www.adapt.it, 25 september 2012
Gyermeknevelés és munkapiaci részvétel by Ládan Éva Magyarországon több kutatás szerint is viszonylag erős az a szemlélet, amely szerint a nőknek lehetőleg minél tovább otthon kell maradniuk a gyermekükkel. A szakirodalom alapján bemutatok néhány idevágó eredményt, és érintem a lehetséges magyarázatokat a jelenségre! A KSH 2005-ös felvétele a gyermekgondozási ellátást igénybe vevők körében megmutatja, hogy bár a szülők nagy többsége (71%) a gyermekével szeretné tölteni a kisgyermeke életének első három életévét, és nem szeretne ez idő alatt munkába állni. A nők negyede dolgozna, ha lenne kire hagynia gyermekét (13%), vagy ha találna állást magának (10%). Interjút készítettek 40 anyával, akinek 2 és 3 év között voltak a gyermekeik. A felmérésben 68% nem dolgozik, mert az idejét a gyerekre akarja szánni. Ez az arány a 0 és 3 év közötti anyák véleményének átlagától, a 71%-tól igen kismértékben tér el. Az anyák preferenciáinak és ehhez kapcsolódóan a szerepkonfliktusnak a problémáját megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalomban uralkodó többségi vélemény, és a leginkább érintett, kisgyerekes nők kinyilvánított álláspontja szerint is az a jó, ha az anya minél tovább otthon tud maradni a gyermekével.
Munkavállalás és munkavállalási szándékok a 3 éves vagy fiatalabb gyermeket nevelő nők körében – százalék KSH Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után, 2005 c. adatfelvétele alapján
80 70 60 50 40 30 20 10 0
Gyermekével töltené a 3 évet
Nem dolgozik dolgozna
Dolgozik
Nemzetközi kitekintés A nemzetközi szakirodalomból ismerjük azokat a kutatásokat, amelyek az anya munkába állása és a gyermek fejlődése között keres kapcsolatot a fizikai-egészségi jólét, a kognitív és a pszichoszociális fejlődés területén. A következtetések lényegében azok, hogy a gyermek 1 éves koráig káros hatással van a gyermekre, ha nem az anya van vele – ez a gyermek 6 hónapos koráig nem cserélhető föl az apával sem. Az anyától való elmozdítás még a hátrányos helyzetű gyerekek számára sem lehet kedvező, akkor is igaz ez az állítás, ha jó minőségű intézményi szolgáltatásban részesülnek a kisdedek. A gyermek 1 és 3 éve kora között - attól függően, hogy milyen késő vagy korán került gyermekintézménybe, hogy naponta mennyi időt töltött el az anya nélkül, hogy milyen minőségű szolgáltatás kapott – kisebb- nagyobb mértékben, de sérül a kisgyermek. Kiemelésre tartom érdemesnek, hogy ebből a szempontból a bébiszitteres megoldás sem mutat kedvezőbb képet. Érzelmi és társas viselkedési magatartászavarok 6-8 éves korban, de 8-9 éves korban jelentkező externalizálási nehézségek is vezethetőek vissza. Mindezek mellett lényeges szempont a kérdés megválaszolásánál, hogy a munkába való visszatérés milyen hatással van az anya életére.
Szerepkonfliktus és depresszió. Vizsgálat feleségek körében USA 1983 (regressziós együtt hatók)
18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 Nem dolgozik Dolgozik - Nem dolgozik - nem is akar nem akarna - dolgozna
Dolgozik akar is
Minden olyan állapot, amitől az anya stresszt, feszültséget él át hatással van gyermekére. Így, az anya szerepkonfliktusa, stressz-állapota negatívan hat a gyermek fejlődésére. Nem tudom, hogy a magyar gyerekek nem egészségesebbek pszichésen, mint azon más országbeli társaik, ahol az anyák mondjuk, csak 1 éves korukig vannak otthon velük. Úgy vélem, gyerekeink nem okosabbak, tehetségesebbek, kevésbé frusztráltabbak, mint külföldi társaik. De lehet, hogy tévedek, és vannak olyan összehasonlító kutatások, amelyek erre mutatnak rá – én nem találtam ilyet, bár biztosan jó lenne, ha védeni akarnám a gyermekellátási rendszerünk bázisát. Azt gondolom, hogy a „meddig maradjon otthon az anya” kérdésre kiemelhetem azt a felmérést is, amelyben a nők 65% (férfiaknál 66%) teljesen egyetértett azzal, hogy „a gyermek hatéves kora előtt káros, ha az anya dolgozik”. A válaszok nagyobb részében fellelhetőek a tradicionális sztereotípiák is, de változott-e a nők élete ezen sztereotípiák kialakulása óta? Az anya és apa részvállalása a családi feladatok ellátásában, a nők családon belüli helyzete döntően nem változott– bár fellelhető már, hogy a férfiak nagyobb szerepet vállalnak a családon belüli feladatokban, de ez a mérleg még messze van az egyensúlytól. A gyermeknevelést segítő szolgáltatások sokba kerülnek. A gyermeknevelés és a munkavállalás összehangolása természetszerűleg a nagycsaládosok számára a legnehezebb. Érdekes viszont, hogy mint munkavállalást nehezítő okot, a gyermekfelügyelet megoldhatatlanságát az anya
iskolai végzettségétől, gyermekszámtól függetlenül – KSH felmérésben (2009) - a válaszadók 2/5-e említette ezt. Nem gondolom azt sem, hogy nagy öröm lehet az anyának, ha a munkahelye egy másik városban/településen van, vagy Budapest egyik végéből a másik végébe kell rohannia, hogy leadja vagy átvegye a gyereket. Ez a napi nyolcórai munka mellett legkevesebb 10-11 óra távollét – úgy, hogy közben nyitásra (6 óra) kell a kisgyermeket vinni és jó esetben zárás előtt elhozni. A hazai kultúrában mélyen gyökerező és abból táplálkozó közgondolkodást, a sztereotípiákat és előítéleteket, amely azokat a nőket érintik, akik karriert építenek, és gyereket nevelnek/vagy csak karriert építenek. A magyar közgondolkodás még mindig jobban elfogadja a gyerekeket otthon nevelő, és a tradicionális szerepekhez ragaszkodó nőket, mint a rebelliseket. Csakhogy közben a világ változik és az elhúzódó gazdasági válság is egyre sürgetőbbé teszi a nők szerepvállalását a munkaerőpiacon. A nők 56% végez a felsőoktatásban, közülük 42% szerez doktori fokozatot – ergo: a nők képzettsége nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható. Miért kellene kiesniük a munkából hosszú évekre, értékteremtő munkát is végezhetnek? Vagy miért kell – szinte utolsó leheletükig – sokszor éjszaka olvasni-tanulni -, hogy szinten tudják tartani magukat szakmai területükön. A nők választás szabadságának joga a legfontosabb tényező, mert frusztrált és agyonhajszolt anya semmiképpen sem lehet segítségére sem a családjának sem pedig a társadalomnak. A megoldás a nők 4-6 órás munkavégzésének biztosítása, a távmunka, az elektronikus munkavégzés és akár ezek a foglalkoztatási formák keverve, vagy a heti 4 óra két-három napba sűrítve megoldás lehet, ha ez az anyáknak is jó. Ha a szakirodalom is azt támasztja alá, hogy akkor nem sérül a gyermek pszichoszociális fejlődése, ha nincs választási kényszerben az anya - nem szenved attól sem, ha otthon kell maradnia, de attól sem, ha el kell mennie dolgozni. (Ha a probléma ez, akkor ezt kell kezelni ahhoz, hogy növekedjen a nők foglalkoztatottsága, és nem az ellátások szűkítése, megvonása.) A „menni vagy maradni” választás szabadságának foka megadhatja a választ is erre a kérdésre, de a magyarországi gyermekelhelyezés nehézségei, és a visszatérést nehezítő munkáltatói magatartások nem kedveznek az anyák döntési szabadságának. Elég nagy kényszer a nők munkavállalásában az is, ha a családnak nincs elég pénze. Ha az átlagos és az átlag alatti jövedelmeket nézem, akkor sok esetben a tranzakciós költségek nagysága is beleszól a családok döntéseibe. A „nem éri meg” nem feltétlenül számolódik a költségek oldalán – különösen, ha nem egy, hanem kettő vagy három gyermek is van a családban. Mérlegelés tárgya lehet az is, hogy a kisgyermekemnek talán jobb, ha én főzök, és a lehetőségeimhez mérten, de jobb minőségű ételt kap.
Gondolni kell arra is, hogy elérhető távolságban és magas színvonalú ellátórendszer – bölcsőde, családi napközi – álljon a családok rendelkezésére, hogy az anyák, ha a munkavégzést választották, ne éljenek át bűntudatot döntésük miatt.
Bölcsődék száma 800 700 600 500 400 300 200 100 0 1993. év
1995. év
1997. év
1999. év
2001. év
2003. év
2005. év
2007. év
2009. év
KSH – frissítve 2011. január 13.
A bölcsődék száma Magyarországon 2009 évben 625. A családi napközik számára vonatkozóan nincs adat, csak a férőhelyek számát ismerjük, de ebből a bölcsődés korú gondozottak száma: 1 828 gyermek.
Bölcsődei férőhelyek száma 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 1993. év
1995. év
1997. év
1999. év
2001. év
2003. év
KSH – frissítve 2011. január 13.
2005. év
2007. év
2009. év
Bölcsődei gondozásban 2009-ben 34 694 gyermek részesült, ezzel egy időben családi napköziben 4 760 gyermeket gondoztak. Bölcsődében átlagosan 6 gyermek jut egy gondozónőre. A Népesedési Kerekasztal 2. munkacsoportja (Család és munka), széles szakmai és politikusi körben megfogalmazott javaslatai között közmegegyezéssel mondja ki, hogy a három éven aluli gyermekek számára nélkülözhetetlen az anya jelenléte. Összefoglaló a „Család és munka összeegyeztetésének elősegítése” munkacsoportjának vitaanyagáról: Magyarországon a párok által tervezett gyermekszám 2-2,2 körül mozog, míg a teljes termékenységi arány 1,3 körül ingadozik. Ez világviszonylatban a legalacsonyabb mutatók közé tartozik. Európában a születésszám viszonylag kedvezően alakult azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására. Ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság. A magyar családtámogatási rendszer hosszú ideig vonja ki a nőket a munkaerőpiacról, ami után nehezen tudnak újra elhelyezkedni. A valódi probléma a foglalkoztatás rugalmatlansága, és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek ellátását végző intézmények hiánya. Az ellátások időtartamának mérséklése a második és harmadik gyermekek vállalásában – legalábbis átmenetileg – súlyos visszaesést eredményezhet. A hagyományos, a nők anyai szerepét hangsúlyozó szemlélet, valamint a gyermekvállalás és a szakmai karrier összeegyeztethetőségére törekvők látásmódjai közötti értékkonfliktus miatt mindkét álláspont képviselői úgy érzékelik, hogy a társadalom jelentős része elítéli, az állam pedig egyes intézkedéseivel hátrányba hozza őket. Ezért az államnak mindkét értékrendet el kell fogadnia, és a család és a munka összeegyeztetését szolgáló intézkedései révén a választás valódi lehetőségét kell megteremtenie. A kisgyermek gondozására biztosított ellátások továbbfejlesztésének fő irányát is az ellátások rugalmasabbá tételében határozhatjuk meg. Célszerű ezen ellátások feltételrendszerét úgy átalakítani, hogy az segítse elő az ellátást igénybe vevő szülő fokozatos (részmunkaidős és egyéb atipikus formában történő) munkába állását. A családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetésének elengedhetetlen feltétele a mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt megfelelő gyermekintézményi háttér megteremtése. A legsürgetőbb a bölcsődei ellátás fejlesztése a bölcsödével ellátatlan területeken. Szükség van a családi napközik dinamikus bővítésére, a családi gyermekfelügyelet bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok gyors kiértékelésére. E két intézmény megjelenése és az előbbi gyors terjedése szükségessé teszi annak az
újragondolását, hogy az állam milyen elvek szerint támogassa 3 évesnél fiatalabb gyermekek napközbeni felügyeletének megoldását. Célszerű (pl. uniós támogatásokkal) ösztönözni a munkaadókat, hogy létesítsenek bölcsődei férőhelyeket, illetve szövetkezzenek ezek közös létesítésére. A kisgyermekes szülők számára a részidős (és az egyéb atipikus) munkavégzés a család és munka összeegyeztetésének leginkább bevált módja. A részfoglalkoztatás terjedésében frontáttörést jelentene, ha a közszféra nagyobb arányban élne a részidős és egyéb rugalmas foglalkoztatás lehetőségével. A munkáltatók fogadókészségének ösztönzésére ajánlható a Start-részmunkaidő kártya bevezetése, amely átmeneti járulék-kedvezménnyel kompenzálná a részmunkaidősök foglalkoztatásának többlet-költségeit. A családbarát munkahelyi környezet kialakítása a vállalatoknak jól felfogott gazdasági érdeke is. Ezért javasoljuk a „Családbarát munkahely” mozgalom megújítását az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalának aktív részvételével: „családbarát munkahely” cím elnyerésére legyen lehetőség azon vállalkozások és intézmények esetében, amelyek ennek feltételeit bizonyítottan teljesítik és tartósan fenntartják. A kisgyermekes szülők munkába állását, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolását, valamint a foglalkoztatás bővítését (az informális foglalkoztatás kifehérítését) egyaránt jól szolgálná egy olyan utalvány bevezetése, amely gyermekgondozási és háztartási szolgáltatások igénybevételére lenne felhasználható. Az utalványt a munkáltatók közterhektől mentesen adhatnák (kisgyermekes) dolgozóiknak a cafetéria kereten felül. Az utalványt az önkormányzatok is beépíthetnék a rászoruló családok megsegítésének rendszerébe. Véleményem, illetve a szakirodalomban olvasható összefüggések alapján azt gondolom, hogy a női munkavégzés szintjére illetve a gyermekvállalási hajlandóságra nézve az Orbán-kormány által tervezett módosításoknak a gyes-gyed rendszerben pozitív hatása lesz a gyermekvállalásra és gyermeknevelésre. Magyarországon jelentős az elmaradás a gyermekes nők foglalkoztatásában az európai átlaghoz képest – ezzel együtt az anyák foglalkoztatási szintje nemcsak alacsony, de – mind abszolút értékben, mind pedig a gyermektelen nőkhöz viszonyítva – jelentősen csökkent is az elmúlt évtizedben. Az OECD családi adattára szerint valamennyi tagország közül Magyarország költ legtöbbet a kisgyermekes szülők otthonlétét támogató segélyekre, egy-egy megszülető gyermekre vetítve, a kiadás az egy főre jutó GDP százalékában mérve az osztrák érték közel duplája, a svéd szint másfélszerese. (Nehezen írom le ezeket, mert nem néztem
utána pontosan, de mindenképpen jelzésnek gondolom az adatot, mert hivatkozni szoktak rá.) Az Orbán-kormány módosításai: 1/ A bölcsődés korú gyermekek napközbeni ellátásának biztosítására irányuló kötelezettségének – a bölcsőde működtetése mellett – családi napközi formájában is eleget tehetnek az önkormányzatok, és a tízezer lakónépesség feletti települési önkormányzatok számára hangsúlyossá tegye, hogy a bölcsőde kötelező fenntartása mellett más napközbeni ellátási formával, tehát családi napközi biztosításával is megoldhatják a 3 év alatti gyermekek ellátását. Továbbá szabályozták a bölcsődék nyári nyitva tartását, mert bezárni csak az éves karbantartás, felújítás végzése miatt lehet, és ezen idő alatt is lehetősége lesz – szülői igény esetén – a gyermekek intézményi gondozását megszervezni. A gyermek élelmezi térítési díjak nyersanyagköltségének a megfizetése és a rezsiköltségének a felét lehet alapul venni a térítési díj kiszámításánál, de a legrászorultabb családok számára ingyenes. Véleményem szerint ezek az intézkedések éppen a női munkavégzés szintjének a növelését segítő lépések. 2/ A GYES folyósítási idejét két évről három évre állítja vissza, a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekek esetében 10 éves korig jár a gyermekgondozási segély. Véleményem szerint a GYES visszaállítása 3 évre nem jelentett törést sem a családok életében, sem a munkaerőpiacon, miután azon kívül. Nem tudok tömeges bölcsőde fejlesztésekről, amelyeket azért kellett leállítani, mert visszamondták az igényüket az anyukák, de olyat sem hallottam, hogy egyetlen munkáltató panaszkodott volna, hogy nem jön vissza az alkalmazottja. Miután a véleményemben a szabadon választás mellett voksoltam, ez a visszaállítás éppen azt segítette, mert óvodás korig lehetőséget adott az anyák és segít is a döntésükben. (Ahol nincsenek bölcsődék csak óvoda, ott komoly előny ez.) Visszaállította a GYET –t, amely azokat a családokat érintette ahol három vagy annál több gyermek van a családban, akkor a legkisebb gyermek 8 éves koráig otthon maradhatott az anya, ez most visszaállt – az eredeti törvényben is alkalmazott - 10 évre. 3/ További változtatás, hogy a GYES mellett folytatható keresőtevékenységet, heti 30 órában maximálta – vagyis ezzel megszüntette a teljes idős munkavállalást, de a rugalmasságnak is teret adott benne. De az sem elhanyagolható jelzés, hogy ezzel a lehetőséggel nem is éltek az anyák. Véleményem az, hogy értelmetlen is, mert miért is vagyunk GYES-en, ha közben
rendes dolgozunk és miért dolgozzunk, ha éppen elég dolog akad a gyerekünk mellett is otthon? Úgy emlékszem, a legjobban megtérülő beruházás éppen az, ami az emberi tőke minőségét javítja, és ez a gyermekünkbe fektetett és szeretettel átvitt „beruházás” szinergikus hatást is elérő. Az GYES visszaállításának a foglalkoztatás szintjére gyakorolt hatása éppen annyi, amennyi növekedés várható volt a csökkentés kapcsán. A munkaerőpiachoz kötődő és gyermeket nevelő nők foglalkoztatása olcsóbb is lehet, mint a kisgyermek 2 és 3 éves korára tehető anyák foglalkoztatási kényszeréből munkát vállaló nők száma. A GYES előtti a Bajnaikormány intézkedései akkor sem voltak számadatok arra vonatkozóan, hogy mennyi nő tudott volna elhelyezkedni, hova tették volna a gyermekeket, hány munkanélküli lett volna ezekből és hányan estek volna ki mindenféle ellátásból. A Bajnai-kormány intézkedése, a GYES megkurtítására a nők munkába való visszatérésének ösztönzését mutatta volna meg – ha jól emlékszem - az IMF felé és bizalomerősítés céljával. A kisgyermekes anyák munkába visszatérése támogatható lehetett volna, de a GYES lerövidítése inkább kényszerítő, mintsem ösztönző intézkedés. A gyermekintézményi ellátottság hiánya sem kedvezett a folyamat sikerének, sőt visszafogja a kisgyermekes anyák munkavállalását. Az elhelyezkedni nem tudók munkanélküli ellátása a passzív és az aktív oldalt egyaránt érintette volna, de az iskolázatlanabb csoportok körében jelentkező segélyezési többlet is a költségvetési oldalt, de az egy főre jutó bölcsődei költségek – kvóta a 125 ezer Ft. – is a költségvetés terheit növeli. „2006-ban 106 ezer forintra becsülhettük azoknak a gyesen lévő anyáknak a várható bruttó havi keresetét, akiknek a legkisebb gyermeke a harmadik életévében volt.” (Erre a mondatra elindult a fantáziám, de megkímélem a soroktól az olvasót.) Sem a döntés meghozatalakor sem utána nem láttam olyan számításokat, amiben az összes kiadást és összes bevételt pontosan összevetették volna. Ha egy intézkedés nem jó az érintetteknek – mert aki akar dolgozni (19%+6%), az eddig is dolgozhatott volna -, akkor mitől várható a pozitív irányú elmozdulás? Az ismerőseim között számtalan anya van, akik kénytelenek– havonta 50-70 ezer forintért - magánbölcsődébe adni a kisgyermeküket, mert visszavárta őket a „bankjuk” és ők is fontosnak tartották a karrier-útjuk megtartását. Ha meghagyom a három évet, és az ösztönző és segítő intézkedéseket hozok, abból értelmes irányok is kijöhettek volna. Be lehetett volna vonni a cégeket egy bölcsődefejlesztési programba. Nem feltételezem, hogy a cégeknek közfeladatokat kell ellátni, de azt igen is elvárom, hogy ne közpénzekből növekedjenek a magánvagyonok. A már-már természetessé vált 3 év helyett az ennél korábbi munkavállalása kényszerítő intézkedés, miközben a feltételek megteremtése elmaradt hiba. Elkerülhetetlenül nagy
számban teremtettek volna olyan helyzeteket, amikor a nő nem tudja elhelyezni a gyermekét, de ellátást sem fog kapni, mert lecsengett a idő és a munkába állása olyan teher teherként éli meg, ami – mint láttuk a nemzetközi felmérésekből is - negatívan hat a gyermek fejlődésére. A gyermek két éves kora után – a 2010. április 30. után született kisgyermek esetében – legkésőbb 2012. április 30-án el kellett volna mennie a nőknek dolgozni, akkor is, ha nem tudják elhelyezni a kisgyermeküket. Nem láttam olyan projekt-beruházási tervet, amelyben a bölcsődeépítések, átépítések lettek volna kedvezményezve – csupán a férőhelyeket növelték oly módon –, hogy az egy gondozónőre jutó gyerek száma nőtt. Minőségi szempontoknak hogyan lehet megfelelni, ha a gondozónő figyelmét többfelé kell megosztani. Összegezve, az anyák nagy része – ha egyáltalán vissza tud térni a munkapiacra – igen nehezen tudja összehangolni a családi és a munkahelyi teendőit. A részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Magyarországon nagyon alacsony, de kevés családban is jelenthet megoldást, miután az ezért szerezhető jövedelem is csekély, ezért csak kevesek számára jelent megoldást. Véleményem szerint békén kellene hagyni az anyákat, mert képesek vagyunk eldönteni, hogy mi a jó a gyereknek, de megfordítom, mert egészséges (lélek) esetben az anyának is az jó, ami a gyereknek. Nem tudok elképzelni olyan társadalmat, ahol az, ami jó a gyerekeknek, károkat okozna a társadalom egészének. Inkább a fordítottja lehet igaz, mert a „közjó” a lehető legtöbb ember lehető legmagasabb szintű „boldogsága”, és ehhez nélkülözhetetlen, hogy testben, szellemben és lélekben egészséges gyermekek szülessenek. A sokszor demagógiába hajló és érzelmi megnyilvánulásaim mögött a sokéves tapasztalat és történetek sokasága húzódik. Mindezek közben egy percig sem felejtem el, hogy a gyermekvállalás egy életre - közvetlenül is több generációra – kiható döntés a családnak, amit a politikának, a kormányoknak illene számításba venni és a rövid-, közép- és hosszabbtávú hatásokat vizsgálva meghozni döntéseiket. Dr. Ladán Éva Sociology expert MOSZ
