Gyermekvállalási minták és a családtámogatási rendszer kapcsolata

Gyermekvállalási minták és a családtámogatási rendszer kapcsolata

Budapest, 2001.

2

Készítette a Növekedéskutató Intézet munkacsoportja

3

Tartalom

Bevezetés ...........................................................................................................1 Összefoglalás és következtetések ...................................................................2 Elméleti kiindulópont ......................................................................................11 Elméleti felvetések............................................................................................... 11 A kutatás kiinduló hipotézisei............................................................................... 25

A minták............................................................................................................29 A válaszadók társadalmi, gazdasági helyzete...............................................33 Az első minta társadalmi helyzete ....................................................................... 34 Foglalkozások megoszlása gazdasági ág szerint................................................ 37 Az első minta mobilitása ...................................................................................... 48 A második minta társadalmi helyzete az első gyermek születésekor.................. 53 A második minta társadalmi helyzetének megváltozása ..................................... 61

A gyermekekkel és a családdal kapcsolatos attitűdök.................................66 Gyermekvállalási tervek ..................................................................................74 A tervezett és a megvalósult gyermekszám az idősebb mintában..............80 A gyermekszámot befolyásoló társadalmi tényezők ....................................84 A családtámogatási rendszer megítélése......................................................97 Irodalom..........................................................................................................113

Bevezetés A

Növekedéskutató

Intézet

a

TÁRKI

megbízásából

kutatást

végzett

„Gyermekvállalási minták és a családtámogatási rendszer kapcsolata” címmel. Kiindulópontunk az volt, hogy a gyermek a magyar társadalomban mind a mai napig erős pozitív értékként jelenik meg. A gyermekek tudatos vállalását a családokban – amely a társadalmi folyamatok szempontjából a legkívánatosabb formája a növekedésnek – azonban ezen az értéktételezésen túl számos egyéb tényező határozza meg. A tudatos gyermekvállalás azonban erősen függ attól, hogy a család milyen helyzetben van munka, lakás és jövedelmi viszonyait tekintve. A gyermekek tudatos és tervezett vállalása rövid és középtávon erősen függ attól, hogy a reprodukciós korban lévő családok, milyen helyzetben vannak, illetve gyermekvállalásukat milyen módon segíti, támogatja az állam. A családtámogatási rendszerek

vizsgálatánál

és

kialakításánál

nem

elegendő

a

szűken

vett

gyermekvállalási kedvezményeket figyelembe venni. A gyermekek tudatos vállalása életpálya tervezést jelent és az anyagi feltételek megléte mellett olyan postmateriális értékek is befolyásolják, mint pl. a társadalomban elfogadott családi minta. A gyermekvállalás ösztönzése többféle módon történhet és – feltételezésünk szerint – különböző társadalmi rétegekre eltérő eszközökkel lehet hatni. A kutatás célja ennek megfelelően az volt, hogy feltérképezze a családdal kapcsolatos értékek érvényre jutását, a jelenlegi családtervezési és gyermekvállalási mintákat, az ezeket befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezőket, valamint az ezek között megnyilvánuló kölcsönhatásokat,

és

javaslatot

tegyen

a

családtámogatáshoz

kapcsolódó

eszközrendszer továbbfejlesztésének irányára. A kutatás fő célcsoportja a 20-39 év közötti (aktív termékenységű életszakaszban lévő) népesség volt. Belőlük egy 1000 fős, országos reprezentatív mintát választottunk ki. A kutatás kiegészítő célcsoportja a 40-54 év közötti nők csoportja volt, belőlük egy 500 fős, országos reprezentatív mintát választottunk. Ez a csoport, jóllehet már túl van az aktív termékenységű korszakán, de még nem feltétlenül fejezte be gyermekei nevelését, és így részesülhet bizonyos támogatásokban. Az adatfelvétel kérdezőbiztosokkal kitöltött kérdőívekkel történt. A kérdezés időpontja 2000. novembere.

2

Összefoglalás és következtetések A kutatás kezdetén elemeztük a téma idevágó magyar és külföldi szakirodalmát. Az ezekben megfogalmazott állításokból és saját tapasztalatainkból összeállítottuk a kutatás kiinduló hipotéziseit, amelyek operacionalizálása történt meg a kérdőívekben. A kérdezés tapasztalatait összegeztük a tanulmányban. Az összefoglalás és következtetések részben a kutatás kiinduló hipotéziseinek ellenőrzését végezzük el, és javaslatot teszünk a családtámogatási rendszer fejlesztésének jellegére.

I. Értékek és normák Azt feltételeztük, hogy a magyar társadalomban mindenkor érték volt és marad a gyermek és a gyermekvállalás. Ez a társadalom hosszútávon ható általános értékeiből következik. Az ezen érték mentén megvalósuló konkrét gyermekszám társadalmi tényezők függvénye. Ezt a hipotézist a kutatás igazolta. A vizsgálat alapján a magyar fiatalok értékrendszerében a gyermek és a családi értékek előkelő helyet foglalnak el, így az ország

népességének

csökkenéséhez

hozzájáruló

alacsony

természetes

szaporodást nem a család és gyermekellenes közvényre, hanem egyéb társadalmi, gazdasági jellegű okokra vezethetjük vissza. A megkérdezettek általában a gyermek által okozott szeretetet és az általa okozott örömet tartják fontosnak. Ezek az értékek főként a nők számára fontosak, míg a férfiak számára a család nevének továbbvitele és a fiú gyermek születése is igen fontos érték.

3

II. Az értékek érvényre jutása, kiteljesedése

A. Feltételeztük, hogy azt, hogy mennyi gyermek születik koronként, a normák és értékek mellett sok társadalmi tényező befolyásolja. Az ideálisnak tartott és a tervezett gyermekszámot befolyásoló tényezők között a következő társadalmi tényezőket találtuk: a régió, a nem, az iskolai végzettség, a foglalkozás a tevékenység típusa szerint, a házastárs foglalkozása beosztás szerint, a társadalmi önbesorolás, az anyagi javakkal való ellátottság (tényleges jövedelmi helyzet és annak megítélése, illetve az átlagtól való eltérése, a vagyoni helyzet) a lakáshelyzet (a lakáshasználat jogcíme, az együtt élők száma, a lakás területe,

komfortfokozata),

a

szülők

társadalmi

helyzete

a

kérdezett

gyermekkorában. A kérdőívben szereplő, itt felsorolt függő változók mellett találtunk a kérdésekből következő olyan számított másodlagos változót is, amely szintén befolyásolja a gyermekszám alakulását. Ez a termékenységi periódus hossza. B. Feltételeztük, hogy a társadalmi osztály és réteghelyzet specifikálja az általánosan elfogadott normatív család modellt, és eltérő gyermekszámot eredményez ezekben a családokban. Kiindulópontunk az volt, hogy a társadalmi hierarchián felfelé haladva a családokban születő gyermekek száma csökken. A társadalmi helyzet kiinduló tényezőjeként vettük figyelembe a családi állapotot. A teljes család stabilizálja a társadalmi helyzetet, és jobb kiinduló alapot teremt ennek a javítására, valamint a megfelelő számú gyermek vállalására. Azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok többsége vagy házas vagy törekszik ennek az állapotnak az elérésére. Az hogy később ez az állapot nem válik tartóssá, mint azt a második mintában tapasztaltuk, sajnálatos tény. A fiatal mintába tartozók többsége beosztott, és főként az egyéb szellemi vagy kvalifikált fizikai foglalkozásban dolgozó.

4

A fiatalok társadalmi státuszát szüleik társadalmi helyzet is befolyásolja, illetve az a tény, hogy nekik milyen erőfeszítést kell tenniük a saját társadalmi helyzetük megváltoztatására. A fiatalok úgy érzik, hogy szüleikre a lefelé irányuló mobilitás a jellemző, vagyis a szülők társadalmi státusza jobb volt az ő gyermekkorukban, mint ma. A többség úgy érzi, hogy a mostani helyzetük megegyezik szüleik mostani helyzetével, tehát a nagycsalád együtt csúszott le a társadalmi ranglétrán. A megkérdezetteknek csak mintegy egy negyede érzi magát jobb helyzetben lévőnek szüleinél. A helyzetváltoztatáshoz két legfontosabb tényezőt jelöltek meg: a tanulást és a munkát. A társadalmi helyzet javításában és az önálló élet megkezdésében és a gyermekvállalásban igen fontos szerepet játszik a támogató szülői háttér. A segítség átlagos mértéke szerint a legtöbb segítséget a szülőktől is a tanulásban, illetve a tanulás lehetőségének biztosításában kapták a fiatalok, ezt követi a anyagi segítség. Az eredményekből kitűnik, hogy a szülők nagy részének nehezére esik gyermekeit támogatni és a családalapításban a fiatalok nem számíthatnak teljes mértékben a szülői segítségre, ezért máshonnan is kell anyagi segítséget kapniuk. A társadalmi önbesorolást illetően a fiatalok többsége a középosztály kategóriát választotta, de az eloszlás ferde, többen (23%) sorolták be önmagukat alsó középosztályba, mint felső középbe (4,8 %). Az idősebb minta kissé optimistább saját fiatalkori helyzetét illetően, de ebben az értékítéletben feltehetően az akkori kisebb társadalmi különbségek tükröződnek vissza. A nehézségekbe ütköző társadalmi mobilitás és a pesszimista társadalmi önbesorolás gondot okoz azért is, mert a kérdésekre adott válaszokból kirajzolódó családi értékrend arra enged következtetni, hogy nem igazolható az a feltételezés, miszerint a magasabb társadalmi státuszú családokban csökkenne a gyermekszám, tehát kívánatos lenne a könnyebb felfelé irányuló mobilitás. A munka és az iskolai végezettség hatása azonos irányú: a magas végzettségűek, illetve a magas végezettséget igénylő munkát végzők között a legmagasabb a három vagy több gyermeket ideálisnak tartók illetve tervezők aránya. Azt találtuk, hogy a házastárs beosztása is jelentős mértékben hatással

5

van a tervezett gyermekszámra. Ez abból adódik, hogy a család társadalmi pozícióját Magyarországon a férfi státusza határozza meg. Azoknak a nőknek, akiknek középvezető a férje, csaknem kétszer akkora hányada tervez három vagy több gyermeket, mint akiknek beosztott, és az arány még magasabb azok között akiknek a férje felsővezető. Pozitív a kapcsolat az ideálisnak tartott gyermekszám és a kérdezettek társadalmi önbesorolása között, a magukat magasabb társadalmi státuszúnak tartók több gyermeket tartanak ideálisnak és terveznek mint a magukat alacsonyabb társadalmi rétegbe sorolók. Ebből vontuk le azt a következtetést, hogy az életkörülmények általános, széles körű javulása és ezzel összefüggésben a népesség általános közérzetének a javulása feltehetően növelné azoknak a számát, akik magukat a felsőközép kategóriába minősítenék, és ez adott esetben jelentheti az e csoportokban elterjedt, magasabb gyermekszámmal kapcsolatos pozitív attitűdök átvételét is. C. Feltételeztük, hogy iskolai végzettség emelkedésével csökken a gyermekszám. Ezt abból vezettük le, hogy a tovább tartó iskolai időszak miatt később kezdődik az aktív termékenységi időszak. A magasabb tudatosság miatt csökken a véletlenül született gyermekek száma is. A magasabb iskolai végzettségből következő karrierorientációt is gátolhatja a gyermek vagy gyermekek vállalása. Az empirikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a két minta eltér iskolai végzettség szempontjából. A második, befejezett termékenységű minta iskolai végzettsége alacsonyabb volt az első gyermek születésekor, mint az első, fiatalabb mintáé. Alacsonyabb körükben a szakképzetséggel és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is. Azt is láttuk, hogy az első minta főként a felsőbb csoportokban hajlamosabb a háromgyermekes családmodell elfogadására, míg a második mintában az egy, illetve a kétgyermekes család volt az általános. Mindez még nem jelentkezik megvalósult gyermekszámban, hiszen az első minta még nem befejezett termékenységű, itt még csak az ideális és tervezett gyermekszámról tudakozódhattunk. Az ideális gyermekszám esetében lineáris összefüggést tapasztaltunk az iskolai végzettséggel. A háromnál több gyermeket ideálisnak

tartók

aránya

az

egyes

iskolai

végzettségi

csoportokban

a

6

szakmunkásképzőtől fölfelé növekszik. A tervezett gyermekszám tekintetében a szakmunkásképzőtől fölfelé csökkent a két gyermeket tervezők, és nő a három vagy több gyermeket tervezők aránya. Hasonló összefüggést tapasztaltunk a kérdezettek foglalkozásával is. A kvalifikált szellemi tevékenységet végzőknek több mint fele (51,8%) három vagy több gyermeket tart ideálisnak, míg a többi foglalkozási csoportban ez az arány nem haladja meg a 30%-ot. Meg kell jegyeznünk, azonban, hogy a kvalifikált szellemi munkát végzők csoportjába tartozó válaszadók legalább egy harmada úgy gondolja, hogy nem fogja megvalósítani azt a gyermekszámot, amit különben ideálisnak tartana. A családsegítő intézkedéseknek tehát abba az irányba kellene hatni, hogy, hogy segítsen azoknak, akik a háromgyermekes családot tartják ideálisnak beteljesíteni ezt a hitet. A háromgyermekes családmodell megvalósulásának egyik legszembetűnőbb akadálya a rövid termékenységi periódus. Mindkét nembeli, gyermekkel még nem rendelkezők nagyon későre teszik első gyermekük megszületésének idejét. A nők átlagosan 27,7 éves korukban, a férfiak 29,4 éves korukban tervezik első gyermekük megszületését. Utolsó gyermekük születését a nők átlagosan 31,6 a férfiak 33,4 éves korukban szeretnék. Mindkét nemnél a tervezett átlagos termékenységi periódus hossza 4 év. Ez alatt az időtartam alatt 2 gyermek hozható világra egészséges körülmények között. A három gyermekes család elterjedéséhez tehát elsősorban a termékenységi periódus megnyújtására van szükség, lehetőleg úgy, hogy a gyermekvállalás korábban kezdődjön. Ha ezt úgy szeretnénk elérni, hogy a minőségi gyermekvállalás száma emelkedjen, akkor az előrehozott gyermekvállalásnak sem az oktatásban való részvételt, sem a karrierépítést nem szabad gátolnia. D. Úgy véltük, hogy a határhaszon elmélet Marshall-i adaptációja a gyermekszám alakulására, amely szerint a magasabb jövedelem több gyermek vállalásához vezet, mert az utolsó gyermek határhaszna nagyobb, mint felnevelésének költsége a mai magyar társadalomban nem érvényesül. A jövedelem növekedése önmagában nem feltétlenül vezet a gyermekszám növekedéséhez.

7

A jövedelmi helyzet manapság kényes kérdés, ezért többoldalúan közelítettük. Megkérdeztük az egy főre jutó jövedelmet, a vagyoni helyzetet, azt hogy mire elég a jövedelem és, hogy a család hol helyezkedik el egy átlagos családhoz képest. Mindezekből az tűnt ki, hogy a mai fiatalok jövedelmi helyzete jobb, mint az idősebb mintáé, közérzetük azonban meglehetősen rossz az anyagiakat illetően. Ezt támasztja alá az is, hogy 90%-uk a magasabb jövedelmet jelölte meg annak feltételéül, hogy több gyermeket vállaljon. Az egy főre jutó jövedelem és a gyermekszám nem mutatott trendszerű összefüggést, míg a vagyoni helyzet és a ideálisnak tartott gyermekszám esetében egyértelműen kimutatható viszont az a tendencia, hogy a vagyoni helyzet emelkedésével csökken az egy gyermeket ideálisnak tartók, és nő a három gyermeket elfogadók aránya. Ha a Marschall-i adaptáció mechanikusan nem is alkalmazható, de ma Magyarországon a jobb jövedelmi vagyoni állapot elősegíti a háromgyermekes családmodell elfogadását. E. Az eddigiek alapján nem igazolódott az a hipotézis sem, hogy a jövedelemszint emelkedésével a fogyasztás egyéb értéket kiszorító hatása érvényesül, és ezért a jövedelemnövekedés csak a létminimum környezetében okoz gyermekszám emelkedést, a többi jövedelmi kategóriákban a gyermekszám csökkenéséhez vezet. G. Feltételeztük, hogy a lakáshoz jutás lehetősége befolyásolja a családok gyermekvállalási hajlandóságát. A gyermekek számát egyrészt a családok kiinduló lakásviszonyai másrészt a lakásminőség javításának lehetősége befolyásolja. A kérdezettek 49%-a önálló, saját tulajdonú lakásban lakik, 35%-a pedig a tulajdonos rokonaként használja lakását, ami azt jelenti, hogy szüleinél lakik. Azt tapasztaltuk, hogy az önálló lakás megléte jobban kedvez a három-vagy többgyermekes családmodellnek, mint ha a fiatalok a szüleik lakásában,

8

többnyire szüleikkel együtt élnek. Minél nagyobb lakásban lakik valaki, annál kevésbé valószínű, hogy csak egy gyermeket tervezzen. A kérdezettek több mint 90%-a komfortos és összkomfortos kategóriába tartozó lakásokban lakik. Az alacsonyabb komfortfokozat esetén magasabb az egy gyermeket ideálisnak tartók aránya, míg a magasabb komfortfokozat a három vagy több gyermek vállalásának kedvez. A lakás méretének és komfortfokozatának növekedése, valamint az önálló lakás egyaránt kedveznek a három- vagy többgyermekes családmodell elfogadásának. Ebből adódóan a fiatalok önálló lakáshoz jutásának változatos, széles körben elérhető eszközökkel való támogatása emelheti az átlagos gyermekszámot, és így a természetes szaporodási rátát pozitív irányba tolhatja el. H. Feltételeztük, hogy a támogató rokoni környezet anyagi segítsége, főként a lakáshoz jutás terén pozitív hatással van a gyermek számra. Miután beigazolódott, hogy a lakáshelyzet és a gyermekvállalási hajlandóság között egyértelmű pozitív összefüggés van, nyilvánvaló, hogy a szülők segítsége ezen a téren a mielőbbi gyermekvállalást támogatja.

Az tapasztaltuk, hogy a szülők a legtöbb segítséget a tanulásban, illetve a tanulási lehetőségek biztosításában tudják nyújtani gyermekeiknek. A kérdezettek mintegy kétharmada semmilyen segítséget nem kapott a személygépkocsi beszerzését illetően, és több mint egyharmaduk a lakáshoz jutásban és az egyéb tartós fogyasztási cikkek beszerzését illetően sem kap szülői segítséget. A fiatalok szülei tehát éppen azokban a dolgokban nem tudnak sokszor segítséget nyújtani, amelyekben az önálló családalapításhoz a fiataloknak a legnagyobb szükségük lenne segítségre, mivel ezek anyagi fedezetét önerőből nem tudják megteremteni. Az eredmények alapján az is kiderült, hogy a szülők nagy részének nehezére esik gyermekeik támogatása.

9

Azt tapasztaltuk, hogy a mai magyar társadalom a nyugati társadalmaktól eltérő mintát követ a családdal és a gyermekvállalással kapcsolatos értékek érvényre

juttatása

terén.

A

gyermekvállalással

kapcsolatos

attitűdök

vizsgálatának főbb tapasztalatai tehát, hogy egyrészt a magyar társadalom fiatal

korosztályának

értékrendszerére

erőteljes

család-és

gyermekközpontúság jellemző, ugyanakkor a potenciális szülők számos nehézséggel szembesülnek, vagy úgy érzik, hogy szembesülnének, ha gyermeknevelésre vállalkoznának. Magyarországon

a

háromgyermekes

családmodell

elfogadottsága

nő,

elsősorban a magasabb társadalmi státuszú, iskolázottabb, jobb jövedelmi helyzetű rétegek körében. Megvalósulását azonban még számos, főként anyagi jellegű tényező gátolja. A három gyermek megszületése a társadalom jövedelmi, társadalmi tagozódás szerinti felsőbb szintjein a legvalószínűbb. Mégsem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy a támogatásokat elegendő ide koncentrálni. A társadalom középrétegei azok, akik tényleges hatással lehetnek a népesedési folyamatokra, tehát elsősorban őket kell képessé tenni három gyermek vállalására.

III. Népesedéspolitika

A. A kényszerítő eszközök: az abortusz illetve a fogamzásgátló eszközök használatának tilalma vagy korlátozása csak rövidtávon lehet eredményes. Hatásuk a tilalom feloldásával megszűnik, ezért torz népességszerkezetet eredményeznek,

és

túlnépesedett

generációkkal

terhelik

a

társadalom

intézményeit. A megkérdezettek a tudatos gyermekvállalás mellett foglaltak állást, és ebbe nem feltétlenül elvetendő a terhesség megszakítás lehetősége sem. A nem kívánt terhességet a szülők választási jogaként értelmező állítás kapta a legmagasabb pontszámot.

10

B. A támogató eszközök (pénzbeliek vagy természetbenik) eltérő mértékben hatékonyak a különböző jövedelmi kategóriákban. - Az alacsony jövedelmi kategóriákban az anyagi jellegű támogató eszközök hatékonyan képesek emelni a gyermekszámot. - Az átlagot meghaladó jövedelmi kategóriákban a gyermekszám növelésére pozitívan a nem anyagi jellegű támogatások hatnak. A fiatalok úgy érzik, hogy szüleiktől kapják a legtöbb segítséget, és az államtól várják a nagyobb segítséget elsősorban az anyagi támogatások terén, de ettől csak kevéssé marad le az az igény, hogy a gyermeket nevelők elhelyezkedését támogassa az állam. A legtöbben úgy gondolják, hogy a csonka családoknak nagyobb támogatásra van szükségük, mint a kétszülős családoknak. Elosztási elvként igazságosnak azt tartják, ha a támogatás mértéke a gyermekek számától és a szülők jövedelmétől egyaránt függ.

A támogatási formáknál megkérdeztük mind a jogosultsággal, mind a támogatás összegével/mértékével való elégedettséget. Mindegyik támogatási forma esetén a jogosultság valamivel jobb osztályzatot kapott, mint a támogatások összege, ami arra utal, hogy magát a támogatási formát jónak ítélik, de a mértékét alacsonynak tartják. A pénzbeli anyagi családtámogatási javaslatokat három kategóriába soroltuk: az általános jólét növelésére tett javaslatok, a hosszú távú anyagi segítségre tett javaslatok, és a konkrét anyagi segítség kérése. A konkrét anyagi segítséget kérők szinte teljes mértékben azokból kerültek ki, akik a társadalmi önbesorolásnak önmagukat a legalsó rétegbe helyezték. Az általános jólét emelésére vonatkozó javaslatok is inkább az alacsonyabb társadalmi helyzetű rétegekben jellemzőek.

11

A nem pénzbeli gyermektámogatási formákra tett javaslatok részben a gyermekek oktatásával kapcsolatosak, a meglévő gyermekintézmények szolgáltatásaival kapcsolatosak, valamint vannak a valójában anyagi, un. természetbeni

juttatások,

pl.

iskolatej,

ruhavásárlási

kedvezmény.

A

beosztottak a vezetőknél nagyobb arányban kérnek az oktatással kapcsolatos szolgáltatásokat, illetve ezek ingyenessé tételét, míg a gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások minőségének javítását, további szolgáltatásokat a vezetők kérik inkább. Vagyoni helyzet és jövedelem, illetve iskolázottság szerint nincs jelentős véleménykülönbség az egyes csoportok között. A kiinduló feltételezés úgy igazolódott, hogy az alacsony jövedelmi kategóriákban

valóban

nagy

igény

van

az

állam

anyagi

jellegű

családtámogatási segítségére. Az egyéb nem pénzbeli támogatási formák hatékonyságának megítélése szóródik, nem köthető egyértelműen társadalmi csoporthoz. Mindazonáltal a legmagasabb pontszámot - hozzáférés, költség, minőség - oldaláról egyaránt az orvosi ellátás és a védőnőszolgálat kapta. Változást a legtöbben a gyermeküdültetésben, a nyári napközis táborok elérhetőségében, valamint a szakkörlehetőségek terén látnának szívesen.

Elméleti kiindulópont Elméleti felvetések Kutatásunkban arra a kérdésre keresünk választ, hogy melyek azok a társadalmi jelenségek, amelyek Magyarország népességének évek óta tartó csökkenését okozzák. Egy ország népességének alapvetően három tényező határozza meg: a születések és a halálozások száma, valamint a nemzetközi vándorlás. Jelen kutatásunkban ezek közül kizárólag az elsőnek a vizsgálatával foglalkozunk; azt vizsgáljuk, hogy melyek azok a tényezők, amelyek az egy-egy családban születő gyermekek számát meghatározzák. Fontos azonban felhívnunk a figyelmet arra, hogy az ország népessége alakulásának jelenlegi trendje hosszú távon nem változtatható meg a fent említett három tényező közül csak az egyiknek a megváltoztatásával.

Hablicsek

és

Tóth

(2000)

a

népesség

alakulásáról

rendelkezésre álló adatok alapján számítógépes szimulációkat végeztek, amelyekkel

12

e

tényezők

különböző

mértékű,

és

különféle

kombinációkban

történő

megváltozásának hatását vizsgálták1. Eredményeik alapján a tízmilliós lélekszám megőrzéséhez

mindhárom

tényező

kedvező

irányba

történő

megváltozása

szükséges; ahhoz, hogy csupán az egyik tényező megváltozása elegendő legyen a népesség nagyságának megőrzéséhez, olyan mértékű változásra lenne szükség, amely csaknem lehetetlen feltételeket követel. Azokat a tényezőket, amelyeket a szakirodalomban a leggyakrabban vizsgálnak a gyermekek

számának

befolyásolásával/meghatározásával

kapcsolatban,

analitikusan két fő kategóriára oszthatjuk, az individuális és a társadalmi szinten ható tényezőkre. Ezek azonban nem vizsgálhatók egymástól elkülönülten, mivel egyrészt egymással is kölcsönhatásban állnak, másrészt a termékenység befolyásolásában játszott szerepük is függ a közöttük lévő interakcióktól. Az individuális tényezők között a gyermekekre, szülésre, születésre, a szülői szerep vállalására és a családra vonatkozó értékítéletek, attitűdök, illetve ezek társadalmi kiterjesztéseiként a gyermekszámra, családra vonatkozó társadalmi elvárások és normatív családmodellek játszanak döntő szerepet2.

Ezek határozzák meg az

egyén által kívánatosnak tartott gyermekszámot, ami természetesen társadalmi szinten nem esik egybe a ténylegesen megvalósuló gyermekszámmal, hanem a tapasztalatok szerint általában meghaladja azt3. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyén szintjén a kívánatosnak tartott gyermekszám kétségtelenül befolyással van a ténylegesen megvalósuló gyermekszámra, így közvetve az elsőre ható tényezők egyben a másodikra is hatással vannak. A közvetlen egyéni tényezőket, habár önmaguk is részben társadalmi produktumok, a szakirodalom általában független változókként kezeli, nem vizsgálja ezek 1 2

3

Hablicsek L.-Tóth P.P. (2000): A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999-2050 között, Demográfia, 2000/1. A gyermekszám meghatározásában fontosnak tartott lélektani tényezők, értékek és normák elméleti összefoglalását adja Andorka Rudolf: Gyermekszám a fejlett országokban, Budapest, Gondolat 1987. A kívánatos és a tényleges gyermekszám kapcsolatának empirikus vizsgálatával kapcsolatban lásd pl. Holzer, W. - Münz, R.: Kinderwunsch im Östereich, Zeitschrift für Bevölkerungswissenschaft, 1996/1. A szerzők egyrészt saját adatfelvételük eredményeire, másrészt korábbi bel- és külföldi eredményekre támaszkodva nemzetközi viszonylatban is általánosnak tartják, hogy a tényleges gyermekszám alacsonyabb marad a termékenység befejezése előtt tervezett gyermekszámnál.

13

társadalmi eredetét4. Ide tartoznak a gyermekhez, mint értékhez való viszonyulással kapcsolatos attitűdök, a családcentrikusság, a szülői szerephez kapcsolódó elképzelések és a gyermekkel szembeni elvárások5. Általánosan elfogadott lélektani hatás, hogy a gyermek születése az önkiteljesítés egyik lehetséges útja; a gyermeket vállaló szülő saját életének folytatását látja gyermekében, ez pedig mintegy a földi lét meghosszabbítását, egyfajta halhatatlanság-érzetet nyújt a szülőnek.

Még mindig az egyén szintjén vizsgálva a gyermek bizonyos lélektani igények, szükségletek kielégítésének eszköze is. A szülők részéről természetes és általános kívánság, hogy gyermekük szeresse őket; a gyermek ragaszkodása szüleihez alkalmas az általános szeretetigény kielégítésére. Ennek mértéke azonban egyénenként eltérő, így ez a kívánt gyermekszám meghatározásában fontos szerepet játszhat. Egy másik természetes emberi vágy a biztonság iránti igény. A gyermek ebben az összefüggésben egyfajta befektetésnek tekinthető, mivel a sikeresen felnevelt gyermekekben a szülők öregkoruk biztonságának zálogát látják. Ez a momentum már átvezet a gyermekszám meghatározásának gazdasági dimenziójába, eredetét tekintve azonban egy lélektani szükséglettel kapcsolatos; e szükséglet mértéke elsősorban a kívánatosnak tartott gyermekszám befolyásolásában játszik szerepet, míg a gazdasági dimenzió - hogy a szülők mennyire látják biztosítottnak időskori megélhetésüket, és ezzel összefüggésben mekkora a gazdasági szükségletük az őket a jövőben támogató gyermekekre - a megvalósuló gyermekszámmal kapcsolatban vehető számításba. Robinson (1997) arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermektől várt szolgáltatások más, alternatív szolgáltatásokkal együtt jelennek meg6. A termékenység gazdasági elméletében ezzel magyarázható, hogy miért

4

5

6

Természetesen léteznek olyan attitűd- és értékvizsgálatok, amelyek éppen ezeknek az értékeknek a társadalmi megjelenését és meghatározottságát vizsgálják, azonban ezek az értékszociológia területéhez tartoznak, míg a demográfiai kutatásoknál az értékek valóban független változóként jelennek meg. A családtervezés, gyermekvállalás lélektanának elméleti hátteréről lásd Pohlman, E. (1969): The psychology of birth planning, Cambridge (Mass.), Schenkmann. A lélektani hatások alábbi összefoglalásában követjük Pohlman tipológiáját, kiemelve belőle a jelen kutatás szempontjából fontosnak vélt mozzanatokat. Robinson, W.C. (1997): The economic theory of fertility over three decades, Population Studies, 1997/1.

14

nagyobb általában a gyermekszám az alacsonyabb jövedelmű családokban; a gazdagabb családok könnyebben megengedhetik maguknak, hogy a gyermek helyett az alternatív szolgáltatásokat részesítsék előnyben. Végül egy, főként a fiatal szülőkre jellemző lélektani hatást említünk. A gyermek születése nagy felelősséget ró a szülőkre, így ennek vállalása fontos szerepet játszik a fiatalok identitásteremtésében. A gyermekvállalás a szülői szerep elfogadásának, felelősségteljes vállalásának érzetét nyújtja a fiataloknak, és mint ilyen, a végleges felnőtté válásnak, az önállósodásnak a jeleként értékelődik. A nőknél az anyaság az élet továbbadására való képesség, míg férfiaknál a gyermeknemzés a férfiasság bizonyítéka. (Ez a hatás legerősebben az első gyermek születésénél nyilvánul meg, a további gyermekeknél pedig fokozatosan csökken.) Ennek hatása azonban személyiségtől is függ; a felelősségtől megriadó, azt vállalni nem képes fiataloknál a születendő gyermekért érzett felelősség késleltetheti is a gyermekvállalást. Pszichológiailag Pohlmanénál szélesebb érvényre igényt tartó magyarázatot kíván adni a gyermekszámra McClelland (1961)7. A gyermekszámot meghatározó lélektani tényezők egyenkénti vizsgálata helyett ő ezek komplex egyéni szerveződéseit, a személyiségtípusokat

vizsgálja.

Elméletében

fontos

kulcsfogalom

a

teljesítményorientáltság, amely a felfelé t0rekvő személyiségtípus jellemzője. Ez a típus McClelland szerint karrierjének, személyes életútjának tudatos alakítására törekszik, és emiatt családi életére is a szervezettség, az előre tervezés jellemző. Az egyén személyisége minél közelebb áll ehhez a típushoz, annál kevésbé valószínű, hogy az átlagosnál magasabb gyermekszámot érjen el. Habár McClelland elmélete összhangban áll a társadalmi mobilitás hatásáról szóló, alább részletezendő elméletekkel, a személyiségtípusok vizsgálata önmagában is komplex és kiterjedt kutatási terület, ezért jelen kutatásunkban csak érintőleg foglalkozunk vele. Az individuális szinten ható tényezők másik csoportját azok alkotják, amelyek társadalmi

meghatározottságúak;

a

szocializáció

során

szerzett

egyéni

élettapasztalatok és a normákat, értékeket közvetítő környezet ezek alakításában jelentős szerepet játszik. Ezek vizsgálatánál nem valamely egyéni lélektani

7

McClelland, D.C. (1961): The achieving society, Princeton, Van Nostrand

15

szükségletből indulunk ki, hanem a szocializáció során interiorizálódó értékekből illetve az ebből fakadó mintakövetésből. Ebben a csoportban a saját gyermekkori tapasztalat fontos szerepet játszik. A gyermekkori családdal kapcsolatos tapasztalatok: a testvérek száma, a testvérek, illetve a szülők és a gyermekek közötti korkülönbségek, a család csonka vagy teljes jellege erőteljesen rányomják bélyegüket az egyénnek a családról, mint a társas élet szerveződési egységéről alkotott felfogására, elképzeléseire. A normatív modellnek a tényleges gyermekszámra vonatkozó hatásának erősségét Thomson és Hoem (1998) is kiemeli8. Kutatásukban a svéd családok gyermekvállalási terveit és a tényleges születések alakulását vizsgálták a már meglévő gyermekek számának függvényében. Vizsgálatuk longitudinális jellegéből adódott, hogy nem csak a tervezett, hanem a később csakugyan megszületett gyermekek számát is összefüggésbe tudták hozni a már meglévő gyermekek számával, módszerük azonban a tervek szintjén jelen kutatásunkban is alkalmazható. A normatív családmodell kialakításában azonban nem csak a gyermekkori tapasztalatok, hanem a társadalmi normák, értékek is szerepet játszanak. Ezek társadalmi rétegenként eltérőek lehetnek, például általános tapasztalat, hogy a szegényebb rétegekben magasabb a családonkénti átlagos gyermekszám, és ezzel együtt a családról alkotott felfogás is eltér: ezekben a rétegekben normálisnak, általánosan elfogadottnak is tartják a magasabb gyermekszámot, míg a magasabb jövedelmű

rétegeknél

ennél

kisebb

gyermekszámú

családokat

tartanak

elfogadhatónak9. (Habár nem tartozik szorosan jelenlegi témánkhoz, ez a jelenség szociológiailag mindenképpen figyelemre méltó, mivel jól demonstrálja a családok mintaközvetítő

szerepének

fontosságát.

A

nagyobb

gyerekszám

az

elmúlt

évszázadokban gazdasági szükségszerűség következménye volt a szegényebb családokban, amelyek - gazdasági-termelési egységként funkcionálva - ilymódon biztosították munkaerőszükségletüket. Mára ez a szükségszerűség lényegében

8 9

Thomson, E.-Hoem, J.M. (1998): Couple childbearing plans and births in Sweden, In: Demography 1998/3. A normatív családmodellek és a társadalmi helyzet közötti empirikus összefüggést illusztrálja például Holzer és Münch (1996) már említett tanulmánya.

16

megszűnt, ám a szegényebb családok nagyobb gyerekszámára vonatkozó normatív modell tovább él10.) Habár kutatásunkban elsősorban a tudatos gyermekvállalás motívumait és ezek szerkezetét

vizsgáljuk,

a

tényleges

gyermekszám

szempontjából

nem

elhanyagolható a nem kívánt gyermekekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálata sem. Ez egyrészt a fogamzásgátlás alkalmazásával, másrészt a nem kívánt terhességek mesterséges megszakításával kapcsolatos nézetek és gyakorlat vizsgálatát jelenti. Ebből a szempontból ismételten felhívjuk a figyelmet a család, tágabb értelemben pedig a társadalom meghatározó szerepére. Az abortuszokat illetően nemzetközi tapasztalat, hogy a művi vetélések hátterében gyakran gazdasági okok húzódnak meg, amelyek miatt a szülők nem kívánják megtartani gyermeküket, akinek a megszületését más körülmények között nagyobb valószínűséggel vállalnák. Bankole, Singh és Haas (1998) számos országból származó, széleskörű adatokon vizsgálták az abortuszok társadalmi okait11. A leggyakrabban tapasztalt okok között szerepeltek, hogy a gyermek miatt meg kellene szakítani a tanulást/munkát, illetve hogy a szülők erőforrásaikat inkább a már meglévő gyermek nevelésére/tanítására fordítják. Még gyermektelen anyák esetében az abortusz leggyakoribb indoka, hogy az anya később kívánja megszülni első gyermekét. Ez gyakran szintén gazdasági okokra vezethető vissza; a szülők gazdasági helyzetének javítása ezekben az esetekben valószínűleg csökkentené az abortuszok számát, így a gyermekszülés korábbi megkezdéséhez, végső soron pedig magasabb befejezett termékenységhez vezethetne. Ugyanakkor az abortusz elfogadhatóságát, alkalmazhatóságát illető attitűdökben tapasztalható különbségek gyakran mutatnak párhuzamot világnézeti különbségekkel, ezek alakításában pedig a családi szocializáció, a nevelés, nem utolsósorban pedig az oktatás is fontos szerepet játszik.

10

11

Ennek egyik lehetséges oka, hogy a fenti gazdasági szükségszerűség helyébe egy másik lép: a legalacsonyabb jövedelmű családoknál a családi összjövedelem jelentős részét tehetik ki a gyermekek után kapott segélyek és támogatások, így ez motiválhatja ezeket a családokat több gyermek vállalására. Bankole, A.-Singh, S.-Hass, T. (1998): Reasons why women have induced abortions: Evidence from 27 countries, International Family Planning Review, 1998/3.

17

A fentiekhez hasonló állítások fogalmazhatók meg a fogamzásgátlást illetően is, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy nem kívánt állapot - a terhesség - utólagos "korrigálásáról" van szó, hanem annak megelőzéséről, ami tudatos családtervezésre utal. Schwarz (1997) a fejlett országokbeli termékenység általános visszaesését éppen abban látja, hogy a sikerrel alkalmazott, tudatos családtervezés széles körben elterjedtté vált, amelynek során a nem kívánt gyermekek születését sikerrel meg tudják akadályozni12; ebben természetszerűleg elsősorban a fogamzásgátló módszerek elterjedésének van szerepe. Ebben az esetben szintén feltételezhetjük, hogy más körülmények között a tervezés is más eredményt adna, ami esetleg a fogamzásgátló módszerek korábbi abbahagyásához és így nagyobb gyerekszámhoz vezetne. Az abortusznak és a fogamzásgátló módszereknek a termékenységgel való összefüggésével

kapcsolatban

nem

csak

ezen

módszerek

társadalmi

elfogadottságát, az alkalmazásukra vonatkozó attitűdöket kell figyelembe vennünk. Elvileg legalább ilyen fontos, hogy milyen mértékben elérhetők ezek a módszerek egy adott társadalom tagjai számára. Számos szerző empirikus eredmények áttekintése alapján Andorka (1987) szerint azonban a születéskorlátozás jogi úton történő akadályozása csak kis mértékben növeli a termékenységet. Ugyanakkor ez a fajta pronatalista népesedéspolitika növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, mivel a hierarchián feljebb lévők számára könnyebben elérhetők maradnak ezek a szolgáltatások.

Gail

Kligman

(2000)

a

szélsőségesen

korlátozó

jellegű

13

születésszabályozás romániai példáját mutatja be . E példában a nem kívánt szülések kikényszerítésének "látványos kudarcát" látja, mivel a szegényebb rétegekbe tartozó nők körében a normális, kórházi körülmények között végrehajtott legális terhesség-megszakítás lehetőségének hiánya miatt megnőtt az illegális, ám kevésbé szakszerű módszerek alkalmazása, ez viszont megemelte e réteg halandóságát. A szülőképes korú nők létszámának csökkenése természetesen a születések számára is negatív hatással volt.

12 13

Schwarz, K. (1997): 100 Jahre Geburtenentwicklung, Zeitschrift für Bevölkerungswissenschaft, 1997/4. Kligman, G. (2000): Népesedéspolitika: reprodukció, abortusz és társadalmi ellenőrzés Ceaucescu Romániájában, Demográfia, 2000/1.

18

Azok a tényezők, amelyek az egyénnek a társadalomban elfoglalt státusát, pozícióját meghatározzák, szintén hatással vannak az ezek egyes kategóriáihoz tartozó családok várható gyermekszámára. E tényezők közé tartozik az általános réteghelyzet, illetve ennek egyes dimenziói (iskolai végzettség, jövedelmi/vagyoni helyzet, foglalkozás, lakóhely), valamint ennek a réteghelyzetnek az időbeli alakulása, a társadalmi mobilitás, illetve az ehhez szükséges erőfeszítések nagysága. A társadalmi helyzetet az általánosság szintjén szemlélve hosszú távú tapasztalat, hogy a hierarchián fölfelé haladva csökken az átlagos gyermekszám. E megállapítás érvényessége azonban függ a rétegződés egyes dimenzióiban elfoglalt helyzettől is. Andorka (1969, 1987) arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenség nem tekinthető teljesen általánosnak, mivel időbeli változást mutat14. Ugyanakkor megállapítja, hogy a '70-es évektől ez a tendencia újból egyre erősebben nyilvánul meg. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy Holzer és Münch (1996) szerint a rendezett körülmények között élők hajlamosabbak a többgyermekes család megvalósítására. A jövedelem és a gyermekszám összefüggését vizsgálva ők is negatív összefüggést állapítottak meg, vagyis hogy a jövedelem növekedésével a kívánt gyermekszám csökken. Ez a társadalmi illetve jövedelmi helyzet szubjektív megítélésével, illetve a referenciacsoportra való vonatkoztatásával magyarázható. Azokban a rétegekben, amelyek a saját helyzetüket "a körülményekhez képest" megfelelőnek ítélik, érvényesülhet a szegényebb család - több gyermek hatása. Ezt a legszegényebb rétegeknél kiegészíti a gyermekek után szerezhető támogatások hatása, amely további gyermekek vállalására ösztönözheti őket. Ezzel szemben a valamivel jobb helyzetben lévőknél már a gyermekek után szerezhető támogatás aránya már kisebb az egyébként meglévő jövedelemhez képest, ezért ösztönzőereje is gyengébb. Ugyanakkor ezeknél a csoportoknál saját helyzetük negatív megítélése járhat olyan következménnyel, hogy a gyermekek vállalása elé helyezik státusuk javítását, a "rendezett körülmények" elérését.

14

Andorka Rudolf (1969): A születésszám gazdasági és társadalmi tényezői Magyarországon, Valóság, 1969/12.

19

Az iskolai végzettség tekintetében a szakmai közvélemény meglehetősen egyöntetű; szinte minden szerző a termékenységgel való negatív kapcsolatot állapít meg. Panopoulou és Tsakloglou (1999) számos ország adatainak összehasonlítása alapján ezt a kapcsolatot nemzetközi viszonylatban is általános érvényűnek ítélte15. Andorka (1987) szerint ez a tendencia különösképpen érvényes a nem kívánt gyermekeket illetően, ami a fogamzásgátló módszerek jobb ismeretére vezethető vissza16. Ehhez még hozzájárul, hogy a magasabb végzettségű nők tanulmányaik miatt gyakran később kezdik meg aktív termékenységű korszakukat, de az okozatiság meg is fordulhat: sokan a korán születő gyermek miatt kénytelenek tanulmányaikat megszakítani17. A társadalmi struktúrában elfoglalt helyzetnek nem csak a statikus állapota, hanem dinamikája is összefüggésben áll a gyermekszámmal. A felfelé irányuló társadalmi mobilitásnak, amennyiben érvényes a hierarchián elfoglalt pozíció és a gyermekszám közötti, fentebb tárgyalt negatív irányú összefüggés, a gyermekszám csökkenésének irányába kell hatnia. Ez a modell azonban nem ad magyarázatot arra a gyakran tapasztalható jelenségre, hogy a mobil, különösen a nagy társadalmi távolságot átlépő családok esetében a ténylegesen megszülető gyermekek száma sokszor még alacsonyabb is, mint a velük egy szinten lévő, ám immobil családoknál. A mobilitásnak ez a hatása Andorka (1987) szerint a mobilitás nehézségével van összefüggésben.

Amennyiben

a

magasabb

szintre

emelkedés

igen

nagy

erőfeszítéseket kíván, akkor az erre fordított energiák miatt a családnak kevesebb tartaléka marad a gyermekek nevelésére, ezért vállalnak kevesebb gyermeket. A nagy szintkülönbséget áthidaló mobilitás értelemszerűen több erőbefektetést igényel, mint egy egyébként azonos körülmények között végbemenő kis léptékű mobilitás. 15 16

17

Panopoulou, G.-Tsakloglou, P. (1999): Fertility and economic development: Theoretical considerations and cross-country evidence, Applied Economics, 1999/11. Mason (Mason, K.O. (1997): Explaining Fertility Transitions, Demography, 1997/4.) merőben elméleti indíttatású tanulmányában szintén az iskolázottságnak a termékenységet csökkentő hatását említi. Példaként azonban olyan országokat hoz, ahol a magyarországival éppen ellentétes demográfiai problémával, a túlnépesedéssel kell szembenézni; ezekben az országokban Mason az oktatás színvonalának emelésében látja a megoldás egyik elemét. Morgan és Rindfuss (Morgan, S.P.-Rindfuss, R.R. (1999): Reexamining the link of early childbearing to marriage and to subsequent fertility, Demography, 1999/1.) szerint a '60-as évek óta csökkenőben van ugyan az a tendencia, hogy az első gyermek korábbi születése következtében magasabb lesz a befejezett termékenység, ám a csökkenés ellenére a hatás még mindig meglehetősen erősen tapasztalható.

20

Ehhez társul, hogy a nagyobb távolság átlépéséhez, ha ugyanarra a szintre jut, alacsonyabbról kell indulni. Az alacsonyabb szintről induló fiatalok pedig kevésbé számíthatnak a családi, szülői háttér támogatására, így a mobilitásukhoz szükséges energiákat nagyobb arányban kell önerőből fedezniük.

21

Mindez azt is mutatja, hogy könnyen megvalósítható mobilitás esetén kevésbé kell számítanunk a gyermekszám csökkenésére. Megfelelő körülmények között előfordul az is, hogy a mobilitás magasabb gyermekszámot eredményez. Hoffman és Wyatt (1960) ezt a mobil családoknak a társas kapcsolataiban beállt változásokkal magyarázzák18. Ezeknek a családoknak megváltozik a társadalmi környezetük, amit egyfajta szakadásként élnek meg, hiszen az a közeg, amelyben élnek, nem egyezik meg azzal, amelyben szocializálódtak. Régi kapcsolataikat elveszítik, helyette viszont nehezen teremtenek újakat új környezetükben. Ennek kompenzálására vállalkoznak több gyermek felnevelésére. Ahhoz azonban, hogy ez a hatás érvényesülni tudjon, az szükséges, hogy mobilitásuk viszonylag könnyen, azaz nagy erőfeszítések nélkül menjen végbe. Ezt alátámasztja Sullivan és Murphy (1984) tanulmánya is, akik a fiatalok lakáshelyzetét vizsgálták19. Eredményeik szerint azoknál a pároknál, ahol a lakásszerzés vagy a lakáshelyzet javítása nagy nehézségekbe ütközött, az átlagos gyermekszám lényegesen alacsonyabb maradt, mint azoknál, akik könnyen jutottak igényeiket kielégítő lakáshoz. A lakáshelyzetnek a gyermekszámra való hatása szempontjából Andorka (1987) lényegesnek tartja a kiindulási helyzet és a javítás lehetősége közti különbségtételt. Számos esetben fordul elő, hogy a párok első gyermekének születése még a végleges lakás megszerzése előtt bekövetkezik. További gyermekek vállalása azonban csak akkor lehetséges, ha a szülők nem tartják kilátástalannak, hogy belátható időn belül nagyobb, több gyermek nevelésére inkább alkalmas lakásba költözzenek. A lakásviszonyok alatt nem csupán a lakás mérete és komfortfokozata értendő. Ide tartoznak a lakóhely régiója és jellege is. A gyermekszámban mutatkoznak regionális különbségek, és a lakóhely jellege is hatással van a termékenységre. Ez utóbbi azért hasznosabb vizsgálatunk szempontjából, mert ordinális skálán mérhető, tehát megállapítható a gyermekszámra gyakorolt hatásának iránya és erőssége, míg a

18 19

Hoffman, L.W.-Wyatt, F. (1960): Social change and motivations for having larger families: some theoretical considerations, Merr-I. Palmer Quarterly, 1960/3. Sullivan, O.-Murphy, M.J. (1984): Housing pathways and stratification: some evidence from a British National Survey, Journal of Social Planning, 1984/2.

22

régiók tekintetében pusztán az állapítható meg, hogy egyes régiókban magasabb, másokban alacsonyabb a termékenység. A lakóhely jellegének meghatározására hagyományosan a város/falu dichotómiát használják, azonban ennél finomabb beosztás is használható, egy adott település városiasságának megállapíthatók különböző fokozatai, illetőleg egy településen belül is találhatók jobban és kevésbé városiasodott részek. Minél városiasabb egy település, annál alacsonyabb általában a gyermekszám, valamint a város méretének növekedése is negatív hatással van az átlagos gyermekszámra. Panopoulou és Tsakloglou (1999) aggregált, országokra vonatkozó adatokon is kimutatta a fenti összefüggést20: az országok termékenységi arányai és a városi lakosság aránya között negatív korrelációt tapasztaltak. A családok termékenysége az országok többségében többé-kevésbé közügynek is számít, amelyre a kormányok különböző eszközökkel igyekeznek hatást gyakorolni. Az eszközök első megközelítésben két nagy csoportra oszthatók: egyfelől léteznek olyan kényszerítő jellegű eszközök, amelyekkel a kormány jogi úton próbálhatja kikényszeríteni a termékenységnek az általa kívánatosnak tartott alakulását, másrészt - ennél humánusabb és demokratikusabb utat választva - a kormányok különféle módszerekkel támogathatják azokat a családokat, amelyek termékenységi mintája megegyezik vagy legalábbis megközelíti a kormány által ideálisnak gondolt mintát. Ez esetben a családok gyermekvállalási döntése továbbra is autonóm döntés marad, azonban e családokat a támogatások rendszere arra motiválhatja, hogy döntésüket a kedvezőnek tartott irányban hozzák meg. A

termékenység

pozitív

irányban

történő

befolyásolását

célzó

kényszerítő

intézkedésekkel kapcsolatban fentebb már szóltunk Kligman (2000) cikkéről21. A szakirodalomban általában elfogadott nézet, hogy ezek a módszerek kevésbé hatékonyak a termékenység növelésében. (Érdekes ellenpéldát szolgáltat - noha csupán egy gondolatkísérlet szintjén - Fung (1998) cikke, aki a túlnépesedő

20 21

Panopoulou, G.-Tsakloglou, P. (1999): Fertility and economic development: Theoretical considerations and cross-country evidence, Applied Economics, 1999/11. Az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz kapcsolódó attitűdökkel, illetve ezek társadalmi elfogadottságával kapcsolatban.

23

országokban a születéskorlátozás szabályozására alkalmasnak tart bizonyos kényszerítő eszközöket22.) Ennél általában hatékonyabbnak tartják a családok támogatását szolgáló módszereket, ám ezen belül a különböző támogatási formák hatékonyságának megítélése már nem egységes.

A gyermekvállalást illetve -nevelést támogató módszerek további két csoportra oszthatók, a pénzbeni (közvetlen anyagi) támogatásokra, illetve a nem pénzbeni (szolgáltatások, illetve nem közvetlen anyagi) támogatásokra. E felosztáshoz illeszkedik Zhang (1997) modellje, aki a különböző támogatási formák hosszú távú hatásait kívánta azonosítani és értelmezni.23. Modelljében a közvetlen anyagi támogatás általánosan elterjedt formáinak és az indirekt támogatások egy formájának, az oktatás támogatásának a termékenységre gyakorolt hatásait vizsgálta. Eredményei szerint az indirekt támogatás hatékonyabb, mivel nem csupán a termékenységre gyakorol pozitív hatást, hanem az oktatás támogatása a gazdasági növekedést is elősegíti. Ezzel szemben a direkt anyagi támogatás hatásmechanizmusa azon alapul, hogy csökkenti a gyermeknevelési költségek arányát az oktatási és fogyasztási kiadásokhoz képest. Ezen aránycsökkenés azonban csak azoknál a családoknál lehet jelentős mértékű, ahol a gyermekek után kapott támogatás a család összjövedelmén belül elég nagy részt tesz ki, vagyis az alacsony jövedelmű családoknál. Ugyanakkor az egy gyermekre jutó oktatási kiadások arányának csökkenése révén ez a támogatási forma hosszú távon mérséklő hatással van a gazdasági növekedésre. Ehhez hasonló következtetéseket von le Gauthier és Hatzius (1997) is24. Ők a gyermekvállalás, -nevelés közvetlen és alternatív költségeinek elemzésére alapozták eredményeiket. Egyértelműen pozitív hatást találtak a gyermekvállalási költségek állami támogatással történő csökkentése és a termékenység alakulása között. Ez a hatás elsősorban az alternatív költségek esetében nyilvánul meg, aminek oka, hogy 22

23

Fung, K.K. (1998): How many children? - Fixing total annual birth as a population control policy, Population Research and Policy Review, 1998/5. Fung a "születési kuponok" rendszerének és piacának kialakításában látja azt a módszert, amellyel Kínában hatékonyan lehetne csökkenteni a termékenységet. Zhang, J. (1997): Fertility, growth and public investments in children, Canadian Journal of Economics, 1997/4.

24

a családok közvetlen jövedelmének emelkedése a további gyermekek vállalása helyett a meglévő gyermekek "minőségére" fordított kiadások növekedését idézi elő. E kiadások állami támogatással történő kiváltása vagy csökkentése viszont jó eséllyel vezet további gyermekek vállalásához. A családi pótléknak és a hasonló, közvetlen pénzbeni támogatásoknak a hatását azokban az országokban találták jelentősnek, ahol ezek a támogatási formák jelentős összegeket jelentenek, vagyis a családok összjövedelmén belül nagy részt tesznek ki. A termékenység gazdasági elméletének kritikusa, W.C. Robinson (1997) is elismeri, hogy a jövedelem növekedésével a gyermekszám növelése helyett a meglévő gyermekek "minőségének" növelésére helyeződik a hangsúly. Kritikája ebből kifolyólag nem annyira tartalmi, mint inkább módszertani jellegű. A gyermekek minősége alatt a gazdasági elmélet elsősorban a gyermekek képzettségét érti, de ide tartozik minden egyéb olyan jellemző is, amelyek miatt a gyermek vonzóbbá válik a szülők számára. Robinson kritikája ennek kétségbevonása helyett azon alapul, hogy a "minőség" ilyen értelemben vett fogalmának a mérésére irányuló kísérleteket módszertani zsákutcának tekinti. Habár a családok támogatását célzó módszereknek a termékenység növelésében mutatkozó hatékonyságával kapcsolatban az elméleti és empirikus eredmények egyaránt némiképp ellentmondásosak, néhány általános következtetés azért levonható. A családok összjövedelmét növelő közvetlen anyagi támogatások abban az esetben tekinthetők hatékonynak, ha a támogatás mértéke a meglévő jövedelemhez képest viszonylag nagy mértékben képesek növelni a jövedelmet. Ez egyrészt abban az esetben lehetséges, ha a család jövedelme olyan alacsony, hogy ahhoz bármilyen támogatás jelentékeny mértékben képes hozzájárulni, másrészt akkor, ha a támogatás mértéke akkora, hogy az a nagyobb jövedelmű családoknál is nagy súllyal esik a latba. Az indirekt anyagi támogatások, amelyek a gyermekek nevelésével kapcsolatos költségek átvállalását jelentik, elsősorban az oktatási költségek viszonylatában mutatkoznak hatékonynak. Mivel a családok egyre erőteljesebb törekvése, hogy gyermekeiket a lehető legmagasabb szintű iskolai végzettséghez juttassák, az e cél eléréséhez szükséges eszközök megszerzésének

24

Gauthier, A.H.-Hatzius, J. (1997): Family benefits and fertility: An econometric analysis, Population Studies, 1997/3.

25

állami támogatása hatékonyan lehet képes a családok energiáinak felszabadítására; a család részéről ezek újbóli lekötésének egyik lehetséges módja a további gyermekek vállalása. Végül szintén a családok energiáinak felszabadításával kapcsolatban említést érdemelnek azok a szolgáltatások, amelyek a szülőknek a gyermeknevelésre fordított, nem anyagi jellegű energiaráfordításait képesek csökkenteni, illetőleg kompenzálni a gyermekvállalásból eredő esetleges hátrányokat (mint például fiatal nők esetében a korai gyermekvállalásnak a tanulmányok folytathatóságára gyakorolt hatását), így egyrészt elősegíthetik, hogy az ily módon felszabaduló energiák további gyermekek vállalásában manifesztálódjanak, másrészt tovább csökkenthetik a korai gyermekszüléssel kapcsolatos ellenérzéseket25, ennek révén az első gyermek vállalásának átlagos életkorát, és ezáltal magasabb befejezett termékenységet eredményezhetnek. E társadalmi tényezők és támogatási formák vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek egymással is kölcsönhatásban állnak. Megállapítottuk például, hogy a jövedelem növekedése önmagában negatívan hat a termékenységre, és az iskolai végzettség is hasonló hatással van. Azonban - feltételezve, hogy az iskolai végzettség pozitív korrelációban áll a jövedelemmel, amit számos empirikus vizsgálat igazolni látszik - ez nem is meglepő, hiszen ha az egyiknek a növekedése a másiknak a növekedésével is jár, akkor az egyiknek a negatív hatása együtt kell hogy járjon a másiknak a negatív hatásával. Ugyanígy például a falvakban tapasztalható magasabb termékenységet az is okozhatja, hogy a falusi népességen belül a városinál magasabb az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők aránya. A részletes elemzésnek ezért nem csupán a különböző tényezők külön-külön vett hatásaival kell számolnia, hanem az egyes tényezők közötti összefüggésekre is fényt kell derítenie.

A kutatás kiinduló hipotézisei

25

Morgan és Rindfuss (1999) megállapítása szerint a korai gyermekszülés a múltban hátrányos következményekkel járt különösen a nőkre nézve. E hátrányos következmények mára jelentősen enyhültek, és ezzel együtt csökkentek a korai gyermekvállalással szembeni ellenérzések is. Az első gyermek vállalásának életkora ezzel összefüggésben nem csupán az erre vonatkozó negatív attitűdök, hanem - részben ezek okaként is - gazdasági jellegű okok következtében tolódott ki.

26

I.

Értékek, normák A. A magyar társadalomban mindenkor érték volt és maradt a gyermek és gyermekvállalás. A szülőképes korú népesség mint önkiteljesítésre gondol saját gyermekeire, és nem tekintik teljesek a családot gyermek nélkül. Ez egyrészt lélektani tényezőkből ered, másrész a társadalomban általánosan elfogadott értékek leképeződése. Azt, hogy ez az érték konkrétan mekkora gyermekszámban manifesztálódik az adott a társadalomban elfogadott családmodell normatív ereje határozza meg.

II. Az értékek érvényre jutása, kiteljesedése A. Azt, hogy a családokban mennyi gyermek születik koronként, a normák és értékek mellett sok társadalmi tényező befolyásolja. B. A társadalmi osztály és réteghelyzet specifikálja az általánosan elfogadott, normatív családmodellt és eltérő gyermekszámot eredményez ezekben a családokban. Általános megfogalmazásban a társadalmi hierarchián felfelé haladva a családokban születő gyermekek száma csökken. Ez a tendencia a teljes családokban születő gyermekre vonatkozik, míg az egyedül álló nők a felsőbb rétegekben inkább vállalkoznak egyedül a gyermeknevelésre.

27

C. Az iskolai végzettség emelkedésével szintén csökkent a gyermekszám. Ennek egyik oka az, hogy a tovább tartó iskolai időszak miatt később kezdődik az aktív termékenységi időszak. Feltételezhető ugyanakkor, hogy csökken a nem tudatosan vállalt gyermekek száma is. A magasabb iskolai végzettség ugyanakkor életmódváltozással is jár, amelyben a gyermek, mint önkiteljesítő érték szerepét csökkenti a karrierben történő önmegvalósítás. D. A határhaszon elmélet Marshall-i adaptációja a gyermekszám alakulására, amely szerint a magasabb jövedelem több gyermek vállalásához vezet, mert az utolsó gyermek határhaszna nagyobb, mint felnevelésének költsége sem számos európai sem a mai magyar társadalomban mechanikusan nem érvényesül. A jövedelem növekedése önmagában nem feltétlenül vezet a gyermekszám növekedéséhez. A gyermekszám alakulását ugyanis nem kizárólag közgazdasági tényezők határozzák meg, hanem további társadalmi tényezők is és ezek között bonyolult összefüggésrendszer érvényesül. E. A

magasabb

jövedelemszint

a

társadalom

szintjén

a

fogyasztás

kiteljesedésével és értékké válásával jár, míg az egyén oldaláról olyan életmódváltozást eredményez, amelyben a fogyasztás egyéb értékeket kiszorító hatása érvényesül.26 Mindezt erősíti a tömegkommunikáció és az azok által közvetített reklámok hatása. Feltételezésünk szerint a jövedelem növekedése 1. a

létminimum

környezetében

a

gyermekszám

növekedését

eredményezi, 2. az átlagos jövedelmi kategóriákban a jövedelem növekedése már csökkenő

gyermekszám

növekedést

eredményez

részben

a

fogyasztás kiszorító hatása miatt, 3. felsőbb

jövedelmi

szinteken

a

további

jövedelemnövekedés

gyermekszám csökkenéshez vezet, mert itt a fogyasztási hatás mellett már megjelenik a karrier kiszorító hatása is.

26

Easterlin, R.A. (1978): The economics and sociology of fertility, In: Tilly, C.(ed.): Historical studies of changing fertility, Princeton, Princeton University Press 1978.

28

F. A társadalmi mobilitás, illetve a réteghelyzet megváltoztatására tett erőfeszítés nagysága befolyásolhatja a gyermekszámot.27 Amennyiben a réteghelyzet

megváltoztatása

nagy

erőfeszítéseket

igényel,

az

a

gyermekszám csökkenéséhez vezet a szülők energiáinak lekötése révén. A könnyen

megvalósítható,

a

társadalmilag

támogatott

mobilitás

megvalósíthatósága esetén könnyebben érvényesülhet a fentiekben említett Marshall hatás és ez a gyermekszám növekedéséhez vezethet.

G. A lakáshoz jutás lehetősége befolyásolja a családok gyermekvállalási hajlandóságát. lakásviszonyai,

A

gyermekek

másrészt

a

számát

egyrészt

lakásminőség

a

családok

javításának

kiinduló

lehetősége

befolyásolja.

H. A támogató rokoni környezet anyagi segítsége a lakáshoz jutás terén pozitív hatással van a gyermek számra. Ebben az összefüggésben kiemelendő, hogy a lakás és a lakáshoz jutás az általános jövedelmi helyzettől eltérő módon hat a gyermekszám alakulására.

III. Népesedéspolitika A. Kényszerítő eszközök: az abortusz illetve a fogamzásgátló eszközök használatának tilalma vagy korlátozása. Ezek az eszközök legfeljebb rövid távon lehetnek eredményesek, illetve megnövelik az illegális fogamzásgátlás és terhesség-megszakítás gyakorlatát. Hatásuk a tilalom feloldásával megszűnik, ezért torz népességszerkezetet (korfát) eredményeznek, és túlnépesedett generációkkal túlterhelik a társadalom intézményeit.

27

Andorka Rudof. Gyermekszám a fejlett országokban. Bp Gondolat 1987.

29

B. Támogató

eszközök:

anyagi

jellegű

(pénzbeni

vagy

természetbeni)

támogatások, nem anyagi jellegű (gyermekintézmények, szolgáltatások). 1. Az alacsony jövedelmi kategóriákban az anyagi jellegű támogató eszközök hatékonyan képesek emelni a gyermekszámot. A jövedelmi kategóriákban feljebb haladva ez a hatás csökken, mivel nem megvalósítható, hogy a magasabb jövedelemmel arányos mértékben magasabb pénzbeli támogatás járjon. Ez nem is lenne célszerű, miután az átlag környékén a jövedelem növekedése degresszív mértékben képes csak a gyermekszámot emelni. 2. Az

átlagot

meghaladó

jövedelmi

kategóriákban

a

gyermekszám

növelésére pozitívan a nem anyagi jellegű támogatások hatnak. Ezeket a támogatásokat úgy kell kialakítani, hogy az ezeken a szinteken belépő fogyasztói aspirációkkal és karrier érdekekkel harmonizálni legyenek képesek, a reprodukciós szerep ne kerüljön ellentétbe ezekkel az érdekekkel.

A minták A kutatásban a gyermekvállalási minták, az ezzel kapcsolatos attitűdök vizsgálatát tűztük ki célul. Ehhez egyrészt azoknak a fiataloknak a véleményét kívántuk megismerni, akik várhatóan részt fognak venni az ország népességének a reprodukciójában, másrészt föl kívántuk használni annak a korosztálynak a tapasztalatait is, akik már rendelkeznek a gyermekvállalás, gyermeknevelés terén szerzett tapasztalatokkal. Mindkét célcsoportban kérdőíves felmérést végeztünk, ehhez a két csoportból külön-külön vettünk mintát. A fiatalabb korosztályból 1000 fős mintát vettünk; a második minta nagysága 500 fő28. Az első mintával az ország lakosságának azt a részét kívánjuk reprezentálni, amelynek tagjai már rendelkezhetnek konkrét elképzelésekkel családalapítási és

30

gyermekvállalási terveiket illetően, vagy pedig már alapítottak is családot, de életkorukból adódóan még elképzelhető, hogy további gyermekeket vállalnak. A második mintában az idősebb korosztály tagjait vizsgáltuk, akik vélhetően már nem vállalkoznak további gyermekek felnevelésére, de még nevelnek gyermekeket, vagy ehhez

közeli

élménnyel

bírnak,

így

már

rendelkeznek

gyermeknevelési

tapasztalatokkal. Mivel Magyarországon igen nagy számban fordulnak elő csonka családok, és mivel ezeknél a családoknál a gyermeknevelés feladata jellemzően az anyára hárul, a második minta alapsokaságául a nőket választottuk. Az első mintavétel alapjául szolgáló populációt a 20-39 év közötti magyar állampolgárságú, Magyarországon élő népességként határoztuk meg. Célunk itt az volt, hogy a vizsgálandó populációt Magyarország népességének az a korosztálya adja, amelynek tagjai már rendelkezhetnek konkrét elképzelésekkel családalapítási és gyermekvállalási terveiket illetően, vagy pedig már alapítottak is családot, de életkorukból adódóan még elképzelhető, hogy további gyermekeket vállalnak. Nők esetében az aktív termékenység statisztikai korhatára 40 év, ezért a kutatás második mintájában, a befejezett termékenységű nők vizsgálatánál a 40-54 év közötti nők alkotják a vizsgálati populációt. Mivel a vizsgálat két mintájának diszjunktnak kell lennie, az első minta alapsokaságát a 20-39 éves korosztályban határoztuk meg. (Noha férfiak esetében a 39 éves kor kevésbé tekinthető az aktív termékenység korhatárának, külön korhatár megállapítása nem tűnik célszerűnek, mert azzal a férfiaknak a nőkénél nagyobb hányadát választanánk be az alapsokaságba, ez viszont a mintában a férfiak túlreprezentáltságához vezetne.) A mintavétel mindkét minta esetén kétlépcsős, kombinált véletlen és kvótás módszerrel történt. Az első lépcsőben településeket választottunk ki, majd a második lépcsőben

a

kiválasztott

településekről

választottuk

ki

a

megkérdezendő

személyeket. A települések kiválasztásánál rétegzett, egyenlő valószínűségű véletlen mintavételt alkalmaztunk. A rétegzés egyrészt a KSH által használt statisztikai régiók szerint, másrészt a város-község dichotómia mentén történt. A statisztikai régiókat Közép-Magyarország

esetében

annyiban

módosítottuk,

hogy

Budapestet

alapértelmezés szerint beválasztottuk a települések közé, így az egyenlő valószínűségű településválasztásnál csak Pest megye többi települései közül választottunk. 28

Az adattisztítás során mindkét minta esetében néhány kérdőív adatai kiestek, így a tényleges

31

A megkérdezendő személyek kiválasztásához használt kvótákat térségenként és településtípusonként határoztuk meg. Az egy-egy településről kiválasztott személyek száma arányos a település lélekszámával. A kvóták kiszámításánál az adott térségre és településtípusra jellemző kormegoszláson kívül az első mintában a nemek arányát is figyelembe vettük. Nem tudtuk viszont figyelembe venni a kvóták kiszámításához az iskolai végzettséget, mivel ennek nem ismerjük az együttes eloszlását a többi kvóta- illetve rétegképző változóval. Miután nem tételezhetjük fel, hogy az iskolai végzettség független lenne ezektől a változóktól, a marginális eloszlásokból a függetlenség hipotézise mellett kiszámítható kvóták szükségszerűen torzítanák a mintát, ezért célszerűbbnek tűnt, hogy csak az ismert együttes eloszlásokat vegyük figyelembe. Az így kapott mintának az iskolai végzettséggel kapott együttes eloszlása a tényleges eloszlás maximum likelihood becslésének tekinthető.

Az első minta összetétele: Régió

Gyakoriság

Százalék

Budapest

185

18,9

Pest megye

106

10,8

Közép-Dunántúl

103

10,5

Nyugat-Dunántúl

100

10,2

91

9,3

Észak-Magyarország

114

11,7

Észak-Alföld

148

15,1

Dél-Alföld

130

13,3

Dél-Dunántúl

Településtípus

Gyakoriság

Százalék

Község

352

36

Város

440

45

Budapest

185

18,9

mintanagyság, amelyek alapján az alábbi elemzéseket végeztük, 977 illetve 493 fő.

32

Korcsoport

Gyakoriság

Százalék

20-24 év

303

31

25-29 év

256

26,2

30-34 év

229

23,4

35-39 év

189

19,3

Kérdezett neme

Gyakoriság

Százalék

Férfi

476

48,7

Nő

501

51,3

Gyakoriság

Százalék

Legmagasabb iskolai végzettség Nem járt iskolába

5

0,5

12

1,2

Nyolc általános

120

12,3

Szakmunkásképző

292

29,9

Szakközépiskola

234

24

Gimnázium

172

17,6

Főiskola

98

10,1

Egyetem

42

4,3

Nyolc általánosnál kevesebb

A második minta összetétele: Régió

Gyakoriság

Százalék

Budapest

94

19,1

Pest megye

53

10,8

Közép-Dunántúl

53

10,8

Nyugat-Dunántúl

53

10,8

Dél-Dunántúl

51

10,3

Észak-Magyarország

59

12,0

Észak-Alföld

77

15,6

Dél-Alföld

53

10,8

Gyakoriság

Százalék

Településtípus Község

182

36,9

Város

217

44,0

94

19,1

Budapest

33

Korcsoport

Gyakoriság

Százalék

40-44 év

180

36,5

45-49 év

164

33,3

50-54 év

149

30,2

Iskolai végzettség

Gyakoriság

Százalék

Nem járt iskolába

1

0,2

12

2,4

Nyolc általános

104

21,1

Szakmunkásképző

117

23,7

Szakközépiskola

92

18,7

Gimnázium

85

17,2

Főiskola

65

13,2

Egyetem

17

3,4

Nyolc általánosnál kevesebb

A fenti eloszlásokat mindkét minta esetében khí-négyzet próbával ellenőriztük. A próbák

eredményei

hibavalószínűség

szerint

mellett

nem

az

eloszlások

mutatnak

a

szokásos

szignifikáns

5%-os

eltérést

a

elsőfajú megfelelő

populációbeli arányoktól; ennek alapján a minták ezen szempontok szerint megfelelően reprezentálják az ország lakosságának azt a két csoportját, amelyekre a mintavétel vonatkozott.

A válaszadók társadalmi, gazdasági helyzete Hipotéziseink szerint a családokban születő gyermekek számát a szülők tervei, preferenciái mellett egy sor társadalmi tényező is befolyásolja, másrészt maguk a tervek, preferenciák és a családtervezéssel, gyermekvállalással kapcsolatos attitűdök is részben társadalmilag meghatározottak. Ebből következőleg a gyermekszám emelését célzó intézkedéseknek is illeszkedniük kell a különböző társadalmi csoportok eltérő terveihez, attitűdjeihez, valamint a nagyobb gyermekszám ellenében ható eltérő problémáihoz, hogy a kívánt cél elérésében hatékonyan működhessenek.

34

A társadalmi helyzetnek a gyermekek számára kifejtett hatását a két mintában eltérő módon

vizsgálhatjuk:

az

idősebb

mintában,

ahol

gyakorlatilag

befejezett

termékenységűeket kérdeztünk meg, a megvalósult gyermekszám változásait vizsgálhatjuk a kérdezettek társadalmi helyzetének függvényében, míg az első mintában, ahol a fiatalabb korosztály még potenciálisan termékeny életkorban van, a gyermekvállalási terveket vizsgálhatjuk ehhez hasonló módon. Mindkét esetben szükséges azonban az, hogy a kérdezettek társadalmi, gazdasági helyzetét a lehető legrészletesebben megismerjük, hogy utána az egymáshoz leginkább hasonló helyzetűeket csoportokba soroljuk, és a – tervezett, illetve megvalósult – gyermekszámot e csoportok között hasonlíthassuk össze. Az alábbiakban a gazdasági-társadalmi helyzetet vizsgáló kérdéseinkre kapott válaszokat ismertetjük; a gyermekszám alakulására gyakorolt hatások vizsgálatával egy későbbi fejezet foglalkozik.

Az első minta társadalmi helyzete Habár a társadalmi rétegződésben játszott szerepe kisebb, vizsgálatunk fő kérdéseinek szempontjából mégis fontos tényező a családi állapot. Nem csupán azon triviális oknál fogva, hogy az egyedülállóknak kisebb eséllyel lesz gyermekük, hanem amiatt is, mert a család, mint a társadalom legalacsonyabb szintű és legtermészetesebb integrációs egysége, fontos szerepet játszik egyrészt az egyének társadalmi integrációjában, másrészt nézeteiknek, attitűdjeiknek alakításában. Különösképpen igaz lehet ez a családra, a gyermekvállalásra vonatkozó attitűdök esetében. E megfontolásokból a társadalmi helyzet ismertetését – csakúgy, mint kérdőívünkben az erre vonatkozó kérdések sorát – a családi állapottal kezdjük. A vizsgált korosztály családi állapotát tekintve azt láthatjuk, hogy a kérdezettek több, mint fele él házastársi vagy élettársi viszonyban, ezen belül is igen magas a házasok száma. A kérdezettek fiatal korából adódóan az elváltak, és különösen az özvegyek aránya meglehetősen alacsony, így a nem házasok legnagyobb részét azok teszik ki, akik még soha nem is voltak házasok.

35

Családi állapot (I/1.)

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Nőtlen/hajadon

352

36,1

Házas

462

47,3

Élettársi kapcsolat

101

10,3

58

5,9

Özvegy

3

0,3

Nincs adat

1

-

Összesen

977

100

Elvált

A jelenleg nem házasok között 65 százalék azoknak az aránya, akik szeretnének megházasodni, ami az érvényes választ adók között 278 személyt jelent. Ha feltételezzük, hogy a nem válaszolók között ugyanez az arány érvényes, akkor összesen 334 házasulandóval számolhatunk, vagyis 1000 emberből mintegy 800-an lesznek előbb-utóbb házasok (vagy már most azok). Tervezi-e, hogy (újra) megházasodik? (I/2.) Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Igen

278

65,4

Nem

147

34,6

89

-

Nincs adat

A jelenleg már házas családi állapotúak túlnyomó többségének (szintén a minta fiatal korából adódóan) ez az első házassága. A megkérdezett 462 házas személy közül 22-en nem válaszoltak arra a kérdésünkre, hogy ez hányadik házasságuk, a maradék 440 válaszadóból azonban csupán 17-en vannak, akiknek nem ez az első házasságuk, közülük is csak 1 olyan van, aki már harmadszor házasodott, a többiek jelenleg második házastársukkal élnek. A család társadalmi helyzetét és részben az anyagi helyzetét is nagymértékben meghatározza az aktív korban lévő családtagok kereső tevékenysége és ennek jellege. A kérdezettek (és házas- illetve élettársuk) elhelyezkedését a foglalkozási struktúrában négy dimenzió mentén mértük föl (azon túl, hogy egyáltalán dolgoznake): a főállású foglalkozás gazdasági ága, beosztása, a tevékenység típusa (szellemi

36

vagy

fizikai),

illetve

aszerint,

hogy

munkahelyükön

alkalmazottként

vagy

tulajdonosként dolgoznak-e. Az adatfelvétel ideje alatt a megkérdezetteknek 67 százaléka dolgozott teljes munkaidőben, míg a házas- vagy élettársi viszonyban élők házastársai között ez az arány 74 százalék. Mind a válaszadók, mind házas- vagy élettársaik között valamivel 10 százalék fölötti a gyesen vagy gyeden lévők aránya, míg az egyéb válaszlehetőségek kivétel nélkül 10 százaléknál kisebb arányban fordultak elő. E válaszlehetőségek közül mindkét csoportban a munkanélküliek fordulnak elő a legnagyobb arányban, viszont a házas- vagy élettársi viszonyban élők között a kérdezettek és élettársuk aktivitását együttesen vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy mindössze 7 olyan család van a mintában, ahol a kérdezett és élettársa egyaránt munkanélküliek.

Jelenleg dolgozik-e? (Az érvényes válaszok százalékában) Kérdezett (I/4) Teljes munkaidőben

Élettársa (I/5)

66,9

74,4

3

3,3

6,6

0,2

11,4

12,9

1

1,6

Munkanélküli

7,1

5,8

Egyéb inaktív

4

1,8

969

551

Részmunkaidőben Tanul GYES/GYED Rokkant/nyugdíjas

(N=)

A kérdezettek közül legtöbben a szolgáltatási szektorban dolgoznak, ezt követi a kereskedelemben majd az iparban dolgozók száma. A kérdezettek élettársának tekintetében dolgozókét.

az

iparban

dolgozók

aránya

meghaladja

a

kereskedelemben

37

Foglalkozások megoszlása gazdasági ág szerint Kérdezett (I/6/1)

Élettársa (I/7/1)

20,3

26,5

4

3,9

Szolgáltatás

33,4

34,9

Kereskedelem

23,5

19,5

Egészségügy

3,2

2,4

Oktatás

5,8

3,1

Egyéb

9,7

9,6

(N=)

719

456

Ipar Mezőgazdaság

A beosztás szerinti megoszlásban a kérdezettekre és élettársaikra egyforma sorrendet kapunk: a legtöbben mindkét csoportban a beosztottak vannak, ennél jóval kisebb a középvezetők aránya, és a középvezetőkhöz képest nagyjából feleannyian vannak a felsővezetők.

A foglalkozások megoszlása beosztás szerint Kérdezett (I/6/2)

Élettársa (I/7/2)

Felsővezető

4,4

6,2

Középvezető

10,6

12,8

85

81,1

705

438

Beosztott (N=)

A végzett munka típusa szerint szintén hasonló a kérdezettek és élettársaik megoszlása. A fizikai munkát végzők aránya mindkét csoportban magasabb a szellemi munkát végzőkénél, és mind a fizikai, mind a szellemi tevékenység esetében a kvalifikált (szellemi munka esetében diplomához, fizikai munka esetén szakmunkás

képzettséghez

kötött

tevékenységet

alacsonyabb az egyéb munkát végzőkénél.

végző)

munkások

aránya

38

A foglalkozások megoszlása a tevékenység típusa szerint Kérdezett (I/6/3)

Élettársa (I/7/3)

Kvalifikált szellemi

11,9

10,7

Egyéb szellemi

29,1

24,4

Kvalifikált fizikai

17,8

19,3

Egyéb fizikai

31,0

34,4

Vegyes

10,2

11,1

(N=)

704

450

Végül azt is megkérdeztük válaszadóinktól, hogy munkájukat alkalmazotti vagy tulajdonosi minőségen végzik-e. Erre a kérdésre a válaszadási hajlandóság jóval alacsonyabb volt, mint a munkával kapcsolatos többi kérdésre (ezt mutatja az érvényes válaszokat adók alacsonyabb száma). Mindamellett a kérdezettek és élettársaik megoszlása ebben a kérdésben is hasonló: az aktív válaszadóknak, és az aktív élettársaknak is csupán egytizede dolgozik saját vállalkozásában vagy olyan vállalkozásban, amelynek résztulajdonosa, míg a többiek alkalmazottként végzik munkájukat.

Kérdezett (I/6/4) (Rész)tulajdonos

Élettársa (I/7/4)

9,1

11,1

Alkalmazott

90,9

88,9

(N=)

667

371

A foglalkozási struktúrában elfoglalt pozíció mellett a társadalmi helyzetet meghatározó egyik legfontosabb tényező az anyagi helyzet, amibe a jövedelmi viszonyok mellett a vagyoni helyzet is beletartozik. A jövedelmi viszonyoknál az egy főre jutó nettó jövedelmet kérdeztük meg, a konkrét összeg helyett arra kérve válaszadóinkat, hogy jövedelmüket előre megadott intervallumokba sorolják be. Ennek alapján a válaszadók kétharmadának családjában az egy főre eső nettó jövedelem nem nagyobb 30 ezer forintnál, és alig 10 százalék azoknak az aránya, akiknél ez az érték 50 ezer forint fölé esik.

39

Egy főre jutó nettó jövedelem (I/9.)

Gyakoriság

10 ezer Ft vagy alatta

Az érvényes válaszok százalékában

56

6,2

11-15 ezer Ft

175

19,5

16-20 ezer Ft

159

17,7

21-30 ezer Ft

209

23,3

31-40 ezer Ft

132

14,7

41-50 ezer Ft

73

8,1

51-70 ezer Ft

51

5,7

71-100 ezer Ft

26

2,9

100 ezer Ft felett

17

1,9

Nincs adat

79

-

Összesen

977

100

A jövedelem nagyságát közelítőleg az is mutatja, hogy egyes tételekre mekkora összegeket fordítanak havonta egy családban. Kérdőívünkben az élelmiszerre, a rezsire, a ruházkodásra, a közlekedésre és a szórakozásra fordított kiadások nagyságát kérdeztük meg. A kérdést nyitottan tettük fel, mivel így pontosabb képet kaphatunk egy-egy család kiadásairól; hátránya azonban, hogy a válaszok igen széles

skálán

mozognak,

így

eloszlási

táblát

nem

érdemes

közölni

az

eredményekről. Ehelyett a válaszok átlagát, szórását, minimumát és maximumát adjuk meg. (Ezek értelmezésénél fontos figyelembe venni, hogy az eloszlások nem szimmetrikusak; az átlagtól fölfelé - kis gyakorisággal ugyan - szélsőséges eltérések is tapasztalhatók, vagyis az eloszlások nem tekinthetők az adott átlagú és szórású normális eloszlással egyezőnek29.) E fenntartás mellett is jól látható a vizsgált családok kiadásainak struktúrája. A kiadások legnagyobb részét élelmiszerre fordítják, ennél az átlagot tekintve valamivel alacsonyabb a rezsire fordított összeg. A másik három tétel ennél a kettőnél nagyságrendileg kisebb, vagyis az látható, hogy a kiadások döntő részét a mindennapi megélhetéshez nélkülözhetetlen, rendszeres kiadások teszik ki. Az Önök családja havonta átlagosan mennyit költ az alábbiakra: (I/15.)

40

Minimum

Maximum

Átlag

Szórás

Élelmiszer

2000

120000

31117

15570

Rezsi

1000

90000

23831

12579

Ruházkodás

300

100000

9940

8200

Közlekedés

500

100000

8951

8925

Szórakozás

200

60000

6767

6574

A vagyoni helyzet felmérése céljából 18 vagyontárgyat soroltunk fel, és arra kértük válaszadóinkat, hogy mindegyikről mondják meg, van-e ilyen a családjuk tulajdonában, és ha igen, akkor azt is, hogy hány darab. Az alábbi táblában csak azt tüntetjük fel, hogy az egyes vagyontárgyakból rendelkeztek-e legalább egy darabbal a kérdezettek (illetve a kérdezettek családja). A vagyontárgyakat csökkenő sorba raktuk aszerint, hogy a kérdezettek közül hányan rendelkeztek az egyes tárgyakkal. Van-e az Önök családjában: (I/10.) Vagyontárgy

29

Gyakoriság

Százalék

hűtőszekrény

950

98,2

színes tv

922

95,3

automata mosógép

710

73,4

vezetékes telefon

672

69,5

fagyasztó

603

62,4

mikrohullámú sütő

596

61,6

mobil telefon

486

50,3

music center vagy hifitorony

477

49,3

családi ház

422

43,6

saját tulajdonú lakás

355

36,7

számítógép

276

28,5

volt szocialista autó

232

24,0

parabolaantenna

202

20,9

10 éves vagy idősebb nyugati autó

166

17,2

10 évesnél fiatalabb nyugati autó

157

16,2

videokamera

82

8,5

nyaraló

39

4,0

mosogatógép

36

3,7

A Kolgomorov-Szmirnov próba a normális eloszlástól mind az öt itt vizsgált eloszlást szignifikánsan eltérőnek találta.

41

A 18 vagyontárgy megléte alapján egy összevont skálát készítettünk a vagyoni helyzetről. Ehhez először egy skálamegbízhatósági elemzést végeztünk, hogy kiválasszuk, melyek azok az itemek, amelyekből az összeállított skála a lehető legmegbízhatóbb lesz. A megbízhatóság mérésére a Cronbach-féle Alfa-statisztikát30 használtuk. A 18 vagyontárgy mindegyikét bevonva a skálába a megbízhatósági együttható értéke 0,69 volt, ám néhány item kihagyása a skálából ezt az értéket 0,7 fölé emelte. A skála megbízhatóságát legnagyobb mértékben rontó itemek egyenkénti elhagyása után végül 14 itemhez jutottunk, amelyekből továbbiak elhagyása már nem javította volna a skála megbízhatóságát, amely így 0,746-ra emelkedett. Az alábbi tábla az Alfa-statisztikának az egyes itemek elhagyása esetén felvett értéket mutatja az eredeti 18 itemből álló, és a végleges, 14 itemből álló skálán.

mikrohullámú sütő színes tv vezetékes telefon mobil telefon automata mosógép hűtőszekrény fagyasztó mosogatógép videokamera parabolaantenna számítógép music center vagy hifitorony saját tulajdonú lakás családi ház nyaraló volt szocialista gyártmányú autó 10 éves vagy idősebb nyugati autó 10 évesnél fiatalabb nyugati autó Alfa minden item megtartása mellett *

Alfa az item törlése esetén Az eredeti skálából A végső skálából* 0,6411 0,7102 0,6764 0,7387 0,6542 0,7226 0,6627 0,7261 0,6507 0,7165 0,6836 0,7444 0,6578 0,7289 0,6853 0,7450 0,6727 0,7323 0,6788 0,7436 0,6572 0,7228 0,6599 0,7248 0,7087 0,7111 0,6813 0,7429 0,7056 0,6878 0,6765 0,7347 0,6886 0,7460

A végleges skálában a dőlt betűvel szedett itemek nem szerepelnek.

30

A Cronbach-Alfa az itemek egymás közötti korrelációin alapuló statisztika, értéke 0 és 1 között lehet. Minél közelebb esik 1-hez, annál megbízhatóbb a skála, ezért azokat az itemeket, amelyek csökkentik a statisztika értékét, ki kell hagyni a skálából.

42

Az így kapott skála értéke tehát 0 és 14 között mozoghat, ami azt jelzi, hogy a kérdezett hány vagyontárggyal rendelkezett. A skálapontszám megoszlása csaknem szimmetrikus, normálishoz közelítő; átlaga 6,35, szórása 2,65. A skálapontok összevonásával az alábbi megoszlást kapjuk:

Skálapontszám (vagyontárgyak száma) 0 1-3 4-5 6-7 8-9 10-14

Gyakoriság

Százalék

11 134 222 273 235 102

1,1 13,7 22,7 27,9 24,1 10,4

A társadalmi rétegződésben elfoglalt tényleges helyzet mellett csaknem ugyanolyan fontos az attitüdök, így a családdal kapcsolatos attitűdök alakulásában a társadalmi helyzet szubjektív megítélése is, vagyis az, hogy az egyén hogyan ítéli meg saját helyzetét a társadalmon belül. Ez természetesen nem feltétlenül esik egybe azzal, ahogyan egy külső megfigyelő látja az egyént, az egyén én-képe szempontjából azonban fontosabb az, hogy ő hová tartozónak érzi saját magát, mint hogy hol helyezkedik el valójában. Ebből

a

megfontolásból

válaszadóinkat

megkértük

egyfajta

társadalmi

önbesorolásra: egy ötfokú skálán kellett elhelyezniük önmagukat, ahol az 1 és az 5 jelentették a társadalom legalsó illetve legfelső rétegét, a közbülső értékek pedig az alsó közép, középosztálybeli illetve felső közép megnevezéseket kapták. Felhívtuk a válaszadók figyelmét, hogy a besorolásnál a jövedelmi és foglalkozási szempontok mellett lehetőleg vegyék figyelembe az életmódbeli szempontokat is. E

kérdésünkre

a

válaszok

eloszlása

nagy

mértékben

aszimmetrikus.

A

válaszadóknak valamivel több, mint a fele a középső kategóriába sorolta önmagát, viszont nem éri el a 6 százalékot azok aránya, akik a felső két kategóriába sorolták magukat (a legfelső kategóriába mindössze 2 ember). Igen magas viszont azoknak az aránya, akik úgy érzik, hogy ha nem is tartoznak a legalsó rétegbe, de a középosztálybeli szintet sem érik el, hanem valahol a kettő között helyezkednek el.

43

Társadalmi önbesorolás (I/8.) Alsó

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

82

8,5

Alsó közép

311

32,3

Középosztálybeli

515

53,5

52

5,4

2

0,2

Nincs adat

15

-

Összesen

977

100

Felső közép Felső

Ugyanígy a jövedelmi helyzet megítélésénél is fontos lehet figyelembe vennünk az egyének szubjektív jövedelem-megítélését, hiszen valaki, aki úgy gondolja, hogy rendkívül kevés a jövedelme, hajlamosabb lehet anyagi okokra hivatkozva kevesebb gyermeket vállalni, mint másvalaki, akinek esetleg a tényleges jövedelme alacsonyabb, de közben ezt az alacsonyabb jövedelmet megfelelő szintűnek ítéli. A szubjektív jövedelem-megítélés mérésére két kérdést alkalmaztunk. Az első esetben azt kérdeztük, hogy a mindennapi megélhetéshez mennyire elegendő a család jövedelme, a második esetben pedig arra kértük válaszadóinkat, hogy az általuk átlagosnak gondolt családhoz képest helyezzék el saját családjukat aszerint, hogy jövedelmi szempontból jobb vagy rosszabb helyzetben vannak-e. Mindkét kérdés esetében hasonló megoszlásokat kaptunk, mint a társadalmi önbesorolásnál. A kérdezettek több, mint fele a középső értékeket választotta, a többieknek viszont a döntő többsége inkább az átlag alatti, mint az átlag feletti kategóriákba sorolta magát.

44

Az Önök családjának a jövedelme a mindennapi megélhetéshez (I/11.) Gyakoriság Nem elegendő Szűkösen elegendő Elegendő Bőven elegendő Jut megtakarításra is Nincs adat Összesen

81 366 497 25 3 5 977

Az érvényes válaszok százalékában 8,3 37,7 51,1 2,6 0,3 100

Az Önök családja egy átlagos családhoz képest jövedelmi szempontból (I/13) Gyakoriság Sokkal rosszabb

Az érvényes válaszok százalékában

76

8,1

Valamivel rosszabb

195

20,7

Nagyjából átlagos

568

60,2

Valamivel jobb

95

10,1

Sokkal jobb

10

1,1

Nincs adat

33

-

Összesen

977

100

E két tábla adatai alapján nem túlzás azt állítani, hogy a magyar társadalom közérzete

az

anyagiakat

illetően

meglehetősen

rossz.

Ez

pedig

természetszerűleg negatív hatással van mindenre, ami az anyagi helyzettel összefügg, így a gyermekvállalási kedvre is. Egy átfogó szociálpolitikának megítélésünk szerint nem elegendő csupán arra szorítkoznia, hogy a hátrányos helyzetűeket anyagi támogatásban részesítse, hanem törekednie kell a társadalom közérzetének, kedélyállapotának javítására is. A gyermekvállalás szempontjából a fentiek mellett különösképpen fontos a lakáshelyzet ismerete, ezért kérdőívünkben részletesen kitértünk a válaszadók lakáshelyzetére.

45

A lakáshelyzetet illetően talán a legfontosabb kérdés a lakás területe, illetve az egy főre eső lakásterület nagysága. A lakás nagyságára vonatkozó kérdést a pontos válasz érdekében nyitott kérdésként tettük fel (I/22.), és azt is megkérdeztük, hogy hányan laknak a lakásban, hogy az egy főre eső területet kiszámíthassuk. E két változó - a jövedelemhez és a kiadásokhoz hasonlóan - szintén nem tekinthető normál eloszlásúnak, mivel jóval többen vannak az átlag alatt, mint fölötte, míg fölfele jóval nagyobb eltérések tapasztalhatók, mint lefelé. Emiatt itt a terjedelem, az átlag és a szórás mellett a 10, 25, 50, 75 és 90 százalékhoz tartozó percentilis értékeket is megadjuk.

Minimum Maximum Lakás területe, nm (I/22.) Egy főre eső terület

Átlag Szórás

Percentilisek 10

25

50

75

90

8

300

75,3

33,47

40

53

70

95

120

2,4

150

23,42

12,68

12

15,75

20

28,3

37,5

Amint látható, az 50 százalékhoz tartozó percentilis érték mindkét esetben az átlag alatti, ami azt jelenti, hogy a kérdezettek több, mint fele él az átlag alatti méretű lakásban (ez az eloszlás aszimmetriáját mutatja). Ugyanakkor az egy főre eső terület esetén még a 90 százalékhoz tartozó érték is alig több, mint egy szórásnyival haladja meg az átlagos értéket. A lakásokat nem csak az alapterület szempontjából vizsgáltuk, hanem azt is megkérdeztük, hogy hány szoba illetve félszoba, valamint hány fürdőszoba található a lakásban. A kérdezettek több, mint 50 százaléka él legfeljebb kétszobás lakásban, és háromnál több szobája csupán 8 százaléknak van. A félszobák számát tekintve a minta kétharmada él olyan lakásban, amelyben nincsen félszoba, és csak 10 százaléknak van egynél több félszobája. A leggyakoribb lakástípusok a kérdezettek válaszai szerint a kettő és a három szobás lakások. A fürdőszobával való ellátottság elfogadható szintűnek mondható: a kérdezettek közel 97 százalékának a lakásában legalább 1 fürdőszoba van.

46

Szobák száma (I/19) Gyakoriság Százalék

Félszobák száma (I/20)

Fürdőszobák száma (I/21)

Gyakoriság

Százalék

Gyakoriság

Százalék

-

641

65,7

36

3,7

0

-

1

234

24

233

23,9

877

89,8

2

424

43,5

90

9,2

61

6,2

3

238

24,4

8

0,8

2

0,2

4

55

5,6

3

0,3

1

0,1

5

20

2,1

1

0,1

-

-

6

2

0,2

-

-

-

-

7

1

0,1

-

-

-

-

974

100

976

100

Összesen

977

100

A lakások komfortfokozata a fürdőszobával való ellátottsághoz hasonlóan szintén elfogadható: a kérdezettek valamivel több, mint 90 százaléka komfortos vagy összkomfortos lakásban él. A lakások komfortfokozata (I/23) Gyakoriság

Százalék

Komfort nélküli

26

2,7

Félkomfortos

67

6,9

Komfortos

244

25,2

Összkomfortos

633

65,3

Nincs adat

7

Összesen

977

100

A lakásviszonyok tisztázása szempontjából (és a gyermekvállalás szempontjából is) fontos kérdés, hogy valaki saját, önálló lakásában lakik-e, vagy csak bérli, esetleg együtt él az idősebb generációval. A legtöbben tulajdonosként, illetve a tulajdonos rokonaként használják azt a lakást, amelyben laknak; e két kategóriába tartozik a kérdezettek közel 90 százaléka. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a lakáshasználat jogcíme és a családi állapot között szignifikáns összefüggés tapasztalható. A lakásukban tulajdonosként lakók aránya a házasok között a legmagasabb (69%), míg a nőtlenek és a hajadonok körében a "tulajdonos rokona" válasz volt a leggyakoribb. Azok között, akik a "tulajdonos rokona" választ adták, 90

47

százalék azoknak az aránya, akik a saját illetve házas- vagy élettársuk szüleinek a lakásában élnek, míg egyéb rokon lakását csak 10 százalék használja. Ön milyen jogcímen lakik jelenlegi lakóhelyén? (I/16) Gyakoriság

Százalék

473

48,6

45

4,6

337

34,6

Bérlő rokona

16

1,6

Albérlet

65

6,7

8

0,8

29

3

Tulajdonos Főbérleti Tulajdonos rokona

Jogcím nélküli Egyéb Nincs adat

4

Összesen

977

100

A válaszadóknak körülbelül a fele kíván a közeljövőben változtatni lakáshelyzetén. Erre vonatkozó kérdésünkre 907-en adtak érvényes feleletet, közülük 460-an válaszoltak igennel. Tőlük megkérdeztük, hogy milyen jellegű változtatásokat szeretnének (több, előre elkészített válaszlehetőséget is választhattak). A legtöbben önálló

lakásba

szeretnének

költözni,

a

következő

legnagyobb

említési

gyakoriságot a nagyobb lakásba költözés kapta. A még nem házas, szüleikkel élő fiatalok számára az önálló lakásba költözés jelenti a legfontosabb célt, míg a nagyobb lakásba költözés főként a fiatal házasok között jelenik meg célként. Milyen jellegű változtatást szeretne? (I/25.) Említések száma

Százalék

Jelenlegi lakás bővítése

46

10,2

Jelenlegi lakás minőségének javítása

68

15,1

Nagyobb lakásba költözés

95

21,1

Jobb minőségű lakásba költözés

62

13,8

Jobb környékre költözés

47

10,4

Önálló lakásba költözés

215

47,8

(N=)

450

100

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire tartják a kérdezettek valószínűnek, hogy céljaikat valóra válthatják, a választ egy hétfokú skálán kellett megadni, amelyen

48

az 1 azt jelentette, hogy egyáltalán nem valószínű, a 7 pedig azt, hogy egészen biztos. A hét érték nagyjából egyforma gyakorisággal szerepel a válaszok között. A válaszok átlaga 4,22, ami azt mutatja, hogy valamivel többen vannak a bizakodók, mint akik inkább valószínűtlennek látják céljuk elérését. Ugyanakkor a kérdezettek valamivel több, mint fele adott 1 és 4 közötti, vagyis a "nem valószínű"-től az "egyformán valószínű, hogy sikerül és hogy nem sikerül" közötti válaszokat. Mennyire valószínű, hogy valóra tudja váltani terveit? (I/26.) Valószínűség (skálapontszám)

1

2

3

4

5

6

7

Gyakoriság

46

57

71

74

92

50

78

Százalék

9,8

12,2

15,2

15,8

19,7

10,7

16,7

Az első minta mobilitása Mint azt korábban már említettük, a kívánatosnak tartott és a megvalósuló gyermekszámra nem csak a szülőknek a társadalmi struktúrában elfoglalt helye van hatással, hanem az a mód is, ahogyan a szülők ebbe az adott társadalmi pozícióba kerültek. Ebből a szempontból korábban két tényezőt emeltünk ki: a társadalmi mobilitást, valamint - felfelé irányuló mobilitás esetén - a mobilitás megvalósításához szükséges energiabefektetést, a mobilitás "nehézségét". Az első minta esetében intragenerációs mobilitásról még nem nagyon beszélhetünk, legfeljebb

a

mintán

belül

idősebnek

számító

korosztályok

esetében.

Az

intragenerációs mobilitásnak és a megvalósult gyermekszámnak az összevetésére azonban a második mintánál nyílik majd alkalmunk, ezért az első mintában a mobilitás intergenerációs formájára koncentráltunk. A mobilitás mérésére többféle módszert alkalmaztunk. Miután a kérdezettek egyszer már végeztek egy társadalmi önbesorolást, ugyanezt a besorolást elvégeztettük a szüleikre vonatkozóan is. Arra kértük válaszadóinkat, hogy szüleik jelenlegi társadalmi helyzetét, valamint a kérdezettek gyermekkorában elfoglalt társadalmi helyzetét sorolják be ugyanazokba a kategóriákba, amelyekbe a saját helyzetüket is be kellett sorolniuk. Így a szülők helyzetéhez képesti elmozdulást két szinten is megvizsgálhattuk, ugyanakkor képet kaptunk a kérdezettek szüleinek társadalmi mobilitásáról is.

49

A kérdezettek gyermekkora és a kérdezés időpontja között a kérdezettek szüleire a lefelé irányuló mobilitás volt jellemző. Csökkent körükben a közép- és a felső közép rétegekbe tartozók aránya, ezzel szemben növekedett az alsó és az alsó közép rétegeké. A legfelső rétegbe senki nem sorolta a szüleit jelenlegi helyzetük alapján, míg a kérdezettek gyermekkorában 10 válaszadó szerint ide tartoztak a szülei. Hogyan jellemezné szüleinek helyzetét a társadalom egészén belül? (I/27.)* Jelenleg

A kérdezett gyermekkorában

15

9,6

Alsó közép

33,6

26,8

Közép

47,6

52,9

3,7

9,6

-

1

951

967

Alsó

Felső közép Felső N= *

Az érvényes válaszok százalékában

Ezeket az adatokat összevetve a kérdezettek saját magukra vonatkozó társadalmi önbesorolásával azt láthatjuk, hogy a kérdezetteknek csaknem a fele ugyanabba a kategóriába sorolta önmagát, mint a szüleit az ő gyermekkorában. A felfelé és a lefelé mobilok aránya azonban nem egyforma: többen vannak azok, akik úgy érzik, jelenlegi társadalmi helyzetük rosszabb, mint a szüleik helyzete volt az ő gyermekkorukban. A szülők jelenlegi helyzetével való összevetés összhangban van azzal, amit az eddigiekből várhatunk. Mivel a szülők nagyobb mértékben csúsztak lefele, mint a kérdezettek a szülők gyermekkori helyzetéhez képest, most azok vannak a legkevesebben, akik még a szülők jelenlegi helyzeténél is rosszabb helyzetben érzik magukat. A többség azon a véleményen van, hogy mostani helyzetük megegyezik szüleik mostani helyzetével, és a kérdezetteknek mintegy negyede érzi magát jobb helyzetben a szüleinél.

Intergenerációs mobilitás a társadalmi önbesorolás és szülők besorolása alapján* (I/27.)

50

*

A szülők jelenlegi helyzetéhez képest

A szülőknek a kérdezett gyermekkorában elfoglalt helyzetéhez képest

Lefelé

11,7

28,5

Immobil

62,5

46,8

Felfelé

25,8

22,4

(N=)

938

954

Az érvényes válaszok százalékában

A szülők besorolásának és az önbesorolásnak az összevetése mellett közvetlenül is megkérdeztük, hogy a válaszadóknak véleményük szerint változott-e helyzetük szüleikhez képest. Ezzel egyrészt a válaszok konzekvens voltát ellenőrizhetjük, másrészt az erre kapott válaszok inkább a kérdezettek szubjektív érzéseit tükrözik a kérdéssel kapcsolatban. A válaszokat többé-kevésbé konzekvenseknek találtuk: a legtöbben a korábbi kérdések alapján számított mobilitás-változóhoz hasonlóan ítélték meg saját elmozdulásukat szüleik helyzetéhez képest. A legtöbben itt is az immobilok vannak, bár arányuk valamivel kisebb, mint a számított változók szerint. A javulást érzékelők valamivel többen vannak, mint a lecsúszást érzékelők. Változott-e az Ön társadalmi helyzete szüleihez képest? (I/28.) Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Jelentősen romlott

34

3,6

Romlott

183

19,2

Nem változott

464

48,6

Javult

244

25,5

Jelentősen javult

30

3,1

Nincs adat

22

-

Összesen

977

100

Azoktól, akik úgy érzékelték, hogy szüleikhez képest javult a társadalmi helyzetük, megkérdeztük, hogy mi mekkora szerepet játszott a helyzetük javításában. Öt tényezőt soroltunk fel, mindegyiket 1-től 7-ig pontozták a válaszadók.

51

A társadalmi felemelkedésben a kérdezettek szerint a legfontosabb tényezők a munka és a tanulás: e két mozzanat esetében csaknem 50 százalék azoknak az aránya, akik 7-es pontszámot adtak ezekre. A legkevésbé fontosaknak pedig a társadalmi kapcsolatok építését és az anyagi befektetéseket tartják, itt 25 százalék fölötti azoknak az aránya, akik ezt egyáltalán nem tartják fontosnak.

Milyen fontos szerepet játszottak az Ön társadalmi helyzetének javulásában a következők? (I/29.)* Skálapontszám

*

1

2

3

4

5

6

7

Átlag

(N=)

Tanulás

9,8

2,7

5,9

8,6

19,5

10,2

43,4

5,29

256

Munka

6,3

1,2

4,3

5,9

16,2

17,0

49,0

5,72

253

Társadalmi kapcsolatok

25,6

9,5

8,7

10,7

21,1

5,4

19,0

3,84

242

Egyéb időráfordítás

22,9

5,5

13,1

13,6

16,5

8,1

20,3

4,01

236

Anyagi ráfordítások, befektetések

28,8

7,5

7,1

10,4

16,3

8,8

21,3

3,89

240

Az érvényes válaszok százalékában

A társadalmi helyzet javításában ugyanúgy, mint egyáltalán az önálló élet megkezdésében, a családalapításban és a gyermekvállalásban, igen fontos szerepet játszik a fiatalok életének alakulásában a támogató családi háttér. Egyrészt segítheti a fiatalok mobilitását, ha energiáikat karrierjük építésére, tanulásra, munkára fordíthatják, és közben nem kell a mindennapi megélhetési gondokkal, háztartási munkákkal

stb.

küzdeniük.

A

családalapítás

tekintetében

a

lakáshozjutás,

személygépkocsi, egyéb tartós fogyasztási cikkek anyagi fedezetének biztosítása illetve az ebben való részvétel, valamint az egyéb, közvetlen pénzbeli támogatás jelenthet nagy segítséget a pályakezdő fiatalok számára, akik sokszor nem rendelkeznek

akkora

jövedelemmel,

hogy

mindezt

önerőből

biztosíthassák

maguknak. Végül a gyermekvállalásban az anyagi támogatás mellett a különféle gyermeknevelési feladatok átvállalása és a nagyszülők egyéb időráfordítása a fiatal szülők másra fordítható szabadidejének növelésében játszik szerepet. A különböző dimenziókban kapott szülői segítség mértékét szintén egy hetes skálán osztályoztattuk válaszadóinkkal. Emellett azt is megkérdeztük, hogy rendszeresen, vagy csak alkalmanként kapnak-e segítséget az egyes itemek szerint. A következő tábla az e kérdésekre kapott válaszok megoszlását mutatja.

52

Milyen segítséget kapott Ön szüleitől az önálló élet megkezdésében? (I/30)*

Skálapontszám

1

2

3

4

Tanulás

5,8

2,2

4,9

4,6 10,2 11,2 61,1 5,89

912

80,0

Munka

23,5

7,0

8,7

8,8 11,9

9,2 30,7 4,29

837

50,1

Társadalmi kapcsolatok

35,5

7,6 14,3

9,5 12,4

6,1 14,7 3,33

736

38,1

Egyéb időráfordítás

22,3

5,2

8,9 12,3 17,3

9,4 24,6 4,24

773

55,3

Pénzbeli támogatás

17,0

7,1 11,0 12,2 13,3 11,5 27,8 4,44

884

41,4

Lakáshoz jutás

34,4

5,2

7,2

7,3

8,8

7,3 29,8 3,92

752

31,3

Személygépkocsi

62,6

4,0

4,6

4,7

6,9

2,8 14,4 2,55

569

22,1

Egyéb tartós fogyasztási eszközök

38,6

8,1 10,3 12,0

8,9

5,3 16,7 3,27

717

24,0

*

5

6

7

Átlag N=

A segítséget rendszeresen kapók százaléka

Az érvényes válaszok százalékában

A segítség átlagos mértéke szerint a legtöbb segítséget a tanulásban, illetve a tanulás lehetőségének biztosításában kapták a kérdezettek. Ezt követően a különféle pénzbeli támogatások mutatják a legnagyobb átlagos értéket, azonban megjegyzendő, hogy a segítséget rendszeresen kapók aránya itt fele a tanulásban kapott segítségre vonatkozó aránynak. A

kérdezettek

személygépkocsi

mintegy

kétharmada

beszerzését

semmilyen

illetően,

és

segítséget

több,

mint

nem

kapott

a

egyharmaduk

a

lakáshozjutásban és az egyéb tartós fogyasztási cikkek beszerzésében sem kap szülői segítséget. A fiatalok szülei tehát éppen azokban a dolgokban nem tudnak segítséget nyújtani, amelyekben az önálló családalapításhoz a fiataloknak a legnagyobb szükségük lenne segítségre, mivel ezeknek az anyagi fedezetét önerőből nem tudják előteremteni. Végül azt is megkérdeztük, hogy mekkora erőfeszítést követelt a kérdezettek szüleitől az ő támogatásuk. Főleg az anyagi jellegű támogatások tekintetében valószínűnek tűnik ugyanis, hogy azok a szülők, akik anyagi/vagyoni helyzetüknél fogva könnyebben megengedhetik maguknak, nagyobb mértékben támogatják gyermekeiket, mint azok a szülők, akik esetleg maguk is nélkülöznek, vagy

53

legalábbis

csak

szerény

anyagi

eszközökkel

rendelkeznek

gyermekeik

támogatásához.

Az Ön véleménye szerint mekkora áldozatot/erőfeszítéseket követelt szüleitől az Ön támogatása? (I/31.)

1

63

Az érvényes válaszok százalékában 6,8

2

43

4,6

3

84

9,1

4

102

11,0

5

173

18,6

6

182

19,6

7

281

30,3

Nincs adat

49

-

Összesen

977

100

Skálapontszám

Gyakoriság

Az eredmények alapján a szülők nagy részének nehezére esik gyermekeit támogatni. Ez érthetővé teszi, hogy miért olyan magas azoknak az aránya, akik semmilyen segítséget nem kapnak szüleiktől bizonyos dolgokban (lásd a fentebbi tábla). Ugyanakkor ez az eredmény arra is felhívja a figyelmet, hogy az önálló élet megkezdésében, a családalapításban a fiatalok nem számíthatnak teljes mértékben a szülői segítségre, ezért máshonnan kell a szükséges anyagi segítséget megkapniuk.

A második minta társadalmi helyzete az első gyermek születésekor Az idősebb minta esetében a jelenlegi társadalmi helyzet felmérése nem lenne elegendő, mivel a társadalmi helyzetnek a megvalósult gyermekszámra gyakorolt hatását kívánjuk feltérképezni. Ehhez azonban az induló társadalmi helyzet ismeretére van szükségünk. Ezt kutatásunkban az első gyermek születésekori társadalmi helyzetben határoztuk meg; kérdéseink első csoportja így arra az időre

54

vonatkozott, amikor a kérdezettek első gyermeke megszületett. Ezeknek a kérdéseknek a struktúrája nagyjából megegyezik az első mintában a jelenlegi helyzetre vonatkozó kérdésekével, melyeket az előző alfejezetek tárgyaltak. Emellett, mivel a társadalmi helyzet megváltozásának a gyermekszámra gyakorolt hatását is fel kívántuk mérni, a kérdések következő csoportjában a jelenlegi társadalmi helyzetre vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Ebben a csoportban volt olyan kérdés, amelyet ugyanúgy föltettünk a jelenlegi helyzetre vonatkozóan is, és volt olyan is, ahol csak a változásra kérdeztünk rá. Ez a kérdéscsoport jóval rövidebb, mint az első, mivel itt célunk nem az volt, hogy részletesen megismerjük a kérdezettek társadalmi helyzetét, hanem csak annyi, hogy egy általános képet kapjunk társadalmi helyzetüknek az első gyermek megszületése óta bekövetkezett változásáról. A kérdezetteknek az első gyermek születésekori családi állapotának megoszlása jelentősen eltér az első mintában tapasztalt jelenlegi megoszlástól. Ez persze érthető, mivel az első mintában sokak még nem alapítottak családot, és gyermekük sincsen, míg a második mintába csak olyanok kerültek, akiknek van gyermeke. Közöttük a túlnyomó többség, 96 százalék házas volt első gyermeke születésekor. Ez talán magas aránynak tűnhet első látásra, de rögtön elfogadhatóvá válik, ha felidézzük, hogy az 1970-es években még 5 százalék volt a házasságon kívüli születések aránya, és még a '80-as évekre is csak valamivel 7 százalék fölé emelkedett ez az érték31. Családi állapot az első gyermek születésekor (5.) Gyakoriság Házas

470

95,9

12

2,4

Elvált

3

0,6

Élettársi viszony

5

1

Nincs adat

2

Összesen

492

Hajadon

31

Százalék

100

A '80-as évek óta azonban ez az arány igen nagy tempóban növekszik, napjainkra csaknem megnégyszereződött a házasságon kívüli születések aránya.

55

Az első gyermek születésekori legmagasabb iskolai végzettség tekintetében a második minta elmarad az első minta jelenlegi iskolai végzettségétől. Jóval magasabb közöttük azoknak az aránya, akik nem jutottak tovább a nyolc általános iskolai osztálynál. Alacsonyabb viszont körükben a szakképzettséggel, valamint a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya is. Még nagyobb eltérést találhatunk az első mintától a második mintába tartozók férjeinek az iskolai végzettségét illetően: közöttük még magasabb volt az általános iskolánál tovább nem jutók aránya, és a nőkhöz képest közel kétszer akkora a szakmunkásképzőt végzetteké. A kérdezettek iskolai végzettsége az első gyermek születésekor Kérdezett (6.) gyakoriság Nem járt iskolába

Férje (7.)

százalék

gyakoriság

százalék

2

0,4

16

3,4

11

2,2

6

1,3

Nyolc általános

123

25,1

84

17,8

Szakmunkásképző

107

21,8

196

41,6

91

18,5

62

13,2

103

21

43

9,1

Főiskola

42

8,6

38

8,1

Egyetem

12

2,4

26

5,5

Nyolc általánosnál kevesebb

Szakközépiskola Gimnázium

Nincs adat

1

Összesen

492

4 100

475

100

A kérdezettek legnagyobb része dolgozott első gyermekének születésekor, nagy részük teljes munkaidőben, egy kis részük pedig csak részmunkaidőben. Igen alacsony körükben a még tanulók és a munkanélküliek aránya. Dolgozott-e Ön első gyermeke születésekor? (8.) Gyakoriság

Százalék

431

88

20

4,1

Tanult

6

1,2

Munkanélküli

7

1,4

Egyéb inaktív

26

5,3

Teljes munkaidőben Részmunkaidőben

56 Nincs adat

2

Összesen

492

100

Az első gyermek megszületésekor teljes vagy részmunkaidőben dolgozók között a legtöbben az iparban tevékenykedtek; a döntő többség beosztotti minőségben végezte a munkáját; az első mintához hasonlóan a szellemi tevékenységet végzők száma elmaradt a fizikai tevékenységet végzőkétől, és a kvalifikált (diplomához illetve szakképzettséghez kötött) munkát végzőké mindkét csoportban elmaradt az egyéb (nem kvalifikált) munkát végzőkétől. Arra a kérdésre, hogy tulajdonosként vagy alkalmazottként dolgoztak-e, ebben a mintában igen magas fokú volt a válaszmegtagadás; az érvényes választ adók azonban szinte kivétel nélkül alkalmazott volt. A kérdezettek foglalkozása gazdasági ág szerint (9/1.) Gyakoriság

Százalék

156

35,8

Mezőgazdaság

39

8,9

Szolgáltatás

90

20,6

Kereskedelem

68

15,6

Egyéb

83

19

Nincs adat

15

Összesen

451

Ipar

100

A kérdezettek foglalkozása beosztás szerint (9/2.) Gyakoriság

Százalék

Felsővezető

5

1,2

Középvezető

21

4,8

Beosztott

408

94

Nincs adat

17

Összesen

451

A kérdezettek beosztása a tevékenység típusa szerint (9/3.) Gyakoriság Kvalifikált szellemi

39

Százalék 9,2

57 Egyéb szellemi

157

36,9

Kvalifikált fizikai

50

11,8

167

39,3

Vegyes

12

2,8

Nincs adat

26

Összesen

451

Egyéb fizikai

100

Tulajdonosként vagy alkalmazottként dolgozott-e (9/4.) Gyakoriság

Százalék

Tulajdonos

4

1,5

Alkalmazott

267

98,5

Nincs adat

180

Összesen

451

100

Az első gyermek születésekori lakáshelyzet felmérésére a második mintában ugyanazokat a kérdéseket alkalmaztuk, mint az első minta esetén a jelenlegi helyzetre vonatkozólag (kivételt képez ez alól, hogy a második mintában a fürdőszobaszámot nem kérdeztük meg). Ezáltal lehetőségünk nyílik arra is, hogy a mostani potenciális szülők lakáshelyzetét összevessük az idősebb generációéval. A legszembetűnőbb különbség, hogy az idősebb generáció tagjai jóval szűkösebben éltek. Mind a lakások mérete, mind pedig az egy főre jutó terület alatta marad az első mintabeli értékeknek. Ez a megállapítás nem csak a megoszlások átlagaira igaz, hanem az azonos percentilisekhez tartozó értékekre is, vagyis az idősebb mintának nagyobb hányada élt egy adott értéknél kisebb területű lakásban, mint a fiatalabb mintának.

Percentilisek Minimum Maximum Átlag Lakás területe, nm (14.) Egy főre eső terület

Szórás

6

480

64,94

34,1

2,67

96

19,38

10,11

10 30

25 46

50

75

90

60

80

100

8,97 12,5 17,5

25

32

A lakásmérethez hasonlóan a lakások szobaszáma alapján is arra a következtetésre jutunk, hogy a második minta tagjai első gyermekük születésekor szűkösebb

58

lakásviszonyok között éltek, mint a mostani fiatalok. Magasabb közöttük az egy- és kétszobás lakásokban élők aránya, valamint azoké, akiknek nem tartozott félszoba a lakásukhoz. Ugyanakkor a három vagy több szobás lakásokban élők aránya jóval alacsonyabb, mint az első mintában. A szobák és félszobák számának együttes megoszlásában a leggyakoribbak azok a lakások, amelyek két- illetve egyszobásak voltak, félszoba nélkül. Míg az első mintában a kettő, illetve három szobás, addig itt az egy, illetve két szobás lakást tekinthetjük a leggyakoribb típusoknak.

Szobák száma (12.)

Gyakoriság

Százalék*

-

389

79,2

154

31,4

89

18,1

2

225

45,8

12

2,4

3

97

19,8

1

0,2

4

10

2

-

-

5

5

1

-

-

491

100

Gyakoriság

Százalék

0

-

1

Összesen *

Félszobák száma (13.) *

491

100

Az érvényes esetek százalékában

Feltűnően rosszabb volt a lakáshelyzet a második mintában a lakások komfortfokozatát tekintve. Míg a fiataloknak csaknem kétharmada összkomfortos lakásban él, a komfort nélküli és a félkomfortos lakásban élők aránya pedig együttesen sem éri el a 10 százalékot, addig az idősebbek mintájában közel ugyanannyian laktak komfort nélküli, félkomfortos, komfortos illetve összkomfortos lakásban. (Bár az egyes lakástípusokban lakók aránya nem egyezik meg teljesen, a köztük lévő különbségeket statisztikai értelemben elhanyagolhatónak tekinthetjük.) A lakások komfortfokozata (15.) Gyakoriság

Százalék

Komfort nélküli

131

26,9

Félkomfortos

111

22,8

Komfortos

121

24,8

Összkomfortos

124

25,5

Nincs adat

5

Összesen

492

100

59

A lakás használatának jogcímét tekintve két lényeges különbség tapasztalható az idősebb mintának az első gyermek születésekori, illetve a fiatalabb mintának a jelenlegi helyzete között. Az idősebb mintában alacsonyabb volt a lakást tulajdonosként használók aránya, viszont többen voltak közöttük, akik a lakás tulajdonosának vagy bérlőjének rokonaként laktak a lakásban. (A lakást rokonként használók között 90 százalék volt azok aránya, akik szüleiknek vagy házastársuk szüleinek a lakásában laktak első gyermekük születésekor.) A lakáshasználat jogviszonya (16.) Gyakoriság

Százalék

143

29,3

44

9

208

42,6

Bérlő rokona

25

5,1

Albérlet

47

9,6

5

1

16

3,3

Tulajdonos Főbérleti Tulajdonos rokona

Jogcím nélküli Egyéb Nincs adat

4

Összesen

492

100

Míg a lakásviszonyok területén azt tapasztalhattuk, hogy az idősebb generáció kedvezőtlenebb helyzetben volt első gyermekének születésekor, addig a jövedelmek (vagy legalábbis a jövedelmek nagyságának a megítélése) szempontjából az idősebb mintában kedvezőbb megoszlást figyelhetünk meg. Az első mintával nagyjából megegyező arányban vannak közöttük azok, akik első gyermekük születésekori jövedelmüket éppen elegendőnek ítélték. Alacsonyabb viszont a "nem volt elegendő" illetve a "szűkösen volt elegendő" válaszokat adók aránya, míg az első mintához képest jóval magasabb azok aránya, akik szerint jövedelmük bőven

elegendő

volt

(jutott

luxuskiadásokra

is),

vagy

akár

luxuskiadásokon felül megtakarításra is jutott. Az első gyermek születésekori jövedelem nagyságának megítélése (19.) Gyakoriság

Százalék

még

a

60 Nem volt elegendő

9

1,8

Szűkösen volt elegendő

126

25,8

Éppen elegendő volt

236

48,3

Bőven elegendő volt

56

11,5

Jutott megtakarításra is

62

12,7

Nincs adat

3

Összesen

492

100

A jövedelem nagyságát az első minta kérdőívéhez hasonlóan az idősebbeknek sem csupán abból a szempontból kellett megítélniük, hogy a jövedelem mire volt elegendő, hanem aszerint is, hogy véleményük szerint a magyar társadalom átlagához képest hol helyezkedett el családjuk. Az idősebbek ebből a szempontból is kedvezőbben ítélték meg helyzetüket. A fiataloknál valamivel magasabb közöttük azok aránya, akik nagyjából átlagosnak ítélték jövedelmüket. Az igazi különbség azonban nem ebben van, hanem a jövedelmet az átlagosnál jobbnak illetve rosszabbnak ítélők arányában. Míg az első minta eloszlása határozottan aszimmetrikus volt, több, mint kétszer annyian ítélték jövedelmüket átlag alattinak, mint átlag felettinek, addig az idősebbek között az eloszlás nagyjából szimmetrikus, tehát az első gyermek születésekori jövedelmet nagyjából ugyanannyian ítélték átlag alattinak, mint átlag felettinek. A jövedelmi helyzet megítélése az átlagoshoz képest (20.) Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Sokkal rosszabb

15

3,1

Valamivel rosszabb

73

14,9

321

65,6

Valamivel jobb

64

13,1

Sokkal jobb

16

3,3

Nincs adat

3

-

Összesen

492

100

Nagyjából átlagos

Ennél valamivel pesszimistább képet mutatnak azok a válaszok, amiket arra a kérdésünkre kaptunk, amikor arra kértük válaszadóinkat, hogy ne csupán jövedelmi helyzetüket, hanem vagyoni, foglalkozási, életmódbeli szempontokat is figyelembe

61

véve mondjanak véleményt az első gyermekük születésekori helyzetükről a társadalom egészéhez képest. Habár a nagy többség itt is a középső kategóriát választotta, a válaszok itt egyértelműen aszimmetrikus, lefelé húzó eloszlást mutatnak. (Hozzá kell tennünk, hogy az első mintához képest kisebb mértékű a lefelé torzítás, vagyis a fiatalok között még magasabb azok aránya, akik az alsó vagy az alsó közép kategóriák valamelyikébe sorolták önmagukat.) Társadalmi önbesorolás az első gyermek születésekor (18.) Gyakoriság Alsó

Az érvényes válaszok százalékában

40

8,3

Alsó közép

112

23,2

Közép

305

63,3

23

4,8

2

0,4

Nincs adat

10

-

Összesen

492

100

Felső közép Felső

A jövedelmi helyzet megítélésében és a társadalmi önbesorolásban is a két minta eltérő társadalmi viszonyai tükröződnek vissza. Az idősebb minta résztvevői kevésbé tagolt társadalomban, kisebb társadalmi különbségek között voltak fiatalok, ahol mindenki kb. ugyanazt az átlagbért kapta és hasonló panellakásban élt, így kevésbé voltak elégedetlenek a helyzetükkel.

A második minta társadalmi helyzetének megváltozása A családok sorsának alakulásában, különösen pedig a gyermekvállalásban illetve a gyermeknevelésben jelentős szerepet játszik, hogy a szülők együtt maradnak-e. Láttuk, hogy a második mintában a kérdezettek zöme férjnél volt első gyermekének születésekor. Azoknak, akik akkor házasok voltak, most mindössze 71 százalékuk házas; 17 százalékuk elvált, 8 százalékuk özvegy, és 4 százalékuk él élettársi viszonyban. Akik első gyermekük születésekor is és most is házasok, azok között

62

természetesen újraházasodók is vannak, így az eredeti szülőpárok között az együttmaradók arányát mindenképpen 70 százalék alatt kell becsülnünk. Természetesen az első gyermek születésekor nem házasok között is vannak, akik megházasodtak, elváltak stb., igen alacsony arányuk miatt azonban ez nem változtat sokat a jelenlegi családi állapot megoszlásán, amit az alábbi tábla mutat.

Jelenlegi családi állapot (21.)

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

340

69,4

4

0,8

Elvált

83

16,9

Özvegy

42

8,6

Élettársi viszony

21

4,3

Házas Hajadon

Nincs adat

2

Összesen

492

100

63

Azokban a családokban, ahol az eredeti szülőpár felbomlott, igen magas maradt a csonka családok aránya, vagyis ahol nem pótolta senki az anyának az első gyermeke születésekori férje helyét. A jelenleg nem házas nők 57 százaléka mondta azt, hogy egyedül nevelte fel gyermekét vagy gyermekeit, azonban ha nem az összes nem házast, hanem csak az érvényes választ adókat tekintjük 100 százaléknak, akkor ez az arány 77 százalékra emelkedik.

Gyermekeit egyedül nevelte? (23.)

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Igen

86

76,8

Nem

26

23,2

Nincs adat

38

-

Összesen

150

100

Kis mértékben ugyan, de emelkedett a szülők iskolai végzettsége az első gyermek születése óta. A kérdezettek 12 százaléka, összesen 61 személy tanult tovább. A legnagyobb arányban azok tanultak tovább, akik első gyermekük születésekor még nem végezték el az általános iskolát: összesen 13 ilyen személy volt a megkérdezettek között, és közülük hatnak növekedett az iskolai végzettsége, ez csaknem 50 százalékos arányt jelent. Akiknek gimnazista korukban született gyermekük, azok között csak 17 százalék azok aránya, akik gyermekük születése után főiskolát vagy egyetemet tudtak végezni. A következő tábla az iskolai végzettség jelenlegi megoszlását mutatja.

Jelenlegi iskolai végzettség (22.) Nyolc általánosnál kevesebb

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

7

1,4

Nyolc általános

109

22,2

Szakmunkásképző

112

22,8

Szakközépiskola

88

17,9

Gimnázium

94

19,1

Főiskola

65

13,2

Egyetem

17

3,5

492

100

Összesen

64

A lakásviszonyok tekintetében jelentősnek nevezhető javulás következett be az idősebb korosztály mintájában. A kérdezettek 80 százaléka már nem ugyanabban a lakásban lakik, mint első gyermeke születésekor. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy az első gyermek születésekor még saját vagy házastársuk szüleinél élők önálló lakásba költöztek (ők teszik ki az összes új lakásba költözöttek 45 százalékát).

Ugyanabban a lakásban lakik-e? (25)

Gyakoriság

Százalék

Igen

102

20,8

Nem

388

79,2

Nincs adat

2

Összesen

492

100

Azok között, akik már nem ugyanabban a lakásban élnek, mint első gyermekük születésekor, mindössze 20 százalék azoknak az aránya, akik nem ítélik jobbnak jelenlegi lakáshelyzetüket, ám ezen belül nem egészen 7 százalék, akik szerint rosszabbodott a helyzetük, a többiek szerint nem változott. A többség azonban úgy véli, hogy mostani lakáskörülményei jobbak, mint az első gyermek születése idején voltak.

Jelenlegi lakásviszonyait jobbnak, vagy rosszabbnak ítéli-e? (26.) Gyakoriság Sokkal rosszabb

Százalék

5

1,3

Rosszabb

20

5,2

Ugyanolyan

53

13,8

210

54,5

Sokkal jobb

97

25,2

Nincs adat

3

Összesen

388

Jobb

100

Ezzel ellentétes folyamat játszódott le a jövedelmek megítélésének a tekintetében. Míg az első gyermek születésekori jövedelem megítélésének eloszlása szimmetrikus volt, és a legtöbben nagyjából átlagosnak tartották a jövedelmüket, addig mostanra csökkent a jövedelmüket átlagosnak, valamint az átlagnál jobbnak tartók aránya, ezzel szemben kétszeresére nőtt a mostani

65

jövedelmet az átlagnál valamivel rosszabbnak, és mintegy négyszeresére a sokkal rosszabbnak tartók aránya. Hogyan értékelné az Önök családjának jelenlegi jövedelmi helyzetét a magyar társadalom átlagához képest? (28.) Gyakoriság Sokkal rosszabb

Az érvényes válaszok százalékában

60

12,3

Valamivel rosszabb

145

29,7

Nagyjából átlagos

248

50,8

33

6,8

Sokkal jobb

2

0,4

Nincs adat

4

-

Összesen

492

100

Valamivel jobb

Kisebb mértékben, de szintén lefelé tolódott el a társadalmi önbesorolás eloszlása is. Növekedett az önmagukat az "alsó" és az "alsó közép" csoportokba sorolók száma, a többi kategória esetén pedig csökkenésről beszélhetünk. Jelenlegi társadalmi helyzet (27.) Gyakoriság Alsó

Az érvényes válaszok százalékában

42

8,6

Alsó közép

142

29,2

Közép

283

58,1

18

3,7

Felső

2

0,4

Nincs adat

5

-

Összesen

492

100

Felső közép

Az önbesorolás megváltozásán kívül azt is megvizsgáltuk, hogy érzésük szerint hogyan változott összességében a kérdezettek társadalmi helyzete. A két kérdés egymás ellenőrzésére is szolgál, de nem fedi egymást teljesen: vannak, akik magasabbra sorolták mostani, mint első gyermekük születésekori önmagukat, és közben azt mondták, hogy összességében romlott a társadalmi helyzetük, és ennek az ellenkezője is előfordult. Általában azonban konzekvensnek mondhatjuk a

66

válaszokat: a legtöbben ugyanolyan irányú elmozdulásról vagy el nem mozdulásról számoltak be a közvetlen kérdésben, mint amilyen a két időpontra vonatkozó társadalmi önbesorolás összehasonlításából kiderül. Ennek megfelelően ahogyan ott csak viszonylag kis mértékben növekedett az önmagukat az alsóbb rétegekbe sorolók aránya, úgy ennél a kérdésnél is csak kevéssel vannak többen azok, akik szerint romlott a társadalmi helyzetük, mint azok, akik szerint javult. Összességében hogyan változott a társadalmi helyzete? (24.) Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

42

8,6

Romlott

136

27,9

Nem változott

162

33,2

Javult

132

27

16

3,3

Nincs adat

4

-

Összesen

492

100

Jelentősen romlott

Jelentősen javult

A gyermekekkel és a családdal kapcsolatos attitűdök A gyermekvállalási mintákat, az egy-egy családban konkrétan megvalósuló gyermekszámot feltételezéseink szerint nem csupán a szülőknek a társadalmi rétegződésben elfoglalt helyzete, pozíciója, anyagi és vagyoni körülményeik határozzák meg, hanem azok a nézetek, attitűdök is, amelyek a családi élettel, a gyermekneveléssel, valamint az ezzel járó gondokkal és örömökkel kapcsolatos felfogásukat tükrözik. Ennek egyik része lehet az a családmodell, amely a szülők saját gyermekkori családjára volt jellemző, és amely erősen befolyásolhatja a szülőknek

az

ideális

családméretről,

a

kívánatos

gyermekszámról

alkotott

elképzeléseit. Egy másik részét azonban olyan attitűdök alkotják, amelyek nem vezethetők vissza valamely általános szabály szerint az egyének életének egy-egy meghatározott szakaszára vagy eseményére, hanem a sajátos egyéni életutak alatt szerzett tapasztalatok, benyomások lecsapódásai.

67

Ezeknél az attitűdöknél kialakulásuk nyomon követése helyett fontosabbnak tűnik a jelenlegi állapotok feltérképezése, hiszen ez az, ami a jelenleg potenciális szülőnek tekinthető népességcsoport jövőbeni gyermekvállalási mintáira hatással lehet. Ugyanakkor a már megismert attitűdök megváltoztatására, befolyásolására szükség esetén

kísérletet

lehet

tenni

megfelelő

társadalmi-gazdasági

változások

indukálásával. Az attitűdök alakulásának mérésére egy meglehetősen széles körben használt módszert alkalmaztunk. Olyan állításokat fogalmaztunk meg a családdal és a gyermekneveléssel kapcsolatban, amelyek bizonyos értékítéleteket tükröznek, majd arra kértük válaszolóinkat, hogy értékeljék ezeket az állításokat aszerint, hogy mennyire értenek egyet velük. Az értékelés egy hétfokú skálán történt, amelynek két szélső értéke a teljes elutasítást illetve a teljes egyetértést jelentette, míg a közbülső értékekkel a válaszolók árnyalhatták véleményüket. A válaszolóknak összesen 27 állítást kellett értékelniük (II/1 - II/27). Ezeket az állításokat - témájuk szerint - eredetileg 6 csoportba sorolva fogalmaztuk meg, azonban a kérdőíven véletlenszerű sorrendben szerepeltek. Az alábbiakban az eredeti csoportosítás szerint mutatjuk be az állításokkal való egyetértést. Az első csoportba olyan állítások tartoztak, amelyek a gyermeket mint önmagában való

értéket

mutatják

be.

Feltételezésünk

szerint

a

magyar

fiatalok

értékrendszerében a gyermek és a családi értékek előkelő helyet foglalnak el, így az ország népességének csökkenéséhez hozzájáruló alacsony természetes szaporodást nem a család- és gyermekellenes közvéleményre, hanem egyéb társadalmi, gazdasági jellegű okokra vezethetjük vissza. Ha nem így lenne, akkor a szaporulat növekedéséhez előbb a társadalom értékrendszerének kellene alapvetően megváltoznia. Szerencsére a felmérés tapasztalatai alátámasztják a fenti feltételezést. Az első csoportba tartozó hét állítás közül hatnak az átlagos egyetértési indexe 5 fölötti értékű, ezek közül négynek az átlaga a 6-os értéket is meghaladja. A hét állítás átlagainak az átlaga 5,81, míg ha a legalacsonyabb indexet kihagyjuk, a maradék hat állítás átlaga 6,11. Szöveg

Átlag

N

1. A szülők sok szeretetet kaphatnak gyermekeiktől.

6,51

954

2. A gyermekek születése új értelmet ad az ember életének.

6,48

945

3. A gyermekek felnevelése sok örömöt okoz a fiatal házasoknak.

6,41

948

68 4. Gyermekek nélkül üres az élet.

6,39

957

5. A gyermekek továbbviszik a család nevét.

5,56

949

6. A gyermek támaszt jelent időskorban.

5,30

943

7. Legalább egy fiú kell a családban.

4,05

940

Átlag

5,81

Átlag *

*

6,11

az utolsó állítás indexe nélkül

A hét item közül az első négyben, amelyek a legszorosabban összefüggnek az egyén értékrendszerének gyermekközpontúságával, a nők válaszai szignifikánsan magasabbak a férfiakénál, míg az ötödik és a hetedik állítással a férfiak értettek egyet nagyobb mértékben. A második csoportba tartozó négy állítás azt vizsgálta, hogy a fiatalok mennyire látják

nehéz

feladatnak

általánosságokban

a

gyermeknevelést.

fogalmaztuk

meg

a

Ezekben

gyermekneveléssel

az

állításokban

járó

terheket,

nehézségeket. A tapasztalatok eléggé lehangolóak: ezen állítások elégedettségindexeinek átlaga a legmagasabb a hat csoportátlag közül. Ez azt mutatja, hogy a gyermekorientált

értékrendszer

ellenére

sokan

látják

úgy,

hogy

a

gyermeknevelés túl sok nehézséggel jár, ez pedig a gyermekszám csökkenése irányában hat.

Szöveg

Átlag

N

1. A gyermeket vállaló fiataloknak sokat kell dolgozniuk azért, hogy biztosítsák gyermekük jövőjét

6,65

954

2. A fiataloknak tudatosan végig kell gondolniuk, hogy hány gyermek felnevelésére vállalkozzanak.

6,50

957

6,16

957

4. A fiatal házasoknak sok szülői segítségre van szükségük a gyermeknevelésben.

5,63

951

Átlag

6,24

3. A gyermekek felnevelése sok terhet ró a fiatal házasokra.

A következő csoportba tartozó állítások főként a gyermekvállalással járó anyagi nehézségekre vonatkoznak. A csoport indexátlaga 5,37. A csoport állításai közül azokkal magasabb az egyetértés, amelyek az anyagi nehézségek meglétére

69

vonatkoznak, viszont egyre csökken az egyetértés azokkal az állításokkal, amelyek szerint az anyagi problémák leküzdése előtt nem érdemes gyermeket vállalni. Az az állítás, amelyik ezt a nézetet a legradikálisabb formában fogalmazza meg, mindössze 3,07-es indexátlagot ért el, ami azt mutatja, hogy a válaszolóknak több, mint a fele inkább nem értett egyet az állítással.

Szöveg

Átlag

N

1. A fiataloknak nehéz önerőből megteremteni azt a biztos anyagi hátteret, ami a gyermekek felneveléséhez szükséges

6,44

957

2. A felnőtté váló fiataloknak meg kell tudniuk állni a saját lábukon.

6,09

957

3. A fiataloknak először a saját megélhetésükről kell gondoskodniuk, mielőtt gyermeket vállalnának.

5,80

952

4. A fiataloknak nem érdemes gyermeket vállalniuk, amíg a lakásproblémájuk nem megoldott.

5,46

954

5. A mai világban a gyermekvállalás felelőtlenség

3,07

953

Átlag

5,37

Sajnos szintén elég magas az egyetértés azokkal az állításokkal, amelyek szerint a gyermeket nevelő fiatalok az életvitelükben, szabadidejük felhasználásában, tanulmányaikban lemondásokra, áldozathozatalokra kénytelenek a gyermeknevelés miatt. Más kérdés persze, hogy később, amikor már megszülettek a gyermekek, akkor sokan szívesen vállalják ezeket a terheket, mivel érzésük szerint a gyermekektől kapott szeretet és a gyermeknevelésben lelt öröm kárpótolja őket ezekért a lemondásokért. Az első gyermekvállalás idejét azonban kitolhatja, és így csökkentheti a gyermekszámot az, ha az ilyen jellegű lemondásoktól való félelem visszatartja a potenciális szülőket a gyermekvállalástól.

70

Szöveg

Átlag

N

1. Azoknak a fiataloknak, akik gyermeknevelésre vállalkoznak, sokkal kevesebb lehetőségük van a szabadidejük felhasználását illetően, mint a gyermekteleneknek.

5,84

950

2. A gyermekek vállalása miatt a fiatal házasoknak sok dologról kell lemondaniuk.

5,83

946

3. A gyermekvállalás főként az anyától követel sok áldozatot.

5,72

954

4. Ha felsőfokú tanulmányokat akarnak folytatni, a fiataloknak választaniuk kell a gyermekvállalás és a tanulás között.

5,15

932

Átlag

5,64

Az életmódbeli változásoktól való félelemnél is erősebbnek tűnnek azok a félelmek,

amelyek

a

munkahelyi

előrejutást,

a

karrierépítést

látják

veszélyeztetve a gyermekvállalás által. Főként a nők körében meglehetősen elfogadott az a nézet, hogy a kisgyermekes anyák nehezen találnak munkát, de a többi állítás átlagindexei is 4 fölött maradnak, vagyis többen vannak, akik hajlanak az állításokban megfogalmazott vélemények elfogadására, mint akik nem.

Szöveg

Átlag

N

1. A munkaadók nem szívesen alkalmaznak kisgyermekes anyákat.

6,22

928

2. A korai gyermekvállalás nehezíti a fiatalok pályakezdését.

6,04

955

3. A vezetők nem szeretik a fiatal női munkavállalókat, mert félnek, hogy terhes lesz.

5,91

929

4. A gyermekek vállalása hátráltatja a fiatalokat karrierjük építésében.

4,84

950

Átlag

5,75

Végül az utolsó csoportban három olyan állításról kértük a válaszadók véleményét, amelyek

többé-kevésbé

közvetetten

a

terhességmegszakítással

kapcsolatos

attitűdöket vizsgálták, mivel ezek is befolyásolhatják egy-egy konkrét házaspár gyermekeinek számát. A három állításból kettő szerint nem feltétlenül elvetendő a terhességmegszakítás, míg a harmadik egyértelműen a terhességmegszakítás ellen foglal állást. Ez utóbbi kapta a legalacsonyabb indexet.

71

Szöveg

Átlag

N

1. Nem kívánt terhesség esetén az anya / a szülők joga eldönteni, hogy vállalkoznak-e a gyermek felnevelésére.

6,30

943

2. A már élő gyermek érdekeit kell szem előtt tartani minden további gyermek vállalásakor

5,69

943

Átlag

6,00

3. Az életet már a fogamzás pillanatától tiszteletben kell tartani, és esélyt kell adni minden megfogant magzatnak

5,18

939

A gyermekvállalással kapcsolatos attitűdök vizsgálatának főbb tapasztalatai tehát,

hogy

egyrészt

értékrendszerére

a

erőteljes

magyar család-

társadalom és

fiatal

korosztályának

gyermekközpontúság

jellemző,

ugyanakkor a potenciális szülők számos nehézséggel szembesülnek, vagy úgy érzik, hogy szembesülnének, ha gyermeknevelésre vállalkoznának. Ezek a félelmek természetesen visszatartó erőként jelenhetnek meg a tényleges gyermekvállalásban, ezért a gyermekszám országos szintű növekedéséhez elengedhetetlen, hogy az ilyen irányú félelmek csökkenjenek. Az idősebbek mintájába tartozó válaszadóinkat szintén megkértük, hogy értékeljék ezeket az állításokat, azonban értelemszerűen nem a saját, hanem a mai fiatalok helyzetére vonatkoztatva (33/1 - 33/16). Nem kellett azonban értékelniük az első és az

utolsó

csoportba

tartozó,

vagyis

a

családorientáltságra

és

a

terhességmegszakításra vonatkozó állításokat. Általában

igaz

az,

hogy

az

idősebbek

a

mai

fiatalok

helyzetét

még

kedvezőtlenebbül ítélik meg, mint maguk a fiatalok. A második mintában a fiatalokra váró általános nehézségeket megfogalmazó állításokkal való egyetértés átlaga 6,48, ami 0,24-dal több, mint amennyire a fiatalok egyetértettek ezekkel az állításokkal.

72

Szöveg

Átlag

N

1. A gyermeket vállaló fiataloknak sokat kell dolgozniuk azért, hogy biztosítsák gyermekük jövőjét

6,76

486

2. A fiataloknak tudatosan végig kell gondolniuk, hogy hány gyermek felnevelésére vállalkozzanak.

6,48

486

3. A fiatal házasoknak sok szülői segítségre van szükségük a gyermeknevelésben.

6,40

487

4. A gyermekek felnevelése sok terhet ró a fiatal házasokra.

6,28

485

Átlag

6,48

A gyermekvállalásból eredő, illetve azzal együtt járó anyagi nehézségekkel kapcsolatban még nagyobb a különbség a fiatalok és az idősek megítélése között. Míg a fiatalok átlagos egyetértés-indexe 5,37 volt az ilyen nehézségeket megfogalmazó állításoknál, addig az idősebb mintában ez az átlag 5,90. Igaz, a fiataloknál szerepelt az állítások közt még egy, amelyik a legalacsonyabb egyetértésindexet kapta; ennek kihagyása esetén az első minta megfelelő átlaga 5,95 lenne, vagyis ebben az esetben nagyjából megegyezik a két minta megítélése ezeket az állításokat illetően.

Szöveg

Átlag

N

1. A fiataloknak nehéz önerőből megteremteni azt a biztos anyagi hátteret, ami a gyermekek felneveléséhez szükséges

6,60

486

2. A fiataloknak először a saját megélhetésükről kell gondoskodniuk, mielőtt gyermeket vállalnának.

6,01

483

3. A felnőtté váló fiataloknak meg kell tudniuk állni a saját lábukon.

5,83

480

4. A fiataloknak nem érdemes gyermeket vállalniuk, amíg a lakásproblémájuk nem megoldott.

5,14

483

Átlag

5,90

Valamivel jobban féltik az idősebbek a mai fiatalokat az életmódbeli változásoktól is, mint amennyire maguk a fiatalok félnek ezektől. Náluk 5,64 volt az indexátlaga azoknak az állításoknak, amelyek a gyermekvállalásnak a szabadidőre, a tanulmányokra vonatkozó negatív hatásait illetve az ezzel járó lemondásokat fogalmazták meg; az idősebbek átlagosan ennél jobban egyetértenek ezekkel az állításokkal.

Szöveg

Átlag

N

73 1. Azoknak a fiataloknak, akik gyermeknevelésre vállalkoznak, sokkal kevesebb lehetőségük van a szabadidejük felhasználását illetően, mint a gyermekteleneknek.

6,10

483

2. A gyermekek vállalása miatt a fiatal házasoknak sok dologról kell lemondaniuk.

6,03

486

3. A gyermekvállalás főként az anyától követel sok áldozatot.

6,00

485

4. Ha felsőfokú tanulmányokat akarnak folytatni, a fiataloknak választaniuk kell a gyermekvállalás és a tanulás között.

5,57

477

Átlag

5,93

Végül a fiatalok gyermekvállalásának a karrierjükre, munkaerőpiaci esélyeikre gyakorolt hatását is negatívabban ítélik meg az idősebbek, mint a fiatalok. A fiataloknál 5,75 volt az ebbe a csoportba tartozó állítások indexeinek átlaga, az idősebbek viszont átlagosan 6,08-as szinten értettek egyet ezekkel az állításokkal a 7-es skálán.

Szöveg

Átlag

N

1. A korai gyermekvállalás nehezíti a fiatalok pályakezdését.

6,38

486

2. A munkaadók nem szívesen alkalmaznak kisgyermekes anyákat.

6,22

478

3. A vezetők nem szeretik a fiatal női munkavállalókat, mert félnek, hogy terhes lesz.

6,11

478

4. A gyermekek vállalása hátráltatja a fiatalokat karrierjük építésében.

5,60

480

Átlag

6,08

Habár az ország népességének alakulásában az idősebb korosztály közvetlenül már nem játszik produktív szerepet, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha ők ennyire negatívan ítélik meg a fiatalok helyzetét. Minthogy ez a korosztály alkotja a mostani potenciális szülőknek a szüleit, az ő véleményük nyilvánvalóan hatással van gyermekeik véleményére is. A családalapítás előtt álló, vagy már önálló, de még kevés gyermekes családdal rendelkező fiatalok könnyen kaphatnak olyan tanácsot szüleiktől, amely óva inti őket az elhamarkodott gyermekvállalástól.

A gyermekszám növekedését célzó intézkedéseknek mindezek fényében

74

olyanoknak kell lenniük, amelyek nem csak a fiatalokat, hanem lehetőleg az idősebb korosztályt is meggyőzik arról, hogy a gyermeket nevelő fiatalok nem kerülnek hátrányos helyzetbe gyermektelen kortársaikkal szemben.

Gyermekvállalási tervek A gyermekvállalási terveket illetően kutatásunkban nem csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy hány gyermeket szeretne valaki, hanem arra is, hogy ezt milyen tényezők milyen irányban befolyásolják, valamint arra, hogy mi az, ami feltehetőleg meg is valósul a családalapítás elején álló fiatalok terveiből. E két kérdés vizsgálatánál a két minta adatainak felhasználása különválik. A fiatalabb mintánál elsősorban

a

tervekre

tudunk

koncentrálni.

A

második

minta

esetében

feltételezhetjük, hogy ennek tagjai már nem fognak több gyermeket szülni (a termékenység statisztikai korhatára 40 év), így gyermekeik jelenlegi számát a végleges gyermekszámnak tekinthetjük. Az ő esetükben így azt vizsgálhatjuk, hogy a különböző társadalmi tényezők hogyan hatottak a tényleges gyermekszámra. Az alábbiakban először a fiatalabb minta adatait ismertetjük. A felmérés idején a megkérdezettek több, mint felének volt már gyermeke. Összesen csak 8 százalék azonban a 3 vagy több gyermekesek aránya; a többségnek csak 1 vagy 2 gyermeke van.

Gyermekszám (TGY1SZ -TGY6SZ)

Gyakoriság

Százalék

0

450

46,1

1

220

22,5

2

228

23,3

3

60

6,1

4 vagy több

19

1,9

Összesen

977

100

Természetesen a gyermekek száma erősen összefügg az életkorral. A 20-24 év közöttiek körében a gyermektelenek aránya még 77 százalék, ezután ez az arány az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. Az egy gyermekesek aránya 30-34 éves korúak csoportjában a legmagasabb, míg két gyermeke a 35-39 év

75

közöttieknek van a legnagyobb arányban. Mindez a gyermekszülési életkor kitolódására utal, hiszen a 35 év fölöttiek között van a legnagyobb valószínűsége annak, hogy valakinek két gyermeke legyen; még inkább igaz ez 3 vagy több gyermekre. Mindennek következtében, különösen a nőknél, erősen csökken annak az esélye, hogy valakinek élete folyamán 3 vagy több gyermeke szülessen, hiszen 35 év fölött már egyre kevésbé valószínű, hogy valakinek gyermeke szülessen, függetlenül attól, hogy addig hány gyermeke született. A gyermekszám megoszlása az életkor szerint, százalékban Gyermekek száma

20-24

25-29

30-34

35-39

0

76,6

48

27,1

17,5

1

15,5

25,4

31

19,6

2

5,6

20,7

31,9

45

3

2,3

5,1

7,4

12,2

4 vagy több

-

0,8

2,6

5,8

Összesen

100

100

100

100

(N)

303

256

229

189

Azoktól, akiknek még nincsen gyermekük, azt is megkérdeztük, hogy a későbbiekben szeretnének-e gyermeket. Az érvényes választ adók 95 százaléka, 376 személy válaszolt igennel a kérdésre; ez összhangban van a vizsgált korosztály értékrendszerének gyermekorientáltságára vonatkozó korábbi megállapításunkkal. Összesen 19 megkérdezett mondta azt, hogy egyáltalán nem szeretne gyereket. Közülük heten nem adtak értékelhető választ arra a kérdésre, hogy miért zárkóznak el a gyermekvállalás elől. A maradék 12 személyből nyolcan valamiképpen a szükséges feltételek hiányával (lakás, anyagi helyzet) indokolták nemleges válaszukat, az egyéb válaszok között az egészségügyi indokok szerepeltek, illetve volt olyan megkérdezett is, aki már idősnek érezte magát ahhoz, hogy gyermeket vállaljon. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mennyi az ideális gyermekszám egy családban, a legtöbben (65%) a két gyermekes családmodellt jelölték meg. Az egykés családokra szavazók aránya meglehetősen alacsony (nem egészen 7%). 26 százalék szerint a háromgyermekes család az ideális, és csaknem 2 százalék

76

gondolja úgy, hogy négy gyerek kell egy családba. Az öt vagy annál több gyermeket ideálisnak tartók aránya nem éri el az 1 százalékot. Ez az eloszlás valamivel eltolódik az alacsonyabb gyermekszám irányába akkor, ha nem azt kérdezzük, hogy mennyi az ideális gyermekszám, hanem azt, hogy személyesen hány gyereket szeretne valaki. Itt az 1 és 2 gyereket akarók aránya magasabb, mint ahányan az 1 és 2 gyerekes családot ideálisnak tartották, viszont csökken (26%-ról 19%-ra) azok aránya, akik 3 gyermeket szeretnének. Érdekes módon valamivel többen szeretnének négy gyereket, mint ahányan ezt ideálisnak tartják; ők ezt általában azzal indokolják, hogy szeretik a nagy családot és a sok gyereket, annak ellenére, hogy tudják, nem ez az ideális családméret. Az ideálisnak tartott és a kívánt gyermekszám Mennyi az ideális gyerekszám? (III/1.)

Ön hány gyermeket szeretne? (III/5)

Gyakoriság

%

Gyakoriság

%

1

61

6,5

119

14,1

2

608

64,5

529

62,8

3

249

26,4

159

18,9

4

17

1,8

28

3,3

8

0,8

7

0,8

943

100

842

100

5 vagy több Összesen

A két kérdést együttesen vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb esetben a kívánt gyermekszám megegyezik az ideálisnak tartott gyerekszámmal. Ahol viszont ez nem így van, ott több, mint háromszor annyian vannak azok, akik kevesebb gyermeket szeretnének az általuk ideálisnak vélt gyermekszámnál, mint azok, akik többet.

Az ideálisnak tartott és a saját tervezett gyermekszám viszonya

Tervezett < ideális

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

158

19

77 Tervezett = ideális

624

74,9

Tervezett > ideális

51

6,1 *

Nem tudja, nem válaszolt

144

Összesen

977

100

*

A viszonylag magas arányú adathiány oka, hogy az együttes eloszlásban mindazok adathiányként jelennek meg, akik akár az egyik, akár a másik kérdésre nem értékelhető választ adtak.

Arra a kérdésre, hogy miért szeretnének több gyermeket, mint ahányat ideálisnak tartanak, az ebbe a csoportba tartozó 51 megkérdezett közül 34-en adtak értékelhető feleletet.

Ebből

18-an

saját

gyermekközpontúságukkal,

családszeretetükkel

indokolták válaszaikat. Hatan voltak, akik nem terveztek ugyan többet az ideálisnál, de úgy hozta a sors, hogy mégis több gyermekük született; ezenkívül öten voltak, akiknek már van annyi gyermekük, amennyit ideálisnak gondolnak, de mind egyneműre sikerültek, ezért szeretnének még egyszer próbálkozni, hogy legyen egy ellenkező nemű gyermekük is. (A kérdést nyitottan tettük fel, a válaszokat utólag kódoltuk. A másik csoportban, ahol a tervezett gyermekszám alacsonyabb az ideálisnak tartottnál, az indokok eloszlása még ennél is jobban egyfajta válasz irányába húz. Az érvényes választ adó 125 megkérdezettből 109-en közvetlenül anyagi jellegű problémákat (alacsony jövedelem, lakáshelyzet megoldatlansága stb.) jelöltek meg, amik miatt nem vállalhatnak annyi gyermeket, amennyit szeretnének; ez az érvényes válaszoknak csaknem 90 százaléka. A többi válasz között a családi okok és az egészségügyi problémák mellett szerepeltek még a munkahellyel kapcsolatos problémák is: a nők nem mernek újból szülési szabadságra menni, mert nem akarják elveszíteni munkahelyüket, illetve férfiak és nők között egyaránt előfordul, hogy a több gyermek vállalása túl sok időt rabolna el tőlük, és hátráltatná őket karrierjük építésében.

Azoktól, akiknek még nincsen gyerekük, de szeretnének, azt is megkérdeztük, hogy hány éves korukban szeretnék, hogy első gyermekük megszülessen. A válaszok tekintetében szignifikáns eltérés mutatkozik a férfiak és a nők között. A még gyermektelen férfiak átlagosan 29,4 éves korukra szeretnék első gyermekük megszületését, a nőknél ez az érték 27,7 év. Hasonló eltérést kapunk, ha átlag

78

helyett a korcsoportonkénti megoszlást vizsgáljuk: a nőknek több, mint 70 százaléka még 29 éves kora előtt szeretné, hogy első gyermeke megszülessen, míg a férfiaknál ez az arány csak 54%. Hány éves korában szeretné, hogy első gyermeke megszülessen? (III/8). (válaszok korcsoportonkénti megoszlása nemek szerint, százalékban)

Férfiak

Nők

24 v. kevesebb

3,9

9,3

25-29

50

62,8

30-34

34,9

20,9

35-39

7,9

7

40 v. több

3,3

Összesen

100

100

(N)

152

129

Következő kérdésünket azoknak tettük fel, akiknél a tervezett gyermekek száma még elmaradt az eddig megszületett gyermekek számától, vagyis még terveznek további gyermek(ek)et. Tőlük azt kérdeztük, hogy hány éves korukban szeretnék, hogy utolsó gyermekük megszülessen. Az erre adott válaszokban ismét statisztikailag jelentősnek mondható eltérés tapasztalható a férfiak és a nők között; a férfiak valamivel hajlamosabbak az utolsó gyermek születését idősebb korukra tervezni, míg a nők 67 százaléka legkésőbb 34 éves korára szeretné befejezni az aktív termékenységi korszakát, és mindössze 5 százalékuk tervezi úgy, hogy 40 éves kora fölött még gyermeket fog szülni. A válaszok átlagában szintén különböznek egymástól a nők és a férfiak: a nők átlagosan 31,6, a férfiak 33,4 éves korukra szeretnék időzíteni utolsó gyermeküket. Elgondolkodtató,

hogy

mindkét

nembeli

válaszadók

termékenységi

periódusokat átlagosan 4 évre tervezik. Ez alatt az időtartam alatt 2 gyermek hozható világra egészséges körülmények között. Az első gyermek vállalásának késői kezdete egyértelműen társadalmi (karrier, oktatás, stb.) és nem fiziológiai okokra vezethető vissza. A három gyermekes családmodell elterjedéséhez tehát a termékenységi időszak megnyújtására van

79

szükség, kívánatosan a korábbi gyermekvállalót támogató intézkedések életbeléptetésével. Ha ezt a minőségi gyermekszám növekedésével együtt szeretnénk elérni akkor az előrehozott gyermekvállalásnak sem az oktatást sem a karrierépítést nem szabad gátolnia. Hány éves korában szeretné, hogy utolsó gyermeke megszülessen? (III/9.) (válaszok korcsoportonkénti megoszlása nemek szerint, százalékban)

24 v. kevesebb 25-29 30-34 35-39 40 v. több Összesen (N)

Férfiak 19 37,3 25,4 18,3 100 126

Nők 2,4 26 38,6 27,6 5,5 100 127

Végezetül a gyermekvállalási tervekkel kapcsolatban minden válaszadónktól megkérdeztük, hogy milyen feltételek lennének szükségesek ahhoz, hogy további gyermekeket vállaljanak. Itt ötféle válaszlehetőséget soroltunk fel, amelyek közül a válaszadók többet is kiválaszthattak, illetve volt egy "egyéb" lehetőség is, ahol nyitott válasz formájában említhettek olyan feltételeket, amelyek a felsorolásból kimaradtak. A kérdésre 200-an nem válaszoltak, vagy nem adtak értékelhető választ. Csaknem mindegyik érvényesen válaszolónak magasabb jövedelemre lenne szüksége a további gyermekvállaláshoz, és a megkérdezettek több mint fele bejelölte a jobb lakásviszonyokat, illetve a magasabb pénzbeni támogatásokat. Kevesebb, mint 25 százalék viszont a nem pénzbeni támogatásokat igénylők aránya, és mindössze 12 százalék tartana szükségesnek különféle szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítenék a gyermeknevelést. Milyen feltételek megléte szükséges ahhoz, hogy (további) gyermek(ek)et vállaljon? (III/10.) Gyakoriság

Százalék*

Magasabb jövedelem

701

90,2

Jobb lakásviszonyok

491

63,2

Nagyobb pénzbeni támogatások

432

55,6

Több nem pénzbeni támogatás

172

22,1

94

12,1

Szolgáltatások

80 Egyéb

45

5,8

*

Az érvényes választ adók százalékában

Az egyéb választ adók közül 16 megkérdezettnek nincsen partnere, ezért nem tud pillanatnyilag gyermeket vállalni. A többiek közül tizenötnek biztos munkahelyre, megélhetésre lenne szüksége, heten egészségügyi okokból nem vállalhatnak többet. Előfordult a válaszok közt olyan is, akinek szabadabb időbeosztásra, alacsonyabb munkaidőre lenne szüksége, és többen említették a kedvezményes lakáshiteleket, amelynek jelenlegi rendszerében életkoruk miatt már nem részesülhetnek, ezért szükségesnek látják, hogy a 35 év felettiek is kaphassanak hitelt.

A tervezett és a megvalósult gyermekszám az idősebb mintában A második mintában, mivel a gyermekvállalással kapcsolatos tapasztalatra voltunk kíváncsiak, a kérdőív elején szűrőkérdést alkalmaztunk, hogy csak olyan személyek kerüljenek a mintába, akiknek legalább egy gyermekük született. A mintában ennek megfelelően a gyermekszám minimuma 1. A kérdezettek gyermekszám szerinti megoszlását mutatja az alábbi tábla: Gyermekek száma (2.) 1 2 3 4 5 6

Gyakoriság 124 270 72 15 5 6

Százalék 25,2 54,9 14,6 3,0 1,0 1,2

Jól látható, hogy a mai potenciális szülőknél egy generációval idősebb korcsoportban a kétgyermekes családmodell volt a legelterjedtebb, míg a második leggyakoribb típus az egygyermekes család volt. Ennek a korosztálynak 80 százaléka e két típus valamelyikébe tartozott szülőként, ez pedig nyilvánvalóan negatív hatással volt az ország szaporodási rátájára. A megvalósult gyermekszám mellett érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy a kérdezettek hány gyermeket terveztek első gyermekük születése előtt, valamint, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a tervezett és megvalósult gyermekszám. A

81

tervezett gyermekszámot illetően azt láthatjuk, hogy a kétgyermekes családmodell még inkább elterjedt volt, mint a megvalósult gyermekszám tekintetében. Az egyilletve a kétgyermekes modell előfordulási gyakoriságának összege azonban megegyezik a tervezett és a megvalósult gyermekszámra vonatkozó kérdésekben, így a tervezett gyermekek számát tekintve az egygyermekes modell elterjedtsége elmarad a megvalósult gyermekszámbeli értékhez képest. Ezzel ellentétesen változott a háromgyermekes családmodell: azok, akik három gyermeket szerettek volna, többen vannak, mint azok, akiknek végül tényleg három gyermekük lett.

Tervezett gyerekszám (30.)

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

0

4

0,9

1

44

9,4

2

326

69,4

3

85

18,1

4

5

1,1

5

4

0,9

6 v. több

2

0,4

22

-

492

100

Nem tudja, nem válaszolt Összesen

Amint az eddigiek alapján logikusan várható, a tervezett és a megvalósult gyermekszámot együttesen vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy - mivel mindkét esetben a kétgyermekes modell volt a leggyakoribb - a legnagyobb csoportot azok a szülők alkotják, akiknek éppen annyi gyermekük született, ahányat szerettek volna, a következő, szintén elég nagy csoportot viszont azok, akiknél a megvalósult gyermekszám kisebb, mint a tervezett. Végül a legkevesebben vannak azok, akik a tervezettnél több gyermeket szültek.

A tervezett és a megvalósult gyermekszám viszonya

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Tervezett < tényleges

85

18,1

Tervezett = tényleges

252

53,6

Tervezett > tényleges

133

28,3

Adathiány

22

-

Összesen

492

100

82

A két minta által reprezentált két korosztály gondolkodása és problémái közötti különbségeket jól szemlélteti az a kérdés, amelyet a második mintában a tervezettnél alacsonyabb tényleges gyermekszámú szülőknek tettünk fel (az első mintában az ideálisnak tartott és a tervezett gyermekszámot hasonlítottuk össze hasonló módon). Míg az első mintában azt kérdeztük, hogy miért terveznek kevesebb gyermeket, mint amennyit ideálisnak tartanának, itt arra voltunk kíváncsiak, hogy miért született kevesebb, mint ahányat terveztek. Mindkét csoportban az anyagi gondok szerepeltek az indokok között a legnagyobb gyakorisággal, azonban míg az első mintában ezen belül is nagy súlya volt a lakásproblémáknak, az idősebb csoportban ez jóval elmarad az egyéb jellegű anyagi problémák mögött, vagyis a lakáshelyzet megoldása a mai fiatalok számára sokkal nagyobb nehézséget jelent, mint az idősebb generációnak jelentett. A két generációnál egyaránt megjelennek az indokok között az egészségügyi problémák és a családi okok is, viszont a második mintában az elsőhöz képest elhanyagolható a munkahelyi és a karrierépítési okok említése.

83

Miért született kevesebb? (31.) Anyagi problémák

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

41

33,9

Lakásproblémák

7

5,8

Karrier

1

0,8

Tanulás

2

1,7

Családi problémák

25

20,7

Egészségügyi problémák

37

30,6

8

6,6

Adathiány

12

-

Összesen

133

100

Egyéb

A nyolc "egyéb" választ adó megkérdezett közül öten nem adtak értékelhető szóbeli feleletet a kérdésre, így statisztikai szempontból a maradék három felelet feldolgozásának nem látjuk értelmét. Az a jelenség, hogy a fiatal korosztály bizonyos problémákat sokkal gyakrabban említ, mint az idősebbek a saját fiatalkorukra vonatkoztatva, valamiképpen az idősebbeknek a mai fiatalok helyzetéről való gondolkodásában is leképeződik. Úgy tűnik, az idősebb korosztály meglehetősen kedvezőtlenül ítéli meg a családalapítás előtt álló fiatalok helyzetét, és esetleg még több nehézséget látnak a fiatalok előtt tornyosulni, mint maguk a fiatalok. Az idősebb mintába tartozó válaszadóink döntő többsége szerint a mai fiatalok rosszabb helyzetben vannak, mint ők voltak első gyermekük megszületése előtt.

A mai fiatalok jobb vagy rosszabb helyzetben vannak? (32.)

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

Sokkal rosszabb

236

49,8

Valamivel rosszabb

149

31,4

Ugyanolyan

62

13,1

Valamivel jobb

23

4,9

Sokkal jobb

4

0,8

Nincs válasz

18

-

492

100

Összesen

84

A gyermekszámot befolyásoló társadalmi tényezők Miután külön-külön már megismertük a kérdezettek társadalmi helyzetét és a gyermekvállalásra vonatkozó terveit, illetve az idősebbek mintájánál a megvalósult gyermekszámot, meg kell vizsgálnunk ezeknek az együttes eloszlását is. Ennek célja, hogy megállapíthassuk, vannak-e olyan társadalmi csoportok, amelyekben a tervezett, illetve az idősebb mintában a megvalósult gyermekszám eloszlása jelentősen eltér a teljes populációbeli eloszlásoktól. Ha ugyanis a potenciális szülők között jól körülhatárolható csoportok vannak, amelyekben az átlagosnál nagyobb arányban fordul elő alacsony tervezett gyermekszám, akkor a gyermekszám emelését célzó intézkedéseknek figyelembe kell venniük, hogy ezeket a csoportokat célirányosan támogatni kell annak érdekében, hogy több gyermeket tudjanak vállalni. A társadalmi - gazdasági helyzetet és a mobilitást felmérő független változók, és az ideálisnak tartott illetve a tervezett gyermekszám kapcsolatáról az első minta adatain khí-négyzet próbákat32 végeztünk. Ezek alapján a független változók között 15 olyan található, amelyik a tervezett vagy az ideálisnak tartott gyermekszám közül legalább az egyikkel szignifikáns összefüggést mutatott a szokásos 5 százalékos elsőfajú hibavalószínűség mellett. A gyermekszám a társadalmi helyzetet vizsgáló további kérdésektől függetlennek bizonyult, ezért az alábbiakban ezzel a 15 kérdéssel foglalkozunk részletesen. A következő táblázat a függő és független változók közötti összefüggések szignifikanciaszintját mutatja.

32

A khí-négyzet próba során a változók között teljes függetlenséget feltételezünk, és azt nézzük, hogy a függetlenség teljesülése esetén mekkora valószínűséggel kapnánk pusztán mintavételi hiba eredményeként a függetlentől a mintában tapasztalt mértékben eltérő eloszlást. Amennyiben ez a valószínűség kicsi, úgy a függetlenség hipotézisét elutasítjuk.

85

Az ideálisnak tartott és a tervezett gyermekszámot befolyásoló tényezők hatásainak szignifikanciaszintje Ideális Tervezett gyermekszám gyermekszám Régió

-

0,010

Kérdezett neme

-

0,034

Iskolai végzettség

0,000

0,035

Foglalkozás a tevékenység típusa szerint

0,001

-

Házastárs foglalkozása beosztás szerint

-

0,015

Társadalmi önbesorolás

0,006

-

Egy főre jutó jövedelem

0,008

-

Vagyoni helyzet

0,000

0,018

Jövedelem megítélése aszerint, hogy mire elég

0,034

-

Jövedelem megítélése az átlaghoz képest

0,031

0,047

-

0,007

0,000

0,000

-

0,006

0,039

-

-

0,037

Lakáshasználat jogcíme Együttélők száma Lakás területe Lakás komfortfokozata Szülők társadalmi helyzete a kérdezett gyermekkorában

A

lakóhely

régiója

az

ideális

gyermekszámmal

nem,

csak

a

tervezett

gyermekszámmal mutatott összefüggést. Igaz ugyan, hogy mindegyik régióban a kétgyermekes

családmodell

a

legelfogadottabb,

azonban

az

arányokban

különbségek tapasztalhatók az egyes régiók között. A kétgyermekes modell elfogadottsága Budapest kivételével mindenhol 50% fölött van, országos átlagban 59 százalék a két gyermeket tervezők aránya (Észak-Magyarországon a legmagasabb, 68%), míg Budapesten csak 48%. Ezzel szemben Budapesten a legmagasabb a három vagy több gyermeket tervezők aránya (34%, szemben az országos átlagban 28 százalékos aránnyal). Az egygyermekes modell elfogadottsága átlagosan 13 százalék, ettől Dél-Dunántúl mutatja a legnagyobb eltérést, ahol a kérdezettek 21 százaléka tervez csak egy gyermeket.

86

Szintén csak a tervezett gyermekszámmal mutat összefüggést a kérdezettek neme. Az ideálisnak tartott gyermekszám megoszlása azonos a férfiak és a nők között, ami azt fejezi ki, hogy a családhoz, a gyermekvállaláshoz való viszonyulásuk elvben azonos, attitűdjeik hasonlóak. Ugyanakkor a gyermekvállalás terheit természetszerűleg

a

nők

viselik

nagyobb

mértékben.

Emiatt

a

tervezett

gyermekszám tekintetében már eltérnek válaszaik a férfiakéitól. A nők kevesebb gyereket terveznek, közöttük 6 százalékponttal magasabb a csak egy gyermeket tervezők aránya (a férfiaknál 10, a nőknél 16 százalék), míg három vagy több gyermeket a nőknek csak 26 százaléka szeretne, szemben a férfiak 31 százalékos arányával. Az iskolai végzettség a tervezett és az ideálisnak tartott gyermekszámra egyaránt sziginfikáns hatást gyakorol, ám ez a hatás csak az ideális gyermekszám tekintetében nevezhető lineárisnak (vagyis hogy magasabb iskolai végzettség magasabb ideálisnak tartott gyermekszámot eredményez), ám a linearitás mértéke itt is elég alacsony: az ezt mérő Gamma-statisztika33 értéke az iskolai végzettség és az ideális gyermekszám összefüggésében 0,13, míg a tervezett gyermekszám esetében csak 0,008. Az ideális gyermekszám esetében annyiban valóban megfigyelhetjük az összefüggés linearitását, hogy a háromnál több gyermeket ideálisnak tartók aránya az egyes iskolai végzettségi csoportokban a szakmunkásképzőtől fölfelé növekszik, míg az egy gyermeket ideálisnak tartóké folyamatosan csökken, csak a gimnáziumi végzettségűek körében találunk kiugrást ebből a tendenciából. A tervezett gyermekszám tekintetében a kettő és a három vagy több gyermeket tervezők arányában esetében figyelhetünk meg részben lineáris trendet: a szakközépiskolától fölfelé az iskolai végzettség növekedésével egyre csökken a két gyermeket tervezők aránya, míg a három vagy több gyermeket tervezőké folyamatosan növekszik.

33

A Gamma a legalább ordinális mérési szintű változók közötti összefüggés linearitásának a mérőszáma, értéke -1 és 1 között lehet: nagysága az összefüggés erősségét méri, előjele pedig az összefüggés irányát mutatja.

87

Az ideális gyermekszám és az iskolai végzettség kapcsolata Ideális gyermekszám 1

2

16,7

25

58,3

100

12

Nyolc általános

8,4

62,2

29,4

100

119

Szakmunkásképző

5,2

69,4

25,4

100

291

Szakközépiskola

4,3

70,4

25,3

100

233

Gimnázium

9,4

54,1

36,5

100

170

Főiskola

5,2

51,5

43,3

100

97

Egyetem

2,4

46,3

51,2

100

41

Átlag

6,1

62,7

31,2

N=

59

604

300

Nyolc általánosnál kevesebb

3 v. több Összesen

N=

963

A tervezett gyermekszám és az iskolai végzettség kapcsolata Tervezett gyermekszám 1

2

3 v. több Összesen

N=

Nyolc általánosnál kevesebb

33,3

55,6

11,1

100

9

Nyolc általános

10,4

59,4

30,2

100

106

Szakmunkásképző

11,3

58,9

29,8

100

265

Szakközépiskola

13,7

65,8

20,5

100

219

Gimnázium

15,3

55,8

28,8

100

163

Főiskola

15,6

54,2

30,2

100

96

Egyetem

9,8

41,5

48,8

100

41

Átlag

13,1

58,7

28,1

N=

118

528

253

899

Ha egyértelmű linearitásról nem is beszélhetünk, annyi mindenképpen világos, hogy a felsőfokú végzettségűek között a legmagasabb a 3 vagy több gyermeket ideálisnak tartók, vagy ennyit tervezők aránya. Ennek fényében a gyermekszám és így a természetes szaporodási ráta országos szintű növelésében fontos tényező lehet a fiatalok továbbtanulásának támogatása. Ebből a szempontból külön figyelmet érdemelnek azok a fiatal szülők, akik már felsőfokű tanulmányaik

88

végzése közben vállalkoznának a gyermeknevelésre, ha nem kellene attól tartaniuk, hogy a gyermeknevelés terhei mellett nem fogják tudni egyidejűleg tanulmányi kötelezettségeiket is teljesíteni. A tervezett gyermekszámmal nem, csak az ideálisnak tartott gyermekszámmal mutat szoros összefüggést a kérdezettek foglalkozása a végzett tevékenység szerint. Ez jórészt abból adódik, hogy a kvalifikált szellemi tevékenységet végzőknek több, mint fele (51,8%) három vagy annál több gyermeket tart ideálisnak, míg a többi foglalkozási csoportban ez az arány nem haladja meg a 30 százalékot. Azonban a tervezett gyermekszám tekintetében a kvalifikált szellemi munkát végzők esetében is csak 37 százalék a három vagy több gyermeket tervezők aránya, vagyis az ebbe a csoportba tartozó válaszadók legalább egyharmada úgy gondolja, hogy nem fogja megvalósítani azt a gyermekszámot, amit különben ideálisnak tartana. A munka és az iskolai végzettség hatása azonos irányú: a magas végzettségűek, illetve a magas végzettséget igénylő munkát végzők között a legmagasabb a három vagy több gyermeket ideálisnak tartók illetve tervezők aránya. Eszerint a termékenységet növelni célzó intézkedések egyik lehetséges iránya, hogy ezeket

a

csoportokat

segítik

hozzá

a

magasabb

gyermekszám

megvalósításához, amihez egyébként megvan a hajlandóságuk; egy másik lehetséges irány, hogy a több gyermek vállalására kevesebb hajlandóságot mutató csoportokban kell valamilyen támogatási rendszerrel, kedvezményekkel stb. növelni a magasabb gyermekszámra való hajlandóságot. Érdekes összefüggés, hogy a házastárs beosztása is szignifikáns hatással van a tervezett gyermekszámra. A kérdést közelebbről megvizsgálva azt láthatjuk, hogy a férfiak között ez az összefüggés eltűnik, míg csak a nők között vizsgálva erősödik. (A linearitást mérő Gamma statisztika értéke az egész populációban 0,24, csak a nőkre kiszámítva pedig 0,36-ra nő.) Azoknak a nőknek, akiknek középvezető a férje, csaknem kétszer akkora hányada tervez három vagy több gyermeket, mint akiknek beosztott, és az arány még magasabb azok között, akiknek a férje felsővezető. Ez abból adódik, hogy a magyar családmodell ugyan kétkeresős, de a család társadalmi pozícióját a férfi státusza határozza meg. A két gyermeket tervező nők aránya az egyes csoportok között ezzel ellentétes irányban változik. A házas/élettárs beosztása és a tervezett gyermekszám kapcsolata nők között

89

1

2

Felsővezető

15,8

26,3

57,9

100

19

Középvezető

8,8

47,1

44,1

100

34

Beosztott

14,2

61,9

23,9

100

197

Átlag

13,6

57,2

29,2

34

143

73

N=

3 v, több Összesen

N=

250

Szintén pozitív összefüggést mutat az ideálisnak tartott gyermekszámmal a kérdezettek társadalmi önbesorolása. Ez az összefüggés azonban csalóka: nagyrészt abból adódik, hogy összesen 2 személy sorolta magát a legfelső társadalmi rétegbe, és ők mindketten 3 vagy több gyermeket tartanak ideálisnak, ezért körükben ez az arány 100 százalék. Ugyanakkor a 3 vagy több gyermeket ideálisnak tartók aránya az önmagukat a "felső közép" kategóriába sorolók között 41 százalék, a "középosztálybeli" kategóriában 28 százalék, míg az "alsó" és az "alsó közép" kategóriában 33 százalék. A legmagasabb arány tehát a "felső közép" kategóriában tapasztalható, ez a csoport viszont az egész mintán belül csak 5 százalékot tesz ki. Ennek értelmezésénél fontos figyelembe vennünk, hogy itt nem a tényleges társadalmi réteghelyzetről, hanem az önbesorolásról van szó. Az életkörülmények általános, széles körű javulása és ezzel összefüggésben a népesség általános közérzetének a javulása feltehetően növelné azoknak a számát, akik hajlandóak lennének önmagukat a "felső közép" kategóriába tartozónak

minősíteni;

a

referenciacsoportok

megváltozásával

ugyanakkor

számítani lehet az attitűdök megváltozására és az új referenciacsoportok attitűdjeinek

átvételére

is.

Ez

adott

esetben

jelentheti

a

magasabb

gyermekszámmal szembeni pozitív attitűdök átvételét is. Az egy főre jutó nettó havi jövedelem és az ideális gyermekszám kapcsolata szintén szignifikánsnak bizonyul az 5 százalékos elsőfajú hibavalószínűség mellett, azonban az összefüggés csupán kategoriálisnak mondható, a változók mérési szintjének megfelelő

tendenciaszerű

összefüggés

nem

állapítható

meg.

A

jövedelmi

kategóriákban fölfelé haladva hol csökken, hol nő azoknak az aránya, akik három vagy több gyermeket tartanának ideálisnak. Ugyanígy váltakozik az egy illetve a két gyermeket ideálisnak tartók aránya is. A kategoriális összefüggés azonban a magasabb mérési szintű változókra nézve nem tartalmaz értelmezhető információt. A

90

tervezett gyermekszám és a jövedelem tekintetében még ez a kategoriális összefüggés is eltűnik. Ennél erősebb trendhatás figyelhető meg a vagyoni helyzet és az ideális illetve tervezett gyermekszám összefüggésében. A vagyoni helyzetet mérő itemekből összeállított skálától statisztikai értelemben a két függő változó egyike sem tekinthető függetlennek. Egyértelműen csökkenő tendencia figyelhető meg a vagyoni helyzet növekedésével azok arányában, akik az egygyermekes családmodellt tartják ideálisnak. A két gyermeket ideálisnak tartók arányai az egyes vagyoni csoportok között nagyjából hasonlóak, kisebb-nagyobb eltérések figyelhetők meg a csoportok között. A három vagy annál több gyermeket ideálisnak tartók arányaiban a vagyoni helyzet szerint a két szélső csoport között figyelhető meg a legnagyobb különbség: a legalacsonyabb vagyoni helyzetűek között csak 18 százalék azok aránya, akik ennyi gyermeket találnak ideálisnak egy családban, míg a legjobb helyzetűek között ez az arány 47 százalék. A köztes helyzetűeknél ez az arány 30 százalék körül ingadozik. Az egyes gyermekszámokat ideálisnak tartók a vagyoni helyzet szerint, százalékban Vagyoni skálaérték (csoportosított)

Ideális gyermekszám 1

2

0

18,2

63,6

18,2

100

11

1-3

15,7

53,7

30,6

100

134

4-5

5,0

65,0

30,0

100

220

6-7

3,7

66,7

29,6

100

270

8-9

4,3

68,2

27,5

100

233

10-14

6,9

46,1

47,1

100

102

3 v. több Összesen

N=

A kapcsolat trendszerűsége ennél kisebb, de érzékelhető a vagyoni helyzet és a tervezett gyermekszám között. Itt is igaz az, hogy a vagyoni skálán 10 vagy több pontot elérők között a legmagasabb (42%) a három vagy több gyermeket tervezők aránya, míg a legalacsonyabb szinten lévők között a legkisebb (11%). A köztes vagyoni csoportokban azonban ez az arány ingadozik: a vagyoni skálán 1-5 pontot

91

elérők körében 28%, a 6-9 pontot elérők között pedig 26% körüli. Az egy gyermeket tervezők aránya egyik vagyoni csoportban sem tér el lényegesen az átlagos 13%-os értéktől. A két gyermeket tervezők aránya a legmagasabb vagyoni helyzetűek között a legalacsonyabb (46%), a többi csoportban értéke az átlagos 58% fölött van. Mind az ideálisnak tartott, mind a tervezett gyermekszám vagyoni helyzet szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a háromgyermekes családmodell elterjedése a legjobb vagyoni helyzetű, a vagyoni skálán legalább 10 pontot elérő réteg körében várható leginkább. A jövedelmi illetve anyagi helyzet szubjektív megítélését két szempontból végezték el a kérdezettek: egyrészt saját szükségleteikhez képest ítélték meg, hogy mire elegendő a jövedelmük, másrészt az általuk átlagosnak tartott anyagi helyzethez képest sorolták be magukat aszerint, hogy jobb vagy rosszabb helyzetben vannak-e. Az első kérdésre adott válaszok csak az ideálisnak tartott gyermekszámmal mutatnak jelentősnek tűnő összefüggést, amit azonban torzít, hogy a két legjobb kategóriába ("jut luxuskiadásokra is", illetve "jut megtakarításra a luxuskiadásokon felül is") feltűnően kevesen sorolják magukat, így alacsony esetszámokból számított arányokat kellene magas esetszámokból számítottakkal összehasonlítanunk, ami félrevezető eredményt adna. Ennél jobban használható a kérdezetteknek az önmaguk által átlagosnak tartott anyagi helyzethez való viszonyítása, mivel - bár a legfelső kategóriába itt is kevesen sorolták magukat - az átlagnál saját jövedelmi helyzetüket valamivel jobbnak ítélők száma már elég nagy ahhoz, hogy az ebből számított arányokat a többi csoporttal összehasonlítsuk. A saját jövedelmüket az átlagosnál sokkal jobbnak minősítőket figyelmen kívül hagyva a jövedelmi helyzet megítélésének javulásával egyértelmű csökkenő tendencia tapasztalható azok arányában, akik az egygyermekes családmodellt tartják ideálisnak. A két, illetve a három vagy többgyermekes családmodellt ideálisnak tartókra ilyen egyértelmű tendenciát nem lehet megállapítani, annyi viszont látszik, hogy az utóbbi modell híveinek az aránya a saját jövedelmüket az átlagosnál sokkal rosszabbnak tartók között a legalacsonyabb (25,7%), és az átlagosnál valamivel jobbnak tartók között a legmagasabb (34,7%). Nem érvényesül viszont a trendhatás a két közbülső csoportban, mivel az önmagukat nagyjából átlagos helyzetben lévők között ez az arány valamivel alacsonyabb, mint az átlagnál valamivel rosszabb helyzetűek körében.

92

Ideális gyermekszám

Jövedelem az átlagoshoz képest

1

2

Sokkal rosszabb

9,5

64,9

25,7

100

74

Valamivel rosszabb

6,7

59,5

33,8

100

195

Nagyjából átlagos

5,9

64,5

29,6

100

564

Valamivel jobb

5,3

60,0

34,7

100

95

30,0

20,0

50,0

100

10

6,5

62,6

30,9

100

938

Sokkal jobb Átlag

3 v. több Összesen

N=

A tervezett gyermekszámot szignifikáns mértékben befolyásoló következő tényező a kérdezettek lakáshasználatának jogcíme. Ebből a szempontból az alacsony esetszámok miatt szintén figyelmen kívül kell hagynunk egy sor lehetséges jogcímet, mint főbérlő, albérlet, bérlő rokona stb., és elegendő a két jellemző élethelyzetre koncentrálni, amelyek valamelyikében a kérdezettek több, mint 80 százaléka van: 49 százalékuk már önálló, saját tulajdonú lakásban lakik, 35 százalékuk pedig a tulajdonos rokonaként használja lakását, ami a legtöbb esetben azt jelenti, hogy vagy szülei lakásában lakik, vagy házas- illetve élettársának a szüleiében. E két csoport között meglehetősen éles különbség tapasztalható a tekintetben, hogy hány gyermeket szeretnének. A csupán egy gyermeket tervezők aránya nagyjából azonos a két csoportban, a köztük lévő különbség inkább a magasabb gyermekszámot tervezők arányaiban figyelhető meg. 11 százalékponttal alacsonyabb a két gyermeket tervezők aránya a saját tulajdonú lakásban lakó megkérdezettek között, mint azok körében, akik egy rokonuknak, jellemzően saját vagy házastársuk szüleinek a lakásában laknak. Ezzel szemben a három vagy annál több gyermeket tervezők a saját lakásban lakóknál magasabb, vagyis az önálló lakás megléte jobban kedvez a három- vagy többgyermekes családmodellnek, mint ha a fiatalok a szüleik lakásában, többnyire a szüleikkel együtt élnek. A tervezett gyermekszám a lakáshasználat jogcíme szerint, százalékban Tervezett gyermekszám

Lakáshasználat jogcíme Saját lakás

Rokonok lakása

93 1

13,6

11,6

2

55

66,1

3 v. több

31,4

22,3

Összesen

100

100

N=

433

319

Látszólag pozitív összefüggés tapasztalható a tervezett gyermekszám és a kérdezettek lakásában jelenleg lakó személyek száma között. Ha ez valóban így lenne, akkor az azt jelentené, hogy minél többen laknak jelenleg egy lakásban, annál több gyermeket szeretnének az ott lakó fiatalok. Ez a meglehetősen ésszerűtlennek tűnő összefüggés azonban nyomban eltűnik, ha a lakásban lakók számának hatásából kiszűrjük a már meglévő gyermekek számának a hatását. A különböző meglévő gyermekszámú csoportokra külön-külön elkészítve a kereszttáblákat, a lakásban lakók száma és a tervezett gyermekszám együttes eloszlása már nem tér el szignifikáns mértékben a független eloszlástól. Így egy olyan specifikációs modellhez jutottunk, amely már sokkal ésszerűbbnek tűnik az előző összefüggésnél: a lakásban lakók számának a tervezett gyermekszámra gyakorolt pozitív hatását egy harmadik változóval, a meglévő gyermekek számával tudjuk magyarázni. Akiknek már több gyermekük van, azok többen is laknak együtt a lakásban, és ők már hiába szeretnének kevesebb gyereket, vagyis legalább annyit kell tervezniük, mint amennyi már van, így tehát körükben érthető módon magasabb a tervezett gyermekszám, mint a még gyermekteleneknél, vagy azoknál, akiknek még kevesebb gyermekük van. A lakás mérete és a tervezett gyermekszám közötti összefüggés csak az egy és a két gyermeket tervezők körében érhető tetten: minél nagyobb lakásban lakik valaki, annál kevésbé valószínű, hogy csak egy gyermeket akarjon, viszont annál valószínűbb, hogy két gyermeket tervez. Mivel a lakások méretét négyzetméterben, nyitott formában kérdeztük meg, a kereszttáblás összehasonlításhoz ezt a változót kategoriálissá kellett alakítanunk. Ezt úgy végeztük el, hogy a lakásméret eloszlásának kvintilis osztópontjai alapján soroltuk kategóriákba a kérdezetteket, vagyis a lakás területe alapján sorba raktuk őket, és az első 20 százalékot soroltuk az első (a legkisebb lakásban lakó) kategóriába, a második 20 százalékot a következőbe stb. Az így képzett változóban kategóriánként fölfelé haladva egyre

94

csökken azoknak az aránya, akik csak egy gyermeket szeretnének: a legkisebb lakásban élők között 22%, a következő csoportban 14%, a harmadik és a negyedik csoportban 10 illetve 11 százalék, míg az utolsó, a legnagyobb lakásban lakó csoportban csak 8,7%. A két gyermeket tervezők aránya ezzel szemben növekvő tendenciát mutat a lakásméret növekedésével. Az első csoportban 51% szeretne két gyermeket, ugyanez az arány a második és a harmadik kategóriában 57 illetve 56 százalék, míg a két legfelső kategóriában 64 százalék. A három vagy annál több gyermeket tervezők aránya nagyjából hasonló az öt kategóriában, az átlagos 28 százalékos értéktől csak egy csoportban tér el jelentős mértékben: a középső lakásméret-kategóriában 34 százalék. Habár a három vagy annál több gyermeket tervezők aránya mindegyik lakásméretkategóriában meglehetősen alacsony, a két gyermeket tervezők arányának növekedése a lakásméret növekedésével némi bizakodásra ad okot, különösen, ha összevetjük a saját lakás meglétének hatásával. Ha a családot alapító fiatalok könnyen juthatnak saját, önálló lakáshoz, akkor - bár a többség még ekkor is a kétgyermekes modell mellett foglal állást - növekszik a három gyermeket tervezők aránya. A lakásméret növekedésével pedig nem a három, hanem az egy gyermeket tervezők rovására növekszik a két gyermeket tervezők aránya, vagyis a lakásméret növekedése a gyermekszám növekedéséhez vezet; ráadásul a két gyermeket tervezők körében könnyebben előfordulhat, hogy mégis három - vagy még több - gyermekük lesz, mint az eredetileg csak egy gyermeket tervezők között. Az ideálisnak tartott gyermekszámra statisztikailag jelentősnek mondható hatása van a lakás komfortfokozatának. Az arányoknak az alacsony elemszám miatti összehasonlíthatatlansága miatt két kategóriát itt is figyelmen kívül hagyhatunk: a mindkét kérdésre érvényest adók közül 26 személy lakott komfort nélküli, és 67 személy

félkomfortos

lakásban,

míg

a

komfortos és az összkomfortos

kategóriákba tartozó lakásokban lakik a kérdezettek több, mint 90 százaléka. E két csoport között nincs számottevő különbség a két gyermeket ideálisnak tartók arányában, viszont az alacsonyabb komfortfokozat esetén magasabb az egy gyermeket ideálisnak tartók aránya, míg a magasabb komfortfokozat a három vagy több gyermekes modellnek kedvez.

95

A lakás komfortfokozata és az ideálisnak tartott gyermekszám viszonya Ideális gyermekszám

A lakás komfortfokozata Komfortos

Összkomfortos

1

9,5

4,3

2

62,5

63,5

3 v. több

28,0

32,2

Összesen

100

100

N=

243

628

A gyermekszámot befolyásoló társadalmi tényezők hatásának értelmezésekor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy eddig a tervezett, illetve az ideálisnak tartott gyermekszámmal kapcsolatban vizsgáltuk ezeket. Az, hogy ténylegesen mekkora lesz a gyermekszám, jórészt attól függ, hogy a potenciális szülők terveiből mi fog valóra válni. Az átlagos tervezett gyermekszám 2,13, vagyis amellett, hogy a legtöbben

két

gyermeket

szeretnének,

a

három-

vagy

többgyermekes

családmodellek elfogadottságának emelkedését mutatja, hogy a legalább három gyermeket tervezők többen vannak, mint a csak egy gyermeket tervezők.

96

A családtámogatási rendszer egyik lehetséges célja ezért az, hogy akik három vagy több gyermeket szeretnének, azok valóra is válthassák tervüket, egy további lehetséges irány pedig, hogy a különböző támogatásokkal és kedvezményekkel azok egy részével is elfogadtatni a háromgyermekes modellt, akik eredetileg csak két gyermeket terveztek. Az idősebbek mintájában, ahol a jelenlegi gyermekszámot teljes megvalósult gyermekszámnak tekinthetjük, megkíséreltük felmérni, hogy a társadalmi pozíció milyen befolyással van a tényleges gyermekszámra. Ennek érdekében az ebbe a mintába tartozó kérdezetteknek olyan kérdéseket tettünk fel, amelyekkel az első gyermekük születésekor elfoglalt társadalmi-gazdasági helyzetet kívántuk felmérni. Azonban ezek a kérdések nem mutattak szignifikáns összefüggést a kérdezettek megvalósult gyermekszámával. Az idősebb nemzedék esetében az ő aktív termékenységű életszakaszuk többnyire a rendszerváltás előtti időre esett. Ebben a korszakban a társadalmi rétegződésnek egészen mások voltak a dimenziói, mint egy olyan demokratikus berendezkedésű társadalomban,

amelynek

gazdasága

a

piaci

mechanizmusokon

alapul.

Kérdőívünkben azonban - tekintve, hogy az első minta tagjai éppen most vannak produktív életszakaszban - a társadalmi rétegződésben elfoglalt helyzetet azon dimenziók szerint próbáltuk felmérni, amelyeket a mai magyar társadalom rétegződésére jellemzőeknek tartottunk. A két minta összehasonlíthatósága volt a célunk, amikor a második mintában hasonló vagy ugyanolyan kérdéseket alkalmaztunk a társadalmi helyzet felmérésére, mint az elsőben. Ha egy esetleges későbbi kutatásban a társadalmi helyzet és a megvalósult gyermekszám közötti összefüggéseket

keresünk,

akkor

abban

a

korosztályban,

amelynek

aktív

termékenységű életszakasza a rendszerváltás előtti időkre esett, a társadalmi helyzet felmérésére az akkori társadalmi szerkezettel adekvát kérdéseket kell alkalmaznunk ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezzel elveszítjük a mostani társadalmi helyzettel való összehasonlítás lehetőségét.

97

A családtámogatási rendszer megítélése A gyermekvállalási kedvre, a megvalósuló gyermekszámra, és így országos szinten a természetes szaporodás mértékére egy országban minden esetben hatással van a családpolitika. Egy ország politikai vezetésének mindig vannak népesedéspolitikai céljai, amelyek megvalósításához különböző eszközöket vehet igénybe; ezen eszközök azután vagy többé-kevésbé sikeresnek bizonyulnak a kívánt cél elérésében, vagy adott esetben akár ellentétes hatást is kiválthatnak. Ma Magyarországon a hosszú távú demográfiai folyamatok a születésszám csökkenésével, a természetes szaporodás deficitjével és így a népesség létszámának csökkenésével fenyegetnek. A népesedéspolitika elsődleges célja ezért ennek a folyamatnak a megállítása és megfordítása, a népesség létszámának stabilizálása illetve újbóli növekedésnek indulása. E cél eléréséhez három összetevőnek az együttes megváltozására van szükség34: a nemzetközi vándorlás mérlegének pozitívnak kell lennie, csökkennie kell a halálozások számának - vagyis növekednie kell a várható élettartamnak -, továbbá növekednie kell a születések számának. Jelen kutatásunk ez utóbbi tényezőre, a születések számára koncentrál. Eddig azt vizsgáltuk, hogy melyek azok a társadalmi-gazdasági tényezők, amik egy-egy családban a születendő gyermekek számát befolyásolni tudják. Az alábbiakban a különböző népesedéspolitikai eszközök hatásával fogunk foglalkozni: azt vizsgáljuk, hogy vajon a potenciális szülők megfelelőnek, illetve elegendőnek ítélik-e ezeket az eszközöket ahhoz, hogy lehetővé tegyék számukra a gyermekvállalást, vagy hogy segítsék őket a több gyermek vállalásában. *** A családtámogatási rendszer megítélésének az értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a kérdezettek mennyire ismerik azt, amiről véleményt mondanak. Ennek felméréséhez arra

kértük

válaszadóinkat,

hogy

soroljanak

fel

lehetőleg

minél

több

családtámogatási formát, amelyet ismernek. Fontos, hogy itt spontán említésekről van szó, nem pedig előre felsorolt formák ismeretére kérdeztünk rá.

34

Lásd: Hablicsek - Tóth (2000)

98

A kérdezettek közül 133-an egyáltalán nem válaszoltak erre a kérdésünkre, vagyis nem soroltak fel egyetlen általuk ismert családtámogatási formát sem. A többi 844 kérdezett összesen 24 különféle támogatási formát említett. Ezek közül azonban csupán négy olyan van, amit a kérdezettek (a 844 érvényes választ adó kérdezett) legalább 10 százaléka említett; további öt formának pedig 5 és 10 százalék közötti az említési aránya. A legtöbben a pénzbeli juttatásokat említették, ezek közül is legmagasabb az alanyi jogon járó juttatásokat említők száma. Meglehetősen kevesen ismerik viszont az olyan természetbeni juttatásokat, mint például az étkezési támogatás vagy az utazási kedvezmények. Milyen család- és gyermektámogatási formákat ismer? (IV/1.) Család- vagy gyermektámogatási forma Családi pótlék Gyes Gyed Szocpol Adókedvezmény Anyasági segély Nevelési segély Gyermekvédelmi támogatás Gyermeknevelési támogatás (GYET) Iskola támogatás, ösztöndíjak Beiskolázási segély Terhességi- gyermekágyi segély Étkezési hozzájárulás Tankönyvtámogatás Főállású anyaság Lakástakarék, lakáshitel Önkormányzati segély Utazási kedvezmény Árvasági segély Élelmiszer támogatás Kedvezményes hitel Nagycsaládosok kedvezményei Lakásfenntartási támogatás (fűtés, villany, víz) Munkahelyi támogatás Összes említés

Említések száma 633 624 494 118 71 69 66 65 65 37 32 20 17 14 10 7 7 5 5 4 3 3 2 1 2372

Az érvényes választ adók százalékában 75,0 73,9 58,5 14,0 8,4 8,2 7,8 7,7 7,7 4,4 3,8 2,4 2,0 1,7 1,2 0,8 0,8 0,6 0,6 0,5 0,4 0,4 0,2 0,1 N=844

99

A gyermekvállalásban, gyermeknevelésben nyújtható különböző formájú segítségek részleteinek megismerése előtt a kérdezetteknek a családtámogatási rendszerről alkotott általános benyomására voltunk kíváncsiak, vagyis arra, hogy összességében hogyan ítélik meg az állami családtámogatási rendszert. Egy hétfokú skálán kellett a kérdezetteknek válaszolniuk, ahol az 1 azt jelentette, hogy egyáltalán nem tartják megfelelőnek, a 7 pedig, hogy teljesen megfelelőnek tartják. Ezen a skálán a kérdezettek által adott pontszámok átlaga 2,91 lett, ami azt mutatja, hogy jóval többen vannak, akik elégedetlenek a családtámogatási rendszerrel, mint akik azt többé kevésbé megfelelőnek tartják. (Valójában az érvényes választ adók kétharmada adott 4 alatti értékeket.) Ezt a meglehetősen negatív megítélést általánosan elterjedtnek tarthatjuk; az alapvető demográfiai változók mentén nem sikerült azonosítani olyan csoportot, amelyik ettől az átlagtól szignifikánsan eltérő válaszokat adott volna. A közelebbi részletek ismerete nélkül is fölmerül a kérdés, hogy vajon egy olyan rendszer, amelynek célja a gyermekvállalás, gyermeknevelés támogatása, viszont amelyet az érintettek ennyire negatívan ítélnek meg, képes lehet-e hatékonyan ösztönözni a potenciális szülőket a több gyermek vállalására.

Összességében mennyire tartja megfelelőnek a jelenlegi gyermektámogatási rendszert? (IV/2.) Skálapontszám

Gyakoriság

Az érvényes válaszok százalékában

1

183

21,1

2

167

19,3

3

228

26,3

4

156

18

5

101

11,7

6

24

2,8

7

7

0,8

Nincs adat

111

-

Összesen

977

100

100

Az általános megítélés mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a gyermekek után kapott pénzbeli támogatások elosztásának milyen elvét tartanák a kérdezettek a legmegfelelőbbnek. Öt lehetséges elosztási elvet soroltunk föl, és arra kértük a válaszadókat,

hogy

ezeket

rangsorolják

aszerint,

hogy

melyiket

tartanák

igazságosabb elosztási módnak. Az öt elv közül négy logikailag is kölcsönösen kizárja egymást, míg az ötödik elosztási md elvileg a másik négy bármelyikével kombinálható. (Az, hogy a gyermeküket egyedül nevelők több támogatást kapjanak a két szülős családoknál, azzal is együtt járhat, hogy emellett a több gyermekes családok gyermekenként magasabb támogatást kapnak, és azzal is, hogy a támogatás mértéke nem függ a gyermekszámtól.) Emiatt ennek az elvnek a felvétele az itemek közé problémát okozhat a rangsorolásnál. Ezt úgy tudtuk kivédeni, hogy ennek az itemnek az értelmezésénél úgy kellett tekinteni, mintha csak ez az elv érvényesülne. A legtöbb első helyet éppen ez az utolsó elv kapta, vagyis a legtöbben úgy gondolják, hogy a csonka családoknak nagyobb támogatásra van szükségük, mint a kétszülős családoknak. Ez után nem sokkal lemaradva az az elosztási elv következik, hogy a gyermekek számától és a szülők jövedelmétől is függjön a támogatás mértéke. A második helyezések számában szintén ez a két elosztási elv vezet; az első és a második helyek száma alapján tehát arra következtethetünk, hogy a legtöbben ennek a két elvnek az együttes érvényesítését tartanák a legigazságosabbnak. A családok támogatására vonatkozó elosztási elvek rangsora (IV /3.)

Támogatási elvek 1. Azonos támogatás mindenkinek minden gyermek után 2. A szülők jövedelmével arányosan 3. A gyermekek számától függően 4. A szülők jövedelmétől és a gyermekek számától is függően 5. A gyermeket egyedül nevelők kapjanak több támogatást Összesen

1.

Helyezések száma 2. 3. 4.

5.

179

77

121

203

381

125 120

187 189

279 227

232 238

138 187

258

254

169

146

134

279

254

165

142

121

961

961

961

961

961

101

A következőkben olyan tényezőket soroltunk fel, amelyek a gyermeket nevelő/vállaló fiataloknak nyújtható segítség különböző irányait és formáit jelölik. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyes tényezők mennyire könnyítik/könnyíthetik meg a gyermekvállalást a potenciális szülők számára. Ennek érdekében arra kértük a válaszadóinkat, hogy két szempontból osztályozzák ezeket a tényezőket: először aszerint, hogy ténylegesen mekkorának érzik jelenleg a kapott segítséget, azután aszerint, hogy mennyire tartanák fontosnak, hogy az adott irányból több segítséget kapjanak. Mindkét szempont szerint egy hetes skálán kellett osztályozniuk, ahol az 1 azt jelentette, hogy egyáltalán nem kapnak az adott irányból segítséget, illetve hogy egyáltalán nem fontos, hogy több segítséget kapjanak, a 7 pedig, hogy maximálisnak érzik az adott segítséget, illetve hogy nagyon fontos lenne a több segítség. Ahogyan az várható, a kérdezettek azoknál az itemeknél érzik nagyon fontosnak, hogy több segítséget kapjanak, ahol a jelenleg kapott segítséget általában alacsonynak érzik. A nagyobb segítség fontossága az államtól kapott anyagi támogatások esetében a legmagasabb, a kérdezettek több, mint 80 százaléka adott 6-os vagy 7-es skálapontszámot erre a kérdésre. Eszerint a kérdezettek túlnyomó többsége általában véve alacsonynak tartja az állami támogatásokat. Szintén igen fontosnak tartják a gyermeket nevelők továbbtanulásának, illetve elhelyezkedésének támogatását: itt a jelenleg kapott segítség skálaátlaga 4-hez közeli, a nagyobb segítség fontossága pedig megközelíti az államtól kapott anyagi támogatás fontosságának értékét. Mi mennyire könnyítheti meg a gyermekvállalást? (IV /4.) Tényleges segítség

Nagyobb segítség fontossága

Átlag

Szórás

Átlag

Szórás

5,48

1,94

4,79

2,33

5,7

1,76

4,87

2,31

Államtól kapott anyagi támogatás

4,04

2,26

6,15

1,63

Gyermeket nevelők továbbtanulásának támogatása

3,95

2,26

5,8

1,81

Gyermeket nevelők elhelyezkedésének támogatása

4,09

2,4

6,12

1,59

5,2

1,83

5,75

1,84

Szülőktől/családtól kapott anyagi támogatás Szülőktől/családtól kapott egyéb segítség

Gyermekintézmények által nyújtott szolgáltatások

102

Az idősebbek mintájában szintén feltettük ezt a kérdést, hogy összehasonlíthassuk, mennyire ítélik meg másként a fiatalok helyzetét, illetve a nekik nyújtott, különféle irányokból érkező segítséget. Az eredmények azt mutatják, hogy az idősek kivétel nélkül mindegyik kérdésben magasabbnak látják azt a segítséget, amit a fiatalok jelenleg kapnak, és ennek megfelelően kevésbé tartják fontosnak, hogy több segítséget kapjanak. Ugyanakkor a több segítség fontossága tekintetében a legmagasabb pontszámokat az időseknél is az államtól kapott anyagi támogatás kapta, tehát az idősek a fiatalokhoz hasonlóan úgy vélik, hogy a felsoroltak közül leginkább ebben lenne szükség a fiataloknak nyújtott segítség emelésére.

Mi mennyire könnyítheti meg a gyermekvállalást? (Az idősebb korosztály szerint; 34.) Több segítség fontossága

Jelenleg Átlag

Szórás

Átlag

Szórás

Szülőktől/családtól kapott anyagi támogatás

5,87

1,85

4,48

2,9

Szülőktől/családtól kapott egyéb segítség

5,93

1,8

4,5

2,89

Államtól kapott anyagi támogatás

4,38

2,38

5,46

2,59

Gyermeket nevelők továbbtanulásának támogatása

4,47

2,48

5,28

2,68

Gyermeket nevelők elhelyezkedésének támogatása

4,51

2,52

5,41

2,65

Gyermekintézmények által nyújtott szolgáltatások

5,62

1,88

5,12

2,69

Az állami támogatások összegét a IV/4. táblázat alapján a potenciális szülők zöme alacsonynak találja, és fontosnak tartaná ezek növekedését. Ez azonban nem csak az általánosság szintjén igaz. A következő kérdésben 11 támogatási formát soroltunk fel, amelyeket egyenként kellett a kérdezetteknek a 7 fokú skálán osztályozni aszerint, hogy mennyire elégedettek velük. Az osztályozásnak itt is két szempontja volt. Először az egyes formákban kapható támogatások, segélyek és kedvezmények összegét

osztályozták

a

kérdezettek,

azután

osztályozták a hozzáférés, a jogosultság alapján is.

mindegyik

támogatási

formát

103

Általában elmondhatjuk, hogy mindegyik támogatási forma esetén a jogosultság valamivel jobb osztályzatokat kapott, mint a támogatások összege. Ha az egyének szintjén ez nem is mindig teljesül, az átlagok szintjén mindegyik támogatási formára teljesül. Eltérő azonban az egyes itemeknél a jogosultsággal és az összeggel való elégedettség átlagának a különbsége. A jogosultsággal való elégedettség az anyasági segély, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási segély esetén a legmagasabb, ezekben az esetekben az összeggel való elégedettség átlaga több, mint két ponttal elmarad a jogosultságé mögött. A legalacsonyabb értékeket a jogosultság szempontjából a lakásépítési kedvezmény és a kamatkedvezményes lakásépítési hitel kapta, itt fél pont alatti a különbség a jogosultsággal és az összeggel való elégedettség átlaga között. Ezeknél a kérdéseknél az átlag és a szórás mellett az eloszlások ferdeségének egy lehetséges mérőszámát, az ún. skewness-t35 is megadjuk. Ennek oka, hogy jól szemlélteti a különbséget az összeggel és a jogosultsággal való elégedettség között. Az összegre vonatkozó kérdések eloszlása minden esetben pozitív ferdeséget mutat, azaz jobbra lejtő eloszlásokról van szó, míg a jogosultságnál két kivétellel negatív a ferdeség mérőszáma. A két kivétel éppen a lakásépítésre vonatkozó két támogatási forma, vagyis azok, amelyeknél a jogosultságot csaknem olyan negatívan ítélik meg, mint az összeget.

35

A skewness egy olyan mérőszám, amely lehetőleg folytonos, de legalábbis számértékűnek tekinthető változók eloszlására alkalmazható. Ha értéke pozitív, az azt jelenti, hogy az eloszlás jobbra erősebben lejt, mint balra, vagyis az eloszlás balra, az átlaghoz képest negatív irányba ferdül; a negatív érték ennek ellenkezőjét jelenti. A mérőszám abszolút értéke az eloszlás ferdeségének mértékére utal.

104

Az egyes támogatási formák megítélése (IV/5.) Összeg Támogatási forma

Átlag Szórás

Jogosultság

Ferdeség (Skewness)

Átlag Szórás

Ferdeség (Skewness)

Anyasági segély

3,28

1,87

0,582

5,42

1,95

-0,967

Terhességi-gyermekágyi segély

3,38

1,85

0,447

5,43

1,91

-1,019

Gyermekgondozási segély

2,98

1,78

0,706

5,31

1,98

-0,878

Gyermeknevelési támogatás

2,96

1,73

0,745

4,84

2,09

-0,508

Gyermekgondozási díj

3,32

1,78

0,478

5,22

1,93

-0,781

Családi pótlék

2,92

1,67

0,798

5,19

2

-0,79

Rendszeres gyermekvédelmi támogatás

2,88

1,76

0,856

4,16

2,08

-0,006

Adókedvezmények

3,22

1,79

0,517

4,7

2,08

-0,429

Utazási kedvezmények

3,72

2,03

0,108

4,71

2,15

-0,512

Lakásépítési kedvezmény (Szoc.pol.)

3,27

1,93

0,461

3,76

2,22

0,191

Kamatkedvezményes lakásépítési hitel

3,12

1,98

0,57

3,51

2,18

0,348

Az egyes konkrét támogatási formákat illetően szintén kíváncsiak voltunk az idősebb mintába tartozók véleményére is. Itt azonban nem azt kérdeztük tőlük, hogy a mostani potenciális szülőkre vonatkoztatva mi a véleményük ezekről a támogatási formákról, hanem azt, hogy a saját szemszögükből hogyan ítélik meg ezeket. Lehetnek ugyanis olyan támogatási formák, amelyekben még a 40 év felettiek is részesülnek. Emiatt először megkérdeztük őket, hogy részesülnek-e egyáltalán valamilyen támogatásban; a megkérdezettek 33,5 százaléka, 165 személy válaszolt igennel. Őket megkértük, hogy azokat a támogatási formákat értékeljék a fiatalokhoz hasonlóan hetes skálán, összeg és jogosultság szerint, amelyekben részesülnek. Az alábbi táblán mindegyik támogatási forma mellett feltüntetjük azt is, hogy az idősebb mintába tartozó kérdezettek közül hányan részesülnek ebben. A táblázatban csak azok a támogatási formák szerepelnek, amelyekben legalább 10 megkérdezett részesül; az átlagot és a szórást mindegyik támogatási forma esetében az ebben részesülők válaszai alapján számoltuk.

105

A fiatalabb mintában kapott pontszámokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy az idősebbek a jogosultságot mindegyik támogatási forma esetében valamivel kedvezőbben ítélik meg a fiataloknál, míg a támogatás összegét a családi pótlék és az adókedvezmények esetében valamivel negatívabban. A többi támogatási forma esetén az összeget is kedvezőbben ítélik meg, mint a fiatalok, sőt, az idősek és a fiatalok megítélése közötti különbség az összegek esetében nagyobb, mint a jogosultságoknál. (Ez valószínűleg abból ered, hogy az idősebb korosztályba tartozók általában a fiataloknál magasabb jövedelemmel rendelkeznek, így kevésbé van szükségük a pénzbeli támogatásokra.) A támogatási formák megítélése az idősebb mintában (36.)

Családi pótlék Iskoláztatási támogatás Gyermeknevelési támogatás Nevelési segély Adókedvezmények Utazási kedvezmények Lakásépítési kedvezmény

Összeg Átlag Szórás 2,79 1,5 2,57 1,42 3,33 1,15 3,73 1,85 3,12 1,8 4,2 2,11 3,85 1,88

Jogosultság Átlag Szórás 5,29 1,96 4,79 2,2 4,85 2,21 4,5 1,93 4,89 2,15 4,8 1,98 4,23 2,01

N 142 93 20 11 90 64 27

A jelenlegi támogatási formákról alkotott vélemények megismerése után arra kértük válaszadóinkat, hogy tegyenek javaslatokat arra nézve, hogy mit lenne érdemes változtatni

a

családtámogatási

rendszeren,

illetve

milyen

új

pénzbeni

családtámogatási formákat tartanának érdemesnek bevezetni. A kérdést nyitottan tettük fel, sőt arra kértük a válaszadókat, hogy engedjék szabadjára a fantáziájukat, és próbáljanak lehetőleg minél több javaslatot tenni. Az összes kérdezettből azonban 343 személynek voltak javaslatai36, a legtöbb esetben egy személynek egy javaslata volt (az összes javaslatok száma 448). A kérdés nyitott jellegéből adódóan a válaszok még így is igen sokfélék lettek; ezeket utólag kódolva 32 különböző javaslathoz jutottunk. Ebből 23 olyan javaslat van, amit legalább 5 személy említett. A legtöbb javaslat valójában nem új támogatási formák bevezetését javasolja,

36

Az, hogy valaki tett-e javaslatot, szignifikáns összefüggést mutat a kérdezettek korával, nemével és gyermekeinek számával, nem függ azonban össze az iskolai végzettséggel (χ2=3.2, df=8, p=.9). Minél idősebb korcsoportba tartozik valaki, illetve minél több gyermeke van, annál nagyobb valószínűséggel tudott javaslatot tenni, valamint a nők inkább tettek javaslatot, mint a férfiak.

106

hanem a meglévő támogatási formák összegének az emelését és/vagy a jogosultság kiszélesítését. Azon javaslatok közül, amelyek nem általánosságban szólnak, hanem valamely konkrét támogatási formával kapcsolatban fogalmazzák meg a jogosultság kiszélesítésére vonatkozó igényt, a leggyakrabban említett javaslat azt célozza, hogy a lakáshoz jutás támogatása legyen szélesebb körű. Javaslatok a pénzbeli családtámogatási formákra (IV/6.) Említések száma

A javaslatot tevők százalékában

Mind jó, csak legyen magasabb, jogosultságot kiszélesíteni

62

18,1

Magasabb családipótlék, amíg tanul a gyerek

54

15,7

Lakástámogatás ne csak gyerekeseknek, ne csak új házra, lakásra

52

15,2

Beiskolázási segély emelése, iskola támogatás

27

7,9

Magasabb jövedelem

22

6,4

Kamatmentes hosszúlejáratú kölcsön

22

6,4

Adókedvezmény növelése, kiszélesítése

20

5,8

Szocpol vásárlásra is, ne kelljen önerő

16

4,7

Ingyenes oktatás,

16

4,7

Tankönyvtámogatás

15

4,4

Biztos munkahely

13

3,8

Magasabb gyes

12

3,5

Több anyagi támogatás

11

3,2

Nevelési segély emelése, jogosultságot kiszélesíteni

10

2,9

Munkaidő kedvezmény az anyáknak

9

2,6

Gyógyszertámogatás

9

2,6

Családi adózás

9

2,6

Utazási kedvezmény

8

2,3

Egyedülállók kedvezménye, segítése

8

2,3

Magasabb gyed, korhatárt kitolni

7

2,0

Ösztöndíj tehetségeseknek

7

2,0

Szülőknek továbbtanulási segély

6

1,7

Vissza nem térítendő kölcsönök

5

1,5

420

N=343

Javaslat

Összes javaslat

Ezeket a javaslatokat három általánosabb kategóriába sorolhatjuk be. Az elsőbe olyan javaslatok tartoznak, amelyek valójában nem a gyermeknevelésben nyújtandó

107

konkrét

támogatási

formákra

vonatkoznak,

hanem

a

különféle

segélyek,

támogatások helyett a jóléti szint általános emelkedését célozzák. Ide tartoznak például az adókedvezmények, a biztos munkahely, a biztos megélhetés, magasabb jövedelem stb. Egy második csoportba tartoznak azok a javaslatok, amelyek hosszú távú

anyagi

segítséget

elérhetőségének

kérnek,

növelésével

többnyire

(jogosultság

a

meglévő

kiszélesítése),

támogatási

formák

illetve

összeg

az

emelésével. Végül egy harmadik csoportba soroltuk azokat, amelyek a gyermeket nevelő

fiatalok

egy-egy

konkrét

problémájának

megoldásában

nyújtanának

segítséget, pl. továbbtanulási segély, munkaidőkedvezmény, tankönyvtámogatás stb. A javaslatok ilyen csoportosításban mutatott megoszlása a következő:

Említések száma Általános jólét növelése

A javaslatot tevők százalékában

93

29,3

Hosszú távú anyagi segítség

108

34,1

Konkrét anyagi segítség

212

66,9

A legtöbb javaslat a harmadik kategóriába tartozik. A vezető beosztásúak javaslatai azonban nagyobb arányban tartoznak ebbe a kategóriába (84%), míg a beosztottaknak csak 62 százaléka tett ilyen javaslatot. A beosztott állásban lévők viszont a vezetőknél nagyobb arányban igényelnek hosszú távú segítséget (a vezetőknél 31, a beosztottaknál 38 százalék). A felsővezetők közül senki nem tett olyan javaslatot, amelyik az általános jólét emelésére vonatkozna. A középvezetők és a beosztottak között e tekintetben nincsen lényeges különbség, mindkét csoportnak mintegy 31 százaléka tett ilyen javaslatot. A végzett munka típusa szerint kevésbé mutatkoznak különbségek az egyes csoportok között. Az egyetlen kiugró kivétel, hogy kvalifikált szellemi munkát végzők 96 százaléka tett a harmadik csoportba, a konkrét, azonnali anyagi segítségek csoportjába tartozó javaslatot. Hasonlóan kiugróan magas (92%) az azonnali anyagi segítséget kérők aránya a társadalmi önbesorolásnál önmagukat a legalsó rétegbe besorolók között. Az általános jólét emelésére vonatkozó javaslatok is inkább az alacsonyabb rétegekben jellemző. A jövedelemnek az átlagoshoz képesti megítélése szerint azoknak, akik az átlagosnál jobbnak ítélték jövedelmüket, csak 13 százaléka tett ilyen javaslatot, míg az alacsonyabb jövedelműek között ez az arány 30 százalék körül mozog.

108

Végezetül a gyermekes családoknak nyújtható nem pénzbeli támogatási formákról is megkérdeztük válaszadóink véleményét. Először itt is arra voltunk kíváncsiak, hogy a kérdezettek milyen támogatási formákat ismernek, mit említenek maguktól, spontán módon, ha a nem pénzbeli támogatásokról kérdezzük őket. Erre a kérdésre 218 személy adott értékelhető választ. A kérdés szintén nyitottan hangzott el, a válaszokat utólag csoportosítottuk, összesen 20 különféle említés volt. Egy válaszadó átlagosan 1,7 támogatási formát, szolgáltatást említett. Az alábbi tábla a különféle említések gyakoriságát mutatja. Milyen nem pénzbeni családtámogatási formákat ismer? (IV/7.) Szolgáltatás

Említések száma

Ingyenes óvoda Ingyenes iskola, támogatás, tanszercsomag Kedvezményes étkeztetés, étkezési jegy Bölcsőde Ingyen ruha, ruhasegély, ruhautalvány Ünnepi csomag, ajándék Üdültetés Orvosi ellátás Védőnő, szociális gondozó Élelmiszer segély, csomag Ingyen meleg étel, étkeztetés Családsegítő szolgálat Napközi Iskolatej Ingyenes kulturális programok Gyermekfelügyelet Munkahelyteremtés Ingyen tisztítószer Ingyenes sport Otthoni munkavégzés Összes említés

59 51 42 27 26 25 21 19 18 15 13 13 13 5 4 4 3 2 2 1 363

Az érvényesen válaszolók százalékában 27,1 23,4 19,3 12,4 11,9 11,5 9,6 8,7 8,3 6,9 6 6 6 2,3 1,8 1,8 1,4 0,9 0,9 0,5 N=218

A spontán említések után arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kérdezettek hogyan ítélik meg az egyes szolgáltatásokat. Ebből a célból ismét azt a módszert alkalmaztuk, hogy felsoroltunk 12 szolgáltatást, és ezeket osztályoztattuk a kérdezettekkel egy 7 fokú skálán. Az osztályzásnak itt három szempontja volt. A szolgáltatások minősége

109

mellett osztályozni kellett a hozzáférés lehetőségét, valamint az egyes szolgáltatások költségét is. Hozzáférés szempontjából a gyermeknyaraltatás kapta a legalacsonyabb pontokat; a kérdezettek az adatok alapján hiányolják a gyermeknyaraltatás lehetőségét. Ennek osztályzata a költség szempontjából is meglehetősen alacsony, de a legalacsonyabb itt a felsőoktatásé, vagyis a kérdezettek nagy része igen magasnak találja a felsőoktatás költségeit. Minőség szempontjából az osztályzatok átlaga alapján a gyermekfelügyeletet, valamint a gyermeknyaraltatást tartják a legkevésbé megfelelő minőségűnek, míg a védőnőszolgálatot és az orvosi ellátás színvonalát általában elég kedvezően ítélik meg. A szolgáltatások megítélése (IV/8.) Hozzáférés

Költség

Minőség

Átlag

Szórás

Átlag

Szórás

Átlag

Szórás

Bölcsőde

4,70

2,37

4,02

1,91

4,79

1,87

Óvoda

6,03

1,53

4,45

1,79

5,31

1,53

Általános iskolai oktatás

6,30

1,35

4,24

1,78

5,11

1,46

Gyermekfelügyelet

3,90

2,30

3,49

1,97

4,31

1,75

Napközi ellátás

6,02

1,46

4,22

1,75

4,64

1,60

Középfokú oktatás

5,29

1,78

3,61

1,75

5,19

1,34

Felsőoktatás

4,30

1,96

2,93

1,89

5,27

1,40

Gyermekétkeztetés

5,81

1,57

3,94

1,79

4,25

1,69

Védőnőszolgálat

6,26

1,30

5,93

1,59

5,83

1,49

Orvosi ellátás

6,20

1,37

5,45

1,81

5,57

1,61

Tankönyvtámogatás

4,45

2,07

3,25

1,95

3,96

1,94

Gyermeknyaraltatás

3,07

2,13

2,60

1,75

3,41

1,87

A

pénzbeli

támogatásokhoz

hasonlóan

a

nem

pénzbeli

támogatásoknál,

szolgáltatásoknál is megkérdeztük, hogy milyen változtatásokat javasolnának, milyen egyéb szolgáltatásokat tartanának szükségesnek a kérdezettek. Erre a kérdésünkre 285-en válaszoltak37, és fejenként átlagosan 1,4 javaslatot tettek. A válaszokat utólag

37

Az, hogy valaki válaszolt-e erre a kérdésünkre, a pénzbeli támogatásokra vonatkozó javaslatokhoz hasonlóan nem függ az iskolai végzettségtől (χ2=6.8, df=8, p=.55), és a tervezett gyermekek számától sem (χ2=7.1, df=4, p=.13). Szignifikáns összefüggést mutat viszont a kérdezettek korcsoportjával, meglévő gyermekeinek számával és nemével: az idősebbek, a

110

kódolva 46 csoportba soroltuk a válaszokat, ezek közül 22 olyan volt, amit legalább 5 válaszadó említett. A legtöbben a gyermeküdültetésben, a nyári napközis táborok elérhetőségében, valamint a sportolási és szakkörlehetőségek terén látnának szívesen változást. A javaslatok között sok olyan szerepel, amelyek valójában

pénzbelinek

tekinthetők,

amennyiben

különféle

szolgáltatások

hozzáférhetőségének növelését, költségeinek csökkentését javasolják. Javaslatok nem pénzbeli gyermektámogatási formákra, szolgáltatásokra (IV/9.) Említés Ingyen üdülés, nyári napközis táborok Sport, szakköri foglalkozások támogatása Tanulás, továbbtanulás támogatása Tankönyv, tanszer támogatás A mostaniak minősége legyen jobb, jogosultság szélesítése Ingyen tankönyv Gyógyszer és egészségügyi ellátás támogatása Kedvezményes étkeztetés Nem segély, hanem normális fizetés Hosszabb óvoda, napközi nyitva tartás Ruhavásárlási segély, kedvezmények Utazási kedvezmény Kulturális intézmények kedvezményes látogatása Gyermekfelügyelet Tejjegy, iskolatej Magasabb színvonalú óvoda, bölcsőde Nyelvoktatás Iskolabusz Gyermekintézmények támogatása Kismamák támogatása Gyermekvédelmi szolgálat, pszichológus Ingyenes oktatás Összes említés

Gyakoriság Százalék 59 20,7 45 15,8 32 11,2 31 10,9 24 8,4 19 6,7 15 5,3 15 5,3 11 3,9 10 3,5 10 3,5 10 3,5 10 3,5 9 3,2 7 2,5 7 2,5 7 2,5 6 2,1 6 2,1 6 2,1 6 2,1 6 2,1 393 N=285

A pénzbeli támogatási formákra tett javaslatokhoz hasonlóan a nem pénzbeli javaslatokat is nagyobb csoportokba vontuk össze. Az első csoportba itt azok a javaslatok tartoznak, amelyek a gyermekek oktatásával kapcsolatosak; itt általában valójában anyagi jellegű támogatási igényekről van szó: a meglévő szolgáltatásokhoz többgyermekesek és a nők nagyobb arányban válaszoltak, mint a fiatalabbak, a kevesebb gyermekesek és a férfiak.

111

kérnek támogatást, vagy a szolgáltatások ingyenessé tételét (tankönyvtámogatás ill. ingyenes tankönyv stb.) A második csoportba azok a javaslatok kerültek, amelyek a meglévő gyermekintézmények szolgáltatásaival kapcsolatosak; ezek minőségének javítását vagy a gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások körének bővítését kérik (gyermekpszichológus, gyermekfelügyelet, egészségügyi ellátás stb.) Végül külön csoportba soroltuk azokat a javaslatokat, amelyek igazából anyagi jellegű segítséget kérnek, csak éppen ezeket nem pénzben, hanem "természetben" juttatandó támogatásnak gondolják, pl. utazási, ruhavásárlási kedvezmények, iskolatej, stb. Ebben a csoportosításban a javaslatok a következő megoszlást mutatják:

Említések száma

A javaslatot tevők százalékában

Oktatás

101

38,8

Gyermeknevelés

206

79,2

Anyagi támogatás

44

16,9

Az utolsó csoportba tartozó, természetbeni-anyagi támogatásokra vonatkozó javaslatot a vezetők és a beosztottak egyaránt 16 százalék körüli arányban tettek, az első két kategória tekintetében azonban meglehetősen különböznek. A beosztottak a

vezetőknél

nagyobb

szolgáltatásokat, beosztottaknál

arányban

illetve 42

ezek

százalék),

kérnek

ingyenessé míg

a

az

oktatással

tételét

(a

kapcsolatos

vezetőknél

gyermekneveléssel

30,

a

kapcsolatos

szolgáltatások minőségének javítását, további szolgáltatásokat a vezetők kérnek inkább: a vezetők 97, a beosztottak 74 százaléka tett ilyen irányú javaslatot. A vagyoni helyzet, a jövedelem illetve az iskolázottság szerint nincsen jelentős különbség az egyes csoportok között annak tekintetében, hogy milyen nem pénzbeli támogatási formákra tettek javaslatot: a leggyakrabban a kérdezettek mindegyik

csoportjában

minőségének

javítását,

a

gyermekintézmények

további

szolgáltatásokat

által

nyújtott

említették,

szolgáltatások ezt

követték

gyakoriságban az oktatással kapcsolatos költségek csökkentését célzó javaslatok, végül pedig csaknem minden csoportban előfordultak az utolsó kategóriába, a természetbeni-anyagi támogatások csoportjába tartozó javaslatok is.

112

113

Irodalom

Andorka Rudolf (1969): A szülenésszám gazdasági és társadalmi tényezői Magyarországon, Valóság, 1969/12. Andorka Rudolf (1987): Gyermekszám a fejlett országokban, Budapest, Gondolat Bankole, A.-Singh, S.-Hass, T. (1998): Reasons why women have induced abortions: Evidence from 27 countries, International Family Planning Review, 1998/3. Easterlin, R.A. (1978): The economics and sociology of fertility, In: Tilly, C.(ed.): Historical studies of changing fertility, Princeton, Princeton University Press 1978. Fung, K.K. (1998): How many children? - Fixing total annual birth as a population control policy, Population Research and Policy Review, 1998/5. Gauthier, A.H.-Hatzius, J. (1997): Family benefits and fertility: An econometric analysis, Population Studies, 1997/3. Golini, A. (1998): Ho low can fertility be? An empirical exploration, Population and Development Review, 1998/1. Hablicsek L.-Tóth P.P. (2000): A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999-2050 között, Demográfia, 2000/1. Hajnal, J. (1982): Two kinds of preindustrial household formation system, Population and Development Review, 1982/3. Hoffman, L.W.-Wyatt, F. (1960): Social change and motivations for having larger families: some theoretical considerations, Merr-I. Palmer Quarterly, 1960/3. Holzer, W.-Münz, R. (1996): Kinderwunsch Bevölkerungswissenschaft, 1996/1.

im

Östereich,

Zeitschrift

für

Kligman, G. (2000): Népesedéspolitika: reprodukció, abortusz és társadalmi ellenőrzés Ceaucescu Romániájában, Demográfia, 2000/1. Macura, M. (1996): Fertility and nuptiality changes in Central and Eastern Europe: 1982-1993., Statistical Journal of the United Nations ECE, 1996/1. Marshall, A. (1898): Principles of economics, London, Macmillan Mason, K.O. (1997): Explaining Fertility Transitions, Demography, 1997/4. McClelland, D.C. (1961): The achieving society, Princeton, VanNostrand

114

Morgan, S.P.-Rindfuss, R.R. (1999): Reexamining the link of early childbearing to marriage and to subsequent fertility, Demography, 1999/1. Panopoulou, G.-Tsakloglou, P. (1999): Fertility and economic development: Theoretical considerations and cross-country evidence, Applied Economics, 1999/11. Pohlman, E. (1969): The psychology of birth planning, Cambridge (Mass.), Schenkmann Robinson, W.C. (1997): The economic theory of fertility over three decades, Population Studies, 1997/1. Schwarz, K. (1997): 100 Jahre Bevölkerungswissenschaft, 1997/4.

Geburtenentwicklung,

Zeitschrift

für

Sullivan, O.-Murphy, M.J. (1984): Housing pathways and stratification: some evidence from a British National Survey, Journal of Social Planning, 1984/2. Thomson, E.-Hoem, J.M. (1998): Couple childbearing plans and births in Sweden, Demography, 1998/3. Zhang, J. (1997): Fertility, growth and public investments in children, Canadian Journal of Economics, 1997/4.