GÖRÖG ÖRÖKSÉG A GÖRÖG ORTODOX DIASZPÓRA MAGYARORSZÁGON A XVII–XIX. SZÁZADBAN ÅëëçíéêÞ ÊëçñïíïìéÜ Ç ÅëëçíéêÞ Ïñèüäïîïò ÄéáóðïñÜ Óôçí Ïõããáñßá 17ïò 19ïò áéþíáò
BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM 2009. ÁPRILIS 2 – JÚLIUS 5. KOZANI (GÖRÖGORSZÁG) 2010. ÁPRILIS 14 – JÚNIUS 5. JÓSA ANDRÁS MÚZEUM, NYÍREGYHÁZA 2010. JÚNIUS 19 – AUGUSZTUS 23.
A JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KÉPZŐMŰVÉSZETI KATALÓGUSAI 58. szám Szerkesztette: Ulrich Attila Szakmai tanácsadók: Vasilis Stamatopoulos, Vasilis Angelidis, Dr. Diószegi György A katalógus szerkesztői köszönetet mondanak: Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre Magyar Nemzeti Galéria Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét Xantus János Múzeum, Győr Ausztiai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközösség Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület Venus Hellas Kft. Ekaterini Dardali Martha Politidou Vasilis Stamatopoulos Vasilis Angelidis Görög lektorok: Lina Stamatopoulou, Andreas Stamatopoulos Fotó: Bellák Gábor, Diószegi Gyöngyi, Jannis Nikolaou, Molnár Csongor, Karageorgiou Mária, Vasilis Stamatopoulos, Diószegi György Fordítás: Király Iliász Borítón: Bolti cégér Ypszilanti herceg képmásával (Festette: Lacatarisz Demeter) (A Budapesti Történeti Múzeum tulajdona) II. Rákóczi Ferenc védőlevele a görög kereskedők számára. (Egervár, 1708. június 8.) (A Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét tulajdona) Tördelés: Szemán Attila Felelős kiadó: Dr. Bene János megyei múzeumigazgató Nyomda: Tóth Imre nyomdája ISSN: 0133–8994
TARTALOMJEGYZÉK / ÐÅÑÉÅ×ÏÌÅÍÁ
Köszöntô ............................................................................................................................. 5 Elôszó .................................................................................................................................. 7 A bécsi Metropolita üdvözlô levele a kiállítás alkalmából – ÏÉ ÅËËÇÍÉÊÅÓ ÅÊÊËÇÓÉÁÓÔÉÊÅÓ ÊÏÉÍÏÔÇÔÅÓ ÔÇÅ ÏÕÃÃÁÑÉÁÓ ÙÓ ÖÏÑÅÉÓ ÅËËÇÍÉÊÏÕ ÐÏËÉÔÉÓMÏÕ .................................................................... 9 DR. SASVÁRI LÁSZLÓ – DR. DIÓSZEGI GYÖRGY: A XVII–XIX. századi magyarországi görög közösségek történetének fôbb jellemzôi Gyôr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác ortodoxiája tükrében ... 13 DR. LÁSZLÓ SASVÁRI – DR. GYÖRGY DIÓSZEGI: Τα κύρια χαρακτηριστικά τη̋ ιστορία̋ των ελληνικών κοινοτήτων τη̋ Ουγγαρία̋ του 17ου–19ου αιώνα στον καθρέφτη τη̋ Ορθοδοξία̋ του Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác ................................................................. 27 BELLÁK GÁBOR: Görög festôk a 19. századi Pest-Budán .................................. 41 ÅËËÇÍÅÓ ÆÙÃÑÁÖÏÉ ÓÔÇ ÂÏÕÄÁ ÊÁÉ ÔÇÍ ÐÅÓÔÇ ÊÁÔÁ ÔÏÍ 19ου ÁÉÙÍÁ Ôïõ BELLÁK GÁBOR .............................................................................. 51 ANDREAS STAMATOPOULOS: Nyugat-makedóniai görögök és görög-vlahok a XVIII–XIX. századi Magyar Királyságban ............................... 57 Ôï Åëëçíéêü êáé Eëëçíïâëá÷éêü óôïé÷åßï ôçò ÄõôéêÞò Ìáêåäïíßáò óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáôÜ ôïí 18ïí 19ïí áéþíá ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ .............................................................................................................. 83 ANDREAS STAMATOPOULOS: Vlahok, vlah-görögök, makedónvlahok, vagy kucovlahok – az igazság védelmében ......................................................... 101 ÂËÁ×ÏÉ Þ ÅËËÇÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÌÁÊÅÄÏÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÊÏÕÔÓÏÂËÁ×ÏÉ Ç ÁÐÏÊÁÔÁÓÔÁÓÇ ÔÇÓ ÁËÇÈÅÉÁÓ Ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ ............ 105 ÊÁÔÁËÏÃÏÓ ÔÇÓ ÅÍ ÂÏÕÄÁÐÅÓÔÇ ÂÉÂËÉÏÈÇÊÇÓ ÃÅÙÑÃÉÏÕ ÆÁÂÉÑÁ ....................................................................................................... 113 Képtár .............................................................................................................................. 139 Görög szabadságharc elôtti és utáni térképek / ÐÑÏÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ÊÁÉ ÌÅÔÁÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ×ÁÑÔÅÓ ÔÇÓ ÅËËÁÄÁÓ ........................................ 155 Díjátadás ......................................................................................................................... 159 Emlému´´avatás .............................................................................................................. 161
3
GÖRÖG–CÍPRUSI–MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG EGYESÜLET
ΕΛΛΗΝΙΚΟΣ-ΚΥΠΡΙΑΚΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΟΣ ΣΥΛΛΟΓΟΣ ΦΙΛΙΑΣ
A „Budapesti Görög Alapítású Magyar Orthodox Egyházközség” reaktiválásának jóváhagyása után a „Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesülettel” együttműködve úgy határoztunk, hogy egy kiállítás keretében mutatjuk be azt a Nemzeti Örökséget, amelyet elődeink hagytak a vendégszerető Magyarországra. Azzal a kéréssel fordultunk tehát Őszentsége I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkához, hogy kiállításunkat fogadja égisze alá. Kérésünket Őszentsége teljesítette. Jelen kiállítás nem jöhetett volna létre a támogatást nyújtó helyi görög szervezetek és magánszemélyek részvétele nélkül, valamint ha nem állt volna a kezdeményezés élére Őeminenciája Mihail Ausztriai Metropolita Magyarország és Közép-Európa Exarchája. Az út nehéz volt, de közös együttműködéssel sikerült összegyűjtenünk az itt bemutatásra kerülő tárgyakat – főként relikviákat – amelyek első alkalommal kerülnek kiállításra. A kiállítás során a makedón területekről, főként Kozániból, Sziatisztából, Szerviából, Thesszalonikiből és a környező falvakból, valamint Metszovo és Moszhopolisz környékének vlah ajkú görög falvaiból induló görögök által bejárt utat kísérjük végig. Kiállításunkkal szándékunkban áll továbbá bemutatni a Budán, Pesten és Magyarország egyéb városaiban és régióiban élő görögök történelmi jelentőségét, a tudományok, művészetek, kultúra, kereskedelem, politika területén betöltött szerepüket, valamint részvételüket az 1848–49-es magyar szabadságharcban, amelyben életüket is áldozták második hazájukért.
BUDAPESTI GÖRÖG ALAPÍTÁSÚ MAGYARORTHODOX EGYHÁZKÖZSÉG ΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΗ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ
A magyarországi görögök ugyanakkor soha nem feledkeztek meg az 1821-ben a felszabadulásáért küzdő anyaföldről sem, amelyet úgyszintén támogattak. Tevékeny részt vállaltak Rigasz Fereosz és a Baráti Társaság (Filiki Etairia) harcaiban és nemcsak támogatták Ypszilandisz Duna-menti területeken folytatott felkelését, de a harcokban megsebesült betegek többségét is ők látták el. Ezúton szeretnénk kiemelni a Budapesti Történeti Múzeum igazgatójának, Dr. Bodó Sándor úrnak a segítségét és támogatását, aki lehetőséget adott arra, hogy a kiállítás e szép múzeumban kerüljön megrendezésre. Úgyszintén külön köszönet illeti Agárdi Bendegúz Szpiroszt, a Fővárosi Görög Kisebbségi Önkormányzat elnökét, Vasziliszt Angelidiszt, a Görög Kultúráért Alapítvány elnökét, Dimitrisz Ladaszt, a Makedón Interkulturális Egyesület elnökét, Petro Mparmpalia és Ioanni Papastoitsi. A „Budapesti Görög Alapítású Magyar Orthodox Egyházközség” igazgatótanácsa és a „Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület” igazgatótanácsa: Politidu Márta, Dimitrisz Ladasz, Taszosz Panajotopulosz, Kalota József, Leonidasz Papadopulosz, Tsolakidou Zsuzsanna, Athanasiosz Vitsasz, Vasziliki Giannakidu, Athanasziosz Jeorgakopulosz és Vasziliosz Sztamatopulosz
5
GÖRÖG–CÍPRUSI–MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG EGYESÜLET
ΕΛΛΗΝΙΚΟΣ-ΚΥΠΡΙΑΚΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΟΣ ΣΥΛΛΟΓΟΣ ΦΙΛΙΑΣ
Μετά την έγκριση τη̋ επαναλειτουργία̋ τη̋, η «Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσα Ορθόδοξο̋ Ουγγρική Εκκλησιαστική Κοινότητα Βουδαπέστη̋» σε συνεργασία με τον «Ελληνικό – Κυπριακό – Ουγγρικό Σύλλογο Φιλία̋» λάβαμε από κοινού την απόφαση να αναδείξουμε την Εθνική Κληρονομιά που άφησαν οι πρόγονοί μα̋ στη φιλόξενη χώρα τη̋ Ουγγαρία̋ με μια έκθεση. Ζητήσαμε, λοιπόν, από τον Α.Θ.Π. του Οικουμενικού Πατριάρχου κ.κ. Βαρθολομαίου A΄ να θέσει την έκθεση αυτή υπό την Αιγίδα του, ο οποίο̋ και αποδέχτηκε την πρότασή μα̋. Η έκθεση αυτή δεν θα ήταν δυνατόν να πραγματοποιηθεί χωρί̋ τη συμμετοχή πολλών ομογενειακών οργανώσεων και ιδιωτών και εάν δεν ετίθετο επικεφαλή̋ ο Σεβασμιότατο̋ κκ. Μιχαήλ, Μητροπολίτη̋ Αυστρία̋ και Έξαρχο̋ Ουγγαρία̋ και Μεσευρώπη̋. Η διαδρομή ήταν δύσκολη, αλλά επιτύχαμε με την καλή συνεργασία όλων να συγκεντρώσουμε τα ιστορικά εκθέματα – κειμήλια τα περισσότερα – τα οποία εκτίθενται για πρώτη φορά. Στην έκθεση παρακολουθούμε την ανηφορική διαδρομή των Ελλήνων που ξεκίνησαν από τα μέρη τη̋ Μακεδονία̋ και ειδικότερα από την Κοζάνη, τη Σιάτιστα, τα Σέρβια, τη Θεσσαλονίκη και τα γύρω χωριά, καθώ̋ και από τα ελληνικά βλαχόφωνα χωριά τη̋ περιοχή̋ του Μετσόβου και τη̋ Μοσχόπολη̋. Με την έκθεση αυτή θελήσαμε επίση̋ να αναδείξουμε την ιστορική παρουσία των Ελλήνων στην Βούδα, την Πέστη και τι̋ άλλε̋ πόλει̋ και περιοχέ̋ τη̋ Ουγγαρία̋ και τον ρόλο που έπαιξαν στην ανάδειξη των γραμμάτων, των τεχνών, του πολιτισμού, του εμπορίου, τη̋ πολιτική̋, ακόμα και με τη συμμετοχή του̋ στον απελευθερωτικό αγώνα των Ούγγρων κατά το 1848, θυσιάζοντα̋ και τη ζωή του̋ για τη δεύτερη πατρίδα του̋.
BUDAPESTI GÖRÖG ALAPÍTÁSÚ MAGYARORTHODOX EGYHÁZKÖZSÉG ΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΗ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ
Οι Έλληνε̋ τη̋ Ουγγαρία̋ στήριξαν επίση̋ και ποτέ δεν ξέχασαν την αγωνιζόμενη μητέρα πατρίδα για την απελευθέρωσή τη̋ το 1821 και συμμετείχαν ενεργά στου̋ αγώνε̋ του Ρήγα Φεραίου και τη̋ Φιλική̋ Εταιρεία̋, ενώ όχι μόνο στήριξαν τον Υψηλάντη στην επανάσταση στι̋ παραδουνάβιε̋ περιοχέ̋, αλλά περιέθαλψαν και του̋ περισσότερου̋ τραυματίε̋. Σ’ αυτήν την προσπάθειά μα̋ πρέπει να εξάρουμε τη βοήθεια και τη στήριξη που είχαμε από τον Διευθυντή του Ιστορικού Μουσείου τη̋ Βουδαπέστη̋ κ Dr. Sándor Bodó που δέχτηκε να φιλοξενήσει στου̋ καλαίσθητου̋ χώρου̋ του Μουσείου τα αντικείμενα τη̋ έκθεση̋. Επίση̋ θα θέλαμε να ευχαριστήσουμε ιδιαιτέρω̋ τον πρόεδρο τη̋ Αυτοδιοίκηση̋ Ελλήνων Βουδαπέστη̋ κ. Σπύρο Αγκάρντι, τον πρόεδρο του Ιδρύματο̋ για τον Ελληνικό Πολιτισμό κ. Βασίλη Αγγελίδη, τον πρόεδρο του Μακεδονικού Διαπολιτιστικού Συλλόγου κ. Δημήτρη Λαδά, τον κ Πέτρο Μπαρμπαλιά πρώην Σύμβουλο Τύπου τη̋ Ελληνική̋ Πρεσβεία̋ και τον κ Ιωάννη Παπαστοΐτση. Τα Διοικητικά Συμβούλια τη̋ «Υπό Ελλήνων Ιδρυθείση̋ Ορθοδόξου Ουγγρική̋ Εκκλησιαστική̋ Κοινότητα̋ Βουδαπέστη̋» και του «Ελληνικού-Κυπριακού-Ουγγρικού Συλλόγου Φιλία̋» Μάρθα Πολιτίδου, Δημήτρη̋ Λαδά̋, Τάσο̋ Παναγιωτόπουλο̋, ιερέα̋ Ιωσήφ Κάλοτα, Λεωνίδα̋ Παπαδόπουλο̋, Αθανάσιο̋ Βίτσα̋ ,Σουζάνα Τσολακίδου, Βασιλική Γιαννακίδου, Αθανάσιο̋ Γεωργακόπουλο̋ ,Βασίλειο̋ Σταματόπουλο̋.
6
ELŐSZÓ
1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt: ezután sok görög menekült hagyta el szülőföldjét. A XV. század végétől kezdve a görögök egyre növekvő számban jelentek meg a biztos menedéket és megélhetést jelentő magyar területeken is. Erdély kereskedelmében már a XVI. századtól kezdve egyre nagyobb szerepet játszottak. A több hullámban érkező görög diaszpóra magyarországi fénykora a XVIII. század volt. A görög földön lévő „Tá Servia” városából érkező Papademos Charis/Szerviczky-család tagjai 1658-tól kezdve (300 éven át) folyamatosan és meghatározó módon jelen voltak Hegyalján, Tokajban. A XVII–XVIII. századi görögök igen jó üzleti érzéküknek köszönhették meggazdagodásukat. Jó példa erre Tokaj városának görögsége: a Rákóczi út 56. szám alatti XVIII. századi görög kereskedőház kapuíve felső részén látható a görög kompánia kereskedőjelvénye, és itt egy emléktábla is őrzi kereskedői tisztességük emlékét, mely szerint 4%-os tisztességes haszonnal végezték kereskedelmi tevékenységüket. A görög kereskedők nem pusztán a haszonelvűséget tartották a szemük előtt. A közösségi élményt alapértéknek tekintették, ezért a vallás és a templom, valamint az iskoláztatás és az anyanyelv megőrzése is igen nagy jelentőségű volt az első diaszpóra görögsége számára. A vallás e görögség körében alapvető öszszetartó erőt jelentett. Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszombat, Nagyszeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác és Zimony görög közösségei templomot vagy kápolnát építettek: a XVIII. században 35 görög egyházközség jött létre Magyarországon. A XVIII. század végén a görögök 17 iskolát (ebből egy pesti tanítóképzőt) építettek közadakozásból: Belényes, Békés, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc, Komárom, Nagyvárad, Pest, Tokaj, Oravicza, Újvidék, Ungvár és Vác görög iskolái őrizték az identitást e közösségek ifjú tagjaiban. A XVIII. század második felében mintegy 8–9 ezer görög élt Magyarországon. A XIX. század
közepétől a magyarországi görög közösségekre már a természetes beolvadás volt jellemző. Magyar szívű görögség alakult ki a reformkorban: számos görög família (pl. Derra, Dumtsa, Janicsáry, Manno, Nákó, Sina, Panakoszta, Papademos Charis/Szerviczky, Takiadzisz/Takátsy, Zsótér) jelentős szerepet vállaltak a hazafiságot megtestesítő, a magyar kultúrát őrző magyar nemzeti közintézmények (pl. Magyar Tudományos Akadémia, Nemzeti Színház, Képzőművészeti Főiskola, Magyar Biztosítótársaság) létrejöttében; a vasút és gőzhajózás fejlesztésében, a folyók szabályozásában, iskolai és népnevelési viszonyok javításában (pl. kisdedóvó egylet, a kisded-kórház és egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, vakok intézete), vagy magyar szülővárosuk polgári fejlődésében. 1848–1849-ben a magyarországi görög vagyonos családok sarjai közül mintegy 60 tiszt vett részt a magyar honvédseregben a magyar szabadság küzdelméért; és 1849 után szinte mindannyian több év várfogságra ítéltettek. Egy bihardiószegi görög kereskedő család sarja, Kiss Pál (1809–1867) honvédtábornok egyike lett a magyar szabadságharc 30 magyar honvédtábornokának: századosból tábornokká való rangemelkedését kizárólag rátermettségének, katonai hősiességének és hadvezetői képességének köszönhette. A szabadságharc egyik kiemelkedő hőse, legendás alakja volt: különösen nagy hírnevet szerzett az általa vezetett vakmerő szuronyrohamok hőseként. Tiszafüreden ma utca és múzeum is viseli e honvédtábornok nevét (sírhelye a város Örvényi úti temetőjében található). A XVII–XIX. századi magyarországi görög családok sarjainak hazafiassága olyan hagyaték Magyarországon, ami méltó a történelmi emlékezetre. Amikor kellett, akkor e görög eredetű kereskedőcsaládok utódai bátor katonákként vettek részt az 1848–1849-es hont védő csatákban, új hazájuk szabadsága védelmében; majd pedig azt követően is a helyi vagy országos közélet értékőrző, cselekvő, és elismert személyiségeiként élték békés, hazaszerető és hagyományőrző polgári életüket. A magyarság befogadó lelkülettel adott mindig otthont a hazát kereső betelepülőknek a
7
Kárpát-medencében a Kr. utáni II. évezred egész folyamán is. Trianon rettenetes diktátuma után a régi magyarországi görög családok (pl. Agorasztó, Duma Duma Cziccó, Sacelláry) fontos gazdaságépítő szerepet vállaltak a Magyarország és Görögország közötti diplomáciai, kulturális, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megteremtésében. A hajdani magyarországi görögök leszármazottai a XX. század első felében még igen erősen őrizték őseik eredettudatát; sőt, néhány család
napjainkig megőrizte ortodox vallását (pl. Dadányi). A régi magyarországi görögök értékteremtő és közéleti tevékenysége, adományozó kedve és vitézi hajlandósága, hazafias kiállása méltó a megemlékezésre, különös tekintettel arra, hogy ragaszkodtak görög ortodox közösségükhöz, és ezzel együtt minden ténykedésük a magyar haza üdvét szolgálta! Dr. Diószegi György Antal 2010. júniusában
8
A BÉCSI METROPOLITA ÜDVÖZLŐ LEVELE A KIÁLLÍTÁS ALKALMÁBÓL
9
10
11
DR. SASVÁRI LÁSZLÓ – DR. DIÓSZEGI GYÖRGY
A XVII–XIX. századi magyarországi görög közösségek történetének főbb jellemzői Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác ortodoxiája tükrében Bizánc törökök általi 1453-as elfoglalása után nagy számban (és több szakaszban) jelentek meg a görögök Magyarországon. A magyar területeken biztonságot és megélhetést találó görögök egyre inkább az üzleti lehetőségekre éreztek rá a kor feudális viszonyai között: kicsiben kezdték, és szívós kitartással évtizedek alatt komoly sikereket értek el. A görög kereskedők növekvő jelentőségét jól mutatja, hogy Erdélyben a XVII. században még a fejedelmi udvarnak is szállítottak. A XVIII. század közepére jelentős szerepük lett a nemzetközi közvetítő kereskedelemben is. Városainkban és jelentősebb mezővárosainkban ekkor már szinte mindenütt jelen voltak a görög kereskedők. Az alábbiakban Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác görögsége bemutatásával kívánjuk érzékeltetni a korabeli magyarországi görögök értékteremtő világát.
ben. Előtte szabadon álló barokk kapu, egykorú szárnyakkal.”3 A templom falában megmaradt két töredékes görög feliratú sírkő. Az egyiken Panakosta Paleog neve olvasható, aki 37 éves korában hunyt el 1784. február 20-án. (Egerben is éltek Panakosztanevezetű görögök). A másikon Petrosz Koszaniotisz neve látható (az évszám nem olvasható rajta: viszont azt igen, hogy december 7. napján hunyt el). A város vezetősége kérte a görögöktől, hogy ismertessék, mikor tartják ünnepeiket (ez a városban lévő boltok nyitva tartása miatt volt lényeges). 1744ben magyar nyelven íródott válaszukban külön csoportosították a kisebb és a nagyobb ünnepeiket. A következő „Győri Boltos Görögök” írták alá, illetve látták el kézjegyükkel (ezzel hozzájárulásokat adva) a bevezető iratot, mely az ünnepeken való magatartásukat is részletezte: „Én Polizó Mihály mindezekre reá állok Én is Pita Gergöly reá állok Én is Szekeres Dömötör reá állok Én is Decskoly Dömötör reá állok Vasváry György reá állok Varsányi Mihály reá állok Száraz Antal reá állok Rozás Argentinus reá állok Borsody Péter reá állok” 4
Győr A győri ortodox egyházközség már a XVII. század előtt fennállott. A legkorábbi adat, melyet a győri görögökre vonatkoztathatunk, egy bizonyos Görög Simon említése 1587-ből, aki vezetéknevét görög származása miatt kaphatta.1 A ma is álló ortodox templomot 1727-ben építették fel a görögök a szerbekkel közösen (szerbek kiváltságai alapján), de a XIX. század eleji templomdíszítésben a görögöké volt a vezető szerep: a görög feliratú ikonosztáz is ennek egyik bizonyítéka.2 A templom leírása: „Bálint Mihály u. 54. Gör. kel. szerb templom, ívesen hajló homlokzata előtt toronnyal. Támpilléres szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Ikonosztáz copf keretben. Copf padok. Körülötte régi sírkövek. Épült 17271
2
3 4 5 6
1754–71 között Győr vármegyében hét görögöt írtak össze, ebből négyet Győr városában, három helységben pedig a többi hármat.5 Az 1785-ös lelkészösszeírás szerint Győrben 15, a környéken 10 ház volt ortodox,6 tehát nem volt nagyszámú a gyülekezet! Azt viszont nem lehet megállapítani, hog hány volt ebből a szerb. Az 1754–71 közötti összeírások a török alattvalókra vonatkoztak, de
Chotzazoglu, Charalampos, G.: Auf den Spuren Griechen in Győr (Ungarn). 70. p. In: Balkan Studies. 38/1. (1997.) Thessaloniki, 63–100. p. Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Ikonok, ikonosztázok. Debrecen, 1998. 54. p. (9. jegyzet) (Egy televíziós adásban Kuchelmeister munkájaként említették!) Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Budapest, 1959. 111. p. Chotzazoglu i. m. Füves Ödön: Görög kereskedők a Dunántúlon 1754–1771 között. 107. p. In: Antik Tanulmányok XII./1. (1965.) ?. p. OL C. 77. 165. csomó
13
Miskolc
minden bizonnyal voltak már a görögök között győri polgárjoggal bírók is. Az egykori győri ortodoxok nagyobb része a templom utcájában lakott. Még ma is áll itt néhány régi ház. Foglalkozásukat tekintve a győri görögök főként tímárok és gabonakereskedők voltak. Az utóbbiakat burcsellás néven is emlegették (burcsella volt a gabonaszállító hajó neve). A görögök befolyására már utaltunk a templomdíszítés kapcsán: erősíti ezt a véleményünket, hogy 1770-ben görög nyelvű iskola működött a városban; viszont 1801-ben már magyar nyelvű hittantankönyv jelent meg a győri ortodox ifjúság számára, ez pedig a békés beolvadásra utaló körülmény.7 A győri templomból két Istenszülő ikon is került Szentendrére a Szerb Egyházművészeti Múzeumba. Az egyik, ószláv feliratos ikon tanúsága szerint a XVII. században Monaszterly Péter vajdáé volt. (Monaszterly a komáromi szerb sajkások parancsnokaként tevékenykedett.) A másik, egy itáliai hatást mutató szintén XVII. századi, az „Istenanya az el nem hervadó rózsa”, vagy másként „Virágos Istenanya” ikonon ábrázolása rózsa- és más virágmotívumok, valamint szentek megjelenítésével együtt készült el.8 A győri ortodox egyházközség a legutóbbi időkig a budai püspökség alá tartozott. Osztozott más szerb-görög közösségek sorsában, az elnéptelenedésben: 1874-ben már csak 15 tagja volt az ortodox közösségnek.9 Az 1960-as években általában évente egyszer tartottak liturgiát a Szent Miklósról elnevezett templomban (nem is annyira az ortodox hívek, mint inkább a környéken lakók vettek részt néhányan). Megkezdődött a barokk templom restaurálása, és az ikonosztáz képeit is elszállították ebből a célból. Az 1990-es évek elején Győrben megalakult a görög katolikus egyházközség: pár éve megkapták használatra e görög díszítettségű, szerb tulajdonná lett templomot. Az egykori parókián (udvarán áll e templom) létesült a görög katolikus egyházközség közösségi helyisége.
7 8 9 10
11 12
Az észak-magyarországi városok közül Miskolcon is jelentős görög kereskedő kolónia jött létre a XVIII. század folyamán. Tagjai szerepet játszottak a város polgárosodásában: üzleti kapcsolataik kiterjedt voltát mutatja, hogy a magyar városokon túl külföldre, főként Lengyelországba is eljutottak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a rájuk vonatkozó történelmi dokumentumok igen nagy számban fennmaradtak, és ezekből igen nagy részletességgel rekonstruálható életük és tevékenységük. Ezen túlmenően bepillantást nyerhetünk más városok görögjeinek az életébe is: erre egyrészt a hasonló körülmények miatt az analógia módszerével, másrészt az üzleti és családi adatok konkrét adalékai alapján. Ennek azért is különös jelentősége van, mert vannak olyan városok is, ahol a görög kereskedőkre vonatkozó iratanyag az idők folyamán hiányossá vált (pl. Gyöngyös esetében). A miskolci görögök története tanulmányozási lehetőséget jelenthet a magyarországi görög kereskedőkolóniák modelljének megalkotásához. Mikor tűntek fel a görögök Miskolcon? Dobrossy István szerint az első adat 1668-ból való (Miskolc városának jegyzőkönyvéből): „Ugyan Ezen esztendőben egy Tokaji Németi János deák nevü Ember Tokaji Kalmár … az Első Sátorhelyet az böcsülletes Tanac vasarkor neki megengedte.”10 De ebből az idézetből nem dönthető el, hogy görög kereskedőről van-e szó! Sokkal biztosabb már az 1692-ből való adólajstrom, melyben szerepel Görög Dániel nevezetű kalmár.11 Az viszont igen lényeges és korai adat, hogy fennmaradt a miskolci görög kompániának egy olyan pecsétje, melyen az 1687es évszám szerepel.12 Az 1700-as évek legjelentősebb görög kereskedőcsaládjának egyik tagja, Karácsony Sándor ügyleteiről fennmaradt iratokban szerepel Rácz Márton miskolci görög kereskedő: őt az egyik irat „jószágos görög”-ként említ (vagyis lehetett valami vagyona, háza, boltja), s aki kezességet vállal. Ezen
Sasvári László: Egykori görög iskolák. In: Barátság 1995. szeptember 15. 2442–2443. p. Nagy Márta: Görög egyházművészeti emlékek Magyarországon. Debrecen, 1996. 42. p. Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk. Fehér Ipoly Budapest, 1874. 208. p. Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában. 22. p. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (1975.) 21–32. p. Dobrossy 1975. 22. p. Dobrossy István – Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején. 30. p., 39. p. 10. jegyzet In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (1976.) 29–41. p.
14
Tokaj görög temploma az 1780-as évek második feléből
Idősebb Szerviczky György (1770–1833) görög kereskedő és magyar földbirtokos nemes vörös márvány sírköve a tokaji görög templom keleti falában (a kereszt alatti felső részén a család címerével ékesítve)
1705. évi jogügyletben társai még egy nagykőrösi és egy debreceni görög kereskedő is.13 Felvetődik a kérdés: nem akadt volna Miskolcon még további görög kezestárs? A Karácsony Sándor-iratokban szerepel 1711-ből egy debreceni jegyzőkönyv, ahol szép számmal említenek tokaji, egri, gyöngyösi, kecskeméti és nagykőrösi görög kereskedőket, de miskolcit egyet sem!14 Vélelmezhető tehát, hogy a miskolci görög közösség leginkább a Rákócziszabadságharc utáni időkben szaporodhatott meg létszámban. Jelentős forrás e tekintetben a miskolci görög ortodox egyházközség anyakönyvének első kötete.15 Ez a forrás tartalmazza: a házasságokat (a nem Miskolcon kötöttek 1728–1783 között; a
Miskolcon kötötteket 1763–1863 között); a kereszteléseket (1760–1862); és a halálozásokat (1726– 1863). Az anyakönyvet 1838-ig görögül vezették, majd egy országgyűlési rendeletre magyarul.16 A nem Miskolcon kötött házasságok száma: 38. Ebből: Törökországban 11 pár Budán 5 pár Egerben 10 pár Szentendrén 2 pár Pesten 6 pár
13 14
15
16
Egyéb helyeken 4 pár esküdött örök hűséget egymásnak.
Bánkuti Imre: Lónyay Ferenc fegyveresítése és ruházati főhadbiztosi válogatott iratai. Folia Rákócziana 4. Vaja, 1980. 43–44. Bánkuti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). 91–92. p. In: Cumania III. (1975.) 79–102. p. Sasvári László: Orvostörténeti adalékok a miskolci görögök anyakönyvében (1726–1863). In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (1980.) 28–32. p. Dr. Baán István görög katolikus lelkész (a miskolci egyetemen volt a vallástörténet tanára) fordította magyar nyelvre 1977-ben (Herman Ottó Múzeum HTD. 77.89.1.)
15
1763-tól 1783-ig a Miskolcon megkötött házasságok évi átlaga 1, majd ezután emelkedik: 1796ban érte el a legmagasabb számot. Ezt követően 5–8 házasság volt évente egy évtizeden át, majd 1810től csökkent. Más városok görögjei közül is került ki házasfél (mind a vőlegény, mind a menyasszony oldaláról): Pest 18 fő Szentendre 2 fő Eger 16 fő Balassagyarmat 1 fő Buda 9 fő Gyöngyös 1 fő Ungvár 6 fő Vác 1 fő Tokaj 5 fő egyéb hely 27 fő Nagyvárad 5 fő Lengyelország 7 fő
elhunytak között voltak más nemzetiségűek is: pl. 1849-ben 7 orosz katona. Milyen a természetes szaporodás mérlege? 1800-ig jellemzően pozitív, de a születések leginkább csak 4-5 fővel múlják felül a halálozásokat. 1831 után áll be egy nagyon erős mérvű csökkenés: ez vélhetően azzal függhet össze, hogy a görög nemzet szabadságának kivívása után sokan hazaköltözhettek szülőföldjükre. Ez a feltevés azonban okiratokkal jelenleg még nem bizonyított! Az anyakönyvben vannak például tokaji és ungvári vonatkozású bejegyzések is. Ha ezen helyeken a miskolci görög pap helyettesített, akkor fordított eset is előfordulhatott. Az első miskolci görög keresztelésre 1760-ból van adat, az első esküvőre pedig három évvel később került sor. Ekkortájt a latin (római katolikus) plébánostól engedélyt kellett kérni a kereszteléshez, esketéshez, temetkezéshez. Az utóbbi esetekben engedékenyebb volt a plébániai gyakorlat, de az előzőeknél nem, hiszen ez növelte volna az ortodox hívők közösségének létszámát. Ennek alapján megfogalmazható, hogy miként több esküvőre kerülhetett sor máshol, úgy 1760 előtt a keresztelőknél is előfordulhatott ez a miskolci görög gyermekek estében.18 1746-ban a miskolci görögök összlétszáma 70 lélek volt.19 1769-ben 51 felnőtt és 6 gyermek, 1777-ben pedig 296 fő volt az összlétszám, közülük 34 háztulajdonos.20 Az 1785. évi összeírás szerint 33 ház volt a görögök kezén.21 A XIX. század folyamán erős a csökkenés a természetes beolvadási folyamatok miatt. 1896-ban már csak 45 ortodox vallású személy élt Miskolcon.22 Kezdetben a miskolci görög közösségnek szerzetespapjai voltak (valószínűleg vándorszerzetesek lehettek, akiket hosszabb-rövidebb ideig vendégül láthattak). „A vándorló szerzetesek valószínűleg adományokat gyűjtöttek monostoraiknak, ugyanakkor fontos láncszemei voltak a görög nyelvű kéziratok és nyomtatványok terjesztésének …”23
Figyelemre méltóak az egri és a pest-budai adatok: arra lehet ebből következtetni, hogy a családi, és ezáltal a gazdasági kapcsolatok leginkább e két városhoz társultak. Az ortodox párok esetében a görög házasfelek mellett szerb, román, bolgár és orosz nemzetbeliek is megtalálhatóak. Az anyakönyvben szerepelnek a nemzeti hovatartozásra vonatkozó bejegyzések.17 Többnyire feltüntették a görögországi származási helyeket is, viszont azt nem, hogy mikor jött az adott személy Magyarországra. A születések száma 1772-től kezdett emelkedni, 1790-1828 között hullámzó, majd ezután erősen csökken. Fiús és lányos évek váltakozása figyelhető meg. A halálozást 1726-tól jegyezték: 1784-től általában évi 10 fő feletti e szám. 1831-ben 31 fő: ennek oka, hogy ekkor Felső-Magyarországon kolerajárvány söpört végig. Ezután a szám erősen csökken. Az elhunytak 30-50%-a gyermek volt (a csecsemő megjegyzés szerepel nevük mellett, de ekkoriban ez még 7–8 éves kort is jelenthetett). Az 17
18
19 20 21 22
23
Dobrossy István: Kereskedőcsoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig. 155. p. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (1991.) 152–163. p. Baán István: Ortodoxok és görög katolikusok Miskolcon a XVIII. században. 9. p. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1997/1–2. ? p. Baán i. m. 8. p. Baán i. m. 9. p. Sasvári László: Számadatok a magyarországi görögökről. 132. p. In: Posztbizánci Közlemények (1994.) ? p. Berényi Mária: Adatok a miskolci és kecskeméti görögök, illetve macedorománok történetéből. 57. p. In: Almanach 1997. A Budapesti Románok Kulturális Társaságának kiadványa. H. é. n. (Bp. 1997.) 57. Baán i. m. 8. p.
16
1756-tól lettek állandó papjaik, olykor kettő is, mint például 1777-ben. Használták a parókus, de a káplán megnevezést is (ez utóbbit nem segédlelkészként kell értenünk, hanem mint a „kápolna lelkésze”: a kápolna latinul capella, a káplán szó tehát valójában „kápolnás” értelmű). A XIX. század másodok felében a miskolci görög lelkész Margó Emílián volt (a hírneves Margó Tivadar orvosprofesszor testvére). A XX. század utolsó görög származású lelkésze Popovics Konstantin majd 40 éven keresztül (az 1970-es évek elején bekövetkezett haláláig) állt a miskolci görög parókia élén, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a görög gyökerű közösség kincseinek megőrzésében. Jelentős része volt abban, hogy a XX. század eleji válság után megújult a miskolci ortodoxia: az ő parókussága idején, az 1950-es évek elején csatlakoztak a magyar ortodox egyházhoz. A XIX. század elején a miskolci görögök úgy nevezték magukat, hogy „ó hiten lévő Macedoniai Vlachusok”.24 A XVIII. század folyamán a görög közösség kinőtte a Szent Naum nevet viselő kápolnát. Már 1777-ben kérték a karlócai metropolitát, hogy adjon templomépítési engedélyt (Miskolc „görög alapítású” hívő közössége közvetlenül Karlócához tartozott). A Johann Michart által tervezett templom alapjait 1785-ben rakták le: 1806-ban szentelte fel Popovics Dionüsziosz budai görög püspök a Szentháromság tiszteletére.25 Az ikonosztáz, a bútorzat és a Szent Sír alkotója Jankovics Miklós volt: ezt igazolja a királyi kapu felett egy latin-görög felirat, mely tartalmazza a fafaragó nevét, és a szalagszerűen elhelyezkedő szöveg szélein az 1791-es, és az 1793-as évszámokat. A görög rész a keresztvetés szövegét tartalmazza. Az ikonosztáz képeit és a falképeket Anton Kulchmeister festőművész készítette.26 Miskolcon a templom és a görög közösség értékeit több kiállításon is bemutatták. A parókia (az egykori görög iskola) épületében Magyar Ortodox Múzeumot nyitottak.27 A „Görög udvar” is 24 25 26 27 28 29 30 31 32
szinte érintetlenül áll, és több görög kereskedőház is megtalálható a Széchenyi utcában. A „Görög udvar”-tól északra található az egykori kórházépület is. Szentendre A szentendrei Fő téren lévő szláv nevet viselő Blagovesztenszka-templom más néven is közismert: Grecska (e kicsinyítő képzős szó jelentése: görögöcske). (A szláv elnevezés az örömhírvétel: a március 25én tartott ünnep.) Egyesek szerint a Grecska név onnan ered, hogy az oldalbejárata mellett van egy görög feliratos síremlék; viszont továbbkutatva érdekes adatra bukkanhatunk! Egy 1697-ben felvett jegyzőkönyvben egész helyszínrajzot olvashatunk Szentendréről: ebben szerepel a „Görögök Temploma”; néhány sorral odébb pedig a „Ráczok Temploma”.28 E jegyzőkönyv szövegének elemzése szerint a rácok, vagyis mai szóval a szerbek temploma a mai Lázár cár emlékkereszt helyén állhatott, a görögöké pedig a „Dunára járó utcában”, vagyis a fent említett, ma is álló templom helyén. Volt tehát külön temploma a görögöknek, és külön temploma a szerbeknek is, mivel 1690-ben a szerb menekülttömegekkel érkeztek görögök és GörögVlachok is.29 Szentendrén nem könnyű különválasztani a görögöket és a szerbeket, az viszont jól kimutatható, hogy a szerbek száma eredetileg is jóval nagyobb volt a görögökénél, és ez idővel még inkább fokozódott. Pest vármegye 1737-es összeírásában Szentendrén nem szerepelt görög, viszont ugyanekkor kaptak az itteni kereskedésre jogot más városok görög kereskedői, mint például a tokaji Kefala János 1739-ben.30 De a meglévő jegyzőkönyvi és anyakönyvi adatokban fellelhető nevek alapján igen is feltételezhetünk görögöket e városban.31 Arra is van adat, hogy a szentendrei görögök kapcsolatban állottak a pesti, az újvidéki, a kecskeméti, a váci, a balassagyarmati, a gyöngyösi és tokaji görögökkel.32 Egyetlen szentendrei görög összeírás maradt fenn: ez az 1774–75-es okirat 22
Berényi i. m. 48. p. Baán i. m. 10. p. Dobrossy István (szerk.): A miskolci orthodox templom és sírkertje. Miskolc, 2002. 38. Kárpáti László: Miskolc – Magyar Ortodox Egyházi Múzeum. Tájak-korok-múzeumok kiskönyvtára 380. s. l. 1990. Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. Szentendre, 1981. 11., 128. p. Füves Ödön: Fejezetek a szentendrei görögök életéből. 115. p. In: Antik Tanulmányok VIII/1-2. (1961.) ? p. Füves 1961. 115. p. Füves 1961. 117–118. p. Füves 1961. 117–118. p.
17
nevet tartalmaz.33 Az 1754–71 közötti dunántúli összeírások eredményeként Szentendrén 8, míg Csobánkán és Pomázon 1–1 görög élt.34 A Blagovesztenszka-templommal kapcsolatosan Füves Ödön tollából olvashatjuk az alábbiakat: „A szentendrei görögöknek nem volt külön templomuk annak ellenére, hogy a hét görögkeleti templom egyikét, az 1752-ben épített Blagovesztenszkatemplomot Görög templomnak hívták már a XVIII. században is. A templom görög alapítására vonatkozólag sem rendelkezünk semmiféle írásos bizonyítékkal. Magának a templomnak a belseje sem tanúskodik görög eredetről.” Füves a továbbiakban még kifejti, hogy a görög templom elnevezés onnan ered, hogy a görög kereskedők a város központjában laktak, és a templom is itt található, melynek építéséhez nyilvánvalóan adományaikkal nagyobb összeggel hozzájárulhattak. Felveti azt is, hogy amíg a Vácott élő görögöknek nem volt templomuk, addig idetartozhattak lelkipásztori tekintetben: ezért temethették el a templomban a Szentendrén elhunyt Tolojani Demeter váci görög kereskedőt.35 Ezen kívül található még két további görög feliratos síremlék a szentendrei Preobrazsenszka-templom udvarán.36 Füves Ödön e tanulmányának megírásakor még nem volt ismert az 1697-es jegyzőkönyvi adat, melynek birtokában viszont véleményünk szerint most már bizton állítható, hogy a Blagovesztenszka-templom mintegy „örökölte” templomelődjének nevét: megítélésünk szerint a betelepüléskor még élhetett annyi görög a városban, hogy külön közösséget alkothattak. Csak később csökkenhetett le számuk, és így már nem lett szükség külön görög templomra. A szentendrei görögök sorsa az elköltözés, vagy az elszerbesedés lehetett: ez utóbbit igazolja a görög eredetű Tyró- és a Dumcsa-családok sorsa.37 A templom melletti utca elődje lehetett egykor a Dunára járó utca: ez ma a Görög utca nevet viseli. A Szerb Egyházművészeti Múzeumban talál33
34 35 36 37 38 39 40
hatóak görög feliratos ikonok, melyek más szentendrei templomból kerültek oda.38 Tokaj A görögök betelepülése Felvidékre, majd ezt követően Hegyaljára, főként Tokajba három egymást erősítő folyamat mentén zajlott. A XVII. század közepétől erős kereskedelmi vetélytársat jelentettek Kassán a görögök. A városi jegyzőkönyvek és a tilalmazások könyve számos bejegyzése tanúskodik erről. 1660-tól Görög Demeter, Görög István, Görög Péter, Karácsonyi János és Karácsonyi Tamás görög kereskedő működése ismert.39 A fenti (eredetileg Kassán megtelepedni kívánó) görög kereskedők a XVII. század utolsó harmadában már leginkább Tokajban éltek. A Görög-család tagjai közül Görög István fia, Görög Demeter is adófizető volt már az 1673-92. években Tokajban.40 1660 augusztusában a törökök elfoglalták Nagyváradot. Az itteni görög kereskedőknek ekkor új kereskedelmi területeket, központokat kellett kialakítaniuk. Egy részük ekkor kerülhetett Hegyalja térségébe. Két fontos kereskedelmi útvonal volt ugyanis Lengyelország felé: a Nagyvárad-Tokaj útvonal után az egyik a Tarcal, Mád, Tállya, Szántó, Vizsoly (Hernád-völgy), Hidasnémeti, Kassa; míg a másik a Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely településeken át vezetett. A harmadik betelepülési mozzanat valójában a debreceni görög kereskedelmi kompánia sorsával függött össze. A debreceni görög kereskedők 1690. május 19-én (LR. XX. 372.) királyi kiváltságlevelet nyertek: Horváth Márton debreceni görög főbíró és Hunyadi Sándor görög kereskedő kérelmére került e privilégium kiadásra. Ez utóbbi személy megítélésünk szerint a vajdahunyadi lakos nagykereskedő Karácsony/Karátsonyi Sándorral azonos, aki II. Rákóczi Ferenc legfontosabb görög kereskedelmi szállítója volt a szabadságharc idején (e
Füves 1961. 118. p.; Sasvári László: A szentendrei görögök 1774–75. évi összeírása. 168. p. In: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzából. 5. Budapest, 2004. ? p. Füves 1965. 108. p. Füves 1961. 121. p. Füves 1961. 124–125. p. Füves 1961. 122. p. Nagy 1998. 61., 92-93., 119. p. Kerekes György: Görögök Kassán a XVII. században. 368. p. In: Századok (1911.) ? p. Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök (és rácok) nyelvi emlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Budapest, 1976. 27. p.
18
1705-ben (Szatmár várának elfoglalása után) II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk döntése értelmében a Németiben lakó görögöket Tokajba telepítették, hiszen itt voltak a Rákóczi-családnak is birtokai.41 II. Rákóczi Ferenc fejedelem Felső-Magyarország legfőbb borkereskedelmi központját Tokajban kívánta létrehozni. Az elődei által Erdélyben már megtapasztalt gazdasági-kereskedelmi fellendülést várta a görög kereskedők tokaji működésétől. 1708-ban pedig Debrecen városának még addig ott élő görög kereskedői is Tokajban találtak új otthonra. Az egész utóbbi betelepítési döntés egy megfontolt gazdasági stratégia része volt. Az 1703-ban megindult szabadságharc ideje alatt sem hanyagolta el Rákóczi a család hegyaljai szőlőit, hiszen különösen a szabadságharc első szakaszában birtokainak, szőlőinek jövedelméből fedezte a szabadságharc költségeit. Nem túlzás kimondani, hogy a szabadságharc pénzügyi alapját a tokaji aszúbor jelentette (pénzhelyettesítő funkciójú csereeszközként), hiszen Rákóczi a visszafoglalt Hegyaljáról nyugodtan szállíttathatott bort a lengyel és orosz felvevőpiacra. Az aszúbor kiválóan alkalmas volt a távolsági szállításokra is; míg a többi borfajta e szállítások során vesztett volna minőségéből. Tokaj elfoglalása után Rákóczi fejedelmi megbízottat rendelt a városba, aki a szőlőművelést, borkereskedelmet felügyelte.42 Felhasználta a tokaji bort az európai szintű kapcsolatok kiépítésére és ápolására is. Királyi, császári, cári udvarokba delegált követei mindig vittek magukkal néhány hordóval. Rákóczi felismerte a tokaji aszú diplomáciai értékét: Nagy Péter és a Napkirály asztalára került aszúbor, mint „diplomácia bor” fontos hangulati szerepet játszott a bizalomépítésben. Minden oroszok cárja különösen megkedvelte a magyar aszút.43 Ugyanezen időben már Hegyalja más részén is jelen vannak a görögök: 1672-ben Sárospatakon 7 görög kereskedő a kamarának 72 forintot fizetett, míg 1693-ban 9 görög és 10 magyar kereskedő fizet patikabért.44 (Ekkoriban a „patikabér” a boltbérletet jelentette.)
A tokaji Szerviczky-család 1802-ben második alkalommal részesült címeradományban (magyarországi görög őse, Emanuel Charis 1690-ben magyar nemességet szerzett és címeradományozásban is részesült)
család egy része ekkoriban már legalább három évtizede jelen volt Tokajban). Nagy jelentőségű eredmény volt a feudális társadalom viszonyai között ez a debreceni görögök privilégiuma: a király címeradományban részesítette e kompániát (a kék színű címerpajzs zöld mezőjében jobbra forduló bárány legel, felette kiterjesztett szárnyú és fejét jobbra fordító sas a csőrében zöld növényt tart). Debrecen 1693-ban szabad királyi városi rangra emelkedett: a görög kereskedőtársulatnak távoznia kellett a városból. Leginkább Szatmár és Németi lettek az új központjaik e görög kereskedőknek. 41
42
43 44
Sasvári László: Görög kereskedők Tokajban. 151. p. In.: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzából 4. Budapest, 2002. ? p. Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. 41. p. In: Partium (2008. augusztus) ? p. Feyér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Budapest, 1981. 180. p. Sasvári 1976. 27–28. p.; Sasvári László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18–19. században. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1984. 148–149.
19
A tokaji ortodoxia okán fontos megemlítenünk az alábbi, általunk felfedezett, sokat idézett és elemzett sorsdöntő fontosságú 1694-ből való tokaji szöveget: „Mostan városunkba jött Görögök és Rácok papja Ezsaiás archimandrita …”.45 Ezsaiás archimandrita a magyar görög katolikus hagyományban úgy él, mint énekfordító és énekszerző Izaiás szerzetes néven. Az bizonyítható, hogy tokaji görög lelkész volt, de énekfordítói munkásságára nézve egyáltalán nincs konkrét adat. Hodinka Antal hosszas kutatásai ellenére a tokaji görögség XVII. századi létére (az ő szempontjából a „nem létére”) döntő bizonyítéknak fogadta el azt az 1760-ban kelt jelentést, mely szerint „Tokaj vénei egyértelműleg vallják, hogy 1707-ig csak 2–3 görög boltos lakott ottan, akik nyílt asztal mögött árulták olcsó portékájukat …”.46 A vita a XVIII. század nagyrészt arról folyt, hogy megilletik-e a tokaji görög kereskedőket azon jogok, kiváltságok, melyeket I. Lipót adott ki 1667ben (majd 1690-ben). Igaz, az oklevelekben nincsen megemlítve Tokaj, hiszen a Felső-Tisza vidéken élő görög, rác és örmény kereskedőkről esik benne szó, de a fenti tényekből tisztán kiviláglik, hogy Tokaj volt a hegyaljai görögség igazi központja! Bár visszautalva az idézetre, elhangzik ma is a megállapítás: „Tehát szó sem lehetett valamiféle kereskedő compániáról, mint elődről.”47 Fontos bizonyíték a tokaji kompánia XVII. századi meglétére a jeruzsálemi pátriárkának 1695-ben írott levele a tokaji görög paphoz.48 Még egy fontos bizonyíték van a debrecenitokaji kompánia jogutódlási kérdéskörben. A debreceni görögök ellen az a vád merült föl, hogy a Balkánra nemesfém pénzt (érmeket) szállítottak. Debrecen városa le is foglalt két szekér ezüstpénzt, majd azután mégis Tokajba szállíttatta. 1696-ban Tokajban zajlott is egy tárgyalás Debrecen és az 45
46
47 48 49 50 51
52
53
immár tokajivá lett görögök között ez ügy rendezése érdekében. Sikerre ugyan ez sem vezetett, ám a maradék Debrecenben élő görögség ezt követően költözött át 1708-ban Tokajba.49 Ez a tény egyébként azt is megerősíti, hogy a tokajiak teljesen megalapozottan állították 130 éven át, hogy ők az 1667es, majd 1690-es királyi adománylevél jogosultjai. A szakirodalom bővülése azonban ma már arra is alkalmat ad, hogy két település, Debrecen és Tokaj között összehasonlításokat végezhessünk a családi folytonosság okán.50 Ebből a célból a rendelkezésre álló névanyagból kigyűjtöttük a folyamatosság mellett szóló neveket (figyelembe véve a települést és az évszámokat) (1. sz. táblázat). Csobán György, Erdélyi János és Kozma István esetében felmerül, hogy azonos személyek voltak; a többieknél pedig rokonok, leszármazottak lehettek. Érdekes, hogy az 1693-as „kiűzetés” után két adat is van görög kereskedőre. Az egyik Kozma István volt; a másik pedig az „utolsó debreceni görög” Charis/Karis Márton, aki azonos Szerviczky Mártonnal. Ez a néhány adalék is elgondolkodtató. Persze sok esetben nem kell nagyszámú görög közösséget elképzelni, hiszen pár kereskedő is már a folyamatosság bizonyítéka lehet.51 A tokaji görögök egy részének voltak kapcsolatai a helyi görög katolikus egyházzal is: emellett szólnak részben a „graeci” jelzővel ellátott bejegyzések az 1750 óta meglévő tokaji görög katolikus anyakönyvben. Más részük viszont (saját templom híján) az egri ortodox templomot látogatta.52 De erősítette az ortodoxiához való tartozásukat a Tokajban 1733-tól megtelepedő Orosz Borvásárló Bizottság is, mely kereskedelme gazdasági szerepén túl kulturális ügyekben is jelentős hatást jelentett.53 A tokaji görögök a városon belül mindig külön közösséget alkottak: „Tokaji Nemes Görög Compania” önelnevezésük öntudatos hangsúlya is
Bánkuti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. 209. p. (9. jegyzet) In: Történelmi Szemle XII./3–4. (1969.) 208–212. p. Kriveczky Béla: Hodinka Antal és a magyarországi görög kereskedők. 208. p. In: Hodinka Antal emlékkönyv Nyíregyháza, 1993. ? p. Kriveczky i. m. Füves Ödön: Újabb adalékok a tokaji görögség történetéhez. 260. p. In: Antik Tanulmányok II. (1955.) ? p. Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 286. p. Bánkuti 1975. Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 33–34. o. Az Országos Levéltárban tájékozódva az anyakönyvek ügyében azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az egri ortodox anyakönyvekben szerepelnek tokaji adatok. Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története (1733–1798.). Sárospatak, 1963.
20
1. sz. táblázat Név
Debrecen
Tokaj
Csobán György
1692.
1711.
Erdélyi János
1686.
1711.
Hacsi (Hadzsi) János
1692.
Hacsi (Hadzsi) Georgius
1692.
Horváth Márton
1686.
1711.
Horváth Péter Kozma István
1711.
Oláh András
1686.
Oláh István Pacsó Mihály
57
Abaújszántó
1754.
Királytelek
1736.
1686. XVIII. sz.
ezt igazolja. 1796-ban maguk az érintettek így írtak erről: „A mi Companiank nemcsak a Tokajban lakozó tsekély számból álló kereskedőkből áll, hanem annak tagjai külső helyeken is lakoznak.” Többször említés történik a kompánia vezetőiről, bírájáról (1759., 1766.), majd főbírájáról (1796.).54 Magából az idézetből két kifejezést fontos kiemelni: 1. „tsekély számból álló”; 2. „külső helyeken”. Ezekből adódik a kérdés: mekkora volt a valódi számuk, és a tokajiakhoz tartózók e városon kívül még hol voltak jelen? Ennek megválaszolására a görögökre vonatkozó összeírások adhatnak alapot. Nézzük például az 1785. évi ortodox lelkészösszeírást, mely a hívekről és a filiálisokról is számot ad. A házak (háztartások) száma Tokajban 33 volt. Két lelkészük közül az egyik Orosz Borvásárló Bizottság lelkésze volt. Nem derül viszont ki, hogy a Bizottság tagjaira vonatkozóan hány házzal kell számolni. A leányegyházak két régióra oszthatóak: Tokaj-Hegyalja és Tiszántúl e két terület. Tokaj-Hegyalja filiálisai (a számok a házak a számát jelentik): Tarcal 1, Mád 1, Tállya 4, Abaújszántó 1, Szerencs 2, Olaszliszka 2, Bodrogkeresztúr 1, Erdőbénye 1,
56
1734.
XVIII. sz.
Pusztai tokaji család
55
Hajdúdorog
1686.
többen Pap nevűek
54
1754.
1711.
Pacsó testvérek
Pusztai Kis János
Sárospatak
1686.
Pacsó Gáspár Papp Mihály
más helység Hegyalja térségében
Tolcsva 1, Sárospatak 3, Sátoraljaújhely 9. Összesen 26 házat tett ki. Tiszántúl (Szabolcs vármegye és a Hajdúkerület) filiálisai (a számok itt is a házak a számát jelentik): Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) 1, Tiszalök 2, Gáva 3, Nyíregyháza 2, Nagykálló 2, Máriapócs 3, Nyírgyulaj 1, Balsa 1, Gebe (ma Nyírkáta) 1, Nyírbátor 5, Balkány 1, Hajdúhadház 1, Hajdúböszörmény 2, Hajdúszoboszló 1, Hajdúnánás 2, Hajdúdorog 2, Balmazújváros 1, az eredeti iratokból egy helynév kiolvashatatlan, és itt szintén 1 ház található. Összesen 32 házat jelent.55 Általában a többi görög összeírások is hasonlóak: a filiálisokban lévők mind görögök voltak. Ha háztartásonként 5 főt számolunk, akkor ez Tokajban 150 személyt jelent, a filiálisok 61 házában pedig még 300-at. Egy XVIII. századvégi összeírás Tokajban a görög családfők számát 19-ben adta meg.56 1846–47 táján a tokaji egyházközség híveinek a száma 158 lelket tett ki (41 házaspár).57 Tehát kb. 50–60 görög lélek élhetett még ekkoriban Tokajban (a többiek pedig vidéken). Van adatunk arra is, hogy a város magisztrátusában képviselve voltak a görögök:
Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői. In: Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 124. OL „Görög nem egyesült osztály” C. 77. 165. csomó. Bencsik 1989. 137. p. Sasvári 1994. 135. p.
21
1806-ban például Karácsonyi György személyében.58 E család 250 éven át volt jelen Tokajban: Karátsonyi Konstantin Pál 1790-ben építtette fel azt a szép és gazdagon copf stílusban díszített házat, melyben a kompánia tanácsterme is volt. Külső és belső díszítettsége jól érzékelteti a tokaji görög közösség presztízsigényét is: a füzérdíszek, a kosáríves és kőkeretes kapuk, valamint a belső tér késő barokk freskói a polgári élet színvonalas, reprezentáns megnyilvánulásai. Az épület három évtizede a Tokaji Múzeumnak ad helyet (Bethlen Gábor utca 7.). A tokaji görögök kereskedők igényes barokk házai jelentős műemlékek. A Rákóczi út 56. szám alatti épület kapuívén megtekinthető ma is a görög kereskedőjelvény (és mellette a 4%-os emléktábla): a görög kereskedő társulat jelvénye a horgony a kettős kereszttel és 4-es számmal. Ez utóbbi szám a 4%-os tisztes kereskedői hasznot jelenti. (Ez példaértékű és mai is gyakorlandó haszonkulcsminta lehetne jelen világunk pénzügyi korifeusai számára is, hiszen a magyarországi görög kereskedők ezzel a tisztes haszonkulccsal is igen meggazdagodtak.) Áll még a Keffala-ház is a Rákóczi út 48-50. szám alatt. A Bethlen Gábor u. 5. szám alatti Morelli-ház egyik látványossága szép kapuzata: kapuja felett kereskedő jelvény található. Igényes épület: a Morelli-házban luxus apartmanok kerülnek majd kialakításra a Műemléki Tervtanács 2007. júliusában hozott döntése értelmében.59 A tokaji görögök és az Orosz Bizottság közös kápolnát tartottak fenn a bizottság telkén. Valószínűleg ebből az időszakból származnak azok a szláv feliratos Mária- és Krisztus-ikonok, melyek még a XVII. században készültek, és a tokaji görög templom ikonosztáz alapképei voltak.60 A tokaji templom leírása: „Bethlen Gábor utca 23. Gör. kel. Templom homlokzati toronnyal, kőkeretes kapuja felett ablak. A homlokzaton hat pillértalp gazdag ion kompozita fejezetekkel, me58
59 60
61 62
63
lyek timpanonos párkányt tartanak. A homlokzat szélein vázák, a tornyon óranyílás és ion kompozita falpillérek, lapos gúlasisak. Bal oldalhomlokzat négy ablakkal, egyiken rácsvas. Félköríves szentély. 1951-ben vörösmárvány oltárát összetörték, ötvösműveit a miskolci gör. kel. Templomba, ikonosztázát később Nyíregyházára szállították. Épült a XVIII. század második felében. Használaton kívül, rossz állapotban.”61 Megjegyezzük, hogy valójában az oltárasztal lapját törték össze. Idősebb Charis/Szerviczky György (1768–1833) 1804. augusztusában adományozta vörös márvány oltárasztalt a tokaji ortodox templomnak, mint erről az oltár alatt elhelyezett, padlóba süllyesztett márványlap görög felirata tanúskodik, melynek magyar fordítása: „Ezt a szent oltárt, melyen a Szent Liturgiát végzik, kegyes szándéka kimutatásaként, Haris fia, Szervitzka György adományozta minden költséggel. Elhelyezték örök emlékül, a lélek egészségéért és megmentéséért, hogy elkerülje a vétkeket... (Itt olvashatatlan!) 1804 augusztus hónapban.”62 A XIX. század második felében véget ért a tokaji görög ortodox élet, de annak emléke, hogy fontos részesei voltak a város történetének, beépült a helyi hagyományba. 1960 táján még több családban is élt a görög származástudat, és rokoni kapcsolataikat is számon tartották. Voltak olyan igen idős emberek, akik még emlékeztek az utolsó tokaji görögökre: Polity Pál pékre, Zákó Soma boltos kereskedőre, akik a XX. század elején hunytak el. A tokaji Zákó-család utolsó tagja, az 1848–49-es szabadság honvédtisztje, Zákó Soma (1829–1904) egyben az utolsó tokaji görög kereskedő is volt: a helyi temetőben nyugszik fekete márvány sírkő alatt. E görög család nevét őrzi a Tokajban található Zákó köz, maga a Zákó-ház a tokaji Főtéren lévő átjárós (dufartos) ház.63 A tokaji ortodox egyház utolsó görög híve, Karácsonyi Mihály királyhelmeci ügyvéd 1921-ben hunyt el.
Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII–XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 289. o.; Magyarország múzeumai. Összeáll. Balassa M. Iván, Zentai Tünde. Budapest, 1996. 113. o. Diószegi 2008. 44–45. p. Nagy 1998. 211. p. (383. jegyzet) Nagy szerint a Bizottságot Anna Ivanovna régensnő hozta létre 1733-ban, és 1798-ig állott fenn (!). Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. Budapest, 1961. 303–304. p. Sasvári László – Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. 125– 126. p. In: Ethnica VII./4. (2005.) ? p. Dr. Diószegi György: Kirándulás a tokaji görögök nyomában. In: Agora. Görög Kisebbségi Kulturális Magazin (2008. január– február) 10–11. p. (magyarul), 12–13. p. (görögül)
22
Vác
Még egy rejtély fűződik e görög közösség történetéhez. A XVII–XVIII. századi tokaji görög anyakönyv elveszett, ezért különösen fontos dokumentum az az 1873-ban kiállított okirat, amely egy Emánuel nevű görög gyermek keresztlevele. A keresztlevél az akkor még meglévő,1658 januárjában Tokajban keltezett görögkeleti egyházi anyakönyv alapján készült, melyen lévő írás szerint „Pater György” volt akkor a tokaji görög pap. A gyermek görög szülei nemes Papademus Charis és Helena voltak. Charis/Szerviczky Emánuel (1658–?) részt vett a törökök elleni küzdelmekben, mely tettéért 1690-ben I. Lipóttól nemességet kapott. Az armális borítólapján (görög betűkkel és latinos us-végződéssel) az Emánuel Papademus név szerepel. A Charis/Szerviczky-család 1690-es armális címerképén a sisakdísz szélein két zászló nő ki, közötte két toll ágaskodik, melyek között egy buzogányhoz hasonló tárgy helyezkedik el, míg a pajzson zöld halmon egy jobb kezében vélhetően kardot (vagy buzogányt) magasra emelő vitéz áll. E tokaji görög Charis-család tagjai a XIX. században immár charisi előnévvel a Szerviczky-nevet viselték (mivel Szervia városából származtak).64 A tokaji görög templom 1962 óta a város tulajdonát képező kiállítási terem. Az egykori méltó és gazdag berendezésből mára csak a szószék maradt a templomban: ez is pusztán azért, mert nem tudták leszerelni a falról. Az aljára kiterjesztett szárnyú sast faragtak a kor mesterei, és ugyancsak sas alakját formázta a mellvédjén lévő könyvtartó is. A régmúlt tokaji görög világra emlékeztet a görögkeleti templom hátsó, keleti falában napjainkban is látható síremlék. A 65 esztendős földbirtokos, charisi Szerviczky György 1833. júniusában hunyt el: felesége, Karátsonyi Anna férjének örök emléket állítva egy gyönyörű vörös márvány domborművet helyeztetett el 1842. október 15-én.65
64
65 66
67 68 69 70 71
A városban a török időkben már éltek rácok (szerbek); a görögök később, a XVIII. században telepedtek le.66 „Görögkeletiek”-ről egy, a város és a földesúr közötti 1713-ból való szerződésben esik szó.67 1733-ban alakult egy kereskedőtársaság, melynek pecsétjén a kereskedők védőszentje, Szent Miklós látható. Latin felirata a következő: „Sigillum Companiae Mercantilis graeci ritus non uniti” (azaz „A görög rítusú nem egyesült Kereskedő Társaság pecsétje”). A görög rítusú fogalmilag azonos a görögkeleti illetve az ortodox megnevezéssel. Itt azonban a „compania” nem olyan értelmű, mint a tokajiaké vagy a miskolciaké, ezért nem is kereskedőtársulatnak (érdekvédelmi szervezetnek), hanem kereskedőtársaságnak (társas cégnek) nevezzük.68 Működésüket a váci püspökök, mint földesurak szabályozták 1749-ben, majd 1757-ben. A városban 1760-ban 7 görög család élt (35 fő), 1765-ben pedig 8 család (47 családtag). Az 1770–71-es országos összeírás szerint Vácott 10 görög család lakott.69 Az 1759-ben elhunyt váci görög kereskedő Tolojani Demeter 1757-ben még tagja volt az ekkor engedélyezett négy váci kereskedőtársaság egyikének.70 Görög feliratos síremléke a szentendrei Blagovesztenszka-templom oldalbejáratával szemben állva ennek bal oldalán látható. A két Tolojani-fivér, Demeter és Tamás közösen rendelkeztek Vácott egy bolttal és két raktárral.71 A fenti síremlék kapcsán vetődött fel, hogy innen ered a templom másik neve: Grecska, azaz görög templom. A kérdés bonyolultabb (erről Szentendre kapcsán már néhány összefüggést megfogalmaztunk), ezért itt is fontos megemlítenünk, hogy van olyan vélemény, mely szerint, amíg a váciaknak nem volt templomuk, addig Szentendréhez
Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczikorszakban In: Istros. Görög-Magyar Folyóirat 2008/2. 28. o. Sasvári – Diószegi 2005. 126. p. Sasvári László: Görögajkú ortodoxia Magyarországon a 16-20. században. In.: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok - Regnum Bp., 1994/3-4. 117-154. (Itt a váci ortodox közösség történetének rövid összefoglalását adjuk.) Nagy 1998. 106. p. (150. jegyzet) Sasvári 1994. A 122–125. p. Füves Ödön: Görögök a Duna-Tisza közén. 94 p. In: Antik Tanulmányok XIII. (1966.) ? p. Nagy 1996. 78. p. Füves 1961. 46. jegyzet, 123. p.
23
tartoztak lelkipásztori értelemben.72 A Helytartó Tanács csak 1791-ben adott engedélyt a templomépítésre. A késő barokk templom 1793-ra készült el: Szent Miklós tiszteletére 1795 szeptemberében Popovics Dénes budai püspök szentelte föl.73 A templom annak az egyemeletes háznak az udvarán épült fel, melyet Mandzsuka/Mandzuku Athanáz ajánlott fel a parókia céljára. Mandzuku Athanáz sírfeliratát 1942 előtt találták meg a váci temetőben: a nagybátyja lehetett Demetrius Mancsugu (?–1779) görög kereskedőnek, akinek Vácott is volt egy kis üzlete 1757-ben a váci városháza épületében (később Szentendrére költözött).74 A templom utcájának neve Görög utca. A templom oldalfalában található Bratovics Péter váci görög kereskedő görög és magyar nyelvű síremléke, melynek magyar nyelvű szövege a következő:
szerint Jókai Mór róla mintázhatta Brazovics Athanáz komáromi kereskedő alakját az Aranyember című regényében.) Visszatérve a sírfelirat keltére. Ha a magyar sírfelirat azonos korú a göröggel, akkor ez bizonyítéka annak, hogy elég korai volt Vácott a beolvadási folyamat. De e mellett szól az is, hogy 1801-ben itt jelent meg magyar nyelven „A jeruzsálemi görög anyaszentegyháznak szent miséje alatt való imádságok” című könyv.76 1802-ben ugyancsak itt adták ki Steriady Téodor tatai görög kereskedő (kalmár) apostolos liturgikus olvasmányokat tartalmazó könyvét. A kutatók és a történészek ez utóbbit gyakran említik, de az előbbit nem!77 A váci ortodoxok lélekszáma 1795-ben 79 fő volt, négy évtizeddel később már csak 59. Jakov Ignjatovics szerb író 1830 táján itteni piarista diákként azt írta, hogy „Vácott pedig, ebben a nagy városban csak egy szerb templom van a többi öt között; öthat szerb ház, két-három cincár, meg egy görög, de mindössze egy templom van.”78 A lelkészről is tett említést: „Akkoriban Jefrem Jakovlevics vot ott a lelkész, az én jóságos hitoktatóm …” Tehát a pap szerb nevű személy volt. A temetőben a sírköveken 1790-től szerb feliratok találhatóak!79 Ignjatovics ekként fogalmazta meg véleményét a görögökről: „Abban az időben a magyarországi görögök szerb nemzetiségűnek tartották magukat. A hitvallás volt akkor minden, sőt amellett a szerbek kiváltságát is élvezték.”80
„Az ember napjai olyanok, mint a széna. Mint a mezők virága úgy virít. E templom közepén fekszik az Úrban megnyugodott Isten szolgájának, Bratovics Péter kereskedőnek és Vác polgárának e szent templom alapítói egyikének teste. Aki megélvén 64 évet megnyugodott 1802. november 3-án.” Majd ez alatt egy frissebb eredetű felirat: „Ez az épület a váci görög keleti szerb egyházközség temploma volt 1793–1963-ig.”
Bár a fenti idézet tartalmaz részigazságokat (pl. a kiváltságok miatti gazdasági célzatú hajlékonyság), de nyilvánvaló és köztudott, hogy nem mindenhol volt ez így! Az író említ egy görög családot, erre vonatkozhat az alábbi adat: „Élt itt például abban az időben egy Argenti nevű görög kereskedő, volt egy kis boltja. Egyetlen fia, most neves
Nem tudni, hogy a görög és a magyar sírfelirat egy időben készült-e? A sírkövet ábrázoló képen a görög feliratot záró évszám olvasható 1802nek, de 1809-nek is.75 Az elhunyt igen adakozó volt: végrendeletében is nagyobb összegeket hagyott különböző közösségi célokra. (Egyes vélemények 72 73 74 75
76
77 78 79 80
Füves 1961. 121. p. Nagy 1996. 78. p. Sasvári 1994.A 129. p.; Füves 1961. 119. p. Magyarországi orthodox templomok, ikonosztázok. Szerk. Beke G. László, Gáspárdy András [Budapest, 1989.] 117. p. (42. kép) Glück Jenő: Nagyváradi források a magyarországi román görögkeleti parókiák történetéhez (1793–1847). 70. p. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 7./3–4. (1995.) 61–81. p. Berki Feriz: Ortodox liturgikus könyvek magyar fordításai. In: Az el nem ásott talentum Bp., 1985. 464–465. Ignjatovics, Jakov: Szerb rapszódia. Budapest, 1973. 7. p. Nagy 1996. 78. p. Ignjatovics i. m. 8. p.
24
kulturális hírekben „Görög templom” néven említik napjainkban is.83
homeopata orvos, katolikus vallásra tért. Édesapja kétségbeesésében hosszú, ősz szakállt növesztett s feleségével együtt örökös jajveszékelésben élt, így is halt meg.” A szóban forgó közismert orvos Argenti Döme (1809–93) volt.
Összefoglalva az mindenképpen kiviláglik, hogy a vallás az első diaszpóra görögsége körében alapvető összetartó erőt jelentett. Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszombat, Nagyszeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác és Zimony görög közösségei templomot vagy kápolnát építettek: a XVIII. században 35 görög egyházközség jött létre Magyarországon. A fenti városok görögségének sorsíve okán jól látható, hogy a beolvadás a XIX. század második felére felgyorsult: a görögök létszáma ekkorra már nagymértékben lecsökkent. A nyelvét és szokásait megtartó görög közösségi létforma a XX. század elejére szinte teljesen megszűnt, de ma is közöttünk élnek azok az emberek, akik magyarságuk mellett őrzik emlékezetükben értékteremtő magyarországi görög elődeik emlékét, akik (több hullámban) a XV–XIX. század folyamán a török területekké lett görög szülőföldjükről új hazára leltek a befogadó lelkületű Magyarországon.
A váci templom kevésbé volt felszerelve, mint más korabeli görög templomok. Egy kisebb méretű, 1770 táján a ráckevei műhelyben készült Szent Miklós-ikont tart számon a szakirodalom.81 A templom leírása: „Görög u. 6. Gör. kel. templom, hagymasisakos homlokzati toronnyal. Háromboltszakaszos hajó, falpilléres diadalív. Ikonosztáz. Klasszicista szószék és püspöki szék, klasszicista vörösmárvány szenteltvíztartó. Kőkeretes déli kapu. Épült 1793-ban.”82 Az ikonosztáz – értesüléseink szerint – egyszerű volt, csak az alapképeket tartalmazta, melyek ma Szentendrén találhatóak. Az egyházközség görög alapításúnak indult, de elszerbesedett, és hamar elnéptelenedett. Más jellegű kutatások során tanulmányoztuk a budai, a tabáni anyakönyvet, és abban az 1900-as évek elején egy ortodox hitre tért Vácott lakó testvérpár lett bejegyezve! A templom 1963 óta kiállító terem, de a
81 82 83
Nagy 1998. 106. p. Genthon 1961. 316. p. Syllogos 2007 január 13.
25
DR. LÁSZLÓ SASVÁRI – DR. GYÖRGY DIÓSZEGI
Τα κύρια χαρακτηριστικά τη̋ ιστορία̋ των ελληνικών κοινοτήτων τη̋ Ουγγαρία̋ του 17ου-19ου αιώνα στον καθρέφτη τη̋ Ορθοδοξία̋ του Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác Μετά την κατάκτηση τη̋ Κωνσταντινούπολη̋ από του̋ Τούρκου̋ το 1453 σημαντικό̋ αριθμό̋ Ελλήνων εμφανίστηκε στην Ουγγαρία, η άφιξη των οποίων στη χώρα έγινε σε διάφορε̋ φάσει̋. Οι Έλληνε̋ που βρήκαν ασφάλεια και βιοπορισμό στα ουγγρικά εδάφη ανακάλυπταν όλο και περισσότερο τι̋ επιχειρηματικέ̋ ευκαιρίε̋ μέσα στι̋ φεουδαρχικέ̋ συνθήκε̋ τη̋ εποχή̋. Άρχισαν με μικρά βήματα και με επίμονη δουλειά σε μερικέ̋ δεκαετίε̋ σημείωσαν αξιόλογε̋ επιτυχίε̋. Η όλο και μεγαλύτερη διείσδυση των Ελλήνων στο εμπόριο φαίνεται καθαρά από το γεγονό̋ ότι στην Τρανσυλβανία τον 17ο αιώνα μετέφεραν προϊόντα ακόμα και στην ηγεμονική αυλή. Ω̋ τα μέσα του 18ου αιώνα απέκτησαν σπουδαίο ρόλο και στο διεθνέ̋ διαμετακομιστικό εμπόριο. Γι’ αυτό άλλωστε στι̋ πόλει̋ και στι̋ κωμοπόλει̋ μα̋ σχεδόν παντού ήταν παρόντε̋ οι έλληνε̋ έμποροι. Παρακάτω, με την παρουσίαση του ελληνισμού του Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj και Vác επιθυμούμε να επιδείξουμε τον κόσμο των Ελλήνων, άξιων δημιουργών στην Ουγγαρία εκείνη̋ τη̋ εποχή̋.
ρυθμό του Ιωσήφ Β΄. Πάγκοι σε ρυθμό του Ιωσήφ Β΄. Γύρω του̋ παλιέ̋ ταφόπετρε̋. Οικοδομήθηκε το 1727. Μπροστά στέκεται ελεύθερα ένα̋ μπαρόκ πυλώνα̋ με φύλλα κατασκευασμένα στην ίδια εποχή». Εντοιχισμένε̋ στον τοίχο του ναού διασώθηκαν δύο ταφόπετρε̋ με αποσπασματικέ̋ ελληνικέ̋ επιγραφέ̋. Στη μία διαβάζεται το όνομα του Paleog Panakosta που απεβίωσε στι̋ 20 Φεβρουαρίου του 1784 σε ηλικία 37 ετών (Έλληνε̋ με το επίθετο Panakoszta ζούσαν και στο Eger). Στην άλλη βλέπουμε το όνομα του Petrosz Koszaniotisz όπου αναφέρεται ότι απεβίωσε στι̋ 7 Δεκεμβρίου, αλλά δεν διακρίνεται η χρονιά. Οι αρχέ̋ τη̋ πόλη̋ ζήτησαν από του̋ Έλληνε̋ να κοινοποιήσουν τι̋ ημερομηνίε̋ των γιορτών του̋ γιατί ήταν σημαντικό για τα ωράρια των μαγαζιών τη̋ πόλη̋. Στην απάντησή του̋ γραμμένη στα ουγγρικά ξεχώρισαν τι̋ μικρότερε̋ και μεγαλύτερε̋ γιορτέ̋ του̋. Οι παρακάτω «Έλληνε̋ μαγαζάτορε̋ του Győr» υπέγραψαν ή μονόγραψαν -δίνοντα̋ τη συγκατάθεσή του̋- το εισαγωγικό έγγραφο, που περιέγραφε λεπτομερώ̋ και την συμπεριφορά του̋ στι̋ γιορτέ̋.
Győr
«Εγώ ο Mihály Polizó συναινώ σε όλα αυτά Κι εγώ ο Gergöly Pita συναινώ Κι εγώ ο Dömötör Szekeres συναινώ Κι εγώ ο Dömötör Decskoly συναινώ György Vasváry συναινώ Mihály Varsányi συναινώ Antal Száraz συναινώ Argentinus Rozás συναινώ Péter Borsody συναινώ»
Η ορθόδοξη εκκλησιαστική κοινότητα του Győr υπήρχε ήδη πριν από τον 17ο αιώνα. Το πρωιμότερο στοιχείο που αφορά στου̋ Έλληνε̋ του Győr είναι η αναφορά σε έναν Simon Görög από το 1587 που πιθανόν να πήρε το επίθετό του λόγω τη̋ ελληνική̋ του καταγωγή̋. Ο υπάρχων και σήμερα ορθόδοξο̋ ναό̋ οικοδομήθηκε το 1727 από Έλληνε̋ και Σέρβου̋ από κοινού (με βάση τα προνόμια των Σέρβων), αλλά στη διακόσμηση που έγινε στι̋ αρχέ̋ του 19ου αιώνα οι Έλληνε̋ παίξανε τον πρωταγωνιστικό ρόλο. Απόδειξη είναι και το εικονοστάσιο με ελληνική επιγραφή. Περιγραφή του ναού: «Οδό̋ Bálint Mihály 54. Ελληνορθόδοξο̋ σερβικό̋ ναό̋ με κωδωνοστάσιο μπροστά στην τοξωτή πρόσοψη. Το ιερό που στηρίζεται από κίονε̋ κλείνει με τι̋ τρει̋ πλευρέ̋ του οκτάγωνου. Εικονοστάσιο σε κορνίζα σε
Ανάμεσα στα 1754–1771 στο νομό του Győr απογράφηκαν εφτά Έλληνε̋, τέσσερει̋ στην πόλη Győr και τρει̋ σε τρει̋ άλλου̋ οικισμού̋. Κατά την απογραφή του ιερέα στο Győr απογράφηκαν δεκαπέντε· στι̋ γύρω περιοχέ̋ δέκα σπίτια ήταν ορθόδοξα, δηλαδή δεν ήταν μεγάλο το εκκλησίασμα. Δεν διαπιστώνεται όμω̋ πόσοι από αυτού̋ ήταν Σέρβοι. Οι απογραφέ̋ του 1754-1771 αφορούσαν στου̋ Τούρκου̋ υπηκόου̋ μα πιθανότατα να
27
Miskolc
υπήρχαν Έλληνε̋ που είχαν ήδη γίνει πολίτε̋ του Győr. Το μεγαλύτερο μέρο̋ των ορθόδοξων του Győr τη̋ εποχή̋ κατοικούσε στην οδό τη̋ εκκλησία̋. Διασώθηκαν εδώ μέχρι τι̋ ημέρε̋ μα̋ μερικά παλιά σπίτια. Όσον αφορά στο επάγγελμα, οι Έλληνε̋ του Győr ήταν κυρίω̋ βυρσοδέψε̋ και έμποροι δημητριακών. Οι τελευταίοι ονομάζονταν και «burcsellás» («burcsella» στα ουγγρικά ήταν το όνομα του σκάφου̋ που μετέφερε δημητριακά). Έχουμε ήδη αναφερθεί στην επιρροή των Ελλήνων σχετικά με διακόσμηση ναού. Η άποψή μα̋ αυτή υποστηρίζεται και από το γεγονό̋ ότι το 1770 λειτουργούσε ελληνόφωνο σχολείο στην πόλη. Το 1801 όμω̋ το σχολικό βιβλίο των θρησκευτικών που ήταν γραμμένο για την ορθόδοξη νεολαία του Győr εκδόθηκε στα ουγγρικά, γεγονό̋ που σημειώνει περιστατικό ειρηνική̋ αφομοίωση̋. Από το ναό του Győr δύο εικόνε̋ τη̋ Θεοτόκου μεταφέρθηκαν στο Μουσείο Σερβική̋ Εκκλησιαστική̋ Τέχνη̋ του Szentendre. Η μία με παλαιοσλαβική επιγραφή μαρτυρά ότι στον 17ο αιώνα η εικόνα ανήκε στον βοεβόδα Péter Monaszterly, ο οποίο̋ δρούσε σαν αρχηγό̋ των Σέρβων ναυτικών του Komárom. Η άλλη με εμφανή ιταλική επίδραση χρονολογείται επίση̋ από το 17ο αιώνα. Η εικόνα «Θεοτόκο̋ Ρόδον το αμάραντον» ή διαφορετικά η «Θεοτόκο̋ με άνθη» διακοσμείται με μοτίβα από τριαντάφυλλα, άλλα λουλούδια και αναπαράσταση αγίων. Η ορθόδοξη εκκλησιαστική κοινότητα του Győr κατατασσόταν μέχρι του̋ πρόσφατου̋ καιρού̋ στην Επισκοπή τη̋ Βούδα̋. Συμμερίστηκε το πεπρωμένο των άλλων σερβοελληνικών κοινοτήτων, δηλαδή την ερήμωση: το 1874 η ορθόδοξη κοινότητα αριθμούσε μόνο 15 μέλη. Στην δεκαετία του ’60 μία φορά το χρόνο τελούσαν θεία λειτουργία στον Ιερό Ναό αφιερωμένο στον Άγιο Νικόλαο στην οποία λάμβαναν μέρο̋ όχι τόσο οι ορθόδοξοι πιστοί όσο μερικοί κάτοικοι τη̋ γειτονιά̋. Όταν ξεκίνησαν τα έργα αναστήλωση̋ του μπαρόκ ναού, μεταφέρθηκαν και οι εικόνε̋ του εικονοστασίου. Στι̋ αρχέ̋ του 1990 στο Győr ιδρύθηκε η ελληνοκαθολική εκκλησιαστική κοινότητα. Πριν από μερικά χρόνια του̋ παραδόθηκε το δικαίωμα χρήση̋ του λεγόμενου ναού σερβική̋ ιδιοκτησία̋ με ελληνική διακόσμηση. Στο τότε πρεσβυτέριο -στην αυλή του οποίου στέκεται ο ναό̋- άρχισε να λειτουργεί η κοινοτική αίθουσα τη̋ ελληνοκαθολική̋ εκκλησιαστική̋ κοινότητα̋.
Από τι̋ πόλει̋ τη̋ βόρεια̋ Ουγγαρία̋ στο Miskolc επίση̋ δημιουργήθηκε αξιοσημείωτη κοινότητα Ελλήνων εμπόρων κατά τη διάρκεια του 18ου αιώνα. Τα μέλη τη̋ διαδραμάτισαν σημαντικό ρόλο στην αστικοποίηση τη̋ πόλη̋. Απόδειξη των εκτεταμένων του̋ επιχειρηματικών σχέσεων είναι ότι πέρα από τι̋ ουγγρικέ̋ πόλει̋ έφτασαν και στο εξωτερικό, κυρίω̋ στην Πολωνία. Έχουμε την τύχη να έχουν διασωθεί πολυάριθμα ιστορικά ντοκουμέντα σχετικά με αυτού̋ και από αυτά μπορούμε να κάνουμε λεπτομερειακή αναπαράσταση τη̋ ζωή̋ και τη̋ δραστηριότητά̋ του̋. Εκτό̋ αυτού μπορούμε να δούμε και τη ζωή Ελλήνων άλλων πόλεων αφενό̋ χρησιμοποιώντα̋ την μέθοδο τη̋ αναλογία̋ που είναι εφικτή λόγω των παρόμοιων περιστάσεων, αφετέρου με τη βοήθεια των συγκεκριμένων επιχειρηματικών και οικογενειακών στοιχείων. Αυτό έχει ιδιαίτερη σημασία, επειδή υπάρχουν πόλει̋ στι̋ οποίε̋ τα έγγραφα σχετικά με του̋ Έλληνε̋ εμπόρου̋ με το πέρασμα του χρόνου έγιναν αποσπασματικά (π.χ. στην περίπτωση του Gyöngyös). Η ιστορία των Ελλήνων του Miskolc μα̋ δίνει την ευκαιρία να δημιουργήσουμε το μοντέλο των κοινοτήτων των Ελλήνων εμπόρων τη̋ Ουγγαρία̋. Πότε εμφανίστηκαν οι Έλληνε̋ στο Miskolc; Κατά τον István Dobrossy το πρώτο στοιχείο χρονολογείται από το 1668 από το πρωτόκολλο τη̋ πόλη̋ Miskolc: «Τον ίδιο χρόνο ένα̋ άνθρωπο̋ με το όνομα János Tokaji Németi, έμπορο̋ του Tokaj ... το έντιμο Συμβούλιο του παραχώρησε το δικαίωμα να στήσει σκηνή στο πανηγύρι». Από το απόσπασμα αυτό όμω̋ δεν μπορεί να διαπιστωθεί εάν πρόκειται για Έλληνα έμπορο. Πολύ πιο έγκυρο̋ είναι ο κατάλογο̋ φορολογούμενων από το 1692 στον οποίο εμφανίζεται ένα̋ έμπορο̋ με το όνομα Dániel Görög. Ένα σημαντικό και πρώιμο στοιχείο είναι μια σφραγίδα τη̋ ελληνική̋ κομπανία̋ του Miskolc στην οποία διαβάζεται η χρονολογία 1687. Στα έγγραφα που αναφέρονται στι̋ δοσοληψίε̋ του Sándor Karácsony, μέλο̋ τη̋ πιο αξιόλογη̋ ελληνική̋ οικογένεια̋ εμπόρων του 18ου αιώνα, εμφανίζεται το όνομα του Márton Rácz, Έλληνα εμπόρου του Miskolc. Ο Rácz σε ένα έγγραφο αναφέρεται σαν «Έλληνα̋ με ζωντανά», δηλαδή πιθανόν να κατείχε κάποια περιουσία, σπίτι ή μαγαζί που παρέχει εγγύηση. Στην προαναφερόμενη νόμιμη πράξη του 1705 συνέταιροί
28
XVIII. századi szószék a tokaji görög templomban (szépen megmunkált fafaragás díszíti: alsó részén kétfejű bizánci sast ábrázol)
Szent István fődiakónust ábrázoló ikon Tokaj görög templomából (alul görög nyelvű fölirattal, az adományozó nevével): a tokaji görög ifjabb Szerviczky György (1811–1875) készíttette el 1838-ban részére (innen került Nyíregyházára: az itteni ortodox kápolnában látható a felújított ikonosztázon)
του ήταν ακόμα δύο Έλληνε̋ έμποροι, ο ένα̋ από το Nagykőrös και ο άλλο̋ από το Debrecen. Τίθεται το ερώτημα: δε βρέθηκαν άλλοι έλληνε̋ εγγυητέ̋ στο Miskolc; Ανάμεσα στα έγγραφα σχετικά με τον Sándor Karácsony βρίσκεται ένα πρωτόκολλο του Debrecen του 1711 στο οποίο αναφέρονται αρκετοί Έλληνε̋ έμποροι από το Tokaj, Eger, Gyöngyös, Kecskemét και Nagykőrös μα κανένα̋ από το Miskolc! Υποτίθεται δηλαδή ότι ο αριθμό̋ τη̋ ελληνική̋ εκκλησιαστική̋ κοινότητα̋ του Miskolc πολλαπλασιάστηκε κυρίω̋ στη μετέπειτα του απελευθερωτικού αγώνα του Rákóczi περίοδο. Αξιόλογη από αυτή την άποψη πηγή θεωρείται ο πρώτο̋ τόμο̋ των ληξιαρχικών βιβλίων τη̋ ελληνορθόδοξη̋ κοινότητα̋ του Miskolc. Η πηγή αυτή περιέχει γάμου̋ (αυτοί που δεν έγιναν στο Miskolc μεταξύ 1728 και 1783 και αυτοί που
έγιναν στο Miskolc στην περίοδο 1763–1863), βαφτίσια (1760–1862) και θανάτου̋ (1726–1863). Τα ληξιαρχικά βιβλία γράφονταν έω̋ το 1838 στα ελληνικά, μετά όμω̋, λόγω ενό̋ κοινοβουλευτικού διατάγματο̋ στα ουγγρικά. Ο αριθμό̋ των γάμων που δεν έγιναν στο Miskolc: 38 Από αυτού̋ παντρεύτηκαν στην Τουρκία 11 ζευγάρια Βούδα 5 ζευγάρια Eger 10 ζευγάρια Szentendre 2 ζευγάρια Πέστη 6 ζευγάρια Σε άλλου̋ τόπου̋ 4 ζευγάρια ορκίστηκαν αιώνια πίστη.
29
Από το 1763 έω̋ το 1783 ο ετήσιο̋ μέσο̋ όρο̋ των γάμων που έγιναν στο Miskolc ήταν 1. Μετά ο αριθμό̋ άρχισε να αυξάνεται για να φτάσει στο ζενίθ το 1796. Στη συνέχεια για μία δεκαετία 5-8 γάμοι γίνονταν ετησίω̋ και από το 1810 άρχισαν να μειώνονται. Σύζυγοι ελληνική̋ καταγωγή̋ προέρχονταν και από άλλε̋ πόλει̋: Πέστη Szentendre Eger Balassagyarmat Βούδα Gyöngyös Ungvár (Uzhgorod) Vác Tokaj άλλα μέρη Nagyvárad (Οραντέα) Πολωνία
άτομα. Μετά το 1831 σημειώνεται μείωση μεγάλου μεγέθου̋: αυτό πιθανόν να σχετίζεται με το γεγονό̋ ότι μετά την απόκτηση τη̋ ελευθερία̋ του ελληνικού έθνου̋ πολλοί Έλληνε̋ τη̋ Ουγγαρία̋ επέστρεψαν στην πατρίδα του̋. Η υπόθεση αυτή όμω̋ δεν έχει ακόμα αποδειχτεί με ντοκουμέντα. Στα ληξιαρχικά βιβλία υπάρχουν επίση̋ σημειώσει̋, για παράδειγμα σχετικά με το Tokaj και το Ungvár. Εάν στι̋ πόλει̋ αυτέ̋ ο ορθόδοξο̋ παπά̋ του Miskolc αντικαθιστούσε τον τοπικό ιερέα, τότε μπόρεσε να συμβεί και το αντίθετο. Βάσει των στοιχείων τα πρώτα ορθόδοξα βαφτίσια στο Miskolc έγιναν το 1760 και ο πρώτο̋ γάμο̋ πραγματοποιήθηκε τρία χρόνια αργότερα. Εκείνη την εποχή για τα βαφτίσια, του̋ γάμου̋ και τι̋ ταφέ̋ έπρεπε να ζητηθεί άδεια από τον καθολικό εφημέριο. Στι̋ τελευταίε̋ δύο περιπτώσει̋ η ενοριακή πράξη ήταν πιο διαλλακτική, στην πρώτη όμω̋ όχι, επειδή τα βαφτίσια αύξαναν τον αριθμό των ορθόδοξων πιστών. Βάσει των εγγράφων έχει διαπιστωθεί ότι όπω̋ μπόρεσαν να εκτελεστούν γάμοι σε άλλε̋ πόλει̋ εκτό̋ του Miskolc, πριν το 1760, μπόρεσε να γίνει το ίδιο στην περίπτωση τη̋ βάφτιση̋ των παιδιών των Ελλήνων του Miskolc. Το 1746 ο συνολικό̋ αριθμό̋ των Ελλήνων του Miskolc ήταν 70. Το 1769 51 ενήλικοι και 6 παιδιά και το 1777 296 άτομα κατοικούσαν εκεί, από τα οποία 34 ήταν ιδιοκτήτε̋ σπιτιών. Κατά την απογραφή του 1785 οι Έλληνε̋ είχαν στα χέρια του̋ 33 σπίτια. Στη διάρκεια του 19ου αιώνα παρατηρήθηκε σημαντική μείωση λόγω τη̋ φυσική̋ αφομοίωση̋. Το 1896 μόνο 45 άτομα ορθόδοξη̋ πίστη̋ ζούσαν στο Miskolc. Στην αρχή η ελληνική κοινότητα του Miskolc είχε μοναχού̋ (πιθανόν να ήταν πλανόδιοι μοναχοί που φιλοξενήθηκαν για κάποιο διάστημα). «Οι πλανόδιοι μοναχοί πιθανόν να μάζευαν δωρεέ̋ για τα μοναστήρια του̋ και ταυτόχρονα ήταν σημαντικοί κρίκοι τη̋ διάδοση̋ χειρογράφων και εντύπων γραμμένων στην ελληνική γλώσσα...» Από το 1756 διέθεσαν μόνιμου̋ ιερεί̋ μερικέ̋ φορέ̋ και δύο ταυτόχρονα, όπω̋ για παράδειγμα το 1777. Χρησιμοποιούσαν δύο ονομασίε̋ «parókus» και «káplán» (το τελευταίο όχι με τη σημασία του βοηθού εφημερίου μα σαν «εφημέριο̋ του παρεκκλησιού». Παρεκκλήσι στα λατινικά είναι capella, η λέξη «káplán» δηλαδή έχει τη σημασία του «αυτό̋ που υπηρετεί στο παρεκκλήσι») Το δεύτερο μισό του 19ου αιώνα ο Έλληνα̋ ιερέα̋ του Miskolc ήταν ο Emílián Margó, αδελφό̋
18 άτομα 2 άτομα 16 άτομα 1 άτομο 9 άτομα 1 άτομο 6 άτομα 1 άτομο 5 άτομα 27 άτομα 5 άτομα 7 άτομα
Είναι αξιοσημείωτα τα στοιχεία του Eger, τη̋ Πέστη̋ και τη̋ Βούδα̋. Συμπεραίνεται ότι οι οικογενειακέ̋ και συνεπώ̋ οι οικονομικέ̋ σχέσει̋ ανήκαν κυρίω̋ σε αυτέ̋ τι̋ πόλει̋. Στην περίπτωση ορθόδοξων ζευγαριών, ανάμεσα στου̋ συζύγου̋ Ελλήνων υπάρχουν Σέρβοι, Ρουμάνοι, Βούλγαροι και Ρώσοι κι αυτό το γνωρίζουμε καλά, γιατί τα ληξιαρχικά βιβλία σημειώνεται επίση̋ η εθνικότητα. Στι̋ περισσότερε̋ περιπτώσει̋ σημείωναν και τον τόπο καταγωγή̋, όχι όμω̋ το πότε είχε έρθει το άτομο στην Ουγγαρία. Ο αριθμό̋ των γεννήσεων άρχισε να αυξάνεται από το 1772, στην περίοδο 1790–1828 αυξομειωνόταν και μετά μειώθηκε σημαντικά. Παρατηρείται ότι τον ένα χρόνο γεννιόνταν κυρίω̋ αγόρια, ενώ τον άλλο κορίτσια. Οι θάνατοι καταγράφονται από το 1726· από το 1784 και μετά ο αριθμό̋ υπερβαίνει γενικά του̋ 10. Το 1831 έφτασε στα 31 άτομα λόγω τη̋ επιδημία̋ χολέρα̋ που θέριζε στην Άνω Ουγγαρία. Μετά από αυτό ο αριθμό̋ μειώθηκε σημαντικά. Το 30-50% των θυμάτων ήταν παιδιά· δίπλα στο όνομά του̋ γράφεται «βρέφο̋ την εποχή εκείνη αυτό μπορούσε να σημαίνει και ηλικία 7–8 ετών. Μεταξύ των πεθαμένων υπήρχαν και άτομα άλλη̋ εθνικότητα̋, το 1849 π.χ. 7 Ρώσοι στρατιώτε̋. Πώ̋ είναι το ισοζύγιο τη̋ φυσική̋ αναπαραγωγή̋; Μέχρι το 1800 κυρίω̋ θετικό, αλλά οι γεννήσει̋ ξεπερνάνε του̋ θανάτου̋ μόνο με 4–5
30
του ναού σχεδιασμένου από τον Johann Michart κατατέθηκε το 1785. Αγιάστηκε από τον Έλληνα επίσκοπο τη̋ Βούδα̋ Dionüsziosz Popovics προ̋ τιμήν τη̋ Αγία̋ Τριάδα̋. Αυτό̋ που φιλοτέχνησε το εικονοστάσιο, την επίπλωση και τον Άγιο Τάφο ήταν ο Miklós Jankovics, γεγονό̋ που πιστοποιείται από την λατινο-ελληνική επιγραφή πάνω από τη βασιλική θύρα που αναφέρει το όνομά του και στι̋ άκρε̋ του κειμένου σε σχήμα κορδέλα̋ τι̋ χρονολογίε̋ 1791 και 1793. Το ελληνικό κείμενο παρουσιάζει τα λόγια του σταυροκοπήματο̋. Οι ζωγραφιέ̋ του εικονοστασίου και οι πίνακε̋ είναι έργα του ζωγράφου Anton Kulchmeister.
Ikonosztáz (szép faragású, több megfestetlen ikonnal) Tokaj görög templomából (fénykép az 1940-es évekből)
του φημισμένου γιατρού-καθηγητή Tivadar Margó. Ο τελευταίο̋ ιερέα̋ ελληνική̋ καταγωγή̋ του 20ού αιώνα ήταν ο Konstantin Popovics που για σχεδόν 40 χρόνια έω̋ τον θάνατό του στι̋ αρχέ̋ του ’70 ήταν επικεφαλή̋ τη̋ ελληνική̋ ενορία̋ του Miskolc και απέκτησε αιώνια τιμή στη φύλαξη των θησαυρών τη̋ ελληνόφωνη̋ κοινότητα̋. Διαδραμάτισε σπουδαίο ρόλο στην ανανέωση τη̋ ορθοδοξία̋ του Miskolc μετά την κρίση στι̋ αρχέ̋ του 20ού αιώνα. Κατά τη διάρκεια τη̋ υπηρεσία̋ του, στι̋ αρχέ̋ του 1950 εντάχτηκε η κοινότητα στην ουγγρική ορθόδοξη εκκλησία. Στι̋ αρχέ̋ του 19ου αιώνα οι έλληνε̋ του Miskolc αυτοονομάζονταν «Μακεδονοβλάχοι τη̋ παλαιά̋ πίστεω̋». Κατά τη διάρκεια του 18ου αιώνα η ελληνική κοινότητα ξεπέρασε τα πλαίσια του παρεκκλησιού αφιερωμένου στον Άγιο Ναούμ. Ήδη το 1777 ζήτησαν από τον μητροπολίτη του Karlovac να του̋ παραχωρήσει άδεια για οικοδόμηση ναού (η υπό Ελλήνων ιδρυθείσα κοινότητα του Miskolc ανήκε άμεσα στο Karlovac). Ο θεμέλιο̋ λίθο̋
Görög egyházi anyakönyvi bejegyzés 1658 januárjából: Tokajban Páter György tokaji görög pap egy Emanuel nevű görög gyermeket keresztelt meg (görög szülei nemes Papademos Charis (másként Szerviczky István) és Helena voltak). (1873. február 1-én Tokajban készült régi, XVII. századi görög anyakönyv alapján állította ki az akkori miskolci görögkeleti ortodox lelkész, Margó Emílián)
31
Στο Miskolc οι θησαυροί του ναού και τη̋ ελληνική̋ κοινότητα̋ παρουσιάζονταν σε πολλέ̋ εκθέσει̋. Στο κτήριο τη̋ ενορία̋ -κάποτε ελληνικού σχολείου- άνοιξε Ουγγρικό Ορθόδοξο Μουσείο. Στέκεται σχεδόν άθικτη η «Ελληνική αυλή» και διατηρήθηκαν επίση̋ μερικά σπίτια ελλήνων εμπόρων στην οδό Széchenyi. Βόρεια από την «Ελληνική αυλή» βρίσκεται το κτήριο του τότε νοσοκομείου.
επίση̋ για τι̋ σχέσει̋ των Ελλήνων του Szentendre με εκείνου̋ τη̋ Πέστη̋, του Újvidék (Novi Sad), Kecskemét, Vác, Balassagyarmat, Gyöngyös και Tokaj. Μονάχα μία ελληνική απογραφή διασώθηκε στο Szentendre, ένα έγγραφο του 1774-75 που περιέχει 22 ονόματα. Από τι̋ απογραφέ̋ που έγιναν μεταξύ 1754 και 1771 στην Υπερδουνάβια προκύπτει ότι στο Szentendre ζούσαν οχτώ Έλληνε̋, ενώ στο Csobánka και στο Pomáz υπήρχε ένα̋ Έλληνα̋ σε κάθε πόλη. Σχετικά με το Ναό Blagovesztenszka από την πένα του Ödön Füves μπορούμε να διαβάσουμε τα παρακάτω: «Οι Έλληνε̋ του Szentendre δεν είχαν δικό του̋ ναό παρά το γεγονό̋ ότι ο ένα̋ από του̋ εφτά ορθόδοξου̋ ναού̋, ο Ναό̋ Blagovesztenszka χτισμένο̋ το 1752 λεγόταν Ελληνικό̋ Ναό̋ ήδη από τον 18ο αιώνα. Για την ίδρυση του ελληνικού ναού δεν διαθέτουμε καμία γραπτή απόδειξη. Ούτε το εσωτερικό του ίδιου του ναού δεν δείχνει την ελληνική προέλευση». Ο Füves εκθέτει στη συνέχεια ότι η ονομασία «Ελληνικό̋ Ναό̋» προέρχεται από το γεγονό̋ ότι οι Έλληνε̋ έμποροι κατοικούσαν στο κέντρο τη̋ πόλη̋ όπου βρίσκεται και η εκκλησία στη διαμόρφωση του οποίου προφανώ̋ να είχαν συμβάλει με δωρεέ̋ μεγάλων ποσών. Αναφέρει επίση̋ ότι όσο οι Έλληνε̋ κάτοικοι του Vác δεν είχαν δική του̋ εκκλησία από ενοριακή άποψη ανήκαν εδώ. Για τον λόγο αυτό μπόρεσε να θαφτεί στο ναό ο Demeter Tolojani, Έλληνα̋ έμπορο̋ του Vác που πέθανε στο Szentendre. Επἰση̋ υπάρχουν άλλα δύο επιτύμβια μνημεία με ελληνική επιγραφή στην αυλή του Ναού Preobrazsenszka του Szentendre. Στην εποχή τη̋ σύνθεση̋ τη̋ μελέτη̋ του Ödön Füves δεν είχε βγει ακόμα στο φω̋ το στοιχείο ενό̋ πρωτοκόλλου του 1697 βάσει του οποίου κατά τη γνώμη μα̋ μπορούμε να ισχυριστούμε με βεβαιότητα ότι ο Ναό̋ Blagovesztenszka «κληρονόμησε» το όνομα του πρόγονού του. Είμαστε τη̋ άποψη̋ ότι στην περίοδο τη̋ εγκατάσταση̋ των Ελλήνων ο αριθμό̋ του̋ ήταν αρκετά μεγάλο̋ για να αποτελέσουν ξεχωριστή κοινότητα. Ο αριθμό̋ του̋ πιθανόν να μειώθηκε μόνο αργότερα με αποτέλεσμα να μην του̋ χρειάζεται πια δικό̋ του̋ ναό̋. Το πεπρωμένο των Ελλήνων του Szentendre πιθανόν να ήταν η μετακόμιση ή η αφομοίωση στη σερβική κοινότητα, γεγονό̋ που πιστοποιείται από τη μοίρα των οικογενειών Tyró και Dumcsa. Ο δρόμο̋ δίπλα στην εκκλησία πιθανόν να ήταν κάποτε «ο δρόμο̋ που οδηγεί στο Δούναβη». Σήμερα ονομάζεται «οδό̋ Görög» («οδό̋
Szentendre Ο Ναό̋ Blagovesztenszka με την σλαβική του ονομασία που βρίσκεται στην πλατεία Fő του Szentendre είναι κοινώ̋ γνωστό̋ και με το όνομα «Grecska» (η λέξη με υποκοριστικό υποδηλώνει «μικρό Έλληνα». Η σλαβική ονομασία είναι ο Ευαγγελισμό̋ τη̋ Θεοτόκου, γιορτή τη̋ 25η̋ Μαρτίου). Μερικοί λένε ότι η ονομασία «Grecska» προέρχεται από την επιτύμβια πλάκα με ελληνική επιγραφή που βρίσκεται στην πλαϊνή θύρα. Συνεχίζοντα̋ όμω̋ την έρευνα ανακαλύψαμε ένα ενδιαφέρον στοιχείο. Σε ένα πρωτόκολλο του 1697 μπορούμε να δούμε ένα ολόκληρο διάγραμμα κάλυψη̋ του Szentendre στο οποίο βρίσκουμε «το Ναό των Ελλήνων» και μερικέ̋ γραμμέ̋ πιο κάτω «το Ναό των Σέρβων». Αναλύοντα̋ το κείμενο του πρωτοκόλλου συμπεραίνουμε ότι ο ναό̋ των Σέρβων πιθανόν να βρισκόταν στη θέση του τωρινού αναμνηστικού σταυρού του Τσάρου Λαζάρου και εκείνο̋ των Ελλήνων στον «δρόμο που οδηγεί στο Δούναβη», στη θέση δηλαδή του ναού που υπάρχει και σήμερα. Είχαν λοιπόν δικό του̋ ναό και οι Έλληνε̋ και οι Σέρβοι, αφού το 1690 μαζί με το πλήθο̋ των Σέρβων προσφύγων είχαν φτάσει στη χώρα Έλληνε̋ και Μακεδονοβλάχοι επίση̋. Στο Szentendre δεν είναι εύκολο να ξεχωρίσουμε Έλληνε̋ και Σέρβου̋, φαίνεται όμω̋ καθαρά ότι ο αριθμό̋ των Σέρβων από την αρχή ήταν πολύ μεγαλύτερο̋ από των Ελλήνων και με το χρόνο η διαφορά όλο και αυξανόταν. Στην απογραφή του 1737 του νομού τη̋ Πέστη̋, στο Szentendre δεν απογράφηκαν Έλληνε̋ παρόλο που την ίδια εποχή είχε παραχωρηθεί δικαίωμα εμπορίου στην πόλη αυτή σε Έλληνε̋ εμπόρου̋ άλλων πόλεων, όπω̋ για παράδειγμα το 1739 στον János Kefala του Tokaj. Με βάση τα ονόματα που περιλαμβάνονται στα στοιχεία των πρωτοκόλλων και των ληξιαρχικών βιβλίων μπορούμε να υποθέσουμε την ύπαρξη Ελλήνων και στην πόλη αυτή. Υπάρχει στοιχείο
32
Vörösmárvány oltárasztal alapja Tokaj görög templomából: idősebb Szerviczky György (1770–1833) 1804-ben készíttette el; alapján görög felirat őrzi az adományozó emlékét. (1996 augusztusa óta Nyíregyháza magyar ortodox templomának dísze)
να βρέθηκαν στα Ριζοβούνια εκείνη την εποχή. Υπήρχαν δύο σημαντικοί εμπορικοί δρόμοι προ̋ την Πολωνία: ο ένα̋ μετά την Οραντέα και το Tokaj περνούσε από Tarcal, Mád, Tállya, Szántó, Vizsoly (κοιλάδα του ποταμού Hernád), Hidasnémeti, Κόσιτσε ενώ ο άλλο̋ περνούσε από του̋ οικισμού̋ Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely. Το τρίτο ρεύμα εγκατάσταση̋ σχετίζεται βασικά με το πεπρωμένο τη̋ ελληνική̋ εμπορική̋ κομπανία̋ του Debrecen. Στι̋ 19 Μαΐου του 1690 (LR. XX. 372.) παραχωρήθηκε βασιλικό προνόμιο στου̋ Έλληνε̋ εμπόρου̋ του Debrecen το οποίο εκδόθηκε, επειδή το είχε ζητήσει ο έλληνα̋ ανώτατο̋ λειτουργό̋ (főbíró) του Debrecen Márton Horváth και ο έλληνα̋ έμπορο̋ Sándor Hunyadi. Κρίνουμε ότι ο τελευταίο̋ ταυτίζεται με τον Sándor Karácsony/Karátsonyi ο οποίο̋ ήταν ο κυριότερο̋ έλληνα̋ εμπορικό̋ μεταφορέα̋ του Ferenc Rákóczi Β΄ στην περίοδο του απελευθερωτικού αγώνα (ένα μέρο̋ τη̋ οικογένειά̋ του ζούσε στο Tokaj τουλάχιστον τρει̋ δεκαετίε̋). Μέσα στι̋ συνθήκε̋ τη̋ φεουδαρχική̋ κοινωνία̋ αποτέλεσμα μεγάλη̋ σημασία̋ θεωρούνταν το προνόμιο των Ελλήνων του Debrecen: ο βασιλιά̋ παραχώρησε θυρεό στην κομπανία (στον πράσινο κάμπο του γαλάζιου θυρεού βόσκει ένα αρνί στριμμένο προ̋ δεξιά και
Ελλήνων»). Στο Σερβικό Μουσείο Εκκλησιαστική̋ Τέχνη̋ εκτίθενται εικόνε̋ με ελληνική επιγραφή που μεταφέρθηκαν εκεί από άλλου̋ ναού̋ του Szentendre. Tokaj Η εγκατάσταση των Ελλήνων στην Άνω Ουγγαρία και αργότερα στα Ριζοβούνια, κυρίω̋ στο Tokaj έγινε σε τρει̋ φάσει̋. Από τα μέσα του 17ου αιώνα στο Kassa (Κόσιτσε) οι Έλληνε̋ είχαν γίνει σκληροί εμπορικοί αντίπαλοι απόδειξη του οποίου είναι οι πολυάριθμε̋ σημειώσει̋ στα πρωτόκολλα και στα βιβλία απαγορεύσεων τη̋ πόλη̋. Από το 1660 είναι γνωστή η δραστηριότητα των παρακάτω Ελλήνων εμπόρων Demeter Görög, István Görög, Péter Görög, János Karácsonyi και Tamás Karácsonyi. Οι προαναφερόμενοι Έλληνε̋ έμποροι που αρχικά επιθύμησαν να εγκατασταθούν στο Κόσιτσε στο τελευταίο τρίτο του 17ου αιώνα ζούσαν κυρίω̋ στο Tokaj. Από τα μέλη τη̋ οικογένεια̋ Görög, ο γιό̋ του István Görög, ο Demeter Görög ήταν ήδη φορολογούμενο̋ στο Tokaj στα χρόνια 1673–92. Τον Αύγουστο του 1660 οι Τούρκοι κατέλαβαν την Οραντέα. Οι Έλληνε̋ έμποροι τη̋ πόλη̋ αναγκάστηκαν να διαμορφώσουν καινούριε̋ εμπορικέ̋ περιοχέ̋ και κέντρα. Μερικοί ίσω̋
33
πάνω του ένα̋ αετό̋ με ανοιχτά φτερά και με το κεφάλι προ̋ δεξιά κρατάει στο ράμφο̋ του πράσινο φυτό). Το 1693 το Debrecen απέκτησε το καθεστώ̋ τη̋ ελεύθερη̋ βασιλική̋ πόλη̋ και η ελληνική εμπορική κομπανία έπρεπε να φύγει από την πόλη. Καινούρια κέντρα αυτών των ελλήνων εμπόρων έγιναν το Szatmár και το Németi. Το 1705 (μετά την κατάκτηση του πύργου του Szatmár) ο ηγεμόνα̋ Ferenc Rákóczi Β΄ αποφάσισε να εποικίσουν οι Έλληνε̋ του Németi το Tokaj, αφού εκεί βρίσκονταν τα κτήματα τη̋ οικογένεια̋ Rákóczi. Ο ηγεμόνα̋ Ferenc Rákóczi Β΄ επιθύμησε να δημιουργήσει το κυριότερο εμπορικό κέντρο οίνου στο Tokaj. Περίμενε από τη δραστηριότητα των ελλήνων εμπόρων να φέρει την ίδια εμπορική άνοδο που είχαν γνωρίσει οι πρόγονοί του στην Τρανσυλβανία. Το 1708 και οι Έλληνε̋ που κατοικούσαν μέχρι τότε στο Debrecen βρήκαν καινούριο σπίτι στο Tokaj. Όλε̋ αυτέ̋ οι αποφάσει̋ για την εγκατάσταση των Ελλήνων ήταν μέρο̋ μία̋ προμελετημένη̋ οικονομική̋ στρατηγική̋. Ο Rákóczi δεν παραμέλησε τα αμπέλια τη̋ οικογένειά̋ του στα Ριζοβούνια ούτε κατά τη διάρκεια του απελευθερωτικού αγώνα που ξεκίνησε το 1703, αφού ειδικά στην πρώτη φάση από τα εισοδήματα των κτημάτων και αμπελιών του κάλυπτε τα έξοδα του αγώνα. Δεν είναι υπερβολή να πούμε ότι οικονομική βάση του απελευθερωτικού αγώνα αποτελούσε το κρασί Τοκάι αφού ο Rákóczi μετά την ανακατάληψη των Ριζοβουνίων μπόρεσε ήσυχα να μεταφέρει από κει κρασί στι̋ πολωνικέ̋ και ρωσικέ̋ αγορέ̋. Το aszú (σταφιδόκρασο, σπεσιαλιτέ του τόπου) ήταν εξαιρετικά κατάλληλο για υπεραστική μεταφορά, ενώ η ποιότητα άλλων κρασιών θα είχε εξασθενίσει κατά τη διάρκεια τη̋ μεταφορά̋. Μετά την κατάκτηση του Tokaj διόρισε ηγεμονικό εντεταλμένο για την επιτήρηση τη̋ αμπελουργία̋ και του εμπορίου κρασιών. Χρησιμοποιούσε το κρασί Τοκάι για τη δημιουργία και τη διατήρηση σχέσεων σε ευρωπαϊκό επίπεδο. Οι πρεσβευτέ̋ του απεσταλμένοι στι̋ βασιλικέ̋, αυτοκρατορικέ̋ και τσαρικέ̋ αυλέ̋ μετέφεραν πάντα μαζί του̋ μερικά βαρέλια από το κρασί. Ο Rákóczi αναγνώρισε την αξία του κρασιού Τοκάι στην διπλωματία: το κρασί που σερβιρίστηκε στα τραπέζια του Μέγα Πέτρου και του Βασιλιά Ήλιου σαν «κρασί τη̋ διπλωματία̋» διαδραμάτισε σπουδαίο ρόλο στο χτίσιμο εμπιστοσύνη̋. Ο τσάρο̋ όλων των Ρώσων αγάπησε ιδιαίτερα το ουγγρικό aszú.
Την ίδια εποχή οι Έλληνε̋ ήταν παρόντε̋ και σε άλλα μέρη του Ριζοβουνίου. Το 1672 στο Sárospatak 7 Έλληνε̋ έμποροι πλήρωναν 72 φιορίνια στο επιμελητήριο ενώ το 1693 9 Έλληνε̋ και 10 Ούγγροι έμποροι πλήρωναν το λεγόμενο «atikabér» («ενοίκιο φαρμακείου») που εκείνη την εποχή είχε τη σημασία του ενοικίου μαγαζιού. Σχετικά με την Ορθοδοξία του Tokaj θεωρούμε σημαντικό να αναφέρουμε το παρακάτω κείμενο από το 1694 που ανακαλύφθηκε από εμά̋ και στο οποίο γίνεται συχνή αναφορά και έχει αναλυθεί πολύ: «Ιερέα̋ των Ελλήνων και Σέρβων που έχουν πρόσφατα φτάσει στην πόλη μα̋, ο αρχιμανδρίτη̋ Ησαΐα̋ ...» Ο αρχιμανδρίτη̋ Ησαΐα̋ στην ουγγρική ελληνοκαθολική παράδοση αναφέρεται σαν μοναχό̋ Ησαΐα̋, μεταφραστή̋ και συνθέτη̋ ψαλμών. Αποδεικνύεται ότι ήταν έλληνα̋ ιερέα̋, αλλά όσον αφορά στη δραστηριότητά ω̋ μεταφραστή ψαλμών δεν υπάρχουν καθόλου στοιχεία. Ο Antal Hodinka, παρά τι̋ μακροχρόνιε̋ έρευνε̋ που διεξήγαγε σχετικά με την ύπαρξη (από την άποψή του «μη ύπαρξη») του ελληνισμού του Tokaj τον 17ο αιώνα, δέχτηκε και ο ίδιο̋ ω̋ ατράνταχτη απόδειξη μία έκθεση του 1760 κατά την οποία «οι γέροι του Tokaj δηλώνουν ομόφωνα ότι μέχρι το 1707 μόνο 2-3 Έλληνε̋ μαγαζάτορε̋ κατοικούσαν εκεί που πίσω από ανοιχτά τραπέζια πουλούσαν τα φτηνά του̋ εμπορεύματα ...» Τον 18ο αιώνα η συζήτηση γινόταν περί του θέματο̋ εάν οι Έλληνε̋ έμποροι του Tokaj είχαν τα δικαιώματα και τα προνόμια που είχαν παραχωρηθεί από τον Λεοπόλδο Α΄ το 1667 και στη συνέχεια το 1690.Η αλήθεια είναι ότι στα βασιλικά έγγραφα δεν αναφέρεται συγκεκριμένα το Tokaj, αφού γίνεται λόγο̋ για Έλληνε̋, Σέρβου̋ και Αρμένιου̋ εμπόρου̋, κατοίκου̋ τη̋ περιοχή̋ τη̋ Άνω Tisza. Από τα προαναφερόμενα γεγονότα όμω̋ φαίνεται καθαρά ότι το αληθινό κέντρο των Ελλήνων του Ριζοβουνίου ήταν το Tokaj. Επιστρέφοντα̋ στο προαναφερόμενο απόσπασμα ακούγεται και σήμερα η διαπίστωση: «Δηλαδή αποκλείεται να υπήρχε κάποια εμπορική κομπανία σαν πρόγονο̋». Σημαντική απόδειξη για την ύπαρξη τη̋ κομπανία̋ του Tokaj τον 17ο αιώνα θεωρείται η επιστολή του Πατριάρχη τη̋ Ιερουσαλήμ προ̋ τον Έλληνα ιερέα του Tokaj γραμμένη το 1695. Υπάρχει άλλη μία απόδειξη σχετικά με το ερώτημα τη̋ νομική̋ διαδοχή̋ τη̋ κομπανία̋ του Debrecen–Tokaj. Εναντίον των Ελλήνων του
34
Debrecen προέκυψε η κατηγορία ότι μετέφεραν χρήματα από ευγενέ̋ μέταλλο (κέρματα). Κατασχέθηκαν από την πόλη του Debrecen δύο κάρα γεμάτα με αργυρά νομίσματα που μεταφέρθηκαν αργότερα στο Tokaj. Έγινε μία διαπραγμάτευση ανάμεσα στην πόλη Debrecen και του̋ Έλληνε̋ που εν τω μεταξύ έγιναν κάτοικοι του Tokaj για τη διευθέτηση τη̋ υπόθεση̋. Το αποτέλεσμα τη̋ διαπραγμάτευση̋ δεν ήταν επιτυχέ̋ και έτσι οι υπόλοιποι έλληνε̋ κάτοικοι του Debrecen μετακόμισαν στο Tokaj το 1708. Το γεγονό̋ αυτό ενισχύει επίση̋ το ότι οι Έλληνε̋ του Tokaj ισχυρίζονταν βάσιμα για 130 χρόνια ότι είναι δικαιούχοι των βασιλικών επιστολών δωρεά̋ του 1667 και 1690. Με τη διεύρυνση τη̋ βιβλιογραφία̋ όμω̋ σήμερα δίνεται πια η ευκαιρία να κάνουμε συγκρίσει̋ ανάμεσα στου̋ δύο οικισμού̋ του Debrecen και Tokaj βάσει τη̋ οικογενειακή̋ συνέχεια̋. Για τον προαναφερόμενο σκοπό συγκεντρώσαμε τα ονοματεπώνυμα που υποστηρίζουν τη συνέχεια (λαμβάνοντα̋ υπόψη τον οικισμό και τι̋ χρονολογίε̋) (1.) Στην περίπτωση των György Csobán, János Erdélyi και István Kozma τίθεται το ερώτημα αν πρόκειται για το ίδιο πρόσωπο. Στην περίπτωση των άλλων πιθανόν να επρόκειτο για συγγενεί̋ και απογόνου̋. Είναι αξιοσημείωτο ότι μετά την «εκδίωξη» υπάρχουν δύο στοιχεία που αφορούν στου̋ έλληνε̋ εμπόρου̋. Ο ένα̋ ήταν ο István
Kozma και ο άλλο̋ ο «τελευταίο̋ Έλληνα̋ του Debrecen» ο Márton Charis/Karis που είναι ο ίδιο̋ με τον Márton Szerviczky. Ήδη αυτά τα λίγα στοιχεία προκαλούν σκέψει̋. Βεβαίω̋ σε πολλέ̋ περιπτώσει̋ δεν πρέπει να φανταζόμαστε μία πολυάριθμη ελληνική κοινότητα, αφού και η παρουσία μερικών εμπόρων μπορεί να αποδείξει τη συνέχεια. Ένα μέρο̋ των Ελλήνων του Tokaj είχε σχέσει̋ με την τοπική καθολική εκκλησία, γεγονό̋ που υποστηρίζεται εν μέρει από τι̋ σημειώσει̋ «graeci» στα ελληνοκαθολικά ληξιαρχικά βιβλία διατηρημένα από το 1750. Άλλοι όμω̋ (μην έχοντα̋ δικό του̋ ναό) εκκλησιάζονταν στον ορθόδοξο ναό του Eger. Ενίσχυσε την ορθοδοξία των τελευταίων η Ρωσική Επιτροπή Αγοραστών Οίνου που εγκαταστάθηκε στην πόλη το 1733 και η οποία πέρα από τον οικονομικό τη̋ ρόλο άσκησε σημαντική επίδραση και στα πολιτιστικά. Οι Έλληνε̋ του Tokaj αποτελούσαν πάντα ξεχωριστή κοινότητα μέσα στην πόλη. Αυτό πιστοποιείται και από την ονομασία του̋ ω̋ «Ευγενή̋ Κομπανία Ελλήνων του Tokaj» που δείχνει καθαρά τη συνείδησή του̋. Για το γεγονό̋ αυτό το 1796 οι ίδιοι έγραψαν το εξή̋ «Η κομπανία μα̋ δεν αποτελείται αποκλειστικά από του̋ λιγοστού̋ έλληνε̋ κατοίκου̋ του Tokaj, αλλά υπάρχουν και άλλα μέλη που κατοικούν σε άλλα εκτό̋ τη̋ πόλη̋ αυτή̋ μέρη.» Υπάρχει αναφορά περισσότερε̋ 1.
Ονοματεπώνυμο
Debrecen
Tokaj
György Csobán
1692
1711
János Erdélyi
1686
1711
János Hacsi (Hadzsi)
1692
Georgius Hacsi (Hadzsi)
1692
Márton Horváth
1686
1711
Péter Horváth István Kozma
1711
András Oláh
1686
István Oláh Mihály Pacsó
1686
άλλοι με επώνυμο Pap Οικογένεια Pusztai του Tokaj
1754
Hajdúdorog
1734
Abaújszántó
1754
Királytelek
1736
1711
Αδελφοί Pacsó
János Pusztai Kis
Sárospatak
1686
Gáspár Pacsó Mihály Papp
Άλλο̋ οικισμό̋ στην περιοχή του Ριζοβουνίου
XVIII. sz 1686 XVIII. sz
35
φορέ̋ στου̋ επικεφαλή̋, λειτουργού̋ (1759, 1766) και ανώτατο λειτουργό (1796) τη̋ κομπανία̋. Στο ίδιο το απόσπασμα θεωρούμε σημαντικό να υπογραμμίσουμε δύο εκφράσει̋: 1. «λιγοστού̋ Έλληνε̋» 2. «σε άλλα εκτό̋ τη̋ πόλη̋ αυτή̋ μέρη.» Τίθεται το ερώτημα: Πόσοι ήταν στην πραγματικότητα και πού αλλού κατοικούσαν αυτοί που ανήκαν στην κομπανία του Tokaj; Την απάντηση μα̋ δίνουν οι απογραφέ̋ σχετικά με του̋ Έλληνε̋. Να δούμε παραδείγματο̋ χάριν την απογραφή του ορθόδοξου ιερέα του 1785 που δίνει αναφορά για του̋ πιστού̋ και τι̋ θυγατρικέ̋ εκκλησίε̋. Ο αριθμό̋ των σπιτιών (νοικοκυριών) στο Tokaj ήταν 33. Από του̋ δύο ιερεί̋, ο ένα̋ ήταν ο ιερέα̋ τη̋ Ρωσική̋ Επιτροπή̋ Αγοραστών Οίνου. Δεν φανερώνεται όμω̋ πόσα σπίτια ανήκαν στα μέλη τη̋ Επιτροπή̋. Οι θυγατρικέ̋ εκκλησίε̋ χωρίζονται σε δύο περιοχέ̋: τα Ριζοβούνια του Tokaj και η περιοχή ανατολικά του Tisza. Οι θυγατρικέ̋ εκκλησίε̋ των Ριζοβουνίων του Tokaj (οι αριθμοί υποδηλώνουν τον αριθμό των σπιτιών): Tarcal 1, Mád 1, Tállya 4, Abaújszántó 1, Szerencs 2, Olaszliszka 2, Bodrogkeresztúr 1, Erdőbénye 1, Tolcsva 1, Sárospatak 3, Sátoraljaújhely 9. Συνολικά 26 σπίτια. Θυγατρικέ̋ εκκλησίε̋ τη̋ περιοχή̋ ανατολικά του Tisza (Νομό̋ Szabolcs και το «διαμέρισμα των Hajdú») (οι αριθμοί κι εδώ υποδηλώνουν τον αριθμό των σπιτιών): Büdszentmihály (σήμερα Tiszavasvári) 1, Tiszalök 2, Gáva 3, Nyíregyháza 2, Nagykálló 2, Máriapócs 3, Nyírgyulaj 1, Balsa 1, Gebe (σήμερα Nyírkáta) 1, Nyírbátor 5, Balkány 1, Hajdúhadház 1, Hajdúböszörmény 2, Hajdúszoboszló 1, Hajdúnánás 2, Hajdúdorog 2, Balmazújváros 1, από τα αυθεντικά έγγραφα το ένα τοπωνύμιο δεν διαβάζεται κι εδώ βρίσκεται 1 σπίτι. Συνολικά 32 σπίτια. Κατά κανόνα και στι̋ άλλε̋ ελληνικέ̋ απογραφέ̋ είναι τα μέλη των θυγατρικών εκκλησιών ήταν όλοι Έλληνε̋. Εάν πάρουμε 5 άτομα για ένα νοικοκυριό, έχουμε στο Tokaj 150 άτομα και στα 61 σπίτια των θυγατρικών εκκλησιών άλλα 300 άτομα. Μία απογραφή του τέλου̋ του 18ου αιώνα αρίθμησε 19 οικογενειάρχε̋ στο Tokaj. Γύρω στα 1846-47 η κοινότητα του Tokaj αριθμούσε 158 πιστού̋ (41 αντρόγυνα), δηλαδή περίπου 5060 άτομα πιθανόν να ζούσαν ακόμα εκείνη την εποχή στο Tokaj και οι υπόλοιποι στην επαρχία. Έχουμε στοιχεία επίση̋ για την αντιπροσώπευση των Ελλήνων στο ειρηνοδικείο τη̋ πόλη̋: το
1806 παραδείγματο̋ χάρη αντιπροσωπεύονταν από τον György Karácsonyi. Η οικογένεια αυτή ήταν παρούσα για 250 χρόνια στο Tokaj. Ο Pál Karátsonyi Konstantin το 1790 έδωσε εντολή για την οικοδόμηση του όμορφου πλούσια διακοσμημένου σπιτιού σε ρυθμό του Ιωσήφ Β΄ στο οποίο υπήρχε η αίθουσα συνεδριάσεων τη̋ κομπανία̋. Η εξωτερική και εσωτερική διακόσμηση αισθητοποιεί απόλυτα και την απαίτηση τη̋ ελληνική̋ κοινότητα̋ για γόητρο: οι γιρλάντε̋, οι τοξωτέ̋ και με πέτρινε̋ κορνίζε̋ θύρε̋ και το σε όψιμο μπαρόκ φρέσκο του εσωτερικού χώρου ανταποκρίνονταν στι̋ υψηλού επιπέδου εκδηλώσει̋ τη̋ αστική̋ ζωή̋. Το κτήριο εδώ και τρει̋ δεκαετίε̋ φιλοξενεί το Μουσείο του Tokaj (οδό̋ Bethlen Gábor 7). Τα απαιτητικά μπαρόκ σπίτια των ελλήνων εμπόρων του Tokaj είναι αξιοσημείωτα μνημεία. Στο τόξο τη̋ θύρα̋ του κτιρίου που βρίσκεται στην οδό Rákóczi 56 υπάρχει και σήμερα ο θυρεό̋ τη̋ ελληνική̋ εμπορική̋ κομπανία̋, η άγκυρα με το διπλό σταυρό και το ψηφίο 4. Το ψηφίο υποδηλώνει το έντιμο εμπορικό κέρδο̋ του 4 %. (Αυτό θα μπορούσε να είναι καλό δείγμα περιθωρίου κέρδου̋ για του̋ κορυφαίου̋ οικονομολόγου̋ του σημερινού μα̋ κόσμου, αφού οι Έλληνε̋ έμποροι τη̋ Ουγγαρία̋ ακόμα και με αυτό το έντιμο περιθώριο κέρδου̋ έγιναν πλούσιοι). Υπάρχει ακόμα και το σπίτι Keffala στην οδό Rákóczi 48–50. Ένα από τα αξιοθέατα του σπιτιού Morelli στην οδό Bethlen Gábor 5 είναι η ωραία του θύρα πάνω στην οποία βρίσκεται ο εμπορικό̋ θυρεό̋. Πρόκειται για κτήριο υψηλού επιπέδου, γι’ αυτό με βάση την απόφαση του Ιουλίου του 2007 του Συμβουλίου Μνημείων, στο σπίτι Morelli θα δημιουργηθούν πολυτελή διαμερίσματα. Οι Έλληνε̋ του Tokaj και η Ρωσική Επιτροπή συντηρούσαν κοινό παρεκκλήσι στο οικόπεδο τη̋ επιτροπή̋. Πιθανόν να χρονολογούνται από εκείνη την εποχή οι εικόνε̋ του Χριστού και τη̋ Παναγία̋ με σλαβική επιγραφή που φιλοτεχνήθηκαν τον 17ο αιώνα και ανήκαν στι̋ βασικέ̋ εικόνε̋ του εικονοστασίου τη̋ ελληνική̋ εκκλησία̋ του Tokaj. Περιγραφή τη̋ εκκλησία̋ του Tokaj: «Οδό̋ Bethlen Gábor 23. Ελληνορθόδοξο̋ ναό̋ με κωδωνοστάσιο στην πρόσοψη. Πάνω από τη θύρα παράθυρο με πέτρινη κάσα. Στην πρόσοψη έξι βάσει̋ κίονα με πλούσια σύνθετα ιωνικά κιονόκρανα που υποβαστάζουν το αέτωμα. Στα άκρα τη̋ πρόσοψη̋ βάζα, στο κωδωνοστάσιο άνοιγμα ρολογιού και σύνθετοι ιωνικοί εντοιχισμένοι κίονε̋.
36
αιώνα χάθηκαν και για τον λόγο αυτό είναι ιδιαίτερη̋ σημασία̋ το πιστοποιητικό βάφτιση̋ ενό̋ Έλληνα με το όνομα Emánuel που εκδόθηκε το 1873. Σύμφωνα με το πιστοποιητικό βάφτιση̋ που εκδόθηκε με βάση τα τότε ακόμα υπάρχοντα ληξιαρχικά βιβλία τη̋ ελληνορθόδοξη̋ εκκλησία̋ του Tokaj του Ιανουαρίου του 1658, ο Έλληνα̋ ιερέα̋ του Tokaj ήταν ο «Pater György». Γονεί̋ του παιδιού ήταν οι έλληνε̋ ευγενεί̋ Charis και Helena Papademus. Ο Emánuel Charis/Szerviczky (1658-;) έλαβε μέρο̋ στου̋ αγώνε̋ εναντίον των Τούρκων και για τη συμμετοχή αυτή το 1690 του παραχωρήθηκε τίτλο̋ ευγενεία̋ από τον Λεοπόλδο Α΄. Στο οικόσημο στην επιστολ̋ ευγενεία̋ στα άκρα του κοσμήματο̋ τη̋ περικεφαλαία̋ φυτρώνουν δύο σημαίε̋ με δύο φτέρε̋ στη μέση, ανάμεσα στα οποία τοποθετείται ένα αντικείμενο παρόμοιο με ρόπαλο. Στην ασπίδα σε έναν πράσινο λόφο βλέπουμε έναν στρατιώτη που στο δεξί του χέρι σηκώνει ψηλά ένα σπαθί (ή ρόπαλο). Τα μέλη αυτή̋ τη̋ οικογένεια̋ τον 19ο αιώνα χρησιμοποιούσαν το επίθετο charisi Szerviczky (επειδή κατάγονταν από τα Σέρβια). Η ελληνική εκκλησία του Tokaj από το 1962 είναι ιδιοκτησία τη̋ πόλη̋ και χρησιμοποιείται σαν αίθουσα εκθέσεων. Από την πλούσια επίπλωση του παρελθόντο̋ σήμερα έχουμε μόνο τον άμβωνα και αυτόν γιατί δεν μπόρεσαν να τον κατεβάσουν από τον τοίχο. Στην κάτω πλευρά βλέπουμε έναν ξυλόγλυπτο αετό με ανοιχτά φτερά, έργο των τεχνιτών τη̋ εποχή̋. Ο βιβλιοστάτη̋ τη̋ κουπαστή̋ σχηματίζει επίση̋ αετό. Μα̋ θυμίζει τον παλιό ελληνικό κόσμο του Tokaj το επιτύμβιο μνήμα που βρίσκεται ακόμα και στι̋ ημέρε̋ μα̋ στον πίσω ανατολικό τοίχο τη̋ ελληνορθόδοξη̋ εκκλησία̋. Ο 65χρονο̋ γαιοκτήμονα̋ György charisi Szerviczky απεβίωσε τον Ιούνιο του 1833 και η σύζυγό̋ του η Anna Karátsonyi στι̋ 15 Οκτωβρίου του 1842 τοποθέτησε ένα πανέμορφο ανάγλυφο από κόκκινο μάρμαρο για αιώνια ανάμνηση του άντρα τη̋.
Τρούλο̋ σε σχήμα πυραμίδα̋. Αριστερή πλαϊνή πρόσοψη με τέσσερα παράθυρα με κιγκλίδωμα στο ένα. Ημικυκλικό ιερό. Ο βωμό̋ κατασκευασμένο̋ από κόκκινο μάρμαρο έσπασε το 1951. Τα έργα χρυσοχόων μεταφέρθηκαν στην ορθόδοξη εκκλησία του Miskolc και το εικονοστάσιό του μεταφέρθηκε στο Nyíregyháza. Οικοδομήθηκε το β΄ μισό του 18ου αιώνα. Εκτό̋ χρήση̋ σε κακή κατάσταση.» Σημειώνουμε ότι στην πραγματικότητα η επιφάνεια του βωμού έσπασε. Ο βωμό̋ κατασκευασμένο̋ από κόκκινο μάρμαρο ήταν δωρεά του György Charis/Szerviczky του πρεσβύτερου (1768–1833) και χαρίστηκε στην ορθόδοξη εκκλησία του Tokaj τον Αύγουστο του 1804 όπω̋ το μαρτυρά και η ελληνική επιγραφή τη̋ μαρμάρινη̋ πλάκα̋ εντοιχισμένη̋ στο πάτωμα κάτω από το βωμό. Η ουγγρική μετάφραση είναι η εξή̋: «Ο άγιο̋ αυτό̋ βωμό̋ στον οποίο τελείται η θεία λειτουργία είναι δωρεά με όλα τα έξοδα του György Szervitzka, γιου του Haris, σαν έκφραση τη̋ ευμενού̋ του διάθεση̋. Τοποθετήθηκε για αιώνια μνήμη για την υγεία και σωτηρία τη̋ ψυχή̋ για να αποφεύγει τι̋ αμαρτίε̋ [...]τον Αύγουστο μήνα του 1804» Το β΄ μισό του 19ου αιώνα η ελληνική ορθόδοξη ζωή στο Tokaj έπαψε να υπάρχει, αλλά η ανάμνηση του γεγονότο̋ ότι διαδραμάτισαν σπουδαίο ρόλο στην ιστορία τη̋ πόλη̋ μπήκε στην τοπική παράδοση. Γύρω στα 1960 περισσότερε̋ οικογένειε̋ διατηρούσαν ακόμα την συνείδηση τη̋ ελληνική̋ καταγωγή̋ και διατηρούσαν στη μνήμη του̋ και τι̋ συγγενικέ̋ σχέσει̋. Υπήρχαν ακόμα μερικοί πολύ ηλικιωμένοι άνθρωποι που θυμούνταν του̋ τελευταίου̋ Έλληνε̋ του Tokaj: τον Pál Polity τον φούρναρη και τον Soma Zákó, μαγαζάτορα έμπορο που πέθαναν στι̋ αρχέ̋ του 20ού αιώνα. Τελευταίο̋ μέλο̋ τη̋ οικογένεια̋ Zákó του Tokaj, ο Soma Zákó (1829–1904) ήταν αξιωματικό̋ του απελευθερωτικού πολέμου του 1848–49 και ο τελευταίο̋ Έλληνα̋ έμπορο̋ τη̋ πόλη̋. Κείτεται στο νεκροταφείο τη̋ πόλη̋ κάτω από μαύρη μαρμάρινη ταφόπετρα. Το όνομα αυτή̋ τη̋ οικογένεια̋ διατηρούν η οδό̋ Zákó στο Tokaj και το ίδιο το σπίτι των Zákó, το κτήριο με πέρασμα στην κεντρική πλατεία. Ο τελευταίο̋ έλληνα̋ πιστό̋ τη̋ ορθόδοξη̋ εκκλησία̋ του Tokaj, ο Mihály Karácsonyi, δικηγόρο̋ του Κirályhelmec απεβίωσε το 1921. Άλλο ένα αίνιγμα συνδέεται με την ιστορία του προαναφερόμενου ελληνισμού. Τα ληξιαρχικά βιβλία των Ελλήνων του Tokaj του 17ου–18ου
Vác Στα χρόνια τη̋ Τουρκοκρατία̋ στην πόλη ζούσαν ήδη Σέρβοι. Οι Έλληνε̋ εγκαταστάθηκαν αργότερα, τον 18ο αιώνα. Για «Ελληνορθόδοξου̋» γίνεται λόγο̋ σε ένα συμβόλαιο του 1713 που υπογράφηκε ανάμεσα στην πόλη και σε έναν γαιοκτήμονα. Το 1733 ιδρύθηκε μία εμπορική κομπανία στη σφραγίδα τη̋ οποία̋ φαίνεται ο Άγιο̋ Νικόλαο̋,
37
προστάτη̋ των εμπόρων. Η λατινική επιγραφή τη̋ σφραγίδα̋ είναι η εξή̋: «Sigillum Companiae Mercantilis graeci ritus non uniti» (δηλαδή «Σφραγίδα τη̋ ελληνική̋ ιεροτελεστία̋ μη ενωμένη̋ εμπορική̋ κομπανία̋»). Ο όρο̋ «ελληνική ιεροτελεστία» ταυτίζεται με τι̋ ονομασίε̋ «ελληνορθόδοξο̋» και «ορθόδοξο̋». Στην περίπτωσή του̋ όμω̋ η «κομπανία» δεν έχει την ίδια σημασία με εκείνη των Ελλήνων του Tokaj ή του Miskolc γι` αυτό δεν την ονομάζουμε εμπορική συντροφιά (οργάνωση υπεράσπιση̋ συμφερόντων), αλλά εμπορική εταιρία (συνεταιρική εταιρία). Η λειτουργία του̋ θεσπίστηκε το 1749 και στη συνέχεια το 1757 από του̋ επισκόπου̋ του Vác που ήταν οι ιδιοκτήτε̋ τη̋ περιοχή̋. Το 1760 επτά οικογένειε̋ ζούσαν στην πόλη (35 άτομα) και το 1765 οκτώ (47 άτομα). Με βάση την εθνική απογραφή του 1770–71 στο Vác ζούσαν 10 ελληνικέ̋ οικογένειε̋. Ο Demeter Tolojani, έλληνα̋ έμπορο̋ του Vác που απεβίωσε το 1759, το 1757 ήταν επίση̋ μέλο̋ των τεσσάρων εγκεκριμένων εμπορικών εταιριών του Vác. Το επιτύμβιο μνήμα του με ελληνική επιγραφή βρίσκεται στο Ναό Blagovesztenszka στο Szentendre. Αν σταθούμε απέναντι από την πλαϊνή είσοδο του ναού το μνήμα βρίσκεται στην αριστερή πλευρά. Οι δύο αδελφοί Tolojani είχαν στην κοινή του̋ ιδιοκτησία ένα μαγαζί και δύο αποθήκε̋ στο Vác. Σχετικά με το προαναφερόμενο επιτύμβιο μνήμα προέκυψε η ιδέα ότι μπορεί να προέρχεται απ’ αυτό η άλλη ονομασία του ναού: «Grecska», δηλαδή ελληνική εκκλησία. Το ερώτημα είναι πιο πολύπλοκο για το λόγο αυτό θεωρούμε σημαντικό να αναφέρουμε την άποψη σύμφωνα με την οποία μέχρι̋ ότου οι Έλληνε̋ του Vác αποκτήσουν δική του̋ εκκλησία, από ενοριακή άποψη ανήκαν στο Szentendre. Το κυβερνητικό συμβούλιο παραχώρησε άδεια για οικοδόμηση ναού μόνο το 1791. Ο ναό̋ σε όψιμο μπαρόκ ρυθμό περατώθηκε το 1793 και αγιάστηκε το Σεπτέμβριο του 1795 από τον επίσκοπο τη̋ Βούδα̋ Dénes Popovics προ̋ τιμήν του Αγίου Νικόλαου. Ο ναό̋ οικοδομήθηκε στην αυλή του διώροφου σπιτιού που ήταν προσφορά του Athanáz Mandzsuka/Mandzuku για πρεσβυτέριο. Η επιτάφια επιγραφή του Athanáz Mandzuku ανακαλύφθηκε πριν από το 1942 στο νεκροταφείο του Vác. Πιθανόν να ήταν θείο̋ του έλληνα εμπόρου Demetrius Mancsugu (?-1779) που διέθετε ένα μικρό μαγαζί στο Vác το 1757 στο κτήριο του Δημαρχείου (και
που μετά μετακόμισε στο Szentendre). Η οδό̋ όπου βρίσκεται η εκκλησία ονομάζεται «οδό̋ των Ελλήνων». Στον πλαϊνό τοίχο του ναού βρίσκεται το επιτύμβιο μνήμα του Péter Bratovics, έλληνα εμπόρου του Vác σε ελληνική και ουγγρική γλώσσα, το ελληνικό κείμενο του οποίου είναι το εξή̋: «Αυτό̋ ο άνθρωπο̋ ωσεί χόρτο̋ Αι ημέραι αυτού ωσεί άνθο̋ του αγρού Εν τω μέσω του ναού τούτου κείται το σώμα Του εν Κυρίω αναπαυθέντο̋ δούλου του Θεού Πέτρου Μπράτοβιτζ Εμπόρου και πολίτου ταύτη̋ τη̋ πόλεω̋ Βατζί Ενό̋ των κτητόρων του αγίου ναού τούτου Όστι̋ ζώσα̋ 64 έτη ανεπαύθη Τη 3 Νοεμβρίου 1802» Κάτω του μία πιο πρόσφατη επιγραφή: «Στο κτήριο αυτό υπήρχε ο ναό̋ τη̋ ελληνορθόδοξη̋ σερβική̋ εκκλησιαστική̋ κοινότητα̋ του Vác από το 1793–1963 » Δεν ξέρουμε εάν η ελληνική και ουγγρική επιτάφια επιγραφή κατασκευάστηκαν τον ίδιο καιρό. Στην εικόνα που παριστάνει την ταφόπετρα η χρονολογία στο τέλο̋ τη̋ ελληνική̋ επιγραφή̋ μπορεί να διαβαστεί ω̋ 1802, αλλά και ω̋ 1809. Ο μακαρίτη̋ ήταν ιδιαίτερα απλόχερο̋. Με τη διαθήκη του άφησε μεγάλα χρηματικά ποσά για διαφορετικού̋ κοινωνικού̋ σκοπού̋. Μερικοί υποστηρίζουν την άποψη ότι τον είχε ω̋ πρότυπο ο Mór Jókai, όταν έφτιαχνε το πρόσωπο του Athanáz Brazovics στο μυθιστόρημά του «Χρυσό̋ άνθρωπο̋». Α̋ επιστρέψουμε στη χρονολογία τη̋ επιτάφια̋ επιγραφή̋. Εάν η ουγγρική επιτάφια επιγραφή συμπίπτει χρονολογικά με την ελληνική, τότε είναι απόδειξη μία̋ αρκετά πρώιμη̋ αφομοίωση̋ στο Vác. Υποστηρίζει τη θεωρία αυτή και το γεγονό̋ ότι εδώ εκδόθηκε το 1801 το βιβλίο με τίτλο «Προσευχέ̋ τη̋ θεία̋ λειτουργία̋ τη̋ Ελληνική̋ Ορθόδοξη̋ Εκκλησία̋ τη̋ Ιερουσαλήμ». Επίση̋ εδώ εκδόθηκε το 1802 το βιβλίο του Téodor Steriady Έλληνα εμπόρου του Tata που περιλάμβανε αποστολικά λειτουργικά αναγνώσματα. Οι ερευνητέ̋ και ιστορικοί αναφέρονται συχνά σ’ αυτό το τελευταίο βιβλίο αλλά όχι στο πρώτο!
38
Ο ναό̋ του Vác ήταν λιγότερο καλά διακοσμημένο̋ από του̋ άλλου̋ ναού̋ τη̋ εποχή̋. Στι̋ επιστημονικέ̋ βιβλιογραφίε̋ γίνεται λόγο̋ για μία εικόνα μικρότερου μεγέθου̋ του Αγίου Νικόλαου που φιλοτεχνήθηκε σε ένα εργοστάσιο του Ráckeve γύρω στα 1770. Περιγραφή του ναού: «Οδό̋ Görög νούμερο 6. Ελληνορθόδοξο̋ ναό̋ με τρούλο σε σχήμα κρεμμυδιού και κωδωνοστάσιο στην πρόσοψη. Κλίτο̋ με τρει̋ καμάρε̋, αψίδα του θριάμβου με κίονε̋. Εικονοστάσιο. Κλασικιστικό̋ άμβωνα̋ και επισκοπικό̋ θρόνο̋, κλασικιστικό αγιασματάρι από κόκκινο μάρμαρο. Νότια θύρα με πέτρινη κάσα. Οικοδομήθηκε το 1793.» Το εικονοστάσιο – σύμφωνα με τι̋ πληροφορίε̋ που έχουμε – ήταν απλό, περιείχε μόνο τι̋ βασικέ̋ εικόνε̋ οι οποίε̋ σήμερα βρίσκονται στο Szentendre. Η εκκλησιαστική κοινότητα αρχικά ιδρύθηκε από Έλληνε̋, αλλά με τον καιρό έγινε σερβική και γρήγορα ερημώθηκε.
Συνοψίζοντα̋, είναι φανερό ότι η θρησκεία στου̋ κύκλου̋ τη̋ πρώτη̋ ελληνική̋ διασπορά̋ θεωρούνταν βασική δύναμη συνοχή̋. Οι ελληνικέ̋ κοινότητε̋ του Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Nagyvárad (Οραντέα̋), Nagyszombat (Τρνάβα̋), Nagyszeben (Σίμπιου), Πέστη̋, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác και Zimony οικοδόμησαν ναού̋ ή παρεκκλήσια. Τον 18ο αιώνα ιδρύθηκαν 35 ελληνικέ̋ κοινότητε̋ στην Ουγγαρία. Ερευνώντα̋ το πεπρωμένο του ελληνισμού των προαναφερόμενων πόλεων φαίνεται καθαρά ότι για το δεύτερο μισό του 19ου αιώνα η αφομοίωση επιταχύνθηκε με αποτέλεσμα ο αριθμό̋ των Ελλήνων να μειωθεί σημαντικά. Ο κοινοτικό̋ τρόπο̋ ύπαρξη̋ των Ελλήνων που διατηρούσαν τη γλώσσα και τι̋ παραδόσει̋ του̋ στι̋ αρχέ̋ του 20ού αιώνα είχε καταργηθεί σχεδόν εξολοκλήρου. Ζουν όμω̋ ανάμεσά μα̋ εκείνοι οι άνθρωποι που δίπλα στην ουγγρική του̋ συνείδηση διατηρούν στη μνήμη του̋ την ανάμνηση των Ελλήνων προγόνων του̋, κατοίκων τη̋ Ουγγαρία̋ που είχαν δημιουργήσει αξίε̋ και οι οποίοι κατά τη διάρκεια του 15ου19ου αιώνα (σε τρία κύματα) αναγκασμένοι να εγκαταλείψουν την ελληνική του̋ πατρίδα που είχε κατακτηθεί από του̋ Τούρκου̋ βρήκαν καινούργια πατρίδα στην Ουγγαρία που ήταν έτοιμη να του̋ δεχτεί στην κοινωνία τη̋.
Κατά την έρευνα των ληξιαρχικών βιβλίων τη̋ Βούδα̋ και πιο συγκεκριμένα του Tabán βρήκαμε ότι στι̋ αρχέ̋ του 1900 καταγράφηκαν δύο αδέλφια κάτοικοι του Vác που είχαν προσηλυτιστεί στην Ορθοδοξία. Ο ναό̋ από το 1963 λειτουργεί σαν αίθουσα εκθέσεων, αλλά στι̋ πολιτιστικέ̋ ειδήσει̋ αναφέρεται και σήμερα σαν «Ελληνική εκκλησία».
39
BELLÁK GÁBOR
Görög festők a 19. századi Pest-Budán A magyar művészetben számos olyan alkotóval találkozunk, akik nem magyar anyanyelvű miliőből származnak. De vajon fontos kérdés-e a művész származása, az őt kibocsátó nyelvi, kulturális, etnikai közeg? Valóban másképpen alkot-e egy pesti görög, mint egy pesti sváb, s vajon a művész származása mennyiben lényeges komponense annak az értéknek, amit az általa létrehozott alkotás végül is a nemzeti kultúrában, művészetben elfoglal. Valóban befolyásolja-e egy mű értékét, ha tudjuk, hogy alkotója sváb, szász, tót, szerb, román, zsidó, lengyel vagy éppen görög származású volt, ha mindeközben a mű létrejöttétől kezdve a magyar kultúra részét képezi, recepciója, interpretációja a magyar kultúrán belül formálódik meg, s tárgyi mivoltában is a magyar kulturális örökség részét képezi? Természetesen nem, s még akkor sem, ha olyan eszményi helyzetet tételezünk föl, melyben a művész nem vándorol, nem váltogatja az általa használt nyelveket, s még tevékenységének helyszínei sem kerülnek hol egyik, hol másik ország fennhatósága alá. Hát még mennyire nem a 18–19. századi Közép-Európában, ahol a művészeti élet központjai igazi soknyelvű és sok-kultúrájú városok voltak. A származás társadalomtörténeti kérdés, művészettörténetileg pedig csak akkor tűnik lényeges, értékképző elemnek, ha a származásból adódó kulturális identitás a létrehozott alkotásokon is reprezentatív módon van jelen. A magyar művészetben jó néhány görög származású művésszel találkozunk, ám csak kevesükről mondható el, hogy markánsan görög művészetet hoztak volna létre. Kétségtelen, hogy a hazai görög templomok művészete egyszerre magyar és speciálisan görög művészet is. Ám például a pesti Laccataris Demeter életkép- és portréfestészetének értékelésében az alkotó görög származása aligha játszik bármiféle szerepet is.
1
A görög nő Mégsem teljesen haszontalan azonban a 19. századi magyar művészet történetének az ilyen fajta társadalomtörténeti vizsgálata. Minden művész életműve mögött egy sajátos élettörténet is húzódik. Egy olyan történet, ami asszimilációról, érvényesülésről, sikerről és csalódásokról szól. Inspiráló vagy céltalan küzdelmekről, a környezet lelkesítő vagy éppen bénító hatásáról, szokásokról, elvárásokról, s ebben az összefüggésben egyáltalán nem mindegy, hogy kit milyen szűkebb közösség – legyen az családi, vallási vagy etnikai közösség – bocsát útjára. A magyar festészet 19. századi történetében a görögség több szempontból is lényeges szerepet játszik. A görög családokból származó alkotók mellett maga a modern görögség, mint téma is ekkoriban jelenik meg a festészetben. Az etnikai kuriózumok, a bizonyos értelemben egzotikus témák között jelenik meg a görög ember, s elsősorban a görög nő a 19. századi magyar festészetben. A görög művészeti tematika egyik fő motiválója a görög népnek az 1820as években vívott felszabadító háborúja volt a Török Birodalom ellen. Delacroix megrázó, vagy sokszor csupán egzotikus görög képei ennek az új görög-kultusznak éppolyan szép példái, mint a Leo von Klenze, Karl Friedrich Schinkel, vagy Carl Rotmann művészetében megjelenő görög tematika, ami különösen Ottó, bajor herceg görög királlyá választása után (1832.) élénkült meg. De minden politikai aktualitásnál is lényegesebb az az európai kultúrában egyre növekvő grekofilia, ami Johann Joachim Winckelmann (1717–1768) művészettörténeti és archeológiai munkássága nyomán az egész rákövetkező évszázad szellemiségét áthatotta Schillertől, Hölderlintől, Goethétől kezdve egészen Stefan Georgéig, vagy Arnold Böcklinig.1 Az európai romantika rokonszenve a görögség mellett természetesen hatással volt a magyar művészetre is.
Gérard-Georges Lemaire: Orientalismus. Das Bild des Morgenlandes in der Malerei. Könemann, 2005. Különösen a Die Kunst im Dienste Griechenlands című fejezet, 146-153. p.
41
a görög nő, mint bizonyos értelemben a kelet, az izgató és érzéki Oriens képviselője, az orientalizáló festészetünkben is megjelenik, elsősorban csábító szépségként.6 A velencei Marastoni Jakab személyében és művészetében a 19. századi magyar festészet egyik legizgalmasabb alakját testesíti meg. Marastoni az 1830-as években telepedett le Pesten. Festőként dolgozott, részt vett a Műegylet tárlatain kiállító művészként és a tárlatok rendezőjeként is. 1846-ban megnyitott „Akadémiája” pedig a hazai művészképzés első számottevő intézménye volt. Velencei létére komoly áldozatokat hozott a magyar művészet érdekében, s nagylelkűen hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának gyarapodásához is. Görög nő7 című festményét 1845-ben a Műegylet vásárolta meg 220 forintért
Laccataris Demeter (1798–1867): Férfiarckép, 1841. Olaj, vászon 68x54 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Már a Műegylet első kiállításán megjelent Eugen Hummel festménye a Görög hölgy arczképe2 de már 1842-ben találkozhatott a pesti közönség annak a Karl Wilhelm Heidegger von Heideck bárónak egy görög tájképével is, aki nemcsak festő volt, hanem magas rangú katonatisztként Görögországban is szolgált, sőt Ottó kiskorúsága alatt kormányzóként tevékenykedett.3 Görög témájú képeket állított ki Johann Ender,4 és Weber Henrik is.5 Ugyanakkor 2
3
4
5
6
7
Laccataris Demeter (1798–1867): Dobozi Olaj, vászon 61x70 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szvoboda Dománszky Gabriella: A Pesti Műegylet története. A képzőművészeti nyilvánosság kezdetei a XIX. századi Pest-Budán. Miskolc, 2007. 303. p. Szvoboda monográfiája a Műegylet valamennyi katalógusát közli. „A’ pesti művészeti egyesület által 1842 a’ városi tánczterem-épületben kiállított művek lajstroma” – ld.: Szvoboda i. m. 316. p. Johann Ender: Egy görög ’s két leány a’ jeggyűrűvel. „A’ pesti művészeti egyesület által 1842 a’ városi tánczterem-épületben kiállított művek lajstroma”, kat.sz. 153. ld.: Szvoboda i. m. 324. p. Weber Henrik: Görög nő, olaj, vászon, 58 x 73,5 cm, MNG Ltsz.: FK 6288. A’ pesti művészeti egyesület által 1844 a’ városi tánczterem-épületben kiállított művek lajstroma”, kat.sz. 114. ld.: Szvoboda i. m. 329. p. A biedermeier orientalizmushoz ld.: Sabine Grabner: „Die Morgenländerin” oder die Faszination des Fremden. Orientmode und andere Exotismen in der österreichischen Kunst und Kultur des 18. und frühen 19. Jahrhunderts. In: Sabine Grabner (Hrsg): Friedrich von Amerling 1803-1887. Wien, Österreichische Galerie, 2003. 57–69. p. Marastoni Jakab: Görög nő. olaj, vászon, 77 x 62 cm, MNG Ltsz.: 2726. Pesti műegyesület által 1845 évben a’ városi tánczteremépületben kiállított művek lajstroma”, kat.sz. 171. ld.: Szvoboda i.m. 335. p. A kép fogadtatásáról és a vásárlással kapcsolatos kritikai észrevételekről ld.: Péter Kornélia: Marastoni Jakab, 1804-1860. Budapest, 1936. 17–18. p.; Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. [kiállítási katalógus] MNG 1995. kat.sz. II.1.6.; Szvoboda i.m. 116. p.
42
a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor Nemzeti Képcsarnoka számára. Természetesen merő véletlen, de mégiscsak tény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum az 1845-ben megalakult Nemzeti Képcsarnok újonnan megnyitott leltárkönyvében az első tétel Marastoni Jakab képe, a Görög nő lett.8 Most itt, a hazai görögségről szóló tanulmányban talán nem retorikai túlzás azt mondani, hogy az önálló magyar képzőművészeti muzeológia megszületése egy „görög nő”-höz kapcsolódik. Ez a görög nő persze valójában Giovanna Bianchi volt, Marastoni velencei felesége, akit a kor divatjának megfelelően görög kosztümben festett le, s e képről tanítványaival is számos másolatot készíttetett. Marastoni Görög nője ugyanakkor nem egy teljesen originális kompozíció. Marastoni gyakorlatilag mesterének, Natale Schiavoninak a trieszti múzeumban őrzött Odaliszkját másolta le, pontosabban görögösítette, hiszen a turbánt görög fejfedőre alakította át, s ráadásul a jóval visszafo-
Laccataris Demeter (1798–1867): Férfiarckép Olaj, vászon 64x50,5. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
gottabb öltözetű odaliszkból egy bájait nyíltan feltáró szépséget formált.9 A magyar biedermeier görög mesterei: Laccataris és Sterio A Bécsben született Laccataris Demeter (1798– 1864) a reformkori Pest-Buda sokszínű etnikai miliőjének egy jellegzetes figurája. Tanulmányait Debrecenben, illetve Bécsben, Josef Danhausernél végezte. 1835 körül már Pesten dolgozott. Eleinte cégéreket festett, s népszerű metszetekről másolt olajképeket. Címről ismert egyik pesti cégére Mátyás királyt ábrázolta lóháton ülve.10 1843tól állított ki a Műegylet tárlatain, s képeinek címei, illetve ismert kompozíciói alapján igazi mindenes festő volt. Festett mitológiai képeket, etnikai zsánert, mint pl. a Kis savoyard címen ismert képét,
Laccataris Demeter (1798–1867): Férfiarckép, 1843. Olaj, papír 22x18,5 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
8
9 10
Csernitzky Mária: A József nádor Nemzeti Képcsarnok kezdeti évei 1845–1862. In: Művészettörténeti Értesítő, 1995/3–4. 239–251. p. Natale Schiavoni: Odaliszk, 1840 k. olaj, vászon, 81,5 x 66 cm, Trieszt, Civico museo Revoltella. Szvoboda i. m. 23. p.
43
amit 1843-ban a Műegylet vett meg 80 forintért.11 A Dorottya, Don-Quixette-ből címen kiállított képe12 minden bizonnyal irodalomtörténeti ihletettségű történeti zsáner lehetett, az 1860-ban festett Attila Aquileiába érkezik a 455. évben13 című képét pedig nagyigényű történeti kompozícióként lehet elképzelnünk. Zsánerképei, mint pl. A kis mutatványos,14 inkább érdekes témájukkal, s nem különösképpen kiváló festői kvalitásaikkal ragadják meg a nézőt. Moralizáló életképei, mint pl. az 1840-ben készült Kegyhely15 címen ismert műve határozottan a bécsi biedermeier, s azon belül is mesterének, Josef Danhausernek a hatását mutatja. Lord Byronról, minden bizonnyal a Lord görögség
Laccataris Demeter (1798–1867): Parkban Olaj, vászon, 103,5 x 77 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
iránti szimpátiája miatt egy különös ideálportrét festett, melyen Byron érzelmes skót lantosként, skót népviseletben jelenik meg egy sziklás, minden bizonnyal görög tájban.16 A hazai közönség előtt leginkább a Kisfaludy Károly kompozíciója alapján festett Dobozi és hitvese17 című hazafias életképe ismert, valamint a pesti Szent Rókus templom számára készült oltárképe. Dobozi Mihály és hitvesének története mind irodalmi, mind képzőművészeti földolgozásokban a 19. század egyik legnépszerűbb történeti témája volt.18 Az Istvánffy Miklós nyomán fönnmaradt
Laccataris Demeter (1798–1867): Női arckép Olaj, vászon 68x57 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 11 12
13 14 15 16 17 18
Szvoboda i. m. 276. p. A’ pesti művészeti egyesület által 1843 a’ városi tánczterem-épületben kiállított művek lajstroma” – kat. sz. 187. ld.: Szvoboda i. m. 325. p. Szvoboda i. m. 196. p. Olaj, vászon, 94,5 x 78,5 cm, magántulajdon Olaj, vászon, 69 x 74 cm, magántulajdon Olaj, vászon 92,5×72 cm, magántulajdon Olaj, vászon, 61 x 70 cm, MNG Ltsz.: 3109 A témáról ld.: Viszota Gyula: Dobozi Mihály és hitvese történetének költői feldolgozásai. In: Irodalomtudományi Közlemények, 1903. 50–58; 160–168.; Bellák Gábor: Nemzeti hős, vagy valami más? A Dobozi-téma értelmezéséhez. In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok Németh Lajos 60. születésnapja alkalmából. Budapest 1989. 118–121.; Történelem-Kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. [kiállítási katalógus] MNG 2000, kat.sz. IX–8.
44
nuszunknak szerette volna tudni. „Dobozy gyönyörű, a’ Nemzeti Éneknek pedig óhajtanám, hogy azt a’ Magyar úgy énekellye minden reggel és estve, mint az Angol a’ maga God save the Kingjét.” írja Pápay Sámuelnak 1822. febr. 13-án. Másnap, február 14én pedig így ír Kisfaludy Károlynak: „A’ bátyád Dobozyja valóban igen szép, a’ Nemzeti Éneknek pedig óhajtom, hogy azt minden Magyar tanuljael, ’s reggeli és estveli könyörgése mellett mondja el teljes szívből, teljes lélekből és minden erejéből”.20 A Dobozi-téma hallatlan népszerűségét annak köszönhette, hogy hőseit – Dobozit és hitvesét – nemcsak
Laccataris Demeter (1798–1867): Ámor és Psyché, 1840 k. Olaj, vászon, 60 x 47,5 cm Magántulajdon
történet német nyelvű dramatizált változatai a bécsi Archiv című folyóiratban jelentek meg, a magyar költők közül Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor, s Kisfaludy Károly írtak Doboziról hosszabb-rövidebb költeményt. Laccataris festményének előképe egy 1822-es rézmetszetet, amelyet Kisfaludy Károly vázlata nyomán Martin Schärmer rajzolt, illetve Blaschke János metszett rézbe, s amely Kisfaludy folyóiratában az Aurórában jelent meg.19 Kisfaludyt jelen esetben bátyjának, Sándornak a Dobozy Mihály és hitvese című regéje inspirálta. Kisfaludy Sándor Dobozijának közvetlen forrása pedig Budai Ferenc 1804-1805-ben megjelent Lexicona volt. A kötet Kisfaludy Sándor könyvtárában is megtalálható volt, ennek végére a költő be is jegyezte a földolgozásra alkalmas témákat. Az irodalmi Dobozy-földolgozások közül Kisfaludy Sándoré a legkidolgozottabb és a legszínesebben megírt verzió. Nem véletlen, hogy Kazinczy Ferenc annyira el volt ragadtatva tőle, hogy egyenesen nemzeti him19 20
Laccataris Demeter (1798–1867): Leány galambbal és sassal a tengerparton Olaj, vászon, 74 x 95 cm • Magántulajdon
Laccataris Demeter (1798–1867): Kegyhely, 1840. Olaj, vászon, 69 x 74 cm Magántulajdon
Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly az Auróra képszerkesztője és illusztrátora. In: Művészettörténeti Értesítő, 1967. 28. Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Dr. Vághy János, XVIII. Bp. 1908. 36., 37.
45
történeti hősként lehetett értelmezni, hanem egy nagyon izgalmas szerelmi dráma hőseiként is. A magyar történelem ilyen szentimentális, két-három szereplősre dramatizált jelenetei (hasonlóan pl. Szent László cserhalmi leánymentéséhez, vagy a szintén sok változatban feldolgozott Zách Feliciántémához) a 19. század elején jelennek meg a magyar képzőművészetben, nem utolsósorban az almanachillusztrációk révén. Laccatarist, noha sokoldalú és minden műfajban dolgozó festő volt, elsősorban mégis portréfestőként tartják számon. Ismert portréi más műfajban készült alkotásaihoz képest jóval magasabb színvonalon állnak. Modelljeit a pillantásuk, fejtartásuk alapján izgalmas és érdekes személyiségeknek látjuk. A többnyire férfiakat ábrázoló arcképein ápolt, sokszor egészen a divat túlzásaitól sem mentes alakokat találunk, akiknek kifinomult karaktere, csinos ruházata sajátos romantikus feszültségben áll a mögéjük festett mozgalmas tájrészletekkel, színes és fantáziadús felhőalakzatokkal, viharos hatású egekkel. A szeszélyes és bohém természetű festő részt vett 1848 forradalmában is, a Pilvax kávéházban hazafias képeket festett,21 1849-ben Grazban bujdosott, de később hazatért Pestre, s ott is halt meg 1864 karácsonyán. Művészileg sokkal egységesebb, s kvalitását tekintve is jelentősebb életmű Sterio Károlyé (1821–1862).22 A bánsági Szászkabányán született festő családjának első pesti tagja Georg Sterju (1750–1822)23. Sterio, aki már tízéves korában kiemelkedő rajztudásról tett tanúbizonyságot, 1838-tól a bécsi akadémián töltött két évet, majd Münchenben, Franciaországban és Itáliában képezte magát. Az 1840-es évek második felében már Pesten élt. Sterio munkásságának kiemelkedő részét alkotják portréi. A többnyire akvarellel festett munkák között számos jeles kortársának arcképét megtaláljuk. A puha fotelben ülő, barettes Feszl Frigyesről festett 1847-es portréja a 19. századi magyar művészarcképek egyik legszebb darabja.24 Hasonlóképpen Sterio nevéhez fűződik Széchenyi 21 22
23 24 25 26
István híres pesti lovasportréja is (1857.). A kockás öltönyben, széles karimájú kalapban a pesti Dunaparton lovagló Széchenyi mögött a Lánchíd íveli át a folyót. Széchenyit kissé alulnézetből látjuk, így alakja mintegy Pest-Buda jellegzetes sziluettje fölé magaslik. Jóllehet színes litográfiáról van szó, a kompozíció az ábrázolt személye és a kompozíció sajátossága folytán a reprezentatív lovasportré műfaji hagyományát követi. Ugyanakkor Széchenyi grófot éppúgy láthatjuk egy békésen poroszkáló úrlovasnak, mint a háttérben ábrázolt város voltaképpeni „birtokosának”, vagy gazdájának is. Ha lehet egyáltalán a polgári lovasportré hibrid műfajáról beszélni, akkor Sterio Széchenyi-portréja éppen ezt képviseli. Sterio 1848–49-es forradalmi tevékenységéről nincs tudomásunk, de az bizonyos, hogy számos életképet festett a forradalom és a szabadságharc eseményeiről, s több honvédtisztet is lefestett. Klapka Györgyről készült portréja talán a legismertebb és legtöbbet reprodukált Klapka-ábrázolás. Ha 1848–49 képzőművészeti reprezentációjáról beszélünk, feltűnő, hogy a sajtóban megjelent illusztrációkon, rajzokon kívül a festészetben mennyire nem hagyott nyomot a korszak legmeghatározóbb eseménye. Borsos Nemzetőrjén, Than Mór színes csataképein kívül alig találunk igazán komoly festményt, ami a forradalomra, vagy a háborúra reflektált volna. A betléri Andrássy-kastély gyűjteményében azonban a számos Sterio-zsánerkép mellett két szép, igazi negyvennyolcas kompozíció is megtalálható. Az egyiken egy haldokló honvéd mutat az ostromlott Buda irányába.25 A háttérben a Gellérthegy zöldell, míg Buda füstölgő várának falait hömpölygő honvédsereg ostromolja majdnem úgy, mint ahogy Pettenkoffen közismert rajzán látható. Mind a csatajelenet, mind a tájképi elemek kiválóan megoldott részek. A haldokló honvéd, s az őt támogató bajtársa kompozicionálisan és festőileg is magas színvonalon kidolgozott csoportot alkotnak. Egy másik Betlérben őrzött alkotása pedig nem más, mint a Dembinsky menekülése Törökországba című, sokszor reprodukált festmény.26 Dembinskyt, az „ősz
Füves Ödön: Görögök Pesten 1686-1931. Kandidátusi disszertáció 1972. MTA Kézirattár, 202. Sterióról, s a róla szóló szakirodalomhoz ld.: K. Gyurkovich Tibor: Sterio Károly. Budapest, 1976. Corvina Kiadó (A művészet kiskönyvtára 108) Füves Ödön: Görögök Pesten 1686-1931. Kandidátusi disszertáció 1972. MTA Kézirattár papír, akvarell, 269 x 223 mm, MNG Grafikai Osztály, Ltsz.: 1924–1088 A sebesült, 1850. Olaj, vászon, 46 x 37 cm; Múzeum Betliar, Ltsz.: B 134 Bem tábornok búcsúja Magyarországtól címen nyilvántartva, 1850, olaj, vászon, 45 x 35 cm, Múzeum Betliar, Ltsz.: B 133
46
a reprezentatív magyar életképfestészet Canzi Ágostnál, Barabás Miklósnál megfogalmazott emblematikus kompozíciói sem születhettek volna meg. Sterio sokoldalú munkásságának „leggörögebb” eredménye a Szerb utcai görögkeleti templom 48 képének megfestése volt 1857–58-ban. A képeken magas színvonalon egyesül az ortodox ábrázolási hagyomány Sterio nyugati, akadémikus tanultságával. „Arca sápadt, s a görög szépség jellege ömlik el rajta...”27 Nákó Berta Nákó Berta, pontosabban gróf Nákó Kálmánné gróf Gyertyánffy Berta (1819–1882) születésére nézve nem a görög eredetű Nákó-család sarja. Temesváron született, iskolaéveit St. Pöltenben töltötte. 1842ben kötött házasságot az 1813-ban grófi rangra emeltetett Nákó Sándor fiával, Kálmánnal. Az ifjú pár beutazta egész Európát, ahol Berta képtárakat
Laccataris Demeter (1798–1867): Muzsikusok Olaj, vászon, 65 x 55 cm Magántulajdon
bajnok”-ot honvédtisztek veszik körül egy parányi ladikban, miközben a tábornok fejét szomorún lehajtva veszi tudomásul, hogy a szabadságharc elveszett. Sterio 1850-ben festett kompozíciója frissen reagált a politikai eseményekre. A szereplők arcán fájdalom és szomorúság ül, így a kép minden lehangoltsága ellenére is érzelmileg megindító alkotás. Már ez a néhány képe is elegendő lenne ahhoz, hogy Steriot 1848 igazi festői krónikásaként becsüljük. Az ő magyar festészetben játszott szerepe azonban ennél sokkal jelentősebb. Az 1850-es évektől több képes albumot is illusztrál, így rajzai, litográfiái az ekkoriban formálódó magyar népies zsánerfestészet nagyon fontos előzményeinek tekinthetőek. 1855-ben jelent meg Prónay Gábornak a Vázlatok Magyarhon népéletéből című munkája. A kötet 25 illusztrációját Barabás Miklós, Weber Henrik és Sterio Károly készítették. A gyönyörű színes lapokon a korabeli magyar népélet jellegzetes helyszínei és figurái elevenednek meg a szüretelőktől a tutajosokig, a vándorló cigányoktól a lacikonyhákig, kocsmától a szérűkig. Bizonyos, hogy Sterio illusztrációi nélkül 27
Laccataris Demeter (1798–1867): A kis mutatványos, 1840 k. Olaj, vászon, 94,5 x 78,5 cm • Magántulajdon
Divatcsarnok, 1860. április 10. Idézi: Hamvay Ödön: Gróf Nákó Kálmánné. in: Hamvay Ödön (szerk.): A gróf Nákó Sándor által gróf Nákó Kálmánné festményeiből rendezett jótékonycélú kiállítás emlék-albuma. Művészi Ipar-Nemzeti Művészet képzőművészeti és iparművészeti folyóirat különkiadása, Budapest, é.n. [1906]
47
látogatott, s rengeteg vázlatot készített. Apósa Nákó Sándor halála (1848.) után Bécsben telepedtek le. A Dorotheergasse 14 szám alatti palotájuk, melyben később a Miethke műkereskedés kapott helyet, igazi társasági és szellemi központ volt. Berta grófnő mindenkit elbűvölt szépségével, s fantasztikus zongorajátékával. Egy alkalommal Liszt Ferenc is megbabonázva hallgatta játékát, s így szólt: „Ezt én is el tudom játszani, de így nem!”28 Bertának saját, makói zenészekből álló cigánybandája volt, akikkel gyakran léptek fel, sokszor jótékony célú koncerteken is. Sokat emlegetett koncertjük volt a pozsonyi árvízkárosultak javára rendezett fellépésük, vagy a horvátországi éhínség szenvedőinek javára rendezett koncertjük 1860 áprilisában. Nákó Berta, a festő inkább autodidakta volt, de bizonyos értelemben Ignaz Raffalt és Friedrich von Amerling tanítványának is tekinthető. Azon kevesek közé tartozik, akik Magyarországon a 19. században nő létükre komoly festőművészi sikereket
értek el. Amerlingről festett portréját János főherceg vette meg bécsi ebédlője számára. Kiváló ízlése, dekoratív érzéke bécsi palotájuk berendezésében mutatkozott meg. A parketta mintázatától kezdve a képekig és lámpákig minden Berta tervei szerint készült el, s vált elismerés tárgyává. Nákó Berta elsősorban portréfestőként vált sikeressé, ráadásul a műfajnak egy olyan ágában, amit rajta kívül senki sem művelt. Szülőföldjének, s később családja lakóhelyének, Nagyszentmiklósnak, illetve tágabban a Bánságnak román és cigány lakóit, főleg lányait és asszonyait örökítette meg portréin. Nákó Berta cigányportréin egyrészt a 19. században divatos cigánytematika egyik változatát figyelhetjük meg, másrészt egy sajátosan modern reprezentációját is a cigányságnak. Nákó, bár nem nélkülözi a cigányábrázolásban gyakran fölbukkanó orientalista elemeket, nem etnikai kuriózumként mutatja be cigány szereplőit, hanem kifejezetten autonóm, névvel ellátott személyiségekként. Etruska, Riszta, Radu, Baba és más modellek után a most kiállított kép modellje is egyszerre tűnik az Ezeregyéjszaka meséiből előtűnő keleti szépségnek, egy fejedelmi asszonynak, s természetesen egy modern, szuggesztív tekintetű dámának is, pedig valójában nem más ő, mint „Spirka cigánylány”, ahogy az a kép hátoldalára ragasztott címkén olvasható. A Nákó-család nagyszentmiklósi kastélyában (ahol Bartók Béla nagyapja és apja teremtették meg Magyarország legkorszerűbb mezőgazdagsági szakoktatását) Berta asszony esti koncerteket adott, s jelentős társasági életet szervezett folytatva mindazt a hagyományt, amit már bécsi éveiben megteremtett.29 Az ő modern női személyiségét sugározta át cigánymodelljeinek portréira is, jelentősen megújítva ezzel a cigányábrázolás addigi konvencióit. Nem a grófi család tagja az a dilettánsnak tekinthető Nákó János, akinek életéről semmit nem tudunk azon kívül, hogy az 1840–50-es években Pesten dolgozott, 1840-es Tengeri táj című képe pedig mintegy száz évvel később került múzeumi tulajdonba.30 A szépen megfestett éjszakai tájkép gyakorlott kezű festőre vall, aki ismerte a kor romantikus tájképábrázolásának konvencióit. Az 1842-ben
Laccataris Demeter (1798–1867): Hébe Olaj, karton, 28,5×34 cm Magántulajdon
28 29
30
Hamvay Ödön: Gróf Nákó Kálmánné, ld. előző jegyzet Tácsi László: A Nákó család és nagyszentmiklósi kastélyuk. In: A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról. Évkönyv. Nagyvárad, 2003, 269–272 (Partiumi Füzetek 23.) Olaj, vászon, 31,7 x 51 cm, MNG Ltsz.: 7400
48
kiállított Hajótörés című képe is minden bizonnyal hasonló felfogású tengeri tájkép lehetett.31 A jelentősebb görög eredetű családok festői közül végezetül Lyka Károlyt (1869–1965) érdemes megemlítenünk. Lyka, aki a modern magyar művészettörténet írás és műkritika egyik meghatározó alakja, eredetileg festőnek készült. Müncheni akadémiai tanulmányok után hagyott föl a festészettel, s választotta inkább a kritikusi, írói pályát. Csupán ez az egy, különösen talányos önarcképe ismert, amelyben egyszerre követi a bizánci ikonok szembenéző, szimmetrikus Krisztus-ábrázolását, illetve az ezt a hagyományt újjáteremtő és a modern művész-önreprezentáció egyik prototípusát megalkotó Dürer 1500-as önarcképét, de ars poeticai összefüggésben idézi meg Tiziano Égi és földi szerelem című művét is.32 A provinciális karakterű Laccataris Demetrtől az univerzális művészi hitvallást kifejezni tudó Lyka Károlyig terjed a 19. század magyarrá lett görögjeinek sora a festészetben. Ugyanazt a művészi utat járták be görög származású festő-honfitársaink is ez alatt a száz év alatt, mint amit a magyar festészet általában is megtett. Történetünk kibogozhatatlanul összetartozik tehát.
31 32
Laccataris Demeter (1798–1867): A viszonlátás öröme Olaj, vászon, 83x64 cm Magántulajdon
A’ pesti művészeti egyesület által 1842 a’ városi tánczterem-épületben kiállított művek lajstroma” – ld.: Szvoboda 2007. 316 A kép komplex értelmézéséhez ld.: Király Erzsébet: „Az álnok tükör” Lyka Károly önarcképéről. In: Művészettörténeti Értesítő XLIII. 1994/1–2. 149–153.
49
ÅËËÇÍÅÓ ÆÙÃÑÁÖÏÉ ÓÔÇ ÂÏÕÄÁ ÊÁÉ ÔÇÍ ÐÅÓÔÇ ÊÁÔÁ ÔÏÍ 19ïí ÁÉÙÍÁ Ôïõ BELLÁK GÁBOR Óôçí ïõããñéêÞ ôÝ÷íç ìðïñïýìå íá óõíáíôÞóïõìå áñêåôïýò äçìéïõñãïýò ìå äéáöïñåôéêÞ êáôáãùãÞ êáé ãëþóóá áðü ôçí ïõããñéêÞ. ¢ñáãå, ðüóï åðçñåÜæåé ôçí áîßá ôçò ÔÝ÷íçò, üôáí ãíùñßæïõìå áðü ðïõ êáôÜãåôáé ï äçìéïõñãüò, ðñéí áõôüò åíóùìáôùèåß óôïí ïõããñéêü ðïëéôéóìü; Ç êáôáãùãÞ ôïõ êáëëéôÝ÷íç åßíáé êïéíùíéêü, åðéóôçìïíéêü êáé éóôïñéêü åñþôçìá, óôçí Éóôïñßá üìùò ôçò ÔÝ÷íçò ôá Ýñãá ôïõ êáëëéôÝ÷íç åßíáé áõôÜ ðïõ ìáò öáíåñþíïõí ôçí êáôáãùãÞ êáé ôçí ôáõôüôçôÜ ôïõ. ÊáôÜ ôïí 19ï áéþíá óôçí Ïõããáñßá õðÜñ÷ïõí áñêåôïß ¸ëëçíåò êáëëéôÝ÷íåò, ëßãïé üìùò åßíáé áõôïß ðïõ ìåôáöÝñïõí áõóôçñÜ ôçí åëëçíéêÞ ôå÷íïôñïðßá, êáèþò åßíáé åðçñåáóìÝíïé áðü ôï ïõããñéêü ðïëéôéóôéêü ãßãíåóèáé. ¢ëëùóôå, áõôÞ ôçí åðï÷Þ óôçí êåíôñéêÞ Åõñþðç ïé êáëëéôÝ÷íåò æïõí ó’ Ýíá ðïëýãëùóóï êáé ðïëõðïëéôéóìéêü ðåñéâÜëëïí. Óôçí Ïõããáñßá ìüíï ç åëëçíéêÞ åêêëçóéáóôéêÞ ôÝ÷íç Ý÷åé ìåôáöåñèåß êáé áðïôåëåß óçìáíôéêÞ ðáñïõóßá ìáæß ìå ôçí ïõããñéêÞ ôå÷íïôñïðßá.
Laccataris Demeter (1798–1867): Hárfán játszó ifjú (Byron) Olaj, vászon, 92,5×72 cm • Magántulajdon
Ç åëëçíéêÞ åðáíÜóôáóç ùò ðçãÞ Ýìðíåõóçò óôïõò êáëëéôÝ÷íåò ôçò êåíôñéêÞò Åõñþðçò êáôÜ ôïí 19ï áéþíá
äåß÷íïíôáò ì’ áõôü ôïí ôñüðï ôç óõìðÜèåéÜ ôïõò óôïõò áãùíéæüìåíïõò åðáíáóôÜôåò. ÌåñéêÜ äåßãìáôá ôçò íåïåëëçíéêÞò ëáôñåßáò åßíáé ôá åíôõðùóéáêÜ Ýñãá ôùí Delacroix, Leo von Klenze, Karl Friedrich êáé Carl Rotman. Ç óõìðÜèåéá ãéá ôïõò ¸ëëçíåò åßíáé åìöáíÞò êáé óôçí Ïõããáñßá. Ãéá ðáñÜäåéãìá, óôçí ðñþôç Ýêèåóç ôïõ Műegylet óôçí ÐíåõìáôéêÞ Åóôßá åìöáíßæåôáé ï ðßíáêáò ôïõ Eugen Hummel: «ÐïñôñÝôï ìéáò Åëëçíßäáò». Åðßóçò, ï âáñüíïò Karl Wilhelm Heidegger von Heidegg ðïõ ùò óôñáôéùôéêüò âñßóêåôáé óôçí ÅëëÜäá, ôï 1842 óôçí ÝêèåóÞ ôïõ ðáñïõóéÜæåé ôï åëëçíéêü ôïðßï. Ìå åëëçíéêÜ èÝìáôá åêèÝôïõí êáé ïé Johann Ender êáé o Weber Hernick. Áîßæåé íá óçìåéùèåß üôé ï Marastoni Jakovos, ï ðéï óçìáíôéêüò æùãñÜöïò ôïõ 19ïõ áéþíá óôçí Ïõããáñßá êáé éäñõôÞò ôçò Áêáäçìßáò ôùí Êáëëéôå÷íþí óôçí ÐÝóôç,
Ç ôå÷íéêÞ êáé ç Ýêöñáóç êÜèå êáëëéôÝ÷íç åðçñåÜæåôáé áðü ôçí ðñïóùðéêÞ ôïõ æùÞ, ôï ïéêïãåíåéáêü ðåñéâÜëëïí, ôçí ðßóôç ôïõ, ôéò óõíÞèåéÝò ôïõ, ôéò åðéôõ÷ßåò ôïõ, áëëÜ êáé áðü ôçí ðåñéññÝïõóá áôìüóöáéñá ôçò åðï÷Þò ôïõ. Áðü ôçí êáèçìåñéíÞ ðïëéôéêÞ áõôÞò ôçò åðï÷Þò ôï ðéï óçìáíôéêü óôïé÷åßï åßíáé ï öéëåëëçíéóìüò ôçò Åõñþðçò ðïõ îåêéíÜåé áðü ôéò áíáóêáöÝò ôïõ Johann Joachim Winckeimann (1717–1768), ï ïðïßïò åíÝðíåõóå ôïí 19ï áéþíá ôéò ðíåõìáôéêÝò éäåïëïãßåò ôùí Sciller, Hölderlin, Goethe, Stefan George êáé Arnold Böcklin. Ôï 1820 üëïé åßíáé åíôõðùóéáóìÝíïé êáé åìðíåõóìÝíïé áðü ôçí åëëçíéêÞ åðáíÜóôáóç êáé éäéáéôÝñùò ïé æùãñÜöïé ïé ïðïßïé ìå ðïëëÞ áãÜðç äéáëÝãïõí ôá åëëçíéêÜ èÝìáôá
51
æùãñÜöéóå ôï 1845 ôïí ðßíáêá ìå èÝìá «Ç Åëëçíßäá». Ôï Ýñãï áõôü óçìáôïäïôåß ôç ãÝííçóç ôçò áõôüíïìçò ÏõããñéêÞò Ìïõóåéïëïãßáò Êáëþí Ôå÷íþí.
Ôï Ïõããñéêü Beidermeier ìå Ýëëçíåò êáëëéôÝ÷íåò ËáêêáôÜñçò ÄçìÞôñçò (1798–1864) ÃåííÞèçêå óôç ÂéÝííç ôï 1798? óðïýäáóå óôï Debrecen êáé óôç ÂéÝííç êáé åß÷å äÜóêáëï ôïí Josef Danhaser. To 1835 äïýëåõå óôçí ÐÝóôç áíôéãñÜöïíôáò äéÜöïñïõò ðßíáêåò êáé êÜíïíôáò ðéíáêßäåò áããåëéþí. Ôï 1843 åêèÝôåé ãéá ðñþôç öïñÜ ôïõò ðßíáêÝò ôïõ óôçí ÐíåõìáôéêÞ Åóôßá ìå üëá ôá èÝìáôá ôçò åðï÷Þò: «Kis Savoyard» (åèíéêÞ çèïãñáößá), «Dorottya», «Don Quuxette» (éóôïñéêÞ çèïãñáößá ôïõ 1843), «Ç Üöéîç ôïõ Attila ôï 455 óôçí Aquileiába», «A kis mutatványos» (äçëáäÞ ï ìéêñüò óáëôéìðÜãêïò, çèïãñáößá), «Kegyhely» (ëÜäé), «Ëüñäïò Âýñùí» (ëÜäé), «Ï Dobozy êáé ç ãõíáßêá ôïõ» (ëÜäé) êëð. Ï ðßíáêáò «Dobozy» Þôáí ðïëý äçìïöéëÞò êáé ðïëëïß êáëëéôÝ÷íåò æùãñÜöéóáí ìå ôï ßäéï óôõë. Ï ËáêêáôÜñçò, üóá èÝìáôá êáé åÜí æùãñÜöéóå,
Sterio Károly (1821–1862): Tanulmányok Papír, ceruza 29,2x22 cm Magántulajdon
Ýìåéíå óáí æùãñÜöïò ðïñôñÝôùí. ¸ëáâå ìÝñïò óôçí ïõããñéêÞ åðáíÜóôáóç ôï 1848 êáé Ýöôéáîå áñêåôïýò ðßíáêåò åìðíåõóìÝíïõò áðü ôïí áãþíá ôùí åðáíáóôáôþí. Ôï 1849 áõôïåîïñßóôçêå óôï Graz, Ýðåéôá áðü ìåñéêÜ ÷ñüíéá åðÝóôñåøå óôçí ÐÝóôç, üðïõ ðÝèáíå ôï 1864 áíÞìåñá ôùí ×ñéóôïõãÝííùí. Sterio Károly (1821–1862) ÃåííÞèçêå ôï 1821 óôçí Soászkabánya. Óðïýäáóå óôçí Áêáäçìßá ôçò ÂéÝííçò ôï 1838 êáé ýóôåñá óôï Ìüíá÷ï, óôç Ãáëëßá êáé ôçí Éôáëßá. Ôï 1840 åãêáôáóôÜèçêå óôçí ÐÝóôç üðïõ ï êüóìïò áãêÜëéáóå ôçí ôÝ÷íç ôïõ. Ç æùãñáöéêÞ ôïõ Ý÷åé íá åðéäåßîåé ðïëëÜ ðïñôñÝôá, ðßíáêåò æùãñáöéêÞò êáé áêïõáñÝëåò. ¸íá óçìáíôéêü Ýñãï ôïõ åßíáé ï «Feszl Frigyes» ôïõ 1847 ðïõ ôïí ðáñïõóéÜæåé óôçí ðïëõèñüíá ôïõ, ôï Ýñãï áõôü åßíáé Ýíá áðü ôá êáëýôåñá ôïõ 19ïõ áéþíá. ¸íá ðïëý ãíùóôü Ýñãï ôïõ åßíáé ï «Zsechenyi Stefan», ìéá Ýã÷ñùìç ëéèïãñáößá ðïõ ôïí ðáñïõóéÜæåé êáâÜëá óôï Üëïãï ìå öüíôï ôçí ðáñáëßá ôçò ÐÝóôçò äßðëá óôç ÃÝöõñá ôçò Áëõóßäáò,
Laccataris Demeter (1798–1867): Férfiarckép, 1848. Olaj, vászon 75x61 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
52
ãïíåßò. ÁðÝêôçóå ìåãÜëç öÞìç óáí çèïãñÜöïò ôïí 19ï áéþíá êáé åéäéêüôåñá ãéá ôç æùÞ ôùí ôóéããÜíùí ôçí ïðïßá áíÝäåéîå áðü ôïõò ðßíáêÝò ôçò. Åß÷å ìÜëéóôá éäéüêôçôç ôóéããÜíéêç ìðÜíôá óôçí ïðïßá óõììåôåß÷å ùò ôñáãïõäßóôñéá óôá ãëÝíôéá ôçò ðåñéï÷Þò ìå ôÝëåéá öùíÞ êáé áñéóôïêñáôéêÞ åìöÜíéóç. ÌåôÜ ôïí èÜíáôï ôïõ ðåèåñïý ôçò Náko Sándor ôï 1848 åãêáôáóôÜèçêáí óôç ÂéÝííç ïéêïãåíåéáêþò êáé Ýìåéíáí óôï ðáëÜôé ôïõò óôçí ïäü Dorotheergasse 14. Åêåß äçìéïýñãçóáí Ýíá ðíåõìáôéêü ðåñéâÜëëïí üðïõ ïé ðáñÝåò ôïõò ìå ìåãÜëç åõ÷áñßóôçóç óõììåôåß÷áí. Ìå ôïõò ðßíáêÝò ôçò äçìéïýñãçóå Ýíá êáéíïýñéï åßäïò, áí êáé áõôïäßäáêôç.
Sterio Karoly (1821–1862): Kastélyparkban, 1850. Olaj, vászon, 38x48,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nako János Äåí áíÞêåé óôç ãíùóôÞ ïéêïãÝíåéá ÍÜêïõ êáé äõóôõ÷þò äåí ãíùñßæïõìå ðïëëÜ ãéá áõôüí êáé ôçí ïéêïãÝíåéÜ ôïõ. Äïýëåõå óôçí ÐÝóôç ôçí ðåñßïäï 1840–1850. Ôï 1840 äçìéïýñãçóå ôïí ðßíáêá «Èáëáóóéíü Ôïðßï» êáé ôï 1842 óå ìßá Ýêèåóç åß÷å ðáñïõóéÜóåé ôïí ðßíáêá «ÍáõÜãéï».
èÝëïíôáò íá äåßîåé üôé åßíáé ï éäéïêôÞôçò üëçò ôçò ðåñéï÷Þò. Ï Sterio Károly æùãñÜöéóå êáé óôéãìÝò áðü ôçí ïõããñéêÞ åðáíÜóôáóç, üðùò ôï Ýñãï «Klapka Gyorgy». Óôï ðáëÜôé Andrássy óôï Betlér õðÜñ÷ïõí ðïëëÝò ëéèïãñáößåò ôïõ êáëëéôÝ÷íç åê ôùí ïðïßùí äýï áðåéêïíßæïõí ôçí ïõããñéêÞ åðáíÜóôáóç ôïõ 1848–1849. Ôï 1850 äçìéïõñãåß ôïí ðßíáêá «Áðüäñáóç ôïõ Dembinsky». Ï ðßíáêáò ðñïêáëåß ìåãÜëç óõãêßíçóç ç ïðïßá áðåéêïíßæåôáé óôá ðñüóùðá ôùí åðáíáóôáôþí êáôÜ ôçí áðï÷þñçóÞ ôïõò êáé éäéáßôåñá ôïõ óõíôáãìáôÜñ÷ç ìáæß ìå ôïõò óôñáôéþôåò ôïõ. Ìå áõôïýò ôïõò ðßíáêåò ï æùãñÜöïò ÷áñáêôçñßæåôáé óáí éóôïñéïãñÜöïò êáé çèïãñÜöïò. Ï ÓôÝñãéïò èåùñåßôáé êáé ðñùôåñãÜôçò ôçò ïõããñéêÞò çèïãñáößáò. Ìáæß ìå ôïõò Barabás Miklós êáé Weber Henrick ôï 1855 ó÷åäéÜæïõí Ýíá ôüìï ìå ôßôëï «Áðü ôç æùÞ ôïõ ïõããñéêïý ëáïý» ï ïðïßïò åêäßäåôáé áðü ôïí Prónay Gábor. Óôïí ôüìï áõôü ðáñïõóéÜæåôáé ç êáèçìåñéíüôçôá ôïõ ïõããñéêïý ëáïý óå 25 éëïõóôñáóéüí ðßíáêåò. Ç åëëçíéêÞ êáôáãùãÞ ôïõ ìåôáöÝñåôáé êáé åìöáíßæåôáé óôéò 48 åéêüíåò ðïõ äçìéïýñãçóå ôï 1857-58 óôçí ÐÝóôç ãéá ôçí åêêëçóßá ðïõ âñßóêåôáé óôç ïäü Serv utca. Óå áõôÝò ôéò åéêüíåò Ý÷åé óõíäõÜóåé üìïñöá ôçí ïñèüäïîç ôÝ÷íç ìå ôçí äõôéêÞ. Nako Berta «¸íá ÷ëùìü ðñüóùðï ìå ýöïò åëëçíéêÞò ïìïñöéÜò»
Sterio Karoly (1821–1862): Papagájos hölgy, 1860. Olaj, vászon, 65,5x50 cm
Åßíáé óýæõãïò ôïõ ¸ëëçíá ÍÜêïõ ÊÜëìáí, ãåííçìÝíç óôï Gyertyánffy áðü Ïýããñïõò
53
Karolos Lyka (1869–1965) Óðïýäáóå æùãñáöéêÞ óôçí Áêáäçìßá ôïõ ÌïíÜ÷ïõ, áëëÜ ìåôÜ ôï ôÝëïò ôùí óðïõäþí ôïõ åãêáôÝëåéøå ôç æùãñáöéêÞ ôÝ÷íç ãéá í’ áó÷ïëçèåß ìå ôçí Éóôïñßá êáé ôçí êñéôéêÞ ôçò ÔÝ÷íçò. ÌÝ÷ñé óÞìåñá èåùñåßôáé ï ìåãáëýôåñïò êñéôéêüò êáé óõããñáöÝáò ãéá ôéò ÔÝ÷íåò áöÞíïíôáò ôåñÜóôéï Ýñãï. Áðü ôçí æùãñáöéêÞ ôïõ ãíùñßæïõìå ìüíï ìßá áõôïðñïóùðïãñáößá ôïõ. Ìå ôïí Karolos Lyka ôåëåéþíåé ç ðáñïõóßá ôùí åëëÞíùí æùãñÜöùí óôçí Ïõããáñßá ôïõ 19ïõ áéþíá. Ìåëåôþíôáò ôïõò åëëçíéêÞò êáôáãùãÞò æùãñÜöïõò ðáñáôçñïýìå üôé âÜäéæáí ôïí ßäéï êáëëéôå÷íéêü äñüìï ìå ôïõò íôüðéïõò ïìüôå÷íïýò ôïõò ôá ôåëåõôáßá åêáôü ÷ñüíéá. Áõôüò ï éóôïñéêüò äåóìüò ìáò êñáôÜ ðÜíôá åíùìÝíïõò.
Nákó Berta (1819–1882): Cigánylány, 1860. Olaj, vászon, 49x38,2 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nákó Berta (1819–1882): Spirka Cigánylány Olaj, vászon, 55x44,5 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nákó János: Tengeri táj, 1840. Olaj, lemezpapír 31,7x51 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
54
55
ANDREAS STAMATOPOULOS
Nyugat-makedóniai görögök és görög-vlahok a XVIII–XIX. századi Magyar Királyságban1 Az első történelmi példák a görögök és vlahok
Szevasztísz Leondiádisz Kasztóriából, Grigóriosz
gazdasági és kereskedelmi tevékenységére a XV.
Konsztantinídisz szerzetes, a későbbi durrazzói
századból valók, ekkor vittek ki és hoztak be áru-
metropolita és Theódorosz Káváliótisz. Nagy je-
kat Velencéből, a fekete-tengeri kikötőkből, a szá-
lentőséggel bírt továbbá az is, hogy a térségben itt
razföldön pedig az oszmán Makedónia vidéki pi-
működött nyomda, amely a hely szellemi virágzását
acairól. A francia konzul Comte, Pontchartrain
tanúsítja.
tengerészeti miniszternek írt, 1699. február nyol-
Moszhópolisz lakosságának többsége vlah
cadikai keltezésű levelében számol be a mosz-
nyelvű, de görög identitású volt, az ún. kucovlah
hópoliszi, sziatisztai, kozánibeli, vlásztibeli, kli-
nyelvjárást kizárólag családi körön belül használták,
szúrai, szerviai, thesszaloníkibeli és más görögök
egyébként görögül beszéltek és írtak, gyermekeiket
Velencével folytatott kereskedelmi kapcsolatairól.
pedig görög oktatásban részesítették. Moszhópolisz
Megemlíti – az akkor még oszmán uralom alatti –
fejlődésének további lépcsőfokát a templomok épí-
Görögországból behozott termékeket; viaszt; feldolgozott gyapjút; bőrt; selymet; dohányt; és bort. A
tése, illetve a már meg lévők felújítása jelentette. E templomokban görög nyelven folytak a szertartások,
görögök üvegárut, fegyvereket és papírt vásároltak
híven tükrözve a helyiek vallásos érzületét és görög
helyettük. Portékáikat Durazzo kikötőjén keresztül
öntudatát.
szállították Itáliába.
1761-től kezdődően Moszhópolisz; Sziatisz-
I. Murád és II. Bajazid szultánok uralkodásától kezdődően a vlah nyelvű települések, mint Me-
ta; Kozáni és más kisebb makedóniai városok görög
covo; Kalarrítesz; Szirrákosz; Moszhópolisz és
gas adókat és vámokat vetettek ki termékeikre. Ez-
mások különleges előjogokat kaptak, sőt speciális
zel véget is ért a görög és görög vlah kereskedők
autonómiát is, mivel a szultán anyjának védelme
aranykora. A tengeri áruszállítás megszűnésével
alatt álltak. Mindezek ellenére ők is kötelesek vol-
megkezdődött a Belgrádon keresztül haladó északi
tak hűbéri adót fizetni minden márciusban, ami
irányú kereskedelem melynek céljai az osztrák és
azonban nem volt túl magas.
magyar tartományok voltak.
A korszak legfontosabb kereskedelmi centruma kétségtelenül Moszhópolisz. 1721-től kezdve
A XVII. és a XVIII. században számos belső és külső tényező vált segítségére az újonnan érkező
mintegy fél évszázadon át, 1761-ig Makedónia köz-
görögöknek a helyi kereskedelem felelevenítésében,
pontjaként nagyarányú kereskedelmi, társadalmi és
ami szinte teljesen megszűnt a hosszasan tartó tö-
kulturális fejlődésen ment keresztül, egyaránt fontos
rökellenes háborúk során, különösen a Birodalom
szerepet töltött be a balkáni és a tágabb európai térségben is. Iskolákat alapítottak, melyekben
keleti és déli régióiban. A pozsareváci békeszerződés, ami az osztrá-
a kor legjobb tudósai tanítottak, többek között
kok és oszmánok között jött létre 1718-ban jelentős
1
kereskedői visszaszorultak, mert a velenceiek ma-
Görög eredetiből fordította: Király Iliász.
57
mértékben járult hozzá a kereskedelemhez, nagy
titka az volt, hogy portékáikat olcsóbb árakon ér-
kedvezményeket és mindössze három százalékos
tékesítették, mint a helyi magyar és német kereske-
vámfizetési kötelezettséget biztosítva azon az osz-
dők, emiatt folyamatosan szembesültek a helyi ha-
mán alattvalók számára, akik a magyar és osztrák
tóságokkal. A polgárok és földbirtokosok azonban
területeken kereskedtek. Ez a megállapodás ked-
nagy örömmel fogadták jelenlétüket. Érdemes meg-
vezett a görög kereskedőknek, akik mind oszmán
jegyezni, hogy a görög kereskedők először, mint
polgárok voltak, mivel az új görög állam még nem
nagykereskedők vonultak be a köztudatba, majd
alakult meg. A tehetséges görög kalmárok hamar
fokozatosan eluralták a kiskereskedelmet is, mind-
felismerték a tranzitkereskedelem jelentőségét és
eközben a császári udvar nyomást gyakorolt rájuk,
a vám-mentesség kínálta lehetőségeket, tevékeny-
hogy tartósan letelepedjenek. Ebben az időszakban
ségük hatékonyságát pedig szövetségek alapítá-
elsősorban Moszhópoliszból és más makedóniai
sával növelték, melyeket ’kompániáknak’ nevez-
városokból a kereskedők jelentős elmozdulását je-
tek. Hangsúlyozni kell, milyen fontossággal bírt, e
gyezték fel nyugat felé. A görögök egyik nagy be-
társulási forma ebben az időben, mert a kompánia,
vándorlási hulláma 1718-ban kezdődött, majd egy
egyfajta szakszervezetként garantálta tagjai hitelességét a hatóságok felé, és kezeskedett a hitelekért.
még nagyobb zajlott le az 1760-tól 1770-ig tartó
A kompánia vezetője volt a leggazdagabb és
gat-Makedóniából, Sziatisztából, Kozániból, Szer-
a legtekintélyesebb kereskedő. A tagság közötti né-
viából, a pindosz-hegységi falvakból, Erátirából,
zeteltérések elsimítása a bíró és a kurátorok feladata
Gálátiníból, Vlásztiból és Grevenából Szerbia, Ha-
volt, döntéseik ellen a tagok fellebbezést nyújthattak
vasalföld, Magyarország és Ausztria különböző vá-
be a város illetékes közösségénél.
rosaiba irányuló kereskedelmi célú vándorlás.
évtizedben. Ugyanakkor megfigyelhető egy, Nyu-
A tőkeszegénység miatt a kereskedelem, mint
[Azoknak a görög városoknak, melyekből e
megélhetési forma, nem terjedt el a Magyar Királyság
kereskedők elszármaztak, hogy nagy dolgokat vi-
lakói között. A görög kereskedő, szívós kitartásával,
gyenek véghez külföldön, meg van a saját történetük:
a Kelethez fűződő kapcsolataival, és helyismeretével
Kozánit és Sziatisztát a XVI. században alapították,
tudta pótolni azt a nagy kereskedelmi hiányt, ami a
elsősorban a szomszédos települések lakosságának
Birodalom magyarlakta területeit jellemezte. A gö-
vándorlásai következtében.
rögök területe, ahogy már említettük, az átmenő kereskedelem. Konkrétabban árukat exportáltak
Kozáni dinamikus gazdasági és lokális szellemi központtá fejlődött az Oszmán Birodalmon be-
az Oszmán Birodalomból Nyugatra: gyapjút, fona-
lül. E keresztény város egyfajta gazdasági szigetet
lat, pamutot, selyemcérnát, hüvelyeseket, rizst, do-
képezett, ami teljesen eltért a környező földműves
hányt, bőrt, kávét, cukrot, fűszereket, sót, Kozáni
és állattenyésztő területektől, így lett számos keres-
sáfrányát és egyebeket, míg Európából feldolgozott
kedő bölcsője Délkelet-és Közép-Európában.
ipari termékeket importáltak, ruhát, luxuscikkeket,
Sziatiszta Hóra és Geránia városrészekből jött
selyemkelméket, kristály-és porcelán vázákat, női
létre. Gerániát a tekinthetjük a legrégebbinek, mivel
ékszereket, aranyozott tükröket és más holmikat,
itt van a város legkorábbi fennmaradt temploma a
kivéve Magyarországot, ahonnan mezőgazdasági
Szent Paraszkevi. Hóra lakosai a környező falvakból
termékeket és élőállatot.
származtak, mint például Csárúszino; Trápezica;
Kezdetben házról-házra árultak, később le-
Pelka; Páliokasztro; Ekszárho; Szárákina; Jánko-
telepedve, vásárokon, és bérelt üzletekben. Sikerük
vi; Cervena és Petrovo, melyek képtelenek voltak
58
ellenállni a fosztogatásnak, az erőszakos iszlami-
területeken. Szintén ismert tény, hogy végrende-
zációnak, és Sziátiszta búvóhelyeiben leltek mene-
leteikben kikötötték, hogy örököseik csak akkor
dékre.
részesedhetnek az örökségből, ha a házastársuk is Szervia egy ősi város, a török uralom alatt a
ortodox keresztény.
területi központ és a metropolita székhelye, jelentős
1781 végén II. József türelmi rendelete ha-
kereskedelmi, gazdasági és politikai részvétellel.]
talmas változást hozott a birodalom kis görög közösségeiben, mely a vallási életüket szabályozta. A
Miután kétszer lerombolták Moszhópoliszt
rendelet lényege az, hogy egyházi értelemben to-
1769-ben és 1788-ban elkezdődött a harmadik nagy
vábbra is a római katolikus egyházé az elsőbbség,
elvándorlási hullám, elsősorban országon belül, és
de politikailag garantált a vallásszabadság, vagyis
véglegesen a makedóniai városokba, Sziatisztába,
protestáns és a katolikus felekezetűek egyenjogúak.
Kozániba, Szerviába Vlásztiba; Monasztíribe és má-
A rendelet megerősíti a görög kereskedők előjogait,
sokba. Ezen időszak alatt, az osztrák hatóságok sza-
lehetővé téve számukra, hogy egy templomot vagy
bályozták a magyar és az osztrák tartományokban tar-
iskolát építsenek, olyan területeken, ahol több mint
tózkodó görög menekültek jogi helyzetét és osztrák
száz család él. A rendelet szabályozta a templomok
állampolgárságot adtak nekik. 1769-ben Mária
építését, nem nyílhattak az utcáról és nem lehettek
Terézia az ortodox felekezetű oszmán alattvalókat
díszítettek sem. A görög ortodoxia teljes mértékben
egy rendelete által arra kötelezte, hogy családjukkal
elismert lett azáltal, hogy egy kicsit később, 1790-
együtt telepedjenek le Magyarországon és tegyenek
ben II. Lipót lehetővé tette a vallásuk szabad gya-
hűségesküt az osztrák császárnak. Ez, valamint II.
korlását.
József 1784-es rendelete lényegesen meggátolta az
A görögök templomait a rendeletnek meg-
ortodox kereskedőréteg fejlődését Magyarországon.
felelően a nyugatiakhoz hasonlóan barokk és nem
A görögök miután felvétettek a birodalom tagjai közé, elveszítették kereskedelmi kiváltságaikat, me-
pedig bizánci stílusban építették. Díszítésüket a közösségek általában olyan
lyekben oszmán állampolgárokként részesültek.
híres helyi építészekre bízták, akik már építettek
Természetesen szerezhettek egyéb jogokat, mint az
szép templomokat, barokk stílusban.
ingatlanszerzés és a közéletben való részvétel.
A belső tér ékesítésére Görögországból hív-
A Magyarországon letelepedett görögök és a makedonvlahok vagy másképpen görög vlahok szá-
tak mestereket. A templomépítés nagy korszaka Dionísziosz
ma nagyon magas volt, a becslések szerint a XVIII.
Popovics (Popovics Dénes-Dionüsziosz Papajan-
század második felében ez tízezer főt számlált (ami
nuszisz) budai szerb püspök szolgálatának idejére
a Királyság összlakosságának körül-belül az egy
(1790–1828) esik. Popovics püspök a makedóniai
ezrelékét jelentette a XVIII–XIX.sz fordulóján-a
Szerviából származó görögként mindig segítette
ford.)
honfitársait és püspöki tevékenysége alatt épültek a A szervezett üzleti tevékenység a közösség-
legfontosabb templomok Pesten, Vácott, Egerben,
re, és a családra támaszkodott az osztrák és a ma-
Karcagon, Kecskeméten, Tokajban és Gyöngyösön.A
gyar tartományokban. Családi vállalkozásaik ko-
görög kereskedők kereskedelmi tevékenységük
herenciája az etnikai és vallási különbözőségükön
megkönnyítése érdekében a következő módszereket
alapult, ami mobilizálta gazdasági és szellemi tő-
használják fel:
kéjüket a Habsburgok fennhatósága alá tartozó
59
kedők személyes kényelmük érdekében nyilvántartást vezettek, melybe minden kereskedelmi gyezték.
tevékenységüket
leje-
1770 végén a görögség az új törvények következtében kialakult akadályok leküzdése érdekében a kompánia egy új formáját alakította ki: a részvénytársaságot, amely tagsága két-három kereskedőből (részvényesből) állt, akik közül legalább egy tartósan letelepedett Magyarországon, és rendelkezett a magyar állampolgársággal, a többiek oszmán alattvalókként hozták be az árukat. Így a részvényesek egyaránt részesültek a magyar és az oszmán állampolgárságok előnyeiből és továbbra is három százalék vámot fizettek. Úgyszintén éltek az ausztriai árubevitel tiltásában rejlő lehetőséggel, a lipcsei és boroszlói vásárokon kereskedtek. Tranzitszállítás ürügyén az Osztrák császárságból Török szultánságba szállítandó termékekből Muráti János síremléke a Fiume úti sírkertben
már Pesten értékesítettek engedély nélkül. Ily módon az összes kereskedő kedvező helyzetben volt, mert vevőik alacsony árakon jutottak hozzá az is-
összeget fizet egy biztosítótársaságnak,
mert nyugati termékekhez. Ezek a kereskedők az ismert módon, kara-
hogy ha veszteség vagy kár érné a bizto-
vánokkal utaztak. Útjaik két hónapig tartottak, és
sító kifizesse azokat.
nagyon veszélyesek voltak, a természeti akadályok,
a. – Biztosítás, azaz a kereskedő egy bizonyos
b. – Komisszió, azaz közvetítői jutalékot fizet
és a rablások miatt. Á karavánok biztonságára
azért, hogy termékeket vásároljanak egy
fegyveres kíséretet biztosítottak. Évente öt-hat al-
harmadik féltől illetve fordítva az ő ter-
kalommal utaztak. Általában Kozániból, Sziatisz-
mékeit adják el annak. c. – Váltó vagy csere, amikor a kereskedő
tából, Kasztóriából, Janinából indultak, de más
pénzt fizetett az egyik városban, hogy
te csak görög fogadóknál álltak meg. Útjuk során
társa vagy családja megkapja azt egy
áthaladtak az Áliákmonász-, az Áxiosz-, és a
másikban. d. – Kölcsönkötvény, azaz egy levél iga-
Morava-folyó völgyein. Miután átkeltek a Száva-
zolja, hogy a kereskedő pénzt köl-
Zemlény (Zimony), egy város a Duna partján, és
csönzött egy, a szükséges tőkével nem
Belgrád közelségében, a fő átjáró Közép-Európába.
rendelkező személy számára. A keres-
A többi átjáró Nagyszeben, és Brassóban volt.
városokból és falvakból is. Az utazás során szin-
folyón, eléjük tárult a Magyar királyság első városa
60
A határra érkezvén, végig kellett menniük a
hajózásban; és sokan közülük állatkereskedők,
karantén folyamatán, vagyis egy orvosi vizsgálaton,
ezüstművesek, gazdálkodók, méhészek, szabók,
hogy megállapítsák nem hordoznak-e fertőző be-
cipészek, szűcsök, cukrászok, szappanfőzők, pé-
tegségeket, és ha mégis találnak, akkor átadják őket
kek, továbbá fogadók, kávézók és vendéglők tu-
speciális kórházi kezelésre. Miután megkapták az
lajdonosai voltak a Habsburg állam egész te-
egészségügyi igazolást, és a vámhatósági állomáson
rületén. Többségük Makedóniából, Ipiroszból,
befizették a Habsburg Monarchiának járó vámtételt,
Thesszáliából származott, Moszhópolisz, Kozáni,
már szabadon mozoghattak a birodalomban.
Sziatiszta, Szervia, Dojráni, Vogácikó, Monasztíri,
Zimonyban sok ideiglenesen vagy véglegesen
és Náusza városokból. Közösségeikben a görög
letelepedett családot találunk, mint a Dimítriosz
nyelv és az ortodox felekezet jelentette a generációk
Jeórjiu 1749-ben, Mihaíl Kazandzisz 1736-ban, aki
közötti kapcsolatot. A görög családok lassan - lassan
később Eszéken telepedett le véglegesen, Mihaíl
társadalmilag is magasabb szintre emelkedtek, la-
Naum 1766-ban, Jeórjiosz Perru és a Ruszisz család
kóhelyeik gazdasági, politikai, és társadalmi életé-
1769-ben, a Darvarisz és Spirta családok, és mások.
nek is fontos szereplőivé váltak. Sokan, mint pél-
Sok család választotta lakóhelyéül Belgrádot is. A
dául a Sina, Takiadzisz, Armenuli, Nákó, Sacelláry,
XIX. század elején a görög P. Spirta nyitotta meg az
Lyka, Derra, Dumcsa, Muráti, Haris, Farakatu, Le-
első selyemgombolyító üzemét Zemlényben, míg
pora, Papp, Agorasztó, Bikella, és Bendu családok
a kragujeváci görögök megalapították Szerbia első
szereztek vagyonnal és tekintéllyel járó nemesi ran-
sörgyárát. A Habsburg Monarchia számos városában
got.
telepedtek le görögök és görög nyelvű vlahok. Ezt követően, a magyar Nagyalföld Pesttől
A városok, amelyekben görögök tevékeny-
keletre eső vidékére vándorolnak a görögök és ma-
kedtek és jelentős közösségeket alapítottak:
kedónvlahok, akik Kecskeméten, Miskolcon, ToKecskemét: Itt, 1708 májusában, huszon-
kajban, és Debrecenben telepednek le. Érdemes megjegyezni, hogy a leírások szerint
hat ugyanazon településekből: Kozániból és Szi-
a görögök török ruhát viseltek a Magyarországi uta-
atisztából származó nagykereskedő létre hozott
zás során, de az évek múlásával, miután véglegesen
egy szakmai szervezetet, a kompániát, amely a
letelepedtek magyar nemzeti viseletben kezdtek jár-
kereskedelmi tevékenysége mellett, oktatási és kul-
ni. A görög kereskedők családi vállalkozásokat szerveztek az Oszmán Birodalomban, azok keleti és nyugati kiterjesztésével hozták létre a görög vállalkozói diaszpóra hálózatát. A rossz infrastruktúrája ellenére szárazföldi hálózatot alakítottak ki a Habsburg és Orosz Birodalom felé. A görög kereskedők rivalizáltak egymással, de csak nagyon ritkán működtek együtt más nemzetiségűekkel. A fő gazdasági tevékenységet jelentő kereskedelmen túl, a görögök és vlahok részt vettek
A kecskeméti görög templom mennyezeti freskója
az ügynöki, banki, postai tevékenységekben; a
61
turális küldetését is beteljesítette. A görög kompá-
Művészetükre majdnem minden görög ortodox
nia a XVIII. században a legnagyobb. Idővel adó-
templomban találunk példákat Magyarországon.
kedvezményeket kaptak, és az önkormányzatok Tokaj: Sp. Lambrou említ írásaiban Ma-
megadták a jogot egy, a kompánia belügyeit kezelő elöljáró megválasztására.
gyarországon tartózkodó szláv nevű, oszmán ál-
A XVIII. és XIX. század a kecskeméti görögség aranykora: alapítottak iskolát, egyházi könyvtá-
lampolgárságú kereskedőket Kozániból, mint a
rat (amely a mai napig is híres), és felépítették a
gyarországra a makedóniai Szerviából, és a Charisi
templomukat is. A templom mellett található az úgy-
Szerviczky nevet vették fel, amely fennmaradt a to-
nevezett görög udvar, melyben teret kapott a kórház és a szegényház is, amiket ugyancsak a görög kö-
kaji görög templom falán lévő sírkövön. (Budapesten található az utolsó leszár-
zösség épített. A templomépítés munkálatai 1824.
mazottjuk Dr. Diószegi György Antal). Tokajban
szeptember 6-án kezdődtek meg és öt évvel később
Kozániból és Sziatisztából származó görög be-
fejeződtek be. 1829. szeptember 3-án nyíltak meg a
települők elvállalják a kiváló bor termelését és
templom kapui, melyet a Szentháromság tiszteletére
külföldi értékesítését. A tokaji a legrégebbi közös-
Papademosz család, akik 1658 körül érkeztek Ma-
szenteltek fel és ezért, a XX. század elején készült mennyezeti freskó az Atyát, a Fiút, és a Szentlelket ábrázolja. A fából faragott ikonosztáz Miskolc városából származik. Egy márványlapon, ami a templomban található, az alapítók nevei mellett a következő felírat olvasható: „a magassságos Istennek szent neve mindenkor hellén nyelven dicsőitessék”. A közösség a templom részére Elaszszona és Áthosz-hegy görög kolostoraiból hívott szerzeteseket. Ráckeve: Ebben a városban a görögök mindig kevesebben voltak, mint a szerbek. Az első évek nagykereskedelme után véglegesen letelepedtek, és a kiskereskedelemi tevékenységgel itt is megalapították a kompániájukat. 16 éves korában érkezett ide Zavírász György, és kereskedősegédként dolgozott, mielőtt a Kalocsára ment volna, ahol saját üzletet szerzett. Istentiszteleteiket az Istenszülő Szűz elszenderedésének
(Nagyboldogasszony)
temp-
lomában tartották, melyet még a szerbek építettek 1487-ben. A görögök gazdasági hatása óriási volt. A lakosok többsége Moszhópoliszból első elpusztítása után érkezett, és velük jöttek a kor híres ikonfestői
A Kecskeméti Görög Ortodox Templom (XVIII. század)
is, akik elkészítették a templom freskóit 1771-ben.
62
királyi, császári és cári udvarokba delegált követei mindig vittek magukkal néhány hordóval. Rákóczi felismerte a tokaji aszú diplomáciai értékét: a bor, melyet Nagy Péter asztalainál, mint „a diplomácia borát” szolgáltak fel fontos szerepet játszott a bizalomépítésben. Minden oroszok cárja különösen megkedvelte a magyar aszút. Az aszúbor igen alkalmas volt a távolsági szállításokra is, míg a többi borfajta e szállítások során veszített volna a minőségéből. Egy XVIII. századvégi összeírás szerint a tokaji görög családfők száma tizenkilenc. 1846– 1847 körül a tokaji egyházközség híveinek száma 158 lelket tett ki (41 házaspár). Van adatunk arra is, hogy a város magisztrátusában képviselve voltak a görögök: 1806-ban, például Karácsonyi György személyében. E család 250 éven keresztül van jelen Tokajban: Karátsonyi Konstantin Pál 1790-ben építette fel azt a szép és gazdagon díszített copf-stílusú házat, melyben a kompánia tanácsterme is volt. Külső és belső díszítettsége jól érzékelteti a tokaji görög közösség presztízsigényét is. A füzérdíszek, a kosáríves és kőkeretes kapuk, valamint a belső tér késő barokk freskói a polgári lét színvonalas, reprezentáns megnyilvánulásai. Az épület immáron három évtizede a Tokaji Múzeumnak ad helyet. A tokaji görög kereskedők igényes barokk
A kecskeméti templombelső ikonosztázionnal
ség vagy kompánia. 1667-ben alapították, s egy császári kiváltság lehetővé tette tagjai számára a kereskedelmi tevékenységet, adómentességet és önkormányzati jogot adott. A kompánia 1790-ben alapította a Szent Miklós görög ortodox templomot és a görög iskolát. A templomban a papi teendőket áthosz-hegyi szerzetesek látták el, amiről a Vatopedion monostorból érkező Filotheusz atya (1722), és a Nagy Lavra monostorbeli Artemiu atya (1727) levelei tanúskodnak.
házai jelentős műemlékek. A Rákóczi út 56. szám alatti épület kapuívén megtekinthető ma is a görög kereskedő társulatok jelvénye, a horgony a kettőskereszttel és a négyes számjeggyel. Ez utóbbi szám a tisztes kereskedői hasznot a 4 százalékot jelenti, a kettős kereszt az ortodoxia, a horgony pedig a folyami kereskedelem szimbóluma. Még a Keffala ház is áll a Rákóczi út 48-50. szám alatt, és a Morelli-ház a Bethlen Gábor utca 5. szám alatt; kapuja felett görög kereskedői jelvény található.
A kompánia is tudott igazságot szolgáltatni tagjainak bizonyos bűncselekmény-kategóriákban. Nem túlzás azt mondani, hogy a Habsburgellenes szabadságharc gazdasági alapját a tokaji bor képezte. Hegyalja visszafoglalása után Rákóczi nyugodtan szállíttathatott bort a lengyel és az orosz piacokra. Felhasználta a tokaji bort az európai szintű kapcsolatok megteremtése és fenntartására. A
Vác: Már a török uralom idején éltek szerbek a városban, azonban a görögök csak később, a XVIII.
63
században telepedtek le itt. A „görögkeletiekről”
nevezzük. Működésüket 1749-ben, majd 1757-ben
először 1713-ban, a város és egy földesúr között
a váci püspökök, mint földbirtokosok szabályozták.
kötött szerződésben esik szó. 1733-ban egy kereskedőtársaság alakult,
A váci görögök ameddig nem volt saját templomuk
melynek pecsétjén Szent Miklós, a kereskedők
tartoztak. A Helytartó Tanács 1791-ben adott en-
védőszentje látható. A latin nyelvű felirata a kö-
gedélyt a templomépítésre. A késő barokk stílusú
vetkező: „Sigillum Companiae Mercantilis graeci
templom 1793-ban készült el, és 1795 szeptembe-
ritus non uniti „(azaz: „A görög rítusú nem egye-
rében, Szent Miklós tiszteletére avatta föl Popovics
sült Kereskedő Társaság pecsétje”). A „görög
Dénes budai püspök.
rítusú” terminus megfelel „a görögkeleti” és az „ortodox”elnevezéseknek. Esetükben, a „compa-
A templom annak az egyemeletes háznak az udvarában épült fel, melyet Mandzsuka / Mandzuku
nia” jelentése nem pontosan ugyanaz, mint a to-
Athanáz ajánlott fel parókia céljára. Mandzuku
kaji vagy a miskolci görögöknél, ezért nem is ke-
Athanáz sírfeliratát a XX. században találták meg
reskedőtársulatnak (érdekvédelmi szervezetnek),
a váci temetőben. Talán Demetrius Mancsugu
hanem egy kereskedőtársaságnak (társas cégnek)
(? –1779) görög kereskedő nagybátyja volt, akinek
plébánia lelkipásztori szempontból Szentendréhez
Vácott volt egy kis boltja a 1757-ben a Városháza épületében. A templom utcája a Görög utca. A templom oldalfalában található Bratovics Péter, váci görög kereskedő görög és magyar nyelvű síremléke: „Az ember napjai olyanok, mint a széna. Mint a mezők virága úgy virít. E templom közepén fekszik az Úrban megnyugodott Isten szolgájának, Bratovics Péter kereskedőnek és Vác várost polgárának e szent templom alapítói egyikének teste. Aki megélvén 64 évet megnyugodott 1802. november 3-án.” Többek között, 1802-ben, itt adták ki Steriady Téodor görög kereskedő imakönyvét magyar nyelven, amely még további történeti kutatást igényel. Szentes: Sok kozánibeli és sziatisztiai kereskedő élt itt. A város egy állomás volt az Oszmán Birodalomból Pest és Bécs irányába, majd a viszszafelé tartó útjuk során a kereskedők számára.
Ikonosztáz (Kecskemét)
Templomukat 1786-ban gazdag görög családok
64
segítségével építették, mint például a Charisi és a Hadzsi, és Szent Miklós Myra püspökének tiszteletére szentelték fel. A görög lakosság házait a templom mellett építette; ott volt a pap háza, az iskola, mint ahogy a kereskedelmi helyiségek is. Ahogy ezt az adott kor megkövetelte, a kis templom a nyugati keresztény építészeti stílusnak megfelelően épült fel. A szentélyben vannak Szent Ágota ereklyéi, amik Konstantinápolyból érkeztek ide. Az ikonosztáz képei, valamint a falfestmények, Stefan Teneczki műhelyének alkotásai. A híres ikonfestő saját arcát is megörökítette, Ádám koponyájának helyén, a kereszt alatt. A templom külső részén, a fal déli oldalán található Szent Miklós képe, mely alatt e templom alapítóinak nevei vannak márványba vésve. Eger: A XVII. század második felében már tele van görög és szerb kereskedőkkel, akik egymás mellett élnek. 1785-ben kezdték el építeni templomukat, ami egy évvel később el is készült.
Váci Görög Ortodox templom
A görögök és szerbek lelki gondozását két pap látta el, a liturgiát három nyelven: „hellénül, illírül és dalmátul” (vagyis görögül, szerbül és latinul) fel-
faragványokkal, az osztrák-magyar barokk és a
váltva végezték.
klasszicizmus látványos elemeivel.
A szerbek a görögökkel együtt közös egyházközséget alkottak, amelynek hol a szerb, hol a
Karcag: A görög kereskedők a XVII–XVIII.
görög jellege domborodott ki jobban. A templom
század fordulója körül kezdtek letelepedni. Temp-
közelében építették fel a parókia épületét, amelyben
lomukat 1789-ben szentelték fel Szent György
a görög nyelvű iskola is működött. 1748-ban az egri
tiszteletére, míg az ikonosztázt 1811-ben fejezték
kompánia az ország tíz leggazdagabb társulata közé
be. Iskolát is építettek. Részt vettek a város kis- és
tartozott. Az egri görögök többek között, a vidék hí-
nagykereskedelmében egyaránt. A dunai fejedelem-
res borának külföldi értékesítésében vettek részt.
ségekből érkező karavánok ebből a városból halad-
Egerben volt műhelye a híres fafaragó-
tak tovább Pest, és Bécs felé.
mesternek a naxoszi származású Nikoláosz Ioánnu Talidórosznak, más néven Jankovics Miklósnak. Itt alkotta meg híres ikonosztázait görög
Miskolc: 1687-ben alakult meg az egyik legjelentősebb, legéleterősebb; különleges kiváltsá-
templomok megrendelésére (Pest, Miskolc, Balas-
gokkal és önigazgatási joggal rendelkező közösség.
sagyarmat, Eger, Hajdúdorog, Karcag, Tokaj) Min-
A XVIII. században felépítette a Szent Naumnak
den ikonosztázt gazdagon díszített aranyozott fa-
szentelt kápolnát.
65
1747-ben a kompánia kereskedő tagjai írták alá az első megállapodást a kápolna ügyében. Név szerint, a következők: Rosa György, Belányi Demeter, Márton Deák Pál, Demcsa Ferenc, Koka Demeter, Buja György, Buja Ferenc, Pap Demeter, Pap György, Pál Deák Tamás, és Koroszki (Kozmiszki?) Antal. A XIX. század elején, a miskolci görögök, úgy nevezték magukat, hogy „ó hiten lévő Macedóniai Vlachusok”. A XVIII. század folyamán, a görög közösség már kinőtte kápolnát, ezért 1777-ben, azzal a kéréssel fordultak a karlócai metropolitához, hogy adjon nekik templomépítési engedélyt. (Miskolc „görög alapítású” hívő közössége közvetlenül alakult Miskolc közvetlenül a Karlócához tartozott). Á Johann Michart által tervezett templom alapjait 1785-ben rakták le. Az alapkőbe került elnevezését, a templom nyugati főbejárata fölé elhelyezett kőtábla felirata őrzi: „Ez a Szentháromság temploma. Építését megkezdték 1785-ben II. József császár és Magyarország királya uralkodása idején, befejezték 1806-ban II. Fe-
Váci Görög Templom belseje ma kiállítóterem
renc császár és Magyarország királya uralkodása idején, a makedónisi vlach testvérek költségén.” Dionüsziosz Popovics (a szerviai Dionísziosz Pa-
A XIX. század második felében a miskolci görög pap Margó Emilián volt, a híres or-
pajannuszisz) budai püspök szentelte föl. Az iko-
vosprofesszor Margó Tivadar testvére. Az utolsó
nosztáz és a bútorok Jankovics Miklós (Nikoláosz
XX. századi görög lelkész Popovics Konstantin,
Ioánnu Talidórosz) alkotásai, ezt támasztja alá a
aki közel 40 éven át, a hetvenes évek elején be-
királyi kapu feletti latin-görög felirat, míg az iko-
következett haláláig állt a miskolci görög parókia
nosztáz festményei és a freskók a festő Anton
élén, elévülhetetlen érdemeket szerzett a görög or-
Kulchmeister művei.
todox közösség kincseinek megőrzésében. Jelentős
Az ikonosztáz, a kántorszékek, és a püspöki
része volt abban, hogy a XX. század eleji válság
trón szintén Jankovics mester keze munkája. A fentieket kiegészíthetjük egy érdekes kö-
után megújult a miskolci ortodoxia. „A miskolci görögök művészeti emlékei” címmel egy kis füzetet is
rülménnyel, miszerint a miskolci közösség, annak
megjelentett a görög közösségről és az egyházról.
ellenére, hogy lényegesen kisebb, mint a pesti, jóval
Szolgálati ideje alatt, az ötvenes évek elején a kom-
nagyobb összeget fizetett a templomért és a többi
munista rendszer nyomására csatlakoztak a magyar
épületért, mint a kápolna, a parókia, és az iskola. A
ortodox egyházhoz, amely még ma is a Moszkvai
miskolci közösség számára, nagy jelentőséggel bírt
Patriarchátus hatálya alá tartozik illegálisan.
makedónvlah származása, szoros családi kapcsolatokat tartott fent a pestiekkel.
66
Szentendre: A Fő téren található templom
úgy tűnik, egyértelmű, hogy a szerbek száma kez-
a szláv Blagovesztenszka nevet viseli, de Grecska
dettől fogva sokkal nagyobb, mint a görögöké, és ez
néven közismert – e kicsinyítő képzős szó jelentése
idővel még inkább fokozódott.
Görögöcske, a szláv elnevezés az Istenszülő örömhírvétele, a március 25-én tartott ünnep. Egyesek
Debrecen: A király címert adományozott
szerint a Grecska elnevezés onnan ered, hogy az
a kompániának (a kék címerpajzs zöld mezejében
oldalbejárat mellet van egy görög feliratú sírkő. Egy
jobbra forduló bárány legel, felette kiterjesztett szár-
1697-es jegyzőkönyvben viszont egész helyszínrajzot
nyú, fejét jobbra fordító, csőrében zöld növényeket
olvashatunk Szentendréről, ahol megtaláljuk a
tartó sas). Debrecen 1693-ban szabad királyi várossá
„Görögök Templomát” és néhány sorral lejjebb a
vált, a görög kereskedőtársulatnak el kell hagynia a
„Ráczok Templomát”. E jegyzőkönyv elemzésével,
várost. A görög kereskedők új központjai Szatmár
arra a következtetésre juthatunk, hogy a szerbek
és Németi lettek.
temploma a mai Lázár cár emlékkereszt helyén áll-
A bevándorlók többsége Kozáni, Sziatiszta;
hatott, a görögöké pedig a „Dunára járó utcában”,
Moszhópolisz; Vogáciko; Szervia; Belesz; Dojráni;
azaz ott ahol ma is áll. Tehát külön temploma volt
Meleniko; Monasztíri; Szelica; Kliszúra; és Náusza
a görögöknek és a szerbeknek is, mivel 1690-ben a
városaiból érkezett.
szerb menekült tömegekkel együtt érkeztek görögök és makedónvlahok is. Szentendrén nem könnyű kü-
Gyöngyös: A görög közösség a XVIII. szá-
lönbséget tenni a görögök és a szerbek között, de
zad elején alakult, tokaji és egri társaikhoz hasonlóan elsősorban a helyi borral és szőlővel kereskedett, és a különböző korlátozások ellenére elég jól fejlődött. Templomukat 1809-ben szentelték fel. A gyöngyösi görögök zöme arvanita eredetű volt. Győr: Az ortodox egyházi közösség már a XVII. század előtt fennállt. A ma is álló ortodox templomot 1727-ben építették a görögök és szerbek együtt. A díszítésben viszont a görögöké volt a vezető szerep a XIX. század elején, amit a görög feliratú ikonosztáz bizonyít. A városi hatóságok azt kérték a görögöktől, hogy közöljék ünnepeik időpontját, ami a városi üzletek nyitva tartása miatt volt fontos. Magyar nyelvű válaszukban külön csoportosították a kisebb és a nagyobb ünnepeiket. A következő „Győri Boltos Görögök” hozzájárulásukat kifejezve írták alá az okmányt, amely részletesen leírja az ünnepeiket és szokásaikat.
Görög Ortodox templom (Szentes)
67
Garba János, Alexander Ádám, Csappa István, Csorlenda Tamás, Demeter Lázár és Lázár György. Végül más kompániákat alapítottak Diószeg, Karlóca és Újvidék városaiban. Bács térségében ortodox templomokat, iskolákat létesítettek és társulatokat üzemeltettek, a már jól ismert módon. Pest: a kereskedelem központja. A görög közösség a gazdasági tevékenységeknek köszönhetően olyan nagy vagyonra tett szert, hogy (a magyar nyelvben) a gazdag és a görög szavak egy időben összekapcsolódtak, erről tanúskodik a „gazdag görögök” kifejezés, továbbá, hogy a kereskedőket is görögnek nevezték, azok nemzeti hovatartozásától függetlenül. Létre jött a nagy pesti görög és görög-vlah, vagy – ahogy az osztrák állam hivatalos irataiban szerepel – makedónvlah közösség. Mária Terézia császárnő (1740–1780) uralkodásának utolsó évtizedében alakult meg a Pesten letelepedett görögök jómódú közössége. Erejüket és összetartozásukat jelképezi, hogy a Duna partján
Eger – Epitáfiosz
épített templomuk környékét „Görög udvarnak” nevezik. Az udvar körül zajlott az élet, itt laktak „Én, Polizó Mihály mindezekre reá állok
és kereskedtek: földszinten üzletek és a műhelyek,
Én is Pita Gergöly reá állok
az emeleteken pedig a lakások. Házaik a Galamb
Én is Szekeres Dömötör reá állok Én is Decskoly Dömötör reá állok
és Váci utcákban, és a Vörösmarty téren voltak,
Vasváry György reá állok
kávéházakba jártak (melyek többségét maguk ala-
Varsányi Mihály reá állok
pították). Megállapíthatjuk, hogy nyereséges termé-
Száraz Antal reá állok Rozás Argentinus reá állok
kekkel kereskedtek, keleti fűszerekkel, kávéval, gya-
Borsody Péter reá állok”
A keleti kereskedelem útvonalán Athéntól Pestig és
míg dohányozni és üzleti tárgyalásaikra a közeli
pottal, selyemmel, dohánnyal, bőrrel, és gyapjúval. Bécsig, mindenütt görögök forgalmazzák ezeket.
Balassagyarmat: Itt húsz családot tartottak nyílván 1770 körül, melyek Makedónia falvaiból és
A pestbudai görögök vallásukat eleinte a szerbek XVII. század óta álló Szerb utcai
városaiból érkeztek, és templomot építettek Szent
templomában gyakorolják. 1783-ban lehetősé-
Miklós tiszteletére. A görögök itt is létrehozták a
get kapnak arra, hogy minden második vasárnap
kompániájukat és iskolájukat. Itt a következő csa-
anyanyelvükön görögül hallgassák az istentisz-
ládfőket találjuk: Popovics György, Zskura Mihály,
teletet. A görögök száma a XVIII. század végére
68
Az egri Ortodox Templom belülről
69
úgy megnőtt, hogy már nem férnek el a szerb templomban és méltánytalannak tartották, hogy nem a saját nyelvükön végeznek szertartást. 1788ban a pesti görögök és makedónvlahok úgy döntenek, hogy különválnak a szerbektől, és írásbeli beadvánnyal fordultak a Helytartótanácshoz, hogy engedélyt kapjanak a templomépítésre. Ebben a kérelemben leszögezték, többek között, hogy 179 család, 620 családtaggal vállalja, a templomépítést, amellett anyagilag vannak olyan jó helyzetben, hogy ez nem jelent akadályt. Sztratimirovics István budai püspök, és Putnik Mózes karlócai érsek-metropolita, fenntartásai ellenére a Helytartótanács a vizsgálatsorozat után 1789-ben hozzájárulását
Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
adja a külön templom építéséhez azzal a feltétellel, hogy a görögöknek csatolniuk kell a költségvetésiés az építési tervet. Argiri Demeter, a pesti görög közösség legjómódúbb tagja többedmagával össze-
boldogasszony, augusztus 15.) kapta. A metszet fel-
adta az alaptőkét 1789-ben, árverés útján meg tud-
irata szerint az egyházközség elnevezése: „Pesti gö-
ják vásárolni a piaristák telkét a Duna-parton. A
rög és vlach testvériség”. A templomépítés tíz évet
Helytartótanács által 1790 júniusában jóváhagyta
vett igénybe Jung József és a görögök közötti anya-
az építkezést. A templom tervezésével eredetileg
gi ellentétek következtében. A háromhajós temp-
Thallherr József építészt bízták meg, később Jung
lom klasszicizáló elemekkel gazdagítva copf stí-
József, pesti építészt, hogy a bécsi görög templom
lusban 1791–1801 között épült föl. A templom iko-
alapján készítse el terveit. Az új egyházközség elkü-
nosztázának faragott díszítéseit Jankovics Miklós
lönüléséhez a pesti szerbektől az új budai püspök,
(Nikólaosz Ioánnu Talidórosz) készítette 1797 és
a görög származású Dionüsziosz Popovics nyújtott
1801 között.
segítséget, aki 1791-ben Sztratimirovics karlócai ér-
A faragványok gyakori motívumai: babér-
sekké való kinevezése után foglalta el a budai szerb
ágak, szőlőindák szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel,
püspöki széket.
akantuszlevelek, csokorba kötött szalagok, urnák
1791-ben lerakták az alapokat, és megkez-
és a copf stílusra jellemző babérfüzérek. Jankovics
dődött a templom építése. Mivel az építkezés hosz-
1800-ban fejezte be a munkát és a következő évben
szúnak ígérkezett, az egyházközség kieszközölte a
rábízták a kántorszékek, könyöklőszékek, szószék,
Helytartótanácsnál, hogy engedélyezze egy ideig-
valamint a kórus famunkálatainak elvégzését. 1801.
lenes kápolna létrehozását. Ezt a Galamb utcai
augusztus 11.-én szentelte föl a templomot Popo-
kápolnát tíz évig használták. A kor szokásainak
vics püspök nagy papi segédlettel. A templom első
megfelelően, az egyházközség a templomalapítás
epitropjai (gondnokai): Argiri Demeter, Bekella Ni-
emlékére egy rézmetszetet készíttetett, amely az
kólaosz és Pelenga Anasztáziosz lettek. Később, a
Istenszülő (Szűz Mária) elszenderedését ábrázolta,
templom felszentelése után, került sor a belső dí-
mivel az új templom nevét ennek ünnepéről (Nagy-
szítésre, a festésre, és az ikonok elkészítésére. Az
70
ikonok megalkotását Anton Küchelmeisterre bízták.
sokoldalú tevékenységét szónokként, filozófusként,
A Petőfi téri templom ikonosztázán olyan nyugati
matematikusként, orvosként, íróként, egyetemi ta-
előképekkel rendelkező kompozíciók jelennek meg,
nárként, és nem utolsósorban Pest első görög újság-
melyek nem voltak jellemzőek a magyarországi gö-
írójaként fejtette ki.
rögség ikonfestészetére.
Ezzel egyidejűleg kezdte meg működését a
Az egyházközség 1791-ben jött létre a következő családok által:
görög közösségek legjelentősebb iskolája Pesten,
Agorasztó, Angelaky, Argiri, Armenty,
jiosz Zavírasz) adományának köszönhetően épült
Bazdeka, Ballasa, Bekella, Boráros, Constantin,
fel, s melynek gazdag könyvtárában saját, kézzel
Derra, Diamandi, Dora, Dumcsa, Grabovszky,
írott fordításai is megtalálhatóak voltak. Korának
Haris, Koperly, Lepora, Lyka, Malaky, Manno,
bölcs tudósa, sokszínű és széles érdeklődési körrel
Milos, Monaszterly, Moszka, Muráthy, Nákó
rendelkező, hatalmas tudományos felkészültségű,
gróf, Oeconom, Pasgáll, Rosa, Sacellary, Spiro,
szellemi ember volt, valódi polihisztor, aki megírta
Takátsy, Tomory, Triantaphil, Zicco. 1801-ben
a görög irodalom első tudományos szintű életrajzi
rendezték meg az Istenszülő elszenderedése temp-
lexikonját. A görögön kívül, magyarul, latinul, né-
lom megnyitó ünnepélyét, melyen a korszak olyan
metül, franciául, olaszul, szerbül és románul be-
tudósai szolgáltak plébánosként, mint Polízosz
szélt.
amelyet a sziatisztai tudós, Zavirász György (Jeór-
Kondósz, és Harísziosz Megdánisz Kozániból, aki Kalocsán is alapított görög iskolát, melyet önmaga finanszírozott. Más európai országokba irányuló kereskedelmi célzatú utazásai során, a termékeken kívül, könyveket is vásárolt, könyvtára számára, mely korában egész Magyarországon híres volt. A leggazdagabb családok palotáikat a központban, a templom közelében építették föl. Néhány példa: Vörösmarty tér: 3. Sina György; 4. Lepora Sándor; 5. Grabovszky Konstantin; 6. Lyka Anasztáz Demeter; Erzsébet tér: 1. Dumtsa Demeter; 4. Dormussy Rizo; József nádor tér: 7. Muráty Panajot; 11. Sacelláry Demeter; Bástya u.: Derra Tamás; József Attila u. 14.: Kozma Panajot; Kecskeméti u.: Agorasztó György; Zrínyi u. 1.: Nákó János A kor sok tudósa hagyott nyomot a pesti kö-
Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
zösségben:
71
Jeórjiosz Rusziádisz Kozániból, kereskedő,
daságtani tanulmányokat folytatott Pesten és Bécs-
író és a görög nyelv tanára. A bécsi és a pesti görög
ben. A bécsi, a pesti, és a zimonyi görög iskolák
közösségekben tanított. A Filiki Eteria tagja volt, és
tanítója. Újságíróként tevékenykedett Bécsben. ’A
részt vett a görög forradalomban.
Keleti Rész Hírei’ címen lapot adott ki. Könyvtárát
Dimítriosz Dárvárisz tudós. Kliszúrában
Kozáni városának adományozta.
született latin, görög, és szláv nyelveket tanult Pestbudán, Zimonyban és Bukarestben, a szász-anhalti
Joánnisz Emmanuíl Kasztoriából. Pesten és Bécsben tanult filozófiát.
Halleban filozófiai tanulmányokat folytatott. Sina
Athanásziosz Hrisztópulosz Kasztoriából.
György nevelője.
Pesten és Padovában tanult orvostudományt, filozó-
Mihaíl Papajeorjíu Sziatisztából. Janinában tanult filozófiát Evgénosz Vulgárisz tanítója. Filo-
fiát és jogot. Tanítványa és barátja volt L. Fotiádisz
zófiai és orvostudományi tanulmányait Németor-
fejedelemségek bírója.
tanárnak. A Filiki Eteria egyik ’apostola’, és a dunai
szágban folytatta, hazájában Szelicában és Meleni-
Jeórjiosz Szakelláriosz Kozániból. Pestbudán
kóban, azon kívül Bécsben és Pestbudán tanított.
francia és német nyelveken tanult filozófiát, Bécs-
Eufróniosz Rafaíl Popovics Kozániból. Retorikát, filozófiát, fizikát, politika-tudományi és gaz-
ben orvostudományt. Kozániban, Náuszában, Cáricániban és Kasztóriában orvos. Rígász Fereosz és Hrisztóforosz Perrevosz követője. Mihaíl Dukász Sziatisztából. Kereskedő, filózófiát hallgatott Bécsben. Pesten görög könyvesbolt is működött a Pellenga fivérek tulajdonában. 1783-ban a Helytartótanács engedélyezi a görögöknek, hogy saját iskolát alapítsanak, görög tanítóval. Az iskola 1796-ban alakult két évfolyammal: az elsőben főleg olvasást, a másodikban ógörög nyelvet oktattak. Szintén Pesten működött a tanítóképző, melyben az egész birodalom görög iskolái részére képezték a tanárokat. A pesti görög iskola 1809-es okiratában az oktatás céljait a következőkben határozta meg: „A görög tanítóképző fő feladatai, egyrészt, olyan polgárok nevelése, akik a Király és az ország javát szolgálják, másrészt, olyan vallási és erkölcsi ismeretek oktatása, melyek a kereskedelemben, és a társadalmi életben szükségeltetnek.” Pesten nyomtatott görög nyelven Trattner Tamás nyomdája, és az Egyetemi Nyomda Budán. A kiadói és nyomdai tevékenységeket illetően a magyarországi görögök lemaradásban voltak, mi-
Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
vel Pesten nem jelentek meg görög újságok, míg
72
Bécsben igen. A magyarországi görög kompániák többsége rendelkezett templomokkal és görög ortodox iskolával, hogy neveléssel biztosítsák gyermekeik jövőjét. A becslések szerint huszonhat iskola működött. A pesti görög közösség mindig gondoskodott a beteg és idős tagjairól. E szolidáris magatartást bizonyítja, hogy minden végrendeletben elkülönítettek egy hasonló összeget közösségi célokra. Ezt reprezentálja Nikolaus Paziazi végrendelete, aki 1787-ben tízezer forintot hagyott kórházépítésre. Ugyanebben az évben, úgy döntött, hogy szegényház létesítésére is hagy összeget. A második legnagyobb hozzájárulás Makovezkyné Prando Katharináé volt 1046 forint. Ezekből a felajánlásokból létesült a háromszobás kórház, a Galamb utcában található közösségi épület földszintjén. A miskolci, és kecskeméti közösségek is alapított kórházakat. A betegek mellett szegényeket és Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
időseket is ápoltak ezekben az intézményekben. Az épület, emberbaráti alapon, elsősorban, mint szegényház, idősek otthona és menedék működött. A kórház vezetőjét, aki szintén epitrop (gondnok)
az uralkodó vélemény szerint, a XX. század elejét
volt, az egyházi szervezet nevezte ki a kétéves költ-
feltételezi.
ségvetéssel együtt. A görögök és vlahok közötti fe-
Az 1741-es a rendelet után sok görög hagyta
szültség növekedésével a két biztost választottak. A
el Ausztria és Magyarország területeit, mert nem
biztos feladata volt, biztos, hogy támogassa a sze-
akarták áttelepíteni a családjaikat görög földről,
gény görögöket, akik arra kényszerültek, hogy a kö-
sem az állampolgárságukat sem megváltoztatni.
zösségtől kérjenek segítséget.
Azok, akik maradtak folytatták tevékenységüket,
1838-ban a kórháznak lehetősége volt arra,
és jelentős mértékben hozzájárultak az ország a
hogy egy-egy hat fős szobát biztosítson, külön a
fejlődéséhez és haladásához. Kórházakat, sze-
nők, és külön a férfiak részére. 1841-ben költözött
gényházakat, idősotthonokat és árvaházak ala-
a „Görög udvarba”, ahol 1848-ban már 8 ágy volt
pítottak, adományokat ajánlottak fel a hadsereg
a szobában. A kórház továbbra is támogatta a rá-
szükségleteire, szolgáltak a császári és királyi had-
szoruló görögöket, és menedéket adott a pénztelen
seregben, és részt vettek a 1848-as Habsburg-el-
vándoroknak. 1854-ig a kórháznak tíz ágya volt,
lenes felkelésben. A Magyarországon letelepülők
és 40 szegénynek tudott támogatást nyújtani. 1840
második nemzedéke kénytelen volt más gazdasági
és 1859 között, a görög Terczy Manó ajánlotta fel
és társadalmi tevékenységek felé fordulni, mint a
szolgálatait, mint állandó orvos. Nincsenek adatok
közszféra, és az ingatlanpiac. Sokan fejtették jótékony tevékenységüket a közintézmények létrehozá-
arról, hogy a kórház mikor fejezte be működését, de
73
sában, melynek kiemelkedő példája a Sina család.
Eközben apja feleségül vette Ekateríni Gyirát,
A görögök tevékeny szerepet vállaltak a magyar
akitől még egy fia született, János. 1822. augusztus
politikai életben, és kereskedelmi tevékenységükkel
3.-án elhunyt Szimon Szinász, nem hagyott írásos
szolgálták, a görög és a magyar nemzeti ügyeket.
végrendeletet, örökösei az elsőszülött fia, György,
Könnyen beilleszkedtek új hazájukba.
annak féltestvére, János, és felesége Ekateríni let-
Sina György moszhópoliszi kereskedő családból származott, a XVIII. század közepén már a
tek. Számos társaságot alapítottak, és elérkeztek
Habsburg birodalom fővárosában, Bécsben foly-
gyáraikban dolgoztassák fel. Többek között a du-
tattak kereskedelmi tevékenységet. Nem ismertek
nai áruszállítás érdekében részvénytársaságot ala-
azok a városok, amelyek befogadták a Sina családot,
pítottak, és vasútvonalat létesítettek. Barátja, a
Moszhópolisz elpusztítása és a bécsi letelepedés
reformer Széchenyi buzdítására részt vett az első
közötti időszakban, és azt sem, hogy 1753-ban hol
dunai kőhíd, a Lánchíd finanszírozásában. 1832-
született Szimon Szinász, Monasztíri, Nis, Buda
ben a Sina fivérek, György és János kérvényezik
és Pest városai jöhetnek számításba. Szimon Szi-
a bárói cím fölvételét, amit I. Ferenc császár még
nász feleségül vette Iríni Tyrkát, házasságukból,
ugyanabban az évben engedélyez is nekik. 1838-ban,
Nis városában, 1783. november 20-án született
a medréből kilépő Duna teljesen elpusztította Pest
Sina György. Sajnos, a felesége, a szülés után rö-
központját. Az árvíz után Sina György több millió
videsen meghalt. Kicsivel később Szimon Szinász
forint összegű kedvezményes kamatozású kölcsönt
tönkrement, majd felesége nővéréhez, María Vretta
nyújtott a város vezetésének, és további 40000 fo-
Dzahánihoz, ment Szerreszbe, hogy rábízza fiát, ezek
rinttal segít. Pest, Szeged és Arad díszpolgárává vá-
után visszatért a Monasztíribe, később Bécsbe, ahol
lasztotta.
arra a pontra, hogy Indiából importáljanak gyapotot
visszatért a kereskedelmi tevékenységhez, és 1802ben megnyitotta saját kereskedelmi vállalkozását. 1791-ben Szimon Szinász magához veszi Bécsbe az akkor nyolc éves fiát, Györgyöt, hogy a tudós Dimítriosz Dárvárisz mellett a művelődjön, miközben apjának is segít a munkákban. Mikor nagykorúvá vált, apja bevette a cégbe, és együttes munkájukkal lényegében kezdetét vette a Sinák nagy kereskedelmi vállalkozása. György görög neveltetése, és a német mellett, más európai nyelveket is megtanult, ami segített neki kitűnő kereskedővé és bankárrá válnia. 1811. március 9.-én Sina megszerezte az osztrák állampolgárságot, ezáltal ő is részesült az osztrák nagykereskedők előjogaiból. Közben apja oszmán állampolgár maradt, így kihasználhatták az Oszmánés a Habsburg birodalmak közötti szerződések előnyeit.
Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
74
rák, bajor és porosz főkonzulja. 1858-ban felveszi a görög állampolgárságot Apósztolosz Arszakiszszal és Dimítrisz Vernardákiszszal együtt. Apja művét folytatva 80 000 aranyforintot adományoz a Magyar Tudományos Akadémia épületének létrehozására. 1858-ban az Akadémia igazgatósága adománya elismeréseképpen tagjai közé választotta. Hozzájárult a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, és a jelenlegi Képzőművészeti Egyetem építéséhez is. Több keresztény felekezet egyházait segített, annak ellenére, hogy ő maga ortodox volt. Kétezer forintot Görög Ortodox Templom, Karcag – Ikonosztáz egy ikonja
adott a Lipótvárosban épülő, római katolikus Szent István Bazilikára, de az evangélikus és a református egyházakat is támogatta. Az Athéni Akadémia
Sina György soha nem feledkezett meg hazájáról, 1841-ben sürgeti a külföldön élő tőkés hon-
alapkőletétele alkalmából Ottó király kijelentette:
fitársait, hogy támogassák a Görög Nemzeti Bankot,
az alapkövét, hálával adózva a hazaszeretetben
jótékonykodik Moszhópoliszban, fedezi az Athéni
élen járó alapítójának, Sinának, aki szentélyt
Székesegyház építési költségeit, pénzügyi támogatást
emelve a tudomány számára egyszersmind Ki-
nyújt az Athéni Egyetemnek, a Szemklinikának, az
rályságunk fővárosát is felékesíti egy csodaszép
Arszakion Leánynevelő Intézetnek, a Régészeti
épülettel. Kívánom, hogy ez az Akadémia, Hellasz
Társaság és az Amalio Árvaháznak. Legjelentősebb
fölemelkedése érdekében, járuljon hozzá az antik
adománya az Athéni Csillagvizsgáló alapítása, és
tudományosság dicsőségéhez”.
„Örvendezve helyezem le ennek az Akadémiának
annak felszerelése koruk legmodernebb műszereivel
1876. április 15-én halt meg Sina Simon,
együtt.
munkája befejezését felesége Ifigénia vette át. Nem 1856. május 18-án, 73 éves korában halt meg
tudott Görögországba látogatni, és így nem lát-
Sina György, fia Simon folytatta apja munkáját.
hatta azokat, műintézményeket sem, melyeket a
Sina Simon, aki apai nagyapja nevét kapta a ke-
görögöknek ajándékozott. Öt évvel halála után osz-
resztségben, 1810-ben született Bécsben, apja
lott fel a Sina bank- és kereskedőház.
György, és egy magyarországi görög hölgy Derra
A Nákó család a XVIII. század folyamán
Katalin házasságából. Közgazdasági, történelmi és filozófiai tanulmányait Bécsben végezte el. Uta-
először Bécsben, majd valamivel később Magyarországon telepedett le. Nákó Christophoros és Cyrillos
zásokat tesz Olaszországba, Franciaországban és
(a későbbiekben Kristóf és Cyrill) 1784-ben kapott
Angliába, melyekre mentora, a tudós görög keres-
nemesi rangot, a hozzá tartozó címerrel együtt. A
kedő Zinóviosz Pop kíséri el. Megtanul görögül,
két testvér Itáliában, az Orosz Birodalom, Hollan-
németül, magyarul, angolul és franciául. 1835-ben
dia és az Oszmán Szultánság területén folytatta ke-
átveszi apjától a kereskedőház igazgatását, mellyel
reskedelmi tevékenységét a Bécsi Kincstár javára.
fenntartja és növeli apja vagyonának gazdasági és
1791-ben az Udvar a kereskedelem fejlődéséért
társadalmi jelentőségét. Ezzel párhuzamosan az
tett hozzájárulásuk elismeréseképpen bárói címet
örökletes bárói cím birtokosaként Görögország oszt-
adományozott nekik, a Nagyszentmiklósi előtag-
75
Katalint, házasságukkal a leghatalmasabb családi vagyonok egyesültek. Unokájuk Konstantin a Nemzeti Hadsereg hadnagyaként részt vett az 1848–49es forradalomban és szabadságharcban, majd annak leverése után külföldre menekült. Dumcsa Demeter termény nagykereskedő, négy fiából, csak a két nagyobb fordult a kereskedelem felé. Egyikük hamar visszavonult, de a másik sem nevelt apja örökébe lépő utódot, és lányait katonatisztekkel házasította össze. A cég folytatója és társa, veje, a család egy másik ágából származó Dumcsa Ignác lett. Apósa halála után a banküzletre tette a hangsúlyt. Pozícióját jelzi, hogy a Pesti Kereskedelmi Bank első részvényesei közé tartozott, az Osztrák Nemzeti Bank fiókintézetének igazgatója, és a Lloyd társaság igazgatóságának tagja volt. A Sacellary család papír- és bőrkereskedelemmel foglalkozott, Pest kiemelkedő adófizetői Görög Ortodox Templom, Karcag
voltak, ami vagyonuk nagyságát jelzi.
gal, a családi birtokuk neve alapján. Kristóf fia
Pest legnagyobb kereskedőházát a Manno család alapította, egyik leszármazottuk már bankár-
Sándor felveszi a grófi címet. A Nákók már saját
ként tevékenykedett. Palotájuk a mai napig áll, és
korukban híresek impozáns palotáikról, melyek
Pest megyében található.
Nagyszentmiklóson; Pesten; Bécsben és Schwarzauban találhatóak. Nagy támogatásokkal fejlesz-
A moszhópoliszi származású Lyka család bőráruk forgalmazásával foglalkozott Magyaror-
tenek olyan intézményeket, mint a pesti Magyar
szágon és Lengyelországban. Jelentősen segítették
Királyi Honvéd Ludovika Akadémia; a Magyar
a pesti ortodox görög közösséget. Lyka Katalin Le-
Általános Hitelbank, ezen kívül oktatási intéz-
pora Sándorhoz ment feleségül, együtt alapították a
ményeket, mintagazdaságokat, és kórházakat. Az
Lepora alapítványt, hogy segítsenek az árvákon és
utolsó, a magyarországi közéletben jelentős szere-
a szegényeken, továbbá ösztöndíjat adjanak a fiata-
pet betöltő családtagot szintén Sándornak hívták,
loknak.
1906 és 10 között a fontos kikötőváros Fiume kor-
A Karajánnisz fivérek, Jeórjiosz, Theódorosz,
mányzója volt. A Derra család a leggazdagabbak közé tar-
és Ioánnisz Kozánibeli kereskedők voltak, akik a
tozott Pesten, és Széchenyi reformista eszméinek
Birodalom területén, ahol a gyapotkereskedelem és
támogatója volt. 1820-ban szereztek nemesi címet,
feldolgozás terén tűntek ki. E család leszármazottja,
annak a 10 000 forint értékű kamatmentes kölcsönnek viszonzásaként, melyet 1805-ben nyújtot-
a világhíres karmester Herbert von Karajan. A Dumba család. Sztérjosz Dumbász, az apa
tak a városnak. Sina György feleségül vette Derra
Blácsiból, mai nevén Vlásztiból indult el testvéreivel
XVIII. század közepén telepedtek le a Habsburg
76
Szerreszbe, ahol „M. Dumbász és fivérei” néven
Nikolausz Dumba szívinfarktusban halt meg, sógora
céget alapítottak. 1819-ben Bécsbe mentek, ahol
házában, 1900. március 23-án, Budapesten.
gyapottal kereskedtek és textilgyárat működtettek.
A görögök többsége végül Magyarországon
Megtartotta a hagyományos görög életmódot, Sina
maradva választott hazájuk hasznára kamatoztatta
Simonnal együtt, akivel barátságban voltak.
tudását és tőkéjét. Ortodox hitüket és anyanyelvüket
Fia, Nikolausz 1830. július 24.-én született. A szabadelvű erők aktivistája volt a császári Bécs-
megőrizve fogadták el a beilleszkedést, ugyanakkor
ben.
göktől való származás tudatát kinyilvánítva szoros
a görög nemzethez tartozásukat; az ókori görö-
Egyike volt annak a két fiatalembernek, kik
kapcsolatot tartottak fent a külföldön élő honfitár-
az ifjú császárt Ferenc Józsefet kísérték a koronázási ceremóniáján. A császár titkos tanácsadója, Bécs
saikkal. Α modern polgárosodott magyar nemzet,
díszpolgára, az alsó-ház tagja, és egyidejűleg Alsó-
egyik legfigyelemreméltóbb alkotóelemévé vál-
Ausztria képviselője volt 1870-től. Az Osztrák-Ma-
tak. Természetesen, nem feledkeztek meg az ide-
gyar delegáció tagja 1874-ben lett. Személyében
gen fennhatóság alatt lévő szülőföldjükről sem,
tisztelhetjük a Bécsi Görög Közösség egykori elnö-
megpróbáltak segíteni és részt venni a görög forradalom eszmei és gyakorlati előkészítésében. A Fel-
két is. A művészetek iránti szeretetét támasztja alá,
világosodás eszméi Bécsben és Pesten megfelelő
hogy alelnöke és igazgatója volt a Zenebarátok Bé-
talajra találtak. A francia forradalom üzenete ih-
csi Társaságának 1866-tól. Kezdeményezésének
lette a Görög területeken kívül élő tudósokat és
köszönhetően alapították a Musikvereint (Bécs
kereskedőket, hogy a Habsburg Birodalom fővá-
hangversenypalotája). Halála után, a palota felé
rosában előkészítsék a terepet Rígász Fereosz és
vezető utat róla nevezték el. Sok híresség tartozott személyes barátai közé, különösen ifjabb Johann Strauss, aki neki ajánlotta az 1870-ben írt Új bécsi keringőjét, és a korábbi, 1858-ban szerzett Görögpolkáját. A híres Kék Duna keringőt Strauss, a Duna-parti Dumba palotában mutatta be először. Folytatta a görög iskolák támogatását, apja születési helyén Vlásztiban, ahogyan Szerreszben, a „Mihaíl Dumbász és fivérei” kereskedőház eredeti székhelyén is. Jóbarátja volt a nemzet nagy jótevőjének, a mecovói Jeórjiosz Averoffnak, akivel az Athéni Polytechnikumot avatta fel utoljára, és megerősítette lelkesedésében, hogy adományozzon az újonnan létrehozott görög állam javára. Bécsi otthonában látta vendégül Averoffot, egy éven keresztül, 1880– 81-ben, ami az egyetlen alkalmat jelentette, hogy
Görög kereskedőház belső udvara (Miskolc, Rákóczi u. 11.)
idős mecovói barátja Egyiptomon kívülre utazott.
77
társai számára. Kezdetben iskolákat, templomokat építettek, és a nemzet felvilágosítására könyveket küldtek leigázott hazájukba. Az osztrákok Pesten tartoztatták le, a 31 éves Ioánnisz Karadzászt sekrestyést; Rígász Fereosz ciprusi társát, aki az ókori görög filozófusok munkáinak kiadásán dolgozott. A görög felvilágosodás egy olyan követője volt, aki a legnagyobb mértékben járult hozzá a görög forradalomhoz. 1798. június 24-én este a Fényes Porta utasítását végrehajtva megfojtották a 40 éves, thesszáliai Rígász Fereoszt; a 31 éves, Híosz-szigeti Efsztrátiosz Argentiszt; a 32 éves, ipiroszi Dimítrisz Nikolaídiszt; a 27 éves, Híosz-szigeti kereskedőt Antóniosz Koroniónt és a 22 éves sziatisztai kereskedőt, Theohárisz Turuniziánt, aki egy pesti kávéházban osztogatott forradalmi röpcédulákat. Továbbá, a 24 éves kasztóriai orvostanhallgatót, A miskolci görög kereskedőház homlokzata
Ioánnisz Emmanuílt, és 22 éves öccsét, az egykori hivatalnokot, Panajótisz Emmanuílt. Mindnyájuk testét a Dunába dobták. Rígász elfogott társai közül
Sacelláry Máriával kötött házasságot. Négy lányá-
azokat, mint például a pesti Konsztantínosz Túlioszt,
ból, a legfiatalabb Teleki Sándorhoz megy feleségül,
akik osztrák vagy más európai állampolgársággal
gyermekük gróf Teleki Pál 1879-ben született, a leg-
rendelkeztek, vagyonelkobzásra ítélték, de nem
ismertebb magyar miniszterelnökök egyike (1920,
szolgáltatták ki az oszmán hatóságoknak.
1939).
A pesti görögök nem csupán figyelemmel
Egyúttal, számos görög származású jeleske-
kísérték és anyagiakban támogatták, a dunai fejede-
dett a tudomány területén is:
lemségekbeli Ipszilándisz mozgalmát, hanem részt
Dr. Argenti Döme (1809–1893) orvos, ő ülteti át a magyarra a német Samuel Hahnemann a
is vettek abban. Takiadzisz Miklós pesti görög kereskedő
homeopátiáról szóló kézikönyvét. Deák Ferenc há-
veje Lászánisz György Ipszilandi Sándornak (Alex-
ziorvosa Margó Tivadar (1816–1896), híres orvos,
androsz Ypszilandisz) közeli munkatársa lett. 1821-
az első magyarországi darwinisták egyike. Xantus
ben a ’Szent Csapat’ számos sebesült tagja érkezett
János (1825–1894) híres biológus, geográfus és fel-
Pestre, ahol a görög lakosok kompániájukkal együtt
fedező, a magyar hadsereg honvéd főhadnagya, ha-
minden lehetséges módon támogatták őket. Vrányi
zájáért részt vesz az osztrákok elleni felkelésben.
Konsztantin tizenötezer forintot adományozott a
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc
szabadságharc javára. Panajótisz Murátisz 1785-ben született Ko-
leverése után száműzik Magyarországról. Fontos felfedezéseket hajt végre Észak-, és Dél- Ameriká-
zániban. 1822-ben már Pesten gyapjúkereskedő.
ban. 1864-ben tér haza, majd megalapítja a pesti ál-
Örököse Konstantin, 1844-ben lett pesti polgár és
latkertet, melynek egyúttal első igazgatója is lesz.
78
A nemesi címet szerző Derra Naum, Takátsy
Valaoritisz költő, szintén felemelte szavát a ma-
György és a Vrányi fivérek három Makedóniából a
gyar nemzet szabadságáért. Mihelyt értesült a for-
XVIII. század végén bevándorolt család leszárma-
radalom kezdetéről, elindult Görögországból, hogy
zottai, tehát ők már a második pesti generációt kép-
támogassa a magyarok hősies küzdelmét, de el-
viselik.
késett. A bécsi rokonai többször is megpróbálták
A görögök részt vesznek a magyar hazafiakkal együtt az 1848–1849-es Habsburg ellenes fel-
visszatartani, csak mikor már tudomására jutott,
kelésben.
országot, volt kénytelen visszatérni.
hogy a cári csapatok megszállták területén Magyar-
Sok görög származású fiatal érkezett szerte
A görögök, akik a pesti és budai nemzetőr-
az országból, akiken látszódott, hogy készek felál-
ségben, az 1848–1849-es időszakban szolgáltak a
dozni magukat a magyar forradalomért.
következők voltak:
A pesti görög kereskedők közül Blana Kon-
Derra Naum a pesti (Pest megyei) V. nem-
stantin, Klidisz Harisziosz, Kiriák János, Kilikin
zetőrzászlóalj 2. századában;
János és Oeconom György harcoltak a magyar had-
Derra Anasztáz 1849 júniusában a Lánchíd
seregben Magyarország szabadságáért. A pesti görög festőművész Lakatarisz Demeter (1798–1864)
munkálatainál tevékenykedett; Dumtsa Döme nagykereskedő és Dumtsa
is részt vett az 1848–49-es forradalomban.
Konstantin (Lipót u. 196. szám alatti lakosok) a pesti
Érdemes megjegyezni, hogy az újgörög
(Pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 3. századában
romanticizmus vezető képviselője, Arisztotelisz
1848-ban; Gyarmathy György kereskedő (Kecskeméti u. 397.) a pesti (Pest megyei) IV. nemzetőrzászlóalj 4. századában 1848-ban; Janitsáry Döme minisztériumi tisztviselő 1848 decemberében nemzetőr volt a budai (Pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 1. századában; Procopius György (Toldy Lipót hadnagy helyettes segédtisztje) a budai gyalog nemzetőrség I. zászlóaljában (Vár-Tabán-Viziváros); Procopius Zsigmond pedig 1848 júliusától a budai (Pest megyei) I. nemzetőrzászlóalj 1. századában. A Tisztelt Ház soraiban is találhatunk görög származásúakat: a Janitsáry testvérek, Konstantin (1825–1904) és Sándor (1821–1893) főhadnagyokként vettek részt a forradalomban. Egy ercsibeli görög kereskedő unokája Margó Tivadar, aki már Pesten született 1816. március 5-én. A Magyarország függetlenségéért folytatott harcokban katonai orvosként vett részt, míg testvérei
A miskolci Görög Ortodox Templom bejárata
katonaként teljesítettek szolgálatot. Az idősebb
79
– Hadzsy György (1800–?)
Papadopolusz (később Papaffy) fivér, Miklós (1815–?) főhadnagyként, míg öccse Timót (1816
Nemzetőr százados, Szentes város
–?) hadnagyként szolgált. 1867-től mindketten tag-
főkapitánya – Karátsonyi Pál (1825–?)
jai lettek a Pest Városi Honvédegyletnek. Ugyan-
Honvéd főhadnagy
ennek a katonai szövetségnek volt tagja, egészen a haláláig, Zikó (vagy Zicco) János (1806–1867) Zi-
– Lázár Miklós (1791–?)
mony városából, akit 1849-ben Aradon először ha-
Egri honvéd őrnagy – Skutari György (1787–?)
lálbüntetésre ítélték, majd büntetését 16 év szabadságvesztésre enyhítették, de végül 1852 júniusában
Nemzetőr százados, a Napóleon elleni
amnesztiát kapott. A függetlenségi harcok legdicsőbb pillanata
háborúban is részt vett. – Charis/Szerviczky Antal (1809–1881) Tokaji Honvéd – Charis/Szerviczky Sándor (1818–1869)
Buda várának 1849. májusi visszaszerzése volt. Hangsúlyozni kell, hogy ebben fontos szerepe volt egy hősies katonának, a bihardiószegi görög
Tokaji Honvéd hadnagy
kereskedő család leszármazottjának, aki a legendás
– Zako Soma (1829–1904)
győzelmet követően egyike lett a harminc honvéd-
Honvéd hadnagy, Tokaj utolsó görög
tábornoknak. Kiss Pál (1809–1867) százados elő-
származású kereskedője.
léptetését kizárólag azért kaphatta, mert vitézséget és bátorságot tanúsított a harcmezőn és kiváló stratégiai érzékkel rendelkezett. Ez volt a legmagasabb tisztség, amit magyar szabadságharcban részt vevő görög származású kapott. Halálra ítélték, de végül büntetését szabadságvesztésre mérsékelték, a császár rendkívüli kegyelmi rendeletére. A tábornok neve mind a mai napig közismert maradt. 1867. május 27-én hunyt el. Koporsóját vasúton szállították először Karcagra, majd Tiszafüredre. Halála halotti anyakönyvi bejegyzését a pesti Petőfi téri görög ortodox templom anyakönyvébe, és a karcagi görög anyakönyvbe is bejegyezték. Tiszafüreden, a városi temetőben helyezték végső nyugalomra, Popovich János karcagi görög pap búcsúztatta. – Gyra Ádám (1801–1852) Honvéd őrnagy – Gyika Jenő (1816–?) Honvéd őrnagy sógora Sina Simon közbenjárásának köszönhetően I. Ferenc
Emléktábla a miskolci görög kereskedőház falán
József kegyelemben részesítette
80
– Blana Konstantin Tüzérségi kapitány A görög magyar katonák hősies cselekedeteikkel a harcmezőkön az 1848–49-es szabadságharcban bebizonyították, hogy a vér nem válik vízzé! Érvényes ez minden, jó hagyományát értékőrző és történelmi sorsközösséget méltó módon megélő nemzetre! Az elbukott forradalom után is büszkén és erős jellemmel várták a büntetéseket és a bebörtönzést. Szabadulásuk után a magyar társadalom kitüntette őket, és részt vettek az új magyar állam építésében. Mindig megmaradtak görögöknek megbonthatatlan kapcsolatban Görögországgal és az ortodoxiával. A görögök élete Magyarországon mértékletes és példás volt, különösen a hűségeskü letétele után, mikor már családjaikkal is együtt lehettek. A
Epitáfiosz (Miskolc)
kikapcsolódásuk alapját azok az összegyűlések jelentették, melyek színhelyei a különböző görög és görög-vlah kávéházak voltak. A görög kereskedők
kávéház volt a görög szabadságharc volt a rokon-
gyakran látogattak el egyes kávéházakba azért,
szenvtüntetések központja: a görög diákok is itt
hogy találkozzanak ügyfeleikkel.
kezdték szervezni a Görög-Magyar Légiót. A görög
A korszak legnépszerűbb „boltjai” a „Magyar
kávéház-tulajdonos a falakra tűzte a lengyel és az
Korona”, amely 1782 és 1911 között üzemelt a Váci
olasz forradalom jelvényeit. A templom, a közösség összes ingó és ingatlan
utca a 11-es szám alatt; és a „Paradicsom” volt, ami a Fehér Hajó és a Bécsi utca sarkán állt, és amelyet
vagyonával együtt az újonnan alakult „Magyarországi
1874-ben lebontottak.
Magyar Görög Keleti Egyházközségek Ideiglenes
A görög fűszeresek a Károly Körút és a Ki-
Főhatósága”, tulajdonába került, melyet Kopolovics
rály utca sarkánál található kávéházakba jártak, míg
Iván protoierej alapított, amelynek célja többek kö-
a haszonállat- kereskedők a „Mátyás Király” nevét viselő kávéházat részesítették előnyben. Ez utóbbi
zött, Varjú János félreállítása volt.
1825 és 1910 között működött a Rákóczi út 29.
válódott Budapesti Görög Alapítású Magyar Or-
alatt, ahol jelenleg is az akkori épület található.
todox Egyházközség küzd a templom ingó és in-
A Kecskeméti utcában, a jogi kar épületével szemben, működött 1848-ig Palikucsevnyi János
gatlan vagyonának visszaszerzéséért a Moszkvai
2007-ben a bíróság végzése alapján reakti-
Patriarchátustól.
kávéháza a „Philosophus”, a görög hallgatók népszerű találkozóhelye. 1821-től a „Paradicsom”
81
Ôï Åëëçíéêü êáé Eëëçíïâëá÷éêü óôïé÷åßï ôçò ÄõôéêÞò Ìáêåäïíßáò óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáôÜ ôïí 18ïí 19ïí áéþíá ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ Ôá ðñþôá éóôïñéêÜ äåßãìáôá ãéá ôçí áíÜðôõîç ôçò ïéêïíïìßáò êáé ôïõ åìðïñßïõ ôùí ÅëëÞíùí êáé ôùí ÂëÜ÷ùí áñ÷ßæïõí áðü ôïí 15ï áéþíá ìå ôçí åîáãùãÞ êáé åéóáãùãÞ åìðïñåõìÜôùí áðü ôçí Âåíåôßá, ôá ëéìÜíéá ôçò Ìáýñçò ÈÜëáóóáò êáé áðü ôéò ÷åñóáßåò ìåôáöïñÝò êáé áãïñÝò ôïõ ïèùìáíéêïý ÷þñïõ ôçò Ìáêåäïíßáò. Ï ðñüîåíïò ôçò Ãáëëßáò Comte óå åðéóôïëÞ ôïõ ìå çìåñïìçíßá 8 Öåâñïõáñßïõ 1699 ðñïò ôïí õðïõñãü Íáõôéêþí Pontchartrain áíáöÝñåôáé óôéò åìðïñéêÝò ó÷Ýóåéò ôùí ÅëëÞíùí áðü ôéò ðüëåéò Ìïó÷üðïëç, ÓéÜôéóôá, ÊïæÜíç, ÂëÜóôç, Êëåéóïýñá, ÓÝñâéá, Èåóóáëïíßêç ê.Ü. ìå ôçí Âåíåôßá. ÊÜíåé ëüãï ãéá åéóáãùãÞ áðü ôçí ÅëëÜäá ðïõ áêüìá ôåëåß õðü ïèùìáíéêÞ êáôï÷Þ êåñéïý, åðåîåñãáóìÝíïõ ìáëëéï ý, äÝñìáôïò, ìåôáîéïý, êáðíïý êáé ïßíïõ. Áíôßèåôá, ïé ¸ëëçíåò áãïñÜæïõí ôóü÷á, õáëéêÜ, üðëá êáé ÷áñôß. Ï åìðïñåõìáôéêüò óôáèìüò ôïõ ëéìáíéïý ôïõ Äõññá÷ßïõ áðïôåëåß ôï óçìåßï ìåôáöïñÜò ôùí ðñïúüíôùí ðñïò ôçí Éôáëßá. Áðü ôçí åðï÷Þ ôïõ ÌïõñÜô ôïõ Á´ êáé ôïõ ÂáãéáæÞô ôïõ ´ ðáñá÷ùñïýíôáé óôïõò âëá÷üöùíïõò ïéêéóìïýò, üðùò ôï ÌÝôóïâï, ïé Êáëáññýôåò ï ÓõññÜêïò, ç Ìïó÷üðïëç ê.á. åéäéêÜ ðñïíüìéá. ÐáñÜëëçëá, ôåëïýí õðü Ýíá åéäéêü êáèåóôþò áõôïíïìßáò, êáèþò åßíáé õðü ôçí ðñïóôáóßá ôçò âáóéëïìÞôïñïò. Ðáñüëá áõôÜ Ý÷ïõí õðï÷ñÝùóç íá êáôáâÜëïõí êÜèå ÌÜñôéï öüñï õðïôÝëåéáò, ï ïðïßïò äåí åßíáé éäéáßôåñá õøçëüò. Ôï ðéï óçìáíôéêü åìðïñéêü êÝíôñï ôçò åðï÷Þò åßíáé äß÷ùò Üëëï ç Ìïó÷üðïëç, ç ïðïßá áðü ôï 1721 êáé ãéá ìéóü áéþíá ðåñßðïõ, ìÝ÷ñé ôï 1761 ãßíåôáé ôï ðéï óçìáíôéêü êÝíôñï ôçò Ìáêåäïíßáò ìå ìåãÜëç åìðïñéêÞ, êïéíùíéêÞ êáé ìïñöùôéêÞ áíÜðôõîç. Ôçí ßäéá óôéãìÞ äéáäñáìáôßæåé óçìáíôéêüôáôï ñüëï ôüóï óôá âáëêÜíéá, üóï êáé óôïí åõñýôåñï åõñùðáúêü ÷þñï. Éäñýïíôáé ó÷ïëåßá üðïõ äéäÜóêïõí ïé êáëýôåñïé ëüãéïé ôçò åðï÷Þò. Åêôüò ôùí Üëëùí äéäÜóêïõí ïé: ÓåâáóôÞò ËåïíôéÜäçò áðü ôçí ÊáóôïñéÜ, ï éåñïìüíá÷ïò Ãñçãüñéïò Êùíóôáíôéíßäçò, ìåôÝðåéôá Ìçôñïðïëßôçò Äõññá÷ßïõ, êáé ï Èåüäùñïò Êáâáëéþôçò. Óçìáíôéêü èåùñåßôáé åðßóçò ôï ôõðïãñáöåßï
Miskolci templombelső
ðïõ ëåéôïõñãåß óôçí ðåñéï÷Þ áíôáíáêëþíôáò ôçí ðíåõìáôéêÞ Üíèçóç ôïõ ôüðïõ. Óôç Ìïó÷üðïëç ç ðëåéïøçößá ôùí êáôïßêùí åßíáé âëá÷üöùíïé ìå åëëçíéêÞ óõíåßäçóç êáé ÷ñçóéìïðïéïýí ôçí êïõôóïâëá÷éêÞ äéÜëåêôï ìüíï óôï ïéêïãåíåéáêü ðåñéâÜëëïí. Ìéëïýí êáé ãñÜöïõí åëëçíéêÜ êáé óôá ðáéäéÜ ôïõò ðñïóöÝñïõí åëëçíéêÞ ðáéäåßá. Ç åîÝëéîç ôçò Ìïó÷üðïëçò åðåêôåßíåôáé óôï ÷ôßóéìï íáþí êáé óôçí áíáêáßíéóç ôùí ðáëáéþí. ¼ëïé ôïõò ëåéôïõñãïýí óôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá êáé áõôü áíôéêáôïðôñßæåé ôï èñçóêåõôéêü ôïõò óõíáßóèçìá êáé ôçí åëëçíéêÞ óõíåßäçóÞ ôïõò. Ôï 1761 áñ÷ßæåé ç ðáñáêìÞ ôùí ÅëëÞíùí åìðüñùí ôçò Ìïó÷üðïëçò, ôçò ÓéÜôéóôáò êáé ôçò ÊïæÜíçò êáé ôùí Üëëùí ìéêñüôåñùí ìáêåäïíéêþí ðüëåùí åîáéôßáò ôçò õøçëÞò öïñïëïãßáò êáé ôùí äáóìþí ðïõ åðéâÜë
83
öïñïëïãßáò êáé ôùí äáóìþí ðïõ åðéâÜëëïõí ïé Âåíåôïß óôá ðñïúüíôá ôïõò. Åßíáé ôüôå ðïõ ëáìâÜíåé ïñéóôéêü ôÝëïò ç ÷ñõóÞ ðåñßïäïò áêìÞò ôïõ Åëëçíéêïý êáé Åëëç íïâëá÷éêïý óôïé÷åßïõ óôï åìðüñéï. Êáôüðéí ôçò äéáêïðÞò ôïõ åìðïñßïõ ìÝóù èÜëáóóáò, áñ÷ßæåé ôï åìðüñéï ðñïò âïññÜ ìÝóù Âåëé ãñáäßïõ, ãéá ôçí Áõóôñïïõããáñßá. ¸ôóé êáôÜ ôïí 17ïí êáé 18ïí áéþíá áñ êåôïß åóùôåñéêïß êáé åîùôåñéêïß ðáñÜãï íôåò âïÞèçóáí ôïõò íåïöåñìÝíïõò ¸ëëçíåò óôçí Áõóôñïïõããáñßá íá áíáóôÞóïõí ôï å ìðüñéï, ôï ïðïßï ëüãù ôùí ìáêñü÷ñïíùí ðïëÝìùí ìå ôïõò Ôïýñêïõò Þôáí ó÷åäüí áíýðáñêôï, éäéáßôåñá óôéò áíáôïëéêÝò êáé íüôéåò ðåñéï÷Ýò ôçò Áõôïêñáôïñßáò. Ç óõíèÞêç ôïõ ÐáóóÜñïâéôò ôïõ 1718 ìåôáîý Áõóôñéáêþí êáé Ïèùìáíþí åîõðçñåôåß óå ìåãÜëï âáèìü ôéò åìðïñéêÝò óõíáëëáãÝò êáèþò ðáñÝ÷åé ìåãÜëåò äéåõêïëýíóåéò óå åêåßíïõò ðïõ áóêïýí åìðüñéï óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáé Ý÷ïõí ïèùìáíéêÞ õðçêïüôçôá ðëçñþíïíôáò ôåëùíåßï ìüíï 3%. ÁõôÞ ç óõìöùíßá åõíïåß ôïõò ¸ëëçíåò åìðüñïõò, ïé ïðïßïé åßíáé üëïé ôïõò Ïèùìáíïß ðïëßôåò, êáèþò åëëçíéêü êñÜôïò áêüìá äåí õößóôáôáé. Ïé åðéäÝîéïé ¸ëëçíåò Ýìðïñïé áíáãíùñßæïõí ðïëý ãñÞãïñá ôç óçìáóßá ôïõ äéáìåôáêïìéóôéêïý åìðïñßïõ êáé ôéò äõíáôüôçôåò ðïõ ôïõò åîáóöáëßæïõí ïé äáóìïëïãéêÝò áðáëëáãÝò êáé ðñïò âåëôßùóç ôçò åìðïñéêÞò ôïõò äñáóôçñéüôçôáò éäñýïõí åìðïñéêïýò óõëëüãïõò ðïõ ïíïìÜæïíôáé «êïìðáíßåò». ÐñÝðåé íá ôïíéóôåß ðüóï ìåãÜëç óçìáóßá Ý÷åé áõôÞ ç ìïñöÞ êïéíïðñáîßáò óôçí åðï÷Þ åêåßíç, ìéá êáé ç êïìðáíßá ùò óùìáôåßï ðáñÝ÷åé åããýçóç óôéò Áñ÷Ýò, ãéá ôçí áîéïðéóôßá ôùí ìåëþí ôçò, äçëáäÞ Ýäéíå êáé êáèßóôáôáé åããõçôÞò ãéá ðéóôþóåéò. ÅðéêåöáëÞò ôçò êïìðáíßáò Þôáí ï ðïéï ðëïýóéïò êáé Ýãêñéôïò Ýìðïñïò. Ï êñéôÞò êáé ïé åðßôñïðïé Þôáí áõôïß ðïõ åîïìÜëõíáí ôéò äéáöïñÝò ìåôáîý ôùí ìåëëþí. Ïé áðïöÜóåéò ôïõò ìðïñïýóáí íá åöåóéâëçèïýí óôçí áñìüäéá êïéíüôçôá ôçò ðüëçò. Åîáéôßáò ôçò Ýëëåéøçò êåöáëáßïõ, ôï åìðüñéï ùò âéïðïñéóôéêü åðÜããåëìá äåí Ý÷åé ãßíåé äçìïöéëÝò óôïõò êáôïßêïõò ôçò Áõóôñïïõããáñßáò. ¸ôóé, ï ¸ëëçíáò Ýìðïñïò ìå ôçí áíôï÷Þ ôïõ, ìå ôéò äéáóõíäÝóåéò ôïõ óôçí ÁíáôïëÞ, ìå ôç ãíþóç ôùí ôüðùí åêåßíùí, áíáðëçñþíåé Ýíá ìåãÜëï åìðïñéêü êåíü óôéò ïõããñéêÝò ðåñéï÷Ýò ôçò áõôïêñáôïñßáò. Ðåäßï äñÜóçò ôùí ÅëëÞíùí åßíáé, üðùò
Agios (Szent) Naum ikon (Miskolc)
áíáöÝñèçêå, ôï äéáìåôáêïìéóôéêü åìðüñéï. ÓõãêåêñéìÝíá ðñïùèïýí åìðïñåýìáôá áðü ôçí ÏèùìáíéêÞ áõôïêñáôïñßá óôç Äýóç: ìáëëß, íÞìáôá, âáìâÜêé, ìåôáîùôÝò êëùóôÝò, üóðñéá, ñýæé, êáðíÜ, äÝñìáôá, êáöÝ, æÜ÷áñç, ìðá÷áñéêÜ, áëÜôé, ôïí êñüêï ôçò ÊïæÜíçò ê.Ü. êáé åéóÜãïõí âéïìç÷áíéêÜ ðñïúüíôá åðåîåñãáóìÝíá, ñïý÷á, åßäç ðïëõôåëåßáò, ìåôáîùôÜ õöÜóìáôá, áããåßá êñõóôÜëëéíá êáé ðïñóåëÜíéíá, ãõíáéêåßá êïóìÞìáôá, êáèñÝöôåò ìå åðß÷ñõóá ðëáßóéá ê.Ü. áðü ôçí Åõñþðç, ìå åîáßñåóç ôçí Ïõããáñßá áðü ôçí ïðïßá åéóÜãïõí áãñïôéêÜ åìðïñåýìáôá êáé æþá. Áñ÷éêÜ ðïõëïýí ôá ðñïúüíôá ôïõò áðü óðßôé óå óðßôé, ìåôÜ ðáñïõóéÜæïíôáé óôá ðáíçãýñéá êáé óôç óõíÝ÷åéá åãêáèßóôáíôáé óå åíïéêéáæüìåíá ìáãáæéÜ. Ôï ìõóôéêü ôçò åðéôõ÷ßáò ôïõò åßíáé ôï üôé äéáèÝôïõí ôç ðñáìÜôåéÜ ôïõò óå ðéï öôçíÝò ôéìÝò áðü ôïõò ôïðéêïýò åìðüñïõò Ïýããñïõò êáé Ãåñìáíïýò. Ãé’ áõôüí ôï ëüãï âñßóêïíôáé áäéÜ êïðá áíôéìÝôùðïé ìå ôéò ôïðéêÝò áñ÷Ýò. Ùóôüóï, ïé ðïëßôåò êáé ïé ãáéïêôÞìïíåò ìå ìåãÜëç
84
Ç ÊïæÜíç áíáðôýóóåôáé ùò Ýíá äõíáìéêü ïéêïíïìéêü êáé ðíåõìáôéêü ôïðéêü êÝíôñï ìÝóá óôç ÏèùìáíéêÞ áõôïêñáôïñßá. Ç ÷ñéóôéáíéêÞ ðüëç áðïôåëåß ìéá ïéêïíïìéêÞ íçóßäá åíôåëþò äéáöïñïðïéçìÝíç áðü ôéò ãýñù ðåñéï÷Ýò ðïõ åßíáé áãñïôéêÝò êáé êôçíïôñïöéêÝò êáé Ýôóé êáèßóôáôáé ç êïéôßäá åíüò ìåãÜëïõ áñéèìïý åìðüñùí óôá ÂáëêÜíéá êáé óôçí ÊåíôñéêÞ Åõñþðç. Ç ÓéÜôéóôá äçìéïõñãåßôáé áðü ôéò óõíïéêßåò ×þñá êáé ÃåñÜíåéá. Ç óõíïéêßá ÃåñÜíéá èåùñåßôáé üôé åßíáé ç ðéï ðáëéÜ êáèþò áõôü ìáñôõñÜ ç ýðáñîç ôçò ðáëáéüôåñçò óùæüìåíçò åêêëçóßáò ôçò Áãßáò ÐáñáóêåõÞò, åíþ ç óõíïéêßá ôçò ×þñáò ðñïÝñ÷åôáé áðü ôïõò êáôïßêïõò ôùí ãýñù ÷ùñéþí üðùò ôï Ôóéáñïýóéíï, ç Ôñáðåæßôóá, ç ÐÝëêá, ôï Ðáëéüêáóôñï, ôï ¸îáñ÷ï, ç Óáñáêßíá, ç ÃéÜíêïâç, ç ÔóåñâÝíá êáé ôï ÐÝôñïâï ðïõ ìç ìðïñþíôáò íá áíôÝîïõí ôéò ëåçëáóßåò êáé ôï âßáéï åîéóëáìéóìü, êáôáöåýãïõí óôá êñçóöýãåôá ôçò ÓéÜôéóôáò. Ôá ÓÝñâéá åßíáé ìßá áñ÷áßá ðüëç, åíþ åðß ôïõñêïêñáôßáò áðïôåëåß ôçí Ýäñá ôçò ðåñéöÝñåéáò êáé ôïõ Ìçôñïðïëßôç êáé áíáäåéêíýåé óçìáíôéêÞ åìðïñéêÞ, ïéêïíïìéêÞ êáé ðïëéôéêÞ ðáñïõóßá.] ÌåôÜ áðü ôéò äýï êáôáóôñïöÝò ôçò Ìïó÷üðïëçò ôï 1769 êáé 1788 ðáñáôçñåßôáé Ýíá ôñßôï ìåãÜëï ìåôáíáóôåõôéêü ñåýìá, åóùôåñéêü êõñßùò, ãéá ìüíéìç åãêáôÜóôáóç óå ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò, üðùò ç ÓéÜôéóôá, ç ÊïæÜíç, ç ÂëÜóôç ôá ÓÝñâéá ôï ÌïíáóôÞñé êáé Üëëåò. Ôçí ðåñßïäï áõôÞ ïé áõóôñéáêÝò áñ÷Ýò ñõèìßæïõí êáé íïìéêÜ ôç èÝóç ôùí åëëÞíùí ðñïóöýãùí ðïõ öôÜíïõí óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáé ðáßñíïõí ôçí áõóôñéáêÞ õðçêïüôçôá. Ôï 1769 Ìáñßá Èçñåóßá áðáéôåß áðü ôïõò ïñèïäüîïõò Ïèùìáíïýò õðçêüïõò, ìå äéÜôáãìá ôçò, ôç ìåôáöïñÜ ôùí ïéêïãåíåéþí ôïõò óôçí Ïõããáñßá êáé ôçí êáôÜèåóç üñêïõ ðßóôçò óôïí áõóôñéáêü áõôïêñÜôïñá. Ôï äéÜôáãìá áõôü ìáæß ìå ôï ìåôáãåíÝóôåñï ôïõ ÉùóÞö ´ ôï 1874 åìðïäßæåé óôçí ïõóßá ôçí áíÜðôõîç ôùí ïñèïäüîùí åìðüñùí óôçí Ïõããáñßá. Ïé Ýëëçíåò ìåôÜ ôçí ïñêùìïóßá ôïõò ãßíïíôáé õðÞêïïé ôçò Áõôïêñáôïñßáò êáé ÷Üíïõí ôá åìðïñéêÜ ðñïíüìéá ðïõ åß÷áí óáí Ïèùìáíïß õðÞêïïé. ÂÝâáéá, áðïêôïýí Üëëá äéêáéþìáôá üðùò íá Ý÷ïõí áêßíçôç ðåñéïõóßá êáé ôï äéêáßùìá íá óõììåôÝ÷ïõí óôçí äçìüóéá æùÞ ôçò Áõôïêñáôïñßáò. Ï áñéèìüò ôùí ÅëëÞíùí êáé ÌáêåäïíïâëÜ÷ùí Þ ÅëëçíïâëÜ÷ùí ðïõ åãêáôáóôÜèçêáí óôçí Ïõããáñßá åßíáé ðïëý ìåãÜëïò
÷áñÜ äÝ÷ïíôáé ôçí ðáñïõóßá ôïõò. Áîßæåé íá óçìåéùèåß ðùò ïé ¸ëëçíåò Ýìðïñïé ðñþôá êáèéåñþíïíôáé ùò ÷ïíäñÝìðïñïé óéãÜ-óéãÜ åðéêñáôïýí êáé óôï ëéáíéêü åìðüñéï, åíþ ç âáóéëéêÞ áõëÞ ôïõò ðéÝæåé íá åãêáôáóôáèïýí ìüíéìá óôçí áõôïêñáôïñßá. Ôçí ðåñßïäï áõôÞ êáôáãñÜöåôáé ìéá óçìáíôéêÞ ìåôáêßíçóç åìðüñùí êõñßùò áðü ôç Ìïó÷üðïëç êáé ôéò Üëëåò ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò ðñïò ôç Äýóç. ¸íá ìåãÜëï êýìá ìåôáíÜóôåõóçò ÅëëÞíùí óôçí Ïõããáñßá îåóðÜ ôï 1718 êáé Ýíá áêüìá ìåãáëýôåñï ôç äåêáåôßá 1760–1770. Áðü ôçí ÄõôéêÞ Ìáêåäïíßá, ôçí ÓéÜôéóôá, ôçí ÊïæÜíç, ôá ÓÝñâéá, áðü ôá ÷ùñéÜ ôçò Ðßíäïõ ÅñÜôõñá, ÃáëáôéíÞ, ÂëÜóôç êáé ôá ÃñåâåíÜ ðáñáôçñåßôáé ìßá åìðïñéêÞ áðïäçìßá ðïõ êáôåõèýíåôáé óå äéÜöïñåò ðüëåéò ôçò Óåñâßáò, ôçò Ñïõìáíßáò, ôçò Ïõããáñßáò êáé ôçò Áõóôñßáò. [Ïé åëëçíéêÝò ðüëåéò áðü ôéò ïðïßåò ðñïÝñ÷ïíôáé ïé Ýìðïñïé ðïõ èá ìåãáëïõñãÞóïõí óôï åîùôåñéêü Ý÷ïõí ôç äéêÞ ôïõò éóôïñßá: Ç ÊïæÜíç êáé ç ÓéÜôéóôá éäñýïíôáé ôïí 16ïí áéþíá êõñßùò áðü ìåôáêéíÞóåéò êáôïßêùí ãåéôïíéêþí ïéêéóìþí.
Szűzanya ikon (Miskolc)
85
êáé óýìöùíá ìå ôéò ôüôå åêôéìÞóåéò áããßæåé êáôÜ ôï äåýôåñï ìéóü ôïõ 18ïõ áéþíá ôïõò 10.000.–. Ç ïñãÜíùóç ôçò åìðïñéêÞò äñáóôçñéüôçôáò óôçí Áõóôñïïõããáñßá óôçñßæåôáé óôçí ïìÜäá êáé óôçí ïéêïãÝíåéá. Ïé ïéêïãåíåéáêÝò åðé÷åéñÞóåéò ìå ôç óõíï÷Þ ðïõ ôïõò áðïäßäåé ç åèíüôçôá êáé ç èñçóêåßá äéáêéíïýí ïéêïíïìéêÜ êáé ðïëéôéóìéêÜ êåöÜëáéá óôïí ãåùãñáöéêü ÷þñï ôçò åðéêñÜôåéáò ôùí Áøâïýñãùí. ¢ëëùóôå ðïëëÝò óùæüìåíåò äéáèÞêåò ìáñôõñïýí ðùò ïé ãïíåßò áöÞíïõí ôçí ðåñéïõóßá ôïõò óôá ðáéäßá ôïõò ìüíï áí ðáíôñåõôïýí ìå ïñèüäïîïõò. Óôéò ìéêñÝò åëëçíéêÝò êïéíùíßåò ôçò Áõôïêñáôïñßáò ìåãÜëç áëëáãÞ öÝñíåé óôç èñçóêåõôéêÞ æùÞ, ôï ÄéÜôáãìá Áíï÷Þò ôïõ ÉùóÞö ´ óôï ôÝëïò ôïõ 1781. Ç ïõóßá ôïõ äéáôÜãìáôïò åßíáé ç åîÞò: áí êáé áðü åêêëçóéáóôéêÞ Üðïøç ðáñáìÝíåé ç ðñïôåñáéüôçôá ôçò êáèïëéêÞò èñçóêåßáò, áðü ðïëéôéêÞ Üðïøç åîáóöáëßæåôáé ç èñçóêåõôéêÞ åëåõèåñßá, ç éóüôçôá ôùí ðñïôåóôáíôþí êáé ôùí ìç êáèïëéêþí. Ôï äéÜôáãìá áõôü åíéó÷ýåé ôá ðñïíüìéá ôùí ÅëëÞíùí åìðüñùí, ðïõ ôïõò åðéôñÝðåé åðßóçò íá ïéêïäïìïýí íáü Þ ó÷ïëåßï óå ðåñéï÷Ýò üðïõ êáôïéêïýí Üíù ôùí åêáôü ïéêïãåíåéþí. Ôï äéÜôáãìá ïñßæåé ôçí ïéêïäüìçóç íáþí ùò åîÞò: ï íáüò
Jézus születése Ikon (Miskolc)
äåí ìðïñåß íá Ý÷åé ðñüóïøç ðñïò ôï äñüìï êáé äåí ìðïñåß íá åßíáé äéáêïóìçìÝíïò. Ç ðëÞñçò éóïôéìßá ôùí Åëëçíïñèüäïîùí áíáãíùñßæåôáé, ëßãï áñãüôåñá ìå äéÜôáãìá ôïõ Ëåïðüëäïõ ´ ôï 1790 ðïõ åðéôñÝðåé ôçí åëåýèåñç Üóêçóç ôçò èñçóêåßáò ôïõò. Ïé åêêëçóßåò ôùí ÅëëÞíùí óôçí Ïõããáñßá, óýìöùíá ìå ôï äéÜôáãìá, êôßæïíôáé êáôÜ ôïí äõôéêü ôýðïõ íáïý óå ñõèìü ìðáñüê, êáé ü÷é êáôÜ ôïí âõæáíôéíü ôýðïõ íáïý. Ôçí ó÷åäßáóç ôùí íáþí ïé êïéíüôçôåò ôçí áíáèÝôïõí óõíÞèùò óå íôüðéïõò îáêïõóôïýò áñ÷éôÝêôïíåò, ïé ïðïßïé êôßæïõí üìïñöåò åêêëçóßåò óå ñõèìü ìðáñüê. Ãéá íá óôïëßóïõí üìùò ôï åóùôåñéêü ôùí åêêëçóéùí êáëïýóáí ìÜóôïñåò áðü ôçí ÅëëÜäá. ÌåãÜëç äñáóôçñéüôçôá óôçí ïéêïäüìçóç íáþí ðáñáôçñåßôáé êáôÜ ôç äéÜñêåéá ôçò èçôåßáò ôïõ ÓÝñâïõ åðéóêüðïõ ôçò Âïýäáò Dionísziosz Popovic (Dénes Popovics-Äéïíýóéïò Ðáðáãéáííïýóçò) ìåôáîý 1790–1828. Ï åðßóêïðïò Popovic åßíáé ¸ëëçíáò áðü ôá ÓÝñâéá ôçò Ìáêåäïíßáò ðïõ âïçèÜ óõíå÷þò ôïõò óõìðáôñéþôåò ôïõ êáé óôçí åðéóêïðéêÞ ôïõ äñáóôçñéüôçôá ïéêïäïìïýíôáé ïé ðéï óðïõäáßïé íáïß óôçí ÐÝóôç, óôï Vác, óôï Eger, óôï Karcag, óôï Kecskemét, óôï Tokaj êáé óôï Gyöngyös.
Ikon (Miskolc)
86
Ïé ¸ëëçíåò Ýìðïñïé ãéá ôç äéåõêüëõíóç ôïõ åìðïñßïõ ôïõò ÷ñçóéìïðïéïýí õðï÷ñåùôéêÜ: á. – ôçí áóöÜëåéá Þ óéãïõñéôÜ, äçëáäÞ ï Ýìðïñïò êáôáâÜëëåé Ýíá ðïóü óå ìéá áóöáëéóôéêÞ åôáéñåßá þóôå óå ðåñßðôùóç áðþëåéáò Þ âëÜâçò ôïõ åìðïñåýìáôïò íá ëÜâåé ôá ÷ñÞìáôá ôïõ áðü ôçí åôáéñåßá. â. – ôï êïìéóéüí, äçëáäÞ ðëçñþíåé ìåóéôåßá, ðñïêåéìÝíïõ íá áãïñáóôïýí êáé íá ðïõëçèïýí ðñïúüíôá ôïõ áðü êÜðïéï ôñßôï. ã. – ôçí óõíáëëáãìáôéêÞ Þ êáìâéÜëá üðïõ Ýíáò Ýìðïñïò ìåôáöÝñåé ôá ÷ñÞìáôá óå ìßá ðüëç þóôå íá ìðïñÝóåé íá ôá åéóðñÜîåé ï óõíåñãÜôçò ôïõ Þ ïéêïãÝíåéá ôïõ óå êÜðïéá Üëëç ðüëç êáé ôÝëïò. ä. – ç ïìïëïãßá Þ ïìðëéãêáôæéüíå äçëáäÞ Ýíá ãñÜììá ðïõ ðéóôïðïéåß üôé ï Ýìðïñïò Ý÷åé äáíåéóôåß áðü êÜðïéïí ÷ñÞìáôá, üôáí ï ßäéïò äåí åß÷å ôï áðáéôïýìåíï êåöÜëáéï. Ïé Ýìðïñïé äéáôçñïýí åéäéêÜ âéâëßá óôá ïðïßá êáôáãñÜöïõí üëåò ôéò åìðïñéêÝò ôïõò äñáóôçñéüôçôåò ãéá ôçí ðñïóùðéêÞ ôïõò äéåõêüëõíóç. ABC-s tanuló tábla (Miskolc)
Ãéá íá ìðïñÝóåé ôï åëëçíéêü óôïé÷åßï íá îåðåñÜóåé ôá ðñïâëÞìáôá ìå ôïõò êáéíïýñãéïõò íüìïõò óôá ôÝëç ôïõ 1770 åìöáíßæåôáé ìßá åîåëéãìÝíç ìïñöÞ Êïìðáíßáò: ç ìåôï÷éêÞ åôáéñåßá ðïõ áðïôåëåßôáé áðü 2 Þ 3 åìðüñïõò (ìåôü÷ïõò) áðü ôïõò ïðïßïõò ï Ýíáò ôïõëÜ÷éóôïí åßíáé ìüíéìá åãêáôåóôçìÝíïò óôçí Ïõããáñßá êáé Ý÷åé ôçí ÏõããñéêÞ õðçêïüôçôá êáé ï Üëëïò ðáñáìÝíåé Ïèùìáíüò õðÞêïïò êáé ìåôáöÝñåé ôá åìðïñåýìáôá. ¸ôóé ïé ìÝôï÷ïé áðïëáìâÜíïõí ôá ðñïíüìéá ôùí Ïýããñùí êáé ôùí Ïèùìáíþí õðçêüùí êáé äéáôçñïýí ôïí ôåëùíåéáêü äáóìü ôïõ 3% óôï åìðüñéï. Åðßóçò åêìåôáëëåýïíôáé ôçí äõíáôüôçôá ðïõ åß÷áí íá ìåôáöÝñïõí åìðïñåýìáôá ðïõ Þôáí áðáãïñåõìÝíá ãéá åéóáãùãÞ óôçí Áõóôñßá, áðü ôéò åìðïñïðáíçãýñåéò ôçò Ëåéøßáò êáé ôïõ ÌðñÝóëáïõ. Ìå ôï ðñüó÷çìá üôé èá ôá ðåñíïýóáí ôñÜíæéô áðü ôçí Áõôïêñáôïñßá ãéá ôçí Ôïõñêßá, áõôïß ôá Ýöåñíáí óôçí ÐÝóôç êáé ôá ðïõëïýóáí ðáñÜíïìá. Ìå ôïí ôñüðï áõôü Þôáí åõíïçìÝíïé üëïé ïé Ýìðïñïß åðåéäÞ
åýñéóêáí ôá ãíùóôÜ ðñïúüíôá ôçò Äýóçò ãéá ôçí ðåëáôåßáò ôïõ óå ÷áìçëÝò ôéìÝò. Ïé Ýìðïñïé áõôïß ôáîéäåýïõí ìå ôïí ãíùóôü ôñüðï ôùí êáñáâáíéþí. Ôá ôáîßäéá ôïõò äéáñêïýí äýï ìÞíåò êáé Þôáí ðïëý åðéêßíäõíá åî áéôßáò ôùí åìðïäßùí ôçò öýóåùò êáé ôùí ëçóôåéþí. Ãéá áõôü ôïí ëüãï ôçí áóöÜëåéá ôùí êáñáâáíéþí ôçí áíÝèåôáí óå Ýíïðëïõò óõíïäïýò. Ôá ôáîßäéá áõôÜ åðáíáëáìâÜíïíôáí 5-6 öïñÝò ôïí ÷ñüíï. ÓõíÞèùò, Ý÷ïõí ùò áöåôçñßá ôçí ÊïæÜíç, ôçí ÓéÜôéóôá, ôçí ÊáóôïñéÜ, ôá ÉùÜííéíá êáé ëïéðÝò ðüëåéò êáé ÷ùñéÜ. Óôç äéÜñêåéá ôçò äéáäñïìÞò óôáìáôïýí ó÷åäüí áðïêëåéóôéêÜ óå ÷Üíéá ÅëëÞíùí. Áêïëïõèïýí êõñßùò ôçí äéáäñïìÞ ôçò êïéëÜäáò ôïõ ÁëéÜêìïíá, êáôüðéí ôçò êïéëÜäáò ôïõ Áîéïý áðü üðïõ öôÜíïõí óôï ÂåëéãñÜäé êáé áöïý äéáó÷ßæïõí ôïí Äïýíáâç êáé ôïí ÓÜâï ðïôáìü áíôéêñßæïõí ôçí ðñþôç ðüëç ôçò Áõóôñïïõããáñßáò ôï Óåìëßíï (ÆÝìïõí) ìßá ðüëç äßðëá óôïí ðïôáìü ÓÜâï êïíôÜ óôï
87
ñÜò. Ôï ÷åñóáßï äßêôõï ðáñÜ ôçí êáêÞ õðïäïìÞ ôïõ, áíáðôý÷ôçêå éäéáßôåñá ðñïò ôçí Áõóôñïïõããáñßá êáé ôçí ÑùóéêÞ åðéêñÜôåéá. Ïé ¸ëëçíåò Ýìðïñïé óõíõðÜñ÷ïõí, áíôáãùíßæïíôáé áëëÜ ðïëý óðÜíéá óõíåñãÜæïíôáé ìå Üëëåò åèíüôçôåò. ÐÝñá áðü ôï åìðüñéï, ðïõ åßíáé ç êõñéüôåñç ïéêïíïìéêÞ äñáóôçñéüôçôá ôùí ÅëëÞíùí êáé ÂëÜ÷ùí, áó÷ïëïýíôáé ìå ÷ñçìáôéóôçñéáêÝò êáé ôñáðåæéôéêÝò äñáóôçñéüôçôåò, ìå ôá÷õäñïìéêÝò åñãáóßåò, ìå ôç íáõóéðëïÀá, åíþ áñêåôïß åßíáé æùÝìðïñïé, áñãõñï÷üïé, áãñüôåò, ìåëéóóïêüìïé, ñÜöôåò, õðïäçìáôïðïéïß, ãïõíáñÜäåò, æá÷áñïð-
ÂåëéãñÜäé, ðïõ áðïôåëåß ôçí êõñéüôåñç ðýëç åéóüäïõ óôçí Áõóôñïïõããáñßá. ¢ëëåò ðýëåò åéóüäïõ Þôáí ôï Óéìðßïõ, êáé ôï Ìðñáóüö. Ìüëéò öèÜíïõí óôá óýíïñá êáé óôïõò ôåëùíåéáêïýò óôáèìïýò üðïõ ðëÞñùíáí ôïí äáóìü óôçí Áõôïêñáôïñßá ôùí Áøâïýñãùí, ðåñíïýóáí áðü ôçí äéáäéêáóßá ôçò êáñáíôßíáò, äçëáäÞ ôçò éáôñéêÞò åîåôÜóåùò êáé áðïìüíùóçò ãéá íá äéáðéóôùèåß áí åßíáé öïñåßò êÜðïéáò åðéäçìßáò êáé åÜí äéáðéóôùèåß ðñüâëçìá ìåôáöÝñïíôáé óôá åéäéêÜ íïóïêïìåßá ãéá èåñáðåßá. Êáôüðéí ëáìâÜíïõí ôï ðéóôïðïéçôéêü õãåßáò êáé ìðïñïýóáí íá êõêëïöïñïýí åëåýèåñá óôçí áõôïêñáôïñßá. Óôï Óåìëßíï óõíáíôÜìå ðïëëÝò ïéêïãÝíåéåò ðïõ åãêáèßóôáíôáé Üëëåò ðñïóùñéíÜ êáé Üëëåò ìüíéìá, üðùò ôïí ÄçìÞôñéï Ãåùñãßïõ ôï 1749, ôïí Ìé÷áÞë ÊáæáíôæÞ ôï 1736 ðïõ áñãüôåñá åãêáèßóôáôáé ìüíéìá óôï Osijek, ôïí Ìé÷áÞë Íáïýì ôï 1766, ôïí Ãåþñãéï ÐÝññïõ ôï 1769, ôçí ïéêïãÝíåéá Ñïýóç ôï 1769, ôçí ïéêïãÝíåéá ÄÜñâáñç êáé Óðßñôá, ê.á. Åðßóçò, ðïëëÝò ïéêïãÝíåéåò åðéëÝãïõí íá êáôïéêÞóïõí óôï ÂåëéãñÜäé. Óôéò áñ÷Ýò ôïõ 19ïõ áéþíá ï Ýëëçíáò Ð. Óðßñôáò Üíïéîå ôï ðñþôï åñãïóôÜóéï ãéá ôçí åðåîåñãáóßá êïõêïõëéþí óôï Óåìëßíï, åíþ ïé ¸ëëçíåò ôïõ Êñáãêïýãéåâáôò ßäñõóáí ôï ðñþôï åñãïóôÜóéï ìðßñáò óôç Óåñâßá. ÌåôÜ ôï ðÝñáóìá óôçí áõôïêñáôïñßá ôçò Áõóôñïïõããáñßáò ïé ¸ëëçíåò êáé ïé åëëçíüöùíïé ÂëÜ÷ïé åãêáèßóôáíôáé óå äéÜöïñåò ðüëåéò ôçò ÷þñáò.
A miskolci görög kereskedőház belseje
ÌåôÜ áðü áõôü, ï ãåùãñáöéêüò ÷þñïò ðïõ áðïôåëåß ôï óýíïñï ìåôáîý ÏèùìáíéêÞò áõôïêñáôïñßáò êáé ôçò Áõóôñïïõããáñßáò ç ìåãÜëç ïõããñéêÞ ðåäéÜäá áíáôïëéêÜ ôçò ÐÝóôçò åßíáé ï ÷þñïò ðïõ ãåìßæåé áðü ôïõò áðïäÞìïõò ¸ëëçíåò êáé ÌáêåäïíïâëÜ÷ïõò ðïõ ìåôïéêßæïõí óôï Debrecen, Miskolc, Tokaj, Kecskemét, êáé áëëïý. Áîßæåé íá óçìåéùèåß ðùò ìå âÜóç ôéò äéÜöïñåò ðåñéãñáöÝò ïé ¸ëëçíåò êáôÜ ôï ôáîßäé ðñïò ôçí Ïõããáñßá öïñïýí ôçí ôïõñêéêÞ åíäõìáóßá, åíþ ìå ôï ðÝñáóìá ôùí ÷ñüíùí êáé ýóôåñá áðü ôçí ìüíéìç åãêáôÜóôáóç ôïõò áñ÷ßæïõí íá õéïèåôïýí ôçí ÏõããñéêÞ åèíéêÞ öïñåóéÜ. Ïé ¸ëëçíåò Ýìðïñïé ïñãáíþíïíôáé ìå ôéò ïéêïãåíåéáêÝò åðé÷åéñÞóåéò ôïõò óôçí ÏèùìáíéêÞ Áõôïêñáôïñßá êáé åðåêôåßíïíôáé óôçí áíáôïëÞ êáé ôçí äýóç äéáìïñöþíïíôáò äßêôõá ÅëëçíéêÞò åðé÷åéñçìáôéêÞò Äéáóðï-
88
ðáñá÷ùñåßôáé ôï äéêáßùìá ôçò áõôïäéïßêçóçò ìå ôçí åêëïãÞ åíüò ðñïåóôïý ãéá ôçí äéá÷åßñéóç ôùí åóùôåñéêþí õðïèÝóåùí ôçò Êïìðáíßáò. Ï 18ïò êáé 19ïò áéþíáò åßíáé ç ðéï ÷ñõóÞ ðåñßïäïò ôùí åëëÞíùí ôïõ ÊåôóêåìÝô: éäñýïõí ó÷ïëåßï, åêêëçóéáóôéêÞ âéâëéïèÞêç (ç ïðïßá åßíáé äéÜóçìç Ýùò óÞìåñá) êáé áñ÷ßæïõí ôï êôßóéìï ôçò åêêëçóßáò ôïõò. Äßðëá óôçí åêêëçóßá, óôçí áðïêáëïýìåíç «åëëçíéêÞ áõëÞ», óôåãÜóôçêå ôï íïóïêïìåßï êáé ôï ðôù÷ïêïìåßï ðïõ Ýêôéóå ç åëëçíéêÞ êïéíüôçôá. Ïé åñãáóßåò áíåãÝñóåùò ôïõ éåñïý íáïý Üñ÷éóáí óôéò 6 Óåðôåìâñßïõ ôïõ 1824 êáé ïëïêëçñþèçêáí 5 ÷ñüíéá áñãüôåñá. ÅãêáéíéÜóôçêå óôéò 3 Óåðôåìâñßïõ ôïõ 1829. Áöéåñþèçêå óôçí Áãßá ÔñéÜäá êáé ãéá áõôüí ôïí ëüãï, ç ôïé÷ïãñáößá óôçí ïñïöÞ ç ïðïßá Ýãéíå óôéò áñ÷Ýò ôïõ 20ïõ áéþíá, áðåéêïíßæåé ôá ôñßá ðñüóùðá ôçò Áãßáò ÔñéÜäïò. Ôï ôÝìðëï, áðïôåëåß åñãáóßá åíüò îõëüãëõðôç áðü ôçí ðüëç ôïõ Miskolc. Óå ìßá ìáñìÜñéíç ðëÜêá, ðïõ âñßóêåôáé óôï íáü, äéáâÜæïõìå ìåôÜ ôá ïíüìáôá ôùí éäñõôþí ìåôáîý Üëëùí ôï åîÞò êåßìåíï: «ôo ôïõ Õøßóôïõ ðáíÜãéïí üíïìá äéÜ ðáíôüò åí ôç ôùí ÅëëÞíùí ãëþôôç äïîÜæçôáé». Ç êïéíüôçôá ãéá ôéò áíÜãêåò ôçò åêêëçóßáò êáëïýóå éåñåßò áðü ôá åëëçíéêÜ ìïíáóôÞñéá ôçò Åëáóóüíáò êáé ôïõ ¢ãéïõ ¼ñïõò.
A gyöngyösi Ortodox Templom oltárasztala
ëÜóôåò, óáðùíïðïéïß, áñôïðïéïß, éäéïêôÞôåò ðáíäï÷åßùí, êáöåíåßùí êáé ìáãåéñåßùí óå üëç ôçí åðéêñÜôåéá ôùí Áøâïýñãùí. Õðïëïãßæåôáé üôé ï áñéèìüò ôùí ÅëëÞíùí óôçí Áõóôñïïõããáñßá åßíáé ðåñßðïõ 10.000 êáôÜ ôï ôÝëïò ôïõ 18ïõ áéþíá êáé ïé ðåñéóóüôåñïé êáôÜãïíôáé áðü ôç Ìáêåäïíßá, ôçí ¹ðåéñï êáé ôç Èåóóáëßá, áðü ôéò ðüëåéò Ìïó÷üðïëç, ÊïæÜíç, ÓéÜôéóôá, ÓÝñâéá, ÄïúñÜíç, Âïãáôóéêü, ÌïíáóôÞñé êáé ÍÜïõóá. Óôéò êïéíüôçôåò, ðïõ éäñýïõí ç åëëçíéêÞ ãëþóóá êáé ç ïñèüäïîç èñçóêåßá áðïôåëåß ôï óõíäåôéêü êñßêï ôùí ãåíåþí. Ïé åëëçíéêÝò ïéêïãÝíåéåò óéãÜ-óéãÜ åîåëßóóïíôáé êáé áíÝñ÷ïíôáé êïéíùíéêÜ. ÐëÝïí, áðïôåëïýí óçìáíôéêïýò ðáñÜãïíôåò ôçò ïéêïíïìéêÞò, ðïëéôéêÞò êáé êïéíùíéêÞò äñáóôçñéüôçôáò ôùí ðüëåùí óôéò ïðïßåò æïõí. Ðïëëïß ìÜëéóôá áðïêôïýí êáé ôßôëïõò åõãåíåßáò ìáæß ìå ðåñéïõóßá êáé êýñïò, üðùò ïé ïéêïãÝíåéåò Óßíá, ÔáúêáôæÞ, Áñìåíïýëç, ÍÜêïõ, ÓáêåëëÜñç, Ëýêá, ÍôÝñá, Íôïýìóá, ÌïõñÜôç, ×áñßóç, ÖáñáêÜôïõ, ËÝðùñá, ÐáððÜ, Áãïñáóôïý, ÌðéêÝëëá êáé ÌðÝíäïõ ìåôáîý Üëëùí. Ïé ðüëåéò óôéò ïðïßåò ïé ¸ëëçíåò äñáóôçñéïðïéïýíôáé êáé éäñýïõí óçìáíôéêÝò êïéíüôçôåò åßíáé áñêåôÝò:
Ráckeve: Óôçí ðüëç áõôÞ ðÜíôá âñßóêïíôáé ëéãüôåñïé ¸ëëçíåò áðü ôïõò ÓÝñâïõò êáé áó÷ïëïýíôáé ôá ðñþôá ÷ñüíéá ìå ôï ÷ïíôñéêü åìðüñéï êáé ìåôÜ ôçí ïñéóôéêÞ åãêáôÜóôáóç ôïõò, ìå ôï ëéáíéêü åìðüñéï éäñýïíôáò ôçí êïìðáíßá ôïõò. Åßíáé ç ðüëç ðïõ öèÜíåé 16 ÷ñïíþí ï Ãåþñãéïò Æáâßñáò êáé åñãÜæåôáé ùò åìðïñïûðÜëëçëïò ðñéí ìåôáêïìßóåé óôï Kalocsa üðïõ áðïêôÜ ôï äéêü ôïõ êáôÜóôçìá. ÅêêëçóéÜæïíôáé óôïí íáü, ôçò ÊïéìÞóåùò ôçò Èåïôüêïõ êôéóìÝíï áðü ôïõò ÓÝñâïõò ôï 1487. Ç ïéêïíïìéêÞ åðéññïÞ ôùí ÅëëÞíùí üìùò åßíáé ìåãÜëç. Ïé ðåñéóóüôåñïé êÜôïéêïé Ýñ÷ïíôáé áðü ôçí Ìïó÷üðïëç, ìåôÜ ôçí ðñþôç êáôáóôñïöÞ. ÁíÜìåóÜ ôïõò îáêïõóôïß áãéïãñÜöïé ôçò åðï÷Þò, ïé ïðïßïé äçìéïõñãïýí êáé ôéò ôïé÷ïãñáößåò ôïõ íáïý ôï 1771 êáé äåßãìáôá ôçò ôÝ÷íçò ôïõò, óõíáíôÜìå, ó÷åäüí óå üëåò ôéò ÅëëçíéêÝò ïñèüäïîåò åêêëçóßåò ôçò Ïõããáñßáò.
Kecskemét: Åäþ, ôïí ÌÜéï ôïõ 1708, 26 ìåãáëÝìðïñïé ïé ïðïßïé Ý÷ïõí ôçí ßäéá ôïðéêÞ êáôáãùãÞ áðü ôçí ÊïæÜíç êáé ôçí ÓéÜôéóôá, óõãêñüôçóáí ìßá åìðïñéêÞ ïñãÜíùóç ôçí êïìðáíßá, ç ïðïßá åêôüò áðü ôéò åìðïñéêÝò äñáóôçñéüôçôáò, åß÷å êáé ðïëéôéóôéêÞ ìïñöùôéêÞ áðïóôïëÞ. H åëëçíéêÞ Êïìðáíßá êáôÜ ôïí 18ïí áéþíá åßíáé ç ìåãáëýôåñç. Ìå ôïí êáéñü áðïêôïýí öïñïáðáëëáãÝò, ôïõò
89
Öéëüèåïõ áðü ôçí ÌïíÞ Âáôïðåäßïõ (1722), êáé ôïõ ÃÝñïíôïò Áñôåìßïõ áðü ôçí Ìåãßóôç Ëáýñá (1727). Åðßóçò ç êïìðáíßá ìðïñåß íá áðïíÝìåé äéêáéïóýíç óôá ìÝëç ôçò ãéá êÜðïéåò êáôçãïñßåò áäéêçìÜôùí. Äåí åßíáé õðåñâïëÞ íá ðïýìå üôé ôçí ïéêïíïìéêÞ âÜóç ôïõ áðåëåõèåñùôéêïý áãþíá êáôÜ ôùí Ôïýñêùí áðïôåëåß ôï êñáóß Tokaji áöïý ï Rákóczi ìåôÜ ôçí áíáêáôÜëçøç ôùí Ñéæïâïõíßùí ìðüñåóå Þóõ÷á íá ìåôáöÝñåé áðü åêåß êñáóß óôéò ðïëùíéêÝò êáé ñùóéêÝò áãïñÝò. ×ñçóéìïðïéåß ôï êñáóß Tokaji ãéá ôç äçìéïõñãßá êáé ôç äéáôÞñçóç ó÷Ýóåùí óå åõñùðáúêü åðßðåäï. Ïé ðñåóâåõôÝò ôïõ, áðåóôáëìÝíïé óôéò âáóéëéêÝò, áõôïêñáôïñéêÝò êáé ôóáñéêÝò áõëÝò ìåôáöÝñïõí ðÜíôá ìáæß ôïõò ìåñéêÜ âáñÝëéá áðü ôï êñáóß. Ï Rákóczi áíáãíùñßæåé ôçí áîßá ôïõ êñáóéïý Tokaji óôçí äéðëùìáôßá: ôï êñáóß ðïõ óåñâéñßóôçêå óôá ôñáðÝæéá ôïõ ÌÝãá ÐÝôñïõ óáí «êñáóß ôçò äéðëùìáôßáò» äéáäñáìáôßæåé óðïõäáßï ñüëï óôï ÷ôßóéìï åìðéóôïóýíçò. Ï ôóÜñïò üëùí ôùí Ñþóùí áãÜðçóå éäéáßôåñá ôï ïõããñéêü aszú. Ôï aszú (óôáöéäüêñáóï, óðåóéáëéôÝ ôïõ ôüðïõ) åßíáé åîáéñåôéêÜ êáôÜëëçëï ãéá õðåñáóôéêÞ ìåôáöïñÜ, åíþ ç ðïéüôçôá Üëëùí êñáóéþí åîáóèåíåß êáôÜ ôç äéÜñêåéá ôçò ìåôáöïñÜò. Ìßá áðïãñáöÞ ôïõ ôÝëïõò ôïõ 18ïõ áéþíá áðïêáëýðôåé 19 åëëçíéêÝò ïéêïãÝíåéåò óôï Tokaji. Ãýñù óôá 1846–47 ç êïéíüôçôá ôïõ Tokaj áñéèìïýóå 158 ¸ëëçíåò (41 áíôñüãõíá). ¸÷ïõìå óôïé÷åßá åðßóçò ãéá ôçí áíôéðñïóþðåõóç ôùí ÅëëÞíùí óôï åéñçíïäéêåßï ôçò ðüëçò: ôï 1806 áíôéðñïóùðåýïíôáé áðü ôïí György Karácsonyi. Ç ïéêïãÝíåéá áõôÞ åßíáé ðáñïýóá ãéá 250 ÷ñüíéá óôï Tokaj. Ï Pál Karátsonyi Konstantin ôï 1790 Ýäùóå åíôïëÞ ãéá ôçí ïéêïäüìçóç ôïõ üìïñöïõ ðëïýóéá äéáêïóìçìÝíïõ óðéôéïý ôïõ óå ñõèìü ôïõ ÉùóÞö ´ óôï ïðïßï õðÜñ÷åé ç áßèïõóá óõíåäñéÜóåùí ôçò êïìðáíßáò. Ç åîùôåñéêÞ êáé åóùôåñéêÞ äéáêüóìçóç áéóèçôïðïéåß áðüëõôá êáé ôçí áðáßôçóç ôçò åëëçíéêÞò êïéíüôçôáò ãéá ãüçôñï: ïé ãéñëÜíôåò, ïé ôïîùôÝò, ïé ìå ðÝôñéíåò êïñíßæåò èýñåò êáé ôï óå üøéìï ìðáñüê öñÝóêï ôïõ åóùôåñéêïý ÷þñïõ áíôáðïêñßíïíôáí óôéò õøçëïý åðéðÝäïõ åêäçëþóåéò ôçò áóôéêÞò æùÞò. Ôï êôÞñéï åäþ êáé ôñåéò äåêáåôßåò öéëïîåíåß ôï Ìïõóåßï ôïõ Tokaj. Ôá áðáéôçôéêÜ ìðáñüê óðßôéá ôùí åëëÞíùí åìðüñùí ôïõ Tokaj áðïôåëïýí áîéï-
Görög Ortodox templom (Gyöngyös)
Tokaj: Óôá ãñáðôÜ ôïõ Óð, ËÜìðñïõ ãßíåôáé ìíåßá ãéá Êïæáíßôåò åìðüñïõò ìå óëáâéêÜ ïíüìáôá Ý÷ïíôáò ôçí ÏõããñéêÞ êáé ÏèùìáíéêÞ õðçêïüôçôá, üðùò ôçò ïéêïãåíåßáò Ðáðáäçìáßùí ðïõ åãêáèßóôáíôáé óôçí Áõóôñïïõããáñßá ðåñßðïõ ôï 1658 áðü ôá ÓÝñâéá Þ Charisi Szerviczky êáôÜ ôçí ïõããñéêÞ ïíïìáóßá üðùò ìáñôõñÜ ìßá ôáöüðëáêá óôïí ôïß÷ï ôïõ Åëëçíéêïý íáïý óôï Tokaj. (Óôçí óçìåñéíÞ ÂïõäáðÝóôç óõíáíôÜìå ôï ôåëåõôáßï áðüãïíï ôïõò ôïí Äñ. Dioszegi György Antal). Óôï Tokaj ïé Ýëëçíåò ìåôáíÜóôåò áðü ÊïæÜíç êáé ÓéÜôéóôá áíáëáìâÜíïõí ôçí ðáñáãùãÞ êáé ôçí åîáãùãÞ ôïõ åðþíõìïõ êñáóéïý, ôï ïðïßï õðÜñ÷åé ìÝ÷ñé óÞìåñá. Åßíáé ç ðáëáéüôåñç êïéíüôçôá Þ êïìðáíßá, ðïõ éäñýåôáé ôï 1667 ìå áõôïêñáôïñéêü ðñïíüìéï íá åðéôñÝðåé óôá ìÝëç ôçò ôçí Üóêçóç åìðïñßïõ, ðáñÝ÷ïíôáò öïñïëïãéêÝò áðáëëáãÝò êáé áõôïäéïßêçóç. Ç êïìðáíßá ôï 1790 éäñýåé ôïí Ïñèüäïîï Åëëçíéêü íáü ôïõ Áãßïõ ÍéêïëÜïõ êáé ôï åëëçíéêü ó÷ïëåßï. Óôïí íáü ëåéôïõñãïýí éåñåßò, ðïõ ðñïÝñ÷ïíôáé áðü ôï ¢ãéï ¼ñïò üðùò ìáñôõñïýí ïé åðéóôïëÝò ôïõ ÃÝñïíôïò
90
A tokaji Görög Ortodox Templom és a tokaji görög kereskedőház kapuja és emléktáblája
Vác: Óôá ÷ñüíéá ôçò Ôïõñêïêñáôßáò óôçí ðüëç æïõí Þäç ÓÝñâïé. Ïé ¸ëëçíåò åãêáèßóôáíôáé áñãüôåñá, ôïí 18ï áéþíá. Ãéá «Åëëçíïñèüäïîïõò» ãßíåôáé ëüãïò óå Ýíá óõìâüëáéï ôïõ 1713 ðïõ õðïãñÜöåôáé áíÜìåóá óôçí ðüëç êáé óå Ýíáí ãáéïêôÞìïíá. Ôï 1733 éäñýåôáé ìßá åìðïñéêÞ êïìðáíßá óôç óöñáãßäá ôçò ïðïßáò öáßíåôáé ï ¢ãéïò Íéêüëáïò, ðñïóôÜôçò ôùí åìðüñùí. Ç ëáôéíéêÞ åðéãñáöÞ ôçò óöñáãßäáò åßíáé ç åîÞò: «Sigillum Companiae Mercantilis graeci ritus non uniti» (äçëáäÞ «Óöñáãßäá ôçò åëëçíéêÞò éåñïôåëåóôßáò ìç åíùìÝíçò
óçìåßùôá ìíçìåßá. Óôï ôüîï ôçò èýñáò ôïõ êôéñßïõ ðïõ âñßóêåôáé óôçí ïäü Rákóczi 56 õðÜñ÷åé êáé óÞìåñá ï èõñåüò ôçò åëëçíéêÞò åìðïñéêÞò êïìðáíßáò, ç Üãêõñá ìå ôï äéðëü óôáõñü êáé ôï øçößï 4. Ôï øçößï 4 õðïäçëþíåé ôï Ýíôéìï åìðïñéêü êÝñäïò ôïõ 4%, ï äéðëüò óôáõñüò, óýìâïëï ôçò ïñèïäïîßáò, ç Üãêõñá, óýìâïëï ôïõ åìðïñßïõ ìÝóù ôïõ ðïôáìïý. ÕðÜñ÷åé áêüìá êáé ôï óðßôé Keffala óôçí ïäü Rákóczi 48–50 êáé ç ïéêåßá Morelli óôçí ïäü Bethlen Gábor 5 ìå ôïí åëëçíéêü åìðïñéêü èõñåü.
91
åíäéÜìåóïò óôáèìüò ôùí äñïìïëïãßùí ðïõ áêïëïõèïýí ïé ðñáìáôåõôÜäåò ðñïò ôçí ÐÝóôç êáé ôçí ÂéÝííç êáé ôï áíôßóôñïöï êáôÜ ôçí åðéóôñïöÞ ôïõò ðñïò ôçí ÏèùìáíéêÞ Áõôïêñáôïñßá. Åäþ êôßæïõí ôçí åêêëçóßá ôïõò ôïí Éåñü Íáü Áãßïõ ÍéêïëÜïõ Åðßóêïðïõ Ìýñùí. Ç åêêëçóßá êôßóôçêå ôï 1786, ìå ôçí âïÞèåéá ôùí ðëïýóéùí åëëçíéêþí ïéêïãåíåéþí ×áñßóç, ×áôæÞ ê.ë.ð. Ïé Ýëëçíåò êÜôïéêïé Ý÷ôéóáí ôá óðßôéá ôïõò äßðëá óôçí åêêëçóßá, åêåß âñéóêüôáí ôï óðßôé ôïõ éåñÝá, ôï ó÷ïëåßï, üðùò êáé ôá åìðïñéêÜ êáôáóôÞìáôá. Ç ìéêñÞ åêêëçóßá åß÷å ÷ôéóôåß óýìöùíá ìå ôï óôõë ôïõ äõôéêïý ÷ñéóôéáíéóìïý, åðåéäÞ Þôáí áíáãêáéüôçôá åêåßíçò ôçò åðï÷Þò. Óôï éåñü õðÜñ÷ïõí ëåßøáíá ôçò Áãßáò ÁãáèÞò, ôá ïðïßá Ýöèáóáí áðü ôçí Êùíóôáíôéíïýðïëç. Ïé åéêüíåò ôïõ ôÝìðëïõ, üðùò êáé ïé ôïé÷ïãñáößåò åßíáé äçìéïõñãÞìáôá ôïõ åñãáóôçñßïõ ôïõ Stefan Teneczki. Ï äéÜóçìïò áõôüò ï áãéïãñÜöïò áðåéêüíéóå êáé ôï äéêü ôïõ ðñüóùðï óôçí èÝóç ôïõ êñáíßïõ ôïõ ÁäÜì, êÜôù áðü ôïí Óôáõñü. Óôï åîùôåñéêü ôçò åêêëçóßáò, áðü ôçí íüôéá ðëåõñÜ ôïõ ôïß÷ïõ õðÜñ÷åé áêüìç
åìðïñéêÞò êïìðáíßáò»). Ï üñïò «åëëçíéêÞ éåñïôåëåóôßá» ôáõôßæåôáé ìå ôéò ïíïìáóßåò «åëëçíïñèüäïîïò» êáé «ïñèüäïîïò». Óôçí ðåñßðôùóÞ ôïõò üìùò ç «êïìðáíßá» äåí Ý÷åé ôçí ßäéá óçìáóßá ìå åêåßíç ôùí ÅëëÞíùí ôïõ Tokaji Þ ôïõ Miskolc ãé` áõôü äåí ôçí ïíïìÜæïõìå åìðïñéêÞ óõíôñïöéÜ (ïñãÜíùóç õðåñÜóðéóçò óõìöåñüíôùí), áëëÜ åìðïñéêÞ åôáéñßá (óõíåôáéñéêÞ åôáéñßá). Ç ëåéôïõñãßá ôïõò èåóðßæåôáé ôï 1749 êáé óôç óõíÝ÷åéá ôï 1757 áðü ôïõò åðéóêüðïõò ôïõ Vác ðïõ åßíáé ïé éäéïêôÞôåò ôçò ðåñéï÷Þò. ÌÝ÷ñé ïé ¸ëëçíåò ôïõ Vác íá áðïêôÞóïõí äéêÞ ôïõò åêêëçóßá, áðü åíïñéáêÞ Üðïøç áíÞêïõí óôï Szentendre. Ôï êõâåñíçôéêü óõìâïýëéï ðáñá÷ùñåß Üäåéá ãéá ïéêïäüìçóç íáïý ôï 1791. Ï íáüò óå üøéìï ìðáñüê ñõèìü ðåñáôþíåôáé ôï 1793 êáé åãêáéíéÜæåôáé ôï ÓåðôÝìâñéï ôïõ 1795 áðü ôïí åðßóêïðï ôçò Âïýäáò Dénes Popovics ðñïò ôéìÞí ôïõ Áãßïõ Íéêüëáïõ. Ï íáüò ïéêïäïìåßôáé óôçí áõëÞ ôïõ äéþñïöïõ óðéôéïý ôïõ Athanáz Mandzsuka/ Mandzuku ùò ðñåóâõôÝñéï. Ç åðéôÜöéá åðéãñáöÞ ôïõ Athanáz Mandzuku áíáêáï ëýðôåôáé ôïí 20 áéþíá óôï íåêñïôáöåßï ôïõ Vác. Ðéèáíüí íá åßíáé èåßïò ôïõ ¸ëëçíá åìðüñïõ Demetrius Mancsugu (?–1779) ðïõ äéáèÝôáé Ýíá ìéêñü ìáãáæß óôï Vác ôï 1757 óôï êôÞñéï ôïõ Äçìáñ÷åßïõ. Ç ïäüò üðïõ âñßóêåôáé ç åêêëçóßá ïíïìÜæåôáé «ïäüò ôùí ÅëëÞíùí». Óôïí ðëáúíü ôïß÷ï ôïõ íáïý âñßóêåôáé ôï åðéôýìâéï ìíÞìá ôïõ Péter Bratovics, Ýëëçíá åìðüñïõ ôïõ Vác óå åëëçíéêÞ êáé ïõããñéêÞ ãëþóóá:
«Áõôüò ï Üíèñùðïò ùóåß ÷üñôïò Áé çìÝñáé áõôïý ùóåß Üíèïò ôïõ áãñïý Åí ôù ìÝóù ôïõ íáïý ôïýôïõ êåßôáé ôï óþìá Ôïõ åí Êõñßù áíáðáõèÝíôïò äïýëïõ ôïõ Èåïý ÐÝôñïõ ÌðñÜôïâéôæ Åìðüñïõ êáé ðïëßôïõ ôáýôçò ôçò ðüëåùò Âáôæß Åíüò ôùí êôçôüñùí ôïõ áãßïõ íáïý ôïýôïõ ¼óôéò æþóáò 64 Ýôç áíåðáýèç Ôç 3 Íïåìâñßïõ 1802» Åêôüò ôùí Üëëùí, åäþ åêäßäåôáé ôï 1802 ôï âéâëßï ôïõ Èåüäùñïõ ÓôåñéÜäç (Téodor Steriady) ¸ëëçíá åìðüñïõ ðïõ åßíáé Ýíá ðñïóåõ÷çôÜñéï óôá ïõããñéêÜ êáé ôï ïðïßï êáèßóôáôáé áðáñáßôçôï ãéá ôçí éóôïñéêÞ Ýñåõíá. Szentes: Åßíáé ìéá ðüëç ìå ðïëëïýò Êïæáíßôåò êáé Óéáôéóôéíïýò åìðüñïõò. Åßíáé ï
Jézus születése ikon (Balassagyarmat)
92
îáêïõóôÜ åéêïíïóôÜóéá ãéá ôéò áíÜãêåò ôùí åëëçíéêþí åêêëçóéþí (ÐÝóôç, Ìßóêïëôò, Balassagyarmat, Eger, Hajdudorog, Karcag, Tokaj) Ôï êÜèå ôÝìðëï åßíáé óôïëéóìÝíï ìå åðß÷ñõóá îõëüãëõðôá, ìå åìöáíÞ óôïé÷åßá ôïõ êëáóéêéóìïý åìðëïõôéóìÝíá áðü ôï áõóôñïïõããñéêü ìðáñüê. Karcag: Óôï ôÝëïò ôïõ 17ïõ êáé óôéò áñ÷Ýò ôïõ 18ïõ áéþíá áñ÷ßæïõí ôçí åãêáôÜóôáóç ôïõò ¸ëëçíåò Ýìðïñïé êáé êôßæïõí ôçí åêêëçóßá ôïõò ôï 1789, ðïõ åßíáé áöéåñùìÝíç óôïí ¢ãéï Ãåþñãéï, åíþ ôï ôÝìðëï ôçò åêêëçóßáò ôåëåéþíåé ôï 1811. Åðßóçò êôßæïõí êáé ôï ó÷ïëåßï ôïõò. ¸÷ïõí ùò âÜóç ôçí ðüëç êáé áó÷ïëïýíôáé ìå ôï ëéáíéêü êáé ÷ïíôñéêü åìðüñéï. Åßíáé ç ðüëç áðü ôçí ïðïßá äéÝñ÷ïíôáé ôá êáñáâÜíéá ðñïåñ÷üìåíá áðü ôéò ðáñáäïõíÜâéåò Çãåìïíßåò ãéá ôçí ÐÝóôç êáé ôçí ÂéÝííç. Miskolc: Ìå åéäéêÜ ðñïíüìéá åßíáé ç ðéï óçìáíôéêÞ êáé áêìáßá êïéíüôçôá ðïõ éäñýèçêå ôï 1687 ìå ôï äéêáßùìá ôçò áõôïäéïßêçóçò êáé êáôÜ ôï 18ï áéþíá áðÝêôçóå ðáñåêêëÞóé áöéåñùìÝíï óôïí ¢ãéï Íáïýì. Ôá ìÝëç ôçò áðáëëÜóóïíôáé áðü ôéò éó÷ýïíôåò ãéá ôïõò íôüðéïõò åìðüñïõò öïñïëïãéêÝò åðéâáñýíóåéò êáèþò êáé ôçí õðï÷ñÝùóç íá ðáñÝ÷ïõí óôÝãç óôá ïõããñéêÜ óôñáôåýìáôá. Ïé Ýìðïñïé ìÝëç ôçò êïìðáíßáò ðïõ õðïãñÜöïõí ôçí ðñþôç óõìöùíßá ôï 1747 ãéá ôçí äçìéïõñãßá ôïõ Íáïý åßíáé ïé åîÞò: György Rosa, Demeter Belányi, Pál Márton Deák, Ferenc Demcsa, Demeter Koka, Buja György, Ferenc Buja, Demeter Pap, György Pap, Tamás Pál Deák êáé Antal Koroszki (Kozmiszki;). Óôéò áñ÷Ýò ôïõ 19ïõ áéþíá ïé Ýëëçíåò ôïõ Miskolc áõôïïíïìÜæïíôáé «ÌáêåäïíïâëÜ÷ïé
ç åéêüíá ôïõ Áãßïõ ÍéêïëÜïõ êáé êÜôù áðü ôçí åéêüíá óå ìÜñìáñï áíáãñÜöïíôáé ôá ïíüìáôá ôùí éäñõôþí ôïõ íáïý. Eger: Ôï äåýôåñï ìéóü ôïõ 17ïõ áéþíá ãåìßæåé ìå ¸ëëçíåò êáé ÓÝñâïõò åìðüñïõò, ïé ïðïßïé óõíõðÜñ÷ïõí ìáæß. Áñ÷ßæïõí íá êôßæïõí ôçí åêêëçóßá ôï 1785 ç ïðïßá ôåëåßùóå ìåôÜ áðü Ýíá ÷ñüíï. Ìå ôçí ëåéôïõñãßá áó÷ïëïýíôáé äõï éåñåßò ïé ïðïßïé ëåéôïõñãïýí åíáëëÜî óå ôñåéò ãëþóóåò, åëëçíéêÜ éëëõñéêÜ êáé äáëìáôéêÜ. ÁíÞêïõí áðü êïéíïý óå ìßá åêêëçóéáóôéêÞ êïéíüôçôá óôçí ïðïßá åêäçëþèçêå êÜðïôå ï óåñâéêüò êáé êÜðïôå ï åëëçíéêüò ÷áñáêôÞñáò. ÊïíôÜ óôï íáü êôßæïõí ôï ðñåóâõôÝñéï êáé óôï ßäéï êôÞñéï ëåéôïýñãçóå êáé ôï Åëëçíéêü ó÷ïëåßï. Ïé ¸ëëçíåò êáôÜ ôï 1748 åß÷áí ðëïõôßóåé óçìáíôéêÜ êáé ç êïìðáíßá ôïõò Þôáí ìåôáîý ôùí äÝêá ðëïõóéüôåñùí ôçò ÷þñáò. Åäþ ïé ¸ëëçíåò áó÷ïëïýíôáé åêôüò ôùí Üëëùí êáé ìå ôéò åîáãùãÝò ôïõ öçìéóìÝíïõ êñáóéïý ôçò ðåñéï÷Þò. Óôï Eger ëåéôïýñãçóå êáé ôï åñãáóôÞñé ôïõ, ï ãíùóôüò îõëüãëõðôçò Íéêüëáïò ÉùÜííïõ Ôáëçäüñïò áðü ôçí ÍÜîï. Åäþ äçìéïõñãåß
93
óôéò áñ÷Ýò ôïõ 20ïý áéþíá. Åðßóçò ôõðþíåé Ýíá ìéêñü âéâëßï ãéá ôçí åëëçíéêÞ êïéíüôçôá êáé ôçí åêêëçóßá (a miskolci görögök müvészeti emlékei). ÊáôÜ ôç äéÜñêåéá ôçò õðçñåóßáò ôïõ, óôéò áñ÷Ýò ôïõ 1950 åíôÜ÷ôçêå õðï÷ñåùôéêÜ ç êïéíüôçôá äéá ôçò âßáò áðü ôï êïõìïõíéóôéêü êáèåóôþò, óôçí ïõããñéêÞ ïñèüäïîç åêêëçóßá ðïõ õðÜãåôáé áêüìç êáé óÞìåñá óôï Ñùóéêü Ðáôñéáñ÷åßï ðáñáíüìùò.
ôçò ðáëáéÜò ðßóôåùò». ÊáôÜ ôç äéÜñêåéá ôïõ 18ïõ áéþíá ç åëëçíéêÞ êïéíüôçôá îåðåñíÜ ôá ðëáßóéá åíüò ðáñåêêëÞóéïõ êáèþò Þäç ôï 1777 Ý÷ïõí áðåõèõíèåß óôïí ìçôñïðïëßôç ôïõ Karlovac íá ôïõò ðáñá÷ùñÞóåé Üäåéá ãéá ïéêïäüìçóç íáïý (ç õðü ÅëëÞíùí éäñõèåßóá êïéíüôçôá ôïõ Miskolc áíÞêå Üìåóá óôï Karlovac). Ï èåìÝëéïò ëßèïò ôïõ íáïý, ðïõ ó÷åäéÜæåé ï Johann Michart, êáôáôßèåôáé ôï 1785. Ç åðéãñáöÞ ôïõ èåìÝëéïõ ëßèïõ äéáôçñåßôáé óôçí åðéãñáöÞ ôçò ðÝôñéíçò ðëÜêáò ôïðïèåôçìÝíçò ðÜíù áðü ôçí êåíôñéêÞ äõôéêÞ åßóïäï ôïõ íáïý. «Áõôüò åßíáé ï Íáüò ôçò Áãßáò ÔñéÜäáò. Ôá Ýñãá ïéêïäüìçóÞò ôïõ Üñ÷éóáí ôï 1785 êáôÜ ôç âáóéëåßá ôïõ áõôïêñÜôïñá êáé âáóéëéÜ ôçò Ïõããáñßáò ÉùóÞö ´ êáé ðåñáôþèçêáí ôï 1806 êáôÜ ôç âáóéëåßá ôïõ áõôïêñÜôïñá êáé âáóéëéÜ ôçò Ïõããáñßáò Öñáãêßóêïõ ´. ÏéêïäïìÞèçêå ìå ôéò äùñåÝò ôùí åê Ìáêåäïíßáò ÂëÜ÷ùí áäåëöþí». ÁãéÜóôçêå áðü ôïí ¸ëëçíá åðßóêïðï ôçò Âïýäáò Dionisziosz Popovics (Äéïíýóéïò Ðáðáãéáíïýóçò åê Óåñâßùí). Ï Miklós Jankovics åßíáé áõôüò ðïõ öéëïôå÷íåß ôï åéêïíïóôÜóéï, ôçí åðßðëùóç ãåãïíüò ðïõ ðéóôïðïéåß ç Ëáôßíï-åëëçíéêÞ åðéãñáöÞ ðÜíù áðü ôç âáóéëéêÞ èýñá, åíþ ïé æùãñáöéÝò ôïõ åéêïíïóôáóßïõ êáé ïé ðßíáêåò åßíáé Ýñãá ôïõ æùãñÜöïõ Anton Kulchmeister. Ï îõëüãëõðôçò Íéêüëáïò Ôáëçäüñïò äçìéïõñãåß ôï ôÝìðëï, ôá øáëôÞñéá, êáé ôïí åðéóêïðéêü èñüíï. Ìðïñïýìå íá ðñïóèÝóïõìå áêüìá Ýíá ãåãïíüò ðïõ ðáñïõóéÜæåé åíäéáöÝñïí, üôé ôï Miskolc, óçìáíôéêÜ ìéêñüôåñç êïéíüôçôá áðü ôçí ÐÝóôç, óõëëÝãåé ìåãáëýôåñï ðïóü áðü ôçí êïéíüôçôá ôçò ÐÝóôçò ãéá ôï êôßóéìï ôïõ Íáïý êáé ôùí Üëëùí êôéóìÜôùí: ðáñåêêëÞóé, äéáìÝñéóìá ôïõ éåñÝá, ó÷ïëåßï ê.á. Ç êïéíüôçôá ôïõ Miskolc ðïõ óå ìåãÜëï âáèìü Þôáí Ìáêåäïíïâëá÷éêÞò êáôáãùãÞò äéáôçñåß óôåíÝò ïéêïãåíåéáêÝò ó÷Ýóåéò ìå åêåßíç ôçò ÐÝóôçò. Ôï äåýôåñï ìéóü ôïõ 19ïõ áéþíá ï ¸ëëçíáò éåñÝáò ôïõ Miskolc åßíáé ï Emílián Margó, áäåëöüò ôïõ öçìéóìÝíïõ ãéáôñïýêáèçãçôÞ Tivadar Margó. Ï ôåëåõôáßïò éåñÝáò åëëçíéêÞò êáôáãùãÞò ôïõ 20ïý áéþíá åßíáé ï Konstantin Popovics ðïõ ãéá ó÷åäüí 40 ÷ñüíéá Ýùò ôïí èÜíáôü ôïõ óôéò áñ÷Ýò ôïõ 1970 åßíáé åðéêåöáëÞò ôçò åëëçíéêÞò åíïñßáò ôïõ Miskolc êáé èåìáôïöýëáêáò ôùí èçóáõñþí ôçò åëëçíüöùíçò êïéíüôçôáò. Äéáäñáìáôßæåé óðïõäáßï ñüëï óôçí áíáíÝùóç ôçò ïñèïäïîßáò ôïõ Miskolc ìåôÜ ôçí êñßóç,
Szentendre: Ï íáüò Blagovesztenszka ìå ôçí óëáâéêÞ ôïõ ïíïìáóßá ðïõ âñßóêåôáé óôçí ðëáôåßá Fõ ôïõ Szentendre åßíáé êïéíþò ãíùóôüò êáé ìå ôï üíïìá «Grecska» (ç ëÝîç ìå õðïêïñéóôéêü õðïäçëþíåé «ìéêñü ¸ëëçíá». Ç óëáâéêÞ ïíïìáóßá åßíáé ï Åõáããåëéóìüò ôçò Èåïôüêïõ). Ìåñéêïß ëÝíå üôé ç ïíïìáóßá «Grecska» ðñïÝñ÷åôáé áðü ôçí åðéôýìâéá ðëÜêá ìå åëëçíéêÞ åðéãñáöÞ ðïõ âñßóêåôáé óôçí ðëáúíÞ èýñá. Óå Ýíá ðñùôüêïëëï ôïõ 1697 üìùò ìðïñïýìå íá äéáêñßíïõìå Ýíá ïëüêëçñï äéÜãñáììá êÜëõøçò ôïõ Szentendre óôï ïðïßï âñßóêïõìå «ôï Íáü ôùí ÅëëÞíùí» êáé ìåñéêÝò ãñáììÝò ðéï êÜôù «ôï Íáü ôùí ÓÝñâùí». Áíáëýïíôáò ôï êåßìåíï ôïõ ðñùôïêüëëïõ óõìðåñáßíïõìå üôé ï íáüò ôùí ÓÝñâùí ðéèáíüí íá âñéóêüôáí óôç èÝóç ôïõ ôùñéíïý áíáìíçóôéêïý óôáõñïý ôïõ ÔóÜñïõ ËáæÜñïõ êáé åêåßíïò ôùí ÅëëÞíùí óôïí «äñüìï ðïõ ïäçãåß óôï Äïýíáâç», óôç èÝóç äçëáäÞ ôïõ íáïý ðïõ õðÜñ÷åé êáé óÞìåñá. ¸÷ïõí ëïéðüí äéêü ôïõò íáü êáé ïé ¸ëëçíåò êáé ïé ÓÝñâïé, áöïý ôï 1690 ìáæß ìå ôï ðëÞèïò ôùí ÓÝñâùí ðñïóöýãùí öôÜíïõí óôç ÷þñá ¸ëëçíåò êáé ÌáêåäïíïâëÜ÷ïé. Óôï Szentendre äåí åßíáé åýêïëï íá îå÷ùñßóïõìå ¸ëëçíåò êáé ÓÝñâïõò, öáßíåôáé üìùò êáèáñÜ üôé ï áñéèìüò ôùí ÓÝñâùí áðü ôçí áñ÷Þ åßíáé ðïëý ìåãáëýôåñïò áðü ôùí ÅëëÞíùí êáé ìå ôï ÷ñüíï ç äéáöïñÜ üëï êáé áõîÜíåôáé. Debrecen: O âáóéëéÜò ðáñá÷þñçóå èõñåü óôçí êïìðáíßá (óôïí ðñÜóéíï êÜìðï ôïõ ãáëÜæéïõ èõñåïý âüóêåé Ýíá áñíß óôñáììÝíï ðñïò äåîéÜ êáé ðÜíù ôïõ Ýíáò áåôüò ìå áíïé÷ôÜ öôåñÜ êáé ìå ôï êåöÜëé ðñïò äåîéÜ êñáôÜåé óôï ñÜìöïò ôïõ ðñÜóéíï öõôü). Ôï 1693 ôï Debrecen áðïêôÜ ôï êáèåóôþò ôçò åëåýèåñçò âáóéëéêÞò ðüëçò êáé ç åëëçíéêÞ åìðïñéêÞ êïìðáíßá ðñÝðåé íá öýãåé áðü ôçí ðüëç. Êáéíïýñéá êÝíôñá áõôþí ôùí åëëÞíùí åìðüñùí ãßíïíôáé ôï Szatmár êáé ôï Németi.
94
Nagyboldogasszony templom belülről (Budapest, Petőfi tér)
95
Argentinus Rozás óõíáéíþ Péter Borsody óõíáéíþ»
Ç ðëåéïøçößá ôùí ìåôáíáóôþí êáôÜãåôáé áðü ôéò ðüëåéò ÊïæÜíç, ÓéÜôéóôá, Ìïó÷üðïëç, Âïãáôóéêü, ÓÝñâéá, ÌðÝëåò, ÄïúñÜíç, ÌåëÝíïéêï, ÌïíáóôÞñé, ÓÝëéôóá, Êëåéóïýñá êáé ÍÜïõóá áñ÷Ýò ôïõ 18ïõ áéþíá êáé ðáñÜ ôïõò ðåñéïñéóìïýò êáôïñèþíåé íá áíáðôõ÷ôåß áñêåôÜ êáëÜ.
Balassagyarmat: ÊáôáãñÜöïíôáé ôï 1750, 25 ïéêïãÝíåéåò áðü ôá ÷ùñéÜ êáé ôéò ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò. Êôßæïõí ôçí åêêëçóßá ôïõò ôïí ¢ãéï Íéêüëáï, åíþ ïé Ãñáéêïß äçìéïõñãïýí ôçí êïìðáíßá ôïõò êáé ôï ó÷ïëåßï ôïõò. Îå÷ùñßæïõí ïé åîÞò ïéêïãÝíåéåò: Popovics Gyorgy, Zskura Mihaly, Garba Janos, Alexander Adam, Csappa Istvan, Csorlenda Tamas, Demeter Lazar, êáé Zar György. ÔÝëïò Üëëåò Åëëçíïâëá÷éêÝò Êïìðáíßåò éäñýïíôáé óôéò ðüëåéò Karlovac, Novi Sad, Disszeg êáé óôçí ðåñéï÷Þ Bacs üðïõ áðïêôïýí ïñèüäïîïõò íáïýò, ó÷ïëåßá êáé ëåéôïõñãïýí ïé êïìðáíßåò êáôÜ ôï ãíùóôü ðñüôõðï.
Gyõr: ÕðÜñ÷åé ç ïñèüäïîç åêêëçóéáóôéêÞ êïéíüôçôá Þäç ðñéí áðü ôïí 17ïí áéþíá. Ï õðÜñ÷ùí êáé óÞìåñá ïñèüäïîïò íáüò ïéêïäïìÞèçêå ôï 1727 áðü ¸ëëçíåò êáé ÓÝñâïõò áðü êïéíïý. ÁëëÜ óôçí äéáêüóìçóç ðïõ ãßíåôáé óôéò áñ÷Ýò ôïõ 19ïõ áéþíá ïé ¸ëëçíåò Ý÷ïõí ðñùôáãùíéóôéêü ñüëï. Áðüäåéîç ôï åéêïíïóôÜóéï ðïõ öÝñåé åëëçíéêÝò åðéãñáöÝò. Ïé áñ÷Ýò ôçò ðüëçò æçôïýí áðü ôïõò ¸ëëçíåò íá êïéíïðïéÞóïõí ôéò çìåñïìçíßåò ôùí ãéïñôþí ôïõò ãéáôß åßíáé óçìáíôéêü ãéá ôá ùñÜñéá ôùí ìáãáæéþí ôçò ðüëçò. Óôçí áðÜíôçóÞ ôïõò ãñáììÝíç óôá ïõããñéêÜ îå÷ùñßæïõí ôéò ìéêñüôåñåò êáé ìåãáëýôåñåò ãéïñôÝò ôïõò. Ïé ðáñáêÜôù «¸ëëçíåò ìáãáæÜôïñåò ôïõ Gyõr» õðïãñÜöïõí ôï åéóáãùãéêü Ýããñáöï ,äßíïíôáò ôç óõãêáôÜèåóÞ ôïõò, óôï ïðïßï ðåñéãñÜöïõí ëåðôïìåñþò, ôéò ãéïñôÝò ôïõò êáé ôéò óõíÞèåéåò ôïõò.
ÐÝóôç: Åßíáé ôï êÝíôñï ôçò åìðïñéêÞò äñáóôçñéüôçôáò, ç åëëçíéêÞ êïéíüôçôá ìÝóù ôùí ïéêïíïìéêþí äñáóôçñéïôÞôùí áðïêôÜ ìåãÜëï ðëïýôï, óå óçìåßï ðïõ ïé ëÝîåéò ðëïýêáé ¸ëëçíáò íá ôáõôßæïíôáé. Ïé Ïýããñïé óõíÞèéæáí íá ëÝíå Görög Gazdagok (ïé ðëïýóéïé ¸ëëçíåò) êáé êÜèå Üëëçò åèíéêüôçôáò Ýìðïñï ôïí ïíüìáæáí Görög, äçëáäÞ ¸ëëçíá. ¸ôóé äçìéïõñãÞèçêå ç ìåãÜëç åëëçíéêÞ êáé åëëçíïâëá÷éêÞ Þ ìáêåäïíïâëá÷éêÞ üðùò áíáöÝñåôáé óôá åðßóçìá Ýããñáöá ôïõ Áõóôñéáêïý êñÜôïõò êïéíüôçôá ôçò ÐÝóôçò. ÊáôÜ ôçí ôåëåõôáßá äåêáåôßá ôçò âáóéëåßáò ôçò áõôïêñÜôåéñáò Ìáñßáò Èçñåóßáò (1740–1780) äéáìïñöþíåôáé óôçí ÐÝóôç åýðïñç ðáñïéêßá áðü ìüíéìá åãêáôåóôçìÝíïõò ¸ëëçíåò. ÓçìÜäé ôçò åõñùóôßáò êáé ôçò óõíï÷Þò ôçò êïéíüôçôáò åßíáé ï íáüò ðïõ ïéêïäïìïýí êïíôÜ óôï Äïýíáâç, óå ìßá ðåñéï÷Þ ôçí ïðïßáí ïé óýã÷ñïíïé ïíïìÜæïõí «åëëçíéêÞ áõëÞ». Ãýñù áðü ôçí áõëÞ áõôÞ æïõí, êáôïéêïýí, åìðïñåýïíôáé: óôá éóüãåéá âñßóêïíôáé ôá êáôáóôÞìáôá êáé ôá åñãáóôÞñéá, óôïõò ïñüöïõò ïé êáôïéêßåò. Ôá óðßôéá ôïõò åßíáé óôçí óçìåñéíÞ ïäü Galamb, óôçí ïäü Váci êáé óôçí Ðëáôåßá Vörösmarty åíþ ãéá êÜðíéóìá êáé óõíáëëáãÝò óõ÷íÜæïõí óôá ãýñù êáöåíåßá (ðïëëÜ áðü ôá ïðïßá ßäñõóáí ïé ßäéïé). Ìðïñåß íá ðåé êáíåßò üôé åìðïñåýïíôáé ïôéäÞðïôå áðïöÝñåé êÝñäïò, üðùò áíáôïëéêÜ ìðá÷áñéêÜ, êáöÝ, âáìâÜêé, ìåôÜîé, êáðíü, äÝñìáôá, ìáëëß. Óôïõò äñüìïõò ôïõ áíáôïëéêïý åìðïñßïõ, áðü ôçí ÁèÞíá ùò ôçí ÐÝóôç êáé ôç ÂéÝííç, êõêëïöïñïýí ðáíôïý ¸ëëçíåò.
«Åãþ ï Mihály Polizó óõíáéíþ óå üëá áõôÜ Êé åãþ ï Gergöly Pita óõíáéíþ Êé åãþ ï Dömötör Szekeres óõíáéíþ Êé åãþ ï Dömötör Decskoly óõíáéíþ György Vasváry óõíáéíþ Mihály Varsányi óõíáéíþ Antal Száraz óõíáéíþ
A pesti görög plébánia táblája
96
A Nagyboldogasszony Templom ikonosztáza
ôïõ Karlóca, ôï Êõâåñíçôéêü Óõìâïýëéï ìåôÜ áðü óåéñÜ åîåôÜóåùí ôï 1789 äßäåé ôç óõãêáôÜèåóÞ ôïõ ãéá ôçí ïéêïäüìçóç ôïõ íáïý õðü ôïí üñï üôé ïé ¸ëëçíåò èá åóùêëåßóïõí ôá ó÷Ýäéá ðñïûðïëïãéóìïý êáé ïéêïäüìçóçò. Ï Demeter Argiri, ôï ðéï åõêáôÜóôáôï ìÝëïò ôçò åëëçíéêÞò êïéíüôçôáò ôçò ÐÝóôçò ìáæß ìå Üëëïõò ôï 1789 êáôáâÜëëåé ôï âáóéêü êåöÜëáéï ãéá íá ìðïñÝóïõí íá áãïñÜóïõí óå äçìïðñáóßá ôï ïéêüðåäï ôùí Ðéáñéóôþí óôçí ü÷èç ôïõ Äïýíáâç. Ôï Êõâåñíçôéêü Óõìâïýëéï ôïí Éïýíéï ôïõ 1790 åãêñßíåé ôçí ïéêïäüìçóç. Ç êáôáóêåõÞ ôïõ íáïý áíáèÝôåôáé áñ÷éêÜ óôïí áñ÷éôÝêôïíá József Thallherr êáé áñãüôåñá óôïí József Jung, áñ÷éôÝêôïíá ôçò ÐÝóôçò, ìå ðñüôõðï ôïí åëëçíéêü íáü ôçò ÂéÝííçò. Ãéá ôïí ÷ùñéóìü ôçò êáéíïýñéáò åêêëçóéáóôéêÞò êïéíüôçôáò áðü ôïõò ÓÝñâïõò ðñïóöÝñèçêå âïÞèåéá áðü ôïí êáéíïýñéï åðßóêïðï ôçò Âïýäáò, åëëçíéêÞò êáôáãùãÞò, ôïí Dionisziosz Popovic ðïõ ôï 1791 ìåôÜ ôïí äéïñéóìü ôïõ Sztratimirovics ùò áñ÷éåðßóêïðïõ ôïõ Karlóca áíáëáìâÜíåé ôï óåñâéêü åðéóêïðéêü èñüíï ôçò Âïýäáò.
Ïé ¸ëëçíåò ôçò ÂïõäáðÝóôçò áñ÷éêÜ åðéóêÝðôïíôáé ðñïêåéìÝíïõ íá ëåéôïõñãçèïýí ôï íáü ôùí ÓÝñâùí ôçò ïäïý Szerb ðïõ õðÞñ÷å áðü ôïí 17ï áéþíá. Ôï 1783 ôïõò äßäåôáé ç åõêáéñßá íá áêïýíå ôç èåßá ëåéôïõñãßá êÜèå äåýôåñç ÊõñéáêÞ óå åëëçíéêÞ ãëþóóá. Ï áñéèìüò ôùí ÅëëÞíùí ãéá ôï ôÝëïò ôïõ 18ïõ áéþíá áõîÜíåôáé ôüóï, þóôå íá ìçí ÷ùñÜíå óôï óåñâéêü íáü êáé ðáñÜëëçëá íá íéþèïõí Üäéêï ôï ãåãïíüò üôé ç ëåéôïõñãßá äåí ãßíåôáé óôç äéêÞ ôïõò ãëþóóá. Ôï 1788 ïé ¸ëëçíåò êáé ïé ÌáêåäïíïâëÜ÷ïé ôçò ÐÝóôçò áðïöáóßæïõí íá äéá÷ùñéóôïýí áðü ôïõò ÓÝñâïõò êáé õðïâÜëëïõí ãñáðôÞ áßôçóç óôï Êõâåñíçôéêü Óõìâïýëéï ðñïêåéìÝíïõ íá ôïõò äïèåß Üäåéá ïéêïäüìçóçò íáïý. Óôçí áßôçóç áõôÞ äéåõêñéíßæïõí ìåôáîý Üëëùí üôé 179 ïéêïãÝíåéåò ìå ôá 620 ìÝëç ôïõò áíáëáìâÜíïõí ôçí ïéêïäüìçóç ôïõ íáïý êáé âñßóêïíôáé óå ôüóï åõíïúêÞ ïéêïíïìéêÞ êáôÜóôáóç, þóôå áõôïß íá ìçí áíôéìåôùðßæïõí êáíÝíá ðñüâëçìá. ÐáñÜ ôéò ðñïöõëÜîåéò ôïõ István Sztratimirovics, åðéóêüðïõ ôçò Âïýäáò êáé ôïõ Mózes Putnik, áñ÷éåðéóêüðïõ – ìçôñïðïëßôç
97
Ôï 1791 ôïðïèåôåßôáé ï èåìÝëéïò ëßèïò êáé îåêéíÜ ç ïéêïäüìçóç ôïõ íáïý. ÅðåéäÞ ôá Ýñãá öáßíïíôáí íá ðáñáôåßíïíôáé, ç åêêëçóéáóôéêÞ êïéíüôçôá ðåôõ÷áßíåé íá ôçò äïèåß Üäåéá áðü ôï Êõâåñíçôéêü Óõìâïýëéï ãéá ôçí ßäñõóç ðñïóùñéíïý ðáñåêêëÞóéïõ. ×ñçóéìïðïéïýí ôï ðñïáíáöåñüìåíï ðáñåêêëÞóé ôçò ïäïý Galamb ãéá äÝêá ÷ñüíéá. Óýìöùíá ìå ôéò ðáñáäüóåéò ôçò åðï÷Þò, åéò ìíÞìçí ôçò ßäñõóçò ôïõ íáïý ç åêêëçóéáóôéêÞ êïéíüôçôá äßíåé ðáñáããåëßá ãéá ìßá åã÷Üñáêôç ÷Üëêéíç ðëÜêá ðïõ ðáñéóôÜíåé ôçí Êïßìçóç ôçò Èåïôüêïõ, åðåéäÞ ï êáéíïýñéïò íáüò áöéåñþíåôáé óôç ãéïñôÞ ôçò Êïßìçóçò ôçò Èåïôüêïõ (15 Áõãïýóôïõ). Óôçí åðéãñáöÞ ôçò åã÷Üñáêôçò ðëÜêáò ç ïíïìáóßá ôçò åêêëçóéáóôéêÞò êïéíüôçôáò åßíáé «ÅëëçíéêÞ êáé ÂëÜ÷éêç Áäåëöüôçôá ôçò ÐÝóôçò». Ç áíÝãåñóç ôïõ íáïý äéáñêåß ìéá äåêáåôßá åîáéôßáò ïéêïíïìéêþí äéáöïñþí ìåôáîý ôùí ÅëëÞíùí êáé ôïõ József Jung. Ï ôñßêëéôïò íáüò ÷ôéóìÝíïò óå ñõèìü ôïõ ÉùóÞö ´ åìðëïõôéóìÝíïò ìå êëáóéêßæïíôá óôïé÷åßá ïéêïäïìåßôáé óôçí ðåñßïäï 1791–1801. Ï óêáëéóôüò äéÜêïóìïò ôïõ åéêïíïóôáóßïõ ôïõ íáïý öéëïôå÷íåßôáé áðü ôïí Miklós Jankovics áíÜìåóá óôçí ðåñßïäï 1797 êáé 1800. Óôá óêáëßóìáôá êõñéáñ÷ïýí ôá åîÞò ìïôßâá: êëáñéÜ äÜöíçò, Ýëéêåò óôáöõëéïý ìå öýëëá êáé ôóáìðéÜ, öýëëá áêÜíèïõ, ãéñëÜíôåò äåìÝíåò óå ìÜôóï, ôåöñïäü÷åò êáé ïé ÷áñáêôçñéóôéêÝò ãéñëÜíôåò áðü äÜöíç ôïõ ñõèìïý ôïõ ÉùóÞö ´. Ï Jankovics ðåñÜôùóå ôá Ýñãá ôï 1800 êáé ôïí åðüìåíï ÷ñüíï ôïõ åìðéóôåýïíôáé ôéò åñãáóßåò óêáëßóìáôïò ôùí êáèéóìÜôùí ôùí éåñïøáëôþí, ôïõ Üìâùíá êáé ôïõ åîþóôç ôçò ÷ïñùäßáò. Ï íáüò áãéÜæåôáé óôéò 11 Áõãïýóôïõ ôïõ 1801 áðü ôïí åðßóêïðï Popovic ìå ôç óõíäñïìÞ ðïëëþí éåñÝùí. Ïé ðñþôïé åðßôñïðïé ôïõ íáïý åßíáé ï Demeter Argiri, ï Nikolaosz Bekella êáé ï Anasztáziosz Pelenga. Áñãüôåñá, ìåôÜ ôïí áãéáóìü ôïõ íáïý áêïëïõèïýí ç åóùôåñéêÞ äéáêüóìçóç, ç âáöÞ êáé ç êáôáóêåõÞ åéêüíùí. Ç áãéïãñÜöçóç áíáôßèåôáé óôïí Anton Küchelmeister. Óôï åéêïíïóôÜóéï ôïõ íáïý ôçò ðëáôåßáò Petõfi åìöáíßæïíôáé óõíèÝóåéò ìå äõôéêÜ ðñüôõðá ðïõ äåí Þôáí ÷áñáêôçñéóôéêÝò ôùí áãéïãñáöéþí ôïõ åëëçíéóìïý ôçò Ïõããáñßáò. Ç åêêëçóéáóôéêÞ êïéíüôçôá éäñýåôáé ôï 1791 áðü ôéò ïéêïãÝíåéåò ôùí: Agorasto, Armenty, Bazdeka, Ballasa, Constantin, Dora, Haris, Koperly, Lyka, Malaky, Manno, Milos Oeconom,
A Nagyboldogasszony Templom belülről
Sacellary, Spiro, Takatsy, Tomory, Zicco, Triantaphil, Lepora, Grabovszky, Diamandi, Derra, Murathy, Monaszterly, Argiri, Bekella, Dumtsa, Sakellary, Mano, Angelaki, Boraros, Monaszterly, Moszka, êüìçò Nákos, Pasgáll, Rosa êáé ôï 1801 ãßíïíôáé ôá èõñáíïßîéá ôçò åêêëçóßáò ôçò ÊïéìÞóåùò ôçò Èåïôüêïõ óôçí ïðïßá äéáôåëïýí åöçìÝñéïé ïé ëüãéïé ôçò åðï÷Þò Ðïëýæïò Êïíôüò êáé ×áñßóéïò ÌåãäÜíçò áðü ôçí ÊïæÜíç, ðïëõäéÜóôáôç ðñïóùðéêüôçôá ôçò åðï÷Þò: ñÞôïñáò, öéëüóïöïò, ìáèçìáôéêüò, ãéáôñüò, óõããñáöÝáò, êáèçãçôÞò êáé ï ðñþôïò ¸ëëçíáò äçìïóéïãñÜöïò óôçí ÐÝóôç. Ôáõôü÷ñïíá, óôçí ÐÝóôç ëåéôïõñãåß ôï ðéï áîéüëïãï ó÷ïëåßï ôùí åëëçíéêþí êïéíïôÞôùí, ôï ïðïßï éäñýåôáé ìå äùñåÜ áðü ôïí ëüãéï Ã. Æáâßñá áðü ôç ÓéÜôéóôá êáé äéáèÝôåé ðëïýóéá âéâëéïèÞêç ìå ÷åéñüãñáöåò ìåôáöñÜóåéò ôïõ éäßïõ. Óïöüò äéáíïïýìåíïò ôçò åðï÷Þò ôïõ ìå ðïëõìÝñåéá êáé åõñýôçôá åíäéáöåñüíôùí êáé ôåñÜóôéá ðíåõìáôéêÞ óõãêñüôçóç åßíáé ï åðéöáíÝóôåñïò ðíåõìáôéêüò Üíèñùðïò, ðñáãìáôéêüò ðïëõÀóôùñ, óõããñÜöåé êáé ôï
98
Dumtsa Demeter Engels tér 1 Jozsef A. 9, Dormussy Rizo Engels tér 4, Argier Demeter Buza tér, Pelenga Gyorgy Buza tér, Derra Tamas Kecskeméti u., Agorasto György Bastya u. Ðïëëïß ëüãéïé ôçò åðï÷Þò áöÞíïõí ôï óôßãìá ôïõò óôçí Êïéíüôçôá ôçò ÐÝóôçò üðùò: Ãåþñãéïò ÑïõóéÜäçò áðü ôçí ÊïæÜíç, Ýìðïñïò, óõããñáöÝáò êáé êáèçãçôÞò ôùí åëëçíéêþí óôçí åëëçíéêÞ êïéíüôçôá ôçò ÂéÝííçò êáé óôçí åëëçíéêÞ êïéíüôçôá ôçò ÐÝóôçò. Öéëéêüò, ëáìâÜíåé ìÝñïò óôçí ÅëëçíéêÞ åðáíÜóôáóç. ÄçìÞôñéïò ÄÜñâáñéò, ëüãéïò áðü ôçí Êëåéóïýñá óðïõäÜæåé ôçí ËáôéíéêÞ, ôçí ÅëëçíéêÞ, ôçí ÓëáâïíéêÞ óôçí ÂïõäáðÝóôç, ôï ÆÝìïõí êáé ôï ÂïõêïõñÝóôé. Ðáñáêïëïõèåß ìáèÞìáôá Öéëïóïößáò óôç Halle ôçò Óáîïíßáò. Åßíáé êáé ðáéäáãùãüò ôïõ Ãåùñãßïõ Óßíá. Ìé÷áÞë Ðáðáãåùñãßïõ áðü ôçí ÓéÜôéóôá. ÓðïõäÜæåé Öéëïóïößá óôá ÉùÜííéíá ìå äÜóêáëï ôïí ÅõãÝíéï Âïýëãáñç. Óõíå÷ßæåé ôéò óðïõäÝò ôïõ óôçí Öéëïóïößá êáé ÉáôñéêÞ óôçí Ãåñìáíßá. ÄéäÜóêåé óôçí ðáôñßäá ôïõ, óôçí ÓÝëéôóá, óôï ÌåëÝíéêï, óôçí ÂéÝííç êáé óôçí ÂïõäáðÝóôç. ÉùÜííçò ÅììáíïõÞë áðü ôçí ÊáóôïñéÜ. ÓðïõäÜæåé öéëïóïößá óôçí ÐÝóôç êáé óôçí ÂéÝííç. Åõöñüíéïò ÑáöáÞë Ðüðïâéôò áðü ôçí ÊïæÜíç, óðïõäÜæåé ñçôïñéêÞ, öéëïóïößá, öõóéêÞ, ðïëéôéêÝò êáé ïéêïíïìéêÝò åðéóôÞìåò óôçí ÐÝóôç êáé óôç ÂéÝííç. ÄéäÜóêáëïò óôá åëëçíéêÜ ó÷ïëåßá ôçò ÂéÝííçò êáé ôçò ÐÝóôçò êáé ôïõ ÆÝìïõí. Áíáðôýóóåé äçìïóéïãñáöéêÞ äñáóôçñéüôçôá óôç ÂéÝííç. Åêäßäåé ôçí åöçìåñßäá «ÅéäÞóåéò äéá ôá ÁíáôïëéêÜ ÌÝñç». Êëçñïäïôåß óôçí ÊïæÜíç ôçí âéâëéïèÞêç ôïõ. ÁèáíÜóéïò ×ñéóôüðïõëïò áðü ôçí ÊáóôïñéÜ. ÓðïõäÜæåé éáôñéêÞ, öéëïóïößá, êáé íïìéêÜ óôçí ÐÝóôç êáé óôçí ÐÜäïâá. ÌáèçôÞò êáé ößëïò ôïõ äáóêÜëïõ Ë. ÖùôéÜäç. Áðüóôïëïò ôçò ÖéëéêÞò Åôáéñåßáò êáé äéêáóôÞò óôéò ÐáñáäïõíÜâéåò Çãåìïíßåò. Ãåþñãéïò ÓáêåëëÜñéïò áðü ôçí ÊïæÜíç. ÓðïõäÜæåé öéëïóïößá, ôçí ãáëëéêÞ êáé ôçí ãåñìáíéêÞ ãëþóóá óôç ÂïõäáðÝóôç, éáôñéêÞ óôçí ÂéÝííç. Ãéáôñüò óôçí ÊïæÜíç, ÍÜïõóá, Ôóáñßôóáíç êáé ÊáóôïñéÜ. ÓõíäÝåôáé ìå ôïí ÑÞãá Öåñáßï êáé ôïí Ðåññáéâü. Ìé÷áÞë Äïýêáò áðü ôçí ÓéÜôéóôá. ¸ìðïñïò, ðáñáêïëïõèïýóå öéëïóïöéêÜ ìáèÞìáôá óôçí ÂéÝííç.
ðñþôï åðéóôçìïíéêïý åðéðÝäïõ âéïãñáöéêü – åñãïãñáöéêü ëåîéêü ôçò åëëçíéêÞò ãñáììáôåßáò. Åêôüò áðü ôá åëëçíéêÜ, ìéëÜåé ïõããñéêÜ, ëáôéíéêÜ, ãåñìáíéêÜ, ãáëëéêÜ, éôáëéêÜ, óåñâéêÜ êáé ñïõìáíéêÜ. Åðßóçò ßäñõóå ôï åëëçíéêü ó÷ïëåßï óôï Kalocsa ôï ïðïßï ëåéôïõñãïýóå ìå äéêÝò ôïõ äáðÜíåò. ÊáôÜ ôá ôáîßäéÜ ôïõ óå Üëëåò åõñùðáúêÝò ÷þñåò, ôá ïðïßá Ýêáíå ãéá åìðïñéêïýò óêïðïýò, áãüñáóå åêôüò ôùí åìðïñåõìÜôùí êáé âéâëßá ãéá ôçí ðñïóùðéêÞ ôïõ âéâëéïèÞêç, ðïõ Þôáíå äéÜóçìç óôçí Ïõããáñßá óôçí åðï÷Þ ôïõ. Óôçí ÐÝóôç ïé ðëïõóéüôåñåò ïéêïãÝíåéåò Ý÷ïõí ôá ìÝãáñá ôïõò óôï êÝíôñï êïíôÜ óôçí åêêëçóßá üðùò Sinas Gyorgy ,Vorosmarty ter 3, Nako Janos, Zrinyi 1, Lepora Sandor Vorsmarty ter 4, Grabovszky Konstantin Vorosmarty ter 5, Lykas Anastaz Demeter Vörösmarty tér 6, Muraty Panajot Harmincad 2-Jozsef tér 7, Szacellary Demeter Jozsef ter 11, Kozma Panajot Jozsef A. 14-Oktober 6,
Szent Miklós Ikon (Nagyboldogasszony Templom, Budapest)
99
åêêëçóéáóôéêÞ ïñãÜíùóç êáé êáôÝ÷åé áñ÷éêÜ ôç äéá÷åßñéóç ôùí ïéêïíïìéêþí ãéá äýï ÷ñüíéá êáé áñãüôåñá ðñïóôßèåôáé êáé äåýôåñïò ìå óêïðü ôçí õðïóôÞñéîç ôùí óêïðþí. Ôï 1838 ôï íïóïêïìåßï äýíáôáé íá ðáñÝ÷åé îå÷ùñéóôÜ äùìÜôéá ãéá 6 ãõíáßêåò êáé 6 Üíôñåò. Ôï 1841 ìåôáöÝñåôáé óôç ëåãüìåíç «ÅëëçíéêÞ ÁõëÞ», Ýíá êôÞñéï äßðëá óôïí Äïýíáâç ìå 8 êñåâÜôéá. Ôï íïóïêïìåßï åîáêïëïõèåß íá õðïóôçñßæåé ôïõò Üðïñïõò ¸ëëçíåò êáé íá ðáñÝ÷åé óôÝãç óå ïäïéðüñïõò ðïõ óôåñïýíôáé ÷ñçìÜôùí. ÌÝ÷ñé ôï 1854 áðïêôÜ 10 êëßíåò êáé ðáñÝ÷åé õðïóôÞñéîç óå 40 öôù÷ïýò. Ìåôáîý 1840 êáé 1859 åñãÜæåôáé ùò ìüíéìïò éáôñüò ï ¸ëëçíáò Mano Terczy. Äåí Ý÷ïõìå óôïé÷åßá ãéá ôï ðüôå ôï íïóïêïìåßï äéÝêïøå ôç ëåéôïõñãßá ôïõ. Ç åðéêñáôïýóá Üðïøç åßíáé üôé åîáêïëïõèåß íá ëåéôïõñãåß ìÝ÷ñé óôéò áñ÷Ýò ôïõ 20ïõ áéþíá.
Óôçí ÐÝóôç ëåéôïõñãåß êáé ôï åëëçíéêü âéâëéïðùëåßï ôùí Áäåëöþí ÐåëåãêÜäùí. Ôï 1783 ç Ôïðïôçñçôåßá äßíåé Üäåéá óôïõò ¸ëëçíåò íá éäñýóïõí äéêü ôïõò ó÷ïëåßï ìå ¸ëëçíá äÜóêáëï. Ôï ó÷ïëåßï áñ÷ßæåé íá ëåéôïõñãåß ôï 1796 êáé Ý÷åé äýï ôìÞìáôá: óôï ðñþôï äéäÜóêåôáé êõñßùò ç áíÜãíùóç êáé óôï äåýôåñï ç áñ÷áßá åëëçíéêÞ ãëþóóá. Åðßóçò, óôçí ÐÝóôç ëåéôïõñãåß ç áíþôåñç ó÷ïëÞ ìüñöùóçò ãéá äáóêÜëïõò ðïõ ðñïïñßæïíôáé ãéá ôá åëëçíéêÜ ó÷ïëåßá ôçò áõôïêñáôïñßáò. ¸íá Ýããñáöï ôïõ Åëëçíéêïý ó÷ïëåßïõ ôçò ÐÝóôçò ôïõ 1809 êáèïñßæåé ôïõò óôü÷ïõò ôçò åêðáßäåõóçò, «Ôï êýñéïí êáèÞêïí ôùí äéäáêôçñßùí åëëçíéêþí åßíáé áö’ åíüò ìåí ç åêðáßäåõóç ðïëéôþí, ïé ïðïßïé åßíáé ðñïò üöåëïò ôïõ ÂáóéëÝá êáé ôçò ÷þñáò, áö’ åôÝñïõ äå ç äéäáóêáëßá èñçóêåõôéêþí êáé çèéêþí ãíþóåùí, ïé ïðïßåò åßíáé áðáñáßôçôåò åéò ôçí åìðïñéêÞí êáé êïéíùíéêÞí æùÞí». Ëåéôïõñãïýí ôõðïãñáöåßá ðïõ åêôõðþíïõí óôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá, üðùò ôï ôõðïãñáöåßï ôïõ ÈùìÜ ÔñÜôíåñ óôçí ÐÝóôç êáé ôï ôõðïãñáöåßï ôïõ Ðáíåðéóôçìßïõ ôçò Âïýäáò. Ç åêäïôéêÞ êáé ôõðïãñáöéêÞ äñáóôçñéüôçôá ôùí ÅëëÞíùí ôçò Ïõããáñßáò õóôåñåß åêåßíçò ôçò ÂéÝííçò êáèüóïí óôçí ÐÝóôç äåí êõêëïöïñïýí åöçìåñßäåò åëëçíéêÝò üðùò óôçí ÂéÝííç. Ïé ðåñéóóüôåñåò áðü ôéò Êïìðáíßåò ôçò Ïõããáñßáò äéáèÝôïõí åêôüò áðü ôïõò íáïýò êáé ïñèüäïîá ÅëëçíéêÜ ó÷ïëåßá ãéá ôçí ìüñöùóç ôùí ðáéäéþí ôùí ìåëëþí ôïõò. Óýìöùíá ìå ôéò åêôéìÞóåéò ëåéôïõñãïýí 26 ó÷ïëåßá. Ç åëëçíéêÞ êïéíüôçôá ôçò ÐÝóôçò ðÜíôïôå óõìðáñßóôáôáé óôïõò áóèåíåßò êáé óôá çëéêéùìÝíá ìÝëç ôçò, üðùò ìáñôõñÜ ç äéáèÞêç ôïõ Nicolaus Paziazi, ï ïðïßïò ôï 1787 êëçñïäïôåß äÝêá ÷éëéÜäåò öéïñßíéá ãéá ôçí êáôáóêåõÞ íïóïêïìåßïõ. Ôçí ßäéá ÷ñïíéÜ áðïöáóßæåôáé êáé ç áíÝãåñóç ðôù÷ïêïìåßïõ. ÁíÜìåóá óôéò åéóöïñÝò, ç äåýôåñç ìåãáëýôåñç åßíáé åêåßíç ôçò Katharina Prando Makovezkyne ìå 1046 öéïñßíéá êáé ôåëéêÜ äçìéïõñãåßôáé íïóïêïìåßï ìå ôñßá äùìÜôéá, óôï éóüãåéï ôïõ êôçñßïõ ôçò êïéíüôçôáò óôç óçìåñéíÞ ïäü Galamb. Íïóïêïìåßá éäñýïõí êáé ïé êïéíüôçôåò ôïõ Miskolc êáé ôïõ Kecskemet. Åêôüò ôùí áóèåíþí, óôá éäñýìáôá íïóçëåýïíôáé öôù÷ïß êáé çëéêéùìÝíïé, êáèþò ëåéôïõñãïýí üëá ùò ðôù÷ïêïìåßá ãçñïêïìåßá êáé Üóõëá ãéá öéëáíèñùðéêïýò óêïðïýò. Ï åðéêåöáëÞò ôïý íïóïêïìåßïõ, «åðßôñïðïò», äéïñßæåôáé áðü ôçí
A Nagyboldogasszony Templom ikonosztázának középső része
100
ANDREAS STAMATOPOULOS
Vlahok, vlah-görögök, makedónvlahok, vagy kucovlahok – az igazság védelmében1 Általános értelemben a vlah szó állattenyésztőt, he-
A Római Birodalom terjeszkedésének kö-
gyi pásztort, falusit jelent. Azonban, ha valakinek
vetkeztében létrejött ellatinosodás történelmileg
a származására utalunk vele, akkor a Római Biro-
bizonyított tény, ami a vlah történelem kezdetét je-
dalom latin nyelvű polgáraira gondolunk, konkré-
lenti.
tabban pedig Thesszália; Ipirosz, Makedónia és a diaszpórában élő kétnyelvű görögökre. Görögül a
Számos tanulmány kifejtette, hogy a vlahok által beszélt nyelvjárás a Kr.e. harmadik századra
’vláhosz’ (Βλάχο̋) kifejezés terjedt el, a vlahok dia-
vezethető vissza. Ezzel szemben Dáciában – a mai
lektusában ugyanez a szó az ’aromán’.
Románia területén – a latin öt évszázaddal később a Kr.u. második században terjedt el. Sőt, a dákok teljesen elvesztették eredeti nyelvüket, szemben a
A vlah szó eredetére vonatkozóan több le-
görögökkel, akik megtartották azt, a vlah nyelvet
hetséges elmélet létezik, ezek a következők:
pedig csak a családon belül használták. tése idegen, más nemzetiségű, latin-
A két nyelv részleges hasonlóságának oka, hogy a latin nyelvű népek északra a mai Románia
ajkú
területére vándoroltak a Bizánci és az Oszmán
1. – Az ószláv vlah szóból, melynek jelen-
2. – A germán walechen szóból, mely szintén idegent, latinajkút jelent
Birodalom idején. Tehát a latin nyelvű vlah görögök
3. – Az egyiptomi arab fellah (ﺡﺍﻝِﻑ) kife-
tek Dácia területére. Miután a rómaiak Kr.e. 167-ben meghódítot-
nem északról vándoroltak délre, hanem délről men-
jezésből, ami mezőgazdasági munkát végzőt jelent 4. – A volcae kelta törzs nevéből, akik a
ták Makedóniát, a helyi görögöket a közigazgatásban
germán törzsekkel határos területen éltek, és ezáltal a germánok minden latin
foglalkoztatták. A rómaiak csodálták az erős makedón had-
nyelvűt így neveztek
sereget, zsoldosokat toboroztak a régió rendjének
és az északi betörések ellen, a határőrség tagjaiként
fenntartására, az utak, különösen a hegyszorosok
5. – Az ógörög vléhé (Βληχή) szóból, ami talán az ógörög dór dialektusából szár-
szabad közlekedésének biztosítására, így alkalmazták védelmi rendszerét a Római birodalom fő útvo-
mazik.
nalain. Figyelemre méltó, hogy a vlahok főleg a Pin-
Ez bizonyítaná, hogy a görögök a vlah szót már 2500 évvel ezelőtt használták. A juhtenyésztő
dosz- és a Varnunda hegységekben telepedtek le.
terjeszthették el a kifejezést, mert kevésbé valószínű,
Így arra a következtethetünk, hogy a vlah nép kialakulása összefüggésbe hozható az utak őreivel,
hogy ugyanez a szó más nyelvből került a görögbe.
akiket a rómaiak telepítettek a Pindoszba.
vlahok Dél-Görögországból észak felé vándorolva
1
Görögről fordította: Király Iliász.
101
A római legionáriusok nyelve elterjedt Wales-
ve még ennél is északabbra fekvő területek hegy-
től az Ibériai-félszigeten át a Balkán-félszigetig
vidékien telepedtek le. Ezeken a területeken az
és Egyiptomig. Ezekre a területekre a következő évszázadokban szlávok, germánok és arabok törtek
emberek egy olyan, az eredeti latintól eltérő dialektusban beszéltek, amely a Havasalföldön ki-
be a nyelvet új szavakkal bővítve, ami az olyan
alakult román nyelvre hasonlít. Sajnos nem rendel-
modern nyelvek kialakulásához vezetett, mint az
kezünk olyan történelmi adatokkal, amelyek meg-
olasz, spanyol, francia, portugál, a svájci rétoromán,
magyaráznák, hogyan keletkezett és alakult ki ez a
a román és az aromán.
nyelvjárás.
Tudományosan nem tudjuk elfogadni, hogy a jelenlegi görög vlahok a római telepesek leszármazottai. Az el latinosodás – mely csupán nyelvi
Konstantinápoly eleste után, a török uralom alatt, a vlahok elismerték a szultán fennhatóságát,
és nem etnikai értelemben történt meg – a lakosság
aki ezért sérthetetlen kiváltságokat adományozott
besorozásának következményeként alakult ki. A
nekik, mint a fegyvertartás és az önrendelkezés joga,
rómaiak sorozásra kötelezték a férfiakat, akikkel a
továbbá területeikre nem vonult be az oszmán had-
hegyi átjárókat őriztették különösen az Egnatia (a Bizáncot Dyrrachionnal összekötő római országút
sereg. A szultán édesanyjának védelme alatt álltak (aki az iszlám hagyomány alapján a szultán után a
és egyben fontos kereskedelmi útvonal) mentén.
második legfontosabb személy volt az Oszmán Bi-
Az eredeti alakjuktól eltért latin szavak a gö-
rodalomban – a ford.) és alacsony adót fizettek, az
röggel keveredve egy új nyelvjárást hoztak létre, amely tömegesen elterjedt, és csak a legműveltebb
oszmán hivatalnokok közvetítését kiiktatva. Nem akadályozták őket, hogy állattenyésztői
kereskedők kereskedő tartották meg anyanyelvüket,
társulásokat (juhászgazdák), és armatol (zsoldos, a
a görögöt. Ugyanez a jelenség ment végbe a jelenlegi
hajdúsághoz hasonló – a ford.) csapatokat létesít-
Albánia makedónvlahjai illetve vlahjai között is,
senek, továbbá abban, hogy hajcsárok, kisiparosok,
többek között ugyanezek a göröggel kevert latin
kézművesek és kereskedők lehessenek.
szavak alakították ki az ún. arvanita nyelvjárást. Ez azt bizonyítja, hogy a görög-vlahok és az albániai
A vlahok a fanariótákkal (Konstantinápoly
vlahok a latin nyelvből csak szavakat vettek át,
Fanari nevű városrészéből származó előkelő gö-
olyanokat melyek feltétlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy megértessék magukat a római hódítók-
rögökkel) együtt alkották az uralkodó osztályt. A Dunai fejedelemségekben, a közigazgatás és az
kal, többi szavuk a saját nyelvükből maradt fenn.
összbalkáni kommunikáció nyelve a görög volt.
A Balkán lakosságának latinizációja Kr. e. 167-ben
Fontos kiemelni hozzájárulásukat a görög ortodox
kezdődött és Kr. u. 397-ig tartott, a Római Birodalom különválásáig két önálló, egy keleti és egy nyugati
kultúrájú lakosság létrehozásában, templomok és
államalakulattá. A Keletrómai Birodalom (a Nyu-
vek kiadásával.
iskolák alapításával, valamint görög nyelvű köny-
gatrómai Birodalom bukása után csak Római Bi-
Az évek során számos fanarióta görögöt ne-
rodalom) hivatalos nyelve a latin maradt egészen
veztek ki Moldva és Havasalföld fejedelmévé.
Hérákleiosz császár korszakáig. A XI. századi bizánci államot foglalkoztatta
A 1716–1717 és 1719–1730 között Nikólaosz Mavrokordátoszt, a 1735–1741 és 1744–1748 kö-
annak az idegen nyelvű lakosságnak az ügye, ame-
zött Konsztantínosz Mavrokordátoszt, 1741–1744
lyik Ipirosz, Thesszália, Makedónia, Albánia, illet-
között Mihaíl Rakovicaszt, 1774–1782 között
102
Alexandrosz Ypszilandiszt, 1802–1806 között Kon-
Királyságba, az Osztrák Császárságba, Szerbiába; és
sztantínosz Ypszilandiszt, 1812–1818 között Ioán-
a Dunai Fejedelemségekbe: Havasalföldre és Mold-
nisz Karageászt, 1818–1821 között pedig Alexand-
vába, melyek ebben az időben félautonóm területek
rosz Szúcoszt.
voltak, de 1859-ben egyesülve megalakították a je-
Ez az oka annak, hogy a görögök szoros kap-
lenlegi Romániát.
csolatban állnak a Fejedelemségek lakosságával, akik általános elnevezése, a vlah és a nyelvük is
A korszak legfontosabb kereskedelmi centruma kétségtelenül Moszhópolisz. 1721-től kezdve
vlah.
mintegy fél évszázadon át, 1761-ig Makedónia Azokat, akik oszmán fennhatóság alatt, a gö-
központjaként nagyarányú kereskedelmi, társadalmi
rög hegyek között éltek, kucovlahnak nevezték az
és kulturális fejlődésen ment keresztül, egyaránt fontos szerepet töltött be a balkáni és a tágabb európai
általuk beszélt vlah nyelvjárással együtt.
térségben is. Iskolákat alapítottak, melyekben a Ezt az elnevezést soha nem használták ma-
kor legjobb tudósai tanítottak, többek között Sze-
gukra, viszont előnyben részesítették a görög-vlah,
vasztísz Leondiádisz Kasztóriából, Grigóriosz
a makedónvlah vagy a hegyi görög-vlah elnevezéseket.
Konsztantinídisz szerzetes, a későbbi durrazzói
Később az aromán terjedt el, de ez az elne-
lentőséggel bírt továbbá az is, hogy a térségben itt
vezés elhanyagolódott, és a nagy ellenállás dacára
működött nyomda, amely a hely szellemi virágzását
is a vlah név lett az elfogadott, ahogyan KözépGörögország és Peloponnészosz hegyi pásztorait
tanúsítja. Moszhópolisz lakosságának többsége vlah
is hívták, ezáltal fejezve ki legjobban görögséghez
nyelvű, de görög identitású volt, az ún. kucovlah
tartozásukat.
nyelvjárást kizárólag családi körön belül használták,
A vlahok görögökként álltak helyt a görög nemzet történelme során, a nehéz időszakokban
egyébként görögül beszéltek és írtak, gyermekeiket
élen jártak a küzdelmekben, és sikeresek voltak
fejlődésének további lépcsőfokát a templomok épí-
szülőföldjükön és külföldön egyaránt.
tése, illetve a már meg lévők felújítása jelentette. E
metropolita és Theódorosz Káváliótisz. Nagy je-
pedig görög oktatásban részesítették. Moszhópolisz
Nagy vlah közösségek jöttek létre a XVI–
templomokban görög nyelven folytak a szertartások,
XVIII századok folyamán Mecovoban, Kalarriteszben, Zagoriban és a jelenlegi Korca közelében
híven tükrözve a helyiek vallásos érzületét és görög öntudatát.
található Moszhópolisz vagy Voszkopolisz városá-
Az 1718-as, a Habsburgok és az Oszmánok
ban.
közötti pozsareváci szerződés megkötésével ért vé-
Moszhópoliszban a lakosok lélekszáma elérte a hatvanezret, huszonkét ortodox templomot ala-
get a tengeri kereskedelem, és elkezdődött az az
pítottak és itt alakult meg az Új Platóni Akadémia,
érintésével célozta meg Pestet, Budát és Bécset. A
valamint az első görög nyomda is 1730-ban. Pestbu-
szerződés nagy kedvezményeket biztosított azok-
dán és Bécsben is jelentős közösségek jöttek létre.
nak az oszmán alattvalóknak, akik a Habsburg
északi irányú szárazföldi áruforgalom, mely Belgrád
Birodalom területén folytattak kereskedelmi teA XVI. század végétől, egészen a XVIII. szá-
vékenységet, mindössze 3 % vám fizetésére köte-
zadig a kereskedelem fejlődésével sok makedóniai
lezve őket. A görögök fő tevékenysége, az átmenő
vlah vándorolt a cári Oroszországba, a Magyar
kereskedelem, konkrétabban árukat exportáltak az
103
Oszmán Birodalomból Nyugatra: gyapjút, dohányt,
keresztények egy latin dialektust beszéltek, amely
bőrt, kávét, cukrot, fűszereket, és egyebeket, míg
azonban csak a szóbeli kommunikációban volt hasz-
Európából ipari termékeket importáltak, kivéve Magyarországot, ahonnan mezőgazdasági ter-
nálatos. Görög öntudattal rendelkeztek, görög nyelvű
mékeket és élőállatot. Ez az időszak jelentős elő-
is görög volt. és állított össze a sok hős harcosok
relépést jelentett elsősorban Moszhopolisz és makedóniai városok és a Nyugat közötti kereskede-
szabadságát a görögök. számos vlah hős harcolt a
istentiszteleteket látogattak és az oktatásuk nyelve
görögök szabadságáért. A legfontosabbak:
lemben. Vlahavasz Efthimiosz (1770–1808), VulgaEzzel egyidejűleg kezdte meg működését a görög közösségek legjelentősebb iskolája Pesten,
risz Evjeniosz (1716–1806), Vlahopulosz Alexiosz
amelyet a sziatisztai tudós, Zavirász György (Jeórji-
Gandelosz Joánnisz (...–1822), Grívász Theódorosz
osz Zavírasz) adományának köszönhetően épült fel,
(1792–1862), Dionísziosz a Szklioszofosz (...–
s melynek gazdag könyvtárában saját, kézzel írott
1611), Dukász Neofitosz (1760–1845), Panajotisz
fordításai is megtalálhatóak voltak.
Zídrosz (1630–1750), Ziakasz Jeórjiosz (...–1769),
(1787–1865), Jeorgakisz Olimpiosz (1772–1821),
Karaiszkakisz Jeórjiosz (1782–1827) Kaszomulisz Az Oszmán Birodalom felbomlása és a nem-
Nikólaosz (1795–1872) Aitoliai Kozmász (1714–
zetállamok létrehozása után, a vlahok szétszórva él-
1779), Liakatasz Grigóriosz (...–1821), Manakisz
tek az egész Balkán területén. Nem törekedtek saját nemzetállam létrehozására, mert soha nem érezték
Anasztásziosz, Bantralexisz Pávlosz és Bantralexisz
úgy, hogy egy külön nemzetet alkotnának. Ezen túl-
(1786–1823) Bukuvalasz Dimosz (1715–1780),
menően, a jeles vlah családok minden lehetséges
Nikólaosz a trikalai vértanú (...–1617), Nikocárász,
módon támogatták a görög érdekeket. Később, az új határok kijelölésével, a vlahok a négy államterületére
Ikonomosz Konsztantinosz (1780–1857), Papajannisz Ziogosz, Priftisz Jánnisz, Rangosz Ioánnisz
kerültek: Görögországba, Albániába, Szerbiába és
(1790–1865), Rigasz Velesztinlisz-Fereosz (...–
Romániába.
1798), Sztathasz Jannisz (1758–1812) Sztavru Jeór-
Petrosz, Míssziosz Gogosz, Bocarisz Markosz
jiosz, Szturnarisz Nikólaosz (1775–1826), Dzímász Összefoglalva: a vlahok a délkelet-Európa lakosságához, a Keletrómai-és Bizánci, majd az
Dimítriosz, Caposz Ioánnisz (...–1822), Farmakisz
Oszmán Birodalomhoz is tartoztak, az ortodox
és a szuli hős család Dzaveleosz család.
Ioánnisz, Florosz Jánnisz, Hadzipetru Hrisztodulosz
104
ÂËÁ×ÏÉ Þ ÅËËÇÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÌÁÊÅÄÏÍÏÂËÁ×ÏÉ Þ ÊÏÕÔÓÏÂËÁ×ÏÉ Ç ÁÐÏÊÁÔÁÓÔÁÓÇ ÔÇÓ ÁËÇÈÅÉÁÓ Ôïõ ÁíäñÝá Óôáìáôüðïõëïõ ÊáôÜ ãåíéêÞ ïìïëïãßá ç åñìçíåßá ôçò ëÝîçò ÂëÜ÷ïò åßíáé ï êôçíïôñüöïò, ï ïñåóßâéïò âïóêüò, ï ÷ùñéÜôçò. ËÝãïíôáò, üìùò, üôé óôçí êáôáãùãÞ êÜðïéïò åßíáé ÂëÜ÷ïò åííïïýìå ôïí Ëáôéíüöùíï, ôïí õðÞêïï ôïõ ñùìáúêïý êñÜôïõò, ðïõ ìßëáãå ôçí ëáôéíéêÞ ãëþóóá êáé óõãêåêñéìÝíá ôïí äßãëùóóï ¸ëëçíá áðü ôçí Èåóóáëßá, ôçí ¹ðåéñï, ôç Ìáêåäïíßá êáé ôç äéáóðïñÜ. Óôá åëëçíéêÜ, ëïéðüí, Ý÷åé åðéêñáôÞóåé ï üñïò ÂëÜ÷ïò (ÁñùìÜíïò), åíþ óôçí âëÜ÷éêç äéÜëåêôï áðïêáëåßôáé ÁñìÜíïò. Åìöáíßæïíôáé äéÜöïñåò ðéèáíÝò ñßæåò ôçò ëÝîçò ÂëÜ÷ïò ïé ïðïßåò åßíáé ïé åîÞò: 1. – áðü ôçí ðáëáéïóëáâéêÞ ëÝîç vlah ðïõ óçìáßíåé îÝíïò, áëëïåèíÞò, ëáôéíüöùíïò 2. – áðü ôç ãåñìáíéêÞ ëÝîç Walechen ðïõ åðßóçò óçìáßíå é îÝíïò, ëáôéíüöùíïò 3. – áðü ôïí áéãõðôéáêü üñï ÖåëÜ÷ (áãñüôçò), áõôüò äçëáäÞ ðïõ áó÷ïëåßôáé ìå ãåùñãéêÝò åñãáóßåò 4. – áðü ôçí ëÝîç Volcae, êÝëôéêç öõëÞ ç ïðïßá óõíüñåõå ìå ôá ãåñìáíéêÜ öýëá, êáé ìå áõôü ôï üíïìá ïé Ãåñìáí ïß áðïêáëïýóá í ïðïéïíäÞðïôå ëáôéíüöùíï. 5. – áðü ôçí áñ÷áéïåëëçíéêÞ ëÝîç Âëç÷Þ, ðïõ öáíåñþíåé üôé ßóùò ç ëÝîç ÂëÜ÷ïò, ÂëÜ÷á åßíáé ìéá åîÝëéîç ôçò áñ÷áéïå ëëçíéêÞò ä ùñéêÞò äéáëÝêôïõ.
Dumba Miklós (Nikolaos N.) Austriai Metropolia, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
áõôü ôï óçìåßï áñ÷ßæåé ç éóôïñßá ôùí ÂëÜ÷ùí. Åßíáé ãíùóôü áðü ðïëëÝò ìåëÝôåò üôé ôï ëáôéíüöùíï éäßùìá ôùí ÂëÜ÷ùí ÷ñïíïëïãåßôáé áðü ôïí 3ï áé. ð.÷. Áíôßèåôá, óôçí Äáêßá – ðáëáéÞ ïíïìáóßá ôçò Ñïõìáíßáò – ç ëáôéíéêÞ äéáäüèçêå 5 áéþíåò ìåôÜ, äçëáäÞ ôïí 2ï áéþíá ì.×. ÌÜëéóôá, ïé ÑïõìÜíïé ÷Üíïõí ôåëåßùò ôç ìçôñéêÞ ôïõò ãëþóóá, ôç äáêéêÞ, óå áíôßèåóç ìå ôïõò ¸ëëçíåò ðïõ äéáôçñïýí ôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá ùò êýñéá êáé ôá âëÜ÷éêá ùò ìßá äåõôåñåýïõóá ãëþóóá ìüíï óôçí ïéêïãÝíåéá. Ç ìåñéêÞ ïìïéüôçôá óôéò äýï ãëþóóåò ïöåßëåôáé óôçí Üíïäï ôïí ëáôéíüöùíùí áðü ôïí Íüôï ðñïò ôïí ÂïññÜ, óôç óçìåñéíÞ Ñïõìáíßá, êáôÜ ôçí äéÜñêåéá ôçò ÂõæáíôéíÞò êáé ôçò ÏèùìáíéêÞò Áõôïêñáôïñßáò. ÄçëáäÞ, ïé ÂëÜ÷ïé ¸ëëçíåò ëáôéíüöùíïé äåí êáôÝñ ÷ïíôáé, áëëÜ áíÝñ÷ïíôáé óôçí Äáêßá. ÌåôÜ ôçí êáôÜêôçóç áðü ôïõò Ñùìáß ïõò ôçò Ìáêåäïíßáò ôï 167 ð.÷. ï íôüðéïò åëëçíéóìüò ÷ñçóéìïðïéåßôáé óå äçìüóéåò
¸ôóé, ï êáèÝíáò ìðïñåß íá äéáðéóôþóåé üôé ïé ¸ëëçíåò ÷ñçóéìïðïéïýóáí ôç ëÝîç ÂëÜ÷ïò 2500 ÷ñüíéá ðñéí. Ïé ÂëÜ÷ïé ðïõ Ýôñåöáí ðñüâáôá ìåôáíÜóôåõóáí áðü ôç Íüôéá ÅëëÜäá ðñïò ôïí ÂïññÜ êáé ðÞñáí ìáæß ôïõò ôïí üñï, êáèþò ç ðéèáíüôçôá íá Þñèå áêñéâþò ç ßäéá ëÝîç áðü áëëïý äåí Ý÷åé âÜóç. Ï åêëáôéíéóìüò ôùí ëáþí êáôÜ ôçí åîÜðëùóç ôçò ÑùìáúêÞò Áõôïêñáôïñßáò åßíáé éóôïñéêÜ áðïäåäåéãìÝíïò êáé áðü
105
èÝóåéò, êáèþò êáé óôçí öñïýñçóç ôùí óõíüñùí áðü ôïõò âüñåéïõò åéóâïëåßò. Ïé Ñùìáßïé, Ý÷ïíôáò ìåãÜëï èáõìáóìü óôïí ðïëõäýíáìï ìáêåäïíéêü óôñáôü óôñáôïëïãïýí ìé óèïöüñïõò ãéá ôç äéáôÞñçóç ôçò ôÜîçò óôçí ðåñéï÷Þ êáé ôçò åëåýèåñçò åðéêïéíùíßáò óôïõò äñüìïõò êáé ðñïðáíôüò óôéò äéáâÜóåéò ôùí âïõíþí. ¸ôóé, åöáñìüæïõí ôï óýóôçìá ôùí êëåéóïõñïöõëÜêùí óôïõò ïäéêïýò Üîïíåò ôçò ÑùìáúêÞò Áõôïêñáôïñßáò. Åßíáé äå áîéïðñüóåêôï üôé üëåò ïé åãêáôáóôÜóåéò ôùí ÂëÜ÷ùí âñßóêïíôáé óôçí ïñïóåéñÜ ôçò Ðßíäïõ êáé óôïí Âáñíïýíôá. ¸ôóé, óõìðåñáßíåôáé üôé ç äéáìüñöùóç ôïõ ëáïý ôùí ÂëÜ÷ùí ðñïÞëèå áðü ôéò öñïõñÝò ôùí äñüìùí ôéò ïðïßåò åãêáôÝóôçóáí ïé Ñùìáßïé óôçí Ðßíäï. Ç ãëþóóá ôùí Ñùìáßùí ëåãåùíÜñéùí åîáðëþíåôáé áðü ôçí Ïõáëßá êáé ôçí ÉâçñéêÞ ÷åñóüíçóï ìÝ÷ñé ôá ÂáëêÜíéá êáé ôçí Áßãõðôï. ÁõôÝò ïé ðåñéï÷Ýò äÝ÷ïíôáé ôïõò åðüìåíïõò áéþíåò åðéäñïìÝò áðü ÓëÜâïõò, Ãåñìáíïýò êáé ¢ñáâåò êáé åéóÜãïõí óôéò ãëþóóåò ôïõò íÝåò ëÝîåéò. ÖôÜíïõìå, ëïéðüí, óôç äéáìüñöùóç ôùí óýã÷ñïíùí ãëùóóþí üðùò ç éôáëéêÞ, ç éóðáíéêÞ, ç ãáëëéêÞ, ç ðïñôïãáëéêÞ, ç åëâåôéêÞ, ç ñïõìÜíéêç êáé ç áñùìáíéêÞ. ÅðéóôçìïíéêÜ, äåí ìðïñïýìå íá äå÷ôïýìå üôé ïé óçìåñéíïß ¸ëëçíåò ÂëÜ÷ïé åßíáé áðüãïíïé ôùí Ñùìáßùí áðïßêùí üðùò åßíáé ïé ÑïõìÜíïé. Áðëþò ï åêëáôéíéóìüò ôçò ãëþóóáò ôùí ìç ëáôéíéêþí ðëçèõóìþí ãßíåôáé áðü ôçí óôñáôïëïãßá ôùí ðëçèõóìþí êáèþò ïé Ñùìáßïé êáôáôÜóóïõí õðï÷ñåùôéêþò ôïõò Üíäñåò êáé ôïõò ôïðïèåôïýí íá öñïõñïýí ïñåéíÜ ðåñÜóìáôá êáé åéäéêüôåñá ôçí Åãíáôßá ïäü. ¸ôóé, ïé ðáñáöèáñìÝíåò ËáôéíéêÝò ëÝîåéò ìáæß ìå ôéò ÅëëçíéêÝò äçìéïõñãïýí Ýíá ãëùóóéêü éäßùìá ðïõ äéáäßäåôáé óôïí ðïëý êüóìï êáé ìüíï ïé ðéï ìïñöùìÝíïé êáé ïé Ýìðïñïé äéáôçñïýí êáé ôçí ìçôñéêÞ ôïõò ãëþóóá ôçí ÅëëçíéêÞ. Ôï ßäéï öáéíüìåíï ôï óõíáíôÜìå êáé óôïõò ÌáêåäïíïâëÜ÷ïõò Þ êáé óôïõò ÂëÜ÷ïõò ôçò Áëâáíßáò ðïõ Ý÷ïõí ôéò ßäéåò ëáôéíéêÝò ëÝîåéò ìå ôïõò ¸ëëçíåò êáé ïé õðüëïéðåò ðñïÝñ÷ïíôáé áðü ôçí Áñâáíßôéêç ãëþóóá. Áõôü áðïäåéêíýåé üôé ïé ¸ëëçíåò ÂëÜ÷ïé êáé ïé ÂëÜ÷ïé ôçò Áëâáíßáò õéïèåôïýí áðü ôçí ËáôéíéêÞ ãëþóóá ìüíï ôéò ëÝîåéò ðïõ ôïõò ÷ñåéÜæïíôáé ãéá íá óõíåííïïýíôáé ìå ôïõò Ñùìáßïõò êáôáêôçôÝò êáé äéáôçñïýí ôéò õðüëïéðåò ëÝîåéò ôçò äéêÞò ôïõò ãëþóóáò.
Dumba Mihály (Michaell St.) Austriai Metropolia, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
Ï åêëáôéíéóìüò ôùí ðëçèõóìþí ôçò ÂáëêáíéêÞò äéáñêåß áðü ôï 167 ð.X. ìÝ÷ñé ôï 397 ì.×., äçëáäÞ ìÝ÷ñé ôçí åðï÷Þ ôïõ äéá÷ùñéóìïý ôïõ Áíáôïëéêïý Ñùìáúêïý êñÜôïõò áðü ôï Äõôéêü. ÐáñáìÝíïõí äå ôá ëáôéíéêÜ ç ðñþôç åðßóçìç ãëþóóá ôçò ÂõæáíôéíÞò Áõôïêñáôïñßáò ìÝ÷ñé ôçí åðï÷Þ ôïõ ÇñÜêëåéïõ. ÊáôÜ ôïí ÉÁ´ áéþíá ôï Âõæáíôéíü êñÜôïò áðáó÷ïëåßôáé ìå ôï æÞôçìá ôùí îåíüöùíùí ðëçèõóìþí ðïõ êáôïéêïýí óå ïñåéíÜ ìÝñç ôçò Çðåßñïõ, ôçò Èåóóáëßáò, ôçò Ìáêåäïíßáò, ôçò Áëâáíßáò Þ êáé ðéï ðÜíù áêüìç. Óå áõôÝò ôéò ðåñéï÷Ýò ïéêÜôïéêïé ìéëïýóáí ìßá ðáñáöèáñìÝíç ËáôéíéêÞ äéÜëåêôï, ðïõ ìïéÜæåé êÜðùò ìå ôçí ñïõìáíéêÞ ãëþóóá ç ïðïßá äéáìïñöþèçêå óôçí Äáêïâëá÷ßá. Äõóôõ÷þò äåí õðÜñ÷åé êáìßá éóôïñéêÞ ðëçñïöïñßá ðïõ íá ìáò åîçãåß ðùò ðñïÞëèå êáé ðùò äçìéïõñãÞèçêå áõôÞ ç ãëùóóéêÞ äéÜëåêôïò. ÌåôÜ ôçí ðôþóç ôïõ Âõæáíôßïõ, êáôÜ ôçí Ôïõñêïêñáôßá, ïé ÂëÜ÷ïé áíáãíùñßæïõí ôçí åðéêõñéáñ÷ßá ôïõ ÓïõëôÜíïõ êáé áõôüò óå áíôÜëëáãìá, ôïõò äßäåé áðáñáâßáóôá
106
ðñïíüìéá, ìå ôá ïðïßá äéáôçñïýí ôá üðëá ôïõò, êáèßóôáíôáé áõôïäéïéêïýìåíïé, ïé ðåñéï÷Ýò ôïõò ÷áñáêôçñßæïíôáé áðñüóéôåò áðü ôïí ïèùìáíéêü óôñáôü, õðÜãïíôáé õðü ôçí ðñïóôáóßá ôçò ÓïõëôÜíáò ÂáëçíôÝ êáé êáôáâÜëëïõí åëÜ÷éóôï öüñï, ÷ùñßò íá ìåóïëáâåß êáíåßò Ïèùìáíüò áîéùìáôïý÷ïò. Áíåìðüäéóôïé, ëïéðüí, óõóôÞíïõí êôçíïôñïöéêïýò óõíåôáéñéóìïýò (ôá ôóåëéãêÜôá) êáé ôá áñìáôïëßêéá, ãßíïíôáé áãùãéÜôåò, âéïôÝ÷íåò, ôå÷íßôåò êáé Ýìðïñïé. Ïé ÂëÜ÷ïé ìáæß ìå ôïõò Öáíáñéþôåò (ôïõò åðéöáíåßò ¸ëëçíåò áðü ôï ÖáíÜñé ôçò Êùíóôáíôéíïýðïëçò) áðïôåëïýí ôçí Üñ÷ïõóá ôÜîç. Óôéò ðáñáäïõíÜâéåò çãåìïíßåò ç ãëþóóá ôçò äéïßêçóçò êáé ôçò äéáâáëêáíéêÞò óõíåííüçóçò åßíáé ç åëëçíéêÞ ãëþóóá. ÓçìáíôéêÞ áîéïëïãåßôáé êáé ç óõíåéóöïñÜ ôçò åëëçíïñèüäïîçò ðáéäåßáò óôç äéáìüñöùóç ôïõ ðëçèõóìïý ìå ôçí ßäñõóç åêêëçóéþí êáé ó÷ïëåßùí êáé ôçí Ýêäïóç åëëçíéêþí âéâëßùí. Ìå ôï ðÝñáóìá ôïõ ÷ñüíïõ ðïëëïß ¸ëëçíåò Öáíáñéþôåò äéïñßæïíôáé çãåìüíåò óôç Ìïëäáâßá êáé óôçí Âëá÷ßá. Ôï 1716–1717 êáé ôï 1719–1730 Íéêüëáïò ÌáõñïêïñäÜôïò,
ôï 1735–1741 êáé ôï 1744–1748 Êùíóôáíôßíïò ÌáõñïêïñäÜôïò, ôï 1741–1744 Ìé÷áÞë Ñáêïâßôóáò, ôï 1774–1782 ÁëÝîáíäñüò ÕøçëÜíôçò, ôï 1802–1806 Êùíóôáíôßíïò ÕøçëÜíôçò, ôï 1812–1818 ÉùÜííçò ÊáñáãÝáò êáé ôï 1818– 1821 ÁëÝîáíäñïò Óïýôóïò. Áõôü ôï ãåãïíüò áðïôåëåß ôçí áéôßá ðïõ ïé ¸ëëçíåò Ýñ÷ïíôáé óå óôåíÞ åðáöÞ ìå ôïõò ðëçèõóìïýò ðïõ âñßóêïíôáé óå áõôÝò ôéò Çãåìïíßåò, ïé ïðïßïé ïíïìÜæïíôáé ìå ôï êïéíü üíïìá ÂëÜ÷ïé êáé ç ãëþóóá ôïõò ÂëÜ÷éêç. ¸ôóé êáé áõôïß ðïõ êáôïéêïýí óôá ïñåéíÜ ôïõ Åëëçíéóìïý õðü ôïí Ïèùìáíéêü æõãü êáé ìéëïýí ôç óõããåíéêÞ ðñïò ôçí ÂëÜ÷éêç ãëþóóá äéÜëåêôï ïíïìÜæïíôáé Êïõôóüâëá÷ïé áðü ôçí ãëþóóá ôïõò ôçí Êïõôóïâëá÷éêÞ, äçëáäÞ ðáñáöèáñìÝíç ÂëÜ÷éêç. Ïé ßäéïé ðïôÝ äåí ðáñáäÝ÷ïíôáé áõôÞ ôçí ïíïìáóßá áëëÜ ðñïôéìïýí íá ïíïìÜæïíôáé Åëëçíüâëá÷ïé Þ ÌáêåäïíïâëÜ÷ïé Þ Ïñåéíïß ¸ëëçíåò ÂëÜ÷ïé. Áñãüôåñá êáëïýíôáé Áñïõìïýíïé üíïìá ôï ïðïßá äÝ÷ïíôáé äéüôé ôï ðñþôï óôåñçôéêü Á, öáíåñþíåé üôé äåí åßíáé ÑïõìÜíïé. ÁëëÜ êáé ôï üíïìá áõôü ôï åãêáôáëåßðïõí êáé ìå ìåãÜëï ðåßóìá äÝ÷ïíôáé íá ëÝãïíôáé ÂëÜ÷ïé üðùò êáé üëïé ïé ïñåéíïß ðïéìÝíåò ôçò ÓôåñåÜò ÅëëÜäáò êáé ôçò ÐåëïðïííÞóïõ ãéáôß Ýôóé áíáäåéêíýïõí êáëýôåñá ôçí åëëçíéêüôçôá ôïõò. Ïé ÂëÜ÷ïé óå üëç ôçí éóôïñßá ôïõ ¸èíïõò ìáò åßíáé ãíÞóéïé ¸ëëçíåò êáé óå üëåò ôéò äýóêïëåò ìÝñåò óôÜèçêáí óôçí ðñþôç ãñáììÞ ôùí åèíéêþí áãþíùí êáé åõçìåñïýí åßôå óôïí ôüðï ôïõò åßôå üôáí áðïäçìïýí óå îÝíåò ÷þñåò. Ïé ìåãÜëåò âëÜ÷éêåò êïéíüôçôåò äçìéïõñãïýíôáé êáôÜ ôïí 16ï-18ï áéþíá óôï ÌÝôóïâï, óôïõò Êáëëáñýôåò, óôï Æáãüñé êáé óôç Ìïó÷üðïëç Þ Âïóêüðïëç êïíôÜ óôç óçìåñéíÞ ÊïñõôóÜ. Óôç Ìïó÷üðïëç ï ðëçèõóìüò öèÜíåé ôïõò 60.000 êáôïßêïõò, áñéèìåß 22 ïñèüäïîåò åêêëçóßåò êáé éäñýåôáé ç ÍÝá Áêáäçìßá ôïõ ÐëÜôùíá êáé ôï ðñþôï åëëçíéêü ôõðïãñáöåßï ôï 1730 üðïõ ôõðþíïíôáé åëëçíéêÜ âéâëßá. Åðßóçò, óçìáíôéêÝò êïéíüôçôåò ãßíïíôáé óôç ÂïõäáðÝóôç êáé óôç ÂéÝííç. ÊáôÜ ôï ôÝëïò ôïõ 16ïõ áéþíá êáé ìÝ÷ñé ôïí 18ï áéþíá ìå ôçí áíÜðôõîç ôïõ åìðïñßïõ ðïëëïß ÂëÜ÷ïé áðü ôç Ìáêåäïíßá ìåôáíáóôåýïõí óôç Ñùóßá, ôçí Ïõããáñßá, ôçí Áõóôñßá, ôç Óåñâßá êáé óôéò ðáñáäïõíÜâéåò çãåìïíßåò, ôç Âëá÷ßá êáé ôç Ìïëäáâßá, ïé ïðïßåò åßíáé åêåßíç ôçí åðï÷Þ çìéáõôüíïìåò
Dumba Miklós (Nikolaus St.) Austriai Metropolia, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
107
áëëÜ ôï 1859 èá åíùèïýí ãéá íá öôéÜîïõí ôç óýã÷ñïíç Ñïõìáíßá. Ôï ðéï óçìáíôéêü åìðïñéêü êÝíôñï ôçò åðï÷Þò åßíáé äß÷ùò Üëëï ç Ìïó÷üðïëç, ç ïðïßá áðü ôï 1721 êáé ãéá ìéóü áéþíá ðåñßðïõ, ìÝ÷ñé ôï 1761 ãßíåôáé ôï ðéï óçìáíôéêü êÝíôñï ôçò Ìáêåäïíßáò ìå ìåãÜëç åìðïñéêÞ, êïéíùíéêÞ êáé ìïñöùôéêÞ áíÜðôõîç. Ôçí ßäéá óôéãìÞ äéáäñáìáôßæåé óçìáíôéêüôáôï ñüëï ôüóï óôá âáëêÜíéá, üóï êáé óôïí åõñýôåñï åõñùðáúêü ÷þñï. Éäñýïíôáé ó÷ïëåßá üðïõ äéäÜóêïõí ïé êáëýôåñïé ëüãéïé ôçò åðï÷Þò. Åêôüò ôùí Üëëùí äéäÜóêïõí óôá óõãêåêñéìÝíá ó÷ïëåßá ïé: ÓåâáóôÞò ËåïíôéÜäçò áðü ôçí ÊáóôïñéÜ, ï éåñïìüíá÷ïò Ãñçãüñéïò Êùíóôáíôéíßäçò, ìåôÝðåéôá Ìçôñïðïëßôçò Äõññá÷ßïõ, êáé ï Èåüäùñïò Êáâáëéþôçò. Óçìáíôéêü èåùñåßôáé åðßóçò ôï ôõðïãñáöåßï ðïõ ëåéôïýñãçóå óôçí ðåñéï÷Þ áíôáíáêëþíôáò ôçí ðíåõìáôéêÞ Üíèçóç ôïõ ôüðïõ. Óôç Ìïó÷üðïëç ç ðëåéïøçößá ôùí êáôïßêùí åßíáé âëá÷üöùíïé ìå åëëçíéêÞ óõíåßäçóç êáé ÷ñçóéìïðïéïýí ôçí êïõôóïâëá÷éêÞ äéÜëåêôï ìüíï óôï ïéêïãåíåéáêü ðåñéâÜëëïí. Ìéëïýí êáé ãñÜöïõí åëëçíéêÜ êáé óôá ðáéäéÜ ôïõò ðñïóöÝñïõí åëëçíéêÞ ðáéäåßá. Ç åîÝëéîç ôçò Ìïó÷üðïëçò åðåêôåßíåôáé óôï ÷ôßóéìï íáþí êáé óôçí áíáêáßíéóç ôùí ðáëáéþí. ¼ëïé ôïõò ëåéôïõñãïýí óôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá êáé áõôü áíôéêáôïðôñßæåé ôï èñçóêåõôéêü ôïõò óõíáßóèçìá êáé ôçí åëëçíéêÞ óõíåßäçóÞ ôïõò. Ìå ôç óõíèÞêç ôïõ ÐáóóÜñïâéôò ìåôáîý Áõóôñéáêþí êáé Ïèùìáíþí ôï 1718 êáé áöïý Ý÷åé äéáêïðåß ôï èáëÜóóéï åìðüñéï, áñ÷ßæåé ôï åìðüñéï ðñïò âïññÜ ìÝóù Âåëéãñáäßïõ, ÂïõäáðÝóôçò êáé ÂéÝííçò. Ç óõíèÞêç ðáñÝ÷åé ìåãÜëåò äéåõêï ëýíóåéò óå åêåßíïõò ðïõ áóêïýí åìðüñéï óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáé Ý÷ïõí ïèùìáíéêÞ õðçêïüôçôá ðëçñþíïíôáò ôåëùíåßï ìüíï 3%. ÁõôÞ ç óõìöùíßá äéåõêïëýíåé ôïõò Ýëëçíåò åìðüñïõò, ïé ïðïßïé åßíáé üëïé ôïõò Ïèùìáíïß ðïëßôåò, êáèþò åëëçíéêü êñÜôïò áêüìá äåí õößóôáôáé. Ïé ¸ëëçíåò áó÷ïëïýíôáé êõñßùò ìå ôï äéáìåôáêïìéóôéêü åìðüñéï, äçëáäÞ ðñïùèïýí åìðïñåýìáôá áðü ôçí ÏèùìáíéêÞ áõôïêñáôïñßá óôç Äýóç (ìáëëß, êáðíÜ, äÝñìáôá, êáöÝ, æÜ÷áñç, ìðá÷áñéêÜ ê.Ü.) êáé åéóÜãïõí âéïìç÷áíéêÜ ðñïúüíôá áðü ôçí Åõñþðç ìå åîáßñåóç ôçí Ïõããáñßá áðü ôçí ïðïßá åéóÜãïõí áãñïôéêÜ åìðïñåýìáôá êáé æþá. Ôçí ðåñßïäï áõôÞ êáôáãñÜöåôáé ìéá óçìáíôéêÞ ìåôáêßíçóç åìðüñùí êõñßùò
áðü ôç Ìïó÷üðïëç êáé ôéò Üëëåò ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò ðñïò ôç Äýóç. ¸íá ìåãÜëï êýìá ìåôáêßíçóçò ÅëëÞíùí óôçí Ïõããáñßá îåóðÜ ôï 1718 êáé Ýíá áêüìá ìåãáëýôåñï ôç äåêáåôßá 1760–1770. ÌåôÜ áðü ôéò äýï êáôáóôñïöÝò ôçò Ìïó÷üðïëçò ôï 1769 êáé 1788 ðáñáôçñåßôáé Ýíá ôñßôï ìåãÜëï ìåôáíáóôåõôéêü ñåýìá, åóùôåñéêü êõñßùò, ãéá ìüíéìç åãêáôÜóôáóç óå ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò, üðùò ç ÓéÜôéóôá, ç ÊïæÜíç, ç ÂëÜóôç, ôï ÌïíáóôÞñé êáé ëïéðÝò. Ôçí ðåñßïäï áõôÞ ïé áõóôñéáêÝò áñ÷Ýò ñõèìßæïõí êáé íïìéêÜ ôç èÝóç ôùí ÅëëÞíùí ðñïóöýãùí ðïõ öôÜíïõí óôçí Áõóôñïïõããáñßá êáé áðïêôïýí ôçí áõóôñéáêÞ õðçêïüôçôá. Ôï ðñþôï óôÜäéï óôç äéáäñïìÞ åßíáé ôï Óåìëßíéï, ìßá ðüëç äßðëá óôïí ðïôáìü ÓÜâï êïíôÜ óôï ÂåëéãñÜäé, ðïõ áðïôåëåß ôçí ðýëç åéóüäïõ óôçí Áõóôñïïõããáñßá. Óôï Óåìëßíï óõíáíôÜìå ðïëëÝò ïéêïãÝíåéåò áðü ôç Ìïó÷üðïëç êáé áðü ôéò ðüëåéò ôçò Ìáêåäïíßáò, ðïõ åãêáèßóôáíôáé Üëëåò ðñïóùñéíÜ êáé Üëëåò ìüíéìá. Ôçí ßäéá ðåñßïäï, ðïëëÝò ïéêïãÝíåéåò åðéëÝãïõí íá êáôïéêÞóïõí óôï ÂåëéãñÜäé. ÌåôÜ ôï ðÝñáóìá óôçí áõôïêñáôïñßá ôçò Áõóôñïïõããáñßáò ïé ¸ëëçíåò êáé ïé åëëçíüöùíïé ÂëÜ÷ïé åãêáèßóôáíôáé óå äéÜöïñåò ðüëåéò ôçò ÷þñáò. ÐÝñá áðü ôï åìðüñéï, ðïõ åßíáé ç êõñéüôåñç ïéêïíïìéêÞ äñáóôçñéüôçôá ôïõò, áó÷ïëïýíôáé ìå ôç ëåéôïõñãßá ðáíäï÷åßùí, êáöåíåßùí êáé ìáãåéñåßùí. Õðïëïãßæåôáé üôé ï áñéèìüò ôùí ÅëëÞíùí óôçí Áõóôñïïõããáñßá åßíáé ðåñßðïõ 10.000 êáôÜ ôï ôÝëïò ôïõ 18ïõ áéþíá êáé ïé ðåñéóóüôåñïé êáôÜãïíôáé áðü ôç Ìáêåäïíßá, ôçí ¹ðåéñï êáé ôç Èåóóáëßá, áðü ôéò ðüëåéò Ìïó÷üðïëç, ÊïæÜíç, ÓéÜôéóôá, ÓÝñâéá, ÄïúñÜíç, Âïãáôóéêü, ÌïíáóôÞñé êáé ÍÜïõóá. Óôéò êïéíüôçôåò ðïõ éäñýïõí ç åëëçíéêÞ ãëþóóá êáé ç ïñèüäïîç èñçóêåßá áðïôåëåß ôï óõíäåôéêü êñßêï ôùí ãåíåþí. Ïé åëëçíéêÝò ïéêïãÝíåéåò óéãÜ – óéãÜ åîåëßó óïíôáé êáé áíÝñ÷ïíôáé êïéíùíéêÜ. ÐëÝïí, áðïôåëïýí óçìáíôéêïýò ðáñÜãïíôåò ôçò ïéêïíïìéêÞò, ðïëéôéêÞò êáé êïéíùíéêÞò äñáóôçñéüôçôáò ôùí ðüëåùí óôéò ïðïßåò æïõí. Ðïëëïß ìÜëéóôá áðïêôïýí êáé ôßôëïõò åõãåíåßáò ìáæß ìå ÷ñÞìáôá êáé êýñïò, üðùò ïé ïéêïãÝíåéåò Óßíá, ÔáúêáôæÞ, Áñìåíïýëç, ÍÜêïõ, ÓáêåëëÜñç, Ëýêá, ÍôÝñá, Íôïýìóá, ÌïõñÜôç, ×áñßóç, ÖáñáêÜôïõ, ËÝðùñá, Áãïñáóôïý, ÐáððÜ êáé ÌðÝíäïõ ìåôáîý Üëëùí. ÐñïóöÝñïõí äùñåÝò ãéá ôçí áíáóõãêñüôçóç ôïõ Åëëçíéêïý Ýèíïõò êáé åðßóçò ÷ñçìáôïäïôïýí êïéíùöåëÞ Ýñãá
108
óôçí íÝá ôïõò öéëüîåíç ðáôñßäá ðïõ åßíáé ç Ïõããáñßá êáé ç Áõóôñßá. ÅðéðëÝïí, ðïëëïß ðïëåìïýí äßðëá óôïõò Ïýããñïõò Ðáôñéþôåò ôï 1848 êáé ÷Üíïõí ôç æùÞ ôïõò. Ìéëïýí êáé ãñÜöïõí óôá åëëçíéêÜ êáé ÏõããñéêÜ. Äåí õðÜñ÷ïí êåßìåíá óôçí ÂëÜ÷éêç ãëþóóá ôçí ïðïßáí ìéëïýí ìüíï ìÝóá óôï óôåíü ïéêïãåíåéáêü ðåñéâÜëëïí. Óôçí ÐÝóôç ç ïðïßá åßíáé ôï êÝíôñï ôçò åìðïñéêÞò äñáóôçñéüôçôáò, ç åëëçíéêÞ êïéíüôçôá ìÝóù ôùí ïéêïíïìéêþí äñáóôçñéïôÞôùí áðïêôÜ ìåãÜëï ðëïýôï, óå óçìåßï ðïõ ïé ëÝîåéò ðëïýóéïò êáé ¸ëëçíáò íá ôáõôßæïíôáé. ¸ôóé äçìéïõñãÞèçêå ç ìåãÜëç åëëçíéêÞ êáé åëëçíïâëá÷éêÞ Þ ìáêåäïíïâëá÷éêÞ (üðùò áíáöÝñåôáé óôá åðßóçìá Ýããñáöá ôïõ Áõóôñéáêïý êñÜôïõò) êïé íüôçôá ôçò ÐÝóôçò. Ç êïéíüôçôá éäñýèçêå ôï 1791 êáé ôï 1801 Ýãéíáí ôá èõñáíïßîéá ôçò åêêëçóßáò ôçò ÊïéìÞóåùò ôçò Èåïôüêïõ. Åðßóçò, óôçí ÐÝóôç ëåéôïõñãåß ç áíþôåñç ó÷ïëÞ ãéá äáóêÜëïõò ðïõ ðñïïñßæïíôáé ãéá ôá åëëçíéêÜ ó÷ïëåßá ôçò áõôïêñáôïñßáò, åíþ ëåéôïõñãïýí ôõðïãñáöåßá ðïõ åêôõðþíïõí óôçí åëëçíéêÞ ãëþóóá, üðùò ôï ôõðïãñáöåßï ôïõ ÔñÜôíåñ êáé ôïõ Ðáíåðéóôçìßïõ ôçò Âïýäáò. Ïõäåìßá ó÷Ýóç Ý÷åé ìå ôçí ÑïõìáíéêÞ ãëþóóá êáé ôï âéâëßï ôùí ðñáêôéêþí ôçò Ïñèïäüîïõ ÅëëçíéêÞò êáé Ìáêåäïíïâëá÷éêÞò ÅêêëçóéáóôéêÞò Êïéíüôçôáò ÂïõäáðÝóôçò, åßíáé ãñáììÝíï ìüíï óôçí ÅëëçíéêÞ ãëþóóá êáé ü÷é óôçí ÂëÜ÷éêç, óýìöùíá ìå ôçí éäñõôéêÞ ðñÜîç ôçò 9çò Íïåìâñßïõ 1802. ¼ëåò ïé åðéãñáöÝò óôéò åêêëçóßåò ðïõ ÷ôßæïõí ïé ¸ëëçíåò óôéò êïéíüôçôåò ôïõò åßíáé óôá ÅëëçíéêÜ êáé óôá Ýããñáöá ôïõò ÷ñçóéìïðïéïýí ôçí ÅëëçíéêÞ Þ ôçí ÏõããñéêÞ ãëþóóá. Ôï ßäéï êáé óôá íåêñïôáöåßá ïé ôáöüðëáêåò åßíáé óôá åëëçíéêÜ êáé óôá ÏõããñéêÜ áëëÜ ü÷é óôá ÑïõìáíéêÜ. Ìå ôç äéÜëõóç ôçò ÏèùìáíéêÞò Áõôïêñáôïñßáò êáé ôç äçìéïõñãßá åèíéêþí êñáôþí, ïé ÂëÜ÷ïé âñßóêïíôáé äéáóêïñðéóìÝíïé óå üëç ôç ÂáëêáíéêÞ. Ùóôüóï, äåí ðñïóðáèïýí íá äçìéïõñãÞóïõí ôï äéêü ôïõò åèíéêü êñÜôïò, äéüôé ðïôÝ äåí èåùñïýí üôé áðïôåëïýí ìéá îå÷ùñéóôÞ åèíüôçôá. ÅðéðëÝïí, ïé åðéöáíåßò âëÜ÷éêåò ïéêïãÝíåéåò õðïóôçñßæïõí ìå êÜèå ôñüðï ôá åëëçíéêÜ óõìöÝñïíôá. Áñãüôåñá, ìå ôç ÷Üñáîç ôùí íÝùí óõíüñùí ïé ÂëÜ÷ïé ìïéñÜæïíôáé óå ôÝóóåñá êñÜôç: ÅëëÜäá, Áëâáíßá, Óåñâßá êáé Ñïõìáíßá. ÊáìéÜ éóôïñéêÞ ðçãÞ Þ Üëëç áöïñìÞ äåí öáíåñþíåé ôçí ó÷Ýóç ôùí ÂëÜ÷ùí ôçò
Sina Simon Austriai Metropolia, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
ÅëëÜäïò ìå ôï Ñïõìáíéêü êñÜôïò. Ôï áíôßèåôï åðéâåâáéþíåé üôé óå ðåñáóìÝíåò åðï÷Ýò ðëÞèïò ÅëëÞíùí ìåôáíáóôåýïõí óôçí Ñïõìáíßá êáé êáíÝíáò ÑïõìÜíïò äåí Ýñ÷åôáé íá åãêáôáóôáèåß óôçí ÅëëÜäá. Åíþ ïé êÜôïéêïé ôùí ðôù÷þí êáé ïñåéíþí ðåñéï÷þí ôáîéäåýïõí óôçí Ñïõìáíßá ãéá ôï åìðüñéï êáé ãéá íá åêìåôáëëåõôïýí ôïí ðëïýôï ôçò ÑïõìáíéêÞò ãçò êáèüóïí õðÞñ÷áí ïé ¸ëëçíåò çãåìüíåò ðïõ ðñïóôÜôåõáí ôïõò ¸ëëçíåò åìðüñïõò. Óå áõôÝò ôéò ðåñéï÷Ýò äçìéïõñãïýíôáé áêìáßåò åëëçíéêÝò ðáñïéêßåò ðïõ áðïôåëïýí ôçí áñéóôïêñáôßá óôï ðíåýìá, óôïí ðïëéôéóìü êáé óôçí ïéêïíïìßá. ÐáñÜëëçëá, áðü åêåß îåêßíçóå ç ÅëëçíéêÞ ÅðáíÜóôáóç êáôÜ ôïõ Ïèùìáíéêïý æõãïý êáé åêåß ç ÖéëéêÞ Åôáéñåßá åß÷å ôá ðåñéóóüôåñá ìÝëç. Ôï 1865 ðáñáôçñåßôáé ìéá ðñïóðÜèåéá ôùí ÑïõìÜíùí íá ðáñïõóéÜóïõí öõëåôéêÞ óõããÝíåéá ìåôáîý ôïõ ñïõìáíéêïý ¸èíïõò
109
êáé ôùí ÂëÜ÷ùí ôçò ÅëëÜäïò. Óôçí ðñïóðÜèåéá áõôÞ åíôÜóóïíôáé ïé êéíÞóåéò ôïõ åëëçíïäéäÜóêáëïõ Áðüóôïëïõ Ìáñãáñßôç, ï ïðïßïò åðé÷åéñåß, ìÝóù ôçò ðñïðáãÜíäáò êáé ôçò ßäñõóçò ó÷ïëåßùí íá ðáñáóýñåé ôïõò óõããåíåßò ôùí ÅëëÞíùí ÂëÜ÷ùí ðïõ åßíáé åãêáôåóôçìÝíïé óôéò ðáñáäïõíÜâéåò ðåñéï÷Ýò. ¼ðùò åßíáé öõóéêü, äåí êáôÜöåñå íá åîáðáôÞóåé êÜðïéïí, êáèþò ïé ÂëÜ÷ïé ÷áñáêôçñßæïíôáé ãéá ôç âáèéÜ ôïõò åèíéêÞ óõíåßäçóç. Ëßãá ÷ñüíéá áñãüôåñá, ôï 1901 ï Õðïõñãüò Ðáéäåßáò ôçò Ñïõìáíßáò, ×Üñôå, óå ïìéëßá ôïõ óôçí ÑïõìáíéêÞ ÂïõëÞ ïìïëüãçóå üôé ìå ôå÷íçôÜ ìÝóá ãßíåôáé áðüðåéñá åìöýôåõóçò ñïõìáíéêÞò óõíåßäçóçò óôïõò ÂëÜ÷ïõò ôçò Ìáêåäïíßáò. Ôçí ßäéá ðåñßïäï ç ÁõóôñéáêÞ äéðëùìáôßá åíôÝ÷íùò óôñÝöåé ôïõò ÑïõìÜíïõò óå áîéþóåéò ðñïò ôá åäÜöç ðïõ êáôïéêïýóáí ¸ëëçíåò ÂëÜ÷ïé óôç Ìáêåäïíßá êáé ôçí ¹ðåéñï ðñïêåéìÝíïõ íá ìçí åíäéáöåñèïýí ãéá ôéò ÑïõìáíéêÝò ðåñéï÷Ýò ðïõ Ý÷ïõí êáôáêôÞóåé ïé Áõóôñéáêïß êáé ïé Ñþóïé. Áðü åêåßíç ôç óôéãìÞ äçìéïõñãåßôáé ôï ëåãüìåíï Êïõôóï âëá÷éêü æÞôçìá ôçò Ìáêåäïíßáò, ôçò Çðåßñïõ êáé ôçò Èåóóáëßáò. Ç ôå÷íéêÞ ôçò ðñïðáãÜíäáò êáé ôçò åîáãïñÜò êÜíåé äõíáôÞ ôçí ðáñïõóßá ôçò. Ç Ñïõìáíßá ðáñïõóéÜæåôáé ùò ï åðåñ÷üìåíïò áðåëåõèåñùôÞò ôùí óõãêåêñéìÝíùí ðåñéï÷þí, êáèþò ïé êÜôïéêïß ôçò äåí åßíáé ¸ëëçíåò áëëÜ ÑïõìÜíïé ÂëÜ÷ïé. Åßíáé ôüôå ðïõ êÜðïéïé ÂëÜ÷ïé, åîáéôßáò ôçò öôþ÷éáò ôïõò, äÝ÷ïíôáé ÷ñÞìáôá, äçëþíïõí ÑïõìÜíïé êáé óôÝëíïõí ôá ðáéäéÜ ôïõò óôç Ñïõìáíßá íá óðïõäÜóïõí äùñåÜí. ÁõôÝò, üìùò, áðïôåëïýí ìåìïíùìÝíåò ðåñéðôþóåéò êáé óõãêñïôïýí ìéá ìéêñÞ ïìÜäá ôïõò Ñïõìáíüâëá÷ïõò Þ Ñïõìáíßæïíôáò Ç ðëåéïøçößá ôùí ÂëÜ÷ùí äåí õðÝêõøå óôç ñïõìáíéêÞ ðñïðáãÜíäá. Ãéá áõôü ôï ëüãï Ñïõìáíßá êáé Áõóôñßá æçôïýí áðü ôçí ÏèùìáíéêÞ Áõôïêñáôïñßá íá áíáãíùñßóåé ôïõò ÂëÜ÷ïõò ùò ÑïõìÜíïõò. Ç Ôïõñêßá, üìùò, äéáöùíåß êáé ìüëéò ôï 1905 áíáãíùñßæåé ôïõò ÂëÜ÷ïõò ùò éäéáßôåñï Êïõôóïâëá÷éêü Ýèíïò êáé ü÷é ñïõìáíéêü. ×áñáêôçñéóôéêü ôçò áðïôõ÷ßáò ôçò ñïõìáíéêÞò ðñïðáãÜíäáò åßíáé ôï Üñèñï ôïõ äéåõèõíôÞ ôçò åöçìåñßäïò ôïõ Âïõêïõñåóôßïõ «Âáëêáíïýë», ËáæáñÝóêïõ ËåêÜíôá: «ÖèÜíåé íá åðéóêåöôåß êáíåßò ôç Ìáêåäïíßá ãéá íá ðåéóôåß üôé ïé ðëçèõóìïß ôùí ÂëÜ÷ùí, åêôüò áðü ëßãá ðëçñùìÝíá üñãáíá, ðáñáìÝíïõí åëëçíéêüôáôïé êáôÜ ôçí éäÝá êáé ôá áéóèÞìáôá, áí êáé ç ðñïðáãÜíäá åñãÜæåôáé
åäþ êáé óáñÜíôá ÷ñüíéá. Ïé ÂëÜ÷ïé ìå áðåãíùóìÝíåò ðñïóðÜèåéåò äéÝóùóáí ôçí åèíéêüôçôá ôïõò êáé ôç ãëþóóá ôïõò ìå ôç âïÞèåéá ôçò ÅëëçíéêÞò Åêêëçóßáò. ¼ëïé äå áõôïß ïé ðëçèõóìïß, ðïõ êÜèå Üëëï ðáñÜ êïðÜäéá ãéá ðïýëçìá ìïéÜæïõí, Ý÷ïíôáò ùò éäáíéêü ôçí åîáóöÜëéóç ôçò åèíéêÞò ôùí áôïìéêüôçôáò, áðïâëÝðïõí ðÜíôá ðñïò ôï Åëëçíéêü Âáóßëåéï». ÅðéðëÝïí, ï ËåêÜíôá, ðïõ äéáôåëåß ãéá äÝêá ÷ñüíéá äéåõèõíôÞò ôïõ ÑïõìÜíéêïõ ó÷ïëåßïõ óôá ÉùÜííéíá êáé åðéèåùñçôÞò ôùí Ñïõìáíéêþí ó÷ïëåßùí óôçí Ìáêåäïíßá, õðïâÜëëåé ôï 1901 ðñïò ôïí ÑïõìÜíï Õðïõñãü Ðáéäåßáò ×Üñåô õðüìíçìá óôï ïðïßï áíáöÝñåé: «Áõôü ðïõ ëÝãåôáé Ñïõìáíéóìüò ôçò Ìáêåäïíßáò áðáñôßæåôáé áðü áíèñþðïõò ðïõ ìéóèïäïôïýíôáé êáé ðáßñíïõí åðé÷ïñçãÞóåéò, Ïé ÂëÜ÷ïé, ìáò äÝ÷ïíôáé óôá ÷ùñéÜ, üóï äåí îÝñïõí ôïõò óêïðïýò ìáò. ¢ìá êáôáëÜâïõí ðùò åßìáóôå óôáëìÝíïé áðü ôçí ÑïõìáíéêÞ ðñïðáãÜíäá, ìáò êáôáäéþêïõí óáí ÷ïëåñéáóìÝíïõò. ÑïõìáíéêÞ ãëþóóá äåí õößóôáôáé. Áõôïß ðïõ áãêáëéÜæïõí óÞìåñá ôïí Ñïõìáíéóìü êáé èåùñïýíôáé üôé Ý÷ïõí áéóèÞìáôá ÑïõìáíéêÜ ôï êÜíïõí ü÷é áðü ðåðïßèçóç, ü÷é áðü êáñäéÜ êáé øõ÷Þ, áëëÜ áðü õëéêü óõìöÝñïí, ðïõ Üìá ëåßøåé, ðÜåé êáé ôï áßóèçìá ôïõ Ñïõìáíéóìïý ôï ïðïßï ãéá ëßãï êáéñü êáé åíôåëþò ðëáóìáôéêÜ åîåäçëþèç». ÊáôÜ ôç äéÜñêåéá ôùí Âáëêáíéêþí ÐïëÝìùí ç ÅëëÜäá åëåõèåñþíåé ôç Ìáêåäïíßá êáé ôçí ¹ðåéñï êáé óôç óõìöùíßá ôïõ Âïõêïõñåóôßïõ ôï 1913 äÝ÷åôáé íá áíáãíùñßóåé üôé õðÞñîå Êïõôóïâëá÷éêÞ ìåéïíüôçôá ìå óêïðü íá êåñäßóåé Üëëá ðéï óïâáñÜ ïöÝëç óå âÜñïò ôùí ÂïõëãÜñùí, äçëáäÞ, ôá óçìåñéíÜ óýíïñá ôçò ÅëëÜäáò, Ýôóé ï ÂåíéæÝëïò äéáôçñåß üóá ó÷ïëåßá êáé ÑïõìáíéêÝò åêêëçóßåò õðÜñ÷ïõí. Ôçí ðïëéôéêÞ ÂåíéæÝëïõ åðé÷åéñïýí íá åêìåôáëëåõôïýí ïé ÑïõìÜíïé êáôÜ ôï Â’ Ðáãêüóìéï Ðüëåìï êáé æçôïýí ôç äçìéïõñãßá åíüò ñïõìáíüöéëïõ êñÜôïõò åíôüò ôçò çðåéñùôéêÞò ÅëëÜäïò, ôïõ ëåãüìåíïõ ÐñéãêéðÜôïõ ôçò Ðßíäïõ, ôï ïðïßï ëüãù ôçò áíôßäñáóçò ôùí ÂëÜ÷ùí äåí ëáìâÜíåé ðïôÝ êñáôéêÞ õðüóôáóç. Åêôüò ôùí Üëëùí áîßæåé íá áíáöåñèåß ôé ãñÜöåé ï êïñõöáßïò ÑïõìÜíïò êáèçãçôÞò ôïõ ðáíåðéóôçìßïõ ôïõ Éáóßïõ Í. Ãéüñêá óôï óýããñáììá ôïõ «Éóôïñßá ôïõ ÑïõìÜíéêïõ Ëáïý»: «ôï Êïõôóïâëá÷éêü éäßùìá ìå ìåãÜëç äõóêïëßá Þ êáèüëïõ äåí ôï êáôáëáâáßíïõí
110
ïé ÑïõìÜíïé. Ïé äýï äéÜëå÷ôïé öáßíïíôáé óáí äýï ïëüôåëá äéáöïñåôéêÝò ãëþóóåò. ÑïõìÜíïò áðü ôï ÂïõêïõñÝóôé äåí ìðïñåß íá óõíåííïçèåß ìå Êïõôóüâëá÷ï ôçò Ìáêåäïíßáò. Ïé ðëïýóéïé êáé ìïñöùìÝíïé èåùñïýí ôïí åáõôü ôïõò ¸ëëçíá. Ãéá ôïõò áãáèïýò åêåßíïõò áíèñþðïõò ç ÑïõìáíéêÞ ãëþóóá åßíáé ó÷åäüí îÝíç êáé ìáèáßíåôáé ìüíï óôá ó÷ïëåßá».
ëüóïöïò (–1611), Äïýêáò Íåüöõôïò (1760– 1845), Ðáíáãéþôçò ÆÞäñïò (1630–1750), ÆéÜêáò Ãåþñãéïò (….–1769), ÊáñáúóêÜêçò Ãåþñãéïò (1782–1827), Êáóïìïýëçò Íéêüëáïò (1795– 1872), ÊïóìÜò ï Áéôùëüò (1714–1779), ËéáêáôÜò Ãñçãüñéïò (–1821), ÌáíÜêçò ÁíáóôÜóéïò, ÌðáíôñáëÝîçò Ðáýëïò êáé ÌðáíôñáëÝîçò ÐÝôñïò, ÌÞóóéïò Ãêüãêïò, Ìðüôóáñçò ÌÜñêïò (1786–1823), ÌðïõêïõâÜëáò ÄÞìïò (1715–1780), Íéêüëáïò, ÍåïìÜñôõñáò ÔñéêÜëùí (….–1617), ÍéêïôóÜñáò, Ïéêïíüìïò Êùíóôáíôßíïò (1780–1857), ÐáðáãéÜííçò Æéþãïò, Ðñßöôçò ÃéÜííçò, ÑÜãêïò ÉùÜííçò (1790–1865), ÑÞãáò ÂåëåóôéíëÞò Þ Öåñáßïò (–1798), ÓôáèÜò ÃéÜííçò (1758–1812), Óôáýñïõ Ãåþñãéïò, ÓôïõñíÜñçò Íéêüëáïò (1775–1826), ÔæÞìáò ÄçìÞôñéïò, ÔóÜðïò ÉùÜííçò (–1822), ÖáñìÜêçò ÉùÜííçò, Öëþñïò ÃéÜííçò, ×áôæçðÝôñïõ ×ñéóôüäïõëïò êáé ç çñùéêÞ ïéêïãÝíåéá ôùí Ôæáâåëáßùí áðü ôï Óïýëé. ÔÝëïò áò áöÞóïõìå Þóõ÷ïõò üëïõò ôïõò Ýëëçíåò ÂëÜ÷ïõò Þ ÌáêåäïíïâëÜ÷ïõò Þ ÅëëçíïâëÜ÷ïõò Þ Êïõôóüâëá÷ïõò ôïõ 16ïõ áéþíá ìÝ÷ñé óÞìåñá êáé íá ìçí óõíå÷ßæïõìå ôçí ðñïðáãÜíäá ëÝãïíôáò üôé åßíáé ÑïõìÜíïé ìåôáîý áõôùí êáé ïé ïéêïãÝíåéåò Óßíá, ÔáúêáôæÞ, Áñìåíïýëç, ÍÜêïõ, ÓáêåëëÜñç, Ëýêá, ÍôÝñá, Íôïýìóá, ÌïõñÜôç, ×áñßóç, ÖáñáêÜôïõ, ËÝðùñá, Áãïñáóôïý, ÐáððÜ, ÌðÝíäïõ êáé Üëëùí.
¸ôóé ç ÑïõìáíéêÞ ðñïðáãÜíäá áêüìç êáé óÞìåñá äåí ìðïñåß íá âñåé êáíÝíá åèíïëïãéêü óôÞñéãìá ãéá íá áðïäåßîåé üôé ïé ÂëÜ÷ïé ôçò ÅëëÜäïò Þ ÌáêåäïíïâëÜ÷ïé Þ Êïõôóüâëá÷ïé Þ ÂëÜ÷ïé åßíáé ÑïõìÜíïé. Ìå ëßãá ëüãéá, ïé ÂëÜ÷ïé åßíáé êÜôïéêïé ôçò ÂáëêáíéêÞò, áíÞêïõí óôç ÂõæáíôéíÞ êáé ôçí ÏèùìáíéêÞ áõôïêñáôïñßá, åßíáé ×ñéóôéáíïß Ïñèüäïîïé ìéëïýí Ýíá ëáôéíéêü éäßùìá ôï ïðïßï ðáñáìÝíåé ðñïöïñéêü, áíÝêáèåí äéáèÝôïõí åëëçíéêÞ óõíåßäçóç, åêêëçóéÜæïíôáé êáé ìïñöþíïíôáé óôá åëëçíéêÜ, åíþ Ý÷ïõí íá åðéäåßîïõí ðÜñá ðïëëïýò Þñùåò áãùíéóôÝò ãéá ôçí åëåõèåñßá ôùí ÅëëÞíùí. Ïé óçìáíôéêüôåñïé åßíáé ïé åîÞò: Âëá÷Üâáò Åõèýìéïò (1770–1808), Âïýëãáñçò ÅõãÝíéïò (1716–1806), Âëá÷üðïõëïò ÁëÝîéïò (1787–1865), ÃåùñãÜêçò Ïëýìðéïò (1772–1821), ÃêáíôÝëïò ÉùÜííçò (–1822), Ãñßâáò Èåüäùñïò (1792–1862), Äéïíýóéïò ï Óêõ-
111
Jeorjiosz Zavirasz (Zavirasz György), a makedóniai Sziatisztában született 1744-ben és 16 éves kora óta Magyarországon élt, többek között Ráckevén, Kalocsán, Kunszentmiklóson, Dunavecsén és Szabadszálláson, hiszen anyai ágon mindenhol voltak rokonai. Sziatisztában két püspök őst is a magáénak vallhatott. Nagyapja is pap volt, Papa – Jorgosz (György pap), akinek négy gyermeke Kecskemét és környékén telepedett le. A Papa=Papp családok meghatározó kulturális és gazdasági szerepet játszottak e térségben. A több nyelvet beszélő tudós és kereskedő Zavirasz György „Nea Ellasz” (Új Görögország) című könyvével megalapozta az újgörög irodalomtörténet írást. Értékes és messze földön híres könyvgyűjteményt mondhatott a magáénak, amelyről a Magyar Kurír írta: „Zabirával elvesztettünk olyan Bibiothekát, amelyben midőn hajdan néhai Római Birodalombéli
Gróf és Korona őriző Teleki József ő Excellentziája be ment volna, azt mondotta: hogy ez a Helység (t.i. Szabadszállás) Városi Titulust érdemel ezért a Bibliothekáért...” A Zavirasz könyvtár megmaradt könyvei és kéziratai sok hányattatás után, 1995-ben kerültek a Szent Miklós Alapítvány Görög Kulturális Centrumához Kecskemétre, ahol Zavirasz nyugszik. Zavirasz készített egy görög-magyar kereskedelmi szótárt is, lefordította latinból újgörögre J. Amos Comenius Orbis Pictus-szát, s mellette párhuzamosan ismeretközlési és nyelvtanítási céllal elkészítette a mű később Pozsonyban kinyomtatott (1798) magyar fordítását is a magyar környezetben élő görög tanulók számára. A Zavirasz-katalógus tehát nagyon fontos emléke a magyarországi görögök kulturális tevékenységének, céltudatosságának és áldozatkészségének.
ÊÁÔÁËÏÃÏÓ ÔÇÓ ÅÍ ÂÏÕÄÁÐÅÓÔÇ ÂÉÂËÉÏÈÇÊÇÓ ÃÅÙÑÃÉÏÕ ÆÁÂÉÑÁ Óôçí ÓéÜôéóôá ôï 1744 ãåííÞèçêå ï Ãåþñãéïò Æáâßñáò êáé ôï 1760 åãêáôáóôÜèçêå óôçí Ïõããáñßá. Óôï Ráckeve äïýëåõå óáí åìðïñïûðÜëëçëïò, áñãüôåñá ìåôáêüìéóå óôï Kalocsa üðïõ åß÷å ôï äéêü ôïõ êáôÜóôçìá. ÐÝñáí ôçò åëëçíéêÞò ãëþóóáò Ýìáèå ôçí ïõããñéêÞ, ôçí ãåñìáíéêÞ, ôçí éôáëéêÞ, êáé ôçí ëáôéíéêÞ, êáé ðáñÜ ôï ãåãïíüò üôé Þôáí ÷ïíôñÝìðïñïò, åíäéáöåñüôáí ãéá ôçí öéëïóïößá, ôçí öéëïëïãßá, åðßóçò Þôáí Üíèñùðïò ôçò Åêêëçóßáò êáé óõíÝãñáøå ðïëëÜ óðïõäáßá éóôïñéêÜ êáé öéëïëïãéêÜ óõããñÜììáôá. ¸ãñáøå äéÜöïñåò åñãáóßåò êáé ìåôáîý Üëëùí, ãéá ôçí éóôïñßá ôïõ Ðáôñéáñ÷åßïõ Êùíóôáíôéíïõðüëåùò, ãéá ôïí åëëçíéêü ðïëéôéóìü ôçò åðï÷Þò, ãéá ôçí Ôïõñêïêñáôßá êáé ãéá ôï ¢ãéï ÓôÝììá ôçò Ïõããáñßáò. Åðßóçò Ýãñáøå ðïëëÜ âéâëßá ãéá ôïõò Ýëëçíåò ìáèçôÝò ôùí åëëçíéêþí ó÷ïëåéþí, ãéá éóôïñßá, ãåùãñáößá, ðßóôç êáé Üëëá. ¸êáíå êáé ðñáêôéêÜ åã÷åéñßäéá åëëçíïïõããñéêÞò ãëþóóçò Ìåôáîý üëùí áõôþí ôï óðïõäáéüôåñï Ýñãï ôïõ åßíáé ôï « ÍÝá ÅëëÜò Þ Åëëçíéêüí èÝáôñïí » ôï ïðïßï åêäüèçêå áðü ôïí Ã. ÊñÝìï (ÁèÞíá 1872).
113
114
115
Ï Ãåþñãéïò Æáâßñáò ðÝèáíå ôï 1804 êáé «êáôÝëéðå äéá äéáèÞêçò ôá âéâëßá êáé ÷åéñüãñáöá áõôïý ôç åëëçíéêÞ åêêëçóßá ÐÝóôçò » ¼ôáí ï Óð. ËÜìðñïò áó÷ïëÞèçêå ìå ôçí éóôïñßá ôïõ Åëëçíéóìïý ôçò Ïõããáñßáò ôï 1911 áíáêÜëõøå ìåñéêÜ ÷åéñüãñáöá ôïõ Æáâßñá óôçí âéâëéïèÞêç ôçò ÅëëçíéêÞò Êïéíüôçôáò ôçò ÂïõäáðÝóôçò ôá ïðïßá êáé äçìïóßåõóå, ìå ìéá ðáñáôÞñçóç üôé ç âéâëéïèÞêç åßíáé áôáêôïðïßçôç êáé äåí ìðüñåóå íá êáëýøåé üëï ôï ðåñéå÷üìåíï ôçò. Ôï êáëïêáßñé ôïõ 1934 ï ÁíäñÝáò Graf, ìå ðñùôïâïõëßá ôïõ êáèçãçôÞ Éïõëßïõ Moravcsik êáé ìå ìåóïëÜâçóç ôïõ ðñåóâåõôÞ ôçò ÅëëÜäïò óôçí ÂïõäáðÝóôç Äçìçôñßïõ
Óéóé ëéÜíïõ, ðÞñå åíôïëÞ íá ôáîéíïìÞóåé ôçí âéâëéïèÞêç. ÌåãÜëç ðñïóöïñÜ åß÷å ç óõíåñãáóßá ôïõ ãñáììáôÝá ôçò êïéíüôçôáò Öéëßððïõ ÔéÜëéïõ, ï ïðïßïò öáíÝñùóå ðïëëÜ ÷åéñüãñáöá ôá ïðïßá äåí åß÷å ãíùñßóåé ï Óð. ËÜìðñïò. Ç âéâëéïèÞêç, ç ïðïßá ìåôÜ ôïí èÜíáôï ôïõ Æáâßñá åìðëïõôßóèçêå ìå íåþôåñá âéâëßá êáé ðåñéåß÷å 57 ÷åéñüãñáöá êáé 1632 ôüìïõò, åê ôùí ïðïßùí 450 ìå åëëçíéêÜ, 1124 ìå ëáôéíéêÜ, ãáëëéêÜ, éôáëéêÜ, éóðáíéêÜ, ãåñìáíéêÜ êáé 58 ôüìïõò ôõðùìÝíá ìå óëáâéêÜ ãñÜììáôá. Óôïí ðáñüíôá êáôÜëïãï ï ÁíäñÝáò Graf áíáöÝñåé ìüíï ôá ÷åéñüãñáöá êáé ôá åëëçíéêÜ Ýíôõðá.
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
KÉPTÁR
139
Donát János Dániel (1744–1830): Boráros János (1821) Olaj, vászon 80x64 cm Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
Joseph Abel (1764–1818): Nákó Konstanzia képmása Olaj, vászon 65,3x53,5 cm Magyar Nemzeti Galéria
Franz Weiss: Pest, Buda és Óbuda térképe (részlet). A görög-oláh templom (1837) Papír, litográfia, 64x83,5 cm Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
Franz Weiss: Pest, Buda és Óbuda térképe (részlet). A Nákó-ház a rakodóparton (1837) Papír, litográfia, 64x83,5 cm Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
140
II. Rákóczi Ferenc védőlevele a görög kereskedők számára (Egervár, 1708. június 8.), Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét
Barabás Miklós (1810–1898): A Lánchíd alapkőletétele (1842) Akvarell, 26,2–33,8 cm • Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
141
Schoessel András (1824–1874): Báró Sina Simon mellszobra (1854) Vas vagy fehérfém, 18 cm Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
Lacatarisz Demeter: Bolti cégér Ypszilanti herceg képmásával A Budapesti Történeti Múzeum tulajdona Istenszülő Tempera, aranyozás, fa, 22,6x15,5 cm • Magántulajdon
142
Nákó Kristóf címerpajzs a ravataláról, 1800 Festett rézlemez Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
A Sina család asztali naptára, XIX. század bronz, fakeret Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
Követi lábszárvédő (feltehetően a Sina családé), XIX. század első fele Nemez alap, selyembélés, vörös posztó, fémszálas hímzés, 51x 27 cm Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
Ypszilanti herceg követi lábszárvédője Nemez alap, vörös bérsony fémszálas hímzés, 50x24 cm Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
143
Hermann Lüders (1836–1908): A Magyar Tudományos Akadémia Papír, acélmetszet, 12,3x17,5 cm • Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
Ismeretlen mester: Ludovicea (Ludovika) (1833) Papír, litográfia, 16,1x22,3 • Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
144
Szent Szpiridon (Teodor Simeonov Műhelye, 1770 körül) Tempera, fa 31x25,5 cm Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
145
Alekszij Popovics: Mennyei Jeruzsálem (1767) Tempera, krétaalap, aranyozás, vászon, 106,5x 182,5 cm • Magántulajdon
146
Szent Naum (XVIII. század) Tempera, aranyozás, fa, 88,1x52,3 cm • Magántulajdon
147
Franz Joseph Sandmann (1805–1856): A Nemegyesült Görög Egyház (1848 körül) Papír, litográfia, 12,5x18,5 cm Budapesti Történeti Múzeum, Fővárosi Képtár
Franz Joseph Sandmann (1805–1856): A görög templom Pesten (1845 körül) Papír. Litográfia, 12,5x18,5 cm
148
A győri ortodox templom (Glück József felvétele, 1920 körül) Fotó, 28,8x23 cm Xantus János Múzeum, Győr
149
Bizánci Neumás Énekeskönyv (XVIII. század) Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
Antimenzion (1733). Réznyomat, vászon, 50x61 cm • Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
150
Talpas kereszt (XVIII. század) Aranyozott ezüst, faragott fa, magasság: 22 cm Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
Főpapi epigonation (rombusz alakú tarisznya) (XIX. század) Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
Füstölő (XIX. század) Bronz, magasság: 18,2 cm Magántulajdon
Felon (XIX. század vége) Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
151
Papi kézelő (XIX. század) A Sina család adománya Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
Germanosz metropolita papi kézelője (XIX. század) Ausztriai Metropolita, Magyarországi és Közép-Európai Exarchátus, Wien
152
Békés görög alapítású, „Az Istenszülő születése” tiszteletére fölszentelt temploma 1783–1789 között épült. (Fotó: Diószegy György, 2010. május 20.)
A békési görög alapítású görögkeleti templom bejáratánál közvetlenül elhelyezkedő (de nem a templom falába épített) síremléken e következő (fekete betűs) felirat olvasható: „1809-ik évi december 4-kén elhúnyt tisztelendő Giba Mihály buzgó lelkésznek: a békési görög templom egyik alapítójának, s a leggyöngédebb atyának szeretete, tisztelete s kegyelete jeléül és örök emlékül szenteli leánya Giba Helena.” (Fotó: Diószegy György, 2010. május 20.)
Békés görög alapítású templomának 1795-ben vörösfenyőből elkészített ikonosztáza: az ikonokon görög fölirat látható. (Fotó: Diószegy György, 2010. május 20.)
153
Békés görög alapítású templomának 1788-ban a Kozániból való Dimitriosz Papageorgiou (másként Papp Demeter) szarvasi görög lakos adományozott egy vörösmárvány oltárasztalt: az alapja szegélyén végighúzódó görög fölirat őrzi ennek emlékét. „Ez a szentasztal felajánltatott a békési Boldogasszony Szentséges Istenszülő templomnak a Kozáni görögországi városából származó Dimitriosz Papageorgiou szarvasi lakos által az ő emlékezetére 1788.” (Fotó: Diószegy György, 2010. május 20.)
154
GÖRÖG SZABADSÁGHARC ELŐTTI ÉS UTÁNI TÉRKÉPEK ÐÑÏÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ÊÁÉ ÌÅÔÁÅÐÁÍÁÓÔÁÔÉÊÏÉ ×ÁÑÔÅÓ ÔÇÓ ÅËËÁÄÁÓ
155
1740
1740
1755 1755
156
1813
1822
1822
1830
157
1854
1854
18. század 1857
158
A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a 2009. évi PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE közművelődési díjat és elismerő oklevelet adományozza a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség anyanyelvi kulturális hagyományai megtartása és továbbörökítése érdekében végzett kimagasló szakmai munkájáért az alábbi egyének és közösségek számára:
Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközség A Pesti Görög – Makedovlach Ortodox Egyházközséget az 1802. november 9-én kelt Alapító Okirat szerint Pesten a XVIII. században alapították a Magyarországon megtelepedett görögök. Később változottaz elnevezése Budapesti Görög Alapítású Görögkeleti Magyar Egyházközségre. A görög egyházközségegészen 1951-ig folytatta működését, amikor a kommunista rezsim erőszakkal megszüntette. A független magyar bíróság döntése alapján a reaktivált Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Egyházközség törvényes örököse és folytatója a korábbi egyházközségnek. Az újjáalakult egyházközség – együttműködésben más magyarországi görög szervezetekkel – nagy sikerű kiállítást szervezett „Görög örökség – A görög ortodox diaszpóra Magyarországon a XVII–XIX.században” címmel, hogy bemutassa a görögök részvételét a korabeli Magyarország kulturális, gazdaságiés vallási fejlődésében, illetve polgárosodásában. Feladata a történelmi folyamatosság és az értékőrzés jegyében végzett tevékenység. Az egyházközség léte önmagában is híd az első és a második diaszpóra közös örökséget jelentő kapcsolatrendszerében. Ez a kiállítás létrejöttének egyik legfontosabb célkitűzése volt, hiszen a mai magyarországi görög közösség értékrendjével megegyező módon jelent keretet a múltra való emlékezésnek a jövőépítés jegyében.
159
ÂñÜâåõóç ôçò ÅëëçíéêÞò ÅêêëçóéáóôéêÞò Ïñèïäüîïõ Êïéíüôçôáò ÂïõäáðÝóôçò Ìå ôï Ðïëéôéóôéêü Âñáâåßï êáé ôï Äßðëùìá Áíáãíþñéóçò, ãéá ôçí «ðñïóöïñÜ ôçò óôç äéáôÞñçóç êáé äéÜäïóç ôçò ðïëéôéóôéêÞò êáé èñçóêåõôéêÞò êëçñïíïìéÜò ôçò ÅëëçíéêÞò ÅèíéêÞò Ìåéïíüôçôáò óôçí Ïõããáñßá», ôéìÞèçêå óôç ÂïõäáðÝóôç óôéò 13 Äåêåìâñßïõ 2009, ç «Õðü ÅëëÞíùí Iäñõèåßóá Ïñèüäïîïò ÏõããñéêÞ ÅêêëçóéáóôéêÞ Êïéíüôçôá ÂïõäáðÝóôçò », êáôÜ ôçí ôåëåôÞ áðïíïìÞò ôùí Âñáâåßùí 2009 ôïõ Ïõããñéêïý Éíóôéôïýôïõ Ðïëéôéóìïý êáé Åéêáóôéêþí Ôå÷íþí.
160
2006. október 22-én avatták fel a Görögség emlékművét a budapesti Petőfi téren. Az esemény részvevői Marietta Giannákou, Görögország Művelődés- és vallásügyi miniszter asszonya; Peykios Georgiades Ciprus Művelődésügyi és kulturális minisztere; és Bogyay Katalin az Oktatási és Kulturális Minisztérium nemzetközi szakállamtitkára voltak. A Görögség emlékműve a Görög Ciprusi Magyar Baráti Társaság, és Dimitris Kontoumas, a Görög Köztársaság budapesti nagykövete kezdeményezésére jött létre, szerény kifejezéseként, annak a mély tiszteletnek, mellyel minden olyan görögnek kívántak emléket állítani, akik Budapesten éltek és haltak meg az elmúlt évszázadoktól napjainkig. Az emlékmű az 1802-ben a Pesti Görög – Makedovlach Ortodox Egyházközség által alapítatott, jelenleg a Moszkvai Patriarchátus birtokában lévő templommal szemben található. Óôéò 22 Ïêôþâñç 2006 Ýãéíáí ôá áðïêáëõðôÞñéá ôïõ ìíçìåßïõ ôïõ Åëëçíéóìïý óôçí ðëáôåßá Petőfi áðü ôçí Õðïõñãü Ðáéäåßáò êáé ÈñçóêåõìÜôùí ôçò ÅëëÜäáò ÌáñéÝôôá ÃéáííÜêïõ, ôïí Õðïõñãü Ðáéäåßáò êáé Ðïëéôéóìïý ôçò Êýðñïõ Ðåýêéï ÃåùñãéÜäç êáé ôçí Õöõðïõñãü Ðáéäåßáò êáé Ðïëéôéóìïý ôçò Ïõããáñßáò Katalin Bogyay. Ôï ìíçìåßï ôïõ Åëëçíéóìïý áðïôÝëåóå ðñùôïâïõëßá ôïõ Åëëçíéêïý-ÊõðñéáêïýÏõããñéêïý Óõëëüãïõ Öéëßáò, êáé ôïõ ðñÝóâç ôçò ÅëëÜäáò, ÄçìÞôñç ÊïíôïõìÜ, ùò åëÜ÷éóôïò öüñïò ôéìÞò ãéá üëïõò ôïõò ¸ëëçíåò ðïõ Ýæçóáí êáé ðÝèáíáí áíÜ ôïõò áéþíåò ìÝ÷ñé óÞìåñá óôçí ÂïõäáðÝóôç. Ôï ìíçìåßï âñßóêåôáé ìðñïóôÜ áðü ôçí åêêëçóßá ðïõ ßäñõóå ç ÅëëçíéêÞ êáé Âëá÷éêÞ Ïñèüäïîïò Êïéíüôçôá ôï 1802 êáé ç ïðïßá ðáñáìÝíåé ìÝ÷ñé óÞìåñá õðü ôçí êáôï÷Þ ôïõ Ñùóéêïý Ðáôñéáñ÷åßïõ.
161
Támogatók: Imperial Tobacco Magyarország Kft., Budapest
GÖRÖG–CÍPRUSI–MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG EGYESÜLET ΕΛΛΗΝΙΚΟΣ-ΚΥΠΡΙΑΚΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΟΣ ΣΥΛΛΟΓΟΣ ΦΙΛΙΑΣ BUDAPESTI GÖRÖG ALAPÍTÁSÚ MAGYARORTHODOX EGYHÁZKÖZSÉG ΥΠΟ ΕΛΛΗΝΩΝ ΙΔΡΥΘΕΙΣΑ ΟΡΘΟΔΟΞΟΣ ΟΥΓΓΡΙΚΗ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΗ ΚΟΙΝΟΤΗΤΑ ΒΟΥΔΑΠΕΣΤΗΣ
Venus Hellas Kft.
163
