HÍRLEVÉL 2011. május TARTALOM: AZ INTERNET VESZÉLYEI 1. 1. Zaklatások, cikizések, durva bántások a Neten 2. Egy kutatás eredményei… 3. Hogyan lesz egy fiatalból zaklató? 4. Mit tehet a szülő a zaklatások ellen? 5. Esetleírások
Az Internet téma-sorozatunkat bevezető, ez év február havi hírlevelünkben már megemlítettük, hogy a világhálón nem csak pedofílok lesnek gyanútlan gyermekeinkre, hanem az adataikkal visszaélők, egymást zaklató, molesztáló, ostobaságokra hergelő fiatalok is. Rosszabb esetben veszélyes dolgokra szerveződés színtere is lehet a net. Ezek közül a zaklatásokra hívjuk fel most a figyelmet, és egy későbbi hírlevelünkben foglalkozunk az adatokkal való visszaélés, illetve a netes szervezkedés veszélyeivel. A téma kiemelt fontosságát indokolja, hogy a fiatalokat egyre inkább „beszippantja” a net, és életük egyre nagyobb részét az internettel kapcsolatban élik meg (élmények, világkép kialakítás, kapcsolattartás stb.). Eközben nemcsak személyiségüket érhetik káros hatások, hanem biztonságuk is veszélybe kerülhet. A hírlevélben hivatkozott felmérés, illetve példák külföldiek ugyan, de alkalmasak a probléma érzékeltetésére, illetve az internet határnélküliségéből adódik, hogy, hogy ilyen jellegű veszélyek bárhol, bármikor felbukkanhatnak.
1. Zaklatások, cikizések, durva bántások a Neten Létezik egy fogalom, a "cyberbullying". Pontos jelentése, hogy az internet, mobiltelefonok és egyéb technológiák segítségével olyan szövegeket vagy képi anyagokat továbbítanak, amelyek alkalmasak arra, hogy az embert megzavarják, kínos helyzetbe hozzák, vagy rágalmakat terjesszenek róla. Zaklatásnak számít, ha valaki másnak adja ki magát megtévesztés céljából, amikor egy harmadik személyről hazugságokat terjesztünk, vagy amikor egy konkrét személy nevében kommunikálunk másokkal. Az is annak minősül, ha valaki olyan leveleket küldözget, amiket a címzett nem kért, esetleg perverz szöveget, képeket tartalmaznak. Az interneten is ugyanúgy rá lehet valakire mászni, ha nem is fizikailag, de lelkileg mindenképp. Zaklatások, cikizések, durva bántások szempontjából legveszélyeztetettebb a 13-17 éves korosztály, hiszen többségük szinte napi rendszerességgel használja a világhálót, ezért könnyebben válnak a rosszindulatú támadások célpontjává. Ez a korosztály a társadalom online generációi közé tartozik – ők nap mint nap használják az internetet, a mobiltelefont, az azonnali üzenetküldési szolgáltatásokat, hogy a tanulmányaikhoz szükséges információkat megszerezzék, elolvassák a legfrissebb híreket, illetve szélesebb körben kommunikáljanak kortársaikkal. Könnyen hozzá is férhetnek ezekhez az elektronikus kommunikációs eszközökhöz az iskolákban, otthon, ismerőseiknél, könyvtárakban, illetve Wi-Fi hozzáférést biztosító helyeken. A modern kommunikációs eszközök használata során azonban kellemetlen élmények is érhetik őket, olyan cselekedeteket követhetnek el ellenük, amelyek során visszaélnek személyes adataikkal, jogosulatlanul használhatják fel fotóikat, a személyükre vonatkozó információkat, pletykák, rosszindulatú támadások célpontjaivá válhatnak.
2. Egy kutatás eredményei… Egy amerikai kutatás során 800 válaszadót kérdeztek meg az említett korcsoportból. A kutatás az ún. "cyberbullying" tevékenységet vizsgálta, célja az volt, hogy kiderítse, a tinédzsereknek milyen hasonló jellegű élményeik vannak már, bemutassa, miként reagálnak ezekre a támadásokra, milyen módokat találnak lehetségesnek ezek megelőzésére, illetve a vizsgált korosztály milyen tevékenységeket köt a "cyberbullying" fogalmához. A felmérés szerint a tinédzserek 78 százaléka már több mint három éve használja, közülük is 80 százalék mindennap felmegy a világhálóra. Szinte mindegyikük rendelkezik e-mail fiókkal is, sőt, nem is eggyel, hanem átlagban több mint kettővel. Az iskolák azért biztosítanak internet hozzáférést a diákoknak, hogy azok szabadon kutathassanak a tanulmányaik során hasznos és szükséges információk után. A megkérdezettek 79 százaléka él is ezzel a lehetőséggel, de többségük egyéb célokra is használja a világhálót az iskolában, például elektronikus levelezést folytatnak. Emellett számtalan helyen nyílik mód arra, hogy internetezzenek: barátoknál, könyvtárakban, kávézókban, illetve szinte mindegyikük otthon is rendelkezik online kapcsolattal. Természetesen ez már nem csupán a tanulást szolgálja: a tinédzserek háromnegyede használ azonnali üzenetküldési szolgáltatásokat, hatvan százalékuk 2
rendszeresen olvas vagy ír blogot, negyedük pedig online csetszobákban társalog virtuális vagy valós ismerőseivel. Vizsgálták, hogy a tizenévesek széleskörű internet használatához miként viszonyulnak szüleik. Tíz közül négyen azt állították, hogy a szüleik rendszerint tudják, milyen online tevékenységet folytatnak, de semmilyen szabályt sem kell betartaniuk az otthoni netezés során. A megkérdezettek több mint negyede úgy gondolta, szülei egyáltalán nem tudják, mit csinál a világhálón, ezzel szemben 31 százaléknál léteznek szabályok a web használatára vonatkozóan, bár minden negyedik talál módot arra, hogy megkerülje a szülők előírásait. Jellemző, hogy a tizenévesek életkoruk emelkedésével párhuzamosan egyre kevésbé tűrik, hogy szabályozzák online tevékenységeiket, illetve egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy betartsák ezeket az előírásokat. A 13-15 évesek több mint fele, a 16-17 évesek háromnegyede rendelkezik mobiltelefonnal is, és negyedük az iskolában is használja készülékét üzenetek küldésére. Érdekes, hogy a fiatalok ismerik-e egyáltalán a "cyberbullying" fogalmát, nagyrészük tudott valamilyen megközelítő értelmezéssel szolgálni. a jelenséget "online szívatásnak", „online zaklatásnak” nevezték, és a tevékenységet általában "helytelennek", "rossznak" minősítették. A szó jelentése: az internet, mobiltelefonok és egyéb technológiák használata olyan szövegek vagy képi tartalmak továbbítására, amelyek alkalmasak egy másik személy megzavarására illetve kínos szituáció előidézésére. A fogalom tisztázása után az is kiderült, hogy a tizenévesek nem ismernek olyan kifejezést az általuk használt szlengben, amely a "cyberbullying" megfelelője lenne. A konkrét tapasztalatokra vonatkozó kérdésekre adott válaszok alapján az elmúlt egy évben tízből négyen már voltak részesei cyberbullying tevékenységnek, a leggyakoribb a gimnazista korosztály, a 15-16 évesek körében, és a lányoknál az arány számottevően magasabb, mint a fiúknál. A leggyakoribb az, amikor valaki másnak adja ki magát megtévesztés céljából, amikor valaki egy másik személyről terjeszt hazugságokat, illetve amikor valaki egy konkrét személy nevében kommunikál másokkal e-mailben vagy messenger programokon keresztül. Jellemző, hogy a lányokat jobban megviselik a történtek, míg a fiúk kevésbé bántódnak meg. A leggyakrabb érzelmi reakció a düh, ezt követi a megbántottság és a zavartság, de sokuk ijedtséggel reagált. Az érzelmi reakciók mellett a megszokott napi tevékenységekben is bekövetkezhetnek változások, a válaszadók egyötöde ezután elmentett minden elektronikus levelet és online beszélgetést, 12 százalékuk pedig elkerült egyes weboldalakat. Szélsőséges következmények is kimutathatók, igaz csak csekély arányban, néhányuk számolt be arról, hogy romlottak az osztályzatai, vagy mellőzte az iskola utáni programokat a kellemetlen tapasztalatokat követően. A tizenévesek döntő többsége úgy gondolja, az elkövetők viccből zaklatnak másokat, és tettüket nem is veszik túlságosan komolyan, sőt harmaduk úgy vélekedik, mindenki követ el hasonló cselekedeteket. Az ilyen jellegű zaklatás egyenértékű lehet a valós életben történő zaklatással, és ugyanazok az okok motiválják az elkövetőket, például vesztesnek vagy idegesítőnek találják a célszemélyt, illetve így szeretnének nagyobb népszerűségre szert tenni. Az incidensek elkerülésére a családok állítsanak fel szabályokat az internet használatára vonatkozóan, töltsék együtt az internetezésre fordított idő egy részét, így megismerhetik, milyen weboldalakat szokott látogatni gyermekük. Ez jobban nyomon követhető, ha a számítógép a lakás egy közös használatú helyiségében található, illetve ha gyakran ellenőrzik a böngészőben a meglátogatott oldalakat, illetve az üzenetküldő programokban található címzetteket, akikkel gyermekük kommunikál. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy óvni kell a személyes adatokat és elérhetőségeket, mert ezek ismeretében bárki céltáblájává válhat a különböző szándékú internetes támadásoknak. Különösen igaz ez a csevegő, illetve közösségi, kapcsolatépítő oldalakra (iWiW, myVIP, Facebook, stb.), amelyek rendkívül népszerűek a fiatalok körében, és könnyen fellelhetők a 3
regisztrált tagok személyes adatai, telefonos és e- mailes elérhetőségei, illetve feltérképezhető kapcsolati hálójuk. A negatív tapasztalatokat érdemes megosztani a többi szülővel, illetve elmagyarázni a gyermeknek, milyen veszélyek, kellemetlenségek érhetik, illetve miként kerülheti el ezeket. A súlyosabb cselekményeket mindenképpen jelenteni kell az internet-szolgáltatónak vagy a hatóságoknak. Védelmet nyújthatnak a szoftverekbe épített, gyermekeket védő tiltások, valamint az olyan termékek, amely az otthoni, a támadásoknak leginkább kitett használóknak nyújt teljes körű védelmet.
3. Hogyan lesz egy fiatalból zaklató? A zaklató viselkedés egyik fő indukálója a kontrollálatlan düh, amit a molesztáló személy valamely társán tud levezetni. Azok a gyerekek, akik nehezen képesek indulataikat önuralommal fékezni, előszeretettel félemlítik meg a környezetükben élő gyerekeket. Ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat. Amennyiben nem történik beavatkozás a felnőttek részéről, az otthoni vagy az iskolai bántalmazás akár elképzelhetetlen méreteket is ölthet. Ha a külső kontroll nem működik megfelelően, a gyerekek szinte feljogosítva érzik magukat az agresszív viselkedésre. A gyerekek otthoni bántalmazása, a családon belüli erőszak, az érzelmi terror fokozhatja a gyerek molesztálásra való hajlandóságát. A durva filmek, videojátékok negatív hatása különösen veszélyes, ha a kegyetlenkedő fél viselkedése a játékszabályok szerint még jutalmazandó is.
4. Mit tehet a szülő a zaklatások ellen? Az internetezésnek legyenek otthoni szabályai, a szülő érdeklődjön arról, hogy a gyermeke milyen weboldalakat látogat, kikkel chatel, ismerkedik. Hívjuk fel a gyermek figyelmét, hogy a személyes adatait védeni kell, nem tartozik másokra. A negatív tapasztalatokat osszuk meg más szülőkkel, hívjuk fel az ő figyelmüket is a veszélyekre. Súlyosabb esetekben jelezzük az internet szolgáltatónak, esetleg a hatóságoknak (Magyarországon a zaklatás, bűncselekmény) A szoftverekbe épített gyermekeket védő tiltások is hasznosak lehetnek. Ha azt veszi észre, hogy tinédzser korú gyermeke viselkedése megváltozik, a korábban életvidám gyermekből búskomor, életunt nebuló lesz, és szinte már egyetlen pozitív élményről sem számol be a sulival kapcsolatban, akkor igenis beszélni kell vele. Mert a többieknek való megfelelés akkora szerepet játszik egy tizenéves életében, hogy akár az életét is képes lenne érte adni. Pedig ha még időben szólna szüleinek, akkor közösen meg tudnák oldani a problémát. Mert lehet iskolát változtatni, akár még másik városba is el lehet költözni, de az életünkből csak egy van, azt nem lehet újra élnünk. Olyan szoftver alkalmazása, amely alkalmas a káros tartalmak elérésének blokkolására.
4
5. Esetleírások Végül legyen itt néhány példa a zaklatásra és annak következményeire, ezek ugyan külföldi példák, de sajnos a jelenség hazánkban is egyre gyakoribb. A 13 éves Amy Louise egy hónapja még vidám, kedves, sokat nevetgélő kamaszlány volt. Aztán valamiért a barátai ellene fordultak. Régen jól kiveszekedték volna magukat, és ezzel a dolog rendeződött volna. Most ezek az úgynevezett barátok létrehoztak az egyik közösségi oldalon egy „Gyűlöljük Amy Louise-t” oldalt, „mindazoknak, akik azt remélték, hogy Amy hamarosan meghal” – áll az oldalon, ahol ismerősei számos rosszindulatú megjegyzést hagytak. Amy a mai napig képtelen megérteni, hogy azok, akiket barátainak hitt, hogy tudtak így ellene fordulni. A kislány azóta idegroncs, ki sem mozdul otthonról, és csak szüleinek köszönhető, hogy nem lett öngyilkos. Megan Gillan nem volt ilyen szerencsés. Az ő szülei semmit sem vettek észre abból, hogy Megan iskolatársai egy éven át folyamatosan zaklatták őt és végül altatót vett be. A szülők már csak halála után látták, hogy mi folyt egyes ilyen internetes oldalakon. „Fogalmunk sem volt arról, micsoda gyűlölködő üzeneteket kapott a mobiljára” – mondta Megan édesapja, aki szerint az ő gyerekkorában az iskolai csetepaték után a gyerek otthon biztonságban lehetett, a mai gyerekeket viszont a technika korában 24 órán át lehet zaklatni. Egy gyerekeknek szóló zaklatás-ellenes telefonos segélyszolgálat munkatársai szerint a gyerekek négyötöde senkinek, még saját szüleinek sem mondja el, hogy zaklatják, és csak egyötödük kér segítséget. Nagyon ritka, hogy a zaklatás jól végződjön, de azért előfordul. A 13 éves Georgia Woods az iskolai vécében akarta felakasztani magát, miután osztálytársai már egy éve zaklatták. A szülei takarításkor megtalálták Georgia naplóját, benne az öngyilkossági kísérlet leírásával. A szülők bementek az iskolába, ahol a bizonyítékok láttán a fő zaklatók egyikét kirúgták. A szülők segítettek a kislánynak törölni internetes oldalát, megváltoztatták a mobilszámát, Georgia pedig bekapcsolódott egy olyan programba, amely a hozzá hasonló iskolásokat kiképzi arra, hogyan szállhatnak szembe a zaklatókkal, így a kislány a hozzá hasonlóan bántalmazott társainak is segít. Hozzájárulásunkat adjuk ahhoz, hogy jelen hírlevél olvasói a kiadványaink információtartalmát részben vagy egészben szabadon felhasználják, a célcsoportok felé eljuttassák. Kérjük azonban, hogy a terjesztés során hivatkozzanak arra, hogy a Hírlevelet a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya készítette.
Amennyiben pedig úgy látja, gyermeke veszélyben van és segítségre lenne szüksége, forduljon bizalommal a rendőrkapitányságok áldozatvédelmi referenseihez vagy a gyermekvédelmi szolgálatok munkatársaihoz.
5
