Gothard Jenő 1902. évi németországi tanulmányútja
A századforduló kiemelkedő, sokoldalú alkotójának, Gothard Jenőnek tudományos és műszaki érdemei manapság már eléggé részletesen ismertek. Saját közleményei, cikkei, továbbá a korabeli ismertetések és értékelések alapján jó képet nyerhetünk a megfigyelő csillagászat, a műszertervezés és -készítés, a fényképészet és az elektrotechnika terén elért eredményeiről (1).
Jóval kevesebb adatunk van azonban Gothard Jenő életéről, mindennapjairól, munkásságának és célkitűzéseinek indítékairól., Ismeretes például, hogy elég sok csillagászati és fizikai műszert, segédberendezést készített saját műhelyében (sok esetben más hazai vagy külföldi intézmény megrendelésére), ezek közül nem is egy szellemes, a maga korában újszerű konstrukció. Igen kevés adatunk van azonban arról, hogy mi vezette egy-egy ilyen újszerű megoldás kidolgozására. Valójában még műszertervezői tevékenysége sem tisztázott minden részletében.
Legtalálóbban talán barátja és tisztelője, Konkoly Thege Miklós (1842-1916) jellemezte Gothard Jenő alkotó tevékenységét:”... bátran el lehet mondani Gothard Jenőről, hogy született fizikus, konstruktőr és mechanikus volt. Sohasem tudták, hogy voltaképpen mikor is dolgozik, egyszer csak előállott a kész műhelyrajzzal és nemsokára a félig kész, vagy teljesen elkészült műszert is meg lehetett találni műhelyében” (2).
Gothard Jenő több hosszú külföldi utazást is tett, részben a külföldi tudományos intézmények, műszer- és gépgyárak megismerésére, utóbb a meggyengült egészségének helyreállítására. Sajnos ezekről az utazásairól és az ekkor szerzett tapasztalatairól sem útinaplót nem vezetett, sem jelentést vagy cikket nem írt. Így legfeljebb néhány megjegyzésből, ránk maradt emlékből lehet egyik-másik utazását rekonstruálni - mint ahogyan azt nemrégiben Horváth József könyvtáros tette, Gothard nevezetes észak-amerikai útjával kapcsolatban (3). Pedig ezek igen érdekesek lehetnek, mivel utazás közben szakmai kapcsolatokra tett szert, alkalmanként pedig további ösztönzést is kaphatott munkájához.
Nemrégiben Konkoly Thege Miklós egyik (ma már alig ismert) útibeszámolójában bukkantam több helyen is utalásokra, amelyek érdekes adatokkal szolgálhatnak Gothard Jenő életére, érdeklődésére és terveire vonatkozóan. A következőkben ennek az útijelentésnek Gothardra vonatkozó részleteit mutatom be, némi magyarázatot fűzve Konkoly utalásaihoz. Az eredeti, eléggé terjedelmes beszámoló dr. Réthly Antal által szerkesztett „Jelentés a M. kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet és az Ó-Gyallai Obszervatórium 1902. évi működéséről” című kiadvány III. kötetében (Budapest, 1903), a 113-176. oldalain jelent meg, Konkoly Thege Miklós tollából.
A németországi tanulmányút
1902. május 20. és 23. között Berlinben rendezték meg a III. Nemzetközi Tudományos Léghajózási kongresszust. Ezen a kongresszuson, a földművelésügyi miniszter megbízásából dr. Konkoly Thege Miklós, a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet akkori igazgatója, valamint ifj. Tolnay Lajos asszisztens képviselték hazánkat. Konkoly ezt a kiküldetést összekötötte egy kis körültekintéssel a nagyobb németországi optikai és műszerkészítő gyárakban, így többek között a jénai Zeiss Művek megtekintésével is. Ezen az utazáson részt vett Gothard Jenő is, aki a léghajózási konferencia üléseit nem látogatta, de annál buzgóbban tanulmányozta a gépgyárakat, finommechanika és optikai műhelyeket. Sajnos Konkoly Thege nem közli a tanulmányút egy-egy állomásának keltezését, így csak következtetni tudunk arra, hogy 1902. május 17. vagy 18. körül indulhattak el, május 19. és 24. között tartózkodtak
Berlinben és a hónap legutolsó napjaiban érkezhettek haza.
Berlini tartózkodásukról Konkoly a következőket írja:
„Abban az időben amikor az ülésekről elszabadulhattam, Gothard Jenővel, ki szintén tanulmányozás céljából velünk tartott, Berlinben összejártuk a fontosabb, minket érdeklő mechanikai műhelyeket és tudományos intézeteket.”
„Így p1. megnéztük a Schuchhart és Schütte cég amerikai szerszámgép raktárát, és különösen szemügyre vettem ott az amerikai marógépeket” (113. oldal).
„Így 1902-ben meglátogattam Berlinben: Schmiedt és Haensch, továbbá Ernecke Ferdinánd műhelyét; Jénában Zeiss műhelyét; Dresden-ban Heyde; Hamburg-ban Repsold; Páris-ban Richard testvérek és Carpantier műhelyét.” (Az utóbbi két városba Gothard már nem utazott el.) (115. o.)
„A charlottenburgi műegyetemen meglátogattuk dr. Miethe tanárt a jeles phototechnikust, H. W. Vogel utódját, a hol a legtöbb érdekes dolgot láttuk. Különösen érdekes volt látni azt a 12 gr. rádiumot, melyet ha egy olyan szobában helyezünk el, a hol photographáló lemezek vannak, bárhogyan is jól elpakolva, 12 óra alatt azok a csukott szekrényben megfátyolosodnak, tönkremennek. Ha a rádiumot öt percre egy doboz photograph-lemezre helyezzük, a lemezek menthetetlenül oda lesznek”.
„A rádiumnak azonban még más tulajdonságai is vannak, t.i. ha valaki hosszabb ideig bánik vele, fejfájást kap, vérmérgezés állhat be, a kezei kisebesednek tőle. Így járt dr. Miethe is..." (119. o.)
A radioaktív sugárzás Gothard Jenőt is érdekelhette. A Premontrei rend szombathelyi főgimnáziuma számára átadott hagyatékában egy urán kocka is szerepel (4., 18. oldal). Lehetséges, hogy a charlottenburgi Műszaki főiskolán (Műegyetem) tett látogatás keltette fel figyelmét a radioaktivitás fotografikus és elektromos hatásaira. Ugyancsak a charlottenburgi laboratóriumban egy figyelemre méltó optikai eljárással is megismerkedhettek:
„Dr. Miethe még egy érdekes újdonságot mutatott nekünk, t.i. egy utánzott Rowland-féle diffractio rácsot. Ismert dolog, hogy Rowland-féle tükörércre osztott rácsok rendkívül drágák” - írta jelentésében Konkoly, majd így folytatta:
„Így p. o. egy 10 cm. átmérőjű Rowland-rácsnak az ára 250-300 dollár (600 aranyforint). Az intézetben /az M. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézetben/ van egy kis rács, amelyen minden angol hüvelykre 14.438 vonás van húzva, a rács hossza 50 mm., s 85 dollár az ára”. (118. o.) (Egy angol hüvelyk = 25,4 milliméter.) - Itt közbevetőleg megjegyezzük, hogy az akkori USA-dollár vásárló értéke lényegesen eltért a mai áraktól. A jelenlégi értékek becsléséhez körülbelül százzal kell szorozni az egykori árakat és béreket.
„Azon rácsok, melyeket nekünk Miethe tanár bemutatott, jóval alant állottak... mert ezeknek ára 15 márka”. – „Egy londoni mechanikusnak, a híres Hilger Ádám spectroscopicusnak a fia azon szerencsés ötletre jutott, hogy egy eredeti Rowland-rácsot leöntött zapon-lakkal. A zapon-lakk tulajdonképpen amylacetátban feloldott celluloid (lőgyapot és kámfor)”.
„... a zapon-réteg pedig szépen levált a Rowland-rácsról, s rajta maradt a 14.438 vonás nyoma. ... Hilger ezen vékony réteget két planparallel üveglap közé zárta, vagy egyre felragasztotta, s készen volt 15 márkáért a Rowlandrács. (...) Vannak köztük kitűnőek...” (119. o.) Az itt közölt, kissé részletesebb ismertetés a következő, Jénában tett látogatás szempontjából válik fontossá.
„Meglátogattuk még Ernecke Ferdinánd műhelyét, a hol is az öreg Ernecke fiával együtt a legelőzékenyebben mutatta be a Boggio-Lera-féle légköri elektromossági kísérleteket, amelyből sok tanulságos dolgot hoztunk haza magunkkal” (120. o.).
Az itt tanulmányozott eszközök az akkoriban igen népszerű, úgynevezett zivatarjelzők voltak Ezek az egyszerű rádióhullám-felfogók arra szolgáltak, hogy az elektromos kisülések (villámlások) keltette rádióhullámokat érzékelve, jelezzék az igen távoli zivatarokat is. Ilyen zivatarjelző készítésével Gothard is foglalkozott, de rövidesen felhagyott a bizonytalan eredményre vezető kísérletekkel.
„A léghajózási congressus után elutaztam Gothard Jenővel Pauly barátunkhoz Jénába, a ki is a Zeiss-féle optikai és mechanikai műhely csillagászati osztályának főnöke ... (120. o.)
Ismerjük a Zeiss-gyár szervezetét, hol nem kevesebb mint 13001400 munkás van alkalmazva. A munkások közül hatan be vannak választva az igazgató tanácsba s így a gyárat úgy tekintik (s helyesen) mint sajátjukat; osztalékot kapnak, a főnökeik humánusan bánnak velük, Mitarbeitereknek hívják őket / munkatársak /, két évi feddhetetlen munka után nyugdíjat élveznek, betegsegélyegyletük van, casinójuk olvasóteremmel, szóval minden van ott, csak strike /sztrájk/ nincs s nem is lesz soha, hiszen az egész gyár socialisticus alapra van fektetve, hanem okos és ésszerű socialisticus alapra. (...) Nem félnek, hogy valaki utánozza munkájukat, sőt bíztatják az idegent, hogy tegyen kísérletet ezzel-azzal s azután referáljon nekik. Gothard előtt és előttem meg éppenséggel nem titkolnak semmit, mert hát ők ma még a csillagászati műszer szerkesztésnél újoncok s sokszor Paully barátunk még le vélben is kikéri tanácsunkat egy vagy más csillagászati műszer szerkesztésénél. Úgy jelenleg a heidelbergi csillagda számára egy 20 centiméteres nyílású photorefractort és egy 80 centiméteres nyílású tükörteleskopot építenek s ezek szerkesztésénél több mint fél napot töltöttünk el Gothard Jenővel, az illető mérnökkel és Pauly barátunkkal a rajzteremben a rajzasztalnál” (121. o.).
„A sok érdekes dolog mellett meg kell említeni újból a Hilger-féle Rowland-rács utánzatát. Ha ezen kérdéses rácsot beállítjuk a collimator lencséből párhuzamosan kijövő surgárnyalábjába, úgy a megfigyelő távcsövet, esetleg photographáló kamerát meg kell 15 foknyira hajlítani, hogy az elsőrendű spectrumot szemlélhessük. Dr. Siedentopf azonban erre egy jó módot eszelt ki, a mely szerint a rács á vision directe lesz. Ő tudniillik a kérdéses zaponlakk réteget nem egy planparallel üveglemezre ragasztja rá, hanem egy 90 fokos prisma átfogójára. (...) Amint ezt a prismás rácsot dr. Siedentopf nekünk bemutatta, Gothard Jenő azonnal egy spectrograph szerkesztését ajánlotta Zeisséknek. Ő tudniillik abból a szempontból indult ki, hogyha ezen á vision directe -rácsot egy symmetricus photographáló lencsébe helyezi be, oda ahol a diaphragma találja helyét... úgy annak gyújtópontjában elől a rést állítja, hátul a photographáló kamerát, egyszerre kész a spectrograph a legegyszerűbb módon. - Ezen gondolat Zeisséknak annyira megtetszett, hogy Gothard Jenőnek ingyen rendelkezésre bocsájtottak egy ilyen rácsos prismát, s nemsokára Magyarországon lesz az első ily spectrograph egy Zeiss-Rowland-Hilger rácsból összeállítva egy jeles magyar tudós keze által, a saját magyar műhelyében” Konkoly beszámolójának ezt a részletét azért érdemes teljes terjedelmében megismerni, mert jól kiviláglik belőle Gothard Jenő műszaki és tudományos alkotó tehetsége, gyors kombináló készsége. Percek alatt felismerte az új optikai rendszer tökéletesítésének és egyúttal egyszerűsítésének lehetőségét: egy olyan lehetőséget, amelyre a Carl Zeiss-művek kitűnő elméleti és gyakorlati szakemberei nem jöttek rá! (Az említett H. Siedentopf közreműködött az ultramikroszkóp kidolgozásában!)
Gothard egyébként már korábban is foglalkozott rács-spektroszkóp építésével, maga is rendelkezett eredeti Rowland-konkávrácsokkal, ezek egyikén minden hüvelykre 14 510 karcolás, vagyis milliméterenként 571 vonal esik. Nagy laboratóriumi rács-spektrográfja máig fenn maradt (5), egy hasonló műszert a bécsi Műegyetem megrendelésére is készített. Sajnos nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa a Zeiss-cégtől kapott „prizma-rács”-nak. A kész műszerek között nem szerepel fentebbiekben leírt eszköz (4) Mivel azonban a hagyatékában több prizma is ránk maradt, valószínű hogy évről-évre halasztotta a megépítést, és a tervezett spektrográf soha sem készült el. Tudjuk, hogy éppen az utazás évében lett a szombathelyi Mayer Gépgyár R. T. igazgatósági tagja, és ez az elfoglaltsága - más, hasonló tevékenységével együtt - elvonta a műszerkészítő foglalatosságtól (6).
Bár a Konkoly által közölt rövid leírás - főként magyarázó ábra nélkül - az optikai műszerek szerkezetével nem foglalkozók számára keveset mond, Gothard tervének értékét mégis érzékeltethetjük. A színképek fényképezésére alkalmazott, úgynevezett rács-spektrográfok „klasszikus” típusai legalább négy optikai elemből: lencséből vagy homorú tükörből, illetve lencserendszerekből áll. Ezek sugárzás elnyelése következtében - a műszerben jelentős fényveszteség keletkezik, ami a halvány fényforrások - például a gyenge fényű csillagok - vizsgálatát megnehezíti. A Gothard által tervezett műszerben viszont csak két optikai elem van, ezzel jelentősen csökken a fényveszteség, de maga az eszköz is egyszerűbbé és olcsóbbá válik. Mindenképpen sajnálatos, hogy nem volt módja az érdekes új rendszerű színkép-fényképező berendezés elkészítésére.
A jénai látogatást Konkoly Thege még egy érdekes, Gothard Jenő életrajzát érintő megjegyzéssel zárja:
„A Zeiss-gyár évről évre gyarapodik. (...) ... most azzal foglalkoznak, hogy egy vizsgálati csillagdát rendezzenek be, a mely arra fog szolgálni, hogy a Zeiss-gyárban készített csillagászati és astrophotographiai, lencséket ott kipróbálják s azokon a kellő javításokat eszközöljék. Ehhez az osztálynak a vezetőségére dr. Villegert nyerték meg Münchenből, akinél jó kézben lesz ezen osztály, dr. Pauly barátunk fennhatósága alatt. Érdemes a megemlítésre, hogy a Zeiss-telep vezetősége erre az állásra Paulytól függetlenül egy jeles magyar tudósunkat hívta meg első sorban, de ez nagyon is hazájához lévén kötve, a meghívást nem fogadta e1. Bár részben örvendek, hogy az a szeretett magyar tudós barátom körünkben maradt, még is másrészt óhajtottam volna, hogy egy elsőrangú magyar tudós foglalta volna el ezen állást. Sajna, gyenge egészségi állapotát adta okul annak, hogy a megtisztelő meghívást nem fogadta el” (123. o.).
Az itt meg nem nevezett „jeles magyar tudós” - Gothard Jenő volt. Korabeli visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Gothardot meghívták a Carl Zeiss Művek csillagász-műszerészi állásába. (7) Az utijelentés alapján megállapítható, hogy ez a meghívás 1900-ban, vagy 1901-ben történt, mivel akkor került szóba a cég „próba-csillagvizsgálójá”nakfelépítése. (8) Még az is feltehető, hogy Pauly és a Zeiss cég vezetősége 1902. májusában újból megkérdezte erről Gothard Jenőt. Az új állásra ugyanis csak a magyarok tanulmányútja után, 1902. október 1.-el nevezték ki a korábban Münchenben dolgozó, svájci születésű Valter Villigert (1872-1938), akit a híres német csillag-fotográfus, Max Wolf – Gothard és Konkoly barátja! – ajánlott erre a posztra. (8, 9)
A néhány napos jénai tartózkodás után Konkoly Thege és Gothard Lipcsén és Drezdán át tért haza. Ezekről már csak néhány szóban emlékezik meg az útijelentés:
„Jénából hazafelé indulva meg akartuk Leipzigben Schumann barátunkat, a jeles spectrographust látogatni... Schumannt azonban sajnos nem találtuk otthon s így tovább utaztunk Dresden felé, hol is meglátogattuk Heyde Gusztáv mechanikus műhelyét, melyben egy szép kis passage műszert találtunk, melyet a budapesti órás iskola számára épített” (123. o.).
Ezzel zárult Konkoly Thege Miklós hivatalos, és Gothard Jenő önkéntes tanulmányútja 1902-ben. A szükségszerűen szűkre fogott utijelentésből is több érdekes adatot olvashatunk ki Gothard Jenőről, és némileg árnyaltabbá tehetjük a róla alkotott képet. Mindenképpen kitűnik a beszámolóból, hogy mekkora tekintélye volt külföldön, főként a német nyelvterületen, a két magyar csillagásznak: alighanem nagyobb megbecsülésben volt részük, mint szülőhazájukban!
Bartha Lajos
IRODALOM: (1) Gothard Jenő és kora. Tudománytörténeti Nemzetközi Szimpozium, Szombathely, 1981. (16 előadás rövid szövege, nagyrészt G. J. különböző irányú munkásságáról.) - Vasi Szemle, 35. évf. 4. sz. 1981. (2) Konkoly Thege M.: Herényi Gothard Jenő 1. t. emlékezete - MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, 15. k. 3. sz. p. 2. 1910. (3) Horváth J.: Két magyar csillagász Amerika-járása 1893-ban Andromeda, 1. 4. p. 11. 1993. (4) A csornai Premontrei kanonokrend szombathelyi Főgimnáziumának 1917-18. évi Értesítője. Szerk.: Steiner Miklós igazgató. „Fizikai szertár”, p. 17-19. Szbhely, 1918. (5) Horváth J. - Vincze I.: A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium. p. 14. (Szombathely) Budapest, é.n. (6) Tóth Gy.: Néhány Fontosabb esemény kronológikus sorrendben, Gothard Jenő életéből... In: Gothard J. biobibliográfiája. Szerk.: Vértesi Pétezné. Vasi Hon ismereti Közlemények (Szombathely), 1981/1.sz. (7) Kántor K.: Gothard Jenő... Emlékezés egy magyar csillagászra Csillagok Világa (11. sorozat), 1. 3. p. 76. 1948. (8) Mann, G. - Sonnefeld, A. : 70 Jahre Abteilung Für Astrogeräte, 1.Teil, 1097-1940. - Jenauer Rundschau, 12. 3. 1967. (9) Reikher, R.: Fernrohre und ihre Meister. 2. stark bearbeitete Auflage. p. 213-215. Berlin, 1990.
JEGYZETEK:
a. Adolf Miethe (1862-1927) német fizikus, a fény kémiai hatásainak kutatása terén végzett jelentős munkát. Előbb a berlini, majd a potsdami Obszervatóriumban dolgozott, a Voigtlander optikai műhely szaktanácsadója, 1889től a Berlin melletti charlottenburgi Műegyetem tanára. Elsőként készített vörös fényre érzékeny fotóemulziót, majd kísérletezett a színes fényképezéssel; e téma iránt Gothard Jenő is érdeklődött. A charlottenburgi Műegyetem (Technisches Hochschule = Műszaki Főiskola) egyik fontos feladata a tudományos kutatások elméleti eredményeinek gyakorlati alkalmazása volt.
b. Henry August Rowland (1848-1901) amerikai fizikus, elsősorban a nagyon sűrű vonalzású optikai rácsok készítésével, és az ilyen rácsok segítségével végzett napszínkép-kutatásokkal szerzett hírnevet; az úgynevezett konkávrács első alkalmazója. Az optikai rácsok fényáteresztő üveglemezbe, vagy fényvisszaverő fémfelületre karcolt sűrű vonalhálózatból állnak. (Speciális célokra készítenek körrácsot is.) A karcok nem eresztik át, illetve nem verik vissza a fényt, míg a vonalzatlan részeken a fény áthalad, vagy a tükröző felületről visszaverődik. A rácsok ezért finom, keskeny rések sorozatának felelnek meg, a réseken keletkező fényelhajlás mértéke a hullámhossztól függ, ezért az optikai rácsok színképet képeznek le. Mennél sűrűbb a rács osztása, annál részletgazdagabb a keletkezett színkép.
c. Ferdinand Ernecke és fia: berlini optikai-finommechanikai műhely, amely főleg mikroszkópok és csillagászati távcsövek kiegészítő berendezéseinek gyártásával foglalkozott. Gothard Jenő és Konkoly Thege Miklós többször vásárolt innen távcső okulárokat és más kisebb optikai alkatrészeket.
d. Max von Pauly (1849-1917) német mérnök, optikus (eredetileg cukorgyári alkalmazott volt, szabad idejében optikai lencséket csiszolt). Amikor Ernst Abbe, a jénai Carl Zeiss Művek felvirágoztatója 1897-ben megszervezte a Csillagászati Osztály-t, P.-t hívták meg az új részleg vezetőjéül. Több lencsét és prizmát is készített Konkoly, illetve Gothard számára, többek között a 24 cm-es objektív prizma, amellyel Gothard Jenő kimutatta a nova csillagok és a gyűrűsködök színképi hasonlóságát, ugyancsak az ő készítménye. Mivel kezdetben a Zeiss Csillagászati Osztályának tervezői nem rendelkeztek elegendő gyakorlattal a nagyobb műszerek szerkesztésében, valóban több ízben kérte a magyar barátainak tanácsát. Később is több magyar tervezésű műszert valósított meg (például nagy felbontású színképelemző készüléket). e. Henry Siedentopf (1072-1940) német fizikus, főleg optikával foglalkozott, 1903-ban Richard Zsigmondyval együtt megszerkesztette az ultramikroszkópot.
„Á vision directe” - egyeneslátású: olyan optikai műszer (például színképelemző készülék) amelynél a műszerbe tekintő észlelő a beállított tárgy irányába néz. f. Walter Villigger (1072-1930) svájci születésű német csillagász.Amikor a Zeiss-művek a Csillagászati Osztályon belül egy kísérleti csillagvizsgálót épített fel, olyan szakembert kerestek a vezetői állásra, aki elsősorban az optikai eszközök gyakorlati kivitelezésében és kipróbálásában járatos. Ezért keresték fel Gothard Jenőt, majd amikor ő visszautasította a meghívást, az akkor Münchenben dolgozó W. V.-t. Villiger valóban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, 1917-től őt nevezték ki Max Pauly utódjául.
Gustav Heyde német optikus, 1872-ben Drezdában alapított finommechanikai és optikai gyárat, amely főleg földmérési műszerek és távcsövek készítésével foglalkozott. Az 1900 táján felvirágzó cég üzleti kapcsolatban állt Konkoly Thege Miklóssal.
Spektrográf
Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület híradója 1997. 3. szám
