GROTIUS
M. Szebeni Géza Kádár Rómában (1977)
K{d{r J{nos 1977. június 7. és 9. között lezajlott olaszorsz{gi l{togat{sa saj{tos – a k{d{ri külpolitik{ra mindvégig jellemző – módon jelenítette meg azt a kettős törekvést, hogy a magyar p{rtvezető t{rgyal{sai sor{n képviselje a szovjet (főleg külpolitikai), illetőleg a magyar (főleg gazdas{gi) érdekeket. Olaszorsz{g az 1970-es években újólag a szovjet sz{ndékok homlokterébe került, tekintettel arra, hogy a belpolitikai stabilit{s hi{nya, a nehezedő bel- és külgazdas{gi feltételek, és nem utolsósorban az Olasz Kommunista P{rt (OKP) potenci{lis korm{nyzati tényezőként való jelenléte elvileg nem z{rta ki annak a lehetőségét, hogy az olasz csizm{n egy olyan fordulat megy végbe, amelynek következményeképpen gyengülhet a nyugati szövetségi rendszer kohéziója – attól függetlenül, hogy a harminc sz{zalékos v{laszt{si eredmények körül tany{zó OKP elfogadta az orsz{g NATO tags{g{nak tényét – vagyis It{li{t nem kív{nta lev{lasztani a nyugati szövetségi rendszerről. A helsinki értekezlet (1975) eredményei is lehetőséget adtak arra, hogy a z{róokm{ny „kosaraiba” mindkét t{bor belerakja a neki tetsző „porték{t”, s a Helsinkiben meghirdetett „európai biztons{g és együttműködés” végül is mindkét fél sz{m{ra megnyitotta az utat arra, hogy a m{sik oldal közvéleményének legal{bbis egy részét meggyőzze saj{t igaz{ról. Ezzel egy időben a magyar vezetés sz{m{ra teljesen vil{goss{ v{lt (különösen a magyar gazdas{gi reform elleni szovjet t{mad{s ut{n), hogy a k{d{ri modell egész egyszerűen tarthatatlan a Nyugaton megszerezhető pótlólagos forr{sok nélkül – vagyis a Nyugattal {polt kiegyensúlyozott, ideológiai megfontol{soktól mentes, gyakorlatias kapcsolatok híj{n. Az olasz viszonylat kedvező terepként kín{lkozott K{d{rnak egy NATO tagorsz{gban teendő első l{togat{sra, mivel az előzetesen lezajlott, előremutató olasz–magyar szakminiszteri és miniszterelnöki tal{lkozók mintegy garant{lt{k a legmagasabb szintű t{rgyal{sok kedvező kimenetelét. Ezt olasz részről is hasonlóan értékelték, mivel Andreotti miniszterelnök 1977. december 24-én, kar{csony első napj{n mag{hoz kérette a római magyar nagykövetet, s arra kérte, hogy tov{bbítsa az olasz korm{ny meghív{s{t K{d{r J{nosnak. Olasz részről szívesen vennék, ha K{d{r 1977 első felében (június hónapig) beiktatn{ programj{ba római l{togat{s{t – szólt az olasz invit{ció. Andreotti a kétoldalú kapcsolatokról megelégedéssel szólt, hangsúlyozta, hogy törekvésük és gyakorlatuk a szocialista orsz{gokkal fenn{lló kapcsolataik fejlesztésére ir{nyul. Az olasz korm{ny Helsinki szellemében j{rul hozz{ a kelet–nyugati 1
GROTIUS
kapcsolatok fejlesztéséhez – mondta. A maga részéről úgy véli, hogy a kelet– nyugati viszony nem merülhet ki a szovjet–amerikai kapcsolatokban, szélesebb körben kell a két t{bor közötti érintkezésekre törekedni. Az olasz miniszterelnök a nagykövettel folytatott beszélgetésében, mintegy előre jelezve a K{d{rral folytatandó t{rgyal{sok egyik fő ir{ny{t, egyetértett azzal, hogy kölcsönösen keresni kell a harmadik piacokon való együttműködés lehetőségeit, és meg kell tal{lni azokat a komplementarit{sokat, amelyek a két orsz{g ipar{nak struktúrav{lt{s{ban előnyösek lehetnek. Az EBEÉ Belgr{dba tervezett utóértekezletével összefüggésben (az utóértekezletet a nyugati résztvevő orsz{gok közül sz{mosan arra akartak felhaszn{lni, hogy bemutass{k a Szovjetunió és némely szövetségese szerződésszegését az emberi jogokkal kapcsolatban) kijelentette, hogy az nem lehet „sz{monkérő szék”, ink{bb a tov{bbhalad{s útj{t kell meghat{rozni.1 Ez az olasz {ll{sfoglal{s természetesen igen nagy tetszésre tal{lt a szovjet blokkon belül, és elősegítette a K{d{rl{togat{sra vonatkozó kedvező magyar döntést. Az olasz miniszterelnök K{d{rnak szóló meghív{s{t ann{l is könnyebb volt kedvezően fogadni, mivel a moszkvai magyar nagykövet rejtjelt{viratban küldött jelentése szerint az olasz külügyminiszter 1977 elején lezajlott moszkvai l{togat{s{t szovjet részről pozitívan ítélték meg. Úgy értékelték, hogy az olasz korm{ny folytatni kív{nja azt a politik{t, ami évek óta a szovjet–olasz kapcsolatok folyamatos fejlődését, ezen belül a gazdas{gi kapcsolatok volumenének évről-évre történő növekedését eredményezték. Moszkva elégedett volt a nemzetközi kérdéseket illető olasz {ll{sponttal is, kiemelve, hogy a belgr{di utóértekezlettel összefüggésben az olasz vélemények közel {llnak a szocialista orsz{gok {ll{spontj{hoz, és az olasz magatart{s egészében kedvezőnek mondható az enyhülési politika szempontj{ból. 2 A budapesti szovjet nagykövet külön t{jékoztat{st adott a magyar külügyminiszternek Armando Forlani az olasz külügyminiszter moszkvai útj{ról. Elmondta, hogy Brezsnyev, aki kivételesen fogadta az olasz politikust, hangsúlyozta Forlaninak, hogy a két orsz{g békét és enyhülést szolg{ló politikai együttműködésének tov{bbi szélesítése a szovjet–olasz kapcsolatok egészének döntő tényezője – vagyis, amennyiben az olasz politika Moszkv{nak kedvezőtlen ir{nyban v{ltozna, nincs több nagy üzlet. Forlani egyetértett az enyhülésre vonatkozó szovjet értékeléssel, és kijelentette, hogy az olasz érdekeknek megfelel az enyhülés politik{j{nak megvalósít{sa. A nemzetközi biztons{g kérdéseit illetően a szovjet vezetők úgy értékelték, hogy van lehetőség előbbre lépni – elsősorban a leszerelés kérdését illetően, elutasítva persze azt az olaszok {ltal is hangoztatott nyugati tézist, hogy az európai hagyom{nyos katonai erők tekintetben nyomasztó a szovjet fölény. Belgr{ddal
1 2
MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032 MOL XIX-J-1-j 103. doboz 117-1 00457 2
GROTIUS
kapcsolatban az olasz fél egészében elfogadta a szovjet érvelést. Forlani kifejtette, hogy Olaszorsz{gnak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a tal{lkozó propagandisztikus összeütközések színterévé v{ljon. Majd Forlani megjegyezte, hogy az olasz fél nehéz gazdas{gi helyzetben van, és nagy jelentőségű sz{m{ra a gazdas{gi együttműködés fejlesztése a Szovjetunióval és a többi szocialista orsz{ggal, és ugyanilyen fontoss{got tulajdonítanak az újabb, jelentős gazdas{gi-kereskedelmi szerződések megkötésének. A szovjet fél kifejezte készségét a gazdas{gi és kereskedelmi kapcsolatoknak a kölcsönösen előnyös és hosszú t{vú alapon történő kiszélesítésére. Szorgalmazt{k olasz részről Brezsnyev római útj{t, amire a szovjet fél szerint csak a következő évben kerülhet sor.3 Az olasz külügyminiszter moszkvai l{togat{sa lényegében visszaigazolta azokat a feltételezéseket, melyek szerint az óri{si szovjet piacon lehetséges gazdas{gi-kereskedelmi előnyök megszerzése érdekében Róma hajlandó arra, hogy a szovjet érdekeket is figyelembe vevő, {rnyaltabb megfogalmaz{soknak adjon hangot a helsinki z{róokm{nyban v{llalt kötelezettségeket illető szovjet magatart{st illetően. A római magyar nagykövet elemzése szerint K{d{r meghív{s{t olasz részről az indokolta, hogy Olaszorsz{g egyike volt azoknak a nyugati orsz{goknak, amelyek a legutolsók között szakítottak a hidegh{borús politik{val. Erősebb partnerei m{r jóval előbbre kerültek a szocialista orsz{gokkal épített politikai és gazdas{gi viszony vonatkoz{s{ban. Az olasz „lemarad{shoz” hozz{j{rult a hatvanas évek közepétől tartó zavaros belpolitikai helyzet, amely az olasz politika befelé fordul{s{t eredményezte. A meghív{s ténye egyrészt az Andreotti korm{ny politik{j{nak a többoldalús{g{t, m{srészt az erősebb partnerekhez való politikai felz{rkóz{s igényét bizonyította. Az Andreotti-korm{ny – így a nagykövet elemzése – „több síkon j{tszik”. Feltétlenül hű nyugati szövetségeseihez, de az európai kontinensen tapasztalható relatív elszigetelődésből való kijut{s érdekében aktív lépéseket tett a kelet–nyugati kapcsolatok előmozdít{sa érdekében. Olaszorsz{g sz{m{ra az enyhülés tartós folyamata, az Európ{ban a két blokk között kibontakozott széleskörű kapcsolatrendszer, saj{t gazdas{gi problém{i egy részének a megold{sa tették szükségessé a szocialista orsz{gok felé nyit{st. A belpolitikai helyzet is arra kényszerítette Andreottit, hogy több vasat tartson a tűzben. A korm{ny helyzete törékeny, a kereszténydemokr{ci{n kívül {lló szövetségesek vagy legal{bbis a tartózkodók megnyerésének szükségessége a bel- és külpolitikai – sikeres – lépések sorozat{t követelte. A meglévő hívek megtart{sa csak az eszközök széles sk{l{j{val volt biztosítható. A nagykövet úgy l{tta, hogy a K{d{r-l{togat{s az olasz korm{ny pozícióinak az erősödéséhez is hozz{j{rulhat. Az elemzést a nagykövet azzal a kötelező meg{llapít{ssal z{rta, hogy K{d{r meghív{s{nak tényében szerepet j{tszik a Magyar Népközt{rsas{g
3
MOL XIX-J-1-j 103. doboz 117-1 00457/1 3
GROTIUS
több mint húsz éve töretlen bel- és külpolitik{ja4 – vagyis a „k{d{ri út” Nyugaton is elismert helyessége. A Bem-rakpart illetékes területi főoszt{lya néh{ny nap múlva feljegyzésben foglalta össze a fejleményeket. K{d{r olaszorsz{gi l{togat{s{nak a lehetősége 1970-től kezdődően különböző olasz–magyar magas szintű tal{lkoz{sok alkalm{val felmerült – nem hivatalos form{ban. Ez alkalommal azonban a külügyminisztérium szakértői úgy foglaltak {ll{st, hogy Andreotti közlését m{r hivatalos meghív{snak kellett tekinteni, mivel az olasz protokoll nem ismer olyan kialakult gyakorlatot, amely szerint a meghív{sokat minden esetben ír{sban kell {tadni. Javasolt{k, hogy K{d{r fogadja el a meghív{st. A javaslat megt{mogat{s{ra elősorolt{k, hogy a szocialista orsz{gok vezetői közül 1975 szeptembere óta hivatalos meghív{sa volt Brezsnyevnek; 1973-ban, 1974-ben és 1975-ben Róm{ba l{togatott Tito, Ceausescu és Zsivkov. 1975-ben Leone olasz közt{rsas{gi elnök l{togat{st tett a Szovjetunióban, meghívt{k Jugoszl{vi{ba, Rom{ni{ba, Bulg{ri{ba, és szó volt 1977-es magyarorsz{gi l{togat{s{ról is. Mindezeken túlmenően az OKP kezdeményezte és t{mogatta a szocialista orsz{gok és Olaszorsz{g {llamközi kapcsolatainak minden téren való fejlesztését.5 Fentieknek azért volt különös jelentősége, mivel K{d{r később is konzekvensen kerülte azt, hogy a kommunista vezetők közül elsőként tegyen l{togat{st valamelyik nyugati orsz{gba. Mikor m{r m{sok megtörték a jeget, ő is utazott. A l{togat{sra vonatkozó pozitív döntésről a római magyar nagykövet t{jékoztatta Andreotti miniszterelnököt, aki a „bejelentést l{tható örömmel vette”. Az olasz miniszterelnök jelezte a magyar nagykövetnek, hogy a kétoldalú kérdések megbeszélése mellett a t{rgyal{sok középpontj{ba a belgr{di értekezlet előkészületeit, valamint a KGST és a Közös Piac kapcsolatait javasolja {llítani. Hozz{fűzte, hogy a l{togat{sig a két külügyminisztérium vizsg{lja meg azokat a rendezetlen kérdéseket, amelyekben eredményt lehet elérni, hogy a l{togat{s sor{n m{r ne kelljen ezekkel foglalkozni.6 Tekintettel arra, hogy K{d{r római utaz{s{nak kérdése eldőlt, a Külügyminisztérium illetékes területi főoszt{lya {ltal készített, a l{togat{ssal összefüggő magyar és v{rható olasz célokat rögzítő „koncepciót” az 1977. m{rcius 29-i miniszteri értekezlet napirendjére tűzték. A dokumentum szerint a meghív{snak K{d{r 1977. június 7-8-9-én kív{n eleget tenni. Fontosnak tartott{k leszögezni, hogy az MSZMP KB első titk{raként – vagyis hatalmon lévő kommunista p{rt első embereként – és a kollektív {llamfői testület, az Elnöki Tan{cs (ET) tagjaként utazik. Ez utóbbira azért volt szükség, mivel az ET MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/5 MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/1 6 MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/2: 4 5
4
GROTIUS
tagjaként protokoll{ris akad{ly nélkül tal{lkozhatott az olasz {llamfővel – akinek ilyen módon a partnere –, valamint az olasz szen{tus és képviselőh{z elnökével. A „koncepció” leszögezte, hogy Olaszorsz{g a fejlett tőkés orsz{gok között Magyarorsz{g kiemelt fontoss{gú partnere, s a t{rgyal{soknak különös jelentőséget ad az a tény, hogy ilyen magas szintű érintkezés a felszabadul{s óta nem volt a két orsz{g vezetői között. Fontos szempont volt az is, hogy az Olasz Kommunista P{rt, amellyel az MSZMP-nek igen jó kapcsolatai voltak, a nyugati vil{g legnagyobb kommunista p{rtja. A dokumentum a l{togat{s fő célj{t abban hat{rozta meg, hogy a magyar fél demonstr{lja elkötelezettségét az enyhülés, a békés egym{s mellett élés erősítésére, hangsúlyozza a magyar–olasz kapcsolatok jelentőségét, valamint érdekeltségét az együttműködés elmélyítésében. Jelezze Magyarorsz{g figyelmét és érdeklődését Olaszorsz{gnak a nemzetközi kérdésekben megmutatkozó, a NATO vezető orsz{gain{l {rnyaltabb, realist{bb politik{ja, a szocialista orsz{gokkal való kapcsolatainak fejlesztésére ir{nyuló erőfeszítései ir{nt. A t{rgyal{sok ugyanakkor arra is lehetőséget adnak, hogy b{toríts{k, „befoly{solj{k” olasz felet az enyhülési folyamat tov{bbvitele érdekében. A magyar p{rtvezető római t{rgyal{sai adjanak új lendületet a kétoldalú kapcsolatoknak, a gazdas{gi együttműködés terén pedig mozdítsa elő a maxim{lis célok elérését. A „koncepció” készítői és a miniszteri értekezlet részvevői úgy vélték, hogy K{d{r római szereplésének v{rható sajtóvisszhangja ellensúlyozhatja a szocialista orsz{gok ellen folytatott propagandakamp{nyt – mely utóbbit elsősorban a Szovjetuniónak és néh{ny m{s szövetségesének az a súlyos deficitje v{ltotta ki, amit az emberi jogok tekintetében Helsinkiben v{llalt kötelezettségek semmibe vevése jelentett. A magyar külügy vezetése úgy l{tta, hogy olasz részről azt kív{nj{k majd l{thatóv{ tenni, hogy Olaszorsz{g az enyhülés következetes t{mogatója, az e téren megnyilv{nuló speci{lis olasz törekvések ut{n a szocialista orsz{gokkal való kapcsolatfejlesztést tekinti fontos célj{nak. A K{d{rral folytatandó t{rgyal{sok révén olasz részről bizonyítani kív{nj{k, hogy a folyamatos belpolitikai v{ls{g nem vezetett nemzetközi elszigetelődéshez, egyoldalú orient{cióhoz. A t{rgyal{sok fő tartam{t a Bem-rakpart szakértői abban hat{rozt{k meg, hogy a magyar–olasz kapcsolatok legyenek intenzívebbek, a gazdas{gi érintkezések ismét élénküljenek. Indítv{nyozt{k, hogy K{d{r hívja meg Andreottit magyarorsz{gi l{togat{sra, és jelezze Leone közt{rsas{gi elnöknek, hogy szívesen l{tott vendég Budapesten. A politikai érintkezések intenzit{s{nak növelésére ir{nyuló magyar sz{ndékot mutatta, hogy a Külügyminisztérium javasolta K{d{rnak, kezdeményezze a külügyminiszterek és a két korm{ny m{s tagjainak rendszeres tal{lkozój{t a parlamenti kapcsolatok gyakorít{s{val együtt. Az európai biztons{g és együttműködés előmozdít{snak az érdekében magyar részről kív{natosnak tal{lt{k a két külügyminisztérium szakértői közötti konzult{ciókat. A „koncepció” kiemelte, hogy a magyar fél hosszú t{vú 5
GROTIUS
gazdas{gi együttműködés kialakít{s{ra és fenntart{s{ra törekszik Olaszorsz{ggal, fontos célja az {rúcsere-forgalom növelése és az ipari, valamint mezőgazdas{gi kooper{ciók kialakít{sa, és a kultur{lis téren az olasz túlsúlyt mutató ar{nytalans{gnak legal{bbis a csökkentése.7 A római magyar nagykövet jelentése szerint az olasz t{rgyal{si célok nem estek t{vol a magyar sz{ndékoktól, mivel az olasz külügyminiszternél tett l{togat{sa szerint olasz részről a megbeszélések középpontj{ba a Helsinki EBEÉ belgr{di utóértekezletére való felkészülést {llítj{k. Az európai biztons{g és együttműködés a kérdést t{gabb értelemben fogj{k fel, mivel ideértik a katonai enyhülést, az EGK–KGST kapcsolatokat, és figyelembe veszik a szovjet– amerikai t{rgyal{sokat is.8 K{d{r római l{togat{sa előkészítési folyamat{nak tal{n a legfontosabb mozzanata volt a magyar p{rtvezető és a budapesti olasz nagykövet megbeszélése a „Fehér H{zban”. A tal{lkozóra 1977. m{jus 20-{n került sor, s a tolm{csfeljegyzés szerint a négyszemközti megbeszélés ötven percig tartott. A nagykövet kifejtette, hogy az olasz korm{ny igen nagy jelentőséget tulajdonít a l{togat{snak, annak a tudat{ban, hogy K{d{r első ízben keres fel NATO tag{llamot. A l{togat{s súly{t emeli a két orsz{g közt Helsinki óta kialakult rendkívül jó politikai kapcsolat. K{d{r – kijelentve, hogy a két nép között őszinte rokonszenv tapasztalható – egészen elképesztő meg{llapít{st tett azzal, hogy „a mi orsz{gaink a Horthy-korszak közepén, a harmincas évek derek{n is megprób{ltak – egy egészen m{s európai helyzetben és bizonyos mértékig Hitler h{ta mögött – valamiféle olasz–magyar együttműködést kialakítani”. Vagyis, nem tett m{st, mint teljesen eretnek módon, mintegy elismerte a két vil{gh{ború közötti, kényszerhelyzetekbe z{rt magyar diplom{cia egyik fontos törekvésének – az olasz orient{ciónak – a helyességét, függetlenül attól, hogy a hivatalos terminológia szerint „az olasz fasizmus és a Horthy-rezsim” közötti, kénkőszagú közeledésről volt szó. 9 Hozz{fűzte, hogy a történelmi körülmények megv{ltoztak és különösen Helsinki óta „egy igen konstruktív és nagy perspektív{kat nyújtó kapcsolat alakult ki a két orsz{g között”. Tov{bb erősödött a jó politikai kapcsolat, s felhívta a figyelmet arra, hogy igen sok kérdésben egyetértés van, és ehhez képest csekély a véleménykülönbségek köre. Feltétlenül ki kell haszn{lni az ebből a jó viszonyból sz{rmazó előnyöket, különösen a közelgő belgr{di konferenci{ra való tekintettel. K{d{r úgy vélte, hogy Budapest és Róma egy cseppet sem érdekelt a fegyverkezési verseny fokoz{s{ban, ezeket a pénzeket sokkal okosabb célokra lehetne fordítani. „Központi gondolatként fogom hangsúlyozni Andreotti úr előtt, hogy az örvendetesen jó olasz–magyar
MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/11 MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/19 9 MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/77 7 8
6
GROTIUS
viszonyt fel kell haszn{lni arra, hogy orsz{gaink minden nemzetközi fórumon együttes fellépéssel gyakoroljanak nyom{st a fegyverkezési költségek csökkentése érdekében, hogy ezzel is előmozdíts{k a SALT-t{rgyal{sok sikerét.” R{mutatott, hogy véleménye szerint a Helsinki tal{lkozó, az ott elfogadott okm{nynak az adja a jelentőségét, hogy „a legkülönbözőbb vil{gnézetű és egészen eltérő ideológi{t követő huszonöt orsz{g {llam képviselői mégis megegyeztek abban, hogy korunk legdöntőbb politikai ir{nyzata az enyhülési folyamat erősítése. Mi rendületlenül a nemzetközi enyhülés, a béke és a biztons{g hívei maradunk.” K{d{r még külön, röviden szólt a helsinki z{róokm{ny harmadik kosar{nak a kérdéséről, ugyanis e tekintetben volt a legnagyobb a keleti blokk deficitje. Konstat{lta, hogy az emberi jogok kérdésében a nyugat t{mad{sba lendült, de hozz{fűzte – a körülményeket tekintve egyébként teljes joggal –, hogy „az emberi jogok egyes területein mi többet tettünk, mint m{sok, de ennek fordítottja is {ll”. Gazdas{gi kapcsolatok vonatkoz{s{ban meg{llapította, hogy ezek szintje elmarad a politikai kapcsolatok szintjétől. Hozz{fűzte, hogy Magyarorsz{g nem akarja egyik kapcsolat{t sem monopolhelyzethez juttatni, és ez az egyik oka annak, hogy l{togat{s{ra most kerül sor. E megjegyzése természetesen a nyugati rel{cióban tapasztalható tendenci{kra vonatkozott – elsősorban a nyugatnémet jelenlét dominanci{j{ra. Kijelentette, hogy a magyar gazdas{g teljesen nyitott, vagyis minden vonalon a saj{t gazdas{gi érdekek érvényesítése a cél, s kifejezte reményét, hogy „egyre jobban megtal{ljuk a keretszerződéseket konkrét tartalommal megtöltő lehetőségeket”.10 K{d{r – szinte kényszeres módon – ez alkalommal is kitért 1956-ra azzal, hogy az addig elkövetett hib{k „gyökeres kijavít{sa” politik{j{nak a központi elemét képezte, s ez a politikai törekvés „szép” eredményekkel j{rt. V{rakoz{s{nak megfelelően az olasz nagykövet visszaigazolta az {ltala mondottakat, s kifejtette, hogy korm{nya ezeket az eredményeket nagyra értékeli, és a kapcsolatok fejlesztését illetően tudatosan épít a magyarorsz{gi politikai stabilit{sra, és tényként fogadja el, hogy „a magyar közvélemény döntő többsége helyesli az MSZMP politik{j{t.” A nagykövet még tov{bb ment, s felhívta K{d{r figyelmét annak a jelentőségére, hogy a szocialista orsz{gok között az olasz korm{ny kiemelt helyet biztosít politik{j{ban Magyarorsz{g sz{m{ra, s különösen az orsz{g teljes politikai stabilit{s{t és nyugalm{t értékelik, valamint azt, hogy a nyugat-európai közvélemény is úgy l{tja, hogy a magyarok vették a legkomolyabban a helsinki z{róokm{ny al{ír{s{val v{llalt kötelezettségeket az emberi jogok vonatkoz{s{ban. A nagykövet elmondta, hogy a miniszterelnöknek küldött jelentésében leszögezi, hogy „Magyarorsz{g és Olaszorsz{g egészen különleges szerepet tölt be a szövetségi rendszereken belül. Mindkét orsz{g tartja a szövetségi rendszere {ltal előírt kötelezettségeket, de ez mégsem akad{lyozza a jó kapcsolatok fejlesztését. Mi mind a NATO-n 10
Uo. 7
GROTIUS
mind a Közös Piacon belül pozitív hat{st tudunk gyakorolni az események alakul{s{ra, úgy érezzük, Magyarorsz{g ugyanezt teheti a VSZ-en és a KGST-n belül, ez a példamutató kapcsolat igen sokat haszn{lhat a vil{gpolitikai helyzet alakul{s{nak.” K{d{r a szok{sos mértéktart{ssal z{rszóként elfogadta, hogy római útja nagy szolg{latot tehet az európai enyhülés ügyének, de „felesleges illúziók nélkül” aj{nlatos a megbeszélések v{rható eredményeire tekinteni. 11 Sajn{latos módon az olasz miniszterelnök és K{d{r négyszemközti és a többi t{rgyal{s{ról készült jegyzőkönyv m{r nem lelhető fel.12 A l{togat{sról készült jelentés13 néh{ny fontos kérdést illetően csak az olasz fél {ll{spontj{nak az ismertetésére tért ki, így csak a K{d{rnak készített t{rgyal{si témav{zlatok alapj{n következtethetünk arra, hogy K{d{r pontosan mit mondhatott az olasz miniszterelnöknek, illetőleg a többi partnerének. A javasolt témav{zlat a két orsz{g közötti politikai kapcsolatokat szerte{gazónak, rendszeresnek és folyamatosnak ítélte meg. Egyre jobb és t{rgyilagosabb a t{jékoztat{s egym{sról – {llapította meg. Olaszorsz{g kiemelten fontos partnere Budapestnek, olasz részről viszonozz{k az érdeklődést, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeinek keresése kölcsönös, a magas szintű tal{lkozók gyakoriak, magyar részről v{rj{k az olasz közt{rsas{gi elnök és a miniszterelnök l{togat{s{t. A kapcsolatokat a legtöbb területen jó egyezmények szab{lyozz{k, Olaszorsz{g a harmadik legfontosabb gazdas{gi partner a fejlet tőkés orsz{gok közül, a nem szocialista orsz{gokkal folytatott külkereskedelemből 8-9%-kal részesedik. A gazdas{gi kapcsolatok gondjai: a vil{ggazdas{gi problém{k miatt ezek kölcsönösen sebezhetőnek bizonyultak, az {rucsere-forgalom csökkent, a termelési kooper{ciók nehezen jönnek létre, az olasz cégek gyakran nem versenyképesek. Cél: a gazdas{gi együttműködés fejlesztésének meggyorsít{sa, a kereskedelmi és kooper{ciós kapcsolatok mennyiségi és minőségi fejlesztése, az {rúcsere-forgalom tükrözze jobban a magyar ipar fejlettségét (jelenleg a feldolgozott termékek a kivitel alig 10%-{t teszik ki), a kor{bbi {rúcsere-forgalom form{i hosszú t{vú együttműködéssel, új form{kkal egészüljenek ki (termelési kooper{ciók, harmadik piaci együttműködés). A magyar fél fontosnak tartja, hogy olasz részről adjanak erőteljesebb b{torít{st az olasz gazdas{g ir{nyítóinak és a gazdas{gi, ipari egységeknek, gyorsíts{k meg az {rúcsere-forgalom liberaliz{ciój{t, a kereskedelem-politikai akad{lyok felsz{mol{s{t (a mennyiségi korl{toz{sok gyorsabb lebont{sa olasz döntéstől függ, m{s közös piaci MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/77 Ezeket a jegyzőkönyveket 1977. szeptember 26-i d{tummal 0032/95. sz{mon a római magyar nagykövet felterjesztette a Külügyminisztériumnak egy külön borítékban, azonban a boríték az akt{ban szereplő bejegyzés szerint az olasz referatúr{n maradt, így a Magyar Orsz{gos Levélt{rhoz nem került fel, s több mint harminc év ut{n feltehetően nyoma veszett. 13 MOL M-KS 288.f.5/720 ö.e. 11 12
8
GROTIUS
orsz{gok többet tettek Magyarorsz{g ir{ny{ban), Olaszorsz{gnak van szerepe abban, hogy a Közös Piac politik{ja a szocialista orsz{gokkal kapcsolatban kedvező ir{nyban v{ltozzék. A magyar fél javasolja a két orsz{g gazdas{gtervező szerveinek rendszeres eszmecseréit a gazdas{gfejlesztés fő ir{nyairól, az olasz tervezett beruh{z{sokról, amelyekbe a m{sik fél kellő felkészülés ut{n részvételre jelentkezhet. A magyarorsz{gi lehetőségeket illetően előnyben részesülnek a kooper{ciós megold{sra hajlandó, a legkorszerűbb műszaki színvonalat képviselő és kedvező hitelfeltételeket nyújtó partnerek. A gazdas{gi vegyes bizotts{got v{ljon akcióképesebbé, többek között az {llami ipar és a nagy konszernek képviselőinek fokozott bevon{sa révén. 14 A nemzetközi kérdéseket illetően a dokumentum meg{llapította, hogy a fő ir{nyzat az enyhülés. A magyar fél reméli, hogy a tapasztalható megtorpan{s csak {tmeneti. Az enyhülés alapj{t képező erőviszonyok v{ltozatlanok, a z{róokm{ny végrehajt{sa az enyhülés előre vitelének egyik fontos feltétele, hosszú t{vú program, a végrehajt{s eddigi tapasztalatai pozitívak. A z{róokm{ny magyar felfog{s szerint egységes egész, Budapest ezt v{rja el minden al{író {llamtól. Bizonyos nyugati körök a harmadik kos{r bizonyos kérdéseire koncentr{lnak, m{s orsz{gok belügyeibe való beavatkoz{sra kív{nj{k haszn{lni, a közvéleményt is a szocialista orsz{gok ellen hangolj{k. A gazdas{gi és tudom{nyos együttműködés nem kap kellő hangsúlyt. Magyarorsz{g végrehajtja a z{róokm{nyt, javaslatokat ad {t végrehajt{sra kétoldalú kapcsolataiban. Belgr{dot illetően a magyar és olasz {ll{spont több kérdésben közel {ll egym{shoz. Leszerelés és haderőcsökkentés kérdésében az egyeztetett VSZ {ll{spont a követendő a t{rgyal{sok sor{n.15 A K{d{r római tal{lkozóiról készült jelentés,16 amit egyébként az MSZMP Központi Bizotts{ga két héttel később külön napirendi pontként t{rgyalt,17 meg{llapította, hogy a kapcsolatok {ll{s{t mindkét fél kedvezően értékelte, s e kapcsolatok fejlődéséről is elégedetten szólt. Gazdas{gi téren – és lényegében ez volt a l{togat{s legfontosabb hozadéka – az együttműködés kiszélesítését, a harmadik piaci együttműködés és a termelési kooper{ciók jelentette korszerűbb form{k meghonosít{s{t szorgalmazt{k, és magyar kezdeményezésre az olaszok egyetértettek azzal, hogy a két orsz{g tervező szervei teremtsenek kapcsolatot egym{ssal és a korm{nyközi vegyes bizotts{g munk{j{ban vegyenek részt a nagy olasz konszernek képviselői is. (A magyar indítv{ny – miut{n hasonló MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/49 Uo. 16 Megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel, a közt{rsas{gi elnökkel, a szen{tus és a képviselőh{z elnökével, valamint az olasz ipar vezető képviselőivel. Tal{lkozott az OKP vezetőivel is. 17 MOL M-KS 288.f. 4/150 ö.e. 14 15
9
GROTIUS
kezdeményezést K{d{r az előző év végén az osztr{k kancell{rral folytatott bécsi megbeszélésén is tett – arra mutatott, hogy az e fajta szoros gazdas{gi együttműködésre ir{nyuló magyar sz{ndék {llandó eleme lett a k{d{ri külgazdas{gi stratégi{nak, függetlenül attól, hogy a tervező szervek közötti kapcsolatok feltehetően betekintést engedtek volna nemcsak a magyar, de azon keresztül a KGST illetőleg a szovjet tervekbe is.) Az olaszok kezdeményezték a tudom{nyos és egyetemek közötti kapcsolatok fejlesztését és késznek bizonyultak a „kultur{lis cserében meglévő ar{nytalans{gok” csökkentésére is”.18 Andreotti miniszterelnök meglepő nyílts{ggal szólt az olasz belső helyzetről. Elmondta, hogy a legnagyobb gondot a nehéz gazdas{gi helyzet, a munkanélküliség, az infl{ció, a belpolitikai stabilit{s hi{nya és a fokozódó terrorizmus jelenti. A legfontosabb nemzetközi kérdéseket illetően a nézetazonoss{g szinte teljes volt. Egyetértés volt az enyhülés folytat{s{nak, a béke megőrzésének a szükségességéről, és mindkét fél leszögezte, hogy érdekében {ll a belgr{di tal{lkozó eredményessége és a Helsinkiben megkezdett munka folytat{sa. Andreotti elmondta K{d{rnak, hogy b{r a leszerelés vonatkoz{s{ban a nagyhatalmak feladata és lehetősége meghaladja a középes és kis orsz{gok lehetőségeit, a kis orsz{gok képesek hat{st gyakorolni a nagyhatalmakra. Olaszorsz{g mindenképpen érdekelt a leszerelésben, de úgy véli, hogy nemcsak a nukle{ris, hanem a hagyom{nyos fegyverzetek csökkentését is szorgalmazni kell. Ez utóbbi tekintetében a NATO-val egyetértésben olasz részről hangsúlyozt{k, hogy nincs egyensúlyi helyzet a két katonai tömörülés között.19 A l{togat{st értékelő központi bizotts{gi besz{moló végül is okkal {llapította meg, hogy K{d{r római l{togat{sa „minden szempontból elérte kitűzött célj{t és eredményes volt.”20 Hasonló szellemben fogalmazott a Közös közlemény is, amely az 1975-ben kiadott fontos Magyar–olasz nyilatkozat21 fő vonalait követte. Meg{llapította, hogy a megbeszélések szívélyes, bar{ti légkörben zajlottak, a kétoldalú kapcsolatok eredményesen fejlődtek, s a két fél mindent megtesz népeik bar{ts{gnak a fejlesztéséért, s ennek érdekében elősegíti a két orsz{g {llampolg{raink az érintkezését. A dokumentum hangsúlyozottan szólt a Uo. Uo. 20 K{d{r ugyanezen útja keretében VI. P{l p{p{val is tal{lkozott a Vatik{nban. L.: M. Szebeni Géza: A golyószórótól a p{pai emlékéremig – K{d{r J{nos és VI. P{l tal{lkozója. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=GLOMOT 21 Ez a dokumentum a magyar diplom{ciatörténet egyik legtehetségesebb, hajdani nagykövetének, dr. Bényi József akkori római magyar nagykövetnek a kezdeményezésére született. Néh{ny évvel később p{rizsi nagykövetsége idején ugyancsak az ő kezdeményezésére l{tott napvil{got egy Magyar–francia nyilatkozat is. 18 19
10
GROTIUS
gazdas{gi és kereskedelmi kapcsolatok fontoss{g{ról, fejlesztésének a szükségességéről, az ipari és mezőgazdas{gi kooper{ciók, illetve a harmadik piaci együttműködés. A helsinki z{róokm{ny fontoss{g{t al{húzva síkra sz{llt a leszerelés ügyének t{mogat{sa, az {ltal{nos és teljes leszerelés szorgalmaz{sa mellett. A magyar és az olasz t{rgyaló fél megelégedéssel nyugt{zta, hogy nézeteik sz{mos kétoldalú és nemzetközi kérdésben hasonló vagy közel {llnak egym{shoz. K{d{r a bécsi l{togat{s{hoz hasonlóan római t{rgyal{sairól nemzetközi sajtóértekezlet keretében sz{molt be az érdeklődő közvéleménynek. Az elhangzottak szerint elemében érezte mag{t, magabiztosan v{laszolt a feltett kérdésekre, s bécsi sajtóértekezletéhez hasonlóan nem a kommunista vezetőktől megszokott „betonszöveget” mondta. A bevezetőben elégedetten szólt arról, hogy kölcsönös törekvés nyilv{nult meg a két orsz{g együttműködésének a fejlesztésére, elmélyítésére. A kapcsolatok fejlesztése jól szolg{lja a két nép érdekeit, a béke ügyét. Olyan benyom{st szerzett – mondta –, hogy kölcsönös a sz{ndék a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Az olasz vezetők megígérték, hogy együttműködésre fogj{k ösztönözni az olasz gazdas{gi élet szereplőit. Termelési kooper{ció, harmadik piaci együttműködés kialakít{sa az egyik legfontosabb célkitűzés. A nyugati újs{gírók magyarorsz{gi szabad mozg{s{t illetően kijelentette, hogy „ma az az érdekes, hogy ki mit ír ma Magyarorsz{gról, nem az hogy húsz évvel ezelőtt mit írt. Emberi emlékezetünk van, de feketelist{nk külföldi újs{gíróról nincs.” A nyugati sajtóban a legnagyobb port a sajtókonferenci{n az eurokommunizmussal kapcsolatban feltett kérdésre adott v{lasza verte fel – hasonlatosan bécsi kijelentéseihez. Ezidőt{jt a nyugat-európai kommunista p{rtok – elsősorban az olasz, a spanyol és a francia – erőteljes kísérletet tettek arra, hogy a moszkvai vonal, a szovjet modell célként meghat{rozott addigi követése helyett eltérjenek a monolit bolsevik modelltől. Az elsődleges sz{ndék egyrészt a nemzeti érdekek megjelenítése volt és az, hogy ezek a kommunista p{rtok ne „ideológiai”, hanem „program”-p{rtok legyenek vagyis, ne a valós{got igyekezzenek az ideológia teremtette „virtu{lis valós{gba” gyömöszölni, hanem a p{rt politik{j{t igazíts{k a valós{g kihív{saihoz. Ezek a törekvések persze kivívt{k Moszkva rosszall{s{t, mivel rést ütöttek a szovjet vezető szerep p{ncélzat{n. K{d{r bécsi l{togat{sa idején a bolg{r p{rtvezető éles t{mad{st intézett az eurokommunista p{rtok ellen, azokat szovjetellenesnek bélyegezve meg. Teljesen természetes módon, sajtóértekezletén megkérdezték K{d{rt, egyetért-e ezzel a minősítéssel. K{d{r v{lasza az volt, hogy ezt a nézetet nem osztja – és ez a vélemény nem volt összhangban a nyilv{noss{g előtt elfogadott p{rt{ll{sfoglal{sokkal a keleti blokkon belül. K{d{r valamivel később az MSZMP Politikai Bizotts{ga előtt igen ravaszul azzal érvelt, hogy a tolm{cs rosszul fordított, és ő nem értette pontosan, hogy miről volt szó, mert ha értette volna, akkor m{sként v{laszol. 11
GROTIUS
Ettől függetlenül, a magyar vonalat mintegy kijelölve azért hozz{fűzte, hogy „Mindezt végig gondolva utólag nem nagyon b{nom, hogy így történt, de ha pontosabb lett volna a fordít{s, jobban tudom, miről van szó, pontosabban tudtam volna v{laszolni. De nem vagyok kétségbeesve, mert mi ellene vagyunk, hogy a nyugat-európai kommunista p{rtokat antikommunista p{rtoknak {llíts{k be”.22 K{d{r véleménye azért hamarosan igazol{st nyert, mivel a szovjet blokk kommunista p{rtjai ideológiai és külügyi titk{rainak szófiai értekezletén azt a hat{rozatot hozt{k, hogy a Nyugat az eurokommunizmust manipul{lva azt akarja elérni, hogy szembe{llítsa egym{ssal a hatalmon lévő és a „fejlett tőkés orsz{gokban harcoló” kommunista p{rtokat. Ezt a manipulatív törekvést le kell leplezni, és az egész mozgalom érdekeit szem előtt tartva kell reag{lni.23 Miut{n Róm{ban K{d{r az eurokommunizmus egyik fő z{szlóvivőjével Enrico Berlinguerrel is t{rgyalt, természetes módon a római sajtókonferenci{n is feltették neki azt a kérdést, hogy mi a véleménye erről, az olasz p{rt {ltal is követett ir{nyzatról. K{d{r kifejtette, hogy az európai kommunista mozgalomnak valamennyi európai kommunista p{rt a tagja. Az azonos helyzet bizonyos p{rtok között hasonlós{got teremt. E p{rtok a monopoltőke diktatúr{j{nak a viszonyai között küzdenek a szocialista jövőért. Ez természetes, és az is, hogy saj{t adotts{gaiknak megfelelően saj{t útjukat keresik a t{rsadalmi felszabadít{s érdekében. „Nemcsak joguk, ez kötelességük is, nem vitatkozunk róla, ebbe nem is tudunk beleszólni, az a saj{t hat{skörükbe tartozik, hogy miképpen, milyen utat keresnek a dolgozó nép szabads{g{nak a kivív{s{ra. Ak{r prolet{rdiktatúr{val vagy a nélkül, ak{r pluralista vagy m{sfajta szocializmust megvalósítva, de nyiss{k meg népük előtt a szocialista utat. Teljes szolidarit{snak kell érvényesülnie a kommunista p{rtok között, és ezt senki nem fogja tudni megbontani.”24 K{d{r {ll{sfoglal{s{t persze az eurokommunista p{rtok nagy egyetértéssel fogadt{k, s b{r néh{ny héttel később a Krímben lezajlott tal{lkozójukon Brezsnyev is „jóv{hagyta” K{d{r római, vatik{ni és bonni t{rgyal{sait – K{d{rnak ezeket az „eretnek gyanús” rokonszenveit azt{n mindig bizonyos gyanakv{ssal szemlélték a keményvonalas szovjet vezetők. Római t{rgyal{sait K{d{r olyan fontosnak tartotta, hogy a m{r említett központi bizotts{gi ülésen „néh{ny momentumra” külön visszatért.25 Az MNK nemzetközi tekintélyének erősödéséről szólva újólag visszatért 1956-hoz, s mintegy saj{t legitimit{s{t igazolva a külföld véleményével, kijelentette, hogy M-KS 288.f.5/707 ö.e. M-KS 288.f.5/713 ö.e. 24 Népszabads{g, 1977. június 10. 25 K{d{r előzőleg, 1977. június 10-én fogadta a Budapesten tartózkodó Katusev szovjet miniszterelnök-helyettest és t{jékoztatta őt a római t{rgyal{sairól. MOL M-KS 288.f.5/720 ö.e. 22 23
12
GROTIUS
„Magyarorsz{gon a 956 végi helyzethez képest a p{rtnak, a munk{soszt{lynak, a népnek sikerült radik{lisan és gyökeresen megv{ltoztatni a helyzetet”, és ezeket az eredményeket nemzetközileg elismerik. K{d{r úgy l{tta, hogy az előző évi osztr{k és az az évi olasz meghív{s{nak a h{tterében az Egyesült Államokkal történt politikai egyeztetés {llt – „olyan benyom{som van, mintha nem az ő (m{rmint Andreotti) fejében született volna meg a meghív{s gondolata – ez is konzult{ció eredménye.” Miheztart{s végett még hozz{fűzte, hogy a magyar eredmények feltűnő méltat{sa mögött az a sz{ndék is meghúzódik, hogy a magyar vonalat szembe{llíts{k a m{s szocialista orsz{gok politik{j{val, hogy „differenci{ljanak közöttünk”. K{d{rnak ebben igaza volt, de ettől függetlenül nyugati elfogadotts{g{ban és sorozatos meghív{saiban döntő szerepet j{tszott az a tény, hogy elsősorban amerikai „megítélése dr{mai v{ltoz{son ment {t”, tekintettel arra, hogy az amerikai stratégia a szovjet blokk tagjait illetően gyökeres v{ltoz{st mutatott, a „felszabadít{s stratégi{ja” helyébe a belső fejlődés, a belső reformok, a szovjet sz{l csendes lazít{s{nak a sz{ndéka lépett.26 A l{togat{s gazdas{gi vonatkoz{sait illetően K{d{r nyomatékosan leszögezte, hogy Magyarorsz{gnak eminens gazdas{gi és politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy ne csak az NSZK-val bővüljenek a kapcsolatok. Az egyoldalú nyugatnémet kapcsolatfejlesztést K{d{r elutasította, de a „FIAT-konszern vezérigazgatój{val” folytatott eszmecserén megjegyezte, hogy a nyugatnémet „javaslatok jobbak”, ők fürgébbek, így ez a rel{ció erősebb. Magyarorsz{gnak azonban nem {ll sz{ndék{ban a nyugatnémet rel{ció monopoliz{l{sa, s ennek következtében szívesen fogadja a magyar fél a budapesti l{togat{sra készülő üzletembert, aki tíz javaslatot hoz mag{val. K{d{r még hozz{fűzte, hogy e javaslatokra konkrét v{laszokat kell adni, de nem „két és egynegyed év múlva”, nem a szocialista rel{ciókban szok{sos „lassú tempóban”. Mondandój{t azzal z{rta, hogy mindkét fél részéről jelen van az együttműködés bővítésére ir{nyuló sz{ndék, és ennek megfelelően az ebből adódó lehetőségeket ki kell haszn{lni. A római magyar nagykövet annak rendje s módja szerint jelentésben sz{molt be a K{d{r-l{togat{s olasz politikai körökben hallható értékeléséről. E szerint az OKP elsősorban a K{d{r sajtóértekezletén az eurokommunizmussal kapcsolatban mondottakat emelte ki. A közt{rsas{gi elnök környezete szerint az elnök személyesen is lépni fog annak az érdekében, hogy magyarorsz{gi l{togat{sa minél hamarabb megvalósuljon. Andreotti miniszterelnök az alapvető nemzetközi kérdéseket illető nézetazonoss{got hangsúlyozta, személy szerint arra törekszik, hogy a l{togat{s nyom{n keletkezett jó politikai atmoszféra gazdas{gi eredményekben is realiz{lódjon. Felvetette a recski
26
V.ö. Borhi L{szló: Egy amerikai diplomata beszélgetései 1978-ban. W. Averell Harriman, K{d{r J{nos és Nicolae Ceausescu. In Múltunk, 2009. 1. 13
GROTIUS
rézvagyon kitermelésben való olasz részvétel lehetőségét. Forlani külügyminiszter a belgr{di értekezletre való felkészülés szempontj{ból emelte ki a l{togat{st, amelynek sor{n újabb biztosítékokat kaptak az MNK enyhülés érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. Utasította a Külügyminisztérium appar{tus{t a gazdas{gi lehetőségek megvizsg{l{s{ra.27 Az olasz–magyar legfelső szintű tal{lkozó elemzésének igen érdekes dokumentuma az olasz külügyminisztérium („megbízható forr{sból sz{rmazó”) ír{sos értékelése a K{d{r-l{togat{sról. A dokumentum feltehetően a magyar vagy az egyik bar{ti katonai hírszerzés valamelyik ügynökétől sz{rmazhatott, mivel a külügyminiszternek a honvédelmi miniszter {ltal 1977. június 29-i d{tummal megküldött anyag olyan bizalmas volt, hogy az akt{n szereplő szignók szerint csak a külügyminiszter és az illetékes külügyminiszterhelyettes l{tta a külügyminisztériumban. B{r az akt{n l{tható utasít{s szerint miniszterhelyettesi engedéllyel m{s is megtekinthette volna a dokumentumot, arra valószínűleg nem került sor, mivel az akta nem került tov{bb az illetékes miniszterhelyettes titk{rs{g{ról.28 Az olasz külügyminisztérium értékelése meg{llapította, hogy K{d{rnak ez volt az első l{togat{sa olyan orsz{gban, amely a Közös Piac és a NATO tagja. A l{togat{s beilleszkedett az előző évi decemberi ausztriai l{togat{s és a v{rhatóan júliusban sorra kerülő, az NSZK-ban teendő l{togat{s közé. Az olasz vezetők K{d{rral kétoldalú és nemzetközi kérdéseket vizsg{ltak meg. A megbeszélések főbb tém{it illetően az olasz diplom{cia elsősorban az enyhülési folyamattal összefüggő magyar {ll{spontot emelte ki. Úgy érzékelték olasz részről, hogy a belgr{di utótal{lkozóval kapcsolatban a magyar fél aggodalm{nak adott hangot, hogy az esetleges sikertelenségnek negatív visszahat{sa lesz az enyhülés folyamat{ra. K{d{r hangsúlyozta a VSZ tagorsz{gok nézet azonoss{g{t, és al{húzta annak a fontoss{g{t, hogy a tal{lkozó ne fulladjon konfront{cióba, hanem konstruktív jellegű legyen, mivel a z{róokm{ny hosszú időre szóló programot ad. A magyar fél aggodalm{t fejezte ki az emberi jogokkal kapcsolatos esetleges kamp{ny vonatkoz{s{ban, amely Belgr{dban megronthatja az értekezlet légkörét. Utalt az emberi jogok vonatkoz{s{ban az USA és Kanada és a többi nyugati orsz{g eltérő {ll{spontj{ra. K{d{r kifejtette, hogy a kérdés körül kibontakozó nyugati sajtóhadj{rat nem jelentene problém{t, viszont aggasztóak az olyan korm{nyszintű {ll{sfoglal{sok, amelyeknek a célja egy ideológiai probléma politikai célokra való felhaszn{l{sa. Az elemzés szerint a magyarok megerősítették, hogy (szemben az olasz {ll{sponttal) ellenzik a leszerelés vagy a földközi-tengeri biztons{g belgr{di napirendjére tűzését, mivel a belgr{di
27 28
MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/90 MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/94 14
GROTIUS
fórum nem lenne alkalmas ilyen nehéz tém{k megvitat{s{ra, az e térségbe tartozó {llamok jelenléte nem hozhatna kiemelkedő eredményeket.29 Az olasz fél emlékeztetett arra a nyugati célkitűzésre, hogy konstruktív jellegűvé tegyék a belgr{di tan{cskoz{st, keresve az együttműködés lehetőségét, függetlenül a résztvevő orsz{gok alkotm{nyos rendszereinek a különbözőségétől. A kölcsönös bizalom légkörének a kialakít{sa idővel lehetővé tenné a jelenleg különbözőképpen értékelt kérdések megold{s{t. Az emberi jogok vonatkoz{s{ban péld{ul a későbbiekben lehetőség nyílna a konfront{ció felv{lt{s{ra olyan törekvésekkel, amelyek eredményeképpen mindenki a saj{t orsz{g{ban érne el javul{st. Fontos az e területen kibontakozó p{rbeszéd megindít{s{hoz alapot biztosító ir{nyelvek és rendszab{lyok meghat{roz{sa. Az olasz fél kiemelte, hogy kapcsolat van a földközi-tengeri és az európai biztons{gi problém{k között. Magyar részről a SALT-t{rgyal{sokra súlyt helyeztek, ezeket minden {llam szempontj{ból fontosnak tartott{k. A haderőcsökkentést illetően a nézetek azonoss{ga volt tapasztalható, olasz részről hangsúlyozt{k a katonai terhek csökkentésének fontoss{g{t. „A fentieken túl szó volt kétoldalú, elsősorban gazdas{gi és kultur{lis kapcsolatokról.”30 A nemzetközi kapcsolatok vonatkoz{s{ban az olasz értékelés K{d{r illetve a külügyminisztere {ltal elmondottakból elsősorban az enyhülési folyamattal összefüggő magyar {ll{spontokat emelte ki vélhetően annak ok{n, hogy K{d{rt úgy tartotta sz{mon az amerikai és a nyugati (köztük az olasz) vezetés, mint az enyhülés mellett elkötelezett kommunista politikust, akinek az együttműködésére e tekintetben sz{mítani lehet – függetlenül attól, hogy a Szovjetunió ir{nti hűségét senki nem kérdőjelezte meg.31 A K{d{r-l{togat{s valódi jelentősége valóban az enyhülés folyamat{ba illesztve kapott értelmet, e tekintetben az olasz külügyminisztérium értékelése teljesen helyt{lló volt. Figyelemre méltó, hogy a l{togat{s gazdas{gi utóéletét illetően a római magyar nagykövet igen józan elemzése meg{llapította, hogy a jövőben sem lehet sz{mítani lényegesen aktívabb olasz magatart{sra. Az olaszokat elsősorban nagy piac és a nyersanyagforr{sok érdeklik, s ennek ok{n csak úgy lehet előbbre lépni, hogy a magyarok aktívabbak és folyamatos kezdeményezésekkel jelentkeznek az olaszokn{l. A l{togat{s eredményeként könyvelte el a nagykövet azt, hogy a magyar fél felhívta az olasz korm{ny és a gazdas{gi körök figyelmét a kétoldalú gazdas{gi kapcsolatok fejlesztésére, illetve az erre ir{nyuló magyar sz{ndékra. Lehetőségek vannak, de a magyar exportot úgy lehet csak fejleszteni oda, ha az eddigieknél jobban figyelembe
Uo. Uo. 31 V.ö.: Borhi I.m. 29 30
15
GROTIUS
veszi a magyar fél az olaszoktól beszerezhető importot, magyar{n, ha az olasz importnak a nyugat-német behozatal szűkítése {r{n biztosít helyet.32 E téren azonban e dolgozat keretét meghaladó okok miatt nem lehetett {ttörést elérni.
32
MOL XIX-J-1-j 102. doboz 117-1 0032/86
16
