Gondolatok a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor jövőjéről

20 éves a szlovén–magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor

Paksy Zoltán

Gondolatok a szlovén–magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor jövőjéről – Egy táborvezető elképzelései1 –

Az ifjúsági kutatótábor története 1991-ben olyan időszakban kezdődött, amikor még viharos és bizonytalan történelmi korszak volt Közép-Európában. S mégis a tábor története most már 20 évre tekint vissza. Ezért fel kell tenni a kérdést: hogyan tovább? A kezdetekkor kitűzött célokat a jellegüknél fogva ketté lehet választani: szakmaiakra és politikaiakra. Az előbbiek közé tartozik, hogy olyan határ menti településeket kutassanak a levéltárosok és diákok, amelyek a határ két oldalán, szlovének és magyarok által egyaránt lakottak és ezekből gyűjtsenek az ott élő emberek életéről anyagot. Ezek a dokumentumok általában olyan jellegűek, amelyek nem kerülnek be a levéltárakba: magánszemélyek iratai, levelek, fényképek, könyvek. A másik, elsősorban politikai célkitűzés az volt, hogy a két ország lakóit és a nemzeti kisebbségeket közelebb hozza egymáshoz, a két nemzet fiataljai meg ismerjék egymást és a másik ország történelmét, a falusi emberek életét egy szakmai tevékenység keretei között. A tábor legutolsó évében, 2010-ben már 25 fő vett részt, 20 diák – 10 ma gyarországi és 10 szlovéniai –, többségükben a szomszédos ország nyelvét beszélő, tehát mag yarországi szlovén és szlovéniai magyar származású diákok, valamint öt levéltáros szakember és gépkocsivezető. A munka során a kutatók a térség előre kiválasztott falvait járták végig és a helyi lakosokkal való kapcsolatfelvétel útján igyekeztek a magánkézben lévő iratokat, dokumentumokat összegyűjteni. A kutatás jelentőségét növeli, hogy a gyűjtés során előker ülő iratanyagok olyan forrásokat 1

Az előadás a Zala megyei táborvezető egyéni elképzeléseit tükrözi. A Zala Megyei Levéltár intézményi, hivatalos javaslatait a levéltár vezetői a későbbiekben, más ötleteket, lehetőségeket is figyelembe véve fogják majd kialakítani.

121

20 let delovanja slovensko-madžarskega Mednarodnega arhivskega raziskovalnega tabora

jelentenek, amelyek egyébként a levéltári állományba soha nem kerülnek be, mert nem hivatalos szervek, hanem magánszemélyek őrzik őket. A mintegy másfél évtizede zajló szakmai munka eredményeként a Zala Megyei Levéltár és Vas Megyei Levéltár, valamint a Maribori Területi Levéltár iratanyagában immáron tekintélyes mennyiségű ilyen irat halmozódott fel – például háborús levelek, egyéb magánle velek, földtulajdoni viszonyokat bemutató iratok, peres iratok, származási doku mentumok, fényképek, stb. –, amelyeket a levéltárak munkatársai rendeznek és tudományos publikációikban, forrásközléseikben használnak fel. Újabb, jól kiaknázható lehetőségként merült fel, hogy a tábor során meg kell keresni azokat a helyi személyeket, akik már maguk is végeztek helytörténeti kutatást, gyűjtöttek iratokat és velük együttműködve lehet dolgozni. Ez a továbbiakban is folytatható lenne. Az 1 hetes tábor mindig két részre oszlik, az első felében a szlovéniai oldalon, a szlovén kollégák szervezésében történik a kutatás, míg a rendezvény második felében zajlik a magyarországi feltárás. A szervezők hangsúlyt fektettek arra, hogy olyan településeket keressenek fel, amelyek közvetlenül a szlovén–magyar államhatár közelében helyezkednek el és lakói között élnek a szomszédos ország etnikumához tartozó polgárok is, tehát prioritást élveztek a magyarországi szlovén és a szlovéniai magyar falvak, valamint a kevert lakosságú települések. Ha a tendencia a falvak fogyása miatt nem folytatható, akkor a határtól távolabb eső területekre is áthelyezhető a kutatás. A jövőre néző legfontosabb feladatnak a tábor szakmai munkájának elmélyítése tekinthető. Elképzeléseink szerint a kutatásba ezúttal a levéltárosok mellett más szakemberek bevonására is sor kerülne, akik a saját szakterületükben végeznek kutatómunkát. A levéltáros kollégák mellett be lehetne vonni néprajzos, valamint társadalomkutató- és szociológus szakembereket. Rajtuk kívül történelem, levéltáros és szociológia szakos egyetemi hallgatók vennének részt a táborban, valamint természetesen a technikai személyzet, gépkocsivezetők és számítástechnikusok. Ezeket a szakembereket szlovéniai és magyar egyetemekkel történő kapcsolatfelvétel után, a kutatási munkába bevonva lehetne megkeresni. A tábor résztvevőinek száma így összesen körülbelül 30 fő lenne, a felsorolt szakemberekkel kibővülve. Ugyanakkor a kutató diákokat sem középiskolások közül válogatnánk ki, hanem a munkába bevont egyetemek diákjai közül lehetne kiválasztani a résztvevőket, például tanáraik ajánlása alapján. Az egyetemi szakok közül a történelem, a néprajz és a szociológia kaphat prioritást, de meg kell említeni, hogy Szombathelyen, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen levéltár szakirány is működik. Itt a kapcsolatfelvétel mindenképpen szükséges lenne. A kutatási projekt három szakirány mentén haladna: egyrészt tovább folyhat a korábbi hagyományoknak megfelelően a levéltári iratok kutatása. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztott településen ismét begyűjtenénk minden olyan iratot, amelyet

122


tulajdonosaik a kutatóknak átengednek, illetve az át nem adott értékesebb iratok digitalizáljuk. Másrészt a néprajzos kollégák feltérképezik a kutatott település néprajzi értékeit, épített és szellemi kulturális értékeit és hagyományait. Tárgyakat gyűjtenek, fényképeket készítenek, és néprajzi feltárást végeznek. A szociológus vagy társadalomkutató kollégák feladata egy olyan kérdőív felvétele a kiválasztott települések valamennyi lakójától, amelyben a közösség társadalomtörténete térképezhető fel, különös tekintettel: ––a foglalkozási átrétegződés generációkon átívelő tendenciára, ––a vagyoni változások követésére különös tekintettel a politikai rendszerváltozásokra és a határváltozásokra, ––a helyi közösség belső kapcsolati hálójának – hierarchiájának, szerveződéseinek, konfliktusainak stb. – feltárására. A kérdőív adatain túl a korábbi generációk élethelyzetére vonatkozóan a szakemberek levéltári és egyéb statisztikai anyagok elemzésével bővíthetik a kapott eredményeket. A kutatás a 19. század elejétől napjainkig kísérelheti meg a fent említett elemzési szempontok követését. Fontos feladatot jelent – valamennyi kolléga részvételével – az oral history kategóriájába tartozó anyag feltárása, azaz a településeken élő olyan személyekkel való kapcsolatfelvétel, akiknek az élettörténete rögzítésre érdemes. A beszélgetések célzott tartalommal is készülnének, oly módon, hogy a vizsgált településeken élő emberek, közösségek 20. századi élettörténete összehasonlítható legyen, azaz, hogyan élték meg ugyanazokat az éveket Szlovéniában a szlovének, ugyanott a magyarok, és a magyarországi magyarok és szlovének. Milyen párhuzamok figyelhetők meg a határok által szétszakított családok életében, a hasonló foglalkozású, de más országban élők között stb. Mindennek eredményeként, terveink szerint olyan összevethető történeti-szociológiai anyag gyűlne össze, amely páratlan a modern kori társadalomkutatásban. Mindezzel összefüggésben a tábor időszakában meghívott előadók – elsősorban kutatók és egyetemi tanárok – tartanának tudományos előadásokat, amelyek egyrészt feltárják a társadalomkutatás eddigi eredményeket, másrészt a vizsgált térség egy-egy történeti-néprajzi kérdését ismertetik meg a résztvevőkkel. Az összegyűjtött anyagok – iratok, dokumentumok, fényképek – digitalizálása után egy önálló, a levéltárak által felállított honlapon kerülhetnének bemutatásra. Ezzel egy olyan virtuális levéltár jönne létre, ahol a kutatott településekre vonatkozó összes anyag nyitottá és az érdeklődők számára is elérhetővé válna. Itt nemcsak a falukutatásban gyűjtött anyagok jelennének meg, hanem a levéltárakban a térségre vonatkozó iratok is. Ugyancsak a honlapra kerülhetnének fel az oral history módszerrel készített interjuk, valamint a televíziós felvételek is. Lehetne változtatni a tábor helyszínein is. Eddig a határ két oldalán található szlovéniai és magyarországi településeken jártak a résztvevők egy-egy évben. Ez a 123


metódus úgy változna meg, hogy a szlovén–magyar határ menti régióban egyszerre három települést keresnek fel a kutatók, egy zalai, egy Vas megyei és egy szlovéniai község bevonásával. A tábor időtartama, amikor mindez zajlik, a levéltári iratok gyűjtése, a kérdőívek felvétele stb. 10 nap, ebből körülbelül 7 az anyagok gyűjtése, tehát a terepmunka időtartama nem változna, viszont szükség lenne további 3 napra a gyűjtött anyagok feldolgozására. A tábort egy néhány napos felkészülési időszak is megelőzheti, amikor levéltárban a térségre vonatkozó iratok áttekintése történik. A kibővített kutatási projekt természetesen szükségessé teszi új technikai eszközök alkalmazását, úgymint digitális fényképezőgépét, hordozható számítógépét, hangrögzítő berendezését, esetleg szkenner használatát. Ezekkel a szakmai kiegészítésekkel tehát egy olyan interdiszciplináris kutatótábor megrendezésére nyílna lehetőség, amely komplex módon térképezné fel a szlovén–magyar határrégió falvait és gyűjtene kutatási anyagot. Talán szükségtelen hangsúlyozni ennek kulturális és tudományos hozadékát, amely együtt járna a táborban résztvevő egyetemisták széleskörű tapasztalatszerzésével.

Terepmunka közben Felsőszölnökön, 2009. Pri terenskem delu na Gornjem Seniku, 2009.

124


Zoltán Paksy

MISLI O PRIHODNOSTI SLOVENSKO-MADŽARSKEGA mednarodnega ARHIVSKEGA RAZISKOVALNEGA TABORA – ZAMISLI NAČRTOVALCA TABORA1 –

Zgodovina mladinskega raziskovalnega tabora iz leta 1991 se je začela v času, ko je bilo zgodovinsko obdobje v Srednji Evropi še razburkano in negotovo. Kljub temu ima tabor za sabo že 20-letno zgodovino. Zdaj se postavlja se vprašanje, kako naprej? Cilji, ki smo si jih zastavili, se delijo na dva dela: na strokovne in politične. Med slednje spada cilj, da bi arhivski strokovnjaki in dijaki raziskovali tista obmejna območja na obeh straneh meje, kjer živijo pripadniki Slovencev in Madžarov, in bi zbirali gradivo iz življenja tam živečih ljudi. To so v glavnem dokumenti, ki sicer ne pridejo v arhive: dokumenti zasebnikov, pisma, fotografije in knjige. Drugi cilj je predvsem ta, da bi v okviru strokovne dejavnosti zbližali med seboj prebivalce in narodne manjšine obeh držav, da bi se mladi obeh narodov spoznali med seboj, spoznali zgodovino druge države in življenje ljudi na vasi. V letu 2010 se je tabora udeležilo že 25 oseb: 20 dijakov, ki so večinoma govorili jezik sosednje države, torej slovenski dijaki iz Madžarske in madžarski dijaki iz Slovenije ter pet arhivskih strokovnjakov ter voznik. Pri delu so raziskovalci obiskali vnaprej izbrane vasi ciljnega območja in si z navezavo stikov z lokalnim prebivalstvom prizadevali zbrati dokumente in listine, ki so v zasebni lasti. K pomenu raziskave prispeva dejstvo, da pisno gradivo, ki so ga našli v okviru raziskovanja, pomeni arhivski vir, ki ga sicer nikoli ne bi dobili, saj jih ne hranijo uradni organi, temveč zasebniki. Kot rezultat skoraj poldrugo desetletje trajajočega strokovnega dela se je v Arhivu županije Zala, Arhivu Železne županije in v Pokrajinskem arhivu Maribor nakopičila zavidanja vredna količina tovrstnih dokumentov – na primer pisma iz vojne, druga zasebna pisma, dokumenti, ki dokazujejo zemljiškolastniške odnose, sodni dokumenti, listine o izvoru, fotografije in drugo – ki jih 1

Predavanje odraža individualne zamisli vodje tabora iz Zalske županije. Institucionalne, uradne predloge Arhiva županije Zala bo vodstvo arhiva izoblikovalo naknadno, upoštevaje tudi druge ideje in možnosti.

125


urejajo sodelavci arhivov in jih uporabljajo pri svojih znanstvenih publikacijah in navedbi virov. Nova priložnost, ki jo je mogoče koristno uporabiti, se skriva v dejstvu, da je v okviru raziskovalnega tabora potrebno obiskati osebe v kraju, ki tudi same opravljajo lokalno-zgodovinske raziskave, zbirajo listine, in bi lahko delali v sodelovanju z njimi. To bi lahko nadaljevali tudi v prihodnje. Enotedenski tabor se običajno deli na dva dela, v prvi polovici se izvaja raziskovanje na slovenski strani, v organizaciji slovenskih kolegov, v drugi polovici pa na Madžarskem. Organizatorji so dajali poudarek temu, da se obiščejo naselja, ki ležijo neposredno ob slovensko-madžarski meji, in kjer med prebivalci živijo tudi krajani, ki so pripadniki etnikuma sosednje države, torej prednost uživajo slovenske vasi na Madžarskem in madžarske vasi v Sloveniji ter naselja z mešanim življem. Če tendence zaradi zmanjšanja števila vasi ne bo mogoče nadaljevati, se bo raziskovanje lahko preneslo tudi na območja, ki so bolj oddaljena od meje. Najpomembnejša naloga v prihodnje bo poglobitev strokovnega dela tabora. Po naših predvidevanjih bi se – poleg arhivarjev – morali v delo vključiti tudi drugi strokovnjaki, ki opravljajo raziskovalno delo na svojem področju. Poleg kolegov arhivarjev bi se lahko vključili etnografi, strokovnjaki za raziskovanje družbenih vprašanj in sociologi. Ob tem bi v okviru tabora sodelovali tudi študentje zgodovine, arhivistike in sociologije ter seveda tehnično osebje, vozniki in računalničarji. Te strokovnjake bi poiskali z navezavo stikov s slovenskimi in madžarskimi univerzami, ki bi jih vključili v raziskovalno delo. Število udeležencev tabora, skupaj z naštetimi strokovnjaki, bi znašalo okrog 30. Obenem pa mladih raziskovalcev ne bi izbirali med srednješolci, ampak med študenti univerz, na primer na podlagi priporočil njihovih profesorjev. Izmed študijskih smeri bi imeli prednost zgodovina, etnografija in sociologija, in naj omenim, da na univerzi v Szombathelyu deluje tudi smer arhivistika. Navezava stikov z njimi bi bila vsekakor potrebna. Raziskovalni projekt bi potekal v treh smereh: po eni strani bi, v skladu s tradicijo, nadaljevali raziskovanje arhivskih dokumentov. Torej bi v izbranem naselju ponovno zbirali vse tiste listine, ki bi jih njihovi lastniki prepustili raziskovalcem, dokumente, ki nam jih ne bi izročili, pa bi digitalizirali. Po drugi strani bi kolegi etnografi raziskovali etnografsko in grajeno dediščino, duhovne in kulturne zaklade ter dediščino naselij, v katerih poteka raziskovanje. Zbirali bi predmete, fotografije in etnografske zapise. Naloga kolegov sociologov ali raziskovalcev družbenih vprašanj bi bilo zbiranje odgovorov na vprašanja in izpolnjevanje anket, v katere bi zajeli vse prebivalce izbranih naselij, kjer bi raziskovali družbeno zgodovino skupnosti s posebnim ozirom na: ––tendence preslojevanja poklicev skozi generacije, ––zasledovanje sprememb glede premoženja, s posebnim poudarkom na politični tranziciji in spremembi meja, 126


––razkrivanje mreže notranjih povezav območnih skupnostih – njihova hierarhija, organiziranost, konflikti itd.. Poleg podatkov iz vprašalnikov bi strokovnjaki v pogledu življenjskega položaja prejšnjih generacij – z analizo arhivskih in drugih statističnih gradiv – razširili dobljene rezultate. Raziskava si bo prizadevala zasledovati omenjene vidike analize od začetka 19. stoletja pa do danes. Pomembno nalogo predstavlja – ob udeležbi vseh kolegov – odkrivanje gradiva, ki spada v kategorijo ustne zgodovine, da bi torej navezali stike s tistimi ljudmi v naselju, katerih življenjski dogodki so vredni zapisa. Pogovori bi se pripravili s ciljno usmerjeno vsebino tako, da bi bile življenjske zgodbe ljudi iz 20. stoletja, ki prebivajo v določenem naselju in skupnosti, primerljive, in sicer: kako so doživljali ista leta Slovenci in Madžari v Sloveniji in kako Madžari in Slovenci na Madžarskem. Kakšne paralele lahko opazimo v življenju družin, ki so jih ločile meje, kakšne med ljudmi s podobnimi poklici, ki pa so živeli različnih državah itd. Kot rezultat tega, bi po naših načrtih, zbrali primerljivo zgodovinsko-sociološko gradivo, ki bi bilo v sodobnem raziskovanju družbenih vprašanj zagotovo gradivo brez primere. V zvezi z navedenim bi imeli povabljeni predavatelji – v prvi vrsti raziskovalci in univerzitetni profesorji – v času tabora znanstvena predavanja, kjer bi po eni strani predstavili dosedanje rezultate raziskovanja družbenih vprašanj, po drugi strani pa bi predstavili posamezna zgodovinsko-etnografska vprašanja iz obravnavanega območja. Po digitalizaciji – listin, dokumentov, fotografij – bi arhivi predstavili zbrano gradivo na svojih spletnih straneh. S tem bi ustvarili virtualni arhiv, kjer bi bilo gradivo javno in dostopno vsem interesentom, vključno s prebivalci naselja, ki so ga raziskovali. Tukaj ne bi predstavili zgolj gradiva, ki je bilo pridobljeno v okviru raziskovanja vasi, ampak tudi listine ki se hranijo v arhivih o obravnavanem območju. Na spletnih straneh bi lahko objavili tudi posnetke, pripravljene z metodo ustne zgodovine in tudi televizijske ilustracije. Lahko bi spremenili tudi lokacijo tabora. Doslej so udeleženci v posameznih letih obiskovali slovenske in madžarske vasi na obeh straneh meje. To bi spremenili tako, da bi v slovensko-madžarski obmejni regiji obiskali hkrati tri naselja, eno v županiji Zala, eno v Železni županiji in eno v Sloveniji. Čas trajanja tabora, zbiranje arhivskih listin, izpolnjevanje anket itd., bi bilo 10 dni, od tega okrog 7 dni za zbiranje gradiva, torej se čas trajanja terenskih del ne bi spremenil. Potrebovali pa bi nadaljnje 3 dni za obdelavo zbranega gradiva. Pred začetkom tabora bi lahko imeli nekajdnevno pripravljalno obdobje, ko bi v arhivu pregledali listine, ki se nanašajo na območje. Za razširjeni raziskovalni projekt bi seveda potrebovali nova tehnična sredstev, kakor na primer digitalni fotoaparat, prenosni računalnik, napravo za snemanje glasov, morda tudi skener. 127


S temi strokovnimi dopolnili bi dobili možnost za organizacijo interdisciplinarnega raziskovalnega tabora, ki bi kompleksno raziskal vasi v slovensko-madžarski obmejni regiji in zbral raziskovalno gradivo. Morda ni potrebno posebej poudariti kulturnih in znanstvenih koristi ter pridobitve širokih izkušenj za študente, ki se bodo tabora udeležili.

A felsőszölnöki hármashatárkőnél, 2009. Pri tromejniku v Gornjem Seniku, 2009.

128

Gondolatok a szlovén magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor jövőjéről

Recommend Documents