HETEDNAPI ADVENTISTA EGYHÁZ BUDAPEST TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETE
GYÜLEKEZETI HÍRADÓ „És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.”
19. szám NEGYEDÉVENTE MEGJELENŐ TÁJÉKOZTATÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
2005. IV. negyedév
tartalom
Bevezető gondolatok
Erdélyi László: Tévedésből megölték
3
Misszió - a zene szeretete - szolgálat - baráti közösség
4
Együttgondolkodás - közös látás - gyülekezetépítés
5
Szombatiskolai Nap Diakónia Nap
6
Taglétszám alakulása Keresztség Kész az én szívem...
7
Tony Campbell ismét Budapesten
9
Dr.Szigeti Jenő: Minden E.G.White: Vándorlás a keskeny ösvényen
10 11
A fiatalok hogyan maradhatnak meg a hitben? Hartán járt az ifjúság
12 13
Ahova Te mégy... Hazamehetek egy időre?
14 15 16
Események
Kapcsolatok
Rendezvények Gyülekezet
Evangélizáció Értékeink
TeGyüK MI Család
Egészség Vigasztalás
8
Gyógyulás gyászoló szíveknek
17
Idősek Partija ’2005
18
Jótékonyság régen és ma
19 20
Újabb sikerek Orgonahangverseny
21
Derűs Napok
Segítő Szolgálat
„Csendes csodák” Kultúra Hozzászólás
22
Szolgálati beosztás Útravaló
23 24
Ügyes-bajos
Engem itt mindenki szeret!
Idősek partija 2005 A Hetednapi Adventista Egyház Terézvárosi Gyülekezetének lapja A gyülekezet címe: H- 1062 Budapest Székely Bertalan u.13. Telefon: (1) 3318-964 http://www.adventista.hu/terezvaros e-mail:
[email protected] Lelkész: Bodnár János A gyülekezet vezetője: Dr.Erdélyi László első presbiter A lapot szerkesztette és készítette: Dr.Erdélyiné Halász Edit Szerkesztő munkatárs: Szabó Ottó
A Gyülekezeti Híradó 700 példányban jelenik meg minden negyedévben. Érdeklődők részére készséggel megküldjük postán kiadványunkat. Az erre vonatkozó igényeket a gyülekezet címén, telefonján, illetve e-mailben lehet jelezni. Továbbá folyamatosan várjunk az olvasók írásait és véleményét!
2
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
Bevezető gondolatok Erdélyi László:
Tévedésből megölték
„A kilencedik volt a legnehezebb. Nem emeltem én esküre kezemet, csak szó röppent ki számon könnyedén s már felhő ült a békesség egén. Csak beszélgettünk valaki másról, egy harmadikról, aki messze járt, suttogva, ahogy titokról illik; Így szegtük meg az Isten parancsát.” (Páskulyné Kovács Erzsébet) Nyolc golyót eresztettek a fejébe. Szitává lőtték. Mert olyan házból jött ki, amelyet megfigyelés alatt tartottak. Mert gyanúsan viselkedett. Mert azt hitték, terrorista. Mert futott. Mert nem állt meg a felszólításra. Talán nem is szólították fel, csak lőttek. Talán azért futott, hogy elérje a londoni metró szerelvényt. Már nem volt lehetősége megmagyarázni viselkedésének okát. Végül megállapították, hogy ártatlan volt. De ezt neki már nem tudták megmondani. Bocsánatot kérni sem tudtak tőle. Meghalt. Nem érzett semmit, mert pontosan találtak a lövedékek. Csak a szülőknek és a testvéreknek fájt. Fáj. Majd megvigasztalódnak. Gyanúsan viselkedett. Ma nem nehéz gyanúsan viselkedni. Ma nehéz nem gyanúsan viselkedni. Ha valaki nem olyan mint a másik, az már gyanús. Ha olyan mint a másik, az is gyanús. Mindeni, aki él, gyanús. Az is gyanús, aki nem gyanús. Mert miért nem gyanús? A reflexek megterheltek. Akkor is gyorsan „visszaüt” az ember, ha senki sem ütött. Jobb a megelőző csapás az ellenségre. Mert mindenki lehet potenciális ellenség. Megbolondult a világ. Akinek nincs ellenségképe, az túl naiv. Biztosan jól érzi magát e világban! Ez is gyanús. Vagy talán ő az, aki odafigyel Jézus szavaira, amelyet örökül hagyott övéinek?: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot” (Jn 16:33). Két ellentétes irányú magatartásformát ölt magára az emberiség. Az egyik csoporthoz tartoznak a fenti igékben hagyott örökség elfogadói és ápolói, akiknek szívében békesség él, a másikhoz azok, akiket szintén Jézus szavai jellemeznek: TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek; mert az egek erősségei megrendülnek” (Lk 21:26). Mindkét érzés – a békesség és a félelem – kivetítődik magatartásunkon keresztül környezetünkre. Formálja, meghatározza a mások iránti érzelmeinket, gondolatainkat, a másokról kialakított véleményünket. A félelem rossz tanácsadó és állandó feszültségben tartja az embert. Gyanakvóvá teszi. Elhiteti vele, hogy a másikat messzire kerülnie kell, és ha köreihez közeledik, akkor azonnal tüzelnie kell csípőből, lehetőleg a fejére, hogy ne tudjon védekezni és magyarázkodni. Legjobb hátulról, akkor észrevétlenül lehet tönkretenni. Volt egy testvérünk, aki már régen meghalt. Jó kereszténynek tartotta magát. Mások is tisztelték, tekintélye volt. Ő viszont sok testvérről nagyon rossz véleményt ápolt. Körülvette magát ellenségképekkel. Amikor egy alkalommal, vendégei előtt mások bűneit sorolta fel és éppen szilvás gombócot evett, mérgesen szúrta bele villáját egymásután a gombócokba, s mindegyiket egy-egy testvér nevére keresztelte, majd sorba a neveket mondva: „ham” bekapta a gombócfejeket. Végül minden „fej” a gyomrába került. Egy kisebb gyülekezet. Jó, hogy nem volt más fegyvere. Vannak, akik veszélyesebb eszközöket használnak a vélt ellenségekkel szemben. A kommandósok rajtaütésszerűen támadnak, és úgy teszik ártalmatlanná a gyanús személyt. Vannak, akik nyelvvel – a rágalom fegyverével – teszik tönkre áldozatukat. Sokféleképpen lehet ártani a másik embernek, és mindegyik módszernek megvan az ideológiája, ha kell, teológiája. Mindent meg tudunk magyarázni, és meg vagyunk győződve eljárásunk igazáról, amelynek ellenkezőjéről az Úr sem tud meggyőzni bennünket. Amikor az Úr megbocsátott Ninivének, Jónás még mindig pusztítani akarta a gonoszokat. Szándéka akkor sem változott, amikor az Úr igyekezett megértetni vele a saját logikáját, amelyben benne volt a bűnös nép iránti mélységes szánalom és szeretet. „Nem érted, Jónás? Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál… én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost?” Nem! Jónás haragja „felülírta” Isten megbocsátó szeretetét. Ő igazságosabb volt a maga szemében. Számára többet jelentett az árnyat adó tök, mint a bűnös
város, amelynek Isten megkegyelmezett, ezért utolsó szava ez volt: „Méltán haragszom, mind halálig!” (Jón 4:9). Nem tudom, hogyan élik meg az igazságot annak a bíróságnak a tagjai, akik halálra ítélnek és kivégeztetnek egy embert, akiről később kiderül ártatlansága. Az élet sok ilyen tévedést ismer, amikor a valósággal szemben erősebb volt a vád állítása és a látszat, amely a bevádolt ember ellen szólt. A történelem lapjairól ártatlanul kivégzett emberek arcainak sora tekint ránk, akiket az utókor rehabilitált. Ezért mondja az Úr az örökké lángoló hegyi beszéd igéivel: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek” (Mt 7: 1-2). Ha minden bebizonyosodott téves állításért a vádolónak kellene elviselnie az általa megvádolt ember vélt bűnének következményét, sokkal óvatosabban bánnánk szavainkkal. Pedig ha erre nem is figyelünk, Jézus szavainak tartalma mégis ezt tükrözi. Nézz szemébe annak, akit vádolsz! S amikor a megvádolt arca a célkeresztbe ér, és tekinteted találkozik tekintetével, állj meg! Lesz-e erőd meghúzni a ravaszt? Terrorista veszély fenyeget! És terrorista elhárítási veszély! Ideges a világ. A hívő emberek is. Már Dávid idejében is ismerték ezt a fajta magatartást: „Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek” (Zsolt 11:2). Folyik a vadászat és sok az orvvadász. Divat lett a bűnbakok keresése, akiket természetesen „ki kell lőni”. Ennek a szemléletnek két nagy hibája van. Az első az, hogy nem embervadászokká rendelte az Úr az ő gyermekeit, hanem emberhalászokká. A másik hiba az, hogy a „vadászatban” nagy a tévedések veszélye. Az embervadászatban emberek fejére megy a játszma, olykor a trófeákért, az emberhalászatban pedig a lelkek üdvösségéért folyik a munka. Ez utóbbira hívott el bennünket az Úr, és fegyver helyett mentőövet adott a kezünkbe. Egyik testvérünk elmondta, hogy hivatásos vadászként megtérése után kiment az erdőbe, hogy kilője az engedélyezett szarvast. Amikor felemelte távcsöves fegyverét és a vad a célkeresztbe jött, nem volt képes meghúzni a ravaszt. Életében többet nem vadászott szarvasra. Ha egyszer igazi keresztények leszünk, megszűnünk egymásra vadászni. 2005. IV .NEGYEDÉV
3
Események Misszió - a zene szeretete - szolgálat - baráti közösség Egy felejthetetlen hétvége Dobódélen
Missziókonferencia Baján
A programról a zenekar egyik legfiatalabb tagjától hallhatunk: „Miskolc közelében egy nagyon kis falu Dobódél, mindösssze 25 főből áll a hegyek között. Pénteken délután 5 órakor indultunk és egy kicsit hosszú volt az út. Rózsi néniék korán reggel indultak el mi pedig este érkeztünk meg, és mire odaértünk ők már bográcsban gulyást főztek nekünk, ami nagyon finom volt. Este a csillagos ég alatt még próbáltunk. Utána elmentünk aludni. Volt aki sátorban aludt, én a házat választottam. Olyan jót aludtam, hogy még álmomban is beszéltem. Szombaton reggel szép napfényes reggelünk volt. Átvettük a szombatiskolát és a Bibliából tanultunk. Délután elmentünk a hegyre egy kolostorba. Este tábortüzet raktunk, énekeltünk, imádkoztunk és így el is telt a szombat. Vasárnap reggel úgy döntöttünk, hogy megnézzük az Aggteleki Cseppkőbarlangot. Dél körül Miskolctapolcára mentünk fürdeni a Barlangfürdőbe. Mire hazaértem Fótra, úgy lebetegedtem, hogy egész héten hiányoztam az iskolából. Véleményem szerint nagyon jó volt ez a kirándulás és Dobódélen lenni. Bodnár Benjamin ”
A fúvószenekar tagjai meglátogatták a Missziókonferencia rendezvényét Baján. A Terézvárosi gyülekezet nagyraértékeli és megbecsüli fúvószenészei szolgálatát, akik számos misszióprogramjuk mellett minden fontos országos rendezvényen képviselik gyülekezetünket és zenei szolgálatukkal kapcsolódnak Isten dicsőítéséhez ezeken a különleges alkalmakon. A konferencia szombati programjában mind a délelőtti istentiszteleten, mind a délutáni keresztségen szolgált a fúvószenekar. A több, mint ezer résztvevő közös szombati együttlét számukra is felelmelő élményt nyújtott.
Az edzőtábor résztvevői Dobódélen
Közös térzene az Üdvhadsereggel Az Üdvhadseregből több zenész barátunk csatlakozott a Terézvárosi Fúvószenekar próbáihoz. Meghívásukra pedig a mi zenészeink közös térzenét adtak a Köztársaság téren, ahol a hallgatóságnak a zene hangjain közvetítették misszió programunkat. Reméljük, hogy a jövőben tovább erősödik a zenészek kapcsolata és további közös alkalmak nyílnak előttük üzenetünk hirdetésére!
Imaház szentelés Balatonlellén Elérkezett a Balatonlellei Konferenciaközpont életének egy fontos állomása, az üdülő kápolnájának hivatalos felavatása. Ezen az ünnepélyes alkalmon a város képviseletében résztvevő hivatalos személyek, valamint a testvéri közösség és az üdülőt támogató barátok jelenlétében egyházunk részéről a Dunamelléki Egyházterület vezetői szentelték fel a templomot. A fúvószenekar megtiszteltetésnek vette, hogy szolgálatukkal tehették ünnepélyessé ezt az alkalmat. A szép imaház akusztikája különös templomi hangulatot kelt és emelkedett érzés tölti el a hallgatóságot. Jó Istennek eme házában dicsérni Őt! Hálásan köszönjük a balatonlellei testvérek vendéglátását!
4
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
Kapcsolatok Együttgondolkodás - közös látás - gyülekezetépítés „Ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” Zsolt 133:1.
Szeptember 3-án egy kedves alkalom volt a nagykállói gyülekezet számára. Hívásunkat elfogadva meglátogatott bennünket dr.Erdélyi László, a Terézvárosi gyülekezet presbitere. Régi jó barátságunkat erősítettük meg ez alkalommal. Ez a találkozás azért is volt fontos számunkra, mert a nagykállói gyülekezet, mint fiatal (2 hónapja megszervezett) gyülekezet, testvérgyülekezeti kapcsolatokat szeretne kiépíteni minden olyan gyülekezettel, amelyben fejlődés, növekedés, Jézus Krisztus várása lelkiekben és számszerűségben is látható, érzékelhető. A Terézvárosi gyülekezet szerteágazó gyülekezeti munkájával, szervezésével, lelkigondozásával számunkra példát mutató gyülekezet. Nemcsak a jóbaráti kapcsolatok fűznek bennünket össze, hanem mindaz az együttlátás, együttgondolkodás, igei tanulmányokban való közös részvétel, ami eddig is jellemezte közös munkánkat. Nagyban segítette a gyülekezetté válásunkat, hogy, a Terézvárosi gyülekezet lelkészei dr.Szigeti Jenő, Bodnár János, id.Erdélyi László és most dr.Erdélyi László testvérek időt és energiát nem kímélve evangélizációkat és igeszolgálatokat tartottak Nagykállóban, hogy elérjük a nyitott szívű, Bibliát megérteni akaró embereket. Az együttes munka eredményeként 2004. november 6-án egy elküldő istentisztelet keretében 9-en vállaltuk, hogy ezentúl szombatonként összejövünk és így bizonyságot teszünk az Úrról Nagykállóban. Imádságainkat meghallgatta Isten és 2005. június 25-én húsz megkeresztelt taggal gyülekezetté szerveződhettünk. Szeptember 17-én újabb két testvérrel szaporodott gyülekezetünk keresztség által. December hónapban további négy leendő testvér készül a keresztségre. Ezek a sorok nem az öndicsőítést szolgálják, hanem Isten csodálatos kegyelmének és a közös munkának, imádságnak az eredményei. Ezért örültünk, hogy ez alkalommal amikor dr. Erdélyi László presbiter testvérünk megnyitotta Isten igéjét, pontosan arról szólt, hogy mennyire fontos látni a jelent, hogyan igazodjunk el benne, hogyan készüljön fel egy hívő ember a jövő eseményeire. Beszélt az „utolsó napok” fogalmáról, arról a négyféle jelenségről, ami TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Jézus közvetlen eljövetele előtt fog történni, Jézus eljövetelének közelségéről a vallásos jelekről, Sátán hamisításairól, és hogy ezekben a nehéz időkben, hogyan állhatunk meg szent életben és kegyességben. Isten különleges kegyelmét érezhettük ezen a szombaton. Hálánk és imádságunk együtt szállt fel az egek Urához. Jó volt együtt töltenünk az egész szombatot. Köszönjük Istennek és testvérünknek a tolmácsolt igei útmutatást. Reméljük, hogy kapcsolatunk folytatódik, hisz 2005. október 29-én Bodnár János testvér látogat el hozzánk.Néhány fénykép mutatja be együttlétünk örömét és áldását. Pintér Béla presbiter Gyermekkoromban csaknem minden nyarat Nagykállóban töltöttem. Nagyszüleim testvérei laktak ott, akik közül az egyik volt csak adventista. Mivel idősek voltak, nem tudtunk minden héten bemenni Nyíregyházára a gyülekezetbe, ezért sokszor nagynénémmel ketten tartottuk meg a házi istentiszteletet. Öt-hat éves lehettem, együtt énekeltünk, imádkoztunk, átvettük a szombatiskolát. Mariska néni azóta meghalt, de még ma is emlékeznek rá a Polgármesteri Hivatalban. Kár, hogy nem élhette meg azt, amiről oly sokszor álmodozott: hogy egyszer majd egy népes és lelkes gyülekezet lesz itt Nagykállóban. Pintér Béla presbiter társam fenti levele jól tükrözi azt az odaszánást, amellyel a nagykállói gyülekezet munkálkodik. Öröm volt ott szolgálni és érezni a testvérek közösség utáni vágyát, összetartását. Elhatároztuk, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot és „testvér-gyülekezet”ként támogatjuk egymást, hiszen mindannyian sokat meríthetünk egymás hitéből, tapasztalataiból. Dr.Erdélyi László presbiter 2005. IV .NEGYEDÉV
5
Rendezvények Szombatiskolai Nap Hogyan értékeljük a szombatiskola intézményét közösségi életünkben? Személyes hitéletünkben milyen helyet foglal el a Biblia tanulmányozása? Örömet jelent-e számunkra, hogy egy szombatiskolai osztály tagjai lehetünk, ahol megbeszélhetjük lelki életünk kérdéseit és egy szükebb csoport tagjaként testvéri-baráti kapcsolatokat építve egymásért imádkozunk? Értjük-e és elfogadjuk-e a szombatiskola áldásait? 2005. szeptember 3-án egész napos rendezvény keretében Szombatiskolai Napot tartottunk a Terézvárosi Gyülekezetben, melyen a bevezetőben feltett kérdésekre is válaszokat kerestünk. A délelőtti hagyományos osztálytanítások után igen értékes előadást hallhattunk Ócsai Sándortól a szombatiskoláról. Déltől változatos programokat kínáltak a szervezők: az udvaron az érdeklődők láthatták gyülekezetünk és egyházunk weboldalait, kívánságra a Bibliából és E.G. White könyveiből számítógéppel kereshettünk idézeteket, többen kitöltötték a lelki ajándékokról szóló számítógépes tesztet, amelyet még többen nyomtatott formában is elvittek magukkal. Nagy volt az érdeklődés a kiállított tablók iránt, melyeken a régi szombatiskolai leckékből készíttek egy érdekes összeállítást. A tanítókról készült tablón pedig arcok köszöntek vissza felénk, akik minden héten szombaton reggel ott állnak a sorok között felkészülve és szolgálatra készen - bennünket várva. Köszönet és tisztelet nekik fáradozásaikért, türelmükért és kitartásukért! Az Úr adjon nekik lelkesedést és hitet további munkájukban is! Délután a tanítók és a szombatiskola iránt elkötelezett érdeklődők 20 fős csoportja a kisteremben gyűlt össze, hogy egyórás beszélgetés és közös imádkozás által nyerjen erőt a szolgálathoz és kérje Isten különös kegyelmét és segítségét a szombatiskola további munkájára. A „Mission Spotlight” -vetítés és a záró istentiszteleten bemutatott tanítói mintaóra is sok érdeklődőt vonzott. Reméljük, hogy ez a Szombatiskolai Nap újból ráirányította figyelmünket a szombatiskola értékeire, megértettük és elfogadtuk azt a páratlan lehetőséget, amelyet ez az intézmény hordoz, közösségben tanulmányozhatjuk Isten igéjét egymás és a magunk épülésére. Köszönjük a rendezvény szervezőinek a példaadó szervezést és közös csapatmunkát, melynek áldásait mindannyian élvezhettük.
Diakónia A Diakónia Napon három fontos témakörben hallgattunk tanítást: - A diakónia biblia elveken alapuló szolgálata életformát jelent. Ezt a szolgálatot akkor végezhetjük eredményesen, ha az erre vonatkozó lelki ajándékainkat felismerjük és helyesen értelmezzük. - A gyülekezet közös imádkozását újból felélesztve készülünk az előttünk álló misszióprogramokra. (Erről bővebben a 9. oldalon olvashatunk.) - A diakónia őrködik a gyülekezet közös istentiszteletének rendjén is. Erről kiemelten is szólt az igeszolgálat: Gyülekezetünkben időről-időre felmerülő probléma közös istentiszteletünk méltóképpeni megünneplése. Többszázan gyűlünk egybe szombatról-szombatra és mindannyiunkat örömmel tölt el az Istennel és egymással való talákozás. Elképzelhetetlen számunkra, hogy ezt a rövid időt - melyet egész héten várunk - csendességben és magunkba fordulva töltsük el. Azonban önkritikát kell gyakorolnunk, hogy Isten segítségével megtaláljuk közös istentiszteletünknek azt tiszteletteljes és ugyanakkor örömteli módját, mely közösségünk épülését szolgálja.
6
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Cséfalvay Miklós
A délelőtti igeszolgálatban E.G.White sorai tanácsoltak bennünket és késztettek önvizsgálatra: “Az istentiszteleteteket illetően a nép inkább kárára, mint javára változott meg szokásaiban és erkölcseiben. Ama szent dolgok, amelyek összekapcsolnak bennünket Istennel, hamar elveszítik elménkre és szívünkre gyakorolt befolyásukat és egészen közönséges dolgok kerülnek előtérbe. Rég eltűnt már az a mélységes tisztelet, amellyel Istennek hajdani népe közeledett azon szentélyhez, amelyben istentiszteletét végezte. Nagyon is igaz, hogy az Isten háza iránti tisztelet kialvóban van. A szent dolgok és helyek nincsenek megkülönböztetve és megbecsülve. Vajon ez nem annak az oka-e, hogy családjainkban hiányzik a komoly istenfélelem? Isten szent templomában az imádkozók erkölcsi érzésének meg kell nemesednie, tisztulnia és megszentelődnie. Sajnos ezek a dolgok nagyon el lettek hanyagolva. A jellem tökéletesedésének munkája élethossziglani fáradságot igényel és e tekintetben napról-napra növekednünk kell Krisztusban.” 2005. IV. NEGYEDÉV
Gyülekezet A gyülekezeti taglétszám alakulása Keresztség Bányai Ilona Zsigmond Pál Károly Zsigmond Margit Szavazással felvéve Dienes Károly
Gyülekezeti levéllel elment Bátori Sándorné Farkas Ildikó Halálozás Kis-Tóth Gyula id.Galgóci Ferenc
Taglétszám 2005. június 30-án Taglétszám 2005. szeptember 30-án
390 fő 390 fő
Kész az én szívem.... Életének 85-ik esztendejében elaludt az Úrban Kis-Tóth Gyula testvérünk. Feleségével együtt 2002-ben keresztelkedtek és azóta hűségesen ragaszkodtak a gyülekezethez. Gyula bácsi és Erzsike néni elválaszthatatlanok voltak ugyan, Erzsike néninek azonban az utóbbi időben sokszor kellett egyedül jönnie a gyülekezetbe. Gyula bácsi már régóta nagyon gyengének érezte magát. Idős korában, sok mindent kipróbálva csatlakozott az adventi néphez, és biztos volt abban, hogy megtalálta az igazságot. Hisszük, hogy ővele is találkozunk Isten országában. Kis-Tóth Gyula testvért 2005. augusztus 23-án temettük el a Farkasréti temetőben. Életének 93-ik évében elhunyt az Úrban Galgóci Ferenc testvérünk. 1913 novemberében született és 1937. július 7-én kötött szövetséget keresztség által Istennel. Hűséges, oszlopos tagja volt a Terézvárosi Gyülekezetnek és az Egyháznak is. A gyülekezeti szolgálat mellett a Dunamelléki Egyházterület pénztárosa is volt egy ideig. Feri bácsi már régóta hangoztatta, hogy felkészült az Úrral való találkozásra. Barátai, akikkel a hátsó sorban évekig együtt ült, már mind elmentek. Ő is beteg volt és erőtlen, de a hite töretlenül megmaradt. Arra is volt mindig ereje, hogy minket, fiatalokat, az utána következő generációkat tanácsoljon, véleményével segítse a gyülekezeti közösség fejlődését. Szerettünk vele beszélgetni az egyház dolgairól, mert világos látása és következetes véleményalkotása volt. Amióta beteg volt, barátai sokat látogatták, mert mindenkinek hiányzott. Tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét. Gábriel Ferenc és Piricsi János testvérünk után újabb megüresedett szék a hátsó sorban
Szeretettel köszöntjük közösségünkben három új megkeresztelt testvérünket: Bányai Ilonát, Zsigmond Károly Pált és feleségét Zsigmond Margitot. Ugyancsak örülünk annak is, hogy Dienes Károly testvérünk 30 év után talált haza, és őt is felvehettük szavazzással tagaink sorába. Kérjük Istent, hogy tegye állandóvá ragaszkodásukat közösségünkhoz és legyenek annak hasznos tagjai.
Keresztségre készülő ifjúsági csoport Hét fiatalunk kezdte meg keresztségi felkészülését Szigeti Jenő vezetésével. Ők a gyülekezet jövőjének letéteményesei, ezért a szívükben született elhatározásukért és kitartásukért különös figyelemmel imádkozunk, a gyülekezet szeret és támogat Titeket.
Akinek várni kell A gyülekezetben hetente elhangzik a
felhívás a keresztségi felkészülésre, hiszen tudjuk és látjuk, hogy többen vannak közöttünk, akik szívükben már régóta elfogadták Krisztus igazságát, de halogatják a szövetségkötést. Vannak, akiket személyesen is megszólítunk, anélkül, hogy erőltetni akarnánk a döntést. Ezekre a megszólításokra különböző válaszokat kapunk: még nem készültem fel..., majd ha én is úgy érzem..., még túl fiatal vagyok..., stb. Van egy szép énekünk, amely segít rádöbbenteni arra, milyen méltatlan helyzet az, amikor „mi mondjuk, hogy miénk vagy...”, de szívünk ajtaja még mindig zárva előtte: Ó, Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz, könnymarta kedves arcod, oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár! Ó, Jézus, szólsz a szívhez, a szó szeliden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtó nyitva már: jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV .NEGYEDÉV
7
Evangélizáció
Tony Campbell ismét Budapesten! Meghívásunkra Tony Campbell novemberben újabb előadássorozatot tart gyülekezetünkben. Témája kapcsolódik a 2001-ben hallott előadásokhoz. Ez alkalommal a sorozat kiegészül a közelmúltban bekövetkezett események bemutatásával és értékelésével. Az előadó világtörténelmünk eseményeit először a történelmi tények és dokumentumok, színhelyek megismeretésével vezeti be, majd ezt követően tárja hallgatói elé az események értelmezését a Biblia feljegyzéseinek megvilágításában. Minden előadás célja, hogy megvilágítsa Istennek az emberiség megváltására létrehozott tervét, melynek mi, ma élő emberek mindannyian - személyenként - is részesei vagyunk.
Az előadások időpontja:
ADVENT - EGY ÚJ VILÁG ÍGÉRETE
november 4 - 26.
20 VETÍTETT KÉPES ELŐADÁSBAN!
hétfő és csütörtök kivételével minden nap este 6 órakor
VÁLASZOK NAPJAINK KÉRDÉSEIRE
Mi a terve Istennek a mi életünkben? - Hogy találom meg Őt a világ forgatagában? Fedezzük fel együtt Isten nékünk szóló aktuális üzenetét!
Ez a sorozat is felejthetetlen ismereteket és lelki élményt tartogat számunkra! Mindannyian erőt meríthetünk az előadásokból - mindazok akik már birtokában vannak ezeknek az ismereteknek, de legfőképpen embertársaink - munkatársaink, barátaink, családtagjaink - akik személyes életükben még nem találkoztak Krisztus megváltó kegyelmével, vagy talán erőtlenek elfogadni vezetését életükben.
Hívjuk meg ismerőseinket, barátainkat erre a programra! Szeretettel várunk mindenkit Tony Campbell előadásain! Lesz-e holnapunk? címmel Lowell Hargreaves előadás-
Gyülekezetünk közösen imádkozik misszióprogramunkért:
IMANAPOT tartunk OKTÓBER 22-ÉN
az evangélizáló előadássorozat eredményességéért. „É S
AMIT KÖNYÖRGÉSTEKBEN KÉRTEK ,
MINDAZT MEG IS KAPJÁTOK , HA HISZTEK .”
8
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
sorozata kezdődött szeptember közepén és tart folyamatosan október hónapban. Az előadásokat mintegy 100 fő vendég látogatja rendszeresen, a hallgatóság száma szombaton esténként a 360 fős terem teljesen megtelt. Az előadások előre haladtával az előadó lehetőséget ad a résztvevők számára, hogy kifejezzék azt, szívükben milyen változást hozott az Isten üzenetéről szóló tanítások. Erre a kérdésre eddig 19 személy jelezte, hogy szeretnének keresztség által szövetséget kötni Istennel. 2005. IV. NEGYEDÉV
Evangélizáció A misszió kihívása A Budapest Terézvárosi Gyülekezet missziós terve ebben az évben arra a felismerésre épül, hogy küldetésünket csak úgy teljesíthetjük, ha személyes és közösségi életünket teljesen alárendeljük az elhívásunknak. A misszió személyes dolog. Krisztus azt hagyta ránk, hogy az embereknek az Ő szeretetét mutassuk be és ez győzzön meg mindenkit. Tony Campbell evangélizációs sorozata is csak akkor lehet eredményes, ha mögötte egy felkészült, imádkozó, egymást és az embereket szerető közösség áll. Ezt a lelki felkészültséget kell kiegészítenünk olyan gyakorlati ismeretekkel, amelyeket a misszióval foglalkozó és tapasztalattal rendelkező szakemberektől tanulhatunk el. Ennek elősegítésére idézzünk fel néhány aktuális gondolatot dr.Gottfried Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban c. könyvéből:
Egy új világ
Csak egy cél
A
misszió a gyülekezet ütőere. Ha megszűnik verni, nem létezik többé a gyülekezet. Az egyház minden intézménye, minden terve és minden tevékenysége csak egy célt szolgálhat, és csak akkor van létjogosultsága, ha részt vesz a misszióban. A keresztség által a hívő nemcsak Jézus követőjének vallja magát, hanem eljegyzi magát az emberek megmentéséért végzendő munkára. A misszió tehát a valódi kereszténység bélyege, a hit próbaköve. Egyetlen hívő sem énekelheti jogosan azt az éneket: „Mily boldog nap, most tudom én, hogy elfogadtál Jézusom.”, nem imádkozhat így: „Jöjjön el a Te országod”, ha nem kötelezi el magát a Krisztus misziójában való részvételre. Senki sem állíthatja, hogy Isten népéhez tartozik, ha nem szolgálja Krisztust, mint az Ő követe. A hívő embereknek – minden generációban – újból át kellett gondolniuk feladatukat – Krisztust a világnak bemutatni -, hogy ez által missziójukat képesek legyenek betölteni. Miért szükséges a missziói megbízatás ilyen természetű újraértékelése?
Személyes átadás
A
misszió személyes odaszentelést és átadást igényel. A misszió csak olyan emberek által éri el célját, akikben Krisztus él és munkálkodik. A misszió a mi lelki örökségünk. Mint a szolgáknak Jézus példázataiban, akikre az Úr talentumokat bízott, úgy kell minden egyes hívőnek Krisztus lelki örökségét átvenni, hogy egyéniségüknek és jellemüknek megfelelően kamatoztassák. (Mt 25: 14-30). Aki a misszói örökséget átveszi, és azt gondolja, hogy azt saját maga végezheti, megcsalja önmagát. Úgy gondolkodik, mint az az ember, aki tálentumát elásta. Így nem állhat fenn a misszó. Csak az isteni megbízatás személyes elfogadása, személyes átadás és személyes szolgálat által lesz a misszió eredményes.
E
Világos lelki látás
.G.White a ma missziójának alapvető kihívásait így fogalmazza meg. „A világunk változó körülményei olyan művet követelnek, amely megfelel ezeknek a különleges változásoknak. Az Úrnak olyan emberekre van szüksége, akiknek világos lelki látásuk és éles elméjük van. Az ilyen emberek elméjét Isten szava világítja meg, és feltárul előttük a biztos ösvény jobban, mint valaha.” Ezért figyelmeztetett E.G.White arra, hogy sohasem szabad azonnal elvetni azt, amit azelőtt még soha sem tanítottak. „Félre ezzel a korlátozottságal… Amit Isten napjainkban mondani akar az Ő szolgáinak, talán még húsz évvel ezelőtt nem volt jelenvaló igazság, ma azonban már Isten üzenete korunkhoz.” A jelenvaló igazság hirdetése teljes misszionáriusi odaadást igényel. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A
hívő emberek minden generációjának egy megváltozott világgal kel szembenéznie. Úgy tűnik, hogy ez a jelenlegi generációt nagyobb feladat elé állítja, mint bármelyik korábbi a történelem során. Napjainkban számtalan problémával kell szembenézni. Ilyenek pl. a demográfiai robbanás, a környezetszennyeződés, forradalmi változások a közlekedésben és a kommunikációban, a tudás megnövekedése, az újraébredő világvallások és számtalan új vallás születése Japántól Jamaikáig, Kaliforniától Új-Kaledoniáig, a városiasodás, a szekularizáció és a nacionalizmus, az óriási gazdasági és politikai szakadék Kelet és Nyugat között, valamint szakadatlan forradalmi változások majdnem minden kultúrában. Bizonytalanság uralkodik, ha dönteni kell, mit tegyen az ember első helyre, és a korlátozott lehetőségekkel miként éljen értelmesen. Mindazonáltal a világot evangélizálni kell. Azt a világot, amelyért Krisztus életét adta (Jn 3:16-18.), azt a világot, amelybe Ő küldött minket. Minden generációnak újólag meg kell értetni magát azzal a változó világgal, amelyben él. Ez ma a misszió legnagyobb kihívása.
E
Erőbeosztás
gy gondolat nagyobb figyelmet igényel! Ma - és a közeljövőben – ott kell több pénzt beinvesztálnunk, ahol az aratnivaló valóban beérett és kész az aratásra, ahelyett, hogy eszközeinket továbbra is azokra a területekre adnánk, ahol a Szentlélek még nem készítette el az aratnivalót. Ha nem ezt tesszük, akkor ez oda vezet, hogy felmérhetetlen anyagi és személyi erőt fogunk felhasználni a mű olyan intézményeiben, amelyekben az egyház missziós tevékenységének kevés jelentősége és eredménye lesz, miközben azok a területek, amelyeken a misszió számára nagyobb lehetőségek kínálkoznak, jóvátehetetlen kárt szenvednek. A misszió a Szentlélek műve. A Szentlélek egykor Pált és Timótheust megakadályozta, abban, hogy az üzenetet Ázsia tartományba vigyé, hasonlóképpen kívánja vezetni a Szentlélek ma is az egyházat.
A
Mindenekelőtt: a szeretet
misszió személyes dolog. Tervek és intézmények által csupán sohasem valósulhat meg tökéletesen. Isten missziója csak olyan emberek által valósulhat meg, akiket Isten Lelke átformál, akik Isten szeretetét sugározzák. Krisztus él és munkákodik bennük. Csak akkor lehetséges tehát a misszió végzése, ha Krisztus bennünk lakozik, az Ő „szeretete szorongat”, és ő beszél általunk. Csak ha Ő bennünk lakik, lesz úrrá szívünkben az alázatosság, az önmegtagadás, a türelem, a kitartás, az odaadás és engedelmesség, de mindenekelőtt a szeretet. 2005. IV .NEGYEDÉV
9
Értékeink “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az”
minden
A hűség tapasztalatai
“A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy hegyeket tudnánk megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útból a dombokat.”
10
“Mi vállalunk mindent, de...” - és ez a kis szócska a gyengeségünk. Isten nem a “mindent” kívánja hanem csak azt, amit ma megtehetsz. Mi szívesen vállaljuk nyáron a hólapátolást, télen meg az aratást, csak a megfelelő időben és helyzetben ne kelljen semmit sem cselekedni. A “minden” így sokkal kevesebb - a tértől és időtől elmaradhatatlan -, mint az az egy szükséges dolog. A “minden” - kevés, mert a legfontosabb marad ki belőle. Elharapóztak a nagy igéretek, a nagy szavak. Mi szívesen adnánk oda mindent Krisztusnak, csak magunkat ne kellene odaadni: az öt perceinket, forintjainkat, fáradozásainkat, pedig Isten először a kicsit kéri tőlünk. A sareptai özvegytől Illésen keresztül Isten nem mindent kért, hanem csak egy pohárka vizet. Az igazi “minden” előszabálya az, ha valaki a kevesen hű. Dániel és társai is azzal nyerték meg a “mindent”-t, hogy a kevesen, a kicsin hűségesek voltak. Istennek más a léptéke. A mi “minden”-ünkre nem neki van szüksége, hanem nekünk fontos az, hogy a kicsiny dolgok mindennapi forgatagában keressük és kövessük őt.
Az Ige azt mondja: “aki hű a kevesen...” A hűség oszthatatlan fogalom. Vagy mindenre kiterjed, vagy semmire. A “mindent” sajnos mi nem ezeknek az örök értékeknek a megragadásával akarjuk elérni, hanem az egységes, és lényegében oszthatatlan dolgok magyarázgatásával. Nem lehet egyszer vagy kétszer olyan hűségesnek lenni. Aki pedig félig hűséges, az hűtlen, legfeljebb ügyes képmutató. (Szigeti Jenő)
“ A k i I s t en ügyét felületesen kezeli, nem számíthat Isten áldására.” Ha megtaláljuk Istent, de nem csak „agyunkkal”, értelmünkkel fogjuk fel, hanem szívünkben is érezzük, hogy nem tudunk nélküle élni, szükségünk van Rá, akkor életcéljaink elérése ettől a belső késztetéstől fog függni. A megvalósítás nem könnyű, ez folyamatos, nehéz harc. A külső, világi hatás túl nagy: munkáért való küzdelem, család összetartása, gyermeknevelés, idős szülők gondozása, napi forgatagban való eligazodás. Harcunk a belső késztetés függvénye: mennyire él bennünk Jézus. (Nagyné Gál Vilma)
(C.H.Spurgeon)
Szerintem ez erkölcsi kérdés. Nem feltétlenül rossz szándékot takar. Lehet, hogy jóindulattal, hirtelen fellángolásból teszünk ilyet, ami egyfajta meggondolatlanság. Lehet ez személyes tulajdonság is, de vonatkozhat csoportokra is. Például az ifjúságunknak az elmúlt évben rengeteg terve volt, amit megígértünk, hogy teljesítünk. Ebből volt, amit megtettünk, volt amit nem. Ennek oka lehet sok akadály, de betudható annak is, hogy nem voltunk elég elhivatottak, komolyabban kellett volna venni azokat a dolgokat, amelyeket kimondtunk, és többször át kellett volna gondolnunk amit ígértünk - mennyire tudjuk teljesíteni azokat, vagy akarjuk-e igazán? Itt a hangsúlyt az akarjuk szóra tenném elsősorban. (Kóter Edvard)
“Soha nem fogsz időt találni semmire, - ha időre van szükséged, akkor csináld meg, hogy legyen.” TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
Értékeink E.G. White: VÁNDORLÁS A KESKENY ÖSVÉNYEN “Amikor 1868 augusztusában Battle Creekben voltam, azt álmodtam, hogy egy tömegben vagyok. Az összegyűltek egy része útra készülődött. Jól megrakott kocsikkal haladtunk az úton, amely egy hegyre vitt fel. Az út egyik oldalán mély szakadék volt, a másik oldalán egy magas, sima fehér fal, amely olyan volt, mint a szobafalak kemény és meszelt vakolata. Ahogy haladtunk előre, az út egyre keskenyebb és meredekebb lett. Egyes részein olyan keskenynek látszott, hogy arra a következtetésre jutottunk: nem folytathatjuk utunkat a megrakott kocsikkal. Kioldoztuk a csomagokat, egy részüket felkötöttük a lovakra és lóháton mentünk tovább. De az út folyton csak keskenyedett, ezért kénytelenek voltunk egészen a falhoz lapulni, hogy a szakadékba ne essünk. A lovakon lévő csomagok a falhoz nyomódtak és némelyek a mélységbe zuhantak. Tovább lovagoltunk, de nagyon féltünk, hogy az út keskenyebb részeinél elveszítjük egyensúlyunkat és lezuhanunk. Ilyenkor azonban mintha egy láthatatlan kéz megfogta volna a gyeplőt és átvezetett ezeken a veszélyes helyeken. Ahogy az ösvény még keskenyebb lett, láttuk, hogy lóháton már nem biztonságos az utazás ezért otthagyva lovainkat, gyalog meneteltünk tovább, libasorban, egymást nyomon követve. Ezen a helyen a tiszta, fehér fal tetejéről kötelet eresztettek le, amelyeket azonnal megragadtunk, hogy egyensúlyunkat fenn tudjuk tartani. A továbbiakban ezek a kötelek velünk együtt haladtak. Az ösvény végül olyan keskeny lett, hogy előbb a cipőnket, majd később a harisnyáinkat is levetettük, hogy biztonságosabban haladhassunk tovább. Közben azokra gondoltunk, akik nem szokták meg a fáradalmakat és nehézségeket. Hol lehettek ezek? Nem voltak közöttünk. Amikor megálltunk, hogy valamit letegyünk, mindig elmaradtak egyesek és csak azok tartottak velünk, akik hozzászoktak a megpróbáltatásokhoz. Őket az út terhei még inkább arra sarkalták, hogy a végét elérhessék. Egyre nagyobb lett a veszély, hogy az útról leesünk. Egészen a falhoz lapultunk, de az ösvény oly keskeny volt, hogy lábunk már nem fért el rajta. Ekkor majdnem teljesen a köteleken csüngtünk és az egész csapat azt kiáltozta: “Felülről tartanak bennünket! Felülről tartanak bennünket!” Lentről viszont egyrészt a vigalom, másrészt a rosszkedvű perlekedés hangjai jutottak fel hozzánk. Hallottuk az istentelen átkokat, a durva tréfákat és a közönséges bűnös dolgokat. Hallottuk a zenét és a hangos nevetést, átkokkal és panaszokkal vegyülve és most még jobban ügyeltünk arra, hogy a keskeny ösvényen maradjunk. Többnyire kénytelenek voltunk teljes súlyunkkal a kötelekbe kapaszkodni, amelyek egyre vastagabbak lettek. Azt TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
is láttam, hogy a tiszta, fehér fal vérfoltos. Elszomorodtam emiatt, ez az érzés azonban csak egy szempillantásig tartott, mivel nemsokára azt gondoltam, hogy ennek így kell lenni! Azok, akik követnek minket, erről tudják meg, hogy már jártak előttük ezen a keskeny, nehéz úton és arra fognak gondolni, hogyha mások képesek voltak tovább menni, ők is megtudják azt tenni. Ha fájó lábukból kiserken a vér, nem fognak elbátortalanodni, hanem tudják, látva a falon a vért, hogy mások ugyanezt a fájdalmat már elviselték. Végül egy nagy szakadékhoz értünk, ahol az ösvény véget ért. Nem volt semmi, amire léphettünk volna. Csak a kötelekre bízhattuk magunkat, amelyek közben derék vastagságúak lettek. Egy ideig megzavarodtunk és megrémülve, suttogva kérdeztük: “Mire van ez a kötél erősítve?” A férjem előttem volt. Nagy verejtékcseppek hullottak homlokáról, nyakán és homlokán az erek kétszerte jobban kidagadtak mint máskor és ajkait elnyomott, kínos nyögések hagyták el. A verejték hullt az arcomról és olyan kínt éreztem, amilyet még soha. Emberfeletti erőfeszítéssel néztünk szembe. Ha itt elbukunk, akkor az eddigi nehézségeket hiába szenvedtük el. A szakadék másik oldalán egy szép, füves rét tárult elénk. Nem láttam napot, azonban világos, szelíd sugarak aranyhoz és ezüsthöz hasonló fénnyel árasztották el a rétet. Semmi földi dolog sem hasonlított szépségében e mezőhöz. De átjutunk-e? - ez volt a rettenetes kérdés. Ha a kötél elszakad, elveszünk. Újra nyomasztó félelemmel suttogtuk: “Ki tartja a kötelet?” Egy pillanatig vonakodtunk előre menni. Aztán felkiáltottunk: “Egyetlen reményünket a kötélbe helyezzük. Az egész nehéz úton tőle függtünk. Nem fog minket most sem elhagyni.” Azonban még mindig tétováztunk és nagyon kétségbe voltunk esve. Ekkor a mögöttünk lévők azt kezdték ismételgetni: “Isten tartja a kötelet. Nem kell félnünk. Ő nem fog bennünket most sem elhagyni. Ő hordozott eddig is biztonságban.” Ezután férjem átlendült a szakadék felett a szép rétre. Én azonnal követtem. Micsoda megkönnyebbülés és hála töltötte be szívünket Isten iránt! Egyre erősebben hallatszott Isten győzelmes dícsőítése. Boldog voltam, tökéletesen boldog.”
“Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”Máté 7:14 2005. IV .NEGYEDÉV
11
TeGyüK MI
TeGyüK MI
2005. III. szám
“Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
A fiatalok hogyan maradhatnak meg a hitben?
Minden korban fel szokták tenni a kérdést: vajon nehezebb-e ma fiatalnak lenni mint régen volt? Tényleg nehezebb ma a fiatalok helyzete, mint szüleiké, netalán nagyszüleiké volt? Úgy gondolom nem könnyű erre a kérdésre feleletet adni, hiszen sokszor nézőpont kérdése is, hogy milyennek is látjuk a világot és benne önmagunkat. Én sommásan mégis azt mondom, igen nehezebb ma fiatalnak lenni mint a régebbi korokban volt (de rögtön hozzáteszem: idősebbnek lenni is nehezebb ma mint régen volt). A társadalomban erkölcsi hanyatlás van Legnagyobb rombolásnak a családok vannak kitéve. A megkötött házasságok fele felbomlik. Egyre többen nem is kötnek házasságot, csak élettársi viszonyban élnek. Sok-sok gyermek megtört, csonka családban nő fel, örökös viszály és ellenségeskedések közepette. Az ún. modern társadalom teljes liberalizmust hirdet: mindent szabad, ami jólesik. A fékevesztett pénzhajhászás megöli az emberi kapcsolatokat. Lelki környezetszennyezés A modern médiák csatornáin keresztül a lelki-szellemi áramlatok kavalkádja hömpölyög, mely lavinaszerűen maga alá gyűri és magával ragadja az útjába kerülőt. Az értéktelen szenny lett az úr az irodalomban, a zenében, számos ún. művészetben, mely a társadalom képéről talán reális lenyomatot ad, de kétséges az, hogy ez lélekemelő, lélekerősítő lenne. Óriási követelmények, nagy presztizsharc Az iskolákban az óvodától az egyetemig teljesíthetetlen követelményeket állítanak. A szülők számára is presztizs kérdés lett, hogy a gyermekükből hiperembereket neveljenek, hiperteljesítménnyel. Az én gyermekeim óvodások. Már ott is harc folyik a szülők részéről a fizetős különórákért: úszás, művészeti torna, balett, nyelvóra, zeneóra, és így tovább. Nagy munkanélküliség Az iskoláikat elvégzett, pályakezdő fiatalok fele a munkanélküli hivatalokban kezdi „életpályáját”. Míg korunkat egyik oldalon az óriási törekvések jellemzik, másik oldalon azt a még nagyobb kiábrándultság követi. Vajon fiatalként nehezebb-e hívőnek lenni, mint idősként? Sok tekintetben bizonyosan nehezebb. – Miért? Sok a kísértés Fiatal korban mindenki sokkal több kísértésnek van kitéve, mint később. (Nem mintha az ördögnek nem lennének meg az eszközei, hogy minden korosztályt bűnre csábítson!) Az ifjúkori lendület könnyen belesodorhatja őket veszélyes szórakozásokba, meggondolatlan helyzetekbe, amelyekből nagyon nehéz visszatérni. A fiatal korosztályban a társak hatása, azok elvárása igen erőteljes és sokan inkább azoknak akarnak megfelelni, mint a szülők, vagy más felnőttek intelmeinek. Hiszen „olyan ciki” az öregek tanácsát megfogadni.
12
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Útkeresés Egy fiatal még az útkeresés állapotában van. Keresi az élet nagy céljait, amelyeket megvalósíthat, keresi a társát, akivel összekötheti az életét, keresi az élet értelmét. Ez egy nehéz korszak. A fiatal már nem gyermek, de igazán még nem is felnőtt. Talán már sok gyermekhez illő dolgot elhagyott, de még nem találja a felnőtt kor mértékéhez illő dolgokat. Most formálódik még a jelleme, a személyisége. Ebben az életkorban dől el az, hogy milyen felnőtt lesz az emberből. Még hajlékony, mint egy vesszőszál. A jóra is könnyen hajlítható, de a rosszra is. Az ideák szertefoszlása Még túl nagy az igazságérzetük. Ez még az őszinteség és tisztaság korszaka. Éppen ezért még sok-sok csalódáson kell átmenniük. Szükségszerűen csalódniuk kell nemcsak a barátaikban, de a szüleikben, testvéreikben és a gyülekezet tagjaiban is. Rá kell döbbenniük, hogy ők is emberek, méghozzá nagyon törékeny edények: könnyen sebezhető, érzékeny, gyarló emberek. Egy mondatban összefoglalva: nem könnyű ma hívő fiatalnak lenni! Kedves idősebb testvérem! Tudod-e, hogy a fiatalok nagyon kritikusak, könynyen meglátják a hibákat? Hiteles normákat, példákat keresnek és hiteles magatartást szeretnének. Toleranciára és megértésre sok-sok tapintatra vágynak. Igénylik a határozott és következetes példaadást, elvhű magatartást. És mindezt tőlünk várják! – Hogy állunk mi ezzel? Hogyan tudjuk mi segíteni ifjainkat, gyermekeinket abban, hogy találkozzanak Jézussal? Segítség az, ha azt mondjuk: „Lám-lám ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben!...? – Én ilyenkor azt szoktam kérdezni: Tessék mondani, ki nevelte föl a mai fiatalokat, nem az a generáció, amelyik oly szívesen korholja őket?! Gondoljuk újra: amit tőlünk hallanak és amit rajtunk látnak, tapasztalnak, azok a gyülekezethez, Krisztushoz vonzza-e őket?! Kedves ifjú testvérem! Tudod, hogy az ember Jézus szemében milyen értékes kincs?! Ő szeret minket és Ő tudja, hogy mi válik leginkább javunkra. A hit a mindennapi élet kicsiny dolgaiban éppúgy szükséges, mint a nagy dolgokban. – Isten minden ígérete feltételekhez van kötve és minden adománya benne foglaltatik ígéreteiben! Te mire figyelsz hát? Olykor kételyeid vannak és elbizonytalanodsz a bibliai igazságokban, mert nem érted azokat? Ne csüggedj! Lehetetlen, hogy halandó ember az Örökkévaló jellemét, vagy művét felfoghassa. Még a legélesebb elme és legképzettebb szellem előtt is állandóan titok övezi e szent Lényt. “Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!” Eljárásából, indokaiból, szándékaiból annyit érthetünk meg, amennyi javunkra válik. – De annyit bizonyosan meg is értünk! (sz.ó.) 2005. IV. NEGYEDÉV
2005. III. szám
TeGyüK MI
TeGyüK MI
Hartán járt az ifjúság „Csapat összekovácsolási gyakorlatot” szerveztünk egy szép nyári hétvégére a Duna partra, Hartára. Harmincan indultunk útra, teljes „menetfelszereléssel”: sátrakkal, „tábori konyhával”, fáklyákkal, szúnyogriasztóval és sok más praktikus dologgal. A kiszemelt helyszín közvetlenül a vízpart volt, ám a sok esőzés miatti árhullám elmosta az eredeti terveket. A szervezőknek Szilvási Csaba lelkész testvérnek és Szigyártó Fineásnak nem kis utánajárást jelentett, mire megtalálták az ideális táborhelyet: egy nagy búzatábla, egy napraforgótábla és a szélső házsor közé ékelődött kis ligetet. Ideális hely volt. Mondhatnánk a csend szigete, mert alig hallatszott a tőlünk néhány méterre száguldozó motorosok és autók zaja, hiszen az éppen ott arató kombájnok dübörgése ezt elnyomta. A kombájnok sűrű porfelhővel vettek körül bennünket, így csapatunknak álcázni sem kellett magát. Sebaj, mert így a gyerekek is közvetlen közelről láthatták és tapasztalhatták meg, honnan is indul a kenyér útja. Mikor leszállt az est hazamentek az aratók, elcsendesedtek a zajok is. Mi fáklyát gyújtottunk, körül ültük és elcsendesedtünk az esti áhitatra. A fák feketéllő lombjai között föltekintettünk az égre és a kigyúló csillagokat szemlélve azt kérdeztük: Uram! „micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 8,5) Az éjszaka egy kicsit „kemény” volt, ezért a szokásosnál kissé gyűröttebben ébredtünk. Miután kisímítottuk arcunkat s rendbe szedtük házunk táját, kezdődtek a szombat napi non-stop programok. Örömünkre a kombájnok is „ünnepeltek” ezen a szombaton és a természet nyugalmában igyekeztünk az időt is kikapcsolni. Ezért nem szabtunk szigorú időhatárt sem a szombatiskola, sem a bibliaórák végének: addig beszélgettünk a felvezetett témákról, ameddig volt mondanivalónk és volt hallgatónk. Sokat beszélgettünk Isten népének helyéről, helyzetéről (egy tanulmány kapcsán) csakúgy, mint az éppen aznap záródó Generál Konferencián bevezetett 28. hitelvről: Növekedés Krisztusban. A kikapcsolódás ideje csak akkor jött el, amikor este tábortüzet gyújtottunk. A tűzfelelős Dodó volt, aki látványos vehemenciával vágta fel a tüzifát és akkurátusan rakta meg a tüzet. A tűz fényében a szemek is jobban csillogtak és a szívek is melegebbek lettek. A vacsora utáni desszert hamuban sült tejes kukorica volt, ami igazi csemege volt mindenki számára. A hosszúra nyúlt beszélgetés, éneklés után a legfiatalabbak és legidősebbek is nyugovóra tértünk, de a „középkorú” ifjak még sokáig mókáztak, viháncoltak. Arra ébredtem úgy hajnali 2 óra tájban, hogy Kóter Zolika már a sátrát is lebontotta, amit többen nagy ovációval fogadtak. Csak reggel derült ki, hogy néhány duhaj legény „segített neki” a sátorbontásban. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
A vasárnap a sportté, a teljes kikapcsolódásé volt. Délelőtt a fiúk hősies futballcsatát vívtak az égető melegben, amíg a lányok „hűvösebb elfoglaltságot” kerestek a tollaslabdával és tekével.A sportversenyek idején Klárika és lányai a „konyhában” serénykedtek. Felavatták a gyülekezet új bográcsát: igazi székelyföldi gulyást készítettek a kiéhezett csapat nagy örömére. Délután utunk a közeli Szelidi-tóhoz vezetett, ahol egy vidám fürdőzéssel zártuk a tábori programot. Jelentem: a „csapat összekovácsolási gyakorlat” sikeres volt – s legközelebb tovább folytatjuk. (Szabó Ottó) A gyermekrajz-pályázat első helyezettjeinek köszöntése: Molnár Titanilla, Bede Anna és Szabó Ottó
Végzős diákjaink köszöntése Gyülekezetünkben már hagyománya van annak, hogy köszöntjük azokat a fiataljainkat, akik az ÉLET első nagy akadályát leküzdötték. Szeptember 3-án köszöntöttük azokat, akik az általános iskola és a középiskola padjaiból kerültek ki az elmúlt tanévben. Stílusos volt a tanévkezdés idején történő köszöntés, hiszen a fiatalok új iskoláikban folytatják tovább tanulmányaikat. Kedves végzős - tanévkezdő fiatalok! A Jó Isten áldásul szánta a munkát az embernek. A munka nem a pénzszerzés eszköze elsősorban, hanem az alkotás lehetősége az ember számára: istenképűségünk tükre. A ti munkátok a tanulás. Ne felejtsétek el, hogy ez is alkotás! Végezzétek hát ehhez méltóan hivatásotokat, érezvén, hogy az Úr ezt kéri tőletek, ugyanakkor Ő ezzel megajándékoz benneteket. Az általános iskolát végzettek: Borbáth Attila Zalán, Kóter Zoltán, Csepecz Mihály, Döbrei Gábor. Érettségizettek: Balla Renáta, Kovács Szilvia, Kóter Dániel, Cséfalvay Dániel
2005. IV .NEGYEDÉV
13
Ahova Te mégy Szépek, kedvesek, boldogok - fiatalok. Még előttük az élet, a lehetőségek és áldások sora, amit Isten tartogat számukra közös életükre. Szívből kívánunk sok boldogságot nekik! Borbáth Melinda és Fekete Dávid felhőtlen boldogsága az esküvő minden résztvevőjét magával ragadta és erőt, optimizmust árasztott mindannyiunk felé. Mintha nem ismernének lehetetlent - így indulnak el szeretetben és harmóniában közös életükben. Őrizzétek meg a derűs és vidám szíveteket minden nap!
A komoly felnőtt férfi és egy bájos fiatal lány - így figyeltük régóta Molnár Imre és Birtalan Aranka kapcsolatát. Jól illenek egymáshoz, ezért mindenki érzi azt a harmóniát, ami belőlük árad. Kívánjuk, hogy ez az összhang és ragaszkodás kísérje útjukat örömben és a nehezebb időkben egyaránt.
Ambrus Orsi és Németh Balázs is a közelmúltban kötöttek házasságot. Orsi, családjával néhány éve alapítottak gyülekezetet Újpesten, előtte Ő is gyülekezetünk „gyermeke” volt. Balázs Nagykanizsán élt és korán szövetséget kötött az Úrral. Majd útjaik a csepeli gyülekezetben találkoztak egy alkalommal. Örülünk annak, hogy életüket most már döntésükkel egymáshoz kötötték. Sok örömöt kívánunk a közös szolgálatban, melyben aktívan részt vesznek már most is!
14
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Galánthay Borbála, Erdélyi Klári leánya családjával e gyütt Svájcban élnek, de Ő is itt nőtt fel közöttünk. Olivier és Boró több éve tervezték közös életüket és megalapozottan döntöttek egymás mellett. Az esküvőt Genfben tartották, melyen itthonról a családtagok is részt vettek. Népes „nemzetközi” család veszi őket körül, akikre mindenben számíthatnak. Bár új közös otthonuk Lausanneban lesz, reméljük minél többször látogatnak hozzánk, hisz a „haza” Boró számára azért még mindig itt van.
2005. IV. NEGYEDÉV
Hazamehetek egy időre?
Család M IT
TEHETNEK A SZÜLŐK ,
HOGY GYERMEKEIKET ÁTSEGÍTSÉK A HÁZASSÁG BUKTATÓIN ?
10 tanács szülőknek
Gyülekezeten belül és a környezetünkben egyaránt tapasztaljuk a családi konfliktusok, megromlott házassági kapcsolatok problémáit. Istenbe vetett hittel és megfontolt, a megoldást kereső és segítő magatartással a szülők bizton eredményt érhetnek el, hogy gyermekeik túljussanak életük válságos időszakain.
A
házasság két fél eggyé válása, így amikor a szülők szembesülnek a válságos helyzettel, mindkét fél álláspontját és véleményét hallgassák meg és ne álljanak egyik fél kizárólagos pártjára sem. Ellenkező esetben a tűz oltása helyett tovább szítják azt és élezik az ellentéteket. Az anyák gyakran látják gyermeküket „áldozatként” és ez elhomályosítja értékítéletüket. A megoldást azzal sem segítik a szülők, ha ők „majd megmondják mit kell tenni”, hiszen a legnagyobb jóindulattal (hát még anélkül) sem bölcs dolog a másik életét kézbe venni, irányítani, mégha önmagában igaza is van. A szülőket lehessen látni, de ne lehessen hallani. Tanácsot akkor adjon a szülő, amikor a gyermek azt kéri, és abban nyújtson eligazítást, amiben kéri. A rosszul időzített kritizálás, a szülői „fegyelmezés” állandó jelenléte a háttérben, és legfőképpen a rossz tanács súlyos károkat okoz a gyermek házastársi kapcsolatában, ahol neki kell helytállni férje/felesége mellett közös életük próbáiban. Ahogy mondani szokták: könnyű a partvonalról irányítani”... bent a játéktéren más a helyzet.
Amikor a szülők gyermekükkel szoros „szövetséget” kötnek és nagy egyetértésben, egymást vígasztalva próbálják átvészelni a válságos időket - ez egyre távolabb és távolabb viszi a házastársakat attól, hogy a problémákat nevén nevezve, azokkal szembesülve ők ketten keressék egymást és a megoldást életükben. A szülők legtöbbet úgy segítenek gyermekeik házasságában, hogyha példaként állnak előttük. A szülők ápolják és erősítsék saját házasságukat különösen gyermekeik nehéz időszakaiban, amikor ők talán még jobban figyelnek rájuk. A szeretet kisugárzása gyógyítólag hat rájuk, a család befogadó és támogató légköre oltalmat nyújt számukra és bizalommal fordulnak a segítő kezek felé. A megoldás életünk minden kérdésére és kudarcaira: Isten kegyelme és gondviselő szeretete. Imáinkban hordozzuk szüntelenül gyermekeinket, kérvén az Úr bölcsességét és vezetését családunk, gyermekeink életében: „Élj bennem drága Jézus, én áldott Istenem, Te oldj meg minden kérdést, mely kínoz most engem...”.
Két szülőt - a közlékenyebb édesanyákat - kérdeztünk meg véleményükről és tapasztalataikról, minderről:
Zarka Nelli
Néhány jó tanács szülőknek. Már serdülő korban fontos tudni a fiatalok baráti körét, mert sajnos befolyásolhatók és azok elvihetik a jó útról. Fontos az éber figyelem, hiszen ettől függetlenül is vannak problémák, úgy családban mint kívül. Egy biztos, a szeretet hangján türelemmel ki kell beszélgetni a gondolatokat. Nagyon fontos, hogy a szülő átérezze gyermeke problémáját, mert csak így tud bölcs tanácsot adni. Jézus szavaival élve: én sem kárhoztatlak többé, de többé ne vétkezzél.
Nem tenne boldoggá, ha ilyen és ehhez hasonló helyzeteket kellene megoldanom. Nem szeretnék ebben „gyakorlott” anyuka lenni...., de véleményem teljes mértékben megegyezik a fent leírtakkal. A helyén és megfelelő időben mondott, jó tanács az értelmes, megfontolt és higgadt szülői hozBorbáth Edit és István záállás segíthet az ilyen konfliktus helyzetekben. Fiatal házas korban szerzett tapasztalatom és a 23 boldog együtt töltött év tapasztalatai ezt erősítik meg! Megérte a fáradtságot és kitartást! Köszönöm ezt Istennek és férjemnek, családomnak!
1 Tanuljunk meg hallgatni 2 Álljunk mindkét fél mellé 3 Oltsuk és ne szítsuk a tüzet 4 Tanácsoljunk mély együttérzéssel 5 A szülőket látni lehessen, ne hallani 6 Minden ítélkezés súlyos károkat okoz 7 Jó szándékkal se álljunk a fiatalok közé 8 Példaként erősítsük saját házasságunkat 9 Szeretetteljes légkört biztosítsunk a válság idején 10 Állhatatos imádsággal támogassuk őket a célba érésig TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV .NEGYEDÉV
15
Egészség Aki sokat markol, keveset fog Ki a túlterhelt? Mindannyian hosszú listákkal gondolatainkban hajtjuk magunkat napról-napra. Majd a lelki, testi és szellemi túlterheltség határán testünk vészjelzéseket ad. Ugye, észrevettük már a figyelmeztető jeleket életünk számos mélypontján?:
! Általános gyengeség, migrénes fejfájás ! izomfájdalom, izommerevség ! úgy érezzük, hogy a mindennapi feladatok meghaladják erőnket ! maguk alá gyűrnek a betegségek ! aluszékonyság, mégis alvászavarok ! túlzott érzékenység a családban ! kerüljük a társaságot, barátokat ! alacsony önértékelés, depresszió ! minden kilátástalannal tűnik ! eltávolodunk környezetünktől és Istentől.
A túlterheltség eléri azt a pontot, amikor a más emberekkel való kapcsolatunkra is kihat, ekkor csak egy választás marad: visszakapcsolni, behúzni a féket és leállni, pihenni, összeszedni magunkat. Ha továbbra is csak másokról gondoskodunk, illetve tovább „léptetjük” magunkat és elhanyagoljuk saját szükségleteinket, akkor a tünetek és a válság súlyosbodnak.
Törődjünk helyesen önmagunkkal! Próbáljuk megelőzni túlhajszolt életünk válsághelyzeteit és fogadjunk meg néhány tanácsot: Keressünk egy nyugodtabb helyet, ahol magunkban elvonulhatunk, rendezhetjük gondolatainkat, értékelhetjük dolgainkat! Ezt minden családtag tartsa tiszteletben egymás számára és ne engedjünk ebből a kérésünkből - ez minden családtag érdekét szolgálja! Amikor ingerültek vagyunk - avagy „hisztisek” - ahogy becéznek - kerüljük el azokat, akiket biztosan megbántanánk. Van aki ilyenkor dirreldurral nagytakarításba kezd, vagy átrendezi a lakást. Inkább koncentráljunk valami számunkra egyszerű és érdekes elfoglaltságra és vonuljunk el, menjünk egy kört sétálni, alkossunk valamit, ami örömmel tölt majd el. Választhatunk egy „életindulót”, egy kedvenc dallamot és ilyenkor ezt énelkeljük hangosan, de CSAK magunkban! Tanuljuk meg elfogadni mások dicséretét, elismerését. Sokszor magunk is ezt várjuk el, mégis amikor dicséretet kapunk hajlamosak vagyunk elhárítani rossz kedvünk miatt. Ugyanakkor nyíltan, őszintén dicsérjünk meg másokat mi is. A szeretet adásának és elfogadásának állandó körforgása új erőket mozgósít bennünk és gyógyítólag hat ránk. Az életünket mi alakítjuk életcéljaink és kötelezettségeink megvalósításával.
16
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
EL
KELL FOGADNUNK,
HOGY CSAK AZOKON A DOLGOKON TUDUNK
VÁLTOZTATNI, AMELYEKET MI IRÁNYÍTUNK
-
LEGINKÁBB
SAJÁT MAGUNKON.
Kerüljük az ilyen mondatokat: „mindent nekem kell csinálni”, „mindenki helyett nekem kell dolgozni”, „nem bírom ezt tovább”. Ezek felemésztik lelki energiáinkat és ezzel magunkat még inkább idegesítjük. Mondjuk ezt helyette: ”eldöntöttem, hogy ezt fogom tenni, mert ezt meg tudom csinálni és tudom, hogy kinek a segítségét kérem ehhez.” A többi Isten dolga és szeretteink, környezetünk felelőssége. Ne sopánkodjunk azon, amin nem tudunk változtatni sem a múltban, sem az előttünk álló időben. „Bár másképp alakult volna”, „bárcsak megtettem volna”, „miért történt így?” - ezek a gondolatok kizökkentenek a kerékvágásból, leblokkolnak és egy helyben toporgunk. Tegyük szabaddá ezektől gondolatainkat, hogy azokra összpontosítsunk, amiken valóban változtatni tudunk. Ne akarjunk mindent a magunk vállán hordozni! Mindig csak az előttünk álló feladatra koncentráljunk, és szelektáljunk helyesen kötelezettségeink és célkitűzéseink között!
Merítsünk rendszeresen erőt barátaink támogatásából. Nincs értékesebb, mint az a barát, aki nem csupán elfogad és támogat, hanem szeretettel meg is mondja rólunk véleményét. Bízzunk bennük! Tanuljunk meg örülni az élet apró csodáinak, a természet, családunk, idős szüleink minden rezdülése egy üzenet felénk: a mindenség része vagyunk Isten kezében! Kell ennél nagyobb boldogság? Amikor hegyekké nőnek elmulaszott tennivalóink, és a halogatás ténye méginkább elzsibbasztja kezeinket és még agyunkat is - ekkor ideje csökkenteni életünk stressz-szintjét. Ahelyett, hogy állandó szemrehányással terhelnénk magunkat, gondolkodjunk el azon, talán tényleg itt az ideje, hogy egy darabig néhány megbizatásra nemet mondjunk, pár önként vállalt tehertől megszabaduljunk, több nem is olyan fontos feladatot kiradírozzunk napirendünkből. Így máris felszabadultabban, levegőhöz jutva optimizmussal látjuk a következő napokat! Figyeljünk családunkra, testvéreinkre, barátainkra és a reánk bízottakra mind - szolgáljuk őket úgy, hogy áldás lehessünk életükben. Éppen ezért kell vigyáznunk értelmesen önmagunkra is. Ne feledjük: aki sokat markol, keveset fog! (hem) (Felhasznált irodalom: JoeAnne Nowack 10 javaslat a stressz megelőzésére)
kavicsok és kövek Egy üvegben elfér az életünk! Hogy miként? Tegyünk egy kísérletet! Egy nagy üvegbe helyezzünk el háromnégy nagyobb követ. Majd öntsünk bele pár marék kavicsot. Miután ezek szépen elhelyezkedtek szórjunk bele homokot a kövek közé. Végül töltsük fel üvegünket vízzel, amíg megtelik. Azonban mi történik, ha mindezt megfordítanánk? Mivel telne meg üvegünk? Mi férne bele mindezekből? Egyszerű, mégis tanulságos példa ez. Életünk zsúfolt határidő naplójában mik is a mi köveink? Miközben mindenkinek meg akarunk felelni - főként magunknak, s közben elfelejtünk fontossági sorrendet állítani dolgaink között! Ki kell válogatni a nagyobb köveket - Istennel való kapcsolatom, családom, gyülekezetem - és ezután következhetnek sorban egyéb kötelezettségeim - karrier, az elvárások teljesítése, végül életem „ez-meg-az” dolgai. Meg kell találnunk a köveket - életünk legfontosabb dolgait - és azokkal kell először megtöltenünk életünket, gondolatainkat és időnket. Ha szép kavicsokat gyűjtögetünk, homokkal töltjük fel, nem marad hely az értékeknek! Tíz év múlva kit érdekel már, hogy hány csak-még-egy üzleti megbeszélést, muszály-telefonhívást, tökéletes portörlést, háromfogásos minta-ebédet, vásárló körutat és internet böngészést intéztünk el értékes köveink rovására?! Mulasztásaink azonban visszaköszönnek majd! Bölcsen válogassuk ki köveinket és Isten megáldja őket - és akkor a kavicsot is!
2005. IV. NEGYEDÉV
Vigasztalás Gyógyulás gyászoló szíveknek Ha elveszítjük azt, akit szerettünk, vagy egyéb veszteség - válás, munkanélküliség, egészségünk megromálása - ér, lelkünk gyógyulásáig utunk a gyászon keresztül vezet, amely fájdalommal jár. Lépésről-lépésre azonban átjuthatunk életünk mélypontján és megerősödve folytathatjuk utunkat. 1. Fogadjuk el a veszteséget Sok ember tagadja a veszteséget, úgy tesz, mintha nem történt volna meg. Pedig a gyógyulás csak azután indul meg, ha elfogadjuk azt, és nem tiltakozunk ellene. Így elfogadjuk Isten gyógyító munkáját életünkben.
2. Engedjük, hogy a veszteség fájjon Ha nagyon mély fájdalom ér, sok ember megpróbálja elfojtani az érzelmeit. Elzárkóznak a fájdalom elől, és úgy beszélnek róla, mintha nem is velük történt volna meg. Sajnos, a keresztények néha félreértik ezt a fajta tagadást és az érzelmek elfojtását. Tévesen arra következtetnek, hogy Isten csodálatos gyógyulást vitt végbe. De ha az illetőt nem járja át a fájdalom, Isten nem tudja őt gyökerestül meggyógyítani. Ennek később súlyos következményei lehetnek.
3. Mondjunk le a keserűségről Ha veszteség ér valakit, gyakran meg kell harcolnia a keserűséggel, amit az iránt érez, akit a veszteségért hibáztat. Vannak, akik hajdani munkáltatójuk, vagy korábbi házastársuk iránt keserűek. Gyermekek nőnek fel szüleikkel szemben haraggal, nehezteléssel, szülők keserednek meg gyermekük lelki, vagy fizikai értelembe vett elvesztése miatt. A keserűség átjárja az ember lelkét, és még nehezebbé teszi a veszteséget.
4. Őrizzük meg belső békességünket El kell érnünk azt az állapotot, amikor a bánatról úgy tudunk beszélni, hogy már nem uralkodnak el rajtunk heves érzelmek. Ha a békesség lelkünkben folyamatosan növekszik, ebből tudhatjuk, hogy a gyógyulás folyamatban van. Nem kell kínosan kerülnünk a témát. TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Ha az ember fél attól, hogy bánata okáról beszéljen, ez azt jelzi, hogy még nem birkózott meg teljesen a fájdalommal. Ha sírás fogja el amikor a veszteségről beszél, ebből tudhatja, hogy a fájdalom még élénken a lelkében él. Akkor járunk a gyógyulás biztos útján, ha az emlékek felidézését már nem kísérik könnyek. Az a belső békesség, amely ezután jelentkezik, tartós lesz. Amikor az embert elborítja a magány, vagy a depresszió érzése, abban is kételkedik, hogy az élet még valami jót tartogathat számára. Ezek az érzések teljesen normálisak, és hozzátartoznak a gyász, illetve a veszteség feldolgozásához. A küzdelem része, hogy imádkozunk és az érzelmeknek szabad folyást adunk. Minden napért, melyet nékem ajándékozol, Istenem, amikor láthatom, mennyire szeretsz, Minden fényért, mely utamat megvilágítja, Minden napsugárért, ebben a sötét világban, Minden vigaszért, amikor félelemben rejtőzöm, fogadd el, Uram, szívem dicshimnuszát! Minden baráti üdvözletért, amely megörvendeztet, Minden szívért, mely ellenem üt, s amely velem együtt szeret és hisz és harcol és hordoz az örökkévalóságért. Uram, itt és ott az örökkévalóságban Köszönöm Neked! 2005. június 14. Audachtbuch
Isten jelenlétében kiönthetjük szívünket. Egy idő után valóban érezzük majd, hogy „átimádkoztuk” magunkat a nehéz helyzeten és megnyugvást, megbékélést -ha szükséges megbocsájtást - nyerünk. Megtapasztaljuk, hogyan árad szét lelkünkben a tartós békesség.
5. Forduljunk a jövő felé A veszteség és a gyász mély nyomot hagy egy ember életében. A dolgok többé már nem lesznek ugyanolyanok, mint régen, de jönnek még újra szép napok. Néha talán még szebbek is, mint korábban. Ha visszagondolunk addigi életünkre, egy sor „érzelmi halál és feltámadás” fedezhető fel benne. Isten soha nem hagy bennünket a sírban. Ha életünk egyik szakasza befejeződik, egyúttal egy új fejezet tárul elénk. Az átmeneti időszakban talán gyámoltalannak érezzük magunkat, de Isten szeretete és kegyelme átsegít bennünket a változásokon. Mindezt nehezen hisszük el akkor, ha a büntető Isten képét hordozzuk magunkban. A gyászolás folyamatát erősen befolyásolja Istenről alkotott elképzelésünk. Ha azt gondoljuk, hogy veszteségünk Isten ítélete, ez nehezíti a gyógyulást. De ha megértjük, hogy Isten velünk van a veszteség idején, osztozik bánatunkban és kegyelemmel ajándékoz meg, akkor remény ébred bennünk, hogy van jövőnk a fájdalmon és gyászon túl is. Te most életed melyik pontján vagy? Ha súlyos veszteség miatt szenvedsz, nyisd meg szívedet Jézus Krisztusnak, és engedd közel életed fájdalmas pontjához. Ő erőt tud adni, segít a fájdalom elfogadásában, és megszabadít a keserűségtől - és nemsokára felragyog a nap életedben! (Dr.Richard D.Dobbins pszichológus írása nyomán) 2005. IV .NEGYEDÉV
17
Derűs napok Csodálatos kincsünk a közösség egymással Ezek a találkozások olyan örömteliek, mint amilyen örömben lesz majd részünk együtt Isten országában!”
„Annyira felemelő volt ez az együttlét, hogy most hónapokig ebből merítek erőt. Csodálatos érték ez a közösség egymással!”
„Hálás vagyok, hogy itt lehettem, hiszen egész nyáron sehova nem jutatottam el pihenni, nyaralni és nem is gondoltam volna, hogy mégis ilyen nagy örömben lesz még részem.”
„Számomra ez a találkozó olyan nagy élmény volt, mint emlékszem annak idején, amikor lánykoromban elutazhattam Ausztráliába!”
I DŐSEK P ARTIJA ’2005 „Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettem ezen a találkozón, felejthetetlen emlék marad. Hívjatok meg máskor is, mindig szívesen jövünk!
Mi, idősebbek
részt veszünk közösségünk missziójában!
Minden lehetőséget szeretnénk megragadni személyes környezetünkben - családunkban és baráti körünkben - bizonyságtevésre Krisztus szeretetéről és vezetéséről életünk tapasztalatai által. Mindennapi teendőink során kapcsolatokat építve embereket kívánunk Istenhez vezetni és meghívni őket programjainkra.
Mi, idősebbek
vállaljuk, hogy közös és egyéni imádkozással támogatjuk a gyülekezet evangélizációs programját!
Egyéni és közösségi életünkben minden nap kiemelten imádkozunk gyülekezetünk elkövetkező evangélizációs programjáért - a meghívott vendégekért, az előadóért és gyülekezetünk egész közösségéért!
Mi, idősebbek
aktívan végezzük a gyülekezetben szolgálatunkat!
Változatos programokkal működtetjük az idősek körét gyülekezetünkben. A Derűs Napok szabadidős programjai, a teadélutánok, kerti partik, jótékonysági vásárok mind alkalmat adnak az együttlétre egymás örömére és az összetartozás, a barátság és testvériség ápolására. Látogatjuk idős és beteg testvéreinket, anyagi és természetbeni támogatást nyújtunk az erre rászorulóknak és ezek által igyekszünk törődni egymással.
18
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
Segítő Szolgálat Jótékonyság - régen és ma Terézvárosi Gyülekezet Tábea-Csapata „Kedves Editkém! Nagy öröm volt számomra a jótékonysági vásárról olvasni a beszámolót az előző Híradóban. Bevallom, nosztalgiáztam. Eszembe jutottak a régi szép idők 50 év távlatából. A gyöngyösi gyülekezet tagjaként oltott be Sánta Gábor gyülekezetünk akkori lelkésze erre a csodálatos munkára. Kicsi gyülekezetünk apraja-nagyja részt vett a munkában, ki mit tud alapon. Vásárokat tartottunk, melyekre sok mindent készítettünk, amit el kellett adni, hogy pénzünk legyen a segítségre gyülekezeten belül és kívül. Egy szép emlék az akkori időkből: 1955. április 30-án szombaton délután a Tábea részére gyűjtöttünk adományt - emlékszem Zarka Dénes lelkész külön felhívást intézett az adakozásra és jó példával Ő támogatta elsőként ezt az ügyet. Vasárnap pedig kezdődött a vásár! Hiába volt majális a Ligetben, a vásárlók özönlöttek a gyülekezet kistermébe. Mindent eladtunk! Kimondhatatlan boldogok voltunk és amikor otthon meglátták az üres bőröndöket, nem lehetett elmondani azt az örömet, amit éreztünk: Az Úr megáldotta munkánkat, hogy segíthettünk! Huszonkét éve a pestlőrinci gyülekezet tagjaként folytatom ezt a szolgálatot, melyet Isten vezetése és áldása kísér. Emlékeztek hányszor voltatok Ti is (akkor az ADRA munkásaiként) a Tábea vásáron? Lehet, hogy újra elindul ez a munka? Hiszen erre a munkára a gyülekezetnek és a támogatott testvéreknek mindig nagy szüksége volt, van és lesz is! A mi programjainkra majd mi is meghívunk titeket! Ha nálatok lesz majd vásár, várjuk a meghívást és örömmel megyünk hozzátok vásárolni mi is. Mellékelek egy régi képet, arról a május 1-eji vásárról 1955-ben, ahol az „A” gyülekezet kistermében a munkások egy csoportja voltunk nálatok Pesten. A képen balról jobbra: Paulai Leóné, Krisztné Mária, Klausmann Erzsébet, Majoros Rozália, Sánta Gáborné, Kriszt Lajos, Sztoics István (területi elnök, aki Miskolcról felutazott Pestre, hogy jelenlétével is támogassa a célt és csapatunkat) és a legfiatalabb „munkás” az első sorban, Kriszt Marika. Bár az évek elszállnak felettünk, a lelkesedés még bennünk van és mi őrizzük ezt. Örömmel várjuk a mielőbbi találkozást! Szeretettel: Krisztné Marika Pestlőrinci gyülekezet Tábea csoportja”
Kedves Marika! Sokszor nem tudjuk, hogy egy-egy levél és üzenet miért bukkant fel váratlanul a mindennapi életünkben. Így éreztem most is, mikor soraidat olvastam. Amikor júliusban a jótékonysági vásárunkat szerveztük, tudtuk, hogy nehéz ügyet képviselünk - a mai életformánk nincs tekintettel az ilyen felhívásokra. Rászorulók, vásár, odafigyelés, időnk ráfordítása, felajánlás - annyira távol állnak ezek a dolgok a mai embertől, hogy reménytelen vállalkozásnak tűnt számunkra. A mai felfogás szerint az egymás iránti gondoskodás a gyülekezet feladata - de ez a közösség nem mi vagyunk? A gyülekezet pénztárába eljuttatjuk adományainkat, de még sok tennivalónk van, hogy tovább erősítsük a gyülekezetben a felelősség, a személyes részvétel, az egymás iránti gondoskodás gyakorlatát. Nem igényeljük és nem értjük eléggé a közösség egymást formáló és támogató értékeit - mint ezek a vásárok is, melyek által egymással törődhetünk és segíthetünk. Ennek ellenére eszünkbe sem jutott, hogy ne induljunk el határozottan és mindenre elszántan! És ekkor kaptunk most Tőled egy megerősítést és biztatást: igen, ezt kell tennünk, mert ennek a fontos szolgálatnak célja és értelme van! Nem is kételkedünk ezután sem a sikerben. Október második szombat délutánján újabb Jótékonysági Vásárt tartunk, melyen Titeket is sok szeretettel várunk! Terézvárosi Segítő Szolgálat csapata
“A világon minden vallás a gondoskodást, a szolgálatot, az adakozást hirdeti. De nézz körül, milyen világot teremtettünk – nincs benne sem gondoskodás, sem szolgálat, sem adakozás. Szép szavakat használunk, de a szép szavak olyanok, mint a vak ember, aki a világosságról beszél - a szavai talán csodálatosak, mégsincs bennük igazság.”
JÓTÉKONYSÁGI PROGRAM ÉS VÁSÁR
október 8-án, szombaton délután 17 - 20 óráig támogatásra szoruló testvéreink megsegítésére! Fontos számodra, hogy testvéred szükségben van? Szánj rá időt, adj valamit és így segíts! Gyere el és vásárolj! Ezzel e nemes célt szolgálod!
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV .NEGYEDÉV
19
„Csendes csodák” Oly sokszor idéztük már Reményik Sándor versét. Most újból e sorok köszönnek vissza azokban az élettapasztalatokban, melyeket Erdély László, Laci bácsi és segítői szereznek munkájuk során. Örömmel és hálával köszönjük Istennek ezen újabb kapcsolatokat, amelyekben lehetőséget nyit számunkra Isten kegyelmének és szeretetének bemutatására embertársaink felé. Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon, És tűz nyelje el Szodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Ne várj nagy dolgod életedben, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök. (Reményik Sándor)
Van minek örülni az életben! Csörög a telefon. Legtöbbször így kezdődik. A pesterzsébeti gyülekezetből hív egy testvér, kedves ismerőse érdekében. A 30 éves férfinek felesége és két gyermeke van. Szépen élnek, anyagi körülményeik rendezettek. „Csak” egy problémája van: depressziós és nem tud örülni semminek. Arra kért testvérem, hogy beszéljek ismerősével. Lelki segélyre volna szüksége. Krisztiánnal a Terézvárosi gyülekezetben találkoztunk. Egy órát beszélgettem vele. Nagyon búskomornak tűnt. A beszélgetés végén imádkoztam érte és családjáért. Úgy tűnt, nehezen mozdul ki saját lelkének börtönéből. Azt azonban megígérte, hogy szombat este eljön az orgona hangversenyre. Valóban ott volt, de csak a hangverseny végén találkoztunk. Ő jött elém, szélesre húzott szájjal, nevetve, boldogan. Ugye Krisztián, mégis csak tud nevetni? Ezt kell tennie. Van, minek örülni az életben Jézus szeret minket, és előttünk van egy csodálatos jövő. Krisztián megígérte, hogy máskor is jönni fog a gyülekezetbe. Bárcsak úgy lenne!
Lelki és testi gyógyulás Újabb telefonhívás. Egyik budapesti kórházi gondozónő bocsánatkérő hangon érdeklődik, kaphatnának-e Bibliát néhány betegük részére. Ha bárhonnan érkezik ilyen kérés, az jó jel. Most is igyekszünk hamarosan teljesíteni a kérést. Mindig ketten megyünk az ilyen szolgálatba, hiszen egy kórházban mindkét nem képviselőivel kell lelki beszélgetést folytatni. Most Erikát hívtam, aki a reá jellemző szolgálatkészséggel tett eleget kérésemnek. Jól választottam. A kórház kapujában vártak bennünket nagy örömmel. A Bibliák átadása után jó beszélgetésünk volt az osztályos orvossal és Mártikával, a gondozónővel. Abban egyeztünk meg, hogy minden szerdán délután bibliaköri beszélgetést tartunk azoknak, akik szeretnének azon részt venni. Egy pszichiátriai osztály rehabilitációs részlegéről van szó. Küzdő emberekről, akik világosan látják saját helyzetüket és szeretnének gyógyulni. Meglepő, hogy közülük többen mennyire tájékozottak a bibliai történetekben. Nagy öröm számukra, amikor a Bibliából egy-egy ismerős rész világosodik meg előttük. Az egyik hölgy a második óra után könnyes szemekkel mondta, hogy így még sohasem értette meg a betegségekkel kapcsolatban az ok és okozat kapcsolatát. Az a meggyőződése, hogy neki azért kellett erre az osztályra jutni, hogy velünk találkozzon. Kérte, hogy keressük fel lakásán édesapját is, aki nagyon vár minket, és sírva fogadta üzenetünket, amelyben biztosítottuk, hogy felkeressük őt. Budapesten a belvárosban lakik. Azóta ez a hölgy – Ildikó – már másodmagával eljött a Terézvárosi Gyülekezetbe a szeptemberben tartott orgona hangversenyre. Mártika, a gondozónő is jelen volt már háromszor. Mindhárman azt mondták, hogy sehol nem érezték még magukat olyan jól, mint itt. Számukra teljesen újszerű volt látni azt, hogy milyen kedvesek egymáshoz az emberek. Erikával nagyon összebarátkoztak. Ha munkahelyi beosztása miatt nem tud jönni, a gondozottak első kérdése: hol van Erika? A gondozónő örömmel mondja egy-egy foglalkozás után – amelyen ő is jelen van –, hogy a betegek gyógyulási folyamatában mérhető a szolgálatunk hatása. Van egy gyógyultan távozó beteg, aki a következő bibliakörre vidékről felutazott, hogy részt vehessen a foglalkozáson. Ezek a tapasztalatok különös bátorítás jelentenek számunkra is. A testvéreket arra kérjük, imáikban emlékezzenek meg erről a kedves kórházi bibliakörről.
SZERETETTEL VÁRJUK MINDEN ÉRDEKLŐDŐ BARÁTUNKAT KÖZÖSSÉGÜNK ISTENTISZTELETEIN ÉS PROGRAMJAIN!
Erdélyi László (Laci bácsi) és dr.Szigeti Jenő (Jenő) gyülekezti életünk motorjai: nem csökkenő fordulatszámon, mindig lendületben, úton, szolgálatra készen. Hétről-hétre velünk vannak a péntek estéken és amikor csak tehetik a szombati és hétköznapi gyülekezeti megbeszéléseken segítik munkánkat és mindenben támogatnak. Köszönjük fáradozásukat!
20
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
Kultúra
Keresztény Művészeti Estek Művészet az emberi kapcsolatokért
Orgonahangverseny Augusztus 13-án Sztán László volt vendégünk Amerikából, aki hegedűestet adott gyülekezetünkben Novák Zita és Csélfalvay Dániel közreműködésével.
Újabb sikerek Henter Nikol a 2006. augusztus 25-én Bécsben megren-
dezett V. Nemzetközi Zongora-versenyen korcsoportjában első díjat nyert a rangos megmérettetésben. A versenyben főként japán, távol-keleti, valamint osztrák és kelet-európai fiatal művészek vesznek részt a Panmusica Austira Alapítvány szervezésében. Szeretettel gratulálunk Nikol újabb eredményéhez! Mindazok, akik ismerik Őt, tudják, hogy a zene szeretete mellett másik fontos dolog életében a gyülekezet és az Úr szolgálata. Életében és művészi pályafutásában sorra láthatjuk Isten áldásait az örömteli pillanatokban és a gondokkal teli hétköznapokban is. A gyülekezet továbbra is szeretettel támogatja munkádat és mindig örömmel vesszük szolgálatodat. A Keresztény Művészeti Estek 2005. őszi programsorozatát egy igen jól sikerült orgonahangversennyel kezdtük, szeptember 10-én. A műsorban J.S.Bach, G.F.Händel és Ch.W.Gluck művei mellett az Advent Kamarakórus Lehotka Gábor új kórusművét is előadta. A hangversenyen közreműködtek Cséfalvay Dániel, Henter Nikol, Lehotka Gábor és Nyári István. Egy rövid igehirdetés keretében dr.Erdélyi László a Terézvárosi Gyülekezet presbitere az adventi üzenetet közvetítette a hallgatóság felé. A gyülekezet teljesen megtelt sok vendégünk volt, akik a hangverseny után még sokáig beszélgettek a jelenlévőkkel. Mindannyian éreztük Isten áldását. Ezúton is köszönetet mondunk Cséfalvay Miklósnak és segítőinek a program színvonalas lebonyolításáért.
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
Életet árasszon festmény és szobor, költőtől szellemet várok; a lélek tiszta beszéde csakis a zenében él. Schiller: Die Tonkunst A lélek tiszta beszéde csakis a zenében él: ezt a világon a leginkább Johann Sebastian Bach zenéjének hallgatása közben érezzük. “Mint jelenség, Bach első tekintetre úgy hat, mint valami imponáló, nagyszerű emberfölöttiség. Féken tartott erő hatalmas áramlása - temérdekség és rend.” (Hammerschlag János). Már nagyon fiatalon lett a weimari herceg udvari főzeneigazgatója és minden megadatott neki, ami a világ szemében érték: munka, pénz, elismerés, jó kapcsolatok, siker. Mégis otthagyta állását, mondván: “Templomi orgonista akarok lenni!” És elment egy kisvárosba zenés istentiszteleteket vezetni. Ha életművét nézzük át, az első benyomás tehát az, hogy itt egy férfi, felülemelkedve a földi zűrzavarokon, egészen elmerült a mennyei hatalom imádatában. De ha közelebbről megnézzük, akkor rádöbbenünk, hogy ez a nagy ember, a földhöz ragadtság tudatában, napról-napra, óráról-órára harcol és epekedik a megváltásért. Száz meg száz áriájából és kórusából újra meg újra kihangzik a vágy: bűneim bilincseiből kiszabadulni. Bach zenéjének titka talán éppen az, hogy nem a saját Istenét, a saját képére, elképzelései szerint kialakított istenképet tisztelte, hanem az örök Istent kereste. Az az ember, aki küzd a saját bűnei ellen, az nem akar a saját képére istent formálni. És annak Isten megmutatja magát: „Ha keresed, megmutatja magát neked. Ha elfordulsz tőle, elvet örökre.”1Krón 28,9 Bach nem egy rendellenes érzésvilágú géniusz volt, akit csak egy hajszál választ el az őrülettől, akit csapongó elméje, heves érzelmei inspirálnak. Nem, ő egy nemes, igaz, bölcs ember volt, aki leélt egy egész életet Isten szolgálatában, és még az utolsó pillanatokban is komponált. Bach kereste Istent és megtalálta. Utolsó művének ezt a címet adta: „Trónusod elé járulok, ím…” Bach idejében ezt csak egyféleképpen lehetett érteni, úgy, hogy meghalunk. Ma már tudjuk, más lehetőség is van arra, hogy ez bekövetkezzen: Jézus eljön és magához vesz bennünket: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”Ján. 14,1-3 Így, vagy úgy, de mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten trónusa, ítélőszéke előtt, és a jelek azt mutatják, hogy ennek ideje, Jézus második eljövetele nagyon közel van. Nekünk most fel kell készülnünk a találkozásra, mert Jézus elmondta tanítványainak, hogy milyennek szeretne látni minket, ha értünk jön. Jól tesszük tehát, ha számba vesszük dolgainkat és leltárt készítünk: - mit akarok még elérni, hogyan várom Jézust? - mit kell még elhagynom, ami akadályoz abban, hogy örömmel, felkészülve várhassam Jézust? Leltárt készíteni pedig legjobban a zene hallgatása közben lehet. Dr.Erdélyi László 2005. IV .NEGYEDÉV
21
Hozzászólás Őrizkedjünk Jézus tanításait félreérteni!
„És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek vala. Márk 7:1-3 (Károli fordítás) „
Kárpáti Áron testvérünk a Biblia kutatásának alapos művelője. Alábbi rövid írásában arra hívja fel figyelmünket, hogy a Biblia tanulmányozása során a Biblia szövegétől való bármilyen eltérés megzavarja és elferdíti a Biblia üzenetének megértését.
Az új protestáns fodításban a fordító önkényesen betold egy olyan téves, nem helytálló magyarázatot Mk 7:19 verse második részében, amely így van írva.”...Ezzel Jézus tisztának minősített minden ételt”. Ez a mondat nincs benne az eredeti görög nyelven írt Bibliában. (Az1976-ban kiadott római katolikus fordítást vette át az új protestáns fordítás.) Meg kell értenünk helyesen Jézus szavait és magát a helyzetet. A farizeusok és írástudók az egyébként önmagában tiszta eledelt tisztátalannak minősítették akkor, ha nem tartja be valaki az egyházi vezetők által előírt, emberileg meghatározott ceremoniális előkészületet az evés előtt. Erre felelte Jézus Mk 7:7 versében: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” Mk 7:15 versében pedig Jézus még így folytatja az előbb idézett kijelentése magyarázatát: „Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvén Őbelé, megfertőztetné őt, hanem amik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.” Azaz, mivel csak a ceremóniális törvények be nem tartása, illetve betartása volt a probléma, Jézus csak annyit mondott, illetve csak arra értette, hogy bármilyen tiszta eledel nem okoz fertőzést, ha nem előzi meg a ceremóniális, emberi rendelkezések pontos, szigorú betartása. Kárpáti Áron
„... És látván az Ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. - Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanem a kezöket erősen megmossák... Azután megkérdék Őt a farizeusok és az írástudók. Mi az oka, hogy a Te tanitványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?” Jézus szavaiban, válaszaiban semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy nem helytelenítette azt, ha az Ő tanítványainak némelyike nem tartja be az egyházi vezetők által elgondolt emberi rendeléseket - ebben az esetben azáltal, hogy mosdatlan kézzel esznek kenyeret és elhanyagolják a szertartásos előírásokat. Szerintem a tanítványok nem szennyes kézzel ették a kenyeret. A kenyér a tiszta eledelek közé tartozik. Szó sem volt arról, hogy Jézus engedélyt adott volna a 3Móz 11. fejezetében előírt azon történy be nem tartására, amelyben meghatározza Isten, melyek azok a tisztátalan eledelek, amelyek evését a leghatározottabban tiltotta.
Új szolgálatásunk - Ügyes-bajos Kinek - hol - mire van szüksége? Ebben nyújt segítséget az „Ügyes-bajos” szolgáltatás, amelyet a Tábea és a jegyzők eddig is próbáltak szervezni. Most egy agilis „vállalkozót” kértünk meg e feladat ellátására. Nagyné Szemerics Kinga az információk összegyűjtésével és továbbításával segít majd abban, hogy a kérések és igények egymásra találjanak.
Feleslegessé vált bútorok, albérlet, betegápolási kérések és bármely információ így megfelelő gazdára találhat.
Várjuk mindazokat a HIRDETÉSEKET,
melyeket a gyülekezeti hirdetményekben nem áll módunkban közzétenni, mégis lehetőséget adunk arra, hogy ezeket közzétegyük. A hirdetések átadhatók: Nagyné Sz. Kinga részére
Közérdekű Hirdetések A gyülekezet tetőszerkezetének felújítása miatt a padláson lévő gerendákat lebontják. Ezeket térítés nélkül felajánljuk, akinek szüksége van rá, elviheti, de a szállításról és annak költségéről gondoskodnia kell. Üllői úton 3. emeleti, napfényes, 39 nm-es egy szobás, komfortos lakás eladó, Corvin mozi oldalán (lift nincs). Érd: 06-30-2337-227
Felhívás! A jegyzők kérik, hogy a lakcím és telefonszám (mobiltelefonszám) változásokat mindenki szíveskedjen jelezni, hogy a nyilvántartásunk megfelelő, naprakész lehessen! Köszönjük!
22
TERÉZVÁROSI GYÜLEKEZETI HÍRADÓ
2005. IV. NEGYEDÉV
2005. IV. NEGYEDÉVI PÉNTEK
SZOMBAT DÉLELŐTTI ISTENTISZTELET
E S T I E L Ő D Á S S O R O ZA T
2005.
Előadó
Téma
szept. 30.
Bodnár János
A bűnösöknek Krisztusra van szüksége
Okt. 7.
Tokics Imre
14.
SZOLGÁLATI BEOSZTÁS
SZOMBAT
ESTI ÁHITAT
Igehirdető
Téma
Igehirdető
Téma
Okt. 1.
Bodnár János
ÚRVACSORA
Bodnár János
Öröm az Úrban
A pünkösd jelentősége 1.
8.
Dr. Erdélyi László
A keskeny ösvény és a széles út
Dr. Erdélyi László
Délután: Jótékonysági vásár MISSZIÓPROGRAM
Erdélyi László
Jog és kötelesség
15.
Dr. Hangyás László
Milyen lesz az örök élet?
IFJÚSÁGI KONCERT
21.
Erdélyi László
Gyújts szembetüzet
22.
Bodnár János
Reménysugár a katasztrófák idején
Művészeti Estek Szegedi Kovács György költői estje
28.
Tokics Imre
A pünkösd jelentősége 2.
29.
Tony Campbell
Evangélizáció előkészítése
Tony Campbell
Nov. 4.
Evangélizáció
Tony Campbell
Nov. 5.
Tony Campbell
Evangélizáció
Tony Campbell
Előadássorozat
11.
Evangélizáció
Tony Campbell
12.
Dr .Szigeti Jenő
Jézus és a farizeusok
Tony Campbell
Előadássorozat
18.
Evangélizáció
Tony Campbell
19.
Erdélyi László
Ne szóljátok meg egymást
Tony Campbell
Előadássorozat
25.
Evangélizáció
Tony Campbell
26.
Tony Campbell
Evangélizáció
Tony Campbell
Előadássorozat
Dec. 3.
Dr. Szigeti Jenő
„Elhagyott lesz a ti házatok…”
Dr. Szigeti Jenő
Fiatalok az egyházban
10.
Dr. Hangyás László
Az őszinteség áldásai
Dr. Hangyás László
CSALÁDNEVELÉSI PROGRAM
17.
Erdélyi László
A harmadik stratégia
Erdélyi László
Karácsonyi zenei áhitat
23.
24.
Bodnár János
Karácsonyi gyermekünepély
-
(Szent este)
30.
31.
Bodnár János
Milyen a mi időnk múlása?
Dec. 2. 9. 16.
Előadássorozat ( témáját az evangélizáción elhangzott előadások, illetve a résztvevők kérése alapján később alakítjuk ki)
MISSZIÓPROGRAM Beszélgetés, fórum
IFJÚSÁGI PROGRAM Este: Vetítés a Fúvószenekarról
Évvégi hálaadó istentisztelet
e g yetlen pillanat Paul Roth:
Uram, az órám rémületbe ejt. Nem mintha megállna, vagy össze-vissza járna. Sőt inkább mert soha meg nem áll, falja a másodperceket, könyörtelen, konok egyhangúsággal. Nézem a másodpercmutatót, ahogy suhan a számok fölött, előre - mindig csak előre. Halk ketyegésseI számlálja le életem perceit. Akárha végtelen futószalagon tűnnének tova. És mind-mind viszi az öröklétbe, amit rájuk raktam jót is, rosszat is. Uram, rettegek életem sok-sok pillanatáért, amit eltékozoltam, amit elrontottam. Ami szennyvízként sodródik az öröklét felé. És nem tér vissza semmi sem, hogy újra megéljem, hogy jóvá tegyem. Csak a bánatomat küldhetem utánuk. Csak Tőled kérhetem, hogy merítsd el őket szereteted mély tengerében.
Istennel mindig beszélhetünk Uram, a Te ajándékod az idő, minden év, minden pillanat. Te rendezted el így, életünket határai közé szorítottad, ahol dolgozunk, megpihenünk és erőt gyűjtünk... A szívünk, egész napunk üres marad, ha csak eltelik az a 24 óra, és soha nem tartok szünetet. Szünetet - foglalkozni a gyermekeimmel. Szünetet - valakit elkísérni az utcán. Szünetet - feleségemnek szenet hozni föl a pincéből. Uram, Te azt akarod, hogy legyenek szüneteim - a szeretetnek. Azt akarod, hogy a napi rohanásban egy gondolatot szenteljek Neked, beleszőjek egy imát, néhány csöndes percet szabadon hagyjak - többet, mint amennyi elég egy fogmosáshoz, mert a lélek egészségét is ápolni kell. Mert Te vársz rám az utcán, a hivatalban, Hogy gondoljak Rád, a Te szeretetedre, életem értelmére. Hogy megint találkozzam Veled, másképp a munkám hajsza lesz, a szabadidőm zűrzavar, a pihenésem lustálkodás. Mert hiányzik a mérték, az irányítás.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban. Emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma ajándék. Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot?
Uram, mindennap mindenütt Belőled kell élnem, „Az élet sokkal ünnepélyesebb annál, mint munkában, szabadidőmben, hogy aggódva és a mulandó földi dolgok pihenésben - 24 óra hosszat. taposómalmában töltsük el. Az örökérvényű Ez csak úgy lehet, ha kellő időben áldásokhoz képest, atomnyi dolgokkal szünetet tartok, szünetet Istenért. bajlódunk.” (Szigeti Jenő) Ez egyszersmind a legjobb szünet saját magamnak is, mert boldoggá tesz és bizakodóvá. Jön majd egy nap, és Te visszakéred tőlem az időt, Mindnyájunk életében időt kell szánni évről évre, hallgatásra, beszédre, „Gondolkodjunk szenvedésre, küzdelemre, napról napra adakozásra, kérelemre. minden pillanatot. el azon, Taníts meg, Uram, hogy mikor kell tűrnöm, És akkor, ha egész életemben ami valóban és mikor adsz időt küzdenem. nem volt Rád időm, Taníts meg hallgatni a kellő pillanatban, értékes, nem volt időm Isten- és emberszeretetre, és szólni a maga idejében. akkor minden sietség az ördögé. mi ad értelmet az Taníts meg, hogy mikor táruljak ki, Uram, nem az idő hiányzik nekünk, és mikor zárkózzam be, életünknek, a szeretet hiányzik. mikor kell adnom vagy kérnem. Küldd el hozzánk megint. és eszerint Aki szeret, van ideje, élni tud vele, s a munka, a szabadidő, a pihenés minden pillanatának értéket és értelmet ad.
rangsoroljunk.”
Hogy életem minden órája, minden perce, minden másodperce terved szerint helyén legyen. Uram, hogy kellő pillanatban fölismerjem, mi a legjobb, és szeretetből megtegyem, kérlek, hallgass meg engem!