GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE

DANIEL GLATTAUER

GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE

Park Könyvkiadó

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Dániel Glattauer: Gut gegen Nordwind, Goldmann, 2008

Fordította Kajtár Mária

Minden jog fenntartva. A könyv vagy annak részlete semmilyen formában – elektronikus, mechanikus úton vagy fénymásolatban – sem közölhető a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül. Copyright © by Deuticke im Paul Zsolnay Verlag, Wien, 2006 Hungarian translation © 2010 Kajtár Mária

Magyar kiadás © 2010 Park Könyvkiadó, Budapest Szerkesztette Lendvay Katalin Felelős szerkesztő Szalay Marianne Műszaki szerkesztő Mező Zsuzsa A borítót tervezte Gerhes Gábor A belső oldalakat tervezte és tördelte Köböl Vera

Első fejezet Január 15. Tárgy: előfizetés lemondása Szeretném lemondani az előfizetésemet. Lehetséges ezen a módon? Üdvözlettel: E. Rothner Három hét múlva Tárgy: előfizetés lemondása Le akarom mondani az előfizetésemet. Lehet e-mailben? Kérem, válaszoljanak röviden. Üdvözlettel: E. Rothner 33 nap múlva Tárgy: előfizetés lemondása Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ott a Like kiadójánál! Ameny-nyiben azért nem hajlandók tudomásul venni többszöri kísérletemet arra nézve, hogy lemondjam egyre csökkenő színvonalú lapjukat, mert a továbbiakban is boldogítani szándékoznak vele, úgy sajnálattal vagyok kénytelen közölni, hogy többé egy fillért sem fizetek. Üdvözlettel: E. Rothner Nyolc perc múlva Vá: Rossz helyen jár. Én magánszemély vagyok. Az e-mail címem: [email protected]. Bizonyára a [email protected] címre akart írni. Ön már a harmadik, aki nálam akarja lemondani az előfizetését. Az az újság tényleg nagyon pocsék lehet. Öt perc múlva Re: Jaj, bocsánat! Köszönöm a felvilágosítást. Üdv. E. R. Kilenc hónap múlva Tárgy: nincs Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván Emmi Rothner. 3

Két perc múlva Vá: Kedves Emmi Rothner, bár még a kevésnél is kevésbé ismerjük egymást, mégis köszönöm szívélyes és felettébb eredeti tucatmailjét! De nem árt, ha tudja: épp annyira szeretem ezeket a tucatmaileket, mint amennyire nem tartozom a tucatemberek közé. Bar. üdv. Leo Leike Tizennyolc perc múlva Re: Bocsásson meg az írásbeli zaklatásért, kedves Leike úr, aki barátilag üdvözöl. Tévedésből csúszott bele a címjegyzékembe, mert néhány hónapja le akartam mondani egy előfizetést, és véletlenül az ön e-mail címét írtam be a jó helyett. Mindjárt kitörlöm. Ui.: Ha eszébe jut, hogyan lehetne másképp „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet” kívánni, mint hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet”, akkor legyen olyan kedves, és közölje velem. Addig is: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok! E. Rothner. Hat perc múlva Vá: Boldog karácsonyt kívánok, és örülök, hogy az elkövetkezendő nyolcvan éve közül ez lesz az egyik legjobb. És ha olykor netán pocsék napokra is előfizetett, akkor – akár tévedésből is – nyugodtan mondja le őket nálam. Leo Leike Három perc múlva Re Mily lenyűgöző! Szív. üdv. E. R. 38 nap múlva Tárgy: egyetlen eurót sem! A Like kiadójának igen tisztelt Szerkesztősége! Háromszor igyekeztem írásban és kétszer telefonon (egy bizonyos Hahn nevezetű hölgynél) megszabadulni az Önök magazinjától. Amennyiben továbbra is küldik az újságot, úgy azt az Önök magánjellegű szórakozásának tekintem. A 168 euró befizetésére felszólító csekket, amelyet épp most kaptam kézhez, elteszem emlékbe, hogy akkor is eszembe jusson a Like, ha végre nem 4

küldözgetik már az újságjukat. És nem vagyok hajlandó egyetlen eurót sem fizetni. Tisztelettel: E. Rothner Két óra múlva Vá: Kedves Emmi Rothner, ezt direkt csinálja? Vagy pocsék napra fizetett elő? Bar. üdv. Leo Leike Negyedóra múlva Re: Kedves Leike úr, hát ez most már tényleg nagyon kínos. Sajnos következetesen elhibázom az „ei”-t, vagyis hogy akkor is odaírom az „e”t az „i” elé, ha nem kell. Ha gyorsan írok, és csak egy „i” betűt kellene leütnöm, mindig becsúszik egy „e” is. Ez azért van, mert mind a két középső ujjam támadást indít a billentyűzet ellen. A bal mindig gyorsabb akar lenni, mint a jobb. Én ugyanis eredetileg balkezes vagyok, de az iskolában átprogramoztak jobbkezessé. Ezt a bal kezem máig nem bocsátja meg nekem. A bal mutatóujjammal mindig becsúsztat egy „e”-t, mielőtt a jobb leütné az „i”-t. Bocsásson meg a zavarásért. Nem fog többé előfordulni (legalábbis remélem). Azért: további kellemes estét! E. Rothner Négy perc múlva Vá: Kedves Emmi Rothner, lehet egy kérdésem? És még egy, ez a második: meddig tartott magának e-mailben elmagyarázni, hogy miért ír gyakran „i” helyett „ei”-t? Sz. ü. Leo Leike Három perc múlva Re: Nekem is van két kérdésem: na mit gondol, meddig? Egyébként miért kérdezi? Nyolc perc múlva Vá: Szerintem nem tartott tovább húsz másodpercnél. Ha így van, akkor gratulálok: sikerült tökéletes felvilágosítást adnia ilyen rövid idő alatt. Még meg is mosolyogtatott, és erre ma este biztos, hogy semmi és senki nem lesz képes. A második kérdésére, hogy miért kérdezem, amit 5

kérdezek: pillanatnyilag az e-mail nyelvezetével is foglalkozom, hivatalból. Akkor tehát megkérdezem még egyszer: eltaláltam, hogy húsz másodpercig tartott, míg bepötyögte? Három perc múlva Re: Ja, vagy úgy! Szóval az a dolga, hogy e-maileket veséz. Roppant érdekes, mintha egy kicsit most átmentem volna kísérleti nyúlba. Na mindegy. Van önnek honlapja? Ha nincs, szeretné, hogy legyen? Ha van, szeretne szebbet? Én ugyanis honlapokkal dolgozom, hivatalból. (Eddig pontosan tíz másodperc volt, mértem az időt, de ez szakmai szöveg, és az mindig gyorsabban megy.) Sajnos alaposan melléfogott az „e” bővítményt magyarázó e-mailem saccolásánál. Az a szöveg holtbiztos elvett legalább három percet az életemből. De ki tudja, mire volt jó? Egyvalami azért mégis érdekelne: honnan vette, hogy az „i” helyett „ei” tárgyú mailem megírása csak húsz másodpercig tartott? És mielőtt végleg békén hagynám (kivéve ha a Like kiadója nem küld újabb csekket), érdekelne még valami. Előzőleg azt írta: „…lehet egy kérdésem? És még egy, ez a második: meddig tartott magának… stb., stb.” Nekem is van ezzel kapcsolatban két kérdésem. Az első: meddig tartott magának kitalálni ezt a poént? A második: maga szerint tényleg vicces volt? Másfél óra múlva Vá: Kedves ismeretlen Emmi Rothner, holnap válaszolok. Most kikapcsolom a gépem. Szép estét, jó éjt, lehet választani. Leo Leike Négy nap múlva Tárgy: kérdések megválaszolása Kedves Emmi Rothner, bocsásson meg, hogy csak most jelentkezem, pillanatnyilag kissé zűrös az életem. Tudni akarja, miért gondoltam balga módon, hogy krónikus „ei”-zését megvilágító, csinos kis értekezéséhez mindössze húsz másodpercre volt szüksége? Nos, az az érzésem, hogy a levelei úgy törnek föl magából, mint a láva, ha szabad ezt a hasonlatot használnom. Esküdni mertem volna, hogy hadar és szélsebesen ír és olyan energikus, hogy úgy érzi, a hétköznapok csigalassúsággal vánszorognak. Az e-mailjeit olvasva sehol nem fedezek föl bennük lélegzetvételnyi szünetet sem. Hangvételüket és tempójukat roppant hajszoltnak, feszültnek, határozottnak, élénknek, sőt egy kicsit izgatottnak éreztem. Akinek alacsony a vérnyomása, az soha nem ír így. Nekem úgy 6

tűnik, hirtelen támadt gondolatai megállíthatatlanul áramlanak át a szövegbe. És mindemellett biztosan bánik a nyelvvel, a hangsúlyokat oda teszi, ahova kell. De ha most azt mondja, hogy az „ei”-mailjének a megírása több mint három percig tartott, akkor mégiscsak téves képet alkottam magáról. Sajnálatos módon a humoromat is firtatja. Ez szomorú történet. Hogy az embernek jó humora legyen, ahhoz legalább egy kicsikét szellemesnek kell tartania magát. Őszintén szólva szellemességnek pillanatnyilag a szikráját sem fedezem föl magamban. Ha eszembe jutnak az elmúlt napok és hetek, elmegy a kedvem a poénkodástól. De ez az én magánügyem, nem tartozik ide. Mindenesetre köszönöm üdítő jelenlétét. Rendkívül kellemes volt társalogni magával. Azt hiszem, a kérdéseit többé-kevésbé megválaszoltam. Örülni fogok, ha véletlenül megint ráhibázik a címemre. Csak arra kérem, mondja le végre azt a Like-ot, mert már egy kicsit az agyamra megy. Vagy mondjam le én? Szívélyes üdvözlettel: Leo Leike Negyven perc múlva Re: Kedves Leike úr, be kell vallanom valamit: az „i” előtti „e”-mailemet valóban mindössze húsz másodperc alatt írtam meg. De dühített, hogy azt hiszi rólam, csak úgy odakenek egy e-mailt. És bár jogos volt a feltételezése, mégsem volt joga eleve ilyet feltenni rólam. Na jó, elhiszem, hogy pillanatnyilag épp nincs vicces kedvében, de az e-mailekben szemmel láthatóan úgy olvas, mint a nyitott könyvben. Tetszett, ahogy egyből a vesémbe látott! Micsoda maga? A német nyelv és irodalom professzora? Szívélyes üdvözlettel: „az energikus” Emmi Rothner Három hét múlva Tárgy: halló Halló, Leike úr, csak be szeretnék számolni arról, hogy Like-ék már nem küldik a magazinjukat. Maga intézte el? Egyébként egyszer azért jelentkezhetne. Például még mindig nem tudom, hogy egyetemi tanár-e. Mindenesetre a Google nem ismeri magát, avagy jól eldugja. Na és hogy állunk a humorával? Rátalált már? Elvégre itt a farsang! Ha tehát van már humora, akkor egyszersmind nyert ügye van. Szívélyes üdvözlettel: Emmi Rothner Két óra múlva Vá: 7

Kedves Emmi Rothner, örülök, hogy írt, már hiányoltam. Hajszál híján ott tartottam, hogy megrendelem a Like-ot. (Vigyázat, bimbódzó humor!) És tényleg keresett a Google-ban? Ez roppant hízelgő rám nézve. Őszintén szólva az már kevésbé tetszik, hogy maga szerint akár professzor is lehetnék. Alighanem vén pasinak vél, aki merev, pedáns, tudálékos. Nem akarom mindenáron az ellenkezőjét bizonygatni, kínos is lenne. Mostanában valószínűleg öregesebben írok, mint amilyen öreg valójában vagyok. És gyanítom, hogy maga fiatalosabban ír, mint amennyire fiatal. Egyébként kommunikációs tanácsadó vagyok és a nyelvpszichológia docense. Most épp egy olyan tanulmányon dolgozunk, amelyik az emailnek a nyelvhasználatra gyakorolt hatásával foglalkozik, és – ez a tanulmány sokkal érdekesebb része – az e-maillel mint az érzelmek átvitelére alkalmas eszközzel. Ezért tűnök egy kicsit szakbarbárnak, de ígérem, a jövőben majd igyekszem türtőztetni magam. Vészelje át szerencsésen a farsangi vigasságokat! Ahogy ismerem, már biztosan feltankolt papírmasé orrokból és trombitákból. :-) Minden jót, Leo Leike Huszonkét perc múlva Re: Kedves nyelvpszichológus úr, most pedig én tesztelem magát: mit gondol, melyik mondat volt számomra a legérdekesebb abból a levélből, amelyet épp az imént küldött? Annyira érdekes, hogy egyből kedvem szottyant megkérdezni valamit azzal a bizonyos mondattal kapcsolatban. (Na, mit gondol, melyikkel?) És van még egy jó tanácsom a humorát illetően: amikor azt írta, hogy „Hajszál híján ott tartottam, hogy megrendelem a Like-ot", felcsillant bennem a remény, de a zárójeles megjegyzésével („Vigyázat, bimbódzó humor!") sajnos mindent elrontott: az ilyet nyugodtan kihagyhatja! A papírmasé orr meg a trombita miatt sem orroltam meg. Ellenkezőleg! Úgy látszik, nekünk hasonló az antihumorunk. Azért csak legyen nyugodt, rájövök én, hogy hol ironizál, nem kell ahhoz szmájli! Minden jót, tényleg kellemes volt elcsevegni magával. Emmi Rothner Tíz perc múlva Vá: Kedves Emmi Rothner, köszönöm a humorjavító tippjeit. A végén még vicces embert farag belőlem. Külön köszönöm a tesztelést! Így alkalmam van bebizonyítani magának, hogy még nem vagyok afféle „nagyképű, vén professzor". Ha az volnék, akkor arra a mondatomra szavaznék, hogy „Most épp egy olyan tanulmányon dolgozunk, amelyik... az e -maillel 8

mint az érzelmek átvitelére alkalmas eszközzel" foglalkozik, így azonban biztos vagyok a dolgomban. Maga a legérdekesebbnek nyilván azt a mondatot tartotta, hogy „gyanítom, hogy maga fiatalosabban ír, mint amennyire fiatal". Ebből következik, hogy kénytelen lesz feltenni a kérdést: „Ezt vajon honnan veszi ez a pasas?" A következő kérdése pedig: „Vajon mit gondol, hány éves lehetek?" Eltaláltam? Nyolc perc múlva Re: Leo Leike, maga aztán ördögi egy pasi! Na jó, de most aztán elő az érvekkel: miből gondolja, hogy idősebb vagyok, mint ahogy írok? Vagy még pontosabban: melyik korosztályhoz illően írok? Melyik korcsoportba sorol engem? Hogy is van ez? Ha megoldotta ezeket a feladatokat, akkor árulja még el, hányas cipőt hordok. Minden jót, Emmi. Egész jól elvan az ember magával. Háromnegyed óra múlva Vá: Úgy ír, mint egy harmincéves. De úgy negyven körül lehet, mondjuk, negyvenkettő. Hogy miből gondolom? Egy harmincéves nem olvas rendszeresen Like-ot. A Like-előfizetők átlagéletkora úgy ötven körül van. Maga azonban fiatalabb, mert honlapok tervezésével foglalkozik, ennek alapján tehát lehetne harmincéves is vagy még fiatalabb. De egy harmincéves nem küldözget köre-maileket az ügyfeleinek, hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet” kívánjon. És végül: Emminek hívják, vagyis Emmának. Három Emmát ismerek, mindegyik elmúlt negyven. Egy harmincévest nem hívnak Emmának. Újabban a húszon aluliakat is hívhatják így, de maga nem tartozik ehhez a korosztályhoz, különben használná a „kúl”, „ütős”, „király”, „kemény”, „durva” és hasonló szavakat. Ezenkívül nem ügyelne annyira a helyesírásra, és nem írna kerek mondatokat sem. És egyáltalán, akadna jobb dolga is, mint hogy egy humortalan professzorfélével csevegjen, miközben az egészben leginkább az izgatja, hogy ez a professzor fiatalnak vagy öregnek gondolja-e. És még valamit az „Emmi”-hez: ha tehát Emmának hívják az embert, és fiatalosabban ír, mint amennyi idős valójában, például azért, mert sokkal fiatalabbnak is érzi magát, akkor Emminek nevezi magát, és nem Emmának. Tehát, mindent összevetve, kedves Emmi Rothner, maga úgy ír, mint egy harmincas, de valójában negyvenkettő. Stimmel? 36-os cipőt hord. Kicsi, törékeny és eleven, rövid, barna haja van. Hadarva beszél. Eltaláltam? Jó estét, Leo Leike 9

Másnap Tárgy: ??? Kedves Emmi Rothner, csak nem sértődött meg? De hiszen nem is ismerem. Honnan tudjam, hogy hány éves? Lehet, hogy húsz, de az is lehet, hogy hatvan. Lehet, hogy 1,90 magas és 100 kiló. Lehet, hogy 46-os a lába, és ezért csak három pár csináltatott cipője van. Ahhoz, hogy egy negyedik párat is megengedhessen magának, le kellett mondania a Likeot, és karácsonyi üdvözletekkel kénytelen azoknak az ügyfeleinek a kedvében járni, akik magánál rendelik meg a honlapjukat. Kérem, ne haragudjon. Boldogan találgattam, milyen is lehet, végül elég szokványos képet alakítottam ki magáról, és ezt a képet, meglehet, túlságosan is részletezve próbáltam meg a tudomására hozni. Higgye el, nem akartam megbántani. Szívélyes üdvözlettel: Leo Leike Két óra múlva Re: Kedves „Professzor”, szeretem a humorát, csak egy fél-hangnyira tér el a gyógyíthatatlan komolyságtól, és épp ezért hallatszik különösen hamisnak! Holnap jelentkezem. De jó lesz! Emmi Hét perc múlva Vá: Kösz! Most legalább nyugodtan mehetek aludni. Leo Másnap Tárgy: megbántódás Kedves Leo, a Leiket most elhagyom. Ennek fejében elfelejtheti a Rothnert. Nagyon élveztem a tegnapi mailjét, többször is elolvastam. Szeretnék gratulálni. Roppant izgalmasnak tartom, hogy ennyire komolyan tud foglalkozni egy emberrel, akit egyáltalán nem ismer, akit soha nem látott és valószínűleg soha nem is fog, és akitől különben sem várhat semmit, mert nem tudhatja, hogy kaphat-e tőle valaha is hasonló figyelmet. Az ilyesmi egyáltalán nem jellemző a férfiakra, és ezért becsülöm is magát. Mindenekelőtt ezt akartam leszögezni. Úgy, és most néhány megjegyzés: 1. Magának jól fejlett „karácsonyi üdvözlet tucatmailben”-komplexusa van. Hol szedte össze? Láthatóan halálra idegesíti, ha valaki azt mondja, 10

hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet”. Jó, ígérem, hogy soha, de soha nem mondom többé! Különben elég furcsa, hogy a „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet” életkorhoz akarja kötni. Ha azt írtam volna, hogy „Boldog karácsonyt és sikeres új évet”, akkor maga szerint tíz évvel fiatalabb volnék? 2. Sajnálom, kedves Nyelvpszichológus Leo, de kissé a valóságtól elrugaszkodott és nagyon professzoros érvnek tartom, hogy egy nő nem lehet húszévesnél fiatalabb, ha nem használja a „kúl”, „király” és „durva” szavakat. Egyébként eszem ágában sincs itt most úgy írni, hogy elhitessem: húszévesnél fiatalabb vagyok. De ki tudhatja? 3. Úgy írok tehát, mint egy harmincas, mondja. De maga szerint egy harmincas nem olvassa a Like-ot. Erre vonatkozóan felvilágosíthatom: a Like-ot az anyámnak fizettem elő. Na, mit szól hozzá? Akkor most végre fiatalabb lettem, mint ahogy írok? 4. Kénytelen vagyok magára hagyni ezzel a fontos kérdéssel. Sajnos dolgom van. (Hittanóra? Tánciskola? Műkörömstúdió? Ötye? Bátran keresse ki a megfelelőt.) További kellemes napot, Leo! Emmi Három perc múlva Re: Ja igen, Leo, egyet mégis elárulok: a lábam méretét majdnem eltrafálta, 37es cipőt hordok. (De eszébe ne jusson, hogy cipőt vegyen nekem ajándékba! Van már elég.) Három nap múlva Tárgy: valami hiányzik Kedves Leo, ha három napig nem ír, akkor 1. csodálkozom, 2. hiányérzetem van. Egyik sem kellemes. Csináljon valamit! Emmi Másnap Tárgy: végre elküldtem! Kedves Emmi, mentségemre szolgáljon, hogy minden áldott nap írtam magának, csak nem küldtem el az e-maileket, nem, sőt, épp ellenkezőleg, egytől egyig kitöröltem őket. Párbeszédünkben ugyanis kínos ponthoz érkeztem. Maga, ez a bizonyos Emmi, akinek 37-es a lába, szép lassan kezd jobban érdekelni, mint ahogy a beszélgetésünk megszabta keretek megengedik. És ha ő, ez a bizonyos Emmi, a 37-es lábával, eleve leszögezi, hogy valószínűleg soha nem is fogunk találkozni, akkor természetesen tökéletesen igaza van, nekem is ez a véleményem. Nagyon, de nagyon 11

bölcsnek tartom, hogy abból indulunk ki: soha nem fogunk találkozni. Nem akarom ugyanis, hogy beszélgetésünk holmi társkereső bájcsevejek és csetelő csetepaték színvonalára süllyedjen. Hát így, és most végre el is küldöm ezt az e-mailt, hogy ennek a bizonyos Emminek, a 37-es lábúnak, legyen valami a postafiókjában. (Tudom, nem valami izgalmas a szövegem, csak töredéke annak, amit meg akartam írni.) Szeretettel, Leo Huszonhárom perc múlva Re: Vagy úgy, szóval ez a bizonyos Leo nevezetű nyelvpszichológus nem akarja tudni, hogy néz ki az a bizonyos Emmi, a 37-es lábú? Leo, ezt nem hiszem el! Minden férfi kíváncsi rá, hogy néz ki egy nő, akivel úgy elegyedett szóba, hogy nem tudja, hogy néz ki. Méghozzá mielőbb meg akarja tudni. Mert csak azután döntheti el, hogy folytatja-e vele a beszélgetést vagy sem. Nincs igazam? Szív. üdv. az a bizonyos 37-es Emmi. Nyolc perc múlva Vá: Ez most inkább kiborulás volt, semmint levél. Eltaláltam? Semmi szükség, hogy megtudjam, hogy néz ki, ha ilyen válaszokat ad, kedves Emmi. Amúgy is magam előtt látom. És ehhez egyáltalán nem kell nyelvpszichológusnak lennem. Leo Huszonegy perc múlva Re: Téved, Leo úr. Teljesen nyugodt voltam, amikor írtam. Látnia kellene egyszer, milyen az, amikor tényleg kiborulok. Egyébként elvből nem hajlandó válaszolni a kérdéseimre, eltaláltam? (Vajon milyen képet vág, amikor azt mondja: „eltaláltam?”) De szabadjon még egyszer visszatérnem a ma délelőtti hevenyészett e-mailjére. Semmi sem stimmel benne. Tehát: 1. E-maileket írogat nekem, aztán nem küldi el őket. 2. Szép lassan kezdem jobban érdekelni, mint amennyire a beszélgetésünk megszabta keretek megengedik. Mi akar ez lenni? A beszélgetésünk keretét nem éppen egy olyan személy iránti érdeklődésünk szabja meg, aki mindig is tökéletesen idegen lesz a számunkra?

12

3. Nagyon bölcsnek tartja – nem, „nagyon, nagyon bölcsnek” –, hogy soha nem fogunk találkozni. Irigylem, amiért ilyen szenvedélyesen hisz a bölcsességben. 4. Nem akar csetelő csetepatét? Hanem? Miről beszélgessünk, elkerülendő, hogy kezdjem jobban érdekelni, mint ahogy a „keretek” megengedik? 5. És végül arra az egyáltalán nem elképzelhetetlen esetre, hogy az iménti kérdéseimre sem válaszol: maga mondta, hogy mindaz, amit előzőleg írt , csak kis töredéke annak, amit meg akart írni. Írja csak meg nyugodtan a maradékot. Örülök minden sorának! Ugyanis, kedves Leo, szeretem olvasni, amit ír. Emmi Öt perc múlva Vá: Kedves Emmi, nem is maga lenne, ha nem szedne mindent pontokba, úgy is mint 1., 2., 3. stb. Eltaláltam? Holnap többet. Kellemes estét. Leo Másnap Tárgy: nincs Kedves Emmi, nem tűnt még fel magának, hogy az égvilágon semmit sem tudunk egymásról? Virtuális fantáziaalakokat gyártunk, kétes fantomképeket festünk a másikról. Kérdéseket teszünk fel, amelyekben az a legszebb, hogy nem válaszoljuk meg őket. Igenis sportot űzünk abból, hogy felkeltsük, sőt felcsigázzuk a másik kíváncsiságát, miközben nem vagyunk hajlandók kielégíteni. Megpróbálunk a sorok, a szavak és hamarosan már a betűk között is olvasni. Görcsösen igyekszünk becserkészni a másikat. Ugyanakkor kínosan ügyelünk rá, nehogy valami fontosat áruljunk el önmagunkról. De mit jelent az, hogy „fontos”? A világon semmit, de semmit nem mondtunk el az életünkről, semmit arról, hogy milyenek a hétköznapjaink, valamit, ami a másik számára lényeges lehet. Légüres térben beszélgetünk. Illedelmesen bevallottuk, hogy mi a foglalkozásunk. Maga elméletileg készíthetne nekem egy szép honlapot, én ennek fejében megcsinálnám magának (rosszul) a nyelvi pszichogrammját. Ez minden. Egy vacak helyi lapnak köszönhetően tudjuk, hogy ugyanabban a nagyvárosban élünk. Hát még? Mást semmit. Rajtunk kívül, körülöttünk nincsenek emberek. Nem lakunk sehol. Nincs korunk. Nincs arcunk. Nem különböztetjük meg a nappalt és az éjszakát. Nem az időben élünk. Nincs másunk, csak a képernyőnk, mindegyikünknek szigorúan a magáé, és van egy közös hobbink: 13

mindkettőnket egy számunkra tökéletesen idegen személy érdekel, aki mindig az is marad. Ami engem illet – figyelem, most jön a vallomásom! – , maga őrületesen érdekel, kedves Emmi. Fogalmam sincs, miért, de azt tudom, hogy van valami nyomós okom rá. És azt is tudom, hogy milyen képtelenség ez az érdeklődés. Egy találkozás semmiképpen sem használna neki, mindegy lenne, hogy maga hogy néz ki és hány éves, menynyit tudna magával hozni a randevúra abból a vonzerőből, ami csak úgy sugárzik az e-mailjeiből, és hogy nyelvi humora ott bujkál-e a hangjában, a szemében, a szája szögletében és az orrcimpáin. Gyanítom, hogy ez az „őrületes érdeklődés” egyes-egyedül a postafiókból táplálkozik, és ha engednénk, hogy kiszabaduljon onnan, valószínűleg csúfos véget érne. És végül, kedves Emmi, az utolsó kérdésem: akarja-e még mindig, hogy írjak magának? (Ezúttal roppant hálás lennék, ha sikerülne egyenes választ kapnom.) Sok, sok szeretettel: Leo Huszonegy perc múlva Re: Kedves Leo, ez egy kicsit sok volt egyszerre! Nagyon ráérhet így napközben. Vagy ez is a munkájához tartozik? Kap érte valami túlórapénzt? Leírhatja az adójából? Tudom, éles nyelvem van. De csak akkor, ha írok. És csak akkor, ha elbizonytalanodom. Leo, maga elbizonytalanít engem. Csak egy a biztos: igen, akarom, hogy továbbra is írjon nekem e-maileket, ha nem esik nehezére. Ha ez nem elég egyenes válasz, akkor még egyszer: IGEN, AKAROM!!!!!!! E-MAILEKET LEÓTÓL! E-MAILEKET LEÓTÓL! E-MAILEKET LEÓTÓL! LEO-MAIL-FÜGGŐ VAGYOK! És most feltétlenül árulja el, miért van az, hogy bár semmi különös nem történt, mégis volt „valami nyomós oka” rá, hogy felébredjen irántam az érdeklődése. Ezt ugyanis nem értem, de érdekesen hangzik. Sok, sok és még több szeretettel, Emmi. (Ui.: A fenti e-mailje egyszerűen fantasztikus volt! Abszolút humortalan, de igazán fantasztikus!) Két nap múlva Tárgy: Kellemes karácsonyt Tudja mit, kedves Emmi, szakítok eddigi szokásainkkal, és ma elmesélek valamit az életemből. Marlenének hívták. Három hónappal ezelőtt még azt írtam volna, hogy Marlenének hívják. Ma már múlt időben beszélek róla. Öt év jövő nélküli jelen után végre eltaláltam vele együtt én is a múltba. Megkímélem a kapcsolatunk részleteitől. A folytonos újrakezdés 14

volt benne a legszebb. Mi ugyanis, mind a ketten, szenvedélyesen szerettünk újrakezdeni, és ezt bizonyos időközönként meg is tettük. Mi egymásnak „életünk legnagyobb szerelme” voltunk, de soha nem akkor, amikor éppen együtt éltünk, mindig csak akkor, ha újra megpróbáltunk egymásra találni. Hát igen, és akkor az ősszel tényleg vége lett: Marlene talált valaki mást, olyat, akiről el tudta képzelni, hogy nem csak éppen összeborul vele, de aki folyamatosan vele van. (Igaz ugyan, hogy az illető pilóta egy spanyol légitársaságnál, de hát istenem…!) Amikor megtudtam a dolgot, hirtelen olyan biztos voltam benne, mint még soha, hogy Marlene volt „életem asszonya”, és hogy mindent megteszek, nehogy örökre elveszítsem. Heteken át mindent meg is tettem, sőt még annál is többet. (Jobb, ha ennek a részleteitől is megkímélem.) És tényleg, már majdnem ott tartott, hogy ad még nekem és ezzel mindkettőnknek egy legutolsó esélyt: karácsonyozzunk Párizsban! Én, hülye, elhatároztam – nevessen csak ki nyugodtan, kedves Emmi –, hogy ott fogom megkérni a kezét. Már csak arra várt, hogy a pilóta visszaérkezzen a spanyol társaság gépével, mert ekkor akarta elmondani neki, hogy mi a helyzet velem és Párizzsal, ennyivel tartozik neki, gondolta. Rossz érzés kerülgetett, hogy „rossz”, azzal nem mondtam semmit: mintha egy spanyol airbusz nyomta volna a gyomromat, ha Marlenére és az ő pilótájára gondoltam. Ez december 19én volt. Délután, no nem, Marlene nem telefonált, hanem írt egy katasztrof ális emailt: „Leo, nem megy, nem tudom megtenni, Párizs megint csak egy újabb hazugság lenne. Bocsáss meg, kérlek!” Vagy valami hasonló. (Nem, nem valami hasonlót írt, hanem szó szerint ezt.) Azonnal válaszoltam: „Marlene, legyél a feleségem! A lehető legkomolyabban mondom! Mostantól veled akarok élni, örökre. Már tudom, hogy képes vagyok rá! Mi összetartozunk. Bízzál bennem, még utoljára! Kérlek, beszéljük meg ezt az egészet Párizsban! Kérlek, mondd, hogy eljössz Párizsba!” Hát így, és aztán vártam a választ, egy óra, két óra, három óra hosszat. Közben minden húsz percben megnéztem a telefonomat, nem jött-e üzenet, olvasgattam a számítógépembe elmentett régi szerelmes leveleket, nézegettem a fotókat, amelyek egytől egyig a kibékülős utazásainkon készültek. Aztán csak megszállottan bámultam a képernyőt. Az új e-mail érkezését jelző rövid, közömbös és éles hangtól és egy kurta, nevetséges levélkétől függött a Marlenével közös életem, vagyis akkori lelkiállapotom szerint az, hogy tudok-e egyáltalán tovább élni. Határidőt adtam magamnak: este 9-ig fogok szenvedni, ha Marlene addig nem jelentkezik, akkor nincs Párizs, és vele együtt lemondhatok az utolsó 15

esélyünkről is. 8 óra 57 perc volt. És akkor hirtelen egy pittyenés, egy levélke (áramütés, szívinfarktus). Néhány másodpercre behunytam a szemem, igyekeztem összeszedni pozitív gondolkodásom utolsó, nyomorúságos foszlányait, a hőn óhajtott levélre koncentráltam, Marlene beleegyezésére, a kettőnk Párizsára, örökre összekapcsolódó életünkre. Kinyitom a szemem, rákattintok a levélre, és azt olvasom, majd újra meg újra elolvasom, hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván Emmi Rothner”. Ennyit a jól fejlett, „karácsonyi üdvözlet tucatmailben”-pszichózisomról. Kellemes hátralévő estét: Leo Két óra múlva Re: Kedves Leo, ez nagyon jó kis történet. Különösen a csattanója te tszett. Szinte büszke vagyok rá, hogy ilyen sorsszerűen kapcsolódtam bele a játékba. Remélem, tudja, hogy a maga „virtuális teremtményének” és „képzeletbeli fantomképének”, vagyis nekem, valami rendkívülit árult el magáról. Ez most egy darab igazi „Leo, a nyelvpszichológus”-féle magánélet volt. Ma már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy valami érdemlegeset fűzzek a tárgyhoz. De ha megengedi, holnap kap majd tőlem egy alapos elemzést. Pontokba szedve: 1., 2., 3. stb. Aludjon jól, álmodjon okosakat. Tehát ne Marlenéről, ha szabad ajánlanom. Emmi Másnap Tárgy: Marlene Jó reggelt, Leo. Lehetek ma egy kicsit kíméletlenebb? 1. Maga tehát olyan ember, akit egy nő csak az elején és a végén szokott érdekelni: amikor meg akarja szerezni, és közvetlenül azelőtt, hogy elveszítené. A közbeeső idő, amit együttlétnek is neveznek, magának túlságosan unalmas vagy megerőltető, vagy mind a kettő. Eltaláltam? 2. Valami csoda folytán (ezúttal) sikerült nem megnősülnie, ám azért, hogy egy spanyol pilótát kiebrudaljon a majdnem-exbarátnője ágyából, még arra is hajlandó lenne, hogy lazán az oltár elé lépjen. Ez arra utal, hogy nem nagyon tartja tiszteletben a házasság szentségét. E ltaláltam? 3. Egyszer már volt nős. Eltaláltam? 4. Egész világosan látom magam előtt, ahogy melegen és puhán belesüpped az önsajnálatba, szerelmes leveleket olvas, régi fényképeket nézeget, ahelyett, hogy csinálna valamit, amitől egy nőnek megfordulhatna a fejében, hogy lám, mégiscsak pislákol a maga lelkében a szerelem, vagy titkon mégis vágyik tartósabb kapcsolatra. 16

5. Bizony, és akkor puff, ott landol az ÉN sorsszerű e-mailem a maga postafiókjában, épp ott, ahol a „lenni vagy nem lenni” kérdésének kellene eldőlnie. Olyan ez, mintha a lehető legkedvezőbb időpontot választottam volna, hogy végre kimondjam, ami Marlenének biztosan már évek óta a nyelve hegyén volt: LEO, VÉGE, MERT SOHA EL SE KEZDŐDÖTT. Vagy más szavakkal, kevésbé egyenesen, költőibben, hangulatosabban: „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván Emmi Rothner.” 6. Ekkor viszont, kedves Leo, maga nagyvonalú gesztusra szánja rá magát. Válaszol Marlenének. Gratulál a döntéséhez. Azt írja, hogy MARLENE, IGAZAD VAN, VÉGE, MERT SOHA EL SE KEZDŐDÖTT! Vagy más szavakkal, rejtjelesebben, határozottabban, erőteljesebben: „Kedves Emmi Rothner, bár még a kevésnél is kevésbé ismerjük egymást, mégis köszönöm szívélyes és felettébb eredeti tucatmailjét! De nem árt, ha tudja: épp annyira szeretem ezeket a tucatmaileket, mint amennyire nem tartozom a tucatemberek közé. Bar. üdv. Leo Leike.” Kedves Leo, maga csodálatra méltóan jó ember, aki fennkölt stílusban tud veszíteni. 7. És végül az utolsó kérdésem: még mindig akarja, hogy mailezzek magának? Szép hétfő délelőttöt, Emmi Két óra múlva Vá: Jó étvágyat, Emmi! Ad 1. Nem tehetek róla, hogy egy olyan férfira emlékeztetem, aki nyilvánvalóan csalódást okozott magának – elegánsan, mint ahogy az 1. pontban leírja. Ne gondolja, hogy jobban ismer, mint amennyire ismerhet! (Egyáltalán nem ismerhet.) Ad 2. Ami a leány kérést, mint utolsó szalmaszálat illeti: annál lesújtóbbat, mint „tökhülye”, igazán nem mondhatok magamról. De a gúnyos és álszent Emmi – a 37-es lábú – összeszűkülő szemmel és habzó szájjal rátesz még egy lapáttal, hogy megmentse a házasság becsületét. Ad 3. Sajnálom, még soha nem voltam házas. Hát maga? Már többször is. Eltaláltam? Ad 4. Hát itt van megint az illető az 1. pontból, aki inkább lejárt szavatosságú szerelmes leveleket olvas, ahelyett hogy tartós szerelméről biztosítaná magát. Sőt lehet, hogy több ilyen férfi is volt az életében. Ad 5. Igen, abban a pillanatban, amikor megérkezett a karácsonyi üdvözlete, akkor döbbentem rá, hogy elvesztettem Marlenét. Ad 6. Annak idején azért válaszoltam magának, Emmi, hogy ne kelljen a kudarcomra gondolnom. És a magával folytatott párbeszédet mind a mai 17

napig úgy tekintem, mint annak a terápiának a részét, amely segít a Marlene-ügy feldolgozásában. Ad 7. Ja, persze, írjon csak! Írja csak ki magából a férfiak okozta összes frusztrációját! Legyen csak gátlástalanul elfogult, cinikus, kárö rvendő. Ha utána majd jobban érzi magát, akkor az e-mail címem elérte a célját. Ha nem, akkor egyszerűen fizessen elő magának (vagy a mamájának) megint a Like-ra, és mondja le a Leiket Szép hétfő délutánt, Leo

Tizenegy perc múlva Re: Na tessék! Most megbántottam. Nem akartam. Azt hittem, kibírja. Ezek szerint túl sokat vártam magától. Magamba szállok. Jó éjszakát, Emmi Ui.: a 3. ponthoz: Csak egyszer mentem férjhez, és férjnél vagyok ma is.

18

Második fejezet Egy hét múlva Tárgy: p. i. Pocsék idő van ma, igaz? Szív. üdv. E. Három perc múlva Vá: 1. Eső. 2. Hó. 3. Havaseső. Bar. üdv. Leo Két perc múlva Re: Még mindig meg van sértve? 50 másodperc múlva Vá: Sose voltam. 30 másodperc múlva Re: Nem szívesen beszélget férjes asszonyokkal? Egy perc múlva Vá: Dehogynem! Csak közben egyfolytában csodálkozom, hogy miért szeretnek férjes asszonyok olyan, számukra teljesen ismeretlen férfiakkal beszélgetni, mint én. 40 másodperc múlva Re: Több ilyen is van a címtárában? Tulajdonképpen hányadik részszereplője vagyok a Marlene-ügyet feldolgozó terápiának?

19

50 másodperc múlva Vá: Jól van, Emmi, látom, kezd megint formába lendülni. Most elsőre szinte lagymatagnak, kishitűnek és félénknek éreztem. Fél óra múlva Re: Kedves Leo, most komolyan: szeretném közölni magával, hogy a múlt hétfői, hétpontos e-mailemet őszintén sajnálom. Néhányszor átolvastam, és be kell vallanom, tényleg undorító, ha az ember csak olvassa. A baj az, hogy nem tudhatja, milyen vagyok, amikor ilyesmiket mondok. Ha látna, egyáltalán nem lenne dühös rám. (Legalábbis ezt képzelem.) Higgye el, minden vagyok, csak nem frusztrált. A férfiakban csak annyira csalódtam, amennyire az a természetük korlátaiból következik. Ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan vannak korlátolt férfiak. De nekem szerencsém volt. Ebben a dologban piszok szerencsés vagyok. Cinikus pedig inkább csak heccből és a játék kedvéért, semmint gonoszságból, és eszem ágában sincs senkire lesújtani. Egyébként nagyon díjazom, hogy mesélt Marlenéről. (Az ám, csak most jut eszembe, hogy tulajdonképpen semmit nem mondott róla. Milyen volt/milyen most? Hogy néz ki? Mekkora a lába? Milyen cipőt hord?) Egy óra múlva Vá: Kedves Emmi, kérem, ne haragudjon, de nincs kedvem arról mesélni magának, hogy milyen cipők tetszettek Marlenének. A tengerparton általában mezítláb járt, ennyit szívesen elárulok. Most abba kell hagynom, vendéget várok. Szép napot, Leo Három nap múlva Tárgy: válság Kedves Leo, tulajdonképpen szentül elhatároztam, hogy maga írja a következő e-mailt, és nem én. Igaz, én nem tanultam nyelvpszichológiát, de a fejemben azért összekapcsolódott két dolog: 1. A sorok között elárultam, hogy nemcsak hogy férjnél vagyok, de ráadásul „szerencsés vagyok” a házasságommal. 2. Erre maga olyan rosszkedvűen reagált, ahogy lassanként több mint egy éve tartó, virtuális duettünk ígéretes kezdete óta még soha. És nyomban ezután egyáltalán nem jelentkezik többé. Lehet, hogy már nem érdeklem? Lehet, hogy azért nem érdeklem, 20

mert foglalt vagyok? Lehet, hogy azért nem érdeklem, mert ráadásul még „szerencsés is vagyok”? Ha így van, akkor legalább legyen annyira férfi, hogy ezt közli velem. Baráti üdvözlettel: Emmi Másnap Tárgy: nincs LEO URASÁG!? Másnap Tárgy: nincs LEEEEEEEEOOOOOOOO.HUUUUUUUUUUUUUUUHHH????????????? ? Másnap Tárgy: nincs Seggfej! Két nap múlva Tárgy: kedves levél Emmitől Halló, Emmi! Remek érzés, amikor az ember egy fárasztó tanulmányi út után hazaérkezik a nem túl sok vonzerővel büszkélkedő és nem éppe n színpompás Bukarestből, az ot tani úgynevezett tavaszból (hóviharok, fagyok), leveti magát a számítógép elé, kinyitja a postafiókját, majd az 500 könyörtelen levélíró nélkülözhető és siralmas küldeményének dzsungeljében rátalál a nyelvérzékéért, kifejezésmódjáért és pontokba szedett mondanivalójáért rendkívül nagyra becsült Emmi Rothner négy emailjére, és úgy örül, mint egy romániai morcos medve az olvadásnak, hogy végre olvashat néhány kedves, szeretetteljes, tréfás, szívmelengető mondatot. Az ember lelkesen rákattint az utolsó mailre, s mit látnak szemei? SEGGFEJ! Köszönöm a kedves fogadtatást! Emmi, Emmi! Már megint miket fantáziált össze! De ki kell ábrándítanom: egyáltalán nem zavar, hogy „szerencsésen foglalt”. Soha nem volt szándékomban közelebbről megismerni, közelebbről, mint ahogy egy elektronikus levélváltás lehetővé teszi. Azt sem akartam tudni soha, hogy néz ki. A hozzám írt leveleiből alkotom meg magáról a saját képemet. Barkácsolok magamnak egy saját Emmi Rothnert. Az alapvető vonásain semmi sem változott a kapcsolatunk kezdete óta, mindegy, hogy volt-e már három boldogtalan házassága, öt boldog válása, vagy örül-e neki mindennap újból, hogy „még szabad”, és így szombat éjszakákon kicsapongóan magányos-e. Egyébként sajnálattal állapítom meg, hogy 21

nyilvánvalóan megviseli a velem való kapcsolat. Ezenkívül még valamit nem értek: egy boldog házasságban élő, a férfiaktól egyáltalán nem frusztrált, gunyoros és szellemes, fölényes, vonzó, magabiztos, 37-es lábú (és meghatározatlan korú) nőnek miért olyan fontos, hogy egészen személyes témákról csevegjen egy idegen, néha morcos, szerelmi kapcsolatában sérült, lelki válságra hajlamos, majdnem teljesen humortalan alakkal, egy amolyan professzorfélével? Tulajdonképpen mit szól ehhez a férje?

Két óra múlva Re: Először is, ami a legfontosabb: Leo, a morcos medve is back from Bukarest! Isten hozta. Bocsássa meg a „seggfejet”, de egyszerűen kiszaladt az ujjaimból. Honnan tudhatnám, hogy egy földöntúli tulajdonságokkal felruházott férfiúval van dolgom, akinek nem okoz csalódást, ha megtudja, hogy hűséges és gunyoros levelezőpartnernője már foglalt? Hogy egy olyan férfiúval van dolgom, aki inkább „barkácsol magának egy Emmi Rothnert”, mintsem hogy megismerje az igazit. Ha erre vonatkozólag szabadna legalább egy kicsit provokálnom: kedves Nyelvpszichológus Leo, maga a legmerészebb fantáziájában sem tud olyan Emmi Rothnert barkácsolni, aki megközelítené az igazit. Sikerült provokálnom? Nem? Gondoltam. Attól tartok, a dolog épp fordítva van: maga provokál engem, Leo. Egyáltalán nem hagyományos, sőt nagyon is célratörő a módszere: egyszerre akar tudni rólam mindent és semmit. Attól függően, hogy milyen napja van, hol azt jelenti ki, hogy „őrületesen érdeklődik irántam”, hol pedig már-már patologikus érdektelenségének ad hangot. S ez hol felháborít, hol felvillanyoz. Pillanatnyilag épp az utóbbi forog fenn, ezt őszintén bevallom. De hiszen maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban. Lehet, hogy magának eredendően gátlásai vannak a nőkkel szemben. Jaj, de szívesen megkérdezném erről Marlenét! Nincs meg véletlenül a mostani telefonszáma, vagy a spanyol pilótáé? (Ez vicc volt, kéretik nem megint három napra megsértődni.) Nem, Leo, én egyszerűen bolondulok magáért! Bírom magát. Sőt, nagyon is bírom! Nagyon, nagyon, nagyon! És egyszerűen nem tudom elhinni, 22

hogy nem akar látni. Ez nem azt jelenti, hogy tényleg találkoznunk kellene! Természetesen nem kell! De én például nagyon szeretném tudni, hogy néz ki. Ha tudnám, az sok mindent megmagyarázna! Megmagyarázná például, hogy miért ír úgy, ahogy ír. Akkor ugyanis úgy néz ki, mint olyasvalaki, aki úgy ír, mint maga. És irtóra szeretném tudni, hogy néz ki valaki, aki úgy ír, mint maga. Akkor erre magyarázatot kapnék. Jut eszembe, magyarázat: nem szeretnék a férjemről mesélni. Maga nyugodtan beszélhet a nőiről (persze ha nem csak a postafiókjában léteznek). Adhatnék jó tanácsokat, kitűnően bele tudok illeszkedni a nők szerepébe, ugyanis magam is nő vagyok. De a férjem… Jó, akkor elárulom: csodálatos, harmonikus kapcsolatban élünk, van két gyerekünk (akiket szerencsére a férjem hozott a házasságunkba, hogy megkíméljen a terhességektől). Tulajdonképpen nincsenek egymás előtt titkaink. Elmondtam neki, hogy gyakran váltok e-mailt egy „kedves nyelvpszichológussal”. Erre ő azt kérdezte: Nem akarod megismerni? Mire én: Nem. Mire ő: Akkor mire való az egész? Mire én: A világon semmire. Mire ő: Ja, vagy úgy! – Hát ennyi volt. A többi nem érdekelte, és én nem akartam egyebet mondani. Többet nem szeretnék róla beszélni. Rendben? Hát, kedves morcos medve, akkor most térjünk vissza magához: Hogy néz ki? Árulja el! Kérem!!! Sok szeretettel, Emmi Másnap Tárgy: Teszt Kedves Emmi, igazából nehezen viselem a maga hol hideg, hol forró zuhanyait. Ki fizeti meg nekünk azt az időt, amit egymással (de a másik nélkül) eltöltünk? És hogy tudja ezt összeegyeztetni a munkájával, a családjával? A két gyerekének valószínűleg van még, fejenként, legalább három csíkos mókusa vagy valami hasonlója. Honnan van ideje rá, hogy ilyen intenzív és részletekbe menő levelezést folytasson egy vadidegen, morcos medvével? Szóval feltétlenül tudni akarja, hogy nézek ki. Rendben, akkor most állítok valamit, és javasolok egy játékot, ami, igaz, bolondosnak tűnhet, de hát maga meg akar ismerni a másik oldalamról is. Tehát: fogadok, hogy – mondjuk – húsz nő közül azonnal ki tudom választani az igazi, egyetlen Emmi Rothnert, maga azonban soha nem találná ki, hogy ugyanennyi férfi közül melyik az igazi Leo Leike. Ne tegyünk próbát ezzel a teszttel? Ha beleegyezik, akkor kidolgozhatjuk a részleteket. Kellemes délelőttöt, Leo Ötven perc múlva Re: 23

Persze, játsszunk! Maga egy vérbeli kalandor! Ne vegye rossz néven, de azért vannak fenntartásaim: az a gyanúm, kedves Leo, hogy maga, úgy ránézésre, egyáltalán nem fog tetszeni nekem. Márpedig erre nagy az esély, mert nekem elvileg nem tetszenek a férfiak, néhány kivételtől eltekintve (ők általában melegek). Fordítva meg – hát arra most inkább nem mondok semmit. Mert maga azt hiszi, hogy rögtön felismer. Eszerint vannak elképzelései arról, hogy nézek ki. Hogy is volt csak? „Negyvenkét éves, kicsi, törékeny és eleven, rövid barna haja van.” Úgyhogy akkor most sok sikert kívánok a felismerésemhez. Tehát, hogy csináljuk? Küldjünk egymásnak húsz fényképet, köztük a sajátunkat is? Üdv. Emmi Két óra múlva Vá: Kedves Emmi, azt javaslom, találkozzunk személyesen, de úgy, hogy ne tudjunk róla, tehát vegyüljünk el a tömegben, hogy összetéveszthetők legyünk. Választhatjuk például az ergelstrassei nagy Huber kávéházat. Biztosan tudja, hol van. Ott mindig nagyon vegyes a közönség. Válasszunk ki a nap bármely szakában két órát, mondjuk, egy vasárnap délutánt, és ebben a kétórás intervallumban legyünk ott mind a ketten. Mivel a kávéházban akkora a jövés-menés, és mindig óriási tömeg van, nem fog feltűnni, hogy mind a ketten megpróbáljuk felismerni a másikat. Ami a lehetséges csalódást illeti: ha nem a várakozásának megfelelően nézek ki, akkor, azt hiszem, a találkozásunk után sem kell lemondanunk a külsőnket körüllengő titokról. Az érdekes az, hogy miről gondolja az egyikünk felismerni a másikat, ha egyáltalán… Azt hiszem, semmi esetre sem a külsejéről. Ismétlem: nem azt akarom tudni, hogy néz ki. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy felismerném-e. És fel is fogom ismerni. Egyébként már nem ragaszkodom a korábbi személyleírásomhoz. Maga, Emma Rothner asszony, egy kicsit megfiatalodott a számomra (hiába van férje és gyerekei). És még valamit: nagyon örülök, hogy ismételten idéz a régi e-mailjeimből. Ezek szerint megőrizte őket. Ez igazán hízelgő. Mi a véleménye a találkozásunk tervezetéről? Minden jót, Leo Negyven perc múlva Re: Kedves Leo, máris van egy probléma: ha felismer, akkor megtudja, hogy nézek ki. Ha én felismerem magát, akkor már tudom, hogy maga hogy néz ki. De maga egyáltalán nem akarja tudni, hogy én hogy nézek ki. Én meg attól tartok, hogy nem fog tetszeni nekem. Tehát így végződik majd a 24

kettőnk érdekfeszítő története? Vagy másképp teszem fel a kérdést: nem azért akarjuk lóhalálában megismerni egymást, hogy aztán többé ne kelljen leveleznünk? Ez túl nagy ár lenne a kíváncsiságomért. Akkor inkább maradjon az ismeretlenség és a levelek életem végéig a morcos medvétől. Puszi, Emmi 35 perc múlva Vá: Hát ezt nagyon kedvesen mondta! Én nem aggódom a találkozásunk miatt. Nem fog felismerni. Nekem meg olyan pontos elképzelésem van magáról, hogy azt csak megerősíteni kell. Egyébként, ha a magáról alkotott képem (minden várakozásom ellenére) mégsem stimmelne, akkor amúgy sem tudnám azonosítani. Akkor megtarthatom a fantáziaképét. Úgyszintén puszi, Leo Tíz perc múlva Re: Leo mester, megőrjít, hogy olyan biztosan tudja, hogy nézek ki! Ez pimaszság. Bizony, ezt kerek perec ki kellett mondanom. Még egy kérdés: ha ezt a roppant éles fantáziaképemet nézegeti, akkor legalább te tszem magának, Leo? Nyolc perc múlva Vá: Tetszeni, mindig csak ez a tetszeni. Tényleg olyan fontos ez? Öt perc múlva Re: Igen, nagyon fontos, erkölcscsősz úr. Legalábbis nekem. Mert szeretem, 1. ha tetszik valaki, és szeretem, 2. ha tetszem. Hét perc múlva Vá: Nem elégszik meg azzal, ha 3. saját magának tetszik? Tizenegy perc múlva Re: Nem, ahhoz nem vagyok elég szerény. Azonkívül egy kicsit kö nnyebb tetszeni saját magunknak akkor, ha másoknak is tetszünk. Maga 25

valószínűleg 4. csak a postafióknak akar tetszeni, eltaláltam? Az mindent kibír. Még fogat sem kell mosni a kedvéért. Van még egyáltalán foga? Vagy ez nem is olyan fontos? Kilenc perc múlva Vá: Végre megint sikerült felvinnem a vérnyomását! És hogy egyelőre lezárjuk a témát, nagyon, nagyon tetszik a kép, amit elképzeltem magáról, különben nem gondolnék olyan sokat magára, kedves Emmi! Egy óra múlva Re: Szóval gyakran gondol rám? Ez jó. Én is gyakran gondolok magára, Leo. Lehet, hogy tényleg nem kellene találkoznunk. Jó éjszakát. Másnap Tárgy: egészségére! Halló, Leo, bocsásson meg a késői zavarásért. Nincs véletlenül o nline? Nem innánk meg egy pohár vörösbort? Természetesen mindegyikünk külön-külön. Már a harmadik pohárnál tartok, csak hogy tudja. (Ha elvből nem iszik bort, akkor legalább hazudja azt, hogy néha-néha szívesen felhajt egy pohárral vagy egy üveggel, tehát mint mindent, ezt is mértékkel és cél nélkül. A férfiaknak ugyanis két fajtáját nem állhatom: a részegest és az aszkétát.) Re: Iszom még egy negyedik pohárral, mielőtt elvesztem az eszméletemet. A maga utolsó esélye mára. Re: Kár. Elszalasztott valamit. Gondolok magára. Jó éjt. Másnap Tárgy: kár Kedves Emmi, tényleg nagyon sajnálom, hogy elmulasztottam a számítógép előtti, romantikus éjféli szeánszot. Rögtön megittam volna egy pohárral a maga egészségére és az egészségtelen virtuális ismeretlenségre. Lehetett volna fehérbor is? Jobb szeretem a fehéret. Nem, 26

szerencsére nem kell hazudnom: nem szoktam gyakran berúgni, és nem vagyok mindig aszkéta. Tehát egy aszkétánál tízszer inkább szeretek berúgni, és hússzor gyakrabban teszem. Marlene például (emlékszik még rá?) egy csepp alkoholt sem ivott. Nem bírta. És ami még rosszabb, azt sem bírta, hogy én iszom. Érti ezt? Az ember ilyenkor kezd érzelmileg elszakadni a másiktól. Az iváshoz mindig két ember kell, vagy egy sem. Tehát, ahogy mondtam: örökké sajnálni fogom, hogy nem tudtam elfogadni csábító ajánlatát. Sajnos nagyon későn jöttem haza. Majd máskor. A maga reménybeli online ivócimborája, Leo Húsz perc múlva Re: Nagyon későn ért haza? Leo, Leo, hát hol csavarog éjszaka? Mondja csak, nem valamiféle Marlene-utód tűnt fel a láthatáron? Ha igen, akkor kimerítően és részletesen mondja el, milyen az a nő, hogy lebeszélhessem róla. Valami ugyanis azt súgja nekem, hogy pillanatnyilag nem akarja lekötni magát, még nem készült fel igazán a következő kapcsolatra. Különben is itt vagyok magának én. És az én fantáziaképem egész biztosan közelebb áll magához, mint egy (magányos, morcosmedve-szerű professzoroknak berendezett) vélhetően vörös plüssbárból való, fut ó kapcsolat éjjel 2-kor, vagy tudomisén milyen későn. A jövőben tehát maradjon otthon, igyuk le magunkat, és éjfél körül egyszerre emeljük vörösboros poharunkat egymásra (jó, nem bánom, kivételesen lehet fehér is). Ettől elálmosodik, és elmegy aludni, hogy másnap kipihenten állhasson neki az e-mailezésnek képzelete királynőjével, Emmi Rothnerrel. Jó lesz így? Két óra múlva Vá: Kedves Emmi, ó, de jó, hogy újra egy ilyen valóban csodálatos féltékenységi jelenetet élhetek meg. Persze tudom: olasz mintára készült, de ennek ellenére élveztem. Ami a nőismerőseimet illeti, azt javaslom, kezeljük őket éppen úgy, mint a maga férjét és két gyermekét meg a hat csíkos mókust. Ez az egész dolog egyszerűen nem tartozik ide. Itt csak mi ketten lehetünk. Ez a kapcsolat addig fog élni, amíg az egyikünk ki nem fullad, vagy el nem megy a kedve tőle. Nem hiszem, hogy én leszek az. Szép tavaszi napot, Leója Tíz perc múlva Re: 27

Most jut eszembe: mi van a játékunkkal? Mikor próbáljuk ki, hogy felismerjük-e egymást? Vagy már nem is akarja? Tényleg fájjon a fejem e miatt az átéjszakázott plüssbár-tündér miatt? Tehát: megfelelne holnapután, vasárnap, március 25-én, délután 3 órától a zsúfolt Huber kávéházban? Feleljen meg! Emmi Húsz perc múlva Vá: Nagyon is megfelel, kedves Emmi. Szívesen megismerném. De a mostani hétvégém már foglalt. Holnap három napra Prágába repülök, abszolút magánemberként, hogy úgy mondjam. De a következő vasárnap hódolhatunk a társasjátékunknak. Egy perc múlva Re: PRÁGÁBA? KIVEL? Két perc múlva Vá: Ne, Emmi, tényleg ne. Harmincöt perc múlva Re: Rendben, ahogy akarja (vagy nem akarja). De aztán nehogy szerelmi bánattal jöjjön nekem vissza! Prága egyenesen szerelmi bánatra van teremtve, főleg március végén: minden szürke és szürke, és este a világ legsötétebb fájával burkolt étteremben fehér knédlit eszik az ember és barna sört iszik hozzá, miközben árgus szemekkel figyeli a nem túlságosan elfoglalt, életunt pincér, aki már mindent feladott, miután egy hivatalos látogatáson Brezsnyevnek szolgált fel. Reménytelen az eg ész. Miért nem Rómába megy? Ott a nyár várja. Szóval én inkább Rómába repülnék magával. Egyébként a felismerési játékunkkal még várni kell. Hétfőn egy hétre elutazom síelni. Természetesen elárulom magának, az én bizalmas írócimborámnak, hogy kivel: egy darab férjjel és két darab gyermekkel. (Csíkos mókusok nélkül.) Wurlitzerre majd a szomszédok vigyáznak. Wurlitzer a kövér kandúrunk. Úgy néz ki, mint egy wurlitzer, de csak egy lemezt ismételget folyton. És utálja a síelőket, ezért marad itthon. Csodaszép estét, Emmi

28

Öt óra múlva Re: Otthon van már, vagy még mindig a plüssbárban? Jó éjszakát, Emmi Négy perc múlva Vá: Már itthon vagyok. Vártam, hogy Emmi ellenőrizzen végre. Akkor rendben, most már nyugodtan hajthatom álomra a fejem. Mivel holnap időben kell indulnom, már most kívánok magának és a családjának kellemes síelést. Jó éjszakát! Majd olvassuk egymást! Három perc múlva Re: Pizsamában van? Jó éjt, E. Két perc múlva Vá: Maga talán pucéran alszik? Jó éjt, L. Négy perc múlva Re: Hűha, Leo mester, ezt aztán fene erotikusán kérdezte. Ilyesmit fel sem tételeztem volna magáról. Nem szeretném lelohasztani a közöttünk hirtelen felszikrázó, sistergő feszültséget, ezért jobb, ha nem kérdezem meg, ugyan már, milyen pizsamát hord? Tehát, jó éjszakát és szép Prágát! 50 másodperc múlva Vá: Szóval, meztelenül alszik? Négy perc múlva Re: Tényleg mindent tudni akar! Mondjuk, csakis a maga fantáziája kedvéért, kedves Leo: az attól függ, ki mellett. Nos, akkor hát élvezze Prágát kettesben! Emmi 29

Két perc múlva Vá: Hármasban! Egy régi jó barátnőmmel és a párjával utazom. Leo (Most kikapcsolom a gépet.) Öt nap múlva Tárgy: nincs Kedves Emmi, elérhető online, amikor síel? Szeretettel, Leo. Ui.: Igaza volt Prágával kapcsolatban, a barátaim elhatározták, hogy szétmennek. De Róma még rosszabb lett volna. Három nap múlva Tárgy: nincs Kedves Emmi, most már lassacskán visszajöhetne. Hiányolom az ellenőrző e-maileket. Pillanatnyilag egyáltalán nem szeretek éjszakánként plüssbárokban lógni. Egy nap múlva Tárgy: nincs Csak hogy három e-mailje legyen tőlem a bejövő postájában. Sok szeretettel, Leo (Tegnap külön a maga kedvéért, vagy legalábbis magára gondolva vettem egy új pizsamát.) Három óra múlva Tárgy: nincs Soha többé nem ír már? Két óra múlva Tárgy: nincs Még nem tud, vagy már nem akar többé írni? Két és fél óra múlva Tárgy: nincs Ki is cserélhetem az új pizsamát, ha ez a probléma. 30

Negyven perc múlva Re: Jaj, Leo, maga olyan édes!!! De hiszen semmi értelme annak, amit csinálunk. Semmi köze a való élethez! Az egy hét síelés: az maga a való élet volt! Nem valamiféle kis metszete a valóságos életnek. Az egy hét síelés: az bizony egy darab igazi élet volt. Nem a legjobb, de jó, vállalom, nem is akartam másmilyent, tehát volt, amilyen volt, és már jó úgy, ahogy volt. A gyerekek egy kicsit idegesítettek, de hát ez a dolguk, azért gyerekek. Ezenkívül nem az én gyerekeim, és ezt időnként a szememre vetik. De a szabadság jó volt, ahogy volt. (Mondtam már, hogy jó volt, vagy nem?) Leo, legyünk őszinték: én egy fantáziakép vagyok a maga számára, amiből csak néhány betű valóságos, amelyeket maga nyelvpszichológiailag hangzatos összefüggésbe tud hozni. Olyan vagyok magának, mint a telefonszex, csak szex és telefon nélkül. Tehát akkor: komputerszex, csak szex és letölthető képek nélkül. Maga pedig nem más a számomra, mint puszta játék, egy flörtfelfrissítési ügynökség. Azt csinálhatom, ami hiányzik: átélhetem a közeledés első lépéseit (anélkül, hogy igazán közelednem kellene). Csakhogy mi ketten megérjük a pénzünket, mert pillanatnyilag egy soha meg nem történhető közeledés második vagy harmadik lépésénél tartunk. Lassan meg kellene állnunk, úgy gondolom. Különben közelesen nevetségesek leszünk. Már nem vagyunk 15 évesek, én tehát természetesen még nevetségesebb leszek, mint maga, de akkor sem vagyunk már 15 évesek, nincs mit tenni. Leo, mondok én magának valamit. Ezen a néha idegesítő, de egészében véve rohadtul szép, nyugalmas, harmonikus, mulattató, sőt időnként romantikus egyhetes családi síelésen folyton ez az ismeretlen, Leo Leike névre hallgató, morcos medve járt az eszemben. Ez nem jó. Ez beteges, nem? Ne fejezzük be?, ezt kérdezi Emmi Öt perc múlva Re: Egyébként sajnálom a barátait. Igen, Róma vélhetően maga lett volna a pokol. Két perc múlva Re: 31

Milyen az új pizsama?

Másnap Tárgy: találkozás Nem akarjuk legalább a „felismerjük-e egymást” elnevezésű találkozónkat tető alá hozni? Ezután valószínűleg könnyebben ejthetjük majd meg „a megtörténhetetlen közeledést”. Emmi, én nem tudok egyszerűen nem gondolni magára többé, ha felhagyok is a magának szóló levelek írásával és a levélvárással. Ez olyan olcsó és gyakorlatias megoldás. Csináljuk még meg a tesztünket! Mit szól hozzá? Szeretettel, Leo (Szavakkal nem lehet elmondani, hogy milyen az új pizsamám. Azt látni kell és tapintani.) Másfél óra múlva Re: Jövő vasárnap, délután 3 és 5 óra között, Huber kávéház. Szeretettel üdv. Emmi (Leo, Leo, az a dolog a pizsamával, „látni kell és tapintani”, nagyon tolakodó. Ha nem maga írta volna, azt mondanám: micsoda egy bunkó!) Ötven perc múlva Vá: Igen, az jó lesz! De nem szabad pontban 3-kor érkezni és pont 5-kor elhagyni a helyiséget. És nem szabad túlságosan feltűnően nézelő dnünk. És egyáltalán: semmi olyan feltűnő dolgot művelni, ami elárulhatna. Nem jöhet oda hozzám a felfedezés izgalmában, és nem kérdezheti meg, hogy: „Ugye, maga Leo Leike? Eltaláltam?” Tényleg adjuk meg a másiknak az esélyt, hogy ne ismerjen fel. Jó? Nyolc perc múlva Re: Jó, jó, jó, ne féljen, nyelvtudós úr, nem fogok tolakodni. További zavarok elkerülése végett javaslom, hogy vasárnapig mindkettőnkre vonatkozó email-tilalmat rendeljünk el. Csak utána e-mailezzünk megint, rendben? 32

40 másodperc múlva Vá: Rendben.

30 másodperc múlva Re: De ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden este a plüss-bárban züllik. 25 másodperc múlva Vá: Ó, dehogy, az különben is csak akkor szerez élvezetet, ha Emmi Rothner óránként felelősségre von már magáért a gondolatért is, hogy megtehetném. Akkor meg vagyok nyugodva. Tehát vasárnap! 30 másodperc múlva Vá: Akkor vasárnap! 40 másodperc múlva Re: És ne felejtsen el fogat mosni! 25 másodperc múlva Vá: Nem bírja ki, hogy ne magáé legyen az utolsó szó, Emmi. Eltaláltam? 35 másodperc múlva Re: Tulajdonképpen igen. De ha most válaszol, akkor átengedem magának a dicsőséget. Negyven perc múlva Vá: Utószó a pizsamához. Azt írtam: „Azt látni kell és tapintani.” Erre maga azt válaszolta, hogy ha nem én írtam volna, bunkóság lenne. Ez ellen 33

tiltakozom. Követelem, hogy ha valamit bunkóságnak tart, azt tartsa tőlem is annak. Hadd legyek akkora bunkó, amekkora vagyok. Konkrétan: tényleg meg kellene tapintania a pizsamámat, remek anyaga van. Adja meg a címét, és küldök magának egy próbatapintást. (Még mindig bunkóság?) Jó éjt. Két nap múlva Tárgy: fegyelem Gratulálok, Emmi, maga nagyon fegyelmezett. Akkor holnapután a Huber kávéházban. Leója Három nap múlva Tárgy: nincs Halló, Leo, ott volt? Öt perc múlva Vá: Természetesen! 50 másodperc múlva Re: A fenébe is! Ettől féltem! 30 másodperc múlva Vá: Mitől félt, Emmi? Két perc múlva Re: Az összes férfi, aki Leo Leike lehetett volna, egyáltalán szóba se jöhetett, mármint tisztán látványilag. Sajnálom, lehet, hogy ez most brutálisan hangzik, de ami a szívemen, az a számon. Tényleg, Leo, valóban ott volt tegnap három és öt között a Huber kávéházban? Tehát nem bújt el a vécében, nem sáncolta el magát a szemben lévő épületben, hanem igazán ott volt a bárpultnál vagy a kávézóban, ült vagy állt, guggolt vagy térdelt, tökmindegy. Egy perc múlva Re: 34

Igen, Emmi, tényleg ott voltam. Milyen férfiak jöhettek szóba mint Leo Leike, ha szabad kérdeznem?

Tizenkét perc múlva Re: Kedves Leo, erre vonatkozóan nem szívesen bocsátkozom részletekbe. Csak azt az egyet árulja el, kérem, nem maga volt-e véletlenül az a – jaj, hogy is mondjam csak! – borbélyt-nem-látott bozont hajú, zömök, inkább alacsony, mint magas úr egy valaha fehér pólóban, a der eka köré kötött lila sípulóvérrel, aki a bárpult sarkánál Camparit vagy valami más, pirosas levet ivott? Ha maga volt, akkor csak annyit: ízlések és pofonok… Biztosan van épp elég nő, aki vadul érdeklődik az efféle fazonok iránt, és abszolút attraktívnak találja őket. És semmi kétségem, hogy egyszer valamikor köztük lesz az életre szóló nő is. De kénytelen vagyok bevallani, hogy ha maga volt az, akkor – tisztesség ne essék szólván – nem egészen maga az én esetem. Sajnálom. Tizennyolc perc múlva Vá: Kedves Emmi, tisztelem, becsülöm lefegyverző és önleleplező őszinteségét, de nem tartozik az erősségei közé, hogy ne sértse vérig az embert. Maga számára a külső a legfontosabb, ehhez kétség nem fér. Pontosan úgy tesz, mintha a szerelmi élete a következő tíz évben attól függne, hogy e-mail-barátja külsőre vonzó-e vagy sem. Először is megnyugtathatom: a bárpult melletti, friss húsra vadászó bozontos szörny nem azonos az én személyemmel. De csak mondja tovább: ki mindenki nem lehetek még? És ezzel kapcsolatban még egy kérdést: Ha netán egyike volnék azoknak, akik a maga számára „látványilag nem jöhetnek szóba”, akkor vége közöttünk az e-mailezésnek? Tizenhárom perc múlva Re: Kedves Leo, nem, természetesen a mailezés zavartalanul folytatódhat tovább. Hiszen ismer: iszonyúan eltúlzok mindent. Valamibe belelovalom magam, és akkor abban nem lehet megingatni. Tegnap a kávéházban egyetlen olyan férfit sem láttam, aki csak kicsit is olyan izgalmasnak tűnt 35

volna, mint ahogy maga ír, kedves Leo. És épp ettől féltem: azoknak a félszeg, figyelmes, őszinte, morcosmedvésen kedves, sőt néha érzéki, mindenesetre roppant érzékeny leveleknek, amelyeket maga ír nekem, azok közül az unalmas vasárnap délutáni pofák közül, ott a Huberben, senki még csak a közelébe se érhetett.

Öt perc múlva Vá: Tényleg senki? Lehet, hogy egyszerűen nem vett észre. Nyolc perc múlva Re: Kedves Leo, megint bátorságot önt belém. De sajnos nem hiszem, hogy nem vettem észre valakit, akit nem kellett volna észrevennem. Nagyon aranyosnak találtam a két piercinges fazont, akik tőlem balra, a harmadik asztalnál ültek. De ők legfeljebb húszévesek voltak. Nagyon érdekes, talán az egyetlen érdekes pasi egy hosszú lábú, szőke végzetasszonya-, manökenféleséggel állt kézen fogva, jobbra, hátul a pult mellett. A férfi nem akart senki mást látni, és nyilvánvalóan nem is látott mást, mint azt a nőt. Aztán ott volt még egy meglehetősen rokonszenves, sajnos kissé bárgyún vigyorgó, kigyúrt evezős-Európa-bajnok – nem, Leo, az nem maga volt! A többiek meg? Kiskertifűnyíró-javító, söröskupakgyűjtő serfőzderészvény-tulajdonos, bérmálási zakóba bújt diplomatatáskacipelő, Baumarkt-törzsvásárló, akinek az ujjai már csavarhúzóvá mutálódtak. Gyerekesen álmodozó tekintetű vitorlázórepülő-iskolás, szóval örök kisfiúk. De sehol egy karizmatikus figura. Így hát félve kérdezem: melyik volt ezek közül az én nyelvpszichológusom? Melyik volt Leo Leike? Csak nem vesztettem el őt ezen a sorsszerű vasárnap délutánon, a Huber kávéházban? Másfél óra múlva Vá: Nem akarok nagyképű lenni, kedves Emmi, de tudtam, hogy nem fog felismerni! 40 másodperc múlva Re: 36

LEO, MELYIK VOLT MAGA? ÁRULJA EL!!! Egy perc múlva Vá: Folytassuk holnap, most találkozóm van, kedves Emmi. És adjon hálát a Jóistennek, hogy már megtalálta életre szóló párját. Egyébként csak nagyon halkan szeretném megjegyezni: nem tűnt fel, hogy magáról még egyáltalán nem beszéltünk? Melyik volt Emmi Rothner? Erről holnap többet. Szeretettel, Leo 20 másodperc múlva Re: Micsoda?! Akkor most magamra hagy? Csak így? Leo, ezt nem teheti velem! Jelentkezzen! Most rögtön! Kérem! Fél óra múlva Re: Tényleg nem jelentkezik. Lehet, hogy mégis ő volt a bozontos szörny?

37

Harmadik fejezet Másnap Tárgy: rémálom Leo Leike, már tudom! Épp most ébredtem fel, csuromvizesen. Rájöttem! Ezt aztán ügyesen kifundálta! Kezdettől fogva holtbiztos volt benne, hogy nem fogom felismerni! Nem csoda: MAGA VOLT AZ EGYIK PINCÉR! Jóban van a főnökkel, és az megengedte, hogy két órán át a pincért játssza, eltaláltam? Azt is tudom, hogy melyik pincér volt. Tulajdonképpen csak egy jöhet szóba, a többi túl öreg: maga volt az a vékonydongájú, alacsony ember, kerek, fekete szarukeretes szemüveggel. Negyedóra múlva Vá: És? Csalódott? (Egyébként jó napot!) Nyolc perc múlva Re: Még hogy csalódtam? Kijózanodtam! Vérig sértett! Átvert! Dühös vagyok! Kicseszett velem! Becsapott! Már az elején kigondolta ezt a gonosz játékot! Maga javasolta, hogy a Huberben találkozzunk! Gondolom, az egész bagázs hetek óta rajtam röhögött. Ez aljasság, ez szörnyű! Ez nem az a Leo Leike, akit én ismerek! Ez nem az a Leo Leike, akit megismertem! Ez nem az a Leo Leike, akit megismerhettem volna! Ez nem az a Leo, akit akár csak egy hajszálnyival jobban meg akarok ismerni! Ezzel az akciójával mindent, de mindent tönkretett, amit hónapok alatt felépítettünk! Isten önnel! Kilenc perc múlva Vá: És legalább tetszem magának – úgy értem, látványilag? Két perc múlva Lehetek őszinte? Még utoljára szívesen válaszolok a kérdésére. 38

45 másodperc múlva Vá: Ha nem esik nehezére, nagyon megköszönném! 30 másodperc múlva Re: Nem valami jóképű. Nem is csúnya. Teljesen átlagos és semmitmondó. Abszolút unalmas. Tökéletesen érdektelen. Egyszerűen csak: pfüüüüüüüüüüüüüüüüü! Három perc múlva Vá: Tényleg? Hát ez elég brutálisan hangzik. Akkor csak örülhetek, hogy nem vagyok ennek a pasinak a bőrében. És hogy nem bújtam bele a pincérruhájába se! Szóval: nem én voltam, nem én vagyok, és minden bizonnyal soha nem is leszek én ő. Egyébként soha nem voltam pincér. És kifutófiú vagy mosogató sem! Soha nem voltam rendőr. És vécésnéni sem. Én a teljesen normális Leo Leike voltam, vendég a Huber kávéházban, vasárnap délután három és öt között. Sajnálom, hogy rosszul aludt, kedves Emmi Külalakimádó-Rothner. Kár az elpocsékolt rémálomért! Két perc múlva Re: Leo, köszönöm!!! Erre most iszom egy whiskey-t! Negyedóra múlva Vá: Javaslatom: inkább beszélgessünk magáról, hogy megnyugodjon. Előrebocsátom, hogy bár nagyon fontos számomra egy nő külseje, nyilvánvalóan korántsem lehet annyira fontos, mint magának egy férfié. Ezért megkönnyebbülve állapítom meg, hogy a kávéházban feltűnően sok érdekes nő tartózkodott az adott időpontban, akik mind érdemesek lehettek volna az Emmi Rothner névre. (Most egy kicsit abba kell hagynom, megbeszélésre kell mennem, mellesleg ugyanis van egy állásom. De nemsokára, a sok e-mailezés miatt, már arra sem lesz időm.) Úgy két óra múlva megint jelentkezem, és akkor folytatom, ha megengedi. Egyébként lassacskán akár félre is tehetné a whiskey süveget… 39

Tíz perc múlva Re: 1. Még mindig nem értem, hogy valaki, aki írás közben ennyire közel tud férkőzni az emberhez, sőt arra is képes, hogy leleplezze Emmi Rothnert a legintimebb tevékenysége közben (whiskey-ivás), még mindig nem értem, hogy valaki, aki így ír, hogy nézhet ki úgy, mint azok egyike, akiket a saját szememmel láttam a Huber kávéházban? Ezért még egyszer megkérdezem, kedves Leo: nem lehet, hogy egyszerűen nem vettem észre magát? Kérem, mondja, hogy így van! Nem akarom, hogy olyan legyen, mint amilyeneket tegnap felsoroltam. Nagy kár lenne magáért! 2. Talán nem is volt olyan sok „feltűnően érdekes nő” a kávéházban! Talán csak Leike úr érdeklődik feltűnően a (feltűnően sok) nő iránt? 3. Ennek ellenére szívesen cserélnék magával. Ugyanis kénye-kedve szerint és fantáziájától függően választhat az Emmi Rothner-féle kínálatból. Nekem azonban meg kell elégednem egy olyan Leo Leikevel, akit nem vettem észre, és még ez a legjobb eset, ami, sajnos, nem éppen a minőségre utal. 4. Teljesen nyilvánvaló, hogy fogalma sincs, ki vagyok én. Nos, Leo, akkor most magán a sor! Két óra múlva Vá: Kösz, Emmi, végre megint egy Rothner-féle, pontokba szedett program. Megengedi, hogy mindjárt a 4.–re ugorjak? Téved, ha azt hiszi, fogalmam sincs, ki maga. Annyit azonban kénytelen vagyok elismerni, hogy nem tudom pontosan, melyik. Három lehetőség van: biztos, hogy a három nő közül maga az egyik. Megfelel-e, ha a típusok felsorolásakor számok helyett betűket használok, nehogy úgy nézzen ki, mint amikor eredményhirdetéskor az első három helyezett az emelvényen állva fogadja az ünneplést? Tehát a Rothner-jelöltjeim: A. Egyszer az ős-Emmi prototípusa. A bárpultnál állt, balról volt a negyedik. Kb. 1,65 magas, törékeny, rövid, barna hajú, 40 felé jár. Nyugtalan, ideges, folyton izeg-mozog, gyakran nyúl a whiskeyspoharáért (!!!), büszke fejtartás, pillantás fölülről lefelé. (Kimért arroganciával leplezett enyhe bizonytalanság.) Nadrág, dzseki: divatosan dögös. Mókás posztótatyó. Zöld cipő, ami úgy néz ki, mintha az illető 100 pár cipője közül a vasárnap délutáni alkalomra ez került volna ki 40

győztesen. (Méret: 37-es!!!) Úgy figyelte a férfiakat, mint amikor valaki leplezni óhajtja, hogy figyeli őket. Arcvonások: finomak, kicsit feszültek. Arc: szép. Típus: fiús, pörgős, temperamentumos. Tehát: egy igazi Emmi Rothner. B. Az ellenpróba, a szőke-Emmi. Háromszor változtatta a helyét, először elöl ült, jobbra, aztán egészen hátul, aztán középen, végül majdnem a bárpultnál. Nagyon független, kicsit lassabb mozgású, mint az ős-Emmi. Szőke haj, vállig érő, egyenes, a 80-as évek divatja szerint. Kora: úgy 35 körül. Italok: először kávé, aztán vörösbor, hozzá elszívott egy cigit. (Ezt nagy élvezettel tette, de látszik, hogy nem függő.) Magasság: jó 1,75. Karcsú, szép hosszú láb. Piros, márkás tornacipő. (Méret: 37-es!!!) Koptatott farmer, szűk, fekete trikó, nagy mellek (ha szabad megengednem ezt a megjegyzést). A férfiakra vetett pillantása tökéletesen közömbös. Arcvonások: lazák. Arc: szép. Típus: nőies, magabiztos, szexis. C. Az antitípus: a meglepetés-Emmi. Időközönként áthúzott a nagytermen, többször rövid időre megállt a bárpultnál. Nagyon bátortalan. Egzotikus arc, nagy, mandulavágású szem. Fátyolos tekintet, a hölgy látszólag emberkerülő. Vállig érő, lépcsőzetesre vágott, barna haj. Kor: úgy 35 körül. Ital: kávé, ásványvíz. Magasság: 1,70. Karcsú alak, észveszejtő fekete-sárga nadrág (nem lehetett olcsó). Kényelmes, sötét, rövid szárú csizma. Jellegzetes, szögletes jegygyűrű! (Cipőmérete: 37-es!!!) Fürkészve nézeget körül, kicsit álmodozónak, szórakozottnak, rosszkedvűnek, szomorúnak látszik. Arcvonások: lágyak. Arc: szép. Típus: nőies, érzelmes, bátortalan, riadt. És talán épp ezért: ő Emmi Rothner. Hát így, kedves Emmi. Ezt a hármat tudom nyújtani. Befejezésül válaszolnék még az l-es számú sürgető kérdésére, hogy vajon lehetségese, hogy nem vett észre. Igen, természetesen előfordulhatott volna, hogy nem vesz észre. De észrevett, sajnálom! Leója Öt óra múlva Vá: Kedves Emmi, ma nem kapok mailt? Ennyire szenved felismerőképessége korlátai miatt? Most már az is mindegy, hogy éjszakákon át a plüssbárokban züllök-e? (És vajon kivel?) Jó éjt, Leo Másnap Tárgy: rejtély

41

Szép napot, Leo. Egészen felcukkolt, nem tudok semmi másra go ndolni. Mondhatom, jól lefestette azokat, azt a hármat! Szüntelenül meglepetéseket tartogat a számomra! Ó, bárcsak soha meg se láttam volna!!! Leo, tegyük fel, hogy a három nő közül az egyik én voltam, de akkor hogyan mérhetett fel ilyen alaposan, anélkül hogy észrevettem volna, mit művel? Kamera volt magánál? De közelítsük meg máshonnan a dolgot: ha a három közül tényleg én voltam az egyik, akkor nekem is éppilyen pontosan kellett látnom magát. Márpedig ha ilyen alaposan szemrevételeztem, akkor mégiscsak igazam van: maga az egyik azok közül, akiknek nem volna szabad Leo Leikenek lenniük, mert – már megbocsásson – halálosan unalmasnak látszanak. Másodszor (ma a számokat betűvel írom, hiszen maga csak úgy dobálódzott a számokkal, már csak a pontos testsúlyok hiányoztak): miért éppen ez a három? Harmadszor: a három közül melyik tetszene magának a legjobban? Negyedszer: mondja meg, melyik volt maga? Kérem, nagyon kérem! Legalább egy apró utalást! Baráti, bár egyre türelmetlenebb Emmije Másfél óra múlva Vá: Hogy miért épp az a három? Hát csak azért, Emmi, mert már rég rájöttem, hogy maga nyilván afféle „pokolian jó nő”. Mert, a rohadt éle tbe, maga pontosan tudja, menynyire jó nő, és nem is titkolja, hogy pontosan tudja, milyen jó nő. Mindig meg is írja a sorok között, sőt néha nem is annyira a sorok között. Ezzel egyetlen nő sem blöfföl, ha nem százszázalékosan biztos benne, hogy nagy hatással van a férfiakra. És maga még meg is sértődik, ha mint „érdekes nő” nem utasítja maga mögé és nem teszi feledhetővé az összes többi jelen lévő nőt. Szabadjon emlékeztetnem a 2. pontjára. Ott azt írta: „Talán nem is volt olyan sok »feltűnően érdekes« nő a kávéházban. Talán csak Leike úr érdeklődik feltűnően a (feltűnően sok) nő iránt?” Maga tehát mind közül a legérdekesebbnek tartja magát, és szinte szemtelenségnek veszi, ha ezt valaki nem veszi észre azonnal. Így könnyű dolgom volt: nem kellett mást tennem, mint körülnézni a mutatós nők között, akik, először is, mintha kerestek volna valakit (mindegy, hogy jól vagy rosszul sikerült-e leplezniük), másodszor pedig 37-es cipőt viselhettek. És pontosan az a három volt ilyen. A „harmadik” pontjához: Nem jó a kérdés, hogy a három közül melyik tetszene a legjobban. A maga módján mind a három vonzó, de az én számomra mind a három boldog házasságban él, két gyereke van, és ha nincs is hat csíkos mókusa, de van egy Wurlitzer névre hallgató kandúrja. Számomra mind a három egy másik világban él, amelyikbe én csak 42

virtuálisan tekinthetek bele, nincs jogom és nem is lesz soha valóságosan belépni oda. Többször mondtam már, hogy én inkább a fejemben (illetve a képernyőn) színezem ki magamnak az én Emmi Rothneremet, mint hogy a valóságban vadásszak rá és vágyakozzak utána. De azért elárulom, hogy nekem az l-es számú Emmi Rothner, az ős-Emmi tűnik a leghitelesebbnek, hogy ez áll a legközelebb ahhoz az Emmihez, akit a leveleiből megismertem. A „negyedik” pontjához: Ha beismeri, hogy a három Emmi-jelöltem közül azonos az egyikkel, akkor majd én is utalok rá, hogy melyik pasas lehettem én. Szeretettel, Leója Húsz perc múlva Re: Hát jó, Leo. Akkor tegye meg, aztán jöhet az én beismerésem, vagy kijelenthetem, hogy nem talált. Három perc múlva Vá: Vannak testvérei? Egy perc múlva Re: Igen, egy nővérem van, Svájcban él. Micsoda? Ez lett volna az útmutatás? 40 másodperc múlva Vá: Igen, Emmi, ez volt az. 20 másodperc múlva Re: De hát ez nem utal semmire! Egy perc múlva Vá: Nekem van egy bátyám és egy húgom. 30 másodperc múlva Re: 43

Izgalmas, Leo. De erről majd más alkalommal beszéljünk. Pillanatnyilag ugyanis csakis a báty és a húg lehetséges fiútestvére jár a fejemben.

Ötven perc múlva Re: Halló, Leo, hol van? Mi ez, egy kis szünet a kínpadon? Nyolc perc múlva Vá: A húgommal, Adrienne-nel gyakran találkozom. Nagyon jóban vagyunk. Mindent elmesélünk egymásnak. Hát így, kedves Emmi, ez most már több, mint apró kis utalás, a többit magának kell összeraknia. És most árulja el nekem, maga volt az egyik a három „Emmim” közül? 40 másodperc múlva Re: Leo, ez roppant titokzatos! EGYETLEN világos utalást! Kérem! Nagyon kérem! 30 másodperc múlva Vá: Kérdezze meg, hogy néz ki a húgom. 35 másodperc múlva Re: Hogy néz ki a húga? 25 másodperc múlva Vá: Magas és szőke. 30 másodperc múlva Re: Vagy úgy, rendben van, feladom! Kedves Leo, nyelvpszichológus és embermegfigyelő! TÉNYLEG ÉN VAGYOK AZ EGYIK A HÁROM KÖZÜL. De három nő, akiknek ugyanakkora a lába, nem különbözhet jobban egymástól, mint ahogy maga leírja őket. Csodálom, hogy képes 44

volt mind a hármat egyszerre és egyidejűleg egyformán érdekesnek és vonzónak látni. De hát a férfiak már csak ilyenek. Kellemes estét kívánok. Leót most szüneteltetni fogom. Kénytelen vagyok újra más, fontosabb dolgokkal foglalkozni. Viszlát, Emmi Egy óra múlva Vá: Most pontosan olyan volt, mint az ős-Emmi, az egyes számú. Öt óra múlva Vá: A húgom manöken. Jó éjt. Másnap Tárgy: !!!! NEM LÉTEZIK! Háromnegyed óra múlva Vá: De. 40 másodperc múlva Re: A hosszú lábú, szőke, végzet asszonya manöken? 25 másodperc múlva Vá: Ha mondom! A húgom! Három perc múlva Re: És maga volt az az alak, aki fogta a kezecskéjét, és olyan szerelmesen nézett rá? Tíz perc múlva Re: Attól még ne képzeljen magáról túl sokat, kedvesem! Tulajdonképpen csak azt a tényleg szép, hideg szőkét láttam. És azt gondoltam: aki egy ilyen nővel van, az érdekes pasi lehet. Magáról csak annyit tudok, hogy 45

viszonylag magas, viszonylag sovány, viszonylag fiatal, viszonylag jól öltözött. Viszonylag sok haja van még, és viszonylag sok foga, ha jól emlékszem. Igazán mély benyomást az tett rám, amit a szeretőjének vélt húga arcáról olvastam le. Úgy nézett magára, ahogy arra az emberre szoktunk nézni, akit szívből szeretünk és becsülünk. De hiszen lehet, hogy ez is csak megjátszás volt, hogy végre lerázza Emmi Rothnert. Egyébként tényleg szellemes megoldás volt, hogy a testvérével vonult fel a kávéházban. Azt is roppant bájosnak tartom, hogy beszélt vele rólam. Ez megmelengeti a szívemet. Azt hiszem, Leo, maga nagyon oké! (És végtelenül boldog vagyok, hogy nem maga a loncsos medve, vagy valamelyik a Huber kávéház szörnygyűjteményéből.) Fél óra múlva Vá: Tényleg fogalmam sincs róla, kedvesem, hogy maga hogy néz ki. Végig háttal álltam az Emmi-jelöltnek, akit Adrienne kutatott fel. „Női szemmel” mérte fel és írta le nekem a nőket, ezért a sok, divatra vonatkozó részlet. Saját észrevételeim egyáltalán nincsenek. Egy óra múlva Re: Még egy kérdést, Leo, mielőtt ezt a mi vegyes párosunkat befejezzük, éppoly okosan, mint ahogy elkezdtük: melyik „Emmi” tetszene a húgának a legjobban, illetve melyikről gondolta, hogy az én vagyok? Tíz perc múlva Vá: Az egyiknél azt mondta: „Akár ez is lehetne!” A másiknál meg ezt: „Valószínűleg ez ő!” És a harmadikról azt állította: „Ebbe beleszeretnél!” 30 másodperc múlva Re: MELYIKBE SZERETNE BELE???? 40 másodperc múlva Vá: Kedves Emmi, ezt százszázalékos biztonsággal SOHA nem fogom elárulni magának. Ne fáradjon, úgysem tudja kipréselni belőlem. További 46

szép estét! Köszönöm az izgalmas „játékot”. Nagyon kedvelem, Emmi! Leója 25 másodperc múlva Re: A nagy mellű szőkébe, eltaláltam? 50 másodperc múlva Vá: Kár a gőzért, kedves Emmi! Egy perc múlva Re: A kitérő válasz is válasz. Tehát a nagy mellű szőke! Másnap este Tárgy: nem jó ez a nap Kedves Leo, jó napja volt ma? Nekem nem volt jó napom. Jó estét, jó éjszakát, Emmi. (Egyébként: melyik Emmire gondol most, ha Emmire gondol? Remélem, hogy gondol még Emmire!) Háromnegyed óra múlva Vá: Amikor Emmire gondolok, akkor nem azokra az Emmikre gondolok, akikről a húgom beszélt, hanem egy negyedikre, az enyémre. És igen, nagyon is gondolok még mindig Emmire. Miért nem volt jó napja? Miért volt rossz? Jó éjt, jó reggelt, Leója Másnap Tárgy: ez jó nap! Jó reggelt. Látja, kedves Leo, így kezdődik egy jó nap! Kinyitom a postafiókomat, és rám ragyog egy levél Leo Leiketől. Tegnap rossz napom volt. Nem kaptam mailt Leótól. Egy nagy semmit kaptam. Egyáltalán semmit. Egy icike-picike Leo-levelecskét sem. Hát akkor milyen legyen a napom? Leo, mondok én magának valamit: azt hiszem, abba kellene hagynunk, mert így lassanként egészen Leo-függő leszek. Nem várhatok egész nap arra, hogy kapok-e e-mailt egy pasitól, aki hátat fordít, ha találkozik velem, aki nem akar megismerni, aki csak maileket vár tőlem, aki arra használja fel a szavaimat, hogy egy általa teremtett nőt 47

barkácsoljon belőlük magának, mert azokkal a nőkkel, akik valóban találkoznak vele, szinte elviselhetetlenül sok vesződsége van. Nem tudom így tovább csinálni. Ez nem elégít ki. Megérti ezt, Leo?

Két óra múlva Vá: Rendben, megértem. De fűzök ehhez négy kérdést, teljesen a Rothner -féle minta szerint. 1. Meg akar ismerni személyesen? 2. Minek? 3. Hova fog ez vezetni? 4. A férje tudhat róla? Fél óra múlva Re: Ad 1. Hogy meg akarom-e ismerni személyesen? Természetesen meg akarom ismerni személyesen. Jobb személyesen, mint személytelenül. Vagy nem…? Ad 2. Minek? Azt majd csak akkor fogom tudni, ha már megismertük egymást. Ad 3. Hogy hova vezet? Oda, ahova. Ha nem vezetne oda, akkor ne is vezessen oda. Tehát minden további nélkül oda vezet, ahova veze tnie kell. Ad 4. Hogy tudhat-e róla a férjem? Azt majd csak akkor fogom tudni, ha már tudom, hogy hova vezetett.

Az csak álcázás volt. Ő közben a nőket vette szemügyre, és minden szóba jöhető Emmiről részletes leírást adott. 40 másodperc múlva Re:

48

A francba! Már nem emlékszem, hogy nézett ki. Csak nagyon, nagyon futólag láttam. Negyedóra múlva Vá: Mindamellett mégis megmentettem a maga számára aznap délután a férfiak becsületét. Hogy is mondta csak mindjárt az elején? „Nagyon érdekes, talán az egyetlen érdekes pasi egy hosszú lábú, szőke végzetasszonya-, manökenféleséggel állt jobbra, hátul a pult mellett.” Ezt ki fogom nyomtatni, és bekeretezem magamnak.

Másnap Tárgy: ez jó nap! Jó reggelt. Látja, kedves Leo, így kezdődik egy jó nap! Kinyitom a postafiókomat, és rám ragyog egy levél Leo Leiketől. Tegnap rossz napom volt. Nem kaptam mailt Leótól. Egy nagy semmit kaptam. Egyáltalán semmit. Egy icike-picike Leo-levelecskét sem. Hát akkor milyen legyen a napom? Leo, mondok én magának valamit: azt hiszem, abba kellene hagynunk, mert így lassanként egészen Leo-függő leszek. Nem várhatok egész nap arra, hogy kapok-e e-mailt egy pasitól, aki hátat fordít, ha találkozik velem, aki nem akar megismerni, aki csak maileket vár tőlem, aki arra használja fel a szavaimat, hogy egy általa teremtett nőt barkácsoljon belőlük magának, mert azokkal a nőkkel, akik valóban találkoznak vele, szinte elviselhetetlenül sok vesződsége van. Nem tudom így tovább csinálni. Ez nem elégít ki. Megérti ezt, Leo? Két óra múlva Vá: Rendben, megértem. De fűzök ehhez négy kérdést, teljesen a Rothner-féle minta szerint. 1. Meg akar ismerni személyesen? 2. Minek? 3. Hova fog ez vezetni? 4. A férje tudhat róla? Fél óra múlva Re: Ad 1. Hogy meg akarom-e ismerni személyesen? Természetesen meg akarom ismerni személyesen. Jobb személyesen, mint személytelenül. Vagy nem…?

49

Ad 2. Minek? Azt majd csak akkor fogom tudni, ha már megismertük egymást. Ad 3. Hogy hova vezet? Oda, ahova. Ha nem vezetne oda, akkor ne is vezessen oda. Tehát minden további nélkül oda vezet, ahova veze tnie kell. Ad 4. Hogy tudhat-e róla a férjem? Azt majd csak akkor fogom tudni, ha már tudom, hogy hova vezetett.

Öt perc múlv Vá: Szóval megcsalná a férjét? Egy perc múlva Re: Ezt ki mondta? 40 másodperc múlva Vá: Ezt olvastam ki a soraiból. 35 másodperc múlva Re: Ügyeljen rá, hogy ne olvasson ki belőlük túlságosan sokat. Két perc múlva Vá: Mi baja van a férjével? 15 másodperc múlva Re: Semmi. Az égvilágon semmi. Honnan veszi, hogy valami bajom van vele? 50 másodperc múlva Vá: 50

Ezt olvasom ki. 30 másodperc múlva Re: Miből? (Lassan az idegeimre megy ezzel a sorok között olvasó nyelvpszichológiájával.) Tíz perc múlva Vá: Abból olvasom ki, ahogy a tudomásomra hozza, hogy valamit akar velem. Hogy micsodát, azt ráér akkor megmondani, ha megismert. De hogy VALAMIT akar, az biztos. Vagy másképpen: keres valamit. Nevezzük kalandnak. Aki kalandot keres, annak nem épp kalandos az élete. Eltaláltam? Másfél óra múlva Re: Igen, keresek valamit. Sürgősen keresek egy papot, aki megmagy arázza, hogy mit jelent, ha az ember megcsalja a férjét. Vagy legalább elmondja, hogy egy pap ezt, hogy képzeli el, egy pap, aki maga még soha nem csalt meg senkit, mert neki nemcsak az a nő hiányzik, akivel megcsalhatná a feleségét, hanem még az a nő is, akit megcsalhatna, persze ha nem vesszük számításba a Szűzanyát. Leo, kérem, ne jöjjön itt nekem a Tövismadarakkall! Nem kalandot keresek. Egyszerűen csak szeretném látni, ki maga. Egyszer szeretnék az én mailbizalmasom szemébe nézni. Ha magának ez „megcsalás”, akkor bevallom, igenis, potenciálisan megcsalom a férjem. Húsz perc múlva Vá: De a férjének a biztonság kedvéért azért egy szót sem szólna. Negyedóra múlva Re: Leo, nem szeretem, amikor ilyen képmutató! A saját ügyeiben felőlem lehet az, de az enyéimben nem. Boldog házasságban élni nem azt jelenti, hogy az ember naponta beszámol a párjának arról, ki mindenkivel találkozott. Ezzel Bernhardot is halálra untatnám. 51

Két perc múlva Vá: Szóval azért nem szólna a találkozónkról a Bernhardjának, mert attól tart, halálra untatná? Három perc múlva Re: Már maga az is, Leo, hogy azt írja „a Bernhardjának”! Nem tehetek róla, hogy a férjemnek is van neve. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az én tulajdonom, hogy a nap 24 óráját hozzám láncolva tölti, amikor is én szünet nélkül simogatom, és közben azt búgom a fülébe, hogy „Bernhar dom”! Leo, magának alighanem fogalma sincs róla, hogy mi a házasság. Öt perc múlva Vá: Emmi, én még soha, senkivel, egyetlen szót nem beszéltem házasságról. Egyébként nem válaszolt az utolsó kérdésemre. Hogy is mondta az előbb? A kitérő válasz is válasz. Tíz perc múlva Re: Kedves Leo, zárjuk ezt le. A döntő kérdésre ugyanis MAGA tartozik válasszal. Ennek ellenére szívesen megkérdezem még egyszer: Leo, akar találkozni velem? Ha igen, akkor rajta! Ha nem, akkor árulja el, mi ez az egész – hogy legyen tovább, illetve hogy folytassuk-e egyáltalán? Húsz perc múlva Vá: Miért ne beszélgethetnénk továbbra is írásban, mint eddig? Két perc múlva Re: Képtelen vagyok felfogni: egyszerűen nem akar megismerni! Leo, maga javíthatatlan, lehet, hogy én vagyok a szőke nagy mellű!!! 30 másodperc múlva Vá: Mi hasznom lenne belőle? 52

20 másodperc múlva Re: Megbámulhatná! 35 másodperc múlva Vá: És az tetszene magának? 25 másodperc múlva Re: Nekem nem, de magának igen! Ez minden férfinak tetszik, főleg azoknak, akik nem vallják be. 50 másodperc múlva Vá: Sokkal jobban tetszenek az ilyen dialógusok. 30 másodperc múlva Re: Aha, tehát mégis az a fajta, aki csak szóban nagylegény. Három perc múlva Vá: Ez jó végszó volt, Emmi. Sajnos most el kell mennem. Kellemes estét kívánok. Négy perc múlva Re: Ma 28 e-mailt váltottunk, Leo. És mi sült ki belőle? Semmi. Mi a maga mottója? Elkötelezetlenség. Mi a maga végszava? „Kellemes estét.” Ez messze meghaladja a „Kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván Emmi Rothner”-t. Vagyis: száz e-mailben és egy randevún, amelyen profi módon elértük, hogy még véletlenül se ismerjük meg egymást, egyetlen milliméterrel sem kerültünk közelebb egymáshoz. Ami a „bensőséges ismeretlenségünket” fenntartja, az egyes-egyedül az a hihetetlen buzgalom, amellyel ápoltuk és ápoljuk mind a mai napig. Leo. Leo. Leo. Nagy kár. Nagy kár. Nagy kár. Egy perc múlva 53

Vá: Ha néhanapján nem küldök egyetlen mailt sem, akkor rögtön panaszkodik. És ha öt órán belül 14 mailt küldök, szintén panaszkodik. Azt hiszem, pillanatnyilag nem tudok a kedvére tenni, kedves Emmi. 20 másodperc múlva Re: E-mailben nem is! Kellemes estét, Leike úr. Négy nap múlva Tárgy: nincs Hahó! Szív. üdv. Emmi Másnap Tárgy: nincs Leo, ha ez a taktikája, akkor az nagyon vacak egy taktika. Tehet nekem egy szívességet! Nem írok többet. Agyő. Öt nap múlva Tárgy: nincs Áram azért még van magánál, Leo, vagy nincs…? Lassacskán kezdek aggódni. Legalább annyit írjon: Beeeee! Három perc múlva Vá: Rendben van, Emmi, felőlem! Találkozzunk. Még mindig akarja? Mikor? Ma? Holnap? Holnapután? Negyedóra múlva Re: No nézd csak, az elveszett ember! Most egyszerre sürgős lett neki, hogy találkozzon velem. Igen, ha lehetséges, akkor még mindig akarok. De először világosítson fel: miért nem jelentkezett másfél hétig? De jó legyen ám az a magyarázat! Tíz perc múlva Vá: Meghalt az anyám. Megfelel? 54

20 másodperc múlva Re: Hú! Tényleg? Mi baja volt? Három másodperc múlva Vá: Tulajdonképpen a boldogtalanság. A kórházban ezt „rosszindulatú daganatnak” hívják. Szerencsére viszonylag gyorsan ment. A testi szenvedései nem tartottak soká.

Egy perc múlva Re: Ott volt, amikor meghalt? Három perc múlva Vá: Majdnem. A várószobában voltam a húgommal. Az orvosok azt mondták, jobb, ha nem látjuk. Kérdezem én, mikor lett volna ennél „még jobb”? Öt perc múlva Re: Szoros volt a kapcsolatuk? (Bocsásson meg, Leo, az ember mindig ugyanazokat a kérdéseket teszi fel.) Négy perc múlva Vá: Egy héttel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy nem, egyáltalán semmilyen se volt. Ma azt kérdezem magamtól, akkor mégis mitől görcsöl most a gyomrom? De, Emmi, nem akarom a családom történetével untatni. Hat perc múlva Re: Egyáltalán nem untat, Leo. Szeretne találkozni velem, és beszélni erről? Lehet, hogy pont én vagyok a legmegfelelőbb ebben a helyzetben. 55

Teljesen kívülálló vagyok, és valahogy mégis közel van hozzám. Felejtsük már el egyszer a formalitásokat, és találkozzunk úgy, mint régi, nagyon jó barátok. Tíz perc múlva Vá: Jó. Köszönöm, Emmi! Találkozzunk ma este? De figyelmeztetem, mostanában épp megint az „antihumorom” csúcspontján vagyok. Három perc múlva Re: Kedves, drága Leo, ma este sajnos nem megy. De holnap este igen. Úgy 7 óra körül? Egy belvárosi kávéházban?

Nyolc perc múlva Vá: Holnap van a temetés. De este 7-re már vége lesz. 5-ig küldök egy mailt. Akkor pontosan megbeszéljük, hogy hol találkozzunk. Rendben? Tíz perc múlva Re: Rendben van, Leo, legyen így. Szeretnék még valami vigasztalót mondani. De az esetleg úgy hangzana, mint hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet”. Így inkább hagyom az egészet. Magával érzek. El tudom képzelni, milyen állapotban van. Még jó éjszakát sem merek kívánni. Mert ez az éjszaka biztosan nem lesz jó. De holnap este számíthat rám. Addig is üdv. Emmi. (A lehangoló körülmények ellenére örülök, hogy találkozunk!) Öt perc múlva Vá: Én is! Leo Másnap Tárgy: lemondás Kedves Emmi, sajnos a mai napot le kell mondanom. Holnap megmagyarázom, hogy miért. Kérem, ne haragudjon. És köszönöm, hogy 56

a kedvemért eljött volna. Kap ezért tőlem egy hatalmas jó pontot. Szeretettel, Leo Két óra múlva Re: Hát jó. Emmi Másnap Tárgy: Marlene Kedves Emmi, a tegnap estét Marlenével, a régebbi élettársammal töltöttem. Ő is ott volt a temetésen. Nagyon szerette anyámat és viszont. Fontos volt, hogy beszélgessek vele mindenféléről. Marlene olyan, mint egy kulcs, ismeri családom zűrös történetének a nyitját. Anyámmal is szót értett, ami nekem sohasem sikerült. Marlenét nagyon megviselte a tegnapi nap. Még nekem kellett vigasztalnom. Örültem ennek a szerepnek. Nem tudom elviselni, ha sajnálnak. Inkább én sajnáljak másvalakit. (Néha persze szánom magamat is, de erről inkább hallgatok.) Remélem, nem haragszik, hogy „felültettem”. Azt gondoltam: ugyan, Leo, miért kellene egy olyan nőt belerángatnod ebbe a dologba, akinek az égvilágon semmi köze a múltadhoz. Aztán meg nem akartam, hogy olyan állapotban lásson, amilyenben tegnap voltam. Szeretném, ha akkor ismerne meg, amikor jobb bőrben vagyok. Remélem, Emmi, hogy megért. Még egyszer köszönöm, hogy eljött volna a kedvemért. Ezzel nagyon is bebizonyította, hogy a bizalmába fogadott. Szeretettel, Leo Három óra múlva Re: Jól van. Minden rendben. Szív. üdv. Emmi Öt perc múlva Vá: Nem, egyáltalán nincs rendben, amikor azt írja, hogy „minden rendben”! Tehát, Emmi, mi ez? Úgy érzi, méltatlanul megbántottam, amikor lemondtam a találkozónkat? Úgy érzi, hogy kihasználtam (aztán meg félredobtam)? Két és fél óra múlva Re: 57

Nem, dehogy, Leo. Csak nagyon sok dolgom van, azért vagyok ilyen szűkszavú. Nyolc perc múlva Vá: Ezt nem hiszem el. Ismerem magát, Emmi. Bizonyos tekintetben ismerem magát. Furcsa módon kezd lelkifurdalásom lenni, csak azért, mert úgy érzem, biztosan megsértődött, holott maga tudja a legjobban, hogy abszolút semmi joga megsértődni. Négy perc múlva Re: Ne beszéljen mellé, kedves Leo. Legalább sikerült a vigasztalás? Megint van valami maga és Marlene között?

Nyolc perc múlva Vá: Ja, vagy úgy! Szóval itt van a kutya elásva! Leo Leike merészelt az anyja temetése után találkozni a volt barátnőjével. Emmi Rothner, aki egyébként fáradságot nem kímélve igyekszik Leike urat erkölcscsősznek beállítani, most hirtelen erkölcsi fertőt szimatol. És, kedves Emmi, erre még rá is tudok tenni egy lapáttal. Elárulom, hogy az anyám temetése után hat órával hajszál híján lefeküdtem az ex-barátnőmmel. Remélem, sikerült kellő megrázkódtatást okoznom. Jó éjt. Három perc múlva Re: Legyen szíves, magyarázza meg nekem, hogy feküdhet le az ember valakivel „hajszál híján”? És főleg: mi hibádzott a „hajszálból”, hogy mégsem tette meg? Biztos vagyok benne, hogy erre csak egy férfi képes. Valószínűleg az is megfordult a fejében, hogy bánat sújtotta exbarátnőjét majd „az ágyban vigasztalgatja”. De mielőtt ez megtörtént volna, a nő gyanút fogott, és azt suttogta a fülébe: „Ne, Leo, ez most nem lenne jó. Csak tönkretennéd, ami ma este újra megint olyan jól alakult.” Maga meg azt gondolta: Kár, nagy kár azért a hajszálért… 58

Negyedóra múlva Vá: Tudja, kedves Emmi, egyszerűen remek, ahogy kitartóan és magától értetődő módon felvilágosításokat akar kicsikarni tőlem a magánügyeimről, amelyek fényévnyi távolságra vannak attól, hogy bármi köze lehetne hozzájuk. És hogy halálbiztosan a lehető legalkalmatlanabb időpontban képes közreadni mindazokat az otrombaságokat, amelyekkel másokat is arra a szintre akar lealacsonyítani, ahol saját maga van, maga, akinek nyilvánvalóan mindig csak egyvalamin jár az esze: a szexen, a szexen és a szexen. Csak halkan kérdezem: vajon miért van ez mag ánál így? Nyolc perc múlva Re: Kedves Leo, tiszteletben tartom a gyászát, de ki dicsekedett el azzal, hogy egy illetővel „hajszál híján” lefeküdt? Maga vagy én? Sajnálom, Leo, de pontosan látom magam előtt ezeket a „hajszál híján”-aktusokat. Régebben magam is többször átéltem effélét, és túlságosan is sok olyan barátnőm van, aki gyakran tapasztal ilyet, és szenved tőle. Ha maga és Marlene között egészen másképp történt minden, akkor kérem, bocsásson meg. Egyébként egy olyan érzékeny férfi, mint maga, tudhatná, hogy egy hozzám hasonlóan érzékeny nőt igen fájdalmasan érint, ha a randevút az utolsó percben, az exbarátnő miatt lemondják. Igen, Leo, a történteket goromba visszautasításként élem meg. És nem vagyok akárki. Még magának sem. Kiváló tisztelettel: Emmi Másnap Tárgy: Emmi Nem, Emmi. Maga nem akárki. Ha valaki nem akárki, akkor az maga. És különösen nem nekem. Olyan, mintha a hétköznapjaimat végigkísérő belső hangomnak a második szólama lenne. Párbeszéddé változtatta a belső monológomat. Gazdagabb lett magától a lelki életem. Maga provokál, makacskodik, kigúnyol, folyton vitatkozik velem. Nagyon hálás vagyok az ugratásáért, a kedvességéért, az elevenségéért, sőt még az „otrombaságaiért” is. De Emmi, ne akarjon a lelkiismeretem lenni! Hogy az egyik kedvenc témájánál maradjak: semmi köze hozzá, hogy kivel, hol, milyen gyakran és hogyan élek szexuális életet. Én sem firt atom, hogy működik a dolog az ágyban a Bernhardjával. Őszintén szólva nem is érdekel. Ez persze nem azt jelenti, hogy néha nem merülnek fel előttem erotikus képek, amikor eszembe jut. De azokat igyekszem távol tartani 59

magától, ilyeneket nem akarok feltételezni magáról. Ezek csak az enyémek, és azok is maradnak. Nem szabad rászoknunk arra, hogy behatoljunk a másik magánszférájába. Ez nem vezet sehova. Emmi, az a néhány látszólag jelentéktelen szó, amit váltottunk az anyám haláláról, hihetetlenül jót tett. Megint megszólalt ott belül az a bizonyos második szólam, amelyik felteszi az elmulasztott kérdéseimet, és megadja az elmaradt válaszaimat, a hang, amely mindig áttöri a magányomat, és át- meg átjár. Nyomban felébredt bennem a vágy, hogy közelebb engedjem magamhoz, egészen közel. Ha lett volna ideje még aznap este, akkor így is lett volna. Akkor ma kettőnk között minden másképp lenne. Nem volnának titkaink, megoldódtak volna a rejtélyek. Mindjárt a köszönés után magára akasztottam volna egy hátizsákot a családi ballasztjaimmal: össze is roskadtunk volna alatta. Semmi varázslat többé, semmi illúzió. Mondtuk, mondtuk, mondtuk volna a magunkét, amíg ki nem mondunk mindent, és aztán? Jött volna a kijózanodás, mi más? Hogyan birkózzék meg az ember az együttlét közvetlenségével, ha soha nem gyakorolta? Hogy néztünk volna egymásra? Mit pillantottunk volna meg hirtelen a másikban? Akkor hogy írnánk ma egymásnak? Emmi, én egyszerűen félek, hogy elveszítem a „második szólamomat”, az Emmi hangját. Meg akarom tartani. Óvatosan akarok bánni vele. Többé már nem nélkülözhetem. Leója Három óra múlva Re: Hadd térjek vissza egyik kedvenc témámhoz: sajnálom, DE NEKEM NEM MINDEGY, HOGY MIKOR, KIVEL, MILYEN GYAKRAN ÉS HOGYAN ÉL SZEXUÁLIS ÉLETET. Ha már egyszer én vagyok valakinek a kiválasztott „második hangja”, akkor hangot adhatok annak a jogomnak is, hogy megítélhessem: a megfelelő időben, a megfelelő személlyel, a megfelelő gyakorisággal és a megfelelő módon él-e szexuális életet az illető. (Bár kénytelen vagyok elismerni, hogy a „hogyan”-nal eddig relatíve keveset foglalkoztam, kedves Leo. De ami késik, nem múlik.) Hát így, és most magára hagyom a saját szólóhangjával. Csók, Emmi Másfél óra múlva Vá: Lehetek cinikus, drága Emmi? Tegyük fel, hogy én vagyok a „loncsos szörny” a Huber kávéházból. Akkor sem lenne mindegy magának, hogy kivel, milyen gyakran és hogyan élek szexuális életet? Másképp fogalmazva: nem csak azért akarja pontosan tudni, hogy mikor… stb., 60

stb., mert – bár boldog házasságban él Bernhard oldalán – az e-mailjeiben olyan férfiideált kerget, akiről pontosan tudni akarja, hogy kivel… stb., stb. Ez ugyanis igazolná azt az elméletemet, hogy mi mind a ketten, hol az egyikünk, hol a másikunk, a fantáziánk mindenkori második szólama vagyunk. Hát nem elég szép és becses ez ahhoz, hogy ennél maradjunk? Másnap Tárgy: első válasz Kedves Leo, tudja, mi az, amit tényleg ki nem állhatok magában? Ahogy a férjemről ír. „Bár boldog házasságban él Bernhard oldalán” – mi akar lenni ez a baromság? „Boldog házasságban élni”, ez úgy hangzik (mégpedig szándékosan!), mintha azt mondaná: „a házastársi köt elesség teljesítése az együtthálás során”. Vagy: „rendszeres nemi érintkezés foganatosítása a testnedvek megfelelő kicserélésére, az anyakönyvvezető áldásával”. Kedves Leo, maga gúnyolódik a házasságomon! Pedig erre nagyon érzékeny vagyok. Hagyja abba!

Háromnegyed óra múlva Vá: Emmi, maga folyton csak a szexről beszél. Ez már beteges! Egy óra múlva Re: Igazából még el sem kezdtem beszélni a szexről, kedves barátom! Hiszen a témában tegnap magának volt néhány figyelemre méltó dobása. Például az a dolog „az erotikus képekkel”, amikor kettős tagadást kellett használnia ahhoz a közléshez, hogy ugyanis az nem úgy van, mintha velem kapcsolatosan soha nem merültek volna fel magában erotikus fantáziaképek. Hát, a Leo ezt így csinálja! Más azt mondta volna: „Emmi, néha nagyon kívánom magát!” Leo Leike azt mondja: „Emmi, ez persze nem azt jelenti, hogy néha nem merülnek fel előttem erotikus képek, amikor eszembe jut.” És akkor csodálkozik, hogy nem tudok szabadulni a témától! Nem én vagyok beteges, hanem maga viselkedik úgy, mint egy eredetieskedő verbálerotikus szájhős, kedves Leo! Röviden: nem veszem be a szemforgató szexuális prédikációit. Mert mit tesz a jó Leo a kétszer is tagadott erotikus fantáziálásaival? Idézet: „De azokat igyekszem távol tartani magától, ilyeneket nem akarok feltételezni magáról.” Leo nem akar ilyet feltételezni rólam? Akkor Emmi megkérdezi: ugyan miféle 61

feltételezhetetlen fantáziaképek lehetnek azok? Meséljen csak róluk nyugodtan! Húsz perc múlva Re: Ja, és még valamit, Leo mester! Tegnap azt írta: „Nem szabad rászoknunk arra, hogy behatoljunk a másik magánszférájába.” Mondok én magának valamit: amit mi itt művelünk, amiről mi itt beszélünk, nem más, mint maga a magánszféra, igenis a magánszféra, és semmi más, csakis az, az első e-mailtől egészen máig, egyre behatóbban. Nem írunk semmit a munkánkról, nem áruljuk el, hogy mi az, ami érdekel, még azt sem említjük meg, hogy mi a hobbink, úgy teszünk, mintha nem létezne kultúra, politika, sőt remekül megvagyunk még az időjárás-jelentések nélkül is. Az egyetlen, amit teszünk, és ami miatt minden másról megfeledkezünk, az az, hogy behatolunk egymás magánszférájába, maga az enyémbe, én a magáéba. Magánszférái behatolás nélkül már egyáltalán nem megy. Lassacskán be kell vallania, hogy „magánszférailag intim” kapcsolatban áll velem, és ez kivételesen egészen mást jelent, mint ami megfelel az én állítólagosán kedvenc témámnak. Sőt azt mondanám: messze túlszárnyalja azt. Szép estét, Emmi Másfél óra múlva Vá: Kedves Emmi, tudja, mi az, amit meg ÉN ki nem állhatok magában? Hogy örökösen „Leo úr”, „Leo mester”, „professzor”, „nyelvpszichológus úr”, „erkölcscsősz úr” vagyok magának. Legyen olyan szíves, és hívjon egyszerűen Leónak. A gúnyos megjegyzései így is mindig ülnek. Élesek és találóak. Köszönöm a megértését, Leo Tíz perc múlva Re: Jaaaj! De nem szeretem ma! Egy perc múlva Vá: Én sem szeretem magam. 30 másodperc múlva Re: 62

Ami igaz, az igaz, ez most nagyon kedves volt magától! 20 másodperc múlva Vá: Kösz. 15 másodperc múlva Re: Szívesen. Másfél óra múlva Vá: Alszik már? Három perc múlva Re: Ritkán alszom el hamarabb, mint maga. Jó éjt.

30 másodperc múlva Vá: Jó éjt. 40 másodperc múlva Re: Sokat gondol az anyjára? Szívesen levennék magáról egy kicsit ebből a teherből. 30 másodperc múlva Vá: Éppen ezt tette, kedves Emmi. Jó éjt.

63

Negyedik fejezet Három nap múlva Tárgy: szünet vége Kedves Emmi, három nap szünetet tartottunk. Véleményem szerint lassacskán elkezdhetjük megint. Kellemes napot, jó munkát kívánok. Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is. Szeretettel, Leo Tíz perc múlva Re: Kedves Leo m. (me, mes, mest…), maga tartott e-mail-szünetet, nem én. Feszülten figyeltem, hogy sikerül. Vártam, hogy befejezze végre. Nagyon vártam. És megérte! Lám, megint itt van, és gondol rám. Remek. Jól van? Volna ideje és kedve ma késő este vagy kora éjjel meginni velem egy pohár bort? Természetesen külön-külön. Tehát maga és a képzeletbeli Emmi. Én meg a virtuális Leo. És írunk hozzá egymásnak pár szót. Akarja? Nyolc perc múlva Vá: Igen, Emmi, akarom. Este nincs otthon a maga B. (Be, Ber, Bern…) férje? Három perc múlva Re: Élvezi az ilyen kérdéseket, eltaláltam? Egy kicsit mindig úgy hangzik, mintha meg akarna büntetni azért, hogy jó a házasságom. De, Bernhard itthon van. Ül a dolgozószobájában, és készül a következő napi teendőkre, vagy ül a kanapéján, és olvas. Vagy fekszik az ágyában, és alszik. Éjféltől legtöbbször az utóbbit csinálja. Kielégítő a válasz? Hat perc múlva Vá: Igen, köszönöm, kielégítő. Amikor a férjéről beszél, akkor, Emmi, az egy kicsit mindig olyan, mintha meg akarná mutatni, hogy milyen szeparáltan 64

és függetlenül lehet élni, még akkor is, ha egy házasság jó, vagy éppen azért. Ezért nem írja azt, hogy „a dolgozószobában”, hanem „a DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN”, a férje nem a kanapén ül, hanem „a KANAPÉJÁN”, sőt nem „az ágyunkban” fekszik, hanem „az ÁGYÁBAN”. Négy perc múlva Re: Kedves Leo, nem fogja elhinni, de nálunk tényleg mindenkinek van saját szobája, saját kanapéja, sőt saját ágya. Mert bármilyen mulatságos is, mindenkinek megvan a maga élete. Ez most nagy megrázkódtatást okozott? 25 másodperc múlva Vá: Akkor miért laknak együtt? Tizennyolc perc múlva Re: Leo, maga igazán édes! Olyan naiv, akár egy húszéves. A dolgozószobánk ajtajára nincs kiírva, hogy „Belépni tilos!”, sem a kanapénkra, hogy „Illetéktelenek nem használhatják”. Sőt az ágyunkon sincs figyelmeztető tábla, miszerint „Vigyázat! Harapós!”. Szóval, bár mindegyikünknek megvan a maga saját birodalma, mégis szívesen látott vendég a másiknál, beléphet a birodalmába, vagy, mint ahogy korábban írtuk, „behatolhat a másik magánszférájába”. Na, most megint megtudott valami újat a házasságról. 30 másodperc múlva Vá: És hány évesek a gyerekek? Harmincöt perc múlva Re: Fiona tizenhat, Jonas tizenegy. És az „én Bernhardom” valamivel idősebb nálam. Hát így, kedves Leo, a családi félórának ezzel vége. Szeretném a gyerekeket távol tartani a kettőnk párbeszédétől. Néhány hónappal ezelőtt azt írta, hogy a velem folytatott társalgás afféle „Marlenefeldolgozó terápia”. (Persze nem tudom, hogy érvényes-e még ez az 65

állítás, alkalomadtán legyen kedves, és közölje.) Számomra a magával folytatott levelezés azt jelenti, hogy rövid időre szabadságolom magam a családomtól. Igen, egy kis szigetecske a mindennapi életemen kívül, egy parányi sziget, ahol szívesen vagyok kettesben magával, ha épp magának is kedve van hozzá. Öt perc múlva Vá: Van, Emmi! Néha egyszerűen megöl a kíváncsiság, hogy vajon a mi kis távoli, csak homályosan kivehető szigetünkön kívül hogyan zajlik az élete, hogy telik az ideje a szárazföldi, átlagos hétköznapokon, a házasság biztos révében. (Bocsásson meg, de ezt most nagyon nem lehetett kihagyni.) Ám most megint a szigeten vagyok. Tehát mikor isszuk meg a pohár borunkat? Éjfélkor már nagyon késő lenne? Két perc múlva Re: Éjfélkor! Remek. Már előre örülök a randevúnknak. 20 másodperc múlva Vá: Én is. Addig is üdv. Éjfélkor Tárgy: nincs Kedves Emmi, itt Leo, aki csodálatos éjfélt kíván, kettesben, csak nekünk, kettőnknek. Megölelhetem, Emmi? Megcsókolhatom? Megcsókolom. Így, és most igyunk. Mit iszik? Én Sauvignon Visintinit, Colli Orientali del Friuli, 2003-as évjárat. És maga? Rögtön írja meg, Emmi, rögtön, jó? Mit iszik az Emmi? Én fehérbort iszom.

Egy perc múlva Re: De hiszen, Leo, ez magánál nem az első pohár!!! Nyolc perc múlva 66

Vá: Ó, hát tessék, ez megint az Emmi. Emmi. Emmi. Egy kicsit spicces vagyok, de csak egy nagyon kicsit. Egész este ittam, és vártam, hogy mikor lesz már éjfél, amikor Emmi meglátogat. Igen, igaza van. Nem ez az első üveg. Vágytam az én Emmim után. El akar jönni? Egyszerűen leoltjuk a villanyt. Nem kell látnunk egymást. Csak érezni akarom, Emmi. Behunyom a szemem. Marlenével… annak semmi értelme. Kivéreztünk. Nem szeretjük egymást. Ő azt hiszi, hogy igen, de nem szeretjük egymást, az nem szerelem, az függőség csak, birtoklási vágy. Marlene nem akar elengedni, én pedig, én nem tudom megtartani őt. Egy kicsit be vagyok rúgva. Nem nagyon. Eljön hozzám, Emmi? Csókolódzunk? A húgom azt mondja, hogy maga csodaszép, Emmi, akárki is. Megcsókolt már valaha egy idegent? Iszom még egy korty friuli fehérbort. Az egészségünkre iszom. Most már be vagyok rúgva egy kicsit. De nem nagyon. És most megint magán a sor. Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel. Emmi. Emmi. Emmi. Négy perc múlva Re: Hát igen, egy kicsit másképp képzeltem el az első igazi, éjféli randevúnkat. Leo, maga tökrészeg! De ebben is van valami vonzó. Tudja, mit, Leo? Rövidre fogom, mert valószínűleg már amúgy sem tudja megkülönböztetni a betűket. De ha kedve van hozzá, és még képes rá, akkor meséljen arról, milyen volt az maguknál, „odahaza”. De ne írjon semmi olyat, amit ma reggel vagy délelőtt, miután felébredt a kábulatából, megbánna. Akkor tehát most iszom egy pohár francia vörösbort, a Rhone mellől való, 1997-es évjárat. A maga egészségére iszom! Egyébként azt ajánlom, térjen át az ásványvízre. Vagy főzzön egy erős kávét! Ötven perc múlva Vá: Maga olyan szigorú, Emmi! Ne legyen ilyen szigorú. Nem akarok kávét. Emmit akarom! Jöjjön el hozzám! Igyunk még egy kis bort. B eköthetjük a szemünket, mint a filmben. Nem jut eszembe a címe, gondolkoznom kell. Úgy megcsókolnám! Mindegy, hogy hogy néz ki. A szavaiba szerettem bele. Írhat, amit akar. Nyugodtan írhat szigorúan. Mindent szeretek. Maga ugyanis egyáltalán nem szigorú. Csak kényszeríti magát, hogy szigorú legyen. Egyszerűen erősebbnek akar látszani, mint amilyen. Marlene nem iszik egy csepp alkoholt sem. Marlene nagyon józan nő, de 67

elragadó, mindenki azt mondja, aki ismeri. Egy spanyol pilótával élt együtt. De annak is vége. Azt mondja, az ő számára csak egyetlen férfi létezik, és az én vagyok. Hazudik. Én már nem létezem a számára. Úgy fáj a válás. Nem akarok többé elválni Marlenétől. A mama szerette. Az anyám meghalt, és boldogtalan volt. Minden más lett, mint ahogy képzeltem. Valami belőlem is meghalt. Ezt csak azóta érzem, amióta meghalt belőlem az a valami. Az anyám velem nem sokat törődött, csak a kishúgommal. Az apám meg kivándorolt Kanadába, magával vitte a bátyámat is. Én csak becsúsztam valahova középre. Levegőnek néztek. Csöndes gyerek voltam. Mutathatok magának fényképeket. Akar fényképeket nézegetni? Farsangkor mindig Buster Keaton voltam. Szerettem a szótlan, szomorúan vidám hősöket, akik pofákat vágnak. Jöjjön, igyunk még egy pohár bort az egészségünkre, és nézzük meg a farsangi fényképeket. Kár, hogy férjnél van. Nem, jó így, hogy férjnél van. Megcsalja a férjét, Emmi? Ne tegye. Úgy fáj, ha megcsalják az embert. Egy kicsit be vagyok rúgva, de még tiszta a fejem. Marlene egyszer megcsalt. Vagyis egyről tudok. Az ember ránéz Marlenére, és tudja, hogy megcsalta. Emmi, most elküldöm ezt az e-mailt. Megcsókolom. És még egyszer megcsókolom. És még egyszer. És még egyszer. Tök mindegy, kicsoda maga. Vágyom a közelségére. Nem akarok az anyámra gondolni. Marlenére se akarok. Emmit akarom megcsókolni. Kicsit be vagyok rúgva, bocsásson meg. Most elküldöm ezt a levelet. Aztán megyek aludni. Egy búcsúpuszit. Kár, hogy férjnél van. Azt hiszem, jól összeillenénk. Emmi. Emmi. Emmi. Szívesen írom le, hogy Emmi. Egyszer a bal középső ujjal, kétszer a jobb mutatóujjal, és két sorral fölötte a jobb középsővel. EMMI. Ezerszer leírnám: Emmi. Emmit leírni annyi, mint Emmit csókolni. Menjünk aludni, Emmi. Másnap délelőtt Re: Tárgy: Halló! Halló, Leo, újra a földi halandók között? Szeretettel, Emmije Két és fél óra múlva Re: Még gondolkodik rajta, hogyan magyarázza meg magának és főleg NEKEM a tegnap éjszakai e-mailjeit? Nem kell magyarázkodnia, Leo. Szép volt, amit úgy véletlenül írt, sőt nagyon szép. Lehetne többször is totál részeg, mert ilyenkor tudja a legjobban kifejezni az érzelmeit, nagyon őszintén és nagyon egyszerűen, nagyon gyengéden, sokat ígér ően, sőt 68

viharosan és szenvedélyesen. Jól áll, ha elereszti magát. És én megtisztelve érzem magam, hogy annyiszor meg akart csókolni! Tehát? Írjon már végre! Nagyon kíváncsi vagyok, mi erről a véleménye. Hiszen mindig olyan megfontoltan és görcsösen igyekszik, nehogy az a Leo legyen, aki szinte magától bújik elő, amikor be van rúgva. Remé lhetőleg nem hányt ez a Leo. Három óra múlva Re: Leo?! Nem tisztességes dolog, hogy nem jelentkezik! Olyan embert szimatolok, aki reggel már nem vállalja, amit előző éjjel súgott egy nő fülébe szerelmesen. Tehát egy meglehetősen tipikus, meglehetősen átlagos, meglehetősen unalmas embert. Mindenesetre nem olyat, mint a Leo. Szóval, írjon már végre! Öt óra múlva Vá: Kedves Emmi, most este tíz óra van. El akar jönni hozzám? Fizetem a taxit. (A város szélén lakom.) Leo Majdnem két óra múlva Re: Na tessék! Kedves Leo, most 11 óra 43 perc van. Még mindig álmodozik, vagy már alszik? Ha nem, akkor a kérdéseim a következők: 1. Tényleg akarta, hogy elmenjek magához? 2. Még mindig akarja, hogy elmenjek magához? 3. Lehet, hogy megint be van rúgva egy kicsit? 4. Mit gondol, mit fogunk csinálni, ha elmegyek magához? Öt perc múlva Vá: Kedves Emmi, 1. Igen. 2. Igen. 3. Nem. 4. Azt, ami majd kialakul. Három perc múlva Re: Kedves Leo, 1. Aha. 2. Aha. 3. Az jó. 4. A dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk, hogy alakuljanak. Tehát, mit akar, hogy alakuljon? 69

50 másodperc múlva Vá: Tényleg nem tudom, Emmi. De azt hiszem, ha találkozunk, mindjárt tudni fogjuk.

Két perc múlva Re: És ha sehogy sem alakul? Ott állunk majd hülyén, vonogatjuk a vállunkat, és az egyikünk azt mondja a másiknak: „Sajnálom, valahogy nem alakult ki semmi.” És akkor mit csinálunk? Egy perc múlva Vá: Ezt meg kell kockáztatnunk. Tehát, Emmi, jöjjön el! Bízzon magában! Bízzék kettőnkben! Bízzunk egymásban! Huszonöt perc múlva Re: Kedves Leo, bosszant a váratlan rámenőssége, ami egyébként egyáltalán nem jellemző magára. Arra gyanakszom, egész pontosan tudja, hogy adott esetben mi történne. Feltehetően még másnapos egy kicsit az előző éjszakától, tehát rossz hangulatban van. Nem akar egyedül lenni. El akarja felejteni Marlenét, illetve igyekszik elfelejteni. És épp elég ilyen tárgyú könyvet olvasott és filmet látott, mondjuk, Az utolsó tangót Marlon Brandóval, meg ilyeneket. Leo, azt a jelenetet én is ismerem. A FÉRFI először látja a NŐT, lehetőleg félhomályban, hogy még az is szép legyen, ami talán nem is olyan szép. És aztán egyetlen szót sem szólnak, még a látszat kedvéért sem, hanem úgy esnek egymásnak, mintha az éhhalál küszöbén állnának. Minden megtörténik, órákig hemperegnek a lakás különböző részeiben. Kamera, snitt. A következő kép: FÉRFI háton fekszik, ajkán érzéki mosoly, vágyakozva bámulja a plafont, mintha még abból is akarna egy kicsit torkoskodni. NŐ fejét a férfi mellkasán nyugtatva piheg. Kielégülten, akár egy szarvastehén, üzekedő szarvasbikák elvonulása után. A FÉRFI, esetleg a NŐ, az orrán át fújja ki a cigarettafüstöt. Majd lassan kihunynak a fények. És aztán? Az érdekelne a legjobban: mi lesz azután??? Leo, ez így nem fog menni. Magából most kivételesen kitört az átlagférfi. Igen, persze, mindezt még lehetne fokozni. 70

Amit kábulatában írt, azt a szembekötősdit. Tehát még csak ne is lássuk egymást. Vakon nyitja ki az ajtót. Vakon zuhanunk egymás karjaiba. Vakon szeretkezünk. Vakon búcsúzunk el. Aztán másnap megint bigott emaileket gyárt arról, milyen helytelen megcsalni valakit, én meg dacosan válaszolok, mint mindig. És ha az éjjel jó volt, akkor majd megismételjük, teljesen kiszakadva a másik életünkből, teljesen függetlenül a párbeszédünktől. Szex az abszolút kötetlenség legmagasabb fokán. Nincs vesztenivalónk, nem kockáztatunk semmit. Maga megkapta a vágyott „közelséget”, én a házasságon kívüli kalandot. Nem mondom, izgalmas ötlet. De, kedves Leo, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez inkább a férfifantázia szüleménye. Mindenesetre verjük ki a fejünkből. Vagy, hogy még világosabban fogalmazzak: csinálhatja, de nem velem! (És most nagyon udvarias voltam, de tényleg!) Negyedóra múlva Vá: És ha csak néhány gyerekkori fényképemet szerettem volna megmutatni? És ha csak egy whiskey-t vagy egy vodkát szerettem volna meginni magával – az egészségünkre és arra a korszakos teljesítményünkre, hogy végre sikerült találkoznunk? És ha egyszerűen csak szerettem volna hallani a hangját? És ha egyszerűen csak szerettem volna egy leheletnyit beszívni a haja és a bőre illatából? Kilenc perc múlva Re: Leo, Leo, Leo, mintha kettőnk közül maga volna a nő és én a férfi. De esküdnék rá, hogy ez csak kettőnk nagyon ravasz és magas szintű játéka. Én férfiasan gondolkodom, hogy megértsem magát, megpróbálok belehelyezkedni a férfiak világába, letöltöm tapasztalataimból a férfiak teljes gondolatvilágát, plusz a hozzá tartozó szókincset, akkora sikerrel, hogy aztán hallgathatom magától, hogy ÉN vagyok az, akit csak a szex érdekel. Leo, én a maguk klasszikus motívumait felhasználva ecseteltem, milyen az, amikor éjnek évadján valakit sürgősen meg akarnak hívni, ám maga egyszerűen a feje tetejére állítja, mondván, hogy ezek az én érveim. Leo, maga ártatlan angyal, maga gátlásos széplélek! Ismerje be, hogy nem azért szólalt meg nálam este tízkor a virtuális vészcsengője, hogy a gyerekkori fényképeit nézegessük. (Vannak esetleg szép bélyegei? Akkor, természetesen, máris repülök magához…) 71

Három perc múlva Vá: Kedves Emmi, soha többé ne mondja, hogy „maguk”, ha RÓLAM állít valamit. Túlságosan individualista vagyok ahhoz, hogy hagyjam magam begyömöszölni egy mindenkit egy kalap alá vevő és meglehetős gyűlölettel emlegetett hímnem többes számába. Rám ne következtessen abból, hogy milyen a többi férfi. Ez sértő rám nézve, méghozzá nagyon! Tizennyolc perc múlva Re: Oké, oké, bocsánat! Csak ezzel megint ügyesen megkerülte a témát, hogy miért akart olyan sürgősen látni az éjszaka kellős közepén. Leo, ez nem szégyen, sőt épp ellenkezőleg, nagyon hízelgő, és egyetlen milliméterrel sem lett kisebb a szememben attól, hogy posztalkoholos nemi vágyában és szerelmi kábulatában a bár ismeretlen, de állítólag egész csinos Emmivel szeretett volna szembekötősdis numerát játszani. Ja, igen, egyébként: most hajnali fél kettő van, lassan le kéne feküdnöm. Még egyszer köszönöm az izgató ajánlatot. Bátor dolog volt. Szeretem a spontán ötleteit. És azt is szeretem, ha részegen csókokkal áraszt el. Jó éjszakát, Leo. Én is küldök egy puszit. Öt perc múlva Vá: Soha többé és senkivel nem akarok szembekötősdit játszani. Jó éjt. Tizenkét perc múlva Re: Még két dolgot, Leo. Ma már úgysem tudok elaludni. Ugye azt nem gondolta komolyan, hogy ha tényleg elmegyek magához, akkor megengedem, hogy fizesse a taxit? Másodszor: ha tényleg elmentem volna magához, akkor maga a húga repertoárjából melyiket várta volna a három Emmi közül? A pörgős ős-Emmit? A nagy mellű szőke-Emmit? Vagy a félénk meglepetés-Emmit? Mert egyet tudnia kell: a maga fantázia-Emmije a találkozásunk pillanatában meghalt volna, örökre. Egy nap múlva Tárgy: baj van a szoftverrel? Leo, most maga jön. 72

Három nap múlva Tárgy: adásszünet Kedves Emmi. Csak azért írok, hogy tudja, nem arról van szó, hogy soha többé nem akarok írni magának. Ha már tudom, hogy MIT írhatnék, rögtön nekiülök. Épp most igyekszem összeszedegetni a skizofrén részecskéimet, amelyekre az elmúlt napokban szétestem. Ha sikerült összerakosgatnom a részecskéket, jelentkezem. Emmi, szüntelenül ott motoz a fejemben. Hiányzik. Vágyom magára. Naponta többször elolvasom a mailjeit. Leója Négy nappal később Tárgy: árulás Halló, Leike úr, talán rossz a lelkiismerete? Csak nem nyomja a lelkét valami? Elmulasztott volna elárulni valamit? (Elárul árul árulás?) Ebben az esetben, azt hiszem, tudom, mi az. Szörnyű dolgot fedeztem fel a postafiókomban. Tudja, miről beszélek? Ha tudja, akkor, kérem, könnyítsen a lelkiismeretén! Üdv, Emmi Rothner Háromnegyed óra múlva Vá: Emmi, mi van magával? Mire véljem ezt a titokzatos e-mailt? Csak nem valami összeesküvés-elméletet főzött ki? Mindenesetre fogalmam sincs, miről beszél. Miféle szörnyűséget fedezett fel a postafiókjában? Kérem, beszéljen világosabban. És ne legyen olyan borzasztóan kimért, csak azért, mert gyanakszik. Minden jót, Leo Fél óra múlva Re: Tisztelt nyelvpszichológus úr, ha valamikor kiderülne, hogy megalapozott volt a „gyanúm”, akkor egész életemre meggyűlölném!!! Jobb, ha önként tesz vallomást. Huszonöt perc múlva Vá: Mi a csudától került ilyen hangulatba, kedves Emmi? Egészen megijeszt a hangneme. Nem akarok a maga megelőlegezett és leplezetlen gyűlöletének az áldozata lenni, annak, amely bizalmatlanságtól zilált agyának kusza gondolataiban és homályos összefüggéseiben gyökerezik. Beszéljen világosan, vagy szeressen! Most már tényleg dühös vagyok. Leo 73

Másnap Tárgy: árulás II. Vasárnap találkoztam az egyik barátnőmmel. Meséltem neki magáról, Leo. „Mi a foglalkozása?”, kérdezte a barátnőm. „Nyelvpszichológus, és az egyetemen dolgozik”, válaszoltam. „Nyelvpszichológus?” Sonja nagyon meg volt lepődve. „És mit csinál ott?”, kérdezte. Én: „Nem tudom pontosan, nem beszélünk a munkánkról, csak saját magunkról.” Aztán eszembe jutott: „Leo az elején mondott valamit az e-mail nyelvezetéről, amivel épp akkor foglalkozott. De ezt aztán soha többé nem említettük.” Erre az én Sonja barátnőm tekintete meglehetősen elkomorult, és szó szerint a következőket mondta: „Emmi, vigyázz, lehet, hogy csak tanulmányoz téged!” Ez rettenetesen megrázott. Otthon rögtön visszakerestem a régi e-mailjeinket, és február 20-áról az alábbi passzust találtam: „Most épp egy olyan tanulmányon dolgozunk, amelyik az emailnek a nyelvhasználatra gyakorolt hatásával foglalkozik, és – ez a tanulmány sokkal érdekesebb része – az e-maillel mint az érzelmek átvitelére alkalmas eszközzel. Ezért tűnök egy kicsit szakbarbárnak, de ígérem, a jövőben majd igyekszem türtőztetni magam.” Hát ez az, kedves Leo, most már érti, miért érzem úgy magam, ahogy érzem? LEO, MAGA TANULMÁNYOZ ENGEM? TESZTEL, HOGY ALKALMAS ESZKÖZ VAGYOK-E AZ ÉRZELMEK ÁTVITELÉRE? SEMMI MÁS NEM VAGYOK A MAGA SZÁMÁRA, MINT EGY RIDEG DOKTORI ÉRTEKEZÉS VAGY EGY RÉMES NYELVÉSZETI TANULMÁNY TÁRGYA? Negyven perc múlva Vá: A legjobb lesz, ha a Bernhardját kérdezi meg, mi erről a véleménye. Nekem elegem van magából. Különben is: érzelmeinek a terhe alatt minden szállítóeszköz összeroskadna. Öt perc múlva Re: Csak azzal, hogy átment ellentámadásba, még nem oszlatta el a félelmemet, hogy nyelvpszichológiailag visszaélt a bizalmammal. Arra kérem tehát, hogy válaszoljon világosan és érthetően, kedves Leo. Ezzel még adósom. Három nappal később 74

Tárgy: Leo!!! Kedves Leo, három szörnyű napom volt. A félelmemhez – igen, valósággal pánikba estem –, hogy egész idő alatt csak tanulmányozni akart, ugyanolyan arányban egy másik társult, csak épp ellenkező előjellel: lehetséges, hogy én voltam igazságtalan magával? Lehet, hogy összetörtem valamit kettőnk között, amikor olyan elhamarkodottan jelentettem ki, hogy maga a bűnös? Nem tudom, mi lenne a rosszabb: ha „megcsalt” volna, vagy ha elvakult gyanakvási rohamomban gyökerestől kitépem egymás iránti bizalmunk óvatosan elültetett és gondosan ápolt palántáját? Kedves Leo, kérem, képzelje magát a helyembe. Bevallom, már régóta nem álltam senkivel olyan heves érzelmi kapcsolatban, mint magával. Én magam csodálkozom a legjobban, hogy ez ilyen módon lehetséges. A magához írt e-mailjeimben olyan sokszor és olyan őszintén lehettem az igazi Emmi, mint máskor soha. A „valóságos életben”, ha azt akarjuk, hogy az jól működjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeinkkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRŐL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk. Magával, kedves Leo, mertem olyan spontán lenni, mint amilyen belül, a lelkemben vagyok. Nem mérlegelem, hogy mit vár el tőlem és mit nem. Egyszerűen csak írok, mégpedig örömmel. És ez borzasztóan jót tesz nekem!!! És ami a maga érdemét illeti, kedves Leo, maga azért lett számomra olyan nélkülözhetetlen, mert olyannak fogad el, amilyen vagyok. Néha lefékez, bizonyos dolgokról nem vesz tudomást, némely dolgokat nem tud lenyelni. De kitart mellettem, és ez azt mutatja, hogy szabad olyannak lennem, amilyen vagyok. Megenged még egy kis önfényezést? Sokkal, de sokkal szelídebb vagyok, mint az e-mailjeim. Vagyis: van itt valaki, aki kedveli azt az Emmit, aki elengedi magát, aki egyáltalán nem akar jónak látszani, aki nem győzi fitogtatni a hibáit, igen, Leo, féltékeny vagyok, gyanakvó vagyok, egy kicsit neurotikus, elvileg nem vagyok valami jó véleménnyel a másik nemről, egyébként a sajátomról sem – tessék, most elvesztettem a fonalat, szóval: van itt valaki, aki kedveli azt az Emmit, aki egyáltalán nem akar jó lenni, aki inkább kiéli az egyébként elfojtott gyengéit; van valaki, aki úgy szereti azt az Emmit, amilyen az valójában, mert ez az Emmi tudja, hogy a másiktól is csak 75

annyit lehet elvárni, amennyit saját magunktól: egy köteg szeszélyt, egy konténernyi önbizalomhiányt, ellentmondások elegyét. De nem csak rólam van szó, Leo, hisz folyton magával foglalkozom. A nagyagyamban (vagy kisagyamban, vagy az agyalapi mirigyemben, fogalmam sincs róla, hogy az agyban hol gondol az ember az olyanokra, mint maga] néhány négyzetmilliméternyi helyet foglal el. Ott gyakorlatilag sátrat vert. Nem tudom, hogy maga-e az, aki úgy ír, mint maga. De ha csak egy része ennek a valakinek, már akkor is egy egészen különös része. A maga sorai, és az én soraim, amelyek rímelnek rájuk, együttesen adnak ki egy olyan férfit, akiről hirtelenjében azt képzelem, hogy tényleg létezhet ilyen. Mindig a „képzeletbeli Emmijéről” írt. A magam részéről talán kevésbé vagyok hajlandó megelégedni egy „képzeletbeli Leóval”, hosszú időre csak elképzelni valakit, akit ilyen nagyon kedvelek. Mert annak hús-vér embernek kell lennie. És ki kell tartania amellett, hogy találkozzon velem. De ilyen messzire még nem jutottunk. Mégis érzem, hogy az írás eszközeivel egyre közelebb kerülhetünk a találkozáshoz. Míg végül ott állunk, szemtől szemben. Vagy ülünk. Vagy térdelünk. De hisz ez mindegy is. Leo, vegyük csak ezt az e-mailt, amelyet épp most írok magának: már a gondolat is szörnyű, hogy szóról szóra lemásolja azzal a céllal, hogy tudományos ismereteket nyerjen belőle, hogy példákat citáljon belőle arra, hogyan és mivel lehet az érzelmeket átadni, vagy, ami még rosszabb: hogyan lehet másokban érzelmeket kelteni, úgy írni, hogy a másik érzelmileg bedőljön, ez a gondolat olyan szörnyű, hogy ordítani tudnék a fájdalomtól!!! Könyörgök, mondja, hogy a mi dialógusunknak semmi köze a tanulmányához. És kérem, bocsásson meg, hogy kénytelen voltam ezt feltételezni. Én ilyen vagyok, a legrosszabbat kell feltételeznem, hogy megedzhessem az immunrendszeremet, amely aztán majd segít elviselnem, ha a feltételezésem igaznak bizonyul. Leo, ez a leghosszabb e-mail, amelyet eddig magának írtam. Vegye komolyan. Jöjjön vissza. Ne bontsa le a sátrát az agyam belső zugában. Szükségem van magára! Tisztelem… és becsülöm. Emmije Ui.: Tudom, hogy már nagyon késő van. De biztos nem alszik még. És az is biztos, hogy vet még egy pillantást az e-mailjeire. Nem kell válaszolnia. De azért írhatna csak egy szót, egyetlenegyet, hogy tudjam, megkapta a levelem. Egyetlen szót. Lehet kettő is vagy három, ha úgy könnyebb. Kérem. Kérem. Kérem. Kérem. Kérem. Két másodperc múlva Vá: 76

KÖZLEMÉNY. A CÍMZETT ELUTAZOTT, ÉS CSAK MÁJUS 18-ÁN TUDJA ÚJRA FOGADNI AZ E-MAILJEIT. SÜRGŐS ESETBEN AZ EGYETEM PSZICHOLÓGIAI INTÉZETE TOVÁBBÍTJA AZ ÜZENETET. AZ INTÉZET E-MAIL CÍME: [email protected]. Egy perc múlva Re: Micsoda egy aljas…!

77

Ötödik fejezet Egy hét múlva Tárgy: Újra itthon! Halló, Emmi, megint itt vagyok. Amszterdamban voltam. Marlenével. Újra nekifutottunk. Rövid nekifutás volt. Két nap múlva tüdőgyulladással ágynak estem. Megalázó helyzet volt, Marlene öt napon át a lázmérőt rázta le, miközben keserűen és jóságosan mosolygott rám, mint egy ápolónő, aki már 30 éve ezt csinálja, és gyűlöli a foglalkozását, de igyekszik nem a betegeit hibáztatni érte. Amszterdam épp az ellenkezője volt annak, amilyennek elképzeltem, nem újrakezdés, hanem a régi minta szerinti befejezés, amiben az évek során már nagy gyakorlatra tettünk szert. Ezúttal nagyon kulturáltan váltunk el. Marlene közölte, hogy ha valamire szükségem van, bármikor rendelkezésemre áll. Mármint ha a gyógyszertárból kellene valami. Mire én: ha megint úgy érzed, hogy nem tudsz nélkülem élni, én pedig még mindig biztos vagyok benne, hogy nem tudok nélküled élni, akkor fogjuk magunkat, és elrepülünk néhány napra Amszterdamba, hogy bebizonyítsuk magunknak az ellenkezőjét. Egyébként meséltem Marlenének kettőnkről. Úgy reagált rá, mintha ez az állapot kritikusabb volna, mint a tüdőgyulladásom. Van egy nő az interneten – mondtam –, aki erősen foglalkoztat. Mire ő: Hány éves? És hogy néz ki? Mire én: Nem tudom. Harminc és negyven között. Vagy szőke, vagy barna, vagy vörös. Mindenesetre boldog házasságban él. Mire ő: Te beteg vagy! Ez a nő, mondom Marlenének, lehetővé teszi, hogy másvalakire gondoljak, és ne rád, Marlene, és mégis valami hasonlót érezzék. Felkavar, felizgat, néha legszívesebben kilőném a Holdra, de épp ilyen szívesen megint vissza is hoznám. Ugyanis itt a Földön van rá szükségem. Meghallgat. Okos. Szellemes. És ami a legfontosabb: van, és számomra van. „Ha jót tesz neked, hogy írsz neki, akkor csak írjál – mondta Marlene, miközben az ágyhoz kísért. – És vedd be a gyógyszereidet”, tette hozzá. Emmi, nem tudom, mitévő legyek. Hogy szabadulhatnék meg ettől a nőtől? Olyan, mint egy hűtőszekrény, de elönt a forróság, ha megérintem. Tüdőgyulladást kaptam, amikor Amszterdamban róttam vele az utcákat. De ha éjszaka ráteszi a kezét a homlokomra, izzani kezdek. Hát így, Emmi. Második rész: tehát újra itthon vagyok. Eszem ágában sincs, hogy 78

önként bontsam le a sátramat az agya belső zugában. Szeretném, ha újra írnánk egymásnak. És szeretnék személyesen megismerkedni magával. Már elmulasztottunk minden értelmes, ésszerű, kézenfekvő és alkalmas időpontot a találkozásra. Semmibe vettük az együttlét legelemibb játékszabályait. Régi jó barátok vagyunk, egymás támaszai a mindennapokban, sőt néha szerelmespár. És mindezek ellenére hiányzik a kapcsolatunkból az a természetes kezdet, ami minden találkozásra jellemző. Be fogjuk pótolni, ez biztos! Hogy hogyan oldhatjuk meg úgy, hogy közben ne veszítsünk el valamit saját magunkból, még nem tudom. Maga talán igen? Hát így, Emmi. Harmadik rész: nem véletlenül kezdtem az e-mailemet Marlenével. Azt szeretném ugyanis, ha többet beszélgetnénk az életünkről. Már nem akarok úgy tenni, mintha csak mi ketten volnánk a világon. Tudni szeretném, hogyan kezeli a házasságát, hogyan boldogul a gyerekeivel és ilyesmiket. Jó lenne, ha a gondjairól is mesélne. Vigasztal, hogy nem csak nekem vannak gondjaim. Jót tesz, ha többet tudok meg erről. Megtiszteltetés számomra, hogy a bizalmába fogad. Hát így, Emmi. Negyedik rész: soha ne gyűlöljön már előre! Azt nem bírom elviselni. Március eleje óta kiszálltam annak a tanulmánynak a megírásából, amely azt vizsgálja, hogy milyen hatással van az e-mail a nyelvhasználatunkra és mi a jelentősége az érzelmek átvitelében. Hivatalosan időhiányra hivatkoztam. Igazából azonban túlságosan „magánjellegű” lett számomra ez a téma ahhoz, hogy tudományosan foglalkozzam vele. Érti, Emmi? Szép napot, Leója Ui.: Egyébként az elutazásomról szóló közlemény jogos büntetés volt a maga agresszív bizalmatlansági közleményéért. Sajnáltam is magát. Őrületesen szép, őszinte, nyílt és alapos közleményt írt. Köszönöm minden szavát! Most megint megengedhet magának néhány pimaszságot. Háromnegyed óra múlva Re: A kettőnk miatt hagyta abba a tanulmányát? Leo, ez nagyszerű, ezt már szeretem! (Szerencsére fogalma sincs róla, milyen voltam, amikor ezt mondtam!) Most fogorvoshoz kell mennem Jonasszal. Sajnos még nincs teljesen elkábítva. Ezt csak azért mondom, mert azt kérdezte, hogyan boldogulok a gyerekekkel. Üdv. Emmi Hat óra múlva Re: 79

Hát így, Leo. Ülök a szobámban, Bernhard még dolgozik, Fiona a barátnőjénél alszik, Jonas is húzza már a lóbőrt. (Két foggal szegényebben.) Wurlitzer kutyaeledelt eszik (olcsóbb, és Wurlitzernek mindegy, a lényeg, hogy sok legyen a kaja). Mint tudja, csíkos mókusaink nincsenek, a kandúrnak vélhetően nagyon ízlenének. A bútorok szemrehányóan néznek rám. Árulást sejtenek. Fenyegetőek. Ó, jaj, elárulod, mennyibe kerültünk, milyen a színünk és milyen a stílusunk! A pianínó azt mondja: Ó, jaj, elmondod neki, hogy Bernhard a zongoratanárod volt! És hogy hogyan csókolóztatok először, és hogy szerelmeskedtetek rajtam. A könyvszekrény azt kérdi: Egyáltalán, ki ez a Leo? Mi keresnivalója van itt? Miért töltesz el vele olyan sok időt? Miért nyúlsz mostanában olyan ritkán hozzám? Miért lettél olyan elmélázó? A cédélejátszó azt mondja: Talán egyszer még odáig fajul a dolog, hogy soha többé nem játszol Rachmaninovot – tudod, hogy te és Bernhard… hogy téged és Bernhardot nem utolsósorban a zene köt össze –, szóval nem játszol már Rachmaninovot, hanem azt hallgatod, amit ez a Leo hallgat szívesen, például a Sugár Babest! Csak a polc, amelyen a borosüvegek állnak, csak az nem kérdezősködik, azt mondja, semmi kifogásom ez ellen a Leo ellen, mi hárman jól összeillünk. De az ágy fenyegetően viselkedik: Emmi, ha itt fekszel, akkor ne álmodozz másról. Őrizkedj tőle, hogy itt kapjanak rajta azzal a Leóval! Vigyázz magadra! Nem megy, Leo, nem tudom elmondani, milyen ez a világ. Maga ennek soha nem lehet a része. Ez a világ nagyon zárt, nagyon összetartó. Erődítmény. Nem lehet bevenni, nem tűr el semmiféle betolakodót, bezárkózik előtte. Leo, nekünk „kívül” kell maradnunk, ez az egyetlen esélyünk, különben elveszítem magát. Tudni akarja, hogyan „kezelem” a házasságomat? Bravúrosan, Leo, bravúrosan! És Bernhard is! Tisztel. Én is nagyra tartom és becsülöm őt. Respektáljuk egymást. Bernhard soha nem csalna meg. Én soha nem tudnám cserbenhagyni őt. Együtt alakítottuk ki az életünket. Számítunk egymásra. Mindkettőnk életének szerves része a zene, a színház. Sok közös barátunk van. A 16 éves Fiona olyan, mintha a húgom volna. És Jonas számára idővel majdnem olyan lettem, mint egy igazi mama. Egy kicsit a mamája vagyok. Hároméves volt, amikor meghalt az édesanyja. Leo, ne kényszerítsen rá, hogy fellapozzam a családi fényképalb umot. Legyen inkább úgy, hogy én csak akkor beszélek az „otthoni do lgokról”, ha igazán szükségét érzem, ha valahol szorít a cipő, ha igazán kíváncsi vagyok egy nagyon-nagyon jó barátom véleményére. Maga azonban bármikor írhat nekem a magánéletéről, a legizgalmasabb részletekig. (De csak semmi erotikát, azt megtiltom!) Hát így, és most lefekszem, végre 80

egyszer megint jól fogok aludni. Leo, olyan jó, hogy megint itt van! Leo, szükségem van magára! Muszáj a saját világomon kívül is éreznem és mozognom. Leo, maga az én külvilágom! És holnap beszélünk. Remélem, addigra kitisztul a fejem. Jó éjt, kedvesem! Egy búcsúpuszi! Másnap Tárgy: Marlene Jó reggelt, Leo. Ha se vele, se nélküle, akkor csak egy lehetőség marad: valaki mással! Leo, magának egy másik nő kell! Bele kell szeretnie valakibe! Csak akkor tudja meg, mi hiányzott már régóta. A meghitt kapcsolat nem az egyedüllét időszakos megszakítására, hanem a megszüntetésére való. A feszültség nem a teljesség hiánya, hanem a hozzá vezető út, és annak a jele, hogy újra meg újra szeretnénk megkapaszkodni benne. Leo, nincs mese, kerítenünk kell magának egy nőt. Persze naivitás, ha azt mondom: felejtse el Marlenét. Ennek ellenére, felejtse el, mégpedig igazán! Javaslatom: Marlene helyett inkább gondoljon mindig rám! Megengedem, hogy elképzelje mindazt velem is, amit Marlenével csinálna szívesen. (A bútoraim már megint szigorúan néznek rám.) Úgy gondolom, ez csak átmeneti állapot, és addig tart, amíg nem találunk magának egy nőt. Milyet szeretne? Hogy nézzen ki? Rajta, mondja már meg végre! Lehet, hogy van valakim a maga számára. De most komolyan – egy olyan nő, aki azt mondja rólunk: „Ha jót tesz neked, hogy írsz neki, akkor csak írjál”, az fényévekre van attól, amit én szerelemnek nevezek. Marlene nem szereti Leót. A két nem szerelmesben csak a másik szerelme iránti vágy táplálja a szenvedélyt. Na, ezzel igazán nagy bölcsességet mondtam. Most viszont dolgoznom kell. Viszlát. Emmi, a virtuális Másik Négy óra múlva Vá: Kedves Emmi a külvilágból, élvezem az e-mailjeit. Csakugyan hálás vagyok értük. Mondja meg a bútorainak, hogy csodálom a viselkedésüket és az összetartásukat. Nem leszek betolakodó a Rothner-házban, Emmit csak a képernyőn foglalom el! Különösen gratulálok a szekrénynek, polcain a borosüvegekkel: talán rendezünk megint egy éjféli happeninget hármasban. (Megígérem, nem tartok a múltkorihoz hasonló, alapos előivászatot.) Felettébb elragadó, ahogy eljátszik a gondolattal, hogy kerít nekem egy nőt. Hogy milyen nő az esetem? Hát olyan, mint maga, olyan, aki úgy ír, mint maga, Emmi. És esetem az olyan is, akinél van esélyem rá, hogy egyszer a „belső világa” is lehetek, nem csak a külső. Egy szó, mint 81

száz, az a nő, aki még nem feltétlenül él „boldog házasságban”, egy családi erődítményhez láncolva, és akit nem őriznek a bútorok a lakásában. Amíg nem akad az utamba ilyen nő, addig szívesen visszatérek az ajánlatára, hogy tudatosan gondoljak magára, mielőtt Marlenére gondolnék. Ez nem mindig fog sikerülni, de ha továbbra is az előzőkhöz hasonló e-mailekkel kényeztet, akkor lassanként egyre közelebb kerülök a célhoz. Kellemes estét kívánok. Én ma este még találkozom Adrienne-nel. Tudja, ő a húgom. Örülni fog, hogy megint sikerült szakítanom Marlenével. És örülni fog, hogy még mindig kapcsolatban vagyok magával. Csak néhány sort ismer a nekem írt leveleiből, és tudja, hogy miket mondtam magáról, és ismeri a három Emmi-jelöltet is. Kedveli magát, mindegy, hogy melyik a három közül. Pontosan úgy látja a dolgot, mint a bátyja. Másnap Tárgy: Mia! Halló, Leo, az éjszaka megtaláltam. Természetesen Mia az! Igen, ő! Leo és Mia – de szépen hangzik! Figyeljen ide, Leo: Mia 34 éves, gyönyörű, tornatanárnő, hosszú lábú, az alakja fantasztikus, egy deka súlyfölösleg sincs rajta, kreol bőrű, fekete hajú. Egyetlen hibája: vegetáriánus. De ha valamiről azt mondják neki, hogy „ez tofu”, akkor a húst is megeszi. Nagyon olvasott, nagyon művelt, vidám, mindig fel van dobva. Szóval, ő álmainak az asszonya! És szingli. Összeismertessem magukat? Másfél óra múlva Vá: Emmi, Emmi, Emmi! Ismerem ezeket a hosszú lábú „Miá-kat”. A kishúgom gyakorlatilag minden héten bemutat egyet. Ismerem a divatlapokat, amelyek tele vannak modellekkel „á la Mia”, 0,0 százalék súlyfölösleg, egyik szebb, mint a másik. És mind szinglik. És tudja, miért, kedves Emmi? Mert szeretnek szinglik lenni! És mert egy darabig még azok is akarnak maradni. Továbbá: nem akarom letörni a lelkesedését, kedves „külvilági” Emmi. De pillanatnyilag semmi kedvem egy ilyen álom-Miát megismerni. Nagyon elégedett vagyok az életemmel. Ennek ellenére köszönöm a fáradozását. Egyébként a húgom szeretettel üdvözli. Szerinte ne kövessem el azt a hibát, hogy találkozom magával. Szó szerint: „Ha találkoznátok, az a végét jelentené a kapcsolatotoknak. Márpedig ez a kapcsolat hihetetlenül jót tesz neked.” Szép napot, Leo 82

Két óra múlva Re: Rendben van, Leo, a találkozásunk még várhat, már hozzászoktam ehhez az állapothoz. Még türelmes embert farag belőlem. Nagyon tetszik, amit a húga gondol rólunk. De miért olyan biztos benne, hogy a kapcsolatunk végét jelentené egy találkozás? Mit gondol, maga vagy én fejezném be? És még valamit, Leo. A tegnap esti e-mailjében megint megemlítette, hogy „boldog a házasságom”. És vajon miért tette idézőjelbe a „boldog házasságomat”? Ez azt a látszatot kelti, mintha üres szóvirággá akarná lealacsonyítani, amihez gúnyos felhang illik. Ugye tudja, mire célzok? És akkor most Miáról. Ebben az ügyben tökéletesen félreértett. Mia nem olyan, mint a divatlapok kihívó szépségei. Mia igazi minőségi nő. És teljesen véletlenül csúszott bele a szingliségbe, ami nála a tipikus fiatalkori félresiklás következménye. Az ember 19 évesen megismer egy pasit, aki kívül Adonisz, egy tesztoszteronbála, egy fantasztikus szexerőmű, vonzó kiszerelésben. Belül viszont kong az ürességtől, különösen az agy tájékán. Két zaklatott év telik el várakozással és reménykedéssel, mire a pasi végre egyáltalán mond valamit. És ezzel vége is a varázslatnak. Az ember 21 éves – és természetesen megint megismerkedik egy szintén szépen adjusztált ajándékcsomaggal. Mire azt gondolja: a rohadt életbe, ezúttal biztosan több van belül. De nincs. Újabb kísérlet. És ebből lassacskán kialakul egy klasszikus asszonysors: a nő azt hiszi, hogy mindig ugyanazt a típust kell választania, csak hogy korrigálja „első tévedését”. De minden további tévedés után még jobban kötődik ehhez a típushoz. Mia esetében az egyik férfi pontosan úgy nézett ki, mint a másik, és egyikük sem feledtette elődje silány voltát. Sőt, épp ellenkezőleg: mindegyik meggyőzően bizonyította, hogy az elődje ugyanolyan üresfejű volt, mint ő. Két éve, hogy Mia belefáradt a férfiakba, már nem hajszolja az újabb ismeretségeket. Egyetlen lépést sem tesz senkiért. Nemrégiben azt mondta: Ha esetleg megismersz valami rendes pasit, nyugodtan bemutathatod. De én a világon semmit nem vagyok hajlandó tenni az ügy érdekében. Ha nem megy magától, akkor nem megy. Hát ez Mia, én mondom, el lenne ragadtatva tőle. Másfél óra múlva Vá: 83

Kedves Emmi, először is a nyitókérdéseihez: 1. A húgom nem pontosította, hogy egy valóságos találkozás után melyikünk szakítaná meg elsőként a „kapcsolatunkat”. (Tehetem a kapcsolat szót idézőjelbe?) Ő inkább a leírt párbeszédnek és a megélt valódi párbeszédnek, mint olyannak az összeegyeztethetetlenségére gondolt, ami hamarosan az egész kapcsolat végét jelentené. 2. Hogy min meg nem akad a szeme! A „boldog házasságot” egyáltalán nem szándékosan tettem idézőjelbe. Lehet, hogy a program teszi be automatikusan. De most komolyan: a kifejezés éppen magától származik – és én csak idézem, mert hogy mi a „boldog házasság”, az szerintem szubjektív megítélés kérdése. A magam részéről például nem hiszem, hogy „boldog házasságon” ugyanazt értem, amit maga vagy a férje. De ez nem is olyan fontos, vagy mégis? Semmiképpen nem akartam gúnyolódni, és a jövőben mellőzni fogom az idézőjelet. Rendben? És most térjünk rá a barátnőjére, Miára: ha megint találkoznak, legyen szíves, mesélje el neki, hogy ismer egy olyan pasit, akinek csak egyetlenegy nőre volt szüksége ahhoz, hogy A VILÁGÉRT SE sikerüljön korrigálnia az „első tévedését”. Egy pasit, aki szintén elfásult, és már nem hajszolja az új ismeretségeket. Ismer egy férfit, aki szintén nem hajlandó egyetlen lépést sem tenni egy nőért, egy férfit, akinek elege van a próbálkozásból, aki elvárja, hogy minden magától menjen, és ha nem, hát nem. Mondja Miának, hogy: ez Leo! De ne tegye hozzá, hogy „odaleszek érte”. Ugyanis az odalevésnek az a feltétele, hogy a felek legalább egyszer szemtől szemben lássák egymást. De ez Miának is, Leónak is pillanatnyilag túl sok „kapcsolatépítő munkát” jelentene. (Ezenkívül, kedves Emmi, egy kicsit sértő, hogy ilyen gyorsan átpasszol a legjobb barátnőjének. Miért nem féltékeny?) Negyven perc múlva Re: Ó, Leo, féltékenység ide vagy oda, mégsem lehet másképp „az enyém”, mint itt, a képernyőn. Ezenkívül, ha a legjobb barátnőm „tartozéka”, akkor egy kicsit az enyém is. (Tényleg azt hiszi, hogy önző hátsó szándék nélkül kerítek magának nőt?) Egyébként már többször meséltem magáról Miának. Kíváncsi rá, hogy mit gondol magáról? (Nincsenek kétségeim afelől, hogy azt mondja, nem, nem vagyok kíváncsi. Juszt is elmondom.) Miát idézem: Látod, Emmi, pontosan ilyen ember kell nekem, egy férfi, aki inkább akar e-mailezni, mint szexelni. A férfi mind csak szexet akar. Remek példány az olyan, amelyik nem, mert másvalamit vár tőlem: emailt. 84

Öt perc múlva Vá: Emmi, már megint a szexnél tart!

Három perc múlva Re: Köszönöm, nekem is feltűnt. Már megint lemerültem a férfiak világába. Nyolc perc múlva Vá: Szinte úgy tűnik, mintha azért merülne le oda olyan szívesen, hogy gátlástalanul írhasson a szexről. Kedves Leo, ne legyen ilyen álszent! Emlékszik a borba mártott szembekötősdis e-mailjére és a másnapi posztalkoholos vágyrohamára? Maga csak ne tartson ösztönöket megvető, libidómentes szentembe rként hegyi beszédet, bár néha, tudom, szeretne. Szóval, megszervezzem a találkozásukat? Három perc múlva Vá: Ezt nem gondolta komolyan! Egy perc múlva Re: A legkomolyabban! Meggyőződésem, hogy se magának, se Miának nem kell „megdolgoznia” azért, hogy nyomban megkedveljék egymást. Higgye el, ismerem az embereimet. Hét perc múlva Vá: Köszönettel elutasítom az ajánlatot. Egy kicsit perverznek tartom, hogy Emmi helyett a barátnőjével ismerkedjek meg. Jó éjt! (Még mindig) Leója Nyolc perc múlva Re:

85

De hiszen engem nem is akar személyesen megismerni! Szintén jó éjt (szintén még mindig és már megint) egy bizonyos módon a MAGA Emmije

50 másodperc múlva Re: Jaj, még valamit: az idézőjelbe tett „boldog házasság” témájára vonatkozó fejtegetéseire még visszatérek! Nyugodtan vegye ezt fenyegetésnek! Szép álmokat, kedvesem. Emmi Másnap este Tárgy: ??? Ma nem kapok Leótól e-mailt? Pipa rám? Megsértődött? Mia miatt? Jó éjt, Emmi Másnap reggel Tárgy: Mia Jó reggelt, Emmi, megfontoltam a dolgot. Visszatérek az ajánlatára. Ha össze tudja hozni, és a barátnője, Mia is tényleg akarja, akkor találkozom vele! Szívélyes üdv. Leo Negyedóra múlva Re: Leeeeoooo! Maga átver engem? Fél óra múlva Vá: Nem, egyáltalán nem. Egész komolyan gondoltam. Szívesen találkozom Miával egy kávéra. Legyen olyan szíves, kedves Emmi, és vegye kézbe a szervezést. Nekem szombat vagy vasárnap délután lenne jó, egy belvárosi kávéházban. Vagy megint a Huberben, esetleg az Európában vagy a Café Paris-ban, mindegy. Negyven perc múlva Re: 86

Leo, maga valahogy rejtélyes nekem. Most meg miért ez a hirtelen hangulatváltozás? Tényleg nem ver át? Tényleg megkérdezzem Miát? De akkor aztán nincs visszakozz! Mia nem az a nő, akivel csak úgy szórakozni lehet. Én meg nem az a férfi vagyok, aki csak úgy szórakozik egy nővel, akit nem is ismer – pláne nem így. Egyszerűen végiggondoltam: ha már ennyire felhívják a figyelmemet egy nőre, miért ne találkozhatnék vele? Ugyan mi kifogásom lehetne egyórányi kötetlen beszélgetés ellen? Igen, mennél többet gondolkozom rajta, annál vonzóbbnak tűnik az ajánlata, Emmi. Szép estét, Leo Tíz perc múlva Re: Most rajtam a gondolkodás sora, Leo! Beszélek Miával, és majd értesítem. Másfél perc múlva Vá: Hol tart a gondolatok sorában? Húsz perc múlva Re: Kedves Leo, az a gyanúm, hogy maga biztos benne: most majd én fogok visszakozni. Úgy véli ugyanis, hogy soha nem állt szándéko mban egyik – ráadásul épp egy attraktív – barátnőmmel összehozni. Hogy Miával csak magamat óhajtottam érdekesebbé tenni. Eltaláltam? Téved, kedves Leo! Most felhívom Miát, és ha maga igent mond, akkor tényleg találkoznia kell vele, különben nagyon pipa leszek magára. Egyelőre szeretettel, Emmi Tizennyolc perc múlva Vá: De Mia nem fog igent mondani. Mert Mia nem érti, ugyan miért kell egy idegen férfival találkoznia, aki a barátnőjenek a barátja, igaz, olyan barátja, akivel a barátnője még soha nem találkozott. Mia joggal kérdezheti, hogy miért éppen ezzel az emberrel kell neki találkoznia. Mia akár kísérleti nyúlnak is érezheti magát. De nem bánom, győzzön meg az ellenkezőjéről. Jó éjt, adja át üdvözletemet a borosüvegek polcának! Ha lezártuk a „Mia-ügyet”, akkor ihatunk megint egy pohár bort az egészségünkre. Mit szól hozzá, Emmi? 87

Másnap Tárgy: Mia Halló, Leo, hogy van? Rettenetes ma a hőség. Nem is tudom, mit vessek le még magamról. Hord maga tulajdonképpen rövidnadrágot és sarut? Pólót hord inkább, vagy tökéletesen vasalt inget? Hány gombot nem gombol be a nyakán? Farmert vagy kényelmes, bő nadrágot visel, esetleg (- hm – ) bermudai? Milyen erős napsütésben tesz fel napszemüveget? Szőrös az alsó karja? És a melle? Jó, jó, ezt most inkább abbahagyom. Amit tulajdonképpen közölni akartam: felhívtam Miát. Elvileg nagyon szívesen találkozna magával valamikor egy kávéra. Miért is ne? – mondta. De szeretné, ha maga hívná fel. (Amit természetesen nem fog megtenni.) Mia ugyanis azt hiszi, hogy maga egyáltalán nem akar vele megismerkedni, és hogy ez az egész inkább a barátnőjének, Emminek a magánakciója, hogy kerítsen a Leónak egy nőt. Ezenkívül szeretné tudni, hogy maga hogy néz ki. Mondtam neki, hogy szerintem csúnyának nem csúnya. De én tulajdonképpen csak a húgát láttam… Hát igen, kicsit körülményes ez az egész. Valószínűleg nem lesz belőle semmi! Vészelje át jól ennek a nagyon meleg napnak a legforróbb perceit! Emmije Két és fél óra múlva Vá: Kedves Emmi, ami a kérdéseit illeti: köszönöm, elég jól vagyok. Rettenetes a hőség, valóban! Amikor azt írja, hogy „nem is tudom, mit vessek le még magamról”, akkor, ha nem tévedek, azt szeretné, képzeljem magam elé az Emmit, aki nem is tudja, mit vessen le még magáról. Megnyerte a játszmát: elképzeltem! Rövidnadrágot csak a tengerparton viselek. (De itt nincs olyan, nem igaz?) Sarut tulajdonképpen soha nem hordok, de ha akarja, beszerzek egyet – az első randevúnkra. Hogy pólót-e vagy inget? Mindkettőt, gyakran egymás fölött. Nyitott gallér? Időjárásfüggő. Pillanatnyilag egyáltalán nincs begombolva az ingem, úgysem lát senki. A nadrágok? Inkább farmer, mint bő nadrág. Bermuda? Majd csak az első találkozásunkkor, Emmi, amennyiben az nyáron (az elkövetkezendő évek egyik nyarán) lesz. Napszemüveg? Ha süt a nap. Szőrzet? Fejen, állon, halántékon, karon, lábon, mellen… jócskán összejön belőle. Ja igen, ami Miát illeti: kérem, adja meg a telefonszámát! Szép, forró órákat, Leója 45 másodperc múlva 88

Re: Micsoda? Tényleg fel akarja hívni Miát? Még mindig azt hiszi, hogy blöffölök, igaz? Tessék, itt van: 0773/8636271. Mia Lechberger. Most elégedett?

Másfél óra múlva Vá: Köszönöm, Emmi. Hogy egy május végi nap ilyen izzasztó legyen… Most elrepülök Budapestre egy kétnapos kongresszusra. Ahogy visszajöttem, jelentkezem. Igyekezzen kellemesen tölteni az idejét, Emmi. Szeretettel, Leo Két nap múlva Tárgy: nincs Halló, Leo, visszajött már? Találja ki, kivel beszéltem ma reggel telefonon. És találja ki, hogy az illető hölgy mit mondott. „Felhívott az e -mailbarátod. Úgy meglepődtem, hogy mindjárt ki akartam nyomni. De olyan helyes volt! Ilyen egy udvarias, kedves, kicsit félénk, szerete tre méltó… blablabla, blablabla… És micsoda kellemes hangja van! És milyen intelligensen beszél!” Leo, Leo, maga aztán mindent bevetett. El kell ismernem, nem hittem volna, hogy tényleg felhívja Miát. Jó mulatást kívánok a holnapi találkozójukhoz! Mia egyébként megkérdezte, hogy nem akarok-e elmenni én is. Mire én azt válaszoltam, hogy az NEKI, Leónak, aligha tetszene. Az ő számára én inkább csak képzeletbeli személy vagyok, olyan nő, akinek háromféle arca van, amelyek közül egyet sem ismer, ezért nem is akar a három közül az egyiknél lehorgonyozni. Eltaláltam, igaz? Szeretettel, Emmi Három óra múlva Vá: Halló, Emmi, igaz, hogy visszajöttem, de nagy rohanásban vagyok. A barátnője, Mia tényleg nagyon szimpatikusnak tűnt a telefonban. Jelentkezem, Leo Ui.: Emmi, nem kell személyesen megjelennie. Feltételezem, hogy Mia amúgy is beszámol majd magának azon melegében a randevúnk minden apró részletéről. Tizenkét perc múlva 89

Re: Leo, maga az utóbbi időben olyan hamiskás! Fogalmam sincs, hogy ezt miként értékeljem. Mindenesetre: sok sikert! Emmi. Majd még látjuk egymást! (Egy másik életben.)

90

Hatodik fejezet Három nap múlva Tárgy: nincs Halló, Leo, jól van? Szeretettel, Emmi Negyedóra múlva Vá: Halló, Emmi, igen, egész jól. Hát maga? Leo Nyolc perc múlva Re: Szintén egész jól vagyok, köszönöm. Csak ne lenne ez a hőség. Hát normális ez? Május vége van. 35 fok májusban – előfordulhatott régebben ilyesmi? Nem, nem fordulhatott elő. És különben? Amúgy minden rendben? Húsz perc múlva Vá: Igen, köszönöm, Emmi, amúgy minden a legnagyobb rendben. Igaza van, 35 fok meleg régebben csak július végén, augusztus elején volt, akkor is csak egy-két napig tartott, nem tovább. Na, egye fene, eltarthatott négy-öt napig is. De nem májusban! Higgye el, hogy ez a felmelegedés, ez még igen forró téma lesz. Ez nem a klímakutatók figyelemfelkeltő akciója. Hozzá kell szoknunk, hogy a nyarak egyre melegebbek lesznek. Gondolom én. Három perc múlva Re: Úgy van, Leo, a hőmérséklet-ingadozások egyre nagyobbak lesznek. És mivel tölti ezeket az első meleg napokat és estéket?

91

Tizennégy perc múlva Vá: És egyre nagyobb és hevesebb zivatarok jönnek. Hegyomlások, árvizek. Aztán meg következik a szárazság. Tudja, mit jelent ez? Egyelőre még kiszámíthatatlanok a klímaváltozás gazdasági és környezeti hatásai. Öt perc múlva Re: Hawaii ananász az Alpokban. Apuleiában kötelező lesz a hólánc használata. Rizsföldek a Feröer szigeteken. Fagyálló-árusító helyek Damaszkuszban. Tevetelepek Murmanszkban. Jachtklubok a Szaharában. Tizennyolc perc múlva Vá: És a skót felföld sziklafennsíkjain hamarosan tükörtojást lehet majd sütni tűz nélkül, már amennyiben a tyúkok automatikusan nem grillcsirkék lesznek, és még télen is – jó esetben – főtt tojást tojnak. Két perc múlva Re: Leo, ebből elég. Hát jó, feladom. Milyen volt? És most nagyon, nagyon kérem, hogy csak azt az egyet ne kérdezze: „Mi volt milyen?” Ne pazaroljuk a betűket! Jó? Tizenhárom perc múlva Vá: A vasárnapi randevúra gondolt, Miával? Kellemes volt! Sőt, nagyon kellemes. Köszönöm az érdeklődését. Egy perc múlva Re: Mit jelent az, hogy „vasárnapi randevú”? Csak nem volt már egy hétfői is? Nyolc perc múlva Vá: De igen, Emmi, furcsa módon már mindjárt tegnap este megint találkoztunk. Egy olasz étterembe mentünk. Ismeri a La Speziát a 92

Kenienstrassén? Nagyon szép, árnyas kerthelyisége van. Ebben a hőségben egyenesen ideális. És főleg: nagyon csöndes, elegáns hely, jó a zene, és nagyszerű piemonti boruk van. A La Speziát nagyon tudom ajánlani. 50 másodperc múlva Re: Szikrázott a levegő? Tizennyolc perc múlva Vá: Hogy szikrázott-e? Mindig ezek a műszaki kifejezések! A legjobb, ha egyenesen Miát kérdezi meg. Hiszen még mindig az egyik legjobb barátnője. Sőt, Mia szerint ő a maga legjobb barátnője. Emmi, most sajnos be kell fejeznem. Folytassuk holnap, jó? Jó éjszakát. Remélem, nincs nyomasztó hőség a hálószobájában. Három perc múlva Re: De hiszen még egyáltalán nincs késő. Van valami dolga? Megint Miával találkozik? Ha ma is találkoznak, üzenem, hogy hívjon fel. Én ugyanis nem tudom elérni. Szép, forró éjszakát, jó szórakozást, Emmi És még egy tipp: feltétlenül hozza szóba a „felmelegedés” témáját. Olyan érdekfeszítően tud beszélni erről, hogy Mia biztosan órákig elhallgatná. Két perc múlva Vá: Miával csak holnap találkozom. Ma egyszerűen kész vagyok, és lefekszem időben. Jó éjt, most kikapcsolok. Leo 30 másodperc múlva Re: Joccakát! Három nap múlva Tárgy: nincs Halló, Emmi, maga is épp kinéz most az ablakon? Félelmetes, nem? Én egyenesen úgy érzem, hogy egy zivatar, amikor jég is esik, felér egy világvégével. Különös, okkersárga fátyol vonja be az eget, hirtelen 93

sötétszürke függöny ereszkedik le elé, koppannak a milliárdnyi kis fehér kavicsok filmnek a címe, amelyikben teknősbékák potyognak az égből, akár a záporeső? Nem Leo

aztán egyre gyorsabban a kövezeten. Mi is annak a vagy békák vagy tyúkok látta véletlenül? Szeretettel,

Másfél óra múlva Re: Állatfarm. A békakirály. Kentucky Fried Movie. Leo, egyszerűen megőrjítenek az ilyen hangulatos, természetfilmeket idéző e-mailek, három nap hallgatás után! Kérem, keressen erre más címzettet. Nem azért voltam hű magához egy fél éven át a postafiókja útján, nem azért töltöttem el heteken és hónapokon át x órát magával, hogy most holmi felhőszakadásról és az eget elfátyolozó, okkersárga fényről csevegjünk. Ha magáról akar közölni valamit, akkor közölje. Ha rólam akar megtudni valamit, akkor kérdezzen. De az időjárásról folytatott párbeszédre sajnálom az időt. Mia úgy elcsavarta a fejét, hogy már csak az égből hulló, borsó nagyságú jegeket látja? És még néhány kérdés, ha már itt tartunk: ráparancsolt, hogy a továbbiakban egy szóval se említse nekem a randevúikat? Mit jelentsen ez, hogy akár egy kamasz, megtiltja a tájékoztatást? Mire ez az ostoba titkolódzás? Mi ez a gyerekes játék? Ezzel alaposan elveszi a kedvemet a további beszélgetéstől. Nagyon őszintén mondom. Isten vele. Emmi Két óra múlva Vá: Kedves Emmi, Miát még egy hete sem ismerem. Négyszer találkoztunk. Egyből megtetszettünk egymásnak. Remekül megértjük egymást, minden tekintetben. De még nem látható előre, hogy alakulnak majd a do lgok. És még túl korai volna kirukkolni vele. Érti, mire gondolok? Miának és nekem először tisztába kell jönnünk azzal, hogy mit érzünk egymás iránt, mi az, ami az érzelmeinket illetően csupán abból a különös helyzetből adódott, ahogy megismerkedtünk. Mi az, ami csak a pillanatnak szól, és mi az, ami hosszabb távra? Ezeket a kérdéseket kinek-kinek magának kell megválaszolnia. Ezért hát arra kérem, Emmi, legyen türelemmel. A történet későbbi szakaszában majd mindent elmesélek. És ami Miát illeti, valószínűleg ő is hasonlóan érzi magát, éppen azért, mert a maga legjobb barátnője. Adjon nekünk egy kis időt. Remélem, megértő lesz. Szeretettel, Leo 94

Tíz perc múlva Re: Kedves Leo, mivel (most) se nem láthat, se nem hallhat, elárulok valamit: a következőket nagyon nyugodtan, nagyon higgadtan, lassan, megfontoltan, egyáltalán nem felháborodottan és nem kiabálva vagy agresszíven, nem, egyáltalán nem így mondom, sőt, az alábbi szavaimmal legmélyebb csodálatomat fejezem ki a lehető legnyugodtabban. Leo, soha, de soha ilyen rohadt e-mailt még nem kaptam magától, mint amilyet az előbb volt bátorsága elküldeni. Agyő. Negyedóra múlva Vá: Igazán sajnálom, Emmi. Akkor jobb, ha szünetet tartok az e-mailezésben. Ha majd megint hajlandó lesz a „külvilága” szócsövével érintkezésb e lépni, akkor jelentkezzen csak bátran. Minden jót, Leo Öt nappal később Tárgy: vágyom (…) Halló, Leo, hogy „alakulnak a dolgok”? Sikerült már egy kicsit szétválogatniuk az érzelmeiket, magának és Miának? Tudják már, hogy mi az, ami „csak a pillanatnak szól”, és mi „hosszabb távra”? Sikerült már néhány kérdést „kinek-kinek megválaszolnia saját magának”? Ó, annyira vágyom a régi Leo után, aki azt mondta, amit mondania kellett, és aki megérezte, hogy mit kell éreznie. Annyira vágyom rá!!! Szép napot, Emmi UI: Rólam és Miáról feltehetőleg informálódott. Miután észleltem, hogy nyilvánvalóan már Mia sem tudja, mit mondjon nekem, megkértem, hogy Leo Leiket tekintse tabutémának kettőnk között. Három óra múlva Vá: Kedves Emmi, az utolsó megjegyzése tapintatosan visszafogott volt. Ha jól tudom, néhány nappal ezelőtt azt mondta a barátnőjének, Miának a telefonba, hogy „vagy mindent elmesélsz magadról és Leóról, vagy semmit. Az utóbbi esetben azt javaslom, hogy sokéves barátságunkban most tartsunk néhány hónap megérdemelt szünetet.” Emmi, mi van magával? Nem értem. MAGA volt az, aki Miát és engem összehozott. MAGA akarta mindenáron, hogy megismerjem Miát. MAGA látta 95

kettőnkben az álompárt. Akkor most miért ilyen cinikus és rosszindulatú? Túlságosan is biztos volt Leóban, a lelki élete kiegészítőjében, a családon kívüli tulajdonában? Most dühös, mert azt hiszi, hogy a legjobb barátnője elvette magától a virtuális tulajdonát? Emmi, én hónapokon át senkihez nem álltam közelebb, mint magához. És boldog voltam (és vagyok), hogy nem sikerült „fizikailag” találkoznunk. Mindaddig, amíg olyannak láthatom, amilyennek látni szeretném, mindegy, hogy hogy néz ki. Hálás vagyok, amiért nem kell megtudnom, hogy a valóságban másvalaki, mint „az én e-mail-regényem hősnője, Emmi”. Ott maga tökéletes, a legszebb a világon, ott senki nem érhet a nyomába. De Emmi, épp ezért, számunkra nincs tovább. Minden más a kettőnk képernyőjén kívül játszódik le. Mia a legjobb bizonyíték erre. Hogy őszinte legyek, eleinte meglehetősen bántott, hogy vele akar összehozni. Hogy hajlandó voltam találkozni Miával, az inkább tiltakozás volt magával szemben, Emmi. De aztán egyből megértettem, mi a különbség maga és őközötte. Maga, Emmi, még a pianínójáról sem mer beszélni, mert annak abszolút semmi keresnivalója az én világomban. Mia azonban fél méterre ül tőlem egy apró asztalka fölé hajolva, és a kanálból ügyesen a villájára csavarja a pestós spagettit. Ha fejét oldalra fordítja, akkor érzem, hogy a mozdulatától meglebben a levegő. Egyszerre láthatom, hallhatom, érinthetem, érezhetem az illatát. Mia a valóság. Emmi a fantázia. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Szép estét kívánok. Leója Fél óra múlva Re: A pianínóm fekete, téglatest alakú, és nagy része fából készült. A t eteje vízszintesen előreugrik. Ha az ember felhajt egy fekete, elöl lekerekített fedelet, akkor előtűnnek a billentyűk, feketék és fehérek. Tulajdonképpen kívülről kellene tudnom, hogy hány billentyűje van, de sajnos meg kell számolnom őket. Később is ráérek megmondani, hogy pontosan mennyi? Mindenesetre a fehér billentyűk nagyobbak, és több is van belőlük. Ha leütök egy billentyűt, akkor fent megszólal egy hang. Soha nem tudni egészen pontosan, hogy honnan jön. Amikor az ember zongorázik, nem tud rendesen utánanézni. De ennél sokkal fontosabb a hangzás. Ha egy bal oldali billentyűt ütök le, akkor a hang inkább mély. Minél inkább jobbra van a billentyű, amelyet leütök, annál magasabb lesz a hang. Ha többször egymás után más és más fekete billentyűt ütök le, akkor egyszerű kínai dallam keletkezik, valamiféle távol-keleti gyermekdal. Ha azt akarja, hogy többet áruljak el a fehér billentyűkről, és arról, hogy mit 96

lehet csinálni velük, akkor kérem, tudassa velem. De azt hiszem, ezennel elmondtam magának a legfontosabb tudnivalókat a pianínómról. Látja, mertem beszélni róla! Odaadó híve, Emmi Öt perc múlva Vá: Ez szép volt, Emmi. Azt hiszem, már van némi fogalmam a pianínójáról. Igen, valósággal látom magam előtt. És maga, Emmi, ott ül előtte, és számolja a billentyűket. Köszönet a látványért! Jó éjt Egy óra múlva Re: Halló, Leo, megint én. Még nem vagyok álmos. Alapjában véve sajnos nem tudom, mit is mondjak. Egyszerűen csak szomorú vagyok. Azt hittem, Mia fizikailag is közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ehelyett nyilvánvalóan egyre jobban eltávolít. És ezért még csak nem is haragudhatok rá, hiszen az én ötletem volt az egész. Őszinte leszek: igaz ugyan, hogy azt kívántam, ismerkedjenek meg, de összehozni nem akartam magukat. Számomra maguk minden voltak, csak nem „álompár” (és ez most is így van). Igaza van, nagyon is biztos voltam magában, Leo. Azt hittem, hogy ismerem. Nem tartottam lehetségesnek, hogy beleszeret Miába. Mia kétségtelenül nagyon mutatós. De úgy nagyjából éppen az ellentétem. Ő sportlady, erős, szívós, izmos. Minden porcikája kidolgozott. Neki valószínűleg még a hónaljszőrzete is izomból van. A mellkasától nem látni a mellét. És a napsütötte bőre merő finomított kókuszdióolaj. Mia maga az életre kelt fitneszideál. Neki a szex biztosan nem más, mint párosan végzett fekvőtámaszok sora, és edzés a medenceizmainak erősítésére, némi megszakításokkal, amelyeknek a ritmusát a csúcsra érve a levegő ütemes kifújása határozza meg. Ő a szörfdeszka, a léböjtkúrák és a New-York-i maraton szerelmese. De soha nem lesz a Leóé – legalábbis így gondoltam. Magát, Leo, egész másmilyennek tartottam. Ha Miát kívánja, az azt jelenti, hogy én nem kellek. Vajon megérti-e, hogy ez elszomorít? Tíz perc múlva Vá: Ki mondja, hogy kívánom Miát? Ki mondja, hogy Mia kíván engem? Két perc múlva Re: 97

Na, álljon meg a menet: maga! Maga! Maga mondta! És ahogyan mondja! Borzalmasan! És nem is fejezhető ki borzalmasabban, mint ahogy az undorító, visszataszító tisztába-kell-jönnünk-az-érzelmeinkkel emailjében mondja. Idézem: „Sok mindenben remekül megértjük egymást.” Jaaaaaj – ezt nem hittem volna magáról. Öt perc múlva Vá: Pedig így van. Mia meg én sok mindenben kitűnően megértjük egymást. Ebben egyetlen szó hazugság nincs. Például, kedves Emmi Rothner, remekül megértjük egymást Miával a magáról alkotott véleményünkben, abban, amit magáról gondolunk, és ahogy értékeljük! Három perc múlva Re: Csak azt ne mondja, hogy nem feküdt le vele. Négy perc múlva Vá: Emmi, most megint egy férfi bőrébe bújik bele, eltaláltam? Maradjon csak a témánál! Semmi jelentősége annak, hogy lefeküdtem-e Miával vagy sem. 55 másodperc múlva Re: Még hogy nincs jelentősége?! Az én számomra igenis van. Aki lefekszik Miával, az soha nem fog lefeküdni velem, még elméletben sem. Ehhez ragaszkodom. Két perc múlva Vá: Ne alacsonyítsa le a kapcsolatunkat mindig csak arra, hogy hébe-hóba és elméletileg lefeküdtünk egymással. Még hogy elméletileg hébe-hóba lefeküdt velem? Ezt most hallom először. De jól hangzik! Egy perc múlva Vá: Erről jut eszembe: lefekvés. Ezúttal merőben testileg: Jó éjt, Emmi. Hajnali két óra van. 98

30 másodperc múlva Re: Igen, csodálatos, mint a régi szép időkben. Jó éjt, Emmi Másnap reggel Tárgy: szexről egy szót se Jó reggelt, Leo. Tulajdonképpen mi is az, amit mindketten, Mia meg maga, egyetértésben gondoltak rólam? Mit mesélt rólam Mia? Tudja már, hogy a három, 37-es lábú Emmi közül melyik vagyok? Remélem, az az Emmi, akiről a húga azt mondta: „Lehet, hogy ebbe fogsz beleszeretni.” Másfél óra múlva Vá: Emmi, lehet, hogy nem hiszi el, de mi nem a külsejét, hanem a lelkét vettük szemügyre. Miának az első percben a tudomására hoztam: nem vagyok rá kíváncsi, hogy maga hogy néz ki. Mire ő azt válaszolta: Pedig nagy kár! (Mia tényleg jó barátnő!) Természetesen ő is tudta, hogy magának esze ágában sincs azt kívánni, hogy ő meg én összejöjjünk. Mindketten eleve tisztában voltunk a nekünk szánt szereppel. Tíz perce ültünk egymással szemben, és máris szövetségesek voltunk Emmi Rothnerrel szemben. Tizenkét perc múlva Re: És aztán, a kedvemért, egymásba szerettek. Egy perc múlva Vá: Ezt ki mondja? Nyolc perc múlva Re: Nem más, mint Leo Leike: „Mia azonban fél méterre ül tőlem egy apró asztalka fölé hajolva, és a kanálból ügyesen a villájára csavarja a pestós spagettit.” Ó, mi szép! „Ha fejét oldalra fordítja, akkor érzem, hogy a mozdulatától meglebben a levegő.” Mily megható! „Egyszerre láthatom, 99

hallhatom, érinthetem, érezhetem az illatát. Mia a valóság.” Ezt a dagályosságot! Tudja, Leo, Marlenét még csak megbocsátom. Őt régebbről ismeri, mint engem, és így előjogai vannak. De amikor Mia fordítja oldalra a fejét, és maga érzi, hogy ettől meglebben a levegő, akkor erről hallani se akarok. Én is szeretném egyszer oldalra fordítani a fejem, amitől meglebben Leo mester orra előtt a levegő. (Jól van, a „mestert” most visszavonom.) Mit tud a Mia meglebbent levegője, amit az enyém nem? Higgye el, én is remekül meg tudom lebbenteni a levegőt, ha oldalra fordítom a fejem. Húsz perc múlva Vá: A házasságáról is beszélgettünk, Emmi. Három perc múlva Re: Tényleg? Már megint a kedvenc témájával jön? És mit mesélt róla Mia? Elmondta, hogy ki nem állhatja Bernhardot? Negyedóra múlva Vá: Nem, azt semmiképpen. Csak jót mondott róla. Azt mondja, hogy a maguké mintaházasság. Hogy hihetetlen, de tökéletesen működik. Azt mondja, hogy amióta Emmi Bernhard társául szegődött, Emminek nincs gyönge pontja. Egyszerűen nem lehet belekötni. Ha valahol feltűnik Bernhard-dal és a két gyerekkel, mindenki úgy érzi, hogy az ideális család jelent meg. Mindenki mosolyog, mindenki kedves, mindenki boldog. A férje és maga szavak nélkül is megértik egymást, csendes harmóniában élnek. Sőt még a gyerekek is egymást átölelve üldögélnek. Abszolút idill. A barátaik, miután maguk meglátogatták őket, jól teszik, ha bejelentkeznek néhány ülésre a pszichológusukhoz – állítja Mia. Mert hirtelen elbizonytalanodnak, hogy talán hibát hibára halmoznak a családi életükben. Hogy kudarcot vallottak az egész vonalon. Mert általában olyan partnerünk van, aki vagy nem áll mellettünk, vagy már nem áll nekünk jól. (Vagy mind a kettő.) Vagy olyan gyerekeink, akik terrorizálnak bennünket. Vagy mind a három együtt. Vagy se az egyik, se a másik, se a harmadik – ugyanis nincs senkink. Mint neki, Miának – mondja Mia. És ezt csakis akkor érzi nyomasztónak, ha E mmivel hasonlítja össze magát. 100

Tizennyolc perc múlva Re: Igen, tudom, hogy Miának mi a véleménye rólam, a házasságomról, a családi életemről. Ki nem állhatja Bernhardot, mert úgy érzi, Ber nhard elvett tőle valamit: engem, a legjobb barátnőjét. Igen, a fene egye meg, Mia szenved tőle, hogy nekem egyszerűen nem olyan rossz, mint neki. Már nem annyira rossz, hogy a vállán sírjam ki magam. Egyoldalú lett a barátságunk. Régebben voltak közös témáink, közös bosszúságaink, közös ellenségeink – például a férfiak és a hibáik. Ezekből annyi volt, hogy kötetekre valót tudtunk mesélni egymásnak, volt bőven, miről. Bernhard óta ez megváltozott. A legjobb akarattal se tudok rosszat mondani róla. Semmi értelme mesterségesen feldühíteni magam jelentéktelen dolgok miatt, csak azért, hogy Mia úgy érezze, hasonló cipőben járunk. Az életünk pillanatnyilag homlokegyenest ellenkező irányt vett. Ez a probléma Mia és köztem. Öt perc múlva Vá: Mia azt mondja, hogy mindössze egyvalami nem illik bele Rothnerék tökéletes családi idilljébe. Legalábbis arra nem talál magyarázatot. Annak ellenére, hogy már sokszor beszélgettek erről. 50 másodperc múlva Re: Miről? 40 másodperc múlva Vá: Rólam. 30 másodperc múlva Re: Magáról? Negyedóra múlva 101

Vá: Igen, rólam, rólunk, Emmi. Mia nem érti, hogy miért ír nekem úgy, ahogy ír, amit ír, amilyen gyakran ír, és így tovább. Nem érti, miért olyan fontos magának a kapcsolatunk. Azt mondja, Emminek nem hiányzik semmi, az égvilágon semmi. Ha bármi baja van, akkor tudja jól, mindig eljöhet hozzám vagy valamelyik másik barátnőjéhez. Ha önbizalomra van szüksége, elég, ha egyszer végigsétál egy belvárosi utcán. Ha flörtölni akar, akkor elég, ha számokat osztogat a korzón a pasiknak, és aztán szép sorjában felhívja őket. Ehhez nincs szüksége idő- és energiarabló, emaileket írogató, állandó partnerre. Igen, Miának fogalma sincs, hogy mire kellek én magának, Emmi, hogy mire vagyok használható. Két perc múlva Re: Maga sem tudja, Leo? Kilenc perc múlva Vá: De. Már sejtem, és szaván is fogom. Megpróbáltam Miának elmagyarázni, hogy Emmi számára én afféle „külvilág” vagyok, afféle külső támaszpont, egy kis kiruccanás a családi hétköznapokból. És az az ember vagyok, aki a maga valójában tiszteli és szereti, anélkül hogy jelen volna. Emminek nem kell mást tennie, csak írni. Egyébként Miát egyáltalán nem elégítette ki ez a magyarázat. Azt mondta, Emminek nincs szüksége kiruccanásra. Egy „kiruccanás” kedvéért soha nem áldozna ennyit. Ha Emmi áldoz valamire, akkor „akar” valamit. És ha Emmi akar valamit, akkor az nem kevés. Ha Emmi akar valamit, akkor a teljességet akarja. Három perc múlva Re: Lehet, hogy Mia mégsem ismer olyan jól, Leo. Mi az a „teljesség”, amit én akarhatnék magától? Még csak pestós spagettit sem ettünk együtt soha. Még csak a fejemet se fordítottam soha oldalra, hogy meglebbenjen a levegő, amit maga megérezhetett volna, kedves Leo. Ebben, mint tudjuk, Mia barátnőm lekörözött valamelyest. Egyáltalán nem akarom tudni, hogy maguk ketten mennyivel jutottak közelebb a „teljességhez”, mint én. Egy perc múlva Vá: 102

Örülök, hogy kivételesen most az egyszer nem akar tudni valamit.

50 másodperc múlva Re: Tehát magánál mennyivel került közelebb Mia a „teljességhez”? Két perc múlva Vá: Attól függ, ki mit ért „teljességen”. 55 másodperc múlva Re: Na látja, Leo, ezek a maga híres válaszai, amelyek megmagyarázzák, miért töltök olyan sok időt azzal, hogy magának írok. Nyugodtan mesélhet erről Miának, a barátnőmnek. Mikor találkoznak megint? Ma? Három perc múlva Vá: Nem, ma kollégák hívtak meg vacsorára. Hamarosan készülődnöm kell. Szép estét kívánok, Leo 45 másodperc múlva Re: És nem viszi magával Miát? Tehát ezek szerint mégsem kerültek olyan közel a „teljességhez”. Egy perc múlva Vá: Olyan közel nem, ha ez megnyugtatja. 40 másodperc múlva Re: Megnyugtat. 50 másodperc múlva Vá: 103

Emmi! Emmi! Emmi!

Másnap Tárgy: Mia Jó napot, Leo, holnap találkozom Miával. Üdv. Emmi Tíz perc múlva Vá: Halló, Emmi, az nagyon jó lesz magának is, Miának is. Szintén üdv. Leo 50 másodperc múlva Re: Más mondanivalója nincs? Húsz perc múlva Vá: Mire gondolt, Emmi? Azt várja, hogy pánikba essek? Emmi, ma nincs szülői értekezlet, nem lógtam az iskolából, Mia nem a tanárnőm, és maga, Emmi, nem a mamám. Tehát nincs mitől félnem. Három perc múlva Re: Leo, ha maga Miával – tudja, mit csinált –, akkor azt inkább ma szeretném megtudni, és magától, mint Miától, holnap. Tehát? Elmondja? Négy perc múlva Vá: Hogy lefekszem-e Miával? Mia talán egyáltalán nem akarja, hogy maga tudja, ha tényleg ez a helyzet. Másfél perc múlva Re: MAGA nem akarja, hogy tudjam. De pechje van, Leo! Tudom! Ahogy maga ír, úgy csak az ír, aki lefekszik Miával. Tizenhárom perc múlva 104

Vá: És az a maga számára katasztrófa volna? Felbolygatná a „külvilágát”? Vagy egyszerűen csak a régi, gyerekkori játékot játssza: ha valami nem lehet az enyém, akkor az ne legyen a legjobb barátnőmé se? Négy perc múlva Re: Leo, maga szerintem túl éretlen ehhez a témához. Inkább hagyjuk. Töltse a napot kellemesen. A legközelebbi viszont-olvasásra. Emmi Tíz perc múlva Vá: Volt már ennél jobb hangulatban is, kedvesem. Hát akkor a legközelebbi viszontolvasásra. Másnap Tárgy: Mia Leo, találkoztam Miával! Fél óra múlva Vá: Tudom, Emmi, előre bejelentette. Két perc múlva Re: Nem kíváncsi rá, milyen volt? Négy perc múlva Vá: Jó kérdés. Két válasz között választhatok: 1. Mia majd elmondja, vagy 2. maga, Emmi, amúgy is rögtön elmondja. A másodikat választom. Egy perc múlva Re: Mellétrafált, kedvesem! Kérdezze meg Miát, hogy milyen volt. Kellemes délutánt. Hét óra múlva 105

Vá: Jó éjszakát, Emmi, ez ma nagyon gyenge performance volt. Másnap Tárgy: Emmi? Kedves e-mailező társam, csak nem sértődött meg? Ha igen, akkor miért? Mia mondott volna magának valamit, amit nem szívesen hallott? Két és fél óra múlva Re: Leo, maga pontosan tudja, hogy mit mondott el Mia. Azt is pontosan tudja, hogy Mia mit NEM mondott el: „Igen, Leo nagyon rendes. Igen, jól megértjük egymást. Igen, többször is találkoztunk. Igen, néha meglehetősen soká együtt maradunk (mosoly, kuncogás). Igen, tényleg nagyon oké (széles mosoly). Igen, ilyen férfi lenne az (sóhaj), akit az ember el tudna képzelni magának (lelkesedés)… De Emmi, hiszen tökmindegy, hogy szeretkezünk-e! Nem ez a döntő!… Jaj, Emmi, miért kell mindig előhozakodnod a szexszel?” És így tovább. Drága Leóm, ez nem a valóságos Mia. Mia, ha elemében van, órák hosszat képes beszélni a szexről! Közben részletesen leír minden izmot, amely az aktushoz szükségeltetik, vagy bármi módon részese a dolognak, legyen akár csak szemlélője (netán hallgatója). Mia képes egyetlenegy, öt másodpercig tartó orgazmust sportorvosi szempontból akár hét, kalóriafelhasználási táblázattal ellátott munkafázisra felosztani, amelyek alkalmanként egy-egy órás előadást igényelnek. Ez Mia. És tudja, hogy ki az, aki nem Mia? „Jaj, Emmi, miért kell mindig előhozakodnod a szexszel?” Ez 0 százalék Mia, viszont 100 százalék Leo Leike. Leo, mit tett vele? És miért? Az én bosszantásomra? Tizenhárom perc múlva Vá: Nem kérdezte magától Mia, hogy miért érdekli olyan őrülten, hogy szeretkeztem-e vele? Nem mondta magának, hogy hiszen ő sem kérdezi, milyen gyakran szeretkezik a maga Bernhardjával? (Jó, jó, a „Ber nhardját” visszavonom, legyen csak Bernhard.) Mia nem kérdezte meg, hogy tulajdonképpen mit akar tőlem? Megkérdezte, eltaláltam? És mit válaszolt rá, Emmi? 50 másodperc múlva 106

Re: E-maileket akarok kapni tőle. (De nem ilyeneket.)

Másfél perc múlva Vá: Néha nem válogathat az ember. Három perc múlva Re: Irtózom attól, hogy válogatnom kelljen. Azt akarom, hogy csak szépek legyenek. Régebben, Leo, olyan szép e-maileket írt nekem. Mióta lefeküdt Miával, csak kerülgeti a dolgokat, mint macska a forró kását. Jó, elismerem, én is hibás vagyok, nem lett volna szabad összehoznom Miával. Ez egyszerűen balfogás volt. Nyolc perc múlva Vá: Kedves Emmi, Mia ide vagy oda, ígérem, hogy egyszer majd megint kap tőlem egy szép e-mailt. Ma már nem megy. Színházjegyünk van. Nem, nem Miával megyek, hanem a húgommal és néhány barátunkkal. Szép estét, Leo. És adja át üdvözletemet a zongorájának. Öt óra múlva Re: Hazajött már a színházból? Ma nem tudok aludni. Meséltem már magának az északi szélről? Ha nyitva az ablakom, nem bírom az északi szelet. Jó volna, ha írna még néhány sort. Csak annyit: „Akkor csukja be az ablakot.” Mire én azt válaszolom: „Csukott ablaknál nem tudok aludni.” Öt perc múlva Vá: Fejjel az ablak felé fekszik? 50 másodperc múlva Re: 107

LEO!!! Igen, fejjel ferdén az ablak felé. 45 másodperc múlva Vá: És ha 180 fokos fordulatot tenne, és lábbal lenne ferdén az ablak f elé?

50 másodperc múlva Re: Nem lehet, hiányozna a kis éjjeliszekrényem a lámpával. Egy perc múlva Vá: Az alváshoz nem kell olvasólámpa. 30 másodperc múlva Re: Ahhoz nem, de az olvasáshoz igen. Egy perc múlva Vá: Akkor olvasson, aztán forduljon meg, és aludjon el, lábbal az ablak felé. 40 másodperc múlva Re: Ha megfordulok, kimegy az álom a szememből, és megint kénytelen leszek olvasni, hogy el tudjak aludni. És akkor megint nincs ott az éjjeliszekrény az olvasólámpával. 30 másodperc múlva Vá: Megvan! Húzza az éjjeliszekrényt az ágy másik oldalára. 35 másodperc múlva Re: Nem lehet, rövid a lámpa zsinórja. 40 másodperc múlva 108

Vá: Kár, nekem van egy hosszabbítóm. 25 másodperc múlva Re: Küldje át e-mailen. 45 másodperc múlva Vá: Oké, csatolt fájlban átküldőm. 50 másodperc múlva Re: Köszönöm, megkaptam. Remek hosszabbító, végeérhetetlen hosszú. Mindjárt be is dugom. 40 másodperc múlva Vá: De vigyázzon, nehogy éjszaka megbotoljon benne! 35 másodperc múlva Re: Dehogy, mélyen hosszabbítójának.

alszom

ma,

köszönet

érte

magának

és

a

Egy perc múlva Vá: Akkor hát fújhat az északi szél, ahogy csak akar! 45 másodperc múlva Re: Leo, nagyon, nagyon kedvelem magát! Maga fantasztikus gyógyír északi szélre! 30 másodperc múlva Vá: Én is nagyon kedvelem magát, Emmi. Jó éjt. 109

25 másodperc múlva Re: Jó éjt. Álmodjon szépeket. Másnap este Tárgy: nincs Jó estét, Emmi. Ma arra várt, hogy én írjak először, eltaláltam? Öt perc múlva Re: Leo, én szinte mindig arra várok, hogy maga írjon először, de általában hiába. Ezúttal kivártam. Jól van? Három perc múlva Vá: Igen, jól vagyok. Épp most beszéltem Miával. És elhatároztuk, hogy elmondunk magának mindent, ha egyáltalán még kíváncsi rá. Nyolc perc múlva Re: Hogy kíváncsi vagyok-e rá, azt majd csak utólag fogom tudni. Mindenesetre olyan hivatalos hangon jelentette be, hogy egyáltalán nem tartom valószínűtlennek, hogy utólag majd azt mondom: tulajdonképpen nem is akartam tudni. Ha tehát szerelmi történet lesz, amelyhez áldott állapot, velencei utazás és kitűzött esküvő tartozik, akkor inkább kíméljen meg tőle. Ma már veszekedtem egy sort az egyik megrendelőmmel. Azonkívül közelednek a nehéz napjaim. Négy perc múlva Vá: Nem, szó sincs szerelmi történetről. Soha nem is volt. És őszintén csodálkozom, hogy kételkedett ebben, méghozzá ennyire. Hiszen előzőleg eléggé biztos volt a dolgában. „A maga dolgában”, igen, ez a legfontosabb. Részletezzem, hogy miért? Hat perc múlva Re:

110

Leo, ez nem tisztességes! Soha nem voltam biztos semmiben. Nem volt olyan, hogy az „én dolgom”. Nem fontolgattam előzőleg, hogy mi történhet, ha találkozik a barátnőmmel. Egyszerűen csak kíváncsi voltam rá, hogy mit szól hozzá Mia – és mit szól hozzá maga, Leo. Csak miután elmondta, illetve NEM mondta el, akkor éreztem, hogy mennyire nem tetszik nekem, amit maga és Mia elmondtak, illetve NEM mondtak el. De folytassa csak nyugodtan. A legfontosabb mondatot már úgyis leírta. (Az első volt az.) Most már jöjjön, aminek jönnie kell.

Másfél óra múlva Vá: Mia meg én azon a vasárnap délutánon találkoztunk először a kávéházban, és rögtön tisztában voltunk vele, hogy miért vagyunk ott: nem a saját magunk, hanem a maga kedvéért. Nem volt semmi, de semmi esélyünk rá, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Sőt hogy netán egymásba szeressünk. Nagyjából épp az ellenkezője volt elrendelve a számunkra. Az első pillanattól fogva úgy éreztük, mintha a maga bábjai volnánk, a sakkfigurái, amelyekkel maga, kedves Emmi, épp akkor lépett egyet. Csakhogy magát a „játszmát” nem értettük. És ma sem értjük. Emmi, maga pontosan tudja, hogy Mia nagyra tartja, csodálja, sőt irigyli is. Ezzel óhajtotta volna fokozni az érdeklődésemet maga iránt? Ha így van, akkor mi célból? Hogy megtudjam, milyen tökéletes és idillikus a családi élete? Minek azt nekem tudni? Mi köze ennek az e-mailjeinkhez? Megakadályozza talán, hogy az északi szél befújjon az ablakán, és ne hagyja aludni? Mia pedig már egyáltalán nem okosodik ki magán. Csak egyvalami volt számára kezdettől fogva világos: én tabu vagyok. Tábla lógott a nyakamban, rajta a felirat: „Emmi tulajdona. Megérinteni tilos!” Mia úgy érezte, nincs más feladata, mint kifürkészni engem. Részletesen mesélni rólam, feltálalni magának az ismeretlen oldalamat, a fizikait, azért, hogy maga kerek, egész képet kapjon rólam. Nos hát, Emmi, Mia és én nem voltunk hajlandók eljátszani a ránk osztott szerepet. Elhat ároztuk, hogy elrontjuk ezt a különös játékát. Bizony, dacoltunk magával, és bár nem lettünk szerelmesek, lefeküdtünk egymással. Jólesett, élveztük, egyikünk sem maradt adósa a másiknak. Nem dobogott hevesen a szívünk, nem volt bennünk elsöprő vágy, lobogó szenvedély. Mindketten megelégedtünk azzal, hogy a maga bosszantására csináljuk. A világ legegyszerűbb, legőszintébb esete volt. Őszintén dühösek voltunk magára. Így eljátszottuk a játékon belül a saját kis játékunkat. Hát igen, az 111

első éjjel még működött a dolog, a másodikon már nem. Hosszú távon csak egymással lehet lefeküdni, és nem egy harmadik ellen. És nyilvánvaló volt, hogy Mia és köztem hosszú távra nem alakulhat ki semmi. De azért továbbra is szívesen találkozgattunk, jó volt beszélgetni egymással, sőt kedveltük (és kedveljük) egymást, és tetszik, hogy távol tartjuk magát, kedves Emmi. Ez a mi kis büntetésünk az elbizakodottságáért. Ennyi a történet. Kíváncsi vagyok, megérti-e, és ha igen, hogy tudja megemészteni, kedves e-mailező partnernőm? Közben késő éjszaka lett. Úgy látom, telihold van. És már nem fúj az északi szél. Fekhet fejjel az ablak felé. Jó éjt.

Két nap múlva Tárgy: nincs Kedves Emmi, meglehetősen nyomorultul érzi magát az ember, ha két napja csak úgy lóg a levegőben, mint ahogy én most, mert maga hagyja, hogy a levegőben lógjak. Ezért udvariasan felszólítom, hogy szíveskedjék válaszolni. Legyen nyugodt, kíméletlenül a földre teríthet, de ne hagyjon lógva. Tisztelettel, Leója Másnap Tárgy: emésztés Halló, Leo, Jonas röplabdázás közben kificamította a karját. Két éjszakát a kórházban töltöttünk. Ez csak kis ízelítő a családi idillből. És most az emésztéshez. Többször is megpróbáltam megemészteni az emailjét, de sajnos mindig visszaöklendeztem. Most már csak ízetlen pép. Azt kérdezi, Miától azt kellett volna-e megtudnia, milyen tökéletes és idillikus családi életet élek? Kedves Leo, e tárgyban mind maga, mind Mia óriási tévedésben vannak. A családi életem jó, de semmi esetre sem tökéletes. A „családi életben” mint olyanban semmi keresnivalója a tökéletességnek, csak a kitartásnak, a türelemnek, a megbocsátásnak és a gyerek kificamodott karjának. Szabadjon itt kivételesen sokéves tapasztalatomra hivatkozni, amellyel, sajna, sem maga, sem Mia nem dicsekedhet. A „családi idill” nem más, mint egy oximoron, két, egymást kizáró fogalom összekapcsolása: vagy család, vagy idill. Hát így, és most még néhány szót a „játék a játékban”-hoz. Tehát lefeküdt Miával, mert mindketten dühösek voltak rám. Rég nem hallottam ilyen gyerekes dolgot! Leo! Leo! Ezért pontokat veszít! 112

Hetedik fejezet Két nap múlva Tárgy: nagytakarítás Halló, Emmi. Hogy van? Én nem vagyok valami rózsásan. És egyáltalán nem vagyok büszke magamra. Nem lett volna szabad megismernem Miát. Tudhattam volna, hogy ez, bármilyen hihetetlen, még jobban oda fog láncolni magához, Emmi. Szemrehányással is illettem, amiért ez volt a célja. Ezt a szemrehányást most felerészben visszavonom, ugyanis mindketten ezt akartuk. De mind a mai napig nem mertük beismerni. Mia volt az összekötő kettőnk között. Maga rám állította őt. Én pedig vele vettem magán elégtételt. De ez nem volt szemétség Miával szemben, ugyanis ő éppolyan kíváncsi volt rám, mint a maga reakciójára. Alighanem magának kellene megtennie az első lépést a barátnője felé. Nekem pedig néhány lépéssel hátrébb illene húzódnom. Úgy gondolom, nem árt, ha egy kicsit rendet rakok magamnál. Kívánok még további szép napot, Leo Egy óra múlva Re: És mi lesz a következő, amit még eltakarít, Leo? Csekélységem? Nyolc perc múlva Vá: Mindig azt hittem, hogy az e-mailek mint olyanok tulajdonképpen rendben vannak. De most úgy érzem, lassacskán egyszer itt is rá kellene taposnom a fékre. Négy perc múlva Re: Leo, a Habozó, megint elemében van. „Úgy érzem”, „Kellene”, „Lassacskán”, „Egyszer”. Tényleg élvezi, hogy megosztja velem tétova visszalépési szándékát? Hát akkor tessék, Leo, taposson rá a fékre, de jó erősen! És ne kínozzon tovább ilyenekkel, hogy: úgy érzem, kellene, egyszer, lassan majd… Ez lassan az idegeimre megy! 113

Három perc múlva Vá: Rendben van, fékezek. 40 másodperc múlva Re: Na végre! 35 másodperc múlva Vá: Már rá is tapostam. 25 másodperc múlva Re: És most? Két perc múlva Vá: Még nem tudom. Megvárom, amíg leáll. 25 másodperc múlva Re: Leállt. Jó éjt! Két nap múlva Tárgy: nincs Halló, Emmi, most mi van, már egyáltalán nem írunk egymásnak? Hét óra múlva Re: Úgy tűnik, nem. Másnap Tárgy: nincs Nem árt, ha egyszer nem kapunk e-mailt.

114

Másfél óra múlva Vá: Tényleg, és meg is lehet szokni. Négy óra múlva Re: Most látni csak, milyen fárasztó volt. Öt és fél óra múlva Vá: Stresszes. Maga volt a stressz. Másnap Tárgy: nincs És hogy van Mia? Két óra múlva Vá: Fogalmam sincs, már nem találkozunk. Nyolc óra múlva Re: Vagy úgy! Kár. Három perc múlva Vá: Igen, kár. Másnap Tárgy: nincs Igazán szórakoztató ez magával, Leo. Kilenc óra múlva Vá: Köszönöm, ezt a bókot csak viszonozhatom.

115

Másnap Tárgy: nincs Na és, hogy van Marlene? Csak nem tért vissza újra? Három óra múlva Vá: Nem, eddig még nem, de dolgozom rajta. És mit csinál család? Hogy van Jonas térde? Két óra múlva Re: A karja. Öt perc múlva Vá: Ja persze. Bocsánat. Hogy van a karja? Háromnegyed óra múlva Re: Nem tudni. Begipszelték. Fél óra múlva Vá: Vagy úgy. Persze. Értem. Két nap múlva Tárgy: nincs Azért az szomorú, Emmi, hogy már nincs mit mondanunk egymásnak. Tíz perc múlva Re: Lehet, hogy soha nem is volt. Nyolc perc múlva Vá: Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással.

116

Húsz perc múlva Re: Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk. Öt perc múlva Vá: Ha maga mondja, akkor biztosan úgy is van. Tizenkét perc múlva Re: De jó, hogy rálépett a fékre! Három perc múlva Vá: Emmi, maga jelentette be, hogy leállt. Nyolc perc múlva Re: Maga pedig naponta nyilvánítja ki. Öt óra múlva Vá: Hagyjuk abba egészen? Három perc múlva Re: Már úgyis abbahagytuk. 50 másodperc múlva Vá: Jól el tudja rontani az ember kedvét. Két perc múlva Re: Magától tanultam, Leo. Jó éjt.

117

Három perc múlva Vá: Jó éjt. Két perc múlva Re: Jó éjt. Egy perc múlva Vá: Jó éjt. 50 másodperc múlva Re: Jó éjt. 40 másodperc múlva Vá: Jó éjt. 20 másodperc múlva Re: Jó éjt. Két perc múlva Vá: Hajnali három óra. Csak nem északi szél fúj? Jó éjszakát. Negyedóra múlva Re: Három óra tizenhét perc. Nyugatról fúj, az nem zavar. Jó éjt. Másnap reggel Tárgy: Jó reggelt Jó reggelt, Leo

118

Három perc múlva Vá: Jó reggelt, Emmi. Húsz perc múlva Re: Ma este két hétre Portugáliába repülök: tengerparti nyaralás a gyerekekkel. Leo, ott lesz még, amikor megjövök? Szeretném tudni. „Ott” – vagyis hogy… nem is tudom, mit értek rajta. Azon, hogy „ott”. Szerintem tudja, mire gondolok. Csak félek, hogy elveszítem. Felőlem lehet fék. Felőlem lehet leállás. Felőlem lehetnek némák és üresek a szavak. De azok néma és üres szavak MAGÁVAL, és nem maga nélkül! Tizennyolc perc múlva Vá: Igen, kedves Emmi, bár nem fogok várni magára, mégis itt leszek, amikor visszajön. Én mindig itt vagyok, magának vagyok itt, még akkor is, ha nem jár a motor. Majd meglátjuk, hogy érezzük magunkat ez után a két hét „szünet” után. Lehet, hogy jót fog tenni. Véleményem szerint az utóbbi napokban már rendesen kiérdemeltük. Két óra múlva Re: Még egyvalamit, mielőtt elrepülök, Leo. De őszintén! Nem érdeklem már? Öt perc múlva Vá: Igazán őszintén? Nyolc perc múlva Re: Igen, igazán. Őszintén, és kérem, gyorsan! El kell mennem Jonasszal levetetni a gipszet.

119

50 másodperc múlva Vá: Amikor meglátom, hogy e-mail érkezett magától, gyorsabban kezd dobogni a szívem. És ez így van ma éppúgy, mint tegnap és hét hónappal ezelőtt. 40 másodperc múlva Re: A néma, üres szavak ellenére. Ez olyan szép!!! Nyaralás megmentve! Agyő. 45 másodperc múlva Vá: Agyő. Egy hét múlva Tárgy: nincs Halló, Leo, egy portói internetkávézóban ülök. Csak gyorsan írok, ne hogy megálljon a szíve a sok „meg-nem-dobbanástól”. Mi jól vagyunk: a kicsinek a nyaralás kezdete óta hasmenése van, a nagylány beleszeretett egy portugál szörfoktatóba. Már csak hat nap! Már előre örülök magának! (Ui.: Ne kezdjen ki újra Marlenével!) Hat nap múlva Tárgy: Halló! Kedves Leo, hát megint itt vagyok. Milyen volt a „szünet”? Mi újság? Hiányzott! Nem írt. Miért nem? Félve várom az első e-mailjét. De még jobban félek attól, hogy megvárakoztat. Kérdés: hogyan tovább? Negyedóra múlva Vá: Emmi, ne féljen az első e-mailemtől. Tessék, itt küldöm, teljesen ártalmatlan. 1. Újság – semmi. 2. A szünet – hosszú volt. 3. Azért nem írtam, mert – szünetet tartottunk.

120

4. Szintén – hiányzott! (Feltehetően jobban, mint én magának. Magának legalább meg kellett védelmeznie a tizenhat éves lányát egy portugál szörfoktatótól. Mi lett a történet vége?) 5. Hogyan tovább? Három lehetőség van: Ahogy eddig. Abbahagyni. Találkozni. Két perc múlva Re: A 4. ponthoz: Fiona kivándorol Portugáliába, és feleségül megy a szörfoktatóhoz. Csak még egyszer utoljára gyorsan hazarepült velünk a cuccaiért. Gondolja ő. Az 5. ponthoz: Szerintem – találkozzunk! Másfél perc múlva Re: Jaj, Leo, maga aztán megéri a pénzét! Fogadok, hogy a szőke, nagy mellű Emmi voltam a kávéházból, és a mellemet igyekezett kifürkészni. 50 másodperc múlva Vá: Mi baja örökké a nagy mellekkel? Csak nincs valami gond velük? Két perc múlva Re: Leo, ez az, amit annyira csodálok magában! Nem azt akarja tudni, hogy nagy mellem van-e vagy sem, hanem hogy okoz-e a kebelkérdés problémát. Ez annyira nem jellemző a férfiakra, hogy az ember még azt hihetné: maga küszködik egy jól fejlett nagymell-szindrómával. Három perc múlva Vá: Emmi, tartson nyugodtan aszexuálisnak, de hogy nagy-e vagy kicsi, húsos, lappadt, széles, lapos, kerek, ovális vagy szögletes – valahogy nem érdekel a mell, ha nem ismerem hozzá az arcot. Vagy legalábbis nincs tehetségem hozzá, hogy egy nő mellének a nagyságával a nő minden egyéb tulajdonságától függetlenül foglalkozzam.

121

Egy perc múlva Re: Ellentmondásba keveredett! Három maillel előbb az erotikus álmát emlegette, amelyben nyilvánvalóan mindenemet látta, amit férfi csak láthat, csupán az arcomat nem. Nehogy most azzal jöjjön, hogy közben épp a mellemhez nem férkőzött közel! 55 másodperc múlva Vá: Álmomban sem az arcát, sem a mellét, sem más egyéb testrészét nem láttam. Csak éreztem. Másfél perc múlva Re: Ha semmit nem látott belőlem, akkor honnan tudja, hogy én vagyok az a nő, aki után vakon és mohón kapkodott? Egy perc múlva Vá: Mert csak egy olyan van, aki úgy fejezi ki magát, mint maga: és ez maga! Két és fél perc múlva Re: Tehát beszéltünk, mialatt vakon tapogatott? 50 másodperc múlva Vá: Nem tapogattam magát vakon, hanem éreztem magát, ez pedig nagy különbség. És, többek között, beszélgettünk. 35 másodperc múlva Re: Ó, mily erotikus! Másfél perc múlva Vá: Ebből maga, Emmi, semmit nem ért. Ezekben az ügyekben nagyon is nyilvánvalóan a maga által ismert férfiak fejével gondolkodik. 122

Két perc múlva Re: Itt vannak az „általam ismert férfiak”, ott meg – „the one and only” Leo, aki felülemelkedik a kebleken. Ezzel a finom megkülönböztetéssel hagyjuk mára lecsengeni a dolgot. Van még egy-két elintéznivalóm. Holnap jelentkezem. Viszlát, Emmi Másnap Tárgy: találkozás Tehát, Leo, akkor találkozunk? Rengeteg időm van. Bernhard elment a gyerekekkel egy hétre a hegyekbe. Egyedül vagyok. Öt és fél óra múlva Re: Mi az, Leo, elállt a szava? Öt perc múlva Vá: Nem, Emmi, csak töröm a fejem. Tíz perc múlva Re: Az nem sok jót jelent. Pontosan tudom, min töri a fejét. L eo, kérem, találkozzunk! Ne mulasszuk el talán az utolsó alkalmat, amelynek még van értelme. Mit kockáztat? Mit veszíthet? Két perc múlva Vá: 1. Magát. 2. Magamat. 3. Kettőnket. Tizenhat perc múlva Re: Leo, maga eszelősen fél az érintéstől. Látni fogjuk egymást, tetszünk majd egymásnak, beszélgetni fogunk, mint ahogy mindig is beszélgettünk, csak most nem írásban, hanem szóban. Az első pillanattól fogva régi ismerősként tekintünk egymásra. Egy óra múlva már el sem tudjuk 123

képzelni, milyen lenne, ha sohasem találkoztunk volna. Egy kis asztalnál ülünk, egy olasz étteremben. Pestós spagettit eszem a szeme láttára. (Lehet vongole is?) És oldalra fordítom majd a fejem, ettől meglebben a levegő, és ezt maga megérzi, kedves Leo. Végre egy igazi, fizikai, felszabadító, nem virtuális légmozgás! Másfél óra múlva Vá: Emmi, maga nem Mia. Miával szemben nem voltak elvárásaim, és fordítva. Mia és én – mi a startnál kezdtük, ahogy szokás, amikor két ember megismerkedik egymással. A mi esetünk más, Emmi: mi a céltól startoltunk el, és számunkra csak egy irány létezik: visszafelé. A nagy kijózanodás felé kormányozzuk magunkat. Nem élhetjük meg, amit írunk. Nem helyettesíthetjük be semmivel a képeket, amelyeket a másikról festettünk. Kiábrándító lesz, ha elmarad az általam ismert Emmi mögött. Márpedig elmaradna mögötte! Rosszkedvű lesz, ha elmaradok a maga által ismert Leo mögött. Márpedig elmaradnék! Első és egyetlen találkozásunk után kijózanodva válunk el majd egymástól, lustán, nehézkesen, mint egy nehéz, zsíros ebéd után, ami nem ízlett, ráadásul már egy éve fentük rá a fogunkat, hónapokon át hagytuk forrni, rotyogni. És aztán? Semmi. Vége. Elfogyott. Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi? Emmi, ezután már örökre a másik demitizált, leleplezett, csodátlanított, kiábrándult tükörképét látnánk magunk előtt. Többé már azt sem fogjuk tudni, hogy minek is írjunk egymásnak. Valamikor, egyszer, később találkozunk majd egy kávéházban vagy a metrón. Megpróbáljuk majd nem megismerni egymást vagy keresztülnézni a másikon, és gyorsan elfordulunk. Zavarba jövünk attól, hogy mi lett abból, ami a „miénk” volt, hogy mi maradt belőle. Semmi. Két vadidegen ember, közös látszatmúlttal, amellyel oly sokáig és oly szemérmetlenül áltatták magukat. Három perc múlva Re: És naponta száz és száz állatfaj hal ki. Egy perc múlva Vá: Mit akar ez jelenteni?

124

55 másodperc múlva Re: Leo, maga csak lamentál, lamentál, lamentál, lamentál és lamentál. Azonkívül huhog, huhog, huhog, huhog. 25 másodperc múlva Vá: Huhog. 40 másodperc múlva Re: ??? Másfél perc múlva Vá: Huhog. (Egyet elfelejtett, ötször van „lamentál”, „huhog” viszont csak négyszer. Vagy négyszer kellett volna „lamentálni” és négyszer „huhogni”, akkor viszont a „lamentálás-ból” volt túl sok.) Két perc múlva Re: Jó megfigyelés, szépen kidolgozva. Tipikus Leo, egy kissé betegesen kényszeres, de szeretnivalóan figyelmes és korrekt. És mindehhez: szeretnék a szemébe nézni, az igazi szemébe! Jó éjt. Álmodjon rólam. És közben nézzen rám, legalább egyszer! Három perc múlva Vá: Jó éjt, Emmi. Sajnálom, olyan vagyok, amilyen vagyok, amilyen vagyok, amilyen vagyok. Két nap múlva Tárgy: találkozás „light” Szép délutánt, Emmi. Meg van sértődve (még mindig), vagy iszunk este megint néhány pohár bort? Várom válaszát, Leója

125

Másfél óra múlva Re: Halló, Leo, ma este „valóságosan” találkozom Miával. Elhatároztuk, hogy úgy kezdünk, mint „a régi szép időkben”, és az utolsó, még nyitott bárban fejezzük be az estét. Kieresztjük a gőzt. Vagyis lehet, hogy eltart vagy hajnali ötig. Tizenhat perc múlva Vá: Világos. Na ja, így kell kihasználni, ha a család egyszer nincs otthon. Üdvözlöm Miát. Kérem, adja át. És kellemes estét. Nyolc perc múlva Re: Ez a mail egyike azon keveseknek, amelyeknél nem szeretném látni, milyen képet vág írás közben. (Egyébként meglehetősen tisztes elképzelése van a családról, vagy legalábbis az én családomról. Ahhoz, hogy hajnali ötkor még mászkálhassak, semmiképpen sem kell arra várnom, hogy ne legyen otthon a családom. Bármikor megtehetem, amikor csak kedvem tartja.) Három perc múlva Vá: És velem is találkozhat, amikor csak kedve tartja? Mindegy, hogy Bernhard elment-e egy hétre a gyerekekkel a hegyekbe, vagy otthon időzik a szomszéd szobában (és bármikor átlátogathat a magáéba)? Húsz perc múlva Re: LEO, VÉGRE KIBÚJT A SZÖG A ZSÁKBÓL!!! Megspórolhatta volna a tegnapelőtti sötétszürke prédikációját a kettőnk megrázó, tükörképet szétzúzó első találkozásáról. A maga problémája ugyanis egyált alán nem ez. A maga problémáját Bernhardnak hívják. Túl sokra tartja magát ahhoz, hogy csak másodhegedűs legyen. Azért nem akar velem találkozni, mert pusztán elméletileg nem „szerezhet meg”, teljesen mindegy, hogy ezt aztán gyakorlatilag tényleg akarja-e vagy sem. Ha emailezünk, akkor én csakis, egyes-egyedül csak a magáé vagyok, és ebben 126

a formában ragyogóan kijön velem, mert így tetszése szerint kapcsolhat át tartózkodásból meghittségbe, és megint vissza. Eltaláltam? Háromnegyed óra múlva Vá: Emmi, nem válaszolt a kérdésemre. Akkor is találkozna (akarna találkozni) velem, ha a férje otthon ül a szomszéd szobában? És (kiegészítő kérdés): mit mondana neki? Talán: „Drágám, ma este találkozom egy férfival, akivel egy éve levelezek, általában naponta többször is, a »jó reggelt«-től a »jó éjt«-ig. Gyakran ő aznap az első, aki megtud valamit rólam. Gyakran ő az utolsó, akinek valamit mondok, mielőtt aludni megyek. És éjjel, ha nem tudok elaludni, mert fúj az északi szél, akkor nem hozzád megyek, drágám. Nem, akkor ennek az embernek írok egy e-mailt. És ő válaszol. Ő ugyanis príma gyógyír a fejemben tomboló északi szélre. Hogy miről írogatunk egymásnak? Ó, csak személyes dolgokról, csak magunkról, meg hogyan is lenne kettőnkkel, ha te, drágám, meg a gyerekek nem lennétek. Igen, és mint mondtam, ma este találkozom vele…” Öt perc múlva Re: Soha nem mondom a férjemnek, hogy „drágám”. 50 másodperc múlva Vá: Ó, bocsánat, Emmi. Természetesen tisztelettudóbban hangzik.

azt

mondja:

Bernhard.

Ez

Négy perc múlva Re: Leo, ne haragudjon, de magának siralmas elképzelése van egy jól működő házasságról. Tudja, mit mondok Bernhard-nak, ha este találkozni akarok magával? Azt mondom: „Bernhard, ma este elmegyek hazulról. Találkozom egy barátommal. Későn jövök haza.” És tudja, mit válaszolna erre Bernhard? „Jó szórakozást, érezzétek jól magatokat.” És tudja, miért mondaná ezt? Egy perc múlva Vá: 127

Mert mindegy neki, hogy maga mit csinál?

40 másodperc múlva Re: Mert megbízik bennem. Egy perc múlva Vá: Miben bízik? 50 másodperc múlva Re: Abban, hogy nem teszek semmi olyat, ami megkérdőjelezi vagy valaha is megkérdőjelezhetné a közös életünket. Kilenc perc múlva Vá: Na igen, persze, hiszen maga csak a családilag elhanyagolható „külvilágába” rándul ki ilyenkor. A belső élete érintetlen marad. Emmi, tegyük fel, hogy belém szeret, és én magába szeretek, tegyük fel, hogy belebonyolódunk egy románcba, egy kalandba, egy szerelmi viszonyba… nevezze, aminek akarja, Emmi. Akkor sem tenne semmi olyat, ami akár most, akár valamikor, egyszer megkérdőjelezhetné a Bernharddal való közös életüket? Tizenkét perc múlva Re: Leo, maga téves feltételezésekből indul ki: soha nem fogok beleszeretni magába!!! Nem fog kialakulni semmiféle románc, kaland, szerelmi viszony, vagy nevezze, ahogy akarja! Ez egyszerűen csak egy találkozás. Mint amikor egy nagyon jó, régi barátunkkal találkozunk, akit már régen nem láttunk. Csak azzal a kis különbséggel, hogy még egyáltalán, soha nem találkoztunk vele, nem pedig régen nem. Ahelyett, hogy azt mondanám: „Leo, milyen jól nézel ki még mindig”, azt mondom majd: „Szóval így néz ki, Leo!” Hát így néz ki a dolog. Nyolc perc múlva 128

Vá: Úgy érti, hogy megelégedne azzal, ha csak ÉN szeretnék bele MAGÁBA, hogy úgy mondjam, egyoldalúan. Utána biztosan izzó, rajongó, szívszaggató e-maileket írnék magának egy életen át. Továbbá szenvedélyes költeményeket, dalokat, talán még musicaleket és operákat is. Akkor azt mondhatná magának vagy Bernhardnak, vagy mindkettőjüknek: Látod, milyen jó, hogy annak idején mégiscsak találkoztam vele. 40 másodperc múlva Re: Nem Marlene okozott némi zűrt magánál? Négy és fél perc múlva Vá: Ne beszéljen mellé, Emmi. Marlenének ehhez az ügyhöz kivételesen az égvilágon semmi köze. Ez csak a mi kettőnk ügye, vagy mondjuk inkább, a mi hármunké. A férjének ugyanis valahogy, periferikusan, mégiscsak van valami köze a dologhoz, bármilyen elkeseredetten tilt akozik is ellene, Emmi. És egyszerűen nem hiszem el, hogy véletlen, hogy épp most akar találkozni velem, amikor a férje jó messze van, a hegyekben. Két perc múlva Re: Nem, nem véletlen. A helyzet az, hogy ezen a héten több időm van magamra. Több időm, amit szeretnék olyan emberekkel tölteni, akiket kedvelek. Például a barátaimmal, vagy olyanokkal, akik a barátaim lehetnek. Apropó idő: mindjárt nyolc óra. El kell mennem. Mia már biztosan vár. Szép estét, Leo Öt óra múlva Tárgy: Leo? Halló, Leo, fönn van még véletlenül? Inna velem egy pohár bort? Leo, Leo, Leo. Egyáltalán nem vagyok jól. Emmi Tizenhárom perc múlva Vá: Igen, még fönn vagyok. Vagyis: már megint fönn vagyok. Bekapcsoltam ugyanis az Emmi-ébresztőt. A legerősebbre állítottam a csöngő hangot, 129

amely akkor szólal meg, ha új e-mail érkezett. A laptopot meg a párnám mellé tettem. Épp most ugrasztott ki az ágyból. Tudtam, Emmi, hogy még ma este írni fog. Hány óra tulajdonképpen? – Ó, még alig múlt éjfél. Hát nem sokáig bírták, maga meg Mia. (Bort nem iszom. Már fogat mostam. Mert fogpasztára bort inni olyan, mint csontlevest enni a reggeli kávéhoz.) Két perc múlva Re: Leo, ollllyan, de ollllyan boldog vagyok, hogy jelentkezett! !! Honnan tudta, hogy ma még írok magának? Hét perc múlva Vá: 1. Mert szereti olyan emberekkel tölteni az idejét, akiket kedvel. „Barátaimmal, vagy olyanokkal, akik a barátaim lehetnek.” 2. Mert egyedül van otthon. 3. Mert magányosnak érzi magát. 4. Mert északi szél fúj. Két perc múlva Re: Köszönöm, Leo, hogy nem haragszik rám. Tegnap szörnyen józan e maileket írtam. Maga nem olyan a számomra, mint egy átlagos barát. Maga sokat jelent nekem, nagyon sokat. Maga nekem… Maga… Maga… Maga az, aki megválaszolja a fel nem tett kérdéseimet: Igen, magányosnak érzem magam, és ezért írok magának! 40 másodperc múlva Vá: És milyen volt Miával? Két és fél perc múlva Re: Szörnyű! Mia nem szereti, ahogy Bernhardról beszélek. Nem szereti, ahogy a házasságomról beszélek. Nem szereti, ahogy a családomról beszélek. Nem szereti, ahogy az e-mailjeimről beszélek. Nem szereti, ahogy az én… ahogy Leóról beszélek. Nem szereti, ahogy beszélek. Nem szereti, hogy beszélek. Nem szereti. Nem szeret engem. 130

Egy perc múlva Vá: Maga meg miért beszél ezekről? Azt hittem, hogy a bárokat akarja végigjárni vele, mint a régi szép időkben.

Három perc múlva Re: A régi szép időket nem lehet visszahozni. Mint ahogy a jelzője is jelzi, ezek az idők régen voltak. Az új idők soha nem lehetnek olyanok, mint a régiek. Ha megpróbálnának olyanok lenni, akkor réginek és elhasználtnak tűnnének fel, olyannak, mint azok, akik visszasírják őket. Soha nem szabad a régi időket siratni. Aki a régi időket siratja, az öreg és gyászos. Eláruljak valamit? Semmi mást nem akartam, csak hazajönni, haza – Leóhoz. 50 másodperc múlva Vá: Milyen megható, hogy olykor már nálam érzi otthon magát! Két perc múlva Re: Leo, most egész őszintén, mit gondol rólam és Bernhardról, mindazok után, amit megtudott tőlem és Miától? Négy perc múlva Vá: Hűűűű – ezt a kérdést tényleg éjjel fél egykor kell feltenni? És: nem akarta mindig is teljesen távol tartani tőlem a „belső életét”? De nem bánom, tehát: azt hiszem, hogy jó házasságban élnek. 45 másodperc múlva Re: „Jó házasságban”: ezt most lenézően mondta? Ez valami rossz? Miért közli velem minden fontos ember, hogy egy „jó kapcsolat” volt aképpen rossz kapcsolat? Hat perc múlva 131

Vá: Emmi, amit mondtam, nem volt lenéző. Ha valami működik, akkor már eleve nem lehet olyan rossz, vagy igen…? Csak akkor rossz, ha már nem működik jól. Akkor fel kell tennünk a kérdést: miért nem működik már olyan jól? Vagy: egyáltalán, működhetne jobban is? De Emmi, talán tényleg nem én vagyok a megfelelő személy ahhoz, hogy valakivel Bernhardról és a házasságukról beszélgessen. Szerintem Mia sem. Bernhard, na igen, Bernharddal kellene mindezt megvitatnia. Tizenhárom perc múlva Vá: Mi az, Emmi, elaludt? 35 másodperc múlva Re: Leo, úgy szeretném hallani a hangját. 25 másodperc múlva Vá: Mit szeretne? 40 másodperc múlva Re: Szeretném hallani a hangját. Három perc múlva Vá: Na, csak nem? És hogy képzeli? Készítsek egy reklámcédét, és juttassam el magához? Mit akar hallani? Elég egy mikrofonpróba, „huszonegy, huszonkettő, huszonhárom”? Vagy énekeljek el egy dalt? (Ha véletlenül eltalálok egy hangot, akkor már nem tágítok tőle, és nem is hangzik nagyon rosszul.) Kísérhetne a pianínóján. 55 másodperc múlva Re: Most! LEO, NAGYON SZERETNÉM HALLANI A HANGJÁT. Kérem, teljesítse ezt a kívánságomat. Hívjon fel. 8317433. Beszéljen rá az üzenetrögzítőmre. Nagyon-nagyon kérem! Csak néhány szót. 132

Egy perc múlva Vá: És én nagyon szeretném hallani, amikor kimondja azokat a mondatokat, amelyeket nagybetűkkel ír az e-mailjeiben. Kiabálva mondja őket? Élesen? Rikácsolva? Két perc múlva Re: Rendben van, Leo, a javaslatom a következő: most felhív, és rámond egy e-mailt a szalagra. Például: „Na, csak nem? És hogy képzeli? Készítsek egy reklámcédét, és juttassam el magához? Mit akar hallani…” És így tovább. Majd pedig én hívom fel magát azzal a szöveggel, hogy: „Most! LEO, NAGYON SZERETNÉM HALLANI A HANGJÁT. Kérem, teljesítse ezt a kívánságomat…” És így tovább Három perc múlva Vá: Ellenjavaslat: egyetértek, de halasszuk az egészet holnapra. Már nincs hangom. Azonkívül hullafáradt vagyok. Értekezlet üzenetrögzítőn ma este, 9 óra körül – egy pohár jó borral. Rendben? Másnap este Tárgy: hangjaink Halló, Emmi, tényleg megcsináljuk? Három perc múlva Re: Hát persze! Már olyan izgatott vagyok. Két perc múlva Vá: És ha nem tetszik a hangom? Ha megrendül tőle? Ha azt gondolja: És egész idő alatt ezen a hangon csevegett velem ez az alak? (Egészségére. Tájjellegű francia vörösbort iszom.) Másfél perc múlva Re:

133

És fordítva? Ha magának nem tetszik az én hangom? Ha borsódzik tőle a háta? Ha utána soha többé nem akar majd beszélgetni velem? (Csin-csin! Whiskey-t iszom, ha megengedi. Túlságosan ideges vagyok a boriváshoz.) Két perc múlva Vá: Vegyük a két most elküldött e-mailt. Benne van? Három perc múlva Re: De ezek alkalmatlan e-mailek, szinte csak kérdésekből állnak. Nehéz kérdezni, ha először beszél valakivel az ember. Különösen egy nőnek. Kérdezésnél a nők vannak hátrányos helyzetben a hangjukkal, mert a mondat végén fel kell vinni a hangot, tehát magasabb fekvésbe kényszerülnek. Ha ráadásul még idegesek is, akkor elcsuklik a hangjuk. Érti, mire gondolok? Olyan idétlen egy elcsukló hang. Egy perc múlva Vá: EMMI, MOST KEZDJÜK! Én beszélek először. Öt perc múlva maga következik. Ha mindketten beszéltünk már, akkor mailezünk egymásnak. És csak AZ UTÁN hallgatjuk meg, mi van az üzenetrögzítőn. Érthető? 30 másodperc múlva Re: Állj!!! A telefonszámát, ha szabad kérnem! 35 másodperc múlva Vá: Ó, bocsánat. 45 20 737. Tehát akkor most elkezdem. Kilenc perc múlva Vá: Készen vagyok. Most maga következik. Hét perc múlva Re: Kész! Ki hallgatja meg először? 134

50 másodperc múlva Vá: Mindketten egyszerre. 40 másodperc múlva Re: Jó, aztán jelentkezünk. Tizennégy perc múlva Re: Leo, miért nem jelentkezik? Ha nem tetszik a hangom, nyugodtan megmondhatja a szemembe (a postafiókomba). Úgy látom, hogy az emailek kiválasztásakor mint nő feltűnően rosszul jártam. És a karcos rekedtség a hangomban nem tőlem származik, hanem a whiskey-től. Ha nem jelentkezik rögtön, kiiszom az egész üveggel! És alkoholmérgezés esetén felszámolom magának a kórházi költségeket. Két perc múlva Vá: Emmi, nem találok szavakat. Úgy értem: csak ámulok és bámulok. Egész másnak képzeltem. Mondja, tényleg mindig így beszél? Vagy elváltoztatta a hangját? 45 másodperc múlva Re: Hogy beszélek? Egy perc múlva Vá: Iszonyú erotikusán! hallgatnék!

Olyan behízelgően,

mintha

egy

szexműsort

Hét perc múlva Re: Nagyon kedves, ezt vállalom! De maga sem éppen gyenge. Sokkal bátrabban beszél, mint ahogy ír. Biztosan sokat dohányzik, olyan a hangja. Kedvenc passzusom: „És egész idő alatt ezen a hangon csevegett velem ez az alak?” Főleg az „alak” és a „csevegett” szavak. Az „alak”-nál 135

a „k”. A maga „k”-ja tényleg szenzációs, nem is „k”, nem is „h”, tulajdonképpen egyáltalán nem hang. Inkább egy lehelet, egy f uvallat, olyan, mintha egy füves cigaretta füstjét eresztené ki a fogai között. Sajnos ilyen hangot túlságosan ritkán ejt ki az ember, nem igaz? De maga próbálja meg, ahányszor csak lehet. A „csevegett”-ből a „veg” a kedvencem, ezt hihetetlenül rekedten, igazán szexin ejti ki, mint valami felhívást… mindegy, mire, mindenesetre ez felhívás. A „veg”, ahogy maga ejti, lehetne akár egy új potencianövelő tabletta neve is. Veg Viagra helyett, Leo Leike akusztikus javaslata szerint, nem is volna rossz. Négy perc múlva Vá: Engem az döbbent meg a legjobban, Emmi, ahogy azt mondja: „borsódzik”. Ilyen kecses, gyengéd, sötét, ugyanakkor világos „borsódzást” még soha életemben nem hallottam, és soha nem hittem volna, hogy képes rá. Semmi karcosság, semmi elcsuklás, semmi rekedtség. Igazán szép, puha, elegáns, simulékony, gyengéd „borsódzás”. És „whiskey”, igen, ez is roppant fennkölten hangzik. A „wh” – akár egy megsuhintott kötél. A „key” – kulcs a maga… hm, mijéhez is? A hálószobájához. (Fogytán a vörösborom, észrevette?) Egy perc múlva Re: Leo, igyon tovább! Szeretem, amikor spicces. Feldob, ha még a hangját is hallom hozzá… Húsz perc múlva Re: Hová tűnt, Leo? Tíz perc múlva Vá: Pillanat. Csak kinyitok még egy üveg vörösbort. Jó ez a francia vörösbor, Emmi! Nagyon is ritkán iszunk közönséges francia vöröset. Ritkán és keveset. Ha gyakran és többet innánk ilyet, boldogabbak le nnénk, és jobban aludnánk. Emmi, nagyon erotikus a hangja. Szeretem a hangját. Marlenének is nagyon erotikus hangja volt, de másképp. Marlene sokkal hűvösebb, mint maga, Emmi. Marlene hangja mély, de rideg. Emmi hangja mély és meleg. És azt mondja: whiskey. Whiskey. Whiskey. 136

Igyunk még egyet az egészségünkre! Én francia vörösbort iszom. Emmi, még egyszer el fogom olvasni az összes e-mailjét, és teljesen másképp hangzanak majd. Eddig soha nem az igazi hangjukon olvastam az e mailjeit. Mindig Marlene hangján hallottam őket. Emmi számomra eddig Marlene volt, Marlene, a kezdet kezdetén, amikor még bármi megtörténhetett. Csak a szerelem volt, és semmi más. Minden lehetséges volt. Jól érzi magát, Emmi?

Öt perc múlva Re: Jaj, ne! Leo, muszáj ilyen gyorsan innia? Nem bír egy kicsit lassítani? Arra az esetre, ha a feje már lecsuklott volna a billentyűzetre: Jó éjt, kedvesem. Fantasztikus magával. Fantasztikus, de néha, mégpedig mindig akkor, amikor épp kezd izgalmassá válni a dolog, kétségtelenül (az alkoholmennyiségtől függően) túlságosan rövid. Na de legalább itt van az üzenetrögzítőm. Mielőtt lefekszem, még néhányszor lejátszom majd Leo Leiketől azt, hogy „egész idő alatt ezen a hangon csevegett velem ez az alak?”. Ez bizt osan használ az északi szél ellen. Tizenkét perc múlva Vá: Emmi, ne menjen még aludni! Még nem vagyok álmos, remekül érzem magam. Emmi, jöjjön el hozzám! Igyunk még egy pohárral. Suttogja a fülembe, hogy „whiskey, whiskey, whiskey”. Mondja azt, hogy „hátam”. Ez tehát az Emmi háta. Megígérem, hogy csak a vállát ölelem át. Csak egy ölelés. Csak egy csók. Csak néhány csók, semmi más. Egészen ártatlan csókocskák. Emmi, tudnom kell, milyen az illata. Most már hallom a hangját, de éreznem kell az illatát is. Egész komolyan, Emmi: jöjjön el! Kifizetem a taxit. Persze, azt nem akarja. Mindegy, valaki majd fizeti a taxit. Hochleitnergasse 17.15-ös ajtó. Jöjjön el! Vagy én megyek magához! Csak egyszer szeretném érezni az illatát. Csak egyszer megcsókolni. Semmi szexet. Maga férjnél van, sajnos! Semmi szex, megígérem. Bernhard, megígérem! Csak a bőre illatát akarom érezni, Emmi! Egyáltalán nem akarom tudni, hogy néz ki. Nem gyújtjuk meg a villanyt. Egészen sötét lesz. Csak néhány csókot, Emmi. Mi rossz van ebben? Megcsalunk vele valakit? Mi a megcsalás? Egy e-mail? Vagy egy hang? 137

Egy illat? Vagy egy csók? Szeretnék most magánál lenni. Szeretném, ha átölelne. Csak egyetlen éjszakát Emmivel. Behunyom a szemem. Nem is kell tudnom, hogy néz ki. Csak az illatát akarom érezni, megcsókolni és érezni, egészen közel magamhoz. Nevetek a boldogságtól! Emmi, ez jelenti azt, hogy megcsalunk valakit?

Öt perc múlva Re: „Egész idő alatt ezen a hangon csevegett velem ez az alak?” Jó é jszakát, Leo. Jó magával. Döbbenetesen jó. Őrületesen jó!!! Hozzá tudnék szokni. Már hozzá is szoktam.

138

Nyolcadik fejezet Másnap reggel Tárgy: nincs Jó reggelt, Leo. Rossz hírem van. El kell mennem Dél-Tirolba. Bernhard kórházban van. Hőgutát vagy valami hasonlót kapott az orvosok szerint. Elmegyek a gyerekekért. Fáj a fejem. (A túl sok whiskey-től!) Köszönöm a szép éjszakát! Én sem tudom, hogy miből áll a „megcsalás”. Csak azt tudom, hogy szükségem van magára, Leo, de nagyon, nagyon. A családomnak meg rám van szüksége. Most megyek. Holnap jelentkezem. Remélhetőleg nem ártott meg az a sok francia vörösbor… Másnap Tárgy: minden rendben Miért nincs e-mailem Leótól? Csak azt akartam mondani, hogy újra itthon vagyunk, Bernhard is hazajött. Keringési zavar volt, de már jobban van. Leo, kérem, jelentkezzen. Két óra múlva Tárgy: Leo Leike úrnak Tisztelt Leike úr, nagyon nehezemre esik, hogy írjak Önnek. Bevallom, feszélyez a dolog, és bár én hoztam magam ilyen helyzetbe, a zavarom minden sorral csak nő. Bernhard Rothner vagyok, és azt hiszem, nem kell közelebbről bemutatkoznom. Nagy kéréssel fordulok Önhöz, Leike úr! Meg fog döbbenni, sőt egyenesen sokkolni fogja, ha elmondom, mit kérek. Levelem végén megpróbálom majd kifejteni, hogy mi indított erre a kérésre. Nem vagyok a szavak embere, sajnos nem. De igyekszem ebben a számomra szokatlan formában elmondani mindazt, ami hónapok óta foglalkoztat, amitől az életem fokozatosan kizökkent a megszokott kerékvágásból, az én életem, a családomé, sőt a feleségemé is, ezt, azt hiszem, ennyi év harmonikus házasság után már meg tudom ítélni. Tehát az a kérésem, Leike úr, hogy találkozzon a feleségemmel. Kérem, találkozzon már vele, hogy végre vége legyen ennek a zavaros ügynek! Felnőtt emberek vagyunk, nem írhatok elő Önnek semmit. Csak könyörögve kérhetem: találkozzanak! Szenvedek ettől a megalázó 139

helyzettől és a tehetetlenségemtől. El tudja képzelni, milyen lealacsonyító számomra ilyen levelet írni? Ön viszont a legcsekélyebb mértékben sem járatta le magát, Leike úr. Nincs miért szemrehányást tennie magának. Sőt én, én sem tehetek szemrehányást Önnek, sajnos, sajnos nem tehetek. Egy szellemnek nem tehet az ember szemrehányást. Önt, Leike úr, nem lehet megfogni, megtapintani, Ön valóságosan nem létezik, Ön nem más, mint a feleségem fantáziájának a szüleménye, a végtelen boldogság illúziója, bolyongás távol a világtól, a szerelem utópiája, betűkből felépítve. Ezzel szemben tehetetlen vagyok, nincs más választásom, mint hogy várjak, amíg a sors lesz olyan kegyes, és végre hús-vér embert formál Önből, olyan férfit, akinek vannak körvonalai, akinek gyengéi és gyarlóságai vannak, aki sebezhető. Csak akkor szűnik meg a hatalma a feleségem fölött, ha olyannak látja Önt, amilyennek engem lát: sebezhető, tökéletlen teremtménynek, az emberi gyarlóságok gyűjteményének, szóval csak akkor veszíti el a hatalmát a feleségem fölött, ha szemtől szemben áll vele. Csak ekkor lesz esélyem rá, hogy megmérkőzzek magával, Leike úr. Csak ekkor tudok majd megharcolni Emmáért. „Leo, ne kényszerítsen rá, hogy fellapozzam a családi fényképalbumot” – ezt írta magának valamikor régebben a feleségem. Nos, helyette én érzem úgy, hogy kénytelen vagyok fellapozni a családi fényképalbumot. Amikor megismerkedtünk, Emma 23 éves volt, én zongorát tanítottam a Zeneakadémián, és tizennégy évvel voltam idősebb nála, jó házasságban éltem, két remek gyerekem volt. Egy közlekedési baleset azonban romhalmazzá változtatta a családunkat, a hároméves fiú komoly lelki megrázkódtatást szenvedett, a nagyobbik, a lányom, súlyosan megsérült, én maradandó károsodásokkal élek tovább, Johanna, a gyerekek anyja, a feleségem, meghalt. Ha nem lett volna a zongorám, ettől a tragédiától atomjaimra hullok szét. De a zene maga az élet, és amíg szól, semmi nem hal meg örökre. Ha az ember zenész, és játszik is a hangszerén, úgy át tudja élni az emlékeket, mintha azok a közelmúlt eseményei lennének. Így tudtam megmaradni. És ott voltak a tanítványaim, akik lekötötték a figyelmemet, volt feladatom, volt értelme az életemnek. Igen, és egyszerre csak ott termett Emma, ez a sziporkázóan szellemes, élénk, csodaszép fiatal nő, hogy eltakarítsa életünk romjait. Csak úgy, magától, semmi érdeke nem fűződött hozzá, nem várt tőlem semmit. Az ilyen rendkívüli emberek azért születnek a világra, hogy legyőzzék a szomorúságot. Nagyon kevesen vannak. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de Emma egyszerre csak ott állt mellettem. A gyerekek odafutottak hozzá, én pedig, hát igen, én fülig beleszerettem. És ő? Leike úr, most felteszi magában a kérdést: jó, de Emma? Vajon ez a 23 éves diáklány éppúgy beleszeretett ebbe a majdnem 40 éves búsképű lovagba, akit akkoriban csak a zongora 140

billentyűi és húrjai tartottak össze? Ezt a kérdést sem Önnek, sem magamnak nem tudom megválaszolni. Mennyi volt ebben a zeném iránti csodálat? (Akkoriban elég sikeres, ünnepelt zongorista voltam.) Mennyi volt a sajnálat, a részvét, a segítőkészség, a hajlandóság, hogy mellettem legyen a nehéz órákban? Menynyire emlékeztettem az apjára, aki kiskorában elhagyta? Mennyire bolondult az édes Fionáért és az aranyos kis Jónásért? Mennyire csak a saját elragadtatásom tükröződött vissza benne, hogy csak az én iránta érzett határtalan szerelmemet szerette, és nem engem? Mennyire élvezte azt a biztonságot, hogy soha nem csalnám meg más nő kedvéért, mennyire becsülte, hogy egy életen át rám hagyatkozhat, és hogy én egy életen át hű leszek hozzá, és ebben biztos is lehet? Higgye el, Leike úr, soha nem mertem volna közeledni hozzá, ha nem éreztem volna, hogy éppoly erős érzelmekkel viseltetik irántam, mint én őiránta. Érthetetlenül és felfoghatatlanul vonzódott hozzám és a gyerekekhez, része akart lenni a világunknak, és lett is, fo ntos és meghatározó része, a középpontja. Két év múlva összeházasodtunk. Ennek most nyolc éve. (Bocsánat, most megzavartam a bújócskájukat, lelepleztem az ezernyi titkukból egyet: az az „Emmi”, akit ismer, 34 éves.) Nincs nap, amikor ne ámulnék azon, hogy ezt az eleven, fiatal szépséget magam mellett tudhatom. Mindennap szorongva várom, hogy „bekövetkezik”: megjelenik egy fiatalabb férfi, valaki Emma számos tisztelője és imádója közül. És akkor Emma majd azt mondja: „Bernhard, beleszerettem valakibe. Mi legyen velünk?” Ez a megrázkódtatás elmaradt. Sokkal rosszabb történt. Megjelent Ön, Leike úr, a néma „külvilág”. A szerelem illúziója e-mailen, folyton hullámzó érzelmek, egyre felfokozottabb, kielégítetlen szenvedély, mindez csak látszólag reális céllal, a legfőbb céllal, amelynek elérését egyre csak halogatják, ez a cél pedig a találkozások találkozása, amely soha nem fog létrejönni, mert szétfeszítené a földöntúli boldogság dimenzióját, a vég nélküli, tökéletes beteljesülését, a korlátlan, csak a fejekben élő boldogságét. Ez ellen nem tudok mit tenni. Leike úr, mióta Ön van, Emmát mintha kicserélték volna. Szórakozott és tartózkodó velem szemben. Órákig ül a szobájában, és a számítógépére mered, álmai világegyetemére. A „külvilágban” él, Önnel. Ha szórakozottan elmosolyodik, a mosolya már rég nem nekem szól. A gyerekek előtt csak nehezen sikerül lepleznie, hogy igazából nincs jelen köztünk. Látom, milyen kínszenvedés számára, ha hosszabb ideig mellettem kell ülnie. Tudja, Leike úr, hogy ez mennyire fáj? Megpróbáltam nagy türelemmel áthidalni ezt a fázist. Emma nálam soha nem érezheti úgy, hogy be van zárva. Soha nem voltunk féltékenyek 141

egymásra. De eleinte nem tudtam, merre tapogatózzak. Ugyanis nem volt senki és semmi, egyetlen valóságos személy, egyetlen valóságos probléma sem köztünk, nem tolakodott közénk senki – de aztán felfedeztem a változás okát. Majd elsüllyedtem a szégyentől, hogy ide jutottam: kutatni kezdtem Emma szobájában. És végül egy eldugott dobozban találtam egy mappát, egy vastag mappát, tele levelekkel: Emma összegyűjtött e-mailjei voltak, melyeket egy bizonyos Leo Leikevel váltott, szép akkurátusan kinyomtatva, oldalról oldalra, levélről levélre. Reszkető kézzel készítettem másolatot ezekről az írásokról, és néhány hétig sikerült távol tartanom magam tőlük. A portugáliai nyaralás rettenetes volt. A kicsi megbetegedett, a nagy halálosan beleszeretett egy sportoktatóba. A feleségem és én két héten át nem szóltunk egymáshoz, de mindegyikünk megjátszotta a másiknak, hogy minden a legnagyobb rendben, mint ahogy mindig is volt, és lennie is kell, és ahogy a megszokás parancsolta. De aztán nem bírtam tovább. Amikor túrázni mentem a gyerekekkel, magammal vittem a mappát, és önpusztító, mazochista rohamomban egy éjszaka elolvastam az összes e-mailt. Elhiheti, hogy első feleségem halála óta nem éltem át ennél nagyobb lelki szenvedést. Amikor végeztem az olvasással, már nem tudtam felkelni az ágyból. A lányom kihívta a mentőket, bevittek a kórházba. Onnan hozott haza tegnap este a feleségem. Most már ismeri az egész történetet. Leike úr, kérem, találkozzon Emmával! És most jutok el megalázkodásom nyomorúságos mélypontjára: igen, találkozzék vele, töltsön el vele egy éjszakát, vegye birtokába! Tudom, hogy szeretné. „Megengedem”, hogy megtegye. Ezzel az írással menlevelet adok Önnek, feloldozom Önt az aggályai alól, nem tekintem úgy, hogy megcsalnak. Érzésem szerint Emma nemcsak a szellemi, hanem a testi kapcsolatot is keresi Önnel, „meg akarja ismerni”, azt hiszi, szüksége van erre, vágyik rá. Ezt az izgalmat, ezt az újdonságot, ezt a változatosságot én nem nyújthatom neki. Akárhány férfi vette is körül és akarta megkapni Emmát, soha nem vettem észre, hogy csak egyikükhöz is vonzódott volna szexuálisan. De miután elolvastam az Önhöz írt e-mailjeit, rájöttem, milyen erős vágyat tud kelteni benne az „igazi”. Leike úr, Ön a kiválasztott. Szinte kívánom, hogy szeretkezzen Emmával. EGYETLENEGYSZER (e szavak leírásakor az erőszakos nagybetűket választom, mint a feleségem). EGYSZER, CSAK EGYETLENEGYSZER! Legyen ez a megvalósult célja írásban felforrósodott szenvedélyüknek. Legyen ez a végpont! Koronázza meg ezzel e-mail kapcsolatukat, és aztán fejezze be. Adja vissza a feleségemet, Ön, aki nem e világról való, Ön, a megfoghatatlan. Engedje el! Hozza vissza megint a földre! Engedje, hogy továbbra is a családé legyen! Tegye 142

meg! Ne az én kedvemért, ne a gyerekeim kedvéért! Emma kedvéért tegye meg! Erre kérem! Lassan befejezem ezt a kínos és kínzó segélykiáltásomat, ezt a szörnyű kegyelmi kérvényt. Még egy utolsó kérés, Leike úr! Ne áruljon el. Hagyjon ki kettejük történetéből. Visszaéltem Emma bizalmával, rászedtem, becsaptam! Elolvastam a bizalmas leveleit. Megbűnhődtem érte. Nem volnék képes többé a szemébe nézni, ha tudná, mit tettem. Egyformán gyűlölné érte saját magát és engem. Kérem, Leike úr, kíméljen meg minket ettől. Ne említse Emmának ezt a levelet. És még egyszer: kérem! És most elküldöm önnek életem legrettenetesebb levelét. Kiváló tisztelettel: Bernhard Rothner Négy óra múlva Vá: Igen tisztelt Rothner úr, megkaptam az e-mailjét. Nem tudom, mit szóljak hozzá. Azt sem tudom, mondjak-e egyáltalán valamit. Meg vagyok döbbenve. Nemcsak saját magát alázta meg, de mindhármunkat megszégyenített. Át kell gondolnom a dolgokat. Egy időre visszavonulok. Nem ígérhetek semmit, egyáltalán semmit. Üdvözli: Leo Leike Másnap Tárgy: Leo??? Leo, hova tűnt? Folyton hallom a hangját. Mindig ugyanazt mondja: „egész idő alatt ezen a hangon csevegett velem ez az alak?” Tehát nagyon is jól tudom, hogyan cseveg, mármint ez az alak. Csakhogy: napok óta nem szólal meg. Lehet, hogy mégiscsak túl sok francia vörösbort ivott azon az éjszakán? Emlékszik? Meghívott a Hochleitnergasse 17. 15-ös lakásába. „Csak egyszer érezhessem az illatát” – írta. Nem is sejti, milyen közel voltam hozzá, hogy elmenjek. Ilyen közel még soha nem voltam hozzá. Folyton csak magára gondolok. Miért nem jelentkezik? Csak nincs valami baj? Másnap Tárgy: Leo??????? Leo, mi van? Kérem, írjon! Emmije Fél óra múlva Tárgy: Rothner úrnak 143

Igen tisztelt Rothner úr, egy kis üzletet ajánlok Önnek, ígérjen meg valamit. Én is megígérem, hogy megkapja érte az ellenszolgáltatást. Tehát: megígérem, hogy egyetlen szót sem árulok el a feleségének az e-mailjéről, és hogy miért írta. Ön pedig ígérje meg, hogy A FELESÉGE egyetlenegy, HOZZAM ÍRT e-mailjét sem olvassa el, ÉS AZ ÉN E-MAILJEIMET SEM, AMELYEKET A JÖVŐBEN A FELESÉGÉHEZ ÍROK. Tudom, hogy amennyiben beleegyezik, nem fogja megszegni ezt az ígéretét. És fordítva: Ön is biztos lehet benne, hogy állom a szavamat. Ha egyetért a javaslatommal, akkor elég, ha csak annyit ír: rendben. Ellenkező esetben tiszta vizet öntök a felesége poharába, ami alapvetően az Ön dolga lenne, de Ön a vizet volt olyan szíves, és átlöttyintette nekem. Üdvö zlettel: Leo Leike Két óra múlva Re: Rendben van, Leike úr, ezt megígérhetem. Soha többé nem olvasok el olyan e-mailt, amelyet nem nekem írtak. Már túl sok tiltott dolgot olvastam így is. Engedjen meg egy utolsó kérdést: találkozik a feleségemmel? Tíz perc múlva Vá: Rothner úr, erre nem tudok Önnek válaszolni. De még ha tudnék is, akkor sem tenném. Véleményem szerint a hozzám írt e-mailjével katasztrofális hibát követett el. Jellemző arra a súlyos mulasztásra, amelyet a házasságukban – feltehetően már évek óta – folyamatosan elkövet, hogy most is rossz címzettet választott. Mindazt, amit elmondott nekem, a feleségének kellett volna elmondania, éspedig már sokkal r égebben, mindjárt a kezdet kezdetén. Ajánlom: sürgősen tegye meg! Pótolja be! Egyébként felkérem, ne küldjön nekem több e-mailt. Mindent elmondott, amiről úgy gondolta, hogy el kell mondania. Ez amúgy is több volt a soknál. Baráti üdvözlettel: Leo Leike Negyed óra múlva Vá: Halló, Emmi, épp most jöttem meg egy hivatalos útról, Kölnben vo ltam. Sajnálom, de olyan zűrös volt minden, hogy pár percet sem tudtam szakítani arra, hogy írjak magának. Remélem, a családjában mindenki meggyógyult. Kihasználom a jó időt, és néhány napra elutazom, valahova délre, ahol senkinek nem leszek elérhető. Azt hiszem, szükségem van rá, 144

meglehetősen kivagyok. Ha visszajöttem, jelentkezem. Kellemes nyári napokat kívánok – és lehetőleg kevés kificamított gyerekkart. Sok, sok szeretettel: Leo

Öt perc múlva Re: Hogy hívják? Tíz perc múlva Vá: Kit hogy hívnak? Négy perc múlva Re: Leo, kérem, ne tartson hülyének, és ne sértsen meg azzal, hogy kétségbe vonja a Leóval kapcsolatos szimatomat. Ha zűrös hivatalos utakról és kihasználandó jó időről hord össze hetet-havat, és arra panaszkodik, hogy hullafáradt, majd bejelenti, hogy egy darabig nem lesz elérhető, és azzal ront rám, hogy kellemes nyári napokat kíván, akkor én csak egyet tudok elképzelni: EGY NŐT! Hogy hívják? Véletlenül nem Marlenének? Nyolc perc múlva Vá: Nem, Emmi, téved. Nincs itt semmiféle Marlene, sem senki más. Egyszerűen el kell vonulnom valahova. Felőröltek az elmúlt hetek és hónapok. Ki kell pihennem magam. Egy perc múlva Re: Nem engem? Öt perc múlva Vá: Saját magamat! Néhány nap múlva jelentkezem. Megígérem! Három nap múlva 145

Tárgy: Leo, hiányzik!!! Halló, Leo, én vagyok az. Tudom, hogy nincs itt, éppen kipiheni saját magát. Tulajdonképpen hogy kell azt csinálni? Én is szeretném tudni. Éppen sürgősen ki kellene pihennem saját magamat. Ehelyett magammal foglalkozom, és közben felőrlődöm. Leo, be kell vallanom valamit. Vagyis persze egyáltalán nem muszáj, nem is jó, hogy megteszem, de kényszerít rá valami. Leo: pillanatnyilag nem vagyok boldog. És tudja, miért? (Feltehetőleg egyáltalán nem akarja tudni, de nincs menekvés, sajnálom.) Nem vagyok boldog maga nélkül. A boldogságomhoz hozzátartoznak Leo e-mailjei! Mondhatnám úgy is: a boldogságomhoz Leo e-mailjei hiányoznak. És pechemre épp most hiányoznak ezek az e-mailek, de nagyon! Mióta megismertem a hangját, háromszor annyira hiányoznak. A tegnap estét, bele az éjszakába, Miával töltöttem. Évek óta ez volt az első jól sikerült találkozásunk. És tudja, miért? (Ez aljasság, tudom, de végig kell hallgatnia.) Azért sikerült jól a találkozó, mert végre boldogtalan vagyok. Mia azt mondja, hogy alapjában véve olyan voltam, mint mindig, csak ezúttal bevallottam, magamnak és neki is. Hálás is érte. Szomorú ügy, nem? Mia azt állítja, hogy különleges módon, vagyis írásban, beleszerettem magába, Leo. Az a véleménye, hogy pillanatnyilag úgyszólván nem tudok maga nélkül élni, legalábbis nem boldogan. És Mia azt mondja, hogy ezt akár meg is tudja érteni. Hát nem borzasztó? Ráadásul meg voltaképp mégiscsak szeretem a férjemet, Leo. Ezt őszintén mondom. Őt választottam magamnak, őt és a gyerekeit, őt és a gyerekeimet. Ezt a családot akartam, és nem egy másikat, és ez mind a mai napig így van. Tragikus dolgok történtek akkoriban, ezt majd máskor elmesélem. (Nem tűnik fel, hogy kéretlenül mesélek a családomról?) Bernhardban soha nem csalódtam, és soha nem is fogok, soha, de soha! Szabad vagyok mellette, teljesíti minden kívánságomat. Olyan művelt, önzetlen, nyugodt, kellemes ember! Idővel természetesen mindenkit fojtogat a megszokás. Minden szabályozott, nincsenek meglepetések. Kívül-belül ismerjük egymást, nincsenek egymás előtt titkaink. „Talán csak a titok hiányzik neked. Talán csak egy izgató titokba szerettél bele”, mondja Mia. „Mitévő legyek? – kérdezem. – Nem változtathatom át Bernhardot egy csapásra izgató titokká.” Maga mit mond, Leo, átváltoztathatom Bernhardot izgató titokká? Nyolcévnyi családi élet után lehetnek még izgató titkok? Ó, Leo, Leo, Leo! Pillanatnyilag minden olyan nehezemre esik. Rossz passzban vagyok. Nem hajt semmi. Nincs kedvem semmihez. Hiányzik Leo, az egyetlen! Nem tudom, hova vezet ez. Nem is akarom tudni. Mindegy. A fő, hogy hamarosan írjon újra! Kérem, siessen azzal a saját 146

magát-kipihenéssel! Szeretnék megint borozni magával. Azt akarom, hogy megint meg akarjon csókolni! (Milyen csapnivalóan rossz mondat ez!) Nem feltétlenül igazi csókokra gondolok. Olyasvalaki kell nekem, aki bizonyos helyzetekben mindenáron és sürgősen meg akar csókolni, és nem tehet mást, ezt azonnal meg kell írnia nekem. Szükségem van Leóra! Olyan magányosnak érzem magam a whiskey-s üvegemmel. Rengeteg whiskey-t ittam, Leo. Észrevette? Milyen lenne magával ez az egész, az élet? Meddig akarna mindenáron és sürgősen megcsókolni? Hetekig? Hónapokig? Örökké? Tudom, nem szabad ilyeneket gondolnom. A házasságom boldog. De közben boldogtalannak érzem magam. Ez, azt hiszem, ellentmondás. Az ellentmondás maga, Leo. Köszönöm, hogy meghallgatott. Iszom még egy whiskey-t. Jó éjt, Leo, annyira hiányzik. Akár bekötött szemmel is megcsókolnám. Igenis, megcsókolnám. Most nagyon is. Két nap múlva Tárgy: egyetlen szó sem Harminc fok van, és egyetlen szó sincs a saját-magát-kipi-henőtől. Tudom, a tegnapelőtti e-mailem a tűréshatáron volt. Túl sokat kívántam magától, Leo? Higgye el, a whiskey volt! A whiskey meg én. Én voltam az, és mindaz, ami bennem rejtőzik. A whiskey meg az volt, ami azt kihozta belőlem. Vágyakozó Emmije Másnap Tárgy: nincs Déli szél fúj, és én mégis egyre csak forgolódom az ágyban. Egyetlen betű magától, és rögtön elalszom. Jó éjt, kedves saját-magát-kipihenőm. Két nap múlva Tárgy: utolsó e-mail Ez az utolsó e-mailem, ha nem válaszol. Leo, de hisz brutális, amit művel! Kérem, hagyja ezt abba, mert pokolian fáj. Minden megengedett, kivéve a hallgatás. Másnap Tárgy: válaszmail Kedves Emmi, csak néhány órára volt szükségem, hogy meghozzam a döntést, amely megváltoztatja majd az életem. De ahhoz kilenc napra volt 147

szükségem, hogy döntésem következményeit közöljem magával. Emmi, néhány hét múlva átköltözöm Bostonba, legalább két évre. Egy egyetemi kutatócsoport projektvezetője leszek. A munka mind tudományosan, mind anyagilag roppant vonzó. Az életem olyan, hogy különösebb mérlegelés nélkül, gyorsan dönthettem. Nincs sok minden, amit itt fel kell adnom. Nyilván családi vonás, hogy egyszer, valamikor kontinenst kell váltanunk. Hiányozni fog néhány jó barát. Hiányozni fog a húgom, Adrienne. És hiányozni fog maga, Emmi. Igen, az Emmi különösen hiányozni fog. Meghoztam egy másik döntést is. Olyan kegyetlenül hangzik, hogy reszketnek az ujjaim, amikor most kénytelen vagyok írásban közölni magával, mindjárt a kettőspont után: véget vetek az e mail kapcsolatunknak. Emmi, ki kell hogy verjem a fejemből. Az nem lehet, hogy életem végéig minden áldott nap maga legyen az első és az utolsó gondolatom. Ez beteges. Maga „elkelt”, családja van, feladatai, kötelességei, felelősségei. Maga szorosan kötődik mindehhez, ez az a világ, ahol boldog, ezt tudomásomra hozta. (Különösen tömény vágy- és whiskey-keverék esetében persze egyszer-egyszer előhozakodik az ember holmi boldogtalan hangulattal, mint ahogy maga is tette az utolsó e mailjében, de aztán legkésőbb másnap, ébredéskor, elszáll az egész.) Meggyőződésem, hogy a férje szereti magát, úgy, ahogy egy nőt ennyi év együttélés után szeretni lehet. Magának csak egy kis házasságon kívüli kalandon jár az esze, smink nélkül töltött érzelmi hétköznapjainak megszépítésére. Ez az alapja az irántam érzett vonzalmának. Erre támaszkodik az írásbeli kapcsolatunk, ami feltehetően több zűrzavart okoz, mint amennyivel gazdagítaná magát hosszú távon. Akkor tehát most rólam: 36 éves vagyok (most már tudja). Nem tervezem, hogy olyan nővel éljem le az életem, aki csak a postafiókomban szabad a számomra. Boston alkalmat ad az újrakezdésre. Megjött a kedvem ahhoz, hogy a lehető leghagyományosabb módon ismerjek meg egy nőt: először meglássam, aztán meghalljam a hangját, aztán megérezzem az illatát, aztán talán meg is csókoljam. És valamikor, később, egyszer, talán írjak majd neki egy e-mailt is. Ennek a fordítottja – az az út, amelyet mi választottunk – őrületesen izgalmas volt, és ma is az, de nem vezet sehová. Meg kell szüntetnem az ostromzárat a fejemben. Hónapokig csak Emmit láttam minden szép nőben, aki szembejött velem az utcán. De egyiküket sem mérhettem össze a valódi Emmi-vel, egyikőjük sem lehetett a konkurenciája, mert az igazi Emmi számomra csak a számítógépen létezett, távol a nyilvánosságtól, társadalmilag elszigetelten és elválasztva mindentől. Ez a számítógépben élő Emmi várt rám munka után; ott, a számítógépben várt rám reggeli előtt, után vagy helyette. Ott 148

kívánt jó éjszakát egy hosszú, együtt töltött este végén. Gyakran hajnalig időzött nálam, a szobámban, az ágyamban, velem együtt bújt be t itokban a takaró alá. De végül is mindeközben elérhetetlen és bevehetetlen maradt számomra. A különböző, róla alkotott képek olyan gyengédek és törékenyek voltak, hogy az én valóságos tekintetemet nem állták volna ki, rögtön megrepedtek, széthasadtak volna. Ez a művileg létrejött Emmi olyan filigránnak tűnt, hogy úgy éreztem, rögtön darabokra törik, ha csak egyszer is megérintem. Fizikailag nem volt más, mint levegő a betűk között, amelyekkel napról napra elővarázsoltam. Csak rá kell fújnom a billentyűzetre, és már el is illant. Igen, Emmi, eljutottam idáig: bezárom a postafiókomat, ráfújok a billentyűkre, lecsukom a képernyőt. Elbúcsúzom magától. Leója Másnap Tárgy: ez lenne a búcsú? Ez volt az utolsó mailje? Nem létezik! Ezennel elveszítem az utolsó mailben való hitemet! Leo, halló! Nem várok humoros csúcsteljesítményt, ha fel akar szívódni. De mire véljem ezt a keserűen tragikus bohózatot? Miféle búcsú ez? Milyen lehet az arca, amikor melodramatikusan ráfúj a billentyűzetre? Jó, elismerem, egy kicsit elhagytam magam az utóbbi időben. És kezdtem már szétesni. Pehelysúlyú kedélyem néha úgy elnehezült, mint egy cementes zsák. Hát persze, hiszen folyton magammal cipeltem elektronikus levelezésünk hatalmas pakkját. Egy kicsit beleszerettem Ismeretlen úrba, ez is igaz. Egyikünk sem tudja csak úgy, egyszerűen kiseperni a fejéből a másikat, ebben kvittek vagyunk. De semmi okunk rá, hogy virtuális Trisztán és Izoldát farigcsáljunk a történetünkből. Utazzon el Bostonba, utazzon csak el! Szakítsa meg velem az e-mail kapcsolatot, szakítsa csak meg. DE NE ÍGY! Ez, kedves barátom, mind „íróilag”, mind érzelmileg elmarad a saját színvonalától, és mélyen bántja az önérzetemet! Ráfújni a billentyűzetre, na de Leoooo! Micsoda giccs! Kénytelen vagyok feltenni a kérdést: „Egész idő alatt így beszélt velem ez az alak?” Kérem, bizonyítsa be, hogy nem ez volt az utolsó mailje hozzám. Valamilyen szebb befejezést szeretnék, valami meglepőt, méltó távozást, egy jó poént. Mondja azt például: „És befejezésül azt javaslom, hogy találkozzunk!” Ez legalább mulatságos vég lenne. (Úgy, és most megyek sírni, ha megengedi.) Öt óra múlva Vá: 149

Kedves Emmi, és befejezésül azt javaslom, hogy találkozzunk! Öt perc múlva Re: Csak nem!?

Egy perc múlva Vá: De igen. Ezzel nem tréfálnék, Emmi. Két perc múlva Re: Most mit gondoljak erről, Leo? Ez valami szeszély? Jó végszót adtam? A szavaim hatására realista szatirikus lett a melodrámaíróból? Három perc múlva Vá: Nem Emmi, ez nem szeszély, hanem komoly szándék. Egyszerűen csak megelőzött. Tehát még egyszer: Emmi, szeretném, ha e-mail kapcsolatunkat egy találkozással fejeznénk be. Mielőtt elmegyek Bostonba, találkoznánk, egyetlenegyszer. 50 másodperc múlva Re: Egyetlenegyszer? Mit vár ettől? Három perc múlva Vá: Megismerést. Megkönnyebbülést. Kiengedést. Tisztázást. Barátságot. Egy írásban elővarázsolt, de mégis leírhatatlanul földöntúli személyiség rejtélyének a megoldását. A zárlatok feloldását. Az azt követő jó érzést. Ez a legjobb recept északi szél ellen. Az élet egy izgalmas szakaszának méltó lezárását. Az egyszerű választ ezer bonyolult, még nyitott kérdésre. Vagy, mint ahogy maga fogalmazott: „Legalább egy mulatságos véget.” Öt perc múlva Re: 150

De lehet, hogy egyáltalán nem lesz mulatságos. 45 másodperc múlva Vá: Ez kettőnktől függ.

Két perc múlva Re: Kettőnktől? Pillanatnyilag még nagyon egyedül van ebben a dologban. Én ugyanis még korántsem mondtam igent erre a last minute találkozásra, és őszintén be kell vallanom, hogy momentán még elég távol állok a beleegyezéstől. Először is szeretnék többet tudni erről a furcsa „the-firstdate-must-be-the-last-date”-találkozásról. Hol akar randevúzni velem? 55 másodperc múlva Vá: Ahol maga akarja, Emmi. 45 másodperc múlva Re: És mit fogunk csinálni? 40 másodperc múlva Vá: Amit akarunk. 35 másodperc múlva Re: Mit akarunk? 30 másodperc múlva Vá: Az majd elválik. Három perc múlva Re: 151

Azt hiszem, jobban szeretnék e-maileket kapni Bostonból. Akkor nem derülne ki, hogy ki mit akar kettőnk közül. Annyit mindenesetre tudok, hogy én akarok valamit, és azt is, hogy mit: e-maileket Bostonból. Egy perc múlva Vá: Emmi, nem írok magának maileket Bostonból. Szeretném ezt a dolgot lezárni. De tényleg. Meggyőződésem, hogy mindkettőnknek így lesz jó. 50 másodperc múlva Re: És meddig szándékozik még e-mailezni velem? Két perc múlva Vá: Amíg nem találkozunk. Kivéve ha azt mondja, hogy egyértelműen nem akar találkozni velem. Akkor az lenne mintegy a befejező mondat. Egy perc múlva Re: Ez zsarolás, Leo mester! Ezenkívül meglehetősen durván fogalmaz, nézze csak meg az utolsó e-mailjét. Aligha szeretnék találkozni azzal az alakkal, aki így beszél. Jó éjt. Másnap reggel Tárgy: nincs Jó reggelt, Leo. Biztos, hogy NEM a Huber kávéházban akarok t alálkozni magával. Egy óra múlva Vá: Nem is kell ott. De miért nem? Egy perc múlva Re: Ott kollégákkal vagy véletlen ismerősökkel találkozik az ember. Két perc múlva 152

Vá: A miénknél véletlenebb ismeretség nemigen létezik. 50 másodperc múlva Re: Ezzel a beállítottsággal kereste a kapcsolatunkat, tartotta fönn, és akarja befejezni? Akkor inkább most rögtön hagyjuk a véletlen és futó találkozást. Másnap Tárgy: nincs Leo, tulajdonképpen mi van magával? Miért ír most egyszeriben ilyen pimaszul és destruktívan? Miért becsüli le ennyire a „történetünket”? Készakarva ilyen érzéketlen és gonosz? Gusztust akar csinálni nekem a gusztustalan befejezéshez? Két és fél óra múlva Vá: Sajnálom, Emmi, pillanatnyilag épp igyekszem kiverni a fejemből a „történetünket”. Már elmondtam, miért fontos ez nekem. Tudom, hogy „Boston” óta rettenetesen tárgyszerűek az e-mailjeim. Nem szeretek így írni, de rákényszeríteni magam. Nem akarok az írással több érzelmet invesztálni a „történetünkbe”. Nem akarok még több építőkockát rátenni, mielőtt hagyom az egészet összedőlni. Én már valóban csak azt az egyetlen találkozást szeretném. Azt hiszem, az mindkettőnknek jót tenne. Két perc múlva Re: És mi van akkor, ha a találkozás után újra akarunk találkozni? Négy perc múlva Vá: A magam részéről kizárt. Vagyis: már ki is zártam. Csak egyszer, egyetlenegyszer szeretnék találkozni magával, hogy méltó befejezése legyen a „történetünknek”, mielőtt elmegyek Amerikába. Negyedóra múlva Re: 153

Mit ért azon, hogy „méltó befejezés”? Vagy másképp kérdezem: mit akar, mit gondoljak magáról a találkozás után: 1. Egész helyes, de korántsem olyan izgalmas, mint a leveleiben. Most nyugodt lélekkel és jó lelkiismerettel örökre törölhetem életem valamennyi mappájából. 2. E miatt az unalmas fráter miatt éltem egy teljes éven át „másutt”, mint ahol élek? 3. Az ideális férfi a félrelépéshez. Kár, hogy most átlép az óceán túloldalára. 4. Ez a pasi levett a lábamról! Micsoda mámorító éjszaka! Megérte a hónapokig tartó e-mailezgetés! így, ezt is elintéztük. Most akkor lássuk, mit csomagoljak Jónásnak tízóraira. 5. A francba! Ez lett volna az igazi! Érte faképnél hagytam volna Bernhardot és a családomat. Sajnos most kisiklik a kezem közül, irány Amerika, az az ország, ahonnan nem lehet e-mailezni. De várni fogok rá. Mindennap gyújtok érte egy gyertyát. És a gyerekekkel együtt imába foglalom a nevét, míg vissza nem tér teljes dicsőségében ragyogva! Három perc múlva Vá: Hiányozni fog az epés gúnyolódása, Emmi! Két perc múlva Re: Vihet magával belőle Bostonba egy egész rakományt, Leo. Van belőle elég! Tehát: melyik típust alakítaná szívesen hivatalos szakításunk alkalmával? Öt perc múlva Vá: Egyiket sem. Az leszek, aki vagyok. És maga olyannak lát, amilyen vagyok. Esetleg olyannak lát, amilyennek elképzel. Vagy olyannak, amilyennek látni szeretne. Egy perc múlva Re: Utána szeretnék majd megint találkozni magával?

154

45 másodperc múlva Vá: Nem. 35 másodperc múlva Re: Miért nem?

50 másodperc múlva Vá: Mert nem lesz rá lehetőség. Egy perc múlva Re: Mindenre van lehetőség. 45 másodperc múlva Vá: Erre nem lesz. Ugyanis eleve kizárt. 55 másodperc múlva Re: Utólag gyakran él meg olyan lehetőségeket az ember, amelyek előzőleg kizártnak tűntek fel. Gyakran nem is ezek a legrosszabb lehetőségek. Két perc múlva Vá: Sajnálom, Emmi. Annak a lehetősége, hogy újra találkozzon velem, nem ilyen. Majd meglátja. Egy perc múlva Re: Miért akarnám meglátni? Ha tudom, hogy az első találkozásunk után nem akarok másodszor is találkozni magával, akkor miért kell egyáltalán találkoznunk? Két perc múlva 155

Tárgy: Leike úrnak Igen tisztelt Leike úr, rossz napjaink vannak mostanában. Ha ez a dolog nem marad abba, tönkremegy a házasságunk. Nem hinném, hogy ezt akarja. Kérem, találkozzon a feleségemmel, és ne írogasson neki többé. (Esküszöm, fogalmam sincs róla, mit írnak egymásnak, egyáltalán nem is akarom tudni, csak azt szeretném, hogy legyen már vége.) Baráti üdvözlettel, Bernhard Rothner

Három perc múlva Vá: Emmi, azt magának kell tudnia, miért akar találkozni velem (ha egyáltalán akar). Én csak annyit mondhatok: szeretnék találkozni magával. Részletesen kifejtettem, hogy miért. Szeretettel kívánok szép estét, Leo Egy perc múlva Re: Leo Leike, a jégcsap. „Egész idő alatt így csevegett velem ez az alak.” Tulajdonképpen szomorú, nagyon szomorú.

156

Kilencedik fejezet Három nap múlva Tárgy: még néhány kérdés Halló, Leo, magától tehát nem jelentkezik többé. Válaszolni válaszol még? Meddig? Mikor repül Bostonba? Baráti üdv. Emmi Kilenc óra múlva Vá: Jó estét, Emmi, nálam sajnos minden a feje tetején áll. Nyakig vagyok az Amerikába költözés előkészületeiben. Július 16-án repülök, tehát holnaphoz két hétre. Még egyszer leszögezem: jó lenne, ha addig találkozhatnánk. Ha nem biztos benne, hogy maga akarja-e, akkor tegye meg legalább az én kedvemért. Nagyon szeretném! Nagyon nagy örömet szerezne vele. Tudom, hogy a találkozás után jobban érezném magam. És abban is biztos vagyok, hogy maga is. Tizenkét perc múlva Re: Leo, hát nem érti? Nekem csak akkor lenne jobb a találkozás után, tekintettel arra a körülményre, hogy „búcsútalálkozóról” van szó, ha kiderülne, hogy maga más, mint amilyennek egy éve a leveleiben mutatja magát (eltekintve az utolsó, rettenetesen tárgyszerű e-mailjeitől). Ha tehát „más”, akkor túlságosan nagy csalódás lenne a találkozás, és utána csak azért érezném jobban magam, mert amúgy is az utolsó találkozás volt. Ha tehát annyira biztos benne, hogy a találkozás után majd jobban érzem magam, akkor ezzel közvetve azt adja tudtomra, hogy a találkozás csalódás lesz a számomra. Így hát most másodszor is felteszem a kérdést: miért kell nekem egy kiábrándító találkozón találkoznom magával? Nyolc perc múlva Vá: Szerintem a találkozás nem lesz törvényszerűen kiábrándító a maga számára, és mégis jobb lelkiállapotban lesz utána, mint például – ma. 157

Egy perc múlva Re: Ma? Honnan tudja, hogy ma hogy érzem magam? 50 másodperc múlva Vá: Ma nem érzi jól magát, Emmi. 30 másodperc múlva Re: És maga? 35 másodperc múlva Vá: Én sem. 25 másodperc múlva Re: Maga miért nem? 45 másodperc múlva Vá: Ugyanazért, amiért maga. 50 másodperc múlva Re: De ez a maga bűne, Leo. Senki sem kényszeríti rá, hogy eltűnjön az életemből. 40 másodperc múlva Vá: De igen! 40 másodperc múlva Re: Kicsoda?

158

Nyolc perc múlva Vá: Hogy kicsoda? Másnap reggel Tárgy: én magam Én! Én kényszerítem magam. És a józan ész. Másfél óra múlva Re: És ki az, aki még előtte találkozni akar velem? Szintén maga és a józan ész? Vagy maga és az esztelenség? Vagy pusztán csak az esztelenség? Vagy (ez a legrosszabb változat): a tiszta ész? Húsz perc múlva Vá: Én magam, az eszem, az érzelmeim, a kezem, a lábam, a szemem, az orrom, a fülem, a szám, mindenem. Mindenem találkozni akar magával, Emmi. Három perc múlva Re: A szája is? Negyedóra múlva Vá: Hát persze: hogy beszélgessünk. 50 másodperc múlva Re: Vagy úgy! Két nap múlva Tárgy: rendben Halló, Leo, felőlem kockáztassuk meg, találkozzunk, már úgyis mindegy. Mikor ér rá ezen a héten?

159

Fél óra múlva Vá: Alkalmazkodom, amikor magának jó. Szerdán, csütörtökön, pénteken? Egy perc múlva Re: Holnap. Három perc múlva Vá: Holnap? Jó, legyen holnap. Délelőtt, délben, délután, este? Egy perc múlva Re: Este. Hol? Tíz perc múlva Vá: Egy kávéházban, amelyikben szeretne. Egy vendéglőben, ahol maga szeretne. Séta közben, ha úgy szeretné. Egy parkban, a padon, ha azt akarja. Egy válaszfal tetején, amelyet maga választ. Különben pedig a maga óhaja szerint, bárhol. 50 másodperc múlva Re: Magánál, a lakásán. Nyolc perc múlva Vá: Miért? 40 másodperc múlva Re: Miért ne? Egy perc múlva Vá: Miben töri a fejét? 160

55 másodperc múlva Re: MAGA miben töri a fejét, Leo? MAGA akarta a búcsútalálkozót, nem én, ha szabad emlékeztetnem. Harmincöt perc múlva Vá: Nekem semmi más szándékom nincs, mint hogy lássam azt a nőt, aki hónapokon át velem volt, és meghatározta az életem. Többet akarok hallani a kellemes hangjából, mint hogy „whiskey” és „a hátam”. Szeretném látni az ajkát, amikor azt mondja: „És MAGA miben töri a fejét, Leo? MAGA akarta a búcsútalálkozót, nem én, ha szabad emlékeztetnem.” Hogyan mozog ilyenkor a szája sarka, hogy csillog a szeme, hogyan vonja fel a szemöldökét, amikor ilyen mondatokat mond? Milyen arcjáték kíséri a gúnyos megjegyzéseit? Milyen nyomokat hagyott éveken át az éjszaka fújó északi szél az arcán? Emmi, száz és száz efféle dolog érdekel. Öt perc múlva Re: Meglehetősen későn támadt fel az érdeklődése, Leo. Ezen az estén nem lesz elég ideje ahhoz, hogy alapos kutatásokat végezzen az arcomon. Hány órásra tervezte a találkozót? Meddig maradjak? Három perc múlva Vá: Ameddig mindketten akarjuk. Egy perc múlva Re: És ha nem ugyanannyi ideig akarjuk mindketten? Négy perc múlva Vá: Akkor nyilván az győz, aki rövidebbre akarja fogni. 50 másodperc múlva Re: 161

Vagyis maga győz. 40 másodperc múlva Vá: Azt nem mondtam. Húsz perc múlva Re: Hihetetlen, hogy mennyi mindenről nem beszéltünk, holott egyfolytában beszélgetünk. Például: hogy köszönjünk egymásnak? Fogjunk kezet? Veregessük vállon egymást? Netán nyújtsam kézcsókra hosszú, szorosan egymáshoz simuló ujjaimat? Nyújtsam oda magának északi szél edzette orcámat? Csücsörített ajakkal közeledik majd felém? Vagy egyszerűen csak csodálkozva bámuljuk egymást egy ideig, mint a földönkívüliek? Három perc múlva Vá: Javaslatom: a kezébe nyomok egy pohár bort, és koccintunk. Kettőnkre. Két perc múlva Re: Van whiskey-je is? De nem ám valami ócska flaska, amelynek az elalgásodott alján lötyög még 3 milliméternyi gyanús folyadék. Ebben az esetben az fog történni, amit ÉN akarok, és rövid lesz a találkozó. Egy perc múlva Vá: A whiskey nem lesz akadály. 45 másodperc múlva Re: Akkor mi lesz? Két perc múlva Vá: Semmi. Szép, kellemes, egészséges, eleven, élő találkozás lesz, Emmi. Majd meglátja. Három óra múlva 162

Re: Van még egy kis ideje, Leo? Tudom, már késő van. De fogjon még egy pohár vörösbort, az mindig jót tesz magának. Van ugyanis néhány kérdésem, eszembe jutott még egy-két dolog. Például a kedvenc témámhoz: 1. Lehetségesnek tartja, hogy a „búcsúestünkön” szeretkezni kíván velem? 2. Lehetségesnek tartja, hogy szeretkezni kívánnék magával? 3. Ha mind a kettő igaz (és valóban szeretkezünk): akkor valóban azt hiszi, hogy utána jobb lesz? Mármint ahogy kvázi megígérte: „Biztos vagyok benne, hogy a találkozás után magának is jobb lesz.” 4. Hogyan illik ez bele az előrejelzésébe, mármint hogy ezután nem akarok majd másodszor is találkozni magával? Tíz perc múlva Vá: 1. Lehetségesnek tartom, hogy kívánnék szeretkezni magával, de nem biztos, hogy kimutatom. 2. Lehetségesnek tartom, hogy kívánna szeretkezni velem, de ez nem túl valószínű. 3. Hogy utána jobb lesz-e mindkettőnknek? Igen, azt hiszem. 4. Nem akar velem többé találkozni, mert családja van, és a találkozásunk után egész biztosan tudni fogja, hogy hozzájuk tartozik. Hét perc múlva Re: 1. Azt hiszi, nem veszem észre, ha szeretkezni kíván? 2. Hogy én vajon kívánnám-e: a „nem túl valószínűivel nem jár messze a valóságtól. (Csak hogy ne legyenek hiú reményei.) 3. Hogy utána jobb lesz mindkettőnknek: igazán örülök, hogy egyszer kivételesen úgy beszél, mint egy tipikus férfi, ettől olyan valóságos lesz. 4. Hogy aztán majd tudni fogom, hová tartozom: tényleg azt hiszi, hogy eleve jobban meg tudja ítélni, mint én magam? És még egy legutolsó kérdést, Leo, mielőtt lefekszem aludni: még mindig szerelmes belém egy kicsit? Egy perc múlva Vá: Egy kicsit? 163

Két perc múlva Re: Jó éjszakát. Én nagyon szerelmes vagyok magába. Félek a találkozásunktól. Nem tudom és nem is akarom elképzelni, hogy utána elveszítem magát. Szeretettel, Emmi Három perc múlva Vá: Nem szabad soha arra gondolni, hogy „elveszítem”. Már a gondolatával is veszítünk. Jó éjt, szerelmem. Másnap reggel Tárgy: nincs Jó reggelt, Leo, nem aludtam. Tényleg elmenjek ma este magához? Öt perc múlva Vá: Jó reggelt, Emmi. Jó, hogy megosztottuk egymással az álmatlan éjszakát. Igen, jöjjön el. Este 7 óra megfelel? Akkor még üldögélhetünk egy kicsit a teraszon. Két óra múlva Re: Leo, Leo, Leo, feltéve, ha szebb lesz az este, mint ahogy várja. Feltéve, ha beleszeret a nőbe, akit lát, a gúnyolódásába, az arcjátékába, a szavai csengésébe, a keze mozgásába, a szemébe, a hajába (mellek kizárva), a jobb fül-cimpájába, a bal sípcsontjába, egészen mindegy, mibe. Feltéve, ha úgy érzi, hogy kettőnket mégiscsak sokkal több köt össze, mint az internetszerver, ha úgy érzi, nem lehetett véletlen, hogy összeakadtunk. Leo, nem lehet, hogy újra akar majd látni? Nem lehet, hogy továbbra is írni akar, Bostonból is? Nem lehet, hogy együtt akar lenni velem? Nem lehet, hogy együtt akar maradni velem? Nem lehet, hogy velem akar élni? Két perc múlva Vá: EMMI, MAGA NEM SZABAD, MAGA NEM ÉLHET VELEM.

164

Harmincöt perc múlva Re: Feltéve, ha szabad lennék, és magával élhetnék. Háromnegyed óra múlva Re: Leoóóó, nem jut eszébe semmilyen válasz? Három perc múlva Vá: Kedves Emmi, feltéve, de ez az egy feltevés nekem pontosan egy feltevéssel több a szükségesnél. Tegyük fel, hogy egyszerűen nem tudom feltételezni, hogy szabad, azon egyszerű oknál fogva, hogy ugyanis sem nem szabad, sem nem lesz az. Ha erre az estére „szabadságra megy” a családjától, hogy szabad legyen az én számomra, akkor az nagyon szép és jó lesz (remélhetőleg magának is). De ez még korántsem jelenti azt, hogy szabad a számomra. A feltételezések elfogadásában egyébként egészen jó vagyok. De ezt a feltételezést, bármily nagyszerűnek tűnik is, legjobb szándékom ellenére sem tudom elfogadni. Feltehetek én is egy kérdést ebből az alkalomból? Tudom, nem szereti az efféle kérdéseket. De itt most viszonylag fontos kérdésnek tartom. Tehát: mit mond a férjének, hova megy ma este? Kilenc perc múlva Re: Leo, hát képtelen leszállni erről a témáról?! Azt fogom mondani neki: találkozom egy barátommal. Erre ő megkérdezi: ismerem? Mire én azt válaszolom: nem hiszem. Alig beszéltem róla. Majd hozzáteszem: sok megbeszélnivalónk van, lehet, hogy későn jövök. Mire ő: érezd jól magad. Húsz perc múlva Vá: És ha csak hajnalban megy haza? Mit mond akkor a férje? Három perc múlva Re: Lehetségesnek tartja, hogy csak hajnalban jövök haza? Egészen új vonásokat fedezek fel magában. 165

Nyolc perc múlva Vá: Hogy is mondja Emmi Rothner? „Utólag gyakran él meg olyan lehetőségeket az ember, amelyek előzőleg kizártnak tűntek fel.” Röviden: minden lehetséges. Lassan már én is kezdek hinni ebben. Négy perc múlva Re: Hűha, ez izgalmas. Szeretem, amikor így beszél. (Talán mert ezek az én szavaim voltak.) Egyébként: már csak négy óra van hátra. Eláruljam, hogy a három kávéházi Emimből melyiknek nyitja majd ki az ajtót? Három perc múlva Vá: Ne árulja el, Emmi! Ellenkezőleg. Van egy javaslatom. Ne nevessen ki, komolyan gondolom. Csak behajtom az ajtót. Maga bejön. Az előszobából belép az első, bal oldali szobába. Sötét van. Átölelem, úgy, hogy nem látom. Vakon megcsókolom. Egy csók. Csak egyetlen csók! 50 másodperc múlva Re: Aztán menjek el? Három perc múlva Vá: Dehogy! Egy csók – majd felhúzzuk a redőnyöket, hogy lássuk, kit csókoltunk meg. Aztán a kezébe nyomok egy pohár bort, és koccintunk saját magunkra. És aztán majd meglátjuk. Egy perc múlva Re: Én egy pohár whiskey-t kérek! Egyébként egyetértek a rituális programjával, ami az üdvözlést illeti. Alapjában véve nem más, mint a szembekötősdi, csak nem bekötött szemmel, tehát valamivel romantikusabb. Rendben, csináljuk így! Jaj, tényleg csináljuk? De hiszen ez kész őrület, nem?

166

40 másodperc múlva Vá: Persze, csináljuk csak! Négy perc múlva Re: De Leo, ez így nagyon kockázatos. Hiszen fogalmam sincs, hogy szeretem-e, ahogy csókol. Hogy csókol? Erősen vagy puhán, szárazon vagy nedvesen? És a fogai? Milyenek? Élesek vagy inkább tompák? És a nyelve? Támadó vagy inkább fürge? Olyannak érzi-e az ember, mint valami kemény műanyagot, vagy inkább mint a habszivacsot? Csókolódzás közben nyitva van-e a szeme vagy behunyja? (Jól van, tudom, a szembekötősdinél ez mindegy.) Mit csinál a kezével? Megmarkol? Hol? Milyen erősen? Csendben van vagy szuszog, vagy cuppog a szájával? Tehát, Leo, mondja csak, hogy csókol maga? Három perc múlva Vá: Hasonlóan csókolok, mint ahogy írok. 50 másodperc múlva Re: Bár ez most mintha hencegés lett volna, nem hangzott rosszul. Egyébként pedig nagyon sokféleképpen ír. 45 másodperc múlva Vá: Csókolni is sokféleképpen csókolok. Négy perc múlva Re: Ha megígéri, hogy úgy csókol meg, ahogy tegnap és ma írt, akkor megkockáztatom a találkozást. 35 másodperc múlva Vá: Akkor kockáztassa meg.

167

Tizenkét perc múlva Re: És ha a csók után tovább akarunk lépni? 40 másodperc múlva Vá: Akkor tovább akarunk lépni. 50 másodperc múlva Re: Tovább is lépünk? 35 másodperc múlva Vá: Azt hiszem, az adott helyzetben pontosan fogjuk tudni, mit t együnk. Két perc múlva Re: Remélhetőleg kettőnk közül nem csak az egyik fogja tudni. Négy perc múlva Vá: Ha az egyik tudja, akkor tudja a másik is. Egyébként, Emmi, már csak alig két óra van hátra. Lassan abba kell hagynunk a levelezést, hogy felkészülhessünk az új dimenzióba való átlépésre. Szó, mi szó: rettentő izgatott vagyok. Nyolc perc múlva Re: Mit vegyek fel? Egy perc múlva Vá: Magára bízom, Emmi. 55 másodperc múlva Re: De szívesebben hagyatkoznék a fantáziájára, Leo. 168

Két perc múlva Vá: Jobb, ha pillanatnyilag semmit sem bíz a fantáziámra. Most ugyanis egy kissé elragadott. És, gondolom, valamit amúgy is fel kell vennie. Három és fél perc múlva Re: Vegyek fel olyan ruhát, amitől könnyebben megeshet, hogy az üdvözlő csók után nem mindjárt húzzuk fel a redőnyöket, mert egyikünknek sincs szabad keze? 40 másodperc múlva Vá: Ha nem tartja túl rövidnek a választ, akkor: IGEN! Másfél perc múlva Re: Az „IGEN!” egy olyan kérdésre, amelyik „IGEN!” után kiált, számomra sohasem lehet túl rövid. Akkor most „kikészítem magam”, ahogy olyan szépen mondják. Ha a szívdobogásomtól nem lyukad ki a mellkasom, akkor másfél óra múlva találkozunk, Leo. Három és fél perc múlva Vá: Csöngessen fel a kaputelefonon a 15-ös számnál. A liftben üsse be a 142est, és jöjjön fel a tetőtérbe. Ott amúgy is csak egy ajtó van. Résnyire nyitva lesz. Aztán jöjjön be balra a szobába, egyszerűen csak kövesse a zenét. Rettenetesen örülök magának! 50 másodperc múlva Re: Én is magának, Leo! Én is NEKED, Leo. Én vagyok az Emmi. És senki idegent nem csókolok meg a félhomályban, akivel nem t egeződöm. Ezennel megengedem, hogy te is TEGEZZ, Leo. Egyébként én vagyok a fiatalabb, két évvel, harmincnégy éves vagyok.

169

Két perc múlva Vá: Emmi, azt hiszem, még egyszer alaposan meg kell veled beszélnem a „Bostont”. Teljesen hamis képed van Bostonról, illetve rólam és Bostonról. Bostonnal egészen más a helyzet, mint ahogy gondolod. Ezt meg kell magyaráznom. Annyi mindent meg kell magyarázni! Annyi mindent meg kell érteni! Érted? Másfél perc múlva Re: Csak lassan, Leo, csak lassan. Mindent szép sorjában. Boston még ráér. A magyarázat még ráér. Megérteni is ráérünk még. Most először csókoljuk meg egymást. Nemsokára találkozunk, szerelmem! 45 másodperc múlva Vá: Akkor nemsokára, szerelmem!

170

Tizedik fejezet Másnap este Tárgy: északi szél Kedves Leo, tudom, ez megbocsáthatatlan. A hallgatásod is ezt bizonyítja. Nem kérdezel semmit. Nem, még csak nem is kérdezel. Ezt a büntetést méred rám. Semmi dühroham, semmi kétségbeesett kísérlet. Egyáltalán semmit nem csinálsz. Nem szólalsz meg. Szó nélkül hagyod megtörténni veled ezt az egészet. Még csak azt sem kérdezed, hogy miért. Úgy teszel, mintha tudnád. Még ezzel is büntetsz. Pedig te csak feleakkorát csalódhattál, mint én. Mert a csalódásomhoz én még hozzáképzelem a tiédet is. Leo, elmondom, hogy az utolsó pillanatban – és ez most nemcsak egy szófordulat, hanem valóban az utolsó pillanat volt –, szóval elmondom, miért nem mentem el hozzád. Egy betű volt a bűnös, egyeüenegy hibás betű, olyan helyen, ahol nem lett volna szabad megjelennie, a legszerencsétlenebb időpontban. És te, Leo, te még azt kérdezted tőlem: „Mit mondasz majd Bernhardnak?” Emlékszel, mit válaszoltam? „Azt fogom mondani neki: találkozom egy barátommal.” Pontosan ezt mondtam. „Erre ő megkérdezi: ismerem?” így kérdezte. „Mire én azt válaszolom: nem hiszem. Alig beszéltem róla.” Igen, ezt válaszoltam neki. És azt írtam még neked: „Majd hozzáfűzöm: sok megbeszélnivalónk van, lehet, hogy későn jövök.” Igen, pontosan így fogalmaztam. „Mire ő: érezd jól magad.” Igen, Leo, ezt mondta Bernhard. De hozzátett még egy szót. Azt mondta: „Érezd jól magad, EMMI.” Mint mindig, most is azt mondta: „Érezd jól magad.” Aztán szünetet tartott, és akkor jött ez az EMMI. Egy lehelet, nem több, csak egy lehelet. Mintha villám csapott volna belém. Máskor „Emmának” hív, mindig csak Emmának. Már évek óta nem hívott „Emminek”. Nem is emlékszem az idejére, mikor hívott így utoljára. Leo, egy „i” az „a” helyett, ez az egyetlen, nem oda való hang mélyen megrázott. TŐLE nem bírtam hallani. NEKI nem lett volna szabad így szólítania. Olyan leleplezően, olyan kiábrándítóan hangzott, mintha tönkre akart volna tenni. Mintha sejtette volna, mi a helyzet velem, mintha átlátott volna rajtam. Mintha azt akarta volna mondani: hiszen tudom, hogy inkább „Emmi” akarsz lenni, végre megint „Emmi”. Hát akkor legyél az, és érezd jól magad. És erre valami egészen szörnyűségeset kellett volna válaszolnom, azt, hogy: 171

Bernhard, én nem csak szeretnék „Emmi” lenni, AZ IS VAGYOK. De nem a te Emmid. Másvalaki Emmije. Az a valaki soha nem látott, de rám talált. Felismert. Kihozott a rejtekemből. Én az ő Emmije vagyok. Leo Emmije. Nem hiszed? Be tudom bizonyítani. Írásos bizonyítékom van rá. Lelkifurdalás? Nem, Leo, Bernharddal szemben nincs lelkifurdalásom. Én saját magamtól félek. Felmentem a szobámba, írni akartam neked egy emailt. Nem sikerült. Ott volt a szemem előtt ez a siralmas mondat: „Kedves Leo, nem tudok ma elmenni hozzád, épp most csapnak össze a hullámok a fejem fölött.” Néhány percig meredten bámultam ezt a mondatot, aztán kitöröltem. Nem voltam képes lemondani a találkozást. Saját magamról mondtam volna le. Leo, valami történt. Az érzelmeim függetlenedtek a képernyőtől. Azt hiszem, szeretlek. És Bernhard ezt megérezte. Fázom. Fúj az északi szél. Most mit tegyünk? Tíz másodperc múlva Re: FIGYELEM! E-MAIL CÍMVÁLTOZÁS. A CÍMZETT NEM ÉRHETŐ EL A MEGADOTT CÍMEN. ÚJ E-MAILEK FOGADÁSA AUTOMATIKUSAN TÖRÖLVE. ÉRDEKLŐDÉS ESETÉN A RENDSZERGAZDA ÁLL SZÍVES RENDELKEZÉSÉRE.

172