Kedves Diákok, íme a legújabb iskolaújság, amelynek születésében ezúttal nem csak diákok, hanem tanárok is részt vettek - sõt, van egy-két rejtélyes szerzõnk is… Továbbra is várjuk cikk-ötleteiteket, gondolataitokat, rovat-kívánságaitokat. Csütörtökönként a nagyszünetben - az aulában - ül össze a szerkesztõség: vagyis azok a diákok, akiket foglalkoztat az újságkészítés és szívesen részt vennének az alkotó-szerkesztõ munkában. Engem e-mailben is megtalálhattok:
[email protected]. Várom ötleteiteket, írásaitokat, bátran keressetek! PÁLFY-NOVÁK ANIKÓ
Engem vagy nagyon szeretnek... Interjú Koltai Karesszal, az új diákigazgatóval Koltai Karesszal, az új diákigazgatónkkal készítettem interjút, aki nagy célokat tûzött ki maga elé, hogy iskolánkat még jobbá tegye. - Kérlek, mondd el, hogy mi vezérelt, hogy indulj a diákigazgatói jelölésért? - Már 2 éve, amikor Tredinek segítettem kampányolni, kíváncsi voltam, vajon nekem sikerül-e, ha egyszer oda kerülünk. Szerettem volna magam kipróbálni és kíváncsi voltam, hogy az osztály szemében mennyire vagyok szimpatikus és meggyõzõ, na, meg persze nagyon jó szórakozásnak tûnt csinálni egy filmet. - Nagyon izgultál elõtte vagy az eredményhirdetésnél? - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de sokkal jobban izgultam, amikor ki kellett állni egy iskola elé beszélni, mint amikor megtudtuk a végeredményt. - Kit tartottál esélyesebbnek magadnál? - Õszintén megmondom, nem tudom, de örülök, hogy így döntöttek. Esélyesebbnek talán a 11 A-sokat és az E-seket, mivel mindketten nagyon meggyõzõek voltak számomra. - Hogy képzelted el a végeredményt?
- Mindegyik jelöltet ugyanúgy esélyesnek tartottam a gyõzelemre. Magamat mégis a 2. vagy a 3. helyre tippeltem. - Volt nézeteltérésed a többi jelölttel? - Olyan nézeteltérés, amit ne tudtunk volna rendezni, nem volt, sõt csodálkoztam is, hogy mennyire együtt tudtunk dolgozni. - Mi játszódott le benned, amikor kimondták a nevedet? - Nagyon örültem és meglepõdtem, mivel nem nagyon tudtam elhinni, hogy tényleg az én nevemet mondták.
- Mik a terveid? - Mindenféleképpen az autókkal szeretnék foglalkozni a jövõben. - Mit ígérsz nekünk, diákoknak? - Amiket megígértem, igyekszem betartani. Fontos feladatomnak tartom az anyagiakat redukálni a diákok részérõl. Ledöbbentem, hogy egy szalagavatós ruha "csak" 60 ezer forint. Már sikerült is felvennem a kapcsolatot néhány emberrel, akik segítenek, hogy ennek az összegnek a feléért lehessen megoldani a ruhát, hajat, sminket és körmöket. - Mi a hobbid? - Edzés és motorozás, ezeket csinálom szabadidõmben. - Hogyan gondolod, sikerülni fog beilleszteni a napi életedbe a diákigazgatósággal járó plusz feladatokat? - Azon vagyok, hogy beleférjen az idõmbe minden, amit meg szeretnék csinálni. - Hogy szeretnéd elérni, hogy jobb legyen madáchosnak lenni? - Ha olyan dolgokat tudok majd elérni, mint például a tanár-diák kapcsolat javítása vagy a szalagavató ruhaárak lecsökkentése, akkor a diákok jobban fogják magukat érezni az iskolában, elégedettek lesznek az iskolával és szerintem ez majd ahhoz vezet, hogy jó érzés lesz madáchosnak lenni.
2012. április Felelõs kiadó: Salamon Tamás. Szerkesztõ: Pálfy-Novák Anikó. Tördelõszerkesztõ: Furucz Angelika.
2 - Lelkileg hogy kell erre felkészülni? - Lelkileg felkészülni nem lehet nagyon szerintem, csak pihenni, hogy minden adandó problémát meg tudjon oldani a jelölt. - Az osztályod indított téged vagy te jelentkeztél a jelölésre? - Én nagyon szívesen indultam, és amikor felmerült, hogy kit indítsunk, akkor csak én jelentkeztem rá. Az osztályom pedig bizalmat szavazott nekem. - A kampányfilmetek nagyszerû lett, sokat kellett vele munkálkodni vagy csak jöttek az ötletek? - Hát, igazából csak úgy jött minden magától. Ha hülyeségen gondolkodik az ember, akkor nincsenek határok. Aztán szépen egymáshoz igazítottuk a videóban történõ eseményeket. - Mit gondolsz, vezéregyéniség vagy? - Valamilyen szinten igen, mert szeretek dirigálni. De inkább mondanám magamat megosztó személyiségnek. Engem vagy nagyon szeretnek vagy nagyon utálnak. Arany középút nincs. De inkább utáljanak olyannak, amilyen vagyok, mint hogy olyannak szeressenek, amilyen nem vagyok. Õszinte ember vagyok és nem szeretek hazudni. - Megterhelõ egy év vár rád, van már kész "feladatterved"? - Úgy gondolom, hogy nehezebb évem lesz, de mindent elkövetek, hogy ennek meglegyen az eredménye. - Mik lesznek a legfontosabb teendõid? - A tanár-diák kapcsolat, úgy gondolom, egy fontos, megoldandó feladat. Úgy érzem, nincs meg a kellõ tisztelet a diákok és a tanárok között. Ez számomra nagyon fontos. - Hogy szeretnéd mélyíteni a tanár diák kapcsolatokat? Ugye hallhattunk néhányat. - Amiket elmondtam a választásokon, vetélkedõkkel leginkább. - A családod mit szólt hozzá, hogy te nyertél? - Nagyon örültek neki természetesen, de ahogy én is, elsõre el sem hitték. - Milyen álmaid iskolája? - Olyan, mint a Madách. Ez egy nagyon jó és szép iskola. Tele nagyszerû tanárral és diákkal. Viszont van egy kisebb rétege a diákoknak, akik a rongálásaikkal megnehezítik a dolgokat. HAJGATÓ ZSÓFIA
Jane Austin: Büszkeség és balítélet "Az beszél többet, aki kevesebbet érez." Elõítéleteim voltak a könyvel kapcsolatban, ugyanis azt hallottam, hogy Jane Austin tényszerûen és szenvedély nélkül ír. Ami igaz, magam is így látom az olvasását követõen. De mielõtt még akár a gondolat is meglegyintett volna, hogy kezembe veszem a kötetet, szembetalálkoztam a hat részbõl álló sorozattal, amelyben a fiatal Colin Firth játssza Mr. Darcy-t, történetünk fõhõsét. (A könyv borítóján is a sorozatból vágott kép látható, nem véletlenül.) Mikor befejeztem a sorozatot, elsõ utam a könyvtárba vezetett, és minden elõítélet ellenére kikölcsönöztem a regényt. Nem is bántam meg. Jane Austin neve senki elõtt sem ismeretlen, de arról, hogy tolla alatt mi kapott életre, kevesen tudnak. Most a Büszkeség és balítélet történetét elevenítem fel nektek. A Bennet család hét taggal büszkélkedhet, bár egyre kevésbé büszkélkedik, hisz a családtagok nem éppen a legelõkelõbbek, ami, itt Angliában elég nagy hátrány. Mr. Bennet, a családapa, legkedveltebb elfoglaltsága a könyvtárszobában való ténykedés, hisz így elmenekülhet örökké ostobaságokat csacsogó felesége, Mrs. Bennet elõl. Jane a legidõsebb, legszerényebb, mégis a legszebb Bennet családtag, éles elméjével pedig Elizabeth ér a nyomába. Mary szörnyen csúnya, s ezt a tulajdonságát elméje pallérozásával próbálja ellensúlyozni, kevés sikerrel, hisz általában csak butaságokat beszél. Kitty és Lydia bolondos, ostoba lányok, hidegen hagyja õket a közvélemény, egyedül saját szórakozásuk számít. Mrs. Bennet teljesen fellelkesül - Mr. Bennet nagy bánatára - amikor a szomszédos netherfieldi parkot egy ifjú, nõtlen nemesember bérli ki. Az asszony minden vágya, hogy gyermekeit jól férjhez adja, ezért nagy reményeket fûz Mr. Bingleyhez. Egy bál során a Bennet-lányok találkozhatnak a fiatalemberrel, aki magával hozta két nõvérét, és legjobb barátját, Mr. Darcy-t. Charles Bingley nagyon kellemes és vidám ember, minden jelenlevõvel társalog, bár már az elsõ pillanatban kiszemeli magának Jane Bennetet, s kétszer is táncol vele. Darcy viszont kellemetlen és gõgös, mérhetetlenül büszke, nem szól senkihez, csupán a Bingley testvérekkel táncol, majd visszahúzódik a homályba. Elizabeth Bennet-nek felkelti az érdeklõdését, de ezt a figyelmet a fiatalember szidására és nem dicséretére szenteli.
"Elizabeth szerette volna megjegyezni, hogy Bingley tökéletes barát, akinek legfõbb becse az, hogy az orránál fogva lehet vezetni - de aztán meggondolta magát. Eszébe jutott, hogy Darcy még mindig nem szereti, ha nevetnek rajta, erre is megtanítja majd [...]" Jane és Bingley hamarosan egymásba szeretnek, de amikor a dolog már igencsak kezdene komolyodni, Bingley, a nõvére, húga és Darcy Londonba utaznak, s nem is térnek vissza. A hírek szerint - Mrs. Bennet idegei igazán megsínylik ezeket a történéseket - a baráti társaság nem is kíván még egyszer Netherfield-ben tartózkodni. Jane is utánuk megy, s ugyan Miss Bingley-vel találkozik, de Charles nem keresi föl, ami a leányban azt az érzetet kelti, hogy Bingley érdeklõdése teljesen lehanyatlott, s ha valaha szerelemrõl is volt szó, azt a könnyû, nyári szellõ azonnal más nõk felé fújta. Eközben Elizabeth, aki leginkább kerülni óhajtja, mégiscsak léptennyomon Darcy-ba botlik... "Gyermekkoromban megtanítottak, mi a jó és helyes, de arra nem, hogyan uralkodjam a természetemen. Helyes elveket oltottak belém, de hagyták, hogy a gõg és önhittség útját kövessem." Minden így kezdõdik, s ha leírásból úgy is tûnt, hogy Bingley és Jane a fõszereplõk, õk csak színezik Darcy és Elizabeth különös történetét. Nem szeretnék többet elárulni, bár hibás vagyok, hisz az idézetek jószerivel a könyv végérõl származnak, de ezek fogtak meg leginkább olvasás közben és késztettek arra, hogy leírjam õket. A regény valóban tökéletes korrajzot fest és romantikus hangulatot varázsol, már ha az embernek van annyi képzelõereje, hogy a hideg szavakba beletöltse a szenvedélyt. A sorozatot is meleg szívvel ajánlom, hisz ami a könyvbõl hiányzik, azt a színészek bõséggel megadják, arcukból, hangjukból és mozgásukból árad a megkívánt érzelem. Jó olvasást és filmezést (akár egyszerre)! VERÉB ÁRNIKA
3
A csillagos ég G. Cimabue élete alapján A gyermek az asztal fölé hajolt, mogyoróbarna hajszálai ellepték az arcát. Ujjai közt sebesen táncolt a penna, hegye sercegett, akárcsak a többieké a teremben. Mindannyian erõsen koncentráltak tanítójuk szavaira. A grammatika alapvetõ törvényeirõl volt szó, s mivel mindeni buzgón írt, senkinek nem tûnt fel a fiú, akinek közel sem a nyelvtan szabályai peregtek a szeme elõtt. Õ lovakat látott, száguldó, csillámló szõrû frízeket. Megpróbálta megörökíteni a dagadó izmok formáit, azt, ahogy a por felszáll az állatok patái között, s egész alakjukat aranyglóriába vonja. Balszerencséjére viszont a mesternek, aki elõbb a szöveget diktálta, most befejezvén mondandóját feltûnt a továbbra is a papír fölé hajoló novícius. Kimért léptekkel a gyerekhez közelített, méretes tenyereit az asztalra helyezte. - Lemaradtál? - Kérdezte, hangja nyomán hideg folyam száguldott végig az ifjú erein. Képtelen volt megszólalni. - Nos, Cimabue, lemaradtál? - Giovanni nyelt egyet, felnézett a mesterre, karjával gondosan takarta könyvét. - Nem, uram. - Akkor mással foglalkozol? - A jeges pillantás igazmondásra szólította fel a fiút, aki hiába próbálta ajkaira csalni a hamis szavakat. - Igen, uram. - A mester két ujjával intett, mire Giovanni megalázottan átnyújtotta tankönyvét. A tanár csak egy pillanatra méltatta a rajzot, majd a kötetet a hóna alá csapta és visszatért az emelvényre. Zavartalanul folytatta tovább végeláthatatlan mondókáját a nyelvtanról, s azon a napon Giovanni Cimabue esetérõl egy szó sem esett. Másnap viszont annál több. A mester abban a hitben volt, hogy mindenkinek olyan munkát kell végeznie, amelyet a szíve kíván, s mivel tehetségesnek ítélte meg a Cimabue fiút a nyelvtankönyvben talált skiccek alapján, ellátogatott a fiatalember édesapjához. Az úr egy tea mellett készségesen végighallgatta a mestert, s el is fogadta az ötletet, miszerint a gyermeket átküldik a Santa Maria Novella kolostorból az épp akkoriban érkezõ görög festõmûvészekhez. A kezük alatt Giovanni kitanulhatja a festészet csínját-bínját, s egy nap talán sokra is viheti az ott szerzett tudás segítségével. Az ifjú át is került a mûvészekhez, s az évek folyamán - követte a mesterek tanácsát - de magasabb szintre emelte a festészetet.
Lázasan dolgozott egy kis képen, éjnek és nappalnak váltakozását felejtve festette meg aranymezõben Szent Ferencet egy új módszer segítségével. Õ természet után alkotott, mindig a legjobb tudása szerint, s ha festett, szeme elé köd ereszkedett és a világ vászonnyira törpült. Cimabue megbízatást kapott, a firenzei Santa Trinitá-apátság vallombrosai szerzetesektõl. Oly nagy képet alkotott, mely elkészülvén a templom fõoltárára került. Giovanni heteket töltött vázlatai fölé borulva, nem akart hasonulni a régiekhez, megkapó, új festményt szeretett volna készíteni. Korán reggel került az asztalára a tálca, rajta gõzölgõ briós és fahéjas tej, s kihûlve, megkeményedve, de érintetlenül került el onnan éjjel. Cimabue már ekkor jó hírnévnek örvendett, s ezt a kiváltságot oly becsben õrizte, hogy semmiképp sem csúfította volna el egy kevésbé kidolgozott és igényes képpel, mint a Szent Ferencet és életét megörökítõ festmény. Ez a hírnév még késpengén táncolt, s egy rossz ecsetvonás bármikor romba dönthette. De Giovanni megkeményítette a hírt, biztos lábakra helyezte, hisz a kép végül elkészült, s Cimabue minden zsenialitása az arcokba került, melyek ugyan még õrizték a görög modort, de már igencsak közeledtek a modern rajzolási stílushoz. Szûz Mária testtartása találékonyságról tett tanúbizonyságot; karjában a Kisdedet, s körötte aranymezõben ott az angyalsereg.
Giovanni negyven esztendõs is elmúlt már ekkoriban, s miután a Trónoló Madonna a Gyermekkel, angyalokkal és prófétákkal a világ szigorú tekintete elé került, Cimabue valóban híressé vált. Abban a kegyben volt része, hogy elutazhatott Umbriába, Assisi városába, ahol több görög mesterrel dolgozhatott együtt a San Francesco alsó templomának boltozatain és oldalfalain. Giovanni megfestette Jézus Krisztus és Szent Ferenc életét, s eme munkáival igencsak felülmúlta görög társait. A mesterek hol tisztelettel, hol irigykedve pillantottak a még ereje teljében lévõ mûvészre. Cimabue volt hivatott felvirágoztatni a piktúra mûvészetét, s ennek sikerességérõl a San Francesco templom boltmezõi is tanúskodhatnak. Az elsõ freskó készítésekor Giovanni ugyancsak magasra tette a lécet, még önmagához képest is, de igazán kitartó és megszállott volt ahhoz, hogy végrehajtsa a feladatot. Az életnagyságot is meghaladták az evangélisták alakjai, arcuk színe megtelt élettel, s olyan üdeséget sugárzott, mint még azelõtt egyetlen freskó sem. A második és negyedik boltmezõ, akár két elválasztó vonal magasodott a többi között. Cimabue ezernyi aranycsillagot festett az ultramarinkék térre. Harmadikként négy alak került sorra, a freskó minden negyedében egy. Jézus Krisztust Szûz Mária, Keresztelõ Szent Jánost pedig Szent Ferenc követte. E mû is kivételes tehetségrõl és kreativitásról árulkodott, de Giovanni mégis az ötödik boltmezõre fordította a legnagyobb figyelmet. Itt a négy egyházatyát örökítette meg megnyerõ részletezettséggel, s melléjük írta az elsõ négy hittételt is. Az Assisiban végzett munkája után Cimabue visszatért szeretett városába, Firenzébe. Készített egy táblaképet a Santa Maria Novella-templom részére, mely Szûz Máriát ábrázolta. Giovanni már ekkoriban elvesztette fiatalosságát, a gyermekkorában oly fényes hajába ezüstszálakat font az idõ. Kedvelte a tanítást, és sok tanítványa volt, köztük a késõbb híressé vált Giotto is. Cimabue egy apró szobában ült, mélyen egy papíros fölé hajolt, s próbálta megörökíteni a szemei elõtt vágtázó lovak izmait a patáik körül táncoló porszemeket. Nemcsak annak tûnt, hanem a grammatika óráján ülõ novíciusnak érezte magát újból. Testtartása és szíve mit sem változott, ahogy a rajzolás utáni vágya sem. A dübörgés valahonnan alulról érkezett, mintha ezernyi hang dalolna. Emberek voltak õk, s az elkészült festményért érkeztek, melynél hatalmasabbat még nem látott a világ. Az örömujjongások ellepték az eget, s az egész város vidám körmenetben vitte
4 Cimabue-t és festményét a házból egészen a templomig. A lovak sosem találták meg a lábukat, hisz a paták Giovanni elméjében éltek, s a sok boldog gondolat közt a frízek eltûntek. Cimabue híres volt és gazdag, ezért Arnolfo Lapival közösen kezdték építeni a firenzei Santa Maria del Fiore templomot. Viszont Giovanni nem jutott a Battistero belsejében lévõ mozaikokon túl, hisz 1302-ben õérte is a halál érkezett. A temetésen ezrek jajgattak, s gyászolták a mûvészt. Aranyló lámpák égtek, tompa fényük körbearanyozta a sírkövet. Õ maradt utoljára. Csendes lány volt, hollófekete hajjal és kifürkészhetetlen tekintettel. Karcsún repült át a temetõn Cimabue-ig, s egy ecsetet helyezett el a hideg kõre. Szemébõl könny pergett, miközben a fa nyélen végigfolyt a festék, s nyúlósan lecsöppent a sírfeliratra: Credidit ut Cimabos picturae castra tenere / Sic tenuit (vivens); nunc tenet astra poli.* Történelmi háttér: Cimabue 1240 körül született, s mivel apja kellõ idõben felfigyelt okosságára, ezért valóban a Santa Maria Novella-apostolba került, hogy grammatikát tanuljon. A Görögországból érkezõ festõkhöz került, akiket felülmúlt. Megfestette Szent Ferencet és életét, majd a firenzei Santa Trinitátemplom részére megfestette a Trónoló Madonna a Gyermekkel, angyalokkal és prófétákkal-t, melyet a fõoltárra helyeztek el. Ezek után híres lett és Umbriába került, Assisibe, ahol a San Francesco alsó templomának oldalfalain megfestette Jézus Krisztus és Szent Ferenc történetét. Az öt boltmezõ is az õ nevéhez fûzõdik. A tévedés Vasari részérõl (az õ könyve nyomán haladtam az élettörténettel), mert a Rucellai Madonnát valószínûleg nem Cimabue, hanem a tanítványa, Giotto festette. Így a díszes körmenet sem lehet igazság, hisz azt Duccio kapta a Maestájáért. Cimabue építészként dolgozott Arnolfo Lapival, de ahogy mesénk is elmondja, csak a Battistero belsejében valószínûsíthetõ a közremûködése. 1300 körül hunyhatott el, 60. életéve környékén és a Santa Maria del Fiore-templomban temették el. A sírverset pediog a Nini család írta a sírra, amely magyarul így hangzik: *Cimabue azt hitte, hogy minden tér az övé a festészetben. / Az is volt, míg élt; most a csillagos ég az övé. Minden más csupán, mely a novellában feltûnik, csupán a képzelet játéka, viszont az igazság közé tartozik, hogy Giovanni Cimabue (eme keresztnév nem biztos, hogy valóságos, egyszerûen Vasari adta neki a könyve írása közben) szinte új életre keltette a festészetet. Õ volt a gótika elsõ nagymestere. (Forrás: Giorgio Vasari: A legkiválóbb festõk, szobrászok és építészek élete - V. Á.)
korengaby megmondja
Elsõ cikk - csajok és pasik Értékrendi válságban élünk. Nem telik el úgy napunk, hogy ne értékelnénk valamit számokkal, véleménnyel és ne kategorizálnánk be az általunk felállított értékrendi táblázatba. Tesszük ezt mindennel, de most legfõképp a csajok és pasik témára szeretnék kitérni. Az olyan szavak, mint a "jó csaj", "bomba nõ", "ribanc", bekerültek a hétköznapi kategória-címszavaink közé. Éppúgy, mint a "jó pasi" vagy a "megváltozott nemi identitású". Ezek egytõl egyig a felszín, a külsõségek alapján megítélt dolgok. De akad-e valaki, aki benéz a felszín alá? A tények és a tapasztalataim azt mutatják, hogy nem nagyon. Az érzelmi érettség nem keverendõ össze a jogi értelembe vett felnõttséggel, fõleg manapság, amikor a fiatalok rendkívül korán érnek (talán túl korán is), és így sokkal hamarabb kipróbálnak mindent, ami ahhoz vezet, hogy mikorra olyan idõsek lesznek, mint a szüleik az õ születésükkor, már sokszor testileg-lelkileg kiégnek. Hány fiatal próbálta már ki a cigit, az alkoholt, a drogot, a szexet, követett el bûncselekményeket, akár azok közül is, akik most ezt a cikket olvassák? Ez a korosztály pedig a 14 és 18 közötti fiúkat és lányokat jelenti. Félelmetesen fiatal emberekrõl van szó, akik kikérik maguknak a gyerekségüket és gyerekességüket, ha a fent említett témák valamelyikével kerülnek kapcsolatba! Amennyiben viszont benézünk a felszín alá, szembetalálhatjuk magunkat azzal az értékrendi válsággal, amelynek köszönhetõen hullnak szét családok, és nem találnak egymásra fiúk és lányok. És itt kanyarodok rá cikkem fõ témájára: a párválasztásra. Ez legfõképp egy biológiai folyamat, melynek célja az utódnemzés és ezt ösztöneinknek köszönhetõen olyan partnerrel szeretnénk "elkövetni", aki megfelel a tudatalattink által kialakított tökéletes képnek. A fent említett mondatban találkozik az a két tényezõ, amely befolyásolja, hogy "kit is szeretnénk megszerezni": az ösztön, amiért nem vagyunk felelõsek, és a tudatalatti, ahol is a külvilágból érkezõ ingerek összességébõl áll össze egy értékrend. És ez az értékrend legtöbbször hamis. Kérdezzünk csak meg egy korosztálybeli lányt, mire vágyik a partnerétõl. A válasz: szeretetre, tiszteletre, bizalomra, arra hogy ne csalja meg és hogy nõnek érezhesse magát mellette. Ez nagyon szép és korrekt kép, de azt látom, hogy akik az állításuk szerint ezeket szeretnék, az esetek nagy többségében egyedülállóak, mert valahogy so-
sem kerülnek össze a másik felükkel és legtöbbször azért nem, mert a vágyott tökéletes belsõ tulajdonságok mellé nem ártana, ha majdnem makulátlan külsõ is társulna… és ilyen persze nincs. Ugyan a cél értékelendõ, de az értékrend hibás… ezért nem néz senki a tökéletes vagy éppen nem tökéletes férfitest mögé. Ebbõl adódik a két csoport: az egyik azon csajoké, akik szeretni szeretnének, de a helytelen értékrend alapján azokat a pasikat, akik vagy nem léteznek, vagy pedig meg sem érdemlik a lány kitüntetett figyelmét. A másik csoport azon lányoké, akik szeretve szeretnének lenni, szinte bárki által, de az idõk folyamán bizalmatlanná váltak, mert egy vagy több helytelen értékrendû srác összetörte a szívüket. A végkifejlet mindkét csoportnál ugyanaz: a magány. És itt lép be a mi szerepünk, kedves uraim, akik sokszor csupán a teremtés koronáján a rozsda szerepéig jutunk el egy-egy párkapcsolatban! Hódolatunk és mérhetetlen figyelmünk addig tart csupán, amíg a kiválasztott lányt ágyba visszük, majd úgy felejtjük el, mint a mindenkori kormány a választási ígéreteket! El sem tudjuk képzelni mekkora károkat okozva ezzel, sokszor egy egész életen át tartó "érzelmi-fogyatékosságot"! Minden férfi-nõ kapcsolat alapja elsõsorban érzelmi, melyet, ha nem terelünk helyes vágányra még a TI korotokban, kihat majd a jövõtökre: gyermeküket egyedül nevelõ szülõk képében. CSAJOK! Tiszteljétek a férfit, mert szüksége van arra az érzésre, hogy õ dönt! Persze elárulom: ez nem így van, mindig a nõ dönt, csupán elhiteti a férfival hogy minden az õ érdeme! Szeressétek, aki valóban igaz veletek, még ha nem is úgy néz ki, mint a modell a kirakatban! Vegyétek észre, ki az, aki törõdik veletek és nem csak egy felfújható segédeszköznek tekint! SRÁCOK! Én hiszem azt, hogy a nõk egy másik bolygóról érkeztek és ezért nem érthetjük meg õket! A nõket nem megérteni, hanem SZERETNI kell, mert valljuk be: nélkülük nem mennénk semmire, már csak azért sem, mert õk képesek életet adni nekünk, férfiaknak! Nem biztos, hogy a magazinok és felnõtt filmek által "bomba nõnek" kikiáltott partnerünkig mindenkit meg kell alázzunk, aki a közelünkbe kerül - már ha olyan típusú nõre vágyunk. De a külsõségeken túl, a legfontosabb maga a NÕ! Csodálatos teremtmények, rengeteg hibával, de éppen ezért izgalmasak! Aki pedig nyugalomra vágyik, legközelebb szülessen le egy másik bolygóra!
5
Mielõtt A világ legnagyobb a nap matematikai balfogásai felkel Filmajánló
Az elmúlt évek legkellemetlenebb matematikai félreszámolásairól írt blogján Kerry Cue, a mathspig blog gazdája. Összeomlott hidak, eltûnt szondák, darabokra zúzott gátrendszerek és globális pánik övezi a számolni nem tudó férfiak és nõk útját. Nem hagyhatjuk ki egy ilyen összeállításból az évezredes riadalmat, azaz a Y2K bugot, amikor a világ egyik fele attól rettegett, hogy az évezredforduló alkalmával a számítógépek gyakorlatilag nem elõre ugranak majd egy évszázadot, hanem visszafelé, összeomlik a gazdaság, semmissé válnak a banki hitelek, a repülõtéri irányítórendszerek nem tudják majd megmondani, kinek mikor és hová kell repülnie; a világ másik fele pedig szkeptikus maradt a riadalommal szemben. Õk tették jobban. Olaszország és Dél-Korea például alig foglalkozott az átállás körüli problémákkal, és mégis, ugyanolyan kevés gonddal néztek szembe, mint a világ bármely más országa. A matematikai hiba: nem teszteltek, csak hipotéziseket meg rémképeket szövögettek. Az építõmérnöki munka szégyenének bizonyult a londoni Millennium Bridge gyalogos függõhíd is, amit 2000. június 10-én nyitottak meg, majd két napra rá le is zártak, mert a híd annyira beingott, hogy az érdeklõdõk egyszerûen nem tudtak átmenni rajta. Ahogy késõbb kiderült: a mérnökök nem három, hanem csak két dimenzióban tervezték meg a hidat. Számoltak ugyan a fel-le irányú mozgással, de az oldalirányúval már nem, pedig aki már futott át függõhídon - egy játszótéren -, tudhatja, hogy a híd imbolyogni kezd. Kevésbé szerencsésen végzõdött 1907 augusztusában a Quebec-híd összeomlása (képünkön): a szerkezetet 1600 láb helyett 1800 láb hosszúra tervezték, hogy a híd lábát olcsóbban tudják megépíteni, közelebb a folyóparthoz. A hidat azonban hiába hosszabbították meg, ha a megváltozott súlyeloszlást már nem számolták ki hozzá. A Quebec-híd 15 másodperc alatt omlott össze, a katasztrófa 75 emberéletet követelt. A NASA Mars Climate Orbiter bolygókutató mûholdja 1999. szeptember 23-án aktiválta másodlagos hajtómûvét, hogy pályára állhasson a bolygó körül, soha nem is látták többet. Az ok, írja Kerry, roppantul kellemetlen - a szondát tervezõ Lockheed Martin mérnökcsoportja birodalmi mértékegysé-
1995, a vonat zakatol, egy házaspár éktelenül kiabál, haragvón egymást pusztítják szavaikkal anélkül, hogy figyelnének a többi utasra. Céline, a francia lány, aki éppen Párizsba utazik haza, megelégeli ezt a hangoskodást, hisz így nem tud a könyvére figyelni. Kis cókmókját össze-
gekben számolt, a NASA JPL rakétalaborja pedig metrikus rendszerben, ezeket felcserélték, a mûholdnak gyökeresen más utasításokat küldtek, mint kellett volna. A mûhold valószínûleg már régen elégett a Mars légterében. Hasonló problémával szembesült a világ 1983. július 22-én, amikor az Air Canada 142-es számú járata, egy Boeing 747-es repülõ 41 ezer láb magasan fogyott ki az üzemanyagból. Az eset szerencsésen végzõdött, ugyanis a pilóták és a légiirányítók így is sikeresen és biztonságosan oldották meg a vészleszállást, a problémát pedig már sejthetjük: a földi személyzetnél a gépbe töltendõ üzemanyag mennyisége nem literben, hanem gallonban volt megadva. Az öbölháborúban, 1991. február 25-én 28 halottja és száznál is több sebesültje volt annak az esetnek, amikor a Dhahran-légibázist eltalálta egy iraki SCUD rakéta, a Patriot elhárító rakétákat kezelõ számítógéprendszer pedig nem is reagált a fenyegetésre. Mindez azért történt, mert a belsõ óra az idõt tizedmásodpercekben mérte, de egész számként írta le - tehát minél tovább volt bekapcsolva a gép, annál nagyobb volt az idõ múltát jelzõ szám. Ahhoz, hogy az elhárító rendszer pontosan megmondhassa egy ellenséges rakéta helyzetét, mind az idõt, mind pedig a sebességet valós számként kell kezelnie. A Patriot azonban a tizedmásodperceket bináris módon csak pontatlanul tudta eltárolni. Minél tovább volt bekapcsolva az elhárító, annál nagyobb volt az idõ múltát jelzõ szám - tehát az eltárolási pontatlanságból adódó csúszás is egyre nagyobb lett. A SCUD rakéta megjelenésekor a rendszer már körülbelül 100 órája volt bekapcsolva, a csúszás pedig egyharmad másodperc volt - pontosan annyi, amennyi alatt egy ellenséges rakéta közel 700 métert képes megtenni. (forrás: hvg.hu)
pakolva arrébb költözik, pont egy amerikai fiatalember, Jesse mellé. Véletlenül kezdenek beszélgetni, kiindulva a hangoskodó házaspárból, majd együtt ebédelnek a vonat étkezési kocsijában. Jesse Bécsben száll le, másnap reggel onnan indul a gépe, de már nincsen pénze szállásra. Hihetetlen ajánlattal áll elõ, megkéri Céline-t, hogy tartson vele a Bécsi éjszakába. Ha megelégeli társaságát, bármikor felszállhat a következõ vonatra… Céline beleugrik a dologba, az ismeretlen Jesse-vel leszáll a vonatról. Különbözõ helyeket látogatnak meg az éjjel, egy bárt, egy éttermet, egy parkot. Rajtuk kívül mindenki másnak ez csak egy bár, egy étterem és egy park. De Céline és Jesse életük legnagyobb élményét kapják a bécsi éjszakában. A film nem tartalmaz semmi eget rengetõ pillanatot, csak két átlagos fiatalról szól, akik vannak annyira bolondok, hogy bízzanak egymásban. Idejük alig van, hiszen amint felkel a nap, elválnak egymástól, valószínûleg örökre. Talán ezért játszanak ennyire nyílt kártyákkal. Nincs vesztenivalójuk. Csak beszélgetnek. Semmi több. A film mégis nagyon érdekes, egy pillanatra sem lehet unatkozni alatta. Olyan tökéletes képet kapunk a két fiatal lelkérõl, amit talán egy éveket átfogó történet sem tudna bemutatni. Mire elég egy éjszaka? Mindenre. VERÉB Á.
6
Történelmi Egy gimnazista naplója Március 6. (kedd) tévhitek Szabó Júlia tanárnõ történelmi tévhiteknek eredt a nyomába: A Bastille a zsarnokság börtöne volt? A Bastille nevû erõdben XVI. Lajos uralkodása idején (17721792) évente átlagosan 16 fogoly élt. A gaz-
dag, befolyásos foglyok, akiket általában publikációik miatt zártak be, több szobát rendezhettek be, s szolgákat tarthattak. 1789. július 14-én, amikor a felkelõ párizsiak elfoglalták a Bastille-t, mert meg akarták szerezni az erõdbe szállított puskaport, mindössze hét fogoly szabadult ki: négy hamisító, két õrült és egy perverz nemes, akit családja kérésére tartottak fogva. Dugovics Imre (h)õsválasztása. Nándorfehérvár 1456-os ostromának egyik leghíresebb alakja - Hunyadi János és Kapisztrán János mellett - Dugovics Titusz. Az önfeláldozó vitéz története számos mûvészt megihletett, de tudjuk-e valójában, mi is történt a várfalon? Az újabb kutatások alapján Dugovics Tituszt inkább a magyar történelem mitikus személyei közé sorolhatjuk, ugyanakkor minden bizonnyal létezett egy olyan harcos, aki életét nem kímélve állította meg a falakra hágó török janicsárt. A korabeli források azonban sehol sem említik a hõs nevét. Ezt használta ki a 19. században Dugovics Imre, aki - attól félve, hogy családját megfosztják nemesi rangjától - hamisított magának egy (h)õst. Készíttetett egy 1459-es keltezésû oklevelet, amelyben Mátyás király Bertalanra, Dugovics Titusz fiára (az õ felmenõjére) ruházott egy Pozsony megyei települést, megköszönve ezzel apja szolgálatait. Ezt az oklevelet tehát Imre megmutatta Döbrentei Gábornak, aki a Tudományos Gyûjtemény 1824. évfolyamában, Dugovics Titusz, ki magát, csak hogy Nemzete gyõzzön, halálra szánta címmel hozta a nagyvilág tudtára az addig névtelen hõs személyét. Valószínûleg egyikõjük sem gondolta akkor, hogy a kitalált felmenõ olyan híressé válik, hogy bekerül a nemzeti panteonba. Kik írták alá valójában a Numerus Clausust? Ledobták-e a gyerekeket a Taügeton nevû hegyrõl? Besózták-e Karthágó földjét? Mindig ferde volt a Szent Korona keresztje? Miért halt meg Teleki László? Ezekre és még sok más kérdésre is választ kaphatsz a Rubicon címû történelmi magazin legújabb számából!
Nem keltem fel…egészen 4:51-ig. Akkor igen. Pontosabban, csak felébredtem. A felkeléssel kivártam az 5:30-at. Soha nem volt még ennyire puha és meleg az ágyam, mint abban a pillanatban. A Facebook bekapcsolva maradt (rejtély, hogy nem égette ki a retinámat alvás közben). Kis piros értesítések sora égett a bal sarokban. Levelek zömmel (hogy elaludtam vagy mi van, hogy nem válaszolok) és egy kupac értesítés (ingyenes Ncore…Jeee!) Gyorsan ellenõrzöm Õt. Még mindig kapcsolatban van. Meddig akarnak még járni? Már legalább öt hete együtt vannak. No, de minden nap egy új remény. Belemászok a sarokban talált nadrágba. Szeretem, mert már elég régen nem lett kimosva, tehát nem kell hajtogatni, megáll a sarokban is magától. H&M-es ing helyett F&F,a címkét kivágtuk, azt hazudunk róla, amit akarunk. Irány: mosdó. Nyugtázom, hogy álmomban egy undok kis törpe irdatlanul fejbe rúghatott, mert igazi "eccavú" lettem a homlokomon rügyezõ pattanás végett. Elésöpröm a hajam. Söpörném, ha elérne odáig. Akkor megint egész nap sapkában leszek. Bár ez
órarend függõ. Arról meg lövésem sincs. Fél év után sem. Ezért remek döntés bent tartani a könyveimet. És mindig meglepetés a következõ óra. Egy nagy kaland az életem. ''-.-'' Csak kémián nem maradhat rajtam a sapka. Akkor majd úgy teszek, mintha gondolkodnék vagy csak leborulok a padra. Úgyis olyan álmos leszek, hogy csak aludni fogok. De az egész osztály és múltkor én kaptam szaktanárit alvásért, tehát elég kiközösítõs lenne, ha megint én lennék piszkálva. A busz idõben jön. Komolyan kispirossal kéne járnom. Azzal van, hogy az elsõ 2 órát is meg lehet úszni. A buszon Kincsõ mellé ülök…ülnék, ha a barátja nem ülne ott. Szerintem sejt valamit szimpatikámról Kincsõ felé, mert a múltkor azt mondta:"Ha még eccereskü, így mondta- ránéze', megcsapkodlak." Kincsõ nem mert közbeszólni - biztos õt is bántja - ezért csak nevetett. Szegény. Most úgy nézem õt és az erõltetett szerelmes arcát, hogy olyan szögbe fordulok az ablaküveggel, hogy pont Õt lássam. Nagyon jó az elképzelés csak egy kisebb fejû srác kéne mellé. Nekem nagyon kicsi fejem van… SZEPESI JENÕ (JENCI)
Bata Enikõ tanárnõ ajánlja figyelmetekbe a következõ keresztrejtvényt. Jó szórakozást!
7
A képek titkai Landy Annamária tanárnõ a következõ rejtvényt készítette nektek: Raffael-
lo, Velázquez, Chagall, Picasso... Biztosan mindannyiótok számára ismerõsen csengõ nevek. Azt viszont talán már kevesebben tudjátok, hogy a budapesti Szépmûvészeti Múzeum tõlük is õriz egy-egy remekmûvet. A múzeum egyik büszkesége Édouard Manet-nak, a 19. századi francia festészet kimagasló alakjának Hölgy legyezõvel címû képe. A festmény a félvér Jean Duvalt ábrázolja, aki egykor a bohém Párizs ünnepelt színésznõje volt. Ekkor-
Rejtélyes életrajz Szczepan Jelenski "Pitagorasz nyomában" címû könyvében szerepel az alábbi feladat: "Az egyetemet 44 éves koromban fejeztem be, egy év múlva, már mint 100 éves ifjú, feleségül vettem egy 34 éves kisasszonyt. A jelentéktelen korkülönbség - mindössze 11 év - nagyon kedvezett harmonikus házaséletünknek. Aránylag rövid idõn belül már 10 gyermekünk volt. Az én havi keresetem 13000 zloty volt. melybõl 1/10 részt a húgomnak adtam,
úgyhogy saját magunk eltartására csak 11200 zloty maradt havonta, mégis boldogan éltünk." Hogyan lehetne megfejteni ezt az életrajzot? Mit jelenthetnek ezek a furcsa adatok? Ha megoldottad, és kiváncsi vagy a megoldásra, vagy ha netalán nem jöttél rá a nyitjára. Rejtélyes életrajz megoldása itt: http:/ /www.bethlen.hu/matek/mathist/forras/ Rejtelyes_eletrajz_megoldas.html
Pi versek Matematikai és kultúrtörténeti érdekességek az un. p versek. Ezek olyan "versek", szövegek, melyek szavai rendre annyi betûbõl állnak, mint a p soron következõ számjegyei. Szász Pál (1901. 07. 11 - 1978. 02. 12) magyar matematikustól származó "vers" a p elsõ 30 számjegyére íródott: 3.141592653589793238462643383279. Forrás: Hámori Miklós "Arányok és talányok". Typotex Kiadó 1994. ra azonban már elszálltak felette az évek, és a portré kíméletlenül mutatja meg a nagyvilági élet, a dorbézolások nyomait az arcán: a szeme karikás, a vonásai kemények, a haja rendezetlen. Jeanne Duvalt szoros szálak kötötték a francia irodalomhoz, múzsája és persze a kedvese is volt a kor egyik nagy költõjének, akit "erkölcstelen" versei miatt 1857-ben még perbe is fogtak. A mûvész, akinek legjelentõsebb kötete döntõ hatást gyakorolt a következõ évtizedek mûvészetére, talán leghíresebb versében albatroszhoz hasonlítja a költõket. Ki ez a francia költõ és mi az említett kötet címe? A megoldásokat május 15ig küldhetitek a
[email protected] címre.
Diophantosz sírfelirata Az alábbi feladat állítólag Diophantosz sírján szerepelt, méltón a nagy feladatmegoldóhoz: "Vén Diophantoszt rejti e kõ. Bár õ maga szunnyad, megtanította a sírt, mondja el élte sorát. / Évei egyhatodát tölté ki a gyönge gyerekkor, még feleannyi lefolyt, s álla szakálla kinõtt. / Egyheted eltelt még, és nászágy várta a férfit, elmúlt újra öt év, és fia megszületett. / Ez feleannyi napig láthatta a fényt idefenn, mint atyja, mivel neki így szabta az isteni sors. / Õt gyászolva a sír felé hajlott agg Diophantosz, négy évvel késõbb õ is elérte a célt. / Mondd, hány esztendõt élt hát meg gyászban, örömben, S itta az édes fényt, míg hona lett ez a sír?" Választ tudsz adni a kérdésre? Hány évig élt a sírfelirat a szerzõje Diophantosz? A megoldás itt: http://www.bethlen.hu/ matek/mathist/forras/Diophantosz_sirfelirata_megoldas.html
