Gyermeknap az iskolaügyi miniszternél

Tulipános láda Párizs Gyermeknap az iskolaügyi miniszternél Erdei iskola Naptár Dilongstar Zenesarok: Demi Lovato Ismerd meg a szlovák nyelvet Rimaszombati halihó Szórványprogram Így írunk mi: Galla Pál Monitor: A kilencedikesek idei eredményei Pozsonyi magyar iskolák közös sportnapja Családi krónika Társasjáték: Alhambra Ballagó diákjaink utolsó gondolatai Itt a nyár

Az iskolai Tulipános láda kultúrműsorra idén május 24-én került sor a VETVÁR kultúrházban. A gyerekek nagyon szorgalmasan készültek erre a napra és nagyon jó műsorszámokat adtak elő. Az utolsó héten minden nap gyakoroltunk a 6. osztályban. A nyitókép mint minden Tulipános ládán a Tuli - tuli tulipános láda című népdallal kezdődött, és közben behozták a kis Zsófit a ládában. Zsófi elszavalta a tulipános ládáról szóló verset, majd jöhettek a gyerekek osztályonkénti műsorszámai:

MŰSOR – TULIPÁNOS LÁDA •Nyitókép

szaval:Bilek Zsófia, betanította: Pék Judit

•Óvodások műsora

gyermekjátékok

• Apró Szőttes

Gyermekfarsang, zoboralji táncok és dalok

betanította: Konkoly Annamária •Marie Korandová:

Ako sa sedliak zbavil „škrátka“ elmondja: Mucska Szilvia

betanította: Bolech Márta •Janikovszký Éva:

Ha én felnőtt volnék - 1. osztály

betanította: Pék Judit •Rakoncátlan lángocska - zenés jelenet - 2. osztály

betanította: Bittera Katalin •Cigánytánc

Dömény testvérek, Mészáros Nikola, András Alexandra

betanította: Bolech Márta •Verses összeállítás

anyáknapi versek - 3.osztály, betanította: Pál Mária

•Angol nyelvű jelenet

Oscar Wilde: A mogorva óriás c. mese rövidített változata, betanította: Tuba Zsuzsa

•Gyertyatánc :

zene a Honfoglalás c. filmből 3. osztály

betanította: Pál Mária •Kung-fu bemutató

Dömény Pityu, Dömény Denisz, felügyelte: Pápay I.

•Oláh Ibolya: Magyarország – ének; Varga Anita, felügyelte: Varga Mária •Karinthy Frigyes: Röhög az egész osztály c. műve alapján írt jelenet - 6. osztály

betanította: Konkoly Annamária •Német nyelvű dal

Die kleinen Kinder spielen, betanította : Lančarič M.

•Harmonika

T. Koschat: Schneewalzer, betanította: Lančarič M.

•Verses összeállítás

szerelmes versek - 8. osztály, betanította: Kovács E.

•Esernyőtánc

Séta az esőben - 4. osztály, betanította: Bolech M.

•Móra Ferenc:

Királyok kenyere; mesejáték - 7. osztály

betanította: Tímár Lívia •Disco tánc

5. osztály; koreografia: Putz Vali, felügyelte: Pápay I.

•Szudáni mese:

A szultán és az iszákos – színjátszókörösök

betanította: Konkoly Annamária •Táncmix és ének :

a táncot koreografálta: Putz Vali énekel: Malovec Szilvia, Varga Anita, Šipos Lenka

felügyelte: Ferencz Gertrúd

A műsoron sok ember vett részt és nagyon dícsértek, hogy milyen ügyesek vagyunk. Mi ennek nagyon örültünk. Mindenkiben volt egy kis feszültség, de azt legyőztük és örültünk, hogy jól szórakoztattuk a közönséget.

Malovec Szilvia

Az iskolától május második hétvégéjén Párizsba indultunk öt teljes napra. Ezt a kirándulást már nagyon vártam. Azóta már több mint egy hónap is eltelt, de bennem még most is nagyon sok élmény elevenen él. Csütörtökön május 7-én indultunk el délután fél háromkor. Várnunk kellett egy kicsit , mivel egy utasunk, Máté (különben szupi ember) későn jött. Mikor megérkezett, lecuccolt és irány Párizs. Azzal a busszal utaztunk, amelyikkel erdei iskolába is szoktunk járni. Az éjjeli út elég fárasztó volt, de gyorsan eltelt, mert jó volt a buszban a társaság. Körülbelül 4 órát aludhattam is. A három nap alatt sok mindent néztünk meg, az Eiffel toronytól kezdve a Louvre-n, Versailles-i kastélyon és kerten keresztül egészen Disneylandig. Ahogy említettem az Eiffeltorony látogatását abszolváltuk először. A torony összmagassága 322 méter és 8600 tonna. A torony meghódítása után kis hajózás következett a Szajnán. A hajózás után átvonultunk a Champs Elyséen (sanzel izén) a LaConcorde térre, ahonnan átsétáltunk a Louvre-ba. A múzeum után beszálltunk a buszba és irány a szállás. 17 óra buszozás meg egy nap Párizs után jól jött az ágy. A szobák elég kicsik voltak. Zuhanyzók és WC-k csak a folyosón voltak.

De szerintem ilyen esetben nem kell luxus hotelbe menni. A második nap május 9., szombat. A finom reggeli után elindultunk Verailles- ba (verszájba). Az óriási sort kivárva, végre bejutottunk a kastélyba. Őszintén szólva kicsit csalódtam. Csupa kép és szobor. Azt mondták, hogy itt királyok éltek, és hát akkor hol vannak a bútorok? Végül találtunk néhány berendezett szobát. Viszont a Verailles Kert gyönyörű volt. Szökőkutak, tavak, bokrok, fák. Lassan összeszedtük magunkat és elindultunk Párizs modern negyedébe a De-Fanceba. A Párizsi felhőkarcolók után a Notre Dame-ot néztük meg. A híres Katedrális után Parfüm múzeumba mentünk. Ez nem volt túl nagy élmény számomra, de néhányan nagyon élvezték, mert olcsón lehetett parfümöt vásárolni. Ezután elindultunk a Montmartre-ra. Ezen a részen lakott a világ összes valamire való költője, szobrásza, festője. Itt kaptunk kb 1,5 óra szabadot. A fiúkkal (Krisztián, Dávid, Patrik) egy kávézóban álltunk meg ahol 4 euróért vettünk 3 deci cocacolát, majd megnéztük a Sacré Coeurt-t (bazilika). A hosszú nap után elindultunk a szállásra. Mosakodás után bedőltünk az ágyba, hogy másnap a Disneylandbe teljes erővel ébredjünk. Ahogy említettem, harmadik nap Disneylandet hódítottuk meg. Az egész napot ott töltöttük, a sok atrakción. Végül este elindultunk haza Pozsonyba. Konkrétan Püspökire 16, 00 óra körül érkeztünk meg. Cséfalvay Szilárd

Gyermeknap alkalmából lehetőséget kaptam, hogy ellátogathassak az Iskolaügyi Minisztériumba. Azokból az iskolákból választottak ki diákokat, ahol a legjobban írták meg a kilencedikesek a MONITORT. Így én is a 19 tanuló között lehettem, akikkel lehetőségünk volt különböző pozíciók betöltésére. Vasárnap május 31-én főpróbára kellett mennem. Ott megismerkedtem a hétfői kollégáimmal. Először elmondták, hogy mi lesz hétfőn a teendőnk, majd különféle szituációkat kellett megoldanunk csoportosan. Végül kiválaszthattuk a hivatalunkat. Én az Oktatásügyi Minisztérium Média Osztályának az igazgatónője lettem. Hétfőn június 1-jén reggel 8 órakor az Iskolaügyi Minisztériumban kellett lennem. Az én irodám a 8. emeleten volt. Elfoglaltam a helyem és belekezdtem a munkába. Az alkalmazottaim mindent megmutattak és elmagyaráztak nekem. Az újságírókat és a tv munkatársait informáltam a minisztérium gyermeknapi programjáról. Telefonon és e-mailen keresztül is folyt a tájékoztatás. 10 órakor egy gyűlésen vettem részt, melyet az iskolaügyi miniszter,

Ján Mikolaj hívott össze. Volt az asztalon innivaló, ennivaló és mindenki rendelkezésére állt egy saját mikrofon is. A gyűlésen azokat a javaslatokat beszéltük meg, amelyeket még vasárnap írtunk össze. Szavaznunk kellett a javaslatokról, némelyiket el is fogadtuk. Szóba került a nyári szünidő előbbre hozása és a WiFi beszerelése is az iskolákban. A gyűlés után a tv, a rádió és a sajtó kérdéseire válaszoltam. Új ismeretekre tettem szert és jól éreztem magam.

Mozes Tímea

Régen volt már, hogy hazajöttünk az erdei iskolából. Ezért is van itt az ideje, hogy egy kicsit visszaemlékezzünk rá...

Az erdei iskolában nagyon jó volt. A túrák is tetszettek, de a szobák nem annyira, viszont az volt a jó, hogy tévénk is volt. Amikor elindultunk úgy éreztem, hogy nagyon hiányzik a családom, és a macskám is. Az út nagyon hosszú volt, de Tamás és én sokat játszottunk a buszban. Egy alkalommal, amikor elmentünk sétálni, egy nagyon érdekes sípályára érkeztünk. Sok érdekeset láttunk. Egy másik alkalommal, amikor jöttünk le a hegyről, akkor viszont egy baleset történt. Nekem nagyon tetszettek a túrák. Kipróbáltuk a vonatot is, és utaztunk fogaskerekűvel. Sajnos az utolsó napokban volt olyan, akinek hasmenése lett és fájt a hasa. Szerencsére én megúsztam betegség nélkül.

Szász Peti, 3. osztály

Június 1-én gyülekeztünk, az iskola előtt. Amikor elindultunk az erdeibe nagyon örültem, de az út eléggé hosszú volt. Odaérkezésünk után először megebédeltünk, majd kicsomagoltunk. Ezután következett a séta, ahol megismerkedtünk a környékkel. Szerdán egy nagy túrán vettünk részt. Felmásztunk a Kőpataki-tóhoz. Akik nem bírták a fárasztó utat, azok lent maradtak az igazgató nénivel. Lefelé jövet történt egy baleset Mester Krisztiánnal. Eltörte a lábát. Pénteken

a nagyok bobozni voltak a tátralomnici bob pályán. Szombaton miután megreggeliztünk, összeraktuk a szobáinkat, majd egy korai ebéd után elindultunk hazafelé. Szerencsésen meg is érkeztünk.

Gyűrösi Anna, 3. osztály

Június

1-én egy szép reggelen az iskola előtt gyülekeztek a gyerekek szüleikkel. Mielőtt elindultunk volna, minden gyerek elbúcsúzott a szülőktől, nagyszülőktől és az ittmaradó gyerekektől. Az út hosszú volt. Körülbelül 15:15 órakor értünk oda. Ebéddel kezdtük a napot. Ebéd után az igazgató néni mindig megmondta, mit fogunk délután csinálni. Hétfőn ebéd után kipakoltunk, pihentünk egyet és mentünk megnézni a tájat. Kedden sportnap volt, ami azt jelentette, hogy az ott levő játszótéren tartózkodtunk. Szerdán egy hosszú túrát abszolváltunk a Kőpataki-tóhoz. Voltak gyerekek akik nem bírták az utat, mert sziklákon közlekedtünk. Ezek a gyerekek lent maradtak az igazgató nénivel. Minden este volt disco kivéve a szerdai napot. Voltak különböző versenyek is. Az asztalok és a szobák is pontozva voltak. Én Nikivel, Nórival és Fannival ültem az asztalnál és a szobán is együtt voltunk. Pénteken volt az egész erdei iskola kiértékelése és a leghosszabb discó is. Szombaton 11 óra tájban elindultunk és körülbelül 17 órakor értünk haza.

András Alexandra, 4. Osztály

Április 25-én és 26-án Trstenán rendezték meg már harmadik alkalommal a Dilongstar nevezetű énekversenyt. Én is bekerültem a döntőbe, és nagyon örülök, mert rengeteg tehetséges énekest, és szakértőt ismerhettem meg. Az első napom furán indult, mert már korán reggel szombaton ott kellett volna lennünk, de mivel még pénteken Rimaszombatban voltam a Tompa Mihály Vers,- és Prózamondó versenyen, csak szombat délre értünk oda az anyukámmal. Megérkezésünk után megkerestük a kultúrházat, és nagy meglepetésemre nagyon kedvesen üdvözöltek bennünket. Bevallom, kicsit izgultam, de amikor beléptem az esztrádterembe az a jó hangulat, ének, zene, fények magukkal ragadtak. Később elmentünk ebédre. Az ebédet az iskola éttermében tálalták, és ki is szolgáltak minket a helybéli diákok. Ebéd után kezdődött a verseny a mi kategóriánkban (2. kategória), amit megelőzött még egy helyszínpróba és hangpróba. Bevallom kissé meg voltam ijedve, mert ilyen nagy méretű versenyen most vettem részt először. Összesen 42 énekes volt a csoportomban. Ahogy most visszagondolok erre a délutánra, borzalmasan sokáig tartott még mindenki végigénekelte az

énekét. Én huszadiknak léptem a színpadra. A műsorvezetők aranyosak voltak, mert igyekeztek mindenkit a viccelődésükkel megnyugtatni. A zsűriben a csehországi szupersztár Michal Hudček, a szlovákiai szupersztár Katka Koščová, a besztercebányai Bél Mátyás Pedagógiai Fakultás zenei tanszékének professzora Prof. Belo Felix, valamint docense Doc. PaedDr. Marián Janek és a pozsonyi Egyházi Konzervatórium énektanára Miroslava Marčeková (ő az énektanárnője a híres Nela Pociskovának, és Viktória Matušovovának, aki az Elán je Elán énekversenyt nyerte meg) volt. Mind nagyon szimpatikusak voltak. Katka Koščovával és Marčeková tanárnővel személyesen is beszélgettem, sőt megkaptam a tanárnő névjegykártyáját is. Mikor felmentem a színpadra minden gondom-bajom megszűnt, fantasztikus érzés volt. A műsorveztők még feltettek néhány kérdést (ettől talán még jobban féltem, mint magától az énekléstől  ), és azután elkezdődött az ének. A fények pont a szemembe világítottak, szóval a közönséget nem nagyon láttam. Nagy tapsot kaptam, elég jól fogadták, hogy magyar vagyok , de csehül énekeltem. A kollegáim is jól viselték magukat, főleg a lengyelek. Mind a három lengyel lány nagyszerűen teljesített. (profik) A zsűri majdnem állva tapsolt nekik. Amikor meghallottam őket énekelni, azt hittem végem, és már rögtön mehetek is csomagolni...

DE!!! Álmaim valóra válltak, amikor kijelentették, hogy benne vagyok az első hétben, és hogy bejutottam a vasárnap délutáni döntőbe. A délelőtti program az volt, hogy aprólékosan szétszedte a zsűri a versenyzők teljesítményét. Mindenkit külön-külön elemeztek. Szerencsére azt mondták, hogy nagyon jó a hangszínem, és hogy saját magamat adtam, nem imitáltam senkit. Valami gondjuk volt a zenei aláfestéssel, de hát az nem volt olyan nagy probléma. Éreztem, hogy nem fogok bejutni az első három közé, de számomra elég volt, hogy ott énekelhettem, megdícsértek, és bekerültem az első hét közé a 42 versenyzőből. Az első helyet (ahogy gondoltam  ) az egyik lengyel lány, a második helyet szintén egy lengyel csaj, és végül a harmadikat egy szlovák helybéli kislány nyerte meg, aki a Pussycat Dolls-tól énekelte a Sway c. számot. Nagyon örültem ennek a hétvégének, és elégedetten jöttem haza. Varga Anita

Név: Demetria Devonne Lovato Születés ideje: 1992.augusztus 20. (16 éves) Születés helye: Dallas,Texas,USA Foglalkozás: Színésznő,énekesnő Weboldal: www.horsecamp.elivepage.com

Édesanyja Dianna Hart, művész, édesapja, Patrick Lovato, aki Új Mexicóba költözött miután elvált Demi anyjától 1994-ben, ezért Demi csak ritkán láthatta őt. Két testvére van: Dallas, aki szintén a színész és énekesi pályát választotta, és Madison De La Garza, aki a féltestvére. Származását tekintve spanyol, ír, és olasz vér csörgedezik az ereiben. Demi a Grapevine-Colleyville Independent School District iskolába járt, majd a Cross Timbers Middle Iskolában folytatta tanulmányait egy kórustagozatos osztályban. Tizenegy éves kora óta gitározik és zongorázik. Sok texasi tehetségkutató versenyt megnyert, és több show-ban is szerepelt. Karrierje tíz éves korában kezdődött a Barney és barátai című sorozattal, ahol Angelát játszotta. Itt ismerkedett meg Selena Gomezzel, aki egyben

a legjobb barátnője is lett. Érdekessségek: - Kedvenc színe a piros és a fekete. - Szerepelt a Szökés c. sorozatban is. - Kedvenc állata a macska. - Hobbija a vásárlás, zenehallgatás, és a szörfözés. - Piros kesztyűje, amelyet a Get Back videoklipjén visel, divat lett és számos amerikai áruházban kapható.

Botló Linda

Ez a verseny 3 napos volt. Szerdától péntekig tartott. Azért volt három nap, mert azoknak, akik messziről jöttek, például Kassáról, pihenniük is kellett. Magára a versenyre csütörtökön került sor Nyitrán a Golianová utcai gimnáziumban . A versenyzők száma az én kategóriámban 12 lett volna, de egy tanuló nem jött el, s így 11-en versenyeztünk. Négy feladatot kellett megoldani. Az elsőben verset kellett mondanunk. A versek le voltak írva kis papírkákra, amelyekből mindegyikünk egyet kihúzott. A második feladatban egy mesének a tartalmát kellett elmondani, amit elolvastak nekünk. A felkészülésre 20 perc volt. Azután kihúztunk egy számot 1-től 4-ig. Ezek szerint kaptunk olvasmányokat. Én az 1-est húztam ki. Ez volt a harmadik feladat. A negyedik feladatban 5 témából egyet kellett választani és beszélni róla. Én az állatkertről szóló témát választottam, de voltak olyan témák is, amelyekről nem tudott minden versenyző folyékonyan összefüggő mondatokat alkotni. Úgy gondolom, hogy voltak köztünk gyengébben teljesítő tanulók is. Például az egyes számot kihúzó gyerek csak motyogott, és végül a zsűrihez ment, és megmondta, hogy nem tudja a verset. A kiértékelés délután 3 órakor kezdődött. Én nyertem az első helyet. Az idén az „Ismerd meg a szlovák nyelvet“ nevezetű országos versenynek a 29. évfordulója volt. Remélem, hogy a következő alkalommal is indulhatok és versenybe szállhatok más iskola tanulóival. Büszke vagyok arra, hogy jól képviseltem az iskolámat, és ez örömmel tölti el a szívemet.

Mucska Szilvia

Nincs még egy ilyen szavalóverseny Európa egyik országában sem, mint a rimaszombati Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny! A gálaműsorban hangzott el, hogy az alapiskoláktól az egyetemekig és a felnőttekig több ezren járják végig az iskolai, a járási és a kerületi fordulókat, amíg az országos döntőre sor kerül. Erre más országokban nincs példa. Ezért is nagyon jó érzés eljutni az országos döntőbe! Szeretem, hogy messziről, különböző városokból és falvakból érkezett gyerekekkel és felnőttekkel találkozhatom, ismerkedhetem meg, ráadásul a rimaszombati fesztivál programja mindig rendkívül gazdag. Persze, tőlem most azt várjátok, hogy ne a műsorról írjak, hanem hogy elmondjam, milyen is maga a szavalóverseny! Hát, mielőtt a színpadra lépnék, rendkívül izgulós! Mindig félek, hogy abban a percben, amikor rám kerül a sor, milyen hangulatban leszek. Tudok-e összpontosítani és játszani, sikerül-e úgy előadnom a verset, ahogy a legjobb formámban mondom. Ha nem izgulok, akkor az a veszély fenyeget, hogy unalmas leszek. Persze, így van ez másokkal is, mert mindenki teljesíteni akar. Aki eljut az országos döntőbe, az már megnyert előtte egy iskolai, egy járási és egy kerületi fordulót, éppen ezért itt már mindenki minősítést kap. A legjobb három versenyző Aranysávot kap, s övék az első, a második és a harmadik díj. Ezután még ezüstsávos és bronzsávos okleveleket kapnak a versenyzők. A mi iskolánkba ez évben egy ezüstsáv és két bronzsáv vándorolt, amire nagyon büszkék vagyunk. Nagyon boldog voltam, hogy immár negyedszer sikerült eljutnom az országos versenyre. Ha fárasztó is a felkészülés, azért érdemes nekivágni! Mészáros Dávid Szilárd

Szász Róbert: Galla Pál 1. ének Hamar felkel a nap, vele kel Galla Pál is, Az egész falu, mert Rávai hírei, Megrázták, a hírek az egész falucskát. A nap éppen most kel fel, felöltözik Pál, S máris a mezőkre megy segíteni, Mivelhogy legyen mit nekik ebédelni. S ahogy megy a rétre, ahol dolgozik, Megint a tegnapi napról gondolkozik. Kiér a rétre, ahol már rég várják őt, Mindenhova elkelne ez a nagy erő. Kiabálnak is rá hogy siessen ő már, De elereszti a szót füle mellett Pál. Amint odaér, lát egy nagy fát a réten, S megmozdítja azt a nagy fát, most éppen. Csak félkézzel kapta fel az óriás fát, Nem is nagyon erőltette meg magát Pál. A paraszt nem bírt csodálkozni, csak nézett, Nem akarta elhinni a két szemének. Pedig hihetett volna, ilyen erős Pál, Ilyen erőt még nem láthatott a világ. Aztán Pál eldobta a hatalmas tölgyet, Egyenesen a mező melletti völgybe.

Repült ez a hatalmas fa a völgy felé, A nagy völgy felé, egyenesen lefelé. Kapál tovább, mintha mi sem történt volna, De a paraszt csak áll, a nagy dobás óta. Legyökereztek a lábai ő neki, Nem tudott a kettő lába megmozdulni. Csak nézte a hatalmas tölgynek hűlt helyét, Rá is szólt Galla: „Te is dolgozz, ne csak én!“ Ment is volna a paraszt, hogy ne ment volna, De nem tudott mozdulni, csak álmélkodva. Este volt már piroslott az ég alja is, Nemcsak ég alja, hanem Pál orcája is. A földműves kifizette Pál munkáját, Plussz pénzt is kapott, azért amit produkált. Örült hát Galla János legkisebb fia, Örülve futott haza az ő házukba. Meg is mutatta anyjának a ráadást, Máris szebbé tette vele anyja álmát. Ő is lefeküdt az ő kemény ágyába, Es sárkányokkal harcolt az ő álmába. A jobb életre vágyott szegény Galla Pál, De pénzbelileg sajnos nagyon rosszul állt. Néha nem volt mit neki ebédre enni, Anyjának adta, amit keresett neki. Elszenderült már most a fiatal Pál, S az ő álmában az ország élén áll.

A

2008/2009 – es iskolai évben 12 tanuló fejezi be alapiskolai

tanulmányait a Pozsonypüspöki Alapiskolában. Az áprilisi hónapban sorra kerülő tesztelés 1 453 iskolát érintett, ebből 129 magyar tanítási nyelvű alapiskola volt. Összesen 53 709 tanuló írta meg a tesztet (ebből 3 133 magyar). Az eredményeket közölte a sajtó is. Örömmel vettük tudomásul, hogy iskolánk végzős tanulói a legjobb eredményt érték el az összes magyar tanítási nyelvű alapiskola közül. A magyar nyelven és a matematikán kívül először írtak a magyar iskolák kilencedikesei szlovák nyelvű tesztet is. az országos átlageredmények matematikából :

50,67%

iskolánk kilencedikeseinek eredménye matematikából:

73,8%

az országos átlageredmények magyar nyelvből:

67,55%

iskolánk kilencedikeseinek eredménye magyar nyelvből:

91,7%

az országos átlageredmények szlovák nyelvből:

61,37%

iskolánk kilencedikeseinek eredménye szlovák nyelvből:

92%

Az eredmények bizonyítják, hogy tanulóink tudásszintje jó, és bizonyára mindannyian megállják a helyüket a különböző középiskolákon is. A kilencedikeseinknek gratulálunk és sok sikert kívánunk további tanulmányaikhoz.

Az iskolánk május 20-án immár másodszor megszervezte a pozsonyi magyar iskolák összecsapását, természetesen nem utcai harcokban, hanem futballban és kosárlabdában. A már tradíciós összecsapásra harmadszor került sor, kétszer hazai pályán, egyszer idegenben. Fiúk és lányok egyaránt részt vettek a sportolásban. A hazai fiúk és lányok sikeresebbek voltak a fociban, de a lányok kosárlabda mérkőzésén a dunautcaiak a győztesek. Nézzétek csak meg! De valójában nem győzött egy iskola sem, hanem a jókedv és a barátság volt a nyerő... Nagyfiúk – futball: - Csöllei Attila - Ferencz András - Varga Richárd - Ozogány Dávid - Mester Krisztián

Eredmény:

14:4

Kisebb fiúk - futball - Ozogány Dávid - Szelepcsényi Erik - Mester Krisztián - Duman Dominik - Nagy Lacus - Szabó Nicolas - Cséfalvay Szilárd

Eredmény:

13:3

Nagylányok – kosárlabda: - Malovec Szilvia - Mozes Tímea - Varga Ingrid - Rigó Anna - Nagy Zsuzsa

Eredmény:

20:8

Nagylányok - futball - Botló Linda - Varga Ingrid - Mozes Tímea - Nagy Zsuzsa - Malovec Szilvia

Eredmény:

4:20 Ferencz András

Minden család történetében található „érdekes” esemény, legyen az pozitív vagy negatív. A kilencedikesek feladatul kapták a családi krónikájuk rövid megírását. A feladatnak nem örültek a diákok, s különféle kibúvókat kerestek. Ennek ellenére mégis elkészítették a fogalmazásokat. Nagyszülőkkel vagy szülőkkel beszélgettek, és így gyűjtöttek anyagot a munkájukhoz. Ennek eredményeként érdekes „krónikák” születtek, melyekből ízelítőt szeretnénk mutatni.

1945 tavasz Folyton csak a híreket hallgattuk. Megtudtuk, hogy az oroszok betörtek Magyarországra. Ekkor a nővérem sógora, Feri (25 éves), forgalmista volt a vasúton. Soha többé már nem láttuk, mert az utcán lelőtték. Nagyon sok ismerősünk halt meg így, testüket nem is találták meg, tömegsírba temették el őket. Mi ebben az időben Pereden voltunk. Nagy szegénység volt itt, nem volt mit enni, kis fekete kenyerek ún. „bucik“ voltak csak. A gazdáktól ruháért cseréltünk ennivalót. A házunk előtt letelepedtek németek, itt állították fel az ágyúkat. Várták az oroszokat. Mi az istálló padlásán bújtunk el, és a szénában aludtunk több mint egy hétig. Féltünk, nehogy elhívjanak főzni minket a katonáknak. A nagymamám a kis Tecával a házban voltak. A félelmünk mindig akkor fokozódott igazán, amikor a kislány énekelni kezdett, ugyanis

így jelezte,

hogy a házban vannak a katonák. Rettenetesen féltünk, nehogy a padlásra golyó kerüljön. (Varga Anita)

Nagyanyámék

két évig

éltek Csehországban.

A hatalom

1949-ben

megengedte a magyaroknak, hogy hazatérhessenek. A Valacsai család – nagyanyáék – is hazajöttek. Még néhány hónapig azonban albérletben éltek, mert a betelepített szlovák család nem akart kihurcolkodni a házukból. Azután visszaköltöztek a családi házba. Mindent elölről kellett kezdeniük. De boldogok voltak. Nagyanyám egészen haláláig tartotta a kapcsolatot a volt cseh gazda családjával. Testvéreivel együtt többször meglátogatta őket. Ellátogattak a temetőbe is, megálltak az ismerősök sírjánál. Sokat mesélt édesanyáméknak az ottani életről, az ottani barátokról. Nagyon jól elsajátította a cseh nyelvet is. ,,Jó sorom volt ott - mondogatta - de legjobb otthon“ (Mozes Tímea)

A

váltakozó eredménnyel működtetett kovácsműhely hol megengedte a

luxust, hol szerényebb életmódot követelt. A kovácsműhely napjainkig őriz egy-két értékes kincset, mint például a kovácsfújtatót, amit lábbal pumpált, és úgy izzította a parazsat. Legfőbb munkaeszköze az üllő és a kalapács, no meg

a

különböző

fajtájú

tűzi

fogók

voltak.

Nagyapám,

aki

szerszámlakatosként dolgozott, megengedte mikor kicsi voltam, hogy én is

kezembe vegyem a kalapácsot, és ketten ütöttük a vasat. Felejthetetlen élmény volt ez számomra. (Varga Richárd)

A

háború után 1949-ben egy másik sokk érte a családomat. Amikor

elkezdtünk gazdálkodni, az összes vagyont, földet, állatot a szövetkezetbe kellett adni. A hajcsárok jöttek a házakhoz és íratták alá a szükséges papírokat. A vagyont a családom rejtekhelyeken bujtatta. A nagyapám apjának volt egy zenekara a faluban. Ő volt a trombitás. Egyszer amikor jöttek az oroszok, akkor elrejtette a szekrény mögé egy relytekhelyre a trombitáját. Az orosz ezt észrevette, és elvette a trombitát. Amikor belefújt a trombitába, akkor elvágta a száját, és összetörte a hangszert. A másik rejtett, óvott dolog a bor volt, mert nagy volt rá az adó. Az ükapám ásott egy lyukat a padlóba és oda tette az összes bort, hogy ne igyák meg az oroszok. A disznóvágás is tiltott tevékenység volt, de mégis kellett valamit csinálni az elhízott disznóval... (Ferencz András)

Botló Linda: Na végre ezt is megéltem! Örülök, hogy megismerhettem soksok embert, s a tanárokra sem tudok panaszkodni. Főként az osztályfőnökömre, s elhihetitek , aki még nem ismeri, akkor sajnálhatja, mert ő a világ legjobb osztályfőnöke. Hellóka, ezennel búcsúzok tőletek!

Csöllei Attila: Búcsúzok a kedves tanító néniktől, osztálytársaktól, Karcsi bácsitól. Búcsúzok a tornateremtől, a számítástechnikai teremtől.

a kémiai

laboratóriumtól

és

Ferencz András:

Köszönöm az összes tanítónak és az összes iskolatársamnak ezt a szép kilenc évet ezen az iskolán. Hiányozni fog az osztályom és az iskola családias hangulata. Köszönöm a sok hasznos ismeretet és tapasztalatokat. A viszontlátásra!

Kovács Mónika:

Az iskolából nekem legjobban a Tímár tanító néni és Ferencz tanító néni fog hiányozni. De hiányozni fognak az osztálytársaim, és az egész iskola. Az osztálytársaim közül Szilvi, Linda, Anita. Nagyon jól éreztem magam ebben az osztályban. Nagyon jó volt a hangulat. Nagyon szeretném, ha ilyen osztályba járhatnék a következő iskolában is.

Malovec Szilvia:

Sajnos eljött az az idő, amikor nekem is el kell búcsúznom a kedves iskolámtól. Nagyon fognak hiányozni az osztálytársaim, tanáraim. Különösen az osztályfőnököm, akit mindig is szerettem. Nagyon fog hiányozni a társaság és a légkör, melyben részt vehettem. Várom már a középiskolát, de szeretném fenntartani a kapcsolatot a kilenc év alatt szerzett barátaimmal is. Köszönök mindent!

Mozes Timi:

Búcsúzok az iskolától. Hiányozni fognak a barátaim és osztálytársaim. Köszönetet szeretnék mondani a tanároknak, főleg az osztályfőnöknek, aki kibírta velünk. De már nagyon örülök az új iskolámnak, remélem ott is sok barátot szerzek.

Nagy Dávid:

Búcsúzok a tanítóktól, gyerekektől. Búcsúzok a kémiai laboratóriumtól, amit a mi osztályunk hozott rendbe. Hiányozni fognak az osztálytársaim, de az unalmas napok és a napok, mikor ügyeletes voltam ,nem.

Orbán Krisztina:

Mindenki egyszer elmegy, és most mi megyünk. Búcsúzok az iskolától, osztályfőnöktől és a többi tanártól. Sok mindenki hiányozni fog. Köszönöm a kilenc évet!

Putz Wali:

Búcsúzok SZEWASZTOK!!!!!

az iskolától,a táncosoktól és a tanároktól!!!

Varga Anita:

2000-ben kezdődött minden, és néhány nap múlva már végződik is. Nagyon gyorsan telt el ez a kilenc év. Köszönet az első osztályfőnökünknek Varga tanító néninek (anyukámnak  ), de Füzék tanító néninek is, akivel nagyon kellemes beszélgetéseim voltak. Nem feledkezem meg Ferencz tanító néniről sem, aki az utolsó két évben vette át a stafétát. Szerencsére az iskolában a tanuláson kívül azért nagyon sok minden mással is találkoztam. A rengeteg kirándulás, színházlátogatás, sítanfolyam, versenyeken való részvétel mind-mind felejthetetlen élményt nyújtottak számomra. Nagyon hiányozni fogtok mind, de főleg ti 11-en!!!!!!

Varga Ricsi: Köszönök mindenkinek minden fáradtságot, minden segítséget. Szerencsésnek tartom magam, hogy ide járhattam. Még egyszer köszönök mindent.

Virág Krisztián:

Búcsúzom az alapiskolától. Köszönetet szeretnék mondani a tanároknak, akik tanítottak. Örülök, hogy elmegyek ,de azért hiányozni fognak a tanárok és a diákok. De nem szomorkodom, mert új embereket és tanárokat ismerek meg, új ismeretekre teszek majd szert. Tehát vidáman megyek tovább!

Már megírtuk az összes felmérőt, le vannak zárva a jegyek, és már csak pár nap, és elkezdődik a nyári szünidő. De fel vagytok rá készülve? Itt olvashattok pár tippet arról, hogy hogyan tegyétek színesebbé a hosszú, nyári napokat. 

Nem szabad magunknak megengedni, hogy a napjaink csak tévézéssel, számítógépezéssel és lazsálással teljenek el. Még a szünet kezdete előtt írjatok meg egy listát, ahová felírtok mindent, amivel az egész évben nem tudtatok foglalkozni, de szerettetek volna. Ez a lista legyen előttetek egész nyáron, és figyeljétek meg, hogy hasznos nyaratok lesz.

Egy hideg ital felfrissít minket, főleg ha ananászból van, ami lazító hatással van ránk. Tehát itt egy recept egy ízletes ananászitalra: Turmixoljatok össze 15 dkg ananászt 2 kávéskanál zöldcitromlével, 2 kávéskanál barnacukorral és 50 g joghurttal. Keverjetek bele 50 g

felaprított jeget, szórjátok kókuszreszelékkel. Mnyam... 

meg

1

kávéskanál

pirított

Tudjátok, hogy ki volt az első strandoló, és hogy mióta strandolnak az emberek? Az első igazi "strandoló" állítólag egy francia hölgy volt, bizonyos Boigne grófnő. Hordozószékén vitték a hullámok közé, két komornája kíséretében. A szokatlan látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton, és azt találgatta, hogy a nemes grófnőt veszett kutya harapta-e meg, vagy más módon veszítette el józan eszét. A 2009-es nyári divat felfrissült, és most itt megtudhatjátok, hogy nyáron milyen színek, és milyen cipők lesznek a divatban. Színek

A citromtól az okkerig

Idén a sárga szín különböző árnyalatai kerülnek a divatba. Fontos, hogy mindenki megtalálja a neki való árnyalatot. A hideg árnyalatok, mint a citromsárga, általában a sötét hajúaknak, a vanília a szőkéknek, a mimóza, pedig csak a barna bőrűeknek áll jól.

Balerinacipők Jól viselhető szoknyához és nadrághoz, sportos vagy elegáns stílushoz egyaránt. A legdivatosabbak a csillogó kapcsokkal vagy mintával díszített balerinacipők.

Mokaszinok

Az emberiség egyik legrégebbi cipőmodeljeihez tartoznak, és az északamerikai indiánoktól származnak. Pehelykönnyű anyagból készülnek. A lezser és a sportos stílushoz jól passzolnak. Varga Anita