Gyarmati Andrea: gyermekvédelemben
A
tevékenységadminisztráció
informatizálásának
lehetőségei
a
A szociális ágazat információs fejlesztéseit tekintve évtizedes lemaradásban van az egyéb humán ágazatokhoz képest. Az egészségügyi-, oktatási-, munkaügyi informatika, illetve a közkultúra területén a rendszerváltás óta meghatározó fejlesztések történtek, új szakterületek alakultak ki. Ágazatunk e folyamatokból – számos okból – kimaradt. Az egyik ok, hogy az ágazati szakmai körökben, gondolkodásban nem „tudatosultak” az új technológiai lehetőségek. A szociális szolgáltató tevékenységek mind a front office (ügyféloldali) mind back office (szolgáltató oldali) oldalról történő fejlesztése szükséges. A front office tevékenység az ügyfélkapcsolatra koncentrál, az ügyfélbarát jellegét erősíti a szolgáltatásnak. Az e-közigazgatási fejlesztésekben prioritásként kezelik a front office tevékenységeket. A back office a szociális és gyermekjóléti szolgáltatást végző intézmény saját belső adminisztrációjának szakszerűségét támogatja, tulajdonképpeni tevékenységadminisztráció. A back office tevékenység a szociális szolgáltatások fejlesztésének egyik fő iránya lehet az elkövetkező években. Kialakításának célja, hogy a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásokban zajló szakmai tevékenység részleteiben definiált, követhető, dokumentált munka legyen és az ezáltal létrejövő ellenőrzés lehetővé tegye az önkormányzati és minisztériumi szintű döntéshozást, tervezést. A jól dokumentált, átlátható ügymeneti folyamatok minden szereplő számára hasznosak: 1. a központi költségvetés számára lehetővé teszi a tevékenységalapú finanszírozást, 2. a szolgáltatások egységes rendszerben szolgáltathatnak adatot, megszűnik a jelenlegi több módon történő adminisztráció, az adatforgalom többszörösére gyorsulhat, 3. a lakosság számára kommunikálhatóvá válnak a szociális és gyermekvédelmi ágazatban zajló tevékenységek, 4. a szakemberek, kutatók adatéhsége csökken. Mindezeken túl a a tevékenységadminisztráció, a szakmai sztenderdek és protokollok, a minőségbiztosítás kialakításának, bevezetésének, működtetésének is alapja, illetve hozzájárul a jogszabályi harmonizációhoz. A szociális ágazati szolgáltató rendszer fejlesztésének lehetséges irányai az elkövetkezendő években 1. Szakmaiság módszertanának fejlesztése Ennek részeként a szakmai protokollok és minimum standardok, fogalomtárak kialakítása, melyek egyrészt támogatják a szociális munka folyamatát, másrészt kontrollálják a tevékenységeket. 2. Hatékonyság növelése Ez jelenti részint az intézményi működés költséghatékonyságát, másrészt a klienseknek történő segítségnyújtás hatékonyságát. A hatékonyságnövelés feltétele a folyamatok átláthatóvá, ellenőrizhetővé tétele. Mindezek eszköze a minőségbiztosítás bevezetése. 3. Rendszer összehangolása A vertikálisan és horizontálisan széttagolt közigazgatási, ágazati rendszer összehangolásának előfeltétele a jogszabályi harmonizáció.
működése
4. Infokommunikációs (IKT) eszközök bevonása Az IKT eszközök alkalmazása költséghatékonnyá, egységessé, rugalmassá, átláthatóvá teszi a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatási tevékenységeket. Alkalmazásuk segíti és támogatja a segítő folyamatot, illetve ezen tevékenységek elektronikus kontrolljaként is működik.
A fejlesztési területek kidolgozása során már a kezdetektől figyelembe kell venni az IKT alkalmazások sajátos szempontjait. Ezáltal a fejlesztések összehangolhatóvá, tervezhetővé válnak, kiküszöbölhetőek a rendszerbeli redundanciák. A tevékenységet támogató adminisztráció informatizálásának néhány feltétele a szociális és gyermekvédelmi ágazatban Az első ilyen feltétel, hogy az egységes szabályozók kidolgozottakká váljanak (szakmai standardok, protokollok). Ez nemcsak az informatizáláshoz, de a minőségbiztosítás bevezetéséhez is hozzájárul. A második a hardveres háttér megléte – tapasztalataink szerint az önkormányzati fenntartású szolgáltatóknál a legnagyobb ez a probléma. A harmadik a szoftveres háttér biztosítása, hiszen eddig csupán elszigetelt próbálkozások történtek a gyermekvédelmi területen, melyet a rendkívül nagy adminisztrációs teher kényszerített ki. A negyedik, hogy a szoftveres háttér megkapja azt a minisztériumi támogatást, melynek következtében a területen megszűnnének az eddig tapasztalt, a különböző szervezetek által készített szoftverek használatával kapcsolatos bizonytalanságok, a „központi szoftver” lenne az egyetlen támogatott, később pedig kötelezően használandó program. Az ötödik, és ez a gyermekvédelemben adatbiztonsági szempontból különösen fontos lenne: biztonságos gerinchálózat létrejötte, amelyen keresztül az adatáramlás adatvédelmi szempontból megfelelő módon történhet. A hatodik feltétel lehet a szakember felkészültség, -képzés (humán infrstruktúra). Jelenleg a munkatársak informatikai felkészültsége hiányos, az autodidakta tanulás jellemző, ennek ellenére nem terveznek az ellátók a közeljövőben a munkatársak számára ilyen irányú képzéseket. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a gyermekvédelmi rendszer jól struktúrált, a folyamatok zártak, a dokumentumrendszer egységesítése a Macis lapokkal elkezdődött, a kollégák attitűdje rendkívül pozitív az informatikai eszközök használatát illetően (sok elszigetelt próbálkozás született az adminisztráció szoftveres könnyítésére), tehát az informatikába való nagyon kis befektetéssel átütő eredmények lennének elérhetők. A pilot célja A tevékenységadminisztráció informatizálása feltételeinek vizsgálata a gyermekvédelmi rendszerben, azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk ajánlásokkal, fejlesztési irányok kijelölésével a TÁMOP akcióterveinek megalapozásához. A pilot alapjául szolgál egy, a gyermekvédelmi rendszer egészére kiterjedő reprezentatív mintás kutatásnak (N=500) Módszertan Egyrész fókuszcsoportos interjúkat készítettünk az egyes ellátások képviselőivel, másrészt önkitöltős kérdőívet küldtünk ki email-ben 100 címre. A kérdőívek mintájául egy 2006-ban készült, a szociális alapszolgáltatások infokommunikációs helyzetének feltárását célzó kutatás1 kérdőíve szolgált. Fontos hangsúlyozni, hogy a módszer miatt a mintába elsősorban olyanok kerülhettek, akik rendelkeznek számítógéppel és internet-hozzáféréssel. A minta ennek megfelelően nem reprezentatív. Egy módszertani problémát érdemes még kiemelni: az ellátások és az intézmények halmazának különbözőségét. Mivel egy intézmény több ellátást is érinthet, a kérdőív kitöltését pedig 1
Kolin Péter-Székely Levente: Szociális szolgáltató szervezetek információs pozíciója, 2006. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=1390&articleID=4978&ctag=articlelist&iid=1
intézményenként kértük, így nem tudjuk pontosan megmondani, hogy az egy intézményen belüli ellátások IKT-s felkészültsége milyen, hiszen csak egy összképünk lehet magáról a teljes intézményről. 1. Mintavételi keret A mintavételi keretet az a 100 gyermekvédelmi szakember szolgáltatta, akik 2007 februármárciusában az SZMI-ben megrendezett műhelykonferencia résztvevői voltak. A konferencia ellátásonként szerveződött, így az alábbi ellátások munkatársaival sikerült fókuszcsoportos beszélgetést tartanunk ellátásonként 4-5 fővel: gyermekjóléti szolgálat, TEGYESZ, gyermekotthon, gyermekek átmeneti otthona, családok átmeneti otthona, helyettes szülői hálózat, családi napközi, házi gyermekfelügyelet, alternatív napközbeni ellátás. A bölcsődék szakemberei szervezési nehézségek miatt maradtak ki2. Másrészt ugyanazen műhelykonferencián résztvevő összes szakembereknek kiküldtük elektronikusan a kérdőívünket. A visszaküldési arány igen jónak mondható: 50%-os volt (53 intézménytől érkezett vissza). Az ellátásonkénti visszaérkezést mutatja az alábbi tábla: 1. tábla. A minta jellemzői: Ellátások Elemszám % gyermekjóléti sz. 20 29,8 bölcsőde 1 1,5 családi napközi 1 1,5 házi gyerm.felügyelet 3 4,4 alternatív nk. 3 4,4 helyettes szülői hálózat 3 4,4 gyermekek átmeneti otthona 5 7,4 családok átmeneti otthona 5 7,4 nevelőszülői hálózat 5 7,4 gyermekotthon 5 7,4 speciális lakásotthon 2 2,9 különleges lakásotthon 5 7,4 többcélú intézmény 1 1,5 egyéb 1 1,5 TEGYESZ 7 10,4 összesen 67 100 2. A szervezetek jellemzői A kitöltők 43,2% vezető beosztású, 32%-a középvezető, 25% beosztott. Azt tapasztaltuk, hogy a vezető beosztásúak a legjobban informáltak az intézmények informatikai felkészültségét illetően. A szervezetek alkalmazottak száma szerinti megoszlásáról elmondható, hogy ötnél kevesebb főt alkalmaz 23,8%-uk – ezek általában a gyermekjóléti szolgálatok, 6-13 főt 28%-uk, 14-46 főt 19%uk, 50 és afölött: 28,6%-uk –ez utóbbiak zömében TEGYESZ-ek. Szerződéses alkalmazottakat a szervezetek 50%-a esetén találunk: átlagosan 4 főt, önkénteseket azonban csak a szervezetek 20%ánál: átlagosan 2 főt.
2
Nekik a kérdőívet sem küldtük ki.
Életkori kategóriák szerint a munkatársak 13,4%-a 29 évnél fiatalabb, 26%-uk 30-39 éves, 28%-uk 40-49 éves, 50-59 éves 26,5%-uk, és 6%-uk van nyugdíjkorhatár fölött. Képzettség szerint a munkatársak 6,8%-a 8 általánost végzett, 4,9%-a végzett szakmunkásképzőt, 11,3%-a középfokú akkreditált szakképzéssel rendelkezik, 16%-uk végzett szakközépiskolát vagy gimnáziumot, 11,2%-uk felsőfokú akkreditált szakképzéssel és 49,6%-uk főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik. Nagyon magas tehát a mintában a munkatársak között a fiatal, diplomásak aránya. 3. Eredmények 3.1. Nyilvántartások A kérdések első csoportja a jelenleg vezetett nyilvántartásokra vonatkozott. Kíváncsiak voltunk a nyilvántartások tartalmi és formai jellemzőire, azaz hogy: - milyen nyilvántartásokat vezetnek, - hogyan vezetik (papíron vagy elektronikusan), - kinek és milyen gyakorisággal és, - milyen módon továbbítják. 45 különböző nyilvántartás-megnevezést találtunk a visszaküldött kérdőívekben – melyek többféleképp csoportosíthatók. A legkézenfekvőbb csoportosítás a szakmai és működési nyilvántartások közötti különbségtétel. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a vezetett nyilvántartások több mint 2/3-a szakmai nyilvántartás. Egy-egy szervezet többféle nyilvántartást is vezet – jogszabályi kötelezettségnek eleget téve, illetve ezen túl is. A legtöbb nyilvántartásfajtát a TEGYESZek vezetik. A nyilvántartások csoportosíthatjuk tartalmuk alapján is: a) gyermekekhez kapcsolódó nyilvántartások: naplók (forgalmi, gondozási stb), tervek, tanulmány, lapok (törzslap, macis lap), zsebpénz, vagyonnyilvántartás. b) díjak: térítési díj, gondozási díj c) címlisták, regiszterek (értesítés, megállapodás, személyek, szervezetek nyilvántartása pl. szponzorok, tanácsadók) d) munkatársakhoz kapcsolódó (képzés, tb-ügyintézés stb) e) intézményi működés (gazdasági adatok, könyvelés, iktatás stb) f) statisztikák (OSAP, saját) a) A gyermekekhez kapcsolódó nyilvántartásokról megállapítható, hogy a dokumentumrendszerük egységesítése elkezdődött (macis lapok) jogszabályilag a tevékenységek jól szabályozottak. Az adatlapok kitöltése nagyrészt számítógéppel történik, de nem jellemző az adatok elektronikus úton való továbbítása3, pontosabban három eszköz egyidejű használata jellemző: papír, email, fax (kettős adminisztráció) Az adatlapok archiválása szintén papíralapú. Az elektronikus adattovábbítás korlátjaként többen említették egyrészt az adatbiztonságot, adatvédelmet, az elektronikus adatküldés jogszabályi rendezetlenségét. Ezt a problémát küszöbölhetné ki az intézmények közötti biztonságos elektronikus hálózat, illetve a digitális aláírás. Másrészt a felettes hatóságok rugalmatlanságát említették, azaz hivatalfüggő, hogy milyen adatokat fogadnak el elektronikusan4. Többen említették, hogy bizonyos típusú szervezetek hiába vezetnek elektronikus nyilvántartást, a hatóság számára át kell vezetniük papírra. Ez az egyik oka a kettős adminisztrációnak: az eredetileg elektronikusan gyűjtött adatokat átírják papírra, mert a 3
Kivéve: intézmények egymás közötti kommunikációját. A Borsos-Abaúj-Zemplén megyei gyermekotthonvezető említette, hogy a megyei önkormányzat náluk már felismerte a problémát, s így az ottani gyermekotthonok számára speciális szoftvert fejlsztettek, mellyel a jelentések elektronikusan küldése is megoldódott. Azonban ez az egyetlen, hatóságtól érkező kezdeményezés, amelyről értesültünk.
4
felettes hatóság csak az utóbbit fogadja el. A másik ok lehet a kevés gép is: nem férhet mindenki egyszerre hozzá a számítógéphez, amikor szüksége lenne adatokra. Érdemes lenne kiszámolni, mennyivel növeli az adminisztráció amúgy is magas időbeli (és költségbeli) terheit a kettős nyilvántartásvezetés és kettős továbbítás. b) A különböző díjakat külön kategóriában szerepelnek, mivel ezek származtatott adatok: kiszámításukat szintén jogszabály szabályozza, a gyermekvédelemben nem jellemző a külön program rá, bár nagy lenne az igény rá. c) A címlisták általában nem kerülnek továbbításra, alkalmi jellegű a használatuk. A fókuszcsoportok résztvevői megemlítették, hogy nagyon megnehezíti a munkájukat, hogy nincsenek központi adatbázisok, naprakész címlisták, mert így mindenki maga gyűjtögeti a kontaktokat, hol kockás füzetbe, hol excel adattáblába. d) A munkatársakhoz kapcsolódó nyilvántartások a legtöbb helyen elektronizálva vannak, gyakran speciális programot is használnak hozzájuk. Kivételt képeznek a kisebb szervezetek pl. családi napközik – számukra ezek a programok nem elérhetőek. e) Ugyanez mondható el az intézményi működéshez elektronizáltak, speciális programmal készülnek.
kapcsolódó
nyilvántartásokról:
f) Szinte minden fókuszcsoportos beszélgetésben megemlítődött a KSH OSAP adatgyűjtése, mint ami különösen nehézkesen megoldható a gyermekvédelemben dolgozó kollégák számára (manuálisan számolgatják a kért adatokat, az adatlap nincs elektronizálva, papíron küldik vissza, családi napközik képviselői említették, hogy nem is ők töltik ki). Véleményük szerint az elektronizálhatóság legfőbb akadálya az adatbekérések szisztémája: gyakran olyan adatokat kér be a KSH, amelynek korábban nem kérte a gyűjtését, a jogszabály által meghatározott adatnyilvántartással pedig nincsenek összhangban. Ehhez pedig semmilyen program nem tud alkalmazkodni. Összefoglalva azt mondhatjuk tehát a nyilvántartásokról, hogy általános a kettős (vagy többes formátumú) nyilvántartás és adattovábbítás a gyermekvédelemben, amely költséghatékonyság szempontjából is nagy teher az intézményeknek, a munkatársak adminisztratív leterheltségéről nem is beszélve. Ez az állapot nyilvánvalóan átmeneti jellegű, ezt jól mutatja a papír és az elektronikus adat funkcionális elkülönítése: a hatóságok irányába a papír jellemző, míg egymás között bátrabban alkalmazott eljárás az elektronikus adattovábbítás. Ami viszont nincs, de szükség lenne rá a kérdezettek véleménye szerint a napi munkavégzéshez: központi adatbázisok, címlisták (pl. férőhelyekről), illetve hogy átjárható legyen a különböző kapcsolódó ágazatok (egészségügy, oktatás) nyilvántartása a gyermekvédelem irányából, irányába is. A beszélgetések során leszűrtük azt a következtetést, hogy bár a gyermekvédelmi rendszerben rengeteg adat termelődik, de hasznosításuk nem történik meg semmilyen irányban, semmilyen módon: nincsenek visszacsatolási körök az adatközlő és az adatgyűjtő között. Ezek után nem meglepő, hogy a visszaküldött kérdőívek kitöltőinek 79%-a támogatná a nyilvántartások elektronizálást. Ennek 2/5-e (40%) minden létező nyilvántartásukat, sokan azonban csak a hivatalos levelezést szeretnék elektronikussal kiváltani. A KSH OSAP adatok kitöltését, továbbítását 10%-uk tudná elképzelni elektronikus formában.
3.2. IKT-eszközökkel való ellátottság Az alábbi táblázat két oszlopának összehasonlítása módszertanilag nem lehetséges (a szociális ellátásokra vonatkozó adatok csak az alapellátást érintik és ott a minta reprezentatív), inkább csak támpontként emeltem ki az adatokat az idézett kutatásból. A vezetékes telefon, nyomtató, fénymásoló teljes elterjedtsége nem meglepő: az adatok rögzítése ugyan elektronikus, de továbbításuk leggyakoribb módja a papír, mint ahogy azt korábban is láttuk. 2. tábla: IKT-eszközökkel való ellátottság (összehasonlítás a szociális ellátásokkal) IKT eszköz Vezetékes telefon Fax Mobil Notebook Projektor Nyomtató Fénymásoló Szkenner Belső hálózat Szélessávú net Saját honlap
Gyermekvédelem N=50
(%) 100 86 75 43 30 100 95 70 46 84 36
A számítógépek korát három kategóriában határoztuk meg: 1 évnél fiatalabb, 1-3 éves, és 3 évnél idősebb (ez az amortizálódás időtartama). Az adatok azt mutatják, hogy a gépek állapota a nagyobb fejlesztéseket nem teszi lehetővé: 1 évnél fiatalabb a gépek 5% -a(34db), 1-3 éves 25%uk (154 db), 3 évnél idősebb 70%-uk (420db) „Olyan régiek a gépek, hogy nyomtatót is csak régi, kiszuperáltat lehet rá telepíteni” (Tegyesz vezető) Beszerzés módjáról elmondható, hogy elsősorban pályázat útján történik (40%), a saját forrás és adomány 30-30%-ban jellemző a kérdezett intézmények esetén. Arra a kérdésre, hogy „elég gép áll-e rendelkezésre a munkavégzéshez?” 59,1% válaszolt nemmel. „Otthon dolgoznak a kollegák, mert bent nincs elég gép” (Tegyesz vezető) Ezt erősíti az az arányszám is, amelyet az egy főre eső számítógépek száma mutat: ez 0,3, azaz három munkatársra jut egy számítógép átlagosan. Rendszergazda a szervezetek 34%-ában nincs, 16%-ában állandó alkalmazott van, 50%-ában pedig szerződéses munkatárs látja el a feladatot. Hozzá tartozik az összképhez, hogy településtípus és ellátás alapján IKT szempontból legrosszabb a helyzet a kistelepülési, önkormányzat által fenntartott gyermekjóléti szolgálatoknál, ahol a munkatársak sok esetben egyáltalán nem rendelkeznek számítógéppel. 3.3. A munkatársak számítógéphasználata Átlagosan a munkatársak 70%-a használja munkavégzés során a számítógépet, ennél valamivel kevesebben az internetet. Az átlagos számítógéphasználat a munkaidő 40%-át teszi ki.
3. tábla: A munkatársak számítógéphasználata
szgépet használ a munkatársak közül (%) internetet használ a mtársak közül (%) átlagos szgéphasználat (munkaidõ %-a) ideális szgéphasználat (munkaidõ%-a)
N
Átlag
44
69,4091
44
66,8182
40
39,0500
38
53,1053
A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek a leggyakrabban dokumentumszerkesztére használják a számítógépet (95,5%-ban említették ezt a műveletet a kérdezettek), második a sorban a pályázatírás (88,6%), harmadik az adatrögzítés (82%-uk), egyéb adatbázis műveletet 63,6%-uk említett, és végül a papír alapú dokumentumok archiválása zárja a sort 60%-kal. Az internetet pedig az alábbi műveletekre fontossági sorrendben: - szamai információk keresése; pályázatkeresés: 100% - általános informálódás: 95% - oktatás, képzés: 68,2% - elektronikus ügyintézés: 54,5% - termékek, szolgáltatások beszerzése: 23,5%. A beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy az internethasználattal kapcsolatban általában negatív a megkérdezettek attitűdje „Nem dolga a kollegának, hogy internetezéssel töltse a munkaidejét” , másrészt az adatvédelmi problémák miatt (a Fővárosi Tegyesznél pl. külön gépeket használnak a gyermekek adatainak nyilvántartására és az internetezésre, hogy ily módon küszöböljék ki az adatbázis betöréseket, azaz a gépek elkülönítése szolgál tűzfalként). Az internet nyújtotta tevékenységtámogató lehetőségek ötlet szintjén sem merültek fel – „a fától nem látszik az erdő”. Egy Tegyeszes kolléga említette csupán pl. az internet telefon használatát, mint költségtérítő eszközt, illetve néhányan – de ezt is elsősorban költséghatékonyság szempontjából - a macis lapok elektronikus úton való továbbküldésének jogszabályi engedélyezésének szükségességét, fontosságát. A munkatársak infokommunikációs felkészültségéről az adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a többségre vagy minden munkatársra jellemző az intézmények 82%-a szerint: a szövegszerkesztő használata, 34%-a szerint: a táblázatkezelő használata, 57%- a szerint: a file-kezelés, 39%- a szerint: egyszerűbb hardverproblémák kezelése, 20,5%-a szerint a szoftvertelepítés, 19%-a szerint: a speciális programok kezelése, az internethasználat (keresők használata, email stb.) 80% szerint jellemző a legtöbb munkatársra, végül a honlapszerkesztés skill esetén az intézmények 70,5%-a szerint nincs olyan munkatársuk, akire ez a képesség jellemző lenne. A leginkább fejlesztendő készségek tehát a korábbiak tükrében: a táblázatkezelő használata, a szoftvertelepítés, illetve a speciális programok kezelése. Mindezek ellenére a megkérdezett intézmények túlnyomó többsége (86%) nem tervez 1 éven belül a munkatársaknak informatikai (alap)képzést. 3.3.1. A munkatársak attitűdje
A kérdezett gyermekvédelmis kollegák infokommunikációs eszközök iránti attitűdjét mind a fókuszcsoportos, mind a kérdőíves felmérésben nagyon pozitívnak találtuk, jól mutatja ezt a 4. táblázat is. 4-es skálán 3,9 az IKT eszközök szükségessénének megítélése, ennél alacsonyabb, de még így is nagyon magas az átlagpontszám nagyon kis szórás mellett a hatékonyság növekedésnek megítélésében, illetve a jövőre való kitekintés, azaz hogy a jelenlegi állapoton túllépve, mennyiben befolyásolhatná még a munka hatékonyságát az IKT eszközök alkalmazása. 4. tábla: IKT eszközök hasznosságának megítélése (1-től 4-ig terjedő skálán, ahol az 1-es a legalacsonyabb érték) Attitűdök
Átlag
szórás
3,9091 ,29080 mennyire van szükségük IKT eszközökre? mennyivel nőtt munkájuk hatékonysága az IKT eszközök használatával? 3,4773 ,54936 mennyire befolyásolhatná munkájuk hatékonyságát?
3,3415 ,69317
Az IKT eszközök használatával kapcsolatos félelmekre, korlátokra is rákérdezett a kérdőívünk. 4es skálán 2 fölötti értékeket kell kiemelnünk: ez alapján a számítógépek használatát a telepítés magas költségei korlátozzák leginkább, míg az internethasználat esetén a leginkább mérlegelendő szempont a bizalmas információk veszélyeztetettsége (5. tábla). 5. tábla: A számítógép- és internethasználat korlátai Számítógép- és internethasználat korlátai Átlag* átlag (számítógép) (internet) telepítés magas költségei 2,56 2,33 alkalmazottak ismerethiánya 2,3 2,28 Bizalmas infók veszélyeztetettsége 2,21 2,67 működtetés magas költségei 2,07 2,17 túlzott technikai bonyolultság 1,6 1,57 adatkomm-ó lassú, bizonytalan 1,44 1,39 infókeresés időt vesz el a feladatoktól 1,38 1,45 bizonytalan haszon 1,35 1,33 Lassú netkapcsolat 1,73 *1-től 4-ig terjedő skálán, ahol az 1-es az egyáltalán nem ért egyet. Minél magasabb az átlag, annál inkább egyetért. 3.4. Operációs rendszer, szoftverek Operációs rendszerek közül a legtöbben Windows XP-t használnak (79,5%); irodai szoftverek közül MS office mindenhol van, CD jogtár 70%-uknál. Ugyanakkor a szóbeli beszélgetések során elhangzott, hogy ezek a szoftverek nagyrészt illegálisak. Általános adminisztrációs szoftvert (pl. könyvelés, iktatás: IMI, KOVA, TTG) 38,6%-uk használ, speciális nyilvántartó szoftvere pedig 34,1%-uknak van: pl. GYIVI_DOS (=Pomázi program, Rainbow, Tegyesz-nyilvántartó a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatoknál), de találtunk a
kérdőívek feldolgozása során tárgyi eszközt nyilvántartó, élelmezést nyilvántartó, otthon, K11, Safar stb. nevű programokat is. A speciális szoftverek használata, saját kezdeményezésként való fejlesztése ritka, általában a fenntartótól függ, mennyire tartja az informatizálást fontosnak (üdítő kivétel Borsod megye, ill. a Tegyesz- program). A szoftverekkel való elégedettség vegyes képet mutat: jobb, mint ha nem lennének, de sokat kellene még fejleszteni őket ahhoz, hogy valóban tevékenységtámogatóak legyenek. „Sok a használhatatlan szoftver a gyermekvédelemben, mert a fejlesztők nem veszik figyelembe a jogszabályokat, sem a használók szempontjait.”(Módszertani gyermekjóléti szolgálat vezetője) A programkészítővel való rendszeres kapcsolattartás a valamilyen adminisztrálást segítő programmal rendelkező intézmények 33%-ára jellemző, azaz a többség ritkán vagy soha nem konzultál a fejlesztővel! Rákérdeztünk arra is, hogy milyen egyéb, akár a piacon még nem is létező szoftverre lenne (még) szükségük. Listaszerűen az alábbi válaszokat kaptuk: adatbáziskezelő; egységes, országos nyilvántartórendszer; ellátottakhoz kapcs.admin. segítő program; gondozási esetek, forgalmi adatok; gyereknyilvántartás; iktató-nyilvántartó adatbázis kezelõvel; jelentést segítő; leltározó; pszichológiai tesztértékelõ; statisztikakészítő; családok elõrehaladását dokumentáló;vagyonkezelõ, -nyilvántartó. Az igények nagy része tehát a gyermekek adatait kezelő szoftverre, szoftverekre vonatkozik. A továbbiakban arra kértük a kérdőív kitöltőit, hogy egy 4 fokú skálán jelöljék meg, mennyire tartják fontosnak az alábbi infokommunikációt fejlesztő lehetőségeket. A kapott pontszámokat átlagolva kapjuk az 5. táblázatot, melyből az derül ki, hogy a hardveres szükségletek vezetnek ugyan, de csak minimálisan haladják meg a szoftveres szükségleteket (a különbség 0,13). Tehát az adatok alátámasztják, hogy a hardveres infrastrukturális problémák oldódni látszanak: a minőségi szükségletek kerülnek egyre inkább előtérbe. 7. tábla: Szükséglet preferenciák Szükségletek: mennyire fontosak az alábbiak? (1- Átlag* 4-ig terjedő skálán) jobb számítógépek beszerzése 3,814 új perifériák beszerzése 3,6905 új program beszerzése 3,6818 adatbankokhoz való hozzáférés 3,6744 több szgép beszerzésének támogatása 3,5 internetes munkakapcsolat a felettes szervekkel 3,3415 állandó internetkapcsolat 3,122 informatikai szakképzés a munkatársaknak 3,0233 internetes szakmai szolgáltatások 3,0227 belső hálózat 2,9048 több mobiltelefon 2,8537 *Minél magasabb az átlag, annál inkább élnének a lehetőséggel.
szórás 0,50028 0,56258 0,70785 0,71451 0,87604 0,9902 1,26876 1,05759 0,9762 1,18547 1,2562
Összefoglalva és kiegészítve a fókuszcsoportos beszélgetések során elhangzottakkal, az az alábbi lépcsőzetes fejlesztési sorrendet állíthatjuk fel: 1. gépek (több és jobb),
2. szoftverek intézményen belül (de legyen a szoftver mögött minisztériumi garancia!), 3. képzések, 4. virtuális gerinchálózatok (a teljes ellátórendszerre) - ezzel az elektronikus ügyintézés is megoldódna, 5. központi adatbázisok. (Ezt a szükségletet oldani fogja a 226/2006-os Kormányrendelet hatályba lépése 2007. júniustól). Az elemzésünk legfontosabb megállapításai: A gyermekvédelemben rendkívül magas az adminisztációs teher, melyet megdupláz a kettős nyilvántartás és adattovábbítás. Egyedi megoldások, kezdeményezések jellemzők a nyilvántartások vezetésére, illetve az adattartalomra, amely egyrészt örvendetes, mert a pozitív attitűdöket tükrözi, másrészt nem kedvez a rendszer összehangolásnak. A kollegák infokommunikációs attitűdjére a proaktivitás, kezdeményezés jellemző - ez elsősorban az adminisztrációt segítő szoftverekkel kapcsolatban igaz. Az internettel kapcsolatban viszont inkább negatív: nem látható számukra az információmegosztásból származó haszon. A szakmai nyilvántartások elektronizálásának első lépése lehetne a „gyermekeink védelmében” nyilvántartó rendszer, hiszen ez már jogszabályilag egységesített. A macis lapok kidolgozása, felülvizsgálata, kormányrendeletben való rögzítése szakmailag igen jelentős előrelépés a dokumentumrendszer egységesítés irányába, ugyanakkor az IKT szempontok figyelembevételének elmaradása többszörösen aláhúzza az Államreform Operatív Programban szereplő alábbi kijelentés érvényességét: „a közigazgatási eljárások átgondolása, majd racionalizálása önmagában nagyságrendileg kisebb haszonnal jár, mintha az átalakított eljárásokat egyúttal digitalizálni lehetne.”5
5
Államreform Operatív Program, 26. o.
