônöknô ruhaszövetet szerzett, s a nôvérekkel együtt megvarrta. A kiosztott
125
JÚLIUS
»réklik«-nek nagyon örültek, kezdték többre becsülni az iskolát, s szinte versenyeztek, ki küldi oda tisztábban, rendesebben a gyermekét.” (Ranolder Intézet Évkönyve, 1925-26. 8.) „Abban az idôben a Külsô-Ferencváros még szinte teljesen német ajkú volt. A feljegyzések szerint különösen a nyelvkérdés okozott sok nehézséget. Mindent elôbb németül kellett elmondani, s csak azután lehetett magyarul betanítani.” (Ranolder Intézet Évkönyve, 1896-97. 4.) Éppen a magyar nyelv terjesztése volt az, ami az intézetbe 1876-ban ellátogató Röck Szilárd ügyvédet arra indította, hogy jelentôs összegeket hagyjon az intézetre. Elsô látogatása után nyomban 15 000 forintot adományozott a nôvérek javára, majd ezt végrendeletében 25 000 forintra növelte. Az adakozó óhaja szerint ez az összeg a nôvérek szükségleteinek fedezésére szolgált. A nôvérek azonban a fôváros engedélyével az épületre fordították. Ekkoriban ugyanis már egymás után nyíltak meg az elemi iskola 4., 5., 6. osztályai, illetve a felsôbb népiskola 1. és 2. osztályai. Érhetô tehát, hogy az épület kezdett kicsinek bizonyulni. Röck Szilárd adományaiból 1890-ben az anyaépületre ráhúztak még egy emeletet és egy rövidebb oldalszárny is elkészült. Ekkor már nyolc tanterem volt a házban, s az internátus több mint száz fôt fogadott be a második emeleti hálótermekben. Az internátus nemcsak praktikus okokból vált népszerûvé a távol lakó növendékek és szüleik körében, hanem egészséges szellemû nevelési elvei is vonzották az új jelentkezôket. „Tudva, mily gondot s aggodalmat okoz minden szülônek az, ha gyermekétôl tanítás céljábôl megválni kényszerül: mindent elkövetünk, hogy amennyire tehetségünktôl telik, megfeleljünk ama nagy bizalomnak, mellyel a szülôk gyermekeiket, legdrágább kincsüket reánk bízzák. Nem csupán szállásadóik, hanem lelkiismeretes gondozóik akarunk lenni, hogy azt az odaadó szülôi szeretetet, ami ôket otthon körülveszi, lehetôleg pótoljuk. Az internátusi növendékek iskolán kívül is állandó felügyelet alatt vannak: nem értve ezen azt a folytonos gyámkodást, mely minden szabadabb mozgást s a gyermeki derültség megnyilatkozását kizárja, s mely éppen ezáltal lehetetlenné teszi az egyéniség kiismerését, ami pedig a sikeres nevelés annyira fontos tényezôje.” – írja egy korai évkönyv az internátusról. (Ranolder Intézet 1908-9. Évi Értesítôje, 12-13.) Az érdeklôdés olyan nagy volt, hogy mind a szülôk, mind a fôváros sürgette a polgári iskola elindítását. Ehhez ki kellett bôvíteni az épületet. A fôváros 32 000 koronás támogatásával 1892ben felépítik a kétemeletes jobboldali szárnyépületet. Az építkezéshez újabb telkeket is biztosított a fôváros. A mai Balázs Béla (akkor Ranolder) utcai szárnyban kaptak helyet a polgári iskola négy osztályán kívül az internátus nappali termei, két hálóterem és az ebédlôk. A polgári iskolát az építkezéshez nyújtott anyagi segítség után továbbra is támogatta a fôváros – huszonnégy éven keresztül évi 1200 forinttal. Az intézet történetében új fejezetet nyitott az 1893-ban megnyílt tanítónôképzô. A Szent Vince rend nôvérjelöltjei korábban magántanulóként voltak kénytelenek megszerezni a tanítói oklevelet, ezért a rendnek érdeke volt, hogy saját intézményein belül tegye lehetôvé a tanítónôképzést.
126
127
JÚLIUS
A katolikus középosztály igénye is az volt, hogy leányai tanítói képesítést szerezzenek. Budapesten ekkor még csak egy katolikus tanítóképzô mûködött, az angolkisasszonyoké. Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás 1893. június 18-án Rómában kelt engedélye alapján a Ranolder Intézet tanítónôképzôje is megkezdhette mûködését 1893 szeptemberében. Az épület azonban szûknek bizonyult, újabb bôvítésre volt szükség. Budapest Székesfôváros tanácsa húsz évre évi hétezer koronát szavazott meg az intézet építési költségeire. Elkészült a Vendel utcai szárny (Kauser József mûépítész tervei szerint), ahol az elsô emeleten a tanítóképzô tantermei, a földszinten és a második emeleten a nôvérjelöltek nappali és hálótermei, az alagsorban pedig a tornaterem és az ebédlô nyert elhelyezést. Ekkor készült a jellegzetes – ma már csak fényképeken látható – téglakerítés, és alakult ki a nyáron játszótérként, télen korcsolyapályaként szolgáló udvar. Az épület 85 helyiségével Budapest egyik legnagyobb iskolaépülete lett, amelynek belsô kialakítására is nagy gondot fordítottak: „A tantermek egyenlô nagyságúak, mindegyik 8,5 m hosszú, 6 m széles, 4,5 m magas. Három nagy ablak 1,35 m szélességben, 2,8 m magasságban, fölérnek egészen a mennyezetig... A fûtésre cserép- és vaskályhák szolgálnak, melyeket a folyosóról kell fûteni. Világítás czéljából a tantermek mindegyike hat Auer-féle gázlámpával van ellátva... Ezen kívül, ha kell, kézi kôolajlámpák is vehetôk igénybe... A padok a gyermekek nagyságához vannak szabva, a képezdei II., III., és IV. éves növendékek asztalok mellett, székeken ülnek. A fekete táblák a falra vannak erôsítve s csigákon föl- és letolhatók... A szertár minden szükséges fizikai s vegytani eszközzel föl van szerelve... Az épület folyosóit s termeit szobrok és képek díszítik, melyek izléssel vannak megválogatva... Hála és köszönet illeti azokat, akik ezt létesítették... az intézmény három nagy jótevôjét: Ranolder János püspököt, Röck Szilárdot s budapest székesfôváros törvényhatóságát.” (A Ranolder Intézet Évi Értesítôje, 1900/01. 17-19.) A tanítóképzô szellemiségének megalapozója Holczmann Auguszta fônöknô volt, aki csaknem 30 évig irányította az intézet munkáját. Kezdetben a polgári iskolának és a tanítóképzônek közös igazgatója volt (Schiffer Ferenc 1893–98, Krizsán Mihály 1898–1906, dr. Magdics Ignác 1906–1929), ez is biztosította az intézmény egységes nevelési koncepcióját. További építkezésekre is sor került. 1900-ban kibôvitették az intézet kápolnáját, amelynek eredményeképpen immár négyszáz gyermek fért el benne. A fôszárny elsô emeletén elhelyezkedô gótikus stílusú építményt Lohr Ferenc festômûvész freskói díszitették. 1902-ben a több mint 200(!) óvodáskorú gyermek számára megvásárolták az épülettel szembeni földszintes házat, ahol még abban az évben megnyílt a kisdedóvó. (A hajdani Gyep – ma Thaly Kálmán – u. 38. számú épületet 2005-ben elbontották, csak homlokzatát hagyták meg.) A kisdedóvónak ma csak a homlokfala áll, mögötte a szomszédos épületben (egykor polgári iskola) mûködô óvoda játszótere, a háttérben a Viola utca új társasházai láthatók. A Ranolder Intézet elsô negyedszázada alatt fokozatosan kialakult az az intézeti struktúra, amely 1948-ig, az államosításig mûködött: kisdedóvó, elemi iskola, polgári leányiskola, tanítónôképzô. Ezek iránt az iskolák iránt – fôleg a polgári iránt – olyan nagy volt az érdeklôdés, hogy újabb tantermekre és internátusi helyekre lett szükség. A bôvítés anyagi forrásait egy ismeretlenséget kérô adományozó teremtette meg, de felhasználták az intézet alaptôkéjét és az egyház által adott pénzösszeget is. 1907-ben felépült a háromemeletes udvari keresztszárny, amelynek földszintjén és elsô két emeletén az internátus nappali szobái, valamint zongoraszobák helyezkedtek el, míg a harmadik emeletre a rajzterem került. 1908-ban megvásárolták a kisdedóvó melletti telket, és egy nyár alatt (!) felépítették a polgári leányiskola új épületét. Az épületben nyolc tanterem, tornaszoba, tanári szoba, könyvtár és szertár létesült. A házban ma óvoda mûködik.
JÚLIUS
1908-ban elkészült a fôépület Gyep utcai részének homlokvonalán emelt kétemeletes toldaléképület is. Az épületeket Salkovits Károly mûépítész, királyi fômérnök tervezte. A mai formáját ekkor elnyerô épületegyüttes nemcsak külsô megjelenését tekintve emelkedett ki földszintes környezetébôl, hanem belsô felszereltségével, korszerûségével is: „A tantermek fölszerelése teljesen modern. Úgy ennél, mint már az építésnél is, az esztetikai és célszerûségi mellett, fôleg egészségi szempontok vezettek. A padozatot itt is, mint az új internátusi épületben betonalapra fektetett Walton-féle linóleum borítja: a széleken félkörben fölhajtva fut össze az oldalfalakkal, így a porképzôdés teljesen megakadályozható. A falak alsó része zománcos olajfestékkel van mázolva, a termekben úgy, mint a zárt folyosókon és lépcsôházakban, ugyancsak nagyobb tisztaság céljából. A nagyméretû ablakok, mint a többi épületekben is, Pick-féle szellôztetôvel ellátottak; fûtésre a legjobb rendszerû Meidingerkályhák szolgálnak, vízmedencével ellátva, hogy a termek levegôje kellô páratartalmú legyen. Világításul a mennyezetre erôsített legújabb rendszerû izzó-gázlámpák vannak alkalmazva, melyek erôs s a szemre jótékonyan ható felsô világítást adnak. A polgári iskolában a régi disztanciájú padok helyett az összes termekben a »Zahn« féle, kétüléses, disztanciájú padokat szereztük be. ...a háromemeletes udvari részben 100 m2 alapterületû és 400 m3 ûrtartalmú, a kétemeletes polgári leányiskolában pedig 72 m2 és 300 m3 ûrtartalmú termek vannak.” (Ranolder Intézet Évi Értesítôje, 1908/09. 5., 1910/11. 26.) A fôépület is gyarapodott, elkészült a végre megfelelô méretû díszterem is. A hatalmas, környezetének képét meghatározó, korszerû épületegyüttes hosszú ideig csak belsô átalakításokon, korszerûsítéseken esett át. Így 1911-ben kémiai és fizikai laboratórium és elôadóterem, 1914-ben természetrajzi gyakorló, 1915-ben osztálykönyvtárak, 1926-ban megnagyobbított (földszinti) tornaterem létesült. Folyamatosan változott az internátusi rész is, a kor szinvonalát meghaladó berendezését jelzik a kád- és zuhanyfürdôk, a nappali szobákban található rádiókészülékek és az orvosi rendelô. Az épület 1908-as nagy bôvítése után a Ranolder Intézet távolabb is terjeszkedni kezdett: a tanítóképzôben oktatott gazdasági gyakorlat céljaira a Kútvölgyi úton vettek egy 7700 négyszögöles telket, majd 1914-ben a polgári iskola mellett egy 100 négyszögöles telket. A Kútvölgyi úton lévô telken egy gazdasági iskolát terveztek, ez azonban az elsô világháború miatt nem valósult meg. A megnövekedett diáklétszám és a bôvülô épületek miatt a Ranolder fenntartási költségei megnövekedtek, ezért az intézet évrôl évre jelentôs állami támogatást kapott. Az oktatási formák fejlôdése az 1. világháború alatt is folytatódott: 1916 szeptemberétôl a tanítóképzô külön hatosztályos, egytanítós osztatlan gyakorlóiskolát kapott. Ebben az idôben ez a képzés gyakorlati megfontolásokból igen elônyös volt, ugyanis a végzett tanítónôk jelentôs ré-
128
129
JÚLIUS
sze került falvakba, tanyákra, osztatlan iskolába, ahol minden évfolyam diákjait közös teremben, együtt kellett tanítaniuk. Az elsô világháborút természetesen az intézet is megérezte. Anyagi körülményei jelentôsen romlottak. Az ország gazdasági tönkremenetele és a területveszteség természetes következményeként csökkent a jelentkezô gyerekek száma. 1919-ben az intézetet az államosítás is fenyegette. A tanácskormány „szocializálta” az intézetet, élére gondnokot állított, az épületet pedig a „ludovikások” börtönének használta. De börtönnek érezték saját intézetüket a növendékek és tanáraik is, hiszen gyakorlatilag maguk is fogolyként éltek benne. A háború alatt és a háborút követô években az intézet nehézségekkel küzdött. Az épület állaga jelentôsen romlott, a legszükségesebb felújításokat sem tudták elvégezni. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter sietett az intézet segítségére azzal, hogy a vallásalapból kiutalt 30 millió koronát. Ebbôl, illetve a kormányzattól kapott egyéb segélyekbôl sikerült az intézet anyagi ügyeit rendbehozni és a szükséges felújításokat elvégeztetni. Az ötvenéves jubileumot már ismét nyugodt és biztos körülmények között várhatták. 1925. május 21-én, egy borús tavaszi napon ünnepelték az intézet fennállásának 50. évfordulóját. Ekkor már volt mit ünnepelni, hiszen a budapesti Ranolder Intézet beilleszkedett a korabeli magyar oktatás rendszerébe, megteremtette a maga sajátos arculatát, hangulatát és hagyományait. Ekkor már rang volt „ranisnak” lenni. Az intézmény rangját mutatja, hogy az ötvenedik évfordulóra tekintélyes egyházi és világi vezetôk látogattak el. A megnyitó beszédet Csernoch János bíboros-hercegprímás tartotta, felolvasták Klebelsberg Kunó kultuszminiszter üdvözletét, de jelen volt Budapest és a Ferencváros polgármestere is. Az ötvenedik évforduló idején az intézet két legfontosabb iskolája a polgári és a tanítóképzô volt. Míg a polgári iskolában a létszám tartósan 200 fölött volt, addig a tanítóképzôben erôsen hullámzott. Ennek okai: a tanulmányi idô hat évre emelkedése és a beiskolázási terület csökkenése (Trianon). A háború után az iskola zömmel Budapestrôl és környékérôl tud beiskolázni. Az intézet Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlôrinc, Soroksár, Csepel vonzáskörzetébe kerül. A tanítóképzô létszáma 1928-tól kezd ismét emelkedni. Sokan kerülnek át a képzôbe az intézet polgári iskolájából, amelyet akár a képzô „alsó tagozatának” is tekinthetünk. A 20-as évek végére a képzôs növendékek létszáma ismét eléri a 200-at. Az intézetnek jó kapcsolata volt a fôvárossal, ezt mutatja, hogy a fôváros minden évben adott segélyt a polgári iskolának. A háború elôtt évi 4000 koronát, a háború után pedig 40-45000 koronát. Ennek fejében az intézetnek fenn kellett tartania tandíjmentes helyeket a polgári iskolában és a tanítóképzôben. A fôváros azt is kikötötte, hogy ezekre a helyekre fôvárosi pedagógusok és köztisztviselôk gyerekeit lehet felvenni. A 40-45000 korona nem volt sok pénz a 20-as évek elején, mivel hatalmas volt az infláció. Két bentlakó növendék évi költsége volt ennyi.
JÚLIUS
A tanítónôképzô 30. évfordulóján, 1923-ban alakul meg a BRISz (Budapesti Ranolder Intézeti Iskolatársak Szövetsége). A szövetség jelmondata: „megújulás – összetartás” nem hangzatos, üres jelszó, hanem a mai napig élô valóság. A volt „ranisok” évfolyamonként, osztályonként rendszeresen találkoznak, felkeresik az iskola épületét, támogatják a rászorulókat, ápolják a betegeket. Tartják a kapcsolatot a még élô nôvérekkel. A hajdani iskolához való tartozás egy egész életre szóló elkötelezettséget jelent. A tanítónôképzô megtartó ereje érvényesül az ünnepek, évfordulók nagyszabású rendezvényeiben is. Kiadványok sora tanúskodik minderrôl. A képzô sikerét az általános és magasszintû oktatás mellett a „hitében és magyarságában erôs katholikus nô nevelése adja”, amely a korszak hivatalos elvárásait és szellemiségét magas szinten szolgálta. Az 1930-as évek békés, nyugodt munkával teltek. Az intézet anyagi helyzete szilárd, tekintélye – különösen a képzôé – folyamatosan nô. 1930-ban nagyobb tatarozásokra, felújításokra került sor. Ekkor vezették be a központi fûtést, s újították fel Megyer-Meyer Antal képzômûvészeti fôiskolai tanár tervei szerint az intézet kápolnáját. Ezen év szeptemberében készült el az óvoda új épülete a Viola utca 33. szám alatt, a polgári iskola kertje mögötti telken. A harmincas évek legnagyobb változása egy új iskolatípus megteremtése volt, ez a „Klára”. A „Klára” iskolát Klinda Pál atya alapította 1937-ben a Ranolder Intézet fônöknôjével, Bécsy Kerubina nôvérrel együtt, a Vendel utca 3. szám alatt lévô Klára Gyermekotthon épületében. Ez a gyermekotthon volt a kiegyezés utáni elsô gyermekmenhely Magyarországon. Gróf Károlyi Sándorné, Kornis Klára grófnô alapította, ezért halála után tiszteletére a menhely a Klára Gyermekotthon nevet kapta. Emlékének ápolására a Klára nevet átvette az épületben újonnan induló ipari leányiskola. A „Klára” négyéves ipari leányiskola volt. Ebben az újtípusú iskolában a gimnáziumi tananyag mellett oktattak idegen nyelvet, mûvészeti ismereteket, szabás-varrást, gépés gyorsírást, sütést-fôzést stb. Ez volt az országban az elsô ilyen jellegû iskola. Tantervét Dienes Valéria állította össze. A tanároknak csak kb. egyharmada volt szerzetes, a többiek világi tanárok voltak. A „Klára” növendékeinek egy része az anyaintézet internátusában lakott, s a két udvart, kertet a tanulók együtt használták, köztük az 1940-ben épült teniszpályát is. A Klára ipari leányiskola alapítójának, Klinda Pál atyának humanizmusáról tanúskodik, hogy 1944 ôszétôl az iskola épületeiben üldözött zsidókat rejtegetett, illetve számukra vatikáni és svéd menleveleket szerzett. Sikerült a varrodának a hadseregtôl megrendelést szereznie és „hadi üzemmé” nyilváníttatnia. Ebben a „hadi üzemben” 120-150 üldözöttet foglalkoztatott, miközben gyerekeikre óvónôk vigyáztak. Klinda Pál Izrael államtól megkapta a „Yad Vasem” érmet. A „Klára” alapítása és sikeres mûködése mellett még egy fontos változás történik az intézet oktatási struktúrájában. A tanítóképzést magasabb szintre emelése érdekében a középiskolákból a felsôfokú oktatás keretébe kívánják áthelyezni. 1938-ban Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás 2202/1938. sz. leirata tudatja az intézet igazgatóságával, hogy a Ranolder Intézet nem tartozik a leépítendô tanítóképzôk sorába, ezért a líceummá (vagyis gimnáziummá), illetôleg a ráépülô tanítóképzô-akadémiává való átszervezése megtörténhetik. Így az 1938/39-es tanévben már egy líceumi osztály indul, amelynek tananyagában két idegennyelv tanulása is szerepel, a német mellett franciát is tanulnak a diákok. A negyvenes években az angol nyelv oktatása is megindul. A 2. világháború kezdetben csak távoli fenyegetés volt: a növendékek ebédlôinek óvóhelyekké alakítása (1939-ben) jelezte elôször a tragédia közeledtét. A háború alatt az iskola élete sokban változott. A képzô növendékei részt vesznek a kor „szokásos” tevékenységeiben: hadikórházakat látogatnak, fronton harcoló katonákkal leveleznek, jótékonysági akciókban vesznek részt. Ettôl eltekintve az iskolai és az internátusi élet szinte zavartalanul folyt tovább az intézet falai között, még az 1942/43-as tanévben megjelent évkönyv is arról számol be, hogy „Befásí-
130
1987. MÁJUS 28. – 25 ÉVE TÖRTÉNT Mathias Rust magánrepülôgépével kijátszva a Szovjet légvédelmet a moszkavai Vörös téren landolt. Alig száz repült órával a fiatalember Hamburgban bérelt Cessna 172-es repülôgépet. Helsinki-Malmi reptéren csurig töltette a tartályokat, Stockholm felé jelentette a felszállást, de délkeletnek fordult, kikapcsolta a rádiót, lenyomta a gépet a víz fölé, és eltûnt a finn radarernyôkrôl. Tudatosan repült ezerkétezer méter magasan: ha a szovjet légvédelem észleli, hogy nem a fakoronák szintjén rejtôzködik, átlátják jószándékát, és nem lövik le. Három rakétaegység is befogta, de néhány évvel azután, hogy szovjet gépek Kamcsatkánál lelôttek egy koreai utasszállítót, a parancsnokok nem merték lelövetni.
131
JÚLIUS
tott udvar, játszótér, árnyas kert, teniszpálya áll a bennlakó növendékek rendelkezésére a szabad idôben. A növendékek egészségét szolgálják a csaknem mindennapos séták, heti fürdôk, sportlehetôségek, naponta ötszöri étkezés.” Az 1943/44-es tanévben a gyakorló népiskolában a háború miatt már rövidített tanévet tartottak. Tanítás csak 1943. november 3. és 1944. március 31. között folyt az épületben. Ám ez az órák átcsoportosításának és az ésszerû egyszerûsítéseknek köszönhetôen nem vált a tanulmányi munka kárára. A kényszerszünetekben pedig a növendékek szorgalmasan hallgatták a „rádióiskolát”. Októberben rövid idôre hadikórház költözött az intézet fôépületébe, majd novembertôl a pápai nunciatúra népkonyhát mûködtetett az épület falai között. Az 1944-ben meginduló bombázások eleinte nem okoztak károkat, de 1945. január 3-án a fôépületet találat érte. Senki sem sérült meg, még az épületbe korábban beszállított menekültek, sebesültek sem, de az épületrész a kápolnával, tornateremmel együtt hatalmas kárt szenvedett; a falak ledôltek, a födémek leszakadtak. Január 18-án, Pest felszabadulásakor rögtön megindult a romok eltakarítása, az újjáépítés. A papírral „beüvegezett” ablakok mögött két mûszakban folyt a tanítás. A központi fûtés üzembe helyezéséig kályhákkal fûtötték az épületet. A rendezetlen viszonyok miatt erôs volt a lemorzsolódás a diákok körében. A tanítóképzô elsô évfolyamára 1945 márciusában 86-an iratkoztak be, de csak 36-an fejezték be az évet. Az 1945/46-os tanévben az általános iskola 5. osztályában nem is volt gyermek, így azon az évfolyamon szünetelt az oktatás. Az 1948. évi XXXIII. t.c. alapján államosították az ország több mint 6000 egyházi iskoláját, így a Ranolder Intézetet is. Az Irgalmas Nôvérek azonban egy darabig még helyben maradhattak: az épületet megosztották a rend és a beköltözô VII. ker. Állami Tanítónôképzô között. A Budapesti Ranolder Intézet fennállásának 73 éve alatt a következô iskolákat mûködtette: tanítónôképzô, polgári leányiskola, elemi iskola, gyakorló elemi iskola, kisdedóvó, „Klára” ipari leány középiskola. Az intézmény államosítása után nem sokkal feloszlatott apácarend Magyarországon 13 óvodát, 40 elemi iskolát és 12 középiskolát mûködtetett. Az Irgalmas Nôvérek 24 kórházban és árvaházban dolgoztak. Búcsúzzunk a Ranolder Intézettôl Csernoch János hercegprímásnak az 50. évfordulón, 1925-ben elmondott szavaival: „...ez az intézet nemcsak a Ferencvárosban fejtett ki áldásos tevékenységet. A meggyarapodott intézet régen kinôtt az alapító által nyert keretébôl. Abban az arányban, amelyben fejlôdött, nôtt befolyása nemcsak a fôvárosban, hanem az egész országban. A Ranolder Intézet fogalommá vált az egész országban: a vallásos és hazafias nevelés fogalmává. És különös, hogyha a Ranolder Intézetet emlitik, sohasem értik rajta az általa alapított többi hat intézetet, hanem a budapestit. Ez mutatja, hogy ez az intézet értette meg legjobban az alapító szándékait. Megörökítette emlékét: nem kôbe véste a nevét, hanem a hálás utódok szívébe...” A Dr. Nagy Emilia által szerkesztett évkönyv Bánhegyesi Zoltán és Kauders Tamás írásai alapján összeállította: BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
JÚLIUS
500 éve készült el a Sixtus-kápolna mennyezet-freskója „Ó, igazán boldog korszak a miénk! Ó, boldog mûvészeink!... láthatjátok, hogy ez a csodálatos és rendkívüli mûvész mindent könnyûvé tett, ami nehéz volt.” – írta Vasari, a reneszánsz kor krónikása Michelangelo Sixtus-kápolna mennyezet-freskójáról. Késôbb Goethe is hasonlóan lelkendezett: „Anélkül, hogy láttuk volna a Sixtus-kápolnát, nem alkothatunk fogalmat, hogy mire képes egy ember!” Az éppen 500 éve befejezett freskó azóta sem vesztett hatásából, a csoda frissen restaurálva, eredeti színeiben ragyog! A Sixtus-kápolnát a római Vatinkánban IV. Sixtus pápa építtette magánhasználatra 1475-ben, 41x13,5 méter alapterületû 21 méter magas boltozattal, 16 (14?) keskeny ablakkal. Díszítését, freskóit a quattrocento legjelesebb itáliai mesterei festették, köztük Botticelli, Perugino, Ghirlandaio. A mennyezeten a kék égbolt volt látható, csillagokkal. 19 évvel késôbb IV. Sixtus unokaöccse, II. Gyula pápa került a katolikus egyház élére. Közben a nagybácsi kápolnájának mennyezete repedezni kezdett, az egész épület javításra szorult. A mennyezeten II. Gyula pápa igazi reneszánsz freskót akart látni. A cinquecento Itáliájában is tolongtak a jobbnál-jobb festômûvészek, a pápa mégis egy szobrászt választott: a 33 éves Michelangelo Buonarrotit. Oka az lehetett, hogy a pápának nem egy nagy mûvész, hanem egy zseni kellett. Michelangelo addigi mûvészi munkái – például a Pieta és Dávid szobra – a mûvészethez értôket meggyôzhette, hogy egy nem mindennapi fenoménnel állnak szemben. Hogy nincs gyakorlata a freskózásban? Majd belejön – gondolhatta a pápa, s nem tévedett. Józan megfontolások alapján Michelangelo nem akarta a munkát elvállalni. Másokat ajánlott maga helyett, a pápa azonban tántoríthatatlan maradt. Michelangelo nagy nehezen kötélnek állt, és 1509 januárjában elkezdôdhettek a munkálatok. Michelangelo jól tudta, miért próbált menekülni sorsa elôl: a világ legnehezebb festôtechnikájával, az „al fresco”-val kell majd birkóznia 700 négyzetméteren. A munka folyamata ugyanis az, hogy a kidolgozott kompozíciókat fel kell nagyítani 1:1 méretre, papírkartonra felrajzolni és kiluggatni annak körvonalait. A falon naponta maximálisan 1 négyzetméter körüli felületet kell frissen felvakolni 3 rétegben, más-más sûrûségû vakolattal, 5 óra alatt. A legfelsô 1 centi vastag (6 évig pihent) mész-szalonna és homok habarcs-keverék lesz a festés alapja. A kartonról következik a vakolatra a lukak átmásolása szénporral. A festékport tégelyekben össze kell keverni meszes vízzel, azután kövezkezhet a festés. Egyetlen ecsetvonást sem lehet újrahúzni, javítani a vakolaton, mindent elsôre, biztos kézzel kell felfesteni. A felvakolt falrészen legfeljebb 6 óra hosszan lehet dolgozni, aztán a mész „páncélosodni” kezd. S persze ami a legmegerôltetôbb: munkálkodni 18 méter magas állványon, guggolva vagy állva, íjként hátrafeszített gerinccel, és felfelé szegezett fejjel… a végén kiderült: mindezt 4 éven keresztül! E freskótechnika értelme, hogy a vakolat mesze a felszínre szivárog, lakk-szerûen bevonva a festéket, így aztán sem a nedvesség, sem a piszok nem tehet benne kárt. Hasonlóan bonyolult feladat volt a freskó témájának meghatározása is. Adva volt a falakon már 14 festmény, felettük 14 kora-keresztény pápa. Végül sok indulatos vitában eltöltött óra után a pápa és Michelangelo két dologban állapodott meg: a freskó mutassa meg azt az egyenes utat, amely a Teremtéstôl kezdve a próféták jövendölésein át Jézus megjelenését magyarázza és indokolja. A másik dolog, hogy ezen belül Michelangelo azt fest, amit akar.
132
133
JÚLIUS
Ezt az „egyenes utat” aztán Michelangelo zsenialitása alakította izgalmasan bonyolulttá és élvezetessé. A mennyezet építészeti elemei eleve szinte labirintussá tették a kifestendô teret. Található rajta 4 sarokcsegely, 8 ablak felsô párkányából adódó háromszög, és 14 ablakboltozat feletti lunetta („holdacska”). Az ezeken kívül fennmaradó boltozatot Michelangelo tovább osztotta 12 nagyjából egyforma téglalapra, ahova a próféták és szibillák kerültek, a mennyezet közepét pedig 5 nagyobb és 4 kisebb téglalapra, ahol az Ószövetség Teremtéstörténetének 9 jelenete látható. E kilenc jelenet mindkét szélén ül összesen 20 férfi akt, lábuknál 10 bronzszínû medalionnal, puttókkal, feliratos táblákkal. Minden említett egység festett architektúra-elemek között jelenik meg. A történetek, figurák jelentése, egymáshoz való viszonya, indokoltsága, elemzése már könyvtárakat töltött meg. Mi hagyjuk a mûvészettörténészek, teológusok, filozófusok megközelítéseit, és élvezzük csak a látványt, fedezzük fel és engedjük hatni magunkra a mûvészi élményt. Azoknak írom a következôket, akiknek még nem adatott meg, hogy e freskót Rómában lássák, s biztatásul azoknak, akik szeretnék a vele való nagy találkozást. Az elsô pillanatok benyomása egy lázas krimi része is lehetne. Az oltár melletti kis ajtón lépünk be a nem túl nagy kápolna terébe, s elsô meglepetésként szemmagasságban, ahol képek szoktak lenni, csak körbefutó kárpitok lógnak (késôbb derül ki: mozaikból rakva). Puritánság, amíg az ember csak földi magasságáig veti szemét. Aztán fokozatosan emeljük fejünket, és elôször megjelennek a nyugodt bibliai történetekkel körbefestett falképek a quattrocentoból, majd ránk zuhan a mennyezet hihetetlen mozgalmas színorgiája, s mikor hátrafordulunk, egy egész oldalfal temeti maga alá lényünket: Michelangelo Utolsó ítélet freskója! A látogatók is sokan vannak, de nem tôlük lesz hirtelen zsúfolt a tér, hanem a mindenhonnan gyarló lelkünkre hatni kívánó freskók alakjaitól. (Szorgalmas elemzôk megszámolták: 1300-nál több figura!). A kezdeti szédület után egy padra ülve vizsgálom meg a mennyezet freskóját, amelynek minden négyzetmétere impulzív és szokatlan. Mintha egy összeszabdalt, erôs színû képesköny lapjait látnám kiterítve. A legfurcsább, hogy nem azonos léptékû figurák sorjáznak egymás felett, alatt, mellett (legalább 300-an), mint ahogyan ez a reneszánszban, a megfejtett perspektíva szabályai után megszokottá – sôt kötelezôvé – vált. Michelangelo egyik írásában viszont leszögezte: pont ettôl lesznek unalmasak a képek... hát itt kicsit A Sixtus-kápolna fele, az oltár felôl nézve
134
JÚLIUS
A freskó legismertebb jelenete, az „Ádám teremtése”. E részlet eredeti mérete 570x280 cm. Ha e képet 40 cm távolságból nézzük, akkor pont akkorának látjuk a jelenetet, mint ha a helyszínen a mennyezetet látnánk. ség? Isten teremtményei vagyunk, aki a maga képére teremtett minket, hát lehetnek-e ezek a figurák szemérmetlenek? Aztán csak bámulom a felemelô vagy lesújtó, gyönyörû vagy szörnyûséges jelenetek egymásmellettiségét, a látványában is aláhúzott elválaszthatatlanságát. Felragyognak a szinte rikító színek, és mellettük félhomályba burkolóznak elúszó foltok, a fiatalság mellett az öregség, a szent mellett a profán, amik mind Isten alkotó akaratát dicsôítik. Lenyûgöznek a tökéletesen megoldott figurák, amelyek reálisak, de nem naturálisak, nem anatómiai illusztrációk, hanem expresszívek, de harmonikusak. Mindegyikük egyéniség. Megragad a drámai rövidülésben festett architektúra, a tájak üdesége, a drapériák ünnepélyes redôzése. Aztán rádöbbenek: keresztény létemre, a Bibliát áttanulmányozva alig tudom azonosítani a megjelenített történeteket, alakokat, mellékalakokat, itt teljes a tudat rövidzárlata. Itt a szent mûvészet és Michelangelo géniusza kerekedik felül, mert minden olyan erôvel, mozgással, érzelemmel festett, amilyenre elôtte a világon még soha nem volt példa! Hirdeti Isten kiismerhetetlen és végtelen erejét, jóságát, a Biblia olvasásánál, egy prédikáció szavainál gyorsabban, talán hatékonyabban is, szembôl szembe, lélektôl lélekig... Elragadtatott érzéseim mellett csak egyet tudok: a freskó hatása örökre megmarad bennem. Adja a többszörösen megjelenített Teremtô és a mész jótékony lakk-páncélja, hogy az eljövendô évszázadok is láthassák ezt a csodát! Hogy a freskó idôtlen gyönyörûségével segíthesse a teremtett világ rendjének megérzését és megértését! DINYÉS LÁSZLÓ
135
JÚLIUS
visszafelé forgatta a mûvész a mûvészettörténet kerekét. Ám kezdi felfogni szemünk és agyunk Michelangelo igazát. A mennyezet bizony 19-20 méterre van, a reprodukciókról ismert részleteket alig találjuk meg a festmény forgatagában. Hát ne társítsuk az alak fontosságához nagyságát, élvezzük a lépték szabadságát, s akkor kibomlanak a figurák a maguk szépségében! Idô kell, míg azt is megszokom, hogy egy-egy részletet csak plusz 50 négyzetméter társaságában láthatok. Összeáll agyamban a szépség tûnékenységének, vibrálásának gondolata, igazsága is. Férfi aktok sorakoznak teljes ruhátlanságukban a legszentebb bibliai jelenetek kereteként. Eretnek-
JÚLIUS
Tavaly történt 140 éves a Mária Intézet 140 éve nyílt meg Ferencvárosban a Mária Intézet. Ebbôl az alkalomból 2011. július 2-án 10 órakor volt diákok, nôvérek, egyházi méltóságok megkoszorúzták a Ráday utca (annak idején Soroksári út) 36. szám alatti emléktáblát. Az ünnepségen dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere is elhelyezte az önkormányzat koszorúját, és további támogatásáról biztosította a tanító rend nôvéreit: „Elôdeinkhez hasonlóan, erônkhöz mérten minden segítséget megadunk Önöknek, és figyelemmel kísérjük sorsukat. A Viola utca 32-be való költözés mérföldkô volt a nôvérek életében. Elôször még adódtak problémák, de aztán sikerült rendezni a környéket. Ezúton is köszönöm áldozatos munkájukat!” A megemlékezésen részt vett Várszegi Asztrik pannonhalmi fôapát, valamint a IX. kerület katolikus templomainak volt és jelenlegi vezetôinek egy része: Szeidel Péter, Müller György és Parádi Gyula atyák. A volt növendékek nevében a Németországból érkezett Krisztina nôvér emlékezett vissza: „Sok küzdelem és nehézség árán kiterjesztették a kongregáció szellemiségét magyar hazánkra is. Az elsô nôvérek még egy szót sem tudtak magyarul, és Bécsbôl érkeztek. Franciska anya szellemében tevékenykedtek, komoly szerzetesi életet élve.” A koszorúzást követô magyar, német és latin nyelvû hálaadó szentmisét a pannonhalmi fôapát celebrálta. „Tudomásul kell vennünk, hogy a múlt nem fog meg-
136
JÚLIUS
ismétlôdni. Nem lehet visszahozni. Visszarévedés és nosztalgiázás helyett a jelenre kell koncentrálnotok! Ma is sok a feladat, fôként a szegények segítése!” – szólt a nôvérekhez Várszegi Asztrik. Jelenleg 700 diák tanul itt és 40 nôvér él a közösségben. ***
A Drinai vértanúk boldoggá avatása 2011. szeptember 24-én Angelo Amato Bíboros Úr Szarajevóban ünnepélyes körülmények között kihirdette a Szentatya által aláírt Dekrétumot, miszerint a Drinai vértanúkat az Egyház a Boldogok sorába iktatja. A vértanúk valamennyien az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának tagjai voltak. 1941-ben, a háború kitörésekor, öt nôvér élt a Pale-i zárdában. Mindegyikük más országból jött ide Boszniába, hogy szeretetet és irgalmasságot gyakoroljon. A zárda fônöknôje a 47 éves Jula Ivánisevity nôvér horvát, a legidôsebb, 76 éves nôvér Berchmana Leidnix osztrák volt. Két nôvér Szlovéniából jött: a 34 éves Antónia Fábján és az 56 éves Kriziná Bojánc. A magyar Bánya Bernadett csak 29 éves volt. Ezek a nôvérek betegeket ápoltak nagy áldozatkészséggel, és kenyeret osztottak nagylelkûen az állami otthon gyerekeinek, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallásúak, vagy milyen nemzetiségûek. A háborús idôkben elszabadult iszonyatos gonoszság és erôszak igyekezett megsemmisíteni mindent, ami szeretet és jóság. A csetnikeknek nem számított a nôvérek jótékonykodása és a rászorulókról való gondoskodása. 1941. december 11-én a csetnikek mind az öt nôvért erôszakkal elhurcolták Gorázsde irányába. A zárdát kifosztották és felgyújtották. Hidegben, hóban, megfelelô öltözet nélkül, vallatások, kihallgatások, fenyegetések és sértegetések közepette járták keresztútjukat. Jula, Krizina, Antonia és Bernadeta nôvért tovább hajtották Gorázsde felé. Négy nap és négy éjjel tartott a nôvérek keresztútja Paletól Gorazsdeig, Románián (nem az ország, hanem egy hegy Szarajevó mellett) át, ahová 1941. december 15én érkeztek meg. Itt a kaszárnya második emeletén helyezték el ôket. Még aznap este, fékeveszett részeg csetnikek törtek szobájukba, és tisztátalan szándékkal rájuk rontottak. Emberi méltóságuk és szüzességi fogadalmuk védelmében kiszabadították magukat kezeik közül, és egymás után kiugráltak az ablakon. Támadóik döbbenten utánuk eredtek, és a még élô nôvéreket agyonszurkálták. Másnap a sírásó belökte a holttesteket a Drina folyóba. Ezért nevezzük ôket Drinai vértanúknak. 2011. december 15-én a Drinai vértanúk halálának 70. évfordulóján tiszteletükre ünnepi szentmisét celebrált az Örökimádás templomban Dr. Erdô Péter bíboros, Esztergom-Budapest érseke. PIROSKA NÔVÉR
137
JÚLIUS
Tavaly történt 2011. júl. 3-án boldoggá avatták Szatmár vértanú püspökét, Scheffler Jánost Újabb magyar boldoggal gazdagodott a világegyház. Szatmárnémetiben 2011. július 3-án került sor Scheffler János szatmári vértanú püspök boldoggáavatására. A boldoggáavatási határozatot Angelo Amato, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel, a koncelebrált ünnepi szentmisét Erdô Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek pontifikálta. Scheffler János életrajza Szatmár nagy püspöke 1887-ben született, tízgyermekes zsellér család sarjaként. A kiváló szellemi képességû, mindvégig színjeles tanuló Scheffler a szatmárnémeti katolikus gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd felszentelése után Rómában, a Pápai Szent Gergely Egyetemen tanult, a kánonjog doktora lett. Ezután Csomaközön és Ungváron volt segédlelkész. 1920-ban újjászervezte és vezette a Szatmári Katolikus Fôgimnáziumot. Püspöke rövidesen teológiai tanárrá nevezte ki: egyházjogot és egyháztörténelmet tanított, a teológia kispapjainak lelki vezetôjeként szolgált. A Szatmári és Nagyváradi Egyházmegyék egyesítése után rábízták a közös teológia és szeminárium megszervezését. 1940-ben a Kolozsvári Tudományegyetem egyházjogi tanszékének tanárává nevezték ki. 1942-tôl a Szatmári Egyházmegye megyéspüspöke. Egyházmegyéjében kisszemináriumok létesítését tervezte Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Ungváron. Egész életútján végigkísérte szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme. Amikor 1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét, és 1965 ôszén Galambos Ferenc nagyprépost (akkor még segédlelkész) titokban menekítette haza földi maradványait, melyek 2011. június 17-ig a székesegyház kriptájában nyugodtak. Lelki életének fô célkitûzése az igazi felebaráti szeretet megvalósítása volt. Azt vallotta, hogy a szeretet próbája, mértéke, fokozója a másokért hozott áldozat. Ezért akart vezeklô, engesztelô lélekké válni. Élete minden szakaszában hangoztatott célja volt Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése. Ezt teljesítette akkor is, amikor Istenért és az egyházért vértanúhalált halt. Boldoggá avatási eljárásának megindítását Reizer Pál püspök kezdeményezte a papok és hívek kérésére (a rendszerváltásig nem volt lehetôség az adatgyûjtésre). Az ügy posztulátorává P. Szôke János szalézi szerzetest nevezte ki. A tanúkihallgatásokat is tartalmazó ügyiratcsomót
138
A július 3-i boldoggáavatás Július 3-án hozzávetôlegesen húszezer ember jelenlétében kezdôdött az ünnepség, amelyre a székesegyház elôtti téren kerül sor. A boldoggá avatás részeként – amely a szentmise elején kapott helyet – Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvasta a Szentatya levelét, ezt követôen leplezték le Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életét Láng Pál, a boldoggáavatási kérelem promotor iustitiae-ja (az ügyész, aki gondoskodik arról, hogy az eljárás minden szempontból megfeleljen a törvényes elôírásoknak) ismertette, majd Erdô Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek celebrálta a szentmisét. A boldoggáavatáson részt vett Francisco–Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, metropolita, valamint Románia római és görög katolikus egyházmegyéinek püspökei, számos magyarországi és külföldi püspök. Mellettük közel kétszáz katolikus pap koncelebrált, és tiszteletüket tették más felekezetek képviselôi is, köztük Csûri István királyhágómelléki református püspök, Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök és Alexandru Tincu nyugalmazott ortodox esperes. A szertartást a Duna Televízió és a Mária Rádió élôben közvetítette. A boldoggáavatásról dióhéjban A boldoggáavatás (beatificatio) az az aktus, amelyen keresztül a pápa, hosszú vizsgálódás után – amelyet egy egyházmegyében vagy kisebb közösségben végeztek el – egy elhunyt katolikus személlyel kapcsolatban, az erre létrehozott kongregáción keresztül megállapítja, hogy vértanúhalált halt vagy pedig erényeket gyakorolt hôsies módon, ami által kiérdemelte mások különös tiszteletét, és megkapja a boldog elnevezést. A boldogként való elismerés és kihirdetés engedélyt ad arra, hogy egy egyházmegye vagy kisebb csoportok különösképpen tisztelhessék az illetôt. A boldoggáavatás nem régi keletû eljárás, de úgy tekintendô, mint az elsô lépés, amely a szenttéavatáshoz vezethet. A szenttéavatás (canonizatio) az az aktus, amelyen keresztül a pápa különféle formában és ünnepélyesen kijelenti, hogy egy katolikus keresztény, a halála után biztos módon a megdicsôült szentek seregébe került, ezért az egész egyház kérheti a közbenjárását, mégpedig nyilvános módon. A szenttéavatott személy egyben felkerül a szenteket tartalmazó hivatalos listára. A szenttéavatáshoz ugyanakkor feltétlenül szükséges a csoda. ERDÔ FRANCISKA
1887. JÚNIUS 24. – 125 ÉVE TÖRTÉNT Megszületett Karinthy Frigyes író, mûfordító, kritikus, újságíró, humorista, a kabaré nagy mestere. Diákkori emlékeinek gyûjteménye, a Tanár úr kérem felnôttnek is kedves olvasmánya. Életét végigkísérte a lélektan és a technika iránti érdeklôdés: lelkesen köszöntötte a filmet, a rádiót és a repülést. A Nyugat írócsoportjához csatlakozott. A sikert, a népszerûséget az 1912-es év hozta meg számára. Öt kötete jelent meg, novellák, karcolatok, humoreszkek és Így írtok ti címen irodalmi paródiái, amely felkeltette a széles közönség érdeklôdését az akkor még nem oly közismert írók és költôk iránt. Jelentôs két verseskötete is. A magyar nyelv bûvésze volt, csodálatosan tudott játszani a szavakkal, így születtek meg közismert szójátékai: az anagramma, az intarzia, az eszperente, a kecskerím és még sok más. Mûfordítóként Goethe, Wedekind, Heine, Milne (Micimackó) mûveit tolmácsolta. Mégis humoreszkjei révén vált igazán népszerûvé. 1930 után agydaganat támadta meg, Stockholmban Olivecrona, a híres svéd sebész operálta meg. Ebbôl született sajátos riportkötete, az Utazás a koponyám körül.
139
JÚLIUS
1996. december 5-én adták át hivatalosan a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának. XVI. Benedek pápa 2010. július 1-jén hagyta jóvá a boldoggáavatási dekrétumot.
JÚLIUS
Ferencvárosi könyvismertetôk Gönczi Ambrus – Winkelmayer Zoltán – Várnai Vera: Festõi Ferencváros Ezzel a kiadvánnyal érkezett el harmadik részéhez a sorozat, melyben ferencvárosi vonatkozású ábrázolások játsszák a fô szerepet. Az elôzô két kiadványt követôen, melyekben sokszorosított grafikák segítségével ismerkedhet meg az érdeklôdô egy-egy helyi intézmény, gyár, vagy épület történetével, festmények és grafikák bemutatására vállalkoztak a szerkesztôk. A feladat teljesítése, legfôképp a teljesség igényének szem elôtt tartásával, igen nehéznek bizonyult. A XIX. század második felétôl egyre erôteljesebben gyárnegyed képét mutató Ferencváros mûvészi ábrázolása számos grafikust, festôt késztetett alkotásra: a gyárkémények füstje, a hidak, középületek, lakóházak építése az amatôr rajzolót vagy középszerû piktort ugyanúgy megihlette, mint a legkiemelkedôbb festômûvészt. E kötetben több mint 150 alkotást sikerült összegyûjteni, de talán amennyire meglepô, hogy ilyen sok festmény és rajz készült ferencvárosi kapcsolódású témában, annyira bizonyos, hogy még ennél is több található, melyrôl tulajdonosán kívül esetleg senki sem tud. A mintegy két éven keresztül tartó kutatómunka során budapesti és vidéki közgyûjteményekben, magángyûjteményekben, és számtalan kerületi intézményben jártak a kötet összeállítói, s a fellelt mûalkotások szinte maguk határozták meg a kötet tematikáját. Az elsô nagyobb fejezetben a legnépszerûbb témákhoz kapcsolódó képek kaptak helyet: a látképek, melyek fôleg a Dunapartról mutatják a ferencvárosi oldalt; a folyón átívelô hidak, melyek építése megragadta az eseményeket megörökíteni akaró mûvészeket, s a kerület határán található két tér, a Kálvin és Fôvám tér, melyek szépségükkel, egységes építészeti látványukkal szintén nagy számban vonzották a városképek alkotóit. A második nagyobb fejezetben nem a téma, hanem a kerület három egysége határozta meg a bemutatás sorrendjét: a Belsô-, Középsô, és Külsô-Ferencvárosban található épületek ábrázolásai kerültek egymás mellé. A kötet záró fejezete egyetlen témát mutat be: a Budapest 1944-1945. évi ostroma okozta pusztítást, melynek nyomai még manapság, a XXI. század elején is megtalálhatók, ha a járókelô figyelmesen szemlélôdik Ferencvárosban. A témák bemutatásánál az elôzô két kötetben alkalmazott módszert követték a szerkesztôk: rövid bevezetô után az egyes képek leírásai következnek, az esetleg száraznak ható leírásokat pedig korabeli idézetek színesítik. A kötet végén mindazon mûvészekrôl, akikrôl sikerült adatot fellelni, a legfontosabb életrajzi adatok is megtalálhatók. Remélhetôleg mindenki, aki kézbe veszi e kötetet, talál újdonságot, érdekességet: festményt, melyet még nem látott, alkotót, akirôl még nem hallott, történetet, melyet még nem ismert, s végül, ha leteszi a könyvet, egyetért a címmel. Nem csupán Budapest legismertebb, turisták által oly gyakran látogatott részei, hanem az oly sokáig külvárosnak számító Ferencváros is lehet festôi. Budapest, 2006, Ráday Könyvesház
140
LECHNER M. FRANCISKA (1833–1894) Az Isteni Szeretet Leányai Társulatának megalapítója Ráday utca 36. Franciska 1833. január 1-én született a Wasserburg melletti bajor Edlingben, egy hétgyermekes családban. A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanõvérek rendjébe lépett be és 12 évig tagja volt a közösségnek. 1861-ben úgy döntött, hogy elhagyja a rendet. Rövid idõre szülõfalujába látogatott, majd Münchenben a siketnémák intézetében vállalt állást. Ott ismerkedett meg Dr. Johann Fidel de Pozzo svájci pappal, akivel késõbb Svájcban alapítottak egy jótékony társulatot, melyet az Isteni Szeretetrõl neveztek el. Egyik svájci társnõjével Ebersbergben iskolát alapított, majd egy idõre magányba vonult Innsbruckban. 1868. októberében Bécsbe, a császárvárosba indult, ahol egy bérelt lakásban a Taubstummengasse-n fogalmazta az elsõ kérvényeket és itt ünnepelte, hogy 1868. november 21-én, Szûz Mária bemutatásának ünnepén megkapta a szükséges engedélyeket az Isteni Szeretet Leányai Társulatának megalapítására. Elsõ munkatársnõivel a vidékrõl feljött cselédlányok kiszolgáltatott helyzetén igyekezett javítani. Otthont, érdekképviseletet biztosítottak számukra és képezték õket. Égetõ szociális probléma volt ez akkor az Osztrák–Magyar Monarchia városaiban. 1871-ben érkeztek az elsõ nõvérek Magyarországra. A bécsi központ „Marienanstalt” mintájára Mária Intézet néven nyitották meg az elsõ házat Pesten a Ferencvárosban, a mai Ráday utcában. Rövidesen a Knézich utcában is nyílt óvoda, polgári és kereskedelmi iskola, majd gimnázium. 1950-ig a fõvárosban és vidéken is szép számban mûködhettek nõvéreink.
1862. JÚNIUS 07. – 150 ÉVE TÖRTÉNT Pozsonyban megszületett Lénárd Fülöp magyar származású Nobel-díjas fizikus. Már fiatalon is érdeklôdött a természettudományok iránt, így a bécsi és a budapesti egyetemen fizikát és kémiát hallgatott, majd Heidelbergben és Berlinben matematikát is. 1886-ban Heidelbergben doktorált, ezután rövid ideig a budapesti egyetemen dolgozott, majd 1887-tôl Németországban élt. Katódsugaras kísérleteit 1890-ben Bonnban kezdte meg, a szabad térbe kivezetett katódsugarak vizsgálatához segédelektródos katódsugárcsövet szerkesztett. Ezért a munkájáért 1896-ban a bécsi egyetemtôl Baumgartner-díjat kapott és elnyerte a Royal Society Rumford-díját is. 1901 és 1905 között minden évben jelölték Nobeldíjra, amelyet végül 1905-ben meg is kapott, a fotoelektromos hatásra adott magyarázatáért és a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (az ô elmélete volt a Rutherford-féle atommodell alapja). 1922 környékén volt Lénárdnál elôször megfigyelhetô, hogy szembeállította a zsidó fizikát a német fizikával, majd késôbbi tudományos mûveiben is faji alapon tárgyalt bizonyos kérdéseket. A második világháború hajnalán Lénárd a náci Németország hivatalos és sokat ünnepelt tudósává vált, még a röntgensugarakat is róla nevezték el. A náci Németország bukása után Lénárd egy világtól elzárt, Berlin környéki kis faluban élt haláláig.
141
JÚLIUS
Ferencvárosi emléktáblák
Erdélyi József:
Piros Pünkösd Kecskerágó piroslik Márgagödör alján, Verem itt a rigmust, mint egy Cölöpverô talján. Pünkösdnapra meglesz, Barna kislány várja, Ha megkapja, csecsebimbós Kebelére zárja. Talpra barna kislányt Tenyeremen vittem, Rabok legyünk vagy szabadok, Ez a kérdés itten. Volt valami Sándor, Nem lehet ezt bírni, Nem olvastam, 'sz nem is tudok Olvasni, csak írni.
142
