Görög Sándor
6 év a kémiában (Nagyvilág, Magyarország, MTA Kémiai Tudományok Osztálya) Osztályelnöki beszámoló 2005 1. Bevezetés Három éves akadémiai ciklus végére érkeztünk. Egy nappal az Akadémia tisztségviselıinek megválasztása után és egy hónappal a Kémiai Tudományok Osztálya elnök- és elnökhelyettes-választó osztályülése elıtt az osztályelnöknek kötelessége, hogy számot adjon az utolsó ciklus alatt történtekrıl, a végzett munkáról. Hogy elıadásom címében mégis a hatos szám szerepel, annak az oka az, hogy Orbán Miklós osztályelnök-helyettes úrral együtt két cikluson át, élveztük az Osztály megtisztelı bizalmát, és így most második és egyben utolsó ciklusunk végeztével erre a 6 éves idıszakra szeretnék visszatekinteni. Amint az elıadásom címébıl látszik, arra a lehetetlenül nagynak tőnı feladatra vállalkozom, hogy egy 40 perces elıadás keretében számot próbálok adni a 6 év alatt történtekrıl a nemzetközi és hazai kémiai kutatás területén, valamint a kémiának a kutatáson túlmenı kérdéseirıl is. Beszélni fogok a Kémiai Tudományok Osztálya tevékenységérıl, és végezetül néhány szubjektív gondolattal zárom elıadásomat. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy átfogó elemzés helyett mindössze egy-egy pillanatfelvételt villantok fel, vállalva annak kockázatát, hogy a pillanatfelvétel szögének megválasztása magában rejti a szubjektív torzítás veszélyét. 2. A kémiai kutatás eredményei 2.1 Kutatások a Nagyvilágban A világ kémiai kutatásában az utolsó 6 évben történtek gyorsfényképét (meglehetısen sajátos módon) az 1999 és 2004 között kémiai Nobel-díjat elnyertek és témáik bemutatatásával kísérelem meg elkészíteni. Az ilyen megközelítés ellen természetesen fel lehet hozni azt az ellenérvet, hogy a kitüntetést nem az utolsó évek teljesítménye alapján ítélik oda. Tény azonban, hogy a díjazottak általában magas színvonalon folytatják azt a munkát, amiért a díjat kapták. (Jó példa erre a legújabb Nobel-díjasunk, Avram Hershko a közelmúltban Akadémiánkon elhangzott elıadása.) Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy a legfrissebb tudományos eredmények valódi értéke általában csak megszületésük után néhány évvel válik nyilvánvalóvá, és így a Nobel-díj Bizottság utolsó 6 évben meghozott döntései jól tükrözik a legújabb idık irányzatait is [1].
1. ábra. Kémiai Nobel-díjak (1999-2004) Az 1. ábra „Kémia” feliratú mezıjébe helyeztem el a 6 Nobel-díjat elnyerık témáit és a díjazottak neveit. A kémia mezıjét három társtudomány neve veszi körül. A bal alsó sarokba a fizikát helyeztem el, ami (a fizikai kémia közvetítésével) sok tekintetben megalapozza a kémiai eredményeket. A jobb felsı sarokban az élettudományok jelennek meg, mint a kémiával szorosan összefonódó, arra nagymértékben támaszkodó tudományok. Némi töprengés után az anyagtudományt is a kémia mezıjén kívül helyeztem el a baloldalon. A kémia mezıjén belül helyeztem el Osztályunk bizottsági hálózatának megfelelıen a kémia néhány ágazatát, a fizikai kémiát, makromolekuláris kémiát, analitikát, szerves és biomolekuláris kémiát, késıbb említendı okokból külön szerepeltetve a gyógyszerkutatást. Ezeknek, valamint a hat kis téglalapba helyezett Nobel-díjas témáknak a kémián kívüli diszciplínáktól való távolságával valamint a kémia szubdiszciplínáiból kiinduló nyilakkal a kötıdések mértékét és irányát kívántam jelezni. Zewail femtoszekundumos reakciókra, az átmeneti állapotokra vonatkozó alapvetı kutatási eredményeinek a fizika közelében való elhelyezkedését egyebek között az is indokolja, hogy kutatásait nagymértékben a lézertechnika fejlıdésére alapozta. Heeger, MacDiarmid és Shirakawa vezetı polimerekkel kapcsolatos eredményeit az anyagtudományok vonzáskörében, a fizikai kémia és a makromolekuláris kémia kettıs kötıdésében helyeztem el. Fenn, Tanaka és Wüthrich biomakromolekulák tömegspektrometriás és NMR spektroszkópiás vizsgálatára irányuló munkáinak esetében már négyes kötıdésrıl beszélhetünk. A fizikával, fizikai kémiával való kapcsolat egyértelmő: ezeken a területeken elıször fizikai Nobel-díjakat osztottak ki. Ezek a módszerek azonban analitikai módszereknek is tekinthetık és a vizsgálatok tárgya ill. haszonélvezıje pedig a szerves és biomolekuláris kémia ill. a gyógyszerkutatás. Az utóbbi két területhez szorosan kötıdnek Knowles, Noyori és Sharpless királis katalízis területén elért, alapvetıen fizikai kémiai alapokon álló eredményei. A szerves és biomolekuláris kémia területére esnek és közvetve a gyógyszerkutatással is kapcsolatosak Agre és MacKinnon ioncsatornákkal ill. Ciechanover, Hershko és Rose ubikvitinnel kapcsolatos eredményei. Ezeknek a jobb felsı sarokba való elhelyezésével azt az általánosan elterjedt véleményt kívántam kifejezni, hogy ezekért az eredményekért akár orvosi-fiziológiai Nobel-díj is adható lett volna. Az elmondottakból az a közhely-szerő következtetés vonható le, hogy az egyes tudományágak közti éles határvonalak eltőnése után a kémia területén a szilárd fizikai
alapokon álló, a társtudományokkal szorosan együttmőködı kutatások tekinthetık korszerőnek, iránymutatónak, külön kiemelve a gyógyszerkutatást, mint a kémia és az élettudományok területén folyó kutatás egyik fı hajtóerejét. 2.2 Kutatások hazánkban [2,3] Természetesen a hazai kémiai kutatás utolsó hat éve kiemelkedı eredményeit is csak egy szubjektív és ezért vitatható szögbıl elkészített gyorsfénykép segítségével kísérelhetem meg bemutatni. Vállalva az ezzel a megközelítéssel kapcsolatban az elızı fejezetben már vázolt ellenvélemények lehetıségét, ezt az MTA Kémiai Tudományok Osztálya által 2001-ben megválasztott öt ill. 2004-ben megválasztott négy új levelezı tagnak ill. tudományterületeiknek a 2. ábrán való bemutatásával készítettem el.
2. ábra. Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának új levelezı tagjai (2001, 2004) Amint látható, új levelezı tagjainkat ill. tudományterületeiket ugyanabba a mezıbe helyeztem el, amelybe az 1. ábrán a Nobel-díjasokat. (A tudományterületeket a megtartott székfoglaló elıadások néhány esetben rövidített formában megjelenített címeivel jellemeztem.) Hogy a hazai kémiai kutatások trendjei igazodnak a Nagyvilágban folyó élenjáró kutatásokhoz, azt az mutatja, hogy a kilenc munkát minden nehézség nélkül el tudtam helyezni az 1. ábra mezıjébe. A társtudományokhoz való kötıdések és a kémián belüli ágazatokhoz való viszonyulások is teljesen hasonlók voltak. Zewail helyét az ott leírthoz hasonló meggondolások alapján fizikai módszerekkel végzett, elméleti jelentıségő alapkutatásaival Hargittai Magdolna foglalja el. Egyértelmő Dékány Imre és Pukánszky Béla munkáinak kötıdése is egyrészrıl a fizikai kémia és a makromolekuláris kémia, másrészrıl pedig az anyagtudomány korszerő irányzataihoz. Joó Ferenc alapvetıen fizikai kémiai munkájának igen jelentısek az élettudományi vonatkozásai is. Az NMR spektroszkópus Wüthrich helyén természetesen Sohár Pál található, akinek egész életmőve kötıdik a gyógyszerkutatáshoz is. Nyiredy Szabolcs egyrészrıl analitikus, az általa kutatott növényi eredető anyagok viszont egyértelmően a szerves kémia, az élettudományok, célkitőzései pedig a gyógyszerkutatás területéhez tartoznak. Blaskó Gábor és Antus Sándor szintetikus szerves kémikusok; munkájuk eredményei nagy részben a gyógyszerkutatás területén realizálódtak. Penke Botond elhelyezése a jobb felsı sarokban azt mutatja, hogy az ı – ugyancsak gyógyszerkutatási indíttatású – munkája van a legközvetlenebb kapcsolatban az
élettudományokkal. Úgy gondolom, hogy ez a 9 fıs mintán elvégzett vizsgálódás megfelelıen reprezentálja a magyar kémiai kutatás egészét. Így következtetéseim is azonosak az elızı fejezet végén leírtakkal. 3. A kémia mindennapi életünkben [4]** Bár a kémia szerepe mindennapi életünkben valamennyi ember számára meghatározó jelentıségő, az ezzel kapcsolatos tények csak számunkra, szakmabeliek számára nyilvánvalóak. Az áltudományos nézetek [5] és az egyes médiumok által gerjesztett, a környezetszennyezésért, egészségi ártalmakért a kémiát felelıssé tevı kémia-ellenes közhangulat rengeteg kárt okoz, különösen a kémiát élethivatásukká választók számának és színvonalának riasztó csökkenése révén. Ezzel a kérdéskörrel most nem kívánok részletesebben foglalkozni, hiszen ez ügyben nem egymást kell meggyıznünk. Említést érdemel azonban, hogy az Európai Vegyipari Tanács megbízásából 2004 elején hét fejlett országban reprezentatív felmérést végeztek a vegyipar elınyeirıl és kockázatairól. A megkérdezettek 48%-a pozitívan, 44%-a viszont negatívan ítélte meg a vegyipar tevékenységét. Röviden kitérek a sokak által kárhoztatott, de mindenki számára nagy fontosságú vegyipar helyzetére [7] határainkon belül és kívül, különös tekintettel az utolsó évek trendjeire.
3. ábra. Az egyes régiók súlya a világ vegyiparában. Forrás: Magyar Vegyipar, 14, 6 (2004) A 3. ábrán a vegyipar termelésének régiónkénti megoszlásának változását mutatom be 6 évnél kissé hosszabb idıszakban. Amint látható, Európára az enyhe visszaesés vagy legalábbis a stagnálás jellemzı. Figyelemre méltóak az USA, különösen pedig a nem-japán ázsiai régió (Kína, India) erısödı pozíciói.
4. ábra. Az egyes államok súlya Európa vegyipari termelésében 2003-ban. Forrás: Magyar Vegyipar, 14, 6 (2004) A vegyipar termelésének megoszlását az Európai Unió országain belül a 4. ábra mutatja. Látható, hogy a poszt-szocialista országok a maguk összesen 4%-os részesedésével meglehetısen szerény szerepet játszanak. 0.6%-os részesedésével az országok lélekszámait figyelembe véve hazánk még ezen a régión belül sem számít vegyipari nagyhatalomnak.
5. ábra. A hazai ipari termelés ágazati szerkezete, összehasonlító árakon. Forrás: KSH Az 5. ábrán mutatom be azt, hogy milyen a helyzete a vegyiparnak a magyar ipar mára kialakult szerkezetében. Látható, hogy a vizsgált idıszakban a balról második oszlopként megjelenı magyar vegyipar pozíciói lényegében változatlanok maradtak. Jóllehet az iparág 1999-ben 15,2%-os részesedése 2003-ban 13.5%-ra csökkent, ez abszolút értékben nem jelent csökkenést. A vegyipar termelési értéke ez idı alatt ugyanis mintegy 3%-kal nıtt, az ipar egészének termelése viszont ennél nagyobb ütemben növekedett. Látható, hogy a vegyipar teljesítménye kb. egy szinten van az élelmiszeriparéval és a jármőgyártáséval. Megjegyzem, hogy a kémiának jelentıs szerepe van a dinamikusan fejlıdı elektronikai iparban is. Nyilvánvaló, hogy az egyre növekvı konkurenciaharc körülményei között még a szinten tartásnak is, különösen pedig a fejlesztésnek záloga a kutatás-fejlesztésre fordított anyagi erıforrások növelése [7]. E tekintetben sok a tennivaló a lisszaboni direktívák beismert kudarca után európai szinten és természetesen hazai szinten is. A meglehetısen sivár összképben üdítıen hat az a közelmúltban nyilvánosságra került adat, ami szerint a 2003-ban K+F-re fordított összegek alapján összeállított 500-as EU toplistára az új tagállamok iparvállalatai közül bekerült három vállalat közül kettı magyar gyógyszergyár: a Richter Gedeon Rt. (36m €, 231. helyezés) és az EGIS (19m €, 335. helyezés) [8]. Megemlítem még, hogy az egyre inkább önálló tudományágként jelentkezı környezettudományban is meghatározó a kémia szerepe. Itt csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy a technológiák korszerősítésének eredményeként jelentısen csökkent hazánkban is a vegyipari üzemek káros anyag emissziója valamint azt, hogy az analitikai módszerek fejlıdésének köszönhetıen rendkívüli érzékenységgel és szelektivitással
monitorozhatók környezetünkben a szennyezések. Errıl a mai tudományos ülésen hamarosan elıadást is fognak hallani. 4. Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának tevékenysége Mielıtt Osztályunknak az elmúlt 6 évben végzett munkájáról beszélnék, szomorú kötelességem megemlékezni azokról a tagtársainkról, akik ebben az idıszakban távoztak el közülünk. Burger Kálmán (1929-2000), Fodor Gábor (1915-2000), Gyarmati István (19292002) és Kırös Endre (1927-2002) rendes tagok és Horváth Csaba (1930-2004) valamint Kékedy László (1920-2004) külsı tagjaink pótolhatatlan őrt hagytak maguk után. Mindnyájukról méltó megemlékezéseket írtak tagtársaink a Magyar Tudományban [10-15] és számosan mások különbözı szakfolyóiratokban. Ami az Osztály tevékenységét illeti, elıször szeretném felvetni a kérdést a költıvel: „Mi dolgunk a világon?” Vörösmarty fennkölt-veretes szavaival gyönyörő választ ad: „Küzdeni erınk szerint a legnemesbekért.” Nehezebb dolog megadni a választ egy akadémiai osztály vonatkozásában. Ha a kérdésre megelégszünk egy hivatalos-protokolláris jellegő válasszal, akkor azt mondhatjuk, hogy az akadémiai osztályok feladatait egyértelmően rögzíti az Akadémia Alapszabályának 20§-a: A tudományos osztály ellátja az Akadémia feladataiból a tudományágazatra háruló teendıket. Ennek keretében az osztály · figyelemmel kíséri, segíti és értékeli a tudományágazat körében folyó tudományos tevékenységet, · számon tartja a tudományágazat tudományos kutatóhelyeit, egyetemi és más tudományos mőhelyeit, továbbá az azokon kívül mőködı kutatókat, · kapcsolatot tart a tudományágazatába tartozó tudományos társaságokkal, · tudományos üléseket szervez, · állást foglal a tudományágazata körébe tartozó vagy a tudományágazat szempontjából jelentıs tudományos, tudománypolitikai, kutatásszervezési és személyi kérdésekben, véleményt nyilvánít a tudományágazat területén mőködı akadémiai kutatóintézetek és támogatott kutatóhelyek tevékenységérıl; állásfoglalásáról és véleményérıl tájékoztatja az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsát, és állásfoglalását, véleményét megküldi az Akadémia elnökének, · ellátja a Magyar Tudományos Akadémia doktora tudományos cím odaítélése tárgyában megindult eljárásokban rá háruló feladatokat, részt vesz a döntés elıkészítésében, és javaslatot tesz a döntésre, · véleményt nyilvánít az erıforrások elosztásának a tudományágazatot érintı ügyeiben, · ellátja az illetékességi körébe tartozó köztestületi tagok felvételével, besorolásával, nyilvántartásával, felfüggesztésével, lemondásával kapcsolatos rá háruló feladatokat. Úgy gondolom, az Osztály maradéktalanul teljesítette az Alapszabály által ránk rótt feladatokat. Igen behatóan foglalkoztunk pl. a Kémiai Kutatóközpont átszervezésével kapcsolatos szakmai-szakmapolitikai kérdésekkel. Az Akadémia kutatóhálózatán kívüli kutatómunka jobb megismerése céljából évente kihelyezett osztályüléseket tartottunk (Richter Rt., PTE, EGIS, Gyógynövény Kutató Intézet, BMGE, ELTE). Külön ülésen foglalkoztunk a szakterületünkön mőködı tudományos egyesületekben folyó munkával, annak a mi tevékenységünkkel való koordinációjával. Bár az Osztály tudományos élete elsısorban (az osztályközi komplex bizottságokkal együtt) 9 bizottságban ill. még inkább a 49 munkabizottságban folyik, minden osztályülés elıtt szerveztünk tudományos elıadást, és gyakran vitattunk meg egy-egy aktuális tudományos kérdést magának az osztályülésnek keretein belül. Kiemelkedı jelentıségőek voltak az Osztály életében a májusi közgyőlésekhez
ill. a novemberi Tudomány Napi eseménysorozathoz kapcsolódó rendezvényeink. Ezek témáit az 1. táblázatban foglaltam össze.
1. táblázat. Közgyőlésekhez, tudomány napjához kapcsolódó tudományos ülések (1999-2005) Külön említést szeretnék tenni az Osztály és a Köztestület számos tagjának közremőködésével elkészült, igen jó visszhangot kiváltó két kiadványról, a „Kémiai tudományok az ezredfordulón” c. kötetrıl [2] valamint a Magyar Tudomány kémiai tárgyú külön számáról [9]. Intenzíven foglalkoztunk a kémia általános és középiskolai szintő oktatásának kérdéseivel, az itt megnyilvánuló anomáliákkal, és megfelelı ajánlásokat dolgoztunk ki. Bár a tudományos utánpótlás kérdésének direkt befolyásolását az egyetemi autonómia természetesen behatárolja, mind osztály mind bizottsági szinten többször is foglalkoztunk a PhD képzéssel és a követelmények összehangolásának lehetıségeivel. Az MTA Doktora cím elnyerésével kapcsolatos munkát a Medzihradszky Kálmán tagtársunk által vezetett Doktori Bizottság mintaszerő lelkiismeretességgel és magas színvonalon végezte el. Nem szeretnék azonban a hivatalos-protokolláris megközelítésre korlátozódni. Az Osztály hajójával idınként – hogy mitológiai hasonlattal éljek – Scyllák és Charybdisek között kell elırehaladni. Ennek okai általában nem specifikusan a Kémiai Tudományok Osztályának, hanem egész Akadémiánknak problémái. Magának az Akadémiának, és ezen belül természetesen az Osztálynak szerepét, feladatait sem látom teljesen tisztázottnak a rendszerváltás utáni társadalmi-politikai helyzetben. Gyakran szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy valóban a magyar kémia vezérhajója vagyunk-e a kutatás, oktatás, tudós utánpótlás és tudományos minısítés területén. A tudomány területén (is) megnyilvánuló nemzetközi konkurenciaharcban nem csak a rendelkezésre álló, sajnos igen szerény anyagi, hanem a lényegesen gazdagabb szellemi erıforrásokat is koncentráltan, okosan kell felhasználni. Ez a nehezen kivívott autonómiájukat természetesen féltve ırzı egyetemekkel, tudományos egyesületekkel, az akadémiai intézetek konszolidációja és a tulajdonviszonyok átrendezıdése miatt átalakult, megváltozott kutatóbázissal való újszerő kapcsolatok
kialakítását igényeli. Ezt a célt szolgálja az Akadémia kapuinak szélesre tárása, a köztestületség megvalósítása. Ezen a területen kétségkívül elırehaladtunk, de sok a megoldatlan kérdés is. Sokszor vitázunk olyan kérdésekrıl, amelyek megoldásához sem kompetenciánk, sem anyagi erıforrásaink nincsenek. Nehézségeket jelent az egyéni, csoport- és közérdek összeegyeztetése, bár a közérdek fogalmának definícióját egy akadémiai osztály esetén néhány fennkölt mondaton túlmutató, valódi tartalommal nehéz megtölteni. A csoportérdek szót nem pejoratív értelemben használtam. Szinte természetes, hogy egyrészrıl a kémia különbözı ágazatait megtestesítı bizottságok, másrészrıl a nagyobb egyetemek, kutatóhelyek kollektívái között van egy bizonyos versengés. Azzal a ténnyel is szembe kell nézni, hogy a különbözı csoportok érdekérvényesítı képessége különbözı, ami pl. tagválasztásnál torzulásokhoz vezethet. Sikerként könyvelem el, hogy sok vita, közös munka eredményeként a hat év alatt megválasztott kilenc új levelezı taggal sokat javult a különbözı ágazatoknak az osztály tagságában való reprezentációja és a korábban szégyenletesen alacsony vidéki/budapesti arány. Pozitívum az is, hogy számos fiatal vagy fiatalnak mondható új tagtárs megválasztásával javult az osztály kor szerinti összetétele is. Osztályelnökké választásom után célkitőzéseimet a következı jelmondatban foglaltam össze: „Semmi politika, kevés tudománypolitika, sok tudomány!”. Ebbıl a „Semmi politika!” megvalósult, ami átpolitizált korunkban fontos eredmény. Úgy érzem sikerült valamennyit javítani a tudomány és a tudománypolitika arányán is az osztály munkájában. Nem volt könnyő idıszak az elmúlt hat év az osztály életében. Zaklatott politikai légkörben, nehéz anyagi viszonyok között, a (természet)tudományok és ezen belül különösen a kémia csökkenı társadalmi presztízsének körülményei és a már említett egyéb Scyllák és Charybdisek között kellett az Osztály hajójának haladni. A hat év lezárásaként én Berzsenyi Dánielt idézem: „Partra szállottam. Levonom vitorlám. /A szelek mérgét nemesen kiálltam. /Sok Charybdis közt sok ezer veszélyben /Izzada orcám.” 5. Néhány szubjektív záró gondolat A Berzsenyi-idézet kiválasztásában szerepe volt a nosztalgiának, lokálpatriotizmusnak is, hiszen a nagy vas-megyei költı szombathelyi szobrára gyermekkoromban minden nap felpillanthattam. Az idézet jelzıi természetesen túlzóak, ha az analógiát osztály/osztályelnök viszonylatra alkalmazzuk. A hat évvel ezelıtt vállalt feladatot, az Osztály szolgálatát szívesen végeztem, az sok örömöt szerzett nekem. Ritkán találkoztam a „szelek mérgével” és „sok ezer veszéllyel”, orcám is csak néha izzada. Hogy mennyire „nemesen” álltam helyt, annak eldöntésére nem én vagyok hivatott. Jó szándékban, igyekezetben mindenesetre nem volt hiány. A köz-, csoport- és egyéni érdekek Scyllái és Charybdisei közötti hajózás során legnagyobb igyekezetem mellett is minden bizonnyal követtem el hibákat, sértettem érdekeket. Az érintettektıl ezért elnézést kérek. Hogy visszautaljak az 1. ábrára, nem tudom, milyen érzés Nobel-díjasnak lenni. Bizonyára nagyszerő. Egy magyar kémikusnak, magyar kémikusként azonban meggyızıdésem szerint az a lehetı legnagyobb megtiszteltetés, hogy az Akadémia Kémiai Tudományok Osztálya két ciklusra megtiszteli bizalmával, és elnökévé választja. Ezt a bizalmat és támogatást mindvégig magam mögött éreztem; ezért most ezen a helyen is köszönetet mondok az Osztály, a Köztestület és a Titkárság minden tagjának. Név szerint csak Zemplénné Papp Éva dr-t, Osztályunk tudományos titkárát szeretném kiemelni. Évának a kémia legkülönbözıbb területein megnyilvánuló magas szintő tudása, a hazai kémikusok igen széles körére kiterjedı rendkívüli személyi ismeretei, igazságérzete, ıszintesége, kritikai érzéke, együttmőködı képessége, lelkiismeretessége, munkaszeretete nélkül sem én nem lettem volna képes elérni azt, amit elértem, sem az Osztály nem lenne az, ami.
Végezetül Petıfi soraival a jövı hónapban megválasztandó utódomnak, az új osztályelnöknek szeretnék üzenni: „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék/ Folytasd te, barátom, teljes dicsıséggel!”.
Irodalom [1] Hargittai István: Út Stockholmba, Galenus Kiadó, Budapest, 2004 [2] Görög Sándor (szerk.): Kémiai tudományok az ezredfordulón (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Mőhelytanulmányok. Sorozatszerkesztı Glatz Ferenc); a kötet szerzıi: Bérces Tibor, Fonyó Zsolt, Görög Sándor, Hlavay József †, Holló János, Medzihradszky Kálmán, Papp Sándor, Pukánszky Béla, Salma Imre, Sebık András, Szépvölgyi János, Vértes Attila, Vidóczy Tamás. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2000 [3] Görög Sándor: Kémia. (Tudománypolitika Magyarországon. II. A diszciplínák mővelése. Szerkesztı Glatz Ferenc). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2001. [4] Márta Ferenc: A kémia lehetıségei és feladatai, Magyar Tudomány, 44, 651 (1999) [5] Beck Mihály: Parajelenségek és paratudományok, Vince Kiadó, Budapest, 2005 [6] Alliance for Chemical Sciences and Technologies in Europe: Chemistry, Europe and the Future, The Royal Society of Chemistry, London, 1997 [7] Szépvölgyi János: Vegyipar – ezredfordulós pillanatfelvétel, Magyar Tudomány, 44, 666 (1999) [8] Monitoring industrial research: the 2004 EU industrial R&D investment scoreboard. European Commission, 2004. [9] Görög Sándor (vendégszerkesztı): Kémiai különszám, Magyar Tudomány, 47, 15431642, 2002. (Szerzık: Ániszfeld Róbert, Beck Mihály, Berkó András, Blaskó Gábor, Dancsó András, Farkas József, Gyurcsányi E. Róbert, Horváth István Tamás, Kövesdi István, Lázár Károly, Nyiredy Szabolcs, Oláh György, Paál Zoltán, Pukánszky Béla, Simándi László, Szépvölgyi János, Tétényi Pál, Tóth Klára, Vankó György, Vértes Attila.) [10] Kırös Endre: Burger Kálmán, Magyar Tudomány, 45, 1405 (2000) [11] Ötvös László: Fodor Gábor, Magyar Tudomány, 46, 481 (2001) [12] Márta Ferenc: Gyarmati István, Magyar Tudomány, 48, 138 (2003) [13] Orbán Miklós: Kırös Endre, Magyar Tudomány, 47, 949 (2002) [14] Nyiredy Szabolcs: Horváth Csaba, Magyar Tudomány, 49, 1304 (2004) [15] Beck Mihály: Kékedy László, Magyar Tudomány, 49, 911 (2004) __________________________________________ *Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya 2005. május 4-i ülésén elhangzott cikluszáró osztályelnöki beszámoló **A fejezet megírásához szükséges adatok rendelkezésemre bocsátásáért Fonyó Zsolt akadémikusnak és Szépvölgyi Jánosnak, az MTA doktorának mondok köszönetet.
