GÖRÖG NEM A MACEDÓN IDENTITÁSRA1
Magyarországon és általában Európában kevéssé ismert az a látszólag jelentéktelen, de valójában komoly konfliktus, amely 17 éve tart Görögország és a Macedón Köztársaság között, és amely mind a mai napig az egyik legkomolyabb akadálya a háború sújtotta Délkelet-Európa stabilitásának és fejlıdésének. Miközben a világ politikai közvéleménye elsısorban - és minden szempontból jogosan – a horvátországi, boszniai és késıbb a koszovói háború tragikus eseményeire figyelt, Jugoszlávia egyik tagköztársasága, a Macedón Köztársaság vérontás és erıszak nélkül kivívta függetlenségét2, majd olyan új liberális alkotmányt fogadott el3, amely mind az egyéni mind a kollektív jogok tekintetében megfelel a legszigorúbb európai követelményeknek, védve a kisebbségeket és biztosítva jólétüket. Macedónia függetlensége az elsı perctıl kezdve komoly ellenállásba ütközött déli szomszédja részérıl. Görögország nem az új állam függetlenséghez való jogát kérdıjelezte meg, hanem annak elismerését kötötte alkotmányos nevének (Macedón Köztársaság) megváltoztatásához. Azt követelte, hogy az új állam olyan nevet válasszon, amely nem tartalmazza a Macedónia elnevezést, mivel álláspontja szerint azzal területi követelést fogalmaz meg Görögország azonos nevő északi tartományának területével kapcsolatban. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Közösség Jugoszlávia-konferenciája által
felállított
döntıbíróság,
amelynek
élén
Robert
Badinter,
a
francia
alkotmánybíróság akkori elnöke állt (a továbbiakban: Badinter-bizottság) 1992. január 14-ei végsı állásfoglalásában kimondta, hogy Macedónia teljesítette az Európai Közösség Miniszteri Tanácsa által felállított feltételeket az önálló államként való elismeréshez. 4
1
A tanulmányban megfogalmazott állítások, vélemények és ajánlások nem feltétlenül tükrözik a Balkán Kutató Központ szerkesztıségének álláspontját. 2 A függetlenségrıl 1991. szeptember 8-án tartottak népszavazást. A szavazók 95,5%-a a függetlenség mellett szavazott. 3 A független állam alkotmányát 1991. szeptember 17-én fogadták el. 4 The Opinions of the Badinter Arbitration Committee, A Second Breath for the Self Determination of Peoples, Alain Pellet, http://www.ejil.org/journal/Vol3/No1/art12-13.pdf, p. 178.
1
A bizottság a görög állásponttal kapcsolatban azt is kifejtette, hogy Macedónia név használata nem jelent területi igényt más országokkal szemben.5 Más szóval, az az egyetlen olyan nemzetközi testület, amelynek joga volt véleményt alkotni a volt jugoszláv tagköztársaságok elismerésével kapcsolatban, elutasította a görög ellenvetést és Macedónia független államként való elismerését szorgalmazta. A Badinter-bizottság egyértelmő állásfoglalása ellenére az Európai Közösség Tanácsa, erıs görög nyomás és fenyegetés hatására figyelmen kívül hagyta az általa kijelölt bizottság döntését. 1992. június 27-én Lisszabonban deklarálta, hogy hajlandó elismeri az új államot, de csak „olyan néven, amely nem tartalmazza a Macedónia elnevezést.”6 Akkorra már az összes többi volt jugoszláv tagköztársaság függetlenségét elismerte az Európai Közösség, így csak Macedónia elismerése volt függıben - egyetlenegy vétójoggal rendelkezı tagország ellenállása miatt. Nyilvánvalóvá vált, hogy Macedónia számára a nemzetközi elismerésig vezetı út rögös lesz. Bár kinyilvánította függetlenségét, elfogadott nemzetközi határokkal és a modern állam minden szükséges ismérvével rendelkezett - ráadásul lakossága az ország függetlenségi szándékát népszavazás útján is kifejezte - ingatag helyzetbe került. Bár néhány ország - Bulgária, Törökország és a már függetlenné vált jugoszláv tagköztársaságok – elismerték Macedónia függetlenségét, a nemzetközi politika fıszereplıinek többsége nem. Skopje ekkor az Egyesült Nemzetekhez fordult teljes jogú tagságot kérve. Görögország azonban meggyızte szövetségeseit, hogy addig, ameddig a „név vita” meg nem oldódik, csak ideiglenes néven támogassák a felvételét. Végül 1993. április 8-án, jó egy évvel függetlenségének kikiáltása után, Macedónia az ENSZ tagja lett, „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság”7 név alatt. A macedónok által igen sértınek és méltatlannak tartott elnevezés azt sugalmazza, hogy Macedónia mindössze egy már nem létezı ország egykori tagköztársasága, egy ország, amelynek meghatározása még várat magára. Macedóniának azt sem engedélyezték, hogy nemzeti lobogója az ENSZ székház elıtt lobogjon, mivel
5
Republic of Macedonia, from a Member State of the Yugoslav Federation to a Sovereign and Independent State, Council for Research into South-Eastern Europe of the Macedonian Academy of Sciences and Arts Skopje, Macedonia, 1993, http://www.historyofmacedonia.org/IndependentMacedonia/RepublicofMacedonia.html. 6 U.o. 7 Admission of the State whose application is contained in document A/47/876-S/25147 to membership in the United Nations, http://www.un.org/documents/ga/res/47/a47r225.htm.
2
Görögország nem nézte jó szemmel, hogy a lobogón az ókori makedón királyság történelmi szimbóluma látható. Az ENSZ-be való felvételt számos ország elismerése követte. Az ideiglenes név használata ellenére sokuk történelmi és alkotmányos nevén létesített diplomáciai kapcsolatot Macedóniával. Mivel Macedónia nem volt hajlandó állami és nemzeti jelképeit lecserélni a görög követeléseknek megfelelıen, Görögország kereskedelmi embargót vezetett be Macedónia ellen 1994 februárjában, remélve, hogy a politikai és gazdasági nyomásnak köszönhetıen Macedónia végül behódol és teljesíti a görög követeléseket. Szükségtelen leírni, hogy a görög embargó katasztrofális hatással volt a macedón gazdaságra. Macedóniát az ENSZ által Jugoszlávia ellen bevezetett embargó északon vágta el tradicionális piacától, miközben déli irányból is zárolva lett minden kétoldalú és tranzit kereskedelem. A munkanélküliség az egekbe szökött és az egyébként is gyenge lábakon álló macedón gazdaság megbénult. A kereskedelmi embargó végül 1995. szeptember 15-én az ENSZ közvetítéssel tetı alá hozott ideiglenes megállapodással ért véget, amelyben a névvita miatt Görögország mint az „egyik fél”, Macedónia pedig mint a „másik fél” szerepelt. Az embargó felfüggesztése érdekében Macedónia kötelezte magát, hogy módosítja az alkotmány szövegét a határon túl élı macedónok vonatkozásában8 és megváltoztatja nemzeti lobogóját.9 A megállapodás ösztönözte a feleket a diplomáciai kapcsolatok felvételére, még ha az mindkét fıvárosban a lehetı legalacsonyabb szinten, összekötı irodák révén valósult is meg. Fontos megemlíteni, hogy a megállapodás aláírásával Görögország kötelezte magát, hogy nem akadályozza meg Macedónia csatlakozását a nemzetközi, multilaterális és regionális szervezetekhez, ezáltal megnyitva az utat Macedónia jövendıbeli NATO és Európai Uniós csatlakozása felé.10
8
Az ideiglenes megállapodás 6 (2) pontja szerint: The Party of the Second Part hereby solemnly declares that nothing in its Constitution, and in particular in Article 49 as amended, can or should be interpreted as constituting or will ever constitute the basis for the Party of the Second Part to interfere in the internal affairs of another State in order to protect the status and rights of any persons in other States who are not citizens of the Party of the Second Part. Az ideiglenes megállapodás (a kapcsolodó levélváltással, valamint a görög és macedón fordításával együtt) New York, 1995. szeptember 15. 9 Az ideiglenes megállapodás 7 (2) pontja szerint: Upon entry into force of this Interim Accord, the Party of the Second Part shall cease to use in any way the symbol in all its forms displayed on its national flag prior to such entry into force. U.o. 10 Az ideiglenes megállapodás 11 (1) pontja szerint: Upon entry into force of this Interim Accord, the Party of the First Part agrees not to object to the application by or the membership of the Party of the Second Part in international, multilateral and regional organizations and institutions of which the Party of the First Part is a member... U.o.
3
Az ideiglenes megállapodás aláírását követıen a két ország közötti gazdasági kapcsolatok megélénkültek és Macedónia megkezdte azokat a politikai és gazdasági reformokat, amelyek a gazdaság fellendítését és az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek teljesítését tőzték ki célul. 2001-ben Macedónia a délkelet-európai országok közül elsıként írta alá a Stabilizációs és Csatlakozási Egyezményt (SAA) az Európai Unióval, amely megnyitotta az utat az ország teljes jogú tagsága felé. Az SAA-t a görög parlament az ideiglenes elnevezéssel ratifikálta, összhangban az ideiglenes megállapodásban foglaltakkal. Macedónia továbbá benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz és mélyreható reformokat hajtott végre a NATO kritériumok teljesítésére, majd Horvátországgal és Albániával együtt a csatlakozáshoz vezetı Tagsági Akcióterv résztvevıje lett. Mindeközben számos ország ismerte el Macedóniát történelmi és alkotmányos nevén, elhagyva a visszás és a méltatlan ideiglenes elnevezést. Kína és Oroszország ezt már a kilencvenes években megtette és 2004. november 4-én az Egyesült Államok is bejelentette, hogy a továbbiakban nem használja az ideiglenes elnevezést és saját nevén ismeri el Macedóniát.11 A példát több más ország is követte és a mai napig 122 ENSZ tagország ismerte el Macedóniát alkotmányos nevén. A névhasználatról szóló és Matthew Nimetz ENSZ-különmegbízott által vezetett tárgyalások Macedónia és Görögország között nem vezettek eredményre. Bár Macedónia módosította az alkotmányát, megváltoztatta nemzeti lobogóját és biztosította Görögországot, hogy sem területi, sem más igényt nem formál Görögországgal szemben, Athén továbbra is hajthatatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a vita lezárása érdekében Macedóniának meg kell változtatnia alkotmányos nevét. A tárgyalások során Macedónia további engedményeket tett. Ezek szerint a Görögországgal való kapcsolatokban egy másik nevet használna (olyat, amelyben a két fél kölcsönösen megállapodik, és amely nem sértı a macedónokra nézve), amíg a világ többi országára vonatkozólag az alkotmányban szereplı elnevezés maradna érvényben, mivel az országok túlnyomó többsége úgyis a Macedónia elnevezést használja. Görögország azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Macedóniának egy olyan összetett neve legyen, amelyet minden alkalommal használ, beleértve egy harmadik országgal fenntartott kétoldalú kapcsolatokat. Görög sajtójelentések szerint a görög 11
U.S. to Recognize and ex-Yugoslav Republic as Macedonia. The New York Times, 2005. november 5, 2004. http://www.nytimes.com/2004/11/05/international/europe/05macedonia.html
4
kormány számára egy földrajzi vagy történelmi elıtaggal ellátott név lenne elfogadható. A leggyakrabban elıforduló nevek között Új Macedónia, FelsıMacedónia, és Szláv Macedónia stb. szerepel. Macedónia ugyanakkor folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy ezek a nevek számára teljesen elfogadhatatlanok, hiszen senkinek nincs joga egy másik népre ráerıltetni, hogy miként nevezze saját magát és – ami ennél is fontosabb – senkinek nincs joga egy nép nemzeti, nyelvi és kulturális gyökereinek elszakításához. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Macedónia jó eséllyel meghívást kap a NATO-ba a szövetség áprilisi bukaresti csúcsértekezletén, a Skopjéra gyakorolt nyomás
jelentısen
megnövekedett.
Matthew
Nimetz
ENSZ-különmegbízott
megpróbálta lezárni a vitát az áprilisi NATO csúcs elıtt és 2008 februárjában egy új javaslatot terjesztett a két ország elé. A sajtójelentések és a két ország kormánytisztviselıitıl származó nem hivatalos információk szerint a legutolsó javaslat öt lehetséges elnevezést tartalmazott: Új Macedón Köztársaság, Felsı Macedón Köztársaság, Macedón Demokratikus Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Macedón Alkotmányos Köztársaság.12 A javaslat további pontjai szerint a macedón szót melléknévként egyik ország sem használhatná kizárólagosan. Ez azt jelentené, hogy a macedónok nem használhatják (nemzetközi és jogi értelemben) még saját nyelvükre sem, annak ellenére, hogy ez nemzetközileg hosszú ideje elfogadott és mind a távoli, mind a közelmúltból bıséges olyan dokumentum- és forrásanyag áll rendelkezésre, amely a nyelvet egyértelmően macedónnak nevezi. A sajtójelentések szerint a macedón kormány határozottan elutasította a javaslat több pontját, ugyanakkor beleegyezett a tárgyalások folytatásába, hogy megoldás születhessen, és le lehessen zárni a hosszú ideje tartó vitát. Annak érdekében, hogy tartani tudják a NATO–csúccsal összefüggı, a görög kormány által kitőzött határidıt, Nimetz készített egy utolsó javaslatot, amely a macedón kormány álláspontját vette át a macedón szó melléknévként való használatával kapcsolatban (a nyelvre, a lakosságra, a kultúrára stb. vonatkozólag), de egy összetett nevet javasolt: “Macedón Köztársaság (Skopje).” Ezzel teljesítette a legfıbb görög követelést, amely a földrajzi minısítést tartalmazó összetett elnevezésre vonatkozott. A macedón kormány csak tudomásul vette az utolsó javaslatot, de nem utasította vissza. A görög kormány azonban szinte azonnal elvetette és beváltva a fenyegetését a bukaresti NATO– 12
Greece-Macedonia Fight Stalls NATO Expansion. USA Today, 2008 http://www.usatoday.com/news/world/2008-03-03-greece-macedonia-name_N.htm
március
3.
5
csúcson megvétózta Macedónia csatlakozását - súlyosan megsértve ezzel az ideiglenes megállapodást, amelyben kötelezte magát, hogy nem akadályozza meg Macedónia csatlakozását annak ideiglenes nevén. Bár Görögország korábban azt állította, hogy elfogad egy olyan összetett elnevezést, amely a Macedónia szót is tartalmazza, most még ezt a javaslatot is elutasította, amely túlteljesítette saját korábbi követeléseit. Görögország a Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezést ugyanis minden korábbi alkalommal elfogadta - nem beszélve arról, hogy ez is egy Macedónia szót tartalmazó összetett elnevezés, csakúgy a legutolsó javaslatban szereplı Macedón Köztársaság (Skopje). Görögország
tehát
Macedónia
NATO–csatlakozása
kapcsán
élt
vétójogával és kijelentette, hogy a jövıben – akár az EU–csatlakozás kapcsán - is ezt fogja
tenni.
Egészen
addig,
ameddig
Macedónia
hajlandó
nem
lesz
kompromisszumot, mármint Görögországnak tetszı kompromisszumot kötni. Olyan kompromisszumot, amely gyakorlatilag megszüntetné a macedónok jogát, hogy macedónoknak nevezzék saját magukat, nyelvüket és a kultúrájukat. Olyan kompromisszumot, amely hosszú távon azt jelentené, hogy az állam és a nemzet identitás, illetve múlt nélkül marad és egy olyan kompromisszum, amely nyitva hagyja az ajtót néhány szomszédos állam továbbra is létezı aspirációinak.13 Felmerülhet a kérdés, hogy Görögország miért hajthatatlan és miért olyan fontos számára egy másik ország nevének, identitásának, kultúrájának és gyökereinek megváltoztatása. Egyáltalán miért foglalkozik Görögország egy szomszédos ország nevével? A hivatalos görög történetírás szerint, az ókori Makedón Királyság görög volt és ebbıl kifolyólag az ókori makedónok elıkelı történeti, kulturális és területi örökségét, beleértve a név használatát, kizárólagosan a modern görög állam birtokolja. A hivatalos görög politika szerint a név másik ország általi használata Görögország történelmének „ellopása”, továbbá Görögországgal szembeni „irredenta és nacionalista” szándékot takar. Görögország ma azt állítja, hogy az ország északi részének legtöbb görög lakója macedónnak érzi magát és dühös, hogy a szlávok ugyanezt a nevet használják maguk megnevezésére. Természetesen, a „valós” és „igazi” macedónok a görögök. De mindig ez volt-e a helyzet?
13
Bulgária szintén azt állítja, hogy macedón népesség nem létezik, sem a határain belül, sem a határain kívül, a macedón nyelvet pedig a bolgár nyelv dialektusának tartja.
6
A válasznak összetett történelmi háttere van. Mint jól ismert, a Makedónia mint földrajzi terület meghaladja a Macedón Köztársaság határait. Itt röviden szükséges megemlíteni néhány - számos tudományos munka témájául szolgáló történelmi eseményt. A
Makedónia
területét
felosztó
1913-as
bukaresti
békeszerzıdéssel
Görögország megszerezte Makedónia déli részét, Szerbia a mai Macedón Köztársaság területét, Bulgária pedig Pirin Macedóniát, amely elnevezését a Pirin hegységrıl kapta. Görögország Makedónia tartományának görög lakossága az elsı világháborút követı Törökország és Görögország, illetve Bulgária és Görögország közötti lakosságcserék után telepedett le a területen. Az ıshonos macedón népesség erıszakos kitelepítéseknek14 és asszimilációnak volt kitéve, akiktıl az alapvetı emberi jogokat is megtagadták, beleértve anyanyelvének privát és hivatalos használatát. A lakosság többségét ezért ma már olyan görögök alkotják, akiknek ısei a 20. század folyamán kerültek ide. Azzal a kérdéssel pedig, hogy az újonnan megszerzett területekre újonnan letelepülı görögök, hogy lehetnének az ókori makedónok leszármazottai, a hivatalos görög álláspont nem hajlandó foglalkozni. Görögország „Észak-Görögországnak” nevezte az elfoglalt területet és a legtöbb sírt, mőemléket és mindent, ami a nem görög lakosság történetéhez kapcsolódott, elpusztított. A templomok egyházi szláv feliratait görögre cserélték és a falvak és a városok görög neveket kaptak. Úgy tőnik tehát, hogy Görögország az újonnan megszerzett területeken inkább a Macedónia elnevezés használatának elfojtására, mintsem propagálására törekedett. Bár Görögország arra vonatkozó kísérletei, hogy az ókori Makedónia örökségét a görög történelem teljes és elidegeníthetetlen részének állítsa be, a 20. században valóban hosszabb (bár ambivalens) múltra tekintenek vissza, a tartományt hivatalosan csak 1988-ban nevezték el Makedóniának15, miután valószínővé vált, hogy Jugoszlávia szétesik és a Macedón Szocialista Köztársaság a függetlenség útjára lép. Tehát az elnevezés hivatalos és intézményesített használata Görögországban mindössze 20 éves. Az új ideológiához az 1990-es években számos átnevezés 14
Számtalan macedónt előztek Görögországból nemcsak a lakosságcserék folyamán, hanem a görög polgárháború végén is. Ekkor újra a macedónok ezreinek kellett elhagyni az országot - sokuk Kelet Európában és a Szovjetunióban telepedett le. 15
http://www.historyofmacedonia.org/ConciseMacedonia/timeline.html
7
kapcsolódott, például Thessaloniki repülıteréé, amely ma a Makedónia nevet viseli, továbbá oktatási intézményeké, napilapoké stb. A tartomány lobogóját (az ókori makedón királyi dinasztiák napja/csillaga, kék háttér elıtt) csak azt követıen vezették be, miután a Macedón Köztársaság bevezette az övét (vörös háttér elıtt). Ebbıl kifolyólag azok a görög állítások, miszerint az elnevezés és a hozzá kapcsolódó jelképek több ezer éve kulturális és nemzeti hagyományaikhoz tartoznak, egyszerően hamisak és félrevezetıek. Továbbá a görög állam volt az, amely elismerte, hogy a macedón nyelv különbözik a görög, bolgár és szerb nyelvtıl. Bár a jelenkori Görögország sohasem tartott olyan népszámlálást, amely a nyelvi és etnikai különbségeket is számba vette, 1920-ban végzett bizonyos felméréseket az újonnan megszerzett területek lakosságával kapcsolatban. A fellelhetı adatok továbbá bizonyítják, hogy a görög hatóságok különbséget tettek a macedón és a görög nyelv között.16 Végül Görögország volt az elsı balkáni állam, amely 1925-ben a Népszövetség nyomására macedón nyelvkönyvet adott ki az északi területein élı macedón kisebbség számára (a könyvet késıbb bezúzták).17 Ma Görögország nem ismeri el a határain belül élı macedón kisebbséget. A macedónok a nyilvánosság elıtt nem vállalhatják identitásukat és semmilyen nemzeti és etnikai származásukat demonstráló tevékenységet nem folytathatnak. Ez ugyanis ellentétes lenne a hivatalos görög állásponttal, amely az egységes, gyökereit közvetlenül az ókori idıkre visszavezetı görög entitás nacionalista mítoszát visszhangozza. Ezzel egy idıben viszont számtalan nemzetközi szervezet és egyesület, mint például a Human Rights Watch18, az Amnesty International19, az OSCE20, a Görög Helsinki Bizottság21 ismerte el a görögországi macedón kisebbség létezését. A Macedón Köztársaság nem avatkozik be a görög belpolitikába és sohasem követelte Görögországtól, hogy fejezze be az ókori Makedónia örökségével, egész történetével és elnevezésével való visszaéléseket a határain belül. Görögország 16
http://www.florina.org/html/2000/2000_minority_language/2000_popis2.html http://www.florina.org/html/abecedar/main.html 18 Denying Ethnic Identity: The Macedonians of Greece. The Human Rights Watch, 1994. április. http://www.hrw.org/reports/pdfs/g/greece/greece945.pdf 19 Amnesty International welcomes the acquittal of four members of ethnic Macedonian minority Party, Amnesty International Public Statement, 1998. szeptember 18. http://archive.amnesty.org/library/Index/ENGEUR250451998?open&of=ENG-2EU 20 The Macedonian Minority in Greece. OSCE Human Dimension Implementation Meeting, Warsaw, October 6-17, 2003. http://www.florina.org/html/2003/2003_osce_greece.html 21 Greece against its Macedonian Minority –The “Rainbow Trial”. Greek Helsinki Committee, Athens, 1998. http://www.greekhelsinki.gr/pdf/rainbow-english.pdf 17
8
viszont azt követeli Macedóniától, hogy adja fel identitását, ha csatlakozni akar a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Macedóniának azonban nem kell és nem szabad megengednie, hogy önmegtagadásba és önpusztításba fullasszák. A NATO és az Európai Unió olyan entitás, amely megbecsüli a szabadságot, a demokráciát, mindenekfölött pedig a jogot a nemzeti önrendelkezésre, a kultúrára és az örökségre. Az identitás megırzése sohasem lehet “irredenta és nacionalista” törekvés, éppen ellenkezıleg – egy nemzet azon jogának megtagadása, hogy miként lássa és határozza meg saját magát, annak az expanzionista és nacionalista politikának maradványa, amely a múltban rengeteg szenvedést és pusztítást hozott Délkelet-Európára. Végül megengedheti-e a NATO, az Európai Unió és a demokratikus világ, hogy a térség – különösen a Koszovó függetlensége utáni új helyzetben - az instabilitás újabb örvényébe kerüljön egy NATO és Európai Uniós tagország szeszélye és nevetséges követelései miatt? Ha a NATO és az Európai Unió – teljes joggal - fellépett a nacionalista és expanzionista politika képviselıi ellen a Balkánon, akkor azon nacionalista és expanzionista tendenciák ellen is fel kellene lépnie, amely saját háza táján egy tagország nevéhez kötıdnek. A demokratikus világnak ugyanis nem szabad gúnyt őznie azon alapelvekbıl, amelyeken nyugszik.
Ognen Vangelov A szerzı az Eötvös Lóránd Tudományegyetem macedón lektora
9
