„A szerelem sivataga” Egy esztendõ múltán. Emlékidézés és szembesülés:
Grand Café, Szeged, 2009. november 5–6.
Babarczi Katica
Csehy Zoltán
Cserjés Katalin
Katz Kata
Keserü Katalin
Lajta Gábor
Nagy Csilla
Rényi András
Szikora János
Tóth Zoltán
Uhl Gabriella
Varga Emõke
„A szerelem sivataga” Egy esztendõ múltán. Emlékidézés és szembesülés:
Grand Café, Szeged, 2009. november 5–6.
Pilinszky János
A szerelem sivataga E‡ híd, e‡ forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad va‡ a kataton alkonyatban. Mint ‡ûrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ra‡ogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. Nyár van és villámló meleg. Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben, a szárnyasok, mint égõ kerubok a bedeszkázott, szálkás ketrecekben. Emlékszel még? Elõször volt a szél; aztán a föld; aztán a ketrec. Tûz és ganaj. És néhanap pár szárnycsapás, pár üres reÏex. És szomjuság. Én akkor inni kértem. Hallom ma is a lázas kortyokat, és tehetetlen tûröm, mint a kõ, és kioltom a káprázatokat. Esztendõk múlnak, évek, s a remény – mint szalma közt kidöntött pléhedény.
2
„És amikor a kép mûködni kezd a nézõben, u‡anolyan folyamat kezdõdik el, mint a festõben munka közben, u‡anolyan beláthatatlan, u‡anolyan irracionális. Csak errõl nem tudom, miért na‡on nem beszélnek, pedig a kép nézõ felõli oldalán pontosan u‡anolyan misztikus történet kezdõdik.” E. K. (Isten testébõl vágjuk ki azt, ami létrejön. Szûts Miklós beszélgetése El Kazovszkijjal. In: 2000, 2004/03.)
Valószínûleg Szegeden kevesen emlékeznek azokra a harminc évvel ezelõtti napokra, amikor El Kazovszkij az e‡ik elsõ Dzsan-panoptikum performanszát (Dzsan-panoptikum X.) az akkor még a József Attiláról elnevezett e‡etem klubjában rendezte meg és mutatta be. Most, alig e‡ évvel a mûvész halála után, szintén a szegedi e‡etem, pontosabban a SZTE BTK Modern Ma‡ar Irodalomtörténet Tanszéke és a Grand Café a szakmában elsõként kezdeményezi El Kazovszkij mûveinek, mûvészetének gazdag programokkal kísért tudományos igényû megidézését. A Tanszék oktatójának, Cserjés Katalinnak a koordinálásában, a Grand Café holdudvarában szervezõdõ munkacsoport tagjai ¯atal oktatók, volt és mostani PhD-sek, végzõs diákok. A munkacsoport szakmai tanácsadója Uhl Gabriella mûvészettörténész, a még a mûvész életében megjelent kötet, az El Kazovszkij ke‡etlen testszínháza (2008) szerkesztõje. A szimpózium tematikája ú‡ formálódott, ho‡ a lehetõ legpontosabban tükrözze a Kazovszkij-életmû rejtélyes, inspiratív, sok mûfajú világát. Az életmû kortárs képzõmûvészetben elfoglalt helye, a hozzá kapcsolható mesterek, hatások elemzése mellett felfejthetnénk azt a páratlanul gazdag univerzumot, melyhez a képzõmûvészet mellett elválaszthatatlanul hozzátartozik a színház, a balett- és mozgásmûvészet, a zene, az opera, a ¯lm, a költészet is. A szimpózium mindenekelõtt a határterületek feltárására törekszik, ezzel a Kazovszkij-életmû talán legfontosabb sajátosságára kívánja felhívni a ¯‡elmet. A tanácskozás kép-szöveg blokkja kifejezetten az irodalomelmélet, az intertextualitás felõl közelít a mûvekhez, új szempontokat adva az életmû értelmezéséhez. A szimpóziumot megelõzõ napokban a Grand Caféban levetítjük El Kazovszkij kedves ¯lmjeit, a rendezvény két napja alatt a kávéház tereiben a mûvész kedvenc zenéi szólnak, a különbözõ pontokon elhelyezett képernyõkön a vele készített interjúk, illetve a panoptikumokról, performanszokról készített ¯lmek részletei láthatók. A szimpózium kitüntetett pillanata lesz, amikor, elõször Ma‡arországon, elhangzanak a mûvész oroszul írott versei eredetiben és ma‡ar fordításban is.
3
A szimpózium programja November 3., kedd 17.00 El Kazovszkij kedves ¯lmjei: Caravaggio (1986, rendezte: Derek Jarman)
November 4., szerda 17.00 El Kazovszkij kedves ¯lmjei: Querelle (1982, rendezte: Rainer Werner Fassbinder) 23.00 Swan Lake (Hattyúk tava) – 1996, angol balett¯lm, koreográfus: Matthew Bourne, rendezõ: Peter Mumford
November 5., csütörtök 11.00 Cserjés Katalin és Erdélyi Ágnes megnyitják a tanácskozást az SZTE BTK Modern Ma‡ar Irodalomtörténet Tanszéke és a Grand Café nevében Keserü Katalin (mûvészettörténész, Budapest, ELTE Mûvészettörténeti Tanszék) • A kép mint stilizált párbaj Felolvasás El Kazovszkij költeményeibõl orosz és ma‡ar nyelven 11.40 Na‡ Csilla (irodalomtörténész, Balassa‡armat, a Palócföld szerkesztõje) • „Térközfo‡asztás” Narratív és mediális játékterek El Kazovszkij mûvészetében 12.10 Uhl Gabriella (mûvészettörténész, Budapest–Tallin) • „Én ezeket a képeket mindig megérintem.” El Kazovszkij, a szenvedélyes múzeumlátogató 12.40–14.00 Ebédszünet 14.00 Részlet vetítése a Dzsan-panoptikumból 14.30 Lajta Gábor (festõmûvész, Budapest) • A festék érzékisége és tömörsége. El Kazovszkij képeirõl festõi szemmel 15.00 Katz Kata (végzõs ¯lozó¯a- és irodalomelmélet szakos hallgató, Szeged, SZTE BTK)•A ke‡etlenség attrakciója El Kazovszkij mûveiben
4
15.30 Varga Emõke (irodalomtörténész, Szeged, a JGYTF docense) • Szabadság és kényszer. Címek és festmények El Kazovszkij életmûvében 16.00 Kávészünet 17.00 Tóth Zoltán (tudományos munkatárs, SZTE BTK Film és Irodalomelmélet Tanszékcsoport) • Kazovszkij mozija. Biopolitika és mûvészet 17.30 Szikora János (színházi rendezõ, Budapest) • Vándorállat a libikókán – a Kazovszkij-színház (multimédiás elõadás) 19.30 Swan Lake (Hattyúk tava) – 1996, angol balett¯lm, koreográfus: Matthew Bourne, rendezõ: Peter Mumford
November 6., péntek 10.00 Felolvasás El Kazovszkij költeményeibõl orosz és ma‡ar nyelven Cserjés Katalin (irodalomtörténész, Szeged, SZTE BTK, Modern Ma‡ar Irodalomtörténet Tanszék) • „…csak a végtelenben elérhetõ…” Szélje‡zetek Kazovszkij Vajda-lapjaihoz 10.30 Babarczi Katica (végzõs ma‡ar-angol szakos hallgató, Szeged, SZTE BTK) • El Kazovszkij Vajda-lapjai – „Szupersûrítmény” 11.00 Rényi András (mûvészettörténész, Budapest, az ELTE Mûvészettörténeti Intézet vezetõje) • El Kazovszkij ke‡etlen testszínháza 11.30 Csehy Zoltán (irodalomtörténész, költõ, Pozsony, Comenius E‡etem) • Vénuszok, Párkák – a mitológia mint kombinatorikus játéktér, illetve a felcserélhetõség kihívása El Kazovszkij mûveiben 12.00 Felolvasás El Kazovszkij költeményeibõl orosz és ma‡ar nyelven El Kazovszkij oroszul írott költeményeit Erdei Ilona (SZTE BTK Szláv Tanszék) nyersfordításai alapján Lanczkor Gábor költõ (PhD hallgató, SZTE BTK) fordította. A verseket elmondja orosz nyelven Hanzsa Eugénia orosz-ukrán szakon végzett hallgató, magyarul Szélinger Anna magyar szakos egyetemi hallgató és Horváth Illés színmûvész. A szimpózium ideje alatt a Grand Café belsõ tereiben tárlatbejárás az Uhl Gabriella–Rékasi János által rendelkezésre bocsátott festmények között; végtelenített Kazovszkij-interjúk és a Dzsan-panoptikum projektorral kivetített részletei a kávézóban.
5
Az elõadások rezüméi
Babarczi Katica
El Kazovszkij Vajda-lapjai – „Szupersûrítmény” E‡ kifestõkönyv lapjainak végtelen variációja, két szerzõ e‡mástól látszólag idegen motívumainak összetapadása a Vajda-sorozat. A képek e‡üttmûködése e‡ össze‡úrt szerzõt hoz létre, amely isteneket és embert idéz El Kazovszkij torzóival és Vajda Lajos csendéleteivel. A kép mint „szupersûrítmény” számtalan érintkezés színtere és létrehozója: szerzõi kézje‡ek összeolvadásával, eltérõ perspektívák valószerûtlen e‡másmellettiségével és a jelentésekkel terhes szavak mûködésbe lépésével szembesül a befogadó nézõ. Elõadásom a szerzõiség témáját járja körbe a Vajda-lapok kiemelt képeinek segítségével.
6
Csehy Zoltán
Vénuszok, Párkák – a mitológia mint kombinatorikus játéktér, illetve a felcserélhetõség kihívása El Kazovszkij mûveiben Az elõadás a vᇠsorsszerûségének mitológiai megjelenítéseivel foglalkozik, valamint az e‡es mitológiai referenciák felcserélhetõségének lehetõségével (vajon minden Vénusz Párka és minden Párka Vénusz?) kísérli meg értelmezni El Kazovszkij munkáiban az érzéki elvá‡ódás egzisztenciális beá‡azottságát. Mindamellett azokra a kérdésekre is választ keres, ho‡ El Kazovszkij mennyiben és milyen módon zökkenti ki klasszikus medrükbõl az alapmítoszokat, illetve ho‡ miként viszonyul e‡máshoz (homo)erotikus érzékiség és mitológiai közhelyrendszer.
7
Cserjés Katalin
„…csak a végtelenben elérhetõ…” Szélje‡zetek Kazovszkij Vajda-lapjaihoz El Kazovszkij kisméretû (50×70 cm), 18-20-30 stb. kockából álló sorozatai, ha tetszik: képregényei az 1980-as évek elején születtek különbözõ, fejtörést okozó címek alatt (Állat a színházban; Sivatagi balett [csillaga]; Purgatórium; További csendéletek meghatározott szereplõkkel; Az utolsó állat és a Ruméliai csillag története; Válogatott emlékmûvek. Torzított önéletrajz). Közös elnevezése e kép-csoportnak: Vajda-lapok, hátterükben Vajda Lajos (1908–1941) néhány mantraként ismételt gra¯kai képe áll Szentendre házairól, e‡ reggelizõ asztalról késsel, pucolt almával. Az elõadás e kettõs csillagzatokat, e‡másba szövõdéseket i‡ekszik feltárni, a vonatkozási pontokra rámutatni. Kazovszkij jellegzetes motívumai (vándorállat, kaszakezû lény, balerina, színházba surranó állat, írás a testre mint ön-emlékmûre, égõ testcsonk kikötözve a studiolóban) szétszóratnak a mátrixban, létrehozva az e‡másra rakódó torzított önéletrajzok sorozatát.
8
Katz Kata
A ke‡etlenség attrakciója El Kazovszkij mûveiben „…mert az ember nem emberi, hanem éppen embertelen, tehát ez az alaptulajdonság. És ezért minde‡ik korszak, minde‡ik kultúra e‡formán ke‡etlen, egészen »kivételesen«, maximálisan, fokozhatatlanul és mégis végtelenül fokozhatóan.” (E. K.) „a ke‡etlenség tulajdonképpeni oka a kéjvᇔ (Novalis) Utolsó interjújában El Kazovszkij a ke‡etlenségrõl mint módszerrõl beszél, e‡fajta kutatási módról önmagunk és az ember történetében. A ke‡etlenség, a kínzás sohasem játék számára, hanem kutatás. Elõadásomban szeretnék nyomába eredni a Kazovszkijt foglalkoztató ke‡etlenségnek; azt keresem, ho‡an érhetõ ez tetten mûvészetében. Az foglalkoztat, ho‡ a képben mennyire tár‡iasul a Másik, mennyire tekinthetõk Kazovszkij idoljai, Galatheái, Coppéliái ennek a Másiknak, mennyiben különbözõdnek el ezek a szubjektumtól. A sartre-i és a lacani vá‡felfogást alapul véve vizsgálnám, ke‡etlenek-e El Kazovszkij képei, s ha igen, ki a ke‡etlenség, a kínzás tár‡a? A képbe belehelyezkedõ mûvész (vándorállat), a befogadó (a kép nézõje) va‡ e‡szerûen a képen megjelenõ vᇠtár‡a?
9
Keserü Katalin
A kép mint stilizált párbaj El Kazovszkij festészetet tanult, de költõ, tér- és idõbeli képzõmûvészeti mûvek (performanszok, installációk) alkotója, színházi látványtervezõ is volt. Tevékenységébõl a képalkotást azért vizsgálom, mert képzõmûvészként ezzel kötõdött klasszikus európai mûformához, s mert e mûformának és létrehozatala ha‡ományos módjainak (rajz, festés) máig tartó válsága Kazovszkij életidejére esett, amirõl õ nem vett tudomást. Ráadásul festményei a mûvészeti ág történetébe a mûvészettörténet-írás stílusfejlõdés-teóriája szerinti, fejlõdésnek nevezhetõ változást nem hoztak. Noha a szürrealizmus folytatásának tekinthetõk fõiskolás mûvei, de már 1976-ban jelentkezett ennek e‡ olyan képtípusával, melyen élete során mit sem változtatott. A modern izmusok késõmodern, e‡mást követõ felelevenítéseihez sem volt köze, habár korai munkái a nálunk e‡oldalúan, „új szenzibilitásként” kanonizálódott új festészetet minte‡ megelõlegezték. Képei – fordítva az európai narratívák értelmén – állandósítottak is e‡, az ikonikus és narratív képtípust e‡esítõ mûtípust. A mûtípusokkal akkor – a mûvészetelméleti divatot megelõzõen – foglalkozó Németh Lajos által magánmitológiának nevezett tematikája kiemelte Kazovszkijt és mûveit a történelembõl. Õ maga össze is állított – történeti személyiségekbõl és kortársaiból – e‡ olyan csoportot, melynek tagjaként tartotta magát számon, s mely tagjainak életmûve e kifejezés pontosságát igazolják. Az elõadás e‡ 1991-ben folytatott hosszú beszélgetés alapján, melynek e‡ része kézírásban létezik, másik és na‡obb része diktafonról került legépelésre (László Helga által), Kazovszkij képfogalmát tárja fel, e‡ mitológiai képtípus és egzisztenciális értelemben felfogható festõi tevékenység rekonstruálása útján.
10
Lajta Gábor
A festék érzékisége és tömörsége El Kazovszkij képeirõl festõi szemmel El Kazovszkij festészetének különös kettõssége az emblematikussá csupaszított képi világ és a kontúrokba préselt érzéki festõanyag ellentéte. Jellegzetes motívumait ismétlõdõ formai ketrecekbe – perspektívahálókba, arabeszkekbe – zárta, amelyeknek vastag kontúrjait hígan csorgó, va‡ ellenkezõleg, zsírosan vastag festékfoltokkal töltötte ki. Festészetének tragikus vonásai, feloldhatatlan ellentétei mutatkoznak meg a végsõ, ‡orsírásszerû fogalmazás és az emlékmûszerû szilárdságra törekvés e‡idejû vá‡ában. Festõi anyaghasználata jelzi, ho‡ formáinak minden ünnepélyessége és monumentalitása mellett a festék az érzéki, sérülékeny, múlandó testi és természeti léthez kapcsolja. Test a szellem ketrecében, és szellem a test ketrecében. El Kazovszkij különös, na‡on keskeny úton járó, de na‡on szenvedélyes vonzódásai a mesterekhez és elõdökhöz szeszélyesen alakultak. Látszólag hasonló festõk közül az e‡ik nem érintette meg, a másik igen, noha esetleg mindkettõ na‡ságát e‡formán elismerte. Vonzódásai rendkívül szubjektívek voltak, s ‡akran érthetetlen apróságokon múltak. Valójában három-né‡ dolog döntötte el a leginkább, ho‡ megérintette-e e‡ mû va‡ mûvész: a kép sûrûsége (tömörsége), „súlyossága”, anyagának érzékisége, s az ábrázolt testek kisugárzása.
11
Nagy Csilla
„Térközfo‡asztás” Narratív és mediális játékterek El Kazovszkij mûvészetében Kazovszkij alkotásaira e‡fajta átjárhatóság jellemzõ: mûfajilag, technikailag eltérõ munkái között is felfedezhetõek olyan kapcsolódási pontok, amelyek a szimbolikus és narratív képi elemek következetes alkalmazásából adódnak, és amelyek az e‡es mûvek interpretációja, sõt e‡ komparatív vizsgálódás során is kiinduló- és vonatkozási pontokként szolgálhatnak. A magánmitológia, amely ily módon feltárható, e‡fajta e‡séget feltételez az életmûvön belül, a befogadó számára pedig igen na‡ a kísértés e‡ totalizáló „olvasat” megalkotására, és a folyton e‡másra utaló/vonatkozó jelentések feltárására. Az elõadás arra keresi a választ, ho‡ a visszatérõ elemek segítségével megrajzolható jelentésesség ho‡an, milyen mértékben mozdul el, íródik felül az e‡es mûvek medialitása és anyagszerûsége révén. Az elemzések tétje a kifejezésmódok, mûfajok, mûvészeti ágak közötti rések, hasadékok, a „térköz” kitapintása, amely gesztus azonban nemcsak az elkülönbözésekrõl, hanem a Kazovszkij által mûködtetett mediális eljárások hasonlóságáról is számot ad.
12
Rényi András
El Kazovszij ke‡etlen testszínháza Az elõadásban azt a tézisemet fejtem ki, ho‡ El Kazovszkij mûvészetének kulcsát performanszaiban, az ún. Dzsan-panoptikumokban kell látnunk. Sem a festmények, sem a térinstallációk, sem a gra¯kák, de a most kiadásra kerülõ költõi munkák sem értelmezhetõk önmagukban, a panoptikumok rendszeresen ismétlõdõ ünnepi játékainak eleven kerete nélkül. Ellenkezõleg: minden mûvészeti megnyilatkozása u‡anannak az õseseménynek a megörökítését, újrajátszását és a rá való emlékezést és reÏexiót szolgálja. U‡anakkor ¯‡elemre méltó probléma, ho‡ e teátrális események miért tûnnek ma is inkább a romantikus-esztétizáló „Gesamtkunstwerk” nosztalgikus megidézésének, mint valódi performance-mûvészetnek, radikális határátlépésnek, antimûvészeti provokációnak?
13
Beaumarchais: Figaro házassága. Szolnoki Szigligeti Színház, rendezõ: Szikora János, díszlet, jelmez: El Kazovszkij, 1983
Szikora János
Vándorállat a libikókán – a Kazovszkij-színház (multimédiás elõadás) „Nagyon szeretem a stílusjátékokat, s különösen vonzódom a barokkhoz és a rokokóhoz. Az eŸajta kísérleteim közé tartozik Goldoni Nyári kalandokja, a Figaro házassága, a Veszedelmes viszonyok, Corneille L’illusion comique-ja. Ezek többnyire álstilizált játékok, nem színháztörténeti illusztrációk, de mindenképp a színház által inspiráltak. Ezek az elõadások többnyire El Kazovszkij személyéhez kötõdnek.” Sz. J. A rendezõt arra kérjük, hogy idézze meg közös munkáik alkotói folyamatait, kísérelje meg feltárni a mûvész díszlet- és jelmeztervezõi ethoszának mibenlétét, mely az életmû értelmezésének egyik megkerülhetetlenül fontos komponense.
14
Tóth Zoltán
Kazovszkij mozija Biopolitika és mûvészet Az e‡es szerzõk életrajzi adatainak értelmezési keretként történõ felhasználása sok esetben redundáns vállalkozás. Az elõadás mégis Kazovszkij homoszexuális fér¯ként történõ coming out-ját olyan (mûvészet)politikai gesztusként kezeli, amely a szocializmus cordon sanitaire-ben e‡edülállóan idézte meg azt a mûvészeti szubkultúrát, amely nyugaton a hetvenes és nyolcvanas években állandó ihletõje volt a biopolitika kérdéseivel foglalkozó baloldali értelmiségnek. Noha elsõként Kazovszkijt absztrakt festõként említik, mégis vizualitása na‡ban táplálkozik a populáris kultúra ilyen típusú ikonográ¯ájából. Elõadásomban azokat a képi hatásokat (gay ¯lm és homo art) mutatom be, melyek elemi formáló erõvel hatottak Kazovszkij mûvészetére.
15
Uhl Gabriella
„Én ezeket a képeket mindig megérintem.” El Kazovszkij, a szenvedélyes múzeumlátogató Szövevényes feladat az alkotó mûvészi ‡ökereinek, bonyolult, áttételes kapcsolatrendszerének kibogozása, nem e‡ rövid elõadás, de vaskos könyvek határait is szétfeszíti. Ezért könnyedebb formát választok, s az úti élmények felõl közelítem meg a témát. Mint e‡ klasszikus ciceronéban követik e‡mást a távoli helyszínek, megállva e‡-e‡ mûalkotás elõtt, amelyeket El Kazovszkij ¯‡elemmel, kedvvel hosszan szemlélt. Kihasználva ezzel az utazás toposzának jelentéskörét is Kazovszkij mûvészetében, amely e‡szerre volt élete meghatározó része, s képeinek sûrített, konstruált tár‡a. A mozaikszerû válogatást teoretikusan részben Rudolf Arnheim A vizuális élmény. Az alkotó látás pszichológiája (Aldus Kiadó, Budapest, 2004) címû mûve inspirálta. Azt szeretném fölvázolni, ho‡ mûvészettörténeti kategóriákban gondolkodva, e‡mástól és Kazovszkij képeitõl igen távol esõ alkotások ho‡an tömörültek e‡etlen struktúrába a mûvész „alkotói látásában”. Nem rendszeres vizsgálat, hanem az élményszerûség vezet majd, (aho‡ vezette El Kazovszkijt is) a tár‡alt képek elõadásbeli fölbukkanásában. A helyszínek, mûalkotások tudományos szempontból nézve véletlenszerû kiválasztása részben még a mûvész életében megjelent interjúk szövegére, részben az édesanyjával folytatott beszélgetésekre épül. Az oroszországi vonatkozású emlékek az orosz verseit gépbe író szentpétervári barátnõ emlékeibõl rekonstruálódnak.
16
Varga Emõke
Szabadság és kényszer Címek és festmények El Kazovszkij életmûvében El Kazovszkij életmûvét többszörösen is indokolt lehet a szöveg-kép viszonyok kutatásának perspektíváiból vizsgálni. Feltûnõ u‡anis mind az akaratlagos, mind a valószínûleg „szándékolatlan” mediális kölcsönhatások és analógiák na‡ száma. A performanszok, a saját képekre vonatkozó önreÏexiók, az epikus narratív viszonyokra emlékeztetõ festménysorozatok mellett a verbalitást és a képiséget a festmény és címe is „határhelyzetbe” hozza. A Kazovszkij képek a szemlélés folyamatának kezdetén meglepnek azzal, ho‡ mennyire szokatlanul e‡szerû ingereket közvetítenek, a felveendõ információt milyen na‡mértékben redukálják, majd minte‡ fenomenológizálják a szubjektív tapasztalatot, va‡is szükségszerû korrelációkat hoznak létre a kép ¯kcióreális tár‡i világa és a befogadói tudat közt. Mivel ennek a folyamatnak a létrejöttében a cím aktívan mûködik közre, ezért a címet nemcsak mint nyelvi jelek e‡üttesét tesszük vizsgálat tár‡ává, hanem ú‡ is, mint az intermediális jelentésképzés stimuláló és „intonáló” elemét.
17
Válogatott bibliográ¯a János Frank: Naive – avantgarde – Pop. El Kazovszkij. In: The New Hungarian Quarterly, 1975. Winter, No. 76. 201–202. p. Frank János: Bemutatjuk El Kazovszkij gra¯káit. In: Élet és Irodalom, 1977.05.07. 12. p. El Kazovszkij: Néhány motívum a játékhoz. In: Mozgó Világ, 1978. október. 34–42. p. Hegyi Lóránd: El Kazovszkij mûvészetérõl. In: Mozgó Világ, 1978. október. 42–43. p. Hegyi Lóránd: Új mûvésznemzedék. In: Ma‡ar Mûhely, 1979. június 15. 17.évf. 58.sz. 37–38. p. Földényi F. László: Kétely és bizonyosság. Gondolatok El Kazovszkij mûvészetérõl. In: Mûvészet, 1980. február. 34–37. p. Simon Zsuzsanna: Kényszerteória ¯atal képzõmûvészekrõl. In: Mozgó Világ, 1980. június. 87–88. p. Hegyi Lóránd: Megje‡zések a Studió 1980-as kiállításáról. In: Mûvészet, 1981. február. 47–48. p. Hegyi Lóránd: Pogány Zsolt ‡ûjteménye a Székesfehérvári István Király Múzeumban. In: Mûvészet, 1981. November. 29–30. p. Zoltán Nagy: El Kazovszkij. From concept art to calligraphy (Bohus, Nádler, El Kazovszkij). In: The New Hungarian Quarterly, 1982. Spring, No. 85. 178–179. p. Irén Kiss: Misunderstanding as acceptance in a post-modern situation. An interview with the art critic László Beke. In: The New Hungarian Quarterly, 1985. Summer. Vol. 26. No. 98. 194–195. p. Hegyi Lóránd: Átrendezés, átöltöztetés, áthelyezés. (El Kazovszkij gra¯káiról.) In: Kortárs, 1985. szeptember. 125–126. p. Földényi F. László: El Kazovszkij panoptikumjátéka. In: Ma‡ar Nemzet, 1987. január 20. 6. p. Vera Illés: In de schaduw van gisteren. In: Elsevier, 1987. május 30. 96. p. Marijke Hilhorst: De week van El Kazovszkij. In: Elsevier, 1987. június 13. 16. p. Gyárfás Péter: Individuális mitológia. El Kazovszkij kiállítása. Bartók Mûvelõdési Központban, Szeged, 1986. december. In: Mûvészet, 1987. június. 55–56. p. Földényi F. László: El Kazovszkij mûvészetérõl. In: Jelenkor, 1987. október. 910–913. p. Margócsy István: Az élõ szobor mítosza. El Kazovszkij mûvészetérõl. Elõszó az El Kazovszkij c. kötethez, Dovin Kiadó, 1990. (ua.: Playboy, 1990. febr. 18–19. p.) Frank János: Ambivalens kutyák. In: Élet és Irodalom, 1990. április 13. 12. p. Lõrinczy Attila: Elszáll a lélek? El Kazovszkij kiállításáról. In: Pesti Hírlap, 1990. április 25. 7. p.
18
Földényi F. László: El Kazovszkij panoptikumjátéka. In: A Céh, 1990. április. 48–49. p. Babarczy Eszter: El Kazovszkij – megint e‡ megkésett recenzió. In: Holmi, 1990. augusztus. 956–958. p. Markója Csilla: Meditáló vándorállat. El Kazovszkij kiállítása a Várfok 14 Mûhelygalériában. In: Új Mûvészet, 1991/6. június. 51–54. p. Földényi F. László: Pygmalion, Galathea. El Kazovszkij „Dzsan Panoptikuma” (XXIX), ava‡ „Arkheszilaosz álma” (IX) – játék Pygmalionról és Galatheáról. In: 2000, 1991. november. 46–55. p. Babarczy Eszter: A vonal és a gömb. Beszélgetés El Kazovszkijjal a verbalitásról és a képrõl. In: Nappali ház, 1992/2. 15–20. p. Szikszai Károly: Emlékmûvekben gondolkodni. Beszélgetés El Kazovszkij festõmûvésszel. In: Élet és Irodalom, 1992.03.27. 7. p. Forgács Éva: Sivatagi opera. El Kazovszkij mûvei a Várfok 14 Galériában. Ma‡ar Napló 1992.04.17. 41. p. Babarczy Eszter El Kazovszkijról a Narancsgalériában. Ma‡ar Narancs, 1992.08.05. 25. p. Forgács Éva: Emlékmûvek a sivatagban. Töredék El Kazovszkij mûveirõl. In: Új Mûvészet,1993. február, 30–34. p., angolul: 65–66. p. Forgács Éva: El Kazovszkij: Purgatórium. In: Balkon, 1994 július, 22. p. Hegyi Lóránd: Alexandria. Jelenkor Kiadó, 1995. Forgács Éva: El Kazovszkij. Új Mûvészet Könyvek 9., In: Új Mûvészet Kiadó, Bp., 1996. Rényi András: A testek világlása. Hermeneutíkai tanulmányok. Kijárat Kiadó, 1999. Keserü Katalin: Az emlékezés autonómiája. El Kazovszkij képei. In: Új mûvészet, 2000. 1. 23–25. p., angolul uo. 45. p. Földényi F. László: Az ünnep esztétikuma. 2000, 2004/03. Szeifert Judit: Csendélet hattyúval. In: Élet és Irodalom, 2001. november 9. Tóth Ákos: A nem látható és a láthatatlan. Gondolatok El Kazovszkij mûvészetérõl. In: Új Forrás, 2004/8. Lányi András: El Kazovszkij: Én és a hattyúm. In: Élet és Irodalom, 2005. február 4. El Kazovszkij ke‡etlen testszínháza. Szerk.: Uhl Gabriella. JaŸa Kiadó, 2008. Bán Zsófia: A bús vándor. Párhuzamos szövegek. (El Kazovszkij „Csendélet a szigeten” c. festményérõl) In: B. Zs.: Próbacsomagolás, 2008. Kalligram Kiadó Rényi András: El Kazovszkij ke‡etlen testszínháza. http:// www.renyiandras.hu Rényi András: A távolság megfestése. http://www.renyiandras.hu Rényi András: Tragikum és idolátria. D’Annunzio–Debussy–Szikora– El Kazovszkij: Szent Sebestyén vértanúsága. Budapest Bábszínház. In: Ellenfény, 1997/2.
19
Fehér Zoltán: Torzókká karcolt mitológia. El Kazovszkij mûvészetérõl. In: Ellenfény, 1997/2. Varga Judit: Feketén, fehéren. El Kazovszkij díszlet- és jelmezterveirõl. In: Ellenfény, 1997/2.
Beszélgetések, interjúk Kutya és kötél – El Kazovszkijjal beszélget Bartis Attila és Dékei Krisztina. In: A Céh, 1990. április, 43–47. p. „Múltszázadi stilizált fér¯tudattal nõttem fel”. Két beszélgetés El Kazovszkijjal. Elsõ beszélgetés (Kalmár Melinda). Második beszélgetés (Ungváry Rudolf). In: Nappali ház, 1991/1–2. 78–94. p. El Kazovszkij: Éles élet. (az interjút Bérczes László készítette) In: Színház, 1991. október–november, 36–42. p. Sinkovits Péter: Pandora szelencéje – Beszélgetés El Kazovszkij képzõmûvésszel l–ll. In: Új Mûvészet, 2001 július, 8–10.p., 2001. augusztus, 4–8. p. Lajta Gábor: A ¯lm újra meg újra. A moziról beszél: El Kazovszkij. Filmvilág, 1992 június, 30–37. p. „Unalmas, ha mindig meg kell valósítani az elképzeltet”. (Szikszai Károly interjúja) In: Élet és Irodalom, 1999. december 17. Rényi András: A csendélet színpadai. Beszélgetés El Kazovszkijjal In: Színház, 2004. augusztus, 12.p., http://www.renyiandras.hu „Valakire nézve mindig veszélyesek va‡unk”. – El Kazovszkij képzõmûvésszel Földényi F. László készített interjút. In: Élet és Irodalom, 2003. május 16. Isten testébõl vágjuk ki azt, ami létrejön. Szüts Miklós beszélgetés El Kazovszkijjal. In: 2000, 2004/03. Csillapíthatatlan kíváncsiság (El Kazovszkij festõ). Váradi Júlia interjúja. Ma‡ar Narancs, 2005. 02. 03. „Arra vá‡tam, ho‡ »normális« homoszexuális fér¯ le‡ek”. Rádai Eszter interjúja. In: Élet és Irodalom, 2008. június 6.
In memoriam A feladat. El Kazovszkij sírjánál. Elhangzott 2008. augusztus 5-én, a Farkasréti temetõ ravatalozójában. http://www.renyiandras.hu/ index.php/kortars-dolgok/el-kazovszkij/a-feladat Rényi András: A túlélõ árnyéka. El Kazovszkij (1950–2008). In: Ma‡ar Narancs, 2008. július 31., 30–31. p., http://www.renyiandras.hu A Várfok Galériában emlékeznek rá barátai (M1 – Kultúrház). http://¯at.blog.hu/2009/01/14/hommage_el_kazovszkij_es_a_¯uk Földényi F. László: A lélek útja. El Kazovszkijra gondolva. In: Élet é irodalom, 2008. július 25.
20
