9. évf. 6. szám. 2012. jul. 1.
Guszti atyát 65 éve szentelték pappá „Amint mindenben kitûntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban, s az irántunk érzett szeretetben, tûnjetek ki a jótékonyságban is.” Pál apostol szavai a mai szentleckében jól illeszkednek az elmúlt hét ünnepi alkalmához, amikor egykori plébánosunk, a 88 éves Ujfalussy Gusztáv Ottó atya pappá szentelésének 65. évfordulóját ünnepeltük. Úgy gondolom, hogy Guszti atya a fenti erények mindegyikében kitûnt hosszú papi szolgálata alatt. Tizenhét évig állt a biai egyházközség élén, irányította a biai hívek hitéletét. Lendületes, szenvedélyes prédikációi máig emlékezetesek. Akkoriban került Biatorbágyra, amikor születtem, úgyhogy keresztelésemtõl felnõtté válásomig õ volt az, aki a papokról alkotott pozitív képet kialakította bennem. Gyerekkoromban természetes volt, hogy itt, Bián az emberek nyitottak egymás felé. Az ismerõsök hosszasan elbeszélgettek, a szomszédok átjártak egymáshoz, és ennyire természetes volt a papunk jelenléte is. Nemcsak házi áldáskor, névnap vagy disznótor idején volt a családok vendége, hanem betért akkor is híveihez, ha éppen arra járt. Persze az õ ajtaja is éppúgy nyitva állt mindannyiunk elõtt. Német anyanyelve révén sokunkat oktatott németre, és bizony segített megbirkózni a középiskolai matek, fizika, kémia elvárásokkal is. Nemcsak minket, (hittanosokat, ministránsokat) korrepetált pusztán szeretetbõl, hanem tanítványai között voltak reformátusok, sõt olyanok is, akik egyáltalán nem jár-
tak templomba. Evangéliumi egyszerûségben élt közöttünk, rá gondolva rengeteg ministráns emlék melengeti át a szívemet: emlékszem lyukas aljú Zaporozsecére, amikor temetésre menet kiborult benne a füstölõ parazsa; a bejáratós Trabijára, amivel elvitt bennünket Majkra, Dobogókõre. Az éjféli mise után elõkerülõ bécsi édességekre, amit szétosztott közöttünk. Eszembe jut szigora is, amivel a komoly dolgokban megkövetelte a rendet: a szentmisén való jelenlétet, ministránsaitól a fegyelmet. A hívek felé is ez a kettõsség jellemezte: szívélyesség, krisztusi szeretet, ugyanakkor az egyház elõírásaihoz való következetes, szigorú hûség. Ez utóbbival aztán néhányan nem tudtak mit kezdeni, és sajnálatos módon aláírásokkal kezdeményezték püspökünknél az elmozdítását. Ez a méltatlan tett sok biaiban máig fájdalmas emlék. Bia után Perbálra került, és itt érte a rendszerváltás által meghozott vallásszabadság, amikor visszatérhetett rendjébe, a ciszterciek közé. Egerben szerzetesként a ciszterci gimnázium elindítása volt a feladata, majd Bakonyban Borzaváron és Porván szolgált. Nyugdíjazásáig aztán a székesfehérvári ciszterci templom plébánosa volt, kisegítõ lelkészként máig itt mûködik. Kedves egyénisége minden szolgálati helyén megnyerte a hívek szeretetét, ezzel a szeretettel kívánok most én is a Forrás sorain keresztül jó egészséget a vasmisés Guszti atyánknak!
Géczy Árpád
1
Elsõáldozás 2012.
Aki szépen énekel...
Fotó: Bozsó Edit
Népénekeinkben rejlõ kincseink 5.
Nagyon boldogok voltunk, amikor szeptemberben Margit néni elmondta, hogy ebben a tanévben leszünk elsõáldozók. Szorgalmasan készültünk a hittanórákra, de volt, amikor a lustaság kerekedett felül. Ekkor Margit néni szomorúan nézett ránk, és emlékezetett a szeptemberi elhatározásunkra. A hónapok gyorsan elteltek és elérkezett az elsõáldozás napja, amit már izgatottan vártunk. Örömmel vettük elõször szívünkbe az oltáriszentségben jelenlevõ Úr Jézust. Elõtte, pénteken a megbocsátó és irgalmas Jézussal találkozhattunk, amikor elvégeztük szentgyónásunkat. Köszönjük ezt a szép napot! Elõször a szüleinknek köszönjük, hogy elvezettek minket az Úr Jézushoz! Margit néninek, hogy szeret minket, és felkészített erre a szép ünnepre. Béla atyának és Atanáz atyának, hogy jó lelkipásztoraink. A gitárosoknak, hogy imádkoztak értünk! Balogh Bence, Balázs András, Fogarasi Hunor, Géczy Fábián, Jung Diána, Kis Liza, Kovács Enikõ, Kovács Tamara, Koleszár Csoma, Patak Bálint, Veres Zsombor (Laczkó Zsombor és Zentai Ibolya Gyergyóremetén részesült az Oltáriszentség szentségében.)
2
A Bibliában számtalan vers tanúskodik Isten szeretetérõl. Az elsõ és legfontosabb: „Isten a szeretet” (1Jn 4,8). Ez azt jelenti számunkra, hogy Isten, mivel õ maga a szeretet, ezért nem tud nem-szeretni bennünket. Ez legyen vigasztalásunk, ez legyen megnyugvásunk... Az Isten szeret és szüntelen hazavár bennünket, tékozló fiait. A Rómaiakhoz írt levélben azt olvassuk: „Isten azzal mutatta meg szeretét irántunk, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bûnösök voltunk” (Róm 5,8). Azért küldte Isten az õ Fiát a világba, hogy általa üdvözüljünk, s Krisztus azért halt meg értünk, hogy mi, gyarló, bûnös emberek ne haljunk meg örökre. Június Jézus Szent Szívének hónapja. Az ünnepnap (június 15.) introitusának szövege összefoglalja a fenti gondolatokat: „Szent Szívének gondolata nemzedékrõl nemzedékre”, vagyis az Isten szándéka velünk, mely Krisztus által valósul meg minden emberben, „hogy megmentse a haláltól lelküket, és éhinség idején táplálja õket”. Az antifóna után a 32. zsoltárból való idézet következik: „Örvendezzetek igazak az Úrban... az Úr szeme azokon, kik Õt félik, kik az Õ irgalmasságában bíznak, hogy megmentse a haláltól lelküket...”. Ha Isten így szeret bennünket, nemde nekünk is szeretnünk kell egymást?! S ha szeretjük egymást, akkor Isten lakik bennünk, és szeretete tökéletes lesz bennünk – olvassuk az 1. János-levélben. Szalai Péter
A HIT MÉLYSÉGE, avagy TALÁLKOZÁS IGAZ EMBEREKKEL Sokat hallunk a magyar nép történetében Kárpátaljáról. A Biai Szent Anna Karitatív Alapítvány jóvoltából Egyházközségünk 33 keresztény testvére juthatott el hazánk 1000 éves történetének kárpátaljai területére. Története 1 millió éves, amikor a Királyházai (Nagyszõlõsi járás) területén megjelenik az ember. Egy-egy jó lakóhelyen több ezer évig éltek, Királyháza, Munkács, Gálics, Lovácska a Beregszászi dombok, Ungvár várhegye, Técsõ környéke. A XXI. században sincs másképp. A nagyvilág politikai játszmáinak botrányos határrendezései ellenére a kárpátaljai nép hitében és szívében él, dolgozik, építi közösségeit, legyen az magyar, ruszin, szlovák, román, cseh, cigány, orosz vagy ukrán. Õk Kárpátalja élõ népei, mondotta Ungváron, az Ung partján (magyarul, németül, oroszul) egy velem egyidõs ember. Látni lehet a hit jelét településeik bejáratánál, Jézus és Szûz Mária szobrait, a házak kertjében pedig virággal díszített keresztjeiket. Megérkezésünk estéjén a ferences Jónás atya fogadott Nagyszõlõs felújított rendházának szállásán. Köztudott, hogy ferences testvéreink Kárpátalja térségében hatalmas hitéleti munkát végeznek. Újkori jelenlétük, az elsõ ferences kolostorral a XV. század végén kezdõdött, Ugocsa-vára mellett, majd késõbb a szõlõsi várnál is munkálkodtak. Hosszú szünet után, 1989-ben tértek vissza a provincia tagjai Nagyszõlõsre, egy kis falusi házba, a belváros szélén. Három ferences, László, Antal, és Dávid testvér kezdte meg itt a munkát négy járás római katolikus templomaiban. Mára már négyen vannak. Három járásban, tizenöt helyen látják el a lelkipásztori szolgálatot. A Batár falvi vacsora mindenki számára emlékezetes marad. A másnapi szentmisét Jónás atya és plébánosunk, Béla atya koncelebrálta. Szívemet öröm töltötte el, hallva a nagyszõlõsiek rózsafûzér imádságában a magyar szó régies ragozását. A nép hite sugárzott imájukból. Megismerve Nagyszõlõs, Tiszaújlak, Esze Tamás, majd Szolyva 40.000 magyar halottjának történetét, joggal mondhatjuk, hogy vérrel áztatott tájon jártunk. Munkács várának tör-
ténetében benne él a kárpátaljai nép szabadságszeretete. A városka püspöki templomában elénekelt Boldog Asszony anyánk, régi himnuszunk dallama kísért el minket Verecke hágójának emlékmûvéhez, ahol a Szózat és a Himnusz hangjaira helyeztünk el koszorúnkat, megemlékezve honvédjeink kárpáti harcairól. Ökörmezõ Kárpátok koszorújának látványa, Színevér tavához vezetõ hegyi út, Aknaszlatína temploma, a hit diadala. Iza településen vásárolt fonott termékek a kézmûvességet dicsérik. Európa geológiai középpontjának természeti szépsége, a Fehér és Fekete Tisza összefolyása, szõke Tiszává válása mind-mind a táj felejthetetlenségét hordozza. Esténként beszélgetve a gondnok Sándor bácsival, a konyhán dolgozó asszonyokkal, vagy idegenvezetõinkkel, Gabriellával és Mihállyal, áradt szavaikból a hit ápolása és a szülõföld szeretete, valamint a ferences atyák által végzett munka megbecsülése. Romzsa Tódor vértanú püspök Mármaros vidéki falujának, romos templomának szomorúsága még inkább erõsítette hitében Kárpátalja katolikus lakosságát, mert ez a hit sugárzik át a mindennapi kemény munkában, majd a vasárnapi Szentmisében. Nagyszõlõs zsúfolt templomából búcsúzva indultunk haza, emlékeinkben a keresztút agyagból kiégetett képeivel. Bármerre jártunk e történelmi tájon, a házak elõtti lócákon beszélgetõ családok, integetõ gyerekek tekintete kísérte buszunkat. Városi piacokon helyi termékeiket árusító gazdák, kiskereskedõk, gyerekes családok, babakocsikat toló édesanyák, egyszóval a mindennapi élet hétköznapjai fogadtak minket. Mert a tejnek tej íze volt, a vajnak vaj íze, a kenyérnek kenyér íze, a vargányagombából készült pörköltnek hajdinával gyermekkori íze volt. Köszönet illeti Marlok Ferenc keresztény testvérünket, ezen zarándoklat megszervezéséért és mindazért a munkáért, amit eddig végzett Kárpátalja gyermekeinek megsegítéséért, a ferences testvérekkel együtt. Imádkozzunk értük, hogy munkájukat a Jó Isten áldása kísérje nap, mint nap. Lányi István
3
A diakónus a béke embere Beszélgetés Pataki András szerpappal Az úrnapi szentmisén Hutóczky Béla atya bemutatta a híveknek Pataki András szerpapot, aki – miután Atanáz atya visszatért rendjébe – a biai egyházközség liturgikus életét segíti majd szolgálatával. – Bián nagyon ritkán fordultak meg diakónusok. Talán nem tudja mindenki, hogy mi a különbség az áldozópapság és a szerpapság között. Néhány szóban világítsd meg számunkra a különbséget! Az egyházi rend szentségének három fokozata van. A szerpap, az áldozópap és a püspök. Mindhárom fokozat szenteléssel valósul meg (eltérõen a lelkipásztori kisegítõk feladatától, ami megbízással, avatással tölthetõ be). A szentelés eltörölhetetlen karaktert hagy a lelken, ami vissza nem vonható és soha nem szûnik meg. A diakónusnak a pap mellett elsõsorban a szeretetszolgálat a feladata, ami kapcsolódik az elnevezéséhez: diakónia szolgálatot, a diakónus szolgát jelent. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy az apostolok nem gyõzték a sok munkát, ezért hét férfiút választottak maguk mellé, akiket kézrátétellel küldtek az asztalszolgálatra és szeretetszolgálatra, hogy õk maguk az igehirdetésre szentelhessék idejüket. Nekünk, diakónusoknak tehát fõképp a szeretetszolgálatot kell gyakorolnunk a peremen lévõk felé: fogyatékosok, cigányok, alkoholisták, hajléktalanok felé. Ebben a tekintetben szerencsés is, hogy „civilben” szociális és gyámügyintézõ vagyok a mányi önkormányzatnál. Arra törekszem, hogy a rászorulók, akikkel naponta találkozom, érezzék a segítést, szeretetet, és ne merüljön fel bennük, hogy a hivatal packázik velük. – Minden állandó diakónusnak van polgári foglalkozása is?
4
– Nem, van, aki egyházmegyei munkakörben fõállásként végzi ezt a tevékenységet, és vannak olyanok, mint én, akik a megmaradó szabad idejükben, családjuk mellett végzik a diakónusi munkát. Bíró László püspök atya arra figyelmeztetett minket, hogy tartsuk be a sorrendet: család, munkahely, diakonátus. A munkahely nem mehet a család rovására (munkamánia), és a diakonátus sem mehet a munkahely és a család rovására (menekülés) – meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Ehhez kell a feleség jelenléte, hozzájárulása is, amit az egyházjog úgy biztosít, hogy a feleség írásos beleegyezése kell a szenteléshez (az elõírt 35 éves életkor, teológiai végzettség, megállapodott családi élet, plébánosi ajánlás mellett). A szentelés után közösen visszük a terheket, ezért többen valljuk azt, hogy a férj diakónusszentelésével valamilyen formában a feleség is szentelõdik. – Hogyan lettél diakónus? – A pannonhalmi bencés gimnáziumba jártam, majd érettségi után a katonaidõvel együtt négy évig novícius voltam a bencés rendben. Amit tudok teológiából, meg amit hitérzéknek mondanak, ezt a bencéseknél kaptam meg, amiért nagyon hálás vagyok. Kapcsolatom a bencésekkel késõbb is folytatódott, feleségemmel együtt bencés harmadrendiek vagyunk már több, mint tíz éve. A másik szellemi gyökerem anyai nagyapám, aki tanító volt negyven éven át egy kis bakonyi faluban. A diakonátus gondolata 1994-ben egy Hit és Fény lelkigyakorlaton fogalmazódott meg (ezt a közösséget Hagyó József atya révén Bián is sokan ismerhetik). Ott találkoztam Gorove Lászlóval, aki akkor már állandó diakónus volt, beszélgettem vele, és elkezdtem járni a budapesti diakónus körbe. Pár év után felmerült a gondolat, hogy miért ne csinál-
nánk ilyen kört a fehérvári egyházmegyében is. Elmentünk Takács Nándor püspök atyához, aki hozzájárult és megbízta premontrei plébánosunkat, Márton atyát, hogy vezesse ezt a kört. Ennek alapján úgy öten-hatan havi rendszerességgel találkoztunk. A Kalocsa-kecskeméti egyházmegyébõl kapott felkészülési anyag segítségével és továbbgondolásával végigvittük az elõírt hároméves képzést. 2004-ben (tíz évvel az elsõ gondolat felmerülése után) Spányi Antal püspök atya szentelt fel diakónussá, ebbõl a körbõl engem elõször, és ezt még követte három szentelés. – Állandó diakónusként családban élsz, kérlek, beszélj magadról, családodról is! – Eredetileg agrármérnök vagyok, késõbb környezetvédelmi szakmérnöki és mérnöktanári képesítést szereztem, így lettem oktató a zsámbéki tanítóképzõben, ahol természetismeretet és környezetvédelmet tanítottam a hallgatóknak. Több évig dolgoztam a bicskei Gyermekotthonban nevelõként és tanárként, egy éve pedig a mányi önkormányzatnál dolgozom. Feleségemet, Editet diákkorom óta ismerem, húgom osztálytársa volt a Patrona Hungariae Gimnáziumban, egy vízitúrán ismerkedtünk meg. 1989-ben házasodtunk össze, azóta lakunk itt, Zsámbékon, ugyanis Edit gyógyszerészként kapott egy kis szolgálati lakást (eredetileg õ pilisvörösvári, én pedig Nyergesújfalun nõttem fel). Akkoriban még Herceghalomban dolgoztam, onnan hívtak meg a zsámbéki fõiskolára. Második gyermekünk születése után aztán kaptunk a fõiskolától egy nagyobb szolgálati lakást, és ahogy jöttek a gyerekek, egyre inkább szükségünk lett egy nagyobb házra, amit aztán sikerült is felépítenünk itt, Zsámbékon. Edit egy tatabányai gyógyszertárban gyógyszertárvezetõ, szabad idejében a Mátyás-templom kórusában énekel is. A gyerekek már nagyok. A legnagyobb, János 22 éves, most végez az építõmérnöki karon. A második, Marika húszéves, tanítóképzõbe jár, Józsi tízedikes és Margit hetedikes a piliscsabai Páduai Szent Antal Katolikus Gimnáziumban.
– Mi lesz a feladatod a biai egyházközségben? Béla atya mint az egyházmegye vagyonkezelõje nagyon leterhelt, szüksége van segítségre. Megkérdezte, van-e kapacitásom arra, hogy segítsek neki, én erre igennel válaszoltam. Amit diakónusként tehetek: keresztelés, igeliturgia, igehirdetés, esketés, temetés, áldoztatás stb. (ebbõl következik, hogy a diakónus nem misézhet, nem gyóntathat, és nem adhatja fel a betegek kenetét). Elsõsorban itt a temetéseket kell végeznem, bár már egy esketés is rögzítve van felkészítéssel együtt. Azonban van egy korlát, ugyanis egy diakónus elsõsorban saját egyházközségébe kapja küldetését, dispozícióját a püspökétõl. Az én dispozícióm pedig Zsámbékra szól. Tehát ütközés esetén a zsámbéki feladatomat kell elvégeznem. – Milyen feladataid vannak Zsámbékon? – Minden elsõ vasárnap én prédikálok, azonkívül esketek, keresztelek. Itt a ministránsok vannak rám bízva még, de ebben fiaim sokat segítenek. – Úrnapján találkozhattunk veled, láthattuk, a diakónusokat liturgikus öltözetük is megkülönbözteti a papoktól. – Igen, a diakónus a stólát bal válláról keresztben összetûzve viseli, és ünnepi alkalmakkor nem miseruhát vagy palástot visel, hanem dalmatikát, ami a miseruhához hasonló, csakhogy ez kar alatt össze van gombolva. Én inkább az albát és keresztben a stólát viselem, amirõl egyértelmûen látszik, hogy nem pap vagyok. A misében világosan elkülönül a szerepünk. Nem mondhatjuk az átváltoztatás szavait. A kis doxológiánál (Õ általa õ vele és õ benne...) a kelyhet, Krisztus szegényekért, bûnösökért kiontott vérét emeli a diakónus, és ezzel a mozdulattal az egyházközség összes testi-lelki szegényét, nyomorult emberét odateszi a Mennyei Atya elé... A másik liturgikus feladat a két felszólítás „Köszöntsétek egymást a béke jelével”, és „A szentmise véget ért, menjetek békével, szolgáljátok Istent és embertársaitokat szeretetben!” – hiszen a diakónusnak a béke emberének kell lennie. Géczy Árpád
5
Családjaink – Géczy Endre és családja A gondviselés tenyerén Magától értetõdõen fogja körül a közös életünket és boldogulásunkat a gondviselés – saját elmondásuk szerint leginkább ez a jellemzõ Géczy Endre és felesége, Géczy Krisztina, valamint gyermekeik: a 14 esztendõs Boglárka, illetve a hatéves András mindennapjaira. A család 1998 óta él egy Ferenc utcában lévõ kertes házban. Jó velük találkozni és náluk vendégeskedni, mert amit tesznek s ahogy beszélnek, az tele van humorral, kedvességgel és szeretettel. – Egészen pici lehettem még. A nagyszüleim vittek el húsvét elõtt a szentmisére. A kóruson a passiót énekelték. Én annál a résznél kaptam fel a fejem, amikor Simon Péter kardot rántott a fõpap szolgájával szemben, és azt hallottam: „s levágta jobb fülét” – mondja Endre, amikor arról kérdem, hogy kisgyermekként milyen élményeket õrzött meg a templomba járásról az emlékezetében. Még csak éppen hogy belekezdünk a beszélgetésbe, és máris jóízûen nevetünk. Hát még akkor, amikor a ministrálás körüli ártatlan gyermektörténetek kerülnek szóba... Endre felidézi például azt az esetet, amikor nem figyelt eléggé oda, és véletlenül az összes vizet kiöntötte a kézmosás szertartásához Újfalussy Gusztáv atyának, miközben egy keveset még tartalékolnia kellett volna a kehely elmosásához. – Késõbb pedig, amikor ismét rajtam volt a sor – mondja Endre, – éreztem, hogy nem borulhat fel a szertartás rendje, ezért miként egy inas, alázatosan meghajoltam, és az üres kancsóból imitáltam a víz öntését. Az atya döbbenten nézte, hogy mit csinálok. Késõbb, amikor már a perselyezés is a feladatai közé tartozott, Endre egy ízben a
6
kóruson feledkezett el magáról, és a hittanos társaival kellemes beszélgetésbe elegyedett. – Mire észbe kaptam, a hívek már szentáldozáshoz indultak a lépcsõn lefelé – meséli. – Kétségbeesetten próbáltam tõlük néhány fillért összeszedni. Nagy botrány lett az egészbõl, az egyházközségnek igen rosszul alakult azon a vasárnapon bevétele – teszi mosolyogva hozzá, majd komolyra fordítja a szót. – De mindettõl eltekintve, vagy éppen mindezzel együtt úgy gondolom: a ministrálás – amit én öt-hat évig végeztem – segít abban, hogy még közelebb kerüljön a templomhoz, a közösséghez és a hithez a gyermek. – Az én utam nem volt szokványos – emlékezik Krisztina. – Kisgyermekként a nagymamával jártam a szentmisékre, majd alsós koromban hittant tanultam. Késõbb Szarka Ildikó barátnõm révén eljutottam a biai református ifjúsági közösségbe, amit az õ édesapja, Szarka Miklós, a gyülekezet lelkipásztora vezetett. Ez az idõszak sokat segített abban, hogy közelebb kerüljek Jézushoz. Késõbb visszatértem az egyházközségbe, ahol Varga Imre atya fogta össze a fiatalokat. A másik barátnõm, Görög Anita hívott felolvasni, de nem mertem kiállni. Késõbb segítettünk sérültek nyaraltatásában a plébánián. Huszonegy éves koromban voltam elsõáldozó, és két esztendeje bérmálkoztam. Bennem lassan, fokozatosan érlelõdött az elkötelezõdéssel kapcsolatos elhatározás. S mint megtudom, hasonló alapossággal készültek fel Endréék a házasságra is. – Ismertük már korábban egymást az általános iskolából. Késõbb a reggeli „hat-
negyvenes” busszal is együtt jártunk be: Endre Budapestre, a Veres Pálné Gimnáziumba, én meg Budaörsre, az Illyés gimibe – mondja Krisztina. – De hogyan változott át a régi ismeretség szerelemmé? – Eljött az az idõ, amikor már arra vágytam, hogy lehorgonyhozhassak valaki mellett – válaszolja Endre. – Krisztina nagyon tetszett nekem. Egyszer összeszedtem a bátorságomat, és meghívtam az aznap esti bálba. Késõbb Görög Anita is segített a találkozási lehetõség megszervezésében. Több esztendõ után, 1996 karácsonyán volt az eljegyzésünk, következõ év augusztusában pedig az esküvõnk. De mielõtt összeházasodtak volna, Endre és Krisztina szakmára tettek szert, saját lábukra álltak. Krisztinát az érettségi után elsõsorban a ruhakészítés, varrás érdekelte. Sikerült elhelyezkednie egy ezzel foglalkozó pesti mûhelyben, majd a két évig tartó szakközépiskola következett. Egy darabig otthon is dolgozott. – Boglárka születése után felfüggesztettem a szakmát, a gyes után pedig nem is lett volna értelme újraindítani, hiszen elárasztotta a kínai áru az országot – mondja Krisztina. – Budaörsön helyezkedtem el, a Magyar Posta könyvraktárában, ami megszûnt, míg Andrissal voltam itthon. Így áthelyeztek az Országos Logisztikai Központba, ahol a levélfeldolgozással foglalkozom. Endrét egészen másfelé vitte az útja. Az ezüst és az arany „bûvöletébe” került. – Ez azért nagy túlzás – tiltakozik a fenti megállapítás hallatán. – De tény, már a gimnáziumi évek alatt eldöntöttem, hogy ötvös-ékszerész leszek. Az Állami Pénzverdében kezdtem a pályát. Közben a fizetésem egy részébõl megvásároltam azokat a szerszámokat, amelyek egy önálló mûhely elindításához kellettek. 1995-ben a saját lábamra álltam. Elõbb a szüleimnél, majd a kertes házunkban fogadtam az ügyfeleket. Jól ment a vállalkozás, már alkalmazottam is volt, amikor beköszöntött a válság és az embereknek kevésbé tellett ékszerjavításra és készíttetésre. A cégbõl már nem lehetett megélni, tavaly nyáron el kellett helyezkednem. Korábban is dolgoztam már ellenõrzõ becsüsként. E munkakapcsolatnak köszönhetõen kerültem egy érdi zálogházhoz, aminek most a vezetõje vagyok.
– Ide általában azok viszik be az értékeiket, akik bajba kerültek. Milyen sorsokkal, élethelyzetekkel találkozol? – Legtöbbször valamilyen elõre nem látható, váratlan probléma miatt térnek be a zálogházba az emberek. Hangsúlyozom: nem uzsorásokhoz jönnek. Segítségként élik meg a náluk igénybe vehetõ lehetõségeket, és mi is ezzel a szemlélettel és szándékkal foglalkozunk velük. A munkáról ezután ismét az egyházközségre terelõdik a szó, és arra, hogy Endre annak idején nem egy gitáros szentmise szereplõje volt. – Imre atya idejében is szervezõdött egy fiatalokból álló kórus, aminek Néder Zsolt és Tanka Mariann voltak a motorjai – meséli. – Életem egyik fontos része a gitárjáték, ezért én is részt vettem a templomi szolgálatban. Évente néhányszor segítettük a szertartást, az egyik ezek közül általában a karácsony volt. A hangszer idõnként ma is elõkerül. Kedvelt családi program, amikor Endre játszik, de néha magának is muzsikál, mint mondja azért, mert – különösen a nehezebb napokon – jót tesz a lelkének. A zene Boglárka révén is jelen van a famíliában. A hetedik osztályba járó leánynak kiváló érzéke van a zongorajátékhoz. A hittan és a jazzbalett mellett hetente kétszer vesz a billentyûs hangszerbõl leckét a Pászti Miklós Mûvészeti Iskolában, amihez csütörtökönként társul a zeneirodalom. A kis Andris pedig még az óvodások boldog életét éli, majd csak jövõre kell választani számára iskolát. Endre szeme könnybelábad, amikor felidézi, micsoda öröm volt az, amikor a fia megszületett. Sokáig kellett várniuk Andriskára, és a második gyermekkel kapcsolatos közös álmuk megvalósulására. A gondviselés amúgy is körülveszi a családot, de a kisfiúnál külön is megérezték a fentrõl feléjük nyúló, gondoskodó kezet. – A következõ Forrásban a Jung-család bemutatását javasoljuk – mondják, amikor a látogatás végén kifelé kísérnek. Amint búcsúzunk, kiszûrõdik a szobából a zongoraszó. Boglárka Bartók gyermekeknek írt ciklusából játszik, készül az órájára. Nánási Tamás
7
Készüljünk a szentmisére! – A szentmisék olvasmányai Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Júli. 1.
Bölcs 1,13-15; 2,23-25
2Kor 8,7.9.13-15;
Mk 5,21-43
Júli. 8.
Ez 2,2-5
2 Kor 12,7-10
Mk 6,1-6
Júli. 15.
Ám 7,12-15
Ef 1,3-14
Mk 6,7-13
Júl. 22.
Jer 23,1-6
Ef 2,13-18
Mk 6,30-34
Júli. 29.
2Kir 4,42-44
Ef 4,1-6
Jn 6,1-15
Bibliai rejtvény Szent Péter és Pál apostolok Tegyünk rendet. Péterre (A) vagy Pálra (B), esetleg mindkettõre (C) vonatkoznak az állítások? 1. Jézus személyesen hívta meg õt: ... 2. Kafarnaumban élt: ... 3. Õ keresztelte meg a pogány Kornéliuszt: ... 4. Az eredeti neve nem ez volt: ... 5. Testvére szintén Jézus apostola: ... 6. Még a megkövezést is el kellett szenvednie: ... 7. Leveleit az Újszövetség könyvei között találhatjuk: ... 8. A mûalkotásokon kezében pallossal ábrázolják: ... 9. Nõs volt: ... 10. A Néró-féle üldöztetésben szenvedett vértanúhalált: ... A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le július 15-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával. Az elõzõ szám helyes megfejtése: 1.B; 2.B; 3.B; 4.B; 5.B
Gyûjtés Egyházközségünk hosszútávú gyûjtést szervez leromlott állapotú kegytárgyainak felújítására. A templom bejáratánál elhelyezett perselybe hálával fogadunk bármilyen mértékû hozzájárulást. Kérjük, lehetõségükhöz mérten támogassák a felújítási munkák sikerességét. Oltáregylet
NAPTÁR – A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. – Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. – A templomi énekkar szombatonként reggel 9-kor próbál a plébánián. – A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián – Fogadóórák idõpontjai: hétfõ:15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30 – Június 29. Szent Anna-búcsú
Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Szalai Péter www.biaikatolikus.hu • E-mail:
[email protected] Tördelés: Horváth Árpád • Sokszorosítás: Krónikás Bt.
8
