Gothard Jenő esztendejében
Az ismeretlen Gothard Jenő
A 2007. évben jelentős évfordulót ünnepel a magyarországi tudomány- és technikatörténet. 150 éve, 1857-ben született egy kis Szombathely melletti, akkor még önálló közigazgatással rendelkező Herény községben Gothard Jenő, a fizikai és a műszaki tudományok egyaránt kiemelkedő alkotója, akinek főként csillagászati eredményeit a tudománytörténet máig számon tartja. Az elmúlt száz év során aránylag sokszor írtak méltatásokat, megemlékezéseket. Mégis, joggal kérdezhetjük: ismerjük-e Gothard Jenő munkásságát? Elhelyezzük-e személyét korának fényes nemzetközi tudósgalériájában? És tudunk-e eleget arról a korról, amelyben Gothard élt és tevékenykedet? Megtettük-e a kötelességünket, hogy Gothard érdemeit világszerte megismerjék? Attól tartok, hogy e kérdésekre a válasz: nem. Gothard Jenőt ma elsősorban, mint csillagászt becsüljük - nem is alaptalanul -, bár asztronómiai munkájának legtevékenyebb időszaka (1881-1892) alig egy évtizedre terjed. A megemlékezések néha még arra is utalnak, „kár hogy más irányú kötelezettségei elvonták a csillagászattól”. Kérdés azonban, hogy akart-e állandóan intenzív csillagászati észlelésekkel foglalkozni? Horváth József és e sorok írója utalt talán a leghatározottabban arra, hogy Gothard mind a műszerek hatékonysága, mind a megfigyelések terén elsősorban kísérletező típus volt. Új, pontosabb, érzékenyebb berendezések tervén gondolkodott, a különböző égitestek alapos, újszerű vizsgálatát tűzte maga elé. Amikor látta egy-egy módszer eredményességét (pl. a ködök fényképezésénél) a tovább fejlesztésre törekedett, ha azonban próbálkozása nem járt eredménnyel (pl. a bolygók fényképezésének esetében) felhagyott a meddő munkával. Ezért vélhetjük úgy, hogy csillagászati tevékenységével megférnek a fényképészeti munkái, az elektromos kísérletei és géptervei, a motorgyártási, az erőmű tervezési vagy a villamos vasúti szakismeretei. Bár vitathatatlan, hogy az anyagi helyzete is késztette a komoly jövedelmet jelentő tevékenységre, Gothard Jenő, akár csak néhány más jeles kortársa - pl. az amerikai Edison és Langley, vagy a német Siemens - eléggé széles és változatos alkotó tevékenységet folytatott. Ennek a többirányú érdeklődésnek a csillagászat csak egyik ága, de az is kétségtelen, hogy talán e téren alkotta a legmaradandóbbat. A következőkben a csillagászati munkásságát méltatjuk részletesebben, hiszen egyesületünk is a „csillagász Gothard” nevét vette fel. Gothard Jenő sokoldalú figyelme már fiatal éveiben megmutatkozott. Mint gimnazista diák a fényképezésről írt szép és alapos dolgozatot. A bécsi Műszaki Főiskolán (a későbbi Műegyetemen) geodéziát és gyakorlati csillagászatot is hallgatott, közben Herényben a nagy távolságú telefon összeköttetés megvalósításának lehetőségeivel kísérletezett (1878). A székesfehérvári Országos Iparkiállításon (1879) gőzgéppel meghajtott dinamó elektromos gépe keltett érdeklődést, ő maga itt ismerkedett meg a csillagász-földbirtokos Konkoly Thege Miklóssal (1842-1916). Szombathelyen a Foucault inga-kísérlet műszaki megoldásának megvalósítója volt (korábbi tanárának a premontrei Kuncz Adolfnak elgondolása szerint, testvérével, Sándorral). Már az iparkiállításon a csillagászat felé fordult az érdeklődése. Ekkoriban testvérével, Sándorral, még egy fizikai laboratórium és műszerész műhely felállítását tervezte. A „Herényi Műcsarnok Évkönyv” címet viselő jegyzékben 1880 nyarán már 331 „műtárgy”: kísérleti eszközök, gépek, technikai berendezések (pl. fonográf) szerepel. 1881-re azonban már felépül a „Herényi Astrophysikai Observatórium”, amely mellett azonban jól felszerelt laboratóriumot és finommechanikai műhelyt is találunk. Meteorológiai megfigyeléseket már korábban is végzett, utóbb a villámok keltette elektromágneses hullámok regisztrálásához is készített berendezést. Közben Konkoly Thegével a világon elsőként végez távíró-központokon keresztül távolsági telefon beszélgetést, és telefonja segítségével földrajzi hosszúságmérést. Ez a felsorolás, amely csupán a fiatal Gothard megvalósított terveit, eszközeit említi, mindenképpen széleskörű ismereteire és munkásságára utal. Nyilvánvaló, hogy a csillagászat nem sajátíthatja ki a maga számára a műszaki alkotó Gothard Jenőt. Ám másrészről a műszaki tudományoknak és a finommechanika történetének is több figyelmet kellene fordítani Gothard személyére. Bizonyos, hogy a fototechnika, az elektromos ipar, a műszergyártás feltárhat és értékelhet még olyan eredményeket, amelyeket a csillagászat, a fizika múltjának tanulmányozói nem tudtak kellően értékelni. Sajnos azonban ma, közel egy évszázaddal halála után is csupán csillagászati munkásságát értékelték ki - azt sem teljes mértékben! Pedig ma már Sragner Márta munkájaként szép
bibliográfia is áll a kutatók rendelkezésére. Elgondolkodtató, hogy a tudományos-technikai érdeklődés, sőt alkotókészség talán a családban öröklődő vonás lehetett. Jenő fiatalabb testvére, Gothard Sándor (1859-1939) már igen korán bekapcsolódott bátyja munkáiba. A herényi Asztrofizikai Obszervatórium felépítését követő években részt vett a megfigyelésekben, csupán betegeskedése miatt hagyott fel az éjszakai csillagászati megfigyelésekkel. Legifjabb fivére, István (1869-1948) az orvosi pályát választotta, de nagy figyelmet szentelt az akkoriban újnak számító orvosi műszereknek.
A tudományos-technikai háttér
Gothard Jenő 1857. május 31-én látta meg a napvilágot Herényben. Családja számottevő birtokkal rendelkezett. Utóbb a család nagyobb építkezésbe kezdett - amelynek eredményét ma is láthatjuk - beleértve az obszervatóriumot, amelyet később egy új szárny köt össze a szinte már kastélynak számító főépülettel. (Az egykori képek alapján, összehasonlítva a herényi kastély nagyobb szabású volt, mint a Konkoly Thegék ógyallai udvarháza, bár a Konkoly-birtokok sokszorosan felülmúlták a Gothard családét.) A nagy lakóépület és a hozzá csatlakozó részek utóbb családi viszályok és perek forrásává vált. De maga a birtok kezelése, ügyeinek intézése aránylag jelentős munkát igényelt, és a bevétel közel sem biztosította egymagában a fenntartást. Ez a helyzet Jenő és Sándor munkáját is megosztotta. (Csupán a teljesség érdekében érdemes megjegyezni, hogy a nagy birtokkal rendelkező Konkoly Thege Miklós a 19. sz. végén már kénytelen volt jelzálog-hitelt felvenni obszervatóriumának fenntartására.) Gothard Jenő történelmi és művelődéstörténeti szempontból is egy kedvező időszakban élt és dolgozott. Ekkor lendül fel a hazai polgárosodás. Alig tízesztendős a nevezetes „kiegyezés” - a magyar függetlenségi törekvések és a Habsburg uralmi igény kompromisszumának - évében, amely az ország gazdasági fellendülését is hozta (1867). Európában, a napóleoni háborúktól az 1871. évi porosz-francia háborúig nincsen számottevő fegyveres konfliktus. A 18. sz. második felében kibontakozó tudományos-technikai fejlődés ekkoriban jut csúcspontjára. A gőzhajó és gőzvasút, a repülés, a híradástechnika újdonságai (a távíró, majd a telefon), a könyvnyomtatás új módszerei, az elektromos jelenségek megismerése, a kémia haladása félévszázad során nem csak az európai (és északamerikai, kis mértékben a kelet-ázsiai) emberek életét, de gondolkodását is átformálták. Szinte már jelképszerű, hogy éppen születésének éveiben kezdi Robert Bunsen és Gustav Kirchhoff kifejleszteni a színképelemzés tudományos alapjait, amelynek első jelentős eredményeit 1859-ben teszik közzé. Gothard Jenő éppen egyidős az általa eredményesen művelt fizikai módszerrel. Ugyancsak „kortársa”, majd sikeres művelője és továbbfejlesztője volt a 19. sz. közepén elterjedő másik tudományos-technikai szenzációnak: a fényképezésnek. Nem sokkal születése előtt találja fel a skóciai S. Archer az un. kollódium-réteges fényérzékeny lemezt. Gyermekkorában nyílt meg az első szombathelyi fényképész-műterem, Knebel Ferenc műhelye, ahol maga a fotográfus is készített és árusított fotólemezeket. Kisiskolás korában szerkesztik meg az első dinamó-elektromos gépeket és nagyobb teljesítményű villanymotorokat. Mindezek a külső tényezők szinte irányították Gothard Jenő érdeklődését és pályaválasztását. Diákkori dolgozatából azt is láthatjuk, hogy már fiatalon nagy figyelemmel kísérte a tudomány és a technika haladását. A másik, szintén jelképszerű, ám szomorú időbeli egybeesés: Gothard Jenő születésének évében szünteti meg az akkori Habsburg birodalmi oktatásügy a budapesti Egyetem csillagászati tanszékét, és egyúttal a magyar állami csillagvizsgáló lehetőségét is. Úgy tűnik, mintha a hazai csillagász-képzés és kutatás éppen az új irányzatok kialakulásakor kapcsolódna ki a nemzetközi tudományos élet vérkeringéséből. De éppen a fiatal tudós-nemzedék, a csillagászat terén Konkoly Thege és Gothard érdeme, hogy magán-alapításaikkal nem csak életben tartották (sőt a külföld előtt ők, valamint a napkutató Fényi Gyula páter képviselték) a hazai csillagászatot, de tekintélyt és megbecsülést is szereztek. A születési év körüli eseményeknél talán érdekesebb, hogy milyen tudományos célok és eredmények láttak napvilágot - e helyen csak a csillagászatról, fizikáról szólva - tanuló évei és pályakezdésének időszakában. Az észlelés eszközein végigtekintve, feltűnik a távcsövek objektív méretének, és ezzel a fénygyűjtő képességének növekedése, nem utolsó sorban pedig a tükrös távcsövek elterjedése. A refraktorok objektív nyílása az 1870-es évektől lépi át a 60 cm-t, a reflektorok pedig mind több intézetben kapnak polgárjogot. A reflektorok előnyeinek szószólója és kiaknázója éppen Gothard Jenő lesz.
A csillagászati kutatások terén a színképelemzés sorra hozza az új eredményeket: a csillagok fizikai természetének felderítése, osztályozásuk, amely azután hőmérsékleti következtetésekre vezet (1866, 1885), a térbeli mozgásuk mérése (1868), a gázködök sajátságainak felismerése (1864) a fizika új eszközének eredménye (W. Huggins, A. Secchi, H. C Vogel és mások). A színképek fotografikus rögzítésével az 1870-es évektől próbálkoznak, és e téren éppen Gothardnak jut majd az „Ó-világban” példamutató szerep. A színkép mellett ekkor még kisebb szerepet játszik a fénymérés, amelynek egyik első, pontos műszerét 1861-ben alkotja meg K. F. Zöllner. A csillagászati fényképezés, az asztrofotográfia az 1880-as évektől kap egyre fontosabb szerepet a kutatásokban. A francia Henry-fivérek mellett az angol I. Roberts, a magyar Gothard és a német M. Wolf mutatnak új utakat, és bebizonyítják, hogy a fotográfia nem csak egyenértékű, de még pontosabb is a szemmel végzett (vizuális) észleléseknél. (Érdekes, hogy az asztrofotográfia másik, nemzetközi téren is elismert magyar propagálója, Konkoly Thege Miklós maga jóformán minden jelentős észlelését vizuálisan végezte.) Ebben az új utakat kereső, új eszközökkel próbálkozó korban a műszaki érdeklődésű Gothard Jenőnek igen jó lehetőségei voltak az alkotásra. Amennyire „magányos észlelő”-ként lehetősége volt rá, a csillagászati vizsgálatok terén ezt a lehetőséget jól kihasználta. Az 1880-as években az aránylag kicsinek tűnő herényi obszervatórium az asztrofizikai eszközök és az azokkal elérhető eredmények jelentős műhelye volt.
Kutatás és fejlesztés
A csillagászat terén Gothard nevéhez néhány jelentős megfigyelés és hasznos technikai-módszertani munka fűződik. Az akkor kibontakozó fizikai csillagászat új munkaterülete érthető módon erre a területre terelte a természetkutató és a műszer konstruktőr figyelmét. Az előbbiekben vázoltak tükrében vizsgálva Gothard Jenő tudományos (csillagászati) munkásságát, eléggé érthetővé válnak kísérletei és eredményei. Munkájának szellemét röviden így foglalhatjuk össze: külföldi tanulmányútjai és saját megfigyelő tevékenysége során jól megismerte az asztrofizika akkor legkorszerűbb berendezéseinek, a különböző gyártmányoknak előnyeit és hátrányait. Ezek alapján, páratlan műszaki érzékével saját műhelyében úgy módosította a korábbi spektroszkóp, ill. spektrográf, fénymérő és fénykép-kimérő berendezéseket, hogy azok hibáit mennél inkább kiküszöbölje, ill. a biztos, pontos észleléseket lehetővé tegye. Így érthető az is, hogy egyik-másik észlelési segédberendezésén hosszú ideig dolgozott, hiszen a papíron megszerkesztett eszközt a gyakorlatban többször is módosította, hogy mind jobbá és jobbá váljon. A csillagászat már főiskolai tanulmányai során érdekelte, majd tevékenyen részt vett Kuncz Adolf csillagászatigeodéziai kísérleteiben. Saját csillagvizsgáló berendezését azonban csak 1880-ban határozta el, amikor meglátogatta Konkoly Thege Miklós otthonát és magán-obszervatóriumát. A Konkolytól megvásárolt 26 cm-es kitűnő reflektorral - amelyet az évek során műszakilag jelentősen átalakított, kezdte meg saját herényi csillagvizsgálójának berendezését. A fizikai csillagászat eszközeinek: a spektroszkópoknak, fénymérőknek, fényképező berendezéseknek nagy részét már saját műhelyében állította elő. A herényi csillagvizsgáló első munkálatai is visszatükrözik Gothard próbálkozásait a különböző égitestek észlelésével, és azok észlelés-technikájával. Az obszervatórium 1881-ben kezdte meg működését, és az első években - akkor még Sándor testvérével együtt - a bolygók felszínének rajzolásától, a csillagok, üstökösök, ködfoltok színképi jellegzetességeinek áttekintő meghatározásán át a spektrum-vonalak nagyon pontos kimérésig mindent kipróbált. Gothard Jenő - nagyon gyakorlatias érzékének köszönhetően - hamar észrevette, ha az észlelt jelenségben valamilyen, a megszokottól eltérő vonás mutatkozott. Ennek köszönhetően már az 1880-as évek első felében több érdekes megállapítást, felfedezést is tett, amelyek külföldön is figyelmet keltettek. Ugyan akkor éppen gyakorlatias gondolkodása, „műszaki látásmódja” következtében nem törekedett elméleti megfontolásokra. Nagyon precíz műszereivel már 1882-1884 közt több üstökös színképét mérte ki nagy pontossággal és felfigyelt a színképek néhány különleges vonására. Ezekkel a méréseivel már megbecsülést szerzett külföldi szakkörökben is.
Gothard Jenő és Konkoly Thege figyelt fel elsőként a gamma Cassiopeae forró „héjcsillag” színképének időszakos változásaira. Ennél is érdekesebb azonban Gothard észlelése a béta Lyrae színkép-vonalainak periodikus jelenségeiről. Ezt az észlelését akkor még nem tudták értelmezni, és teljesen elfeledték: hetven év múlva az amerikai-orosz Struve adta meg a magyarázatot. 1885-ben az Androméda-köd szupernóvájáról, az S Andromedaéről készített szép megfigyeléseket, és elsők közt a világon, fényképen is megörökítette a fellángoló csillagot. Ebben az időben már egyre inkább arra törekedett, hogy összekapcsolja csillagászati vizsgálatait érdeklődésének másik kedves tárgyával, a fényképezéssel. 1885-től éppen a két munkakör egyesítésével ért el figyelemre méltó eredményeket. 1886. szeptember 1.-én fényképezéssel felfedezi az M57 Lyra - gyűrűsköd központi csillagát, amely akkor éppen a nagyobb refraktorokkal sem volt vizuálisan észlelhető. Ezt követően egy sor csillaghalmazt és szabálytalan gáz-porködöt, ill. ellipszis és spirális ködöket - extragalaxisokat - fényképez, sokszor 6-8-12 órás (több éjszakára terjedő) expozíciós idővel. Felvételei mintaként és ösztönzésként szolgáltak nem egy külföldi csillagász számára: az akkori idők legismertebb német asztrofizikusa, Hermann K. Vogel elismerő szavakkal mutatja be a megnagyított képeket a nemzetközi jellegű Astronomische Nachrichten c. folyóiratban. Hermann Klein, a tekintélyes és olvasott német csillagász-ismeretterjesztő atlaszának két teljes oldalát szentelte Gothard csillaghalmaz felvételei számára, így hát azokat a német amatőrök is megismerhették. (Magyarországon azonban ilyen képgyűjtemény nem jelent meg!) Fényképei az üstökös-kutatásban is jelentősnek bizonyultak. Fényes üstököst először a francia P. J. C. Jaenssen örökített meg, 1881-ben, de teleszkópikus üstököst Gothardnak sikerült részleteiben is lefényképeznie öt évvel utóbb (Barnard-Harwig 1886). 1892-ben már a Swift-üstökös színképének részleteit is lefotografálta. Legjelentősebb eredménye kétségtelenül a nóvák és a gyűrű alakú gázködök színképi hasonlóságának magállapítása volt. Először az 1891. évi Nova Aurigae elhalványuló szakaszában figyelt fel a posztnóva állapot spektrumának és a gázköd-színképek azonos jellegére. Ezt a megállapítását az 1901. évi Nova Persei vizsgálata megerősítette. Ennek a csillag fellángolásnak esetében azt is kimutatta, hogy a csillag körül már igen korán észlelni vélt gázfelhő valójában csak a lencsés távcsövek leképezési hibája. A csillagászati észlelések terén azonban nyomon követhetjük Gothard Jenő „kísérletező kedvét”. Amikor meggyőződött egy-egy módszer használhatóságáról (vagy alkalmatlan voltáról) új területekre tért át, hogy azokat is kipróbálja. Kísérletező kedvéből ered azonban az a törekvés is, hogy folyamatosan tökéletesítse a berendezéseit. E téren európai hírnevet szerzett, hiszen a műhelyében nem csak saját használatára, hanem megrendelésre is készített különféle berendezéseket. Éppen ezen a téren azonban ma is sok még a felkutatni való. Konkoly Thege Miklós, és a budapesti Műegyetem számára is készített szinte ékszerszámba menő színképelemző és színmérő műszert, amelyet fényességmérő rendszerrel is kiegészített. A műegyetemi példány ma az Országos Műszaki Múzeumban található, a többinek azonban már nincsen nyoma. Talán egyszer még előkerülnek? Ugyancsak hiába kerestem a Max Wolf számára készült passzázs-műszert, amely utóbb a Heidelberg-Kőnigstuhli Csillagvizsgáló (ma Tartományi Csillagvizsgáló) birtokába került. Nem kaptam érdemi választ a bécsi Műegyetem számára gyártott nagy spektrográfjának sorsáról sem. Feltétlenül fontos feladat lenne, hogy kinyomozzuk Gothard Jenő külföldre készült eszközeinek sorsát, utóéletét. Ugyancsak értékes és fontos munka lenne, ha rendszeresen felkutatnánk azokat a korabeli és későbbi hivatkozásokat, amelyek a külföldi szakirodalomban Gothard munkáját említik. Az 1920-as évekig több német kézikönyvben is felbukkan a hivatkozás Gothard Jenőre. Alaposan át kell nézni nem csak a német nyelvű, de más országok publikációit, a Gothard-hivatkozások megkeresésére. (E sorok írója több hivatkozásra és képre akadt, de jobbára véletlenszerűen.) Ma már bizonyos, de még kellően nem dokumentált, hogy 1902-ben a jénai Carl Zeiss-művek a csillagászati részleg megalapításakor Gothardot kívánta az új gyáregység igazgatói székébe hívni. Valószínűleg egyre súlyosbodó szívbetegsége is visszatartotta a megtisztelő ajánlat elfogadásától. Ezért lett az első csillagászigazgató a svájci Villiger. Ám ennek a meghívásnak sincsen még alaposan feldolgozott vizsgálata.
Adósságaink.
Az előbbiekben a csillagászat-történet néhány teljesítendő feladatát említettem. Érthető, hogy csillagászok szak- és amatőrcsillagászok - körében e téren várhatunk új munkát és eredményt. Ám igen sok „fehér folt” van még Gothard Jenő fényképészeti és műszaki tevékenységének ismeretében. A fényképezés iránti érdeklődés végig kísérte Gothard életét, de a korabeli fotográfusok, műszaki szakemberek és esztéták véleményét alig-alig ismerjük. Ugyancsak nagyon kezdeti állapotban van Gothard elektromos kísérleteinek és műszaki tevékenységének feltárása. E téren még akad tennivaló, és ehhez szakembereink is akadnak. 1893-ban Gothard és a fiatal Harkányi Béla, a későbbi neves elméleti asztrofizikus nagyobb amerikai utazást tett (ez is eléggé gyéren dokumentált). A következő esztendőkben azonban Gothard Jenő figyelme mindinkább a gépgyártás, a villamos-ipar és az erőműtervezés felé fordul. 1895-től majdnem haláláig a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. műszaki igazgatója, 1896-ban az első hazai vízerőmű megvalósításában is közreműködik, Ikerváron. 1902-től a Mayer Motorgyár igazgatósági tagja. Ottani tevékenysége azonban szinte ismeretlen. Szakértőként a soproni városi villamos tervezési munkálataiban is részt vett. A csillagászat élete végéig érdekelte - ezt mutatja a Nova Persei vizsgálata 1901-1902-ben, de az 1890-es évektől egyre szívesebben foglalkozott szabadidejében elektromos jelenségekkel, majd a Röntgen-fényképezés kérdéseivel. Közben azonban tervezte a csillagvizsgálójának kibővítését is, tehát nem hagyta el végleg az égbolt tudományát. Egy újabb távcső megépítésében azonban váratlan halála megakadályozta. 1909. május 29-én herényi otthonában hunyt el. Gothard Jenő csillagászati munkájáról itt csak vázlatosan emlékeztünk meg, mert a hangsúlyt a ma még nagyon hézagosan ismert, vagy ismeretlen munkáinak felkutatására kívánjuk tenni. Ehhez születésének 150 évfordulója is alkalmat adhat. Bartha Lajos
Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület híradója 2007. 2. szám
