GONDOLATOK A SÁFÁRSÁGRÓL

GONDOLATOK A SÁFÁRSÁGRÓL (Demeter József) A hívő élet sz{mos területén az al{bbi kérdések előtt {llunk: Milyen szempontokra építhetnénk föl a felelősen életvitelünket? Ezen belül, hogyan kezeljük – ak{r szűkös keretek között is – az anyagi javainkat? Hogyan lehetne teljes nyugalmunk Isten gondviselésében, az egyre nehezedő t{rsadalmi kontextusban? Először is nézzük meg a s{f{rs{got, mint a hívő ember {ltal{nos pozíciój{t az Úr előtt. A s{f{rs{g kifejezés jelentése: h{z és vagyongondozó, felügyelő – ennyiben teh{t szolga, beosztott – ugyanakkor a fogalomhoz hozz{tartozik az is, hogy bizalmi beoszt{s, ahol gazda és a s{f{r között feltétlen bizalom van. Isten tulajdon{t képezi minden, ami létezik égen és földön. „Oh Uram, tied a nagys{g, hatalom. Dicsőség, örökkévalós{g és méltós{g, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied” (1Krón 29, 11)! Isten tart fenn mindent, örökkévaló hatalma és bölcsessége {ltal. Ő gondoskodik az emberről is és Ő osztja el a javakat saj{t akarata szerint. Az embert Isten m{r kezdetben s{f{rs{ggal bízta meg. A teremtett vil{g fölé helyezte, hogy gondozza és {polja azt felelősségteljesen. Szűkebb vonatkoz{sban a Benne hívő embereket is s{f{rs{ggal bízta meg Isten az élet minden területén. A saj{t életében, a csal{di és gyülekezeti vonatkoz{sban egyar{nt. Mindenre, mint Isten tulajdon{ra kell tekintenünk, ami fölött s{f{rs{ggal bízattunk meg. A s{f{rs{g tal{n legkiemelkedőbb területe a hűség. „Ami pedig egyébir{nt a s{f{roktól megkív{ntatik az, hogy mindenik hívnek tal{ltasson” 1Kor 4, 2. A jó s{f{r hű kezelője Ura vagyon{nak. A hűség nem a r{nk bízott érték nagys{g{tól függ, hanem az Urunk ir{nti odaadó szeretettől. Ezért aki a „kevesen” hűséges tud lenni, az a „sokon” is hűséges fog maradni. A hűségnek, és a mindenkor elsz{moltathatós{gnak az élet minden területén meg kell l{tszani; a csal{dban, munkahelyen, gyülekezetben. A hűséges s{f{r elnyeri jutalm{t a sz{mad{skor: bejut az „Ura örömébe”. Újfordít{sban; „menj be a te Urad ünnepi lakom{j{ba” Mt 25, 21. A hű s{f{r Isten {ld{s{t élvezheti a Vele való közösségben. Egy m{sik igen fontos terület a munkavégzés. Életünk sz{mottevő részét munk{val kell töltenünk. Nem mindegy milyen hozz{{ll{ssal végezzük munkahelyi feladatainkat? Vajon sz{munkra a munka egy szükséges rossz a megélhetéshez, vagy s{f{rs{gunk egy fontos területét jelentheti? – Kétségkívül az utóbbi a jó v{lasz. – A jó s{f{r lelkiismeretesen végzi munk{j{t. Úgy kell dolgoznia, mint aki az Úrnak szolg{l és nem embereknek. Tisztelnie kell fölötteseit, munk{j{t teljes értékűen ell{tva, dicsőséget kell hoznia Isten nevére az emberek előtt. A vezetőknek pedig tisztességesen kell b{nnia a beosztottaival. Korunk munkahelyeinek képéhez hozz{tartozik a rengeteg túlmunka és a versenyszerű munkatempó. A jó vezetőnek, őriznie kell a beosztottait és önmag{t is a túlhajszol{stól. Gyakran a feszes munkahelyi légkör fizikai egészségk{rosod{shoz, és pszichés kimerültséghez vezet. –

Oldal 1

B{r erre mindig megvannak a megfelelő érvek; musz{j hajtani a csal{di életszínvonal megőrzéséért, musz{j hajtani az {ll{s megtart{s{ért< ak{r még betegen is< stb. Föltehetjük a kérdést, hogy jól s{f{rkodik-e az ember az erejével, ha m{r negyvenesötvenes éveiben kiég, tönkremegy idegileg? A jó s{f{rs{g szempontj{ból nézve; a meg{ldott és jól beosztott „kevés” több mint a dupla verejtékkel összekínlódott „sok”. Egyébir{nt pedig az Ige is arra tanít: „Hat napon {t dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még sz{nt{skor és arat{skor is pihenj” 2Móz 34,21. Sok tekintetben nagy szerepe van a megelégedettségnek. P{l is azt írja Timóteusnak: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel” (1Tim. 6, 6) rendkívül fontos, hogy megelégedjünk mindig azzal a helyzettel, amiben tart minket Urunk. Feleségemmel megfigyeltük, hogy Isten gondviselése egy bizonyos életszínvonalon tart minket és attól lejjebb soha nem vagyunk tartósan. Viszont túl nagy színvonalugr{s sem következik be. Így ha egy plusz pénzösszeg mutatkozik, m{r szinte tudjuk, hogy ennek meg van a helye – csak mi még nem tudunk róla. Rendszerint ilyenkor egy nem v{rt nagyobb kiad{s is jelentkezik. Természetesen Isten tarthatja az {tlagn{l nagyobb anyagi bőségben is a gyermekeit. Ez nagyobb felelősséggel is j{r. Fontos, hogy minden helyzetben hűek legyünk Urunk előtt. Ennél fogva tudjunk a bőségben is Isten szerinti gazdagok leni; önzetlenül adakozva, és tudjunk a szerényebb anyagi keretek között is zúgolód{smentesen elégedettek lenni a gondviseléssel. A megelégedettséget akad{lyozó tényezők: az irigység, mikor m{s helyzetét kív{nja az ember gonosz módon. A kapzsis{g és a pénzsóv{rs{g is elégedetlenkedést szül, amikor nyereségv{gytól fűtött önző módon, mindent kész elkövetni az ember a meggazdagod{s{ért. Ezek nem kedvesek Isten előtt, és megakad{lyoznak minket abban, hogy boldogszívű elégedettek legyünk Isten gondviselésével. Az anyagi megelégedésben mindig ott van a megnyugv{s, mint Isten gondviselésének összességében. Tov{bb{ r{mutat az anyagiak és a lelkiek egészséges hangsúly{ra. Azt hiszem még senki nem érezte kevésnek Isten ígéretét üdvösség vonatkoz{s{ban – akkor anyagi vonatkoz{sban miért is lennénk elégedetlenek? A kettő együtt értelmezendő, merthogy Annak a jós{g{ból élünk itt a földön, Aki örökkévaló dicsőséget készített sz{munkra a mennyben. Ezért a megelégedés; a hű s{f{r szüntelen im{data is Isten felé. Amolyan lelki alaphang, amely Isten jós{g{nak {llandós{g{hoz van stimul{lva.

A s{f{rs{ggal megbízott keresztyén szolg{lata nagyban összefügg a jellemével. Rendkívül fontos tényező a s{f{r életében – Isten és emberek előtt – a becsületesség. „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen meg{llj<” 2Tim. 2, 15/a. Az igaz, becsületes, tisztességes ember mindig törekszik Isten akarat{t keresni. Fontos sz{m{ra, hogy élete feddhetetlen legyen minden helyzetben. Őszintén v{llalja

Oldal 2

hib{it is, nem hazudik embert{rsainak, és az igazs{g útj{t v{lasztja a kényes kérdésekben is. A becsületességgel a szeretetünket és az őszinte hitünket fejezzük ki Isten felé. A becsületes élet hűen tanúskodik az Evangélium hitelességéről. Kerülni kell a becstelenségre cs{bító kísértéseket, és a becstelen embereket. A Szent Lélek ereje {ltal ellen{llhatunk. Nagy szerepe van s{f{rs{gunkban a bölcsességnek, hogy minden élethelyzetben jó döntéseket hozhassunk. Ezért nem t{maszkodhatunk csup{n a saj{t bölcsességünkre. Szükségünk van a jó tan{csokra. Gyakran az ember saj{t felfuvalkodotts{ga a tan{cselfogad{s legnagyobb akad{lya. „A bolondnak útja helyes az ő szeme előtt; de aki tan{ccsal él, bölcs az” (Péld 12, 14). Szükségünk van a jó tan{csokra, hogy bölccsé v{lhassunk {ltaluk a döntéshozatalra. Vigy{znunk kell, hogy mindig a megfelelő helyről kérjünk tan{csot! Az nyilv{nvaló, hogy a legfőbb tan{csadó maga az Úr! Az Ő neve; „Tan{csos” is, és Tőle mindig aktu{lis életvezetést kaphatunk. Kérhetünk tan{csot a feleségünktől, szüleinktől, és hívő atyafiaktól is – az adott kérdésnek megfelelően –, de soha ne kérjünk rossz helyről. Sajnos gyakran előfordul, hogy keresztyén testvérek a hitélettel kapcsolatos kérdésre nem hívőktől kérnek tan{csot (1Kor 2,16). A hit vil{g{hoz avatatlan tan{csadó véleménye bezavarhatja a bibliai értékítéletet. A vil{g fiai eszesebbek ugyan, de a maguk nemében. Ezért ők m{s talajon {llnak. Egyébir{nt P{l is összevetést tesz az antropos (természeti ember) és a pneumatikos (lelki/szellemi ember) között, és levonja, hogy a természeti ember képtelen megragadni a természetfeletti vil{g realit{sait. Ennél fogva, lelki dolgok kérdésében avatatlanok. Viszont az élet m{s területén pl. tanul{s vagy munkavégzésekkel, és egyéb szakir{nyú területen adhatnak hasznos tan{csokat, a hívő sz{m{ra is. Ezért az alapelv a következő: akkor kérünk jó helyről tan{csot, ha azon Isten vezetését érezzük. Ha viszont ettől az elvi kitételtől eltérünk, akkor az megbosszulhatja mag{t. Ha félretan{csolnak és m{sok olyan dolgokra vesznek r{ minket amelyekben Isten szemei nem gyönyörködnek, az nem jó senkinek. Az Isten vezetése szerinti bölcs tan{cs azonban a s{f{rs{gunk eredményének z{loga lehet. Szívből kív{nom ezt mindenki sz{m{ra.

Az anyagi javakkal történő gazd{lkod{s.

Biblikus szab{lyok a pénzkezeléssel kapcsolatban. Anyagi javaink összességét, így a pénzünket is Isten tulajdon{nak kell tekintenünk. A saj{t anyagi b{zisunk fölött

Oldal 3

szintén s{f{rs{ggal bízattunk meg. A pénz kezelésében is fontos tényező; a hűség. Először is munk{lkodjunk becsületesen a pénzért és a jövedelemből a rendszeres adakoz{st folytassunk. Adjuk meg az Úrnak a tizedet jövedelmünkből, és az önkéntes adom{nyunkat a gyülekezetünk fenntart{s{ra és a r{szorulók felé. „Adj{tok meg azért ami a cs{sz{ré a cs{sz{rnak, és ami az Úré az Úrnak” (Mt 22,21/b). Fizessük meg azt is, amit az {llampolg{ri kötelességünk megkív{n (az adó és egyéb fizetési elv{r{sok). A fennmaradó összeget is Isten tulajdonaként kell kezelnünk, és mértékletes csöndes életet kell élnünk. Az adós{gokat különböző hiteleket kerülni kell lehetőség szerint, mert ezek kellemetlen elkötelezettséget jelenthetnek. Ink{bb elégedjünk meg, és azért legyünk h{l{sak Istennek, amink van. A s{f{rs{g egyik fontos tényezője takarékoss{g. „Kív{natos kincs és kenet van a bölcsnek h{z{ban; a bolond ember pedig eltékozolja azt” (Péld 21, 20). Bölcsességre van szükségünk, hogy a r{nk bízott javakat kamatoztassuk Urunk dicsőségére. Ennek jegyében félre rakhatunk jövedelmünkből és megtakaríthatunk az esetleges szűkösebb időkre. Jól jövedelmező befektetéseket is kereshetünk, amelyek megnövelhetik meglévő pénzösszegünket. Ugyanakkor vigy{zva arra, hogy ne essünk a kapzsis{g csapd{j{ba sem. „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely ut{n sóv{rogv{n némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat {ltalszegezték sok f{jdalommal” 1Tim 6, 10. A pénzhez való egészségtelen kötődés, a gazdagod{si v{gyhoz vezet és elvonhat a hit vil{g{tól. Ezért óvatosnak kell lennünk a pénzkezelés tekintetében. Gyermekeinket is meg kell tanítanunk a pénzzel való b{n{s helyes gyakorlataira. Arra, hogy ők is tegyenek kisebb szolg{latokat a pénzért, (de kaphatnak rendszeres zsebpénzt is) és tanulj{k meg helyesen beosztani. Adj{k meg belőle a tizedet az Úrnak, és szorgalmasan gyűjtögessenek is belőle. Gondolj{k meg v{s{rl{saikat, és alakíts{k ki a saj{t értékrendjüket. M{r gyermekkorban jó, ha kialakulhat bennük a mértéktartó életmód ide{lis képe. Jó, ha tudj{k ők is, hogy az Úré az „ő pénzük” is és felelősséggel tartoznak a pénzkezeléséért. A gyülekezeti pénzkezelés is rendkívül nagy felelősséggel j{r. A gyülekezet tagjaiban tudatosítani kell, hogy minden gyülekezeti tag, egyben s{f{r is. Fontos tényező Isten előtt az adakoz{s lelkülete. „Ki-ki amint eltökélte a szívében, nem szomorús{gból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9, 7). Jó lelkiismerettel kell mindenkor adakozni Isten ir{nti h{l{ból, és az emberek ir{nti szeretetből. Vannak, akik erejük alatt, akik erejükhöz mérten, de vannak akik erejük fölött is adakoznak. Ők megtapasztalj{k Isten bőséges {ld{s{t, mert: „Aki szűken vet, szűken arat; és aki bőven vet, bőven is arat” (2Kor 9, 6). A gyülekezeti adakoz{sból befolyt pénzösszeg fölött is hű s{f{rként kell elj{rni. Legyenek megbízott pénzkezelő személyek. Fontos a gyülekezet anyagi fenntart{s{nak becsületes finanszíroz{sa. Sz{ml{k fizetése, eszközök pótl{sa. Szükségorient{ltan kell gondolkodnia a gyülekezet vezetőinek, szem előtt tartani az Isten előtti vezettetés és elsz{moltathatós{g tényét. Ilyen megfontol{sban, kellő teret nyerhet a szolg{lók anyagi t{mogat{sa. „Annak ok{ért, míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiv{ltképpen a mi hitünk cselédeivel” (Gal 6,10). Ezenfelül, fontoss{

Oldal 4

v{lhat a kívül{lló r{szorulók karitatív megsegítése is. Szükség esetén egy-egy kisebb szórv{nygyülekezet t{mogat{sa is megvalósulhat. A missziómunka t{mogat{sa is nagyon fontos. Esetleg egy konkrét missziómunka finanszíroz{sa, vagy egy missziómunk{s, vagy szervezet t{mogat{sa. A legfontosabb, hogy Isten vezetésével történjen minden pénz h{tterű tevékenység is. Ha lehetséges, akkor a gyülekezet lelki-p{sztora a gyülekezet vezetőségével egyetértésben im{dkozó szívvel és egy l{t{sra jutva hozhassanak bölcs döntéseket pénzkérdésekben. Nagyon fontos, hogy a gyülekezet megfelelően legyen inform{lva az anyagi mozg{sokról. Ezen túlmenően legyenek konkrét célok és szülessenek működőképes stratégi{k a célok eléréséhez. Ezekbe pedig a gyülekezet minden tagja legyen bevonva, és érdekeltté téve. Sz{momra nagyon tanuls{gos ez a h{romrészes kis gondolatfuttat{s. Hasznosnak érzem, hogy s{f{rként is tekinthetek magamra. Megfogalmazódott bennem; hogy én is szeretnék kitartó hű s{f{ra lenni az Úrnak minden körülmény között. Szeretném gyermekeimet is hű s{f{rokk{ nevelni a tőlem telhető módon. Van egy óhajom Isten felé; hogy amit én nem tudok megtenni azt Ő végezze el a szívükbe. Vannak kudarcok és gyengeségek az életemben – amelyeket szeretnék kinőni – és a sz{mad{s idején az Úr előtt {llva meghallani majd b{torító szavait: „<menj be a te Uradnak örömébe”. Azt hiszem ez lesz a „s{f{rs{g öröme”, amit szívből kív{nok minden keresztyén testvéremnek is. Gyermekeink s{f{rs{gra való nevelése is olyan terület, amelyet minden s{f{rtól elv{r az Úr. Bizonyos nézőpontból tekintve, a gyermekeinket is s{f{rs{gra kaptuk. Ezért az ő s{f{rs{gra nevelésük része a mi s{f{rs{gunknak is, amely egy bizonyos fontos egység a biblikus gyermeknevelésen belül. Mellé fűzhetjük, hogy egykoron felelőssé is tesz minket Isten érte. Fontoss{ v{lik majd a kérdés: vajon meg tettünk e mindent, hogy gyermekeinket a „jó s{f{rs{g” szellemiségében neveljük? Vannak bizonyos dolgok, amelyekre m{r csak akkor figyelünk fel, amikor megkéstük őket, így a s{f{rs{gra nevelést a maga idejében kell elkezdenünk. A Szentír{s is r{mutat a hatékony tanít{s időben és térbeni elhelyezésére: „Tanítsd a gyermeket az ő útj{nak módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem t{vozik attól” (Péld 22, 6). A gyermekünk nevelésében több módot is alkalmazhatunk: Pl. a szóbeli kommunik{ciót; amikor többször leülünk és elbeszélgetünk az adott kérdés felől gyermekünkkel, és a Bibliai l{t{smódra neveljük beszélgetés útj{n. Fontos szerepet tölt be a szülői példamutat{s; amikor a gyermekek a mi életünkön {t szemlélhetik a jó megold{st az adott helyzetre. Jézus is péld{t mutatott tanítv{nyainak sok esetben, és maradandó tanuls{gokat vonhattak le (pl. l{bmos{s). A szülői példa is maradandó nyomot hagy a gyermek jellemform{lód{s{n (pozitív, ak{r negatív ir{nyban egyar{nt) ezzel felelősségteljesen sz{molnunk kell. Helyes ir{nyba kell terelni a péld{n keresztüli tanul{s automatikus folyamat{t, mert a gyermekünk a rossz viselkedésmint{nkat is ugyanúgy követi, mint a jót. Itt

Oldal 5

megjegyezném, hogy a gyermekek előtti példaad{s, nem csup{n szülők sz{m{ra kihív{s. A gyülekezet érett tagjainak hozz{{ll{s{t szintén figyelik a fiatalok. A példaad{s teh{t minden felnőtt feladata persze m{s-m{s területen és módon. A gyermekek sz{m{ra a gyakorlati tapasztalatok is fontosak. Olykor szükséges, hogy a saj{t bőrükön keresztül jussanak el a tanuls{gokig. A gyermekek sok mindent maguk szeretnek kiprób{lni szükségük is van r{, hogy ön{llóan dönthessenek és a következménnyel is szembesüljenek. Gyakran a szülői szeretetféltésből eredő „tündér{lomba ringat{s” útj{t {llja a gyermek jellemének megszil{rdul{s{nak. Persze ar{nytalan dolog a csal{d anyagi felelősségét r{zúdítani és ezzel megijeszteni a gyermeket, de jó, ha fokozatosan tiszt{ban van bizonyos dolgokkal. Hasznos sz{mukra, ha kicsiben ők is megtanulj{k a szükség és a bőség biblikus kezelését. Köztudott, hogy a kritikus anyagi területek is taníthatj{k a gyermekeket az élet re{lis ismeretére. Nem szabad a csal{d anyagi krízisét sem eltakargatni a gyermek elől. Hadd l{ssa meg, hogy az élet realit{s{hoz a „nem szeretem napok” is hozz{tartoznak, és adjunk nekik esélyt, hogy ennek terhét ők is hadd viseljék. Ez szülői részről nem un. kegyetlenkedés, hanem hasznos gyakorlatias segítség. Gondoljunk csak bele, hogy Mennyei Aty{nk nekünk is megengedi az anyagi prób{kat is azért, hogy kiprób{ltak lehessünk.

A személyes tapasztalat a legközelebbi tanítómester! Aki kényezteti a gyermekét és a „széltől is óvja” egy hamis burokban tarja őt, és amikor kikerül a „nagybetűs életbe”, kudarcok sorozat{val tal{lja mag{t szemben. Hasonló a szitu{ció, amikor pici vadakat h{zilag fölnevelnek, és amikor kiengedik őket az erdőbe. Sajnos előfordul néha, hogy némelyik p{r nap alatt belepusztul a hirtelen környezetv{ltoz{sba, mert az erdei körülménytől teljesen elidegenedett. Kissé morbidnak tűnik a példa, de legal{bb valós. Fontos, hogy gyermekeink m{r kicsi korban megismerjék a pénzt, de a hozz{tartozó hű s{f{rs{g megélését is. Stratégi{kat is kidolgozhatunk, amelyek segítségével függetlenné v{l{s elősegíthető. Pl. rendszeres zsebpénzt adhatunk nekik, az azzal j{ró ön{llós{ggal. Tan{csolhatjuk őket, hogy zsebpénzükből tizedet adjanak az Úrnak, a m{sik tizedet megtakaríts{k és a fennmaradó összegből ügyesen s{f{rkodva igyekezzenek finanszírozni kiad{saik bizonyos részét. Ezzel értékrendjük is form{lódik. Esetleg könyvelést is vezethetnek kiad{s bevételi és egyenleg rovattal ell{tva. Egy biztos; a gyermekek s{f{rs{gra nevelését nem lehet elég kor{n elkezdeni. A neveltetés elősegítheti a gyermekek Istenképének, vil{gképének kialakul{s{t. Később, a t{rsadalom felelősséget viselő, építő tagjaiv{ v{lhatnak. Ami még fontosabb: Isten hű s{f{raiv{ v{lhatnak felnőttként! Negatív vonatkoz{sban úgy tartja a régi magyar mond{s: „aki tűn kezdi lovon végzi” (ezt a tolvajs{gra szokt{k alkalmazni). Ennek a pozitív oldala is igaz. Ne

Oldal 6

feledjük a biblikus alapelvet; aki hű a kicsiben, az később a nagy dolgokban is jó eséllyel becsületesség vonal{n halad tov{bb. Arra tanít a Szentír{s is, hogy a gonoszs{gban maradjunk gyermekek,(ne növekedjünk benne) az értelemben pedig gyarapodjunk, érlelődjünk (1Kor 14,20). Kedves hívő szülők, mindezt {tgondolva úgy hiszem érdemes gyermekeinket a hűség és a becsületesség szellemiségében nevelnünk. Olykor küzdve a korszellemmel, a gyermeki természeti makacss{ggal, és sok m{s g{tló tényezővel. Mindezt feledteti velünk, ha a fent említett értékeket kibontakozni l{thatjuk szeretett csemetéink életében.

Gazd{lkod{s az idővel. Ha az időre gondolunk, mindig azzal szembesülünk, hogy ebből van szükségünk a legtöbbre és mégis a legkevesebb. Szinte {llandó kihív{st jelent, hogy van-e elég időnk mindenre? M{r az elején megmondhatom, hogy mindenre nem lesz! Viszont „mindenre” lehet, ami Isten akarat{val megegyező speci{lisan a mi sz{munkra. Fontos felismerés, hogy az időnkkel is s{f{rs{ggal bízattunk meg, hiszen mindenünk az Úré, és ebből eredően el kell sz{molnunk vele. Az élet nagy kérdéseinek egyike: hogyan tudunk rendet teremteni az időbeoszt{sunkban? Két kulcsszót említenék ezzel kapcsolatban. 1. a priorit{s: mire legyen időnk? A mindennapokban gyakran tapasztalom azt a sorrendi problém{t, hogy a szükséges dolgok a fontos dolgok elé kerülnek. Fontos lenne a bibliatanulm{nyoz{s, a bizonys{gtétel, a lelki-gondoz{s és sok egyéb szolg{lat végzése. Ezzel szemben a szükséges napi teendők, mint a bev{s{rl{s, a hivatali ügyek intézése és egyéb, az élettel j{ró szükséges dolgok halmaza, leköti az időnk jelentős részét. A végén m{r egyfajta k{osz uralkodik az ember körül, és azt sem tudja hol a feje. Nagyon fontos, hogy felelősen b{njunk az időnkkel, ezért a dolgaink rangsorol{s{nak kulcsszerepe van. Mivel a fejünk nem kalend{rium, ezért érdemes

Oldal 7

hat{ridőnaplót vezetni, és kategoriz{lni feladatainkat: pl. szükséges, fontos, kevésbé, fontos, {truh{zható, halasztható, és egyéb hasonló kategóri{kat hozhatunk létre. Mi alapján soroljuk be teendőinket? Erre a kérdésre egyértelműen Isten vezetésében kell keresnünk a v{laszt. Jézus szavai egyfajta sorrendiséget sugallnak sz{munkra: „keressétek először Istennek orsz{g{t, és az ő igazs{g{t; és ezek mind megadatnak néktek” M{t 6,33. Ennek fényében l{tható, hogy a priorit{s Isten orsz{g{nak érdekei felől rendeződik be helyesen. Gyakran megeshet, hogy ami nem l{tszik túl „lelkinek” az közvetetten szolg{lja Isten orsz{g{t. Egy klasszikus keresztyén szitu{ciót említenék. Péld{ul feszített munkatempó mellett a rengeteg un. „lelki-munka” mellett csal{ddal eltöltött idő egyre csak szűkül. Pedig, a harmonikus szeretetlégkörű csal{d ink{bb bizonys{got tesz Isten orsz{ga mellett, míg a dolgaik ut{n rohanó kapkodó szülőkből és szétszórtan nevelt gyermekekből {lló. Ilyen aspektusból l{tható, hogy nem mindig az a fontosabb, ami elsőre annak l{tszik.

2. az időzítés: mikor legyen időnk r{? A helyes időzítés felismerése a fontoss{g mellett a m{sik kulcskérdésünk. Nagyon mély igazs{g húzódik a Prédik{tor 3. fejezetében. – Szívből aj{nlan{m a teljes rész {ttanulm{nyoz{s{t. – „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (Préd 3,1). Ne feledjük; a rendelt idő mindig Isten ór{ja szerint működik! Ne siettessük, és ne is késlekedjünk. Innentől valój{ban a felismerésen múlik, hogy valamit a rendelt időben tettünk-e? Mi gyakran elérkezettnek érezhetünk valamit, ami még korai lehet, vagy korainak azt, amire Isten m{r elérkezettnek l{tja az időt. Erről pedig gyakran győzködnie kell minket Istennek, l{sd az ifjú Jeremi{s elhív{sa a prófétai szolg{latra (Jer 1,6). Ha felismerjük, a mennyei időzítést onnan m{r nyugodtak lehetünk, akkor is, ha esetleg a földi realit{sok m{st mutatn{nak. Jézus megfeddte a farizeusokat, amiért nem ismerték fel az időket. Egyik alkalommal sírt is Jeruzs{lem felett, amiért nem ismerte fel a megl{togat{sa idejét. Kérdezem: lehet, hogy mi fölöttünk is sír, amikor vakon sét{lunk bele csapd{kba, és siettetünk dolgokat, míg m{sszor a mulaszt{s bűnébe esünk? Fontos, hogy kifejlődjön az érzékelő képességünk Isten jelzései felé. „Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltukn{l fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsid 5,14). Helyesen felismert idő a jónak, míg a megkésett és elhamarkodott lépések a rossz cselekedetek forr{sai. A hétköznapi életben szok{s mondani; „ha valaki időben ad kétszer ad”. A Szentír{s pedig kijelenti; „ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi bűne az annak”. Vajon

Oldal 8

miért nem tesz meg valamit a hívő ember {ltal{ban? Több oka is lehet, de egy biztosan; nem érezte elérkezettnek az időt. Vagyis, nem ismerte fel az Úr idő felett {lló jelzését. Egy jó példa előttünk D{vid harca a filiszteusok ellen. Isten különös, de félreérthetetlen jelzésrendszerrel közli szolg{j{val az idő elérkezését. Azt mondja D{vidnak: „és mikor a szederf{k tetején indul{snak zaj{t fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a filiszteusok t{bor{t” (2S{m 5,24). D{vid r{hangolódott az Úr időzítésére és győzött. Ezt a győzedelmet kív{nom befejező gondolatként mindannyiunk sz{m{ra. Adja meg az Úr nekünk, hogy bölcsen forgolódhassunk, minden területen ahol s{f{rs{ggal bízatunk meg.

Oldal 9